+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Dakota Bourgh ♦new♦
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Dakota Bourgh ♦new♦  (Megtekintve 2579 alkalommal)

Dakota Bourgh
Boszorkány
*****


Indiános lány

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 08. 17. - 22:42:46 »
+10



  Alapok

jelszó || "It's So Fluffy"
így ejtsd a nevemet || dakota börg
nem ||
születési hely, idő || 1981. május 27. Matlock, Anglia
horoszkóp || ikrek
kor || 17
vér || félvér
évfolyam || hetedik



  A múlt

A kavics pattan néhányat a víz felszínén, majd néma loccsanással nyeli el a mélység.
Szép volt. Állapítom meg magamban, miközben erős kézzel markolom a fölöttem lévő ágra erősített kötelet. Térdeim kissé behajlítom és hagyom, hogy a szikla nyirkos felszíne kicsússzon lábaim alól. Csupán néhány pillanatnyi idő telik el, míg a kötél lök rajtam egyet és én zuhanni kezdek. Miután elengedtem még van pár másodpercem élvezni az érzést, míg nem tart senki, míg hagyom, hogy testem felszabaduljon.
Aztán körülölel a víz. És nekem, mintha felfrissülne a lelkem.  
Még nem megyek a felszínre. Gyakorlott úszó lévén, egy levegővel is kibírom, míg ugrásom után lemegyek a tó aljához és kezembe veszem az első laposnak tűnő követ, amit kiszúrok. Lábammal érintem a mélyen elterülő sziklákat, hogy felrúghassam magam. Felszínre érkezésemkor nagy levegőt veszek, de csakhogy ismét teleszívjam tüdőmet következő merülésemhez, mellyel a partra úszom.
- Ez volt az, Boethy? – kérdezem a szürke-barna foltos kavicsot felmutatva.
Játékunk lényege, hogy a dobó kacsáztat, az ugró pedig megkeresi a vízbe érkező legutolsó kuncsaftot, mintegy betippelve, hova is érkezhetett az a mélyben.
- Nem tudom. – Feleli a srác némi habozás után.
- Hywel. – Thomas lazán átveti karját varázsló barátom nyakán. Szinte érzem kezének súlyát, ahogy Boethius kissé meggörnyed alatta. -  Nincs olyan lehetőség, hogy nem tudod! Vagy az, vagy nem az. Ez verseny. – A majdnem két méteres kosaras srác roppant félelmetességgel adja elő tettetett felháborodottságát.
- Ez játék. – Válaszolom erősen gesztikulálva, hogy a nehézkesebb értelmi képességekkel bírók is felfoghassák, amit már vagy százszor elismételtem. Persze próbálkozásomra ismét csak az lett a felelet, ami az elmúlt öt alkalommal is. Egy hirtelen előbukkanó kéz, majd erős izomzat játszi könnyedséggel hajít a tóba. Mikor ismét kibukkanok, Zain unokatesóm, a tettes már a Boethytől elvett követ vizsgálgatja.
- Ezt dobta. – Állapítja meg nagy bölcsességet mímelve. - Hány pontnál tartasz, Dak?
- Hét. – Válaszolom, miközben Thomasszal, mintegy kirántanak a partra. – Én állok nyerésre. – Teszem hozzá egyszerűen és már előre is csukom a szemeim, mert tartok tőle, hogy megint a vízben landolok. Könnyű bántani a kisebbet. A legkisebbet. Tegyük hozzá. Lévén Jada valahol az erdőben bolyong Ephrammal karöltve, akit egy hétre meghívott, és aki éppen csak túlélte a repülőutat. Most ápolja.
Én viszont a szokásos brigáddal töltöm el az időm a nemzeti park kistavainál. Thomas van itt és néhány kosaras haver, még a régi időkből, köztük két unokatestvéremmel, valamint ketten a sequoiáktól. És persze Boethius, akit roxforti barátaim közül hívtam meg. Jöhetett volna Agnes is, de ő nyarainak nagy részét Olaszországban tölti a rokonainál. Minden évben alig várja, hogy láthassa őket. Én pedig nem kényszeríteném rá, hogy ne így tegyen. Hiszen én is alig várom, hogy láthassam az ittenieket…

Mégis furcsa együtt látni minden életem, minden fontosabb személyét.
Hiszen egy boszorkány kosaras lélekbenindián lány vagyok.
Életem a varázslatok, az erdő; minden egyes teremtményével, valamint a sport.
És bármennyire szeretném is, ez eddig nem sikerült számomra megfelelő arányban összekeverni mindezt a jót, ami körülvesz.


