+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Birtok
| | | |-+  Kviddicspálya és környéke
| | | | |-+  Kviddicspálya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 3 [4] 5 6 ... 8 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kviddicspálya  (Megtekintve 11872 alkalommal)

Lennox Campbell
(N)JK-Tanár
*****


a kviddicsjátékos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #45 Dátum: 2022. 09. 15. - 11:51:13 »
+4

REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.



to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Jay vissza tudta szerezni az egyensúlyát és megindult egyenesen Sandy felé. Kibillenteni azonban nem sikerült a lányt. Ezúttal azonban nem őket célozta meg Tessa gurkója, hanem bizony Millert, aki korábban annyira erősködve akarta elkapni az aranyló gömböcskét. Így jár az, aki nem engedelmeskedik Lennox Campbellnek. Így persze Hillnek sem volt különösebben dolga, csak amolyan kíséretként igyekezett Sandyt megóvni a kapuig. A hugrabugos lány nem is volt olyan elveszett, koncentráltan talált bele a kapuba, így a másik csapat is pontot szerzett végre.
Miller kibillent jobbra, ahogy a gurkó oldalról eltalálta a seprűjét, így ujjai közül kisiklott a cikesz, éppen úgy, hogy én lelassítsak és megadjam a lehetőséget a le Fay lánynak elkapni. Nem ő volt a leggyorsabb fogó, akit ismertem és még bőségesen kellett fejlődnie, de az első sikerélmény ott csapkodott az ujjai között aranyló szárnyakkal.
Az ajkaim közé vettem ezüstszínű sípomat, majd hosszan megfújtam.
– A játéknak vége. Henriette elkapta a cikeszt! – Jelentettem, majd intettem, hogy menjenek lefelé a talajra. – Clause, ha megkérhetlek, gyűjtsd be nekem a gurkót! Nora, a kvaffot! – Tettem hozzá, majd leérve a földre vártam a labdatároló doboz mellett a diákokat.
Egész jól sikerült ez a rögtönzött játék, még én magam is enyhén kimelegedtem tőle. Megtámasztottam hát az öreg seprűt a pálya szélén, majd végig néztem a kis csapaton.
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni. – magyaráztam. Sokukra ráfért, hogy kicsit átmozgassák a testüket. A Roxfort jó hely, de a legtöbb diák nem sokat mozog, főleg, miután a Repüléstan harmadiktól csupán válaszható tantárgy. – Értékeljük akkor egyesével a mai teljesítményeteket. – Köszörültem meg a torkomat, majd a hátam mögött összekulcsolt kézzel a Hansel fiúra néztem. – Öt pont a Mardekárnak, Jay. Remek hajtó vagy, jól összepontosítottál a mai órán. Miller, te azonban ennél jóval gyérebb teljesítménnyel rendelkezel. Ha azt mondja neked a kapitány, hogy állj be a kapu elé, beállsz és megvéded azt. Jay nevetve kidobálhatta volna a 150 pontot, míg te a fogót hátráltatod. Jó dolog a nagy mellény, de versenyhelyzetben a saját feladatodra használd fel. Tíz pont a Mardekártól. McCarthy, javaslom vedd komolyabban a repülést és a tested fejlesztését, mert így csak eltunyulsz. De most nem vonok le tőled pontot. – Tartottam egy kis szünetet, a tekintetemmel a vörös hajú fiút kerestem. – Claus. Kiváló, remek a felépítésed, komolyan veszed a sportot. Ez pedig dicséretre méltó öt pont a Griffendélnek. Henriette, van még mit tanulnod, de látom, hogy akarod és igyekszel. A szorgalom mindenképp dicsérendő, három pont a Hugrabugnak.
Ezután jött persze Narek.
– Sajnálom, hogy a gólt nem tudtad kivédeni, de biztos vagyok benne, hogy némi energia befektetéssel menne. Két pont a Mardekárnak. – Megköszörültem a torkomat és rámosolyogtam a legszexibb mosolyommal Sandyre, csak is Nora bosszantására: – Kicsit több önbizalom, Sandy. Ügyes vagy, jó a mozgásod. Három pont a Hugrabugnak. Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe!


Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- A zárókör vége szeptember 18. 20:00.
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.
 
Naplózva


Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #46 Dátum: 2022. 09. 15. - 13:16:15 »
+4

szelet kiabálunk
Do it with passion or not at all

pretty : z ö l d vibe: supercut
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



