"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság."

"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket."

"A boldogság nem a barátok mennyiségétől függ,hanem a minőségtől....."

"Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik."

"Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük."

"Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?"

Elliot O'Mara

+18
Erőszakos jelenetek és/vagy káromkodás miatt

- Örvendek, Theodora. Hogy szereted, ha szólítanak? Engem Scarlett-nek szoktak, illetve Scar-nak - érdeklődtem a lánytól. Tudtam, hogy sokan nem szeretik, ha az eredeti nevükön szólítják őket, hanem inkább valamelyik becézési formát részesítik előnyben. Első benyomásra szimpatikus volt a lány, bár kissé félénknek tűnt, kedves volt, nálam pedig az számított, hogy jóindulatú-e valaki nem az, hogy milyen a fellépése.
- Köszönöm- feleltem neki mosolyogva, miután megmutatta, merre találom a cicákat és a hozzájuk tartozó felszerelést.
- Igen, macskavásárlást tervezek, tudom, nagy felelősség, de mindig is imádtam ezeket a bolyhos négylábúakat. Otthon nem tarthattam állatot, mert a szüleim ellenezték, szóval most itt végre lehet egy saját állatkám - meséltem a lánynak felvázolva az előzményeket röviden.
- Tulajdonképpen nem gondolkodtam rajta, hogy milyen nemű és fajtájú legyen, úgy vagyok vele, hogy ha meglátom, akkor tudjam, hogy "hé, nekem ő kell", na meg persze legyen kölcsönös a szimpátia - válaszoltam neki vidáman. Örültem, hogy itt volt velem a lány, hiszen így nem voltam annyira magamra utalva, ráadásul kiderült, hogy neki is van cicusa.
- Ó, azok annyira gyönyörűek, hogy hívják? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben végiggondoltam, hogy mi kellhet egy cicushoz, de kíváncsi voltam egy tapasztalt macskatartó véleményére is, amely most adott volt Theodora személyében.
- Nos, végiggondoltam, mi kellhet. Alomtálca, tálka ételhez és vízhez, macskajátékok, kaparófa, párna vagy fekvőalkalmatosság, amin aludhat. Esetleg kihagytam valamit? - kérdeztem tőle, miután felsoroltam, hogy szerintem mi kelhet egy boldog macskaélethez a szereteten kívül. Mielőtt macskavásárlásba kezdtem volna, elolvastam néhány könyvet, amely a cicusokról szólt, így valamennyire képben voltam a dolgokkal, de azért egy másik gazdi tanácsai sokkal többet értek ezeknél a könyveknél.
- A tápok közül melyiket ajánlod? Inni vizet kap majd, mert olvastam, hogy a macskák zöme eleve laktózérzékeny.
Ezt több helyen is olvastam meg állatorvos által kiadott műben is utánanéztem a dolognak. Reméltem, hogy nem bánja a lány, hogy a segítségét kértem, de ő azért tapasztaltabb volt ezekben a dolgokban, mint én.
- Szereted vagy ismered Garfield-ot? A mugli magazinok közül az az egyik kedvencem. Egy lusta, de jópofa macskáról szól, aki imádja a lasagne-t - meséltem neki nagy bőszen. Persze az egész fikció volt, de szuperül meg lettek kreálva a képregények, Jim Davis igazán nagyot alkotott.
- Egyébként melyik házba jársz? Én Eridonos vagyok - mondtam neki kedvesen. Kicsit az az érzésem volt, mint aki túl sokat beszél, nem is szoktam ennyit kommunikálni egyszerre, de most valahogy megeredt a nyelvem. Reméltem, hogy ezt nem nehezményezte a lány, de úgy voltam vele, hogy max szól, hogy állítsam le magam, ha túl sok lenne már neki belőlem. Klassz volt, hogy az üzletben szinte csak lézengtek az emberek, így nem kellett másokat kerülgetni, és nyugodtan nézelődhettünk kedvünkre. Egyébként sem szerettem a tömegnyomort meg a nagy hangzavart, szóval a mostani helyzet épp ideális volt számomra. Már nagyon vártam, hogy közelebbről is megszemlélhessem a macskákat, reméltem, hogy az újdonsült ismerősöm is velem fog tartani, ketten azért minden könnyebb volt... tudtam persze, hogy ez az én döntésem, hogy melyik cicust válasszam, de azért nagy segítség volt, hogy volt hozzá háttértámogatásom is.

