• Jóslástan óra •
Lutece professzor & hatodév
Lutece professzor & hatodév
Elképzelhető, hogy a leglelkesebbek közé tartozhattam akkor, amikor Lutece professzor beharangozta a nyílt napot az óráján. Nyolc tantárgyat vettem fel RAVASZ szinten, ami így is bőségesen túltelíti a naptáramat, a Diákjóléti Bizottsággal, valamint a prefektusi teendőkkel nem is számolva.
A másodévet követő nyarat gyakorlatilag azzal töltöttem, hogy optimalizáljam a lehetséges órarendemet, valamint jövendőbeli karrier utamat az alapján, hogy a számomra legideálisabb tantárgyakat vettem fel. Hiszem azt, hogy minden tudás értékes, és meg kell ragadni minden lehetőséget az új ismeretek elsajátítására. A nézetekben nyilvánvalóan nem én vagyok az egyedüli, aki osztozkodik, és nem kizárólag a Hollóhát legszorgalmasabb diákjára gondolok itt, aki jó eséllyel elnyeri jövőre az iskolaelső címet. A Béke Évfolyama titulusa mellett bátran kiérdemelhetjük a Szorgalmas Évfolyam megnevezést is. Végzős évünkre szeretnék majd egy évkönyvet csinálni mindenkinek, aminek mindenképpen része lesz a sikereink között pár érdekes statisztika a tanulmányi eredményeinkről.
Harmadévben tehát csak pár tantárgy volt, amit nem vettem fel. A rúnaismeretet és a jóslástant valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól, az asztronómia pedig bár hasznos, de nekem talán nem annyira fontos. A mugliismeretet a hátterem miatt nem elég relevánsnak, (bár lehetnek, akik szerint nekem is fel kéne vennem). Azt mindenképpen érdekesnek tartom, hogy a jóslás maga viszont a muglik életére is mekkora hatással van. Ahogyan Lutece professzornak is megírtam, komplett üzleti találkozók sikertelenségbe fulladhatnak, ha nem elég kívánatos a tárgyalópartner csillagjegye. Milliós üzleteknek, nagy felvásárlásoknak és együttműködéseknek szabhat gátat a dolog. De láttam már versenylovat is aszcendens alapján választani.
Kifejezetten jó hangulatban érkezem a Roxfort talán legfurcsább tantermébe. Holdennel egyszerre indultunk a Hugrabug klubhelyiségéből a tőlünk talán legmesszebb található tanterembe. A szűk csigalépcsőn át követem évfolyamtársaimat, köztük főleg azokat, akik már tudják, mire számíthatnak a professzor óráján. Lutece professzor mindig is a leg… professzorosabbnak tűnt az összes tanár közül. Szerintem még a mugli szüleim is szóba állnának vele. Máig attól rettegnek, hogy egyszer csak egy olyan csúcsos süveggel állítok haza, mint amit az igazgatónő viselt a látogatásakor.
Kissé megilletődök Ms. Brisbois jelenlétén, a pillanatnyi zavar azonban nem tart sokáig. Oka van annak, hogy itt van köztünk – biztosan ő is vendég. Talán vendégelőadó lehet? Egy határozott köszönés után az ismerős arcok biztonságát keresem ezen az ismeretlen helyen, és pillantok rá az Amycussal érkező Annie-re.
- Nem mondjátok, hogy itt teázni is lehet? – csodálkozok rá nekik. Micsoda ötlet! Milyen jó lenne például mágiatörténet órán egy csésze tea és némi sütemény mellett megbeszélni a világ történéseit, véleményeket, tapasztalatokat megosztani, és hallgatni az előadást.
Integetek az érkező Soffinak és Envernek, akiknek – különösen Soffnak – már külön gratuláltam a győzelmük miatt. Nem mindig értettem, hogy mi zajlik a pályán, de azért azt igen, hogy Soffi igen keményen védelmezte a fogójukat. Múlt hétvégén vettük meg az új pálcámat Anne-Rose-zal, mivel az egy szerencsétlen baleset miatt eltört a meccsen, pedig csak néző voltam. Legalább a lehető leghamarabb, a gyengélkedőn is gratulálhattam az összes lesérült játékosnak. Az Abszol Úton pedig egy kis ajándékcsomagot is összeállítottam a játékosok közül azoknak, akiket barátaimnak tekintek. A csomagok egy kis édességet, egy kviddicsről szóló könyvet, valamint egy utalványt tartalmaztak a Kviddics a Javából boltba. Kockázatos dolog lett volna bármilyen ajándékot vásárolni onnan úgy, hogy nincs elég szakértelmem hozzá, hogy megítéljem, mi az, ami hasznos, és mi az, ami kevésbé.
