+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Tegnap - 22:31:12 
Indította Morgan Williamson - Utolsó üzenet: írta Morgan Williamson
To Ms. Blaire Montrego

I ain't no nice guy after all

Imádtam játszani, a stadion gyepére lépni, majd a levegőbe rugaszkodni, de azt viszont nem, amivel a hírnév járt nem egyszer. Rühelltem ezeket a dögkeselyűket és azt, hogy a mágikus társadalom egyébként mennyire pletyka- és bulvár függő volt. És azt rühelltem most a legjobban, hogy egy szép pillanatot mérgezett meg. Olyat, ami évek óta szunnyadt és várt a sorára. És ez az oka annak, hogy azonnal akcióba lendülök és nem is rutin nélkül. Blaire arcvonásainak tánca nem túl bizalomgerjesztő, de most nem tudok neki magyarázkodni sajna. Majd jóvá teszem.
Például azzal, ahogy Vitrol-nak megfelelek, még mielőtt ő szólalna meg, vagy éppen azzal, hogy a kellemetlenkedő boszorkát elintézem gyorsan. És persze a bizonyítéktól is megszabadulok. Jobb ltt volna megszerezni a fényképezőjét, de ez a megoldás sem volt rossz, legalább a film megsemmisült. Akárhogy is, a menekülésre lehetőséget kaptunk és én élek is vele. Rendezem a számlát, borravaló is marad ott, én meg Blaire-el együtt lépek olajra oda, ahonnan tovább tudunk majd állni észrevétlen. Itt oldódom fel végre egy kicsit, kifújva magam.
- Köszönöm, remek közönség előtt mindig jobb az előadás! - vigyorodom el cinkosan, majd biccentek is. - Tudom, hogy nem kell félteni téged semmilyen értelemben. Ugyanakkor ebbe a helyzetbe miattam kerültél és úgy éreztem fair-nek, ha én is cselekszem. - picit meg is vonom a vállam. A magyarázat valahol prózai volt, de mégis megvolt benne érzésem szerint egyfajta elegancia, lovagiasság. Anélkül, hogy őt lebecsültem volna bármennyire is. Pontosan tudtam, hogy már régen sem volt nebánts virág és egyébként ezt is bírtam benne, egy mimóza nővel nem igazán tudtam volna mit kezdeni.
- Igen, ezt megúsztuk. Nekem meg kocsmát kell váltanom, ha errefelé játszunk... na mindegy! - ahogy Blaire nyakam köré fonja kecses kacsóit, én is jobban magamhoz húzom és kezdem hátát simogatni ráérősen, picit elmerengve, hogy aztán lepillantsak rá.
- Mit szólnál, ha elugranánk hozzám? - vetem fel végül, mert most más olyan helyszín, ahol nem ütközhetünk emberekbe de azért komfortos is, nem ugrik be. Blaire persze élhet más felvetéssel, viszont ha beleegyezik, akkor az én vezetésemmel dehoppanálunk együtt a londoni Buttersea Bridge közelében általam birtokolt lakásba.


 2 
 Dátum: Tegnap - 15:12:33 
Indította Elfelda Hall - Utolsó üzenet: írta Elfelda Hall
Anyu... minden rendben? Nem válaszoltál az előző levelemre, pedig már két hete, hogy elküldtem. Lehet történt valami a bagollyal, elvégre nem két órás útról beszélünk, át kell repülnie a Földközi-tengert is...
Na mindegy, velem minden rendben, folyton izgalmas kalandokba keveredem, elképesztő tájakon járok, és nagyon finomakat eszem, majd mesélek bővebben személyesen, ha találkozunk. Egyelőre nem hiányzik a munka, bár az EBT-vel már lenne pár elintézendő feladatom. Ezért, és persze miattatok is a jövő hónapban tervezem, hogy meglátogatlak titeket... Addig is, kérlek jelezz, ha megkaptad!

Ölel,
E

 3 
 Dátum: Tegnap - 11:37:55 
Indította Morgan Williamson - Utolsó üzenet: írta Blaire Montrego
zene:ew - everything everywhere always

dress


W I L L I A M S O N

'...véletlenek összjátéka...'

~~~~


Nem is tudom mi lep meg jobban. A csók puhasága, a felismerés hogy élveztem és folytatnám vagy Rita Vitrol pofátlanul váratlan megjelenése. Bármelyik is a ludas, kivált belőlem egy szelíd borzongást. Hirtelen tolakodik jó pár csípős megjegyzés a nyelvem hegyére, válogatott sértés mind amivel visszavághatnék ennek a felfuvalkodott tyúknak, de jobban zavar az hogy Morgan elhúzza a kezét tőlem, mintha csak nem is lenne velem. Talán ennyire nyíltan mégse akarná felvállani a dolgokat? Hát márpedig én nem leszek egy trófea, azt elfelejtheti..
