+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 17:20:20 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
szeges

 2 
 Dátum: Ma - 17:20:04 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
Elvis

 3 
 Dátum: Ma - 17:19:46 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
hopp

 4 
 Dátum: Ma - 17:19:33 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
409

 5 
 Dátum: Ma - 17:19:19 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
lezser

 6 
 Dátum: Ma - 16:49:57 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
SOK HÚSBAN GAZDAG SZÜLETÉSNAPOT SEAN!



 7 
 Dátum: Ma - 16:14:01 
Indította Benjamin R. Fraser - Utolsó üzenet: írta Benjamin R. Fraser
2003. július 27 - augusztus 18.
⭃ rózsaszín riadó ⥷
nyár vaaan



Maradjon tiéd az összes ablak,
Enyém a falba mért üvöltő kövek.
A mi szívünk már csak tarja,
Egymáshoz passzoló ölek.
Maradjon tiéd az összes ablak,


Annyira lesokkolt az egész jelenet, hogy még az Estherből kijött többi részek sem zaklattak fel. Nem is tudom, akkor úgy hirtelen mintha minden zavaró külső tényező megszűnt volna, ahogy a lányunkat a kezembe vettem. Hangosan sírt, mert nehéz volt az első levegő vétel, és fázott és minden baja volt. Kicsi és rózsaszín apróságként kiabált a kezeim között, miközben megmostam és gyorsan bebugyoláltam valamibe, hogy aztán Esthernek is megmutassam. Persze akkorra már odáig jutottam, hogy a könnyeimtől nem sok mindent láttam, csak folytak le az arcomon, miközben Esther felé nyújtottan, és nem is igazán tudtam mit mondani, csak hüppögtem, mint egy öt éves, akinek eltört a kedvenc játéka.
- Láttál már ennél szebbet? - kérdezte Esther is elérzékenyülve, miközben megráztam a fejemet. Akartam volna mondani, hogy igen az anyukáját, hogy ugyan olyan szőke hajú lesz, mint ő és ugyan olyan bájos és édes nő lesz belőle, de egyelőre túl sok érzelem gyűlt fel a torkomba, hogy attól féltem ha valamit mondani akarok, akkor csak hangos oroszlánbömbölés jön ki belőlem, és nem akartam már az első pillanatban a frászt hozni a lányunkra.
- Benjiamin. Szükségem lesz egy medimágusra - közölte Esther fáradt hangon, mire én megint csak bólogatni voltam képes, és szipogva, hüppögve felkeltem, hogy írjak már végre valakinek aki ért is a dolgokhoz. Ekkor láttam meg azt a sok minden véres dolgot Esther körül, és akkor majdnem elájultam. Sosem voltam rosszul a vértől, folyton meg voltam sérülve, vagy törött csontjaim voltak, de akkor ott azt hiszem kirázott a hideg. Belegondoltam, mit küzdött Esther teste, hogy Olivia kicsusszanjon a kezeimbe, de ettől persze megint meghatódtam. CSak könnyes reszketeg írással küldtem el a baglyot a medimágusnak, aki a közelben volt, miközben Esther hangja újra felcsendült.
- Azt hiszem, nem akarok többé szülni... - fintorkott, én meg csak sóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. Egy kicsit jobban körültekintőbbnek kellett lennem ezek után, de én mindig is spontán voltam, és Esther mellett nem iagzán tudtam a védekezésre koncentrálni, mert az csak elrontotta volna a pillanat folyamatát.
- Jó, majd vigyázunk. Merlinre olyan boldog vagyok! - bólogattam szipogva és odaültem melléjük, miközben a baba kis gyűrött teste egészen kisimult Esther karjai között. - Ó, micsoda kis tündér - motyogtam elérzékenyülve. Azt hiszem most kezdem megérteni azt a furcsa kötődést apa és Chrissie között. Valahogy ez olyan volt, amit még csak le se lehet írni, de tudtam, hogy mostantól mindenben ő és Esther lesz számomra az első. És hogy Len emiatt sokszor fog rám haragudni. Hirtelen nem féltem annyira, mint az előző hónapokban, pedig bennem kevesebb volt az atyai ösztön, mint Aidenben. Szórakozott voltam, felelőtlen, és még ha úgy vesszük a karrierem legelején álltam. Szinte nem is volt a fiatalabb játékosoknak még felesége sem, nem hogy gyerekük. De én mindig is a saját utamat jártam, így lesz ez most is, még ha ez véletlenül alakult így.
Nem sokkal később megérkezett a medimágus is, hogy szakszerűen ellássa a lányokat, és eltakarítsa az eltakarítani valót. Lassan Esther is meg a ba ais szebben néztek ki, mint percekkel ezelőtt.
- Gratulálok, nagyon szép kislány. Most mind a kettejüknek szüksége lesz egy kis pihenésre - magyarázta a medimágus, de amikor megint cska felzokogtam kissé esetlenül megveregette a vállamat. - Na jól van, Mr. Fraser, azt hiszem magának is - dörmögte az ősz bajsza alatt. Reméltem, hogy amíg velem dumált a másik medimágusnak köszönhetően Esther is egy kényelmesebb helyre kerül, a napozóágynál.