Nem sok dolgom volt, csak figyeltem az eseményeket, és néztem Lent, ahogy lefékezett a cikesz előtt. Hát milyen cuki, hogy hagyta Henriette-t elkapni a cikeszt. Ez a pasi, ahh! Közbe Sandy bedobta a lyukon a labdát, Lolát meg megkapta oldalról a gurkó. Felszisszentem, és megindultam felé, szinte teljesen ösztönösen. Rosszul nézett ki a találat, és éppen egy időben ezzel Len bele is fújt a sípjába. Igazából csak meg akartam nézni Lolát, miközben ő a feladatokat osztogatta a barinőm mellé értem.
- Lola, Lola, megsérültél? - kérdeztem tőle aggódva. Nem esett volna jól, hogy miattam, mert én hülye jöttem játszani, hogy egy kicsit lássam Lent, meg nézzem ahogy seprűn lovagol, eltöri valamijét.
- Nora, a kvaffot! - vágott közbe Len, én meg csak felsóhajtottam, és megindultam a kvaffért, majd amikor összeszedtem vissza is reppentem a barinőmhöz, hogy együtt landoljunk. Ahogy leértünk alig vártam, hogy megszabaduljak a seprűtől, így lendületesen lemásztam róla. A szőnyeg sose kényelmetlen, de ez! Szörnyű. Egyenesen borzasztó, nem is értettem kinek az ötlete volt ez az izé. Egy... egy... házimanónak, vagy mi?! Ah!
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Len, mire a szemem kikerekedett. Futááás? Nem volt elég az a futás, amit minden reggel szoktam, mert elkésünk a reggeliről? Vagy a kevésbé fontos órákról? Ne máár, mit akar belőlünk Len, szumóbírkózót, vagy mi?
- Ha ennél karcsúbbak leszünk, el fogunk tűnni - tátogtam a barátnőm felé, és inkáb csak szép hercegnős mozdulattal kibontottam a felkötött hajamat. Len elkezdte az értékelést, persze, hogy Lola miatt veszítettünk pontot, de én csak cinkosan rákacsintottam a barátnőmre.
- Csodásan néztél ki, tuti elkapod azt a repülő izét legközelebb - suttogtam halkan, miközben persze nagyjából mindenkit megdicsért. Azért a srácok meg Henriette elég királyak voltak. Egy kicsit engem is elkapott a hév és a harci szellem, meg hát menő akartam lenni, hogy feltűnjön valakinek...
– Sajnálom, hogy a gólt nem tudtad kivédeni, de biztos vagyok benne, hogy némi energia befektetéssel menne. Két pont a Mardekárnak - szólotvégre hozzám, én meg persze zavartan megcsavartam az ujjaim között a hajamat. Igen-igen, legközelebb még ennél jobban is kiteszem a lelkem, meg minden, kockáztatom megint az életem, a körmeim, a hajam és a testem... és Merlinre, csak nem megdícsért? Meghaloook. De aztán persze nem mosolygott rám, hanem SANDY-re! Aaaaa! Most komolyan! Sandy? Oké, cuki mint minden hugrás, de naa.
- Kérem a mosolyát! - fordultam felé, mikr már megindultunk az öltöző felé, és nem hallott minket.
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #47 Dátum: 2022. 09. 15. - 14:15:04 »
+3



A csillogás lehet, hogy egy egész icipicit elvette az eszem. Pedig már ott volt az ujjaim között az aranyló csecsebecse, a szárnyai megcsiklandozták a tenyerem… Aztán puff.
Hirtelen már mást se láttam, csak mindenhol aranyló csillogást. A levegő bennemrekedt, majdnem leborultam a seprűről. Sírni nem fogok,mert  nem a körmöm tört le. Csak a bordám. De a nagyobb baj, hogy buktam a cikeszt. Hirtelen elöntött a camden-i tájszólású pulykaméreg.
- Merlin bassza meg!
A felkiáltás nem sikerült hangosra, annál inkább levegőhiányosra, aztán meg meghallottam, hogy game over, és most már csak rezignáltan követtem a többieket lefelé.
- Kutya bajom. Hülye labdák - adtam a lazát Nora kedves kérdésére. Minden levegővételt éreztem, de hát még mindig inkább dühöngjek, mint sírjak.
- Bocs az előbbiért. Csak meg akartam nézni. Olyan jól ment volna a körmömhöz. Ügyes vagy - mondtam Henriettnek egy elismerő mosollyal, mikor a közelébe kerültem. Próbáltam őszintén hangzani, ami még mindig jobban ment, mint azt palástolni, hogy mindjárt lefordulok a seprűről, és belehalok ennyi beszédbe. Szóval a földre érés… Izgalmas volt. Nora mellé reppentem. Lassan… Óvatosan… De főleg, mintha mi se történt volna.
Norára néztem iszonyodva a futás hallatán. Oké. Hogy lehet felmentést szerezni repüléstanból? A mozgás mondjuk hiányzott. Na de a balett, nem egy ilyen durva sport.
Dacos képpel hallgattam Campbell szidalmait.
- Hopszika - mondtam tettetett sajnálkozással. Na, mondjuk az oldalam emlékeztetett rá, hogy elkövettem nagyobb hibákat is, de mindegy, itt már nem adom fel.
Nora mindig tudja, mit akarok hallani, és olyan jól esett, de most nem tudtam volna rámosolyogni, mert egy, el van törve a bordám, és mert kettő, éppen sötét tervek fogalmazódtak meg sápadt fejemben.
- A legközelebbnél hamarabb. És ott nem lesz bosszantó gurkó - dünnyögtem és ha nem fájt volna, biztos keresztbe fonom a karjaimat. Így csak fixíroztam tovább a kiszemelt kincset, és míg a tanár lezárta az órát, én azon gondolkodtam, vajon éjjel az öltözőt milyen varázslatok őrzik…


Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #48 Dátum: 2022. 09. 17. - 14:01:32 »
0

