Chapter one: The call of the void

W hat's you and I without a little pain? Tastes bittersweet each time you say my name If love was poison, we would drink it anyways Feels so good playing these wicked little games

Chikara Tetsuya

Már szeptemberben észrevetted. Fogalmad sincs, előtte milyen volt, nem törődtél vele, a létezéséről sem tudtál, de amikor visszatért, hirtelen nagy szenzáció lett - hirtelen érdekessé vált. Hirtelen meg akartad ismerni. Hirtelen be akartad cserkészni. De csak óvatosan. Taktikusan. Mindig csak egy kicsit közeledtél - észrevétlen. Először csak a perifériájába keveredtél. Majd közel sétáltál el mellette a folyosón - már túl közel. Érezhette a parfümöd illatát, hallhatta visszafogott kuncogásod, elkaphatta egy-egy kósza pillantásod. Majd rámosolyogtál - csak messziről, csak pár pillanat erejéig. Aztán ráköszöntél. Talán többször is, a folyosókon, az udvaron, Roxmortsban - csak futólag, sosem volt ez több egy-két szónál és szigorúan csak azután, hogy Heraval aktívan kezdett több időt eltölteni. Mint megtudtad a neve Chikara Tetsuya, és a balesete miatt csúszott egy évet - tehát, ha minden rendeltetésszerűen ment volna a kis életében, akkor most hatodik helyett a hetedik évét taposná itt. De... mi is az érdekes a normálisban, ugye? Akkor továbbra sem szereztél volna tudomást a létezéséről, ugyanúgy elsétáltál volna mellette a folyosón, mint a többi szürke kisegér mellett. Pedig... igazán kár lenne érte, azért a karakán, karakteres arcáért, a vadító orrpiercing-jéért - és ki tudja hol és mi van még rajta - a jól izmolt, igazán esztétikus testéért. De sosem bámulod, mindig csak egy-egy eltévedt kósza pillantással illeted. Mindig röviden, mindig éppenhogy. Az elején még szégyenlősen lesütötted a szemed, majd már egy fokkal bátrabban és kedvesebben mosolyogtál. Aztán a köszönések ugye - halkak voltak, de sosem annyira, hogy ne hallja meg őket. Az idő előrehaladtával azonban már túl kevés ez, de épp ez a lényeg. Neki kell keresnie a többért. Neki kell kezdeményeznie, elvégre Ő a férfi, nemde?

A mai nap annyiban volt más, mint a többi, hogy most egy kis tesztet végeztél - se Te, se Ő nem jártok könyvtárba, ma azonban mégis arrafelé veszed az irányt. Pár könyv és pergamen jelzés értékkel a karjaidban csücsül, ahogy szembe sétálsz vele a folyosón - megint túl közel, annyira közel, hogy simán érezheti a parfümöd illatát. Ma csak édesen ártatlanul mosolyogsz rá, de azt sem túl sokáig. Amint elhaladsz mellette, mosolyod elégedetté válik, mert hallod, amint a hátad mögött toporogva megfordul, esélyesen bele is megy valakibe. Még mielőtt a folyosó végén bekanyarodnál a könyvtár felé, a hajadat hátra dobod a vállad felett. Még pont láthatja, mielőtt az alakod eltűnik szemei elől. Lépteid ritmusa nem változik, határozottan visznek a lábaid a könyvtár felé.

Vajon utánad jön?
Vajon most leszólít?
Vagy továbbra is csak a távolból szemeztek egymással?
Majd most minden kiderül...

A könyvtárba érve Madame Cvikkert nagy ívből kerülöd, majd a rutinosnak nem mondható útvonaladon megindulsz a kevéske könyvtári látogatásaid alkalmával kisajátított helyedre. Egy eldugottabb részen, egy három székes kis asztalka áll a könyvespolc előtt - ha már szórakozol, meg kell adni a módját, keressen csak meg a kiszemelt célszemély. Addig pedig... legalább megírod - vagy legalábbis elkezded - a bájitaltan beadandódat.

A könyvtár állott csendjében a percek sebesen telnek, lassan órába fordul az idő, Te türelmes vagy, sőt mi több kicsit el is merülsz a házi feladatban, amikor is valaki belép a személyes teredbe. Túl közel van, túl tolakodó, ahogy szinte a még számodra ismeretlen személy a füledhez hajol. Hangja jellegtelenül ismerős, már hallhattad párszor a folyosókon - ha jól emlékszel egy hetedéveshez tartozik.

- Téged sem látni a könyvtárban Smithe... Csak nem keresel valakit? - a forró leheletének érzetétől a bőrödön ráz a hideg, a szájszagától a hányinger kerülget, de csak fintorogva húzódsz el kicsit távolabb.

- Ha keresek is valakit, akkor semmiképp sem téged... - még egy lesajnáló pillantásra sem méltatod az egyik elhajított játékszered haverját, ahogy idegesen kezdesz kopogni a körmeiddel az asztalon. Igen, ez a srác még arra sem volt méltó, hogy szórakozz vele. Még ha az esztétikummal sok probléma nem is lenne, ez az elviselhetetlen szag...!

- Ugyan, kit akarsz álltatni? Tudom, hogy meg akarsz szerezni magadnak, ahogy Te is tudod, hogy én is téged. Felesleges ezt a középkori angol keringőt lejtenünk egymás között - Ő ismét közelebb hajol hozzád, mire Te már látványosan igyekszek kitérni előle, s végre méltóztatod ráemelni a pillantásod. A tömény megvetés és undor a napnál is világosabban süt az arcodról, de erre ez a szerencsétlen Montgomery... vagy Montenegro... vagy Montresor? Igazból nem is számít, szóval hetedéves háztársad csak idegesítően szélesen vigyorog az arcodba, mire komolyan fontolóra veszed, hogy itt és most kiverd-e az összes fogát. De mivel egy finom visszafogott hölgynek akarsz látszani, ezért inkább csak felállsz és megpróbálsz kitérni előle - úgyis kell egy újabb könyv a beadandódhoz, és Montezuma már a szagos leheletével elviselhetetlenné tette a további ücsörgést. Remélhetőleg eloszlik a szag, miután visszatérsz.
De természetesen nem hagy egyedül, és egy sokkal félreesőbb folyosón elkap és nekiszorít a könyvespolcnak. Hátad kellemetlenül feszül a plafonmagas bútor lakkozott fájához, ahogy rideg, gyűlölködő pillantással jutalmazod a srác akcióját.

- Nem értem, miért szórakozol még mindig Smithe... már kezd kurvára unalmas lenni ez az egész - fenyegetőnek akar tűnni, de te legszívesebben a képébe röhögnél, ha... nem akarnál finom hölgynek tűnni, és ha a szájszagával keveredő hónaljából áradó izzadtság bűze miatt nem ájulnál be menten.

- Én meg azt nem értem, hogy a hét év alatt senki nem hívta fel a figyelmed az alapvető általános és szájhigiéniai hiányosságaidra? - kérdezel vissza egyből, gondolkodás nélkül. Egyik szemöldököd a magasban, arcod félig oldalra fordulva, hogy némi friss levegőhöz is juss, már amennyire a helyzet engedi, orrodat pedig fintorogva húzod fel. Erre Ő sem számított, kell némi kis idő, míg az a csöppnyi agya feldolgozza az információt. Hallod, ahogy kattognak a fogaskerekek, és látod az arcán kristálytisztán, ahogy megvilágosodik és elönti a harag. Vajon mit fog tenni? A fejed mellé csap figyelmeztető jelleggel? Vagy rámarkol a torkodra? Esetleg... valami más?

   

                   

          Can't ask a drowning man for flowers Can't ask a rabid dog for love        

   

to Vivien M. Smithe

TW: káromkodás, tárgyiasítás, szexuális utalások, fizikai agresszió

Már megint felszívódott az a kurva Macska! Nyilván azért tartom, mert nincs jobb dolgom, mint rohangálni utána, teljesen olyan, mint egy idióta gyerek, szőr is pont annyi van rajta, mint valami dagadt, öntörvényű újszülöttön. Biztos vagyok benne, hogy direkt csinál belőlem hülyét, amikor csak bír. Ez a bosszú amiatt, hogy már nem tudok folyamatosan figyelni rá, amikor csak nyekken egyet, mint tavaly, mikor nekem is csak nyekegni volt kedvem és ahhoz sem sok.

Megkérdezek három griffendélest, hogy látták-e, de csak a fejüket rázzák. Lehet, hogy nem úgy kellett volna fogalmaznom, hogy egy ilyen elszabadult bőrtömlőt keresek, de legalább jót nevettek. Eskü, baszki örvendek, ha szórakoztathatok! Lehet ezért jöttem vissza, kviddicsezni meg bohócnak, így is azzal telt az elmúlt pár hónap, hogy hallgattam a jobbnál-jobb pletykákat a balesetemről, meg figyeltem, ahogy a lábamat hesszelik.
Szerencsére ezt már megunták, nem mondom, hogy már a lőtéri kutya se foglalkozik velem, de azért már volt három egész hónapjuk megszokni, hogy visszatértem, mint a Batman, és van új piercingem, fasza hajam és nem ordítok, ha a lábamra taposnak véletlenül.Most is lépten nyom valamelyik, de ezt csak azért tudom, mert látom, de most nincs hangulatom megérdeklődni, hogy ezzel most mi volt a cél, csak hagyom, hadd menjen szépen a faszba.

És mennék én is dolgomra szépen tovább, ha nem akadna meg a szemem a  mellesleg igen rendben lévő szőkén, aki mintha annyira nem élné a térköz fogalmát, vagy csak az a fétise, hogy egészen közel sétáljon hozzám, de soha ne mondjon többet egy sziánál.
Eleinte nem nagyon jöttem rá, hogy mi franc lehet vele, most már kezdek úgy lenni a dologgal, hogy Hera dögös barátnője lehet így igyekszik felém jelezni, hogyha úgy van, akkor ügyfélképes lenne, én meg őszintén szólva nem nagyon hagynék ki egy ilyen kört. Nem mondom, bírnám, ha a csaj egyszercsak levadászna, de nem vagyok benne halálbiztos, hogy ebben a tempóban, valaha is eljutunk addig, hogy dumáljunk, szóval lehet nekem kellene kitalálnom valamit és odalejteni hozzá témázgatni.
Ezért is torpanok meg, mikor elhalad mellettem és fordulok utána, csak hogy valami szerencsétlen negyedéves azonnal telibekapja a vállam fejjel -ezek a kölkök, amúgy vaksik vagy mi van?- szóval erősen lemaradok arról, hogy a csaj után vágtassak, mert éppen sűrű elnézésekben vagyok, csak így utána zúdulni percekkel később meg olyan gáz volna.
Na mindegy,megnézem azt a szerencsementes jószágot mégegyszer a táskámban, meg a párna alatt, mert ezzel a trükkel már baszott át, aztán...ha nem lesz még megpróbálkozhatok a könyvtárba -ahol úgysem emlékszem, hogy mikor járhattam utoljára- nem ott irigyeli-e a betűt, mert hát egy ilyen öntörvényű állatnál a fasz se tudja!

Felrohanok, rámolok, megfésülöm a hajam, mert hát, ha hozzá akarok szólni a csajhoz, akkor már legalább nézzek ki valahogy, nem mintha amúgy nem lennék csúcsformában. Mióta egy lábbal kevesebbem van, valahogy komálnak a nők. Otthon is csak kétszer kellett hazakísérnem a pultoskislányt, és már kapás is lett…szegény, hősies, sokat megélt csinos japán fiú! Gondolom itt is ez lesz a sztori, bár nem nagyon értem, miért kerülget ennyire hosszan, de az is lehet, hogy csak nekem esett le baszott sokára, hogy mi a szitu. Alibiből belegyűrök a nadrágom zsebébe egy vékonyabb könyvet, meg egy kis macskanasit, ha a kis mocsok valami csoda folytán mégis a könyvtárban lebzselne, és már megyek is.
Madame Cvikkerre csak bíztatóan rámosolygok, pedig a nő szerintem nem azért néz rám ilyen zavarodott fejjel, mert ő is le akarna kúrni, vagy hát…ezen a ponton, ugyan ki tudja? Gondolom ilyet, még csak olvasmányélményeiből ismer!
Céltalanul járkálok a sorok közt egy ideig, mire kezdem úgy gondolni, hogy itt aztán se macska, se szőke nő, csak töméntelen fullasztóan geci unalmas könyv, amikor hangot hallok, nem is olyan messziről. Ez már pedig olyan férfihang, akinek a gazdájától az ember örömmel kérdezné meg, hogy „nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom”?
Na azért nem a szó szoros értelmében, azt kurvára nem élném, de mivel azért van bennem egy egészséges – a faszt!- kiváncsiság, nekiindulok szép komótosan abba az irányba, ahonnan azt az idegesítően tenyérbemászó hangot véltem hallani. Egy könyvespolc mögött maradok és egyelőre igyekszem megnézni, hogy mi a picsa ma a műsor, amikor is meglátom az igazán jóillatú leányzót, amelyik olyan kedvesen bazsalygott rám már többször is. Sajnos itt nem állunk meg, mert az egyenletben van egy gecifelesleges x, méghozzá xarfej kapitány személyében, aki áll olyan közel a bigéhez, hogy az már engem is kezd zavarni méterekkel odébbról.
Nem tetszik a fazon, az se nagyon tetszik, amiről pofázik, de legalább eszembe jut a csaj nevének a fele. Jó, hát erős kifejezés, hogy eszembe jut, mert végül is meghallom, de akaratlanul is azon kezdek agyalni, hogy mi lehet a keresztneve. Mert már biztosan hallottam, csak most valahogy nincs meg.  V betűvel kezdődött, az fix. De mi az? Virginia? Victoria? Veronica? Jaj, baszki, hát, ha elpusztulok, se bírom kitalálni. A nagy agyalás közben meghallom, mi hagyja el a száját, és kishíján elröhögöm magam. Na ez igen, nem csak a kaszni van nagyon rendben, hanem a szöveg is, határozottan érdekes ez a V…, na mindegy.

