+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 19:19:01 
Indította Scarlett Bridget - Utolsó üzenet: írta Scarlett Bridget
Néhány kedvenc idézet





"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság."


"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket."

"A boldogság nem a barátok mennyiségétől függ,hanem a minőségtől....."

"Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik."

"Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük."

"Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?"

 2 
 Dátum: Ma - 18:52:01 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Piper Walsh



Elliot O'Mara

+18
Erőszakos jelenetek és/vagy káromkodás miatt


O’Mara megint játszik a tűzzel, és úgy tűnik, ez tetszik is neki. Csak azt nem értem, hogy miért, hiszen tudhatná, hogy az életével játszik. Nem tartana semeddig megölnöm, legalábbis lelkileg nem okozna semmilyen törést, de mondjuk az igaz, hogy meg kellene küzdenem vele rendesen. Azt pedig nem akarom. Most nincs kedvem ahhoz, hogy játszak vele.
- Nem is akarom tudni milyenek a normális emberek, de ismerem az elvárásaikat. Egy hulla ajándékba nem tartozik az elvárásaik közé.
Kicsit félvállról mondom ezeket a szavakat ki, nem igazán érdekelnek a normális emberek ilyen szempontból. A normális emberek csak áldozatok. Olyan áldozatok, akiket érdemes levadászni, mert hasztalanok és semmire sem jók. Nincs bennük meg az, amit úgy általában meg lehet találni egy hozzám hasonlóban. És ezért kedvelem O’Marát.
Még akkor is, ha néha a nem létező hajamat is kitépném miatta, de ez van. Egyszer majd ő lesz az, aki pórul jár, és nem én. Mert legközelebb nem követem el azt a hibát, hogy szabad prédaként ott hagyom bárhol is az áldozatomat. De nem adom meg neki a lehetőséget, hogy kikelve magamból rárontsak. Nem, ezt nem fogod megkapni tőlem. Ahhoz kicsit közelebbi kapcsolatba kéne lennünk. A közelebbi kapcsolatot pedig el lehet érni többféle módon nálam.
Mondjuk szeretném most már látni is azt, amiért iderángatott, mert nagyon mérges leszek, ha nincs semmi a kezében. Igyekszem addig is elterelni a figyelmem arról, hogy mit csinál, bár nagyon bizsereg már a kezemben a pálca. Ő robbantana, én még nem. Még várnunk kell, mert egy rossz célzás és vége lehet mindennek. Mondjuk az nem érdekelne annyira, ha O’Mara meghalna, egy idegesítő alakkal kevesebb lenne a földön, de a nála lévő papírok kellenek.
- Játszani?   – felhúzom a szemöldököm. – Mi a fasz?
Mondanám tovább is, de ezután leint, így inkább csöndben maradok. A kezemben lévő pálca viszont szikrázni kezd. Ott csapódik ki, amit magamban igyekszem megőrizni és látszólag hidegvérként kimutatni.
- Másként? – kérdezem, és a tekintetem végigszalad rajta, majd hamarosan egy villanás hagyja el a pálcámat. – Hopsz, ez elsült. Tudod, nem szereti az olyanokat, mint te, O’Mara.
Nem tudom, hogyan csinálja, de sikerül hoppanálnia nem tudom hova, még nem látom. A kis játékszerem persze ekkor kezd el nyöszörögni, ami nem jó ötlet a részéről. Odamegyek hozzá, megcibálom kicsit a haját, majd a két szeme közé lövök egy halálos átkot. Mostanra úgyis besötétedett annyira, hogy lassan nem látunk majd semmit. De legalább ez az idióta nem tud már játszani velem így.
- Megnémultál? Mit akarsz játszani, kölyök? Tán, gyerek vagy még vagy tökös férfi? Játszani csak a gyerekek szoktak. Ha akarsz valamit, intézd el!
Nem vagyok biztos benne, hogy hallja a szavaim, bár, a második durranásból ítélve, még itt kell lennie valahol. Az biztos, hogy Rowle ajánlata még mindig áll. Vajon mit szólna hozzá, ha azzal állítanék be hozzá, hogy a fiacskája meglopta őt?

