Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Kviddicspálya és környéke => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 06. 01. - 19:45:47



Cím: Kviddicspálya
Írta: Mrs. Norris - 2020. 06. 01. - 19:45:47

(https://i.imgur.com/eLrRXaD.jpg) (https://i.imgur.com/VJZc7xv.jpg)

Az új kviddicspályát a régi pálya maradványaira építették, miután az porig égett az ostrom alatt. Az új pálya mindenben megegyezik elődjével, meglehet a gyep sokkal jobb állapotban van. Mindkét végében három-három karika található. Itt játszódnak a kviddicsmeccsek.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 11. 04. - 21:22:30
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i have to go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


Csípős, késő őszi szél rohant át az esti kviddicspálya fölött. Az öltöző bejárata mellett egy dobogó szélén ücsörögtem, és mélázva lóbáltam a lábam. A seprű mellettem feküdt, szép ezüstbe vonta a majdnem telihold erős fénye. Jó is, hogy tiszta éjszaka van, és ilyen kedvező fényviszonyok. Az aurorok miatt fényt nem igazán gyújthatunk, ugyebár.
Elsöpörtem egy tincset az arcom elől, és próbáltam nem tudomást venni róla, hogy remeg a kezem. Azért is, mert hiába fogadtam meg az ellenkezőjét, most megint tilosban járok, még akkor is, ha jó ügy miatt. És azért is, mert még nem gyógyultam meg igazán a vállamat ért lövésből, hiába minden mágikus gyógyítás. De elszánt kifejezéssel az arcomon igazítottam meg a kviddicstalárt magamon, és azon gondolkodtam, nem várok tovább Batesre. Rám is rámfér a gyakorlás, mert elég béna az a fogó, aki éppenhogy nem tud fogni. De a meccsig helyrejövök, csak azért is.
És a srácnak is össze kell szednie magát. Nem szerencsés, ha a csapatból ketten se bírnak a seprűn maradni a meccs végéig, márpedig az hagyján, hogy engem vállon igazított egy emberrabló a pisztolyával, de hogy Sebastiannak mi baja a seprűn maradással, az egyelőre nem tisztázott. De gondolom kigyakorolható. Elég jó képességekel rendelkezik, legalábbis a válogatón jól szerepelt. Őrzőnek lenni pedig nagyon izgalmas, legalább annyira, mint fogónak.
Fontos nekem ez. Annyi mindent helyre kell tennem magamban, annyi megrázó eseményt kell jól elpakolnom valahová, ahol tanulság lesz és nem lelkibetegség, hogy muszáj foggal körömmel megtartanom az életemben a kviddicset. Seprűn repülni olyasmi, mint lovon ülni, a menetszél is hasonló hatásokkal bír, jól kisöpri az ember fejét épp úgy, mint a szép gyepet a pályán. Amikor repül az ember, a gondok lemaradnak mögötte. Már majdnem olyan, mint súlytalannak lenni.
Gyorsan megráztam a fejem, most tudatosan nem akartam semmi olyasmire gondolni, ami megzavar. Semmi veszélyes. Semmi tűz. Csak kékesfekete éjszaka, zúzmarás pályagyep, hideg ezüst holdfény. Még a hajam is összefogtam lófarokba, hogy ne zavarjon.  Mindenki a kastélyban van, talán most lehet vacsoraidő. A lámpafény messziről kacsingatott felém az ablakokon át, de nekem jó volt itt kinn, messze tőlük. Könnyebb így koncentrálni, és ha bénázom a hülye sérülésem miatt, legalább azt is csak egy ember látja majd.
Amikor meghallottam a lépteket, felkaptam a seprűmet és leugrottam az emelvényről. Örültem neki, hogy mégis eljött, végülis csak egy cetlit hagytam a talárja zsebében, hogy ha akar, most tud gyakorolni, mert én is itt leszek.
- Szia! Minden rendben? - kérdeztem halvány mosollyal. Nem éreztem magam idétlen kedvemben, azért a közelmúlt eseményei rámnyomták a komolyság bélyegét. Egy kicsit.
- Ilyenkor a legjobb kviddicsezni. Míg mindenki kajál, nyugi van. Már többször voltam ilyenkor - jelentettem ki félig önnyugtatásul.
- Ha készen állsz, felszállhatunk, és mehetünk pár kört bemelegítésnek - tettem hozzá. A kezem remegett a sérüléstől, avagy a seprű a lelkesedéstől? Nem is tudom. Ma én is majdnem lepottyantam, és a cikeszt se bírtam elkapni. Muszáj lesz belehúznom.





Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 11. 07. - 15:48:07
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

Felnéztem a majdnem teliholdra, ahogy kiléptem a kastély ajtaján. A torkom elszorult, mert tudtam, hogy hamarosan itt az idő s ismét kihagyok jó pár napot… megint meggyötört leszek. Már most is éreztem a zsigereimben, ahogy elgyengülök. Furcsa, kicsit émelygős fáradtságként tört rám és ez természetesen az edzésünkön is meglátszott. Nem lepett volna meg, ha a csapatkapitány, Miles, előbb-utóbb úgy dönt, hogy kivág… hiába szerepeltem jól a válogatón. Gondolom ott még tetszett neki, hogy viszonylag kistermetű és gyors vagyok. Ez egy őrzőnél nem volt hátrány cseppet sem.
Ahogy ballagtam végig a füves területen, végig nézve az esti fényben a sporttaláromon, na meg a jobbomban szorongatott seprűmön, azon agyaltam, mekkora szerencsém volt, hogy sikerült feltűnésmentesen kiszöknöm. Minden tele volt aurorokkal, a folyosók, a nagyterem, a könyvtár és bizony a birtokon is elő-előfordultak, főleg napközben. Este felé már inkább csak a kastélyt fésülték át többször… talán ez volt az én szerencsém, hogy nem vették észre, amíg átszeltem az utat a kviddicspályáig.
Nem lett volna mondjuk szerencsés benyelni éppen most egy bűntetőmunkát. Ebben a tanévben elég rosszul viseltem az eddigi két átváltozásomat, sokkal jobban kimerített. Előtte és utána is szar… hol émelyegtem, hol majd elaludtam majdnem napközben, most pedig már a fejem is furcsán lüktetett, főleg a halántékom környékén. Jó is volt kijönni picit a levegőre, mélyet szippantani a hűvöséből. Csak akkor tört rám a kellemetlen izgalom, mikor már elértem a pályát. Ismertem Mira Harpellt az edzésekről, mert hát ő már felsőbb éves volt… de sosem beszélgettünk olyan komolyan. Ezért kicsit zavarban voltam, hogy elhívott egy közös kis gyakorlásra. Bassza meg, tuti ő is látta, mekkora szerencsétlen vagyok…
– Szia! Minden rendben? – kérdezte kedves hangon, mikor beléptem a pályára. Először nem vettem észre, annyira el voltam foglalva magammal, így hát akaratlanul is összerezzentem, ahogy megszólalt. Remek… tűnjek még szerencsétlenebbnek! Megpróbáltam úgy csinálni, mintha csak a hideg esti szellőtől rezzentem volna össze.
– Szia! Öööö… persze, csak…  – bólogattam és felnéztem a holdra. Ezt sem akartam… Merlinre! Most vagy azt hiszi majd, hogy félek a holdtól, vagy azt hogy félek a sötétben, vagy hogy vérfarkas vagyok… mármint akkor igazából már a tanárokon kívül két ember tudná, ami nagyon veszélyes lenne. Nem akartam a pletykák középpontjába kerülni.
– Ilyenkor a legjobb kviddicsezni. Míg mindenki kajál, nyugi van. Már többször voltam ilyenkor. – Talán csak nyugtatni akart, mert látta rajtam, hogy totál stresszben vagyok. Nem lett volna nehéz megállapítania amúgy.
Nyeltem egyet és bólintottam megint.
– Ha készen állsz, felszállhatunk, és mehetünk pár kört bemelegítésnek.
– Pe… persze… jó lenne… – próbáltam kinyögni valamit. Már tuti rájött, hogy vérfarkas vagyok abból, ahogy a holdra néztem… megráztam a fejemet és nagy nehezen felkapaszkodtam a seprűmre. Pont olyan könnyedén rúgtam el magam a talajtól, mint bármikor máskor. Eleinte még úgyis éreztem, hogy az arcomra csapódó kellemes szellő, kicsit élénkebbé tesz. Az első kör, amit szerencsére igencsak alacsonyan tettem meg, még jól ment… de a második… hát azonnal elkapott a hányinger. Éreztem, hogy szédülni kezdek, elkezdtem csökkenteni a sebességet, majd mikor már másfél méteres magasságban voltam, belecsapódtam a még valamennyire füves talajba.
– Bocsi!– Nyöszörgtem, mikor felálltam. – Kicsit izgulok még meg minden… – tettem hozzá, nehogy azt higgye, hogy éppen majdnem elájultam. Végül is nem sérültem meg annyira, csak egy kicsit felhorzsoltam a térdemet. – Próbáljuk újra? – kérdeztem fennhangon, ha ő még odafent volt a levegőben.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 11. 10. - 15:36:49
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


Ahogy megszólítom, összerezzen a srác, mintha tilosban járna. Amúgy igaza is van,  tényleg tilosban járunk, de csak egy kicsit. Nincs még olyan későn éjjel, kora este van, vacsiidő, ha nem volna a hülye rend ügyködése, nem is volna tilos még kint lennünk. És egyébként a vonalaimnak is jót tesz, ha kihagyok egy-egy étkezést. Azért még mindig vannak kételyeim, jó ötlet-e, hogy belerángattam ebbe Bates-et is, de aztán rájövök, hogy egyrészt annyira nem is rángattam, másrészt meg ha nem akart volna ő is gyakorolni, tán nem jött volna magától.
– Szia! Öööö… persze, csak… - tekint fel az égre kissé aggodalmasan, ahogy látom, én meg futólag követem a pillantását.
- Ne aggódj, szerintem jók vagyunk, nincsenek felhők. Viszonylag jól fogunk látni, minket pedig remélhetőleg senki. Mázli, hogy mindjárt telihold, nem? - teszem hozzá , próbálok optimista maradni. Tiszta felettünk az ég, csak a csillagok kisérik a Holdat. Úgyhogy felvázolom, amire gondoltam mai programnak, és mintha neki se lenne kifogása a tervek ellen, bár egy kicsit elbizonytalanít, ahogy dadog.
– Pe… persze… jó lenne… - mondja, én meg finoman bólintok, és még egy pillanatig elgondolkodva, kicsit aggódva figyelem, mert nem tudom hova tenni, hogy a szavai ezt mondják, de közben olyan, mint aki mindjárt sarkon fordul, és itthagy. Vagy elhányja magát. Kedvem lenne megkérdezni, hogy "De biztos?" de végül nem teszem, mert ez pont az ami csak úgyis még jobban elbizonytalanítaná. Én viszont most nem akarok hezitálni. Elszántan megszorítom a seprűnyelet.
- Oké - teszem hozzá, és azért próbálok biztató maradni. Intek a pálya felé, hogy csak utána. Igazából igyekszem feltűnés nélkül tanulmányozni, hogyan mozog, hogy száll fel, és hogyan repül, milyen a technikája. Miles az edzéseken nem nagyon  hagy nekem időt ilyesmire, mert az erőnléti edzéseket leszámítva én mindig a cikesszel gyakorlom a fogó feladatait, mindenféle elfogó pályát és technikákat gyakorlok. Most viszont a szemem sarkából, lopva figyelek. De eddig minden szuper. Úgyhogy én is elrugaszkodom, egy pillanattal Bates után. Így is maradok, lemaradva mögötte, legalább nem látja, mit bénázok össze.
Bosszantó, ha az ember teste nem fogad szót. A bal vállam megremeg, a seprű folyton félrehúz, ezért korrigálnom kell. Úgy festhetett kívülről, mintha be lennék csípve, de hát nem vagyok. Mert ezt is megígértem magamnak, meg bár nem várta el, Szöszkének is. Nem iszom alkoholt egy darabig. Pedig de jól esett volna egy korty valami, ami a vacak, nyilalló érzést a vállamban elűzte volna. De nem volt, maradt az adrenalin. Amiről az edzőpartner mindjárt gondoskodott is, hogy bőven legyen. Ugyanis egyszercsak lelassított, és egyszerűen elhagyta a fedélzetet.
- Sebastian! - kiáltottam rémülten, és beletapostam a nem létező gázba, hogy melléérjek.
Elég lassan és alacsonyan mentünk ahhoz, hogy ne essen nagyot, de azért így is majd’ egy embermagasnyit zuhant. Mire leért, már ott dobbantam mellette nem messze. Az utolsó két lépést gyalog tettem meg. El is ejtettem a seprűmet, mert bár én elfelejtettem, hogy fáj a vállam, az izmaim nem, és egyszerűen megszabadultak a nehezéktől.
– Bocsi! - mondta, én meg aggódva a kezemet nyújtottam, hátha igényli.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, előfordul - hadartam, és figyeltem, jól van-e.
- Kicsit izgulok még meg minden…
- Érthető, és majd belejössz.
- Próbáljuk újra?
- Persze. Sőt, csináljuk tovább - pontosítok, mert tegyük, vagy ne tegyük, de ne próbáljuk, mert az nem elég elszánt dolog. - De biztos nem vagy rosszul? Úgy tűnt, mintha leszédültél volna - teszem hozzá aggódva.
- Ami pár kör után velem is megtörténhet, még nem épültem fel egy elég durva sérülésből - sóhajtottam fintorogva, megértőn. - Az edzéseken is ki szoktam figyelni egy-két pontot a pályán, és mindig azokat nézem, hogy ne szédüljek el - teszem hozzá inkább tapasztalatmegosztás gyanánt, mert kéretlen tanácsot nem akarok osztogatni, de hátha jól jön neki.
- De ha gondolod, mehetünk egymás mellett is - javaslom, és azt nem teszem hozzá, hogy mondjuk sokra nem menne velem, annyi erő nincs a vállamban, hogy a seprűn tartsam. De legalább elterelem a figyelmét, mert láthatóan elég feszült, folyton a fejét kapkodja, meg a Holdat nézi.
-  Csak nem félsz a vérfarkasoktól? Nyugi, ma még nem telik… - próbálom Batest felderíteni egy viccelés én is felpillantok a szép, ezüstös fényű tányérra felettünk. Aztán elmegyek megkeresni a seprűm, és Sebastian mellé szegődve újra felszállunk.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 11. 15. - 18:29:33
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

Nem tudom, hogyan lehetek ennyire szerencsétlen. Mármint komolyan… nem elég, hogy remegek meg úgy viselkedek, mint egy félőrült, még a seprűről is lezuhanok. Jó, tudom, nem volt egy magas esés, de azért éreztem minden porcikámban, hogy szép lassan kezd kellemetlen irányt venni a dolog. Nem is figyeltem meg Mira repülését, pedig biztosra vettem, hogy tőle aztán sokat tanulhatnák… de annyira bele voltam merülve ebbe a furcsa, bódult érzésbe, ami végig lüktetett minden porcikámon, hogy nem tudtam koncentrálni. Nem tudtam volna egész egyszerűen megosztani a figyelmemet, s akkor meg azért zuhantam volna le a saját bénaságom helyett… bár az is a saját bénaságom… na mindegy!
Hallottam, hogy megijed és a nevemet kiáltja, de én csak azon voltam, hogy minél gyorsabban feltornázzam magam a fűről. Már nem volt olyan sűrű a gyep, mint mondjuk kora ősszel, így éreztem, hogy egy-két helyen még a sár is megült a taláromon, ezt kicsit bizonytalanul próbáltam leszedni magamról, miközben megérkezett mellém Mira is.
– Persze. Sőt, csináljuk tovább – mondta aztán, mikor eljutottam addig, hogy nagy nehezen a lábaim közé vegyem ismét a seprűmet. Készen álltam, hogy emelkedni kezdje megint, de sejtettem, hogy még folytatódni fog ez a beszélgetés. – De biztos nem vagy rosszul? Úgy tűnt, mintha leszédültél volna.
Megköszörültem kicsit a torkomat.
– Ami pár kör után velem is megtörténhet, még nem épültem fel egy elég durva sérülésből – folytatta. Nem értettem, miért akart megnyugtatni ezzel. Mármint nem tűnt úgy, mintha bármilyen jellegű sérülése lenne.
– Megsérültél? Játék közben? – kérdeztem, hogy eltereljem a figyelmet magamról. Nem akartam, hogy téma legyen, hogy leszédültem a seprűről, de bizonyára kénytelen leszek ezt még kimagyarázni…
– De ha gondolod, mehetünk egymás mellett is.
– Az jó lenne. Egy kicsit fáradt vagyok mostanság… de azt hiszem a hűvös levegő majd magamhoz térít – magyaráztam, de a hangom nem volt magabiztos, nem tudtam elrejteni, hogy egyáltalán nem bízom ebben. Túlzottan is kavargott velem az egész világ, a gyomromban is furcsa érzés ült meg. Még egyszer a hold felé pillantottam, sejtve, hogy ezzel végképp megerősítettem a lányt a rólam alkotott elképzeléseiről. Tudja, hogy vérfarkas vagyok… és ez persze ahhoz fog vezetni, hogy hamarosan mindenki tudni fogja a csapatból… nem lepett volna meg, ha a legtöbben Edwardot azért nyaggatták volna, hogy rakjon ki a csapatból. Mutáns voltam. Sejtettem, hogy megbélyegeznek majd ezért.
– Csak nem félsz a vérfarkasoktól? Nyugi, ma még nem telik…
Ez most komoly? Ez most komoly? Nem tudtam eldönteni, hogy most csak kóstolgat vagy teljesen halálkomolyan gondolja az egészet. Ahogy ránéztem és az ezüstös fényben találkozott a pillantásunk, láthatta rajtam a rettegést. Sosem tudtam elrejteni az érzéseimet, csak odahaza… de akkor sem kedvességgel, csak morgással, kegyetlen megjegyzésekkel. Itt viszont a diáktársak olyan könnyen láttak át rajtam… nagyjából mindenki sejthette, hogy valami bajom van.
– Nem vagyok vérfarkas! – vágtam rá, mintha máris meggyanúsított volna valamivel. Egy egészen kicsit megremegett a gyomrom is, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, majd szinte átesve a seprűmön, tette hátram egy lépést. – Nem vagyok… – nyögtem oda, de aztán nagy nehezen nyeltem egyet.
– Inkább még is csak repüljünk…


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 11. 16. - 21:36:35
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


– Megsérültél? Játék közben?
A fejemet ingattam finoman, közben elgondolkodtam azon, mondtam-e már ki hangosan, mi történt. De úgy töviről hegyire. Szöszkével nem beszéltem erről sokat, azt hiszem, menten elájulna. A legtöbben tudták, a csapatkapitánynak direkt nem szóltam, inkább kapjak még egy golyót, minthogy parkolópályára tegyen a közelgő meccs előtt.
- Nem, nem kivddics baleset. Itt Potterék óta nem igazán volt légipankráció, legfeljebb az ellenfél gurkóitól kell tartanod. De ez egy kisebb golyó volt. Hagyjuk - legyintettem, és jó is volt, hogy mozgattam a karom, mert addig sem remegett.
– Az jó lenne. Egy kicsit fáradt vagyok mostanság… de azt hiszem a hűvös levegő majd magamhoz térít - mondja, én pedig szélesebben mosolygok, helyeslőn. Felettünk hívogatón szikráztak a csillagok, nyájasan derengett a Hold. Olyan felemelő érzés volt fölfelé nézni, mintha az ember lelkét máris emelni kezdte volna a látvány, a végtelen űr és a varázslatos fények. Nem is értettem Bates aggodalmas képét, amit vágott, de azért, ahogy máskor is, jobb lett volna, ha most is inkább befogom. De persze most se tettem, meg is lett az eredménye.
– Nem vagyok vérfarkas! - ugatott le hirtelen, én meg értetlenül és kissé meglepve pislogtam rá vissza.
- Nem vagyok… - nyomatékosítja, én meg aprót biccentek, és zavartan inkább elfordulok, felveszem a földről a repüléshez szükséges varázsjárművet.
- Nem is mondtam… Csak, hogy nem kell tőlük félni. Csak egy rossz vicc volt, ne haragudj - dünnyögtem kicsit pironkodva, és zavaromban finoman meglóbáltam a seprűt. Egészen mintha sepregettem volna vele, de szerintem azt ezen a pályán még soha senki nem tette, itt nem erre használják a seprűket. Kivéve most.
– Inkább még is csak repüljünk…
- Igen, én is úgy értettem, hogy repüljünk egymás mellett - jövök rá, hogy több ponton is elbeszéltünk egymás mellett, de azért szerencsétlenül rámosolygok. - Szóval alacsonyan, mondhatni sétarepülésben. Gyere - intettem aztán jóval határozottabban, továbbra is töretlenül biztatólag, és átvetettem a lábam a nyélen, hogy végre rendeltetésének megfelelően használhassam a takarítóeszköznek látszó varázslatos tárgyat.
A menetszél ennél a tempónál nem vágott kirívón arcba, épp csak hűvösen megcirógatott minket. Még kényelmesen lehetett beszélgetni, direkt be is vártam a srácot. Anyámtól láttam, mikor a kezdő lovasokat oktatgatta, hogy egy kis beszélgetés mennyire jótékonyan eltereli a figyelmet arról, amire amúgy a tanulók túlságosan figyeltek.Görcsök nélkül sokkal könnyebb - gondoltam, aztán erősebben ráfogtam a nyélre, mert a vállam emlékeztetett rá, hogy bizonyos görcsöktől viszont nem lehet olyan könnyedén megszabadulni.
Amikor már egymás mellett mentünk, és Bates is megtalálta az egyensúlyát, mesélni kezdtem.
- Szóval, úgy sérültem meg, hogy hazalógtam az őszi szünetre. Házvezetői engedéllyel... - tettem hozzá, mert ebben az egy esetben egész jó kislánynak bizonyultam, és elkéredzkedtem Digbytől, hogy rendezzem a viszonyomat a nevelőapámmal.
- … és… És… izé, elraboltak, hogy megzsarolják velem a nevelőapámat, és az a lényeg, hogy vállon lőttek - mondtam fintorogva, mert így kimondva, hát pont olyan hülyén hangzik, amilyen hülye én vagyok, hogy ez csak velem eshet meg.
- De nem vertem nagy dobra. És már jól vagyok - tettem hozzá gyorsan, aztán elgondolkodva hozzá tettem:
- És egyébként aki meggyógyított, az a gyógyító is vérfarkas. Titokban persze. Issza a farkasölőfű főzetet, és annyi. Nagyon kedves amúgy, elég igazságtalan, hogy titkolódznia kell az emberek előtt - mondom merengve, kihagyva azt, hogy kicsoda is ő, hiszen nem akarom bajba keverni a nevelőapám nőjét, vagy barátnőjét vagy mije is neki az a hölgyike. Elvileg én nem is tudhatnék a dologról, csak hát lehet, hogy amíg Garden Lodge-ban lábadoztam, kihallgattam véletlenül egy telefonhívást…
- Szóval… Jobban vagy már? - kérdeztem aztán, érdeklődve pillantva rá, azért is, hogy ha megint szédülne, megtámogassam, mielőtt megint kényszerleszáll.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 11. 22. - 17:36:23
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

Még mindig éreztem, ahogy a gyomrom kavarog… abban sem voltam biztos, hogy nem fogom azonnal elhányni magam. Le fogok bukni… le fogok bukni és ezt kibaszottul tudtam! Beletúrtam a hajamba és inkább megpróbáltam más felé terelni a beszélgetést, de Mirával sokkal nehezebb volt, mint Miles-szal. Na az sem volt éppen egy ügyesen kivitelezett szituáció, mert nagyjából azonnal átlátott rajtam.
– Nem, nem kivddics baleset. Itt Potterék óta nem igazán volt légipankráció, legfeljebb az ellenfél gurkóitól kell tartanod. De ez egy kisebb golyó volt. Hagyjuk – legyintett. Egy picit elégedett voltam, hogy most nem rólam van szó, nem én érzem magam kellemetlenül, hanem ő. Vagy nem tudom… nem értettem az emberi érzésekhez, szóval valójában fogalmam sem volt arról, hogy tényleg zavarban van-e.
– Kisebb golyó? Rád lőtt valaki? – kérdeztem és máris Mirát egy akciófilm közepére képzeltem. Nem sok filmet néztem mondjuk, mióta a Roxfortban járok, s azelőtt is leginkább csak egy-egy pillantást vetettem azokra a dolgokra, amiket a szüleim néztek.
Hamar elmúlt persze ez a kis szünet és jött a pánik. A hold és a vérfarkas téma miatt hamar elkapott a hányinger. A tenyeremet egy pillanatra a gyomromra tapasztottam, most nem ment a megjátszás, éreztem, hogy ezen a helyzeten már csak rontani tudok, ha megszólalok, mégis megtettem… aztán úgy esve át szinte a seprűmön, kicsit hátráltam.
– Nem is mondtam… Csak, hogy nem kell tőlük félni. Csak egy rossz vicc volt, ne haragudj – mondta megváltozott hangnemben. Ráadásul úgy festett, mint aki éppen fel akarja seperni a pályát… de egyelőre jobban zavart, hogy nem tudok megszólalni normálisan. Éppen csak odadünnyögtem, hogy repüljünk… ennyit képes voltam még kipréselni az ajkaimon.
Igen, én is úgy értettem, hogy repüljünk egymás mellett – mondta és egy mosolyt eresztett meg felém, de még az is tök furcsa, mintha félne, hogy menten átváltozok és megeszem. Soha nem is ettem meg senkit, főleg azóta, hogy a bájitalt is kapom. – Szóval alacsonyan, mondhatni sétarepülésben. Gyere.
Bólintottam lassan, aztán óvatosan a lábaim közé kaptam a seprűmet, hogy egész alacsonyan felemelkedjek. Ez a tempó nem okozott még szédülést, de éreztem, hogy a hold mind nagyobb hatással van rám. A halántékom újra és újra lüktetni kezdett, finoman jelezve, hogy bizony hamarosan tényleg át fogok alakulni.
A menetszél segített kicsit. A hűvös érzés magamhoz térített és könnyedén tudtam Mirával tartani a tempót. Szerettem repülni alapvetően, olyan furcsa szabadság érzetet adott, amit odalent a földön nem éreztem. Ott a saját testem ketrecében voltam… s nem tudtam szabadulni a korlátaimtól.
– Szóval, úgy sérültem meg, hogy hazalógtam az őszi szünetre. Házvezetői engedéllyel...
Hümmögtem egyet. „Hazalógott” és „házvezetői engedéllyel…” Valahogy ez a két kifejezés nagyon nem fért meg egymás mellett, de engem aztán nem zavart. Ha lett volna egy olyan hely odakint, ahol otthon és nem egy siralomházban érezném magamat, bizonyára én is megpróbálkoztam volna ilyesmivel. Nekem viszont nem volt kedvem anyám könnyeit nézni vagy éppen azt hallgatni, ahogy apám engem szid, mert nem beszélek semmiről.
– … és… És… izé, elraboltak, hogy megzsarolják velem a nevelőapámat, és az a lényeg, hogy vállon lőttek.
Szóval mégis csak eltaláltam, mi történt vele.
– De nem vertem nagy dobra. És már jól vagyok – magyarázta, biztosan azért, mert meglepett fejet vágtam… sőt annyira rácsodálkoztam, hogy majdnem megint lefordultam a seprűről. Hirtelen kapaszkodtam meg, visszanyerve az egyensúlyomat. – És egyébként aki meggyógyított, az a gyógyító is vérfarkas. Titokban persze. Issza a farkasölőfű főzetet, és annyi. Nagyon kedves amúgy, elég igazságtalan, hogy titkolódznia kell az emberek előtt
Nyeltem egyet zavaromban. Ahogy ezt mondta, mintha azt várná, hogy szint fogok vallani. Nem tudom miért, nem éreztem úgy, hogy zavarná a dolog, talán mert a szavai egészen őszintén csengtek. De bennem még sok keserűség volt a vérfarkassá válásom kapcsán. Nem sokra emlékeztem az előtte lévő időkből, amikre meg igen, azokat fájt elveszíteni…
 – Vérfarkasnak lenni szar – ennyit mondtam és felpillantottam a holdra. Nem mondtam ki konkrétan semmit, de Mira már amúgy is rég tudtam, mi a helyzet. – Azt az ember nem választja. Rákényszerítik, még hozzá igencsak fájdalmasan…
Zavartan felnevettem és inkább megint terelésre vettem a hangot.
– És nagyon fájt a lőtt seb? – Hirtelen előbújt az izgalmat kereső énem, az amelyiket minden érdekelte. Talán pont ilyen voltam gyerekként, túl vakmerő, túl bátor… nem emlékeztem rá. Csak egy-egy kép maradt meg, mint a tévénézés és az akciófilmek, amiket a szüleim bámultak. Meg emlékeztem néhány játékra, amit a szomszéd kölykökkel játszottam… aztán csak fájdalom, harapások és a saját sírásom hangja maradt meg.
– Szóval… Jobban vagy már?
Bólintottam és hirtelen magasabbra repültem, egészen a kapuhoz, hogy egy nagy kört tegyek körülöttük. Még éreztem az émelygést és hogy bármikor lezuhanhatok, de megjött az önbizalmam. Hagytam, hogy a szellő egészen összeborzolja a hajamat. Talán kéne egy jobb seprű, mint annak idején Harrynek volt, hiszen még ma is ódákat zeng mindenki a Tűzvillámról… én nagyon örültem volna neki. Ehelyett csak az iskola egyik régebbi modelljét kaptam kölcsönbe. Az én családomnak nem volt pénze ilyen drága holmira.
Hirtelen megálltam, hogy bevárjam Mirát s ezúttal magasabban kezdjek vele némi beszélgetést, most már szigorúan kviddicses témakörben.
– Neked amúgy saját seprűd van?


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 11. 25. - 21:18:47
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


A repülés már majdnem súlytalanság. Talán nekem ez tesz jót, ahhoz, hogy lenyugodjak a nappali nyüzsiből, mindenféletelenség kell. Fénytelenség, színtelenség, hangtalanság, súlytalanság. És jeges hideg, ami szinte szemmel láthatóan, zúzmarát szórva fordul át szépen lassan nulla fok alatti fagyba. Ezért szeretek esténként lejárni - már amikor kijutok, és nem menekülök inkább vissza a kastélyba egy szaglászó tanár vagy auror elől - mert itt lehűt a világ.
Kellene gondolkodnom persze azon a másik fajta súlytalanságon, de azt a problémát is inkább jegelem, mondván hátha eltűnik majd magától, mint egy zúzódás, míg végül csak a tanulság marad.
– Kisebb golyó? Rád lőtt valaki? - érdeklődik Bates, nyilvánvaló lelkesedéssel terelné el a szót erre, de még eltart egy darabig, amíg megfogalmazom magamban a történteket nyomdafestéket tűrően. És kicsit ciki is az egész. Hogy lehetek ekkora balfék, de tényleg, hogy egyszer csak elrabolnak? Az az egy tanulsága biztos van a dolognak, hogy soha többé, semmilyen körülmények között nem hordok magamnál semmi Cartwrighthoz köthetőt, de még a nevét sem említem semmikor nyilvánosan. És megtanulom megvédeni magam, de úgy rendesen, hogy ilyen többet ne történhessen. Vagyis majd a csaja megtanít a téli szünetben. Izgalmas lesz, boldog karácsonyt, itt egy szamuráj kard - bár mivel a nő orosz, valami ahhoz illőbb fegyverrel kezdünk, gondolom.
Később aztán csak repültünk, és az valahogy megoldotta a nyelvem. A földtől eltávolodva talán a rossz élmények is messzebb kerültek tőlem, és így tudtam jobban rájuk nézni.
– Vérfarkasnak lenni szar - mondja Bates, és én óvatosan pillantok rá. Egyrészt mert meggyengült vállammal hajlamos vagyok arra menni, amerre nézek, pedig most aztán marhára nem kéne összeütköznünk, másrészt mert olyan fura, ahogy mondja. Kicsit nem tudom hova tenni. És megint a Holdat nézi. Értetlenül figyelem, ahogy folytatja.
 – Azt az ember nem választja. Rákényszerítik, még hozzá igencsak fájdalmasan…  - Nem sokat tudok ugyan a vérfarkasokról, de egyetértően bólintok, mert azt azért én is tudom, hogy hogyan “lesznek”. Fura, kis ideig egy fedél alatt tartózkodtam eggyel - de én azt hiszem, pont hogy az életemet köszönhetem neki, meg a büdös főzeteinek. Eszembe se jutott félni tőle.
– És nagyon fájt a lőtt seb? - kíváncsiskodik a másik hirtelen, én meg kínos vigyorral ingatom a fejem.
- Az az igazság, hogy magára a lövésre nem is emlékszem. Biztos fájt. Ciki, mert egyszerűen beájultam - vallom be fintorogva. Biztos valami izgalmasabb beszámolóra számított, pedig azzal nem nagyon tudok erről szolgálni. Illetve…
- Na de amikor magamhoz tértem, akkor aztán jó szar volt - folytatom új lendületre kapva. - A fájdalomcsillapító főzetnek meg olyan szaga volt, hogy az legalább annyira kínzás volt.
Aztán be is bizonyítja, hogy már jobban van. Hirtelen úgy elhúz mellőlem, hogy csak a számat eltátani van időm. Egy kicsit késve követem - ami amúgy fogó létemre elég kellemetlen, de hát most ez van - és hamarosan melléérek.
- Jobban, aha - vigyorgok rá. Pedig még mindig sápadt. Furcsán áll neki a holdfény, a szeme is tompán csillog, mint aki beteg, de jobbat nem tudok, mint reménykedni, hogy nem esik le. Kicsit nehezebb lenne elkapni, mint egy cikeszt.
– Neked amúgy saját seprűd van?
Szerényen bólintok, úgy fordítoma  Tűzvillámot, hogy jobban láthassa.
- Tavaly karácsonyra kaptam a nevelőapámtól. Nem véletlen zsarolták meg velem, a szerénység elkerüli - mondom pironkodva, próbálva elviccelni. De az igaz, hogy nagyon szeretem ezt a seprűt. Is. Nem a pénz miatt. Sőt, mostanság kezdem megtapasztalni, hogy van az a pénz, ami már túl sokba kerül. De ahogy a kviddicshez is, úgy ehhez is igyekszem felfejlődni szép lassan.
- És Neked? - kérdezek vissza a szememet meresztgetve, mert hát ebben a sötétben alig látni, és amúgy is, a seprű, pont szemből nem különösebben bonyolult látvány. Most, hogy így belegondolok, Bates sem egy vaskos forma, nem sokkal molettebb a seprűje nyelénél. Beteg talán? Valahogy olyan "nem tudom miért, de segítenem kell" érzés fog el újra, mint az edzés után, mikor felajánlottam neki, hogy gyakoroljunk együtt. Pedig most meg úgy tűnik, ő sokkal ügyesebb, mint én, és inkább rámférne a gyakorlás.




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 11. 29. - 20:03:58
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

Nem tudom miért bukott ki a számon, hogy szar vérfarkasnak lenni. Ez amolyan vallomás féle volt… mondjuk majdnem biztos voltam benne, hogy már lebuktam, így lassan az idegesség is lepergett rólam. Nem tudom miért… talán mert nem futott el sikoltozva, hogy lőjenek le. Voltak olyan kultúrák, ahol már régen golyót kaptam volna vagy olyan átkot, amiből aztán nem mászok ki soha. Tisztában voltam vele, hogy valahol szerencsés, hogy csak egy nyilvántartásban vettek be és akik  tudják, miféle vagyok úgy néznek rám, mint a pestisesre, pláne a minisztériumnál.
Nem bántam, hogy nem én vagyok a téma. Még egy lőtt sebről is kényelmesebben beszélgettem el. A rosszullét nyomán persze még ott dolgozott bennem a remegés, de már nem olyan elviselhetetlenül, hogy megzavarja a repülést. A lassabb tempóban a menetszél is sokkal, de sokkal kellemesebb volt. Egészen magamhoz térített a hűvös levegő, még az ezüstös holdfény ellenére is.
– Az az igazság, hogy magára a lövésre nem is emlékszem. Biztos fájt. Ciki, mert egyszerűen beájultam – mesélte Mira. Nem pillantottam rá azonnal, a tekintetem még egy pillanati a holdon nyugtattam. Csak ezután lestem a szeplős arc és a barátságosan csillogó szempár felé. Egy kicsit elhúztam a szájam, ahogy eszembe jutott a marás okozta fájdalom, meg az első átváltozásom emléke. Én is gyorsan elájultam mindkét alkalommal.
– Na de amikor magamhoz tértem, akkor aztán jó szar volt. A fájdalomcsillapító főzetnek meg olyan szaga volt, hogy az legalább annyira kínzás volt.
Elnevettem magam.
– Az az egyik legrosszabb tulajdonsága annak a főzetnek… na meg, hogy nagyon le tudja szívni az embert… – bólogattam. Engem is azzal kezeltek jó ideig a gyengélkedőn, bőven emlékeztem az aromájára s még a gondolatba is beleszédültem. Jobbnak láttam kicsit túllépni a fájdalmas dolgokon.
Kicsit gyorsítottam a seprűvel, hogy kicsit előre menjek. Szerettem a sebességet, meg a magasságot, ha éppen nem akartam elájulni a közelgő teliholdtól. Most is, olyan örömmel lendültem előre, hogy az még engem is meglepett… főleg, hogy leájulni sem ájultam a seprűnyélről.
Mira is lassan beért és ahogy fordult hát megnéztem magamnak a seprűjét. Egy igazi Tűzvillám volt, luxus márka a versenyseprűk között. Egy fogóhoz egyébként illet is az ilyesmi. Azt hiszem őrzőként én már egy újabb Kométával is beértem volna. Az nem gyors, de szép a kiképzése és a Jólsep-R-eknél azért fürgébben mozog.
– Tavaly karácsonyra kaptam a nevelőapámtól. Nem véletlen zsarolták meg velem, a szerénység elkerüli – magyarázta.
Hümmögve csodáltam meg a versenyseprűt újra. A karcsú nyél és az egyenes szálak a seprű végén tökéletesen festettek, főleg ahogy a polírozott felületen megcsillant a holdfény. Eléggé irigykedtem Mirára. Az én családomnak ilyesmire akkor sem futná, ha még mindig meg lenne a farmunk és a szüleim munkája.
– És Neked? – kérdezte és megnézte magának a seprűmet. Csak egy régebbi Jólsep-R volt, amit az iskolai kínálatból választani lehetett. Lényegében ez volt az egyetlen olyan, ami láthatóan nem volt olyan viseltes, mint a többi példány.
– Csak egy lassú, iskolai darab. Sajnos nem valószínű, hogy valaha lesz sajátom… elég drága egy normálisfajta – magyaráztam és megpaskoltam a seprű nyelét, mire az kicsit rángatni kezdett. Nevetve fékeztem meg, mielőtt még lerázott volna magáról. – Úgy tűnik nem szereti a baráti vállba veregetést…  – Tettem hozzá, majd felemelkedtem és bukfencet vetettem a levegőben az öreg seprű hátán. – Azt hiszem ez a legkomolyabb képessége.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 12. 02. - 21:43:03
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


– Az az egyik legrosszabb tulajdonsága annak a főzetnek… na meg, hogy nagyon le tudja szívni az embert…
Túl megértően bólogatott hozzá. Éreztem, hogy kerülgetünk valamit, vagy jobban mondva botladozunk körülötte. És az is furcsa volt, hogy láthatóan idegeskedett, de közben újra meg újra csak rátévedtünk erre a mezsgyére, ami nem is tudom, hova vezet. Aggódás a Holdtól, az a felkiáltás, aztán a kijelentés, hogy szar vérfarkasnak lenni… Nem az lehet, hanem az. Így kijelentő módban. Persze csak megfogalmazás, de most meg ez is. Mint egy célzás.
Végülis olyan lehet ez, mint amikor az embernek mondjuk a foga fáj. Tudom, hogy vacak érzés, hogy rohadtul nem kéne birizgálni, de újra, meg újra hiábavalóan odatapogatok a nyelvemmel megnézni, hogy nem-e szabadultam meg a kíntól. Persze nem, hogyan is tudnék, de mégis újra meg újra megteszem. Mert a félelemnél csak a remény erősebb. Hogy a fájdalom elmúlik, hogy a seb nem lesz ott… De ott van persze még sokáig, talán egy életen át. Mint a kör alakú sebhely a vállamban.
A repülés is ilyesmi most. Folyamatos teszt. Folyamatos bosszankodás. Szabadulni akartam ettől a kényelmetlenségtől, az emlékektől is vele együtt. Bates elhúzott, láthatóan magára talált. Én meg komótosan tudtam csak követni. Kicsit aggódtam, mi lesz, ha megint el találja véteni a fordulót, de nem, ügyesen megcsinálta. Pedig az előbb rosszul volt…
És akkor erősebb lett a gyanú. Hogy miért van rosszul. Hogy miért méregeti a Holdat. És a beszólásai is… Nem lehettem persze biztos abban, hogy tényleg az-e aminek gondolom, de már szöget ütött a fejembe. Míg a seprűkről csevegtünk is ezen rágódtam, meg azon, vajon jó-e azt a sebet tapogatni. Hogy csillapodhat-e a fájdalom, ha ott van.
– Csak egy lassú, iskolai darab. Sajnos nem valószínű, hogy valaha lesz sajátom… elég drága egy normálisfajta - mondja, én pedig szégyenlősen lesütöm a szememet egy kicsit. Dög nehéz lehet neki. Ha valóban az a helyzet, amit gondolok. Nekem szerencsém volt, hogy pártfogóra akadtam, ha ugyan nem is vérrokon, de a korábbi nélkülözésből hirtelen ez lett. Tűzvillám. Most jut eszembe, egyszer azt mondtam Szöszkének, hogy a lángnyelv az egyetlen dolog, aminek köze van a tűzhöz, és el tudom viselni. Pedig nem. Mert itt van a másik, pont abba kapaszkodom. És hát igen, harmadik is van, épp az előbb említett. De most pont azért jöttem ki repülni, hogy ezekre a dolgokra ne gondoljak. De ugye, az ember gondolata csak oda téved, ahová nem akar...
- Úgy tűnik nem szereti a baráti vállba veregetést… - jegyzi meg, aztán nekilendül, és tesz egy vertikális kört. Innen, ahol én vagyok, épp úgy tűnik, mintha a Holdat kerülné meg egy tökéletes, szép körrel. Szinte várom, hogy mi történhetne.
– Azt hiszem ez a legkomolyabb képessége - teszi hozzá, én meg csak bámulok rá nagy szemekkel, elgondolkodva. Tán több ideig, mint amire értelmes magyarázat van, s ezen feleszmélve összeszedem magam.
- Hát, a lovason múlik a lényeg. Szerintem Neked nincs is szükséged gyakorlásra, jól megy a repülés. Akarod kipróbálni a seprűmet? - kérdeztem, és invitálva a föld felé mutattam. Ha elfogadta, úgy is jó, akkor leszálltunk, ha nem, akkor csak a levegőben maradtunk.
- Persze csak ha… Ha nem vagy rosszul… - böktem ki, aztán egy nagy levegővétellel megembereltem magam, hogy határozottabban és nyugodtabban tudjak beszélni.
- És ha akarsz a rosszullétedről beszélni… Szóval azt mondtad, hogy nem, de ha mégis az vagy… - mondtam óvatosan, de jelentőségteljesen a korábbi tiltakozására utalva, kis szünetet tartva is. - … hát egy percig se aggódj miattam, mert nem gondolok semmit se. Csak azt, hogy nem akarom, hogy meghalj a következő edzésen, és-vagy kviddics meccsen - mosolyogtam, igyekeztem biztató lenni.
- És szerintem szemét dolog valakit olyan miatt hibáztatni, amiről nem tehet. Tudom, hogy nem tudok érdemben segíteni, de szívesen vagyok hallgatóság, ha úgy érzed, beszélnél valakivel - tettem hozzá, de kicsit aggódva, hogy majd jól elhajt a csudába, hogy ilyenekkel nyúzom. Még az is lehet, hogy eleve rosszra gondolok. Te jó ég, ha mégse vérfarkas, én meg itt célozgatok rá...



