Zavarom ugyan nem illan el hamar, de mégis minden átalakul ahogy a nevem hallom. Az ő szájából. Nem mondja másképp mint bárki más, mégis máshogyan cseng. Talán mert tudatom csalfa legmélyén szeretném... nem, akarom, hogy másképp csengjen. S talán ennek hatására sokkalta bennsőségesebbnek tűnik minden.
Aztán ott az illat. Az ő illata. Másabb, sokkal másabb, mint amit eddig megszoktam.. A lassú ellenben határozott mozdulatával egyetemben megérzem a bőrzsekijével keveredő tipikus Morgan illatot. Közel sem olyan férfiasan karakteres, már-már nyersesen vad, mint Ericé és Elliot lágy fűszeres friss illatához sem fogható. Hazudnék ha azt mondanám, nem kellemes. Mert az. Talán jobban is mint néha ő maga. Ugyanis a jelleme nem volt minden esetben ennyire kedves a számomra. Sőt, volt időszak mikor kifejezetten irritált. A göndör fürtök, a jóvágású arc, a szépen csillogó szemek és az a sok bók amit kiejtett a száján szinte válogatás nélkül minden lánynak... nos nem épp azt erősítette bennem hogy ez így rendben lenne...
De nemrég olyan oldalát is megmutatta, ami új. Nagyon új. Kissé talán túl új is. És megfontolandó volt hogy eljöjjek-e. Második esély vagy épp többedik elég luxus... Csak hát... elég volt egy jól irányzott csók, hogy meggyőzzön. És mint látható sikerült is neki.
Most pedig, ahogy közelít már az agyam hátsó zugában áruló énem felvillanyozva örül a folyatásnak. Csakhogy csalódnom kell mert nem következik be óhajom, vagyis csak részben. Mindössze az ajkaim szegletét súrolja, szelíd kedvességgel könnyed incselkedésként.
Nem tudom eldönteni játszik-e vagy bátortalan, habár az utóbbi eléggé valószínűtlennek tűnik, pláne ha róla van szó.
Csak egy halk sóhaj szalad ki belőlem ahogy eltávolodik. Ez részben feszült részben csalódott részben pedig megkönnyebbült. Mert végre az első hellószián túl vagyunk. No de mi jön most?
- Igazán elragadóan festesz.
Ahogy kiejti a bókot a száján meglepve pillantok le ösztönösen. A ruhám nem sok újat mutat, mint amit amúgy is a tükörben nem sokkal ezelőtt a hálóteremben. Mégis olyan mintha valami lenne rajta vagy benne, amitől másnak tűnhet.
- Kösz...  - nyögöm ki sután, amit számomra is gyengének tűnik. Talán jobban kellene próbálkoznom, kedvesebbnek lennem, de az az igazság hogy lámpalázas vagyok. Mondjuk, ki ne lenne a helyemben? Az a férfi, akitől életem első csókját kaptam szimplán lerázott magáról akkoriban. A másik, aki gyökeresen megváltoztatta az életem eltűnt másnap reggelre. És az, akit azt hittem igazán szeretek az konkrétan az arcomba hazudott... mert a tény hogy van egy gyereke számomra nem elhanyagolandó. Szóval összességében mondhatjuk hogy a szerelem nem állt sosem igazán az én oldalamra. És nem csoda mindezek után ha kissé szkeptikus vagyok. Úgy szimplán mindenben.
- Bár talán valami hiányzik...
Meglepve pislogok fel rá, mert nem igazán értem mégis mire gondol. S mivel nem figyeltem, hisz lefoglalt megint a megtörtént eseményeken való merengés, csak inkább sejtem mint látom mit művel. Ujjaim ösztönösen indulnak meg keze után hogy aztán kitapintsam a virágot, amit a hajamba tűzött. A puha tincsek közt tökéletesen megül a szépség és csak egy halk o betűt formálnak az ajkaim. Kell egy perc mire feldolgozom, hogy ez valóban őszinte és valóban kedves kis gesztus tőle, nem pedig holmi átverés. Nem sejtem hogy a színe mire utal, mert nem veszem ki a hajamból. Mindössze a rózsa lágy illata tudatja velem hogy mi a virág neme.
- Ez... ez...nagyon kedves! Köszönöm!
Mosolyom kiszélesedik és még egy pillanatig a virágot érintem, majd szelíden leengedem a karom hogy aztán ujjaim az ő keze mellett érjenek célt.
- Igazán örülök, hogy eljöttél.
Szavaira sejtelmesen elmosolyodom, és egy perc múlva halk nevetés is elhagyja az ajkaim. Elfordulok tőle féloldalasan és szétnézek. Sehol senki így hát visszafordulok iránáyba.
- Ugyan! Most még ezt mondod... aztán ki tudja...
Vállat vonok kissé cinikusan.
- Lehet a végére könyörögsz hogy hagyjalak békén.
Felvonom a szemöldököm és kérdően no meg kihívóan meredek rá. Eddig ugyanis jobbára ő üldözött engem. És mi van akkor ha rádöbben lehet ez fordítva is? Akkor is ennyire lelkes lesz? Vagy akkor már hirtelen jobb elfoglaltsága akad?

Kalandos, rövid szösszenetesen mesélős játékra invitálok mindenkit, aki kedvet érez magában arra,
hogy kicsit ellene menjen a Roxfort mindenre kiterjedő szabályzatának.