- Oh, Gésa? Ők annyira szépek és műveltek - feleltem neki lelkendezve. Olvastam néhány könyvet, amely róluk szólt, hát le voltam nyűgözve szó szerint.
- Szomorú, hogy eltűnt... apud viszont nagyon pozitív dolgot tett, hogy létrehozta ezt az alapítványt, ez valóban nagy segítség lehetett mindenki számára, aki érintett volt - reagáltam mosolyogva, hát nem semmi szülei voltak.
- Ó, az én szüleim nem ilyen izgalmasak, persze jó szívűek, de apám nagyon szigorú. Édesanyám félvér származású, édesapám pedig mugli. Mindig jó volt velük a kapcsolatom, egyke gyerek vagyok, de azért jó lett volna egy tesó így visszagondolva, akivel megoszthatom az örömömet, bánatomat, akire mindig számíthatok - válaszoltam a lánynak talán kissé bővebben is, mint terveztem.
- Anyám tanárnő, apám pedig nyomozó. Az olyan, mint a varázsvilágban az auror, vagyis hasonló, csak ő a mugli világban kapja el a rossz embereket - meséltem neki mosolyogva, azért büszke voltam apámra, hogy egy jó cél érdekében küzdött, anyám pedig tanult ember volt, régen otthon sokat oktatott engem is, amely mostanra a javamra vált. Közben boldogan majszoltam az epres kit-katet, amellyel Hana megkínált, persze illedelmes módon meg is köszöntem neki, hogy adott az édességből.
A kimonó versenyt iszonyatosan élveztem, imádtam az új ruhámat, annyira szép volt, ráadásul a lány szerint jól is állt nekem. A megmérettetés alatt nagyon izgultam, mert a többiek is csodásan festettek a kimonójukban, de végül legnagyobb meglepettségemre én nyertem meg a versenyt. Ez óriási boldogságérzéssel töltött el, ráadásul megtarthattam a ruhát és kaptam hozzá egy színben passzoló napernyőt is.
- Köszönöm, ez az este idáig nagyon szuper! - fogadtam Hana gratulációját lelkesen. Az események elején nem gondoltam volna még, hogy ennyire fordulatos, izgalmas és pompás lesz ez az egész rendezvény. Nagyon hálás voltam a lánynak, hogy nem hagyott magamra és együtt fedezhettük fel a változatos programokat. Nélküle tutira nem így alakult volna az estém...
- Szerintem sétáljunk végig a bazárokon, aztán keressünk magunknak egy jó helyet, ahonnan közvetlenül megtekinthetjük kényelmesen a tűzijátékot - feleltem a lánynak vidáman. Közvetlenül mellettünk egy japán tárgyakat árusító stand helyezkedett el, a másik oldalon pedig édességek sorakoztak roskadásig.
- Szeretnél valamit vásárolni? - kérdeztem Hana-t, majd körbenéztem a helyszínen, egyszerűen nem tudtam betelni a sok-sok látványossággal. Emellett biztos voltam benne, hogy a tűzijáték is csodálatos lesz majd.
- Mondd csak, tervezel valamikor visszalátogatni Japánba? Nekem az a hely is szerepel a bakancslistámon - közöltem vele kissé álmodozó hangnemben. Még sosem jártam ott, úgy gondoltam, hogyha egyszer eljutok, kipróbálok majd minden hazai finomságot, megnézem a modern nagyvárost és a hagyományos vidéki tájat, kultúrát is. Még volt jó pár hely azok között, amelyeket meg akartam nézni, még Izlandra is szívesen elmentem volna megnézni a sarki fényt.
- Hova utaznál el szívesen? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az úti célja. Sokan a közkedvelt üdülőövezeteket kedvelték, voltak, akik a világ csodáit szerették volna megtekinteni. A nyaralási szokások is mások voltak úgy általánosságban az embereknél, volt, aki végig strandolta a nyaralását meg napozott, volt aki pedig felfedezte az adott helyet és kirándult. A szállások terén is mások voltak az igények, voltak, akik a teljes ellátást szerették egy adott szállodában, voltak, akik ellátás nélküli apartmant választottak és inkább különböző helyeken étkeztek, plusz nem szerették azt, ha időhöz voltak kötve. Keltek, amikor keltek, majd kiválasztottak egy számukra szimpatikus kajáldát vagy éttermet, aztán megkóstolták a helyi ételeket. Én inkább az utóbbi csoportba tartoztam, szerettem strandolni, de a fő célom az volt, hogy felfedezzem az adott környéket, megnézzem a látványosságokat, ha már nyaraltam valahol, meg szerettem különböző kajáldákban étkezni kipróbálva a helyi ínyencségeket.

Ginevra és Hana
2000. augusztus 8.


~ set ~

Hopp