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 12. 11. - 19:06:09
 
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

Irigyeltem a Tűzvillámot, gyors volt, kecses az egész kiképzése. Bár az én Kométám is mutatós volt, de még a Nimbuszok is könnyedén beelőzték, nemhogy egy ilyen csúcskategóriás versenyseprű. Azért megmutattam mit tud az öreg kométa. Imádtam, ahogy az arcomba csap a szél, ahogy megborzongok emiatt a hűvöstől… a sebesség hiányzott csupán, de már ennyi is elég volt, hogy még jobban ellazuljak. A repülés volt a varázsvilág legjobb találmánya. A levegőben nem volt zavartság vagy éppen pirulás, ha valamit elrontottam, ott csak én voltam, a szél, a seprű. Ez pedig megnyugtatott, még ha az elmúlt alkalmak miatt magyarázkodnom is kellett. Az elmúlt egy évben nem igazán találtam a helyemet, nehezen viseltem az átváltozás előtti és után időszakot.
– Hát, a lovason múlik a lényeg. Szerintem Neked nincs is szükséged gyakorlásra, jól megy a repülés. Akarod kipróbálni a seprűmet? – kérdezte. Meglepődtem az ajánlaton. Mármint nem voltunk barátok és éppenséggel már sejthette, hogy vérfarkas vagyok. Erre a gondolatra azonnal keserűség futott át rajtam… ugye megijedt tőlem és azért akar kedveskedni, hogy ne bántsam. Ugyanakkor nem akartam kihagyni egy ilyen lehetőséget… mégis csak egy Tűzvillám. – Persze csak ha… Ha nem vagy rosszul… – Tette hozzá.
– Még jó, hogy ki akarom próbálni. Ez egy Tűzvillám – bólintottam aztán és megkezdtem a leszállást. Hirtelen olyan lelkes voltam, hogy a pánik is elszállt. Ha félt is tőlem, legalább jól jöttem ki a helyzetből és bár mocskosul kelletlenül éreztem volna magam, ha fél tőlem… én csak repülni akartam. Nagyon gyorsan repülni.
– És ha akarsz a rosszullétedről beszélni… Szóval azt mondtad, hogy nem, de ha mégis az vagy… – mondta, miközben földet értem és már kászálódtam le a saját seprűmről. Sejtettem, hogy még előkerül a téma… végül is kit nem érdekelne egy vérfarkas? Veszélyes dolog, ráadásul még mindig nagyon megpecsételi őket a varázslótársadalom, pedig erről aztán senki sem tehet. Persze vannak, akik visszaélnek az így kapott erővel… én meg még csak irányítani sem tudtam. Állandóan küzdöttem a tünetekkel, mintha a kamaszodással egyre rosszabbá vált volna minden. – … hát egy percig se aggódj miattam, mert nem gondolok semmit se. Csak azt, hogy nem akarom, hogy meghalj a következő edzésen, és-vagy kviddics meccsen.
Nem fordultam felé, de éreztem a hangján, hogy mosolyog. Éreztem, hogy megint végig fut rajtam egyfajta pánik. Nem akartam, hogy tudja… mert ha egy ember tudja, akkor hamarosan az egész iskola. Bár Jack sem mondta el senkinek, még akkor sem, ha összekaptunk éppen és közölte, hogy többé nem áll szóba velem.
– És szerintem szemét dolog valakit olyan miatt hibáztatni, amiről nem tehet. Tudom, hogy nem tudok érdemben segíteni, de szívesen vagyok hallgatóság, ha úgy érzed, beszélnél valakivel.
Nyeltem egyet és belenéztem a szemeibe, ha ő is leszállt már. Megigazítottam kicsit a talárom nyakát, mintha zavarna a létezésben… sőt egyenesen fojtogatna. Nem szeretettem volna kimondani, de már annyira ott volt közöttünk a levegőben a tény, hogy muszáj voltam szóba hozni.
Az vagyok. – Nyögtem ki nagy nehezen. – De ne aggódj, nem emiatt fogok meghalni kviddicsezés közben. – Tettem hozzá és kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nehezemre esne beszélni róla. Tényleg így volt, ezek a szavak szinte fojtogattak. Nem szerettem erről az énemről még csak gondolkodni sem… mert állandóan azt juttatta eszembe, milyen csalódás lehetett ez a szüleimnek. Számukra ez a világ egy csoda volt.
– Túl élhető… csak azt hiszem a hormondolgok változása miatt most ez is… kicsit felborult és ezért vagyok sokszor nem jól.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 12. 18. - 20:29:54
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


Határozottan nem tudom, mikor kell befogni. Ahogy köszörüli a torkát, már tudom, hogy messzire mentem - mondjuk nem ez az első eset, de hé, legalább rutinos vagyok benne.
– Túl élhető… csak azt hiszem a hormondolgok változása miatt most ez is… kicsit felborult és ezért vagyok sokszor nem jól.
- Ja, ezekből egy is elég. Bocs, hogy felhoztam - sütöttem le egy pillanatra a szemem, aztán rájöttem, hogy a megfelelő téma-elterelő eszközt történetesen épp a kezemben tartom.
- De ha most jól vagy, akkor tessék, ez még mindig egy Tűzvillám - nyújtottam felé a seprűt lelkes vigyorral, aztán kicsit komolyabban hozzá tettem:
- Próbáld ki nyugodtan, tényleg - nyúltam a másik seprűért, hogy megfogjam, míg nincs rá szükség.
- Csak legyél óvatos, vadul tud gyorsulni elsőre - figyelmeztetem, aztán hátébb lépek, hogy teret adjak a felszálláshoz.
Elnéztem, ahogy repül vele egy keveset, de hirtelen megdermedtem. El is vesztettem őt a sötétben, meg már nem is rá figyeltem. Az öltözők felőli kijáratnál mintha fényt láttam volna, és léptek halk hangja is társult mellé. Valaki közeledett.
A szám elé kaptam a kezem, mert persze, az első gondolatom az volt, hogy kiabálok neki, hogy vigyázzon. De akkor tuti le is buktatom magamat is, meg őt is. Így viszont, ha csendben maradok, talán meglapulhatok a lelátó tövében, na de Bates minden bizonnyal lebukik, hiszen mit sem sejtve repked odafenn, és pechünkre továbbra is nagyon szépen, fényesen süt a majdnem telihold a pályára. Mégis csak én hívtam ide, nem akartam, hogy miattam kerüljön bajba.
Vettem egy nagy levegőt, megszorítottam Bates kométáját a kezemben, és halkan osonva, a lelátók sötét árnyékában, de elindultam az ajtó felé. Legyen az bárki, mondjuk Mc Gali, vagy Friccs, vagy tudom is én, inkább előbb botoljon belém, mint hogy kilásson a pályára.
A fény, mint utóbb kiderült, Digby professzor pálcájának hegyétől származott. Láttam kilépni, ahogy a Hold megvilágította gyanakvó képét. 
- Jó estét, tanárnő - köszöntem rá olyan ártatlanul és olyan jó hangosan, hogy nem hogy összerezzent, de szerintem kicsin múlt, hogy a fejem leátkozza.
- Harpell - kapott a szívéhez bosszúsan, a rémülettől kissé remegő kézzel, én pedig színpadias értetlenséggel mosolyogtam rá, közben meg úgy helyezkedtem, hogy vissza kelljen lépnie az öltözőbe.
- Jaj elnézést, Digby professzor - harsogtam még hangosabban sajnálkozva. Bates remélhetőleg meghallja, és kereket old, mondjuk kirepül a pályáról, vagy ilyesmi.. - Nem akartam megijeszteni. Már épp befejeztem a gyakorlást…
- Amit el se kellett volna kezdenie. Ki van még itt magával? - kérdezte a prof, még mindig az iménti ijedelemtől szuszogva, de már egyre összeszedettebben.
- Senki, csak én - tettem hozzá, de a tanárnő minden áron megpróbált megkerülni, amit én nem hagytam, folyton beléptem elé.
- Ha hazudik… - kezdte a nő, én pedig a számat összeszorítva vártam, akkor vajon mi lesz velem...








Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sebastian Bates - 2020. 12. 20. - 23:52:46
  
To: Mira

2001. november eleje
(https://i.pinimg.com/564x/a4/dd/cb/a4ddcba650e9666c4ecfd2b7bf8fd85a.jpg)

– Ja, ezekből egy is elég. Bocs, hogy felhoztam – mondta és lesütött a szemét. Én is lesütöttem, ahogy végig gondoltam, mennyire nem kellett volna a vérfarkasságról beszélnem… persze a repülés elérte a szokásos eredményét. Felszabadult voltam és laza, eszembe sem jutott már zavarban lenni, hiába értünk le már egy ideje a talajra. Az adrenalin még éppen eléggé pörgött bennem ahhoz, hogy a magabiztosságom megmaradjon.
– Ugyan… – legyintettem, mintha nem is lenne fontos. Amúgy is jobban lekötött a Tűzvillám, amit annyira szerettem volna minél gyorsabban kipróbálni. Olyan gyönyörű volt az egész kiképzése, a karcsú nyél, a tökéletesen egyenes vesszők, amik a repülést könnyebbé tették. A gyorsulása nem véletlenül volt olyan, amilyen.
Átvettem a felém nyújtott seprűt, de egy pillanatig csak csodáltam. Észre sem vettem, hogy a Kométát átvette a lány… lefoglalt a gyönyörködés. Ölni tudtam volna egy ilyen versenyseprűért, de szinte teljesen biztos volt, hogy sosem leszek boldog tulajdonosa.
– Csak legyél óvatos, vadul tud gyorsulni elsőre – mondta, mikor már azon voltam, hogy a lábaim közé vegyem a seprűt. Óvatosan hátrált is picit, hogy elég helyem legyen az emelkedéshez.
– Ne aggódj, ismerem a Tűzvillám képességeit… – vigyorodtam el kicsit, jelezve, hogy repülésben legalább profi vagyok. Jó… a profi túlzás volt, de valahogy mindig éreztem, mennyire egy vagyok a seprűvel. Az első Repüléstan óra óta tudtam, hogy ez az én világom, ez a legnekemvalóbb dolog az egész varázsvilágban. Folyamatosan a repüléstechnikai kézikönyveket bújtam. Mindent tudni akartam… szóval minden számmal, minden trükkel tisztában voltam, amivel a Tűzvillámmal bánni lehet.
Imádtam volna azonnal felgyorsulni a lehető legnagyobb sebességre, ehelyett könnyen emelkedtem fel, és csak kellő magasságban kezdtem gyorsulni, míg a kviddicspálya apró pontnak tűnt odalent.
A szellő hidegen cirógatott végig az arcomon. Kitártam a karjaimat, hogy csak érezzem, nincs körülöttem semmi. Nem tudom mennyi ideig tartott, de élveztem a korlátok nélküliséget, a csendet… a biztonságot. Nekem ez volt az. Itt nem létezett vérfarkasátok, nem voltak bámuló emberek és semmi zavar. Lehunytam a szemem. A seprű nem billent meg, tartott erősen, mintha tökéletesen eggyé váltunk volna.
Csak akkor vettem észre, hogy Mira eltűnt, mikor ereszkedni kezdtem. Kicsit meglepett… mármint ki hagyna egyedül egy majdnem vadidegent a Tűzvillámával? Én biztosan nem. Ahogy földet értem, körbe néztem, de sem a lelátón, sem máshol nem szúrtam ki, szóval elindultam az ajtó felé… ahol hamarosan egy beszélgetést hallottam meg.
– Senki, csak én – mondta Mira, kicsit talán más hangon, mint ahogy velem beszélt. Az jutott eszembe, hogy egy auror jött utánunk és talán most próbálja meg számon kérni, de fogalmam sem volt, pontosan mibe trappolok bele. Nem gondolkodtam, csak siettem, nehogy még több pontot veszítsünk.
– Ha hazudik… – és ezen a ponton pillantottam meg Digby professzort. Nyeltem egyet, mert a tekintete azonnal rám vándorolt. Én igazából csak a hangját, a körvonalát ismertem fel, hiszen elképesztően sötét volt és még a hold ezüstös fénye is kevés volt, hogy tökéletesen megvilágítsa a területet.
– Jó estét…  – köszöntem, szinte azonnal el is engedve a korábbi önbizalmamat. Megremegtem, tudtam, hogy most aztán rohadtul megszívom, mert ha pontot nem is von le, jól megbüntet majd. – Én csak… én csak… – magyaráztam, de ha jelezte, hogy induljunk a kastély felé megindultam. Mirára pillantottam, ahogy mellé értem.
– Bocsi, hogy bajba kerültél miattam… – motyogtam szerencsétlenül, mégis csak miattam jöttünk ide.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Mirabella Harpell - 2020. 12. 28. - 05:52:09
Kviddics korrep
2001. November eleje

 (https://i.pinimg.com/564x/ce/cf/2f/cecf2f8d14406c6432109eba35c7a221.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/c5/8d/cf/c58dcf847afb527d08a9ac2da7e4b556.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/7b/dd/67/7bdd67cf8082193c91b9a2a62d1879b2.jpg)


 no matter how far i go (https://www.youtube.com/watch?v=wAqSWeykXrg&ab_channel=EpicMusicWorld)


– Ne aggódj, ismerem a Tűzvillám képességeit…
Bólogattam megnyugodva, aztán figyeltem, hogy szépen, ésszel felszáll. Amikor én megkaptam ezt a seprűt, majdnem össze is törtem őt is, meg magamat is, telibe beleugrottam vele az egyik lelá ponyvával takart oldalába, és még jó, hogy nem trafáltam el épp egy tartóoszlopot vagy ilyesmit.
Most már megfontoltabbnak érzem magam. Nem is értem miért, hová rohantam annyira. A vállam sajgása emlékeztet, a kőmedál a nyakamban viszont hogy, hogynem, egy ideje már majdnem valóban csak egy darab kő. Pedig emlékszem még halványan, milyen súlya volt, hogy tudta égetni a mellkasom. Most csak egy kis hideg kavics. Mitől hűlt ki így?
Nagyot sóhajtok, és ahelyett, hogy merengenék, inkább arra koncentrálok, hogy a kialakuló katasztrófális helyzetből valahogy kihozzak valami értelmeset.
Digby nem fejezi be, mi történik, ha hazudok, de gondolom, nagy baj. És hogy igaza legyen, Bates be is fut, ékes bizonyítékául, hogy hazudtam. Kedvem lenne homlokon vágni magam, de azért kínomban inkább elmosolyodom.
– Jó estét…
- Nahát, Bates, micsoda meglepetés - bukik ki belőlem olyan színpadias ártatlansággal, hogy jó, hogy nem szakad ránk a közeli emelvény mindenestől. Vagy az ég. Digby az átlátszó kísérletre felvont szemöldökkel, unottan sandít rám, én meg egyre szélesebb vigyorral nézek vissza rá, és a vállamat rángatom - már amennyire kedvem van, tekintve a fájdalmat.
- Bates? - fordul aztán a háztársam felé, keresztbe fonva a karjait. Egyébként szerintem rohadtul jól szórakozik rajtunk, a szadista, biztos nem véletlenül lett házvezető. Mosoly bujkál a szája sarkában, főleg, mikor Sebastian olyan szinten behúzza a nyakát, hogy elmenne tiszteletbeli teknőcnek.
– Én csak… én csak…
- Egy kis éjjeli sétarepülés, netán? - kérdezi a prof kicsit mindkettőnktől, persze jó agadag gúnnyal, aztán a seprűkért nyújtja a kezét, jelezve, hogy adjuk oda neki őket. Szomorú képpel nyújtom át az iskolai modellt.
- Irány a kastély! És ezért minden este varázslat nélkül fogják kitakarítani az öltözőt és a pályát, varázslat nélkül, egy hónapig. Beoszthatják, melyik este melyikük - teszi hozzá, miközben lendületesen, a seprűkkel seperve a kastély felé terel minket. Azon gondolkodom, tud-e vajon Bates titkáról. Minden esetre jófej, hogy egyszerre büntet meg, és biztosít további gyakorlási lehetőséget.
- Én takarítok elsőnek, úgyis az én ötletem volt - ajánlkozom, Bates mondatára meg csak legyintek, elvégre ő meg miattam.
- Csapatmunka volt - súgom vissza, aztán nem szólok többet, mert Digby pillantása elhallgattat.

Köszönöm a játékot! A helyszín szabad.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 01. - 18:32:43
REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/92/65/9c/92659c14d7b3be42a918f0914abe638f.jpg)

to: Mindenki

A füves pályán álltam, meglehetősen büszkén kidüllesztve a mellkasomat, ahogy a tanulók gyülekezni kezdtek. Mindenkinek jó előre megmondtam, hogy kviddicstalárban érkezzenek, a csapatok tagjai a saját egyenruhájukat is vieselhették. Nem számított, úgyis kevert csapat lesz.
– Sziasztok! Örülök, hogy szép számban megjelentetek az első Repüléstan órán, ami egyben egyfajta felmérés is a kviddicscsapatok tagjaival szemben. Szeretném látni, hogy akik játszanak, milyen képességekkel rendelkeznek.  – Mondtam, majd végig néztem a társaságon. – Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana.  – Mondtam és intettem nekik, hogy gyűljenek körém, álljunk körbe, majd intettem, hogy a tőlem jobbra álló kezdje meg a mondókáját. Figyelmes voltam, ugyanis nagy terveim voltak erre az órára. McGalagony elmondása alapján jó ideje el volt hanyagolva a kviddics és ennek most véget akartam vetni.
– Köszönöm. Azt bizonyára tudjátok, hogy a Montrose Magpies fogója vagyok, így bőséges kviddicses múlttal rendelkezem. Azonban.  – Tartottam némi hatásszünetet. – Én magam is ezen a pályán kezdtem és ezen a pályán fedeztek fel. Így kerültem be az első csapatomba, akkor még tartalékjátékosként. Mára már persze a világ harmadik legfürgébb fogójaként tartanak számon. A leggyorsabb cikeszelkapásom egy perc volt.  – Meséltem nekik lelkesen a részleteket, amolyan inspirációként.  Megköszörültem a torkomat, majd folytattam: – Azért kérdeztem meg, milyen poszton játszanátok, mert a mai napon kviddicsezni fogunk. Nem. Nem házak szerint lesztek szétosztva, ezért megkérném, hogy a felesleges farokméregetést a házak között mára tegyük félre. Most mindannyian profik kviddicsjátékosok vagyok, akik szeretnék megnyerni a meccset, ám tisztelettel bánnak a másikkal. A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el! – Tettem hozzá, ha pedig felszálltak, elvettem a kis papírkupacomat a pálya széléről és elkezdtem bele vadul jegyzetelni.


Tudnivalók:
- Viszonylag gyors köröket tervezek, ezért megkérnék mindenkit, hogy maximum 300 szavas reagokat írjon.
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 5. éjfél. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 09. 02. - 15:43:33
♥ szelet kiabálunk  ♥
Do it with passion or not at all
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
pretty : z ö l d  (https://i.pinimg.com/564x/a7/aa/99/a7aa99d214e9856ed1d27e65fe65a037.jpg) ♥ vibe: supercut (https://www.youtube.com/watch?v=c8tCFiNyfh0&ab_channel=starclouds)
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



- Úgy érzem magam, mint egy házimanő ezzel az izével a kezemben - magyaráztam Lola felé fordulva, miközben vártuk, hogy elkezdődjön az óra. Közben messzire eltartottam magamtól ezt az izét, aminek még csak eszembe sem jutott az angol szava, mert hát olyan gyakran használom ezt a szót. Nem volt stílusos sem ez, sem a kviddics talár. - Az ott Ben Fraseré? Nem vagy semmi, csajszi - kérdeztem aztán elismerően el is vigyorodtam, ahogy megnéztem Lola kezében. nekem Oscar odaadta a sajátját, ami elmondása szerint egy jó minőségű darab volt. És még az angolok voltak elájulva maguktól, hogy milyen előkelőek. Persze seprűn nagyon azok voltak... Inkább csak próbálom összeszedni magam, és normálisan viselkedni az órán. Nem akarok ciki lenni Len előtt. A bemutatkozástól görcsbe rándult a gyomrom, és inkább megvártam, hogy rám kerüljön a sor. Hát azt hiszem legalább valamilyen benyomást már keltettem rá. Nem akartam rizsázni.
-  Nora Narek vagyok - mondtam azért magabiztosan, miközben hol Lenre, hol a bigyóra bámultam a kezembe. - Őrző lennék... majd...  - sóhajtottam. Az csak úgy ott volt. Meg néha arrébb ütött egy kvaffot. Inkább csak csendesen hallgattam a bemutatkozás után, ahogy Len mesélt. Nem igazság, hogy most kedvesebb volt. Na mindegy. Legalább repülni szerettem, még ha eddig csak szőnyegen ültem is. Ami eléggé menő volt. De viselkedtem, és nem akartam kínos helyzetbe hozni, úgyhogy amilyen nehéz volt inkább csak rendesen ácsorogva hallgattam végig a bevezetőt. Hátha úgy jobban leesik neki, hogy nem vagyok olyan.. ribis.
- Most mindannyian profik kviddicsjátékosok vagyok, akik szeretnék megnyerni a meccset, ám tisztelettel bánnak a másikkal. A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a távval. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Lolára néztem, aztán csak fellendültem a seprűre, és igyekeztem kiverni a gondolatot a fejemből, hogy rendkívül idétlenül néztem ki. Fura volt, hogy láttam a lábam alatt a talajt, de azért sikerült felszállnom, és Lola mellett meg is indultam megtenni a köreimet.
- Szerinted meg van fázva? - kérdeztem tőle odafent, mert már nem hallhatott minket, miközben igyekeztem belerázódni a repülésbe, mert hallottam, ahogy ott lent köszörülgette a torkát.
Az első pár körben béna voltam, még talán Lolának is jobban ment, aztán azt hiszem belejöttem, és  a végére sikerült tök jó utolsó köröket mennem. Ha szőnyegem lett volna, huszat is mentem volna... vagy huszonötöt.. sokat. Örültem a repülésnek. A szőnyegemmel nem gyakran tehettem meg, mert nem is hozhattam volna magammal, de hát a szőnyeg, az szőnyeg.
De a repülés az repülés volt, béna angolosan vagy keletiesen, és nem szólt másról, mit befogni és megszelidíteni egy kicsit a szelet.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 09. 02. - 19:31:13
The start of a career

(https://i.pinimg.com/564x/a8/b0/bd/a8b0bdfb3456bff2d31a4c37854de4a5.jpg)
2003. szeptember 6.

Örültem, hogy ennyire korán elkezdődnek a repülés órák. Kíváncsi voltam Campbell professzorra, és a kviddics tudására. Na persze, ő meg a mi tudásunkra volt kíváncsi.
Amikor a kviddics pályára értem, voltak ott már páran. Nyilván a legtöbben lányok, ők nem is a kviddics miatt voltak itt, hanem a jóképű tanár bácsi miatt. A fiúk - meg az a néhány lány, akik a csapatokban játszottak -, akik tényleg a sport miatt érkeztek. Bosszantó volt, mert a repülés órák eddig tényleg a repülésről szóltak elméletben és gyakorlatban is, most meg hirtelen nagyon népszerűvé vált ez a tanóra.
Jó, bevallom, azért tényleg vonzotta a tekintetet ez a Lennox Campbell, de ennyire azért mégsem. A kíváncsiskodók igazán megelégedhettek volna vele a reggelinél, meg a vacsoránál.
Én mindenesetre odaballagtam a pálya szélére, biztos, ami biztos magammal hoztam a DragonWingemet (nem a legújabb típust, volt egy bejáratott régi, szeretett seprűm). Nem volt szándékomban sokat repülni - az előző tanár megértette, hogy én inkább elméleti szinten űzném a repüléstant -, de ki tudja, mit várt el Lennox... vagyis Campbell professzor.
Amikor összegyűltünk, és elkezdődött a tanóra, a professzor egy bemutatkozást kért tőlünk:
-Tessa McCarthy vagyok. - Kíváncsian pillanatottam Campbell professzorra, hogy mond-e neki valamit a nevem. - Én családilag hozom magammal a repülést - mutattam fel a seprűmet. - A Griffendél csapatában nem játszom, és nem is tervezek, viszont sportújságíró szeretnék lenni, és minden érdekel, ami a kviddiccsel és a repülés elméletével kapcsolatos. Szóval, ha lehet, akkor én inkább a földön maradnék... - próbálkoztam be a professzornál.
Ha megengedte, hogy ne szálljak fel, akkor kedélyesen elnézegettem a többieket, különösen a csapatokra koncentrálva, ha pedig repülnöm kellett, akkor felszálltam, repkedtem pár kört, és amikor láttam, hogy a többiek befejezték a körözést, én is leszálltam velük.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 09. 03. - 09:23:18
Kviddics
20030906

(https://i.pinimg.com/564x/23/c5/f8/23c5f8bccb6c307e9f6df89056f1ab90.jpg)

mindneki

Beletúrtam a hajamba, miközben a saját kviddics taláromban ácsorogtam a pályán. Fél füllel hallgattam magam mellett Noráékat, és igyekeztem nem röhögni azon, hogy nem jutott eszébe a seprű szó. Egy kicsit izgatott voltam, bár a szokásos nyugalmammal álltam a két lány mellett. Kíváncsi voltam, hogy mennyivel lesz ez másabb, mint Welch órája, bár azt hiszem Campbell legalább határozottan lelkesnek tűnt, nem úgy mint az elődje. Kicsit hiányzott Florian, de ha ott ücsörgött a lelátón, akkor intettem neki egyet, ha csak nem volt éppen megint valami hülyeség miatt büntetőmunkán egy bizonyos professzor miatt. Intettem egyet Henriette-nek is, amikor megérkezett.
- Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana - kezdte el az órát Campbell, én pedig amikor rám került a sor, én is a rövid bemutatkozást választottam, mint Nora. Amúgy sem volt a családomnak sok köze a repüléshez, mint annak a griffes kiscsajnak, aki még az edzést is meg akarta úszni. Meg amúgy sem voltam az a bőbeszédű gyerek.
- Jayce Hansel. Hajtó vagyok a csapatban - mondtam, miközben kicsit arra gondoltam, hogy idén fogok valószínűleg utoljára repülni. Kicsit ez lehangolt, mert szerettem a sportot, de amúgy sem voltam benne olyan őrült nagy tehetség, mint Fraser. Flor is jól játszott, csak valaki tönkretette az álmait. Mondjuk amúgy is nekem más terveim voltak. A cikesz kapásra csak elismerően hümmögtem egyet. Fogónak kemény meló volt lenni.
Amikor kikaptuk az első feladatunkat, könnyedén felpattantam a seprűmre, és megkezdtem a köröket, miközben a bizonytalanabbul repkedő többieket kerülgettem. Magabiztosan és gyorsan be is fejeztem a bemelegítő körökkel, és utána biztonságban meg is érkeztem a zöld fűre, amikor befejeztem.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 09. 03. - 12:24:41
⌘ Kviddics ⌘

(https://i.pinimg.com/564x/b3/68/2f/b3682f0b7a450a7f8ddadc3e7c04d7b2.jpg)
☾ 2003. 09. 06. ☽

Izgatottan léptem be a kviddics pályára a kviddics taláromba. És a kezembe fogtam a saját seprűmet amit még nyáron kaptam, hogy tudjak gyakorolni, és majd a meccseken használjam is. Megláttam Campbell-t utána végig néztem a társaságon. Kissé csalódott voltam, hogy nem volt itt Flor mert láttam mennyire szerette. Jayce-nek vissza intettem, majd meg akadt a szemem kettő mardekáros lányon, ők voltak az utolsók akikre számítottam itt, de hát külső alapján nem szabad ítélkezni.Kissé féltem attól, hogy ő fogja tartani, de vártam hisz egy elég híres játékosról volt szó. Campbell belekezdett az órába.
– Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana. – Sorban haladtunk, mint ahogy páran én is egy röviden bemutatkoztam
- Henriette le Fay és fogó vagyok a csapatban.- Miután mindenki bemutatkozott, neki állt egy hegyibeszédnek, ami érdekellt de már seprűre akartam ülni. Reméltem, hogy megjelenik Flor a lelátón és oda integethetek neki.
- A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el! – Végre mondtam magamba, felültem a seprűre mint mindenki és neki kezdtem a köröknek. Én és néhányan kerülgettük a többieket akik még cscak most jönnek bele, mikor Jayce leszáll nekem még volt három köröm így azt, gyorsan letudtam és leereszkedtem mellé.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz vele az óra...- Mondtam Jaynek majd vártam, hogy a többiek végezzenek.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Claus Hill - 2022. 09. 04. - 15:51:01
Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~
(https://i.pinimg.com/564x/ef/b7/6f/efb76f84dc95a6ac404d901a6f6e9032.jpg)

AAARRRRRRGGGG


Alig vártam, hogy végre seprűre szálljak. Végre a tanár is szimpatikus volt, és mivel imádtam a Montrose-t, nagyon örültem annak, hogy egy Campbell fog minket tanítani. Még volt pár évem a suliból, úgyhogy szerencsés voltam, hogy ilyen menő gyerekkel edzhettem. Nem úgy, mint Harpell, aki biztos vagyok benne, hogy ott ezsi meg a féltékenység, ahol van. Én tökéletes évjáratba születtem, ezek szerint, hogy az egyik legfaszább gyerek, aki valaha seprűre pattant tanít a Roxfortban. Elégedetten feszítettem hát a vöröses kviddics talárba, miközben lassan gyűltünk is az órára. Reméltem, hogy Alfot kiszúrhatom a lelátón. Bár a Nagytermes dolog szar ügy volt, legalább minden csoda három napig tartott és az emberek találtak maguknak más pletykát és botrányt. Még jó, hogy ez a csávó elég erős alapanyag volt ahhoz, hogy inkább vele foglalkozzon a tömeg, mint velem. velünk.
– Sziasztok! Örülök, hogy szép számban megjelentetek az első Repüléstan órán, ami egyben egyfajta felmérés is a kviddicscsapatok tagjaival szemben. Szeretném látni, hogy akik játszanak, milyen képességekkel rendelkeznek. Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana.
Én meg persze büszkén kidüllesztettem a mellkasomat, miközben McCarthy magyarázott előttem. Ez hülye, akkor mi a francnak jött ide? Még Narekben meg Millerben is több a repülni akarás, mint ebben a csajban. A házamba furcsa nőszemélyek járnak. Mindegy. AMikor végre sorra kerültem szélesen elvigyorodtam.
- Claus Hill jelentkezik. Terelő voltam, vagyok és remélem leszek is - rikkantottam katonás lendülettel. Szerettem a posztomat, jó fezsültség levezető volt, verni azt a gurkót, ha nem akart az ember a halott testvérére meg a körülötte lévő botrányra gondolni. Ahogy Cambell lelkesítően bézsedet mondott, füttyentettem egyet a cikeszkapásos eredményére. Legalább tudja, hogy hogyan kell az embereket motiválni.
- A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Reméltem én maradhatok terelőnek, miközben felpattanttam a seprűmre, és egy hangos kurjantással el is rugaszkodtam a talajtól. Szerettem gyorsan repülni, bár nem voltam egy fogó alkat, de a sebességet ki nem szerette? Gyorsan és határozottan körberepültem a pályát, talán még Hanselt is sikerült leköröznöm, de hát én nagyjából mindenből versenyt csináltam, és magammal roppant módon megelégedve, a körök befejezése után landoltam is a pázsiton.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sandy Bailey - 2022. 09. 04. - 21:11:54
sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

(https://i.pinimg.com/564x/92/4a/77/924a772f16ff2010b3f7b6c0ddae7eb4.jpg)
reptan

Sosem voltam oda a kvidiccsért, és a reprű lovaglásért sem rajongtam soha, de soha. De most mégis itt állok, kezemben a seprűvel, és csak azon jár az eszem, hányadik percben fogok majd leesni róla. Körülöttem mindenki olyan izgatott volt már az öltözőben is. Len így, meg úgy, Jaj, Mr. Camppell, jár e valakivel, meleg e, és még vagy hatszáz kérdés repült el a fejem fölött, míg én nagy nehezen átöltöztem. Nem vagyok otthon kvidiccsben, fogalmam sincs arról, ki a fickó, de az a helyzet, hogy egy szikrányit sem érdekel, ugyanis még mindig teljes sokkban tart, hogy Smith a házvezetőm. Tegnap este csak a fejemre húztam a takaróm, de még csak sírni sem tudtam, csak bűmultam a takaróm, ami ugye olyan közel volt a szememhez, hogy nem láttam semmit, pedig a szemem nyitva volt.
– Sziasztok! Örülök, hogy szép számban megjelentetek az első Repüléstan órán, ami egyben egyfajta felmérés is a kviddicscsapatok tagjaival szemben. Szeretném látni, hogy akik játszanak, milyen képességekkel rendelkeznek.
Milyen képességekkel? Jaj, ne már, én például kereken megmondom neki, hogy semmilyennel. De téynleg. Semmilyen képességgel nemr rendelkezem, nuku, lófütty, annyi se. Nem kell ahhoz seprűre ülnöm, én őszinte vagyok, nem árulok zsákba macskát. Aggódó pillantásokat vetek Norára, aztán a cipőm hegyére, de Norát annyira leköti ez a Campell, hogy szerintem észre se vesz.
– Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana.  
Végighallgatom a többieket, ki hajtó, fogó, terelő...hogy én..én mi lennék? Néző. A földön. Kíváló hely, az első sorban valahol középen. Nagyon kínosan érzem magam, legszívesebben elrepülnék innen a klubhelyiségig, és vissza se néznék, helyyes tanár ide vagy oda...
- Eh..én..Sandy Bailey vagyok, és..néző. Nagyon lelkesen tudok szurkolni..a nézőtérről. Ülve.....Közel a földhöz. Na de ha nem akarok a hugrában maradni, bátornak lenni, szóval nem kéne berezelni...Sandy, légy tökös csaj, max leesel, és midnenki kinevet. Nem gázabb azoknél, amiket eddig sikerólt alakítanom. Igazából a többiek ismernek, sok meglepetést nem okozok. Campelre nézek, aztán fojtott hangon folytatom.
- De ha muszáj választani, akkor...hajtó. 
Nem tudom, miért ezt mondtam, de mindegy, legyünk túl az órán.
A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Nagy levegő, beszív, kifúj. Menni fog Bailey. Elrugszkodom a földről, és igyekszem tartani az irányt. Nem suhanok, csk óvatosan, kényelmes tempóban, ezazz...nem esünk le, szorosan fogom ezt a mahára kényelmetlen seprű nyelet. Majdnem nekimegyek a szőke mardekárosnak, de még időben sikerül visszarántanom magam. Sikerül Norát és Lolát megközelítenem, egyelőre baleset mentesen.
-Hé Noraaa...
Integetek elég félős mosollyal, és próbálok nem leesni. Egy ideig így egyensúlyozom, de az utolsó köröknél már nincs halálfélelmem, és valamelyest meg is nyugszom, a kezem sem remeg már, és azt hiszem magabiztosan repülök, Zsííír, még nem mentem neki Campelnek. Határozott fejlődés részemről. Eltelt mér vagy...12 perc és nem küldtek büntire.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 09. 04. - 21:39:05
Repüléstan
 2003. 09. 06.