Sértett önérzetemnek mérhetetlen nagy pofon ez még az sem tűnik fel hogy az a fiú okkal húzódik el tőlem, mert jobbját az asztal alatt másra kell használja mégpedig nem várt társaságunkkal szembeni merényletre.
- Van ez így Miss Vitrol, elvégre gondolom a szülei is szebbet-jobbat vártak, aztán maga jött.. A különbség csak az, hogy Miss Montrego tényleg szép kívül-belül, mert nem az az életcélja, hogy másokat mocsokba forgasson. Próbálja ki egyszer: lehet a jóindulat magát is megszépítené!
Ha nem lennék mérges, talán el is pirulnék, pedig már rég kinőttem a szende szűz időszakom. Ám a tudat hogy Williamson ilyennek lát két okból fakad, vagy túlzottan elfogult velem kapcsolatban, vagy nem ismer eléggé. Nem tudom melyik is a rosszabb. Vannak hibáim bőven és jócskán, messze elmaradok az angyal szereptől, de persze hízelgő is egyben a kinyilatkoztatása.
Aztán mire észbe kapok Vitrol testtartása de arcának mimikája is változik és tekintetem leköveti hogy a bűbáj bizony a velem szemben ülőtől érkezett. Ravasz. Ez pedig mosolyt csal ki belőlem, mégpedig egy elismerő fajtát.
- Nahát Wellesley ilyeneket mondani rám! De meglátja még maga és a MacMillan lány is, hogy mit hozok le a...
Ahogy Vitrol össze-vissza hadovál úgy lép akcióba a kviddicsjátékos, hogy a felvételeket megsemmisítse a gépekből majd fel is áll nekem intve.
- Na jöjjön MacMillan kisasszony, találunk ennél jobb helyet is!
Kuncogok miközben engedelmesen felállok és kezem az övébe csúsztatva követem ki a sikátorok egyikébe.
- Oké, ez meleg volt, de szerencsére bejött a konfundáló bűbáj, fingja sincs kikkel találkozott és fotója sincs már róla. De talán jobb lenne kevésbé nyilvános helyen folytatni.
- Nos, ami azt illeti kellően elegáns volt a kilépő, és köszönöm, hogy ilyen lelkesen megvédted a becsületem, de remélem tudod, magam is helyre raktam volna ezt a pletykagyárost ha kell.
A kinti szél feltámad, jóleső friss levegőt sodorva én pedig hagyom hogy a másik magához húzzon mindössze csak a kezem érinti a mellkasát kissé eltartva őt. Neszt hallok és Morgan-től elhajolba kitekintek a sikátor oldalfalán. Látom, hogy Vitrol még mindig ábrándos fejjel kilép társaival hogy aztán más irányba vonuljanak el. Egy sóhaj szalad ki a számon és úgy pillantok fel egykori háztársamra.
- Hát melegnek meleg volt valóban, de úgy tűnik szerencsére elmentek.
Alsó ajkamba harapok elgondolkodva az utolsó kérdésére.
- A kevésbé nyilvános nem rossz gondolat. Van ötleted?
Elbillentem a fejem, de csak annyira hogy még pont lássam arcát most kissé más szögből miközben kezeim a nyaka köré kulcsolom lágyan.

 4 
 Dátum: 2024. 03. 26. - 20:55:26 
Indította Christopher Cartwright - Utolsó üzenet: írta Christopher Cartwright
A  n  n  a


m u s i c

...Nothing lasts forever, nothing goes to plan
Don't you lose your grip, you're letting go of my hand
'Cause every single second, Is a second that we can't get back..



..a trágár szavak esélyesek...



- Hm... Kezd derengeni...
Az illata jobb, mint bármilyen alkohol, úgy megrészegít hogy képes lennék bolondot csinálni magamból. Valahol talán pont azt is teszem. Haragudnom kellene rá, utálnom őt, s lenéznem, ami érkeztekor talán meg is volt, de itt és most, ilyen közel, selymes bőre lágyságával már csak az az intenzív kémia marad, ami a legelső pillanattól kezdve dolgozott közöttünk.
- Jaj, úgy szeretlek...