Biztos  tudnék rajta  még baszódni a dolgon, de akkor meglátom, hogy a büdösnek nevezett ügyeletes görény megemeli a karját, és ez annyira nem tetszik, hogy  egyből lemegy a roló.  Észre sem veszem, hogy milyen gyorsan termek a helyszínen, mert szinte pár másodperccel a nem túl baráti megmozdulása után, már el is kaptam a karját, hogy fájdalmas szögben csavarjam hátra, kockáztatva, hogy ha ellenállást érzek, szimplán csak okozzak neki egy szar napot, és eltörjem.
-Na mi van, öcsém?-morgok rá- Túl sok fogad van és túl kevés agysejted, és szeretnéd, ha javítanám az arányt?
Lehet, hogy kurvára nem kellett volna beavatkoznom, de egyszerűen nem bírom lenyelni, hogy az ilyen -egyébként hú, baszdmeg tényleg- büdös gyökerek, előadják a cukrostaknyot, aztán meg ráfeszülnek a lányokra. A paraszt tátja is a pofáját, de mondani nem sokat bír, mert csavarok egyet karján.
-Leolt egy nő, aztán emelgeted az öklöd, baromarcú? Ne nézzél baszdmeg, nekem játsszad, hogy mekkora faszod van!
Nyöszörög valamit azzal kapcsolatban, hogy anyám mit szeret utcasarkokon csinálni, amitől egyébként teljesen függetlenül véletlen mégiscsak csak úgy rántom meg a karját, hogy egy hatalmasat reccsenjen.
-Na húzzál szépen a francba, vagy belepróbálom a lábam a büdös pofádba!
Méltatlankodik valamit, de le se szarom, csak kifelé fordítom és akkorát lökök rajta, hogy kishíján neki esik az egyik polcnak.
-Mondom: kopjál, amíg jó kedvem van!-integetek neki, a cerkófmajom, mivel most már elölről is meg tudott nézni magának és gondolom sikerült neki felmérni, hogy kétszer akkora vagyok, mint ő egy szebb napján, elfogadta a helyzetet és nekiállt eloldalogni. Ekkor fordulok a szőke lány felé és egy igazán szimpatikus mosolyt villantok rá.
-Hát hello! Gondolom nem a faszid-nézek a hűdeparaszt eltűnésének irányába, csak hogy felmérjem a helyzetet. Láthatja, hogy jó arc vagyok, mert, ha esetleg azt találja mondani, hogy mégis a manusa, én addig éljek, még utána is megyek laposra taposni.

W hat's you and I without a little pain? Tastes bittersweet each time you say my name If love was poison, we would drink it anyways Feels so good playing these wicked little games

Chikara Tetsuya

A férfiak annyira meglepően könnyen vezethetőek az orruknál fogva, ez alól nem kivétel Park Montenegro sem. Vagy Mark Montgomery? Tudja a Halál, de talán még az sem. Túl kiszámíthatóak, túl egyszerűek, túl primitívek, túl... unalmasak. A hirtelen mozdulat miatt erősebben csapja meg a szaglóhámsejtjeidet ez az orrfacsaró bűz. Védekezve összehúzod magad, mintha megijednél attól, ami következni fog, mintha nem láttad volna a háttérben azonnal mozduló árnyat. Még a hihetőség szempontjából a szemeid is behunyod, mintha csak várnád a becsapódást, ami azonban sosem következik be, mert a hős megmentő lerángatja rólad ezt a gyenge képességűt. Megjátszott ámulattal figyeled, ahogyan a sárkány torkából visszatért Chikara Tetsuya lerendezi Baird "barátjának" szagos bátyját. Azért kénytelen-kelletlen be kell ismerned, hogy igazán bejön Chikara Tetsuya kinézete mellett a szövege is. Sőt, még ez a fenyegető, kemény hangszíne is kellemes bizsergést küld végig a gerinceden. Clark Montoya feltehetőleg maximum két agysejttel rendelkezik - már ha egyáltalán van neki - és ez a két agysejt folyton küzd egymással, és nem a gondolkozással vannak elfoglalva. Ez a legészszerűbb magyarázat arra, hogy miért nem fogja be azt az amúgy meglehetősen büdös lepcses száját, amikor már ilyen fájdalmasan kiszolgáltatott helyzetben van. Már előre látod, hogy ennek hatalmas üvöltés lesz a vége, ezért a kezedbe is veszed a pálcád, hogy amikor a cseppet erőszakos, de az első blikkre igazán szimpatikusnak tűnő Chikara Tetsuya "egészen véletlenül" úgy csavarja a szerencsétlen félnótás karját, hogy az egy nagy reccsenéssel eltörjön, egy gyors Silencio-val elnémítod az ártatlannak nem nevezhető áldozatot, hogy ne verje fel az egész könyvtárat. Nincs szükség a nagyközönségre ehhez a műsorhoz. Így hát a nagyra tátott száján keresztül egy hang nem jön ki, csak a bűz árad belőle, mire befogod az orrod fintorogva és feltűnően legyezgeted magad előtt a levegőt. Fájdalomtól elködösült tekintetével ezt még láthatja Ozark Montclair, mielőtt végleg visszavonulót fújna az igazán jól fésült kétajtós szekrényeket megszégyenítő termettel rendelkező japán úriember testméretei láttán. Azért ahogy megfutamodik a zaklatód, úgy leveszed róla a némító bűbájt, hogy tudjon sírni a kis pótkerekeinek, bár ezen lépés végett a nemlétező aurája vagy 100 szintet esik, ha nem többet.
Míg Chikara Tetsuya a konkurencia elriasztásával foglalatoskodik, akárcsak egy hiperagresszív hím pávián, addig gondosan megigazítod a szoknyád és a talárod, valamint a hajadban lévő mardekár-zöld pántot.

- Nos, nem gondoltam volna, hogy a szőke herceg helyett egy japán szamuráj fog a megmentésemre sietni, de igazán köszönöm a szíves asszisztenciát kedves...? - nézel rá ártatlan, de hálás mosollyal Chikara Tetsuyara, mintha nem tudnád tökéletesen jól a nevét. Az áldozataid nevét mindig megjegyzed, sok más érdemi információval egyetemben. Egy kedves, ártatlan, védtelen szőke lány benyomását kelted, mintha momentumokkal ezelőtt nem azon gondolkodtál volna, hányféleképpen ártalmatlaníthattad volna a zaklatódat, nos... nem éppen családbarát módokon. De aki nem lát bele a bomlott elmédbe, az azt hiheti, hogy most igazán hálás vagy az előtted álló fiatalembernek a segítségért, de igazából azért vagy neki jelenleg mérhetetlenül hálás, amiért olyan kiszámítható naivsággal belesétált a csapdádba. A hálód már kivetetted köré, s Chikara Tetsuya még nem is sejti, hogy innen nincs menekvés. Bár azt nem tudhatod, hogy lehetséges, hogy nem is szeretne.

- Hűűű. Nem csak jóképű, jól fésült, de még okos is! Ezt miből számoltad ki? Tán csak nem matematikusnak készülsz? - villantasz neki egy pimasz félmosolyt, ahogy közelebb sétálsz hozzá. Egyre közelebb... talán már túl közel, miközben csábítóan átható pillantásoddal egy percig sem engeded a tekintetét. Négy hosszú lélegzetvételnyi időt hagysz neki, hogy zavarba ejtő közelséged, elbűvölő pislogásod és édesen virágillatú parfümöd verhetetlen kombinációja elérje a hatását, majd ismét szólásra nyitod a szád - hangod ezúttal halk, hisz könyvtárban vagytok és elég közel álltok egymáshoz, hogy hallja a suttogásod.
- Ha esetleg megtennéd, hogy egy kicsit arrébb állsz... szükségem lenne egy könyvre a hátad mögül - hanghordozásod némi szemtelenséget és játékosságot sugall, ahogy megvárod, hogy kicsit arrébb mozduljon. Ha nem sikerül túl messzire lépnie, téged az sem zavar, Te sem lépsz távolabb, hanem így nyúlsz a könyvért, hogy utána egy utolsó sokat ígérő pillantás után mégis egy szó nélkül otthagyd, hogy visszasétálhass a kis asztalodhoz.

   

                   

          Can't ask a drowning man for flowers Can't ask a rabid dog for love        

   

to Vivien M. Smithe

TW: káromkodás, tárgyiasítás, szexuális utalások, fizikai agresszió

Nem a könyvtár a természetes életterem, egyrészt azért, mert nem bírok öt-hat percnél tovább csendben maradni vagy csak úgy ülni a seggemen, másrészt meg azért, mert nem szeretek tanulni, itt pedig egy darab olyan könyv nincs, ami érdekelne a kviddicseseken kívül, amiket már otthonomban pont egy évem volt átnyálazni.
Ami azt illeti, most nem is könyvek miatt vagyok itt, hanem a kis szőke miatt, akit szintén nagyon szívesen átnyálaznék, de úgy rendesen, viszont ehhez először illene vele tisztességes ember módjára megismerkedni, mert annak ellenére, hogy nem én vagyok a világ legúribb embere, azért nem lehet azt mondani senkinek, hogy elvinném egy körre, csak a jó nyelet fogja. Vagy ne…majd meglátjuk!
Mindenesetre lemegyek a környvtárba egy ideig feleslegesen lábatlankodni, és egészen addig marhára bánom is az egészet, míg meg nem látom a zsebzsötemmel, aki úgy nyomul, mintha fizetnék érte. Nem bírom az ilyen faszikat, ezek valahogy máshogy erőszakosak, mint az én fajtám, mert tény, hogy bennem is van agresszió, de sosem fordítanám azt egy nő ellen, főleg nem azért, mert nem kellek neki. Amúgy sincs gázabb széles-e világon, mint olyan ajtón kopogtatni, amit már látványosan az orrodra csaptak, de kis barátunk ezt láthatóan még nem tanulta meg a saját kárán. Csak nehogy nekem kelljen rácseszni azt a bizonyos ajtót a kis pöcsére!

Lehet, hogy ideje lenne megtanulnom, így tizenhét évesen, hogy nem kell minden szarban nekem lenni a merőkanálnak, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ez a nyeretlen kétéves nem csak szóban moleszterálja a csajt, aki amúgy rám szokta villogtatni a szép kék szemeit, szóval, ha van itt valakire, az esetleg én vagyok, de hogy a görény szájába nem akar belenyalni az olyan biztos, mint hogy a jobb lábamnak kár a lábvíz.
És hát nyilvánvaló módon megint megbukomm önkontrollból, és  már szorult helyzetbe is kényszerítem ezt a szerencsenélkülit, akinek van mázlija meghallani, milyen kedves is tudok lenni, mert nem azzal a mondattal kezdem, hogy szar lesz neki gerinc nélkül, ha véletlen lányos zavaromban a száján találom kirántani.
Mindenesetre a kikapós leányzót nem nagyon zavarja, hogy nem én vagyok a legnyugodtabb a polcok közt, hanem a pormacskák -amik közül megjegyzem, egyik se az enyém- és van olyan kedves úgy nézni rám, mintha harminckét ilyen bűzösborzot hatástalanítottam volna fél kézzel, ami kedves tőle, de megfordul a fejemben, hogy vagyok-e én ilyen lenyűgöző?!
Amikor úgy döntök, hogy nem csak a paraszt lelkivilágát fogom megreccsenteni, hanem a csontjait is, őszintén nem nagyon gondolok bele, hogy baj lehet abból, ha orbákol. Baj lesz ebből, így is-úgy is, mert gondolom egyből szalad, hogy a csúnya, rossz, elszabadult kredenc jött és gondolkodás nélkül eltörte a karját, azt viszont fixen mondom, hogy nem lesz kedve megemlíteni, hogy miért is nem maradt az említett kredenc magának és ugrott neki. Na ez az, amit nem szívesen vállalnak az ilyen szarjankók! Elégedetten biccentek, mikor a csajnak eszébe jut már előre lecsendesíteni az indulatokat, aminek hála nem dobnak ki mindhármunkat azonnal a könyvtárból, csak én irányítom ki a zaklatót, hogy bűzölögjön esetleg valahol máshol, mondjuk tőlem meglehetősen távol.

