+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Seosaphine Baradwys
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Seosaphine Baradwys  (Megtekintve 444 alkalommal)

Seosaphine Baradwys
Boszorkány
*****


A Szaffi

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 12. 10. - 10:16:26 »
+3


SEOSAPHINE IRRUBIEL SECHARE YSRAFEL BARADWYS




"I read the rules before I break them."



Alapok

jelszó || “Érted? Róóóóózsaszíííín!”
így ejtsd a nevemet || Szeoszafin (Ilrubiél Zek(h)ár Izrafel) Baradvisz
nem ||
születési hely, idő || Eastbourne, Anglia; 1978. április 7.
horoszkóp || Kos
kor || 23
vér || félvér
munkahely || szabadúszó író, újságíró, fejvadász


A múlt

A tömeg morajlása elhalkul, ahogy fellépek a kis pódiumra és leteszem magam elé a könyvet.
- Jó estét kívánok, Hölgyeim és Uraim - köszöntöm az egybegyűlteket tiszta, vidáman csengő hangomon, akik rövid tapssal jutalmaznak. - A nevem Seosaphine Irrubiél Sechare Ysrafel Baradwys… csak nyugalom, a belső borítóra is kiírtuk, így most nem betűzném - mosolyodok el és a közönség szórakozottan kuncog fel. - Azt mondták a kiadómnál, hogy beszéljek egy keveset magamról először, szóval, összeszedtem egy rövid biográfiát… - nevetek egy kicsit zavartan, de szerencsére a közönség egyetértően morajlik fel. - 1978. április 7.-én láttam meg a napvilágot Eastbourne közelében, a családom birtokán, Wysfieldben. Két fiúgyermek és hat év után a szüleim legnagyobb örömére leány lettem - intek végig magamon szemléltetésül a szűk, fekete ruhámban, amit az alkalomra választottam és kellő mértékben szemléltette a kijelentésemet. -, de ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy hagytam volna, hogy finom úri kisasszonyt neveljenek belőlem, ahogy tervezték, sőt. Mindenem volt a felfedezés, a kaland, a fantázia, a történetek.

Nem csoda hát, hogy később a bennem rejlő mágia is csak megerősíteni tudta, a képzeletem erejét. A szüleim már kezdtek kétségbe esni, hogy esetleg varázstalannak születtem, amikor egy nap Anya megpróbált sütőtökpürét tuszakolni a számba, mert én nem voltam hajlandó magamtól megenni. Idegességében azt kiabálta, hogy képzeljem azt, hogy fagyi és hirtelen azt vettem észre, hogy valami hideg és nedves kenődik el az arcomon, összeszorított ajkaimon és hogy a narancsszínű undormány helyett vaníliafagyi van a kanalamon… A puszta képzeletem változtatta azzá, amivé én akartam
- mosolyodok el az emlékre, majd megvárom, hogy a közönségem is kikuncogja magát, mielőtt újra megszólalok.

- A Roxfort padjait koptatva azonban nem csak ezt a képességemet pellengéreztem a Griffendél színeiben, inkább arra készültem, hogy a nagybátyámmal, Roman Baradwys-szal utazzak és a rúnamágiát kutassam a világ legkülönbözőbb szegleteiben, így különös figyelmet szenteltem ennek a tárgynak, amit most egészen máshogy hasznosítok, mint akkor gondoltam. Elég sok minden másképp alakult, mint ahogy a 17 éves Seon elképzelte - sóhajtok fel mosolyogva és bár ez inkább némi keserűséggel tölt el, a bemutató résztvevői ebből mit sem vehetnek észre, ahogy a családom sem tudja, hogy még mindig mennyire bánom, hogy nem arra vitt a Sors, amerre akkor terveztem.

- A roxforti tanulmányaim befejeztével, a háború árnyékában nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal, így nem iratkoztam be se az Akadémiára, se más felsőoktatási intézménybe, inkább könyvesboltokban, kávézókban kezdtem dolgozni, mellette pedig elkezdtem írni a regényt, amit most a kezemben tartok - pillantok le a borítóra, ami számomra még mindig alig hihető módon a nevem viseli. - Sajnos a közös utunk éppolyan viharos volt, mint az évek, amiken keresztül papírra vetettem. A háború… - kicsit elcsuklik a hangom, ahogy átfut rajtam a hideg és néhány keresetlen emlékkép a menekülésről, a roxforti ostromról, apám ordítása zúg fel egy másodpercre az agyamban. Persze ezek nem olyan dolgok, amikről egy könyvbemutatón beszél az ember, de attól még az életem része volt a kezdeti bujkálás, ahogy a testvéreim, szüleim az ország különböző pontjain próbálták meghúzni maguk és én önfejűen, minden figyelmeztetés és könyörgés ellenére mégis csatlakoztam az egykori iskolatársaimhoz, tanáraimhoz és persze Flanhez azon az átkozott, s mégis győzedelmes napon.

