+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: [1] 2 3 ... 10

 1 
 Dátum: Ma - 09:12:20 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Anelia Tiebon
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Anelia Tiebon
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Egy kis szakmázás Monsieur Montregóval
Egyéb megjegyzés:Nyáron is nyitva tartunk kacsint

 2 
 Dátum: Ma - 09:06:41 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Niraniel Ays
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Niraniel Ays
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Csíny letudva :3
Egyéb megjegyzés: -

 3 
 Dátum: Tegnap - 11:23:00 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Dalton J. E. Hamox
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Dalton J. E. Hamox
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Feleségrablás
Egyéb megjegyzés: Képlékeny végkifejlettel

 4 
 Dátum: Tegnap - 11:18:58 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Henry J. Mirol
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Henry James Mirol
Eltávoztatni kívánt karakter: Edward Nott (igazán sajnálatos, hogy ez nem az én hatásköröm)
Egy reag az utóbbi egy félévről: Menyasszonyrablás...
Egyéb megjegyzés: Sikertelen végkifejlettel

 5 
 Dátum: Tegnap - 11:14:53 
Indította Dalton J. E. Hamox - Utolsó üzenet: írta Dalton J. E. Hamox
Pengeélen


"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."

- Rendben, hölgyem. Azért remélem, hogy nem jönnek utánunk egyhamar - mosolyogtam kétértelműen a boszorkányra. Valóban nem lett volna jó, ha megzavarnak bennünket, mert az azt jelentette volna, hogy nagy eséllyel átkutatják a házat, ezt pedig a legkevésbé sem szerettem volna. Ahogy elhagytuk az irodát, egyszerűen lenyűgözött Melanie Hopkirk magabiztossága. Az a magától értetődő természetesség, ahogy végigvonult a folyosón, majd leliftezett a kandallókig, s közben semmi jelét nem adta annak, hogy izgulna azon, hogy bárki rákérdezhet, mégis hova-hova, kedves Mrs. Nott ezzel az idegen arccal?
A nő érinthetetlennek tűnt. Még szerencse, hogy csak eszmei szempontból, fizikailag ugyanis hamar közelebb került hozzám, miután merítettem a porból, és a kandallóba léptünk. Ahogy belém karolt a kandallóban, óhatatlan volt, hogy mélyen beszívjam különleges illatát, ami valami erőteljesebb virágillat, talán jázmin és méz keverékére emlékeztetett. Nagyon illett hozzá, olyan mély és erőteljes volt a karaktere, amilyen Melanie személyisége is - már amennyire ezt ennyi idő alatt meg tudtam állapítani.
- Kapaszkodjon csak belém, nehogy véletlen még elsodorja a hopp-hálózat - viccelődtem kissé, mielőtt szétszórtam volna körülöttünk a zöld port, és bemondtam volna az úticélt:
- Hamox rezidencia, Hertfordshire.
Ahogy kiejtettem a desztinációt, forogni kezdett velünk a világ, de nem tartott túl soká, elvégre Hertfordshire nem a világ végén volt. Bár én a Roxfort óta nem laktam otthon állandó jelleggel, azért a nyári szüneteket mindig otthon töltöttem, és most is gyakran beugrottam apához, ha épp nem a kastély falai között tartózkodott.
Mikor visszanyertük az egyensúlyunkat, kiléptem a kandallóból, majd felé nyújtottam a kezem és kisegítettem őt is. Amennyiben nem volt kifogása, úgy egy klasszikus brit varázslóstílusban berendezett tágas nappaliba lépett. Hatalmas könyvespolc, kényelmet fotelek, egy nagy kanapé, és antik dohányzóasztal kapott helyet a szobában, amibe jól esően besütött a fény, lévén, valóban ebédidőben voltunk. Ahogy megérkeztünk, nem sokkal később, Tess, édesapám bejárónője jelent meg az ajtóban. Apám elvből elítélte a házimanó tartást, így mióta anyám meghalt, nálunk mindig boszorkányok vagy varázslók biztosították a kényelmes környezetet és ellátást, lévén, apám és én sem voltunk túl háziasak.
- Áhh, Dalton úrfi... nem számítottam Önre. Mondja csak, minden rendben Mr. Hamox-szal? Olyan sietősen távoztak a minap.
- Jónapot Tess! Igen, ne aggódjon, semmi gond... Apámnak csak egy kis pihenésre van szüksége... elutazott pár napra... - fogalmaztam kissé ködösen, de most nem volt időm beavatni a részletekbe Tesst, és egyébként sem akartam megrémiszteni azzal, hogy a ház ura a pszichiátrián fekszik.
- Tudna hozni nekünk egy kis harapnivalót? Szendvics, sütemény és tea megteszi... -mosolyogtam a középkorú boszorkányra.
- Természetesen, de ha óhajtják, egy kis oldalast is tudok hozni párolt borsóval, vagy húsos pitét is süthetek? Seperc alatt készen van... - iparkodott nyomban, amint a szeme sarkából felmérte, milyen elegáns kísérőt hoztam magammal. Melanie felé fordultam.
- Nos, kedves Miss Hopkirk, mit enne szívesebben? - bíztam rá a döntést, majd ha kiadtuk az ukázt, Tess rögtön el is tűnt a konyha irányában.
- Kérem foglaljon helyet, amíg megyek és megkeresem az emléket. Nem tart soká, megígérem, de addig is érezze otthon magát, olvasgasson kedvére... - mutattam a széles választékot biztosító könyves szekrényre, amiben a teljes varázslótörténelem mellett a legfontosabb varázslói szépirodalom jeles képviselőinek művei is fellelhetők voltak. Ha Melanienak nem volt kifogása, úgy megindultam apám dolgozószobája felé... oda szándékosan nem invitáltam magammal, elvégre a jelenlétében nem maradt volna titkos a családom birtokában lévő hatalmas emlékgyűjtemény. Ez pedig - bármi történjen is rögtönzött ebédünk során - feltett szándékom volt.
Közben Tess megérkezett a fekete teával, amihez citromot, mézet és tejet is mellékelt. A finoman művelt ezüst tálcát letette a dohányzóasztalra, majd ment is vissza a konyhába serénykedni.