Apám varázstalan ember, azaz egyszerű amerikai mugli, amennyiben az életét lehet egyszerűnek és eseménytelennek nevezni. Gyermekkora óta megküzdött sikereiért és ő el is érte, amire mindig is vágyott. Híres kosárlabdázó lett, majd kiöregedvén jogot szerzett egy utánpótlás egyesület megszervezésére. Most a Kaliforniai Kosárlabda Intézetet szinte az egész világon ismerik, már, ahol magát a sportágat is…
Anyám viszont egy elég jó hírű angol máguscsalád egy szem leánygyermeke. Nem mellesleg pedig híres kviddicsező. Volt.
És mi történik, mikor ezt a két embert megismertetjük egymással?

Igen. A logika és a több évnyi mugli, Hamupipőke és társai, tündérmesén való érlelődés engem is arra a gondolatra sarkallna, hogy két gazdag sportoló, csakis olthatatlan szerelemre gyúlhat egymás iránt. Még, ha oly nagy is a mágikus tudásbeli különbség…
Csakhogy. Az életem nem mese.
Szüleink kapcsolata, apa részéről egy aprócska hibának minősíthető, anya részéről pedig újabb kicsapongásnak, egy hőn áhított kalandnak. Meghódított egy mugli hírességet, majd nem lévén eléggé óvatos, teherbe esett. Apa örült a kis trónörökösöknek, anya egyszerűen csak beletörődött az érkezésünkbe. Bolton asszony és Bourgh nagymama javaslatára összeházasodtak, hogy a régimódi rokonság számára születésünk úgymond törvényes keretek között történjen, de pár hónapra rá el is váltak.  Anya csak egy valamit kért a hivatalos mugli ügyintézés során; Ne neki kelljen felnevelnie minket. Ő csak nyaranta minimum két hetet követel az életünkből. Azóta is rendületlenül…


Kaliforniában nőttem fel. És azóta is ezt a helyet tekintem otthonomnak. A tengerparti házat, melyen nagyszüleinkkel osztozunk. A kis utcát, amelyben sok-sok gyermekkori barátunk él.  És a tengeri sétányt, ahol számtalan gyermeki kaland részei voltunk, a homokvárépítéstől, egészen a sárkányok elleni elképzelt küzdelemig… Thomast is innen ismerem. Bár, már azt sem tudom, hogy lettünk barátok… egyszer csak az életembe csöppent. Aztán együtt kezdtünk el kosarazni és együtt mentünk iskolába is. Ő azóta, nagy sikereket ért el, még, ha nem is a tanulás területén. A jegyei kissé gyatrák, az ideje véges, de kiváló sportoló. Ez az élet ezzel jár. És ezt tudja mindenki, aki belecsöppen.
Én is tudtam. És vállaltam. Vállaltam minden egyes sajgó végtagot, minden egyes rosszul sikerült dolgozatot, minden egyes délutáni edzést… minden egyes kihagyott játékot. Hogy aztán elvehessék tőlem. Bevallom, ezt tekintettem az életemnek és a jövőmnek. Minden napomat a sport és a csapat tették ki, még, ha fiatal voltam is ahhoz, hogy igazán megértsem miért is küzdök. Mára a mugli hírnév reménye is szertefoszlott. Tíz évesen fel kellett adnom mindent, amit az életemnek tekintettem, úgy, hogy igazán még el sem kezdődött az életem. Tehetséges voltam, bárki elismerte, imádtam Amerikát, mindenki tudta. Mégis száműzve lettem Anglia nyirkos vidékeire, hogy egy világtól eldugott életbe csöppenjek, ahol az emberek furcsa varázslatokat mormolnak és seprűn sportolnak.
Természetesen a legelejétől kezdve tudtam, hogy mi vagyok. Nem csak, mert anyám gondoskodott felvilágosításunkról és felkészítette apát is a jövendőre, hanem mert a sequoiáknál láttam, mire vagyok képes. Az ott eltöltött idő segített elfogadni önmagam, ebben az azért szerethető, más világban. Hiszen közös élményeket adott a mugli apámmal és barátaimmal egy mágikus környezetben, ahol nem rejtőznek el minden varázstalan ember elől, ahol ugyanúgy becsülik őket is, mint önmagukat. Ahol mindenki egyenlő.
Talán ezeknek az éveknek köszönhető, hogy nem tiltakoztam hangosabban a Roxfort ellen, hogy beletörődtem az angol iskolába. Holott tudtam, hogy van más lehetőségem… mert lett volna más lehetőségem…

