+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: 1 ... 8 9 [10]

 91 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:13:40 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
322

 92 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:13:28 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
sárkánybőr

 93 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:11:20 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Csak gyere haza...




 94 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:09:55 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Meg akarlak tartani. Miau.




 95 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:08:59 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Mama és papa esküvője.




 96 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:05:35 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara

 97 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 21:04:05 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Mr. Fraser,

Sajnálom, hogy ilyen fiatalon rángattam bele egy ilyen komoly kapcsolatba a fiát. Talán még korai volt belerángatnom ebbe az egészbe és nem kellett volna a gyerekbe sem belemennem, de ilyen vagyok, ha boldog vagyok. Elkapott most is a gépszíj, pedig én tényleg nyugodt akartam maradni. Az akartam maradni, hogy Aiden ne higyje, hogy rohanok bárhová, hogy kötelezettségei vannak... de amikor kimondta, hogy esküvőt akar vagy gyereket, nem tudtam nemet mondani.
Talán szar alak vagyok, de ez a szar alak most olyan örömöt érez, amilyenben talán sosem volt rész. Voltam már házas, életem családi életet, de a biztonság sosem ült úgy meg rajtam, mint most. Ezért pedig nem csak Aidennek vagy Ericának lehetek hálás, de leginkább Önnek, amiért ilyen remek fiút nevelt az én férjemből. Talán sosem volt felhőtlen a viszony kettejük között, de mégis nagy hatással volt rá... érzem, árad belőle mindaz, amit odahaza tanult.
És azt hiszem most ő is boldog... ő is boldog....  Én pedig vigyázok rá, hogy így is maradjon. Megpróbálom félretenni az önzőségem.

Köszönöm,


2002. október.



 98 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 20:28:00 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Josephine Fairfax
Név: Josephine Fairfax
Kar: Cecily Thrickmorton Medimágia Kar
Választott szak: Mesterképzés - Bájitalmester medimágus szak
Választott kurzusok:
Mérgek, méreganyagok I.
Medimágiai gyakorlat I.
A bájitalkonyha legfőbb eszközei
Bájitaltan felsőfokon I.
Bájitalfőzés I.
Gyógynövénytan felsőfokon I.
Üvegházi gyakorlat I.
Ellenmérgek I.

 99 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 20:20:30 
Indította Leah Barlow - Utolsó üzenet: írta Josephine Fairfax
Never ever give up



to: Leah
language warning!
2002. 10. 08.

outfit

Vannak dolgok, amiket az ember nem ad fel egykönnyen. Ilyen az is, hogy visszanyerje az egészségét. Hogy ne érezze magát egy nyomorult, elcseszett "freak"-nek. Abban a pillanatban, amikor az a faszkalap farkasalakban belém harapott a kastélyban, nos... ott és akkor elvett tőlem valamit. Elvette az irányítást tőlem a testem, és egyszersmind az életem felett. A következő teliholdtól elméleti síkon örökre - vagyis kevésbé költőien fogalmazva legalábbis a halálom napjáig - arra lettem kárhoztatva, hogy egy kicseszett szörnyeteggé változzak minden hónapban. Nem elég, hogy a sors minden nőt - így engem is - azzal "áldott" meg alapból, hogy havonta pár napig szánalmas állapotban fetrengjen egy ágyon fekve... Nos, nekem még mindezt  akínt megtoldotta havi egy átváltozással. A helyzet az, hogy iszonyat nehéz volt ezt az állapotot kezelni. A régi bevált módszerekhez igyekeztem én is sok más fajtársamhoz hasonlóan visszanyúlni... khm... miről is beszélek? Milyen bevált módszerek? Na szóval ahhoz a röhejes, őskori formátumhoz, hogy arra a teljes napra egy az egyben kiiktattam magam a civilizációból. Lehetőség szerint naaaagyon messze minden egyes emberi lénytől szaggattam darabokra mindent, ami él és mozog magam körül, hol egy elhagyatott erdőben, hol egy jól eldugott barlang mélyén. És mindezt miért?! Csak és kizárólag azért, mert drága mindenkori miniszterelnökünk és fergeteges óvodás csoportja a mai napig nem érezte szükségét annak, hogy kialakítson egy olyan rezervátumot, ahol a magamfajta nyomorékoknak segítenek az ilyen napokon. Az egy dolog, hogy évszázadok óta nem sikerült feltalálni a vérfarkas kór ellenszerét... ezt el tudom fogadni. Vannak betegségek, amiket egyszerűen nem lehet gyógyítani, még akkor sem, ha a tüneteket azért egy jóféle farkasölőfűfőzettel lehet is csillapítani. De azt már nem vagyok képes lenyelni, hogy hagyják a magunk féle szerencsétleneket az éj leple alatt mindenfelé kóborolni, a saját belátásunkra és felelősségérzetünkre bízva, hogy:
A: vajh' hajlandóak vagyunk-e megtenni mindenféle előkészületet tenni
B: épp leküzdhetetlen gyilkolászós kedvünkben leszünk, vagy megelégszünk azzal, hogy kiforgatunk a földből egy maroknyi erdőt
C: mindezen körülmények mellett arra a következtetésre jutunk, hogy a legjobb megoldás ebben az esetben, ha szépen véget vetünk a szenvedéseinknek egy nagyobb korty méreggel.
Nos... én azon kevés szerencsések közé tartozom, akiket Merlin megáldott egy igazi legjobb baráttal, aki immár sokadszorra volt hajlandó a kedvemért bepiszkolni a kezét mindenféle undorító dologgal, csak azért, hogy megtaláljuk az egyetlen működő opciót, vagyis: elkészítsük a vérfarkaskór valódi ellenszerét. Ezen fennkölt célból sietek most Kamélia bájitalházába, ahol Leah már vár rám. Megkönnyebbülten toppanok be az ajtón, és feltűnően beleszimatolok a levegőbe, míg megszabadulok a kabátomtól, amit lazán rádobok az egyik bárszékre.
- Na szia! Isteni illatok vannak! Gondolom ez nem a bájitalnak köszönhető, hanem főztél valamit! Alig várom, hogy megkóstoljam, mert farkaséhes vagyok - kuncogok fel.
- Bocsi, még mindig nem tudom abbahagyni ezeket a szar poénokat, de eskü, egyszer majd leszokok róluk! - mentegetőzök, majd a barátnőm két kezében pihenő poharakon akad meg a szemem.
- Nocsak! Egyszerre két pohár piával kezdesz, ráadásul kevered is őket? Valakinek elég nehéz napja lehetett... Mesélj, mi volt! - lépek közelebb barátnőmhöz, hogy aztán lehuppanva mellé a kanapéra, egy puszit nyomjak az arcára.