 (https://i.pinimg.com/564x/d5/3a/9d/d53a9d94ac4bbccd95ff949f11b64a97.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/5c/9a/07/5c9a07c6655a427d5777ab53950591dd.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/31/98/ab/3198ab371282f4de72d21cc8d475eef4.jpg)


 I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky (https://www.youtube.com/watch?v=oc7JLUvY9xI&ab_channel=AvrilLavigneVEVO)


Csakis Nora miatt vagyok itt. Repkedni a madarak szoktak. Szóval alapvetően nem alacsonyodnék (?) fel az ő szintjükre, na de itt van Nora. Így hát ez van.
Már nyáron tudtam, hogy ez lesz, ezért is hasznos, hogy Ben kicsit gyakorolt velem a nyáron. Hű, mennyi elméletet tolt, meg milyen manővereket mutatott… Na jó, ő menőbben csinálja, mint a madarak. És ezért, csakis ő láthatta az első bénázásaimat, és rá is rászóltam, hogy ne bámuljon már (és főleg ne somolyogjon olyan atyáskodóan), ahogy a seprűnek kiabálok gettó-akcentussal, hogy Fel, te kurafi, FEL!!! És az a nyavalyás bot csak vergődött a földön mint egy partravetett hal.
De most már nem ez lesz. Magabiztos voltam. Ebben is. Mint mindenben. A gyakorás adott egy stabil alapot, a seprű pedig… Ahogy megkaptam Bentől az övét, és leesett, hogy egy ilyen jót kapok… Hú, de nehéz volt lazának maradni. Azért sikerült persze, és az az érzés azóta tartott.
Még a kviddicstalárt is hajlandó voltam magamra venni (bár itt-ott egy ügyes varázslattal feltűnésmentesen csinosabbra szabtam). A fejemre biggyesztettem a védőszemüveget, mint egy cuki hajráfot, aztán pedig extra-extra-extra tartós hajlakkal fixáltam a hajamat. Akkor se leszek kócos, ha egy kviddicscsapatnyi hülyegyerek potyog rám az égből - és ennek a mai napon még volt is valós kockázata.
Szóval ott feszítettem Nora mellett, keresztbe tett karokkal, lábamnál a seprűvel, mert én ugyan nem fogok támaszkodni rá, mint valami közmunkás. Vagy Friccs.
- Úgy érzem magam, mint egy házimanő ezzel az izével a kezemben
- És arról még nem is beszéltünk, hogy lesz a lábad között is - sóhajtottam csintalan vigyorral, és vetettem egy lenéző pillantást a földön fetrengő takarítóeszközre. Vagyis jelen esetben közlekedésire. Nora felismerésére lazán bólintottam, de azért eleresztettem mellé egy kis vigyort is, hogy sejtse, mennyire örülök ennek igazából.
Fura volt ezt a “srácot” professzorként látni. Azért hallgattam, ahogy elmondja a mondókáját, aztán amikor Nora már bemutatkozott (teljesen feleslegesen, de mindegy), és a többiek voltak soron, halkan kuncogva Norának súgtam:
- És most komolyan nem fogunk hallani a karrierjéről? Meg az egy perces menetéről? Milyen szerény ember…
Aztán amikor én jöttem, kicsit kihúztam magam, hogy ne tűnjek olyan picinek, mint amilyen az egybegyűltekhez képest egyébként voltam. Hiába, még nem nőttem annyit, amennyit akartam. Fifi meg bekaphatja mind az öt centijét.
- Lola Miller vagyok, és… Nem tudom… Stylistra nincs szüksége a csapatnak? Na jó, nem tudom mi szeretnék lenni, legyen mondjuk védő...?
Kicsit nekem mindegy kifejezés ült az arcomon. De ezt válaszoltam, gondoltam, akkor játszhatok mondjuk Nora közelében. És nem kell azt a hülye fekete izét kikerülnöm folyton, mert az pont olyannak tűnik, ami lezúzná a csinos pofikámat.
Aztán kibújt a szög a zsákból, Campbell csak elregélte az élettörténetét, én pedig jelentőségteljesen gúnyos képpel, sandítva vigyorogtam Norára, hogy na ugye, hogy ugye.
– Azért kérdeztem meg, milyen poszton játszanátok, mert a mai napon kviddicsezni fogunk. Nem. Nem házak szerint lesztek szétosztva, ezért megkérném, hogy a felesleges farokméregetést a házak között mára tegyük félre.
- Persze, minek méregetni, mikor mindenki tudja, kinek megy itt egy perc alatt - kuncogtam újra Nora mellett halkan. Ezért lemaradtam egy részről az instrukciókban, de mindegy, csináltam, amit a barinőm, kinyújtottam a kezem, halkan rászóltam, mire a seprű a kezembe pattant. Na jó, Bennel ennyit tök jól begyakoroltunk, meg körbe menni biztos fog. Igazából nagyon-nagyon alaposan gyakoroltatta ezeket a mindenféléket, amíg ki nem mentettem magam azzal, hogy kezdődik a sorozatom, ami amúgy tényleg. Nála ez meg biztos szakmai ártalom lehetett, és hát jót akart. De hát én csak Nora miatt jöttem.
- De majd ne menjünk gyorsan. Nem akarom, hogy a szemembe fújjon a szél, mert akkor bekönnyezem, és elkenődik a szempillám - kértem Norát, és ez nem is volt hazugság, de jól jött alibinek azért is, hogy miért lassúzunk az első pár körben. Aztán a barinőm belehúzott, én meg kelletlen sóhajjal hajoltam rá a seprűre egy kicsit jobban. A légijármű hirtelen megugrott - az én kicsi súlyom ennek a járgánynak meg se kottyant, szóval egy kis száguldás után fintorogva visszalassítottam. Bezzeg Nora… Otthon a szőnyegén biztos olyan csodásan repked, mint Jázmin a disney meséből. A haja is olyan szépen lobogott.
- Nem bírsz a véreddel, csajszi! - szóltam be neki viccesen, ahogy egy kis idő múlva lekőrözött. De azért se vettem le a hajamból a védőszemüveget, mert sokkal cukibban áll úgy. Így aztán utolsóként értem vissza a többiek mellé, de nagyon kecsesen, és ami még fontosabb, nem kócosan. Nem mindenkinek áll az olyan szexin és sportosan, mint Norának. Akit a tanárúr nyilván kénytelen szemmel tartani…




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 05. - 16:43:55
REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/92/65/9c/92659c14d7b3be42a918f0914abe638f.jpg)

to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Meg sem lepett, hogy a Narek lány megint előkerült. Ha még jobban rám mászna, már a hátsómban lenne az orra… de nem kárhoztattam ezért. Remekül néztem ki, pláne kviddicstalárban. Ő még nem is rázott meg, de az a McCarthy… barna haj, jelentéktelen formák… nos ő…
– Ez egy Repüléstan óra. Fel a seprűre! Plusz tizenöt fekvőtámasz a körök végén és öt pont a Griffendéltől.  – Közöltem vele szigorúan, majd belefújtam a kezemben tarott ezüst sípomba, hogy induljon már neki szépen a többiek után. A másim egh az a Bailey volt.
– Irány McCarthy után! És, hogy kicsit javítsunk a helyzeteden plusz tizenöt kör a magasban és hogy motiváljalak, nem vonok le pontot. Egyelőre. – Tettem hozzá kegyetlen mosollyal. Gonosznak tűntem és valójában nagyon élveztem a szekírozást. Azonban a magasságtól való félelem leküzdésének egyetlen módja, maga a magasban tartózkodás volt.
– Hát Lola, azt hiszem a stylistkodást egyelőre mellőznünk kell. Tetszik a stílusod, szóval akkor őrző szeretnél te is lenni? Értem.  – Bólintottam, majd intettem hogy haladjon a többiekkel szépen el.
Ahogy landoltak és kellő állapotba kerültek az adrenalintól és a hideg széltől, ami arcon csapta őket, ideje volt csapatba osztani a társaságot.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó.  – Húztam ki magam nagy büszkén. Norának szerencséje volt. Megkapott engem. – A cél az lesz, hogy minél többet támadjatok kapura. Mindenki legalább egyszer érjen labdához. Henriette, te pedig kapsz tőlem némi előnyt. Egy régiebbi seprűn fogok repülni, hiszen itt nem én tanulok.
Elvettem a seprűt a földről, majd intettem az egyik nézőtéren sikoltozó lánynak, aki bizonyára éppen szívrohamot kapott, mert ránéztem.
– Barbara fogja nekünk felküldeni a labdákat.  – Mondtam, majd intettem  hogy reppenjünk fel. Nem tudtuk persze a klasszikus alakzatot felvenni, de Nora és Lola sikeresen a három kapu elé reppentek. Jay és Sandy éppen egymással szembe helyezkedtek el az oldalukon pedig én és Henriette, Claus és Theresa kaptunk helyett – utóbbiak már korábban elvehették az ütőt a földről. Ahogy megfújtam a sípot, Barbara kiengedett egy gurkót, az aranycikeszt és persze már a magasba is reppent a kvaff, hogy Sandy és Jay megküzdhessenek érte.


Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 8. 17:00. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 09. 05. - 19:32:48
Kviddics
20030906

(https://i.pinimg.com/564x/23/c5/f8/23c5f8bccb6c307e9f6df89056f1ab90.jpg)

mindneki

gyorsan végeztem a körökkel, és landoltam is Claussal szinte egy időben. Miközben vártuk a többieket, Henriette is leereszkedett mellém, én pedig egy laza félmosollyal üdvözöltem is a legjobb barátom húgát. Legalább ő még túl kicsi volt ahhoz, hogy egy ilyen csávó bűvkörébe essen, azt hiszem.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz vele az óra...- mondta én meg csak hümmögtem egyet. Én is kíváncsi voltam, na meg egy  kicsit izgatott is. Egy komolyan vett óra, ahol normális a tanár és nem engedi a lányokat gubbasztani a kispadon, mint ahogy Welch tette azzal a grifessel.
- Egész biztos vagyok benne, hogy fasza lesz - mormoltam, aztán megérkeztek a többiek is, persze Hill úgy csapódott a földbe, mintha ő maga lett volna a gurkó. De ő mindig is egy túlfűtött gurkó volt, aki végigordibálta a meccset és sokszor már azt hittem miatta süketülök meg. Ahogy a háztársaim is lehuppantak a földre feléjük fordultam, miközben a két utolsó csajra várakoztunk.
- Na milyen a szél lányok? - kérdeztem vigyorogva a kócos fejüket nézve, bár Lola még nem nézett ki olyan viccesen. Közben persze Lennox is lassan újra folytatni kezdte az órát, és kiderültek a csapatok. Mondjuk egész jól összerakta a csapatot mind a két helyen voltak jobbak és kevésbé jobbak.
- Hajrá Henriette, Claus nem olyan állat, csak kicsit a gurkóval, de azért vigyázz magadra - vigyorogtam rá, majd Loláékra néztem, és intettem nekik, miközben felpattantam a seprűmre és elhelyezkedtem. Remélem azért Nora nem fog leájulni Lennox miatt a sajátjáról.
Ahogy kiszabadultak a gurkó és feldobták a kvaffot, én nekiindulnék, hogy megszerezzem. Ha felém jön egy gurkó, az elől is próbálnék úgy elhajolni, hogy ne szedjen le. ha Sandynél volt a labda egy-két csellel megpróbáltam tőle elvenni.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 09. 05. - 19:59:26
♥ szelet kiabálunk  ♥
Do it with passion or not at all
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
pretty : z ö l d  (https://i.pinimg.com/564x/a7/aa/99/a7aa99d214e9856ed1d27e65fe65a037.jpg) ♥ vibe: supercut (https://www.youtube.com/watch?v=c8tCFiNyfh0&ab_channel=starclouds)
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



Lola meg csak elhúztam a számat és bólogattam.
- Persze, minek méregetni, mikor mindenki tudja, kinek megy itt egy perc alatt - kuncogott megint mellettem Lola, miközben megköszörültem a torkomat. Úgy nézhettem ki mintha most hallanék ilyeneket először, pedig hát tapasztalt is voltam, végül is.
- Hát igen micsoda teljesítmény khöm - motyogtam inkább, hogy csak ő hallja, aztán már inkább az izén repkedve szólaltam meg. Persze, Lolát rögtön kiszúrta, és még kedves is volt vele - Tudod, ha nem lennél a legjobb barátnőm, most nagyon utálnálak - céloztam rá, hogy Len hogyan ragált rá. - Én tök unalmas voltam - nyafogtam, miközben a szél a hajamba kapott. Sandynek is integettem. Igazából tényleg lassan akartam menni, de a lendület vitt előre, és így Lolát lehagytam, mert szerettem repülni. Bármilyen meglepő is volt. Persze rajtam nem volt annyi hajlakk, így kissé összekócolt a szél, és a kezemmel igyekeztem orvosolni a helyzetet. Ne mááár, nyomi leszeeek. Morcosan néztem Jayre, aki mellett egy alacsony Hugrás lány ácsorgott.
- Az én hajam legalább lát fésűt minden nap - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd Lola felé frodultam - Legközelebb adj a hajlakkodból.
Lennel leszek egy csapatban, ez meglehetősen zavarba hoz.
- Na jól van, Lola vigyázz magadra, még nem vagyok olyan ügyes gyógyító, hogy megmentselek - mondtam rendkívül drámaian fogalmazva. - Majd szurkolok - kacsintottam rá cinkosan, és próbáltam összeszedni magam, hogy rendesen felüljek a seprűmre, és igazából szívesen elátkoztam volna a sikongató lányokat a lelátón. Zavarban voltam, és csak néha bámulni, ahogy üldözi a cikeszt. Bárcsak én lennék a cikesz. Mondjuk akkor én nem szaladnék el tőle. Csak hagynám magam elkapni.
Felröppentem a seprűvel a karikás... dolgok... elé, és onnan integettem át Lolának a másik oldalra, majd lefelé néztem Lenre... mármint a többiekre. Koncentrálj Nora, koncentrálj! Inkább próbáltam a kvaffra koncentrálni meg esetleg, hogy elmeneküljek a gurkó elől. Remélem Hill megvédi a szép arcomat.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 09. 05. - 21:04:24
⌘ Kviddics ⌘

(https://i.pinimg.com/564x/b3/68/2f/b3682f0b7a450a7f8ddadc3e7c04d7b2.jpg)
☾ 2003. 09. 06. ☽
Mindenki

A fiúk szokás szerint versenynek nézték a bemelegítő köröket, én azon agyaltam, hogy ki lesz a másik fogó, és titkon reméltem, hogy Campbell nem fog beállni. Mert ahogy számolgattam csak úgy jöhetett ki a csapat. Jay kedves volt leszálltam mellé és finoman megtudakoltam, hogy ő mit gondol eddig az óráról. Szerinte jó lesz sokat nem tévedhet mert eddig tényleg jól indult. Mikor mindenki megcsinálta a köröket és páran fekvőztek is. Utána Lennox kiosztotta a csapatokat.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó. – Meg állt egy pillanatra az idő, én Lennox ellen? Neem esélytelen, vajon az ér ha lelököm a seprűröl..?
-Henriette, te pedig kapsz tőlem némi előnyt. Egy régiebbi seprűn fogok repülni, hiszen itt nem én tanulok.- Elmosolyodtam és próbáltam magabiztosnak tünni, ekkor bekkattant valami és Sage megjelent a fejembe, nem is értem. Mintha bele varázsolta magát de nem tudtam elűzni. Jajj Henriette kapd össze magad.
- Hajrá Henriette, Claus nem olyan állat, csak kicsit a gurkóval, de azért vigyázz magadra - Nyeltem egy nagyot.
- Áhh nyugi utol se fog érni. De azért vigyázok.-Kacsintottam és teljesen át szellemültem.
Magasba repültek a labdák, próbáltam követni a cikeszt márha láttam, és menekülni közben egy gurkó elől ha esetleg kiszemelt volna magának. Közben néztem Campbellt és ha a közelembe volt egy kicsit megpróbáltam kibillenteni bár nem lehetett sok esélyem de egy próbát megért.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 09. 06. - 14:45:55
Repüléstan
 2003. 09. 06.

 (https://i.pinimg.com/564x/d5/3a/9d/d53a9d94ac4bbccd95ff949f11b64a97.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/5c/9a/07/5c9a07c6655a427d5777ab53950591dd.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/31/98/ab/3198ab371282f4de72d21cc8d475eef4.jpg)


 I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky (https://www.youtube.com/watch?v=oc7JLUvY9xI&ab_channel=AvrilLavigneVEVO)

Nagy komolyan, szigorú arcot vágva hallgattam a tanár úr bókját. Ha azt hiszi, ezzel megnyer magának, vagy Norát féltékennyé teheti, akkor… Hát, azért próbálkozni lehet.
Amikor meghallottam, hogy nem egy csapatban leszünk, kiakadtam. Én azt hittem, hátvéd leszek, mint a fociban, és segíthettem volna Norának, erre tessék. Mérgemben kiöltöttem a nyelvem. Nem Campbellre azért, de helyette Jaynek válaszoltam ezzel a hülyeségeire. Meg mert egyszerűen jól esett undoknak lenni.
- Legközelebb…?! - nyomtam meg a szót kifejezvén lelkesedésem Nora kérésére, aztán egy puszit dobtam a csajszi felé a levegőbe, és hozzátettem: - Legközelebb Tiéd lehet az összes.
Azt már nem tettem hozzá, hogy majd Campbellre fújom az egész flakont. Mindegy, alig hallottam Nora intelmeit a lelátón huhogó rajongóseregtől. Ők miért nem kockáztatják az életüket mittudoménhányezer méter magasban?! A tanár bá’nak nyilván ez jön be. Nagyon ajánlom Norának, hogy így legyen.
- Na jól van, Lola vigyázz magadra, még nem vagyok olyan ügyes gyógyító, hogy megmentselek. Majd szurkolok.
- Kösz. te meg légy ügyes, és szexi! - kiabáltam utána, aztán ráérősen a három karika elé libbentem. A pillangó se száguldozik, mégis fantasztikus. Hát én se fogok. Elegánsan visszaintegettem Norának, aztán csekkoltama  körmömön a lakkot. Szép zöld csillámos, ment a mardi színeihez. Fura suhogás térített ebből magamhoz, és én ahelyett, hogy megpróbáltam volna kivédeni az érkező nagy, piros  labdát, elmenekültem előle, azt visítva, hogy:
- A körmööööm! Még mit nem!!!
Felzaklatott ez a kviddics. Micsoda barbár játék... Aztán hirtelen elém került valami arany csillámos izé. Én nem tudom, hogy valakinek a zsebéből esett-e ki egy galleon, vagy ez a cikesz volt-e, de araaany… És fényliiik… Keeeeell… Szinte öntudatlanul megpróbáltam utánakapni, aztán ha sikerült, akkor szemtelenül zsebre is tettem, aztán repültem tovább, mintha mi se történt volna, mert tudtam, hogy ez nem az én feladatom lett volna. Tudom, csak nem érdekel, mert kell és kész.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Claus Hill - 2022. 09. 06. - 15:50:26
Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~
(https://i.pinimg.com/564x/ef/b7/6f/efb76f84dc95a6ac404d901a6f6e9032.jpg)

AAARRRRRRGGGG


tetszik ez a Campbell, hogy helyre teszi a csajokat, legalább végre van egy kis tökösség ezen az órán, Welch alatt megszaladt a ló, meg a szekér thesztrállal együtt, na meg a seprű is, és inkább nem is csinált semmi extrát. legalább voltak feladatok, és én se feltétlenül vágtam üvöltve seggbe a gurkót. Azt viszont még mindig nem tudtam hova tenni, hogy miért voltak itt olyanok, akik sose repültek, mint Bailey, de hát sose késő elkezdeni, bár Welch vele mégis mi a szart csinált, ha eddig is járt Repcsitanra? Bámulta a seggünket, vagy valami? Mindegy is.
Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e a beosztásnak vagy sem, de legalább Jayjel megint összemérhettük magunkat. De legalább egyenlőtlenül törekedtünk az egyenlőtlen egyenlőségre, miközben a lelátón annyira hömpölygött a tini fangörcs roham, hogy alig hallottam egyáltalán mit magyarázott a tanár. Remélem nem törik ott nekem össze valahol Baldront, mert szét fogok csapni köztük, még ha nők is. Ahogy meghallottam, hogy Tessa lesz a másik terelő, csak sóhajtottam, majd odamentem hozzá.
- Hé, csaj. Csak hogy tudd. Sose üsd a gurkót csuklóból, vállból vagy könyökből, vágod? Izomból, érted? - paskoltam meg a bicepszemet. - Ha meg nem tudsz ütni, kerüld ki - adtam neki át életem tapasztalatait, meg a józan ész tanácsát a háztársamnak, majd elhelyezkedtem. Reméltem Nora azért csinálni fog valamit odafent, Bailey úgy nézett ki, mint aki el se jutna a kapukig - Hé, Sandy, majd védelek . Meg téged is, Nora... talán - biccentettem nekik és vigyorodtam el gonoszul, majd az ütővel a kezemben megindultam, miután feldobásra került a kvaff és a gurkó is elszabadult. Én pedig akárkihez is ment, vagy éppen terelnem kellett erőteljes ordítással lendültem felé, hátha sikerül eltalálnom, valahogy így:
- AAAAArrrGGGGGGGGGGGGGGHHHHH!


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sandy Bailey - 2022. 09. 06. - 19:32:34
sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

(https://i.pinimg.com/564x/92/4a/77/924a772f16ff2010b3f7b6c0ddae7eb4.jpg)
reptan

Nyilván én is mehetek a plusz körökkel Theresa után.
– Hát Lola, azt hiszem a stylistkodást egyelőre mellőznünk kell. Tetszik a stílusod, szóval akkor őrző szeretnél te is lenni? Értem.
 Egyáltalán nem szimpatikus ez a Lennox és nem gondolom, hogy Lola stylist mondata igazán megfogta volna. Nem szeretem a kivételezést, és nem Lolára haragszom, de ez a Lennox..van benne valami visszataszító. Ficsúros. A plusz köröket lenyomom egy zokszó nélkül, követek Noráékat, aztán Theresát a plusz körökkel. Ha mugli suliba járnék, én lennék a vesztes a kidobóban, akit jól mellen vág a dagi csajszi, és a többiek meg nevetnek rajta. Rémálom az egész. Némán megérkezem többiek mellé, és várom az ítéletet.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó.
Claussal, és vele leszek egy csapatban, de hát van más választásom? Megérkezem lépcsős szomorú Jayel szemben, és arra koncentrálok, hogy legalább egyszer nálam legyen a labda. Minden igyekezetemmel próbálom megszerezni a kvaffot, de belül az is dübörög bennem, nehogy eltaláljon egy gurkó. Hallom a suhogást, és próbálom időben elkapni a fejem, és a seprűn maradni. Hallom, ahogy Claus ideszól nekem.
- Köszi, igyekszem én is magamat...
Akár hányszor hallom a labda suhogását, erősen markolom a seprűmet, és próbálok kitérni a gurkó elől. Hoszzú lesz ez a nap...


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 08. - 18:36:02
REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/92/65/9c/92659c14d7b3be42a918f0914abe638f.jpg)

to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

A kvaff a magasba reppent és bár Sandy és Jay látszólag egyszerre mozdultak érte, a fiú kezébe került először a labda, hogy megpróbáljon vele átsuhanni a pályán Nora kapui irányába. Természetesen Mr. Hill könnyedén kivédte az őrző felé száguldó gurkót, az pedig egyenesen a pálya másik vége felé reppent. Bár először Lolát vette célba, ő visítva kikerült. A labda végül Tessát tarolta le, de annyira, hogy talán még a játékból is kiesett egy-két körre. Gyomorszájba kapta… azon sem csodálkoztam volna, hogyha menten elhányja magát. A kvaff persze érdekesebb volt, odaintettem Sandynek, hogy vegye már el Jaytől, mert így aztán tényleg nem nyerünk, csak ha elkapom a cikeszt.
Henriette arca mellett lebegett éppen az aranycikesz, ám ő ezt nem vette észre. Ő nem, de én azonnal kiszúrtam, így a lassú seprűmmel is teljes erőből megindultam felé. Ebből sejthette, hogy valami történik. A szomszédos kapunál értem be az aranygömböt, ahogy Miller megpróbált felékapni, ám sikertelenül. Láttam, ahogy a túlzottan is csillámos körmök elől elmenekül az apró labda.
– Miller, a körmöd helyett inkább az orrod elé figyelj, most, hogy kiesett a terelőtök.  – Jegyeztem meg, ahogy a lány arca előtt elsiklott a gurkó, de olyan közel, hogy egy szerencsétlen bemozdulással akár az orrát is törhette volna.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk!  – Kiáltottam hátra, majd teljes sebességre kapcsolva a gyengécske iskolai seprűvel, megpróbáltam beérni a cikkeszt, tökéletes ívet írva le a pálya mentén, majd megemelkedve a magasabb kilátókhoz.


Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Támadjátok egymást, vegyétek el egymástól a kvaffot, mindent is lehet!
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 11. éjfél. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 09. 08. - 18:54:17
♥ szelet kiabálunk  ♥
Do it with passion or not at all
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
pretty : z ö l d  (https://i.pinimg.com/564x/a7/aa/99/a7aa99d214e9856ed1d27e65fe65a037.jpg) ♥ vibe: supercut (https://www.youtube.com/watch?v=c8tCFiNyfh0&ab_channel=starclouds)
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



A gyomrom egy kicsit izgatottan remegett, mert hát Len itt fog összevissza repkedni, és hát... A lelátón mindeki csak miatta van itt és sikongat.Én is miatta vagyok seprűn... Meg kicsit mert szeretem is a repülést.  Igazából én is szívesen lestem volna Lent, néha még rá-rá pillantottam, de aztán egy hatalmas csattanás a közelembe józanított ki. Magasságos ég, majdnem meghaltam, eltalált ez a barbár labda, ha Hill nem csapkod. Egy kicsit le is sápadtam. Főleg, mert Lola is majdnem kiteült tőle. Nem bírtam volna ki, hogy miattam leesik a seprűről... És az meg azt a szerencsétlen Tessát ütötte ki. Nagyon sóhajtottam. Hallottam, ahogy Len mindenkinek határozottan magyaráz és Merlinre, de szexi volt. Annyira szeretném nézni, ahogy rákapcsol és játszik. De... De. Lent nem hiszem, hogy a Montrosban bámulják a csapattársai. És én most a csapatában voltam. Támogatni akartam. És azt szerettem volna, ha nyer... Ha mi nyerünk. A csapatomban Sandy nem volt a legjobb repülésben, és ha nem is tud pontot szerezni, annyi kvaffot akartam kivédeni, amennyit csak tudok. És még azt hittem őrzőnek lenni könnyű... Nekem nem kell bámulnom Lent, hogy tudjam, mennyire szeretem. Majd simogatom a lelkem azzal, hogy kilógok Len meccseire, és akkor alaposan megbámulom abban a szexi talárjában.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk!
Jól van Nora, ha belepusztulsz is, de koncentrálni fogsz a játékra. Kifújtam a levegőt, és gyors mozdulattal lerántottam a csuklómon lévő ezüstösen csillámló hajgumit, majd sietve copfba kötöttem a hajamat. Ritkán hordtam így, csak ha nagyon koncentráltam. Komoly arccal néztem hát Jayt,és ha Sandy nem tudja kicselezni, hát összeráncolt szemöldökkel, nagyon koncentrált fejjel igyekeztem úgy lendülni, hogy ha felém dobja azt az izét én ki tudjam védeni.
Lécci, lécci, lécci...


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 09. 08. - 19:32:50
Repüléstan
 2003. 09. 06.

 (https://i.pinimg.com/564x/d5/3a/9d/d53a9d94ac4bbccd95ff949f11b64a97.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/5c/9a/07/5c9a07c6655a427d5777ab53950591dd.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/31/98/ab/3198ab371282f4de72d21cc8d475eef4.jpg)


 I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky (https://www.youtube.com/watch?v=oc7JLUvY9xI&ab_channel=AvrilLavigneVEVO)


Nem elég, hogy Norával nem egy csapatban vagyunk, meg hogy azt a csillogó bizbaszt se bírtam elkapni, de még cserébe majdnem pofon is vág egy gurkó. Vagy eltalál? Hallom, ahogy a tanárbá vérlázító hangnemben beszól, hogy “Miller”, pedig utálom ezt a nevet. Aztán próbálok kitérni a gurkó elől, de akár sikerül, akár nem, már idegbe vagyok, mint José Antonio mikor Juanita megcsalta. Ha ettől a köcsög labdától monoklim lesz, majd színben hozzáfestem a másik szemem. Az lesz a harci festés. Mert most aztán mindenkinek a… Az olyan anyja, mint az enyém. Én nem fogom feladni, ha egyszer már majdnem sikerült.
Szegény Tessa, hogy jól van-e, azt nem tudom, csak remélem, hogy semmi maradandó baja nem lett, de ha elkapnám a cikeszt, akkor neki se kéne tovább szenvednie, én meg megszerezném a fényes cuccot. Kell az az arany!!! Majd utána megigazítom a hajam, vagy lefordulok a seprűről, attól függően, mennyire vert orrba az az izé.
Úgyhogy füstölögve megragadtam a seprű nyelét, s ahogy Ben tanította, felvettem a gyorskörös pózt, aztán nekieredtem. Hát, szerintem Ben seprűje még a tanárúr versenyseprűjével is vetekedhetne (főleg, ha Ben lovagolná, nem én), de amin most ült, az… Azzal jól felsep-R-hetné az öltözőt. Vagy még arra se jó. Dacos arccal húztam hát el mellette, a szemem a cikeszen tartva, makacsul követve annak útját. Valamire itt is jó a balett, ha másra nem, hát egyensúlyban maradni, mikor is kinyújtottam a kezem. Ennél a sebességnél először csak egy gyors intést engedtem meg Nora felé, az volt a teszt - bevillant, hogy nekem a másik kapuban kéne lennem, de nem érdekel, itt a barinőm, itt a cikesz is, úgyhogy itt jobb.
Amikor elég közel értem az arany gömbhöz, kinyújtottam felé a kezem, és megpróbáltam az ujjaim közé zárni. Mire nem jók a szép, hosszú körmök, nem csak cukin mutatnak, de most olyan jól rá tudnék karmolni velük a kis arany golyóra…




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Claus Hill - 2022. 09. 09. - 08:46:47
Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~
(https://i.pinimg.com/564x/ef/b7/6f/efb76f84dc95a6ac404d901a6f6e9032.jpg)

AAARRRRRRGGGG


A gurkó megvadulva száguldott keresztül a pályán, mintha rögtön a leggyengébb csajokra vadászott volna. Vagyis most éppenséggel Nora felé suhant. Volt egy olyan érzésem, hogy ha eltalálta volna, szerintem nem egyszerűen leesett volna a seprűről, hanem darabokra is esik. Meglódultam hát az ütőmet lazán lengetve, hogy a gurko elé vágjak, és teljes sebességgel utól is értem. Reméltem, hogy Alf valahol ott éppen bennem gyönyörködik. Minden erőmmel beleütöttem a gurkóba, és az át is repült a pályán, egészen Miller felé, én meg a szemem elé helyezett tenyérrel hümmögve bámultam utána, hogy mégis kit fog eltalálni. Egyébként hiányzott a terelő társam, Flor is. A gurkó meg persze telibe kapta a háztársamat, Tessát, aki lehet élete első és remélem utolsó gyomrosával kazdagodott. Reméltem azért nem lyukasztotta ki a csajt. Pedig mondtam, hogy figyeljen oda. Biztos ő is Campbellt bámulta.  Ciccegve megcsóváltam a fejemet, és vártam, hogy újra felénk repüljön a gurkó, én készelétben voltam. Egyedül Lola billentett ki egy pillanatra, amikor elsuhant mellettem, mert hirtelen ő is beállt fogónak, de legalább úgy tűnt Nora komolyan vette legalább.
- Hajrá Sandy! - bíztattam a kislányt. Jay jó hajtó volt, de nem legyőzhetetlen. Miközben ha felé vagy Nora felé repült a gurkó, akkor megint megindultam, hogy egy elszánt kiáltással megpróbáljam visszaütni megint a pálya végébe.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 09. 09. - 17:21:28
⌘ Kviddics ⌘

(https://i.pinimg.com/564x/b3/68/2f/b3682f0b7a450a7f8ddadc3e7c04d7b2.jpg)
☾ 2003. 09. 06. ☽

Magasba repült a cikesz is nem találtam elsőnek, majd hirtelen Campbell megindult felém körülnéztem ekkor megláttam a cikszet ahogy a kapu felé megy és ott Lola nyúl érte, nem értettem a helyzetet, de megindultam Campbell mondot valamit a lánynak én közben a másik irányból a cikesszel szembe repültem és próbáltam mostmág Lola és Campbell előtt is elkapni. A griffis lány kiesett a csapatból mert egy gurkó gyomron találta, így már csak én és Jay maradtunk az eredeti pozíciónkon. Üres kapuval szinte kettő a négy ellen játszottunk. Közben sikeresen oda értem a cikeszhez és ha sikeröl akkor elkapom ha nem akkor legalább elterelni, hogy hátha Lola szemelőlvesztené a kis arany csillogó repülő labdát.
-Lola menj vissza a kapuk elé mert igy is ember hátrányban vagyunk.-Hadartam el mikor a lány közelében a cikesz próbáltam megfogni.
Hill elég érdekes hangokat adott kimikor feltételezhetően a gurkót üti el. A lelátón a csaj meg még mindig visong ami annyira nem zavar, de miért nem jött el inkább órára.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 09. 09. - 17:37:20
The start of a career

(https://i.pinimg.com/564x/a8/b0/bd/a8b0bdfb3456bff2d31a4c37854de4a5.jpg)
2003. szeptember 6.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy repülnöm kell. Nem mintha nem tudtam volna repülni - a mi családunkban az kiátkozással járt volna -, csak egész egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Én inkább szerettem a földön állni, két lábbal, és lesni a kviddicsező játékosokat.
Mi a baj ezzel? És mi az, hogy ez egy repülésóra? Campbell prof nem tudta, hogy annak van elméleti háttere is? A seprűk nem repkednek csak úgy maguktól.
Mindenesetre felszálltam, repkedtem pár kört, szenvedtem a fekvőtámaszoktól, de megtettem, mert nem akartam több pontot veszíteni. Már így is ki fognak akadni rám a többiek, szerintem én voltam idén az első, aki pontot veszített.
A bemelegítés után a professzor összerakta a csapatokat. Én Lolával, Henriette-tel és Jay-jel kerültem egy csapatba. Ráadásul terelő lettem, ami a legkevésbé állt közel hozzám.
A számat húzkodva kaptam fel az ütőt, eléggé mérges voltam már Lennoxra, és úgy éreztem pikkel rám. Remélem valami szar seprűt fog kiválasztani a sulisokból, és megkergül alatta a járgány.
Claus Hill jött oda hozzám néhány jótanáccsal:
- Hé, csaj. Csak hogy tudd. Sose üsd a gurkót csuklóból, vállból vagy könyökből, vágod? Izomból, érted? Ha meg nem tudsz ütni, kerüld ki. - A fejemet vakargatva bólogattam, aztán felsóhajtottam:
-Na jó, kezdjünk neki. - morogtam, és felszálltam, a csapattársaimhoz.
Elkezdődött a meccs, de a másik csapat látható erőfölényben volt. Én azt sem tudtam, hol vannak a labdák, és már csak azt láttam, hogy a gurkó Lola felé igyekszik, úgyhogy én is arra repültem, és.... PUFF....
Pont gyomorszájon talált el a gurkó. Egy öklendezés hagyta el a számat, a szemem bekönnyesedett, a gondolataimban pedig a legkomolyabb szidalmak tolultak fel, amiket igyekeztem nem kimondani, mert akkor tuti még öt pont mínusz kaptam volna.
Vettem pár mély levegőt - akármennyire nem esett jól -, és pár percre tuti kiestem a játékból. De ha még mindig tartott a küzdelem, mire összeszedtem magam, akkor megkerestem azt a gurkót, és minden dühömet beleadva megütöttem, igyekezve arra, hogy egy ellenfél játékos - lehetőleg a beképzelt Campbell felé - menjen. Ki kellett adnom a dühömet, és a frusztrálságomat, és a mérgemet, mindent, ami felé irányult, és ennél jobb alkalmam nem volt rá.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 09. 10. - 08:17:11
Kviddics
20030906

(https://i.pinimg.com/564x/23/c5/f8/23c5f8bccb6c307e9f6df89056f1ab90.jpg)

mindneki

A kvaff hozzám került, úgyhogy meg is indultam Nora felé. Igazából eléggé koncentráltam, és bár sokkal könnyebb volt így játszani, nem voltam benne biztos, hogy mi nyerhettünk. Habár ha Sandy nem találja meg a rést rajtam simán el tudtam vinni Norahoz. A gurkó elől szerencsére nem kellett nekem menekülni, Hill viszont telibe kapta vele a mi terelőnket. Nem foglalkoztam vele, hogy mi történik mögöttem, ha Sandy próbálkozott cselezni, akkor én igyekeztem kikerülni, hogy ne tudja elvenni. Még az sem zökkentett ki, hogy Lola majdnem előttem húzott el, Nora felé integetve, hogy hirtelen ő is megszerezze a cikeszt. Nora viszont meglepően komoly fejjel várta, hogy rádobjam a három kapu egyikére a kvaffot. Ha még mindig nálam volt a labda, akkor megpróbáltam cselezve rádobni, miközben Nora is lendült felé, hogy kivédje. Rá akartam kapcsolni, hiszen a kapunk üres volt, kiesett a terelőnk egy ideig, és én azért szerettem komolyan venni a játékot. Zavart a csapat szétesettsége, de nem hibáztathattam a többieket, amiért nem voltak összeszedettek. Amúgy is Welch mi a francot csinált Sandyvel a többi Repüléstan órán? El nem tudtam képzelni.
De én inkább csak koncentráltam, és ha még nálam volt a kvaff dobtam, ha pedig Sandy valahogy elvette, akkor megpróbáltam visszaszerezni tőle.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sandy Bailey - 2022. 09. 11. - 16:49:40
sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

(https://i.pinimg.com/564x/92/4a/77/924a772f16ff2010b3f7b6c0ddae7eb4.jpg)
reptan

Mit keresek én már megint repülésnaton? Néha kicsit reménykedtem, hogy valami felmentést kapok, mert az évek alatt nem sikerült túl sokat fejlődni, de nem. A labda hamar Jayhez kerül, én pedig próbálpzpm, de tényleg próbálokzom elvenni tőle a labdát. Talán más válna be. Ha olyan csajos csaj lennék, akkor mondjuk felemelném a fölsőm, és amíg bámul, elvenném a labdát. De szabálytalan lenne, biztos kizárnának. És persze, ott van az a ha. Ahogy oldalra pillantok, észre veszem, hogy van, aki rosszabbul járt, mint én szoktam. Tessát eltalálja a gurkó, én pedig csak alig hallhatóan, de együttérzően felsziszenek.
- Ez fájhatott.... Lola és Lennox a cikeszt próbákják elkapni, én pedig még mindig Jaytől igyekszem kicslezeni a labdát.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk! –
Vágok egy kisebb grimaszt háttal neki, mintha nem azzal próbálkoznék. A hajam már így is olyan, mint valami kakastaréj, ahogy belekap a szél. Próbálok egy két eddog tanult cselt bevetni, két csel között bénázok, ami előnyömre is lehet, mert nem feltételezi rólam, hgy sikerülne bármi is, amivel a seprűn próbálkozom. Direkt nem is nézek le, bár nincs tér iszonyom, de olyan nagyon magasan sem szeretek lenni, nem véletlenül utálom a repüléstant. ÉS a repülés az még hagjn, de miért kell folyton labdajátékot játszani? Miért nem lehet  csak repülni? Mondjuk át a karikákon, vagy fogócskázni, de tényleg, bármit. Nem, labdákat kell dobálni, meg elkapni. Nagyon csalódott vagyok, nem hogy plusz körökt kell repülni, de még a labdákat is dobálnom kell. Nincs felmentés, lennox egy hidegvérű kínzó. Még egy pillantást veszek Tessára, hogy jól van a gurkó után. Ha engem talált volna el, már alulról csócsálnám az ibolyát.
- Hajrá Sandy! Hallom Hill hangját, és ettől kicsit felbátorodom. Muszáj legalább egyszer az életben...Jay sem figyel mindig, mostanában könnyen elkalandozik. Csak egy vatlan pillanatra van szükségem, amikor elfelejt olyan fene pedánsan és végtelenül gyorsnak lenni.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 12. - 11:43:55
REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/92/65/9c/92659c14d7b3be42a918f0914abe638f.jpg)

to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Miller persze akciózott. Máris úgy gondolta, hogyha magára hagyja a kapukat, akkor majd jobb pontot ér el… irritáló volt ez a sok kislány, akik mindenáron magukra akarták vonni a figyelmet. Csak sóhajtottam egyet, mert ülhetett akármilyen versenyseprűn erős nehéz volt elhinni, hogy képes lenne rámarkolni a cikeszre. Kinyújtott a kezét, hogy elkapja, ám nem sikerült, mert az aranylabdácska hirtelen úgy döntött, hogy éles kanyart vesz és megindul a pálya közepe felé, éppen csak kisiklott így az ujjai közül.
– Miller, ha őrizetlenül hagyod a karikát, akkor a másik csapatot segíted!  – Közöltem, majd az ezüst síppal az arcába is fújtam magas hangon. Szerencsére a csapat társa, a le Fay lány is rászólt. A lány ugyanazon lendülettel megindult a cikesz után, ám még túl messze volt, hogy csak úgy elkaphassa, így én is utána vetettem magam.
Természetesen Hill gurkója nem lyukasztotta át Tessa a testét, de éppen eleget taszított rajta. A labda pedig éppen azon lendülettel már indult is volna vissza az ütlegelője felé.  A griffendéles lány éppen ekkor tért vissza, hogy lendületesen a gurkó felé csapjon. Nyilván engem akart megcélozni, persze sikertelenül, mert a gurkó éppen mögöttem suhant el, hogy megcélozza Jayt, a lány saját csapattársát. Azonban a labda még nem találta el és Lola hanyagságának köszönhetően célba is talált. Éppen csak arra nem számított, hogy ezzel egy időben a seprűjébe hátulról belecsapódik egy gurkó és ha nem vigyáz, akkor bizony lezuhan. Ez pedig éppen elég idő volt ahhoz, hogy ezúttal Sandy, a másik csapat hajtója megszerezze magának a kvaffot.
A gyengécske seprűn ülve tovább mentem előre, nyerésre állt a csapatom, hála Jay precízitásának, ám a cikesz még nekem is igencsak nagytávolságra volt, a pálya közepén az ide-oda repkedő gurkó útjában. Éppen csak le tudtam bukni, hogy ne találjon arcon, ahogy a hajtónk irányából megindulva egyenesen Teresát célozta megint meg, mert bizonyosan nem tetszett neki, hogy az imént belé ütöttek.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! – Parancsoltam rá a fogótársamra.


Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Támadjátok egymást, vegyétek el egymástól a kvaffot, mindent is lehet!
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 15. 17:00. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 09. 12. - 18:40:55
Kviddics
20030906

(https://i.pinimg.com/564x/23/c5/f8/23c5f8bccb6c307e9f6df89056f1ab90.jpg)

mindneki

Nem sok mindenra koncentráltam, csak hogy néha tudjam dobni a karikákon a kvaffot, de modnjuk Nora is elég komolyan vette a dolgokat. Mondjuk sose volt baj egy elszánt őrző. Annyi dolgom volt csak, hogy a Hill szavaitól fellelkesült Sandyt valahogy kicselezzem, és túlverekedjem magam rajta. Hill értett az emberek bíztatásához, habár az ember agyára ment azzal a rohadt sok ordibálásától. A legtöbb meccs után zúgott tőle a fejem, csoda, hogy Flor kibírta mellett. Azonban egy kicsit megzavart Lola random fogóvá válása, és sajnos nem figyeltem eléggé. Éreztem a lökést a sperűn, ahogy beletrafált a gurkó. Ösztönösen, és reflexszből jobban megkapaszkodtam a seprűn, már sokat zúgtam le, de így a labdát elvesztettem. Mondjuk nem estem le. Nem akartam leesni. Sandy pedig ezen kapva el is vette a labdát, és a valószínűleg amúgy is üresen maradt karikák felé vette az irányt, ha csak Lola nem reppent oda vissza. Campbell kiabált meg osztotta az észt, ahogy azt kellett, én pedig megindultam gyors ütembe kapcsolva Snady felé, a gurkót esetleg kikerülve. Ha beértem, megpróbáltam kibillenteni, vagy a keze és a labda közzé nyúlni, hogy visszaszerezzem tőle. Nem biztos, hogy lesz őrző, aki a kapunkat védje, így rám került a sor, hogy megakadályozzam a lebőgésünket. Vagy Henriette-n.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 09. 12. - 20:14:43
The start of a career

(https://i.pinimg.com/564x/a8/b0/bd/a8b0bdfb3456bff2d31a4c37854de4a5.jpg)
2003. szeptember 6.

Annyira kaotikus volt ez a leegyszerűsített kviddics, hogy nem bírtam követni. Sokkal könnyebb volt ezt a pálya széléről nézni. Úgyhogy inkább a saját feladatomra koncentráltam: a gurkóra. Nem igazán tudtam, hogy is kell pontosan ütni egy olyan labdával, ami magától tudja az irányát változtatni, de követtem Hill tanácsát, és mindig erőből ütöttem. Mindig...szóval, amikor a közelemben volt a labda belebikáztam egyet, hadd repüljön.
Nem játszottam tudatosan, nem is akartam én lenni a világ legjobb terelője, inkább csak azt próbáltam elérni, hogy a társaimat ne zavarja a labda.
Persze Campbellt nem találtam el, mondjuk csak kis híja volt. De mivel ő volt a fogó, továbbra is próbálkozhattam vele, és csak reménykedni mertem, hogy sikerül egyszer elkapni a professzort. Sajnos az első gurkó ütésem rossz irányt vett, majdnem Jayt találta el.
-Merlinre! - kiáltottam fel. - Bocs! - intettem Jay felé.
Folytattam a gurkó hajkurászását, és amint megtaláltam, beleütöttem még egyet. Ha az ellenfél felé ment, örömömben felkiáltottam, ha saját játékosom felé, akkor mérgemben kiabáltam.
Annyira frusztráló volt, hogy belekényszerítettek egy olyan helyzetbe, amihez semmi kedvem nem volt. Ráadásul pont terelőnek kellett lennem, amihez erő kellett. Én meg nem voltam erős.
A játék nekem nagyjából annyiból állt, hogy repkedtem fel-alá és ha a közelemben volt a gurkó, beleütöttem egyet. Mindezt próbáltam a csapattársaim közelében tenni. Nem igazán voltam ügyes ebben...


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Claus Hill - 2022. 09. 13. - 12:44:49
Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~
(https://i.pinimg.com/564x/ef/b7/6f/efb76f84dc95a6ac404d901a6f6e9032.jpg)

AAARRRRRRGGGG


A helyzet kellemetlenül hektikussá kezdett vállni, és őszintén elvesztettem a fonalat, hogy ki a franc is állt nyerésre. a háztársam sikeresen kiütötte majdnem JAyt, én meg csak megforgattam a szememet. Talán összekeverte a csapatokat, vagy valami, nem is csodálkoztam volna, kissé össze lehett volna zavarodva. Örültem, hogy nem esett ki Campbell sem, akkor nekünk tényleg annyi. Az ütőt megforgattam a kezemben, és igyekeztem úgy csapkodni, hogy ne találja el egyik társamat se, ha éppen feléjük járt. Lolán röhögtem egy jót, haogy megindult a cikesz felé.
- Hallod, te most melyik csapatba vagy? - kiabáltam felé, mert már lassan azt se tudtam én hol játszom. - Kipróbálod mindegyik posztot? - röhögtem fel, majd aztán visszakapcsoltam a komoly játékossá, és ha betámadt egy gurkó, hát én odacsaptam felé.
- Mendj Sandy, fedezlek! - kiabáltam a kiscsaj után, miután megszerezte a kibillentett Jaytől a kvaffot, és végre lehetőségünk nyílt egy kicsit visszatámadni. Én meg hát fedeztem, ahogy tudtam.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 09. 13. - 16:27:54
⌘ kviddics ⌘

(https://i.pinimg.com/564x/b3/68/2f/b3682f0b7a450a7f8ddadc3e7c04d7b2.jpg)
☾ 2003. 09. 06. ☽

Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a kis meccset akkor azt mondanám, hogy káosz. A gurkót olyan erővel lövöldözik, hogy már a menetszele is húz maga után.
– Miller, ha őrizetlenül hagyod a karikát, akkor a másik csapatot segíted! – Campbell rászólt Lolára, és az arcába fújt a síppal, remélem nem haragszikrám Lola, hogy kicsit indulatosabban szóltam rá, miközben célba vettem a cikeszt ami a pálya közepénél volt ahol a gurkó ide oda röpült, jayce Sandy-vel harcolt Theresa meg Lennoxot célozza aki jött utánam, viszont az a gurkó Jaycet találta el pont a szemem sarkából láttam. féltettem, mindenkit féltettem még Campbellt is.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! –
Kiabálja Campbell mögöttem, jól esett ahogy bíztatott, ekkor eszembe jutott Flor, hogy milyen büszke lesz rám mikor elmesélem milyen volt ez az óra, még akkor is ha nem sikerül elkapnom a cikeszt. Csak a ki arany repülő labdán tartottam a szemem és reménykedtem, hogy egy gurkó sem botlik belém, ha mégis próbáltam lehagyni vagy kikerülni azt. Ha sikerült beérnem a cikeszt akkor nyújtózom hogy elkapjam, ha pedig újra elindul akkor pedig minnél szorosabban követni azt.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 09. 13. - 19:49:21
♥ szelet kiabálunk  ♥
Do it with passion or not at all
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
pretty : z ö l d  (https://i.pinimg.com/564x/a7/aa/99/a7aa99d214e9856ed1d27e65fe65a037.jpg) ♥ vibe: supercut (https://www.youtube.com/watch?v=c8tCFiNyfh0&ab_channel=starclouds)
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



Egyes számú szabály: koncentrálj. Kettes számú szabáj: ne halj meg. Ez úgy hangzik, mintha valami ős-vadonnő lennék vagy nem tudom, de jelenleg ez a két dolog lebeg a szemem előtt, Lenen kívűl, persze, mert ő mindig lebeg előttem, most szó szerint is, na meg a gondolataimban is. Ott nem ezen az izén, amin repülnek a barbár angolok, de lehet, hogy most már úgy is fog. Tényleg nagyon koncentráltam, hogy kivédjem a dobásokat, és igyekeztem maxon felüli teljesítmény nyújtani, az nekem úgyse volt nehéz. Az egész életem maxon felül teljesítem.
Ahogy Lola elsuhant előttem, én is visszaintegettem neki.
- Bármit is csinálsz, hajrááá - kiabáltam neki vigyorogva. Ha lenne szőnyegem még mernék is így repkedni én is.
Az viszont rohadtul nem tetszett, hogy Lent el akarták találni, meg hogy Len lefújta a Lola lakkozott haját a barinőm fejéről, és amúgy is mi a fene történt most itt? Örültem, hogy nem voltam benne a méhkas közepében, és biztonságos távolságban voltam a karikák előtt, de kellemetlen volt az az egy őrült gurkó látványa. Elhúztam a számat, amikor megtámadta Jayt, és aggódtam persze mindenki miatt. Nem akartam, hogy megsérüljenek. És tudtam, hogy ha valaki leesne, én tétovázás nélkül utána mennék, hogy elkapjam. Még azt az agresszív Theresát is. Lehet rosszul esni, nagyon-nagyon rosszul.
Jaytől elveszi a labdát Sandy, én meg lelkesen két kézzel csapkodva csápolok utána.
- Fusss, Sandy, fuuuuus! - magyaráztam, bár nem hiszem, hogy itt a futást kellett volna mondanom, de legalább szurkolok neki. Nem lehet itt ilyen pompom izének lenni? Mindegy, én csak néztem az egyre távolodó eseményeket, tök egyedül maradva a karikáknál, és így Lent is meg tudtam bámulni, és hát ráolvadtam erre a botra.
Mondjuk arra azért figyeltem, hogy megpróbáljak kikerülni egy gurkót. Vagy ha Jay visszafordul, hát kivédjem a dobását.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 09. 13. - 20:34:31
Repüléstan
 2003. 09. 06.

 (https://i.pinimg.com/564x/d5/3a/9d/d53a9d94ac4bbccd95ff949f11b64a97.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/5c/9a/07/5c9a07c6655a427d5777ab53950591dd.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/31/98/ab/3198ab371282f4de72d21cc8d475eef4.jpg)


 I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky (https://www.youtube.com/watch?v=oc7JLUvY9xI&ab_channel=AvrilLavigneVEVO)


Kááááoooosz!!! Szuper. Az - én - terepem.
Henriette figyelmeztetését akár hallhattam is volna, de hát a menetszél sajnos olyan hangos volt… Meg egyébként is, most komolyan törjem magam egy random tanórán egy tök random játékon, hogy nyerjünk? Én csak az aranyat akartam magamnak. De azt nagyon.
- Úgyis Norával akartam lenni!!! - válaszoltam durcásan Campbellnek, és az államat leszegve, dühösen csaptam a seprűnyélre üresen maradt tenyeremmel. Jó, hát persze hogy a cikeszt nem bírtam elkapni, elsiklott az ujjaim közül, én meg nem bírtam olyan ívben követni, ahogy ment, de hát ez van, dühönghetek. És ha ez még mind nem lett volna elég, kaptam a képembe a tanár úr… Füttyéből. Hát ezt tartogassa csak másnak! Nekem a kis golyó kell.
Elsuhantam, méghozzá felfelé, hogy felülemelkedjek a káoszon. Nem izgatott, hogy mögöttem a karikákba talált a labda. Én aztán biztos nem nyúltam volna a dobásba, még letöri a körmömet. Nekem a csillogó, finom és törékeny dolgok valók, és nem. Nem adtam fel azért sem.
A magasból követtem Campbellt meg Henriette-t, de legfőképp a kis arany bizsut, amihez aztán van szemem, egy pillanatra se vesztettem volna el! Egy alkalmas pillanatban pedig újra rágyorsítottam. Hallottam Hill röhögését, és válaszul én is megeresztettem egy csibészes, mohó vigyort. Nora felé is.
- Neked is csajszi, vigyázz a… - Inkább nem mondtam ki, hogy lyukaidra, mert Campbell hallótávolba került.
De Henriette meg a cikesz is ott voltak. Jó, Henriette profi fogó volt. Ügyes kviddicsjátékos, meg fegyelmezett, meg minden. Még Campbell is neki szurkolt. Talán más, aki akar viselkedni, az ezen a ponton megfordult volna. De én nem. Az aranyat akarom, és kész. A csillogása megbabonázott, ahogy menekült, az csak olaj volt a tűzre, ahogy az összes többi dolog is. A csibészvigyor dacos komolysággá változott a képemen, aztán megint ráfeküdtem a seprű nyelére, és kinyújtott kézzel száguldottam én is a cikesz után, hátha most sikerül elkapnom. Jó, utána lehet Henié, vagy Campbellé… Vagy… Nem.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Sandy Bailey - 2022. 09. 14. - 20:21:10
sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

(https://i.pinimg.com/564x/92/4a/77/924a772f16ff2010b3f7b6c0ddae7eb4.jpg)
reptan

Annyira igyekszem elvenni Jaytől a labdát, hogy elfelejtek közben félni a seprűn. Ahogy Jay figyelme a seprűjén maradásra irányul, rögtön elveszem tőle a kvaffot, és mint az őrült, igyekszem a karika felé, ami üresen maradt, miután Lola elindult a cikesz nyomába. Hallom Hill hangját, hogy majd fedezz, és én suhanok is, ahogy Nora hangja is elér hozzám, és reménykedem, hogy az utolsó pillanatban nem bukkan fel senki a karika előtt. Igyeszem magam felkészíteni arra is. Kapcsold be a reflexeidet Sandy. A labda a tied, nem veszik el tőled, és ha fel is bukkan valaki, kinyújtod a kezed, bedőlsz kicsit oldalra és bedobod vili? Bedobod. érzem, hogy Jay még a nyomomban, de nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy hátra nézzek. Erősen szorítom a labdát, próbálom érzékelni a környezetem, miközben a karikára koncentrálok. Nem kívánok kviddics csapattag lenni, de nekem is lehet egy jó reptanom, mikor nem zuhanok le, és nem megyek utána büntetőre.
– Gyerünk, le Fay, ha most elkapod a cikeszt, talán még meg is nyerhetitek a meccset! Hadd legyek rád büszke! –
Ez a le Fay mennyivel másabban hangzik, mint mikor Smith mondja Floriannak! Brr...Smith. nem, a karikára koncentrálok, nem Smithre és az ijesztő nézésére. Labda, karika. Hiperfókusz, az kell most ide. Hülye ADHD. Nem érdekel a kviddics, az a baj Ha érdekelne, menne a hiperfókusz. Egyre közelebb kerülök a karikához. Céloz, és, dob!


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 15. - 11:51:13
REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.

(https://i.pinimg.com/736x/f2/aa/13/f2aa13c1d6bed78448edcdaf5e85a4b9.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/92/65/9c/92659c14d7b3be42a918f0914abe638f.jpg)

to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Jay vissza tudta szerezni az egyensúlyát és megindult egyenesen Sandy felé. Kibillenteni azonban nem sikerült a lányt. Ezúttal azonban nem őket célozta meg Tessa gurkója, hanem bizony Millert, aki korábban annyira erősködve akarta elkapni az aranyló gömböcskét. Így jár az, aki nem engedelmeskedik Lennox Campbellnek. Így persze Hillnek sem volt különösebben dolga, csak amolyan kíséretként igyekezett Sandyt megóvni a kapuig. A hugrabugos lány nem is volt olyan elveszett, koncentráltan talált bele a kapuba, így a másik csapat is pontot szerzett végre.
Miller kibillent jobbra, ahogy a gurkó oldalról eltalálta a seprűjét, így ujjai közül kisiklott a cikesz, éppen úgy, hogy én lelassítsak és megadjam a lehetőséget a le Fay lánynak elkapni. Nem ő volt a leggyorsabb fogó, akit ismertem és még bőségesen kellett fejlődnie, de az első sikerélmény ott csapkodott az ujjai között aranyló szárnyakkal.
Az ajkaim közé vettem ezüstszínű sípomat, majd hosszan megfújtam.
– A játéknak vége. Henriette elkapta a cikeszt!  – Jelentettem, majd intettem, hogy menjenek lefelé a talajra. – Clause, ha megkérhetlek, gyűjtsd be nekem a gurkót! Nora, a kvaffot! – Tettem hozzá, majd leérve a földre vártam a labdatároló doboz mellett a diákokat.
Egész jól sikerült ez a rögtönzött játék, még én magam is enyhén kimelegedtem tőle. Megtámasztottam hát az öreg seprűt a pálya szélén, majd végig néztem a kis csapaton.
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni.  – magyaráztam. Sokukra ráfért, hogy kicsit átmozgassák a testüket. A Roxfort jó hely, de a legtöbb diák nem sokat mozog, főleg, miután a Repüléstan harmadiktól csupán válaszható tantárgy. – Értékeljük akkor egyesével a mai teljesítményeteket.  – Köszörültem meg a torkomat, majd a hátam mögött összekulcsolt kézzel a Hansel fiúra néztem. – Öt pont a Mardekárnak, Jay. Remek hajtó vagy, jól összepontosítottál a mai órán. Miller, te azonban ennél jóval gyérebb teljesítménnyel rendelkezel. Ha azt mondja neked a kapitány, hogy állj be a kapu elé, beállsz és megvéded azt. Jay nevetve kidobálhatta volna a 150 pontot, míg te a fogót hátráltatod. Jó dolog a nagy mellény, de versenyhelyzetben a saját feladatodra használd fel. Tíz pont a Mardekártól. McCarthy, javaslom vedd komolyabban a repülést és a tested fejlesztését, mert így csak eltunyulsz. De most nem vonok le tőled pontot. – Tartottam egy kis szünetet, a tekintetemmel a vörös hajú fiút kerestem. – Claus. Kiváló, remek a felépítésed, komolyan veszed a sportot. Ez pedig dicséretre méltó öt pont a Griffendélnek. Henriette, van még mit tanulnod, de látom, hogy akarod és igyekszel. A szorgalom mindenképp dicsérendő, három pont a Hugrabugnak.
Ezután jött persze Narek.
– Sajnálom, hogy a gólt nem tudtad kivédeni, de biztos vagyok benne, hogy némi energia befektetéssel menne. Két pont a Mardekárnak. – Megköszörültem a torkomat és rámosolyogtam a legszexibb mosolyommal Sandyre, csak is Nora bosszantására: – Kicsit több önbizalom, Sandy. Ügyes vagy, jó a mozgásod. Három pont a Hugrabugnak. Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe!


Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- A zárókör vége szeptember 18. 20:00.
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.
 


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 09. 15. - 13:16:15
♥ szelet kiabálunk  ♥
Do it with passion or not at all
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
pretty : z ö l d  (https://i.pinimg.com/564x/a7/aa/99/a7aa99d214e9856ed1d27e65fe65a037.jpg) ♥ vibe: supercut (https://www.youtube.com/watch?v=c8tCFiNyfh0&ab_channel=starclouds)
2003. 09. 06
 p.s. mindenki



Nem sok dolgom volt, csak figyeltem az eseményeket, és néztem Lent, ahogy lefékezett a cikesz előtt. Hát milyen cuki, hogy hagyta Henriette-t elkapni a cikeszt. Ez a pasi, ahh! Közbe Sandy bedobta a lyukon a labdát, Lolát meg megkapta oldalról a gurkó. Felszisszentem, és megindultam felé, szinte teljesen ösztönösen. Rosszul nézett ki a találat, és éppen egy időben ezzel Len bele is fújt a sípjába. Igazából csak meg akartam nézni Lolát, miközben ő a feladatokat osztogatta a barinőm mellé értem.
- Lola, Lola, megsérültél? - kérdeztem tőle aggódva. Nem esett volna jól, hogy miattam, mert én hülye jöttem játszani, hogy egy kicsit lássam Lent, meg nézzem ahogy seprűn lovagol, eltöri valamijét.
- Nora, a kvaffot! - vágott közbe Len, én meg csak felsóhajtottam, és megindultam a kvaffért, majd amikor összeszedtem vissza is reppentem a barinőmhöz, hogy együtt landoljunk. Ahogy leértünk alig vártam, hogy megszabaduljak a seprűtől, így lendületesen lemásztam róla. A szőnyeg sose kényelmetlen, de ez! Szörnyű. Egyenesen borzasztó, nem is értettem kinek az ötlete volt ez az izé. Egy... egy... házimanónak, vagy mi?! Ah!
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Len, mire a szemem kikerekedett. Futááás? Nem volt elég az a futás, amit minden reggel szoktam, mert elkésünk a reggeliről? Vagy a kevésbé fontos órákról? Ne máár, mit akar belőlünk Len, szumóbírkózót, vagy mi?
- Ha ennél karcsúbbak leszünk, el fogunk tűnni - tátogtam a barátnőm felé, és inkáb csak szép hercegnős mozdulattal kibontottam a felkötött hajamat. Len elkezdte az értékelést, persze, hogy Lola miatt veszítettünk pontot, de én csak cinkosan rákacsintottam a barátnőmre.
- Csodásan néztél ki, tuti elkapod azt a repülő izét legközelebb - suttogtam halkan, miközben persze nagyjából mindenkit megdicsért. Azért a srácok meg Henriette elég királyak voltak. Egy kicsit engem is elkapott a hév és a harci szellem, meg hát menő akartam lenni, hogy feltűnjön valakinek...
– Sajnálom, hogy a gólt nem tudtad kivédeni, de biztos vagyok benne, hogy némi energia befektetéssel menne. Két pont a Mardekárnak - szólotvégre hozzám, én meg persze zavartan megcsavartam az ujjaim között a hajamat. Igen-igen, legközelebb még ennél jobban is kiteszem a lelkem, meg minden, kockáztatom megint az életem, a körmeim, a hajam és a testem... és Merlinre, csak nem megdícsért? Meghaloook. De aztán persze nem mosolygott rám, hanem SANDY-re! Aaaaa! Most komolyan! Sandy? Oké, cuki mint minden hugrás, de naa.
- Kérem a mosolyát! - fordultam felé, mikr már megindultunk az öltöző felé, és nem hallott minket.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 09. 15. - 14:15:04
Repüléstan
 2003. 09. 06.

 (https://i.pinimg.com/564x/d5/3a/9d/d53a9d94ac4bbccd95ff949f11b64a97.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/5c/9a/07/5c9a07c6655a427d5777ab53950591dd.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/31/98/ab/3198ab371282f4de72d21cc8d475eef4.jpg)


 I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky (https://www.youtube.com/watch?v=oc7JLUvY9xI&ab_channel=AvrilLavigneVEVO)


A csillogás lehet, hogy egy egész icipicit elvette az eszem. Pedig már ott volt az ujjaim között az aranyló csecsebecse, a szárnyai megcsiklandozták a tenyerem… Aztán puff.
Hirtelen már mást se láttam, csak mindenhol aranyló csillogást. A levegő bennemrekedt, majdnem leborultam a seprűről. Sírni nem fogok,mert  nem a körmöm tört le. Csak a bordám. De a nagyobb baj, hogy buktam a cikeszt. Hirtelen elöntött a camden-i tájszólású pulykaméreg.
- Merlin bassza meg!
A felkiáltás nem sikerült hangosra, annál inkább levegőhiányosra, aztán meg meghallottam, hogy game over, és most már csak rezignáltan követtem a többieket lefelé.
- Kutya bajom. Hülye labdák - adtam a lazát Nora kedves kérdésére. Minden levegővételt éreztem, de hát még mindig inkább dühöngjek, mint sírjak.
- Bocs az előbbiért. Csak meg akartam nézni. Olyan jól ment volna a körmömhöz. Ügyes vagy - mondtam Henriettnek egy elismerő mosollyal, mikor a közelébe kerültem. Próbáltam őszintén hangzani, ami még mindig jobban ment, mint azt palástolni, hogy mindjárt lefordulok a seprűről, és belehalok ennyi beszédbe. Szóval a földre érés… Izgalmas volt. Nora mellé reppentem. Lassan… Óvatosan… De főleg, mintha mi se történt volna.
Norára néztem iszonyodva a futás hallatán. Oké. Hogy lehet felmentést szerezni repüléstanból? A mozgás mondjuk hiányzott. Na de a balett, nem egy ilyen durva sport.
Dacos képpel hallgattam Campbell szidalmait.
- Hopszika - mondtam tettetett sajnálkozással. Na, mondjuk az oldalam emlékeztetett rá, hogy elkövettem nagyobb hibákat is, de mindegy, itt már nem adom fel.
Nora mindig tudja, mit akarok hallani, és olyan jól esett, de most nem tudtam volna rámosolyogni, mert egy, el van törve a bordám, és mert kettő, éppen sötét tervek fogalmazódtak meg sápadt fejemben.
- A legközelebbnél hamarabb. És ott nem lesz bosszantó gurkó - dünnyögtem és ha nem fájt volna, biztos keresztbe fonom a karjaimat. Így csak fixíroztam tovább a kiszemelt kincset, és míg a tanár lezárta az órát, én azon gondolkodtam, vajon éjjel az öltözőt milyen varázslatok őrzik…




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 09. 17. - 14:01:32
Kviddics
20030906

(https://i.pinimg.com/564x/23/c5/f8/23c5f8bccb6c307e9f6df89056f1ab90.jpg)

mindneki

Sandyre alaposan ráfért a sikerélmény, úgyhogy igazából egy kicsit hagytam is, hadd bontakozzon ki. Persze hogy nem nyomhattuk el annyira a kezdőket sem. Nem mintha olyan profi lettem volna, hogy egy kviddics csapatba mondjuk bekerüljek, de reménytelenül elveszett se voltam azért. A játék megmozgatott, kikapcsolt és elfeledtetett velem sokszor sok mindent. Nem igazán figyeltem, hogy mi történt a hátam mögött, de a gurkó becsapódásának tompa zajára összerezzentem. Ekkor kapta el Henriette is a cikeszt és nagyon büszke lettem rá. Reméltem, hogy Flor is látta. Lola viszont szarul járt, mert oldalba kapta a gurkó, és csoda, hogy nem repült le a seprűjéről. Nora persze nagyjából pánikba esve sietett oda hozzá, miközben én a többiekkel szépen lassan leszálltunk. Odasuhantam Henriette mellé, miközben biccentettem Hillnek is, jó terelő volt, és látványosan elveszett Flor nélkül. Vele összeszokott fasza csapatot alkotott, veszélyesek is voltak. Odamentem Henrette mellé.
- Szuper voltál, gratulálok - mormogtam olyan komoly fejjel, aztán aggódva Lola felé néztem. Legalább Nora ott volt mellette és adta neki azt a... nem is tudom, számomra érthetetlen barátnős támogatást. Még Tessa is megúszta a gurkót azért egy gyomrossal.
– Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Campbell, én meg csak hümmögtem egyet. Végül is nem ártott javítani az állóképességen. Reméltem, hogy azért nem futunk annyit, hogy kevesebb időnk legyen játszani.
– Öt pont a Mardekárnak, Jay. Remek hajtó vagy, jól összepontosítottál a mai órán. Miller, te azonban ennél jóval gyérebb teljesítménnyel rendelkezel. Ha azt mondja neked a kapitány, hogy állj be a kapu elé, beállsz és megvéded azt. Jay nevetve kidobálhatta volna a 150 pontot, míg te a fogót hátráltatod. Jó dolog a nagy mellény, de versenyhelyzetben a saját feladatodra használd fel. Tíz pont a Mardekártól - kezdte el az értékelést, én meg csak beletúrtam a hajamba zavaromban, nem szoktam hozzá a dicséretekhez, állatában sose kaptam. A pontok annyira nem érdekeltek, már kinőttem a versengésből, azok helyett inkább Lola miatt aggódtam. A végén már csak a lányok maradtak, és abból Nora persze még talán el is repült volna örömében seprű nélkül.
Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe! - oszlatott el minket Campbell, én meg már alig vártam, hogy átöltözzek és megkeressem Floriant. Látni akartam, ahogy megölelgeti a húgát, mert cukik voltak.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 09. 17. - 19:38:04
⌘ r e a g c í m e ⌘

(https://i.pinimg.com/564x/b3/68/2f/b3682f0b7a450a7f8ddadc3e7c04d7b2.jpg)
☾ 2003. 10. 06. ☽

Ahogy elkaptam a cikeszt, oldalról egy puffanástt és egy reccsenést hallottam, a cikesz a kezembe csapkodott, jó érzés volt, tudtam hogy van hova fejlődnöm de hát nem rég kezdtem.
– A játéknak vége. Henriette elkapta a cikeszt! – Ekkor már a kezembe volt a cikesz, nagyon örültem neki. Ezután elkezdtem, leereszkedni közben Lola jött oda mellém.
-  Bocs az előbbiért. Csak meg akartam nézni. Olyan jól ment volna a körmömhöz. Ügyes vagy - Mondta Lola
- Semmi baj. És köszi, te is ügyes voltál.- Válaszoltam letörölhetetlen mosollyal az arcomon. Eközben lassan leszálltam a többiekhez.
- Szuper voltál, gratulálok - Mormogta oda nekem Jayce majd tekintetét követve Lolán akadt meg a tekintetem. Őlehetett az a puffanás és reccsenés, jajj szegény.
- Köszi... te is nagyon jó voltál- Mondtam és már futni akartam megkeresni Flort, hogy elújságoljam neki, hogy elkaptam a cikeszt. Közben Theresához oda mentem.
- Örültem, hogy veled voltam egy csapatba, tök jó terelő vagy.-Mondtam neki, hisz a végére tényleg belejött. Majd mikor végre leszáljt mindenki Campbell megszólalt.
- Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni. – Remélem nem kell kifutnunk a világból azért..
-Henriette, van még mit tanulnod, de látom, hogy akarod és igyekszel. A szorgalom mindenképp dicsérendő, három pont a Hugrabugnak. Kicsit több önbizalom, Sandy. Ügyes vagy, jó a mozgásod. Három pont a Hugrabugnak. Ezen kívül mindenkinek köszönöm a mai órán való részvételt! Mehettek az öltözőbe! -Értékelt mindenkit Campbell, nem mondott újat de jól esett azért , alig vártam hogy mehessek az öltözőbe és végre pihenhessek egyet meg persze, hogy Flornak elmondja milyen volt az óra.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Claus Hill - 2022. 09. 18. - 08:29:37
Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~
(https://i.pinimg.com/564x/ef/b7/6f/efb76f84dc95a6ac404d901a6f6e9032.jpg)

AAARRRRRRGGGG


Az utolsó pillanatban Henriette elkapta a cikeszt, de persze azért Campbell se úgy játszott, mint egy Montrose meccsen. Tuti, hogy hagyta neki, hogy a csaj egy kicsi sikerélményt szerezzen. Legalább normális volt a pasas, meg az óra is eléggé bareszre sikerült. Azonban nem tudtam a gurkó közelébe jutni, így az kellemetlenül oldalba találta Lolát, én pedig egy kicsit mérges lettem magamra, hogy nem tudtam jobban terelni. Azért mégis csak másodéves volt a csaj.
- Clause, ha megkérhetlek, gyűjtsd be nekem a gurkót! Nora, a kvaffot! - magyarázta tanbá', én meg meglengetve az ütőt mentem a gurkó felé.
- Na gyere a papához, te foos - magyaráztam kellően hangosan és persze el is tudtam kapni ezt a kis szemét, aljas dögöt, hogy aztán le is zárhassunk a labdatároló dobozba, ami mellet Campbell ácsorgott. Megráztam magam és beálltam a többiek mellé, valahol Jay és Loláék közzé. Azért egyszer játszanék egy csapatban is Jayjel, eddig csak egymás ellen voltunk. A játék tetszett, az edés tetszett, végre csináltunk is valami értelmeset, nem csak céltalanul repkedtünk, meg manővereztünk, mint a régi órákon. Azért a dirinéni egészen jól kiválasztotta a tanárunkat.
- Megígérem a következő órán lesz lehetőség visszavágóra. Ugyanakkor mostantól komolyabb erőnléti edzést fogunk tartani, minden óra eleje futással fog kezdődni - magyarázta Lennox, én meg elvigyorodtam. Imádtam futni, a futás zsír dolog, de azt hiszem ezzel jelenleg egyedül voltam. Minden esetre ennek örültem, legalább át leszünk mozgatva a játék elején.
- Claus. Kiváló, remek a felépítésed, komolyan veszed a sportot. Ez pedig dicséretre méltó öt pont a Griffendélnek - mondta az értékelést nekem is, amikor felém pillantott én meg lazán, széles vigyorra húztam a számat. Gurkót fenekelni jó buli volt.
- Kösz, tanbá' - válaszoltam azért, majd amikor végre eloszlatott minket, robogtam is az öltöző felé, hogy átöltözzek és összeszedjem Alfot valahonnan, ahol éppen volt.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lennox Campbell - 2022. 09. 18. - 19:09:11
A repüléstan óra véget ért.
A helyszín szabad.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 04. - 18:28:50
A kviddics rejtély

(https://thumbs.dreamstime.com/b/harry-potter-quidditch-uniforms-leavesden-uk-february-th-quidditch-uniforms-display-making-harry-potter-tour-warner-112226373.jpg)

Tanárok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/1902_995b41fdee7e.jpg)

Nyugodt és csendes a környék, az erdő felöl madárcsicsergés nyugodt hangja csapja meg az érkezők fülét, messziről a tó környezetének hangja, vízcsobogás, egy-két hal felbukkanása a víz felszínén. Mintha csak kempingezni jött volna a tanári kar, lehet arra is sor kerül, de először is utána kell járni, hova tűnhetett a Roxfort kulcs és háztáj örzője, esetleg eltűnésének köze van-e a kviddics felszerelés felszívódásához.
A ház körül és belül is csendes volt, korábban már Friccs és McGalagony igazgatónő is járt itt, de nem találták Hagridot. A kémény nem ereget füstöt, nem hallatszik finomság készülte, sem tea fövése.
Brown professzor kérte meg a tanári kart, ha idejük engedi, ők is nézzenek körbe Hagrid házánál, természetesen az ő jelenlétével.
 - Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni. – bökte oda komor arckifejezéssel Brown professzor, ahogy, a Hagrid házához vezető dombhoz értek.

1, Hagrid kunyhója
2, Kert
3, Tópart
4, Erdő széle
5, Kunyhó körüli terület
6, Éléskamra, raktár  

Diákok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/9710_3992effb2323.jpg)

Egy plakát jelzi a bámészkodók irányába a bejáratnál, hogy diákok részére tilos a helyszín látogatása, azonban zárva nincs a létesítmény, de még csak őrszemet sem tettek ki, aki figyelhetné a környéket az esetleges betolakodóktól. A délután egyébként csendes volt, az idő őszies, kellemes. Enyhén fújt csak a szél és a nap is még bevilágította a látóhatárt. A Kviddics karikák lustán pihentek a póznákok, mikor máskor izgatották várták, hogy bekebelezzenek egy-egy kvaffot, most unottan néztek le az éppen beérkező diákokra. Bár tilos a be és kijárás, még sincs olyan komolyan véve, legalábbis gyanús lehet az, hogy nem vigyáz a pályára és környékére senki.  Többen érkeztek a helyszínre, talán egyszerre, talán kisebb nagyobb késéssel vagy más oldalról megközelítve, mindenkit ez a látvány fogad. Reménytelen üresség, sehol egy hang vagy mozgás. Egyenlőre.

 1, Kviddics pálya
 2, Öltöző
 3, Szertár
 4, A kastély és a pálya közötti útvonal
 5, Kviddics pálya külső területe
 6, Kviddics pálya és Hagrid kunyhója közti terület




Játékszabályok

A játék négy körből fog állni, ez idő alatt körönként két nyomot lesz lehetőségetek keresni. Nem elégszem meg annyival, hogy “1.-es számmal jelölt helyszínen keresgélek.” Az ilyen megoldásokra nem fogtok nyomot lelni vagy rosszabb, hamis nyomra bukkanhattok. Konkrétan érdekel mit kerestek, milyen logika alapján. Alább a példa.:

“Ha kézzel vitték el a felszereléseket, kis eséllyel hagyhattak el egy-két dolgot a szállítás folyamán, ezért megnézem a szertár bejárata körüli fűcsomókat, bokrokat.”

Térkép jelzi a területen fellelhető számokat, így egyszerűsítve a keresendő helyszíneket, használjátok nyugodtan és kérlek tüntessétek fel a HSZ-ekben a keresendő helyszín nevét vagy számát.

Minden keresés természetesen feltételes módban íródjon, az én reagomban fogtok tájékozódni arról, sikerrel jártatok-e egy helyszín keresésénél és találtatok-e valamit.

A következő kör október 9-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 10. 05. - 11:58:27
Sherlock és Watson
20031004

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

emberek
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/af/d1/ee/afd1ee0fb04256ff59c723c6462369ce.jpg)

Összehúztam magamon a dzsekimet, ahogy a szél feltámadt. Októberben már este hűvös volt, én pedig magam se tudtam mit kerestem itt. Igazából érdekelt, hol voltak a cuccaim. Azért elég menő seprűm volt, és szánalmasnak tűnt, hogy a meccsünk előtt tűntek el. Kíváncsi voltam de közben meg fáradt és álmos is. A szemem megdörzsöltem, ahogy a szél kissé szárazra fújta. A leveleket elsepregette a lábam alól, én pedig Florant várva ácsorogtam a lezárt terület előtt. Nem izgatott, hogy nem jöhettünk be. Annál izgalmasabbá tette a dolgot. Beletúrtam hát a dús hajkoronámba, miközben hunyorogtam a szélben. Tök kuss volt egyébként, és egyelőre nem volt rajtam kívül itt senki. Jól esett ez a pillanatnyi csend. Ha jöttek még mások olyan rám jellemzően bólintottam egyet. Kizártnak tartottam, hogy Lola kihagyja a bulit. Amint felbukkant lassan Florian is, feléfrodultam.
- Csá, Watson - fordultam felé nagyon szellemesen. Ezt a mugli történetet kivételesen ismertem, és Florian amolyan Watson féle srác volt. Nem mintha én Sherlock lettem volna. A kezemet a nadrágzsebembe nyomtam, hogy óvjam a hűvöstől.
- Szerinted hova a francba tűntek a cuccaink? Kissé megalázó - mormogtam. Szerettem játszani és ez valahogy elég röhejesen jött ki. Mintha mi loptuk volna el, vagy a hugrások. Laza mozdulattal léptem át a szalagokon, és beléptem a pályára, hogy körbenézzek. Furkász rohadul nem lehetett az biztos.
- Szerintem nézzük meg az szertárt - tettem hozzá. Meg is indultam a szertár felé, hátha találok ott valami értelmeset. Mondjuk nem is tudom, talán a nagy lopás közben elhagyott izét, esetleg csapást. Bár eleve eléggé őssze volt a szertár környéke a diákok miatt taposva, de jelenleg csak el akartam indulni valahol. Persze Floriannak is lehetett valami más ötlete igazából.
Sóhajtottam egyet és inkább gyalogoltam a szertár felé, hogy szétnézzek ott, hátha rálelek valamire. Jelre, nyomra, mit tudom én.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 10. 06. - 21:35:35
♥ megléptek  ♥
( disgusted noise)
(https://i.pinimg.com/564x/2e/f9/19/2ef9196ad7d1f423c02bd8061de2192a.jpg)
pretty : akkor is csinosan  (https://i.pinimg.com/564x/0b/7c/25/0b7c25ca0ef985cd3c5b51c7e22ebd67.jpg) ♥ vibe:  secret  (https://www.youtube.com/watch?v=9KtxoJir4vE&ab_channel=masterderrian)
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



Az orromat elhúztam, ahogyan Lola társaságában a kviddicspálya közelébe értünk. Nem az udnor miatt, az kissé röhejes lett volna, csak egyszerűen az egész olyan ciki volt. Ciki, idétlen, és... Oscar izéje. Oké, állandóan orrba nyomott, akárhányszor azt mondtam neki, hogy "fel". Persze az elején még nem angolul mondtam, mert hát a megszokás. Aztán nagy nehezen leszoktam a közhelyes és prűd "föl"-ről. De hogy miért ütött mindig. Ez komolyan erőszak volt. És persze, hogy kiabáltam vele a saját anyanyelvemen, hogy beéget a pasi előtt, akibe belezúgtam, meg hogy az első kandallóba belehajítom. De mégis. Sajnáltam volna ha eltűnik.
- Most komolyan, miért? - tettem fel a drámai kérdést Lola felé, majd megálltunk Jay közelében. Integettem neki. - Valami perverz gyűjtögető ez? Még jó, hogy nincs a cuccommal a sport bugyim - magyaráztam tovább, aztán bekukucskáltam az elkerített cucc mögé.
Felsóhajtottam a nyomatékosítás kedvéért. Összehúztam magamon a Lolától kölcsön kapott fekete kabátszerűségemben. Még a fogaim is összekoccantak az esti, hűvös széltől, pedig reggel olyan szépen és erősen sütött a nap. Ehhez képest drasztikusan hűvösebb volt, és biztos voltam benne, hogy lilabőr vagyok. Iagzából teljesen izgalmas volt ez a négy évszak dolog, főleg hogy a fák levelei olyan gyönyörűek voltak. Le is rajzoltam őket, bár nem mintha a grafittal vissza tudtam volna adni a színüket. Szerettem rajzolni, de tehetséges semmiképpen nem voltam. Armin volt a tehetséges, gyönyörűen festett. Hiányzott a bátyám. Hiába voltunk nagyjából ugyan ott, mégis olyan messzinek éreztem. Szerettem volna hazalógni hozzájuk a hétvégén, és lehet meg is teszem. AMikor kisurranok bulizni, lehet jobb is a lelkemnek, ha Amrin ölelésébe bújok.
- Mégis mit keressünk szerinted? A perverzésg nyomait? - húztam el fintorra a szám, majd megráztam a fejemet. A pálya üresen festett a diákok nélkül, meg Len nélkül. Khm. De a lelátó üresen még sose esett ilyen jól. Furcsa volt ez a csend.
- Nézzünk szét arra - böktem előre, a kviddics pálya és Hagrid kunyhója közti terület felé. - Lola, Lola. Láttad a legújabb hajviselet divatot az újságban? - kérdeztem, olyan csevgő hangon, hogy ne fessünk olyan öregesen aurorosan.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 10. 06. - 22:17:26
lopni tudni kell
2003. 10. 04.