Nem sok időt töltöttem Angliában. Tartottuk magunkat a nyári két hetekhez.
Sokat utaztam külföldön, számtalan különleges embert megismertem már. Mindenhol jól éreztem magam. És mégis, amikor azzal a tudattal érkeztem Angliába, hogy mától ez az otthonom, mindennél elveszettebbnek éreztem magam. Idegen volt a hely, ahol születtem. Nem ismertem a környezetet, az embereket, nem ismertem a nyelvet, kifejezéseket. Hiába volt anyanyelvem nekem is az angol. Én amerikai voltam. És ebbe a kialakult helyzetbe nehezen akartam beletörődni.
Persze mára már oly sok dologról másképp vélekedem…


A Roxfort hangulata pillanatokon belül magával ragadott. Hiába érkeztem az utálat eltökéltségével a pályaudvarra. A peront különös alakok, füstös levegő, sok poggyász töltötte meg. Nyüzsgés; a világon az egyetlen olyan dolog, aminek sosem tudtam ellenállni… Azonnal tudtam, hogy minden eddiginél érdekesebb kaland előtt állok.
És nem tévedtem.
Bár már az első évben kérdéses volt, hogy az iskolában maradhatunk-e, de végül, a következő két évben, úgy éreztük minden jóra fordult. Tévesen. Csupán levegővételnyi szünet állt be, vészjósló csönd a vihar, a háború előtt. Ami mindennek ellenére gyorsan jött, és lecsapott. Nem csak kis zivatart hozva magával, de közeli villámokat, háborgó mennydörgést is.
És én valahogy belekeveredtem mindennek a közepébe. Persze, hiszen sosem szerettem külső szemlélődő lenni. Pedig valószínűleg tízévnyi ősz hajszáltól kímélem meg édesapámat, ha ilyennek születek. De mit várt, tőle örököltem. Örökmozgó, öröknyughatatlan.
Sok barátot szereztem, itt is. És nem vagyok képes hagyni, hogy igazságtalanság vagy bántalom érje őket. De sajnos egymagam elég sem vagyok ahhoz, hogy megvédjem őket. Ezért csatlakoztam a DS-hez. Ezért vagyok még mindig a Roxfortban. Holott én vagyok az, aki a legegyszerűbben hagyhatná ott az egészet. Mindenki tudná, hova mentem, de nem hiszek benne, hogy ott bárki is keresne. És, ha mégis. Tudok helyeket, ahol évekig eléldegélnék úgy, hogy senki se találjon rám.
De maradok. Kiállok magamért és mindenkiért.
Mert nem véletlenül alakultak így a dolgok. Hiszen nem volt véletlen, hogy Boethius a mi kupénkat választotta. Mert azóta is legjobb barátomnak tekintem a mágusvilágban. Valakinek, akire mindenhol számíthatok, és aki tudja, hogy én rám is ugyanúgy számíthat. Tudom, hogy nem volt véletlen, amikor a könyvtárban megismerkedett Agnesszel. Ahogy az sem, hogy Ephram épp akkor volt ott, amikor Jadának szüksége volt rá. Még, ha nővérem hálája kezdetben nem várt bokafájást eredményezett is…
Mert véletlenek nem léteznek; mondja a sequoia vallás is. Minden azért van, hogy előrébb vigyen minket. Minden azért, hogy segítsen, tapasztalatot és bölcsességet adjon. Minden azért, hogy tanítson. Igaz, ők erről úgy tartják, a halál utáni újjászületésben vesszük majd csak igazán hasznát… Ezt nevezik Cheveyo-nak. De ez most mellékes; az elv a lényeg…
És persze ott a DS. Neville, Ginny, Owen és Sol és Iza. Igen, még Iza is… Talán Ben miatt van, hogy egyre jobban kedvelem. Ismét. Vagy a háború az, ami összehoz. Vagy igen, a régi szép emlékek sarkallnak nosztalgiára. Hiszen nem mindig voltunk ennyire rosszban. Sőt, elsőben még a barátomnak nevezhettem. És kezdetben reménykedtem, hogy csak a tréfa űz minket háborúskodásba…
De igen. Most már ők is az életem részei. Ugyanolyan értékű részei, mint Thomas, vagy mint eddig a nyárig Robert is volt. Kikéről, az örökről nem is beszélve… Fáj az elvesztése, de ő is mondta; mások lépnek a helyére. Olyanok, akik bár sosem pótolhatják, ugyanúgy ott lesznek életem fontosabb eseményeinél, mint ahogy ő is, rövid életének napjain.
A nevetések, a csínyek, az órákon való közös unatkozás, a kis kőfal, ahol Bent megismertem vagy a házi feladat készítések. De akár még egy síró barát megvigasztalása is a nagy kőfalak között. Minden olyan hétköznapi, mint a levegővétel. És nekünk mindez jelenti az életet. Mindez, azokat a dolgokat, amiktől az új hatalom meg akar fosztani minket.