Miután megszabadultunk a zavaró tényezőtől, csak lazán és óvatosan nekidöntöm a hátam az egyik polcnak és igyekszem elbűvölően diskurálni, mert ellenére annak, amit látott, én bizony egy kibaszott kedves srác vagyok.
-Chikara Tetsuya-mutatkozom be és egy másodpercnyi glitch után-most mit csináljak, nyújtsak kezet, csókoljam arcon,öleljem meg,vagy mi a fasz?-életemben először, jólnevelt japán módjára meghajolok előtte. Merlinre baszdmeg, hát ez halál kínos! Nem akarok én lenni a szép kis fejében a hajlongós bolond! Miért nem tudtam inkább kezet csókolni neki vagy bármit, ami mondjuk…nem ez?! Mindegy, most már túl vagyok rajta és legalább az eszembe tülekszik, hogy jó volna visszakérdezni, mert akkor ugye kiderülne VirginiaVictoriaVeronica neve, meg az, hogy bármelyik halovány emlékem közel állt az igazsághoz, vagy esetleg Herminának vagy Taorminának hívják, tököm tudja.
-És te pedig…-vonom fel érdeklődően a szemöldökömet, remélem, nem gondolja azt, hogy a barinője haverjának azért illene tudnia a nevét, mert kurvára magamba roskadnék, ha most  el kellene kezdenem itt a piros-hol-a-pirosozni a V kezdetű női nevekkel.

A megjegyzésére halkan felnevetek, ami azért jó, mert nem szalad ki a számon helyből valami olyan, hogy „az anyád szentségit, de jó vagy már!”, mert az nem lenne kifejezetten szimpatikus lépés, pedig nagyon élem az olyan nőket, akiknek van humoruk és még az enyémet is megfelelően veszik.
-Volt egy megérzésem-legyezgetem meg finoman a kezem az orrom előtt, utalva arra, hogy még egy durrfarkú szurcsók seggében is kellemesebb lehet a szagélmény, mint amit ez a dákóslukkoló párologtatott magából kifele.
Amúgy egyáltalán egy olyan csávó, hogy a faszomba veszi a bátorságot, hogy megközelítsen egy ilyen csajt?  Full más kategória! Hát a bige egy tűzvillám, míg ez a nyomorult cirokseprűnek is harmatgyenge!
Ezen amúgy még tudnék agyalni, de akkor a lányzó megint úgy dönt, hogy szerencsére én nem vagyok szagos, szóval meg lehet közelíteni, én meg felvont szemöldökkel figyelem. Ez most komolyan le fog kapni?  És már hajolok is lejjebb, amikor is megtudhatom, hogy mi kell neki?! Másodpercekig olyan fejjel meredek rá, mintha azt mondta volna, hogy töltsek már neki egy gin-tonicot kis jéggel, ha ráérek, pedig hát könyvtárban a könyv…na ezen nincs mit csodálkozni.
Meg kellene kérdeznem, hogy mit keres, de inkább csak egy fél centit oldalazok jobb fele, aztán várom, hogy mi lesz a következő lépés, és erre…ne már, geci, hát komoly négy centire voltam tőle, mi az anyám ez, he?
Megrázom a fejem, magam is lerántok egy könyvet a polcról és négy nagy lépéssel mellé is érek, nem foglalkozva vele, hogy a fémesebbik lábammal istenesen belerúgtam az egyik könyvespolcba.
-Amúgy egy kicsit zavarhatlak vagy nagyon benne vagy…miben is?-mutatok a nála lévő könyv felé, észre sem véve, hogy nekem meg van szerencsém a Kötöző bűbájok kezdőknek és haladóknak című biztosan kibaszott hasznos kötetet szorongatni kicsinynek nem nevezhető kacsóim közt.

W hat's you and I without a little pain? Tastes bittersweet each time you say my name If love was poison, we would drink it anyways Feels so good playing these wicked little games

Chikara Tetsuya

Milyen szerencse, hogy hármatokból legalább neked van annyi eszed, hogy úgy ítéled, nem lenne a legbölcsebb döntés az egész könyvtár nyugalmát megzavarni kedves Parkinson Melburry ordításával, mely bizonyosan és esélyesen vetekedhetne egy fába szorult féregével - most egészen biztosan, mivel egy árva hang nem hagyja el a torkát sikeres varázslatod okán. Chikara Tetsuya legalább abban javítja a statisztikát, hogyha még észnek híján is van, cserébe amikor az esztétikumot osztogatták kétszer is beállt abba a bizonyos sorba, bónuszként pedig az illata sem förtelmes, legalábbis Marcus Mingustól szöges ellentétben nem lengi körül egy hatalmas bűzfelhő - na meg persze nem fétished az első randi előtt szagolgatni másokat ugye. A hálás biccentést egy sejtelmes félmosollyal és egy apró biccentéssel viszonzod, de még a világért sem szakítanád meg a hősieskedését. Azért a nem éppen kedves és nem éppen diszkrét stalkeredre villantott pillantásoddal egyértelművé teszed számára, hogy egészségesebb lenne hallgatnia erről az esetről. A kis barátja okán már nyilván tudnia kellene, hogy veled nem érdemes versenybe szállni, mert úgyis Te kerülsz ki győztesen. Annyi bizonyos, hogy neked eszed ágában sincs később felkeresni, eleget szenvedtek az érzékszerveid miatta, de ha mégis panaszkodni kíván a szökevény sárkányvacsora többet erővel mint ésszel logikát követő tettei nyomán, akkor kénytelen leszel neki negatívan meghálálni a kis bonyodalmakat. De talán a két agysejtje sem ennyire fogyatékos, hogy ezt meglépje, ezt azonban majd az idő cáfolja meg, vagy támasztja majd alá.

Így jobban megnézve meglehetősen egyértelmű, hogy nem a könyvtár az Ő természetes közege, ebben pedig hasonlítotok, mert a tied sem. Csak akkor jössz ide, ha valamit el akarsz érni, és nem, nem iskolai munka terén. Mégis, Te jobban képes vagy beolvadni a közegbe, még ha pár stréber érzékeli is az anomáliát és utánad fordul, amint elhaladsz mellettük.
Azonban ismét kénytelen vagy elismerni, pláne most, hogy egy kósza pillantásnál többet megengedsz magadnak, hogy esztétikailag valóban nincs kivetnivaló a japán származású hatodévesben. Bár gondolkodásra képes agysejteknek első rápillantásra híján van, de ez legyen a legnagyobb probléma az egyenletben, minden másra pedig ott a MasterCard. Nem mintha a családi vagyon ígérete miatt vetnéd ki rá a hálódat - talán hosszú idő óta Ő az első, aki kapcsán nem tudod egyértelműen megmagyarázni, hogy mi vonz benne. A kidolgozott felsőteste? A sportos testalkat és a dagadó izmok? Az egyedi arca? A hosszú, fényesen csillogó haja? Esetleg az izgalmakat ígérő orrpiercingje? Kivételesen nem akarsz addig várni, míg minden ok-okozati összefüggés világossá nem válik számodra. A kezdődő macska-egér játszma túlságosan érdekfeszítő ahhoz, hogy hagyd kicsusszanni a kezeid közül, na meg... vajon Chikara Tetsuya már hagyna elslisszolni téged?
Hiszen elég egyértelmű mi... vagyis inkább ki miatt van most itt.

Szerencsére a harmadik kerék végre másokat boldogít, Te pedig le sem veszed róla a pillantásod, ahogyan nekitámaszkodik a polcnak. Mosolyod kicsit szélesbedik a bemutatkozására, majd látod, hogy zavarában akadnak a fejében forgó fogaskerekek. Szinte mintha a homlokára lenne írva, mennyire nem tudja mitévő legyen, míg nem sikerül neki esetlenül meghajolnia. Egyik kezed a szád elé kapod, hogy még csírájában elfojtsd a feltörő kuncogásod.

- Vivien. Vivien Smithe a becses nevem. Igazán örvendek a találkozásnak Chikara Tetsuya, és a szíves közbenjárásodnak, amivel megszabadítottál egy igazán kellemetlen tényezőtől - vele ellentétben Te nem jössz zavarba, hanem igazán őszintének ható örömmel mosolyogsz vissza rá, ahogyan a meghajlási gesztusát egy apró biccentéssel viszonzod. Az mindenképpen pozitív, hogy értékeli a humorod, ezt majd mindenképpen felírod a róla szóló kis pro-kontra listádra.

- Jajj, kérlek...! - a dramaturgia kedvéért legyezgetni kezded magad, mint aki majd elalél elképesztően csodálatos személyiségéről. Csak a nagy ego-boostolásban le ne szakadjon a könyvtár mennyezete. - Még a végén azt fogom hinni, hogy nem is vagy valódi, csak a képzeletem szüleménye. Erős, okos, jóképű, sportos, aki azonnal ott terem, mint egy hős lovag, hogy megmentse a bajba jutott hölgyet, és még ilyen kiváló megérzései is vannak? Mi lesz a következő, kiderül rólad, hogy még feminista is vagy? - a játékos él kihallatszik a hangodból, s szemeid huncut fénnyel csillannak rá.
Szándékosan nem hagysz neki túl sok időt ahhoz, hogy gondolatai elszabadulhassanak, már lépsz is közel hozzá, egyenesen bele az aurájába, miközben pillantásod nem ereszti az övét. Így belegondolva milyen ironikus lehet ez a jelenet: a nagy kétajtós szekrény japán származású, sötétebb bőrű, fekete hajú, barna szemű, forrófejű, többet erővel mint ésszel mentalitású izomagyú, piercinges férfi sportoló  szemben a törékeny testalkatú, hosszú szőke hajú, kék szemű, porcelán bőrű, kívülről ártatlannak és higgadtnak tűnő, visszafogott eleganciával rendelkező hölgyeménnyel szemben. Mintha csak Tuffin egy klisés romantasy könyvének lapjai elevenednének meg éppen a könyvtár rejtett berkein belül. Micsoda jelenet!

Igazán mókás, ahogy közelebb hajol hozzád, ahogyan félreértelmezve beleéli magát az egészbe addig, ameddig ki nem javítod. Az arcról süt az értetlenség, némi szégyenkezés is, mely tömény elégedettséggel tölt el. Lenne mit válaszolnod neki most, de... a csali csak úgy megfelelő, ha időben elhúzod az orra elől, nem hagyod, hogy azonnal ráharapjon. Nem fosztanád meg a vadászat és a becserkészés mámorító élményét. Szóval amint lekapod a szükséges könyvet a polcról, egy utolsó kacérkodó pillantással már hátat is fordítasz neki. Hiszen...
Már hallod is, ahogy nagy robajjak követni kezd, szerencsétlenkedését ideges pisszegések kísérik, Te pedig elégedetten mosolyogsz magadnak.

- Hmmm, hát nem is tudom. Attól függ, mik a céljaid. Lehet, hogy el kell keserítselek, de első csókra általában csak az első randevú után kerülhet sor, ez meg nem minősül randevúnak, hiába mentettél meg olyan lovagiasan. - Hónod alá csapod a kezedben lévő könyvet, hogy elé lépj és megigazítsd a korábbi akció során felgyűrődött talárját a nyakánál. A kósza zavaró hajtincseit egy gördülékeny mozdulattal a válla mögé sepred, majd hátrébb lépve tekinteted a kezében árválkodó könyvre csúszik, mire elengedsz egy konszolidált és halk kuncogást. - Kivéve, ha a megtévesztés mestere vagy és valójában csak elrabolni óhajtasz, hogy aztán később értékesíthess a fekete piacon. Megvallva az őszintét, nem vagyok odáig az ilyesfajta irodalomért, de annyira jól csinálod, hogy a szívem is izgatottabban ver! - az említett belső szerved lokalizációja felé simítod az egyik kezed. Elképzelhető lenne, hogy van némi igazság az elhangzott mondatodban? Elképzelhető lenne, hogy más élethelyzetben kíváncsi lennél, mit tenne veled ez az esztétikailag kifogásolhatatlan fiatalember, ha Ő lenne a csúnya-rossz elrabló, Te pedig az ártatlan, mit sem sejtő fiatal lány? Ez tényleg Tuffin irodalmi regényeibe való történet lenne, de a fantáziád némileg elszabadulva kíváncsi lenne erre is, ami ritka. Igen ritka. Valamint fontos megjegyezned, hogy még ilyen közelségben sem találsz kivetnivalót az illatában sem, sőt, egészen kellemesen vonzónak tartod így az összkép alapján.