 3 
 Dátum: Ma - 18:48:59 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Scarlett Bridget
Theodora

Megjelenés


- Örvendek, Theodora. Hogy szereted, ha szólítanak? Engem Scarlett-nek szoktak, illetve Scar-nak - érdeklődtem a lánytól. Tudtam, hogy sokan nem szeretik, ha az eredeti nevükön szólítják őket, hanem inkább valamelyik becézési formát részesítik előnyben. Első benyomásra szimpatikus volt a lány, bár kissé félénknek tűnt, kedves volt, nálam pedig az számított, hogy jóindulatú-e valaki nem az, hogy milyen a fellépése.
- Köszönöm- feleltem neki mosolyogva, miután megmutatta, merre találom a cicákat és a hozzájuk tartozó felszerelést.
- Igen, macskavásárlást tervezek, tudom, nagy felelősség, de mindig is imádtam ezeket a bolyhos négylábúakat. Otthon nem tarthattam állatot, mert a szüleim ellenezték, szóval most itt végre lehet egy saját állatkám - meséltem a lánynak felvázolva az előzményeket röviden.
- Tulajdonképpen nem gondolkodtam rajta, hogy milyen nemű és fajtájú legyen, úgy vagyok vele, hogy ha meglátom, akkor tudjam, hogy "hé, nekem ő kell", na meg persze legyen kölcsönös a szimpátia - válaszoltam neki vidáman. Örültem, hogy itt volt velem a lány, hiszen így nem voltam annyira magamra utalva, ráadásul kiderült, hogy neki is van cicusa.
- Ó, azok annyira gyönyörűek, hogy hívják? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben végiggondoltam, hogy mi kellhet egy cicushoz, de kíváncsi voltam egy tapasztalt macskatartó véleményére is, amely most adott volt Theodora személyében.
- Nos, végiggondoltam, mi kellhet. Alomtálca, tálka ételhez és vízhez, macskajátékok, kaparófa, párna vagy fekvőalkalmatosság, amin aludhat. Esetleg kihagytam valamit? - kérdeztem tőle, miután felsoroltam, hogy szerintem mi kelhet egy boldog macskaélethez a szereteten kívül. Mielőtt macskavásárlásba kezdtem volna, elolvastam néhány könyvet, amely a cicusokról szólt, így valamennyire képben voltam a dolgokkal, de azért egy másik gazdi tanácsai sokkal többet értek ezeknél a könyveknél.
- A tápok közül melyiket ajánlod? Inni vizet kap majd, mert olvastam, hogy a macskák zöme eleve laktózérzékeny.
Ezt több helyen is olvastam meg állatorvos által kiadott műben is utánanéztem a dolognak. Reméltem, hogy nem bánja a lány, hogy a segítségét kértem, de ő azért tapasztaltabb volt ezekben a dolgokban, mint én.
- Szereted vagy ismered Garfield-ot? A mugli magazinok közül az az egyik kedvencem. Egy lusta, de jópofa macskáról szól, aki imádja a lasagne-t - meséltem neki nagy bőszen. Persze az egész fikció volt, de szuperül meg lettek kreálva a képregények, Jim Davis igazán nagyot alkotott.
- Egyébként melyik házba jársz? Én Eridonos vagyok - mondtam neki kedvesen. Kicsit az az érzésem volt, mint aki túl sokat beszél, nem is szoktam ennyit kommunikálni egyszerre, de most valahogy megeredt a nyelvem. Reméltem, hogy ezt nem nehezményezte a lány, de úgy voltam vele, hogy max szól, hogy állítsam le magam, ha túl sok lenne már neki belőlem. Klassz volt, hogy az üzletben szinte csak lézengtek az emberek, így nem kellett másokat kerülgetni, és nyugodtan nézelődhettünk kedvünkre. Egyébként sem szerettem a tömegnyomort meg a nagy hangzavart, szóval a mostani helyzet épp ideális volt számomra. Már nagyon vártam, hogy közelebbről is megszemlélhessem a macskákat, reméltem, hogy az újdonsült ismerősöm is velem fog tartani, ketten azért minden könnyebb volt... tudtam persze, hogy ez az én döntésem, hogy melyik cicust válasszam, de azért nagy segítség volt, hogy volt hozzá háttértámogatásom is.