Tudom, hogy Ashford általában csendesebb az órákon, ettől függetlenül a három-négyfős asztalnál mellette foglalok helyet bízva abban, hogy más is csatlakozik hozzánk.
Hamarosan megismerjük a vendégelőadónk nevét, és azt, hogy miért is van itt. A neve picit megmosolyogtat, vagyis inkább az, ahogyan beszél róla. A téma azonban, amit felvezet, nagyon is fontos. Érzem, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy jeleztem a megjelenési szándékomat. Még így, minimális ismerettel is nagyra becsülöm Ms. Brisbois munkáját. Eddig nem hittem, hogy a Varázsbűn-üldözés az én területem is lehetne akár, mert nem gondoltam, hogy ilyen dolgokkal is foglalkoznak. Őszintén fogalmam sincs, mi lesz velem a Roxfort után. De abban biztos vagyok, hogy szeretnék másoknak segíteni, és szeretném, ha a munkám adna valami értéket az emberek életébe.
- Dolgozunk együtt? – kérdezem az asztaltársaságom, majd kikészítem a pergament és a pennát, amit magammal hoztam.
- Haladhatunk sorban. Az első tehát… – fejben olvasom csak el. Magamból indulok ki, de engem például nagyon idegesít, ha valaki hangosan olvas fel egy szöveget, és nehezen tudom értelmezni.
- …nekem itt az a gyanús, hogy eleve úgy kezdi, hogy teret ad a kettős értelmezésnek. Nehezen tudok elképzelni olyan való életbeli szituációt, ahol csak az egyéni látásmódtól függ, hogy veszélyként vagy szenvedélyként tekintesz rá. – nem vagyok biztos a dolgomban, hiszen itt semmi sem biztos. Az egész olyan… elvont. De talán nem is az a lényeg, hogy helyes legyen a megállapításunk, hanem hogy eleve kritikusan álljunk a dolgokhoz és gondolkozzunk rajta.
- Ha jól értem, két eszközt is használ: gömböt és asztrológiát. Mégis, nem tűnik nektek olyan sekélynek, általánosnak? Kicsit elvontabb, mint amit a mugli horoszkópokban olvashatok, de a struktúra ugyanaz. Figyelemfelhívás valamire, amit nem konkretizál, majd egy általános, bárhogyan is értelmezhető jótanács. – vitatom velük a témát. Biztos vagyok abban, hogy ok nélkül nem tanítanak jóslástant, létező dolognak kell lennie. Valahogy mégis úgy érzem, hogy az első példa nem több, mint szemfényvesztés. Miután asztaltársaim is egyetértenek ebben, már teszem is fel a kezem, hogy az elsőről elmondjuk a véleményünket.
A másodévet követő nyarat gyakorlatilag azzal töltöttem, hogy optimalizáljam a lehetséges órarendemet, valamint jövendőbeli karrier utamat az alapján, hogy a számomra legideálisabb tantárgyakat vettem fel. Hiszem azt, hogy minden tudás értékes, és meg kell ragadni minden lehetőséget az új ismeretek elsajátítására. A nézetekben nyilvánvalóan nem én vagyok az egyedüli, aki osztozkodik, és nem kizárólag a Hollóhát legszorgalmasabb diákjára gondolok itt, aki jó eséllyel elnyeri jövőre az iskolaelső címet. A Béke Évfolyama titulusa mellett bátran kiérdemelhetjük a Szorgalmas Évfolyam megnevezést is. Végzős évünkre szeretnék majd egy évkönyvet csinálni mindenkinek, aminek mindenképpen része lesz a sikereink között pár érdekes statisztika a tanulmányi eredményeinkről.
Harmadévben tehát csak pár tantárgy volt, amit nem vettem fel. A rúnaismeretet és a jóslástant valahogy nagyon távolinak éreztem magamtól, az asztronómia pedig bár hasznos, de nekem talán nem annyira fontos. A mugliismeretet a hátterem miatt nem elég relevánsnak, (bár lehetnek, akik szerint nekem is fel kéne vennem). Azt mindenképpen érdekesnek tartom, hogy a jóslás maga viszont a muglik életére is mekkora hatással van. Ahogyan Lutece professzornak is megírtam, komplett üzleti találkozók sikertelenségbe fulladhatnak, ha nem elég kívánatos a tárgyalópartner csillagjegye. Milliós üzleteknek, nagy felvásárlásoknak és együttműködéseknek szabhat gátat a dolog. De láttam már versenylovat is aszcendens alapján választani.
Kifejezetten jó hangulatban érkezem a Roxfort talán legfurcsább tantermébe. Holdennel egyszerre indultunk a Hugrabug klubhelyiségéből a tőlünk talán legmesszebb található tanterembe. A szűk csigalépcsőn át követem évfolyamtársaimat, köztük főleg azokat, akik már tudják, mire számíthatnak a professzor óráján. Lutece professzor mindig is a leg… professzorosabbnak tűnt az összes tanár közül. Szerintem még a mugli szüleim is szóba állnának vele. Máig attól rettegnek, hogy egyszer csak egy olyan csúcsos süveggel állítok haza, mint amit az igazgatónő viselt a látogatásakor.