Igen. A Sequia Nemzeti Park, bár számunkra menedék. Apa és anya gondoskodtak róla, hogy a hírek ide is eljussanak. Az élet a békés nyarakat sem kíméli. A helyzet napról napra rosszabb, és anya óvatosságra int. Varázslatot néhány napja egyáltalán nem használhatunk. Még a sámánasszonnyal közösen sem. Amúgy sem vagyunk még tizenhét évesek, de itt nem foglalkoznak efféle apróságokkal. A gyermekeknek kiskoruk óta olyan természetes részük a varázslat, mint mondjuk egy kar. De mi nem itt nőttünk föl és félnek, hogy az angol minisztérium felfedez minket. Anya nem akarja, hogy hivatalos személyek is tudjanak a helyről. Úgy véli; ha még inkább rosszabbodik a helyzet, nem csak a hétköznapi gondok ellen lehet menedék, de akár halálfalók ellen is. Bízom benne. Egyre inkább. Talán sosem fogom a szívembe zárni. De valahogy a háborús helyzet előhozta belőle az édesanyát, annak kevéssé tökéletes formájában, de minden aggódásával együtt.
Szóval meghúzzuk magunkat. És igyekszünk mugliként viselkedni.

- Dak! Itt vagy? – Zain egyszerű könnyedséggel lebegteti kezét szemeim előtt.
- Elbambultam.
- Hosszúra nyúlt. Vagy öt perce állsz így. Kezdesz furán viselkedni. Szóljak a Woodoo néninek? – Arcán akkora mosoly jelenik meg, mint maga Amerika. Imádnivaló.
- Az sámán! Te ütődött. – válaszolom és megpróbálkozom, hátha végre sikerül nekem is valakit belelöknöm az átlátszó vízbe.
Ekkor már érzem az ujjakat a hátamon, ahogy laza mozdulattal, mintegy dönt rajtam és én ismét zuhanok.
Aztán körülölel a víz. És nekem, mintha felfrissülne a lelkem.  
Gyönyörű nyaram volt. És nehéz tél áll előttem. De bízom a sorsban. És hiszem, hogy jövőre minden küzdelem ellenére visszatérhetek ide. A barátaimmal, a családommal.
Mert hiszem, hogy Nekünk van miért küzdenünk. És Nektek?