Ha érdekel a dolog, csak nézz be ide.
Még mindig bőven van megszegnivaló szabály! Segíts te is, hogy elfogyjon!

Igazából totális idióta vagyok, hogy ingyen gyürkőzök meg valakiért. Valakiért, aki tulajdonképpen nem is számít nekem. Vagy ez nem igaz?
Magam sem tudom eldönteni, milyen kapcsolat is fűz valójában O’Marához. Egyszerre ellenség, egyszerre cinkostárs. Egyszerre  veszélyforrás, egyszerre bizalmas. Egyszerre ismerős és egyszerre ismeretlen. Én mégis ingyen segítek neki. Ez szokatlan, még tőlem is. Rend szerint mindennek szeretem elkérni az árát. Ebből élek. Ez vagyok én. Mert minden, minden csak üzlet. És O’Mara talán tudja ezt és talán fel is ajánl valamit cserébe, de azt nem fogom elfogadni. Tőle nem.
Valamiért ott vibrál bennem az érzés, hogy ezt nem épp miatta, nem érte teszem hanem talán saját magamért. Nem mintha Roxana megvesztegetése nehezen ment volna...
Elég volt két napja magamhoz hívatni halaszthatatlanul fontos ügyben. Már nem az első eset volt, hogy tárgyalóparetnerként kerültünk egy asztalhoz. És nem is az első alkalom volt hogy szeretőkként végeztük az ágyban. De az hogy ő gond nélkül simán és légiesen könnyeden beleegyezett abba, hogy kisegít engem... nos ez nem vallott rá.
Elliot közelebb lépésének eredménye, hogy az ernyőink találkozásának következtében egy adag fennakadt víz fröccsen a szövetkabátom ujjára. Nem épp nagy probléma, ilyen nedves időben ez alapvető dolog, de mégsem örülök túlzottan.
Gyermeteg lelkesedése inkább sajnálnivaló, s talán ha nem láttam volna páratlan tehetségét a saját szememmel talán el sem hinném, hogy vérbeli profi, ami bármilyen értékes szajrét megfúj.
– És ki az?
- Egy nő.
Kezdem de el is akadok. Hogy is írjam le? Hogy lenne helyes? Figyelmeztessem rá, hogy Roxanával ne kekeckedjen? Vagy van annyira balga hogy megpróbálja? Elliotból bármit ki tudok nézni. Bármit.
- Korábban halálfaló volt. Mostanság rejtőzködik és legtöbbször nekem vagy velem dolgozik. Roxana des Pres. Megtalálod őt holnap a Vakegérben. Pontban este hatkor kopogj be a hármas számú szobába a söntés fölött. De vigyázz! Hamarabb érkezz és igyál a számlámra egy pint sört. Kerüld a feltűnősködést.
Hangom kissé komor és rendre utasító. Sőt, hogy nyomatékot adjak szavaimnak enyhén előre is hajolok. Vajon megérti mennyire fontos itt a diplomácia? Roxana biztonsága nekem is számottevő. Nem akarok hogy újabb embert veszítsek. Így is elég volt Jackob lefülelése. Nem is értem, hogy az a kétbalkezes Cobham vagy ki a fene hogy tudta elkapni őt és rábizonyítani a sárkánygyíkbél árusításának vádját. Talán mindegy is...
– El sem tudod képzelni, milyen hálás vagy, Christopher.
Legyintek egyet. Részben mert zavar, hogy hálálkodik. És másrészt idegesít hogy a keresztnevemen szólít. Nem sokan, sőt, egész kevesen mondják nekem és nem azzal van a gond hogy ő ne említhetne így, mindössze... nem vall rá. Rendszeresen a vezetéknevemen szólít, ahogy én is őt. Ahogy a legtöbben. És a szokás hatalmát nehézkes fölülírni.
- Hagyjuk ezt. - nem akarok tovább ilyesmivel foglalkozni. Ahhoz túl korán és túl hideg van. - Még valami. Vigyázz Roxanával. Törékenynek tűnik, de roppant veszélyes. És a saját érdekedben... ne keresd nála a bajt.
Szúrós pillantást villantok felé. Jelentőségteljeset. Nem tudom mit is szűr le ebből. Talán sejtheti, hogy ismerem a lányt jobban is mint illene. Nem zavar ha kikezd vele, maximum jót mulatok majd ha tudom, hogy helyben hagyta O’Marát. Mert des Pres nem bánik kesztyűs kézzel senkivel sem. És Elliot nem szeretné ha a firkász barátjának valamiféle baja esne úgy gondolom... márpedig Roxana fúriaharagjától mentsen az ég! Én pedig jó barátként tájékoztattam. A többi már csak rajtuk múlik.
– Persze gondolom ez nem volt ingyen…
Gondolataimból a szavakat kísérő kacsintás zökkent ki. Eleinte meglepődöm, de csakis egy másodpercig, majd egy suta mosoly ül ki arcomra.
- Semmi nincs ingyen, hisz tudod. És ez is csak... üzlet...
Vállat vonok. Kölcsönös tömegvonzás. Ő is ad és én is. Így működik ez Elliot és köztem. Így működik Roxanával és velem. Kellünk egymásnak más és más célok és szempontok szerint. És ez így van jól. Én pedig ügyelek rá hogy mindenki profitáljon a dologból. De legfőképp én magam.

I T Ó K Á Z Á S


.outfit.

Ü L D Ö Z Ö T T  Ü L D Ö Z Ő 


1999. november
Nat

.outfit.