+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 16:24:04 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Maria Fitzgerald
to; Mr. Mage Holton
My last word
will probably be
"O O P S"



2002. 08. 02.
outfit

– Sage Bolton - ismétli meg a nevet. Mintha ez segítene, komolyan. Senkinek a nevét nem bírom megjegyezni, sőt, teljesen kizárt, hogy ez a jövőben változni tudjon. Nem azért mert nem fontos, hogy megjegyezzem, egyszerűen nem megy.
- Jól van, Page, jól van - bólogatok, majd aztán kissé kínosan vigyorogva ránézek. - Azért a hangzását eltaláltam, ugye? - kérdezem szórakozottan, miközben helyre pofozom a szana szét álló, elektromosságtóm feltöltődött hajszálaimat. Közben kissé furcsa kételkedő arccal méregetem, valahogy annyira nem illett össze az arca az unalmas professzori léttel. úgy értem, persze, hogy kiöregedtek meg nyugdíjba mentek az olyan furcsa figurák, mint mondjuk Bamba professzor... De Page...vagy Hage... akárhogy is hívják, inkább néz ki egy együttes frontemberének. Nem mintha rám lenne írva hogy asztronómia tanár vagyok. Kicist együtt érzek vele, nehéz lehet ha ő a legfiatalabb a tanári karban és meg kell kűzdenie az örökös gyereknek nézéssel.
- A háború után történt némi felújítás, de semmi megszokhatatlan, ha az ember már eltöltött itt hét évet. Ugye nem zavar, ha rágyújtok? 
- Galagonya néni eléggé a szokása rabjai lehet - tűnödöm el, majd nemet intek a fejemmel. Ajjj, de én éppen leszokóban vagyok, nem szabad nekem is rágyújtani. Végül is a leszokás miatt van nálam is egy doboz cigi, meg minden. Segíti a motivációt! Igen. Tökre. Mielőtt elindulnénk kifelé, és válaszolnék a cigis megjegyzésére beborít minket egy krétafelhő. Nagyban prüszkölve próbálok legalább levegőhöz jutni, miközben Hóborc hangja megüti a fülemet.
– Immobilus! Ne akard, hogy szelleműzési rituálét hajtsak végre! Sokat tanultam Izlandon! - kidugom a fejem az egyik tanári asztal fedezékéből, és elismerően hümmögök egyet a srcá felé.
- Hatásos - vigyorodok el, majd csípőre tett kezekkel megállok a szellem előtt. Igazából az ajtón akarnám kilebegtetni, miután ynöszörögve ellenkezik a megdermedés ellen, de véletlenül a levitációm félre tájékozódik és Hóborc nem az ajtón távozik, hanem az ablakon. - Ooopsz, bocsii - hajolok ki a zuhanó szellem felé az abalok. Bár nem is tökéletes a varázslatom mert még az ablak is betörik, annak ellenére, hogy hóborc csak egy szellem.
- Hoppácska - pislogok értatlanul a Mage felé. Iagzából elég katasztrofálisan varázsolok, valami minig hibádzik benne, pedig nem vagyok én olyan gyökér, hogy ne tudjam a mozdulatokat vagy a varázslatot. De lehet, csak elszoktam tőle, évekig muglik között éltem, egy gyerekeknek készült planetáriumban nem nagyon lehetett varázsolni. - Kicsit berozsdásdotam.