Kviddics
20030906



mindneki

Sandyre alaposan ráfért a sikerélmény, úgyhogy igazából egy kicsit hagytam is, hadd bontakozzon ki. Persze hogy nem nyomhattuk el annyira a kezdőket sem. Nem mintha olyan profi lettem volna, hogy egy kviddics csapatba mondjuk bekerüljek, de reménytelenül elveszett se voltam azért. A játék megmozgatott, kikapcsolt és elfeledtetett velem sokszor sok mindent. Nem igazán figyeltem, hogy mi történt a hátam mögött, de a gurkó becsapódásának tompa zajára összerezzentem. Ekkor kapta el Henriette is a cikeszt és nagyon büszke lettem rá. Reméltem, hogy Flor is látta. Lola viszont szarul járt, mert oldalba kapta a gurkó, és csoda, hogy nem repült le a seprűjéről. Nora persze nagyjából pánikba esve sietett oda hozzá, miközben én a többiekkel szépen lassan leszálltunk. Odasuhantam Henriette mellé, miközben biccentettem Hillnek is, jó terelő volt, és látványosan elveszett Flor nélkül. Vele összeszokott fasza csapatot alkotott, veszélyesek is voltak. Odamentem Henrette mellé.
- Szuper voltál, gratulálok - mormogtam olyan komoly fejjel, aztán aggódva Lola felé néztem. Legalább Nora ott volt mellette és adta neki azt a... nem is tudom, számomra érthetetlen barátnős támogatást. Még Tessa is megúszta a gurkót azért egy gyomrossal.
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Campbell, én meg csak hümmögtem egyet. Végül is nem ártott javítani az állóképességen. Reméltem, hogy azért nem futunk annyit, hogy kevesebb időnk legyen játszani.
– Öt pont a Mardekárnak, Jay. Remek hajtó vagy, jól összepontosítottál a mai órán. Miller, te azonban ennél jóval gyérebb teljesítménnyel rendelkezel. Ha azt mondja neked a kapitány, hogy állj be a kapu elé, beállsz és megvéded azt. Jay nevetve kidobálhatta volna a 150 pontot, míg te a fogót hátráltatod. Jó dolog a nagy mellény, de versenyhelyzetben a saját feladatodra használd fel. Tíz pont a Mardekártól - kezdte el az értékelést, én meg csak beletúrtam a hajamba zavaromban, nem szoktam hozzá a dicséretekhez, állatában sose kaptam. A pontok annyira nem érdekeltek, már kinőttem a versengésből, azok helyett inkább Lola miatt aggódtam. A végén már csak a lányok maradtak, és abból Nora persze még talán el is repült volna örömében seprű nélkül.
Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe! - oszlatott el minket Campbell, én meg már alig vártam, hogy átöltözzek és megkeressem Floriant. Látni akartam, ahogy megölelgeti a húgát, mert cukik voltak.
Naplózva


Henriette le Fay
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #49 Dátum: 2022. 09. 17. - 19:38:04 »
+1

⌘ r e a g c í m e ⌘


☾ 2003. 10. 06. ☽

Ahogy elkaptam a cikeszt, oldalról egy puffanástt és egy reccsenést hallottam, a cikesz a kezembe csapkodott, jó érzés volt, tudtam hogy van hova fejlődnöm de hát nem rég kezdtem.
– A játéknak vége. Henriette elkapta a cikeszt! – Ekkor már a kezembe volt a cikesz, nagyon örültem neki. Ezután elkezdtem, leereszkedni közben Lola jött oda mellém.
-  Bocs az előbbiért. Csak meg akartam nézni. Olyan jól ment volna a körmömhöz. Ügyes vagy - Mondta Lola
- Semmi baj. És köszi, te is ügyes voltál.- Válaszoltam letörölhetetlen mosollyal az arcomon. Eközben lassan leszálltam a többiekhez.
- Szuper voltál, gratulálok - Mormogta oda nekem Jayce majd tekintetét követve Lolán akadt meg a tekintetem. Őlehetett az a puffanás és reccsenés, jajj szegény.
- Köszi... te is nagyon jó voltál- Mondtam és már futni akartam megkeresni Flort, hogy elújságoljam neki, hogy elkaptam a cikeszt. Közben Theresához oda mentem.
- Örültem, hogy veled voltam egy csapatba, tök jó terelő vagy.-Mondtam neki, hisz a végére tényleg belejött. Majd mikor végre leszáljt mindenki Campbell megszólalt.
- Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni. – Remélem nem kell kifutnunk a világból azért..
-Henriette, van még mit tanulnod, de látom, hogy akarod és igyekszel. A szorgalom mindenképp dicsérendő, három pont a Hugrabugnak. Kicsit több önbizalom, Sandy. Ügyes vagy, jó a mozgásod. Három pont a Hugrabugnak. Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe! -Értékelt mindenkit Campbell, nem mondott újat de jól esett azért , alig vártam hogy mehessek az öltözőbe és végre pihenhessek egyet meg persze, hogy Flornak elmondja milyen volt az óra.
Naplózva


Claus Hill
Griffendél
*


blah blah blah

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #50 Dátum: 2022. 09. 18. - 08:29:37 »
0

Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~


AAARRRRRRGGGG


Az utolsó pillanatban Henriette elkapta a cikeszt, de persze azért Campbell se úgy játszott, mint egy Montrose meccsen. Tuti, hogy hagyta neki, hogy a csaj egy kicsi sikerélményt szerezzen. Legalább normális volt a pasas, meg az óra is eléggé bareszre sikerült. Azonban nem tudtam a gurkó közelébe jutni, így az kellemetlenül oldalba találta Lolát, én pedig egy kicsit mérges lettem magamra, hogy nem tudtam jobban terelni. Azért mégis csak másodéves volt a csaj.
- Clause, ha megkérhetlek, gyűjtsd be nekem a gurkót! Nora, a kvaffot! - magyarázta tanbá', én meg meglengetve az ütőt mentem a gurkó felé.
- Na gyere a papához, te foos - magyaráztam kellően hangosan és persze el is tudtam kapni ezt a kis szemét, aljas dögöt, hogy aztán le is zárhassunk a labdatároló dobozba, ami mellet Campbell ácsorgott. Megráztam magam és beálltam a többiek mellé, valahol Jay és Loláék közzé. Azért egyszer játszanék egy csapatban is Jayjel, eddig csak egymás ellen voltunk. A játék tetszett, az edés tetszett, végre csináltunk is valami értelmeset, nem csak céltalanul repkedtünk, meg manővereztünk, mint a régi órákon. Azért a dirinéni egészen jól kiválasztotta a tanárunkat.
- Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Lennox, én meg elvigyorodtam. Imádtam futni, a futás zsír dolog, de azt hiszem ezzel jelenleg egyedül voltam. Minden esetre ennek örültem, legalább át leszünk mozgatva a játék elején.
- Claus. Kiváló, remek a felépítésed, komolyan veszed a sportot. Ez pedig dicséretre méltó öt pont a Griffendélnek - mondta az értékelést nekem is, amikor felém pillantott én meg lazán, széles vigyorra húztam a számat. Gurkót fenekelni jó buli volt.
- Kösz, tanbá' - válaszoltam azért, majd amikor végre eloszlatott minket, robogtam is az öltöző felé, hogy átöltözzek és összeszedjem Alfot valahonnan, ahol éppen volt.
Naplózva

Lennox Campbell
(N)JK-Tanár
*****


a kviddicsjátékos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #51 Dátum: 2022. 09. 18. - 19:09:11 »
0

A repüléstan óra véget ért.
A helyszín szabad.
Naplózva


Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #52 Dátum: 2022. 10. 04. - 18:28:50 »
+5

A kviddics rejtély


Tanárok

Térkép

Nyugodt és csendes a környék, az erdő felöl madárcsicsergés nyugodt hangja csapja meg az érkezők fülét, messziről a tó környezetének hangja, vízcsobogás, egy-két hal felbukkanása a víz felszínén. Mintha csak kempingezni jött volna a tanári kar, lehet arra is sor kerül, de először is utána kell járni, hova tűnhetett a Roxfort kulcs és háztáj örzője, esetleg eltűnésének köze van-e a kviddics felszerelés felszívódásához.
A ház körül és belül is csendes volt, korábban már Friccs és McGalagony igazgatónő is járt itt, de nem találták Hagridot. A kémény nem ereget füstöt, nem hallatszik finomság készülte, sem tea fövése.
Brown professzor kérte meg a tanári kart, ha idejük engedi, ők is nézzenek körbe Hagrid házánál, természetesen az ő jelenlétével.
- Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni. – bökte oda komor arckifejezéssel Brown professzor, ahogy, a Hagrid házához vezető dombhoz értek.

1, Hagrid kunyhója
2, Kert
3, Tópart
4, Erdő széle
5, Kunyhó körüli terület
6, Éléskamra, raktár


Diákok

Térkép

Egy plakát jelzi a bámészkodók irányába a bejáratnál, hogy diákok részére tilos a helyszín látogatása, azonban zárva nincs a létesítmény, de még csak őrszemet sem tettek ki, aki figyelhetné a környéket az esetleges betolakodóktól. A délután egyébként csendes volt, az idő őszies, kellemes. Enyhén fújt csak a szél és a nap is még bevilágította a látóhatárt. A Kviddics karikák lustán pihentek a póznákok, mikor máskor izgatották várták, hogy bekebelezzenek egy-egy kvaffot, most unottan néztek le az éppen beérkező diákokra. Bár tilos a be és kijárás, még sincs olyan komolyan véve, legalábbis gyanús lehet az, hogy nem vigyáz a pályára és környékére senki.  Többen érkeztek a helyszínre, talán egyszerre, talán kisebb nagyobb késéssel vagy más oldalról megközelítve, mindenkit ez a látvány fogad. Reménytelen üresség, sehol egy hang vagy mozgás. Egyenlőre.