 4 
 Dátum: Ma - 18:10:09 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Scarlett Bridget
Hana




- Oh, Gésa? Ők annyira szépek és műveltek - feleltem neki lelkendezve. Olvastam néhány könyvet, amely róluk szólt, hát le voltam nyűgözve szó szerint.
- Szomorú, hogy eltűnt... apud viszont nagyon pozitív dolgot tett, hogy létrehozta ezt az alapítványt, ez valóban nagy segítség lehetett mindenki számára, aki érintett volt - reagáltam mosolyogva, hát nem semmi szülei voltak.
- Ó, az én szüleim nem ilyen izgalmasak, persze jó szívűek, de apám nagyon szigorú. Édesanyám félvér származású, édesapám pedig mugli. Mindig jó volt velük a kapcsolatom, egyke gyerek vagyok, de azért jó lett volna egy tesó így visszagondolva, akivel megoszthatom az örömömet, bánatomat, akire mindig számíthatok - válaszoltam a lánynak talán kissé bővebben is, mint terveztem.
- Anyám tanárnő, apám pedig nyomozó. Az olyan, mint a varázsvilágban az auror, vagyis hasonló, csak ő a mugli világban kapja el a rossz embereket - meséltem neki mosolyogva, azért büszke voltam apámra, hogy egy jó cél érdekében küzdött, anyám pedig tanult ember volt, régen otthon sokat oktatott engem is, amely mostanra a javamra vált. Közben boldogan majszoltam az epres kit-katet, amellyel Hana megkínált, persze illedelmes módon meg is köszöntem neki, hogy adott az édességből.
A kimonó versenyt iszonyatosan élveztem, imádtam az új ruhámat, annyira szép volt, ráadásul a lány szerint jól is állt nekem. A megmérettetés alatt nagyon izgultam, mert a többiek is csodásan festettek a kimonójukban, de végül legnagyobb meglepettségemre én nyertem meg a versenyt. Ez óriási boldogságérzéssel töltött el, ráadásul megtarthattam a ruhát és kaptam hozzá egy színben passzoló napernyőt is.
- Köszönöm, ez az este idáig nagyon szuper! - fogadtam Hana gratulációját lelkesen. Az események elején nem gondoltam volna még, hogy ennyire fordulatos, izgalmas és pompás lesz ez az egész rendezvény. Nagyon hálás voltam a lánynak, hogy nem hagyott magamra és együtt fedezhettük fel a változatos programokat. Nélküle tutira nem így alakult volna az estém...
- Szerintem sétáljunk végig a bazárokon, aztán keressünk magunknak egy jó helyet, ahonnan közvetlenül megtekinthetjük kényelmesen a tűzijátékot - feleltem a lánynak vidáman. Közvetlenül mellettünk egy japán tárgyakat árusító stand helyezkedett el, a másik oldalon pedig édességek sorakoztak roskadásig.
- Szeretnél valamit vásárolni? - kérdeztem Hana-t, majd körbenéztem a helyszínen, egyszerűen nem tudtam betelni a sok-sok látványossággal. Emellett biztos voltam benne, hogy a tűzijáték is csodálatos lesz majd.
- Mondd csak, tervezel valamikor visszalátogatni Japánba? Nekem az a hely is szerepel a bakancslistámon - közöltem vele kissé álmodozó hangnemben. Még sosem jártam ott, úgy gondoltam, hogyha egyszer eljutok, kipróbálok majd minden hazai finomságot, megnézem a modern nagyvárost és a hagyományos vidéki tájat, kultúrát is. Még volt jó pár hely azok között, amelyeket meg akartam nézni, még Izlandra is szívesen elmentem volna megnézni a sarki fényt.
- Hova utaznál el szívesen? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az úti célja. Sokan a közkedvelt üdülőövezeteket kedvelték, voltak, akik a világ csodáit szerették volna megtekinteni. A nyaralási szokások is mások voltak úgy általánosságban az embereknél, volt, aki végig strandolta a nyaralását meg napozott, volt aki pedig felfedezte az adott helyet és kirándult. A szállások terén is mások voltak az igények, voltak, akik a teljes ellátást szerették egy adott szállodában, voltak, akik ellátás nélküli apartmant választottak és inkább különböző helyeken étkeztek, plusz nem szerették azt, ha időhöz voltak kötve. Keltek, amikor keltek, majd kiválasztottak egy számukra szimpatikus kajáldát vagy éttermet, aztán megkóstolták a helyi ételeket. Én inkább az utóbbi csoportba tartoztam, szerettem strandolni, de a fő célom az volt, hogy felfedezzem az adott környéket, megnézzem a látványosságokat, ha már nyaraltam valahol, meg szerettem különböző kajáldákban étkezni kipróbálva a helyi ínyencségeket.