   

                   

          Can't ask a drowning man for flowers Can't ask a rabid dog for love        

   

to Vivien M. Smithe

TW: káromkodás, tárgyiasítás, szexuális utalások, fizikai agresszió

Az a nagy büdös igazság, hogy nem bírom a buta nőket. Nincs velük semmi nagy baj, nagyon jól el lehet velük is tölteni az időt, ha úgy alakul, hogy az ember semmiképp nem akarja megbántani a kis lelküket, vagy mondjuk nem veszik a lapot, de azért van valami az okos és szép nőkben, amitől egy kicsit meg-meg állva gondolok rájuk, valahogy úgy, mint a költő. És a tény, hogy ez az egészen tökéletesre sikerült szöszke játékbaba még arra is gondolt, hogy mindenkinek jobb lenne , ha nem kapnék egy valag büntetőmunkát a nyakamba, amiért faszméregetésbe bonyolódtam egy ilyen fegyvertelennel, hát…megmozgat bennem dolgokat, amik határozottan nem az agysejtjeim.
Mondhatjuk azt, hogy közös erőkkel harcolunk az ellen, hogy a sok jó ember kis helyen legyen büdös, mert ahogy ketten maradunk máris sokkal kellemesebb, még az is lehet, hogy ilyen társaságban kell könyvtárat látogatni, aztán az ember hirtelen nagyobb örömmel lát neki a tanulásnak, vagy ha gyakran történik vele ilyen eset, én örömmel lerángatok róla minden parasztot, de ha véletlenül így állna a helyzet, akár arra is hajlok, hogy olyan foglalt legyen, hogy inkább én feküdjek rajta ráérő időmben. Hát, erre mondják, hogy nem vagyok igazán gáláns! Életemet, véremet és kardomat az ilyen lányokért, ha ebből lehet érteni, mire is gondolok…

Érzem egyébként, hogy néha csak így lehelet finoman végighesszel a hölgyemény, nem tudom, emlékszik-e rám, gondolom, ötödéves lehet, vagy olyan hatodéves, aki eddig kiesett a látóteremből, bár nem rám vall, hogy egy ilyen darabot ne akartam volna már korábban is összeegerészni, szóval megadom, lehet, hogy ő is idénre alakult ki, főként mellesleg, mert azért nem gyenge a légzsák, azt így a kis fejemben meg kell jegyezzem.  Szóval remélem, nem áll össze ilyen barmokkal, mert ez a csávó konkrétan egy csavaron lógott, még meg sem kellett erőltetnem magam, hogy kitegyem, mint a szemetet szokás.
Eygébként nagyon szép szeme van, ezt így eddig nem feltétlenül láttam, mert annyi minden van rajta, amit egyszerre lehet bámulni, de esküszöm, már a bemutatkozásnál lenézi rólam a gatyát, nem is kell azon csodálkozni, hogy hirtelen az se jut eszembe, hogy mit kellene csináljak, hát összetehetem a kezem, hogy a magam nevén mutatkoztam be és nem mondjuk Gemmáén, mert asszem az nagyon megbaszta volna a hangulatot, én meg nemigen basznám meg, mint kiderült Vivient. Hát persze, Vivien Smithe, jaj a hülye agyam!
-Áhh Vivien-mosolyodom el már egy kicsit magabiztosabban, mert egyébként ez a név sokkal jobban áll neki, mint a Veronica, lehet éppen ezért ez a neve- tudtam én, csak nem sejtettem. Ott segít az ember, ahol tud!
És ebben egyébként nem hazudok, mert én aztán tényleg nagyon segítőkész ember vagyok, kérdezzenek meg bárkit, kivéve persze azokat, akik miatt segítenem kellett, mert akit megvertem, az gondolom, utólag se fogja verbálisan leszopkodni a faszomat. Mondjuk egy percre esküszöm, még a saját altestemen való indokolatlan gondolkodást is abbahagyom, olyan jól szórakozom Vivienen, akiből úgy árad a szarkazmus, mint a görényből a bűz, csak ezt az előbbivel ellentétben eléggé élvezem.  Ritka az ilyen nő, valahol már azon is csodálkoztam, hogy nem szólt rám, hogy azért kicsit sok volt ez a közelharcászati bemutató, és most ez…
Elpusztulok, basszus, nem is bírom ki anélkül, hogy jókedvű mosoly üljön meg a képemen, ha meg már a fasz szopkodásról beszélünk, hát ha én most egy szavát is benyalnám, akkor azt kellene mondanom, hogy ez már a bőnyálas mélytorkos sztori, de szerencsére én is értek egy kicsit ehhez a stilisztikához.
-Akkor kapaszkodj a szoknyádba, mert egyrészt, ha nem megy át agresszorba, én esküszöm végigmozizom, hogy rommá oltod a csávót, amúgy meg még egy sanda sejtés…szerintem, ha nem jövök ide, akkor is ő jött volna ki szarul a heyzetből-vonom meg a vállam, csak így lazán, mert a drága, kedves Vivien, véleményem szerint pont olyan belevaló csaj, aki meg tudja oldani a saját problémáit, már csak Herából kiindulva is.
-Képzeld, amúgy pont feminista vagyok, meg bírom az ilyen habos-babos kávékat, na meg a körmömet is megmutatnám, ha ki tudnám tisztességesen festeni, de ettől most megkíméllek, lásd kivel van dolgod-adom elő az összes ilyen random performatív baromságot, amivel a nálam gyengébb képességű faszik csajozni szoktak, azt mondjuk már nem merem elsütni, hogy romantikus regényeket is olvasok, mert már címre is mindig összekeverem a Bűn és bűnhődést a Büszkeség és balítélettel, ezzel meg jobb nem villogni. A legromantikusabb regény, amit életemben olvastam, nagyjából Stephen Kingtől, a Tortúra volt, ahol egy rögeszmés nő tartja fogva szegény félholt pacákot, szóval…ennyit rólam meg a romantikáról, már, ami az elméleti tudást illeti.
 
A gyakorlatiból is eléggé rosszul vizsgázom, mikor egyből az jut eszembe, hogy azért hajol közelebb, hogy lesmároljon, hát ez a sejtésem már nem valid, de nem jöhet be minden lottó, ugye? A lényeg, hogy ebből a vakmeleg szituból most ki kell jönni, mert ha szimplán fogom magam és fülem-farkam behúzva elkódorgok, akkor csak annyival vagyok beljebb az előbbi cerkófmajomnál, hogy jobb a stílóm és nagyobb a hátam, de nem olyan ember vagyok én, aki ennyibe hagyná a dolgokat. Valami random könyvvel a kezem ügyében fordulok is a csodás Vivien után, nem foglalkozva azzal, hogy kicsit olyan vagyok, mint az elefánt a British Museumban, megyek, aztán ott leszek.
Közben ellenére annak, hogy nem egyszerű, igyekszem visszakapcsolni magam farokvezérlésből, mert ehhez csajhoz bizony agyalni kell, méghozzá keményen. Bár nem mondom, hogy ettől az első randis dumától nem jön meg a kedvem elhívni valahova.
-Ahha, értelek-bólogatok és mielőtt még folytathatnám a mondatot, már rendezgeti is a ruhámat meg a hajamat, amire ugyan meglepetten felvonom a szemöldököm, de mivel meg sem mozdulok, érezheti, hogy nem igazán bánom- na és a második randin? Ott már egy laza szaxi is belefér, vagy inkább bemutassalak anyámnak?
Hú baszki, ezt most kimondtam, de inkább egy kacsintással igyekszem elvenni az élét a dolognak, nehogy véletlenül azt gondolja, hogy már a második randin elvinném nézegetni a muternak. A szaxi az már más dolog, de mivel feminista vagyok, elélek anélkül is, bár nem tudom, hogy Vivien meg a kis tapogatózó kezei hogy lennének a dologgal. Eleinte a következő mondatát nem is tudom kifejezetten hova rakni, így csak zavartam az alsóajkamba harapok, aztán kezemben lévő könyvre vándorol a pillantásom és baszki anyád, miért nem néztem meg legalább egyszer, hogy mit fogdosok itt?!
-Hát tudod…-lapozok bele a könyvbe, eljátszva, hogy direkt van nálam- az a helyzet, hogy én egy ilyen érdeklődő ember vagyok, szeretem az izgalmakat, de fekete piacról nincs szó. Maximum saját használatra rabolnálak el, de csak, ha te is éled, mert hát a beleegyezés szexi.
Anyám, apám meg a nemzetségem szégyene vagyok, amiért pont így próbálok javítani azon, hogy egy kibaszott perverznek tűnök. Most gyakorlatilag belemondtam a csinos kis arcába, hogy elrabolnám és megkötözve tartanám, aztán azzal védekeztem, hogy saját használatra. Szerencsém van, hogy jól nézek ki, mert a számat időben befogni…hát azt valahogy sosem tudom.

W hat's you and I without a little pain? Tastes bittersweet each time you say my name If love was poison, we would drink it anyways Feels so good playing these wicked little games

Chikara Tetsuya

Van valami egészen bájos ebben a Chikara Tetsuyaban. Szereted az intelligens férfiakat, mert Ők stimulálják az agyad. Szereted a jóképű férfiakat, mert mégiscsak jót tesz a hiúságodnak, ha olyannal mutatkozhatsz, aki jól néz ki melletted. Szereted a pénzes férfiakat, mert... nos ezt talán nem szükséges taglalni. Szereted a kedveseket, mert hercegnőként kezelnek. Szereted a vicceseket, mert megnevettetnek. Nem szereted a tipikus rosszfiúkat, maximum őket kihasználni és tönkre tenni. A rondákat lehetőség szerint kihagyod. Az alacsony intelligencia-hányadossal rendelkezőket meg maximum akkor veszed fontolóra, ha van mellette olyan pozitív tulajdonságuk, ami miatt megéri. Aki pedig büdös, mint khm... egyesek... na az a tipikus nem-nem-soha.
Szerencsére Chikara Tetsuya esztétikailag rendben van, még ha józan észnek némileg híján is van, de legalább a humora is jó. Ráadásul sok figyelmet kapott, miután egy végtaggal kevesebbel tért vissza a Roxfortba. Nem mintha hosszútávra terveznél vele, egy kis szórakozásnak pedig tökéletesen megteszi. Szerencsédre Chikara Tetsuya tipikusan az a férfi, aki jobb szeret a farkával gondolkodni, ez kicsit előre vetíti, hogy nem lesz nehéz dolgod, de olyan szél szál japán legény, nagy kegyesen megbocsátod ezt neki. Az egyik szemöldököd kecses ívbe emelkedik, ahogyan a keresztneveden szólít. Elég távolságtartó vagy alapból, legalábbis a kortársakkal és felettük, úgyhogy nem ehhez vagy szokva.

- Oh, nem is tudtam, hogy pár lépcsőfokot így kihagytunk az ismerkedésben, de örvendek, hogy ilyen segítőkész férfivel sodort össze a szél Chikara - akkor first-name basis it is. Egyébként kifejezetten vonzó, hogy értékeli a humorod, mert az a nem sok, ami beléd szorult, az is a bőséges szarkazmus alappillérein nyugszik.

- Jajj várj! - teszed fel a mutatóujjad, jelezvén, hogy szavát ne feledje, de egy lélegzetvételnyi időre álljon meg a mondandójában, majd a talárod elejét felnyitva két kézzel megragadod a szoknyád harmonika berakásait, majd szemtelen csillogással a szemeidben, és egy játékos mosollyal felnézel rá. - Rendben, folytathatod, megkapaszkodtam a szoknyámban! - ártatlan kíváncsisággal és egy kedves kis mosollyal hallgatod tovább, hogy aztán nagyra nyílt kiskutya szemekkel nézhess rá némiképp sértetten az előbbi megjegyzése miatt. Ez azonban természetesen mind-mind része a szerepnek. - Éééén? "Rommá oltani?" Ennyire gonosznak gondolsz engem? - nézel rá szomorúan lebiggyesztett, mint akit igazán megvisel, hogy ilyen aljas dolgokat feltételeznek róla. - Kikérem magamnak, én nem bántom az értelmi fogyatékosokat - nézel rá továbbra is komoly, már-már sértett arccal, de a másodpercek telésével megjelennek először az apró kis mosolyráncok a szemeid sarkában, majd végül vidám mosolyra húzódnak ajkaid.