(https://i.pinimg.com/564x/36/89/ac/3689ac3ba546d0bfa2d1bf8da0146dc8.jpg)


Nora és mindenki



Remélem, ez nem egy újabb kastélyfutás, aminek egy invito-nak kellett volna lennie. Túl sok időt töltünk mostanság amúgy is futással; kivéve, amikor Campbell nem figyel és elbújunk a rendszeres futáson a lelátók mögé, hogy csak az utolsó körben visszaálljunk, de hé! Tanulja meg, hogy jobban figyeljen… Legalább az egyikőnkre, aki úgy is szeretné.
Szóval az idő dementolos lehellete csak még rosszabbá tette az egészet, de persze Nora miatt itt akartam lenni. Meg azért is, mert nehogy gyanúba keveredjek. Nálam végülis van egy cikesz, ami akár az is lehetne, amit még pár hete lopott el valaki, kinek létére nem derült fény, ellenben azt a cikeszt pótolták már egy másik iskolaival. Szóval ezek miatt, meg azért, mert valaki keményen megfizet az egyedi Benjamin Fraseres seprűm eltűnéséért. Ha nem sajnálnám, biztos feldugnám a tolvaj hátsójába, de erre a célra majd kölcsönveszek egy gagyi iskolai Kométát.
- A sportmelltartód sincs, remélem. Tiszta mázli, én se hagytam itt. De a seprű… A seprűm! - morogtam bosszúsan, és a szemem zöld fényt szikrázott a bosszúszomjtól.
- Mégis mit keressünk szerinted? A perverzésg nyomait?
Kínomban sötéten kuncogtam, és úgy lépkedtem Nora mellett.
- Nézzünk szét arra. Lola, Lola. Láttad a legújabb hajviselet divatot az újságban?.
- Láttam, de őszintén, ez a két copf újragondolása. Mármint… Két bogyó, de azt két copfból csinálod. Tisztára mint Myrtille becsavarodva - sóhajtottam kiábrándultan, és a hajamba túrtam, hogy imitáljak két szerencsétlen copfot.
- Inkább a randihelyes cikk fogott meg. Szerinted mi a tökéletes őszi randihely? És nemmmm mondhatod a kviddicspályát, különben idehívom Campbellt magam helyett!
Csevegés közben azért csámborogtunk valamerre, amerre Nora mutatott, a pálya meg a kunyhó közé. Kerestem nyomokat, mert hát jól ismerem a tolvajok észjárását... Lábak nyomait kerestem a fűben vagy az ilyenkor jellemzően puha földben. Esetleg az avarban. Ha valaki elrepült itt, még annak is lehetett jele, mondjuk levert levelek a fákról gyanúsan egyenes mintázatban lepottyanva, vagy a fán akadt hajszál, ruhadarab… De nem hiszem, hogy valaki egy teherseprűvel jött volna bűnelkövetni, mert még a cuccok az hagyján, na de nincs az a seprű, ami Hagridot elbírná. A szőnyeg mondjuk igen. Hm, a krimisorozatokban is mindig az az elkövető, akire nem gondolunk… Ja. Biztos Nora volt. Damdamdaaaam!





Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Oliver Smith - 2022. 10. 07. - 20:42:45
csak a baj
(https://i.pinimg.com/236x/60/81/a6/6081a62e9840cc71770d79cc8a6aed0b.jpg)

2003. október 04.


Smith prfesszor elégedetlenül sóhajtott fel, miközben Florian társaságában vonult keresztül a folyosókon, és a ruhát igazgatta magán. Igazgatóhelyettesesen akart megjelenni a kunyhó helyszínén. Mégis csak felháborította az események sorozata, persze nem kellett volna hagynia, hogy Florian is elmenjen keresgélni. Ki tuja milyen veszélyes alak ólálkodott a környéken. Ki tuja, nem-e a Rend tagjai susmorogtak a falak között. Zavarta a tény, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett az iskollában, melynek hírén sok csorba esett, hála Vitrol szánalmas, felbujtó cikkeinek. Szerencsére egy kicsit megnyugtatta az idegeit Florian kellemes közelsége. Ennek ellenére a szokásos masszív szigorúság uralkodott az arcán.
- Na akkor, nagyon vigyázzon, hogy nem e lopakodik maga mögé senki. És figyeljen oda, lehet vannak csapdák is. Vagy esetleg valami egyéb - magyarázta hűvös kimért hangon. Egy kicsit még a közös pillanatuk hatása alatt állt, de ennek ellenére arcán ennek semmi jele nem látszódott.
- Igazán, de tényleg vigyázzon - mondta a nyomatékosítás kedvéért. Persze, kissé aggódott, egyes balszerencsés esemének miatt Halloweenkor elhunyt itt egy Hollóhátas diák, a mára elfogott Illuzionista jelenlétében. Ha meg már egyszer megtörtént, meg fog megint. És nem viselte volna el a tudatát annak, hogy még egy diák vezsélybe kerül az ő jelenléte alatt. Kötelességtudata nem ismert határokat. Kiérve a sötét éjszakába még egy pillanatra ránézett Floranra, de megcsókolni nem merte, hiszen tiszta égbolt volt, és belátható tér.
- Nos - köszörüéte meg a torkát, aztán biccentett egyet. - Hamarosan találkozunk - mormogta, majd ha Florian is elengedte megindult határozott léptekkel a kunyhó felé. Szerencéstlen vadőrre folyamatosan rájárt a rúd, mégis a maga módján atyai jóidulattal kedvelte Hagridot.
- Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni - hallotta meg Brown professzor hangját, ahogy melléért. Egyetértően bólogatott hozzá, és hümmögöt is egy keveset.
- Bizony jól mondja - jegyezte meg, aztán tekintetével körbekémlelte a helyszínt. Nem iagzán értett a nyomozáshoz, habár a diákok nyomára kétség kívül rutinosan bukkant rá, a konyhás incidens is ezt tanúsította. Námán megindult aztán a kunyhóba, hogy ott nézzen kürül. Hátha felfedez valami elhullott ruhadarabot, vagy valami nyomot, amin elindulhatnak.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Demelza Digby - 2022. 10. 07. - 22:06:42
prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 (https://i.pinimg.com/564x/3d/79/06/3d7906358e3931cf9063ae6ac5393478.jpg)


 outfit  (https://i.pinimg.com/474x/4a/eb/f3/4aebf372bee872de2630f24f3c5f23b2.jpg)


Ha eltűnik pár seprű, meg egy nagy szőrös tag, akkor ez a legkellemesebb módja a keresésüknek. Mintha egy piknikre jöttünk volna. Derűs mosollyal a képemen, laza vörös blézerben és fekete cuccban érkeztem meg a tett - és a nyomozás - helyszínére. Talán csak a csendes háztáj és a ház élettelen ablakszemei, néma kéménye volt kissé lehangoló, de erre a bajra orvosság lesz, ha az ügy végére járunk, meg az is, amit a kis bájitalos flaskában hoztam.
- Jobb lenne egy pénteki esti Whisky mellett a csillagokat bámulni.
- Bizony jól mondja - vágja rá Smith, épp, mikor én melléjük érek.
- Hosszú még az éjszaka, később sort keríthetünk arra is… - kacsintok Brown profeszorra, és sokatmondó pillatással megkocogtatom vörös körmömmel a blézer alat rejtőző üvegcsét. Aztán figyelem Smith-t távolodni a kunyhó felé.
- Egy séta a szép kertben, kedves kolléga? - kérdezem Brown-tól, és a kert felé intek.
Arra gondolok, hogy a puha termőföldben találhatok lábnyomokat, esetleg a szederbokrok leszaggathattak valamit az elkövetőkről, vagy netán épp az elkövetők dézsmálhattak bármit a konyhakertből, amelyen amúgy is meglátszik, ha valaki illetéktelen bármit művelt ott. Meg egyébként is, szép helyszín egy jó sétához. Fényt gyújtok a pálcám végére, mert a csillagok fénye bár szép, de nyomozáshoz kicsit kevés.
- Hasznos az auror a háznál... Mit szól hozzá, hogy a korábbi munkája itt is utoléri? - kedélyeskedem, amint behajolok egy bokor mögé, megnézni, hogy a takarásban nem-e lapul egy elhagyott tárgy, vagy valami emberi nyom.
- Ismer valamilyen felderítő bűbájt? Én ebben elég tanulatlan vagyok. Még. Pedig hasznos lenne - vallom be bohókás képpel, s közben arra gondolok, hogy a házam tanulói (meg egyébként a többi is) rávesznek, hogy egyre több varázslatot tanuljak auroroktól, meg túszvallatóktól. De ez a mai más. Nem valószínű, hogy ezt diákok művelték. Még jó, hogy valaki tapasztalttal tarthatok, aki nagy eséllyel nem hagy majd válaszok nélkül.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 10. 08. - 12:45:44
miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/97/1b/f3/971bf3ec793861035e39d9d3c8613d85.jpg)

Valamik és valaki eltűnt, és mindenki furcsállja. Nagyjából ennyit fogtam fel, hiszen igazából csak Jay miatt jöttem el. Régen volt időnk együtt lógni úgy rendesen a tanítás után, mert hát Smith egyfolytában bűntetőmunkára hív magához. Most is onnan mentünk, együtt a helyszín felé, habár a tanárok egészen máshol akartak kutakodni, mint mi.
- Na akkor, nagyon vigyázzon, hogy nem e lopakodik maga mögé senki. És figyeljen oda, lehet vannak csapdák is. Vagy esetleg valami egyéb - magyarázta Smith. Nem sűrűn hallottam, hogy aggodalom csendülne a hangjában, ezért most különösen lelkes voltam. - Igazán, de tényleg vigyázzon - tette hozzá, én pedig beleborzongtam.
- Nyugi, prof. Velem lesz Jay. - Kacsintottam rá, majd szépen megindultam, hogy csatlakozzak a többi diákhoz.
Jayt nem volt nehéz kiszúrni, a lezártként megjelölt terület előtt ácsorgott és szokás szerint túlzottan magas volt. Kicsit irigykedtem a külsejére, mindene megvolt. Jó felépítésű volt, magas, dúshajú és helyes, míg én törpe voltam és még nem is néztem ki jól. Valójában törpe voltam és még átlagos is.
- Csá, Watson - köszönt, mikor mellé értem.
- Hali... bocsi, elkéstem?  - kérdeztem és az összetúrt hajamat próbáltam megigazítani. Na, nem mintha Jaynek feltűnt volna, bár igyekeztem mostanában jobban figyelni a megjelenésemre, sosem voltam igazán kócmentes. - Szóval...  - kezdtem, de be sem fejeztem még, már mentem is befele az elvileg tiltott területre.
- Szerinted hova a francba tűntek a cuccaink? Kissé megalázó - magyarázta Jay.
- Nem tudom.  - Vontam vállat. - Nincs valaki, aki utálja a kviddicset...? Rajtam kívül?  - kérdeztem vigyorogva. Nem akartam újra belemenni ebbe a dologba persze. A lényeg, hogy amikor játszottam szerettem, de kellő indokom volt félbeszakítani a dolgot.
- Szerintem nézzük meg az szertárt - javasolta Jay, én pedig követtem is a szertárhoz. Nekem sem volt jobb ötletem, meg hát a nyomolvasáshoz sem értettem, de talán csak valami lény volt a Tiltott Rengetegben. Valami, ami imádja a seprűket, a fát... ki tudja. Mindene esetre a szertár ajtó melletti részen kezdtem el bámészkodni, hátha tolvajfélénk elejtett valami rájellemző dolgot.
Még le is guggoltam.
- Szerinted Miller és Narek tényleg nyomoznak? Nem hinném, hogy be akarnák piszkolni a műkörmös kezeiket.  - Magyaráztam, ahogy végig simítottam a fűcsomókon.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 10. 08. - 23:44:22
⌘ Nem minden napi... ⌘
(https://i.pinimg.com/564x/53/98/14/539814c7f4df8598ce4b28df7f63ed61.jpg)
☾ 2003. Október. 04. ☽


Csendes napnak indult, hamar kidobott az ágy mivel ma lett volna, életem első kviddics meccse. Egész nap izgatottan ültem a padban, az már mindegy volt, hogy figyelek-e vagy sem, mert Sage óráin képtelen vagyok rá, ezért tanulok általában sokat délután. Mivel óra közben nehézkesen figyelek a tananyagra ezért délutánonként inkább előre megtanulom a leckét, így annyira nem is kell figyelnem. Ám az utolsó pár órában egy olyan hír járta végig az iskolát, hogy elmarad a meccs mert ellopták mind két csapat felszerelését, azt nem tudom,hogy a griffisekét vagy a hollóhátasokét is elvitték volna, de az biztos hogy a mardekárért és a miénket elvitték, ettől kissé ideges lettem, és alig bírtam megülni a fenekemen. Alig vártam, hogy vége legyen az unalmas muliismeretnek és mehessek fel a hálókörletbe, ott végre át öltözhessek és elindulhassak kissé utánanyomozni a történteknek. Felkaptam egy melegebb pulcsit és elindultam a helyszinhez, a kviddics pálya levan zárva, igaz senki se őrzi szóval annyira veszélyes nem lehet, így hát bemerészkedtem. Kissé beljebb sétáltam, megláttam a Nora és Lola párost, kissé távolabb Jaycet és Flort. Körülnéztem, tényleg elvittek minden felszerelést. Ahogy néztem Flor-ék a szertár felé vették az irányt Noráék meg a kunyhó és a pálya közt kezdtek el keresgélni, hát akkor fedjünk le minnél nagyobb területet és én elindulok egy harmadik irányba is. Kviddics pálya külső területe felé vettem az irányt hátha valami szokatatlant észre veszek, estleg egy elhagyott alkar védőt vagy egy laszakadt ruha darabot, vagy egy érdekes cipőnyomot. A lelátót fedő házak színeivel ellátot szövet alá is be-be nézegettem, hátha a fa cölöpökre felakadt valami, ha kell fel is másztam volna érte.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 10. 09. - 18:58:35
Oknyomozó újságírás
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
2003. október 03.

Milyen újságíró lennék én, ha nem csapnék le erre a témára. Na és hogy a szeretett kviddicsemet is törölték miatta, a kikapcsolódást, a szórakozást, amire minden roxfortos hetekig készül. Van, aki edz, van, aki molinókat készít, és van, aki szimplán csak várja a hangulatot, az izgalmat. Ráadásul pont a Mardekár-Hugrabug meccse törölték. Pedig idén a Hugrabug igazán jól állt, reméltem, nem így fogják elbukni ezt a nagy lehetőséget.
Sallyt majdnem sikerült rávennem, hogy eljöjjön velem, de sajnos közbejött neki egy beadandó, így maradtam egyedül. Annyit tudtunk, hogy eltűnt minden felszerelés, és a tanárok már nyomoznak - tehát nekünk, diákoknak nem sok keresnivalónk van itt, de azért csak odaért pár ismerősöm.
Mivel már elég nagy sürgölődés volt a pálya körül - ezt már messziről lehetett látni -, és egyébként is tilos volt arrafelé menni, inkább úgy döntöttem, hogy a kastélytól a pálya felé sétálva figyelek komolyabban. Ha eltűntek a cuccok, simán lehet, hogy valaki viccelődni akart, és errefelé indult. Lábnyomokat nem gondoltam, hogy szükséges lenne keresni, inkább olyan maradványokra figyeltem, amik a seprűkből eshettek ki. Esetleg egy szál a seperő részéből - ennyi seprűt eltüntetni nem lehetett olyan könnyű. Az út menti füves részt nézegettem cirokmaradványok után kutatva, de természetesen minden olyan nyomra is felkaptam a figyelmem, ami nem oda való volt. Közben pedig azon gondolkodtam, milyen egyéb nyomot hagyhattak a tolvajok.
Közben azon gondolkodtam, hogy vajon mi köze lehetett Hagridnak az egészhez. Nyilvánvalóan nem ő tulajdonította el a seprűket, de lehet, hogy láthatott valamit, és bajba került?


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 09. - 23:21:03
A kviddics rejtély

(https://thumbs.dreamstime.com/b/harry-potter-quidditch-uniforms-leavesden-uk-february-th-quidditch-uniforms-display-making-harry-potter-tour-warner-112226373.jpg)


Tanárok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/1902_995b41fdee7e.jpg)


Hárman képviselték a tanári kart a nyomozói delegáció tagjaiként, mégpedig Demelza professzornő, Smith professzor és jómagam. Véleményemre egyetértőeb bólintottak, bár Digby nem adta fel annak reményét, hogy egy sikeres nyomozást követően megünnepeljék azt egy Whisky kiséretében.
 -  Csak a sikeres nyomozást követően. Ha nem járunk sikerrel, fel kell vennem a kapcsolatot a parancsnoksággal. – válaszoltam leginkább informatív jelleggel, mint elutasítóan, majd figyeltem, ahogy Smith szó nélkül elindul a kunyhó felé, körbenézni.
 -  Itt leszünk, ha valami történne. – tettem még hozzá a bájital tanár irányába és figyelmem máris Demelza irányába fordítottam, miután a kertet ajánlotta fel a kutatás első helyszínéül.
 -   Hasznos az auror a háznál... Mit szól hozzá, hogy a korábbi munkája itt is utoléri? – próbál cseverészni a kollegina, mire én megrántom a vállam, majd tekintetem a tökökre és a puha földre emelem.
 - Azért vagyok itt, hogy a korábban az iskolában történtek ne ismétlődjenek meg. A Tanárkodás mel-lett ugyanúgy megmaradt az aurori tisztem is. – feleltem, majd Demelzihez hasonlóan én is fényt villantok pál-cám végére.
- Ismer valamilyen felderítő bűbájt? Én ebben elég tanulatlan vagyok. Még. Pedig hasznos lenne – kérdezi, mikor le-térdelek, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a tököket.
 - Van egy-két trükk a tarsolyomban, de nem nyomolvasásra valók. – közöltem hüvösen, remé-lve, hogy Digby is figyeli közben a környezetet.

Smith professzor hatalmas elánnal, ám elég óvatlanul lép be Hagrid kunyhójába, ám kutyájának vakkantásától ijedhet meg csupán, ami már magában egy nyom lehet, de ami feltünő lehet számára, az a fogasról hiányzó kabát és a már olyan jól ismert esernyő hiánya. Természetesen alaposabban is szétnézhet a kunyhóban, dulakodásnak vagy felfordulásnak azonban nincs nyoma, nincs se étel vagy ital. az asztalon, de most még ételnek szánt va-dak sem pihennek a kandalló fölött. Azonban, mintha a kutya valami papiron feküdne. Lehet nyom, de lehet csak bevásárló lista, kiderül, ha megszerzi.


A kertben kicsit saras a talaj az őszies, nyálkás időnek köszönhetően, ami alapjában véve nem is lenne első blikkre feltünő, de ahogy Brown professzor és Digby professzornő közelebb hajol egy tökhöz, láthatóvá válik, hogy több rajta a sár, mint a többi zöldségfélén. Mintha ráverődött volna valahonnan a latyak és ha követi a professzornő a sár felhordásának kezdeti helyét, láthatja, hogy egy kisebb mélyedés van a kert elejében. Talán keréknyom verhette fel a sarat a kertre.


Játékosok helyzete (https://kephost.net/p/2022/40/1561_b203c8c838be.jpg)



Diákok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/9710_3992effb2323.jpg)

Jayce és Florian a szertár felé indulnak meg, útjuk során semmi szokatlant nem fedeznek fel, csendben beszélgetnek. A szertárhoz érve a szokásos kép tárul eléjük, az épület falának tövét vizsgálva Florian észrevehet egy hibás kvaffot, amivel meglepő módon kitámasztották a szertári ajtót.
- Fenébe, van itt valaki, lebuktunk! – hallattszott benn egy hang.
- Nyomás innen! – sutyorgott valaki más, majd ahogy már az ajtó irányába lépnétek, két alak fordult ki az épület mellé és tőletek próbálnak távolodni. Természetesen utánuk eredhettek, van rá lehetőségetek, de akkor egy kör nyomozásból kimaradtok, azonban lehet, hogy ha elkapjátok őket, közelebb kerültök a megoldáshoz.

Nora és Lola Hagrid kunyhója felé haladva figyelik környezetüket, kedélyes cseverészésüket folytatva. Fura lehet első blikkre két vékony csík a sáros részeken, keréknyomnak tűnhet, talán egy kiskocsival lehetett itt valaki. Természetesen lábnyomok is akadtak mindenfelé, kisebbek nagyobbak és volt egy jóval nagyobb is, amit nem lehet félreismerni. Lola az avarban is elkezd nézelődni, ahogy a keréknyomokat meglátják és egy kopottas, igen csak koszos, saras szemüveget vesz észre, ami meg is repedt.

Henriette a kviddicspályán próbál szerencsét, még a nap fenn van a horizonton, így könnyen belétható, a szertár, öltöző és a kijárat iránya felé talál lábnyomokat és egy nagyobb területen a fű meg van nyomódva, ki is van kopva. Ott keréknyomokat és némi koszt is felfedez. Természetesen ráláthat Jayce és  Florian ténykedésére, bár a hangokat nem hallotta és a távolodó alakok az épület másik oldalán menekünek, így ők neki takarásban vannak jelenleg. Nora és Lola Hagrid kunyhója felé menetelnek, így kívül esnek látó és hallóhatártól.

Oknyomozó riporterünk nevéhez hűen alaposan körülnév a pálya és a kastály közötti útszakaszon, meg is less az ered-ménye. Valóban lábnyomok tömkelegét találja, érdekeset nem is talál a sárban, azonban egy nagy lábnyom által a talajba belepasszírozott talárdarab már érdekesebb. A lábnyom mérete az övének majd háromszorosa, a szakadt rongydarab pedig fehéres lehetett egykoron és bűzlött a citrom és a már általa jól ismert seprű szárának kezelésére szolgáló lakk illatától.  Theresa Norahoz és Lola-hoz mérten kivül esik jelenleg a pályán történő eseményektől.


Játékosok helyzete (https://kephost.net/p/2022/40/3501_ecaca337d4c1.jpg)



Játékszabályok

Második kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételesmódban. A nyomokon gondolkozni ér, át lehet menni nyugodtan egy másik helyszínre, de lehet tovább kutakodni a jelenlegin is. Akinél akció van, reagálhat a történtekre természetesen feltételes módban. Mostmár minden csoport kap egy helyezkedésre vonatkozó térképet is a korábbi mellé, a helyszínek a korábbi HSZ-mben fellelhetők.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után


A következő kör október 14-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 10. 10. - 19:44:48
Sherlock és Watson
20031004

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

emberek
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/af/d1/ee/afd1ee0fb04256ff59c723c6462369ce.jpg)

Kicist örültem, hogy együtt lóghattam így az éjszakában Florral. Mostanában egy kicsit jobban kinézte magának az a betegelméjű Smith. Ha nem lett volna olyan rohadt jó tanár egyébként még jobban utáltam vona. Amúgy sem értettem mi baja volt Florral, mostanában nem is rosszalkodott annyit. Bár elmesélte a konyhás sztorit, és hogy Norával majdnem egymásnak estek. Még szerencse, hogy én akkor éppen aludtam. Minden esetre örültem, hogy ha el is tűntek a cuccok, legalább bóklászhattunk egy kicsit olyan haveriasan. Kissé kócos volt meg gyűrött, de ő általában így volt Florianos.
- Hali... bocsi, elkéstem? - érkezett meg mire én csak felvont szemöldökkel bámultam rá.
- Elkésni? Innen? Egyébként most is túlóráztatott Smith, vagy mi van?- kérdeztem vigyorogva, majd még intettem az érkezőknek, kiszúrtam egy kicsit messzebb Henriette-t is, mi pedig mentünk is a szertárok felé. Közben persze dumálgatni is kezdtünk, és szóvá is tettem, hogy mekkora gáz volt, hogy eltűntek a cuccaink. 
- Nincs valaki, aki utálja a kviddicset...? Rajtam kívül? - kérdezett vissza Florian, én meg csak vágtam egy elgondolkozó arcot, de aztán én is elvigyordtam.
- Kevés olyan alakról tudok. Valld be, barátok között vagy, hogy te voltál, két büntetőmunka között - böktem oldalba, aztán a szertárhoz értünk. Florian kint maradt nézelődni, én meg beléptem, és egy halovány lumost is megkíséreltem varázsolni. Kissé leprán nézett ki a hely, Frics nem sokat takaríthatott itt.  Florian kérdésére csak hümmögtem egyet és megvontam a vállamat.
- Én is mérges lennék, ha Benjamin Fraser által dedikált seprűmmel megpattanna valaki... vagy valami - dünnyögtem. - Majd ejtsük útba  a húgod is, remélem őt nem kapják fel és rabolják el - tettem még hozzá, és akkor a tekintetem megakadt néhány elnyűtt kvaffon, hiszen ezzel volt az ajtó is kitámasztva.
- Ez tuti ember - magyaráztam, és akkor meghallottam a neszezést is, ezzel pedig már nem is néztem jobban szét a szertárban, csak Florianra bámultam, és ha ő üldözőbe akarta venni őket, hát futottam utánuk, ha pedig nem, akkor csak tovább nézegettem, és ha kellett kinyitogattam a szertárszekrényeket is.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 10. 11. - 20:35:30
♥ megléptek  ♥
( disgusted noise)
(https://i.pinimg.com/564x/2e/f9/19/2ef9196ad7d1f423c02bd8061de2192a.jpg)
pretty : akkor is csinosan  (https://i.pinimg.com/564x/0b/7c/25/0b7c25ca0ef985cd3c5b51c7e22ebd67.jpg) ♥ vibe:  secret  (https://www.youtube.com/watch?v=9KtxoJir4vE&ab_channel=masterderrian)
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



Az ősz szép volt. Olyan volt, mintha a halál végigszaladt volna a tájon és nyomában csak elhalt, tűzben táncoló levelek, elszáradt, megfáradt ágak, aztán pedig a néma, ködbe burkolózó táj maradt volna utána. Szép volt, mert benne volt egy új élet ígérete is, mintha minden kapott volna egy második esélyt, teljesenen új kezdetet, vétkek és bűnök nélkül. Bizonyos értelemben nincs is élet bűn nélkül, de ha az ember nem is oldóthat fel ezek alól, legalább a föld egy kicsit igen. Furcsán melankóliás vagyok, pedig még csak nem is ittam nyugtató teát. De valahogy az ősz nem csak a tájat festette más színbe, hanem az embereket is. Mintha odafent valaki ecsetet ragadott volna, olyat, amihez nekünk nem is lenne színünk, árnyalatunk. Szerettem volna lefesteni a leveleket, de képtelen voltam rá. Annak örülnék a legjobban, ha Lent rajzolhatnám le. Szép feketén-fehéren, ahogy csak én látom benne a színeket. De az tényleg szörnyen rossz dolog lenne.
Inkább nem is akartam ezen filozofálgatni, így is elég fájdalmas volt arra gondolni, mennyire életképtelen voltam előtte, mintha valami debil lennék. Pedig nem voltam, csak egyszerűen nem tudtam magam megumtatni neki. Még jó, hogy elrabolták a cuccunkat, mert addig is nem agyaltam ezen elalvás előtt. Este amikor az ember siklik az álmok felé a gondolatok is hangosabbak a fejben. Amúgy is, elég mérges voltam ahhoz, hogy most csak Caine hülye botja legyen a lényeg. Mint Lolának a Benes bot. A botjaink fontosak voltak.
- A sportmelltartód sincs, remélem. Tiszta mázli, én se hagytam itt. De a seprű… A seprűm! - magyarázta Lola mellettem én meg csak morcosan bólogattam.
- A sportmelltartóm az... LOLA A MELLTARTÓM! - kerekedett el a szemem, mert... az bizony benne volt. - Igen, igen a söprűk. Kell vissza a söprűnk, és a melltartóm. AMit sose fogok felvenni ha valami perverz megfogta. Fúj.  - mondtam, lehetetlen akcentussal ki a szót, amit amúgy is el fogok felejteni. Inkább heves vehemenciával indultunk meg az úton, amin próbáltam legalább valamit minimálisan felfedezni. Egyelőre nem volt semmi csak satnya avar, és inkább felhoztam a hajtémát, mert... szörnyű volt. Szörnyen szörnyű. Izléstelen.
- Láttam, de őszintén, ez a két copf újragondolása. Mármint… Két bogyó, de azt két copfból csinálod. Tisztára mint Myrtille becsavarodva - elhúztam a számat majd fel is nevettem, ahogy Lola utánozta a hajat. Szerettem vele lenni, egy kicsit kiszakadtam abból a hülye életből, amibe beletuszkoltak mielőtt megszülettem. - Inkább a randihelyes cikk fogott meg. Szerinted mi a tökéletes őszi randihely? És nemmmm mondhatod a kviddicspályát, különben idehívom Campbellt magam helyett!
Elvörösödtem. A sötétben is láthatóan. A hajamat kezdtem el piszkállni.
- Izé. Nem is tudom. A Roxmorts olyan elcsépelt. A fehér virágos helyre nem mennék el vele... lehet meg se találnánk, az meg nagyon fájna. Az Aranypezsgő.. na az tökéletes lenne. Hát milynen jól nézne ki öltönyben ahh - sóhajtottam fel. Igen, az aranypezsgő. De egy kicsit nem vágyik mindenki egy sziklás, fehér virágos helyre, egy bizonyosságra, hogy aki az igazi, tényleg az? - És neked mi lenne a tökéletes randiheely? - kérdeztem lágyan oldalba böködve a könyökömmel, egy cinkos vigyorral.
Közben megpillantom a rendellenes csíkokat előttem, meg a sok lábnyomot.
- Neee, a melltartólopók emberek... Szerinted ilyen kiskocsival rabolták el Hagridot? Egyáltalán hogy nem tört alatta össze? - nézegettem a nyomokat, és megpróbáltam Lolával követni a sárban lévő keréknyomokat, miután megvártam, hogy Lola is felfedez valamit, mert a susnyásban nem csak pajzán mókusok, vagy tünérek lehettek, hanem mondjuk valami értelmes is.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 10. 13. - 09:46:52
miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/97/1b/f3/971bf3ec793861035e39d9d3c8613d85.jpg)

Még mindig nem tudtam, merre vagyok arccal és ezen az sem segített, hogy a kviddicspálya környékén voltunk. Az ott megszokott irritáló feszültség a gyomromban megmaradt. Ezért kicsit nehezen is indult a koncentráció. Valaki ellopta a többiek cuccát, vagy ilyesmi. Hát én tényleg nem sűrűn jártam itt. A fű érintése azért elég ismerős volt.
- Kevés olyan alakról tudok. Valld be, barátok között vagy, hogy te voltál, két büntetőmunka között - bökött oldalba Jay, én pedig csak egy ravasz vigyorral válaszoltam. Na, nem mintha valaha is ravasz lettem volna, azt sem tudtam azt, hogyan kell. Egyenes voltam, ha indulatokra volt szükség, akkor pedig kellően az.
- Én is mérges lennék, ha Benjamin Fraser által dedikált seprűmmel megpattanna valaki... vagy valami - hümmögte. Engem Fraser sosem érdekelt igazán, mármint őt még ismertem az iskolai éveimből. Sokkal jobban foglalkoztattak - annak idején - a klasszikusabb, nagyobb nevek, akiket csak a meccseken lehetett látni. Néha persze előfordult egy-egy Vitrol-féle lejárató cikk is róluk, ám közel sem olyan mértékben, mint mostanában. Campbell, vagy hát Mr. Szexi egészen más tészta, akárcsak Fraser.
- Hát nem tudom. Biztos csak én nem vagyok már benne ebben a kviddicsőrületben. - Vontam vállat, ahogy egy hibás kvaffot pillantottam meg a nagy kutakodásban.
- Majd ejtsük útba  a húgod is, remélem őt nem kapják fel és rabolják el - magyarázta Jay, én pedig a tekintetemmel máris Henriette-t kerestem. Azt sem vettem észre, hogy itt van... biztos ez olyan bamba nap. Mondjuk nekem melyik nem az?
Kiabálás vonta el ismét a figyelmemet.
- Ez tuti ember - állapította meg Jay. Egy kicsit elcsigázott voltam, de végül csak megindultam a hang tulajdonosainak irányába. Persze, hogy ember volt, mégis ki másnak kéne Narek melltartója? Egy kentaur csak nem aggatja magára.
- Húgi, gyere, kapjuk el! Jay!


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 10. 14. - 19:22:24
⌘ Nem minden napi... ⌘
(https://i.pinimg.com/564x/53/98/14/539814c7f4df8598ce4b28df7f63ed61.jpg)
☾ 2003. 10. 04. ☽

Egész nap Sage járt a fejembe, tudtam hogy nem kéne, mert fiatal vagyok de egyszerüen nem tudtam mit tenni, nem tudtam másra gondolni csak rá. Délután sikerült nem rá gondolnom mivel éppen nyomozgattam, mint sokan mások. Elmentem a kviddics pálya szélére, mert arra nem volt senki és hátha találok valahol valami nyomot. Rá látok még Florianékra, Noraék már eltüntek a szemem elől, remélem fogunk nyomkat találni. Megakad a szemem egy nagyobb területen ahol megvan nyomódva a föld és kissé ki is van kopva, nem messze tőle kerék nyomokat találok, és egy kis kosz is maradt itttalán a regi seprűkről maradhatott itt. de vajon a keréknyom merre megy?
-Húgi, gyere, kapjuk el! Jay!- Kiabált nekem oda Flor, megijesztve és kizökkentve engem a gondolkodásbó. Elkapni? Mit kell elkapni, vagy kit? Oda futok a szertárhoz és a fiúk után futottam, ha sikerült elkapni őt/őket ha nem mikor megállunk elmondom nekik, hogy miket találtam.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Oliver Smith - 2022. 10. 14. - 20:23:38
csak a baj
(https://i.pinimg.com/236x/60/81/a6/6081a62e9840cc71770d79cc8a6aed0b.jpg)

2003. október 04.


- Mr. Hansel sem egy auror - dünnyögte még Florian felé, miközben elváltak az útjaik. Persze, hogy aggódott, Florianért főleg, de ha még több diák is öncélú felfedezést óhajtott végezni, akkor méginkább.
Smith professzor erélyesen biccentett a felbukkanó Digby professzor felé, aki talán túlságosan is kiöltözött erre az éjszakai nyomozásra. Egy pillantással szinte biztosra vette a hölgy konkrét, üvöltő szándékait a kollégája felé. Magában hümmögött egyet. Változik a világ. Nos, igen. Természetesen tekintete elől nem lehetett menekülni, és meglehetősen diszkréten is vette tudomásul az efféle szándékokat. Az idei évben nem csak a diákokat kellett megnevelnie, hanem néha a saját kollégáit is. Minden bizonyára, ha Smith professzor tudta volna, mit jelent óvodában dolgozni, szinte biztosan óvóbácsihoz hasonlította volna magát. De ennek híján csak úgy érezte magát, mintha egy birkapásztor lett volna. Inkább diszkréten - és talán mert gyertyatarónak azért nem kívántz állni -, félelmet nem ismerve lépett be a kunyhóba.
Aggasztotta a kedves házmester hiánya, és amint ezen törte a fejét, egy vakkantás üdvözölte. Agyar ligehett felé, SMith szigorú szemöldökének rejtekében megbújó szemében kedves fény villant. Gyermekkorában is élvezettel ütötte el a Kunyhóban az időt. Odabent nem volt felfordulás, sőt. Ám a hiányérzet nem hagyta nyugodni. Sehol sem látta az ernyőt, na meg a kabátot. Agyar valaga alatt pedig egy papír nyöszörgött, Smith professzor pedig a kutya flé lépett, ami meglehetősen nagy lelkesedéssel csapta arcon a nyelvével, ahogy leguggolt elé.
- Na, Agyar - mormogta olyan határozott Smith-es hangon. - Menj csak arrébb - dünnyögte, ahogyan a kedves Diót is szokta noszogatni. Ha a kutya arrébb vonult, odanyúlt a papírhoz is, hátha volt rajta valamiféle gyanús vagy szokatlan.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 10. 14. - 21:01:16
lopni tudni kell
2003. 10. 04.

(https://i.pinimg.com/564x/36/89/ac/3689ac3ba546d0bfa2d1bf8da0146dc8.jpg)


Nora és mindenki




Ez mostmár több, mint hogy eltűnt néhány puccos, izzadságszagú izé. Ez már melltartó-horror. Ha ezek rossz kezekbe kerülnek… Megborzongok Nora szavain, még jó, hogy segít elterelni a figyelmem amiről utána dumcsizunk. Jó, hát nem valószínű, hogy mi leszünk itt a legügyesebb nyomozók… De a legcsinosabbak tuti.
- És neked mi lenne a tökéletes randiheely?
Még a vörös fején vigyorgok, de a kérdése azért elgondolkodtat, annyira, hogy majd átesek valami saras gödrön. Árkon.
- Nem is tudom. Valami egyedi. Biztos nem az újságból választanék, meg nem is az itteni elcsépelt helyekből, mint a csillagvizsgáló torony, meg ezek. Talán egy jó koncert, ami után azért lehet beszélgetni… Az olyan izgis lenne, nem? - kérdezem, és közben bosszús, kicsit undorodó fintorral lépem át a másik sárcsíkot, amiről Nora megállapítja, hogy biztos a melltartótolvajok. Meg a seprűm. Az eredeti, hamisítatlan, dedikált Benji seprűm!!!
- Neee, a melltartólopók emberek... Szerinted ilyen kiskocsival rabolták el Hagridot? Egyáltalán hogy nem tört alatta össze?
- Nem tudom. Vajon a cuccok nyomták ennyire mélyre a nyomokat, vagy Hagrid habteste képes csak ilyesmire? - kérdezem, és megvizsgálom, milyen mélyek a nyomok. Közben megyek Nora után, és reccsen a talpam alatt valami.
- Hupsz. Asszem beszennyeztem egy bűnjelet - emelem fel a szemüveget a földről.
- Mivel Hagrid topánkáinak látjuk a nyomát, szerintem gyalog jött. Na most erre vagy kényszerítették, vagy bűnrészes. Esetleg beépült közéjük és majd megmenti a napot. Amúgy kinek van ilyen szemüvege? De ez milyen cikis- finnyogok, két ujjam közé csippentvén lóbálba a némileg megviselt - de rettenetesen divatdöglesztő kiegészítőt. Valaki a távolban kiabált, vagy mit csinált, de engem egyelőre lekötött, hogy elemezzem a szemüveg divatra gyakorolt gyalázatát.




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Demelza Digby - 2022. 10. 14. - 21:47:55
prof Brown, és mindenki
2003.10.4.