 6 
 Dátum: Tegnap - 08:17:18 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Melanie Hopkirk
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Melanie Nott Hopkirk  és fű alatt Taiden Archeron és Liam G. Avery
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Mr. Hamox-al egyezkedek Hááát
Egyéb megjegyzés: ha már szép zöld lett a színem és összeöltöztem a férjemmel, csak megtartom... valamelyiket Hááát  

 7 
 Dátum: 2024. 05. 28. - 11:33:30 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Owen Redway
Ez csak üzlet
Christopher Cartwright
2004. november 18.

A Csikóhal zengett a férfi nevetésétől, amit egyelőre békésen tűrtem, ám kezdett fogyni a türelmem. Ki nem állhattam, ha valaki tudatlan hülyének néz, a fickó lekicsinylő nevetését pedig pont ennek jeleként tudtam be.
– Bo…bocsánat, de…. nem szoktam hozzá… hogy… nem ismernek fel… azonnal.
A pillanat törtrésze alatt kúszott fel bennem a pumpa.
Minden bizonnyal a királynőhöz van szerencsém személyesen. Mekkora hülye vagyok, hogy nem ismertem fel azonnal – morogtam magamban, gondosan összeszorított állkapoccsal, hogy még véletlenül se mondjam ki hangosan a gondolataimat.
Talán régebben a fickó arcába röhögtem volna én magam is, miután jól helyretettem a hatalmas egóját, de az élet végül másmilyenre formált. Óvatosabb voltam, és inkább lenyeltem a csípős megjegyzéseket, elmémet pedig (a Gray által akaratlanul megtanított módon) okklumencia segítségével, mintegy kristálypalotát, többszörösen is lelakatoltam.
A férfi nevetése elhalt, ő pedig kezét nyújtotta felém, amit rövid mérlegelés után bár, de végül elfogadtam, igaz a viszolygásomat nem tudtam legyűrni.
– Chrisropher Cartwright – mutatkozott be, és ha azt hitte, hogy ettől majd megváltoznak a vonásaim, hát tévedett. A várt hatás elmaradt, a név nem mondott nekem semmit.
– Owen Redway – morogtam.
Egy pillanatig eltűnődtem rajta, hogy vajon fel kellene-e tennem neki a kérdést, hogy mégis honnan illene őt ismernem, de végül elvetettem az ötletet. Ha olyan fontos valaki lett volna, akkor bizonyára hallottam volna a nevét külföldön is, a Szombati Boszorkány címlapszereplőivel pedig nem foglalkoztam.
– A konkrét kutatásom célja egy da Vinci tőr. Más néven a Fájdalom tőre – fogott bele a feladat részletezésébe. – Meglehet hallott már róla, de ha nem, hoztam egy kis leckét, mint a suliban. Illetve itt az általunk összegyűjtött minden információ is. Ebben mindent megtalál.
Cartwright ezen mondatára a kabátja belső zsebébe csúsztatta kezét, majd mire ismét előhúzta azt, abban már egy vékonyka dosszié szerepelt. Lerakta a pultra a papírköteget, majd elém tolta azt. Egyelőre nem nyúltam a lapok után, csupán levettem szemeimet a férfi arcáról és helyette lefelé fordítottam tekintetemet a borítót bámulva. Igyekeztem felidézni, hogy hallottam-e már korábban az említett ereklyéről akár a professzortól, akár valamelyik könyvből, de nem rémlett semmi ilyesmi. Ez a tény újabb tétel volt a baljós előjelek listán.