 1, Kviddics pálya
 2, Öltöző
 3, Szertár
 4, A kastély és a pálya közötti útvonal
 5, Kviddics pálya külső területe
 6, Kviddics pálya és Hagrid kunyhója közti terület




Játékszabályok

A játék négy körből fog állni, ez idő alatt körönként két nyomot lesz lehetőségetek keresni. Nem elégszem meg annyival, hogy “1.-es számmal jelölt helyszínen keresgélek.” Az ilyen megoldásokra nem fogtok nyomot lelni vagy rosszabb, hamis nyomra bukkanhattok. Konkrétan érdekel mit kerestek, milyen logika alapján. Alább a példa.:

“Ha kézzel vitték el a felszereléseket, kis eséllyel hagyhattak el egy-két dolgot a szállítás folyamán, ezért megnézem a szertár bejárata körüli fűcsomókat, bokrokat.”

Térkép jelzi a területen fellelhető számokat, így egyszerűsítve a keresendő helyszíneket, használjátok nyugodtan és kérlek tüntessétek fel a HSZ-ekben a keresendő helyszín nevét vagy számát.

Minden keresés természetesen feltételes módban íródjon, az én reagomban fogtok tájékozódni arról, sikerrel jártatok-e egy helyszín keresésénél és találtatok-e valamit.

A következő kör október 9-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  

Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #53 Dátum: 2022. 10. 05. - 11:58:27 »
+4

Sherlock és Watson
20031004



emberek
m o o d

Összehúztam magamon a dzsekimet, ahogy a szél feltámadt. Októberben már este hűvös volt, én pedig magam se tudtam mit kerestem itt. Igazából érdekelt, hol voltak a cuccaim. Azért elég menő seprűm volt, és szánalmasnak tűnt, hogy a meccsünk előtt tűntek el. Kíváncsi voltam de közben meg fáradt és álmos is. A szemem megdörzsöltem, ahogy a szél kissé szárazra fújta. A leveleket elsepregette a lábam alól, én pedig Florant várva ácsorogtam a lezárt terület előtt. Nem izgatott, hogy nem jöhettünk be. Annál izgalmasabbá tette a dolgot. Beletúrtam hát a dús hajkoronámba, miközben hunyorogtam a szélben. Tök kuss volt egyébként, és egyelőre nem volt rajtam kívül itt senki. Jól esett ez a pillanatnyi csend. Ha jöttek még mások olyan rám jellemzően bólintottam egyet. Kizártnak tartottam, hogy Lola kihagyja a bulit. Amint felbukkant lassan Florian is, feléfrodultam.
- Csá, Watson - fordultam felé nagyon szellemesen. Ezt a mugli történetet kivételesen ismertem, és Florian amolyan Watson féle srác volt. Nem mintha én Sherlock lettem volna. A kezemet a nadrágzsebembe nyomtam, hogy óvjam a hűvöstől.
- Szerinted hova a francba tűntek a cuccaink? Kissé megalázó - mormogtam. Szerettem játszani és ez valahogy elég röhejesen jött ki. Mintha mi loptuk volna el, vagy a hugrások. Laza mozdulattal léptem át a szalagokon, és beléptem a pályára, hogy körbenézzek. Furkász rohadul nem lehetett az biztos.
- Szerintem nézzük meg az szertárt - tettem hozzá. Meg is indultam a szertár felé, hátha találok ott valami értelmeset. Mondjuk nem is tudom, talán a nagy lopás közben elhagyott izét, esetleg csapást. Bár eleve eléggé őssze volt a szertár környéke a diákok miatt taposva, de jelenleg csak el akartam indulni valahol. Persze Floriannak is lehetett valami más ötlete igazából.
Sóhajtottam egyet és inkább gyalogoltam a szertár felé, hogy szétnézzek ott, hátha rálelek valamire. Jelre, nyomra, mit tudom én.
Naplózva


Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #54 Dátum: 2022. 10. 06. - 21:35:35 »
+4

megléptek
( disgusted noise)

pretty : akkor is csinosan vibe: secret
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