 (https://i.pinimg.com/564x/3d/79/06/3d7906358e3931cf9063ae6ac5393478.jpg)


 outfit  (https://i.pinimg.com/474x/4a/eb/f3/4aebf372bee872de2630f24f3c5f23b2.jpg)


Magnus nagyon fegyelmezetten dolgozott, de én meg somolyogva ingattam a fejemet, mert ha nem lesz meg a tettes, akkor meg vigasztalódhatunk a fárasztó nap végén. De hát csak meglesz. Ennyien keressük, és ráadásul az ilyesmit nem lehet eladni, egyedi holmik is vannak köztük, na meg intim ruhadarabok.
- Azért vagyok itt, hogy a korábban az iskolában történtek ne ismétlődjenek meg. A Tanárkodás mel-lett ugyanúgy megmaradt az aurori tisztem is.
- Tanárkodás… - kuncogok fel, aztán cinkosan ráhunyorgok. - De azt a prof előtagot a neve elől már nem fogja lekoptatni semmi, remélem tudja. Ebből a gödörből nincs kiszállás - teszem hozzá, kissé drámaian, mintha mondjuk valami sötét biznisz kapcsán, vagy valami maffiáról beszélgetnénk.
- Van egy-két trükk a tarsolyomban, de nem nyomolvasásra valók.
- Nem is baj, túl könnyű lenne, ha mondjuk volna egy varázslata, amivel világító lábnyomok jelennének meg előttünk - sóhajtom színpadiasan, aztán botorkálok keresztül a sötét kerten a - nem az aurorságban, de a másik szempontból - kolléga nyomán.
Míg fel nem botlok egy tökszárban. Akkor aztán nekiesek a professzor izmos mellkasának, s majd lepattanok róla, ha bele nem kapaszkodnék, de inkább így teszek… Pusztán praktikusságból.
- Elnézést a töketlenkedésemért, khöm… Látja, milyen sáros az a tök - mutatom a pálcám világító végével, mintha csak azért kapaszkodtam volna belé, hogy közelebb vonjam egy nagy tökhöz, ami véletlenül valóban, igen sarasnak tűnt.
Aztán egy rövid pillanat után elengedem a fickót, és a felverődött sár irányát követve találok egy-pár keréknyomot.
- Nézze csak… Jó gyorsan indulhatott. Vajon mi jármű lehetett ez, és mi hajtotta? - kérdezem. Hagridnak van ugye az az oldalkocsis repülő motorja, de kérdés, vajon ezek vaskos motorra való abroncsok nyomai, avagy mondjuk egy kordéé, amit valaki vagy valakik húztak magukkal. Talán ha követjük a nyomokat, kiderül, hiszen ha eltűnnek, akkor a jármű felszállt.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 14. - 23:52:24
A kviddics rejtély

(https://leet.hu/wp-content/uploads/2022/10/hagrid-730x452-c.jpg)

Mielőtt továbbhaladnánk, szolgáljon ez a kaland megemlékezésként is a 2022.10.14-én elhunyt Hagridot alakító Robbie Coltrane emlékére. Köszönünk mindent Hagrid, nyugodj békében.  <3

Tanárok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/1902_995b41fdee7e.jpg)

To Digby

Egyre inkább feszültté tettek a körülmények, az én jelenlétemben ilyen dolgok nem történhetnek, ezt nem nézhetem tétlenül, ha most nem mutatom meg milyen fából faragtak, oda lesz az önbecsülésem, még a parancsokságon is kinevetnek, amiért nem tudok fegyelmet tartani egy iskolában, még, ha az a Roxfort is.
- Tanárkodás… - kuncogott. - De azt a prof előtagot a neve elől már nem fogja lekoptatni semmi, remélem tudja. Ebből a gödörből nincs kiszállás. – Ettől tartok én is. A személyen önéletrajzomban ez a kis kitérő biztos nem fog jól mutatni, már így is nevetség tárgya vagyok a parancsokságon és mindezt csak azért mert párszor túlkapáson értek.
Nem reagálok erre a mondatra, jobb, ha inkább csendben maradok, mert bár érzem, hogy a kollegina szeret csipkelődni, nem vetne rám jó fényt, ha negatív véleménnyel nyilatkozna rólam az igazgatónő, valószínűleg életem végéig itt kellene bohóckodnom a gyerekekkel.
Épp azon morfondírozok, helyszínt váltok, mikor a professzor asszony nekem esik. Pontosabban a mellkasomban kapaszkodik meg.
- Elnézést a töketlenkedésemért, khöm… Látja, milyen sáros az a tök – hívta fel a figyelem a tököknél lévő sárhalmazra, ami valóban nem eső áztatta növénynek tűnt, hacsak nem szándékosan akarnak félrevezetni. El is terelte vele a figyelmem arról, hogy megszorongatta a mellem, nem vagyok mások érintéséhez hozzászokva, de örülök, hogy itt voltam és nem esett el.
 - Semmi gond Kollegina, örülök, hogy jól van. – mormogok zavartan az orrom alatt, majd elengedem a kezeit, amit akaratlanul reflexszerűen fogtam meg, hogy nehogy elvágódjon.
- Nézze csak… Jó gyorsan indulhatott. Vajon mi jármű lehetett ez, és mi hajtotta? – tette fel a költői kérdést, majd én is közelebb hajoltam a nyomhoz, amit valószínűleg egy motorkerékpár hagyhatott. Egy idő után el halványodnak a nyomok, tehát Digby professzornőnek igaza volt, felszállt a motor, de ahogy ezen nyomon elindulna a hölgy, a pálcájának fényével észreveheti továbbá további két kerék nyomát is, amik a kunyhó mögött lévő terület felé haladnak.

Játékosok helyzete (http://blob:https://imgur.com/568c3f36-922c-447f-b4c4-803c3067f097)


Smith tudja Agyar szívéhez a kulcsot, némi kedvesség és odaadás, ennyi elég volt ahhoz, hogy az állat őszinte szeretetét a Professzor arcán mutassa ki, ennek nyomán pedig fel is ugrott a félbeszakadt papírlapról, melyet a férfi kezébe vett és át is tudta azt tanulmányozni.  
Egy ütött kopott leírást tartott a seprűk karbantartásáról és takarításának módjairól. Néhol hibás volt a helyesség, iparkodva írhatták, de mintha a félbeszakadt papírlap alján lett volna valami még írva. Egy játékos feladvány.
 
1, A kviddicsben a póznákat védi
2, Szakma
3, varázslény
4, Láthatatlan falat idéző mágia
5, A Mardekár szülőatyja
6, Főbenjáró átok

1, - - Z Ő
2, - U - O R
3, - E - T - U R
4, P - O - - G -
5, M - - A - - R
6, C - - C I Ó


Diákok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/9710_3992effb2323.jpg)


Jayce és Florian úgy döntenek, célba veszik a hangot kiadó alakokat, majd miután Flor hívja a húgát és Jayce-t is nevén nevezi a menekülés elhal.
- Hé, ezek a Le Fay testvérek, meg az a mardekáros Jay. – szól az egyik tag, mire közelebb lépnek és kirajzolódik a félhomályban alakjuk.
- Gondolhattam volna, hogy ők csórták el a cuccokat. – válaszolt a másik tag, s mikor közelebb érnek láthatjátok, hogy a hugrabugos szurkolói csapat két legnagyobb pofájú tagjai lépkednek felétek kivont pálcával.
Sam és Bill. Idegesítő, nagyhangú emberek, akik nem általlanak a végletekig menni, ha a csapatukról van szó. Eddigre Henriette is odaérhet a pályáról, így három a kettő ellen álltok szemben. Henriette arra is van ideje, hogy elmesélje bátyjának az általa látottakat, arról is beszámolhat, hogy a nyomok Hagrid kunyhója felé mennek. Belementek a torzsalkodásba, hátha kiderül valami, sőt lehet, hogy találtak valami nyomot is, de ott hagyhatjátok őket, tovább keresgélni. Erőfölényben vagytok, plusz mintha, az egyikük zsebéből egy melltartó lógna ki, de nem biztos, közelebbről meg kellene nézni.

Játékosok helyzete (https://i.imgur.com/Ch60272.png)


Nora és Lola úgy dönt, követik a nyomokat Hagrid kunyhója felé, ami nem sokára fel is tűnik a láthatáron, hiszen oda vezetnek a nyomok. Menet közben még egy rongydarabot találtok, fura illata van, de nem tudjátok, hova tenni, leginkább kviddics közben emlékezhettek erre az illatra a seprűitekről. Ha tovább haladtok Hagrid kunyhója felé, mozgásra lehetnek figyelmesek a kert felől, a kunyhóból kutyaugatás csapja meg a fületeket.





Játékszabályok

Harmadik kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételes módban. A nyomokon gondolkozni ér, át lehet menni nyugodtan egy másik helyszínre, de lehet tovább kutakodni a jelenlegin is. Akinél akció van, reagálhat a történtekre természetesen feltételes módban. Mostmár minden csoport kap egy helyezkedésre vonatkozó térképet is a korábbi mellé, a helyszínek a korábbi HSZ-mben fellelhetők.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +2 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után


A következő kör október 19-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 10. 15. - 19:42:21
Oknyomozó újságírás
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
2003. október 03.

Nem akarok sietni, egyrészt mert nem akarok találkozni senkivel, főleg nem a Mardekárosokkal, másrészt meg van időm. Egyébként is félig-meddig tilosban járok. Nincs kimondva, de mégsem lehetnénk itt. Nyomozni, meg végképp nem kellene nekünk. Mégis meglepően sokan kíváncsiskodnak a kviddicspálya környékén. Így inkább úgy teszek, mint aki csak nézelődik.
De ez a ruhaanyag, amit találtam, biztosan a seprűkhöz tartozik. Mintha apáék seprűápolójának is hasonló illata lenne. Talán akkor érdemes lenne a seprűtárolók és a szertár felé venni az irányt. El is indulok arrafelé, persze mintha csak az érdekelne, hogy mi is a helyzet a pályával. És mivel a szertárhoz a legrövidebb út a pályán keresztül vezet, arrafelé tartok. Gyorsan átsietek a pályán, a szertár felé.
Ott éppen elég nagy a nyüzsgés. Nem akarok beleavatkozni, inkább elbújok egy helyen, és inkább fül- és ha úgy alakul szemtanúja legyen a történéseknek, mint elszenvedője.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 10. 17. - 21:02:43
Sherlock és Watson
20031004

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

emberek
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/af/d1/ee/afd1ee0fb04256ff59c723c6462369ce.jpg)

Ahogy meghallottam a szöszmötölést odakint, nagyon lelmeényesen megállapítottam, hogy ezek itt emberek voltak. NAgyjából eddig tartott a csodálatos felfedezőképességem. És még én akartam auror lenni? Florian viszont nagy lelkesedéssel kezdte el üldözni a tagokat, mert hogy kettő féle hang szűrődött felénk, így hát kénytelen voltam követni, nehogy valami hülyeséget csináljon egyedül. Kicsit olyan málé gyerek volt, akire folyton vigyázni kellett, mert állandóan szét volt esve. Egyszer majdnem leesett a lépcsőn is, ha nem rántottam volna vissza a talárjánál, legurult volna szerintem a pincéig. Henriette is becsatlakozott hozzánk, Florian kiabálásának hála, de közben bele is futottunk a két alakba, akik a sárgákhoz tartoztak, és a jelek szerint elég hülyék is voltak, hogy ott legyenek. Bocs, Henriette.
- Hé, ezek a Le Fay testvérek, meg az a mardekáros Jay.
- Hűha, felismertétek azokaz, akikkel egy suliba járok, gratulálok - jegyeztem meg irónikusan, majd ahogy közelebb léptek valami furát véltem kikandikálni az egyik gyerek zsebéből.
- Gondolhattam volna, hogy ők csórták el a cuccokat.
- Igen, seprűkkel van teletömve a zsebünk - tártam szét a kezem teátrálisan, de aztán előhúztam a pálcámat, miközben Henriette esetleg elecsetelte, miket is talált, én nagyon koncentráltam figyeltem a két csávót, aztán ha úgy alakultak az események, hogy verekedés lett belőle, akkor hát igyekeztem ahoz mérten elegánsan támadni, és megpróbálkoztam egy Everten Staticcal is.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 10. 17. - 21:33:21
♥ megléptek  ♥
( disgusted noise)
(https://i.pinimg.com/564x/2e/f9/19/2ef9196ad7d1f423c02bd8061de2192a.jpg)
pretty : akkor is csinosan  (https://i.pinimg.com/564x/0b/7c/25/0b7c25ca0ef985cd3c5b51c7e22ebd67.jpg) ♥ vibe:  secret  (https://www.youtube.com/watch?v=9KtxoJir4vE&ab_channel=masterderrian)
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



- Nem is tudom. Valami egyedi. Biztos nem az újságból választanék, meg nem is az itteni elcsépelt helyekből, mint a csillagvizsgáló torony, meg ezek. Talán egy jó koncert, ami után azért lehet beszélgetni… Az olyan izgis lenne, nem?
Lola válasza a randihelyre megért egy pompás mosolyt tőlem. Igaz is, valahogy sokkal jobb helyek is voltak. Mondjuk egy sivatagos éjjeli séta a varázsszőnyegemen. Esetleg egy olyan helyen lenni, ahol nincsen senki, csend van és béke, és olyan érzése lehetne az embernek, hogy ő a legmagányosabb ember a világon, de ha ott van az a bizonyos valaki, akkor a magány se szegődik mellé, mert vele a legüresebb helye is hirtelen megtelik.
- Jaj, Lola az olyan romantikus! A hajnalig tartó beszélgetések olyan gyönyörűek tudnak lenni, amikor csak suhan az idő, és csak ti vagytok, és aztán egyszer csak belefeledkeztek egymás csodálatos pillantásába, és elcsattan a csóóóóók - magyarázom, aztán persze észbe kapok, mert kissé megszaladt a fantáziám. Oké, persze, szoktam én álmodozni mindenféle tökéletes alkalomról, ami romantikus, és szenvedélyes. Mint egy forró csók az esőben... Elkapni egy pillantást, amikor titokban téged néznek. Ezek mind olyan dolgok, amikről midnenki álmodik, de sosem jön el. A tökéletes pillanat lehet egy cikis csók is a zötyögő vonaton, mert... Nekem az akkor is az volt, hiába szánalmas és cikis. Közben persze nem kéne elfelejtkezni arról, hogy mit is keresünk. Hagridot, talán, meg a repülő izéket és a melltartómat... talán. Bár annak annyi, nagyon-nagyon. nem is akarom tudni ki vitte el, mert addig ütném amíg mozog. Én követném el az első melltartógyilkosságot. Remek lenne, anyáék és Armin tuti büszkék lennének rám... Ja, nem.
- Mivel Hagrid topánkáinak látjuk a nyomát, szerintem gyalog jött. Na most erre vagy kényszerítették, vagy bűnrészes. Esetleg beépült közéjük és majd megmenti a napot. Amúgy kinek van ilyen szemüvege? De ez milyen cikis.
- Jaj. Ez olyan nyomivagyok szemüveg. Nézd, milyen kerek a lencse, és milyen vastag a kerete. Ez egy nagypapaszemüveg... - dünnyögtem és elhúztam én is a szám, fintorogva, és a kiabálás meg nem is érdekelt. Lehet meglátták a halott melltartómat. RIP. Haladtunk tovább, és közben feltűnt Hagrid kunyhója is.
- Jaj fuj, ez egy rongy - mutatok előre a lábunk elé, amihez biztos, hogy nem nyúlok, így eldünnyögtem egy Leviosat, hogy biztos távolságban lebegjen előttünk. - Ennek olyan... repkedődolog szaga van... - aztán meghallottam a kutyaugatást, és egyenesen földbe gyökerezett a lábam.
- Oda aztán soha de soha de soha de sohaaaa - jelentettem ki, miközben ki tudja miért, de Lola mögé iszkoltam. Nem akarok kutyát. NAGYON NEM.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 10. 18. - 18:35:18
⌘ Nem minden napi... ⌘
(https://i.pinimg.com/564x/53/98/14/539814c7f4df8598ce4b28df7f63ed61.jpg)
☾ 2003. 10. 04. ☽


Futottam a fiúkhoz, majd mire odaértem már az a két alak ismerős volt a félhomályba, pálcával jöttek ki mintha minket gyanúsítanának. Amint jobban szemügyre vettem őket rájöttem, hogy kik ők, ők a hugrabugban az a tipikus páros akik mindenbe is beleszólnak. Ahogy most is ezt tették..
- Hé, ezek a Le Fay testvérek, meg az a mardekáros Jay. - Mondta az egyik.
- Hűha, felismertétek azokaz, akikkel egy suliba járok, gratulálok - Kontrázott rá ironikusan Jayce. Mikor rá néztem az egyik fiú zsebét nézte oda néztem ezért én is, valami kilógott belőle, hmm megkéne nézni közelebbről.
- Gondolhattam volna, hogy ők csórták el a cuccokat.- Vádaskodott a másik, nem is értettem a hugrabug fogója vagyok, miért loptam volna el a saját csapatom felszerelését az első meccsem előtt.
- Igen, seprűkkel van teletömve a zsebünk -Mondta vagyis mutatta kissé ingerulten Jayce. Kaptam az alkalmon, hogy csillapítsak a kedélyeken mert ha itt össze verekednek akkor abból baj lesz, mert itt se kéne lennünk.
-Héhé nyugii, Ne legyetek gyerekesek. Miért lopnánk el a saját csapataink felszerelését, és ha most ti itt össze ugrotok akkor bajba leszünk, mert tanárok is vannak a környéken és ha meghallják, hogy itt verekedtek akkor ha Smith-en múlik mi Hugrások sokkal jobban megszívjuk az egészet. Igazgató helyettes a házvezetőnk, gondolkodjatok már kicsit. - Végére már nem is tudom kit védtem, talán leginkább én akartam elkerülni a még több büntető munkát és egy baglyot, amit írt volna vagy Smith vagy McGalagony professzor a szüleinknek. Mert ha édes anyánk a kezébe vette volna azthiszem, Flor és én egész téliszünetben mosogathattunk volna, és hallgathattuk volna, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk. Miközben mondtam a mondandómat ha a fiúk rám figyeltek akkor megpróbáltam közelebb kerülni ahoz a sráchoz akinek a zsebéből valami ki kandikál, és ha sikerült elég közel kerülnöm, hozzá akkor kirántottam a zsebéből ha nem, akkor maradtam a helyemen és elmondtam, hogy miket találtam.
-És amúgy a kviddicspálya körülötti részen találtam egy nagy rész lelapított és kikopott füves területet, és kerék nyomokat amik Hagrid házához vezetnek, legalábbis amíg belátni őket arra futottak.-Mondtam legfőképpen Jaycnek és Flornak.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 10. 18. - 19:28:37
miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/97/1b/f3/971bf3ec793861035e39d9d3c8613d85.jpg)

A lábaim belefájdultak a rohanásba. Hallottam, hogy valakik beszélnek, engem említenek és Jayt menet közben… mintha bármit is elloptam volna valaha. De meg sem lepett ez a két baromtól. Sam és Bill, akik leginkább egy tévés komédia egymás agyát húzogató párosát idézték. Ezt persze hiába voltam Jaynek, fogalma sem volt, mi az a televízió, mert amikor nálunk volt sem mertem bekapcsolni.
– Igen, seprűkkel van teletömve a zsebünk – tárta szét a karját Jay, ahogy megvádoltak minket. Természetesen ezeknek a fafejűeknek eszébe sem jutott, hogy éppen megoldani akarjuk a helyzetet… ehelyett pálcák kerültek elő. Nem bíztam a tiszafában, még is rámarkoltam és megpróbáltam komolynak tűnni, mint Jay. Engem csak az érdekelt, hogy a húgomat ne bántsa egyik idióta se.
– Héhé nyugii, Ne legyetek gyerekesek. Miért lopnánk el a saját csapataink felszerelését, és ha most ti itt össze ugrotok akkor bajba leszünk, mert tanárok is vannak a környéken és ha meghallják, hogy itt verekedtek akkor ha Smith-en múlik mi Hugrások sokkal jobban megszívjuk az egészet. Igazgató helyettes a házvezetőnk, gondolkodjatok már kicsit. – Magyarázta Henriette. Nem hittem, hogy ilyesmivel bármilyen hatást elérne, még elé is léptem egy kicsit. – És amúgy a kviddicspálya körülötti részen találtam egy nagy rész lelapított és kikopott füves területet, és kerék nyomokat amik Hagrid házához vezetnek, legalábbis amíg belátni őket arra futottak.
– Látjátok, barmok, mi is keresünk, mint ti…  – Tettem hozzá, de éreztem, hogy Jay képes lenne támadni. Én még is reméltem, hogy ez elég lesz a két baromnak, hogy lenyugodjanak. A pálcát mégis a kezemben szorongattam, éppen csak annyira, hogy tényleg meg tudjam védeni magunkat. Sosem voltam túl jó SVK-ból, szóval egy Protegora talán képes leszek – ha kell egyáltalán bármit is varázsolnom.
– Maradj mögöttem…  – súgtam a húgom felé. Nem akartam tényleg, hogy baj legyen egy félreértésből. Még a végén én is kapok egy Rivallót, mint Hill az évnyitón.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 10. 19. - 08:51:02
lopni tudni kell
2003. 10. 04.

(https://i.pinimg.com/564x/36/89/ac/3689ac3ba546d0bfa2d1bf8da0146dc8.jpg)


Nora és mindenki


Az első csók… Hát, gondosan hallgattam róla, míg Nora beszélt, hogy én azon még nem vagyok túl. Jó, ő már a sokadikon is. Biztos kisgyereknek nézne, az pedig nem történhet meg, szóval nagy egyetértően, komoly képpel bólogattam, hogy persze-persze. Tudom, ő még Charlie-val is smárolt egyszer, szóval kipipálhat egy rocksztárt. Hát ez van. Majd behozom, és akkor már nem csak színészet lesz, ahogy lelkesedem.
Bohóckodunk a randa szemüveggel egy sort, meg nevetgélünk, hogy vajon ki hordhat ilyet, stílusérzéke nyilvánvalóan zéró.
- Ha megtaláljuk a környék legcikisebben öltözöt emberét, megtaláljuk a tolvajt is - finnyogom röhögcsélve, aztán megyek tovább Norával, amerre visznek a lábaink, meg a nyomok.
- Jaj fuj, ez egy rongy.
- Blöeee… - húzódok hátra, ahogy Nora elém lebegteti azt az izét.
- Ennek olyan... repkedődolog szaga van...
Bólogatok még mindig fintorogva, és eszem ágában sincs megszagolni. Nem én leszek, aki itt követi ennek az izének a szagát. Viszont a kertből sutyorgás, a házból meg kutyaugatás hallatszik.
- Oda aztán soha de soha de soha de sohaaaa.
- Nem ám, mert ott van valaki. Meg ott is - bökök a kert felé elhalkuló hangon. AZtán már csak suttogok. Jobb, ha nem kapunk büntit, amiért itt találnak minket a tanárok.
- Menjünk, mielőtt kijön valaki a kutyával. Merre menjünk? Ne a kertbe, szerintem ott Brown meg Digby enyelegnek, és nem akarok tököt látni - teszem hozzá nagyon-nagyon halkan vihorászva.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Demelza Digby - 2022. 10. 19. - 10:59:08
prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 (https://i.pinimg.com/564x/3d/79/06/3d7906358e3931cf9063ae6ac5393478.jpg)


 outfit  (https://i.pinimg.com/474x/4a/eb/f3/4aebf372bee872de2630f24f3c5f23b2.jpg)




Elnézően somolygok. Azokban a körökben, ahol ő mozog, talán tanítani nem számít a karrier csúcsának. Pedig… Ez csak a szakma rossz marketingjének köszönhető. Hiszen a világ egyik legnagyobb mágusa tanárként dolgozva élte le az egész életét. De azért megértem, hogy a nagy és komoly aurorok között gyerekekkel szórakozni nem kelt akkora tiszteletet. Pedig ha tudnák…
A botlás pedig nem is olyan balszerencsés véletlen, mint elsőre tűnik. Milyen kedves tőle, hogy megfogta a kezem… Rámosolygok kedvesen, míg el nem engedi, s után amár csak az orrom alatt somolygok bájos zavarán. A képe akármilyen vastag, edzett pókerarc, azért csak átüt rajta, hogy odabenn ennél még sokkal több is van.
Ahogy haladunk tovább, és újabb keréknyomokat fedezünk fel, arra gondolok, vajon melyik volt előbb, az, hogy a motor felszállt, vagy az, hogy ez a jármű ide jött. Ha a keréknyomok metszik valahol egymást, könnyen kiderülhet, hiszen a metszésponton látszana, melyik haladt el a másik után. Megnézem, látok-e az új nyom mellett lábnyomokat, hogy talicska volt-e, vagy valami egyéb jármű. Ha gumirozott kerék nyoma, abból, meg a felverődő sár mintázatából kideríthető, merre ment.
- Menjünk, nézzük meg azt a részt - mutatok a kunyhó mögött lévő terület felé. A fülemet hangos kutyaugatás csapja meg. Emellett mintha kuncogást is hallanék, de talán csak képzelődök.
- Remélem, Olivert nem eszi meg a kutya. Smith professzor, jól van? - kiabálok be az ablakon, míg a kunyhó mellett elhaladunk. A hangok elcsendesednek, úgyhogy vagy megette a kutya, vagy a profnak sikerült vele megbékélni. A kunyhó mögött megvizsgálom, hogy folytatódnak a nyomok, van-e a fűben valami elhullott tárgy még.




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Oliver Smith - 2022. 10. 19. - 18:13:08
csak a baj
(https://i.pinimg.com/236x/60/81/a6/6081a62e9840cc71770d79cc8a6aed0b.jpg)

2003. október 04.


Smith professzor, az arcába lihegő Agyarral fürkészte a kezében lévő fecnit. Szemöldöke egy csíkká változott az arcán, szinte borús, fenyegető árnyékot vetett a hézagos betűkre az orra előtt. Úgy érezte magát, mintha egy régi kalandjátékba csöppent volna, és elégedetlenül dörmögött az orra alá, hogy de mégis miért pont neki kell ilyenekkel vesztegetnie az idejét. Megpaskolta Agyar busa fejét, miközben a kutya lelkesnyálcsorgatással válaszolt, és Smith maximalizmustól - és persze tanári kívácsniságtól - vezérelve fejteni kezdte a rejtvényt.


1. ŐRZŐ
2. AUROR
3. KENTAUR
4. PROTEGRO
5. MALAZÁR
6. CRUCIÓ


A raktár szóra bizony magasba szökött a szemöldöke. Már nem dughatta az orra alá a papírt a kutyának, hiszen eléggé összefogdosta már a sajátjával, de talán ez egy nyom lehetett. Valami nagyon fáradt és unatkozó diákok nyomja, vagy esetleg Hagrid titkos üzenete? De ha a diákok enynire unatkoznak, akkor ő bizony adni fog nekik olyan büntetőmunkát, hogy azt az elkövetkezendő évek alatt kell letörletszeniük. Úgy döntött, hogy megmutatja az odakint turbékoló kollégáinak a papírlapot, de közben persze még egyszer tett egy kört a kis kunyhóban, hátha még sikerül felfedeznie valamit. Agyar horrkantva, mint egy oroszlánfóka követte őt, talán hiányzott neki Hagrid is. Erre kiáltott be Digby professzor asszony is.
- Tökéletesen jól vagyok, hölgyem, de maguk vigyázzanak odakint, sok arra a gyökér - mondta, és még jót is mulatott saját maga szellemességén. - Találtak valamit? ...Apropó - dugta ki a fejét az ablakon, feléjük mutatva a papírt. - Úgy hiszem ez fontos is lehet. Mr. Brown - nyújtotta át neki az ablakon a fecnit, majd míg a férfi elvette tőle, SMith még körbenézett alaposan a kunyhóban, hátha talál még valamit. Ha igen, ha nem kilépett az ajtón és a kát lollégája felé sétált a susnyán át, Agyarral a nyomában.
- Mit gondolnak, egyikünk induljon meg a raktár felé? - kérdezte, és ha döntöttek ő kész is volt menni, ha pedig Brown professzor és Digby mást talált ki, alkalmazkodott. Közben mintha zizegést is hallott volna a közelükben.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 19. - 20:14:34
A kviddics rejtély

(https://thumbs.dreamstime.com/b/harry-potter-quidditch-uniforms-leavesden-uk-february-th-quidditch-uniforms-display-making-harry-potter-tour-warner-112226373.jpg)


Tanárok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/1902_995b41fdee7e.jpg)

To Digby and Smith

Digby  professzornővel megvizsgáljuk a négykerekű szállítóeszköz nyomait, feltűnik, hogy a kviddics pálya felől jön és a ház és a kunyhó mögötti terület között tűnik el nyomtalanul, de nem folyamatos a kerék nyom, tisztán látni, hogy megálltak vele. A félreérthetetlen jelek szerint Hagrid lábnyomai láthatóak körülötte, be a házba, a raktárba is vezet nyom, majd a kunyhó mögé is halad.
- Menjünk, nézzük meg azt a részt. – ajánlotta fel, mire önkéntelenül bólintottam felé és pálcámmal követtük a motor nyomait, habár a kunyhóból ugatás hallatszott, Friccs úrtól tudom, hogy Hagridnak volt egy kutyája is, nem hiszem hogy vad lenne, minden egyéb esetben nem lehetne tartania, így mosollyal nyugtázom, ahogy Digby aggódik kollégájáért. Micsoda asszony.
- Remélem, Olivert nem eszi meg a kutya. Smith professzor, jól van? - kiabál be az ablakon, mire jön is a válasz.
- Tökéletesen jól vagyok, hölgyem, de maguk vigyázzanak odakint, sok arra a gyökér – válaszolt Smith bentről, úgy látom, ma mindenki szellemes kedvében van. Mivel Smith mást nem talál odabenn csatlakozik hozzánk, megmutatván a nyomokat, amiket talált odabenn. Homlok ráncolva vettem kezembe a papirost, ami egy játékot mutatott és a megfejtés a raktár volt. Érdekes játékot játszik valaki, s fejben összevetettem azt amit találtunk.
- Mi sár nyomokat találtunk a tökön, ami valószínűleg egy motorkerékpár kerekeiről származik, a kunyhó előtt összedúrt sár is erre enged következtetni, ott pedig véget érnek a nyomok. – mutattam a kunyhó mögötti területre. – Tehát ott felszálltak a kerékpárral és úgy tudom, Hagridnak van ilyenje, tehát elhagyta a helyszínt. De mi ez a takarítási útmutató a seprűkről? – dörzsölte állát a férfi, majd Smith javallatára bólintott.
- Maga találta Smith Professzor, nézze meg a raktárat, mi pedig benézünk ide, hátha találunk még valamit. – válaszoltam, s ha a kollega kérése szerint tesz, s a raktár felé veszi az útján, zárt ajtót találhat maga előtt. Agyar vele tartott, bár elég komoran fülelt a kunyhóhoz vezető ösvény felé, talán hallott vagy érez arra fele valamit.
Eközben Digby és jómagam a kunyhó mögött nézünk körbe, ahol elhalnak a nyomok. A Professzornő éleslátásának köszönhetően meg is látunk a közeli fának támasztva egy régebbi, valószínűleg az iskola tulajdonában lévő seprűt, némi rongyot és egy tubust, ami a felirat szerint lakk lehet.

játékosok helyzete (https://i.imgur.com/cOjeUoj.png)

Diákok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/9710_3992effb2323.jpg)

Jay és Florian úgy döntenek, nem hagyják magukat a két hugrással szemben, vicsorognak, mint a kutyák, próbálják megfélemlíteni a két barátot, mikor Henriette is csatlakozik hozzájuk.
 - Hé öcsi, te nem gúnyolódhatsz velünk! – kiáltotta Sam, majd pálcájukat szorongatva próbálták eldönteni, mi legyen, támadjanak vagy ne. Azonban Henriette próbálkozása a távolságot tekintve elég szembetűnő volt, s bár sikerült kirántani a fiú zsebéből a sportmelltartót, azonban Sam az ingerült helyzetre való tekintettel fellökte a lányt.
- Hé, ne nyúlkálj! – kiáltott, majd pálcáját rászegezte  Henriette-re, mire Jay mozdult először (Mivel írtad, hogyha valami támadó mozdulatot tennének), és egy szépen kivitelezett Everten Staticcal megpörgette a levegőben a fiút. Puhára esett a fűnek és a sárnak köszönhetően, de erre már reagált is a társa.
-Petrificus totalus – kiáltotta, de Florian gyorsabb volt és egy Protegot vont maguk és ellenfeleik köré, ami erősebbnek bizonyult mint maga a támadás, így az elhalt benne a megjelenő pajzsban. Mire újra reagálhatnátok, Bill felemelte társát a földről, aki még kába volt ugyan, de járni tudott és elindultak a kastély irányába.
- Ezt még megbánjátok Jay! Hallod! – kiáltotta, amennyiben utánuk eredtek van rá lehetőségetek, lassan haladnak, de ha megnézitek a támadó varázslatnak köszönhetően Sam ruhájából kihulló dolgokat, egy leltári listát találhattok a szertárban lévő kviddics felszerelésekről, ruhákról és labdákról, valamint takarítási útmutatókat és a kviddics talárok mosási utasításait felírva egy kopottasabb lapra. Persze ne feledkezzünk meg a sportmelltartóról sem, ami kikandikált Sam zsebéből, valószínűleg a többi holmi is akkor eshetett ki, amikor azt Henriette kikapta a zsebéből.

Mindennek Theresa is fül és szem tanúja lehet, mivel a közelben bújt meg, az utólag megtalált nyomokat ugyan ő nem látja, ha a többiek nem beszélik meg fenn hangon, nem is fogja tudni mik azok, persze a melltartó félreérthetetlen kinézetét még ilyen távolságból is láthatja. A szertárban viszont a fehérneműk, szuszpenzorok ott voltak a szekrényekben, saját személyes holmijait is megtalálhatja, csupán a talár, sisak, szemüveg, kesztyű és seprű hiányzik.

játékosok helyzete (https://i.imgur.com/G3UeEPR.png)

Nora és Lola a talált kviddics szemüveggel és lakk illatú ronggyal a (zsebükben?) haladnak tovább, mikor hangokra, mozgásra lesznek figyelmesek, így inkább megállnak. Látják, ahogy Smith professzor is kilép a kunyhóból és gyakran arra felé néznek, amerre a két lány motoszkál. Agyar is kirohan a kunyhóból és gyakran figyel feléjük, talán szagot fogott.

játékosok helyzete (https://i.imgur.com/cOjeUoj.png)



Játékszabályok

Negyedik kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételes módban. A nyomokon gondolkozni ér, át lehet menni nyugodtan egy másik helyszínre, de lehet tovább kutakodni a jelenlegin is. Akinél akció van, reagálhat a történtekre természetesen feltételes módban. Mostmár minden csoport kap egy helyezkedésre vonatkozó térképet is a korábbi mellé, a helyszínek a korábbi HSZ-mben fellelhetők. Ez az utolsó kör, ahol még nyomozni és pontokat gyűjteni lehet az 5. kör egyben az utolsó is, ott majd össze kell szedni a talált nyomokat és megtippelni, mi történhetett esetleg az utolsó akciókat lezárni. A hatodik kör már csak az én záró reagom lesz.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után


A következő kör október 24-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 10. 19. - 21:24:42
lopni tudni kell
2003. 10. 04.

(https://i.pinimg.com/564x/36/89/ac/3689ac3ba546d0bfa2d1bf8da0146dc8.jpg)


 i believe i can fly  (https://www.youtube.com/watch?v=8-9KCDxBpT4&ab_channel=JreamAscension)

Nora és mindenki, aki repülő melltartót akar látni

Tanácstalanul bámulok Norára, míg ötletelünk, merre is menjünk tovább. Valaki - esélyesen nem mi, de valaki - majd biztos megtalálja az ellopott Fraser seprűm, mert egyedi, és hamisítatlan, és rohadtul ki fogom miatta verni a palávert, ha nem. Na de a melltartó? Szegény elveszett, talán rossz kezekbe került csipkeneműje Norának. HOL A MELLTARTÓ?!
- Mit szólsz, ha hagyjuk a csudába a seprűm? Mr. Auror majd megtalálja. De a melltartód… Nem is tudom, de azt nem hagyhatjuk… Invitózzuk ide!
Csak sutyorgok lelkesen, mert a felnőttek még a környéken ólálkodnak, és úgy csinálnak, mintha az eltűnt dolgok után nyomoznának, nem egymáson. Na mindegy. A lelkesedést tett követi, előhúzom a pálcám, és komisz, makacs vigyorral a képemen Norához fordulok.
- Én ezt a varázslatot még nem tanultam, csak gyakorolgattam, mert lusta dög vagyok. Szóval segíts, jó? Háromra!
A számolást három apró biccentés jelentette, aztán akár kánonban, akár egyedül, de nagyon határozottan elsuttogtam a varázsigét, és lendítettem a pálcát.
- Invito Nora sportmelltartója!
Érdekes ez a varázsige, mert általában ez után hosszabb-rövidebb csendes várakozás szokott következni, főleg ha messzi tárgyról van szó, ami ugye idő, míg ideér. De hogy ez esetben működik-e a varázs, vagy csak messziről jön a kérdéses tárgy, esetleg akadályoztatva van azt egyelőre nem tudhatjuk.
- Öhmm… Szerinted…
Norára meresztem a szemeitmet, aztán megrántom a vállam, és lapulunk a sötétben a bokrok között, várva, hogy vajon mi lesz.  Ja, meg miért is vagyunk itt? Nyomozni, aha, biztos... Ha meglesz a cucc, visszaloptuk és tipli. Lopni tudni kell, visszalopni még inkább.






Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 10. 19. - 21:53:16
♥ megléptek  ♥
( disgusted noise)
(https://i.pinimg.com/564x/2e/f9/19/2ef9196ad7d1f423c02bd8061de2192a.jpg)
pretty : akkor is csinosan  (https://i.pinimg.com/564x/0b/7c/25/0b7c25ca0ef985cd3c5b51c7e22ebd67.jpg) ♥ vibe:  secret  (https://www.youtube.com/watch?v=9KtxoJir4vE&ab_channel=masterderrian)
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



A kutyahangoktól totál kikészültem. El is felejtettem, hogy hol voltam, vagy hogy egyáltalán a világon voltam-e. Nem foglalkoztattak hirtelen olyan kérdések, hogy hol van Oscillátor hülye bozótos botja, vagy pedig a Loláé, amit amúgy Ben Frasertől kapott. Nem érdekelt, mert hallottam a kutyát, és. nem akartam kutyát. A mélyvíznél jobban csak a kutyák bénítottak le, annyira, hogy még uralkodni se tudtam magamon. Oké, gondolj valami szépre. Mondjuk... Len. Len, hm ő elég szép. És virágok. Virágok és Len. Nyugalom, Nora, ne ess pánikba, oké. Élek.
- Mit szólsz, ha hagyjuk a csudába a seprűm? Mr. Auror majd megtalálja. De a melltartód… Nem is tudom, de azt nem hagyhatjuk… Invitózzuk ide! - zökkentett ki Lola elszántan, mire csak megráztam magam, mint egy ló, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem blokkolt le teljesen. Aha. Melltartók. Melltartók meg söprűk.
- Biztos vagy benne? Annak már RIP. Ben Fraser sörpű meg Ben Fraser söprű, annak nem lehet RIP... - magyaráztam enyhe akcentussal, miközben igyekeztem összekapni magam. Halkan bezséltem a tanárok mozgolódtak, és nem akartam, hogy rajtakapjanak. Bárcsak a többi cuccunk is ide lehetne invitozni, de az azt hiszem esélytelen. De Lola csak nem hagyta annyiban a csodás sportmelltartómat. AMi vörös csipkés melltartó volt, és nagyon kényelmes. De csipkés. És vörös. Ez egy halálosan szexi kombináció volt, és nekem halálosan szexinek kellett lennem a nap minden percében, mert eleve csodálatosan néztem ki.
Lola magyarázatára csak bólogattam végül, és én is elővettem a varázspálcámat, amit még nővéreméktől kaptam.
- Invito Nora sportmelltartója! -
Sóhajtottam és aztán vártam hogy talán hátha esetleg elsuhan ugy hogy ne bukjunk le.
- Ha nem hozzánk esik akkor fussunk - suttogtam Lola fülébe.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Oliver Smith - 2022. 10. 20. - 07:49:30
csak a baj
(https://i.pinimg.com/236x/60/81/a6/6081a62e9840cc71770d79cc8a6aed0b.jpg)

2003. október 04.