Nagy, érdeklődő őzike szemekkel hallgatod, míg magadban leolvashatatlanul jót szórakozol a mini csajozós monológján, addig arcodon elképedés és meglepettség csücsül.
- Ohh... és akkor még kiderül az is, hogy szereted a romantikus irodalmat, netalán a Büszkeség és balítélet vagy az Üvöltő szelek a kedvenc alkotásod? - átható tekintettel pásztázod az arcát, apró jeleket keresve, melyek elárulják hazugságát. Nem mintha nem lenne már alapjában véve eléggé átlátszó a szövegelése. - De ezek alapján akkor... Te meleg vagy? - bár az elején kijelentésként indul, de aztán mégis kérdőn viszed fel a mondat végén a hangsúlyt. Végül megadóan, némi frusztráltsággal felsóhajtasz. - Ahj, nem hiszem el... miért éppen az összes vonzó és vicces srác meleg? Ez egészen elkeserítő... - csóválod a fejed reményvesztetten, közben fél szemmel várakozva figyeled erre mégis mit reagál.

Minden várakozásodat felülmúlva igazán jól szórakozol Chikara Tetsuyaval, vagy talán inkább helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy Chikara Tetsuyan? A lényegen ez végső soron nem változtat, nemde? Élvezed, ahogy hiába húzod csőbe, hiába sétál tátott szájjal abba a bizonyos... khm erdőbe, ennek ellenére nem kullog el fülé farkát behúzva, hanem nagy csinnadrattával fordul utánad és próbálkozik tovább. Ez mindenképpen egy becsülendő tulajdonsága a fiatalembernek, még ha nem is a legeszesebb fajtából való, de hát nem véletlenül nem Hollóhátas, hanem Griffendéles, ugyebár? Feltűnési viszketegségből és konok kitartásból mindenképpen jeles.

- És mondd csak kedves Chikara, mégis miből gondolod, hogy eljutnál addig a bizonyos második randevúig, hmm? - vonod fel incselkedő félmosoly társaságban a szemöldököd. - Nem akarom már jó előre lelőni a csattanót, úgyhogy egyelőre tapogatózhatsz tovább a sötétben. De hé! Ettől olyan izgalmas az egész, nem? És talán még egy oroszlánszívű griffendélest is a tettek mezejére noszogathat - szándékosan nem reagálsz kifejezetten azokra a dolgokra, melyek elhangzottak a szájából nem is olyan régen, elvégre igazán nem vagy az elköteleződés szemellenzős híve. Bár az igazat vallva semmilyen úton-módon nem vagy híve az őszinte és szoros társas kapcsolatoknak, nem csak romantikus értelemben véve. Az ember gyarló, ezalól Te sem vagy kivétel, sőt Te nagyon nem vagy kivétel, de nem szabad bízni senkiben. Szórakozni és használni természetesen lehet, átgázolni is, de bízni... Nem. Biztosan nem. Na de koncentráljunk csak Chikara Tetsuya zavarára inkább, az sokkal élvezetesebb, mintsem ehhez hasonló filozófiai kérdésekbe bonyolódni. Mert a visszatért griffendéles hajtó uraság zavartan rágja a saját ajkát, közben szinte az egész könyvtár hallhatja, ahogyan kattognak a fejében az olajozatlan fogaskerekek.

- Áááh, már minden világos! - bólogatsz nagyokat, mint aki érti a fejében homályosan keringő összefüggéseket. - Szóval akkor Te ilyen típusú srác vagy? Aki éli ezeket a szado-mazo dolgokat? BDSM? Ne érts félre, én igazán nem ítélkezem, elvégre mindenkinek megvan a maga kis kattja - nézel rá hihető megértéssel, majd folytatod tovább az utad az asztalod felé. Jegyzeteid szépen rendbe szedve hevernek az asztalon, igazán esztétikusan, mint a kezed írásával ékeskedő pergamenek. Való igaz, hogy ritkán jegyzetelsz, de ha megteszed, akkor igazán ízléses az eredmény. Helyet foglalsz és szorítasz is nagy kegyesen Chikaranak és a kötözős könyvének, elvégre nem vagy semmi jónak sem az elrontója.
- Szóval az említetted, hogy saját használatra rabolnál el... - kezdesz bele, először fel sem nézve a könyvből, mely immáron a megfelelő fejezetnél nyitva hever előtted. - Kérlek, avass be, mégis... mire használnál, ha már adott a lehetőség? - nézel fel rá egy igazán bájos mosollyal, némileg megemelt szemöldökkel, mely kíváncsiságod fokát hivatott a tudatára adni.

   

                   

          Can't ask a drowning man for flowers Can't ask a rabid dog for love        

   

to Vivien M. Smithe

TW: káromkodás, tárgyiasítás, szexuális utalások, fizikai agresszió

Kutatok abban a nyomorult kis agyamban, hogy emlékszem-e csak egy villanásnyira is Vivien Smithe néven bárkire, de sötét a téma, mint a furkász belső zsebe. Nem mondom, hogy annyira penge lennék, hogy az elmúlt évekből mindenkire emlékszem, aki csak megfordult ebben a kurva kastélyban, de azért egy ilyen csajt nem felejt el az ember, az meg fura, hogy soha egy közös óránk nincs. Mi a picsára járhat? Jóslástanra? Asztronómiára? Vagy ami még annál is rosszabb, Bájitaltanra? Na jó, egész nagy szerencse, hogy arra én nem járok, mert a közelében van rá esély, hogy mellészórnék mindent az üstnek, mert ilyen melleket vétek lenni nem alaposan megbámulni,még ha nem is szoktam ennyire őstulok módra viselkedni. Annyi eszem már eddig is volt, hogy megtanuljak úgy nőket gusztálni, hogy ne jöjjenek rá, hogy éppen mit nézek, de azért Vivien esetében bőven igyekszem az arcán tartani a szemem, és ez nem is egy kibaszott nehéz feladat. Nem is tudom eldönteni, hogy a melle vagy a szeme tetszik jobban!

A nézelődéssel annyira jól elfoglalom magam, hogy lemaradhatok valami fontos infóról, mert nem nagyon esik le, hogy mire gondol. Mit csináltam rosszul? Azt ne találjuk már ki, hogy még fél éven át magázódnom, meg kis kezit csókolomozni kellene, hogy bevegye, amit be kell venni, ennyire azért én sem vagyok türelmes! Jó, ha őszinte akarok lenni, akkor nem annyira vagyok türelmes. Vagy egyáltalán nem.  Bár…ő az, mivel hónapok óta lelkesen pillog felém. Vajon mi a faszért nem szólított meg? Nem olyannak néz ki, mint akinek nagyon nehezére esik megkérdezni egy faszitól, hogy mi a szitu.
-Szerintem akkor hagytunk volna ki lépcsőfokokat, ha már nem lenne rajtunk ruha, de hát igyekszem úriember maradni, kivéve persze, ha az ilyen szenesvederfejű pöcshuzatokról van szó-utalok ritka udvariasan a korábbi nagyjelenetre agyonbaszva a feltételezést, hogy képes vagyok gentlemanus lenni, pedig én esküszöm, hogy amúgy nem vagyok ekkora bunkó, még a feketekávé se világít a pofámban, de ezt nyilván nem közölném szívesen Viviennel. Jobb, ha idővel maga jön rá, azt mondjuk, nem nagyon tudom, hogy mennyi időm van az ilyen előnyös vonásaimat a mellizmom mellett domborítgatni. Végül is még beszélget velem, azok után is, hogy úgy fordultam utána, hogy kishíján hoztam egy szekrényt könyvestül.

Ahogy nekiállnék előadni a marketingdumám, beleszól, én meg érdeklődve várom, hogy ugyan mi a jó istent akarhat, de, amikor meglátom a mozdulatot a kelleténél hangosabban nevetek fel, aminek hatására legalább hárman néznek rám úgy, mintha lépen nyomtam volna őket. Erre oldottan biccentek, miszerint „jóvanbazzegolvassálmagadnak”, és vissza is irányítom a figyelmem a nem elég, hogy bejövős, de meglepően szórakoztató szőkére. Ha már ilyen kedvesen mögé láthatok a talárnak, hát kicsit alaposabban mérem végig, ezúttal azt is hagyom, hogy lássa.
A kurva élet, hát ez aztán nem olyan, mint a tűzijáték, hogy csak távolról szép! Nagyon jól adja az ártatlan virágszálat, de azért én sem vagyok teljesen bolond, hogy mindent megegyek,láttam a büdös majommal, nem kellettem volna én ehhez mindenképpen, de ha már itt voltam… Hálás lehetek a maró leheletű kartársnak, amiért végre volt lehetőségem idesöndörödni, velem úgyis sokkal jobban el lehet szórakozni.
-Azt nem mondtam, hogy gonosz vagy, azt te mondtad-vonok vállat, a nagyon szép lányok általában legalább egy kicsit gonoszak, ez foglalkozási ártalom lehet náluk, mint hogy az én fajtám általában dagadó izmokkal és kemény edzéssel pótolja, hogy a fejében nem feltétlenül vannak olyan dolgok, amikre fényes jövőt lehet építeni. Mindenki ott kompenzál, ahol tud, ugye!
Egyébként nem tartom Vivient a szó szoros értelmében gonosznak, láttam Herával például, akivel úgy viselkedik, mintha a nővére volna, illetve valamelyik nap azon is megakadt a szemem, ahogy egy kétségbeesett elsőst nyugtatott. Halál kedves kis csajnak tűnik, de azt biztosan ő is vágja, hogy egyeseknek oda kell baszni, különben nem lesz nyugalma.
-De végül is azért a Mardekárba jársz, ha csak nem lettem az elmúlt tíz percben full színvak-kacsintok rá szemtelenül, és szélesen vigyorgok erre az értelmi fogyatékosos dologra. Tessék, baszdmeg, Mardekár!-Azokat én bántom, de csak akkor, ha fenyegetően segghülyék.
Meg, ha nem hagyják békén az ilyen kedves és dekoratív bigéket. Még jó, hogy Hera nem sűrűn kerül hasonló helyzetbe, hála a hívogató személyiségének, amin amúgy én baszott jól szórakozom, de megértem, hogy miért közelítik meg ritkán a korabeli pállottszájú fecskemadarak. Másrészről meg nem úgy néz ki, mintha nagyon lenne rájuk, nem úgy, mint az érettebb kebel khm…barátnője.

Tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy vetítek, mint a mugli mozigépészek ezzel a feminista szarsággal -bár a csitti-fitti kávé nélkül le tudom élni a nyomorult életemet-, de ez nem  teljesen igaz. Ott van anyám, nagyrészt azért csak ő verte belém azt a minimális tisztességet, néha sodrófával is, szóval nem is lenne más választásom, mint tisztelni a nőket. A körmömről meg jobb nem beszélni, mert már elég régen jutottam oda, hogy kifessem. Jó szar visszaszokni arra, hogy a Roxfortban azért mindennek megvan az ideje és nem lehet csak úgy késő éjszaka járkálni, meg hajnalban lakkozni a körmöm, mert nekem épp olyanom van, de azért vannak pozitívumok, például, hogy nem vagyok magamban, mint a kecskefasza az apácazárdában.
-Azt mondtam, hogy elég jó vagyok, de azért nem tökéletes-vonok vállat a klasszikus romantikus izékre, mert azokat illetően nem vagyok annyira jólinformált, hát mindegyiknek ugyanaz a témája. Elveszi vagy nem veszi? És nyilván elveszi, hát mi lenne benne a romantikus, ha nem venné? Én inkább ilyen megbassza-nem bassza, megöli-nem öli csávó vagyok, de szerintem ezt már a szöszi is bőven sejtheti- nálam maximum akkor üvöltenek a szelek a fülembe, ha turbó fokozatra kapcsolok a seprűmmel. Inkább a horrort bírom. -ismerem be, mert hát fontos dolog az őszinteség, meg is szokták hálálni.
Arra viszont, mikor konkrétan bekérdez, hogy akkor most forró vagyok-e, mint a déltengeri szenvedély, hát köpni-nyelni nem tudok. Mi a fasz? Hát melyik oldalamról tűnök én buzinak? Nem, mintha lenne velük bármi bajom, csak hát nem az én ligám. Kimeredt szemmel nézek rá.
Engem még az életben nem néztek buzeránsnak. Ne most kezdjünk már neki! Bahh! Biztos a hajam, lehet, hogy le kellett volna vágnom, de eddigi tapasztalatom szerint zabálják a nők-szerencsére nem szó szerint, mert az vakmeleg volna- még Vivien is óvatlanul megigazgatta, szóval…neeem, csak nem emiatt gondol ilyen ormótlan faszságokat.
-Nyugi, azért ne húzd rám a…forróvizes lepedőt,totál hetero vagyok-védem meg itt a becsületem, ha már kiszaladt a szép kis száján, hogy nem csak szexi vagyok, hanem marha vicces is-én eskü ki akartam próbálni, de nem. Nem ment, nekem csak a nők.
Azért belül egy kicsit megmegyek, még hogy én meleg?! Na, ilyen hülyeséget sem hallottam még sok éves pályafutásom alatt, de gondolom, egyszer mindent el kell kezdeni, kivéve a vérfertőzést meg az öngólok dobálását.

