+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Átváltoztatástan terem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Átváltoztatástan terem  (Megtekintve 3667 alkalommal)

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2020. 09. 18. - 00:09:33 »
+2

Mira vigyori fejcsóválására kérdőn pislogok vissza, mire szólhat, mit mondhattam, de vigyorog, úgyhogy csak nem valami rosszat talán. Viszont, ami kicsit engem is meglep, épp csak egy picit kiljebb húzom a tartásomat is. A "büszkén" nagyon erős kifejezés lenne rá, de annak valami apró részecskényi megfelelője, ha arra létezik jelző, még működne is. Pedig ha valamit reagálok én célzott figyelemre, az inkább a pont összébb húzódás.
Ha az amerikai kalandunkra akar utalni, na az is pont az a kategória volt, amiről beszélek. Tény, maga a varázslat nem robbant ugyan az arcunkba, úgy működött ahogy kell, és még a célját is elérte, csak képletesen volt katasztrófa. Minden komolyabb varázslatom az szokott lenni valahogy. Rendesen leestünk Mezziről, és Mirára nagyon rá is ijesztettem vele. Talán nem haragszik végül annyira érte, akkor most csúnyábban nézne rám.
De inkább próbálok is a tanári szavakra, meg az elhangzó válaszokra figyelni, inkább mint mindenféle aggályaimra. Meg néha, kicsit ...Lu! Odafigyel, legalább a megtanulós anyagot ne rontsa el, azt nem lehet az elbénázott varázslásra fogni.
Többet most nem fűzök hozzá a témához, mindenki elmondott mindent, amit tudnák, és érdemes lehet ide elmondani. Aranyat sem lehet talán változtatni simán, de ebbe se vagyok teljesen biztos, volt egyszer az a hegedű, amit csak teljesen meggyőző arany színűre tudtam varázsolni egy Ilvermorny-s barátomnak, de ugyanúgy fából maradt anyagát tekintve, csak ott is felmerül a kérdés, hogy az a varázs is teljesen reálisan működött, vagy csak én voltam túl béna az igazi aranyhoz a meggyőző, fából hamisított helyett.
Elkapva Mira újabb pillantását felém, az egyébként pennát gyűrögető kezem ujjaival vissza mini-integetek neki, remélhetőleg nem túl feltűnően, és próbálok úgy nézni ki, mint aki nem meginn kezd elkalandozni, dehogy. Hol is tartunk? Gamp-kivételek, Avis, ami ugye madarakat idéz meg, figyelek én, figyelek én.
...Mér is lennének kivételek a madarak?
Naplózva


Jason Bright
Hugrabug
*


felhőkről lábakat lógató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2020. 09. 18. - 20:55:43 »
+1

title:
már megint késtem

2001. szeptember 2.; Roxfort; Átváltoztatástan terem; összefirkált pad
play with: mindenki