Nos, legalább hAgridot nem rabolták el, azért ez feletéb megnyugtató volt, bár Smith professzor eleve nem tudta elképzelni, hogy mégis ki lett volna képes arra, hogy egy barátságos félóriást elraboljon. Ahogy megmutatta felfedezését a tökréten, és hármas tanácskozásba kezdtek.
- Tehát ott felszálltak a kerékpárral és úgy tudom, Hagridnak van ilyenje, tehát elhagyta a helyszínt. De mi ez a takarítási útmutató a seprűkről? vakargatta az állát intenzíven Brown professzor. Smith ha színpadias férfi lett volna széttárta volna a vállát, de ennek híjján csak egyszerűen megrázta délceg mozdulattal a fejét, hogy ő aztán nem tudja.
- Talán átvette Fricstől a takarítást - jegyezte meg félig szellemesen, félig igen csak tanácstalanul, de hátha Digby prfesszornak van még mentő ötlete.
- Maga találta Smith Professzor, nézze meg a raktárat, mi pedig benézünk ide, hátha találunk még valamit - adta ki az untasításokat Brown, így Smith katonás délcegséggel bólintott, és megindult a néha a levegőbe szimatoló agyarral a raktár felé. Talán Hagrid volt az, aki összeszedte a felszereléseket, hogy itt megtakarítsa őket, de aztán rájött, hogy nincsen mivel? Ez eléggé nonszenszül hangzott, mivel csak tudta, hogy meccsre készültek a diákok. Esetleg néhány engedetlen nebuló zárta el ide a felszereléseket, hogy szerencsétlen vadőrre tereljék a gyanút? Annyi féle opció lehetett, és amint ezen gondolkozott, meg is érkezett a zárt ajtóhoz.
- Alohomora! - dörmögte, elővéve  apálcáját, tüzesen koncentrálva, és reménykedett benne, hogy ez a kis varázslat  feltárja az ajtót, meg annak titkait. Ha pedig nem így történt hát izmos és erős férfi ember révén megpróbálta erővel felnyitni. VAgy esetleg más megoldással, miközben félig figyelt a fülelő és szimatoló kutyára is.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 10. 21. - 11:30:22
Sherlock és Watson
20031004

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

emberek
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/af/d1/ee/afd1ee0fb04256ff59c723c6462369ce.jpg)

- Ne lökdösd a haverom húgát, a háztársad, te segg - morrantam fel, nem kiabálva, de eléggé érezhető volt a hangomon, hogy most mérges lettem.
Na hát ez se százas, hát Henriette-t meg akarta támadni. Bár valami szó volt a keréknyomokról, meg Hagridról, nem nagyon volt időm már ezekre lereagálni, szinte egyszerre cselekedtünk Floriannal, és míg én támadtam, ő védekezett. Tényleg volt ebben egy kis Scerlock-Watson féle dinamika, de meg kellett védenünk a testvérét ettől a két seggfejtől. A csávó elrepült a varázslattól, a másik meg támadt, de szerencsére elég jól megvédett minket a Protegroval Florian.
- Ezt még megbánjátok Jay! Hallod! - kiabálta a gyerek, én meg csak mogorva tekintettel néztem utánuk.
- Azt erősen kétlem, hallod - kiabáltam vissza. Elég csendes srác voltam, meg nyugodt, de engem is fel lehetett húzni, hogy ha kellett akkor meg tudtam magam vagy másokat védeni. - Nem ütötted meg magad? - kérdeztem Henriette-t.
Kétlem, hogy Flor hagyta volna őket így meglépni, mivel fellökték a testvérét. Minden esetre, hogy ha ő menni akart utánuk, akkor én is követtem, ha támadni akart, én is támadtam, bár azért valljuk be, nem voltam olyan jó a bunyózásban. De azért szívesen Smith elé állítottam volna őket én is.
Ha nem mentünk sehová akkor meg körbenéztem a területen, felfedezni valóért.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 10. 22. - 19:10:07
Oknyomozó újságírás
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
2003. október 03.

Csak annyit láttam, hogy néhány srác vitatkozik valamit. Csak foszlányokat hallottam a beszélgetésükből, de határozottan meglepődtem, amikor egy sportmelltartó előkerült. Mondjuk egyáltalán nem meglepő, hogy tini fiúk ilyenekkel szórakoznak, de nem gondoltam, hogy emellett a seprűket is ellopták volna. Egy melltartót ellopni nem nagy kunszt, de egy kupac seprűt lenyúlni már nehezebb.
Így, amikor véget ér a vita, és a két csapat kétfelé indul, én besurrantam a szertárba. Körülnéztem, nyomot kerestem. Illetve azt a seprűápolót, aminek az illatát a talárdarabon éreztem. Ha megtaláltam a seprű karbantartó szekrényt, belenéztem, hátha találok ott valami nyomot.
Utána a seprűállványhoz indultam, ott is nyomok után kutatva. Lábnyomokban nem reménykedtem, azokat tuti összemászkálták már, de itt is azt az illatot kerestem: citrom, és seprűápoló.
Ha nem találok semmit nyomot, akkor ott hagyom a szertárat, de ha igen, akkor tovább kutatok, és részletesebben nézem át a helyet.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Demelza Digby - 2022. 10. 22. - 19:56:15
prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 (https://i.pinimg.com/564x/3d/79/06/3d7906358e3931cf9063ae6ac5393478.jpg)


 outfit  (https://i.pinimg.com/474x/4a/eb/f3/4aebf372bee872de2630f24f3c5f23b2.jpg)




Csenben elemzem a nyomokat, a jeleket. Szóval minden jel szerint Hagrid húzta azt a négykerekű kocsit. És a raktárba ment vele.
Ahogy ismét kettesben maradunk Brown professzorral, megpillantok egy ottfelejtett seprűt, meg a mellé készített ápoló felszerelést.
- Nézze! - mutatok a nyomra.
- Hagrid lehet, hogy a seprűket akarta lelakkozni, ezért áthozta őket a raktárba? Legalábbis ennek itt bizonyosan neki akart állni. És a négykerekű kocsi nyomai - amit ugye ő húzott - is oda vezetnek. Lehet, hogy Smith mindjárt megtalálja a teljes felszerelést - kuncogok, és közelebb megyek a seprűhöz megnézni, hogy miféle típus és vajon melyik röpködő kölöké lehet. Csak van rajta valami jel, vagy ha nincs, talán az iskoláé. Az még jobban is indokolná, miért az iskola gondnoka ápolja ezeket, és nem a nebulók. Azért a sárban is körbenéztem, hogy ugye Hagrid jellegzetes lábnyomai vannak-e a seprű körül.
Brownra nézek kíváncsian, mit gondol, aztán eszembe jutnak a motor nyomai.
- Hagrid vajon miért ment el olyan sietve? Nyilván azért hagyta félbe ennek a seprűnek a lakkozását, mert sürgősen távoznia kellett, nem?
Megnézem a tubust, nem-e fogyott ki belőle a lakk, mert az is megmagyarázna sok mindent. Aztán fülelek.
- Menjük vissza Smith kollégához, hogy hogy boldogul a raktárral - javaslom, s ha nem érkezik ellenvetés, elindulok vissza.




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 10. 24. - 18:53:04
miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/97/1b/f3/971bf3ec793861035e39d9d3c8613d85.jpg)

Már önmagában is felháborító volt, hogy valaki hozzá mer érni a húgomhoz, de Sam és Bill még annál is jobban. Jó… jó! Henriette is hugrás meg minden, de akkor is tele volt az a ház gyagyásokkal. Természetesen pontosan az lett a vége, amire számítani lehetett: párbaj. Jobban mondva egy kis oda-visszaadogatás, az igazi varázslók biztosan nem olyan bénák, hogy csak egy Protegot tudjanak kipréselni magukból. Bár tény, hogy ez éppen a legjobbkor sikerült ennyire szépen. Kicsit még büszke is voltam magamra, egészen addig, míg a menekülők hátra nem kiáltottak.
– Ezt még megbánjátok Jay! Hallod!– kiabálta az egyikük, én viszont Henriette felé fordultam, ha kellett még a földről is felhúztam. Mindenesetre alaposan szemügyre vettem, hogy nem sérült-e meg.
– Majd megdobálom trágyagránáttal. – Jelentettem ki nagyon bátyósan. Csak ezután volt lehetőségünk jobban körbe nézni, mégis csak a húgom testi épsége volt az első. Ezért még akár tényleg nekik is tudtam volna menni, habár Smith aztán végképp nem akartam bosszantani. Félő volt, hogy ezúttal komolyan is megbüntetne.
– Szerintem ők lehettek a tettesek. Biztos valami perverz hobbihoz akarták begyűjteni a csajok cuccait… várjatok csak…  – Dünnyögtem, ahogy megpillantottam pár elhullott dolgot. Talán akkor estek ki valamelyikük zsebéből, mikor összecsaptunk. Közelebb léptem, az egyiket, valami jegyzékfélét felemeltem, hacsak nem szólt közbe semmi. Ezen kívül jobban nem néztem körbe, csak próbáltam felidézni, hogy milyenek is voltak, amikor megláttuk őket. Gyáván elrohantak, zavartnak tűntek és mintha az egyiküknél láttam is volna valami lányos ruhadarabot, amit Flora odahaza pironkodva rejtegetett… és amikor előkerült, meglökte a húgomat.
– Na jó, szerintem kapjuk el őket. Kizárt, hogy ilyen viselkedéssel ehhez semmi közük – Tettem hozzá és belekapaszkodva Jaybe és Henriette-be, húztam őket előre – feltéve, ha nem ellenkeztek nagyon. – Álljatok meg és valljátok be!  – Kiáltottam utánuk, ha hallótávolságba értünk esetleg.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Henriette le Fay - 2022. 10. 24. - 20:19:39
⌘ Nem minden napi... ⌘
(https://i.pinimg.com/564x/53/98/14/539814c7f4df8598ce4b28df7f63ed61.jpg)
☾ 2003. 10. 06. ☽

Szokásosan az események közepén voltam, ami jelen estben lehet a fiúknak kis fejtörést okozott, mert ha nem vagyok ott akkor lehet mind a kettejük higgadtak maradnak. Ahogy a kis dologért nyúltam a srác fel lökött de szerencsére megszereztem és míg őkk pábajoztak én megnéztem magamnak a melltartót, tipikus fiúk...
-Ne lökdösd a haverom húgát, a háztársad, te segg - Mordult rájuk Jayce. Olyan volt mint egy második báty.
 - Nem ütötted meg magad? -  Kérdezte Jay miután elmentek a fiúk.
- Persze jól vagyok, kutya bajom. De ez a sportmelltartó szerintem tudom kié. Ebben a pillanatban a melltartó elkezdett előlre húzn engem ki az ajtó felé, mintha valami mágnesként vonzaná - ÁÁÁ srácoook ez tuti nem normális viselkedéés!- Elengedtem végül, és hagytam, hogy menjen mert már nem bírtam fogni.
– Szerintem ők lehettek a tettesek. Biztos valami perverz hobbihoz akarták begyűjteni a csajok cuccait… várjatok csak… – Meglehet, hogy igaza van Flornak, majd a kihullot tárgyakra terelődött nekem is a figyelmem.
– Na jó, szerintem kapjuk el őket. Kizárt, hogy ilyen viselkedéssel ehhez semmi közük – Mondta Flor majd engem és Jayce-t húzott maga után. Nem hiszem, hogy ez akét agyalágyúlt lenne a tettes. Ehez kéne szervező képesség meg hát, ahogy mondta tuti valami fura perverz játékhoz kell nekik... Ebbe inkább bele se gondolok..
- Szerintem a kettejük értrelmi szintje összesen is kevés ahoz, hogy ezt ők tegyék- Én kihúztam a kezemet a Flor tartásából. Ha megálltak akkor újra elmondtam nekik, hogy mit találtam és, hogy lehet megkéne nézni mert már találtunk egy jegyzetféleséget. Viszont ha a fiúk így is tovább mentek akkor még vissza sétáltam a szertárba, hogy a kihullott tárgyakat, jobban megvizsgáljam.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 24. - 21:38:41
A kviddics rejtély

(https://thumbs.dreamstime.com/b/harry-potter-quidditch-uniforms-leavesden-uk-february-th-quidditch-uniforms-display-making-harry-potter-tour-warner-112226373.jpg)


Tanárok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/1902_995b41fdee7e.jpg)

To Digby and Smith


A tanári nyomozó kar elég jó úton halad, Digby professzor ismét nyomokat lel és véleményét is kifejti felém, amire hümmögve válaszolok. Nem lenne hülyeség a javaslata, talán még Aurorként is jól dolgozna a hölgy, el bírnám képzelni társamként…na de vissza a munkához.
- Nézze! - mutat a nyomra, amely mellé én is letérdelek, hogy szemügyre vegyem.
- Hagrid lehet, hogy a seprűket akarta lelakkozni, ezért áthozta őket a raktárba? Legalábbis ennek itt bizonyosan neki akart állni. És a négykerekű kocsi nyomai - amit ugye ő húzott - is oda vezetnek. Lehet, hogy Smith mindjárt megtalálja a teljes felszerelést – magyarázta kuncogva, mire biccentettem, ugyanis találtam a mondandójában logikát.
- Hagrid vajon miért ment el olyan sietve? Nyilván azért hagyta félbe ennek a seprűnek a lakkozását, mert sürgősen távoznia kellett, nem?
– Elég szórakozottnak ismertem meg a háztáj őrzőnket, lehet ezt éppen itt hagyta. – válaszoltam egykedvűen a seprűt nézegetve és megérintettem, bizony igaza lehet a kolleginának, még friss volt a nyom. 
A tubus valóban üres volt, ráadásul jó alaposan meg is volt nyomkorászva, biztos, ami biztos mindent kisajtoltak belőle.
- Menjük vissza Smith kollégához, hogy hogy boldogul a raktárral – javasolta, mire én ismét csak bólintottam, bár azért megjegyeztem felé korábbi gondolatomat.
- Igazán ügyes Kollegina, elmehetne Aurornak is. – válaszoltam szemlesütve.

Smith professzor varázslatának nyomán kattanás jelezte sikerét, az ajtó titkai kitárultak. A seprűket látta maga előtt, mindegyik csillogott villogott, olyan ápoltak volna, mint újkorukban. Megvolt ott a két láda a labdákkal és egy csokorra való szemüveg, melyek szintén ragyogtak. Azonban a többi felszerelést nem látta, se a talárok, kesztyűk, de még a sapkákat sem. A legborzasztóbb azonban a földön hevert előtte. Egy papírlap átszúrva egy késsel.
A papírlapon egy gagyi rajz szerepelt egy felirattal.

(https://i.imgur.com/kqmecvW.png)


Eközben a társulat megoszthatja egymással a látottakat és a hallottakat, így ezáltal tudnak a zárókörben tippelni az ügy megoldására.

játékosok helyzete (https://i.imgur.com/ThuWKqu.png)



Diákok

Térkép (https://kephost.net/p/2022/40/9710_3992effb2323.jpg)

A csipet csapat megvizsgálja az elhagyott nyomokat, pontosabban Henriette baktat vissza értük, kezébe véve, pedig a teljes leltári lapot láthatja a szertárban nyomon követhető cuccokról, melyhez ugye a játékosoknak van kulcsa, de mint tudják, van egy mester kulcs is, ami mindent nyit.  A leltárból a személyes holmik ki vannak húzva, csak a seprűk, sipkák, szemüvegek és kesztyűk vannak kipipálva és persze a labdák. A takarítási utasítások seprűk karbantartásáról szól, amit már kívülről ismerhettek korábbi kviddics órákról, a talárok mosatási utasítása és a labdák karbantartása azonban meglepő lehet.  A melltartó a kezében először furán vibrálni kezd, de végül nem történik semmi, azonban pár másodperccel később tényleg kicsúszik a kezéből és Hagrid kunyhójának irányába lendül.
Jay és Florian Sam-ék után ered, ha nem fordulnak vissza Henriettel, akkor a két fiúval találják szembe magukat, kik pálcáikkal a kezükben állnak a domboldalon.
-   Ne kényszerítsetek. – sziszegte fogai közül Sam.
-   Megmondunk! – tronfolt rá Bill.

játékosok helyzete (https://i.imgur.com/gdg4vCq.png)

Theresa eközben tovább keresgélt és meg is talál az iskolai szekrényben két, tökéletes, szinte ujj állapotban lévő seprűt. Ezeket miért hagyhatták itt? Megnézve láthatja és érezheti is a lakk és a karbantartásra alkalmas takarítószerek illatát. Mellette két üres tubus lakkot és egy üres citrom illatú ápolószert.
Eközben Nora és Lola előbbi sportmelltartójának visszaszerzésén fáradoznak. Lola próbálkozására nem történik semmi, hiába a várakozás, azonban Nora egy kis idő után megpillant a messzeségből egy gyorsan száguldó ruhadarabot, amely Lola fején landol. A vörös sportmelltartója. Ezt követően, sikeresen elmenekülnek a tett helyszínéről és egy igen csak vicces történettel lesznek gazdagabbak.



Játékszabályok

Ötödik kör

Mindenki reagálja le a történteket természetesen feltételes módban. A következő kör a zárókör, igyekezzetek a HSZ-ekben összegezni a talált nyomokat és tippeljetek az esetleges bűntényre, keresni már nincs lehetőség, esetleg, akik akcióban vannak, azok nyugodtan játsszák tovább. A helyesen tippelők megkapják a bónuszpontokat, 29-én már a megoldást és egyben a zárást fogom hozni, amire nem szükséges már reagálni.

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után


A következő kör október 29-én érkezik.

Aki nem tud írni valamilyen oknál fogva, küldjön nekem baglyot.

Kérdés esetén keressetek bizalommal.  



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 10. 26. - 15:55:47
Sherlock és Watson
20031004

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

emberek
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/af/d1/ee/afd1ee0fb04256ff59c723c6462369ce.jpg)

Lesajnáló tekintettel bámultam a rohanó csávók után. Ezek miatt volt olyan szánalmasan béna híre a hugrának, oda jártak a leghülyébbek. Nem mintha az én házam jobb lett volna, mert mi meg kegyetlenek voltunk. De még mindig jobb szeterotípia, ha félnek tőlünk, mint az, hogy midenki segg hülyének tart minket. Komolyan szegény sárgák. Meg szegény Henriette. Egy kicsit úgy éreztem, hogy nekem is meg kell védenem, na meg persze sértette az öntudatomat az, hogy még a saját háztársukra is támadni akartak. Ez azért nem nagyon fordult elő nálunk.
Nem néztem meg, hogy miket szórtak szét, de azért elég gyanúsak voltak, meg persze hülyék. És ahogy meglódultak menekülni, persze egyre inkább gyamítottam, hogy ők tették amit tettek. Szánalmas volt és nevettséges. Habár Henriette azt mondta ők tényleg elég ostobák, én ebbe kételekdtem. Néha az ostobaság is ravasszá tudta tenni az embereket. De persze nem emeltem őket annyira magasra.
Florian és Henriette körbenézett, de én inkább a tekintetemet a srácokon tartottam, mert nem akartam őket elevszíteni szem elől. Legalább a támadásunk elég hatásos volt.
- Jól jönne most is az a trágya gránát - jegyeztem meg, majd amikor Flor futni indult utánuk én is követtem őket. Henriette már biztonságban volt, mert mi útját álltuk a két pálcás gyereknek. Próbáltam őket beazonosítani, de lehet nem is a mi évfoylamunkba jártak, vagy olyan unalmas ábrázatuk volt, hogy én se jegyeztem meg őket. Rájuk szegeztem a pálcámat.
- Komolyan, még csak fenyegetőek sem vagytok, de annál butábbak igen - mormogtam nyugodt hangon feléjük. - Incarcerandus! - mormogtam el a varázsigét és reméltem, hogy meg tudom őket kötözni.
- Valljátok be. Talán nem rugat ki benneteket Smith - szólaltam meg, ha sikerült a varázslat, ha nem. Ő volt az egyetlen tanár akinek a neve említésétől is betojtak az emberek, mert ő tényleg keménykötésű pasas volt.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Oliver Smith - 2022. 10. 26. - 16:26:11
csak a baj
(https://i.pinimg.com/236x/60/81/a6/6081a62e9840cc71770d79cc8a6aed0b.jpg)

2003. október 04.


Oliver Smith elégedetten biccentett az ajtónak, ami engedelmesen nyílt ki előtte, és persze lehet attól való félelmében, hogy berúgják erőszakosan. Smith professzortól néha még a tárgyak is rettegtek. A raktárba lépve meglátta a felszerelések egy részét tökéletes pompájukban, miközben zavarta az esetleges sötétség, így egy néma lumossal megkísérelt némi fényt is előcsalni a rajtárban. Körbenézett, mintha nem is lenne itt semmi gyanús, már-már minden normálisnak látszott, habár a kesztyűk a sapkák és a talárok nem voltak sehol sem. Ezen el is gondolkozott, lehet éppen a házimanók mosták őket kifelé, vagy nem is tudja. A tekintete egy papírra tévedt, amit felvett a földről, és közelebbről megnézte magának az erőszakos rajzot. Összevont szemöldökkel nézte-nézte-nézte, egészen addig, amíg meg nem hallotta a kollégáit közeledni a raktár felé. Ki is fordult hogy beszéljen velük.
- Jutottak valamire? - kérdezte katobnás hangon, ámbár cseppet sem számonkérően. - Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni.
Töprengett hangosan, bár csak egy elmélet volt, Smith profsszor számára minden túl újnak tűnt, de az is lehet, hogy a fényviszonyok vagy a sötétség miatt.
- Továbbá találtam ezt a rajzot is. Maguk szerint mi lehet ez? Egy késsel volt átszúrva.- mutatta feléjük a keserves firkálmányt.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 10. 27. - 12:05:13
miért is vagyunk itt?
▪ 2003. október 4. ▪

Mindenki
(https://i.pinimg.com/564x/97/1b/f3/971bf3ec793861035e39d9d3c8613d85.jpg)

- Szerintem a kettejük értrelmi szintje összesen is kevés ahoz, hogy ezt ők tegyék - jegyezte meg a húgom, mikor már bőségesen húztam tovább a két idióta után mindkettejüket.
- A lopáshoz kell értelmi szint? Főleg, hogy még le is buktak... ráadásul miért lett volna náluk az a lista? Olyan ostobák, hogy még azt is elfelejtették, mit loptak el.- jegyeztem meg. A nyomoroncokat pedig beértük a sportmelltartó tolvajokat. Mégis ki gerjed rá ilyenekre? A felnőtt nők ezekben edzenek a mugli városokban. Nálunk is van egy csaj, aki ilyenben fut el a házunk előtt minden nyáron... béna. Bár Dom mindig megbámulja magának, ha éppen otthon van, de na! Akkor is!  Sam és Bill szellemi szintjének persze ez pont megfelelt.
-  Megmondunk!- közölte Bill.
Felhorkantottam, de a válaszban Jay megelőzött. Talán így volt a jobb, én túl alacsony és gyerekes voltam ahhoz, hogy félelmetesnek tűnjek. Jay viszont kellemes ridegséggel tudta közölni a tényeket, hogy ezt most elbaszták.
- Komolyan, még csak fenyegetőek sem vagytok, de annál butábbak igen - Következett a szokásos Jayes, laza stílus, ami inkább tűnt veszélyesen nyugodtnak, semmint biztatónak. - Incarcerandus! - Érkezett a folytatás, így rajtam volt a sor, hogy a tiszafa pálcámat működésre bírjam. Ha sikerült, ha nem, gyors mozdulattal céloztam meg az egyiket.
- Rictusempra!  - Kiáltottam, hátha ez legalább kellően hatásos lesz ahhoz, hogy bevallják, mit is műveltek itt. Nem is érdekelt ez az egész ügy eleinte, de mostanra kifejezetten élveztem a párbajozást és a nyomozgatást. Rendesen dobogott tőle a szívem, pontosan úgy, mint amikor úgy éreztem, élek. Hát most is éltem.
- Valljátok be. Talán nem rugat ki benneteket Smith  - közölte Jay. Csak végig néztem rajtuk, majdnem biztos voltam benne, hogy ők tették. Mégis miért hordanának melltartókat maguknál? Nem voltam jó fenyegetőző, így ezt a részt Jayre bíztam... csak morcos képpel szegeztem nekik a pálcákat.
- És képzeljétek el, hogy a melltartó tulajdonosa mit csinálna veletek...  - tettem hozzá. Fogalmam sem volt persze kié lehet az a darab, de talán ez is elég veszélyesen hangzott. A lányok veszélyesek.



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Nora Narek - 2022. 10. 28. - 15:08:39
♥ megléptek  ♥
( disgusted noise)
(https://i.pinimg.com/564x/2e/f9/19/2ef9196ad7d1f423c02bd8061de2192a.jpg)
pretty : akkor is csinosan  (https://i.pinimg.com/564x/0b/7c/25/0b7c25ca0ef985cd3c5b51c7e22ebd67.jpg) ♥ vibe:  secret  (https://www.youtube.com/watch?v=9KtxoJir4vE&ab_channel=masterderrian)
2003. 10. 04.
 p.s. A lé meg a Lola... és az embik



A susnyásban várakozni azért izgalmas, mert mindenféle izé bele akadhat az emberbe. És még csak azt se ajartam, hogy lebukjunk, főleg mert tilosban jártunk, és én nem akartam, hogy bárki is szóljon otthon apának, hogy rossz vagyok. Még a végén azt hiszi megront ANglia és hazahivat, vagy nem tudom. Azt nem akartam, nagyon is jól elvoltam itt Armin közelében.
- Mi lehet a söprűkkel - motygtam az orrom alá, szinte csak tátogva a szavakat. Azért kicsit aggódtam értük, mert mégis csak a miénk volt meg na. Mindegy, amíg az ember vár a melltartóra, ami lehet meg se érkezik, és amit volt olyan hülye itthagyni...valahol..., sok mindenre gondolhat. És ha eltűnik meg tönkre meg se akartam, hogy Oscar monjuk újat vegyen vagy ilyenek. Nem álltak olyan jól és ah. Kizökkentett a hiúságom, azt hiszem. Ahogy ezen gondolkodtam, hallottam egy-két neszt a tanárok felől, de igzaából a hangjukat már nem is hallottam, de valami suhant felénk, aztán halk kis puffanás kísérte. Lola feje befogta a ruhámat. Gyorsan el is kaptam a hajától, és megborzongtam. Mondjuk, nem számítottam rá, hogy tényleg itt volt. Ha a melltartóval történtek csodák, talán még velem is lehetnek, és nem kell feleségül mennem semmilyen kövér fickóhoz. Hah. De. Úgyis.
- Na jó, szerintem osonjunk innen el - sóhajtottam aztán, miközben rájöttem, hogy csapnivaló auror lennék. Minden is kizökkentett, de főleg az álmodozás. Megindultam a kastély felé Lolával. - Remélem tényleg csak elhagytam valahol és nem fogdosta meg senki... - suttogtam, és már alig vártam hogy elkezdhessem a szépítő alvásomat az ágyamban.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Theresa McCarthy - 2022. 10. 28. - 16:59:55
Oknyomozó újságírás
(https://i.pinimg.com/564x/4e/e7/fd/4ee7fd2129c373f68549eea7bbe15b4f.jpg)
2003. október 03.

A szertár tökéletes név erre a helyre. Itt van egy csomó szer, amit a seprűk tisztítására lehet használni. Apám simán elolvadna ezen a helyen. Itt annyira bogarászhatná a kis seprűit, amennyit nem szégyelli.
A lényeg, hogy azt hittem elsőre, hogy nincs itt egy fia seprű sem. Aztán megláttam, hogy mégis csak kikandikál itt egy pár. Vagyis pontosan egy pár, vagyis két darab. Ránézésre egész jó seprűk, és jó állapotban is vannak, rendben tartják őket. Ezt bizonyítja az, hogy frissen lakkozták őket. És ezeknek még olyan citromos illatuk is volt, mint annak a rongydarabnak az udvaron.
Egy furcsa gondolat szalad át a fejemen: lehet, hogy csak takarítani vitték el a seprűket? De mi köze ennek az egésznek Hagrid eltűnéséhez? Egyáltalán minek kell bárkinek is pár tucat leszuperált seprű?
Az egész teljesen furcsa, és nincs jobb ötletem, mint hogy a házimanók önállósították magukat, és vacsora helyett seprűket fényeznek. Már a gondolatra is nevethetnékem támadt, de simán lehet, hogy ennyire egyszerű a dolog megoldása.
De inkább elvetettem a gondolatot és jobb ötlet híjján inkább még körbenéztem, és mivel nem találtam semmi más, ráhagytam a házimanókra a dolgot, és elindultam visszafelé. Még csak az kellett volna, hogy büntetést kapjak a nagy semmiért.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Lola Miller - 2022. 10. 29. - 04:46:07
lopni tudni kell
2003. 10. 04.

(https://i.pinimg.com/564x/36/89/ac/3689ac3ba546d0bfa2d1bf8da0146dc8.jpg)


 i believe i can fly  (https://www.youtube.com/watch?v=8-9KCDxBpT4&ab_channel=JreamAscension)


Azon járt az eszem, hogy sötét van, és hideg. Benn a kastélyban meg meleg van, jön a fény a kandallóból, és lehetne kunyizni a manóktól sültgesztenyét. A seprűm meg úgyis meglesz. A fekete piacon nem tudják eladni, hiszen rendkívül egyedi darab.
Elmélkedésem közepette arconvág egy melltartó, amire eleresztek egy barokkos körmondatot, amit már nem is tudom, melyik apucitól hallottam, de valószínűleg a fehérnemű színe még vörösebb lett tőle.
- Na jó, szerintem osonjunk innen el - mondja Nora, ahogy eltávolítja a kéretlen hajráfot a fejemről.
- Ja. Már a tanárok után se leskelődhetünk. Menjünk - értettem egyet sutyorogva, s közben egy fensőbbséges mozdulattal megigazgattam a hajamat, amit kicsit szétzilált az érkező ruhadarab.
- Remélem tényleg csak elhagytam valahol és nem fogdosta meg senki…
- Hááát… Ha nem vagy biztos benne, inkább ne vedd fel többet. Hanem mondjuk add el. Amennyi galleont némelyik felsőbbéves hülyegyerek fizetne érte, abból kijön két új, a hozzá való bugyival együtt.
 Szóval lopakodva a bokrok között elindultunk visszafele, majdnem el is feledkezve a nyomozásról. Annyi minden történt közben, ami elterelte a figyelmem, talán azért se hiányoznak a sorozataim, mert itt a Roxfortban mindig több dolog történik, amin kombinálgatni lehet.
- Szerinted Digby meg Brown járnak? - kérdeztem kicsit kárörvendő kuncogással, ahogy visszafele sétáltunk az épületbe. - Jobb, ha vele kavar, mint Lennie-vel, mi?



Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Demelza Digby - 2022. 10. 29. - 04:59:56
prof Brown, prof Smith, és mindenki
2003.10.4.

 (https://i.pinimg.com/564x/3d/79/06/3d7906358e3931cf9063ae6ac5393478.jpg)


 outfit  (https://i.pinimg.com/474x/4a/eb/f3/4aebf372bee872de2630f24f3c5f23b2.jpg)




– Elég szórakozottnak ismertem meg a háztáj őrzőnket, lehet ezt éppen itt hagyta.
Magnusra néztem a seprű helyett, mert érdekesebb mond, hogy ilyen kedvesen és őszintén tesz ilyen kijelentéseket, de aztán elvigyorodtam, mert hát igaza volt, és az is igaz, hogy mi pont ezért szeretjük a mi háztáji őrzőnket. Bár valóban, amilyen szórakozott, akár itthagyhatta csak ezta  seprűt, vagy az összeset szanaszét a kastély különböző pontjain. Hosszadalmas keresés lenne az…
De nincs ilyesmire szükség. Követem Brownt vissza a raktárhoz, ahol is valóban, meglesznek az eltűnt seprűk. Brown bókjára pironkodós kuncogással válaszolok.
- A tanítás helyett? Áh, szétunnám magam a komisz kölkök nélkül - ingattam a fejem játékosan, aztán jön Smith.
- Jutottak valamire? Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni.
- Egy szépen kezelt seprűt találtunk, és üres ápolószeres tubust. Talán Hagrid csak elugrott ápolószerért, és ezekről megfeledkezett. Tényleg, a talárok meg a  többi textilféle lehet, hogy a manóknál van, mosásban... Hátha Hagrid csak jót akart, rendbetenni a gyerekeknek a teljes felszerelést…
- Továbbá találtam ezt a rajzot is. Maguk szerint mi lehet ez? Egy késsel volt átszúrva.
Fintorogva hajoltam közelebb a rajzhoz, majd értetlenül néztem a fiúkra.
- Mi lehet ez? De morbid…
Nagy sóhajjal, tanácstalanul néztem a képre, aztán megint a többiekre… Na jó, Brownra kicsit többet.




Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Magnus D. Brown - 2022. 10. 29. - 23:54:12
A kviddics rejtély

(https://thumbs.dreamstime.com/b/harry-potter-quidditch-uniforms-leavesden-uk-february-th-quidditch-uniforms-display-making-harry-potter-tour-warner-112226373.jpg)


Tanárok



- A tanítás helyett? Áh, szétunnám magam a komisz kölkök nélkül – mondta a professzornő, mire Magnus elmosolyodott.
- Higgye el, az Aurorparancsokságon is elég sok gyerek van. – sóhajtott megrázva a fejét.
Ismét összegyűltnek a tanárok megvitatni, mit talált Smith professzor a raktárban, mire Magnus csak elmélkedve forgatja a papírlapot.
- Itt a felszerelés tiszta, már ami itt van, Hiányoznak a talárok a kesztyűk és a sapkák. Talán mosásban vannak, de ezt egy kicsit nehezen tudom elhinni. Lehet egy-két diák esetleg megrongálta a kviddics felszerelést, és Hagridnak muszáj volt elmennie mindenből újat beszerezni. - magyarázta Smith.
- Egy szépen kezelt seprűt találtunk, és üres ápolószeres tubust. Talán Hagrid csak elugrott ápolószerért, és ezekről megfeledkezett. Tényleg, a talárok meg a  többi textilféle lehet, hogy a manóknál van, mosásban... Hátha Hagrid csak jót akart, rendbetenni a gyerekeknek a teljes felszerelést… - válaszolt Digby professzornő, amire hümmögve bólintottam, ugyanis ennek lenne eddig a legtöbb értelme, na de akkor mi ez a rajt?
- Prosszesszor! Magnus Auror vagy professzor vagy mi! – hallatszott a távolból egy jól felismerhető hang, s meg is pillantják a távolból érkező Friccset.
Előkerült…hu…Hagrid…hu. Nem rég érkezett meg motorjával a Kviddics pályára. Ő vitte el a felszereléseket, hogy megejtse…hu…az éves karbantartást. – magyarázta fogdosva remegő térdeit.
- Az a féleszű óriás Félig fejnélküli Nicknek szólt, hogy elvisz mindent. De őt reggel óta nem láttuk.  – magyarázta, mire haragosan sóhajtottam egy nagyot, ami inkább tűnt morgásnak, mint elégedett megnyugvásnak. Így viszont a rajznak…talán lenne értelme? Ismét a tanárok felé fordítottam a groteszk rajzot és sokat mondóan vontam fel a szemöldököm a félig elhajló nyakú pálcika emberen a rajzon...

Diákok

Jay és Florian ismét támadnak, nem hagyják megfutamodni a két szerencsétlen Hugrás srácot. Az egyik mondjuk alig állt a lábán az előző támadástól, a másik fenyegetően csikorgatta fogait.
Jay támadása azonban maradék lelkesedését is elnyomta, megkötözve esett össze pálcáját is elejtve. Azonban társa, Bill magasba emelte pálcáját, de Florian gyorsabb volt, nem is meglepő, a fiú több sebből vérzett az előző átok hatására, így esetlenül fogott talajt, miközben forgolódott nevetve a földön.
-  Nem mi voltunk! Elég! – kiáltott Sam, látva társa tusáját. Folytatódhatott volna ez a harc tovább, a két hugrás srác már verve volt, mikor a távolból a sötétben fénycsóva villant. Egyre csak közeledett az égből, mikor hangos röfögéssel és puffanással talajt fogott.
Hagrid volt az. Meglepetten szállt le a motorról és ahogy levette fejéről a kormos szemüvegét elhűlve bámulta az előadást. A motor érkeztét Henriettel és Theresa is láthatta, miután ők is visszafelé indultak a kastély irányába.
- Merlin szakállára, hát mi folyik itt!?- kérdezte ránézve a tusára.
- Ti nem lehetnétek itt? Jajj a manóba, megkavartam mindent. – sóhajtozott elkámpicsorodva, majd ernyőjével Sam-re és Bill-re mutatott, amivel megszüntette Flor és Jay átkainak hatását.
- Menjetek a hálókörleteitekbe gyorsan, míg Friccs távol van a kastélytól. Ő értesíti a fafejű Aurort és a több tanárt, hogy én vittem el a cuccokat, hogy az éves karbantartást megejtsem. – magyarázta zavartan.
- Szóltam is Félig fejnélküli Nicknek, hogy értesítse a tanárokat, de úgy tűnik nem ért oda az üzenet. – rázta meg elégedetlenül a fejét.
 - Na usgyi, siessetek, le ne bukjatok, no! – kiáltott rájuk kezeivel is mutatva a kastély irányába, majd a motor oldalkocsiján lévő zsákokat bevitte a szertárba, amiben feltehetőleg a felszerelések lapultak, patyolat tisztán. Ha még a gyerekek utánanéztek a hatalmas óriásra, hátán a zsákkal, olyan képet festett, mint, amikor a mikulás viszi az ajándékokat karácsony estéjén. A Roxfort nem létezhet Hagrid nélkül...



Mindenkinek köszönöm a részvételt és a lehetőséget, remélem jól éreztétek magatokat. A legközelebb Digby professzornő járt a megoldáshoz, ezért ő kapja a bónusz 5 pontot, így az eredményhirdetés.:

Pontok:
Smith professzor: +3 pont részvételért +8 pont talált nyom után
Demelza professzornő:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után plusz 5 a helyes megfejtést követően
Jayce:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Nora:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Lola:+3 pont részvételért +4 pont talált nyom után
Theresa:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Florian:+3 pont részvételért +6 pont talált nyom után
Henriette:+3 pont részvételért +8 pont talált nyom után

Mindenkinek gratulálok, ügyesek voltatok, magam részéről szórakoztató volt nektek mesélni és látni a szemfüles megoldásokat. A játékot zárom, válaszolni rá nem szükséges már.



Kaland vége, helyszín szabad!


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 11. 20. - 14:57:42
Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra
(https://i.pinimg.com/564x/72/80/b6/7280b65720a452f2e4ebefc777e15921.jpg)

Hazugság lenne azt állítani, hogy nem magamnak kerestem a bajt. Nagyon is magamnak kerestem, mikor Sam és Bill állandó kötekedésére válaszoltam. Mióta kiderült, hogy akkora perverzek, hogy fehérneműt lopnak az öltözőből, folyamatosan ellenségeskedtek… arról nem is beszélve, hogy még mindig ott volt bennem a tüske, amiért a húgomhoz is hozzáértek. Mégis milyen állatnak fordul meg a fejében, hogy éppen Henriette-t bántsa? Oké, egyre közelebb van már ahhoz a korhoz, hogy igazi kamasz legyen, de akkor is lány.
 – És ez a két barom odahívott ma estére a kviddics pályára, hogy „oldjuk meg”  – meséltem Jaynek, ahogy vacsora közben végre volt időm szót váltani vele. Egésznap más teremben volt óránk, ráadásul Smith is behívott magához délután, így eddig nem is volt időm elmondani, hogy Sam mivel állt elém ebéd után, mikor éppen órára siettem.
– Én mondom, nem normális az ilyen  – folytattam, most már inkább panaszosan. Szívem szerint egy nyugodt estét töltöttem volna el a profom fürdőkádjában, hogy azt hallgassam, most éppen miért is kell várnunk a Roxfort végéig azzal. Röviden volt fontosabb dolgom, mint ez a két nyomoronc, mégis csak a jövőmről volt szó, amit Smith folyamatosan odébb lökött. „Fejezze be előbb.” Ezt ismételgette, de nem értette meg, hogy nekem tudnom kell, mi lesz velem június után.
Mindegy.
Az is csak bosszantott, hogy egyfolytában lerázott fontos kérdésekkel. Jobb lett volna valakin egész egyszerűen levezetni a feszültséget. Sam és a nyomorék társa pedig erre pont jó lett volna, mégis most valamiért nem nagyon volt kedvem hozzá. Persze azt sem akartam, hogy tökéletlennek higgyenek. Nem voltam az, sőt… csak éppen Smith társaságában lágyultam el folyamatosan, mert pontosan tudta, hogyan hűtsön le vagy kerekedjen fölém.
– Velem kell jönnöd.  – Jelentettem ki. Nyilván számítottak rá, hogy nem fogok egyedül kiállni velük szemben… azért ennyire még ő sem idióták. Ráadásul bizonyára Jayre is számítottak.
A tekintetem a tanári asztal felé vándorolt. Smith most nem nézett rám, éppen azzal volt elfoglalva, hogy a brokkoliról tartson kiselőadást Fitzgerald professzornak. A zöldséget még idegesen az arcába is lóbálta szegény tanárnőnek. Egy kicsit most örültem, hogy nem én ültem mellette. A brokkoli és a répa ott volt félrekotorva a tányéromban.
– Valakit még vihetnénk magunkkal, csakhogy meglepődjenek.  – Magyaráztam és végig néztem a többieken. Aztán megláttam Ellsworth-t a Hugrabug asztalánál. Hát olyan sokat nem beszéltünk, de talán ő lenne a legkevésbé kiszámítható választás harmadiknak. – Mondjuk ő. – Böktetem a fejemmel a kiszemelt felé.
– Ismered?  – Kérdeztem Jayt. Ha két mondattal többet váltott vele, mint én, akkor már bizony nyert ügyünk volt. Végül is miért ne jönne velünk?