Az orromat elhúztam, ahogyan Lola társaságában a kviddicspálya közelébe értünk. Nem az udnor miatt, az kissé röhejes lett volna, csak egyszerűen az egész olyan ciki volt. Ciki, idétlen, és... Oscar izéje. Oké, állandóan orrba nyomott, akárhányszor azt mondtam neki, hogy "fel". Persze az elején még nem angolul mondtam, mert hát a megszokás. Aztán nagy nehezen leszoktam a közhelyes és prűd "föl"-ről. De hogy miért ütött mindig. Ez komolyan erőszak volt. És persze, hogy kiabáltam vele a saját anyanyelvemen, hogy beéget a pasi előtt, akibe belezúgtam, meg hogy az első kandallóba belehajítom. De mégis. Sajnáltam volna ha eltűnik.
- Most komolyan, miért? - tettem fel a drámai kérdést Lola felé, majd megálltunk Jay közelében. Integettem neki. - Valami perverz gyűjtögető ez? Még jó, hogy nincs a cuccommal a sport bugyim - magyaráztam tovább, aztán bekukucskáltam az elkerített cucc mögé.
Felsóhajtottam a nyomatékosítás kedvéért. Összehúztam magamon a Lolától kölcsön kapott fekete kabátszerűségemben. Még a fogaim is összekoccantak az esti, hűvös széltől, pedig reggel olyan szépen és erősen sütött a nap. Ehhez képest drasztikusan hűvösebb volt, és biztos voltam benne, hogy lilabőr vagyok. Iagzából teljesen izgalmas volt ez a négy évszak dolog, főleg hogy a fák levelei olyan gyönyörűek voltak. Le is rajzoltam őket, bár nem mintha a grafittal vissza tudtam volna adni a színüket. Szerettem rajzolni, de tehetséges semmiképpen nem voltam. Armin volt a tehetséges, gyönyörűen festett. Hiányzott a bátyám. Hiába voltunk nagyjából ugyan ott, mégis olyan messzinek éreztem. Szerettem volna hazalógni hozzájuk a hétvégén, és lehet meg is teszem. AMikor kisurranok bulizni, lehet jobb is a lelkemnek, ha Amrin ölelésébe bújok.
- Mégis mit keressünk szerinted? A perverzésg nyomait? - húztam el fintorra a szám, majd megráztam a fejemet. A pálya üresen festett a diákok nélkül, meg Len nélkül. Khm. De a lelátó üresen még sose esett ilyen jól. Furcsa volt ez a csend.
- Nézzünk szét arra - böktem előre, a kviddics pálya és Hagrid kunyhója közti terület felé. - Lola, Lola. Láttad a legújabb hajviselet divatot az újságban? - kérdeztem, olyan csevgő hangon, hogy ne fessünk olyan öregesen aurorosan.
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #55 Dátum: 2022. 10. 06. - 22:17:26 »
+4

lopni tudni kell
2003. 10. 04.




Nora és mindenki



Remélem, ez nem egy újabb kastélyfutás, aminek egy invito-nak kellett volna lennie. Túl sok időt töltünk mostanság amúgy is futással; kivéve, amikor Campbell nem figyel és elbújunk a rendszeres futáson a lelátók mögé, hogy csak az utolsó körben visszaálljunk, de hé! Tanulja meg, hogy jobban figyeljen… Legalább az egyikőnkre, aki úgy is szeretné.
Szóval az idő dementolos lehellete csak még rosszabbá tette az egészet, de persze Nora miatt itt akartam lenni. Meg azért is, mert nehogy gyanúba keveredjek. Nálam végülis van egy cikesz, ami akár az is lehetne, amit még pár hete lopott el valaki, kinek létére nem derült fény, ellenben azt a cikeszt pótolták már egy másik iskolaival. Szóval ezek miatt, meg azért, mert valaki keményen megfizet az egyedi Benjamin Fraseres seprűm eltűnéséért. Ha nem sajnálnám, biztos feldugnám a tolvaj hátsójába, de erre a célra majd kölcsönveszek egy gagyi iskolai Kométát.
- A sportmelltartód sincs, remélem. Tiszta mázli, én se hagytam itt. De a seprű… A seprűm! - morogtam bosszúsan, és a szemem zöld fényt szikrázott a bosszúszomjtól.
- Mégis mit keressünk szerinted? A perverzésg nyomait?
Kínomban sötéten kuncogtam, és úgy lépkedtem Nora mellett.
- Nézzünk szét arra. Lola, Lola. Láttad a legújabb hajviselet divatot az újságban?.
- Láttam, de őszintén, ez a két copf újragondolása. Mármint… Két bogyó, de azt két copfból csinálod. Tisztára mint Myrtille becsavarodva - sóhajtottam kiábrándultan, és a hajamba túrtam, hogy imitáljak két szerencsétlen copfot.
- Inkább a randihelyes cikk fogott meg. Szerinted mi a tökéletes őszi randihely? És nemmmm mondhatod a kviddicspályát, különben idehívom Campbellt magam helyett!
Csevegés közben azért csámborogtunk valamerre, amerre Nora mutatott, a pálya meg a kunyhó közé. Kerestem nyomokat, mert hát jól ismerem a tolvajok észjárását... Lábak nyomait kerestem a fűben vagy az ilyenkor jellemzően puha földben. Esetleg az avarban. Ha valaki elrepült itt, még annak is lehetett jele, mondjuk levert levelek a fákról gyanúsan egyenes mintázatban lepottyanva, vagy a fán akadt hajszál, ruhadarab… De nem hiszem, hogy valaki egy teherseprűvel jött volna bűnelkövetni, mert még a cuccok az hagyján, na de nincs az a seprű, ami Hagridot elbírná. A szőnyeg mondjuk igen. Hm, a krimisorozatokban is mindig az az elkövető, akire nem gondolunk… Ja. Biztos Nora volt. Damdamdaaaam!



Naplózva


Oliver Smith
Tanár
*****


Bájitaltan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #56 Dátum: 2022. 10. 07. - 20:42:45 »
+3

csak a baj


2003. október 04.