Kissé megilletődök Ms. Brisbois jelenlétén, a pillanatnyi zavar azonban nem tart sokáig. Oka van annak, hogy itt van köztünk – biztosan ő is vendég. Talán vendégelőadó lehet? Egy határozott köszönés után az ismerős arcok biztonságát keresem ezen az ismeretlen helyen, és pillantok rá az Amycussal érkező Annie-re.
- Nem mondjátok, hogy itt teázni is lehet? – csodálkozok rá nekik. Micsoda ötlet! Milyen jó lenne például mágiatörténet órán egy csésze tea és némi sütemény mellett megbeszélni a világ történéseit, véleményeket, tapasztalatokat megosztani, és hallgatni az előadást.
Integetek az érkező Soffinak és Envernek, akiknek – különösen Soffnak – már külön gratuláltam a győzelmük miatt. Nem mindig értettem, hogy mi zajlik a pályán, de azért azt igen, hogy Soffi igen keményen védelmezte a fogójukat. Múlt hétvégén vettük meg az új pálcámat Anne-Rose-zal, mivel az egy szerencsétlen baleset miatt eltört a meccsen, pedig csak néző voltam. Legalább a lehető leghamarabb, a gyengélkedőn is gratulálhattam az összes lesérült játékosnak. Az Abszol Úton pedig egy kis ajándékcsomagot is összeállítottam a játékosok közül azoknak, akiket barátaimnak tekintek. A csomagok egy kis édességet, egy kviddicsről szóló könyvet, valamint egy utalványt tartalmaztak a Kviddics a Javából boltba. Kockázatos dolog lett volna bármilyen ajándékot vásárolni onnan úgy, hogy nincs elég szakértelmem hozzá, hogy megítéljem, mi az, ami hasznos, és mi az, ami kevésbé.
Tudom, hogy Ashford általában csendesebb az órákon, ettől függetlenül a három-négyfős asztalnál mellette foglalok helyet bízva abban, hogy más is csatlakozik hozzánk.
Hamarosan megismerjük a vendégelőadónk nevét, és azt, hogy miért is van itt. A neve picit megmosolyogtat, vagyis inkább az, ahogyan beszél róla. A téma azonban, amit felvezet, nagyon is fontos. Érzem, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy jeleztem a megjelenési szándékomat. Még így, minimális ismerettel is nagyra becsülöm Ms. Brisbois munkáját. Eddig nem hittem, hogy a Varázsbűn-üldözés az én területem is lehetne akár, mert nem gondoltam, hogy ilyen dolgokkal is foglalkoznak. Őszintén fogalmam sincs, mi lesz velem a Roxfort után. De abban biztos vagyok, hogy szeretnék másoknak segíteni, és szeretném, ha a munkám adna valami értéket az emberek életébe.
- Dolgozunk együtt? – kérdezem az asztaltársaságom, majd kikészítem a pergament és a pennát, amit magammal hoztam.
- Haladhatunk sorban. Az első tehát… – fejben olvasom csak el. Magamból indulok ki, de engem például nagyon idegesít, ha valaki hangosan olvas fel egy szöveget, és nehezen tudom értelmezni.
- …nekem itt az a gyanús, hogy eleve úgy kezdi, hogy teret ad a kettős értelmezésnek. Nehezen tudok elképzelni olyan való életbeli szituációt, ahol csak az egyéni látásmódtól függ, hogy veszélyként vagy szenvedélyként tekintesz rá. – nem vagyok biztos a dolgomban, hiszen itt semmi sem biztos. Az egész olyan… elvont. De talán nem is az a lényeg, hogy helyes legyen a megállapításunk, hanem hogy eleve kritikusan álljunk a dolgokhoz és gondolkozzunk rajta.
- Ha jól értem, két eszközt is használ: gömböt és asztrológiát. Mégis, nem tűnik nektek olyan sekélynek, általánosnak? Kicsit elvontabb, mint amit a mugli horoszkópokban olvashatok, de a struktúra ugyanaz. Figyelemfelhívás valamire, amit nem konkretizál, majd egy általános, bárhogyan is értelmezhető jótanács. – vitatom velük a témát. Biztos vagyok abban, hogy ok nélkül nem tanítanak jóslástant, létező dolognak kell lennie. Valahogy mégis úgy érzem, hogy az első példa nem több, mint szemfényvesztés. Miután asztaltársaim is egyetértenek ebben, már teszem is fel a kezem, hogy az elsőről elmondjuk a véleményünket.
