+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 19:46:09 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Serena Fawley
Sziasztok!

Játékostársat keresek bármilyen fajta játékra a múltból, a jelenből vagy a jövőből. Leginkább egy olyan valakit keresek, akivel egy kávé/tea mellett el lehet beszélgetni.

Ha játékostársat keresel, csak írj egy üzenetet, tuti kitalálunk valamit!

 2 
 Dátum: Ma - 19:28:20 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Beatrix Flint
WAND-ering - A folytatás



To: David Evanson
2002. február 1.


David végül csak bemutat egy elég látványos varázslatot. Egy csokor rózsát varázsol elő a semmiből, hogy a kezembe szálljon. Visszafojtott mosollyal kapom el, nem akarom, hogy lássa, mennyire tetszik, amit látok. Egyrészt, hogy sikerült a kis bűbáj, méghozzá látványosan jól. Másrészt, hogy így próbál meg levenni a lábamról. Nem tudom hová tegyem az egészet. Nem egy romantikus alkatnak ismertem meg - már amennyire meg lehet ismerni valakit pár röpke találkozás után.
A kezét nyújtja felém, elfogadom és felhúz maga elé. Megcsap a kellemes illata, legszívesebben megcsókolnám, de azt szeretném, hogy inkább ő csókoljon meg engem. Akármennyire is szeretnék ellenállni, levesz a lábamról. Jó érzés, hogy - még ha csak álca is az egész - valaki odafigyel rám. Hogy valaki nőként tekint rám.
- Lenyűgöző pálca egy lenyűgöző személytől… - súgja a fülembe, amitől kellemesen kiráz a hideg. Így inkább nem válaszolok, csak a rózsákat figyelem. Tényleg remekül sikerült a varázslat. Hogy kicsit megpróbáljam elterelni a gondolatomat Davidről, inkább próbálok hibát keresni a virágban, de nem találok.
Csak akkor tekintek fel rá, amikor a szemiflázst említi. Megvonom a vállamat.
-Tudok bánni velük. Kedves teremtmények, ha megismeri őket az ember.
Közben a férfi kikap egy szál rózsát, és tovább folytatja a varázspálca próbálgatását. Mintha a szél rózsát arannyá változtatná. Kíváncsi lennék, hogy mennyire sikerült élethűre az aranyutánzat - mert abban biztos vagyok, hogy igazi arannyá még ezzel a pálcával sem tudna semmit elvarázsolni.
-Megnézhetem? - nyújtom felé a kezem, töviről hegyire látni szeretném, hogy lássam, hogy sikerült. Nem választ kapok, csak végigsimít vele az arcomon, én meg teljesen ledöbbenve nézek a férfira. Nem tudok kiigazodni rajta.
- Lehet oda sem adom Cartwrightnak…
Itt és most vesztettem el a fonalat.
-Azt hittem, ez a pálca neked készül... - bizonytalanodom el. Cartwright minden pálcát kisajátít magának? Vagy csak az én munkámra kíváncsi? - Jobban tenné, ha készíttetne egy sajátot magának. Velem. - az utolsó szót már nem mondtam ki hangosan.
Nem akarom, hogy ez a pálca Cartwrightnál kössön ki. Ez David pálcája, az ő kezébe készítettem. Nem jó érzés, ha egy ilyen személyes tárgy, mint a varázspálca illetéktelenek kezébe kerül. Vártam a férfi válaszát, kíváncsi voltam, most mi a terve velem, és hogy alakul az estém. Hátranyúltam az italomért, lehúztam az egészet, majd visszafordultam a varázsló felé, aki még mindig előttem állt.
-Úgy látom elégedett vagy a munkámmal. - szólaltam meg végül. - Én pedig elégedett vagyok a pálcával. Szép munkát végzett. - mutatom fel a csokrot. - Próbálgasd még.
Valójában tetszett, ahogy David bemutatta a varázstudását. Elég lenyűgözőnek tűnt, amit eddig láttam. Szerettem nézni, ahogy mások varázsolnak - főleg, ha az én pálcáimmal tették ezt.
Végül nem válaszol, közelebb lép, átkarol, és körülöttünk minden aranyló csillogás. Kicsit bele is szédülök, habár nem tudnám megmondani, hogy az aran pöttyökbe vagy a gondolatba, hogy David karol engem. A szemébe nézek, az üzenet egyértelmű: Csókolj már meg!

 3 
 Dátum: Ma - 18:35:51 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
kemény igazság

minden jó, ha kemény  LOL

gumimaci vagy gumimaci? Hááát

 4 
 Dátum: Ma - 17:44:24 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Benjamin R. Fraser

John's Walk
varázsolódjatok el ti is Hááát

 5 
 Dátum: Ma - 15:57:32 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Melanie Hopkirk
fürdő... Habos Men?

kegyes hazugság vagy kemény igazság?

 6 
 Dátum: Ma - 15:08:51 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Edward Nott
Szabad szerelem!  Vigyorog devil

Fürdő vagy zuhany?

 7 
 Dátum: Ma - 14:50:05 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Melanie Hopkirk
Hát ezt se tudod? Hááát naná hogy felül Bibíí

szabadság vagy szerelem?