Akkor változott meg minden. Velem együtt.
A roxforti ostrom után napokba tellett az ocsúdás a harcból, a sebesültek ellátása, a károk felmérése, hogy összeszedjem magam (hiszen én sem úsztam meg ép bőrrel) és vissza merjek térni Wysfieldbe – arra azonban nem számítottam, hogy a csatatér az otthonomig ért. Távollétemben Syllemone nénikém megtámadta a szüleimet és mindketten megsebesültek, Anya könnyebben, Apa viszont hetekre ágyba került. Soha nem nézett még rám olyan keserű csalódottsággal, mint ahogy akkor a párnák közül és én megfogadtam, hogy ez soha többé nem fordulhat elő.
Azóta nem hagytam el őket egy-két napnál többre és felhagytam a nagy tervekkel, hogy külföldre utazzak. Sylly néni ugyanis nem elég, hogy megszökött az Azkabanból a háború előtt, sajnos azóta sem tudták kézre keríteni sem az aurorok, sem… én.

- … mély nyomot hagyott a családom életében, ahogy egész Anglián is. A szüleimnek nagyobb szüksége volt rám, mint valaha, így az utazás és kutatás helyett az írás felé fordultam és komolyabban kezdtem foglalkozni a könyvemmel, különböző magazinoknak, újságoknak dolgoztam be, amit teszek a mai napig is. Ezúton is köszönöm a megjelent kollégáknak a türelmet az elmúlt időszakban – teszem a szívemre a kezem hálásan, hiszen nem egyszer mentették meg a hátsóm az átvirrasztott éjszakák, elfelejtett határidők és hasonlók tengerében. - ti tudjátok a legjobban, hogy mekkora munkám van ebben a kicsikében… - sóhajtok vigyorogva, aztán a kiadó képviselőjére pillantok, aki egy sürgető kézmozdulattal jelzi, hogy elég lesz a meséből, térjek a tárgyra. – És persze szörnyen hálás vagyok mindenkinek, aki ma eljött, hogy az elsők között szerezhesse be a Romoloust, amiből először felolvasnék egy részletet és utána lehet majd kérdezni – magyarázom megint kicsit kizökkenve, hiszen bár általában nem esik nehezemre emberek előtt szerepelni vagy a figyelem középpontjában lenni, most kicsit nagyobb a tétje a szereplésemnek, mint bármikor korábban.
A hangomon szerencsére az izgalomból semmi nem hallatszik, ahogy felolvasok és még ahhoz is van lélekjelenlétem, hogy egyszer-egyszer felpillantsak a közönségemre, büszkén végigfuttatva rajtuk a tekintetemet, hogy aztán egy túl ismerős alakon állapodjak meg.

Flan szélesen elvigyorodik, ahogy a hangom hirtelen elcsuklik és mielőtt egy szemrehányó pillantással jutalmazhatnám, még végig futok pár soron, amit szinte már kívülről tudok. Nem gondoltam, hogy az első sorba fogja magát tuszakolni, amikor elejtettem a múlt héten egy mondatot arról, hogy a mai „móka” előtt lesz a bemutatóm… ez az ember általában messziről kerüli a tollat és a pergament is, nemhogy a könyveket. Szerinte a tettek érthetőbben fogalmaznak minden flancos szónál.

Az esemény végeztével, miután megráztam egy tucat kezet és megválaszoltam egy rahedli kérdést, végre odalép, átnézve a fejem fölött, mintha nem is miattam lenne itt.
- Nem rossz egy kezdőtől… - kezdi halkan a szokásos dumáját, de egy szelíd váll-legyintés félbeszakítja. – Végeztél? – érdeklődik inkább, rögtön témát váltva csak hogy elkerülje a bájcsevelyt vagy hogy ténylegesen véleményt kelljen nyilvánítania.
- Kösz – biccentek egykedvűen a vállamra kanyarítva a kabátomat, pedig majd megesz a kíváncsiság, hogy mit gondol a felolvasott kis részletről, figyelt-e rá egyáltalán. – Elköszöntem mindenkitől, szerintem mehetünk – teszem hozzá mégis, tudva, hogy teljesen felesleges próbálkoznom többet kihúzni belőle a munka végezte előtt. Utána egy Lángnyelv mellett jobban kijön majd belőle a filozófus az Arany Kvaffban, a szokásos kis boxában ücsörögve. Majd ott rákérdezek.