Ahogy a fejem koppan elhasalásközben még örülök is, hogy a cuccaim nem szórónak szerte szét. Mert nekem rengeteg cuccom van atáskámban, és hát ha az kiömlik. Biztos kiborulna a füzetem fejjel felfelé, egy fura írásomat npvilágra tárva. Elég sok olyat írok le, amit nem szeretnék kiadni a kezim közül. Nem, nem olyan erotkus izéket, inkább csak a megfigyeléseimet. Mármint biztos teljesen normális, hogy mindekit nézek és leírok róluk pár dolgot. De ez csak ihlet gyűjtés a ngyszabású történeteimhez, nem pedig holmi... perverz izé.
Megköszörülöm a torkom, és visszaintegetek Nirának. Kedves lány és nagyon menő volt vele beszélgetni, főleg mert nem nézett komplett idiótának, attól függetlenül hogy olyan hülyeségekről beszéltem neki, és nem rohant el fejvesztve csak azért mert be nem állt a szám. Visszatátogok felé, hogy minden oké, és még egy vigyort is megeresztek, de persze belesétálok a nagy integetés közben egy asztalcsücsökbe, majd férfiasan tűrve  a fájdalmat végre leereszkedem a hetedéves Merdekáros prefektus mellé.
Hogy is hívják?
Amery..Mery..valami iii. Vele kötöttem ki abban a kriptában, amit most sem tudok hova tenni, olyan volt, mintha valami menő kalandjátékba kerültem volna, és még meg volt pálcaként a felszerelésünk is.
Igen, borzalmas  anév memóriám, néha még a sajátomra sem hallgatok.
- Persze, tök jól vagyok - vigyorgom rá, de valami nedvességet érzek szivárogni az orromból, lehet hogy vér? Remélem nem takony, hanem vér. - Végül is teljesen természetes, hogy jön  a vér az orromból. legalább csak vér. Van egy olyan sci-fi film, amiben más is jöhetne, de szerencsére nem vagyunk egy idegen bolygón, csak a Roxfortban - magyarázom a lány felé,miközben zsebkendőt tömök az orromba.
Közben kissé kiesnek a dolgok, mert a beszélésre figyelek nem az órára, de amint a nevem hallom, rögtn el is kezdek hadarni, ami lehet nem igzaán tetszik a professzornak. De hát ha olyan sok miden érdekesség van, amit el akarok mondani. Csak senki sem szereti végig hallgatni, egyedül Fridáék, de ők már meghaltak. Kicsit lehnagol, hogy belegondolva rajtuk kívül csak a testvéreimet és a húgaimat érdeklik amiket mondok.
De legalább nem vontak le pontot.
Ahogy hallgatom a magyarázást, inkább csak figyelek, mert vannak órák, amikor figyelek is arra amit a tanár mond. Valahogy ezek megmaradnak, és nem esnek ki,úgy mint a többi dolog. A Gamp féle törvénynél inkább csak a többiek válaszait hallgatom, miközben a zsepit nyomkodom az orromon aztán csak megszólalok.
- Nem lehet monjduk egy székből Batment varázsolni
Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2020. 09. 19. - 07:17:16 »
+7