  Jellem

Dakota egész természete valamiféle megmagyarázhatatlan kettősséget tükröz. Ez teljesen meghatározza a jellemét és sok dologban még önmagával szemben is ellentmondásossá teszi, mivel mind a hangulata, mind a viselkedése változékony és megjósolhatatlan.
Egyszerre barátságos, segítőkész lány, fellengző modorú kiskirálynő, harcias lázadó és elégedetlenkedő kistinédzser.
Viszont ha túlteszi magát jellemi adottságain és úgymond odafigyel viselkedésére, akkor megláthatjuk alkalmazkodó képességét és mindazt az előnyt, amit azáltal szerezni tud.

Amúgy igen mozgékony, talpraesett és éles eszű. Gyors helyzetfelismerő képességének köszönhetően pedig a fontos vagy kritikus helyzetekben is pillanatok alatt dönteni tud. Mugli életében ez tette őt jó kosárlabdázóvá, mágus létében pedig jó seprűlovassá.
Jellemének hátránya azonban mozgékonyságából kifolyólag, hogy szeszélyes. Sok minden érdekli, ami miatt felületes olykor szétszórt, és ha valamit nem tart elég érdekesnek vagy nem köti le a figyelmét, akkor hamar más tevékenység után néz.
Legfontosabb tulajdonságai a kreativitás, a kalandvágy, az ötletesség és a kíváncsiság.
Ez utóbbi miatt gyakran tolakodónak és tapintatlannak tűnik, pedig a legtöbb esetben nem rossz szándékkal kérdezősködik. Sőt van, hogy kifejezetten segíteni szeretne…
A diákok többsége pedig tipikus amerikainak tartja őt, mert rendkívüli beszélő- és vitakészsége, valamint gyors észjárása miatt jó irányító, amolyan méhkirálynő típus. A felszínt látó, külső szemlélőnek emiatt úgy tűnhet, hogy túlzott magabiztossággal rendelkezik, vagyis öntelt. Dakota az államokban tényleg megtanulta, hogyan kell magabiztosnak tűnni és irányítani, hiszen egy egyesületvezetőnek a lánya, valójában azonban nagyon is bizonytalan és kritikus önmagával és az érzéseivel szemben.
Bár néha kicsit makacs és dirigens, de az életét kockáztatná egy-egy jó barátért vagy háztársért. Nehezen kiismerhető, viszont akinek betekintést enged a felszín mögé, azok megláthatják az igazi Dakota szívét és lelkét, minden kedvességével, bájával és odaadásával együtt.
Erősség || éles eszű, sokoldalú, mozgékony
Gyengeség || felületes, meggyőzhetetlen, hullámzó kedélyű


  Apróságok

mindig ||
mindenféle sport
csokoládé
történetmesélés
úszás
utazás
felfedezés
Star Wars
Sequoia Nemzeti Park
soha ||
anyja
Edevis tükre
Petrificus totalus
mindenféle tojásos étel
csend
igazságtalanság
hobbik ||Nagyon szeret kosárlabdázni és a természetben járni-kelni, új dolgokat megismerni és felfedezni. A számára érdekes dolgokat lejegyzi, lerajzolja, és ha megteheti le is fényképezi. Ezeket később egy képes naplóban összegyűjti.
Szereti elmesélni a kalandjait, elvégre tényleg sokfelé jár, sok mindent lát. Történeteire pedig mindig talál hallgatóságot, főként persze a barátainak körében.
merengő || Dakota egyik mugli barátja, Kike rákban halt meg. Hónapokig harcolt ugyan, de a betegség végül legyőzte őt. Dakota ott ült mellette, látta, ahogyan elhagyja utolsó ereje is és végleg lecsukja szemeit. A fiút kisgyermek kora óta ismerte és szerette, így érthetően ez rázta meg eddigi életében a leginkább.
Az édesapjával sokat utaznak szerte a világban. Hol szállodákban szállnak meg, hol sátoroznak, de ez Dakotának mindegy is. A lényeg, hogy ezek olyan programok, amikor az apját senki sem zavarhatja üzleti ügyekkel. Kizárólag csakis a lányainak szenteli az idejét. Ha valaki megkérdezi tehát Dakotát a legszebb emlékéről, akkor minden bizonnyal egy ilyen utazás valamelyik pillanatát mesélné el.
mumus || a halott Jada. Mindennél jobban fél attól, hogy elveszíti.
Edevis tükre || Önmagát látja tökéletes feleségként és családanyaként, de mostani nézetei, élete és kalandvágya mellett ezt még igazán önmagának sem meri beismerni.
százfűlé-főzet || Az íze olyan, mint a cukrozott citrom, állaga azonban egy krémes kakaóra emlékeztet. Kissé kesernyés utóízű, de amúgy finom és illatos.
Amortentia || Az erdő illata. Olyan változatos, hogy külön-külön meg sem határozható.
titkok || Szívesebben élne még mindig inkább Amerikában, ha másképp nem lett volna megoldható, akár mugliként is. De amúgy tanulhatott volna az ottani mágusiskolában is, hiszen akkor még hivatalosan ott élt. Ezt azonban az anyja nem akarta, ő és Bolton asszony ragaszkodtak a Roxforthoz. A két boszorkány ellen George Bourgh nem sokat tudott vagy akart tenni, Így Dakotáék kénytelenek voltak gyorsan visszaköltözni Angliába. Erről valamiért senkinek sem beszélnek.
 azt beszélik, hogy... || ő a csúnya/lúzer fiúk védőszentje. Állítólag egy időben találkozgatott Longbottommal, most pedig mintha Ben Bishop lenne terítéken.
rossz szokás || Ha rossz kedve van rágyújt, és mostanában elég sokszor van rossz kedve… szájának oldalra húzása gondolkozásnál és körömrágás.


