+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 22:01:25 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
Apai ág
Családnév: Flint
Család származása (ország): Nagy-Britannia, Anglia, Cornwall
Lehetséges oldalágak: Igen
Ha igen, ki által: Apa bátyja által, az ő fia Marcus Flint és Nestor Flint. Természetesen ezen kívül még a nagyszülői szinten megannyi oldalág lehetséges.

Anyai ág
Családnév: Black
Család származása (ország): Nagy-Britannia, Anglia
Lehetséges oldalágak: Igen
Ha igen, ki által: Millió ága van a családnak, nagyjából rokonságban állnak az összes aranyvérű varázslócsaláddal.

 2 
 Dátum: Ma - 21:57:21 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
Beatrix Flint - Mardekár

 3 
 Dátum: Ma - 21:56:10 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
NÉV: Beatrix Flint
VÉR: aranyvér
SZAKMA: nincs (pálcakészítő)
MUNKAHELY: Szombati Boszorkány magazin
POZÍCIÓ: főszerkesztői asszisztens
MUNKAHELYEN ELTÖLTÖTT ÉVEK SZÁMA: Lassan 1 év
FIZETÉS: Annyira elég, hogy jól megéljen Londonban
AZÉRT SZERETI EZT A MUNKAHELYET, MERT: legalább nem kell a családjával élnie, de egyébként nem szereti
AMENNYIBEN NEM DOLGOZIK, JÖVEDELME INNEN SZÁRMAZIK: a Flint családi kasszából, de mivel törekszi kaz önellátásra varázspálcákat készít.

 4 
 Dátum: Ma - 21:50:57 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
Vezetéknév: Flint
Keresztnév: Beatrix

 5 
 Dátum: Ma - 21:49:39 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
Danielle Campbell - Beatrix Flint

 6 
 Dátum: Ma - 21:44:10 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Serena Fawley
Tokiói sárkányles


Elliot
2001. december 8.

Beletelt pár percbe, mire Elliot dönteni tudott. Fogalmam nem volt róla, hogy még az előző élmények hatása alatt volt-e - én mindenképpen az alatt voltam -, vagy csak ennyi ideig tartott neki eldönteni, hogy melyiket szeretné jobban megnézni, mindenesetre, addig csak némán baktattunk egymás mellett. Mondjuk így is volt mit nézni. A magyar mennydörgők mellett néhány walesi zöld sárkány pihente ki az ebédelést. Az árnyékban bújtak el, és egy fiatalabbnak tűnő példány, egy másiknak a farkával játszadozott, amíg a meg nem unta, és felé nem csapott a farkával. Egész vicces jelenet volt.
Végül Elliot a kert mellett döntött. Reméltem, hogy azért jut egy kis idő a kis sárkányokra is, de eldöntöttem, hogy ez a nap Ellioté, most miatta vagyunk itt. Hogy mi vitt rá arra, hogy egy tök ismeretlen férfival jöjjek el sárkányokat nézni, arra nem tudtam volna válaszolni, de az elmúlt egy évben annyi tök ismeretlen jófej, kedves, barátságos és segítőkész férfival hozott össze a sors, hogy a Hugrabug egész klubhelyiségét meg lehetett volna tölteni velük. Így bíztam Elliotban is, még akkor is, ha ő folyamatosan az ellenkezőjéről próbált meggyőzni.
Amikor az időről kérdezett, megvontam a vállam:
-Éjszaka lehet otthon... Legalább nyolc-kilenc órával előrébb járunk. - válaszoltam, de nem igazán érdekelt, mennyi idő lehet otthon. Most itt voltunk, nem akartam az Akadémiára és a közelgő karácsonyra gondolni. Most akartam megélni ezt a pillanatot a sárkányokkal és Elliottal. Most nem érdekeltek a szüleim és az elvárásaik, sőt még az öcsémre sem akartam gondolni. Nem akartam gondolni a férfira, akivel minden jól alakult nyár végén, aztán elsodort minket a sors egymástól. Igazán rossz hangulattal vágtam neki az adventnek, ez pedig nem tett túl jót a készülődésnek. De tényleg nem ezért voltam itt, újra a sárkányrezervátumra koncentráltam.
Amíg a ritka fajok kertje felé haladtunk, Elliot megválaszolta a kérdésemet. Patikus... Mondjuk nekem, a nagy bájitalfőzőnek pont kapóra jön egy ilyen ismeretség. De nem akartam, hogy a férfi úgy érezze, hogy egyből ki akarom használni őt.
-Miért kérdezed? - kérdi ő, én pedig csak újra megvontam a vállamat.
-Kíváncsi voltam. Kicsit abszurd és furcsa érzés, hogy itt sétálok melletted egy sárkányrezervátumban, és alig tudok rólad valamit. Remélem nem kínos neked, hogy kérdezősködöm... - teszem hozzá félve. Tényleg nem szeretném megbántani Elliotot vagy olyan témába nyúlni, ami jókedvét szegi. Habár így ránézve annyira most sem volt jókedve. Ekkor döbbentem rá, hogy lehet, hogy ő ezt az egészet nem is élvezi.
Megtorpantam, és aggódva néztem rá.
-Figyelj! Ha unod vagy eleged van, csak szólj, és hazamehetünk. Csak egy szavadba kerül. Ha nem érzed jól magad, vagy szimplán csak dolgod lenne - mi dolga lenne egy patikusnak a brit éjszaka közepén? -, akkor már megyünk is. Tényleg nem szeretném, ha kínosan éreznéd magad amiatt, hogy itt vagyunk, és csak azért vagy itt, mert nem akarsz megbántani...
Remek. Egy újabb Serena-féle elbizonytalanodási monológot hallhattunk. Jó pár ilyet megejtettem már szerény húsz évem alatt... Most már legalább Elliotot is kipipálhatom a listán. Ezt most miért kellett, te lány?