Smith prfesszor elégedetlenül sóhajtott fel, miközben Florian társaságában vonult keresztül a folyosókon, és a ruhát igazgatta magán. Igazgatóhelyettesesen akart megjelenni a kunyhó helyszínén. Mégis csak felháborította az események sorozata, persze nem kellett volna hagynia, hogy Florian is elmenjen keresgélni. Ki tuja milyen veszélyes alak ólálkodott a környéken. Ki tuja, nem-e a Rend tagjai susmorogtak a falak között. Zavarta a tény, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett az iskollában, melynek hírén sok csorba esett, hála Vitrol szánalmas, felbujtó cikkeinek. Szerencsére egy kicsit megnyugtatta az idegeit Florian kellemes közelsége. Ennek ellenére a szokásos masszív szigorúság uralkodott az arcán.
- Na akkor, nagyon vigyázzon, hogy nem e lopakodik maga mögé senki. És figyeljen oda, lehet vannak csapdák is. Vagy esetleg valami egyéb - magyarázta hűvös kimért hangon. Egy kicsit még a közös pillanatuk hatása alatt állt, de ennek ellenére arcán ennek semmi jele nem látszódott.
- Igazán, de tényleg vigyázzon - mondta a nyomatékosítás kedvéért. Persze, kissé aggódott, egyes balszerencsés esemének miatt Halloweenkor elhunyt itt egy Hollóhátas diák, a mára elfogott Illuzionista jelenlétében. Ha meg már egyszer megtörtént, meg fog megint. És nem viselte volna el a tudatát annak, hogy még egy diák vezsélybe kerül az ő jelenléte alatt. Kötelességtudata nem ismert határokat. Kiérve a sötét éjszakába még egy pillanatra ránézett Floranra, de megcsókolni nem merte, hiszen tiszta égbolt volt, és belátható tér.
- Nos - köszörüéte meg a torkát, aztán biccentett egyet. - Hamarosan találkozunk - mormogta, majd ha Florian is elengedte megindult határozott léptekkel a kunyhó felé. Szerencéstlen vadőrre folyamatosan rájárt a rúd, mégis a maga módján atyai jóidulattal kedvelte Hagridot.
- Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni - hallotta meg Brown professzor hangját, ahogy melléért. Egyetértően bólogatott hozzá, és hümmögöt is egy keveset.
- Bizony jól mondja - jegyezte meg, aztán tekintetével körbekémlelte a helyszínt. Nem iagzán értett a nyomozáshoz, habár a diákok nyomára kétség kívül rutinosan bukkant rá, a konyhás incidens is ezt tanúsította. Námán megindult aztán a kunyhóba, hogy ott nézzen kürül. Hátha felfedez valami elhullott ruhadarabot, vagy valami nyomot, amin elindulhatnak.
Naplózva


Demelza Digby
Tanár
*****


DD, alias a grifi királynője 8)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #57 Dátum: 2022. 10. 07. - 22:06:42 »
+3

prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 


outfit


Ha eltűnik pár seprű, meg egy nagy szőrös tag, akkor ez a legkellemesebb módja a keresésüknek. Mintha egy piknikre jöttünk volna. Derűs mosollyal a képemen, laza vörös blézerben és fekete cuccban érkeztem meg a tett - és a nyomozás - helyszínére. Talán csak a csendes háztáj és a ház élettelen ablakszemei, néma kéménye volt kissé lehangoló, de erre a bajra orvosság lesz, ha az ügy végére járunk, meg az is, amit a kis bájitalos flaskában hoztam.
- Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni.
- Bizony jól mondja - vágja rá Smith, épp, mikor én melléjük érek.
- Hosszú még az éjszaka, később sort keríthetünk arra is… - kacsintok Brown profeszorra, és sokatmondó pillatással megkocogtatom vörös körmömmel a blézer alat rejtőző üvegcsét. Aztán figyelem Smith-t távolodni a kunyhó felé.
- Egy séta a szép kertben, kedves kolléga? - kérdezem Brown-tól, és a kert felé intek.
Arra gondolok, hogy a puha termőföldben találhatok lábnyomokat, esetleg a szederbokrok leszaggathattak valamit az elkövetőkről, vagy netán épp az elkövetők dézsmálhattak bármit a konyhakertből, amelyen amúgy is meglátszik, ha valaki illetéktelen bármit művelt ott. Meg egyébként is, szép helyszín egy jó sétához. Fényt gyújtok a pálcám végére, mert a csillagok fénye bár szép, de nyomozáshoz kicsit kevés.
- Hasznos az auror a háznál... Mit szól hozzá, hogy a korábbi munkája itt is utoléri? - kedélyeskedem, amint behajolok egy bokor mögé, megnézni, hogy a takarásban nem-e lapul egy elhagyott tárgy, vagy valami emberi nyom.
- Ismer valamilyen felderítő bűbájt? Én ebben elég tanulatlan vagyok. Még. Pedig hasznos lenne - vallom be bohókás képpel, s közben arra gondolok, hogy a házam tanulói (meg egyébként a többi is) rávesznek, hogy egyre több varázslatot tanuljak auroroktól, meg túszvallatóktól. De ez a mai más. Nem valószínű, hogy ezt diákok művelték. Még jó, hogy valaki tapasztalttal tarthatok, aki nagy eséllyel nem hagy majd válaszok nélkül.