Átváltoztatástan óra



2001. szeptember 3.
reggel

A filozofálás csak egyfajta érzékeltetése volt annak, hogy bár Átváltoztatástan a tárgy neve, az bőven nem fedi le mindazt, amire maga azt átváltoztatás fogalma ráhúzható. Persze meglehet, hogy a legtöbb tanulót ez nem érdekli és meg is tudom érteni. Tizenévesen ezek csak felesleges gondolatoknak tűnnek, de ha már egy embert felcsigáztam csupán ennyivel, hát megérte elmondani bevezetésként. Aztán áttértem arra, ami lényegében a házifaladat bevezetése lett. Elszaladt az idő a bemutatkozásokkal, de nem bántam egy cseppet sem. Kellett az, hogy megismerjük egymást jobban.
–  A Gamp-féle elemi transzformáció törvénye rögzíti az Átváltoztatástan szabályait és összesen öt kivételt sorol fel… a lényege, hogy semmiből nem lehet alkotni valamit – szólalt meg Jaimie, az ötödéves hollóhátas lány. Bólintottam egyelőre, a válasz ugyanis pontosan megragadta a lényeget. Utána szólalt fel Niraniel… Nira, a lány, aki olyan különösen zavarban volt: – Igen…. ha jól emlékszem az öt kivétel közül az egyik az étel. A másik azt hiszem a pénz, de ebben nem vagyok biztos… és… ez már csak tipp inkább, de gondolom állatokat és embereket sem lehet varázslattal létrehozni.
– Nos az étel valóban az. Lényegében mindketten jól ragadták meg a lényeget. Két-két pont fejenként a válaszokért. – bólintottam, majd végig néztem a jelenlévőkön, várva a folytatást: – Még valaki hozzá fűzne valamit?
Válasz helyett azonban egy kérdést kaptam. Mirától, a vöröshajútól, aki ha minden igaz griffendéles volt.
– Tanár úr, az minek minősül, ha az ember eltüntet valamit, de aztán visszavarázsolná? Az akkor a semmiből lesz? Vagy valahova kerül, amit eltüntettünk, és aztán az kerül vissza? Vagy olyat nem lehet, hogy valaki visszavarázsol valamit, amit korábban eltüntetett? – kérdezte. Bólintottam és végig gondoltam a szavait még egyszer, mielőtt válaszoltam volna.
– Én úgy gondolom, hogyha valamit eltüntetünk és visszavarázsoljuk az nem a semmiből lesz. Teljesen eltűntetni nem tudunk dolgokat, vagyis semmivé változtatni, csak a fizikai állapotuk változik meg. Láthatatlanok lesznek vagy máshova kerülnek, másképp meg: ha felrobbantjuk vagy darabokra kaszaboljuk, de akkor is ugye csak a fizikai valóságuk változik meg, vagyis apró darabokra esnek vagy ha elégnek, akkor hamuvá válnak. Tehát teljesen nem tűntethetünk el valamit a föld színéről ilyen módon, ami már létezik. Így én azt mondom, ha valamit eltűntetünk valamilyen módon az egy átváltoztatás és ha visszahozzuk akárhová is tűnt, akármilyen módon is, akkor az ugyanúgy egy átváltoztatás. – Magyaráztam a saját álláspontomat. – Valakinek esetleg van más gondolata ezzel kapcsolatban? Érdekes gondolatot vetett fel, Mira. – Tettem hozzá.
Ha valaki válaszolt erre, akkor megvártam, ha nem, akkor visszatértem a Gamp-féle törvényre.
– Nos, a törvénnyel kapcsolatban akar esetleg valaki még tudna valamit mondani?
– Éppenséggel a Gamp-kivételek azok, amiket nem lehet a semmiből létrehozni, tehát megidézni. Élőlényeket lehet, bár nem az igaziak a természetesen létező megfelelőikhez képest, és hajlamosak eltűnni. Csak a példa kedvéért, Avis. – Szólalt meg Merel, Bólintottam, a példája kifejezetten tetszett. Szerettem, ha valaki kreatív és használja az eszét.
– Tökéletes. Három pont a Hugrabugnak.
Ezután szólalt meg Jason Bright… aki bár kivételesen nem mesélt el egy kisebb regényt, ismét olyan hozzászólást intézett az órához, ami bár bizonyos szempontból értékelhető volt, de nem volt túl értelmes.
– Nem lehet monjduk egy székből Batment varázsolni.
– Ha gondolja, akkor külön házifeladatként megpróbálkozhat a Batmen varázslással. – Közöltem nyugodt hangvételben. – Amennyiben más hozzászólása nincs a témához, menjen a Gyengélkedőbe. – Egészítettem ki a mondanivalómat. Azt azért mégsem vártam el tőle, hogy vérző orral ülje végig az órát. – A házi feladatot a többiek elmondják majd.
 A tekintetem a későre vándorolt, aki valahol pont a Gamp-féle törvény környékén érkezett. Láttam, hogy mással foglalkozik, ezért megköszörültem a torkomat, hogy rám nézzen. Ha nem, hát mellé sétáltam.
– Esetleg bemutatkozna? – elhúztam tőle a kitépett lapnak látszó papírt és megnéztem mi van rajta. – Hm... érdekes téma. Ez az érdeklődési köre?



a záró hsz szeptember 25-én érkezik
a megjelenés 2 pontot ér
aki nem jelenik meg attól 3 pont kerül levonásra
a későktől fejenként 1 pontot vonok le
a helyes válaszok plusz ponttal lesznek jutalmazva
Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2020. 09. 21. - 15:41:52 »
+2

Átváltoztatástan



to; Jason, Belby prof és a többiek
2001. szeptember 3.