– Eredetileg egy másik kincskeresővel mentem volna, de ő bemondta az unalmast – magyarázta tovább a fickó. – Sajnálatos módon mire lett volna más a helyére, szabotálták az utunkat így elhalasztottuk. Most újra ugyanaz a helyzet áll fenn, ide kötnek a… az ügyeim.
Újfent a borostám vakargatásával fedtem el a töprengéssel töltött időt, miközben a papírokról újfent Cartwright arcát kezdtem fixírozni.
Vajon miféle ügy köti őt ide, ami miatt nem utazhat el? Lehet körözés alatt áll?
– A tőrre viszont sürgetőbben lenne szükségem, mintsem gondoltam volna. Így kénytelen vagyok magát megbízni és… mivel ez az egész kétszemélyes útra volt tervezve, választhat valakit maga mellé, ha akar. Fogja fel egy ingyen nyaralásnak Toszkánába, némi extra melóval.
Most először rajtam volt a sor, hogy elnevessem magam, habár mindezt sokkal diszkrétebben tettem, mint a velem szemben álló férfi. Néma kacajjal véleményeztem a kétszemélyes út ötletét. Ugyan kit is vinnék magammal? – kérdeztem magamtól. Audrey óta nem volt párkapcsolatom, és őszintén szólva a barátok sem vetettek fel túlzottan, de nem is hibáztattam őket, elvégre én voltam az, aki se szó, se beszéd külföldre menekült.
– És ha ezt megoldja, lesz majd egy másik megbízásom is. Az jóvalta… nehezebb. És még ettől is kalandosabb. Ezt megígérhetem – fejezte be végül, s a beálló csendben végre lehetőségem nyílt válaszolni.
– Lassan a testtel, még ezt a munkát sem vállaltam el – intettem türelemre a fickót, majd lustán lapozgatni kezdtem a korábban elém rakott dosszié tartalmát.
– Mikorra kellene választ adnom önnek?
Ám még mielőtt felelhetett volna a feltett kérdésemre, a Csikóhal ajtaja kitárult és falusiak egy kisebb csoportja tódult be az ajtón. Végig sem mérve az érkezőket, ösztönösen eltüntettem a dossziét a pultról, mielőtt azok a söntéshez érhettek volna.
– Üdv Owen! Légy oly kedves és tölts mindnyájunknak egy-egy korsó mézsört – kurjantotta egy magas, kopaszodó férfi, akiben egy törzsvendégemre ismertem.
Gyors fejszámolás következett, majd sorra az üvegkorsók után nyúltam, közben a szemem sarkából Cartwrightot figyeltem. A társaság többi tagja időközben ledobta magát egy közeli asztalhoz, az az egy pedig, aki a rendelést leadta, tenyerével a söntésen dobolt, és a csikóhalas festményt nézegette.
– Parancsolj, Frank – mondtam, miközben öt teli korsót pakoltam a férfi elé. – De szívesen kiviszem ám nektek.
– Ne bajlódj, öreg cimbora – legyintett Frank, majd igazi profi módjára felnyalábolta a teli korsókat. Ekkor pillantása megakadt Cartwrighton. – Hé, magát ismerem! Maga nem...