 5 
 Dátum: Ma - 17:16:15 
Indította Hana Tachibana - Utolsó üzenet: írta Esmé Fawcett
Ginevra és Hana
2000. augusztus 8.


~ set ~


          Esküszöm, ha valaki megtalál azzal otthonról az indulás előtti utolsó pillanataimban azzal, hogy szerelmem vagy én menjünk valahova, és csináljunk valamit, akkor kikaparom a szemét. Rengeteg szervezést igényelt ez az egész, hogy Hanának és Ginevrának is összejöjjön. Az iskola miatt nekem könnyű volt, a munkahelyemen meg úgy ahogy, de elengedtek. A projektjeimet végül is befejeztem, újba pedig szándékosan nem kezdtem bele már az elmúlt időszakban.
          Csak elismerően bólintok szerelmemnek, mikor látom, hogy ő már akkor útra készen van, amikor én még sehol sem tartok. De most komolyan, hogy lehet ennyire előrelátó? Én este még teljesen mással voltam elfoglalva, azt hittem, hogy ma reggel indulás előtt még vásárolnom kell majd, és ehhez hasonlók. De szerencsére nem, és nagy nehezen neki is indulunk a nagy világnak.
          A város gyönyörű, legszívesebben örökre itt maradnék. Nekünk már csak a szabadságot fogja jelképezni, holott ennek a népnek teljesen mást is jelent. Bár, szerintem nem csak ennek a népnek. Annak azért örülök, hogy hamar odaérünk a megjelölt helyre, köszönhetően szerelmemnek.
          - De azért ne hagyd elkényelmesedni az idegrendszered. Van egy olyan érzésem, hogy ha hazamegyünk, még szüksége lesz az edzettségre.
          Adok egy csókot szerelmemnek, de csak futva, nem tudom itt mennyire tolerálják az azonos neműek szerelmét, aztán már rohanok is Hanahoz, hogy jó alaposan megölelhessem. Bevallom, meglepő hogy ide találtunk, de ebből is látszik, hogy nem én vezettem a párosunkat. Meg annak is örülök, hogy párom nem féltékeny Hanára, nem félt úgy tőle, mint másoktól. Ennek talán az is az oka, hogy őt egyszerre ismertük meg, így pontosan tudja, hogy milyen.
          - Amit akar? – nézek kérőd szerelmemre, de aztán látom már mire gondolt.
          Elmosolyodom, majd bólintok, és követni kezdem idegenvezetőnket. Először csak szavakban szerencsére. Körbenézek és látom azt, amit megemlített. Még a turisták sem sugdolóznak, beszélgetnek, talán tényleg csak azok, akiket idegenvezető kísér.
          - Várj! – torpanok meg pár lépés után, ahogy elindulunk. – Azt mondtad áldozni. Véresen? Itt feláldoznak majd valakit?
          A májusi kiruccanásom óta az áldozni szó kapott egy teljesen más jelentést. Mármint nem teljesen, hiszen az áldozat az akkor is áldozat, csak nem mindegy, hogy mit vagy éppen kit ajánlunk fel egy istennek. A vikingek öröksége a vér, de vajon a japánoké is?