 100 
 Dátum: 2021. 10. 13. - 19:13:12 
Indította Moira Osborne - Utolsó üzenet: írta Yoana Bertov
 
London, 2002. október 11.


Here we are
Don't turn away now
We are the warriors that built this town

A mesterséges megtermékenyítésen valahogy túl tettem magam, de furcsa volt belegondolni, hogy másoknak ilyen módszerekhez kell folyamodniuk, amikor nekem meg folyamatosan megadatott a lehetőség, mégsem tudtam élni vele. Elfogott a bűntudat. Már az első gyermekemnél ki kellett volna állnom magamért és érte, mégsem tudtam megtenni. Mert akkor azt hittem helyesen cselekszem.
Nem. - bizonygattam magamnak. Az első és a második alkalommal nem volt esélyem. Ki tudna visszaverni egy Imperiot? Talán azok, akik nagyon erősek. De én sosem voltam igazán erős boszorkány. Csak egy átlagos. Még akkor is, ha a tanáraim állították, hogy tehetséges vagyok.
A nő kedves dicsérete halvány mosolyt csalt az arcomra.
-Csak szeretek rajzolni. Eddig főleg gyógynövényeket rajzoltam. - tettem hozzá, magam sem tudom miért. A hölgy annyira megnyerő volt, és barátságos, rögtön megkedveltem. Láttam rajta, hogy ő jót akar nekünk.
-Az apa életmódján innentől kezdve nem múlik semmi. A magáén viszont annál inkább - válaszolt a kérdésemre. Én azonnal figyeltem, hogy mit tehetnék még a kisbabámért. Nem érdekelt már Grigori, sem más, most az egyszer önző akartam lenni, és magamra koncentrálni. Talán itt, Londonban sikerülni fog.
- Kérem, ne haragudjon, hogy megkérdezem, de spontán veszítette el a magzatokat, vagy ön döntött a terhességmegszakítás mellett?  Hány hetes terhes volt körül-belül a vetéléseknél? A kezelés szempontjából lenne fontos tudnom - kérdezte végül, én pedig egy pár másodpercig hallgatásba burkolóztam. Végig kellett gondolnom, hogyan és mit akarok ezzel kapcsolatban mondani. Ki kellett hámoznom azokat az információkat, amik fontosak lehetnek a doktornő szempontjából.
-Ez... családi döntés volt - Talán ez áll legközelebb az igazsághoz. Nekem mondjuk nem sok választásom volt, de a családom többi tagja döntött helyettem. - Nadragulya-főzetet ittam, nagyjából négy-öt hetes terhesként. - mondtam, de a végére elhalkultam. Egyszerűen még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni a kisbabáim elvesztését. Megfogadtam, hogy nem fogok sírni, ha ez szóba kerül, mégis könny szökött a szemembe. Gyorsan megtöröltem a szemem és folytattam: - Mindhárom alkalommal ez történt, de ezt a kisbabát már mindenképpen szerettem volna megtartani. Ezért jöttem el otthonról... A férjem másképp gondolkodik... - mondtam határozottabban, amikor összeszedtem magam.
Felkészültem rá, hogy lesújtó pillantást kapok, és szégyenkezve kulloghatok haza, de a doktornő továbbra is kedves maradt. Pedig biztosan tudta, hogy a nadragulya-főzet az egyik legerősebb terhességmegszakító főzet. Na igen, a szüleim és Grigori nem bíztak semmit a véletlenre.
Tettem, amit Miss Osborne mondott, levetkőztem, beültem a székbe, és vártam, mi fog következni. Nem mertem ránézni, féltem, hogy elkapom a pillantását, és látni fogom, hogy mennyire megvet, és mennyire mérges rám, aki nem akarta megtartani a kisbabákat. Pedig én meg akartam, csak a családom nem...

Oldalak: 1 ... 8 9 [10]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 05. 17. - 22:29:41
Az oldal 0.069 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.