- Akkor a tiéd vagy az enyém? – nyitja ki előttem a könyvesbolt ajtaját, hogy kivezessen a nedves, őszi utcára.
- Legyen a tiéd, ma már lustálkodhatok – vonok vállat, ahogy körbepillantok az út szélén, majd megindulok a motorja felé. – De ha lehet, kímélj meg a trükkjeidtől.
- Milyen trükkök? – nyomja a kezembe a bukósisakot. – A repülésre gondolsz? Olyan földhözragadt vagy…
- Családom van, western hős, engem még várnak otthon – szúrom oda viszonzásul a közhelyes, ámde annál találóbb poénra, mielőtt felveszem a fejvédőt.
- Szerencséd… - sóhajtja egy fejrázás kíséretében, majd ő is felteszi a sisakját és felül a vasparipára. A motor készségesen berreg fel, míg én átölelem Flan derekát és zárt ökleimet a kabátja cipzárjának nyomom. Tuti az összes Kalamárisos kiscsaj azt hiszi, hogy a pasim, bár ez nem akadályozza meg őket abban, hogy csorgassák utána a nyáluk. Pedig, ha tudnák valójában mit csinálunk az éjszaka sötétjében…


Jellem

Mindig is volt bennem egyfajta kettősség, azt hiszem.
A roxfortos években elég szélsőséges voltam, de hát mégis mit várjunk az ember lányától fiatalon, gondtalanul, mint, hogy mindent fekete-fehér tapasztalatokban lásson? Vagy fülig ért a szám és mindenkit szerettem, vagy már előre eldöntöttem magamban, hogy most rossz napom van és senki ne jöjjön a közelembe. Nem tudtam mit csináljak jó dolgomban, ahogy a nagymamám szokta mondani.

Aztán megjelent a Sötét Nagyúr és minden egyszerre lett sötétebb és világosabb, a világ árnyalatai valahogy élesebben kezdtek különbözni és vele együtt bennem is kialakult egy másik skála, amit az óvatosság szemüvege tett láthatóvá.
Ennek ellenére azt hiszem a mai napig nem nőttem ki, hogy a legjobbat feltételezzem az emberekről, hogy mindenre és mindenkire nyitott legyek még ha néha pofára is esek emiatt. És őszinte. Az őszinteség fontos.
Ezek fényében az életet nem is veszem túl komolyan, szívesen próbálok ki új dolgokat, ismerek meg embereket - sokan gondolják, hogy „laza” vagyok… egészen addig a pontig, amíg nem lesz minden véresen komoly. A családom, a munkám, a barátaim, a szabadságom; ezek szentek számomra és ezekkel kapcsolatban nem ismerek se tréfát, se kegyelmet.

A szabályokkal is elég komplikált a kapcsolatom, általában csak azt a részt veszem komolyan, ami a javamat szolgálja, minden más betartása szubjektív döntésen múlik. Nem szeretem, ha korlátoznak, ha irányítani próbálnak, a kritikát meg aztán főleg nehezen viselem. Túl erős bennem a megfelelési kényszer, hogy mindenáron a „jó” döntést hozzam, a „jó” dolgot tegyem. Hős-komplexus vagy minek hívta az egyik exem…

És persze ott a munkám, aminek során sok időt töltök mások fejébe bújva, azt képzelve, hogy valaki más vagyok, ami szintén áldás és átok egyben. Önbevallásom szerint kiváló színésznő lennék, könnyen vágok át bárkit az előadásommal, de az érem másik oldalán azt érzem, hogy talán annyi szerepet játszok egyszerre, hogy már nem is tudom ki vagyok én valójában.


Apróságok

mindig ||
 + utazás, új helyek, dolgok felfedezése
 + rúnamágia
 + kaland, adrenalin
 + írás, történetek mesélése
 + család

soha ||
 - határidők, monotonitás
 - legyőzöttnek érezni magát, csalódást okozni
 - sütőtök
 - tehetetlenség, félelem
 - bürokrácia