          Miközben belépünk az első kapun, felkészítem magam arra, hogy bármit tapasztalhatok majd a másik végén, de hamar rádöbbenek, hogy az út nem ezen gondolat körül forog, hanem sokkal inkább a jövőm körül. Volt néhány kényes téma, amit nem beszéltünk át elég alaposan Ginevrával, és volt olyan is, amit alaposan átbeszéltünk valahogy mégis aggaszt. És nem csak ez. Ott van a karrierem. Nem azt mondom, hogy világszinten akarok híres lenni, hiszen már most többet elértem Elliotnak és Natnak köszönhetően, mint mások egész életükben. Vajon mikor fog sor kerülni rá, hogy azokat is alaposan átbeszéljük?
          Az út végén kicsit úgy érzem, mintha csak még több gond telepedett volna rám, hogy azokat most azonnal el kéne intéznem, amiket eddig halogattam, mert az okozna csak igazán megkönnyebbülést. Kicsit eltátom a szám a látványtól, ami ott fogad, de aztán hamar észbe kapok, és elállok az útból, kicsit körbenézek a téren, nincs kedvem a tömeggel együtt a szentélyhez menni.
          - Most úgy lefestenélek itt. Szerintem egy kimonóban, a szentéllyel a háttérben csodálatosan néznél ki.
          Megfogom szerelmem kezét, és nem is engedem el, de kerülöm kicsit a tekintetét. Nem tudom neki mi jár a fejében, de azt tudom, hogy ami nekem az nem ide való téma, szóval ha nem tudom kivárni, amíg hazaérjünk, akkor is legalább a szállodáig ki kell bírjam. Közben látom, hogy Hana végzett, ezért odavezetem szerelmem hozzá.
          - Csodálatos. Hana, ez nagyon szép. Annyira örülök, hogy eljöttünk ide. Szerinted is? – nézek most először szerelmemre, mióta a térre léptünk.
          Figyelmem nem sokkal később már a Hana kezében lévő táblácskára csúszik. Azonnal tudom, hogy ilyet nekem is kell, ha már a harangot tuti biztos, hogy nem kongatom majd meg. De mit kéne ráírnom? Nagyobb anyagi biztonság? A szeretteim biztonsága? Nyerjem meg a varázstalanok lottóját? Nem, ez utóbbi nem olyan, amit olyan nagyon kívánnék magamnak.
          Mire lassan eldöntöm, hogy mi kerül a táblámra, addigra hozzánk lép egy kopasz apóka, aki a ruhája alapján szerzetesnek tűnik. Legalábbis azok alapján, ahogy Hana mesélt róluk. Megszeppenek és meghajolok én is, de nem tudom hogyan sikerül, lefejelem ez által a táblát. Ezt a meghajolás dolgot még gyakorolnom kell.
          - Én? – kérdezem meglepődve.
          De miért is ne? Közelebb megyek hozzá, aztán hagyom, hogy azt tegyen velem, amit kell ahhoz, hogy láthassam a jövőm. Mielőtt még belekezdne, egy utolsó pillantást vetek szerelmemre és barátnőmre. Tuti akarom én ezt? Tuti. Legalább ha olyat mond, akkor lesz mit írnom a táblámra.