Lélegzetvisszafojtva várom, hogy mit szól Belby ahhoz, amit itt összehordtam. – Nos az étel valóban az. Lényegében mindketten jól ragadták meg a lényeget. Két-két pont fejenként a válaszokért.
Hú te jó  ég! Nem gondoltam volna, hogy még pontot is kapok a válaszomra. Ez igazán nem jellemző rám. Sosem szoktam pontot kapni. Na de a lényeg, hogy ezek szerint nem mondtam irtó nagy baromságot, aminek örülök.
Mondjuk teljesen nem is volt jó a válaszom, hiszen a felsorolt kivételek közül csak az étel jött be, de sebaj, ez is valami. És legalább volt alibim, hogy miért mosolyogjak rá a tanárra, hálának álcázva azt, hogy totál elolvadok tőle. Hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki… Jó, Julien sem volt semmi, de hát ő csak pár évvel volt idősebb nálam, és egyáltalán nem áradt belőle az a magával ragadó férfiasság, ami Dorianból. Dorian… Istenem, milyen jól hangzik a neve is…
Ezen merengek, amikor Jason szó szerint berobban a terembe, aztán nagy nehezen sikerül helyet foglalnia, de előbb még beveri szegény a fejét az asztal sarkába. Azt hiszem, akkor amit az előbb felém tátogott, hogy minden oké, már nem aktuális… Szívesen összeszedném szegényt, de szerencsére láthatóan jó kezekben van Avery mellett. Merlinre, hogy irigylem azt a lányt… hisz végzős, hamarosan szabad lesz, mint a bagoly, és repülhet, ahová csak akar… Én meg… itt fogok kínlódni a következő három évben. Igaz, Belby jelenléte némiképp könnyíteni fog ezen… Megint igyekszem odafigyelni arra, amit a prof mond, persze nem azért, mert annyira érdekel, hogy hova tűnnek a dolgok, ha eltűnnek, (tényleg, ki a fenét érdekel ez?! Eltűnik, aztán meg előkerül és kész...), hanem mert van rá egy jó indokom, hogy legálisan bámulhassam és sütkérezzek a szikrázó kék szemében.
Esküszöm, olyan vakítóan kék, mint az óceán. Szerencsére megkönyörül Jason-ön, aki nagyon nem ide illő dologról beszél, mondjuk én értem, mert mugli származású vagyok, de gyanítom, hogy a legtöbben nem igazán tudják, hogy ki az a Batman. Halkan el is nevetem magam, amíg Jason távozik a teremből, aztán összeszedem magam, mert ismét komolyabbá válik a hangulat. Befut ugyanis valami késő mardekáros diák, akit még sosem láttam, mondjuk ez nem olyan meglepő, hisz egy csomó diákot nem ismerek, elvégre két évig nem idejártam, hanem a Beauxbatonsba, a sok sznob banya közé… Brrr… Még jó, hogy annak vége. Belby megint kicsit szigorú lesz, és ez megint annyira jól áll neki. A tenyerembe temetem arcom és sóhajtozva figyelem, remélhetőleg azért nem túl feltűnően. Vajon mi lehet azon a papíron, hogy így kiakadt? Megpróbálok odalesni, de sajnos semmit nem látok. Remélem, ha nem derül ki a beszélgetésükből, akkor valakit ki tudok faggatni óra után, aki közelebb ült, hogy mit látott…
Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2020. 09. 21. - 16:53:28 »
+2

Átváltoztatástan


2001. szeptember 3.

Úgy tűnt, hogy nem égett magamat le rögtön az év első Átváltozatástan óráján. Megnyugodtam, hogy Belby professzor még pontot is adott a félig-meddig helyes válaszomra. Remélhetőleg ezzel példát mutattam a fiatalabb Hollóhátasoknak, még akkor is, ha a válaszom nem volt teljesen pontos és nem fejtettem ki bővebben. Sosem szerettem villogni, a tömegek előtt való beszéd egy kicsit mindig megijesztett és ezen az órán azért voltunk egypáran. Mindenki kíváncsi volt az egyik legújabb professzorra a Roxfortban, ez nyilvánvaló volt.
Igazából nekem szimpatikus volt a professzor, csak hallgattam ahogy beszél és azt gondoltam, hogy tényleg szeretheti ezt az egész tárgyat. Egész pontosan arra gondoltam, hogy éreztem rajta, hogy szeret tanítani és ez egy professzor esetében egészen biztosan fontos.
– Azt hiszem, hogy az Átváltoztatástan lényege, hogy a dolgok fizikai tulajdonságait változtassuk meg és ezeket vissza is lehet alakítani az eredeti állapotukra a helyes visszaalakító varázslatot használva. Ezért nem lehet teljesen eltűntetni semmit, ami már létezik, ahogy a professzor is mondta. Az átváltoztatás egy átmeneti állapot, amit vissza lehet fordítani. –mondtam, de nem voltam benne biztos, hogy egyébként teljesen pontosan fogalmaztam. Ahogy már említettem a nagy tömegek előtt kicsit lámpalázas voltam mindig.
Jason hozzászólásán majdnem hangosan felnevettem, de inkább csak eltakartam a fejemet egy darab pergamennel. Egy pillanatra eszembe jutott az a barátságtalan kripta, ahol együtt kötöttünk ki. Nem igazán ismertem Jasont, de tény és való, hogy rengeteget tudott beszélni. Aztán Belby professzor egy késő felé fordult, akit én észre sem vettem, de nem is akartam belefolyni a dologba. Egyelőre örültem annak, hogy viszonylag jól alakult az első Átváltoztatástan órám ebben az évben.
Naplózva


Avery Cassen
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2020. 09. 21. - 18:17:16 »
+1

ÁTVÁLTOZTATÁSTAN

2001. szeptember 3.