Naplózva

Florian le Fay
Griffendél
*


pocket full of trouble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #58 Dátum: 2022. 10. 08. - 12:45:44 »
+4

miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki


Valamik és valaki eltűnt, és mindenki furcsállja. Nagyjából ennyit fogtam fel, hiszen igazából csak Jay miatt jöttem el. Régen volt időnk együtt lógni úgy rendesen a tanítás után, mert hát Smith egyfolytában bűntetőmunkára hív magához. Most is onnan mentünk, együtt a helyszín felé, habár a tanárok egészen máshol akartak kutakodni, mint mi.
- Na akkor, nagyon vigyázzon, hogy nem e lopakodik maga mögé senki. És figyeljen oda, lehet vannak csapdák is. Vagy esetleg valami egyéb - magyarázta Smith. Nem sűrűn hallottam, hogy aggodalom csendülne a hangjában, ezért most különösen lelkes voltam. - Igazán, de tényleg vigyázzon - tette hozzá, én pedig beleborzongtam.
- Nyugi, prof. Velem lesz Jay. - Kacsintottam rá, majd szépen megindultam, hogy csatlakozzak a többi diákhoz.
Jayt nem volt nehéz kiszúrni, a lezártként megjelölt terület előtt ácsorgott és szokás szerint túlzottan magas volt. Kicsit irigykedtem a külsejére, mindene megvolt. Jó felépítésű volt, magas, dúshajú és helyes, míg én törpe voltam és még nem is néztem ki jól. Valójában törpe voltam és még átlagos is.
- Csá, Watson - köszönt, mikor mellé értem.
- Hali... bocsi, elkéstem? - kérdeztem és az összetúrt hajamat próbáltam megigazítani. Na, nem mintha Jaynek feltűnt volna, bár igyekeztem mostanában jobban figyelni a megjelenésemre, sosem voltam igazán kócmentes. - Szóval... - kezdtem, de be sem fejeztem még, már mentem is befele az elvileg tiltott területre.
- Szerinted hova a francba tűntek a cuccaink? Kissé megalázó - magyarázta Jay.
- Nem tudom. - Vontam vállat. - Nincs valaki, aki utálja a kviddicset...? Rajtam kívül? - kérdeztem vigyorogva. Nem akartam újra belemenni ebbe a dologba persze. A lényeg, hogy amikor játszottam szerettem, de kellő indokom volt félbeszakítani a dolgot.
- Szerintem nézzük meg az szertárt - javasolta Jay, én pedig követtem is a szertárhoz. Nekem sem volt jobb ötletem, meg hát a nyomolvasáshoz sem értettem, de talán csak valami lény volt a Tiltott Rengetegben. Valami, ami imádja a seprűket, a fát... ki tudja. Mindene esetre a szertár ajtó melletti részen kezdtem el bámészkodni, hátha tolvajfélénk elejtett valami rájellemző dolgot.
Még le is guggoltam.
- Szerinted Miller és Narek tényleg nyomoznak? Nem hinném, hogy be akarnák piszkolni a műkörmös kezeiket. - Magyaráztam, ahogy végig simítottam a fűcsomókon.
Naplózva


Henriette le Fay
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #59 Dátum: 2022. 10. 08. - 23:44:22 »
+4

⌘ Nem minden napi... ⌘
☾ 2003. Október. 04. ☽


Csendes napnak indult, hamar kidobott az ágy mivel ma lett volna, életem első kviddics meccse. Egész nap izgatottan ültem a padban, az már mindegy volt, hogy figyelek-e vagy sem, mert Sage óráin képtelen vagyok rá, ezért tanulok általában sokat délután. Mivel óra közben nehézkesen figyelek a tananyagra ezért délutánonként inkább előre megtanulom a leckét, így annyira nem is kell figyelnem. Ám az utolsó pár órában egy olyan hír járta végig az iskolát, hogy elmarad a meccs mert ellopták mind két csapat felszerelését, azt nem tudom,hogy a griffisekét vagy a hollóhátasokét is elvitték volna, de az biztos hogy a mardekárért és a miénket elvitték, ettől kissé ideges lettem, és alig bírtam megülni a fenekemen. Alig vártam, hogy vége legyen az unalmas muliismeretnek és mehessek fel a hálókörletbe, ott végre át öltözhessek és elindulhassak kissé utánanyomozni a történteknek. Felkaptam egy melegebb pulcsit és elindultam a helyszinhez, a kviddics pálya levan zárva, igaz senki se őrzi szóval annyira veszélyes nem lehet, így hát bemerészkedtem. Kissé beljebb sétáltam, megláttam a Nora és Lola párost, kissé távolabb Jaycet és Flort. Körülnéztem, tényleg elvittek minden felszerelést. Ahogy néztem Flor-ék a szertár felé vették az irányt Noráék meg a kunyhó és a pálya közt kezdtek el keresgélni, hát akkor fedjünk le minnél nagyobb területet és én elindulok egy harmadik irányba is. Kviddics pálya külső területe felé vettem az irányt hátha valami szokatatlant észre veszek, estleg egy elhagyott alkar védőt vagy egy laszakadt ruha darabot, vagy egy érdekes cipőnyomot. A lelátót fedő házak színeivel ellátot szövet alá is be-be nézegettem, hátha a fa cölöpökre felakadt valami, ha kell fel is másztam volna érte.
Naplózva

Oldalak: 1 2 3 [4] 5 6 ... 8 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.18 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.