 6 
 Dátum: Ma - 14:59:24 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Alexej A. Zharkov
 
Ahogy egy szívet el kell lopni
- a helyi bandavezér legjobb emberének -
kocsmazene

 
2000. szeptember

Illetlen szavak előfordulhatnak


– Ennyi? Semmi erőfeszítés? – kérdezi, én pedig nem válaszolok, csak nézek jelentőségteljesen, kissé unottan. Erőfeszítés… Ez? Aligha. Nem kerül több energiába itt húzni a kötelet annál, mint acsarogni a fegyverkereskedővel a Zsebpiszok egy koszos kis sarkán, vagy elintézni a konkurencia kekec szaglászát éjszaka az új gyár körül. Vagy nekivágni az orosz vadonnak a kincs után, amit eddig senkinek sem sikerült megtalálnia - sem élve visszatérnie. Úgyhogy hagyom, hadd kéjelegjen, hadd várja, hogy győzködjem.
– Sajnos nagyon elfoglalt vagyok… meg kell fésülnöm a hajam, meg minden… - Színpadra illett, ahogy mondta, kihívó pillantása egy sok éve a szakmában dolgozó utcalány ügyfélszerző teljesítményét is könnyedén felülmúlta volna.
- A helyedben nem aggódnék amiatt – pattantam fel elegáns, ruganyos mozdulattal az asztal mellől én is, úgy, hogy ha még egy lépést tesz, lepattanjon a mellkasomról. Ha nem állt meg időben, tán így is lett, bár jobb reflexeket nézek ki belőle, ha valóban olyan jó a szakmájában, mint mondják. És hiába egy a magasságunk, én nem vagyok olyan nyegle, mint ő, hogy félrelökhetne az útból. Ha én egyszer megvetem valahol a lábam, az ott is marad, míg én másképp nem döntök.
Ahogy szembenéztem vele, az is eszembe jutott, hogy kezdenünk kell majd valamit a fene nagy sajtójával – már persze, ha túléli a kis küldetést, ami miatt első sorban felkerestem. Szinte vonzza a figyelmet a viselkedésével, hiszen láthatóan élvezi is. Sokféle emberrel dolgoztam már közös projekten, de meg kell hagyni, ez a mostani… kivételes. Őszintén remélem, hogy a munkateljesítménye is az.
- Majd a menetszél megfésül – tettem hozzá hideg mosollyal figyelve, vajon összezavarodik-e a mondattól, vagy az aggodalom mossa le a képéről a bazsajgást, esetleg a düh. Közben egyik kezemmel megragadtam a whiskys üveg nyakát, a másikkal pedig hasonlóképp elkaptam a kis ferdeszemű grabancát úgy, hogy ne szabadulhasson a fogságból. Az egész nem tartott soká, csak egy pillanat.
- Nazdarovje! -  Kárörvendő, halvány vigyor ült ki borostás arcomra. A jelszó még el se hagyta ajkaimat, mikor is megéreztem az ismerős rántást a köldököm magasságában. Pont, mikor az üveg a foglyomhoz is hozzáért, a zsupszkulcs beindult, a mágia ereje felkapott minket, s úgy megrángatott, tépett és rázott minket, mintha egy barna medve karmai közé kerültünk volna.
Az utazás több ideig tartott, mint egy átlagos zsupszkulcsos menet, de nem is a szomszédba utaztunk. Amikor nagy sokára földnek ütődött a talpam, kellett tennem egy lépést hátra, hogy méltóságteljesen megőrizhessem egyensúlyomat. Az általam fogva tartott fickót is magammal húztam, így a lendülettől egész közel kerültünk, hogy a homlokunk kis híján egymásnak ütődött. De csak egy röpke pillanat volt ez. A kezemben tartott üveget a számhoz emeltem, és nagyot húztam belőle. Az utazási émelygés ellen és a szibériai, kora őszi fagyos szél kellemesen ismerős rohama ellen ez több, mint tökéletes. Ezzel szinkronban a másik kezemben tartott O’Marát pedig enyhe durvasággal ellöktem magamtól, azzal együtt a személyes teremből is, nehogy azt higgye, ő is az üveg sorsára juthat. Vele egészen más terveim voltak.
A magamhoz térítő korty után néztem csak rá igazán. Nem aggódtam amiatt, hogy esetleg kereket oldana most, hogy nem fogom. Egyrészt nem tudja, hol vagyunk, pedig mindenfajta civilizációtól messzebb annál, hogy egy egyszerű hoppanálással ott teremjen, és megmeneküljön a szibériai Tuva tartomány vadonjának gyilkos érintetlenségétől. Másrészt egy flancos, de nem túl vastag selyemfiú öltözékben ácsorog a kellemesen bizsergető mínusz öt fokban, a hóhatár felett néhányszáz méterrel, a borús ég és a széltépte fenyők között, úgyhogy ha nem akar megfagyni, vagy okosan kitalál valamit, vagy megvárja, hogy adjak neki felszerelést. És ráadásképp, az előbb eszembe ötlött barnamedve testet öltött megfelelője molyol nem messze tőlünk a borókásban, elnyújtott mormogással kommentálva megérkezésünket. Előfordul az ilyen, ha az ember mágikus úton egyszercsak felbukkan, véletlenszerűen a vadon közepén, ugyebár. Ahova azonban ez juttatna, oda zsupszkulccsal nem lehet menni, sem visszatérni...
- Megfésülködhetsz, ha óhajtasz, de elképzelhető, hogy fontosabb dolgod is van – tettem meg a finoman gúnyos megjegyzést, és bár kezembe vettem a pálcámat, lazán tartottam, és keresztbe font karokkal dőltem háttal a legközelebbi fenyőfának, várva, vajon mi minden történik. Most rajtam volt a szórakozás sora. Nem mintha szokásom volna látványosan élvezni mások szenvedését, hiszen ez csak a munka része. De ez esetben kivételt teszek, bizonyos okokból. Hadd lássa csak.
- Van itt a környéken valahol egy bányabejárat, elképzelhető, hogy ott egy kicsit komfortosabb volna – burkoltam a javaslatot színpadias csevegésbe, és egykedvűen pihentettem a szemem a fejét felemelő, szimatolgató medvén. – Esetleg megkereshetnénk – tettem hozzá mintegy mellesleg.