 7 
 Dátum: Ma - 21:31:14 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Seth Morrow
Sebastian
2001/12/31 - 2002/01/01
előzmény
16+



"I will burn the heart out of you"


Nem tudja, miért ingerli a rosszabbik oldalát az a mordulás. Van valami furcsa zöngéje, ami kellemetlenül kapar fel a tarkóján és égnek mereszti ott a pihéket. Meglehet tudat alatt emlékezteti valamire, amit azonban jelen formájában egyszerűen csak nincs luxusa boncolgatni. Ha elkezd ugyanis úgy istenigazán a kígyó fejével gondolkodni, menthetetlenül kiesik a szerepből, az ugyanis messze inkompatibilis Nightingale hevesebb, szenvedélyes vérmérsékletével.
- Ha mégis... - Hangja kimélyül kissé, a hidegben szabályosan forrónak ható lélegzet a harapás nyomán csiklandoz. - Biztosan találunk rá módot, hogy kiengeszteljük, hm? - A harapott bőr érzékenysége, a hang tónusa, a mozdulat, amivel végül magával húzza valami tűrhetetlen türelmetlenségről árulkodva mind kiszámított lépés egy vérvörös-méregzöld színekkel felfestett sakktáblán, amin Nightingale magányos kis parasztja már évek óta egyedül áll. A játéknak valójában réges-rég vége van, de a sárvérű a mai napig nem ismerte fel, mikor kell csak szimplán megadni magát. Ő pedig megengedi neki. Nem mert bármi értékeset látna benne, hanem mert egyszerűen bicskanyitogató, hogy egyetlen feláldozható, jelentéktelen kis báb miként lehet még mindig életben, ha mindenki más pályán kívül végezte már körülötte. Mi több... ide-oda sétálgat oldal és oldal között, amíg újabb bábukat állít be maga mellé. Wolfgang. Thane. Bates. Fraser.
Értelmetlen. Nincs benne vezetői potenciál. Sem az égvilágon semmi vonzó, amivel magához kössön másokat és mégis valahogy megjelennek mellette. A maga pofátlan módján pedig kiirthatatlanul terjeszkedik mások képében, mint valami megállíthatatlan fertőzés, amire van ugyan ellenszer, de hagyja pusztítani a maga nemében, amíg rá nem jön miért. Mi olyan kibaszott különleges, hogy még a kígyók is körülötte tekeregnek, mintha muszáj volna? Az ő fivére egy dolog. Amit viszont múltkor Fraser művelt a kedvéért, túlmegy minden logikai határon.
Nos. Nem mintha benne ne lenne kellő potenciál előrángatni a múltból megfelelő problematikus egyedeket.
Mindig is tökéletesen működött nála a multifunkció. A koponyája olyan, mint a kígyófészek; milliónyi gondolat tekereg benne egymással kivehetetlenül összegabalyodva és mégsem megfojtva mindazt, amire valóban koncentrálnia kell.
Óh. Hogy le akarja szopni.
Elneveti magát a gondolatra, ami egészen úgy tűnik, mintha a mi hova fér be témának szólna. És egy kicsit talán annak is.