Úgy látom, a szaxis poén sem megy félre, kurva nagy mázlim van ezzel a nővel, mert azért elég fura dolgokat tudok mondani, ha úgy rendesen ráindulok valakire, de no para, ügyesen húzza az agyam, még ez is tetszik benne.
-Hát még mindig velem beszélgetsz, nem? Vagy ez csak annak köszönhető, hogy a szagommal nem lehet tömeget oszlatni? Két randit már csak kibírsz a társaságomban, de persze csak nagy nehezen, összeszorított foggal-billentem oldalra a fejem, mert hát…tudnék rajta mit tapogatni sötétben is, meg világosban is, de ezt mégse mondhatom! -Ha pedig a lehengerlő személyiségem nem lenne elég…-ügyesen, alig egy másodpercre húzom feljebb az ingem, hogy villantsak egy kockahasat. Még jó, hogy tegnap edzettem, franc tudta, hogy meggyőző jelleggel mutogatni fogom a „kis” testem!

Itt még bőven az események magaslatán érzem magam, nem úgy, mint mikor kiderül, hogy valami szado-mazo varázskönyvet nyitogatok épp bőszen, de nincs mit tenni. Az egyetlen ötletem az, hogy beleállok, addig se tűnök miatta kibaszott röhejesnek.
-Gondoltam, update-elem magam, hogy mik mennek mostanság – vonok vállat hanyagul, pedig esküszöm, hogy nem vagyok ilyen kattant kötözős, maximum kötözködős, de hát ki tudja…még arra is van esély, hogy a tündéri kedves, aranyos Viviennek tetszik a dolog –gondolom, hallottad, hogy kicsit lábadoznom kellett az elmúlt évben, amúgy nem nagyon vagyok kattant, csak…szeretem tudni, hogy mik a lehetőségek, érted.
Lábadozni, boldog Buddha, még jó, hogy nem tettem hozzá, hogy szeretek több lábon állni! Lehet, hogy annyi szar lábas poént hallottam az utóbbi időben, hogy ezek már csak így spontán hagyják el a testemet, mert az agyam már annyira hozzászokott, hogy felülvizsgálni se nagyon akarja. Na mindegy, ha már ilyen faszán bemutattam magam, meg a mindenféle létező vagy nem létező szexuális izéimet, akkor leülök mellé és belepillantok a jegyzeteibe. Tipikus, tiszta, szép kézírás  illik hozzá, azt kell mondjam, aztán ugrunk is vissza a fantáziám birizgálásához, amit elég ügyesen csinál.
-Khmm-köszörülöm meg a torkom igyekezve leplezni a minimális zavaromat- hát ugye valakin mégiscsak ki kell próbálni, amit tanul az ember-lóbálom meg a könyvet a kezemben- aztán meg, pont úgy nézel ki,mint akinek a látványára azonnal kivágódnék az ágyból minden reggel, főleg, ha még jó erős kávét is főznél. Tényleg…masszírozni tudsz?
Ez egyébként fontos kérdés, mikor új nővel kezd az ember, mert hát nincs is jobb egy hosszú és fárasztó edzés után, mint valakinek a szépen manikűrözött kezeit érezni itt és ott.

W hat's you and I without a little pain? Tastes bittersweet each time you say my name If love was poison, we would drink it anyways Feels so good playing these wicked little games

Chikara Tetsuya

Egy igazán rövid pillanatig átfut a fejedben, hogy nem a legszerencsésebb olyasvalakivel kikezdened, akit Hera nem csak elvisel, hanem kifejezetten kedvel is, mondjon bármit is. Ugyanis nem kell gondolatolvasónak lenned, hogy átláss rajta. Valami okból kifolyólag kedveli ez a srácot, bár már Te magad is kezdesz rájönni, mi miatt kedvelheti. Van annyira fafejű, és nem hópihe lelkületű, így nem sértődik meg a szarkazmuson, sőt még olykor-olykor vannak is mulatságos visszaszólásai. Mondjuk ez el is várható, amennyi kommentet kap a lábáról - van füled, hallod a pletykákat, hallod hogy beszélnek róla a háta mögött és alkalmanként a szemébe is. A csodálat kéz a kézben jár az irigységgel, Chikara Tetsuya pedig visszatérése okán népes táborra tett szert mindkét szekcióban. Mondhatni Te is a szimpatizánsainak táborát erősíted, még ha eddig csak messziről is.
Nem tudod nem észrevenni és megmosolyogni az olykor-olykor lentebbi régiókra terelődő tekintetét. Még szerencse, hogy nem magas elvárásokkal érkeztél, mert akkor esetlegesen csalódhatnál is benne. De nem, Merlinnek hála tisztában vagy, hogy egy férfivel interaktálsz, tőlük pedig sokat sosem lehet várni. Ha már élvezhető társaságot nyújt, már túlteljesítette sorstársainak nagy részét.

- Áh, értem! Szóval akkor Te ilyen "in medias res" típusú srác vagy? Nem mintha feltétlenül baj lenne ezzel, ameddig kölcsönös megegyezéssel és beleegyezéssel történik a dolog, de én egy... hogy is mondjam... kicsit régimódibb, távolságtartóbb neveltetésben részesültem, ha így érted, mire akarok célozgatni. - Mondjuk akaratlanul is mosolyra húzódnak az ajkaid, amikor önmagára úriemberként hivatkozik, sajnálatos módon ezen kvalitását még nem sikerült meggyőzően prezentálnia irányodba. Éppenséggel gondolhatnád azt, hogy ami késik, az nem múlik, de esetében több ponton is hibádzik az egyenlet. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére nem az úriember mivoltának illúziója fogott meg benne, hanem inkább a reputációja és az egyedi esztétikuma. Kár is lenne olyan tévképzetekbe ringatnod magad - mondjuk nem is akarod, mint egyesek -, hogy a külső nem számít, csak a belső. Az a fontos, hogy kedves legyen, gyengéd, törődő, úriember. Hahh, nevetséges. Ameddig van pénze, addig lehet ronda, de egyébként a vagyon-előnyös kinézet-jó reputáció szentháromság vezérli "párválasztási" tevékenységeidet. Már ha párt keresnél, nem csak a tipikus boytoy-okat, akikkel az unalmad űzheted.

Hangos nevetésére csak mosolyogva felvonod a szemöldököd, ahogy felnevet a viccnek szánt gesztusoddal. Annyira egyszerűek a férfiak, olyan egyszerű a kedvükben járni, és mégis, ez a zsigerből jött nyomokban szarkazmust tartalmazó cselekedeted így megnevettette... Nem mintha ez jelentene bármit is ugye, azon kívül, hogy egészen jó humorérzékkel rendelkezik Chikara Tetsuya. A méltatlankodó tekintetek gazdáival nem foglalkozol, mert szerencséjükre elég hamar visszafordulnak a saját dolgaikkal foglalkozni, szerencsére tudják a stréberek, hogy hol a helyük a szociális ranglétrán. A téged végigmérő éhes tekintet nem tudja elkerülni a figyelmed, így hogy fokozd egy kicsi a hangulat fűszerességét is, egészen véletlenül felhúzod kicsi a szoknyádat is, ahogy a talárod igazgatod. Harisnya nincs rajtad, de cserébe a bőröd már ránézésre is igazán selymesen puha, de... sajnos mielőtt elragadhatná Chikara Tetsuyat a képzelete, a fekete mardekáros talár függönyként borul a lábaid elé.

- Na és mondd csak... tetszett, amit láttál? - kérdezed egy fölényes, sejtelmes félmosollyal tőle, amint sikerül abbahagynia a nyálcsorgatást és felkaparnia az állát a földről. Igazán élvezetes ezt mindig eljátszani és figyelni az egyének reakcióit. Chikara nagyon tipikusan hozza az alfahímek által produkált magatartás-formát ezzel a kendőzetlen bámulással. Nem mintha feszélyezne, az sem zavarna, ha teljesen meztelenül állnál előtte, az egész iskola előtt, a esteden lévő hegeken kívül nincs mi miatt szégyenkezned, mármint ami a testedet illeti. A többiről pedig ne is beszéljünk, ugye?

- Én sem az mondtam, hogy te szóban gonosznak tituláltál, hanem csak annyit említettem, hogy az állításod alapján annak gondolsz - mondjuk nem mintha nem lenne igaza, ha ez gondolná vagy ki is jelentené, de mindegy is. Hogy máshogy maradhatnál a tápláléklánc csúcsán, ha nem lennél bevallottan kicsit... élelmes, aljas, és minden erőforrást kihasználó, kisemmiző? Gyengék a kedvesek s az erősekre mondhatják, hogy gonoszak, de ha a túlélés a tét, a nagyobb, erősebb és életrevalóbb ragadozó fog túlélni, nem a fiatal, lassú és esetlen prédaállat - mindegy, mennyire kedves vagy aranyos.

- És ezzel egészen pontosan mire is szeretne utalni ez a jól szituált, közepesen intelligens úriember? Hogy akit a Mardekár házba osztott a süveg hajlamosabb lenne "gonosz" cselekedetek végrehajtására? Értem én, hogy ott a sztereotípia, hogy a hírhedt sötét varázslók mind a nagyság házából kerültek ki, de tudjuk ezért hibáztatni a Mardekárt magát? Ambíciózus lelkek vagyunk, nagyra törünk és nem fejjel a falnak, akár kétszer is, mint bizonyos oroszlánszívűek - hasonlóan szemtelen kacsintással jutalmazod az övét, ahogy csípőből tüzelsz vissza szavaiddal, melyeket végig sem kell gondolnod, csak úgy természetesen jönnek, mint ahogy Chikara Tetsuya szájából a magas labdás megszólalások. - Egyébként meg... még ha színvak is lennél, egy kígyót csak meg tudsz különböztetni mondjuk egy oroszlántól. Ha nem, ott khm... lehet már nagyobb bajok vannak - vigyorogsz rá igazán kedvesen ártatlanul, miközben szavaidból azért némi gúny kicsavarható. Eddigi tapasztalataid alapján Chikara Tetsuya jól bírja a strapát, az Ő vérét lehet szívni, nem olyan kis hópehely lelkületű, és ezt igazolja az is, hogy nem rohan el sírva, amikor lebuzizod - bár némi sértettség azért leolvasható az arcáról.
Awww, hát igazán nem akartam beletiporni a kis lelkivilágába...
Még ha Chikara Tetsuya személy szerint nem is, de mások a fejedben értékelik a torzult humorodat. Még jó, hogy nem gondolatolvasó, Te pedig szociálisan autodidakta módon fejlett képességű vagy és ezért ezt hangosan nem mondtad neki.

- Áh, szóval elég jó? De... lehet-e valami "elég jó", ha nem tökéletes? - mosolyogsz rá oldalra biccentett fejjel. - Ne aggódj viccelek, mert olyan nem létezik, aki tökéletes lenne, csak olyan, aki átkozottul közel áll hozzá - kacsintasz rá a végén, hátha "veszi a lapot", mintha neki címezted volna.

Annyira tipikus...