Megdermedek egyetlen jelentőségteljes másodpercre, mert ahogyan agyam legmélyén Sophie úgy én sem akarom elhinni, hogy valóban legördült ez a szó formás, gyönyörű, csókolni való ajkairól. S míg az emlékmás hitetlenkedik odabent, addig a mellkasom tájékát elönti egyfajta jóleső meleg, mint a láva mely szétterül én pedig eufórikus állapotban csókolom meg újra, mindent elsöprő, érte adózó szenvedéllyel. Mikor elszakadok tőle valamit magyaráz a veritas-szérumról, ám az agyam ködösen fogja csak fel kérdése lényegét.
A nyakamba a medál pont akkor kel életre, mikor a vállam felé hajtja arcát. Hirtelen lesz égető és jól tudom, hogy az az egyszerű tiszta szó váltja ki. Sziszegve húzódok el a nőtől, engedem el fél kezemmel és nyúlok le a nyakamba az ékszerért, hogy egyetlen mozdulattal fordítsam a láncot hátra. Annak már úgyis mindegy, részben a gyerekkori szíjnyomok miatt másrészt meg mert a hátam jóval érzéketlenebb mint a mellkasom. Nem ismeretlen ez a reakció, mikor először voltunk együtt fizikailag ténylegesen ott, Anna kicsiny de annál emlékezetesebb lakásán Toszkána előtt, konkrétan mintát égetett Sophie a bőrömbe irigységében. Csak nemlegesen intek a fejemmel Anna aggódó tekintetére, hogy ne is foglalkozzon ezzel a közjátékkal mert én már teljesen megszoktam.
- Magadnak is keverhettél volna egyet. Kíváncsi vagyok, mit mondanál…
- Hmm, mondjuk hogy azt akarom emlékezz erre holnap. Egyszerűen muszáj! Úgyhogy ha nem eszel akkor irány a zuhany…!
Közlöm tényszerűen, de hevesen az ajkaiba lehelve, és megteszem azt amit az előbb csak gondolatba terveztem ha mostanra nem fonta volna körém kecses lábait. Szétfeszítem a bársonyos térdeket, és a felszabadult térbe lépek. A kezeim a nő alá nyúlnak s formás fenekénél fogva emelik meg és elviszem két ajtóval odébb, hogy fenyegetésem beváltsam. Tudom, hogy ez jól összekuszál mindent és kibaszott bonyolulttá válik így a helyzet, ám ez mind a holnap megoldandó problémája marad. Most itt vagyunk, a kettősünk, meg az egy évnyi szakadék közöttünk, amely most hirtelen könnyen áthidalhatóvá válik azzal, hogy a te és én-ből vártlanul mi leszünk.

Köszöntem a játékot, bébi!
Puszi

 5 
 Dátum: 2024. 03. 26. - 19:58:15 
Indította Christopher Cartwright - Utolsó üzenet: írta Anna Volkova

Mintha kezdene megfordulni a szokásos felállás, és nem a farkas rejtőzik a mélyben, hanem az igazi én. Pedig most nincs holdtölte, de mégis… Kifordulok magamból.
- Nem…
Holnap biztos megköszönöm neki a szigorúságát, ha még lesz rá lehetőségem. Még nem fogom fel, de ha emlékezni fogok, majd hálás leszek, sőt ezt talán akkor is érzem majd, ha az okát nem tudom, mert nem lesz meg a pontos emlék. Ahogy próbálta nem kihasználni a helyzetet - bár ennek sikeressége még nem eldöntött.
Felemeli az állam, én pedig kissé kábán, de engedelmesen hagyom, sőt kíváncsian méregetem, vajon mi jön most ezután. Pofon? Vagy hideg zuhany? Vagy csók? Nem félek, mintha el is felejtettem volna ezt az érzést, csak a kajlaság maradt.
- Eddig háromból kettő mellé, édesem. De… tudod mit? Segítek emlékezni…
Egyébként még arra se tudok visszaemlékezni, mi történt egy mozzanattal ezelőtt, vagy hogy miről beszéltünk, vagy miért van ételszag. De a nyakamon az érintés remek magyarázat. Először megakad a lélegzetem is, becsukom a szemem, de nem azért, mert nem akarok látni, csak inkább nincs szükségem rá, anélkül is előttem van. Felsóhajtok, és abból néhány szó lesz.
- Hm... Kezd derengeni... Jaj, úgy szeretlek...
És tényleg. Nincs félelemérzet bennem, sem büszkeség, feloldódtak ebben az alkoholnak csúfolt méregben. A kezem elvándorol a nyakamat csókolgató vállára, onnan pedig a hajába túrok, és a fülébe fújom:
- Miért is nem szoktuk ezt mondani? Hmmm… Az egyik összetevő lehet, hogy a veritaserum? Biztos az ütött így be…
Én is belecsókolok a nyakába, aztán felkapom a fejem, elhúzódok egy kicsit, hátha szembe kéne néznem vele.