  A család

apa || George Bourgh (42)mugli, amerikai kosárlabdázó, rajong az édesapjáért, nagyon-nagyon szereti és felnéz rá
anya || Kiara Bolton (38)félvér, volt kviddics játékos, kapcsolatuk eléggé viharos, nem igazán értik meg egymást ezért állandóan civakodnak, valójában még ők se tudják szeretik avagy gyűlölik-e a másikat.
testvérek || Jada Natalie (ikertestvér, 17) mindennél és mindenkinél jobban ragaszkodnak egymáshoz a nővérével, még akkor is, ha ez sokszor nem látszik rajtuk
állatok || Saját háziállata egy Thomastól kapott, állítása szerint; erdő színű Maine Coon: Nawkaw /Nókó/, amit a Roxfortba is magával hozott. De amúgy anyja és apja felőli családjának is sok és sokféle háziállata van. Ezek közül az édesapja kutyáját Rufust a csúnyácska keverék ebet szereti a leginkább.
Családtörténet || A Boltonok felmenőiket egészen a középkorig tudták visszavezetni. Úgy tartják, olyan emberek leszármazottai, akik részt vettek a különböző kontinensek felfedezésében és meghódításában. Az akkori vagyonukat tehát javarészt kereskedelemből és hódításokból származó bevételekből szerezték. Mai viszonylatban is kitűnő üzletemberek, akik mind befektetőkként, mind adományozókként jelen vannak a varázslótársadalom életének különböző területein. Vagyonosak, sikeresek és közszeretetnek örvendők. Nem nyílt politikai hatalomra törekednek, de igyekeznek mindent szemmel tartani, ami az angol mágustársadalomban történik. A háttérből pedig próbálnak befolyást gyakorolni az eseményekre. A család tagjai igyekeznek titokban tartani a Sötét Nagyúr elleni ténykedéseiket, de ez a dolgok előrehaladtával és Dumbledore halálával egyre nehezebben megy. Sokan kémként vesznek részt a Főnix Rendjének munkájában, mások csak az anyagiakban vagy szervezésben segítenek.
A Bourgh család átlag amerikai életet élt. Törekedtek a jólétre, de sosem voltak különösebb ambícióik. Nem voltak sem becsvágyók, sem anyagiasak. Csupán kellemesen szerették volna leélni az életüket Greenfield béli házukban, körülvéve magukat azokkal, akiket a legjobban szerettek. Mikor két fiúgyermekük kosárlabdázni kezdett, hamar kiderült, hogy számukra az élet sokkal többet tartogat az átlagos életnél. George és Damian, bár kemény munka árán, mégis meglehetős gyorsasággal Los Angeles élsportolói között és Amerika kedvenc kosárlabdázói között találták magukat. Hírnevük még ma is töretlen, köszönhető ez részben az aktív sportolóként elért sikereknek és a George által alapított egyesületnek, amelyben mindhárom testvér közreműködik.