- Be kell vallanom őszintén, nekem már bőven elég horror volt a repüléstan. A föld felett egy öt méterrel még megvagyok, de afölött... Minden elismerésem a kviddicsezőké, akik még agresszív labdák elől manővereznek, szárnyas aranygolyókat kergetnek és góloka igyekeznek dobálni. Tényleg, le a kalappal - nézel rá igencsak elismerő tekintettel, mintha már csak a tény, hogy a Griffendél csapatának játékosa teljesen levenne a lábadról. Heratól tudod, hogy jól szerepel a visszatérő meccsén Chikara, pedig kint voltál és nézted Te is, de annyira értesz hozzá, mint Mark Monroe ahhoz, hogy hogyan ne legyen büdös. - Mondjuk lehet meglepő tény közlök, de Én nem szoktam nézni a mágikus tévét otthon, inkább olvasok, vagy más kreatív elfoglaltságokkal öltöm az időmet. A horror amúgy sem lenne az Én műfajom... túl véres és ijesztő... - pislogsz rá ártalanabbul, mint a ma született bárány. Persze nem tudhatja, honnan is tudhatná, hogy esetedben ez mekkora hazugság, hogy neked a vér, a terror, a félelem, a reményvesztett rettegő sikolyok beleivódtak a csontjaidba, már-már talán hiányzik is. De ezt nem tudja senki, legalábbis a diákok köréből esélyesen nem.

Reakciója aranya ér, mikor melegként bélyegzed meg, nem bírod visszafogni a kuncogásod, ahogy egyből vehemensen védekezni kezd. Olyannyira, hogy önként nyújtja a nyakát még egy kis vérszívásra, s ki vagy Te, hogy megtagadd ezt tőle?

- Figyelj, nem lehet, hogy ez a szekrény-szindróma, amiben szenvedsz? Félsz attól, hogy a szeretteid esetleg elítélnének, ha kiderülne rólad? De hé...! - kinyúlsz és borítóan megsimítod a karját, miközben végtelen együttérző tekintettel ostromolod. - Én nem mondom el senkinek, legalábbis addig nem, ameddig készen nem állsz rá. Sőt, talán abban is tudok segíteni, hogy és hol tudnád próbára tenni ezt az egészet, ha ennyire érdekelt vagy a témában. Persze szigorú diszkréció mellett - igyekszel nagyon komoly arcot vágni, de egyre kevésbé megy, így azért a vége felé, főleg miután elhallgattál egyre inkább mosolyra húzódnak az ajkaid.

Tényleg igazán meglepő módon nagyon élvezed és kellemesnek találod Chikara Tetsuya társaságát. Azt hitted, hogy az ész rovására ment esztétika majd hamar unalmassá eszi számodra Őt, de eddig igencsak pozitívan csalódtál benne.
- Nos, ez nagyban köszönhető annak, hogy igazán kellemes az illatod, és nem mászol bele agresszívan a személyes terembe - szavaidat megerősítvén kicsit gesztikulálsz is a kezeiddel, főleg a személyes tér említésekor. - Bár ettől függetlenül nem arra ösztönözlek, hogy túlságosan elbízd magad, mert a második randinak nem ennyi az előfeltétele. Egy sokkal komplexebb elvárás-rendszernek kell megfelelnie a jelöltnek, azán az ott történtek... nos a randevú milyenségének függvénye, de annyit mondhatok, hogy Én nyitott vagyok mindenre - nem mintha hinnél abban, hogy Chikara Tetsuya eljutna a második randiig. Az eddigi teljesítménye alapján már az első is nagy szó lesz tőle, így nincs miért aggódnod. Kicsi olyan, mint a hullócsillag: szép-szép, de hamar vége lesz. De nem is akarnál belerondítani a Heraval való jó kapcsolatába azzal, hogy túlságosan egymásba gabalyodtok. Mondjuk amikor a könyvtárban villogtatja - az egyébként igencsak kívánatosnak tűnő - kockahasát, ismét felnevetsz, de halkan és a kezed is gyorsan a szád elé kapod.
- Nos, be kell vallanom, volt már szerencsém ősszel nem egy alkalommal megfigyelni a csodásan kidolgozott testedet edzéseid közben, de biztosan nem vettél észre, mert ahhoz a sikítozó, ájuldozó kislányok tengerén túl kellett volna nézni egy cseppet. Mondjuk ezek a szimmetrikus kemény kockák sokak szemének és szájának ingere, ezzel vitába szállni nem tudok - csak talán versenybe szállni, igaz? Tisztában vagy a testi adottságaiddal, és hogy a legtöbb férfi fantáziáját csak ez mozgatja meg, de Te inkább a képzeletükre bízod a dolgokat, mintsem kipakolj mindent a kirakatba. Ha mindent látnának, akkor sokkal kevésbé fájna nekik a tudat, hogy nem tudták megszerezni, igaz?

- Igen? Na és "mik mennek mostanság"? - kérdezel vissza a saját szavaival. - Mármint ilyen téren Én nem vagyok annyira tájékozott, de szívesen tájékozódnék veled, persze csak ha nem zavarok - persze szigorúan csak szakirodalomból elméleti szinten, de direkt nem specifikálod ezt számára, hiszen olyan mulatságos félreértésekbe bocsátkozott már korábban is, például a benézett csók kapcsán. - Mmm... tudod, errefelé elég sok minden hall az ember lánya, de úgy gondolom ezen híreszteléseknek jó részé fenntartásokkal illik kezelni. Hallottam olyat például, hogy édesapád halálfalókkal üzletelt, és eltékozolta ott a lábad, de ha ezt logikusan nézzük, akkor ez elég nagy butaság, hiszen a protézised biztosan drágább volt, mint az eredeti hús és vér lábad. Illetve hallani morbidabb dolgokat is, illetve khm... - tekinteted itt az ágyékára vándorol, mielőtt újra rá emelnéd azokat a gyönyörű égszínkék szemeidet. -... egészen más irányú pletykákat is. De engem jobban érdekelne a vadabbnál-vadabb teóriáknál az igazság, persze csak ha publikus és nem túl traumatikus - felsőtesteddel is kicsit felé fordulsz, és mivel amúgy is elég közel ültök egymáshoz, véletlenül a lábad az övéhez ér, de mintha tudomást sem vennél erről, láhatóan nem zavartatod magad és így vizsgálod az arcát.

- Ó...! - fojtasz el egy újabb nevetést. - Ez igazán hízelgő Chikara, bár nem udom, hogy ezt most pontosan milyen vonatkozásban mondod. Hogy elrabolnál, és minden reggel kipattannál az ágyból, hogy kamatoztathasd rajtam a tudásod, de persze közös beleegyezéssel, mert az szexi, vagy már a második randin túljutva esetleg bemutatnál édesanyádnak, a negyediken megkéred a kezem és az ötödik lenne az esküvő, és a közös életünk mindennapjaiban lelkesednél értem ennyire? - nem mintha az elköteleződés híve lennél, de az arcára kiülő érzelmek miatt már érdemes volt ez szóba hozni. A masszírozós kérdésére egyelőre azzal válaszolsz, hogy a kezéért nyúlsz, és azt az öledbe húzod, veszélyesen közel a lágyéki részedhez, majd pedig ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elkezded masszírozni a tenyerét, kézfejét. - Nos, ez neked kell eldöntened kedves Chikara, de annyit azért megjegyeznék halkan és zárójelesen, hogy idáig a kézügyességemre nem volt panasz - kacsintasz rá igencsak sokat ígérően és nagyon igézően. Mondjuk egyszer a körmei is nagyon szívesen rendbe ennéd, mert ezek az állapotok, amik jelenleg uralkodnak kritikán aluliak.

Borzasztó... hogy lehet ilyen körmökkel élni?!

   

                   

          Can't ask a drowning man for flowers Can't ask a rabid dog for love        

   

to Vivien M. Smithe

TW: káromkodás, tárgyiasítás, szexuális utalások, fizikai agresszió

Teljesen elfelejtem, hogy igazából van valami csajom, úgy hellyel-közzel, és talán ez az egész most kissé hülyén veszi ki magát, ha visszajut hozzá, mert miért is ne mennének körbe a hírek? Megszoktam már, hogy ásítani nem lehet egy kellemeset anélkül, hogy valaki ne suttogja máris oda a másiknak, hogy lenyelted a fél termet asztalostul, székestül, professzorostul. Még jó, hogy nem itt sérült meg a lábam, mert aztán, ha véletlenül rosszul lépsz a keskeny kerengőn, másnapra már mindenki tudja, hogy tőből amputálni kellett mindkét lábadat és hamarosan a kezeidet, ki tudja?!
Jó is, hogy nekem már van egy amputált lábam, nem is kell ilyenekkel foglalkozzam. Mondjuk ezekkel most egy kicsit túloztam, de azért…annyira mégsem. Olyan szájuk van itt egyeseknek, hogy tele kéne merni betonnal, azt összefogni két marokkal, míg meg nem köt. Na akkor mondják a magukét!
Ja, szóval ott tartottam, hogy a másik pinetta, én meg itt teljes testtel fűzködöm a bögyös szöszkét, totál  elfeledkezem a kis barnáról, akit éppen az előző héten szedtem össze egy kis rekreációs közös mozgásra. Kedves az is, jóindulatú meg minden, rosszat se tudnék rá mondani, csak ha nagyon akarnék, mondjuk azt, hogy olyan unalmas, mint a Mágiatöri házim. Úgyis offolni állt már szándékomban a napokban, csak valahogy mindig nézett rám azzal a nagy barna szemével, én meg olyan kis lelkis vagyok, hogy megsajnáltam, mondtam is magamnak, hogy megheggesztem még egyszer, lássa kivel van dolga, aztán mehet isten hírével magának, amerre szeretne.
 Végül is nem is biztos, hogy rossz, hogy én itt most nyilvánosan nagy elánnal csapkodom a szelet Viviennek, be lehet azt már vallani, hogy amint hozzám szólt, beállt a klinikai fasz fel-ész le és mást sem akarok, mint minél előbb megszerezni.
Durva, hogy még az sem untat, hogy ehhez pofázni kell, méghozzá sokat és okosabbakat, mint amilyeneket szoktam, mert -mint kiderült- Miss Konzervatívnál bármi bumeráng lehet a baromságból. Hát nem sokkal izgalmasabb, ha van tétje a dolognak?
-Hát akkor borzasztóan sajnálom, hogy ajtóstul jöttem a házba, de már ugye, bent vagyunk, nincs mit tenni-vigyorodom el, csak nem várja tőlem, hogy itt kezet csókoljak és megkérdezzem, beleférek-e még a parádés exteriőrt tekintve biztosan geci szoros táncrendbe. Minek táncolnék visszafele, mert hát az tény és való, hogyha kicsit nyers voltam is, nem küldött el érte a faszba, pedig nem gondolom olyan csajnak, aki ne lenne képes rá a maga szétszofisztikált módján.

Ahhoz képest, hogy olyan hagyományos neveltetésűnek vallja magát, azért nem tűnik templomba két kézzel imádkozó szűzkislánynak, nemcsak érti a poént, hanem csinálja is, amitől nem tudok nem nevetni, mert hát…meglepő. Az ilyen szép gáréknak, faszra nincs szükségük a mai világban-pontosabban de, remélem, hogy az enyémre pont van-, hogy népszerűek legyenek. Elég neki ide-oda pislogni a szép kék szemével, meg tekergetni a szőke haját, ha nagyon komoly a szitu, még kicsit kigombolja a blúzát és bármilyen faszinál elér, amit csak akar. Francért előnyös neki még rohadt jó arcnak is lennie?! Nem tudom, de egyelőre nem is érdekel, csak élvezem, hogy ezáltal nemcsak jót nevetek, de meg is nézhetem magamnak.
Nem akarok feltétlen ekkora zsellér geci lenni, de nem tudom uralni a pofám, szóval, ha akarom, ha nem, valószínűleg kiül rá, hogy itt és most fel tudnám vágni az asztalra, ha lenne rá, de türtőztetem magam. Decemberben itt harisnya nélkül, milyen dolog! Remélem legalább bugyi van rajta, bár engem aztán az sem zavar, ha nincs. Aztán a shownak vége, nem volt nagy striptease, de pont elég volt ahhoz, hogy eggyel jobban akarjam a kis drágát éjszakára.
-Tetszett, de csak múzeum van, vagy be lehet jelentkezni egy kis interaktívra is?-vonom fel érdeklődően a szemöldököm. Az a véleményem, hogy egy ilyen nő nem fog meglepődni azon, hogy szeretném vele azt csinálni, mint apám a régi rádiójával, vagyis mindent is fogni rajta, ameddig csak lehet. Tudom, hogy normális esetben ez egy kicsit sok lenne egyeseknek, de úgy látom, hogy Vivien jól veszi le, hogy mi az, amit viccnek kell értelmeznie, és talán a fejében sem akar farokvezérlős cerkófmajomnak titulálni, szóval remélhetőleg ezt sem veszi halál komolyan magára.