 8 
 Dátum: 2024. 05. 27. - 09:04:26 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elfelda Hall
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Elfelda Hall
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Coffee and macaron
Egyéb megjegyzés: Elszoktam a londoni klímától

 9 
 Dátum: 2024. 05. 27. - 09:00:09 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elfelda Hall
if I can't be close to you
I'll settle for the ghost of you...


to: Morgan

2004. 05. 27.





outfit


Szorongva vártam a találkozást Morgannel. Amióta Dél-Szudánban elbúcsúztunk egymástól, nem találkoztunk személyesen, mindössze bagoly útján érintkeztünk egymással, és ennek bizony már lassan fél éve. Ez a fél év igen hosszú idő... ennyi idő alatt rengeteg dolog történt, velem és vele egyaránt. Annyi minden, hogy azt egy kávézás alatt talán el sem lehet mesélni. Talán csak nagyvonalakban.
A szívem a torkomban dobogott, ahogy beléptem a kávézóba, de szerencsére én érkeztem előbb. Mondjuk ez nem csoda, tekintve, hogy úgy időzítettem, hogy tíz perccel előbb ideérjek. Madame Fossine szívélyesen fogadott, mint mindig. Bár ritkán jártam erre, akkor is törzsvendégnek számítottam, még azt is megengedték, hogy Yves-Saintet magammal hozzam, ha ahhoz támadt kedvem. Most azonban nélküle jöttem, nem akartam, hogy elvonja a figyelmünket a jelenléte, vagy megzavarjon a beszélgetésben. Ahogy helyet foglaltam a kávézótól, mágikus növényoszloppal elválasztott belső teremben, amit az olyan vendégeknek tartottak fent, akik szerették elkerülni a tömeget és a figyelmet, cserébe busás borravalóval hálálták meg a diszkréciót, a székemre kanyarítottam könnyű kis tavaszi blézeremet és a táskámat, majd utóbbiból előhúztam a kedvenc divatlapom, és azzal foglaltam el magam, amíg befutott Morgan. Nem akartam elkeseredettnek, vagy feszültnek tűnni, és az egyetlen dolog, ami lekötötte a figyelmem, az ebben az esetben a legújabb nyári kollekció vizslatása volt.
- Túl harsány... - mormoltam magam elé halkan, amikor meghallottam azokat a lépteket, amiket bármikor, bárhol felismernék. Ahogy ráemeltem a tekintetem, áramütésszerűen járt át az összes érzés, amit ebben a pillanatban éreztem. Gyorsan behajtottam a magazint, felálltam és közelebb léptem hozzá, hogy megölelhessem, mielőtt leülne. Még egy lágy puszit is adtam az arcára. Mélyen beszívtam jellegzetes illatát, és éreztem, hogy menten elsírom magam. De ennek most még nem volt itt az ideje. Egy ideig még tartanom kellett magam...
- Szia! De jó látni! - mosolyogtam rá szomorkás pillantással. Sok - egyelőre kimondatlan - dolog húzódott most közöttünk. Kezdve azzal, hogy fél éve nem láttuk egymást, hogy az utóbbi hónapokban alig váltottunk levelet, és hogy a lapokban olvastam róla és Blaire Montregóról. Közben persze neki is fájhattak dolgok... hiába nem mutatta soha, mégis zavarhatta a kapcsolatom Malikkal, ami nagyon erőssé vált Morgan távozása után. Ha helyet foglaltunk, nem sokkal később egy kedves mosolyó pincérnő közeledett hozzánk, akit még nem láttam. Érthető, hisz hosszú ideig egy másik kontinensen voltam.
- Szép napot! Elisa vagyok. Hozhatok valamit? - pillantott ránk púdersárga kis kötényében, ami nagyon jól illett a hely atmoszférájához.
- Igen... Én a szokásosat kérném... vagyis egy mogyorós lattét, egy málnás limonádét, és egy pisztáciás macaront. Köszönöm - fejtettem ki a rendelést, hisz ezt a lányt még nem láttam itt, így biztosan nem tudhatta, mit szoktam rendelni. Ha Morgan is leadta a rendelést, úgy meleg tekintettel kapcsolódtam az oly jól ismert barna zsarátnokokhoz.
- Mesélj... hogy vagy? Hiányoztál... - szaladt ki a számon egy másodperc töredéke alatt. Aztán zavartan elmosolyodtam, hisz felesleges lett volna megjátszanom magam előtte. Biztosan láthatta a rászegeződő kék íriszekben ezt is, a számtalan többi őrült érzés között kavarogni.

 10 
 Dátum: 2024. 05. 27. - 08:56:59 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Blaire Montrego
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Blaire Montrego
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: reunion Morgan-nel
Egyéb megjegyzés: azért még maradok kicsit egy újabb világkörüli út előtt Hááát

Oldalak: [1] 2 3 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 03. 04. - 18:38:53
Az oldal 0.099 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.