b l o o d c a k e
merel everfen |
-Persze, akár Pascallal is kávézom, még mindig nem lett jobb a jetlag.. - félreteszem azt a rándulást a gyomromban, amit Newton nevének elhangzása okoz, és megpróbálom inkább elképzelni, hogy fest majd ez a kávé. Biztosan nem rosszabbul, mint én ma reggel, így pedig már rögtön az iható kategóriába is kerülhet, de talán eleve nem volna szégyen elismernem magam előtt, hogy bárhogy is néz ki Everfen kávéja, annál biztosan megittam bátran sokkal rosszabb dolgokat kevesebb elmélkedés nélkül. Valahol biztosan van egy leíratlan, kimondatlan lista, amelyen végig kell innod magad még az aurori jelvény felszentelése előtt, bizonyítandó a gyomrod izomzatát.
- Szerintem neki a létezés is hasonló válságokat okoz az identitásában. - és továbbra sem értem, miért találta vonzónak egy csapat korombeli a kialvatlanságtól inkább zsenge, réti vízihullára emlékeztető karikákkal bőven ellátott, viktoriánus árvákat is megszégyenítő sápadtságot. Amit én találtam vonzónak, arról beszélni sem érdemes.
Míg a mindenféle izgalmas, de talán még a gyerekek szülinapi partiját feldobó édességeket nézzük, egyre inkább elfog az az érzés, hogy a gondolat nagyobb, mint a megvalósításból fakadó realitás. Mit gyűlölne igazán, mitől érezné az enyémet? Önmagában az édes íz nem lenne elég, talán az állat vagy illat sem - de a tapintás.. Ha már az erkölcsökről van szó, az nagyon is betöltené ezt a funkciót. Nem kifejezetten úgy, mint az a kedves fánk, amiből nyilván vinnem kell Gregnek hálából, amiért megengedi, hogy a kanapéján csövezzek, és ő biztosan talál valamilyen kinky felhasználási módot neki - a jogászok amúgy is mind perverzek.
- ...csak nyugodtan, nekem is most jutott eszembe valami, amit használhatunk. Emberünk semmit nem gyűlöl annyira, mintha akaratlanul megérintik.. A központi idegrendszert még a mugli gyógyszerek és tudatmódosítók is meg-megérintik.. - míg hangosan gondolkodom, még az iméntieknél is jobban esne egy cigaretta, de most már csak azért sem keresem a dobozt a zsebemben, csak egy fogpiszkálót illesztek az ajkaim közé. So much for klisé, de nem tűnik teljesen elvetélt fantáziának, hogy mondjuk Moody, Till, vagy valamelyik hasonlóan gyengéd emberbarát ilyen eszközökhöz nyúljon, vagy ezeket műgonddal válogassa egy édességek számára fenntartott műhelyben.
- Talán a sütemény tűnik a leginkább ártatlannak, nem igaz? Mindenképpen nézni fogom, ahogy elfogyasztja, és az italt félre lehet tenni a tea utánra.. Nem tudom, hogy addig nem ölném-e meg esetleg teljesen véletlenül, ahogy az ilyen dolgok történni szoktak ugye mindenkivel. Igen, legyen a sütemény, abba könnyű csak úgy belekóstolni, nem kelt gyanút kínálgatni. - nem hiszem, hogy valaki, aki egy ilyen helyen dolgozik, most a gyöngysorához kap és elvágtat egy aurorhoz feljelenteni a sad beigenél sötétebb humoros megjegyzésekért, talán ez Merelfen esetében még kevésbé valószínű. A pszichiáterem talán nem örülne annyira, mint mi most, de akinek ilyen remek fizetése van, megengedheti magának, hogy néha ne legyen boldog.
- Szóval valami, amitől valaki úgy érzi, hogy folyamatosan megérintik, tapogatják, rángatják, megragadják? Nem hiszem, hogy az agy fel tud dolgozni egyszerre ennyi üres fenyegetést, ha érted, mire gondolok. - valószínűleg nem, de a részletek nem is annyira érdekesek. Egy süteménybe senki nem fog belehalni - ha nem mérgezik meg, ugye - és szórakoztató a gondolat, hogy esetleg kétszer csíp. Ez csak a minimum, de a kiérdemelt mértéket csak olyan eszközök összhatása tudná szimulálni, amelyeket még én sem tartanék elfogadhatónak.