 8 
 Dátum: Ma - 14:23:49 
Indította Florian le Fay - Utolsó üzenet: írta Henriette le Fay
⌘J a y c e ⌘


☾ 2003. 07. 04. ☽

Mióta Jayce itt van Flora mintha megváltozott volna, szétszortabb, mikor bejött a szobába csak úgy ledobott mindent pedig ez nem vall rá. Persze nem is maradt sokáig, hisz ment vissza a Fiuhoz. A fiuhoz aki most Dominic szobályát foglalja el és Flora, mekkora véletlenek, Flora melltartójába van beleakadva, méghozzá a földön az ágy mellet, csoda hogy nem fájlalja a fenekét, nagyot eshetett.
- A szemem tökéletes, de az agyamat szívesen kicserélném egy újra - Mondta az elöbbi, számomra vicces megjegyzésre. Közben oda mentem és elkezdtem leszedni a melltartót az újjáról.
- És hol akadtál bele a melltartóba, ha tényleg rajta van még a Nővéremen? Mert hát Flora nem szokott csak úgy Dominic szobájába vetkőzni.. Bár kitudja ma este mi lesz. - Faggatam egy kicsit mire sikerült végre leszednem, lehet az utolsó mondatot kicsit hangosan mondtam. Na mindegy remélem nem hallja meg
- Itt este alvás lesz - Jelentette ki elvörösödve, ami miatt nem volt annyira hiteles számomra igy csak elmosolyodtam. Majd még hozzá fűzte hogy: - Flora nélkül, teljesen egyedül - Szögezte le a Fiú zavarában mégjobban.
- Itt volt az ágy alatt, ha meg szeretnéd kérdezni, hogy került ide de tényleg, kérdezd meg a melltartót - Válaszolt a kérdésemre, miszerint hogy került hozzá flora melltartója. El felejtettem, hogy ezt lehet nem kéne vissza adnom neki hisz nem az övé de reflex szerüen a kezébe nyomtam a ruha darabot, mire észbe kaptam már késő volt így inkább csak felültem az ágyra és próbálltam leplezni zavaromat. Majd miután letette az egyik komódra a tárgyat Jay felült mellém az ágyra. Számomra még ugy ahogy idegen fiúnak egész jó illata volt, ami közvetlen az után, hogy felült mellém meg csapott. Nem ismerem a történetét, se őt, nem tudom miért látom, hogy sokszor elgondolkodik hogy mit csináljon vagy éppen mit mondjon nekem, vagy más embereknek, Florian mellet szinte midndig vigyorog és minden hülyeségben benne van legalábbis kivülről úgy néz ki.
- Nahát milyen igazad volt, tényleg kényelmesebb - Elmosolyodotam
- Látod megmondtam.. Nem is értem miért a földre ültél először, az ágy talán nem ett volna meg.. bár kitudja.. - Nevettem el magam.
- Kedves családod van, igazán büszke lehetsz rájuk. Igazán aludtam volna a kanapén is a nappaliban, de azt nem hagyták a szüleid se, meg Flora sem - Mondta hirelen, kapásból nem tudtam rá mit reagálni erre, így egy picit elgondolkodtam, hogy a családomra miért mondja ezt, itt vagyunk öten testvérek és annyit veszekszünk, hogy egy könyvtár tele lenne olyan könyvekkel amikbe mi csak veszekszünk.
- Öhm köszi.. De a te családod se lehet olyan rossz, hisz akkor nem lehetne egy ilyen kedves Fiúk mint te. És nem jártál volna jól a kanapéval egyszer aludtam ott, nagyon fájt utána a hátam. - Még most is ha vissza emlékezem kiráz a hideg vagy két napig nem bírtam hajolni, pedig még csa öreg se vagyok..

 9 
 Dátum: Ma - 13:16:01 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Henriette le Fay
410

 10 
 Dátum: Ma - 13:09:22 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Nora Narek
ennyire ne izgulj Benért a kviddics meccsen



ő izgul Lenért: Sarah Hyland

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2022. 07. 24. - 21:52:05
Az oldal 0.034 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.