 2 
 Dátum: Ma - 15:52:43 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara

 3 
 Dátum: Ma - 15:51:29 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
egy birt nyelvtörőt próbálgatsz?  Hááát



aki biztosan nem szorul gyakorlásra: Kim Seokjin

 4 
 Dátum: Ma - 12:42:19 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Aiden J. Fraser

2002. június 9.
outfit

Fuck that, get money


A hülye kis piti tolvaj azt hiheti, hogy szórakozhat velem. Nem tudja még, hogy kivel, hogy kikkel húzott ujjat, amikor azt hitte, hogy lapátra tehet minket. Pesrze a futásban mégis csak jobb nálunk, mert felszívódik, de szerencsére, ha ráállok valakire, azt nem hagyom kicsúszni a kezeim közzül. Túlságosan maximalista és aprólékos vagyok ahhoz, hogy csak simán elengedjem a dolgot. Amúgy is egy sokkal nagyobb tervem legapróbb kis áldozatai lesznek ezek, hogy ha bejutunk a fészkükbe. Nem tartok attól, hogy ketten ne bírnánk el velük, bíztam a saját és a Szépfiú képességeiben is.  Még egy becenév, amin Elliot majd tökre ki fog égni, ha meghallja, úgy mint Estheren, amikor kisvirágnak hívom. De vicces volt féltékennyé tenni, főleg Estherrel. pedig köztünk nem volt semmi olyan ami komolynak tűnt, és én inkább csak azért voltam vele, hogy ezzel Benjamint idegesítsem.
- Ismerem, vagyis voltam itt. A picsába, itt már láttam embert átmenni...- dünnyögte mire hümmögtem egyet és előhalásztam a hófehér nyárfapálcát a farzsebemből. Kellemesen bizseregve simult az ujjiam közzé, majd lépkedni kezdtem a mocskos, bűzös, kellően undorító kis sikátorben a kőfalak között.
- Senki sem tűnik el úgy, mint a kámfor - mondtam én is, kissé gonosz kis vigyorral a szám sarkában. Kellett lennie valaminek itt, ami megmozgatta a köveket, egy varázslatnak, ami kurvára idegesített, de nem jutott eszembe. Még jó, hogy nem volt itt Benjamin, hogy kiröhögjön.
- A kis mugli szerek nagyon népszerűek. A kétfázísú mérgeim is kelendőek, de azokat nem adom olcsón, és nem akárkiknek. Azok apámról rám maradt receptek alapján készülnek, és nem 2 perc megfőzni őket.
Hümmögtem egyet, elnyújtva. Igazából nem volt az én rezortom az üres fecsegés, de az információt jó volt mindig is gyűjteni ártatlan bájcsevejnek álcázva. Biztos lehet majd ezt is haszonsítani valamikor, bár most inkább koncentrálnék arra az elátkozott rohadt rubinra, ami egyszerűen csak kurvára kell.
- Omnia culpa. - szegezi a pácát a falon lévő retkes téglákra. Először nem történt semmi, de aztán a fal mordult egyet és a téglák, amivel felvontánk szinte nevettségesen bugyuta táncba kezdtek, hogy elhúzdójanak előlünk. Feltárult az út egy sötét, lefelé vezető csatorna rendszerbe. Fynn felé intettem egyet a fejemmel, hogy még várjon, mert ez így túl egyszerű volt.
Eldünnyögtem egy feltérképező bűbájt, ami felfedte a lehetséges akadájozó varázslatokat, és bár volt egy akadály előttünk, nem vitték túlzásba a védekezést. Könnyen megtörtem a bűbájt, ami a lefelé vezető utat védelmezte. Ez azért egy fintorra húzta a számat, Szánalmas kis patkányok voltak csak, akik még a saját fészküket sem védték rendesen. Intettem Fynnek a fejemmel, hogy kövessen, majd a sötét lefelé kanyarodó csatornában. Nem volt nehéz odalent közlekedni, csak követni kellett a rubin mágiával átitatott halvány lüktetését. Hamarosan megtaláltuk a főhadiszállásukat. A kis tolvaj éppen lihegve tette le az egyik asztalra az elátkozott rubint. Én a helyében nem figtam volna meg kézzel. Fynnre pillantottam.
- Nincsenek sokan. EL kellene terelned a figyelmüket, míg én megszerzen a rubint. Nem kell finomkodnod velük - vigyorogtam rá. Én inkább nem mentem volna bele egy szánalmas nyílt párbajozásba, legfeljebb akkor, ha Fynn élete is kocában forog. Amúgy is egy kis tolvajlási taktika ragadt rám Elliot mellett, ami nem feltétlenül volt hátrány. - De a robbanékony mérgekre ott hátrébb vigyázz - böktem a fejemmel a mérgekkel teli asztalra, amik körül kissé vezsélyesen pulzált a mágia. Semmi kedvem nem volt azért ferobbanni egy szaros rubin miatt.