- Nincs miért aggódnod. - Még vidámságot nyomokban őrző hangjába belemászik az a fűszeres, várakozó, türelmetlen gondolat. Kinyúl a fiú álláért, rásimít hüvelykjével az alsóajkára, finom presszióval veszi rá, hogy kinyissa a száját. Lusta mozdulattal simít rá a nyelvére. - Biztos lehetsz benne, hogy befér.
Hmh. Még a végén meg sem kell húznia, elég ha torokra élvez, aztán elküldi a picsába. Amilyen bizonytalan a srác, valószínűleg elég nagyot ütne, de... miért is végezne félmunkát az ügyben?
Olyan könnyen löki odabent az ajtóhoz a sötétben, hogy az szinte fáj. Megvan ennek is a maga fűszere, de személy szerint jobban élvezi, ha küzdenek alatta. Ha megtörhet. Sőt. Ha elég ideje lenne a fiúval, hát hetekig nevelhetné a megfelelő béklyók között pontosan olyanra, ahogy az neki tetszik. Soha többé nem nézne Nightingalere.
Ki tudja. Ha eléggé megihleti a dolog, talán ezt fogja tenni.
Nem hagy időt gondolkodni egészen addig, amíg már nincs mivel a farkán kívül. Ez a tehetség nem veleszületett, viszont behatóan tanulmányozott sportág, aminek a töredékét sem kell elhasználnia arra, hogy felhúzza úgy istenigazán.
Megint az a morgás. Végigfut rajta a borzongás, ami a pózban jólesőnek hat, de a hideg rázza tőle. És fogalma sincs miért, holott a ruhaszaggatásra felüti benne a fejét valami hitetlenkedő gondolat. Ebben a nyeszlett testben egyszerűen csak nem lehet ennyi erő. Hmhm. Csak nem titkolunk valamit, Bates?
- Térdre. - A hangja konkrét parancsnak hangzik, ellentmondást nem tűrően hasít bele a sötétbe. Nem elég kegyes ahhoz, hogy meg is hagyja így szemérmesen az élményt, a néma pálcaintés nyomán visszafogott fény lobban fel az öltözőben. A rögtön követő másodlagos mágiát, ami kívülről mindezt észrevétlenné teszi, már nem érzékelni a levegő vibrálásában, olyannyira rácsatlakozik az előzőre. A galagonya végül visszacsúszik a zsebébe, ő pedig lepillant a srác fejére.
- Biztosan elképzelted már párszor. Mutasd meg mire gondoltál.


 8 
 Dátum: Ma - 21:25:22 
Indította Csámpás - Utolsó üzenet: írta Serena Fawley
Név: Serena Fawley
Van partnered? Szervezés alatt...
Ha igen, ki?
Melyik a kedvenc palacsintád? Fahéjas

 9 
 Dátum: Ma - 21:10:09 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sebastian Bates
304

 10 
 Dátum: Ma - 21:09:39 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Jasper Flynn
303

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 20:55:35
Az oldal 0.033 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.