- Magadnak is keverhettél volna egyet. Kíváncsi vagyok, mit mondanál…
Somolygok piszkálódón, és azon gondolkodom, hányféle csúnya szót ismerhet, amit én nem. Végülis, adtam alapot rá, hogy nagyon útáljon, és ez… ki tudja, kizáró ok-e ahhoz, hogy közben mást is érezzen.










 6 
 Dátum: 2024. 03. 26. - 09:39:25 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Anelia Tiebon
cheers to a new acquaintance



kétezernégy tavasza

♪♯♭♩

szett

Jól mentek a dolgaim az utóbbi időben. A csempészüzlet virágzott, a bordélyok nemkülönben. Élveztem, hogy a korábbinál többet kell utaznom, kizökkentett a mindennapos mókuskerékből, hogy több fronton is szükség volt rám. A párizsi Szirén kialakítása, majd a feladatok átadása választott jobbkezemnek, Odette-nek, beleteltek ugyan pár hónapba, de a projektbe forgatott energia és pénz elég hamar megtérült. Az újdonsült örömök elé néző férfiak és nők csak úgy özönlettek a helyre, s az élvezetért cserébe csöpögtetett csilingelő érmék szépen lassan gyarapodtak... olyan biztos stabilitást adva nekem, a brit és a francia lányoknak egyaránt, hogy immár fél éve azt érezhettem, nincs mitől tartanom. Rám fért ez a nyugalmi időszak, nagyon is. Végre volt miből tervezgetnem a jövőt. Nagyszabású terveket dédelgettem, egy vidéki birtok megvételét fontolgattam, ahol majd titokban illegális gyógynövényeket termesztene egy bizalmasom. Immáron nem csak összekötő csempész akartam lenni, hanem én szándékoztam megtermelni az árut. Ez egy újabb szint volt, amihez nagy adag pénzre és bátorságra volt szükségem. Az első szépen gyarapodott, a másodiknak sosem voltam híján. Cartwrightot egyelőre nem avattam be a tervembe, csakis magamnak akartam a hasznot, bár sejtettem, hogy a végtelenségig nem hagyhatom ki belőle. Ám amíg csak az álmodozás édes fázisában volt a projekt, megtehettem, hogy megtartom magamnak. Épp a szóba jövő birtokok listáját tekintettem végig az íróasztalomnál ülve, amikor kopogtattak. Már nyílt is az ajtó, amikor sietve eltettem a papírokat a felső fiókba. Még véletlen sem akartam, hogy illetéktelen szemek elé kerüljön ez az információ. Ahogy a magas, fiatal férfi belépett, intettem Jaqueline-nak, hogy elmehet. Vékony, gyönyörű lány volt, ám valahogy mégsem lengte körbe az a megmagyarázhatatlan éra, ami Chloéra volt jellemző. Hiányzott innen, de már elfogadtam, hogy a saját útját járja. Lustán felsóhajtottam.
- Áhh, Monsieur Montrego. Végül önt is ide sodorta a szél?
Beszéd közben aprócska félmosoly jelent meg ajkam szegletében.
- Sejtettem, hogy előbb-utóbb benéz majd... - szőttem tovább a szavak láthatatlan fonalát, majd ünnepélyesen a kanapé felé intettem, ami a sötétzöld tapétás falakba szinte tökéletesen beleolvadt, lévén ugyanaz a méregzöld színárnyalat volt.
- Kérem foglaljon helyet! Megkínálhatom egy itallal? Aztán majd a barátjára is rátérhetünk hamarosan... - bocsátottam előre a választ, amin már most jól szórakoztam. Bizony a keresett úriember viselt dolgai igen nagy érdeklődésre tettek számon a Szirénben, s a Zsebpiszok közben nem kevésbé. Lassan, ráérősen álltam fel az asztaltól, a fekete, teshez simuló ruha alja finoman simított végig a padlón, ahogy a sarokban helyet kapó bárszekrényhez léptem.
- Nos, mit inna szívesen? - faggattam előzékenyen az aranyvérű ifjat. Bizony eljutott hozzám a Montrego família híre már, hiába nem voltam tősgyökeres londoni, Azt is tudtam, hogy a látogatóként érkezett Montrego sarj sárkánykutatónak tanult, s ez a fejlemény most kivételesen jól jött nekem. Igaz, nem akartam ajtóstul rontani a házba, de mielőtt Mathias távozni készült, feltétlenül ki akartam használni a sors által felajánlott páratlan lehetőséget.