Aztán nekiáll itt lovagolni az egyik hülye kijelentésemen, pedig inkább máson kéne, de most ezzel kell dolgozzam, még ha kicsit be is húz ezzel az egésszel a csőbe. Nem mintha nem lenne nekem pont mindegy milyenek a mardekárosok, Herán kívül végül is csak a legjobb barátnőm jár oda, és őt sem feltétlenül nevezném gonosznak, maximum élelmes kis köcsögnek, de ezt egy ilyen top bigére mégsem mondhatom.
-Közepesen intelligens, hah!-tettetem a sértettséget, de alig egy másodperc múlva már nem bírom elfojtani a szórakozott mosolyom, hát nem mindegy nekem, mi van a Mardekárban, úgy őszintén? Ha mind ilyen príma modell lenne, állandóan a klubhelyiségük körül sündörögnék, még akkor is, ha nem Gemma és Hera miatt kellene gyakrabban arra járnom a normálisnál.
-Szépen bevittél a faszerdőbe ibolyát szedni, mit ne mondjak! Nyilván tudod, hogy kettőnk közül egyértelműen te vagy az okosabb, de tudod mit? Hangosan is megadom a pontot, szép volt! De megnyugtatlak, japánként kiveszem a részem én is a mindenféle sztereotípiákból, szóval nem annyira találom mindet validnak. Kivéve a hugrásokat, mert ott aztán tényleg Feri, a fura fiú az összes.
A Griffről meg ugye az megy, hogy minden vágyunk totál indokolatlanul tátottszájjal rohangászni bátorságunkat bizonyítani, ha egyszer pöcsök esnek az égből is, nem is tagadom, hogy ilyen lennék. Vivien szép szavaival élve, addig megyek a falnak fejjel, míg valamelyik be nem törik, azt meg, hogy melyik adja meg előbb magát, igazából magasról leszarom. Amúgy meg tudom, hogy nagy divat ez a Mardi-Griff ellentét baromság, de nálam már kicsit kiment a divatból az egész, az egyetlen hely, ahol ellenségeskedni akarok, az a kviddicspálya.
-Se szín, se vak, az a helyzet, szóval ne aggódj, észleltem a kígyódat is-annak meg külön örvendenék, ha te is bűvölnéd egy kicsit az enyémet, de szerencsére időben visszanyelem a kényszert, hogy ezt is mellé találjam mondani. Jobb az úgy mindenkinek, ha ez most így bennem marad, mert ki tudja, hol vannak Vivien határai, én pedig nem szeretném őket már most áthágni, arra ott lesz a várva-várt második randi.
-Ha nincs is tökéletes, azért minden lehet tökéletesíteni, nem?-vonom fel a vállam, ezzel is jelezve, hogy ha már félúton is lehetek a „nem annyira rettenetesen kurva szar” és az „egész jó” között, akkor talán érdemes lenne velem egy kicsit foglalkozni, feminizmus ide vagy oda.
-Pedig a kastély felett válik csak igazán érdekessé a helyzet, de vettem, akkor öt méternél magasabbra nem viszlek, ha úgy jönne ki a lépés-bólogatok értelmesen, mert hát nem gondolhatja mindenki azt magáról, hogy kamikaze pilóta, neki pedig éppenséggel nem is lenne túl hasznos. Nekem éppen elég, hogy látott és, hogy tud róla, hogy eléggé szeretem a nyakamba venni a pályát és még csak szar sem vagyok benne, tudok én másról is pofázni, nem nyomom állandóan sportdumát, mert az totál kiviszi a gádzsikat a hajuk alól.
-Milyen könyveket szoktál olvasni? Amúgy én is inkább irigyelni szeretem a betűt, de bírom, ha van egy kis izgulnivaló a lapokon.
Tudom, hogy rólam aztán nem gondolná az ember, hogy egyáltalán bírok olvasni, de nagyon jól tud esni egy fárasztó nap után még az agyamat is nullára vinni azzal, hogy éppen ki lehet a gyilkos és hogy pusztult meg az áldozat, de megértem, ha valakinek ez nem adja ki.

Mondjuk azért ettől a buzi-e vagy témától lecsúszik a szemöldököm bajusznak, még ha nem is hosszú időre, de hamar rájövök arra is, hogy a bige csak szopat, és mocsok módon élvezi is, ha jól látom. Még hogy a Mardekárosok áldott jó lelkek, ugye?
-Vivien, édesem, hogy egyem azt a drága szíved-mosolygom meg a marha megértő gesztusát, meg azt a végtelen jóindulatot, amivel még segíteni is akar abban, hogy kiderüljön Juli-ánuszbarát-e, de ez igazán szükségtelen dolog, mert ha kályhameleg lennék, akkor most nem itt basznám magam neki, hogy jó benyomást tegyek rá- értékelem a jóakaratod, de maga vagyok a szekrény, háromajtós, ahogy kell. Gondolod, itt tenném neked a szépet, ha a férfiseggek mozgatnák a fantáziám?
Látom ám szemüveg nélkül is, hogy alig bírja mosolygás nélkül, de nem tudhatja a kis drága, hogy nem vagyok homofób, tőlem aztán mindenki annak faxol-ha lehet érteni mire gondolok-, akinek csak szeretne és biztos vagyok benne, hogy a szüleim és barátaim le se basznák, hogy kivel szeretnék összehabarodni addig, amíg ez nekem is jó buli. De hát ha egyszer nincs gusztusom herét vámolni, akkor kár próbálkozni vele!
Ha meg már nem sül meg a kezemben a gesztenye, akkor mindjárt megkapom azt is, hogy nem elég, hogy nem vagyok gusztustalanul szagos, de még udvariasan rá sem mászom, mint valami búgó disznó, ami hát…nem nagy dolog, nyilván mindenki érzi nagyjából meddig vannak a határok.
-Hát ha idődbe belefér, oszd meg velem, mit kell tennem, és majd így szépen pipálgatom, hogy ott vagyunk-e már. Azt hittem, nem olyan családból származol te, hogy nyitott legyél, de naaagy örömmel hallom, hogy akkor tévedtem-szívom a vérét ezúttal én is egy kicsit, nem mintha kizáró tényező lenne a szigorú magázódás az ágyban, bár még sosem próbáltam, ha ragaszkodik hozzá…érte megteszem. Randizni mondjuk még életemben nem sikerült, de hát nem lehet olyan nehéz, nem? Kicsit andalogni kell az utcán, vinni valami hervatag vadrózsacsokrot, aztán már beszéled is kifele a bigét a bugyijából egy vajsör felett és kész…csók, kis nyúlka-piszka és már úton is vagyunk a második randi felé. Egy ilyen testet nem szoktak túl gyakran visszautasítani, még ha most elég merészen is mutogatom magam egy olyan helyen, ahol talán nem annyira illik, jobb, ha Dr. Szöszi is tudja, hogy erről le lehet ugyan maradni, de nem biztos, hogy érdemes.
-Szóval csodásan kidolgozott?-jelenik meg a szám szélében egy igazán elégedett mosoly, hát végül is megérte idegből túltolni az edzést, és hülyére sanyargatni magam minden alkalommal, mikor éppen szarul éreztem magam azért, ami velem történt.
-Tudod, az edzés mindig nagyon fontos volt nekem, befelé szoktam közben figyelni. Egész olyan, mint valami meditáció-mesélem, mintha aztán olyan kibaszott zen lennék és nem bírnám, ha az emberek megnéznek, mert hát az gondolom, mindenkinek leesik, hogy ezt a karizmot és karizmát nem a leprikónok hordták össze ráérő idejükben, ahogy ezt a hasizmot sem. Igazán örvendek, hogy a helyi jó nő is értékeli, amim van, persze egy dolog nézni, aztán már egy másik…

A kérdésétől megint árnyalatot vált a képem, mert hát…nem tudom, nem gondoltam volna, hogy tényleg érdekli a kötözés, de én nem esem ki a szerepből, és már ki is nyitom ezt a nálam lévő BDSM-szakirodalmat, hogy kicsit jobban lássam, hogy miről is van itt szó.
-Miért is zavarnál?-helyezem az asztalra a könyvet úgy, hogy mindketten láthassuk-Na…van itt kezes, lábas, hátsó kötés,matrózcsomós, keringési problémák elkerülése-na az biztos fontos dolog, külön fejezet van róla- teljes testes…-pislogok a varázslatokra, amiket még életemben nem láttam és, ha Viviennel össze nem futok, talán soha nem is találkoztam volna a nagy részével- ez már lehet kicsit nekem is sok, te mit gondolsz?-emelem rá a tekintetem, végül is ő kezdte, hátha ezzel kapcsolatban is van valami okos mondandója, az ilyen nőknek mindig van, ahogy általában pletykáknak sincsenek híján, mondjuk a lábamról, ahogy látom, a háromból kettőről is tud egyet s mást.

Nyilván vágom, hogy divatba vagyok jőve, mint a bőnadrág és hónapok óta lehet rajtam nagy örömmel kattogni, mert Gemmán kívül ugyan nem kötöttem részletesen senki orrára a sztorit, de azért el lehet képzelni, hogy senki nem ette meg a lábam, leszámítva a bizonyos sárkányt, és még jól se lakott vala. Alig egy másodpercre feszül meg az állkapcsom annak kapcsán, hogy apámat már megint a halálfalókkal emlegetik egy lapon. Faszom legyen a fogkeféjük, hát ezt a szart sose felejtik el? Inkább az menjen körbe, hogy fel se áll, mint hogy megint apámat háborgassák! Jutott már ki neki épp elég! Ha meg már ugye ott tartunk, hogy mi áll fel…követem a lány szép kék szemeinek világát, és hát érdekes módon pont ott landolnak.
-Nincs traumatikusabb, mint hogy valaki komolyan azt terjeszti, hogy nem áll, aminek állni kell. Amúgy már esküszöm, érdekel mi lehet ezeknél morbidabb, mondhatom, kurva kreatívak errefelé az emberek-forgatom meg a szemem, de oldva a hangulatot, azért továbbra se látszik az arcomon rosszkedv, már csak azért sem, mert hirtelen megérzem, hogy súrlódunk egy kicsit.
-Nagyon dióhéjban olyan helyen mászkáltam, ahol nagyon nem kellett volna-hagyom ki óvatosan a részletet, hogy ebben egyébként apám is nyakig van, és amúgy is én kuncsorogtam ki, hogy szar helyen baszhassam a rezet- sikeresen elszabadult egy sárkány, aki egy kicsit megkóstolt, úgy egész konkrétan lezabálta a lábam. Remélem, ízlett neki, mert a többi már az én szempontomból történelem. -láthatóan könnyedén adom elő ezt az egészet, sokkal egyszerűbb így, hogy nem kell belevennem az egész családi tragédiát, meg a tényt, hogy ha csak huszonnégy kibaszott órával előbb keveredik a Mungóba, mindkét lábam meglenne és már bőven végzős lennék.
Nem akarok előtte gyengeséget mutatni, mert ennek most nincs itt a helye. Nem arra keresek csajt, hogy kiteregessem neki a nyomorom szennyesét, már csak azért sem, mert nemcsak jól nézek ki, hanem faszán is érzem magam.
-Én nagyon lelkes vagyok, de azért ne rohanjunk ennyire előre-rázom a fejem mosolyogva, mert hát a faszom se akar bemutatni bárkit anyámnak, épp elég volt Gemma, mit is csinálna az a mochimágus szamurájasszony a csajommal? Biztos azzal kezdené, hogy megérdeklődnék, nem vagyok-e elviselhetetlen, borzalmas proli, ettől meg már most kiráz a hideg-tegyük fel, hogy elrablás valami elsőrandiféle, csak hogy lásd, milyen a japán virtus.  Bár megvallom, anyámat meg a hiányos öltözetben kávéfőzést én egy tök más fantáziasíkon képzelem el, már ha nem baj.
Ahogy a kezemhez nyúl és magához húzza, őszinte meglepettség költözik a képemre, mert először, őszintén, el nem tudom, hogy mit akar a kezemmel éppen ott, de már igyekszem nem bolond lenni, és arra következtetni, hogy itt kéne lezavarni egy kis szoknya alatti mataharit, mert azt én nem nézem ki belőle, főleg nem az első csók előtt. Meg kell hagyni a masszázs, viszont nagyon jól esik, biztos csodákat tudna tenni a beállt izmaimmal, mindenféle szempontból.
-Elég jól csinálod, lehet a legközelebbi meccs előtt kérnék tőled egy szívességet-bólogatok elismerően, aztán a körmömre téved a tekintetem, na baszdmeg, ocsmondább, mint gondoltam volna- amúgy a körmöm már volt ennél tisztességesebb is, de tényleg-védem a maradék becsületem, már ha ezután még maradt előtte valamennyi.