  Külsőségek

magasság || 179cm
testalkat || nagyon vékony
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjegy || Egy stilizált kolibri van a bal csuklójára tetoválva, valamint a Semblance /látszat/ felirat az alkarjára és a float /úszó, tutaj/ felirat a nyakára. A kolibri patrónusára és ezzel együtt gyors természetére utal. A semblance szó a muglik felé mutatott álarcra emlékezteti. Valamint arra, hogy a legtöbb ember elfedi igaz bensőjét. A float szót a tenger és a tavak szeretete miatt választották közösen az amerikai barátaival, unokatestvéreivel. Mind más és más helyen viselik bőrükön.
Sebhely körbe mindkét csuklóján. Ezek egy halálfaló kínzásának nyomai.
kinézet/benyomás || Dakota az a lány, akinek majdnem minden tárgyához, ruhájához vagy épp ékszeréhez fűződik valamilyen kis történet. A pulóvere sequoia szövésű, a karkötője mongol nőiség szimbólum, a nyakláncát egy szeri asszonytól vásárolta. Szinte mindene egyedi. Ami nem, azt pedig Amerikában szerzi be olyan boltokból, amit nem csak a legtöbb mágus, de még a legtöbb brit mugli sem ismer. Hírből sem. Ez régen alakult így ki, még, amikor kislányként a tengerentúl élt. Akkor még nem figyelt direkt oda erre, egyszerűen csak ezek a dolgok vették körül, ezek voltak a természetesek. Neki pedig tetszett, hogy sokan rákérdeznek; Honnan van? Miből készült? És tetszett az is, amikor igazán meglepő válasszal szolgálhatott. Ma pedig; ehhez szokott hozzá. Ilyen a stílusa, ezeket szereti. A sok karkötőt a kezén, igen, mindegyiket egy-egy apró történettel karöltve. A köves vagy épp ezüst nyakláncokat, mindegyiket másik kis bazári árustól vásárolva. A hajába szőtt vagy font fonalakat és gyöngyöket, amiket valami furcsa afrikai asszony készített és megmondta, hogy egy évnél előbb nem szedheti ki… vagy azt mondta, hogy ki kell szedni?

Dakota gyors természetű. Ez megmutatkozik mind beszédén, mind mozdulatain, mind járásán. Néha hadar, kapkod, mert túl sok mindent akar egyszerre elmondani vagy épp megcsinálni. Beszédében még mindig érzékelhető az amerikai hatás. Testvére, Jada szépen lassan levetkőzte magáról az „angoltalan” kifejezéseket és akcentust, de Dakota valahogy képtelen megszabadulni tőle… vagy csak nem akar. Ez pedig, a hadarással párosítva, sokszor érthetetlenné teszi beszédét.
Mozgásából sem veszett még ki, a kosaras évek alatt megszokott lendületesség. Léptei hosszúak, lazák. Beszéd közben pedig elég sokat gesztikulál. Mellékmozdulatként, ha teheti, valamit firkál, a vakolatot piszkálja, vagy a fapadokba vés feliratokat. De neki egyszerűen képtelenségnek tűnik sokáig nyugton maradni vagy egy helyben ülni.
Sokféle sportot kipróbált már és sok-sok túrán vett részt eddigi életében. Ezért az alakja inkább egy atlétáé, mintsem egy igazán szép lányé. Túlontúl vékony, túlontúl szögletes, túlontúl magas és túlontúl lapos. Ő mégis meg tudott barátkozni kinézetével. Elfogadni mindezt olyannak, amilyen. Persze, hiszen mindez annak az életnek a velejárója, amit önmagának választana, amiért mindent megtenne. És, az arca amúgy is szépnek mondható. Az indián asszonyok szerint egy lány, ne akarjon ennél (és a termékenységnél) többet…
♦ style ♦