 

 7 
 Dátum: Ma - 05:52:48 
Indította James Wolf - Utolsó üzenet: írta Theodora Riley
Hopp  Angyal

 8 
 Dátum: Ma - 01:03:08 
Indította James Wolf - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
na jó legyen...

Hopp!

 9 
 Dátum: Ma - 01:02:10 
Indította James Wolf - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
répa

 10 
 Dátum: Tegnap - 23:19:55 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Willow Fawcett
Kedves Diákok!

Az ötödéves diákjaimnak Sötét Varázslatok Kivédése órát hirdetek.
A témája az RBF-re készülés lesz. IC szeptember 30-án lesz az óra.
Kérek mindenkit, ha kérdése merülne fel valamilyen eddig tanult varázslattal
kapcsolatban, akkor azt az órán tegye fel, örömmel fogom megválaszolni.



IRL tudnivalók:
Szeptember 29-én érkezik a kezdő tanári reag.
Az órán minden ötödévesnek kötelező a megjelenés, ötödévtől felfelé
szabadon látogatható.
Minden megjelenés +5 pontot, az órai munka alapján lehet még kapni
maximum +10 pontot.
Amennyiben valaki nem jelenik meg, attól pontot vonok le, ha nem jelzi előre valamilyen módon
a hiányzását vagy nem tudja igazolni.
A játék eredetileg három körösre tervezett, a kérdésektől függően bővülhet.

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 09. 17. - 17:19:16
Az oldal 0.351 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.