 5 
 Dátum: Ma - 11:15:28 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Hugo Theron
EGY PÓK! EGY PÓK! EGY PÓK!


 6 
 Dátum: Ma - 11:10:16 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Hugo Theron
hinták

 7 
 Dátum: Ma - 11:09:42 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Hugo Theron
KOPP
rúgjon be kellemetlenül

 8 
 Dátum: Ma - 11:07:38 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Hugo Theron
α ︱ e l i z a b e t h ︱ α

β︱Livin' the dream, watchin' the leaves︱β

Ω time 20020718 beat: take me somewhere nice Ω

- Hugo Theron.
Furcsa arccal méregetem, ahogy ő is azén tekintetemet keresi. Kicist megváltoztam, kicsit nőttem, kicsit fakóbb lett talán a bőröm, mindenem, a ruhám se feltétlenül passzol rám rendesen, de azt hiszem, ahogy a nevem kimodja, hogy felismer, és valiért ez olyan jó érzéssel tölt el engem. Hogy van még valaki ezen a világon, aki képes felismerni, aki az én nevemet mondja. Érzem magamon, hogy nem normélis, ami otthon megy, nem tudom magam értékelni, nincsen semmiben sem önmbizalmam, se hitem, mert nem erősítették meg bennem ezeket. Néha most is meggérdőjeleződik bennem, hogy én tényleg lehetek-e bárki más is, annál a valéakinél több, akit nem vett észre senki.
Kívácnsi vagyok, hogy mi jár most a fejében, amiért annyira kutakodva fürkész engem. De szerencsére nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam, biztosan azon töpreng, hogy minek van rajtam, velem ennyi cucc. Meadow közben álmosan kikukucskál a vllamon lógó sporttákából, apró kis orrával szaglászni kezd london bűzös tömény levegőjét, és nyávog egyet Beth felé nyújtogatva  a fejét, hogy kikunyeráljon egy kis simogatást.
- És..eljutottál?- kérdezi Beth, én pedig megvonom a vállamat.
- Nem igazán - húzom keserű, bánatos mosolyra a számat, mikközben igyekszem vele kioldalazni a tömegből, hogy ne bökön és nyársaljon fel minket semmiféle erre járó, munkába rohanó brit alak, vagy elvetemült orosz turista. - Túl messze van - teszem még hozzá.
-Te elszöktél - mondja, én meg csak felsóhajtom. Lehet mondanom kellett volna neki, hogy nincs hova mennem, nem igaz? Hiszen a lény parkban is felajánlotta, hogy mehetek hozzájuk. De túl hangosan karistolnak a fejemben a gondok, nem akartam, hogy az ottani belső zajom bárhogy is megsértse, vagy bántsa., Iagzából csak féltem belemenni ebbe. Úgy értem egy másik család, ami teljesen méshogy működik, mint az ahol felnőttem. Hogyan is viselném. Félek, hogy bántanám őt is, mint a nővéremet. De válaszul bólogatok, és lehunyom a szemem egy pillanatra.
- Nem kéne egyedül lenned. Van hol...van hova menned? - kérdezi, mire kinyitom a szememet, és rápislogok. Iagzából hazudhatnék is, de Beth se olyan ostoba, mint a legtöbb ember, megérezné, hogy hazudok. Amúgy se megy az nekem olyan jól. Inkább csak megvonom a vállamat, majd a lábam elé bámulok, miközben a macskám kihámozza magát a táskámból, és Beth ölébe veti purrogva magát. Ő legalább mindig is azt cisnálta amit akart, és nem érdekelte semmi más.
- Nem... nem igazán van. Pedig azt terveztem, hogy elmegyek a peremig, és onnan hajót bontva elutazok a holdra - vetek felé egy nevettséges, gyerekes vigyort. AZtán persze el is komorodom, hogy elnézem ahogy a macska kúszik-mászik Beth karjaiban. - De ha neked is van egy csónakod, szívesen beleülök - mondom, még én magam is meglepődve ezen.
Egy kicsit féltem, hogy mi lesz velem, nincs nálam annyi pénz, hogy a Roxfortig akár a Foltozott Üstben tengődjek. És valahogy nem akartam diákmunkába se fogni, ahol persze hogy értesíti a szüleimet is arról, hogy mit csinálok, elvégre még messze vagyok a nagykorúságtól. Várakozóan Beth felé pislogok. Remélem, hogy nem haragszik annyira, hogy elküldjön a bús fenébe. Bízok benne, nem az a baj. magamtól félek és magamban nem bízom.

 9 
 Dátum: Ma - 10:44:08 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
277

 10 
 Dátum: Ma - 10:43:34 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
almaaa

almát eszem, ropog a fogam alatt ~ ~

vaníléia vagy fahéj?

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 18:15:00
Az oldal 0.062 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.