   A tudás

mugli ismeretek || Dakotát egészen kisgyerek korától kezdve a sport szeretetére és a testedzés fontosságára nevelték. Kiválóan kosárlabdázik, úszik, síel és fut. Ez utóbbi a birtokon is minden napos tevékenysége a kviddics mellett. Újításként azonban elkezdett a jógával is foglalkozni. Még nem a mindennapjainak a része, de heti rendszerességgel nyújt és meditál.
Sokfelé utaztak a világban, ezért számos nyelvből ragadtak rá kifejezések. Viszont folyékonyan csak három nyelvet beszél az angolon kívül: A spanyolt, amiről apja fontosnak tartotta, hogy értse és beszélje, ezért spanyol anyanyelvű nevelőnőt fogadott lányai mellé. A sequoiát, amit a törzsnél töltött nyarak alatt tanult meg. És a dánt, amit a rúnák tanulmányozása alatt szeretett meg, ezért előbb könyvekből tanult, majd Ephramtól kért segítséget a kiejtés elsajátításához.
varázslói ismeretek || imád seprűn lovagolni és szinte osztályelső átváltoztatástanból, de amúgy nem kenyere a tanulás. Mindent csak épphogy átolvas egyszer… Szerencséjére sokszor ez éppen több, mint elegendő. Gyorsan tanul igaz, de sokszor szétszórt és, ha valami nem érdekli, annak szinte esélyt se ad. Így például a mágiatörténetet már a legelején kizárta, mint megtanulandó. Dakota mindenben inkább gyakorlati, mint elméleti.
Az indiánoknál sok mindent hamarabb megtanulhatott, mint ahogy a Roxfortban tanítják, hiszen ott egyes bűbájokra és varázslatokra előbb szükség lehet, mint Angliában. E miatt korán elsajátította a patrónus használatát, melynek alakja kolibri. A nagykorúság szabályai is mások, így az alkalmazásra, gyakorlásra is nagyobb a lehetőség.
A törzs tagjainak gyerekeivel való közös gyakorlások során bizonyos varázslatokat megtanult pálca nélkül is elvégezni. Ezek apró lebegtetések, kisebb bűbájok, átváltoztatások. A törzs tagjaihoz képest kevésbé ügyes, de kitartóan gyakorol.
Bizonyos főzetek, gyógyító szerek és hallucinogén nyugtatószerek elkészítését is ott tanulta meg. Például kiváló dohány- és teafű keverékeket tud.
felvett tantárgyak || Legendás lények gondozása, Rúnaismeret
pálca típusa || 11 hüvelyk, vörösfenyő, főnixtoll mag
RBF ||
Átváltoztatástan:  K
Bűbájtan : V
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: E
Asztronómia: H
Mágiatörténet: H
Rúnaismeret: K
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V


  Egyéb

avialany||  Freja Beha Erichsen
Ragaszkodom a régi jelszavamhoz xD
Naplózva


Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 08. 18. - 14:22:14 »
+6


Hey, Texi ;;

Tudod, nem lehetek túl nyálas, mert mi végtére is
utáljuk egymást, hát igen. Mégis olyan furcsán
otthonos érzést nyújt ez az ET. Vagyis TE! :]
Dakotát én már akkor ismertem, amikor te még a
fórumról se hallottál, hiszen rengeteget meséltél
az amcsi kosaras ikreidről, és már akkor élt benned
ez a másik világ. Amit aztán szerencsére átültettél
hozzánk, és azóta virágzik az indián kultúra a ködös
Albionban. Dakota azóta nagyon sokat változott, mégis
megőrzött magából mindent, ami a Roxfort előtt volt.
Olyan, mintha mi is a parton kacsáztunk volna a srácokkal.

Ez a megújult, friss előtöri méltó Dakotához, de hát nem
is vártam kevesebbet :] Aki erre jár, ne legyen rest, vesse
bele magát, mert egyedi íze van. Vagy tekerje össze és
szívja el, amíg nem járnak erre a tanárok...

Az új ET-det, kedves Bourgh, ezennel

elfogadom!

Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 06. 30. - 08:20:35
Az oldal 0.053 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.