 7 
 Dátum: 2024. 03. 25. - 22:20:14 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Anelia Tiebon
Szenvedély, mert anélkül nincs szerelem sem..

’Tudatlan’ gyermeknek lenni jobb, vagy bölcs aggnak?

 8 
 Dátum: 2024. 03. 25. - 22:09:38 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Anelia Tiebon
szerelmeskedő ^^

 9 
 Dátum: 2024. 03. 25. - 21:45:06 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Mathias Montrego
zene: H - Blind


’Van a mámor meg a szenvedély,
de később csak a fájdalom marad.'





Azt hittem jó lesz ha hazaérve Eric és a húgom egymásra talál. De rájöttem, kibaszottul nem kellene a kerítőt játszanom pláne ha a saját életem is ezen a téren megfeneklett. Mondhatnám a süllyedő hajót igyekszem elhagyni, de leginkább csak a barátom próbálom saját magától megóvni. Lehet London fagyos lehellete, az óceáni áramlatok vagy a tudat, hogy B is ezen a kurva szigeten van, totálisan bevadította. Az a hír járja hogy egy gazdag exhalálfaló sorra járja a környék bordélyházait. A Szirén pedig az egyik törzshelye lett.
Nem szívlelem a kurtizántanyákat, most sem épp örömmel keresem fel. Odakint bár elered az eső idebent a fülledt meleg rögtön jólesően borzongatva jár át. Elhatározom, hogy ha kell hát fülénél vagy épp farkánál fogva citálom ki innen Strange-t és próbálmk valamiféle jobb belátásra téríteni mielőtt valami egzotikus nemi betegség jóvoltából a föld alá kaparhatom. Akkor aztán mit mondok Athaleának?
A bordélyok mind egyformák, gondolhatná az ember, aztán rá kell döbbennem hogy a Szirén mégis csak valami, ami a nívósabb szó legjobb értelmét szolgálja. Az elegáns falak és bársonyok diszkrét takarásában a kabátom rögtön kedvesen lesegítik rólam és kérdés nélkül invitálnának is tovább. Adhatnék magamnak egy este kitérőt de mégis megemelem a kezeim tiltakozón megadón és határozottan közlöm, mert még sziklaszilárd az elhatározásom.
- Nem, köszönöm. A tulajdonossal szeretnék beszélni.
Közel sem biztos, hogy bent van agy hogy hajlandó fogadni, ez át is suhan az agyamon, ahogy kimondom a kérést. A lányka elbillenti a fejét miközben végigmustrál, talán néma hogy meg se nyikkan. Végül nagy sokára bólint és finoman erotikusnak szánt mozdulattal int, hogy kövessem. Folyosóról folyosóra érünk, kész labirintusnak hat a hely de abból is a méregdrága forma. Nem tudom a fények, az emberi test és a parfümök százainak aromája vagy valamiféle jófajta bűbáj-e ami ellazít. Utoljára hasonló Koh Mak szigetén esett meg velem, aminek az emlékei pozitív értelemben azóta is kísértenek.
Révetegen követem a lányka csinos alakját mígnem egy súlyos fekete ajtó elé kerülök. Két koppanás és kitárul egy meglehetősen nagy még pazarabb lakosztály, ahova belépve egész jellegtelennek tűnik az íróasztal s mögötte, megdöbbenésemre, tőlem talán közel sem idősebb nő foglal helyet.
- Elnézését kérem, Miss Tiebon hogy megzavarom, Mathias Montrego vagyok.
Közlöm felé lépve. Bármivel is foglalatoskodik megzavarja a jelenlétem, de nem bánom. Nem szeretnék a feltétlen szükségestől tovább itt időzni. Még akkor sem ha a rám tekintő nő ismerősnek hat és szépsége vetekszik a mellettem elhaladó itt dolgozó lányokéval.
- Egy barátom miatt jöttem…
Elakadok. Hogy kérdezzek rá hogy ne legyen teljesen direkt? Vagy már úgyis mindegy? Eltöprengve érintem meg az asztal sima, hűs, hozzám közelebb eső lakkozott felületét. Tekintetem a nőébe fúródik, mert lehet nem is kell tovább fejtegetnem a dolgot és ha szerencsém van rögtön tudja ki is az illető célszemély.

 10 
 Dátum: 2024. 03. 25. - 21:02:18 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Melanie Hopkirk
verekedő Hááát

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 03. 04. - 18:38:53
Az oldal 1.228 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.