 8 
 Dátum: Ma - 14:12:06 
Indította Johann Metzger - Utolsó üzenet: írta Erica Fraser
Elcsendesített sóhajok


Johann
2002. 04. 22

design


Minden reggel úgy érzem minden csak egy álom. Egy hosszú-hosszú rémálom, ami után ha felkelek minden rednben van, és teljes a családom. Minden reggel amikor belenézek  atükörbe a megtört fáradt kék szemek suttogják felém az igazságot, hogy ez a világ az igazi, és nem álmodok. Ez a világ az, ahol csak félig létezem teljes emberként, félig vagyok itt, mert a másik felem eltűnt évekkel ezelőtt, amikor a zöld fény széttépett mindent, ami egykor minket emberré tett. Minden reggel harcolok magamban, hogy ne gondoljak annyit rájuk, hogy képes vagyok őket elbúcsúztatni, hogy utána teljes értékű anyaként folytassam az életemet, úgy, ahogy eddig is, úgy, hoyg Aiden és Ben is lássa, már lassan összeszedem magamat.
Amikor megcsináltam ezt a kis boltot, elhatároztam, hogy mások életét teszem jóvá, és azzal taléán mi is egyenesbe jövünk. Rudolf, és a család vagyonából életünk végéig megélhetnénk úgy, hogy se nekem, se Aidennek, se Bennek nem is kellene dolgoznia, de nem akarok az a tétlen háziasszony lenni. Elég aggódó levelet kapok hetente Lisától, Rudolf nővérétől, és így sem hagyja abba, hogy ne küldjön nekünk némi pénzt, pedig már eléggé kellemetlen kezd lenni ez a túlságosan anyáskodó gondoskodás a részéről. De hát ő mindig is ilyen volt, a család ügyeletes tyúkanyója, aki mindenkinek a sorsát magán viseli még akkor is, ha Ameriákában él. Elmosolyodom ahogy eszembe jut. Milyen rég nem volt családiu összejövetel, pedig mennyire jó is volt az. Még ha Ben utálta is, tudom, hogy a szíve mélyén imádja az unokatestvéreit. Aiden meg amúgy is szeretett midnekinek a kedvemce lenni. Akár csak drága Chrissie.
A bolt kedves kis képe a régi boldog időket idézi fel bennem, barátságos és ártatlan még el is hiszem, hogy a világ rednben van, és minden sebek nélkül forog tovább. Egy kedves sziget, ami elszakít a kripta sötét képétől, ahol meghúzhatom magam, és láthatom, hogy egy-egy apróság mosolyt csal a vevők arcára, amint távoznak.
Éppen a frissen megérkezett hógömböket pakolom ki a dobozból az egyik szekrényre, amikor meghallom, hogy valaki belép a boltba. Kissé el vagyok barikádozva, így nem igazán sikerül éppen időben láthatóvá válnom az új vásár előtt. Még kissé ügyetlenkedem is, mert összezörrennek a dobozok, ahogy bele-belerúgok egyikbe másikba.
- Jó napot! - köszönök én is, majd ösztönösen megigazgatom a ruhámat és a hajamat is. Egy igazán szemrevaló férfi áll a bolt közepén, és én nem nagyon szeretek úgy kinézni, mint aki éppen egy titkos találkozó után szabadult... Szóval ziláltan... - Miben seígthetek? - kérdezem érdeklődve, miközben az egyik kezemben szorongatok egy hógömböt, amiben egy táncoló pingvin van. Ez is, mint a legtöbb dolog, át van hatva egy kis mágiával.
– Ajándékot keresek…  Egy ismerősömhöz megyek látogatóba és szeretném meglepni valami kis aprósággal.  - Hümmögök egyet.
- Akkor igazán jó helyen jár - mosolyodok el, majd leteszem a gömböt a keze,ből az egyik szabad asztalra.  - Kinek lesz az ajándék? És milyen alkalomra? - érdeklődöm, hogy azért könnyebben tudjak segíteni.
– Egy kicsi… megalomán ázsiai. Jó, csak félig ázsiai. - mondja a férfi, mire szinte egyből Elliot jut eszembe. Valahogy nem sok ilyen emberre jellemző ez a leírás, de mégis van egy olyan érzésem, lehetne akár róla is szó. Ez persze izgatottá tesz, még akkor is, ha lehet nem jól sejtem.
- Nahát, nekem is van egy pontosan ilyen ismerősöm! Kifejezeten vonzódik a csokoládé iránt. Lehet, hogy az öné is. Van néhány édességdobozunk, amibe nagyon ritka csokoládék vannak. Igazából az a különlegességük, hogy a mágia miatt folyton újratöltődnek egy bizonyos idő után - lépek oda az egyik polchoz, de túl magasan vannak, és a pálcám éppen a hógömböknél felejtettem, így nyújtózva se nagyon érem el.

 9 
 Dátum: Ma - 14:00:01 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Edward Nott
Velem hát...  Men?

Alul vagy fölül? 

 10 
 Dátum: Ma - 13:35:37 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Benjamin R. Fraser
INK

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 23. - 13:10:22
Az oldal 0.039 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.