Átváltozástan Jason Bright mellett... Ez a reggel eddig kiemelkedő volt. Felpillantottam a plafon felé, és közben igyekeztem a lehető legkevésbé mutatni, mennyire unom magamat. Igazából nem volt semmi különösebb bajom az Átváltozástannal... A Jóslástanon kívül egyik tárgyat sem utáltam kifejezetten, a jóslatoktól és fura teáktól viszont valamiért kitört a frász. Valamiért a megjelenő formákban én sosem olyan képeket láttam viszont, mint a tanár... Emlékszem, amikor egyszer rávágtam a medvére, hogy bunkósbot, a nőci pedig végtelenül kiakadt, dehát hogy is látott abba a néhány teapiszokba tappancsokat és két fület? Érthetetlen...
- Persze, tök jól vagyok - vigyorgott felém Bright, ahogy pedig ránéztem, észrevettem, hogy vér folydogál az orrából. Jesszus... - Végül is teljesen természetes, hogy jön  a vér az orromból. legalább csak vér. Van egy olyan sci-fi film, amiben más is jöhetne, de szerencsére nem vagyunk egy idegen bolygón, csak a Roxfortban.
Összevontam egy kicsit a szemöldökömet. Nem igazán értettem, miről beszél...
- Őőő... aha - mormogtam, aztán inkább előre fordultam, ahogy ő az orrát törölgette. Ma nem igazán volt türelmem másokhoz... Azért reménykedtem benne, hogy Jasper napjai jobban telnek az akadémián, és hogy valamivel... nos... jobb társasággal van körbevéve. Mondjuk egy medimágusi karra csak nem kerülnek be totál gyökerek, ugye?
Az asztalra könyököltem, és igyekeztem megakadályozni, hogy a gondolataimba teljesen beférkőzzön Jasper. Így is hányzott... nagyon. Vele minden egyes tanórát sokkal jobban élveztem volna, de sajnos így alakult, ő egy évvel idősebb volt, én pedig nem láncolhattam magamhoz. Halk kis sóhajjal feljebb ültem, épp, amikor Jason újra fecsegni kezdett mellettem, én pedig persze már azt sem tudtam, miről volt szó. Remek indítás volt ez egy új tanárnál, tudom... de azt hiszem, kellett még néhány nap, hogy belerázódjak az iskolai életbe újra.
– Ha gondolja, akkor külön házifeladatként megpróbálkozhat a Batmen varázslással – szólalt meg a tanár, mire halkan felkuncogtam. – Amennyiben más hozzászólása nincs a témához, menjen a Gyengélkedőbe. A házi feladatot a többiek elmondják majd.
A mellettem ülő Jasonre pillantottam. Úgy nézett ki, mint aki egy atlasz segítségével sem igazodna el a kastély falai között, én pedig... hát, amúgy is untam az órát, így hát felraktam a kezemet.
- Kikísérem, tanár úr - vállalkoztam, mint nagyon odaadó és figyelmes prefektus... de igazából tényleg csak kapni akartam az alkalmon, hogy megússzak pár percet az órából. Aztán ha a professzor elkezdett egy késővel törődni amúgy is, akkor felpattantam Jasonnel és követtem őt ki a teremből. Hogy is lehet ilyen béna... felborulni az egész osztály előtt, hogy utána még a vér is ömlik az orrodból... Ennél már csak az lett volna gázabb, ha mondjuk leesik a gatyája. Egy jó kis villantás így az első nap, király lett volna... persze néhány alsóéves még tuti élvezte is volna, az olyanok, akik nudista strandról álmodoznak, csak hogy lássanak néhány testrészt... De mi a francért gondolok ilyenekre?!
- Inkább ne maradj le - szóltam oda Jasonnek, és elindultam a Gyengélkedő irányába, közben előre felkészítve magam a szóáradatra.
Naplózva


Issa Mounir
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2020. 09. 22. - 16:34:38 »
+1

Átváltoztatástan


2001. szeptember 3.

