Arcomon leheletnyi smink.
Hajam féloldalt tökéletes kontyba fogva.
Kusza tincseim meglepő könnyedséggel engedelmeskedtek nővérem szakértelmének.
Az ő kinézete mindig kifogástalan, nőies és bájos. Úgy döntött a bálra belőlem is hölgyet farag. Ha én megtehetem Agnessel, hogy a stílusától eltérő ruhát adok rá, akkor nekem is meg kell engednem, hogy ő vagy éppen ők, csak mert persze barátnőm is besegít, ugyanígy tegyenek…
Agnes szolid elégedettséggel nézegeti magát a tükörben. Harsány az ízlésének ez a fekete-arany összeállítás, de határozottan csinos, vagy csábos, ez már az őt megnézők nemétől függ.
Odaállok mellé. Szürkés ruha, nagyon kellemes, lágy anyag… és rózsaszín szalag masnival. Hozzá ugyanilyen díszítésű, lapos talpú cipő.
Nagyon szép. Ítélkezem magam fölött. Tudom, hogy ikrek vagyunk, de akkor is, most nagyon-nagyon hasonlítok Jadára. Olyan mintha helyet cseréltünk volna egy napra…
Nővérem az Ephramtól kapott ruháját viseli. Színes, fekete csipkés összeállítás. Kissé merészebb, pont ahogy én szeretem az ilyen dolgokat. Ma biztosan még többen összetévesztenek majd minket. Főleg, ahogy én kinézek! Merlin szakállára!
- Hé! Dakota! Az meg mi? – Néz nővérem aranyozott retikülömre, aminek kapcsát egy kövekkel kirakott koponya díszíti.
– Szolidság! Rémlik? - Bocs, de valami azért kell, hogy a párom felismerjen!