hobbik || írás, fotózás, fejvadászat, motorozás.
merengő ||
 + Legjobb: amikor aláírtam a Kalamáris Kiadóval a szerződést a könyvem kiadásáról. Még mindig nehezen hiszem el, hogy megtörtént.
 - Legrosszabb: amikor az ostrom után hazaértem és... Apa úgy nézett rám, sérülten, dühösen, csalódottan. Cserbenhagytam őket és ezt nehéz megemésztenem.
mumus || most épp Syllemone nénikém
Edevis tükre || sikeres íróként dedikálom a Czikornyai és Patzában az amazóniai útjaimról írt könyvet, a háttérből a saját családom támogat.
százfűlé-főzet || Málna színű, fullasztóan édes és gyöngyvirág illatú.
Amortentia || édes mangó, meleg fahéj, selymes kókusz.
titkok || akármennyire ügyesen is tagadom, de a műveim egy részét a való élet ihlette. Bár nem vagyok éleseszű átöktörő, aki gyilkosokat kutat fel hivatásból, mint a könyvem főszereplője, de időnként, amikor muszáj kiszakadnom a mókuskerékből egy fejvadásznak segítek körözött alakokat az aurorok kezére keríteni. Szép mellékes keresetet, inspirációt jelent és hódolhatok az adrenalin-függőségemnek is, anélkül, hogy a családom bármit tudna róla.
azt beszélik, hogy... || Flannel azért tudunk olyan jól együtt dolgozni, mert több van köztünk, mint barátság. Akkorát nem tévednek, mert tényleg többek vagyunk barátoknál… sokkal inkább bajtársként vagy testvérként tekintünk egymásra.


A család

apa || Silas Baradwys, 58 éves, félvér. Mióta megsérült a háború idején azt érzem, hogy csalódott bennem, mert ellenszegültem és hát… igaza van. Régen sok időt töltöttünk együtt, egyetlen lányaként a szemefénye voltam és rajongtunk egymásért. Nem tudom ez így van-e még.
anya || Euphemia (röviden: Mia) Lavrange, 55 éves, aranyvérű. Anya csak egy van és olyan mint ő, biztosan nincsen másik. Mindig tudja mit mondjon és ha rossz fát teszek a tűzre, ő akkor sem tud mérges lenni egy napnál tovább rám. Tudom, mázlista vagyok.
testvér || Laidan Baradwys, 29 éves és az Akadémián dolgozik kutatóként. Mióta Skóciába költözött a Szeszélyt kutatni egy csapat tudóssal, nem találkoztunk, csak néha levelezünk. Danny volt gyermekkoromban a legjobb pajtásom (már amikor nem rázott le, hogy csajozzon) és a mai napig ő ismer legjobban a családban.
testvér || Moses Baradwys, 32 éves, a Minisztériumban dolgozik, már családot alapított. A korkülönbség miatt Moval nem olyan szoros a kapcsolatom, de mióta családot alapított sokszor bébiszittelem az 5 éves kislányukat, illetve a csecsemő kisfiuk, ami kicsit közelebb hozott minket egymáshoz.
egyéb || Deimos Flanaghan, 27 éves, szerződött minisztériumi fejvadász. Flan Laidan egyik haverja volt a Roxfortban és árva lévén többször töltötte velünk az ünnepeket, így ismertem meg. Bár akkor nem volt különösebben szoros a kapcsolatunk, azért harmadéves koromig elég sokat pesztrált. A háború kirobbanása után nem sokkal találkoztunk újra a Szárnyas Vadkanban és együtt harcoltunk a roxforti ostromban. Nem sokkal később keresett meg, hogy ha van kedvem, legyek a „segédje”.
háziállat || Nevanda, a macskám. Kislány korom óta velem van, és ha a varázstápos reklám igaz volt, életem végéig is kihúzza. Általában külön kóborlunk, ha mégis megjelenik, akkor általában éhes vagy kaja van nálam, amit szeretne kinyávogni a kezemből.

Családtörténet ||

A családfám hosszan nyúlik vissza az időben, egészen a kelta druidák korába, ám kevésbé meghatározó nevünk, mint más hasonló ősökkel rendelkező családoknak, mivel igyekeztünk kimaradni a legtöbb varázsvilágot érintő konfliktusból, semlegességünk egyik legfőbb erényünk és védelmezőnk.
Édesapám a Baradwys varázslódinasztiából származik, születése óta Eastbournben él, tanulmányait a Roxfortban végezte a Hollóhát házban, két évvel fiatalabb öccsével Romeno „Rom” Baradwyssal egyetemben, aki a Griffendél hírét öregbítette. Mindketten az Akadémián folytatták tanulmányaikat, ahogy ez régi szokás a családban, ám ezután elváltak útjaik, Rom bácsi utazni kezdett, míg Apa a Minisztériumban vállalt munkát és családot alapított az iskolában megismert aranyvérű Euphemia Lavrange-zsal.
Mia egy aranyvérű család sokadik lánya volt, de így sem nézték jó szemmel a házasságát, így a család Lavrange ágáról nem is tudok sokat.
A család a varázslóháborúkban sem vett részt, egyetlen tagja köthető csak Tudjuk Kihez, Anya nővére Syllemone Lavrange, akit már a háború előtt letartóztattak többek közt a Főbenjáró átkok használatáért és több varázsló meggyilkolásáért. A Sötét Nagyúr hatalomra töréséig az Azkabanban ült, senki nem is látogatta, amit bizonyára a lelkére vett, mert amikor megszökött első dolga volt feldúlni a családom otthonát, amíg én Roxfortban harcoltam. Apám majdnem az élete árán, de elüldözte, azóta is szökésben van – remélhetőleg már nem sokáig.


Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || teltidomú, sportos, nőies
szemszín || sötétbarna
hajszín || sötétbarna
kinézet ||
Seon a modora mellett a kinézetét is könnyen alakítja adott helyzetnek, elvárásnak, célnak megfelelően.
Első pillantásra viszonylag átlagos lány, se magassága, se komplexusa nem különösebben feltűnő, de kisugárzása és természetes szépsége vonzóvá teszik a legtöbb ember szemében. Ő persze egyiket sem tartja kivételesnek.
A haja hosszát, árnyalatát gyakran változtatja, kedveli a kiegészítőket és bár szeret izgalmasan, színesen öltözködni, gyakran inkább a laza eleganciát képviseli, szereti, ha az öltözete is segít abban, hogy komolyan vegyék. Otthon a kényelmes, bohóbb darabjait is szívesen viseli, amikor pedig Flannel van, akkor mindenképp a praktikum a meghatározó.


Tudás és karrier

pálca típusa || 9 egész és háromnegyed hüvelykes, sárkány szívizom-húr mag van benne és kínai tulpánfából készült
végzettség || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola - elvégezte, a Griffendél házat erősítette.
RAVASZ eredményei: Sötét Varázslatok Kivédése - V, Rúnaismeret - K, Bűbájtan - E. Kedvence volt még ezeken kívül a Mágiatörténet és az Átváltoztatástan.
foglalkozás || szabadúszó író, aki épp most adta ki első könyvét a Kalamáris Kiadó jóvoltából, Romolous címmel. Előtte rövidebb történeteit közölték újságok, antológiák. Jövedelmének nagy részét azonban újságcikkek írásával szerzi, több lapnak bedolgozik.
Mellékállásban időnként és szigorúan titokban fejvadászkodik, főleg Deimos Flanaghan segédjeként dolgozik, de kisebb munkákat egyedül is el tud már végezni.
varázslói ismeretek ||
Seon már a Roxfortban tanulva is tehetséges boszorkánynak bizonyult, sötét varázslatok kivédéséből a háború közeledtével egyre erősebbé vált és később a fejvadászkodás során további átkokat, rontásokat tanult meg, de a rúnamágia a specialitása. A bácsikájától és saját erejéből is sokat tanult ezen a téren és míg a legtöbb varázsló és boszorkány olvasni is alig tudja a rúnákat, vagy csak jövendőmondásra használja őket, Seon folyékonyan írja őket és számos varázslatot végre tud hajtani segítségükkel. Főleg védelemre vagy csapdaállításra használja őket.
Háztartási varázslatokban, mindennapi használatú dolgokban talán kevésbé tájékozott az átlagnál, mert otthon Libby a házimanó és édesanyja gondoskodnak róla.


Egyéb

avialany || Gemma Arterton
előtörténet előzmény|| itt
 
Naplózva


Avery Cassen
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 12. 10. - 14:21:57 »
+2

Kedves Seosaphine!

Először is hadd kezdjem azzal, hogy remek előtörténetet írtál, nagyon tetszett! Tökéletesen felépítetted ezt a "könyves-jókislány" külsőt, ha nevezhetjük így, olyannyira, hogy még engem is meglepett, mikor kiderült, mik is folynak itt a felszín alatt, az éjszaka leple alatt. A háború sokakban ébreszt bosszúvágyat, nem véletlen - ez az értelmetlen és kegyetlen vérengzés tőled is majdnem elvett valakit, akit nagyon szeretsz.
Úgy gondolom, rendkívül erős nő vagy, és rengeteg lehetőség áll előtted - és hű de hosszú neved van -, nagyon örülök neki, hogy úgy döntöttél, leveted a fehér köpenyt! A szövegedben hibát és elírást sem találtam, így nem is fognálak vissza tovább, az előtörténetedet természetesen...



Gratulálok!
Az eligazító-pm hamarosan érkezik.
Kápráztass el minket sok remek játékkal!


Avery

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 12. 18. - 23:21:11
Az oldal 0.04 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.