Úgy tűnik alábecsültem Belbyt a képességeit illetően, mert feltűnt neki, hogy egy cseppet később értem oda az órájára, mint kellett volna. Tehát megint hülye helyzetbe hoztam magamat, ez pedig csak megerősítette bennem, hogy az ötödik évem sem lesz különböző az eddigiektől. Néha már csodálkozom, hogy eddig megtűrtek a Roxfortban, de talán jó lenne, ha nem érnék el addig tényleg, hogy kirúgjanak.
Mikor Belby egy kicsit sem diszkréten megköszörülte a torkát sejtettem, hogy én lehetek az oka, de nem néztem fel rá szándékosan. Hallottam ahogy odalépked hozzám és csikorog a lába alatt a régi fapadló, ami a termet borította. Megráztam a fejemet, vettem egy mély levegőt és a lehető legnormálisabb arckifejezéssel néztem fel rá.
–  Esetleg bemutatkozna? – elhúzta tőlem a gondosan kitépett papírdarabomat. Nem igazán szerettem volna, hogyha még azért is büntetőmunkát kapok, hogy kitéptem egy oldalt egy könyvtári könyvből. Persze, nem kell bevallanom, hogy megrongáltam egy könyvtári könyvet, de nyilván ez is kiderülne, mint általában minden. Lehet ki is tiltanának a könyvtárból örökre. –  Hm... érdekes téma. Ez az érdeklődési köre?
– Issa Mounir… vagyis Nour Issa Mounir.  –mutatkoztam be, sosem használtam a teljes nevemet, de ezt nem akartam most elkezdeni magyarázni és gondolom a kis papírján a teljes nevem van. Már biztosan be is jelölte, hogy lógok vagy ilyesmi. – És igen, nyilván azért van nálam ez a darab papír, mert ez az érdeklődési köröm.  –tettem hozzá. Nem sok értelme volt tagadni, hogy érdekel az animágia. Nem mintha ez egy vallatás lett volna, én pedig egy kicsit sem voltam tisztelettudó.
– Professzor, nem mondhatja, hogy nem vág ide a téma… végül is, ez is átváltozás.  –válaszoltam és rávigyorogtam. Az volt az érzésem, hogy ez nem fog neki tetszeni, de hát én mindig a tűzzel játszottam.
Naplózva






Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2020. 09. 25. - 15:03:16 »
+1

Átváltoztatástan
• 2001. szeptember 3. •

 


Na, eljött a pont, hogy beleüt az agyamba a sütik okozta cukorsokk. Le is megyek alfába, és nézem, ahogy a penna hegye szánt a pergamenen, mint valami gonosz, sötét csíkot hasító eke a friss hóba.
- Köszönöm szépen - válaszolok hálásan a professzor szavaira, és körmölök tovább. Gondolkodom, hogyan támogathatnám tovább agysejtjeim kitartó munkáját további csokiskeksz munícióva
– Nem lehet monjduk egy székből Batment varázsolni.
Mivel a prof úgyis Bright nem túl bright megszólalásával van elfoglalva, én addig egy kezdő nindzsa mozdulattala számba tömök egyet a megmaradt sütiből. Szerintem amúgy simán lehet, mondjuk figurát, de akár olyat is, ami élőnek tűnik, könnyebb lenne, mint  Lunából mondjuk Hulkot bűvölni. Vagy belőlem sütiszörnyet. Nem mintha az szuperhős lenne, de jelen pillanatomban az agyamban lévő gyorsan felszívódó szénhidrátsereg ezt sugallja nekem.
Hamarosan újabb alkalom nyílik a glükózszintem egyengetésére, és míg  a tanerő megnyerő pillantása a későt próbálja keresztüldöfni, én egészben veszek magamhoz egy újabb áldozatot. Azt hiszem, stresszevő leszek a sok vacakságtól. A rengeteg nyomás a suliban, Cartwright, meg ez a vacak Szeszély is, komolyan, ennél kevesebb is elég volna ehhez. És biztos megédesíti a nasit, hogy tilosban fogyasztom, szigorúan azokban a pillanatokban, amikor max. a padtársam buktathatna le, de gondolom nem fog, mert juttatok neki is a szajréból. Amíg a tanerő elsétál a figyelem középpontjából, letépem a pergamen sarkát, és egy gyors firkantás után picike origami lovacskát bűvölök belőle. A kis jószág a padok alatt észrevétlen vágtat hátra, majd felpattan Miss Wyne padjára, és ott szépen kiterül.
“Kérsz sütit? Csokis!”
Hátranézek, hogy bólogat vagy a fejét ingatja-e, aztán annak megfelelően, míg a professzor meg ez a Mounir húzza a kötelet, póklábakat varázsolok egy sütire és hátraszalajtom, avagy leküldöm a többi közé. Kemény meló ez a tanulás, kell az energia hozzá, na.
Azért jó lenne látni, mi van a papíron. Főleg, ha köze van az átváltozás tanhoz. Inkább lenyelem a sütivel együtt a kérdést, hogy mi van a papíron, meg amúgy is, ha befejezték ott a társalgást, feltűnne a tanárnak, hogy a nagy pofazacskómmal elmehetnék hörcsögnek is. A morzsákat is eltüntetem, mivel a varázslat tűl feltűnő lenne, egyszerűen lesöpröm a földre, a Roxfort bennlakó faunájának gondjaira bízva a szerves eredetű szennyeződés tökéletes eltakarítását.
Így tehát mostmár újra ártatlan arccal várom kíváncsian, mi sül ki a szemtelenkedés határán egyensúlyozó  mardekárosnak a magánszámából. Hihetetlen, hogy ők állnak vezetésre a házkupában. Jó, hogy még csak szeptember van, de ha veszít a házának néhány pontot, lehet őt is megkínálom sütivel.

 




Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2020. 09. 25. - 15:40:09 »
+4

Átváltoztatástan óra



2001. szeptember 3.
reggel

Tetszett Mirabella kérdése, mert egy újabb beszélgetést indított el, habár ezzel kicsit elkanyarodtunk a Gamp-féle törvénytől szoros értelemben, ám még így is pontosan ahhoz kapcsolódtunk, amit én akartam. Hiszen a tárgyak fizikai megváltoztatásából egyértelmű, hogy nem lehet a semmiből valamit alkotni. A semmi fizikai állapota ugyanis nem megváltoztatható. Lényegében erre világított rá a hollóhátas Jaimie is, mikor hozzáfűzött egy újabb gondolatot a mondandómhoz: – Azt hiszem, hogy az Átváltoztatástan lényege, hogy a dolgok fizikai tulajdonságait változtassuk meg és ezeket vissza is lehet alakítani az eredeti állapotukra a helyes visszaalakító varázslatot használva. Ezért nem lehet teljesen eltűntetni semmit, ami már létezik, ahogy a professzor is mondta. Az átváltoztatás egy átmeneti állapot, amit vissza lehet fordítani.
Bólintottam.
– Kiváló meglátás, három pont a Hollóhátnak. – Éppen azt értem el, amit akartam ezzel a bevezető órával, hogy kezdjenek el maguktól gondolkodni, ők kommunikáljanak. Ráadásul a pontosztással azt is éreztetni szerettem volna, hogy mindaz, amit csinálnak és amit ők gondolnak, az is tud jó lenni. Nem egy passzív viszonyt akartam kialakítani, amiben én beszélek, ők pedig jegyzetelnek. Ez nem az az óra lenne… bár azért Mr. Bright már olyan határokat feszegetett, amik nekem is túl soknak bizonyultak.
– Kikísérem, tanár úr – vállalkozott Avery Cassen.
– Köszönöm, Avery. És Jason, kérem órák után pontban ötkor jöjjön az irodámhoz. Pontban, nem tíz perccel később. – közöltem, majd megvártam, míg távoznak a tanteremből. Amint az ajtó becsukódott mögöttük, a tekintetem visszavándorolt a csoport többi tagjára. Nem akartam már első nap pontot levonni, de egy alapos elbeszélgetés a kis jelenete és az a rengeteg felesleges szöveg, amit ontott magából, túl sok volt. Úgy éreztem, helyre kell tennem ezt a dolgot vele, hiszen nem csak az én, de az ő érdeke is az, hogy megtanuljon a lényegre koncentrálni.
Ezután sétáltam csak el a másik érdekes alakunkhoz. A késő sráchoz, megnéztem, miféle fecni hever az asztalán.
– Issa Mounir… vagyis Nour Issa Mounir. – Fogott bele a bemutatkozásba, én pedig megköszörültem a torkomat egy picit, hogy jelezzem, esetleg az órára kéne figyelnie, nem arra a szakadt lapra, amit bizonyára egy könyvtári könyvből szerzett. – És igen, nyilván azért van nálam ez a darab papír, mert ez az érdeklődési köröm.
– És esetleg az érdeklődési körét meg tudná tartani az órák utáni szabadidejére? – kérdeztem egy kicsit talán túl keményen is. Nem szerettem volna, ha mondjuk azért nem folyna bele a beszélgetésünkbe, mert őt most éppen más érdekel. Nem vártam el, hogy az órám legyen neki a kedvence és az egyetlen dolog, amibe energiát fektet, de abban a néhány percben amíg tartott, nem tűrtem az ilyesmit.
– Professzor, nem mondhatja, hogy nem vág ide a téma… végül is, ez is átváltozás.
Megforgattam a szemeimet. Nem, nem akadtam ki, de azért némi tisztelet elvártam, még ha abban igaza is volt, hogy az is egy fajta átváltozás, amit a papír tartalma tárt az olvasója elé.
– Mr. Mounir, magára is vonatkozik, amit Mr. Bright-nak mondtam. Délután ötkor várom az irodámnál. – Ezután elvettem a papírt és elvittem magammal előre a tanári asztalhoz. – Erre vigyázok, míg felírja, mi is a házi. – mondtam és a többiek felé fordultam most már. – A házi egyszerű. Nem kell írásban leadni, ugyanígy egy beszélgetés lesz a következő órán, majd egy tűt fogunk átváltoztatni. Ebből nagyjából sejthetik az órák felépítését: az első felében megbeszéljük a házinak kiadott témákat. Főleg a saját véleményekre vagyok kíváncsi, de érzékelni szeretném, hogy foglalkozott vele mindenki. – Hagytam egy kis hatásszünetet. – Az órák további részét pedig gyakorlati feladatok fogják kitenni. Ezért hát, jövőhétre megkérnék mindenkit, hogy a Gamp-féle törvénynek a megbeszélteknél alaposabban nézzen utána.
 


KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
Amennyiben valaki még szeretne reagálni úgy október 2-ig
megteheti!
Naplózva

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2020. 09. 25. - 18:56:26 »
+1

Miután az órához nem sok hozzászólnivalóm maradt, és nincs affinitásom egyéb, esetleg nem is ide tartozó témákkal szólni hozzá, így inkább csak próbálok meghúzódni nem feltűnően, jegyzetelgetni a jegyzeteimet, és csöndbe figyelni. Erre-arra...
De figyelek én ám az órára is, amit eltüntetünk és visszatüntetünk utána, az nem szűnik meg tényleg és teljesen a köztes idő alatt se. De a láthatatlanná tevés az nem inkább bűbáj lenne? Vagy ha anyagtalan mégis, akkor hova is lesz az a fizikai valója, ha nem tűnik el teljesen igazán? Miből jönnek az avis madarai?
Kicsit megrezzenek, ahogy váratlanul ér a parányi pergamenparipa, ami valahonnan felpattoghatott a padomra, és épp fejest ugrik az asztallapba, hogy azon "szétkenődjön" kihajtogatott cetlivé, rajta üzenettel.
Óvatosan körülpislogok, gyanítva a figurából, hogy Mira küldte talán, és valóba épp erre leskelődik, úgyhogy aprón bólogatok, lehetőleg minnél kevesebb figyelmet hívva fel ilyesmikre, mint hogy itt valami mással foglalkozok, mint az óra anyaga, vagy hogy minek is pirulgatok épp valamin.
Aztán átfigyelek a tanárúrra, épp valaki késővel beszél valami papírról, ami állítólag szintén beletartozik az átváltoztatástanba, úgyhogy el kéne fogadni az órához tartozónak? Így valahogy talán.
Ismét megrezdülök, ahogy érzek valamit a lábamon fölmászni, mire megállapítanám, mi volt, az is a padomra prezentálja magát. Csokis süti póklábakkal, erre sem számítottam, hogy a napom része lesz. Gyorsan elrejtem a kezem alatt, és az óra hátralevő részére inkább csak meghúzódok, felírom a házit, meg kicsit megsimogatom a süti peremét úgy a kezem alatt rejtegetve, fura módon bizarr és aranyos egyszerre a lábaival, viszont nem itt az órán akarom még visszavarázsolgatni. Egy hálás mosolyt azér csempészek még érte.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 10. 10. - 22:38:17
Az oldal 0.09 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.