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 11. 23. - 11:24:29
baj közeleg
20031120

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Ezra & Flor
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/0d/d9/09/0dd909efea8d44dbe17f3827e93f7618.jpg)

Nagyban zajlott már a vacsora a suliban, én meg már lassan a végére értem. Flor olyan lendülettel ült le mellém, hogy először össze is rezzentem. Ritkán találkoztunk, én is sokat tanultam a RAVASZ vizsgáim miatt, ő meg folyton büntetésben volt. Meg még mindig nem mertem neki felhozni, hogy belezúgtam a nővérébe. Valahogy nem is tudtam mi volt köztünk, találkoztunk és néha csókolóztunk. De egyelőre nem akartam ezt felemlíteni. FLorral akartam azt a kevés békés időt is kiélvezni, veszekedés nélkül. Így is miattam elpazaroltunk egy csomó időt. Éppen nora kunyerálta el tőlem a süteményemet, amikor Flor lendületesen belekedzett a mondanivalójába.
– És ez a két barom odahívott ma estére a kviddics pályára, hogy „oldjuk meg” Én mondom, nem normális az ilyen - magyarázta én meg bólogattam hümmögve. Henriette hugrás volt és  aháztársai támadták meg. Ez meg szánalmas volt. A mardekárba sok elcseszett aranyvérű kölyök járt de egymás mellett álltunk, ha kellett. Ezek meg nekimentek Flor húgának, és még bugyikat is loptak az öltözőből. Beteg állatok.
- Akkor készítened kell a terelő izmaid, Flor - mondtam sóhajtva, és úgy éreztem, nem fogok ebből kimaradni. Nem voltam harcias, sem vakmerő, csak nyugodtan sodródtam az élettel, de Flor mellett mindenbe mindig belekeveredtem.
– Velem kell jönnöd - közölte én meg csak bólintottam. Nem is akartam vonla, hogy egyedül menjen, még a végén megszivatták volna, és megint bajba keveredik. Ennél is jobban. Nem nagyon érdekeltek volna, ha nem Henriette-t piszkálták volna. Sok hülye volt, nem lehetett velük mit kezdeni, és az ilyenek miatt nézték le sokan a hugrásokat.
- A világ végére is megyek veled, Florian - mondtam és eleresztettem egy vigyort. Igazából még jól is jött ez az egész, addig sem kattogtam állandóan Florán. Persze a két csávó biztos számított arra, hogy én is megyek, így ahogy Flor nézelődött a tömegben én is követtem a tekintetét.
– Valakit még vihetnénk magunkkal, csakhogy meglepődjenek. Mondjuk ő. Ismered? – kérdezte én meg megbámultam a gyereket. Láttam hülyeségeket csinálni és Hepburn midnig veszekedett vele. Hümmögtem egyet.
- Ja. egy túlpörgött alsós, aki viccesnek hiszi magát. Néha az - jegyezte meg. Bár nem tudtam mennyire ügyes a verekedésben, de ő rá senki se gondolna, ez tény volt.
aztán csak felálltam a helyemről és megindultam a srác felé, ha Flor követett, majd megálltam mellette, ami furcsa lehetett, ahogyan a felé magasodtam, mert nem voltam alacsony.
- Helló, Ellsworth - pillantottam le rá, majd FLorra néztem. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - mondtam lényegre törően.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Ezra Ellsworth - 2022. 11. 25. - 23:54:27
Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

(https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2022/03/hogwarts-legacy.jpg)

Uniform (https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/61s9pANngGL._SLDPMOBCAROUSELAUTOCROP288221_MCnd_AC_SR462,693_.jpg) ------- Let's get them! (https://www.youtube.com/watch?v=gSJx7STd6j4)

to Florian, Jayce


Gondtalanul ücsörögtem a jól megszokott helyemen a nagy teremben a hugrások asztalánál, miközben Zanderrel utánoztuk Brown kimért, ideges arckifejezését. Vicces volt, ahogy az asztalnál ült és két oldalán Sage prof és Campbell prof magyaráztak neki, míg ő zsémbes arckifejezésével bámult maga elé. Sandy és Holly is rajtunk nevettek, utóbbi egy alsó éves csaj, aki valamiért tökre rátekeredett a haveromra, bár úgy nézett ki a dolog, neki az nem tűnt fel, engem meg annyira nem érdekelt, ugyanis, aki tudott nevetni a vicceimen, az rossz ember nem lehet.
Zander is kezdett egyre jobban megnyílni, már kevésbé szívatta a többi gyerek, persze hathatós közreműködésem is közrejátszott, meg az sem volt elhanyagolható tényező, hogy végre elkezdett nyílni az emberek felé. Jó srác volt, csak kevéske volt az önbizalma, de ez engem cseppet sem aggasztott, mindig meghallgatott, és hé fasza tanácsokkal látott el, már ami a Sandyvel kapcsolatos ügyeimet illette. Sandynek ott volt Nora tanácsadónak, így nekem is kellett egy szárnysegéd, no nem mintha rászorultam volna, ugyanis tökéletes volt köztünk a kémia, mégis jó volt kibeszélni ügyes-bajos dolgaimat valakivel.
Már épp azon voltam, hogy Smith professzor arckifejezését erőltessem magamra, de egy nevetőgörcs megakasztotta ezen próbálkozásomat. Zanderre tekintettem, aki határozottam jól másolta Sage aggódó arcát, mikor feltűnt, hogy figyelnek. Nem olyan tekintet volt ez, mint amit meglátsz, hanem amolyan kellemetlen érzés. Mintha mögötted állna valaki. Rossz érzés fogott el, reménykedtem benne, hogy nem egy tanár vette észre a szórakozásunkat. Nem rég járt le a büntetőmunkám Brown professzornál, no nem mintha, annyira megizzasztott volna. Annyi fekvőtámaszt kellett lenyomnom, mint amennyi padba belekarcoltam Sandy nevét a parkban lévő padokba, de ezt százzal szorozva. Szerencsére nem kellett sokat erőlködnöm, mert közben rákérdeztem, milyen edzéstervet javasol számomra, mert le akartam vele nyűgözni valakit és teljesen bejött nekem a professzor izomzata. Na onnantól kenyérre lehetett kenni, nem győztem jegyzetelni, olyan gyakorlatokat és étrendet dolgozott ki nekem, több ideig voltam a szobájában, mint, amennyit a büntetéssel töltöttem volna.
Ettől eltekintve, nem hiányzott egy újabb büntetőmunka, így óvatosan néztem magam mögé, várva a legrosszabbra. Legnagyobb meglepetésemre Florian és Jay álltak mögöttem, vagyis inkább Jay, mögötte pedig haverja. Hallottam már róluk, sülve, főve együtt múlatták az időt, a griffes csóka pedig Henriette bátyja volt, aki szinte olyan volt, mintha nekem is a húgom lett volna. Életre való, tünemény kiscsaj, tökre megkedveltem, így biztos voltam benne, hogy Florian se rossz arc, bár lehet pont emiatt kerestek most fel engem? Talán félreérthető lett volna a kapcsolatom a hugával? Csak nem, mindenki tudja, hogy Sandyvel vagyok együtt…érthetően belekarcoltam minden padba, amit találtam.
- Helló, Ellsworth – pillantott rám szigorúan, majd összenéztek a Le Fay sráccal. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - mondtam szűkszavúan, mire én megemelt szemöldökkel Sandyre pislantottam.
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok… - vakartam megjátszva a fejem… - pechetek van. – mutattam rájuk mosolyogva, de reméltem, hogy nem valami komoly dologról lenne szó, mert akkor most biztos kihúzom náluk a gyufát, főleg, hogy Holly és Zander kuncogni kezdtek, Sandy pedig, mint mindig most is aggódó pillantásokat vetett rám és az engem megszólító párosra.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 11. 27. - 14:35:46
Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra
(https://i.pinimg.com/564x/72/80/b6/7280b65720a452f2e4ebefc777e15921.jpg)

Bele sem gondoltam, milyen régen lógtam utána Jay-jel, pedig nem mostanában verődtem oda az asztalához. Oké, a szünetekben nyilván beszélgettünk, ha nem is egy órán voltunk, de a vacsorák után rendszerint mindketten elsétáltunk a klubhelyiségbe. Ő nyilván tanult, én meg arra készültem, hogy mikor lógjak át Smith-hez, ha éppen nem volt egy mondvacsinált büntetésem nála amúgy is. Megváltoztunk, de talán Jay is becsajozott, csak nem mondd róla semmit... de valahogy kevésbé tűnt letargikusnak, mint máskor. Akárhogy is, a barátságunkkal törődnöm kellett és mégis mi lenne jobb alkalom rá, mint hogy együtt átkozzuk le Samet és Billt?
- Akkor készítened kell a terelő izmaid, Flor - mondta. Kicsit azt éreztem, hogy nem akar majd velem tartani. Ezért kicsit konkretizálnom kellett a kérésemet. Mégis ki mással mennék, mint vele? Jay volt a jobb kezem, vagy én az ő két bal keze, mert még varázsolni sem tudtam rendesen. A védekezés ment mindössze.
- A világ végére is megyek veled, Florian - egyezett bele végül. Tudtam persze, hogy bízhatok benne. Annak idején még Welch-től is meg akart óvni. Nem tudom miért, talán túl törékenynek tűntem, abban az időben csak előtte mertem sírni, mert tudtam, hogy ő nem fog töketlennek nevezni. Jó barát volt, Smith-ről mégis úgy hallgattam, mint a sír. Egy kicsit féltem, hogy majd megítél miatta és nem akar többé a barátom lenni. Mindenki úgy kezelte a Bájitaltan professzort, mintha maga a sátán lenne, pedig amúgy volt egy gyengéd, zavarbajövős oldala.
- Tudtam, hogy számíthatok rád.  - Vigyorogtam vissza rá.
Persze tovább fűztem a gondolatot. Tudtam, hogy Jayre számítanak. Az egész suli tudja, hogy elválaszhatatlanok vagyunk... tehát nyilván azt hiszik, hogy már kiismerték a harci képességeinket legutóbb. Kellett valaki, aki olyan titkos fegyver. Nem ismertem túlzottan Ellsworth-t, azon kívül, hogy rengeteg hülyeséget tud összedumálni, de talán az is több, mint a semmi.
- Ja. egy túlpörgött alsós, aki viccesnek hiszi magát. Néha az - foglalta össze Jay, amit tud róla.
- Ez alsós? Baszki, már az alsósok is magasabbak nálam?  - Háborodtam fel egy fél pillanatra, aztán felkeltem az asztal mellől. Ha kellett, Jayt húztam is oda magammal a sráchoz. A keresztneve mi is... Ezra? Valami hasonló, de igazság szerint tényleg nem tudtam róla sokat. A Hugrabugnál mindenki ránk nézett, mintha valami rossz arcok lennék. Jó. Tudom, ott az a hülye pletyka, hogy Jay és én együtt vagyunk, pedig én aztán végképp nem reklámozom, kihez-mihez vonzódok. Nincs rám írva, hogy 'jé ez meleg.' Na mindegy, koncetráljunk Ellsworthre.
- Helló, Ellsworth - köszönt neki Jay, aztán rám nézett. Én csak röviden integettem... mégis hogyan kéne felvezetni, hogy, hé, velünk jössz leátkozni a háztársaidat? Sam és Bill szerencsére hallótávolságon kívül voltak mondjuk. Nem lett volna jó, ha hallják a tervünket. - Remélem nincs programod ma estére, kellesz nekünk - Jay meg jól belevágott a lecsóba. Végül is, minek írná le mit akarunk tőle? Még szerencse, hogy Jay az okosabb közülünk...
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok… - Fogalmam sem volt, hogy Ellsworth miről hablatyol, de éreztem, amint elvörösödök. Miért foglalkozik mindenki azzal, hogy meleg vagyok?! Na ezért nem beszélhetek Smith-ről sem, akkor meg majd azzal jön minden hülye. - pechetek van.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok  - szúrtam oda finoman jelezve, hogy nem jön be a stílusa. Csak érette a gyengébbik dolgot, hogy az rá vonatkozik. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.  - Sóhajtottam fel végül, majd intettem, hogy kelljen fel az asztalhoz, hogy odébb tudjunk lépni onnan. Ha követett, akkor a falnál megálltam.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit melltartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele  - magyaráztam. Sandyt legalább kicsit ismertem és Ellsworth le sem tagadhatta mennyire oda van a csajért. Ha más nem, ez biztosan meggyőzi.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 12. 02. - 11:22:00
baj közeleg
20031120

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Ezra & Flor
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/0d/d9/09/0dd909efea8d44dbe17f3827e93f7618.jpg)

Néztem az öres desszertes tányérom, miközben Nora már Lola részét is megette. Nem értettem hova teszi ezt a sokat a csaj. A kamaszlányok furák voltak. Flora jutott az eszembe, és zavarba is jöttem tőle. Főleg, hogy Flor is itt ücsörgött mellettem. Nem akartam, hogy megutáljon. Flora pedig szinte teljesen elfeledtette velem Rose-t. Inkább nem is volt baj, hogy be akart vonni valamibe, legalább addig se azon szenvedtem, hogy hogyan mondjam el ezt Flornak. Inkább legynk benne valami hülyeségben, és akkor még nem érzem azt, hogy elveszítem a saját hülyeségem miatt a legjobb barátomat. Az egyetlen embert aki velem maradt és nem tűnt el. Ezért pedig hálás voltam és követtem volna még a világ végére is.
- Tudtam, hogy számíthatok rád. - vigyorodott el Flor, én meg csak olyan hzzám jellemző komorsággal, és egy félmosollyal bólogattam. Talán az ember nem is hitte volna, hogy milyen hűségesek tudunk mi is lenni. A magunk módján. De ha az ember felnő már egyre kevéssé számít az, hogy ki milyen házban volt.
Ellsworth felé terelődött a szó, én meg csak gondolkodva fürkésztem a srác barnás kócos tincseit a hugrások elevenen zsongó asztalánál. Nem sok órám volt vele, meg ott általában a tanulásra figyeltem nem arra, hogy kikkel vagyok. Be akartam jutni a fősulira, és vinni valamire, ami többre mutat és túlnyúlik a szüleim mocskán. Talán akkor majd a ház titkos szobáit is képes leszek otthon felkutatni. És végül az Azkabanba zárhatom az apám és az anyám.
- Flor, nálad lassan a harmadikosok is magasabbak lesznek - piszkáltam, majd vigyorogva megindultam a srác felé.
- Öhm…hát hali! Öhm…hogy is mondjam. Én a gyengébbik nem felé húzódok, és hát igazából már van valakim, szóval srácok…  pechetek van - magyarázta, mire felhorkantam. Nem tudtam kinek a hülye ötlete volt ez, hogy mi ketten járunk. De az iskolások gyerekesek voltak. Végigmértem a gyereket, majd Flor megelőzött a válasszal.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok - jegyezte meg Flor, mire elfojtottam egy viygort és inkább csak lazán beletúrtam a hajamba. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.
- Annál valami sokkal izgalmasabbat - vettem közbe és lazán ácsorogtam Flor mellett.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit melltartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele - kezdett bele Flor. Végül is elég hatásos szöveg volt.
- És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiatalabb háztársakat is megtámadják. SZóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná - tettem hozzá, és sokat mondóan vigyorra húztam a számat.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Ezra Ellsworth - 2022. 12. 03. - 09:03:03
Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

(https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2022/03/hogwarts-legacy.jpg)

Uniform (https://images-na.ssl-images-ama-zon.com/images/I/61s9pANngGL._SLDPMOBCAROUSELAUTOCROP288221_MCnd_AC_SR462,693_.jpg) ------- Let's get them! (https://www.youtube.com/watch?v=gSJx7STd6j4)

to Florian, Jayce

Nem tudtam, mi hiányzik ide nekem a mai napra. Hát nem Jay és Flor, ráadásul ilyen fenyegető megjelenésben, főleg nem a barátaim társaságában. Nem éghetek be Sandy előtt, meg kell mutatnom ki az úr a Hugrabug asztalánál.
- Akkor szerencséd van, mert én meg nem a gyengébbik nemhez vonzódok – öhm…erre a válaszra nem számítottam. Erre mit lehetne beszólni? Ez nagyon gyenge, még visszavágásnak is. - És nem, nem orgiát akarunk veled tartani.
- Hát jó. – vakartam meg zavartam a halántékomat, majd Jayre emeltem a tekintetem, aki konkrázni szeretett volna, de az érdeklődésem felett mégis inkább az aggodalmam let rajtam úrrá.
- Annál valami sokkal izgalmasabbat. - Intettek végül a tekintetükkel, hogy kövessem őket, ugyanis nem az asztalomnál ülők előtt akarták megvitatni a dolgot, ezzel mondjuk egyet is értettem, függetlenül attól, ekkor még nem tudtam miről van még szó. Mosolyogva intettem Zander és Sandy aggodalommal teli arcát látva, próbáltam keménynek mutatni magam, habár az a pletyka terjedt Jayről és Florról, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben elverték Sam-et és Billt. Bár megérdemelték, amit kaptak, de mégis, mit követhettek el, amiért ez a két felsős rájuk támadt. Magamhoz vettem egy muffint, miközben próbálván adni a lazát, utánuk sétáltam.
- Két gyengeelméjű háztársad kihívott párbajozni, csak azért, mert legutóbb megláttuk őket, amit mell-tartókat lopnak a csajöltözőből. Szerintem Sandy cucca is közte volt... és ha már itt tartunk, azóta is maguknál őrzik. Ki tudja mit csinálnak vele. – magyarázta végül a griffendéles srác, mire eltorzult az arcom a gondolatától is hogy valaki Sandy melltartóját örzi magánál trófeaként.
- És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiata-labb háztársakat is megtámadják. Szóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná. – próbált rátromfolni Jay Florian magyarázatára, de már szükségtelen volt hergelni, teljesen elöntött a méreg.
- Szarok a lovagiasságra, Sandy bugyiját még én se láttam! – szorult ökölbe a muffint tartó öklöm, s úgy, ahogy az szétmorzsolódott a kezemben, úgy képzeltem oda annak a két bunkónak a fejét.
- Rendben, kapjuk el őket. A barátnőm fehérneműi mások számára tabu. – magyaráztam baljós arcot vágva, szemeimet olyan apróra hunyorítva, ahogy csak lehetett, majd átnézve a két srácon bámultam át a tömegen, meglátva azt a két bumburnyákot, ahogy tömik a fejüket.
- Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak. – mosolyodtam el végül, ahogy már egy egész estés műsor körvonalazódni kezdett a fejemben. Szükség lesz ehhez pár dologra, de talán a balhé kezdetéig meg lehet oldani a dolgot.
- Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. – hadartam a dolgokat meg se várva, esetleg már kész tervvel érkeztek-e oda hozzám, vagy csak tanácsot kérni jöttek.
- Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján. – hadartam ördögi nevetéssel befejezve a monológomat. Ez még magamhoz képest is jó csínynek tűnt. Hihetetlen mekkora gonoszságokat szabadít fel belőlem a szerelem.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 12. 07. - 20:28:15
Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra
(https://i.pinimg.com/564x/72/80/b6/7280b65720a452f2e4ebefc777e15921.jpg)

Sok mindent hallottam Ellsworth-ről, de igazán nem ismertem. Az persze már zavaró tényező volt, hogy magasabb volt nálam… pár évvel fiatalabbnak tűnt. Mondjuk nagykorúnak aztán engem sem szoktak nézni, de éppen emiatt a bosszantó százhatvannyolc centinek köszönhetően, amit anyámtól örököltem. Az ő családjában mindenki elég alacsony volt. Szinte irigyeltem Domot, amiért ő a jobbik ágról örökölt és olyan férfias testalkata volt. Nem ragadt örökre egy kisfiú testében.
– Flor, nálad lassan a harmadikosok is magasabbak lesznek – piszkálódott Jay. Ha Henry túl nő rajtam, aki éppen idén lett harmadik évfolyamos, akkor aztán tényleg kikészülök. A saját kisöcsémmel már aztán végképp nem lenne ilyesmire szükség.
– Naaa!  – Csattantam fel, ám végül megpróbáltam komolyabbra venni a figurát. Kettőnkre valóban számítanának azok a hígagyúak, a hugrabugos fiú meglepő fordulat lenne nekik. Szerettem volna kiszámíthatatlan lenni. Mondjuk már az is hülyeség volt, hogy belementem ebbe a párbajosdiba, ha lebukunk Smith kitekeri a nyakamat és kamubüntetések helyett beállít a manók mellé mosogatni a konyhába.
Ahogy félreléptünk az asztaltól, lezárva a felesleges köröket, elmondtam röviden Ellsworth-nek is, hogy mi a helyzet. Azt tudtam, hogy Sandy tetszik neki, vagy már talán járnak is… bár ezt is inkább csak pletykákból meg egy-egy elkapott pillanatból, így jó ötlet volt a lány fehérneműit is felhozni. Nyilván nem akarta, hogy más is nézegesse, ahogy én sem akarta, hogy a húgom HelloKitty!-s bugyijait bámulja Sam és Bill.
– És meg kell védenünk a lányokat az ilyen perverz seggektől. Nekik a bugyik se szentek, meg a fiata-labb háztársakat is megtámadják. Szóval megmutathatod, milyen lovagias vagy, Sandy biztos meghálálná. – Folytatta Jay, tovább erősítve a dolgot. Nem, mintha neki lett volna barátnője, akit megvédjen, de azért egész jól hozta az aggódó prefektust.
– Szarok a lovagiasságra, Sandy bugyiját még én se láttam! – Csattant fel Ellsworth. Elvigyorodtam, ahogy a keze ökölbe szorult és a benne lapuló muffin ezer kicsi morzsára zúzódott szét. Jó… nem volt vicces, csak egy kicsit. Szerettem a sikerélményt. Talán nem is olyan rossz arc ez az Ellsworth, ha ilyen könnyen ráállt a helyzetünk fontosságára.
– Rendben, kapjuk el őket. A barátnőm fehérneműi mások számára tabu.
A tekintetem a tanári asztal felé vándorolt. Éreztem, hogy Smith úgy bámul meg minket, mint aki sejti, valamit szervezkedünk. Remek, majd este le kell nyugtatnom, ha túl vagyok mindenen is a srácokkal. Nem, mintha az rossz dolog lett volna, de nem akartam, hogy ennél is gyerekesebbnek tartson. Így is képtelenség volt mellette bármennyire is komolynak tűnnöm.
– Ez a beszéd.  – Vigyorodtam el ismét, ahogy a tekintetem visszavándorolt a fiúkra.
– Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak.  – Folytatta aztán. Éreztem én, hogy ehhez egy frissebb elme kell majd, aki nem csak azt tudja elképzelni, miképpen szedi ízekre egy átokkal a két srácot. – Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért.  – Kezdte el felvázolni mindazt, ami kigondolt. – Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján.
Nem bírtam ki. Felnyerítettem egyet.
– Azt a rohadt!  – Szorítottam a kezem a hasamra. Még meg sem történt, de már elképzelni is vicces volt a jelenetet. – Leborulok előtted, haver.  – Veregettem vállba. Kicsit összetett volt, de jó ötlet és ha a suli újságtól nem is jön ki senki, azért bárki megláthatja, aki elpletykája. Kétlem, hogy mi lennénk egyedül azok, akik odakint lennének éjszaka.
– Neked jó így?  – kérdeztem Jayt és ha igennel felelt akkor folytattam: – Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek.  – Tettem hozzá és az ajtóra pillantottam. Megvártam, hogy akarnak-e mondani valamit. Ha nem, akkor a kviddicspálya felé indultam.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2022. 12. 12. - 10:57:35
baj közeleg
20031120

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Ezra & Flor
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/0d/d9/09/0dd909efea8d44dbe17f3827e93f7618.jpg)

Kicsit piszkáltam Flor egóját a méreteivel, de ez még mindig jobb volt, mintha menekülnöm kellett volna előle, csak azért, mert csókolóztam párszor Florával. Persze, hogy beleszerettem, lehet túlságosan elgyengültem már, vagy egyszerűen cska más volt, mint Rose, és ez hathatott rám így. Minden esetre egy kicsit élőbbnek éreztem magam tőle. Nem mintha reménykedtem volna abban, hogy ez is hosszútávú lesz, azt hiszem mellettem rohadt nehéz megmaradni bárkinek is. De nem is nagyon akartam most ezen rágni magam, inkább eltereltem a figyelmemet Florian ötletével, meg a közeledő hülyeséggel.
Nem voltam olyan motivált, mint ő, bár engem is felhúztak azzal, hogy Henriette-nek is neki voltak képesek menni, az én házamban ez nem fordult elő, elbaszott életűek voltunk, de talán ki bírtunk álni  atöbbiekért, ha kellett és az eléggé fasza tudott lenni. Amúgy is milyen beteg dolog volt ez az alsőneműk lopkodása? Valami hülye perverzió, nem mintha nekem nem esett volna a fejemre Flora melltartója a nyáron de az más volt, nem vágtam zsebre és szaladtam el vele ki tudja hová, ki tudja miket csinálni. Nem voltam egy jó arc sok rosszat tettem az elmúlt hét évben, de ennyire gyökér se voltam.
Szerencsére a csávónak is elég alapot adtunk a motivációra. Szinte teljesen begőzölt már csak a füst hiányzott a két füléből. Követtem Flor tekintetét a tanári asztal felé és bár azt mégsem úsztuk meg, hogy Mr. Szemöldök ne szúrjon ki minket. Valahogy volt benne valamilyen radar, amivel kiszagolta a bajt, a baj és Florian meg kéz a kézben jártak. A srác kezében lévő muffin éppen az utolsókat lehelte ki magából, de valahogy ezzel kevésbé tudtam komolyan venni a srácot. Lehet már túl érett leszek ide, tényleg, de legalább kellően felszítottuk benne a tüzet.
– Ez a beszéd - mondta vigyorogva Flor, én meg csak sóhajtva bólogattam, és egy kicsit beletúrtam a hajamba, hogy a rendezetlen tincseimet helyre tegyem.
– Lenne is egy ötletem. Ha annyira szeretik a női ruhákat lopkodni, hát adjunk meg nekik azt, amire vágynak.  Jay, te szólj valamelyik suliújságosnak, hogy jöjjön egy fényképezővel a roxfort ajtajához. Én magam bemegyek a műterembe pár női holmiért. Flor elmegy a találka helyre egyedül. Jay-jel meglepjük őket a rejtekhelyünkről és sóbálvánnyá változtatjuk őket, majd átöltöztető bűbájjal feladjuk rájuk a női ruhákat. Menekülni fognak, de az ajtóban már egy fényképész fogja várni őket és bum…ha minden jól megy, ők fogják bemutatni az idei női, téli kollekció új darabjait a suliújság címlapján.
Na jó,  tényleg túl érett voltam ehhez, de legalább Flor és ő tuti élvezte volna. Mennyi felesleges kör... Na mindegy, bár arra azért kíváncsi lettem volna ki jönne ki fotózni, állítólag volt valami új fotósuk, de sose láttam.  Egy kicsit a plafon bűvölt mennyezetére emeltem a tekintetemet, mintha abból merítenék erőt, miközben Flor lelkendezett mellettem.
- Azt a rohadt! Leborulok előtted, haver. Neked jó így?
- Nekem tökéletes, de ha nincs fotós, senkit se fogok kirángatni a hálókörletéből - jegyeztem meg, majd azért eleresztettem egy halál laza vigyort.
- Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek - magyarázta én meg biccentettem, és ha senki se mondott semmit, akkor elindultam a szerkesztőség felé, hátha ki tudok rángatni valakit, de nem volt ott senki. Felsóhajtottam, majd a tekintetem megakadt egy régebbi típusú fényképezőn. Remek, az ember végre megszabadul a fotózástól. Felsóhajtottam, majd egyszerűen felkaptam a gépet és megindultam a megbeszélt rejtekhely felé, ahol remélhetőleg már várt a hugrás gyerek a női ruhákkal.
- Csini - pillantottam a tüllszoknyákra, meg a tollas, szőrős, rikítóan ocsmény bársonyos sálakra. - Remélem hoztál nekik combfixet is - dünnyögtem, és vártam.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Ezra Ellsworth - 2022. 12. 14. - 23:30:58
Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

(https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2022/03/hogwarts-legacy.jpg)

Uniform (https://images-na.ssl-images-ama-zon.com/images/I/61s9pANngGL._SLDPMOBCAROUSELAUTOCROP288221_MCnd_AC_SR462,693_.jpg) ------- Let's get them! (https://www.youtube.com/watch?v=gSJx7STd6j4)

to Florian, Jayce

Az ördögi terv körvonalazódni látszott a fejemben, minden pontja tökéletes volt. Ilyenkor még nem zárják be a művésztermet, mert sokan rajzolgatnak, festegetnek ilyenkor vacsora után, legalábbis ed-dig még sose találtam zárva takarodó előtt. Hogy a ruhák viszont, hogy jutnak vissza a helyükre, majd Sam és Bill megoldják, bár ki tudja, mit akarhatnak Flor-tól lehet nem is akarnak balhézni, de hát fehé-rneműkben utaznak így nincs mese, lakolniuk kell, még ha béke jobbot is nyújtanak Florian felé.
– Ez a beszéd. – örült meg a srác, miután látta a reakciómat, ami természetes volt ebben a helyzetben. Sandy fehérneműit lopkodja valaki, hát ennek elment az esze, hát nem tudja ki a pasija? Biztos lehet benne, hogy egy életre megemlegetik ezt. Többször akadtam már össze velük és mindannyiszor ők szívták meg, így úgy néz ki célpontot változtattak, hátha jobban bírnak majd velük. Bár elég meredek az, hogy egy Griffendéles, egy Mardekáros és egy Hugrabugrás összefogjon két agyalágyult helyett. Ezt még talán maga McGalagony is könnyes szemekkel fogadná. A házak összefogása. Micsoda nap ez a mai. Bill és Sam is lesni fognak, erre tuti nem számítanak. De hát…itt…elvekről van szó.
– Azt a rohadt! – Szorította a kezét a hasára. – Leborulok előtted, haver. – Veregette meg a vállam. Tehát tetszik nekik az ötlet, bár még várjunk a nevetéssel, mert kicsit komplett a terv, ahhoz, hogy máris kijelenthessük, hogy menni fog. Minden bizonnyal az év átverése less, ha nem vesszük ide Campbell és Magnus professzoroknak szánt levelemet, az ütősebb volt kicsit, de hát mennyire vicces volt már hallgatni Hóborc előadásában a két hős szerelmes viaskodását.
- Nekem tökéletes, de ha nincs fotós, senkit se fogok kirángatni a hálókörletéből. – válaszolt Jay is megjátszott vigyorral, amire én csak legyintettem, nem igen izgulatam ezen. A fotós megszerzése csak hab lett volna a tortán, a necces jelenet ott lesz a kviddics pályán, amikor is le kell fegyvereznünk őket és rájuk adni a ruhát. Bár hárman leszünk kettő ellen, kivéve, ha közben ők is intéznek valakit meglepetésnek…na majd ezen ráérek akkor gondolkodni. Mindenesetre viccesebb less utána megküzdeni velük, ha már szexi hercegnőkként beöltözve rontanak ránk.
– Akkor én elindulok lassan a találkozóra. Ti meg majd gyertek. – köszönt el Florian, miután mindenki rábólintott a tervre majd Jay is ment a megbeszéltek szerint egy fotósért, én magam pedig intettem Sandyék felé és mutattam a hüvelykujjam, hogy minden rendben less, ne aggódjanak. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, az én feladatom könnyűnek tűnt, de szerencsémre nem volt bezárva terem ajtaja, igaz volt benn néhány diák, akik furcsállva néztek utánam, ahogy két hatalmas abroncsos ruhával szaladok kifelé, de csak nevetve kiáltottam feléjük, hogy ne izguljanak, csak néhány srác próbál a kviddics pályán. Erre biztos, ha nem is jönnek le megnézni mi folyik odalenn, azért a végeredményt megkukkolhatják majd. Tehát odaértem a találkahelyre semmi probléma nélkül, viszont csalódottan vettem észre, hogy Jay egyedül érkezett.
- Csini – nézett végig a kezemben tartott ruhákon. - Remélem hoztál nekik combfixet is.
 - Ezzel is alig bírtam manőverezni a lépcsőkön, hogy tudnak ekkora ruhában táncolni a színpadon. – morogtam alig hallhatóan, majd visszakérdeztem én is.
- Hol a fotósunk? – sutyorogtam ahogy bekényelmesedtem a bokrok között.
- Majd jól figyelj, mert te fogod ellőni a sóbálvánnyá változtató átkot. Nekem tele a kezem. – figyelmez-tettem, miközben a szemeimmel már Florian-t és ellenfeleit kerestem. 


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2022. 12. 31. - 11:14:28
Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra
(https://i.pinimg.com/564x/72/80/b6/7280b65720a452f2e4ebefc777e15921.jpg)

A többiektől elválva, kicsit görcsbeállt a gyomrom. Nem azért, mert Sam és Bill bármennyire is képes lett volna megijeszteni, egyszerűen csak Smith miatt aggódtam. Így is állandóan valamivel nyaggat, nem figyelek eléggé a tanulmányaimra, hülyeségeket írkálok a padra... lényegében minden zavarta, amit csináltam és valahol igaza is volt. Sosem koncentráltam oda kifejezetten. Nem érdekelt nagyon a tanulás, pláne a Welch-ügy óta... hiába ment el, én nem találtam a helyemet a kastélyban. Egyedül Jay barátsága tarotta bennem a lelket.
Én tényleg megpróbáltam, mármint jól akartam tanulni, hogy Smith büszke legyen és azt gondolja megérdemlem a figyelmét, de valahogy nem jött össze. Talán sosem voltam olyan jóképességű, mint az ikrek vagy a többi gyerek az iskolában. Más érdekelt egész egyszerűen.
Lassan jártam, mintha nem is sietnék. A többieknek idő kellett, hogy megszerezzék, ami kellett Sam és Bill megleckéztetéséhez. Ezért hát, csak akkor markoltam a pálcámra és vontam ki a ruhám redői közül, mikor megérkeztem a kviddicspálya szélére. Az ottani fű még most is elég makulátlannak tűnt az egyre hidegebb ideő ellenére. Nyilván felvehhetem volna egy kabátot, mert még mindig reszkettem. Valójában ekkor jöttem rá, hogy semmi értelme ennek a baromságnak... mégis minek akartak kihívni párbajra? Ha le is győznek, nem változtat a tényen, hogy láttam őket női cuccokat lopni az öltözőből.
Már ott állt a két jómadár. Sam éppen valamit Bill fülébe súgott. Biztosan arról, hogy hogyan támadjanak meg. Nem lenne nekik nagy meglepetés, hogy béna vagyok, láttak már az órákon. Támadásban sosem voltam éppen ügyes, védekezésben még egészen használható. Ha valakit meg akartam verni, megvertem, nem szenvedtem bűbájokkal és átkokkal előtte.
- Otthon hagytad a csajodat, le Fay? - kérdezte nagy gúnyosan az egyikük, nem is igazán figyeltem oda.
Felvontam a szemöldökömet.
- Hanselt. – Tette hozzá a másik, miután nem reagáltam a sértésre. Életük legbénább beszólása volt.. de mit számít?
Sóhajtottam egyet.
- Jó, ne pofázzatok, hanem támadjatok. Essünk túl ezen, bugyitolvajok.  – Vigyorodtam el. Jay és Ellsworth már csak megérkeztek eddigre, legalábbis reméltem, hogy ott vannak valahol a hátam mögött. Ezért kicsit bátrabban vettem fel a megfelelő pózt a védekezéshez. - Ti akartatok párbajozni... nem?  – kérdeztem nagy gúnyosan.
- Talán félsz, le Fay? – kérdezett vissza vihogva az egyikük.
Jó, kicsit talán megremegett a pálca a kezemben.
- Csak szeretnéd.  – Válaszoltam sértetten. De gyűlöltem, ha valaki töketlennek tartott. Sosem voltam gyáva, az legalább nem lehetett rám húzni. Ha kellett, ott voltam az első sorban, akármilyen béna is voltam. - Lacarnium Inflamare – böktem a pálcámmal Bill talárjának aljára. Az lángra kapott, mert egy másodikos varázslat még nekem is megy. Aztán persze gondolkodásra sem volt idő, jött az ellentámadás... mert hagytam magamból kiprovokálni a kezdeményezást.
- Protego...  – Dünnyögtem. Ez már valamivel jobban ment, erős védekezés volt, nem hatoltak át a gyerekes támadásaik rajta, de azért nagyon örültem volna, ha ezen a ponton jön Jay és megment. Igen. Dedós vagyok.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2023. 01. 12. - 12:34:47
baj közeleg
20031120

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Ezra & Flor
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/0d/d9/09/0dd909efea8d44dbe17f3827e93f7618.jpg)

Ezra úgy nézett ki a ruhákkal, mint egy vásári bazárból szabadult málhás szamár, egy kicsit vicces volt. Persze valahogy az egész helyzet olyan furcsán groteszk volt, én pedig csak sodródtam az árral, ami nagyjából annyit jelentett, hogy Flort támogattam. És persze kicsit a szívemen viseltem Henriette sorsát is. Nem voltam olyan kreatív mások szivatásában, régen erőszakos voltam és egy szemétláda, bántottam, és elvettem mert azt hittem jogom volt hozzá. Nem volt nekem semmlyen szülői hátterem, amiből meríthettem volna bármit is. De megtanultam tőlük elszakadni, és rájöttem, hogy nem az a normális amit ők csináltak. Oké, talán utána is szemét voltam, de az csak a kamaszkori passzív agresszió miatt, gondolom.
Úgy hallottam amúgy is, hogy a fotós valami nagyon furcsa hollóhátas, azok meg sose voltak benne ilyen hülyeségekben, szóval magamra vállaltam ezt a szerepet, és a kezembe vettem  afényképezőt. reméltem, hogy nem a csajé volt, nem szerettem volna a fotók visszanézésénél belelesni a saját képeibe. Túl személyesek, meg nem tudom.
- Jó kérdés, lehet ezért is kell nekik annyi izom - válaszoltam Ezrának, aki kissé már kezdett kínlódni a ruhák súlya alatt. Csak elnyomtam egy kisebb sóhajt, és vártam a fejleményeket. Türelmes és nyugodt típus voltam, a dolgok mindig alakultak valahogy.
- Hol a fotósunk? - kérdezte, én meg megemeltem a gépet, hogy lássa.
- Itt van melletted. Nyugi valamennyire értek hozzá - tettem hozzá, nem mintha magyarázatra kellett volna szorulnia. Közben hallottam ahogy Flor is belefutott abba a két hülyébe.
- Majd jól figyelj, mert te fogod ellőni a sóbálvánnyá változtató átkot. Nekem tele a kezem - magyarázta én meg csak bólintottam egyet. Valahogy mindig nekem kellett a dolgok végére pontot tennem. Mindegy is, ez van.
- Otthon hagytad a csajodat, le Fay? Hanselt - hallottam meg a hangokat, mire csak unottan megforgattam a szememet. Valahogy nem értettem ezt a dolgot kinek az ötlete volt terjeszteni, de kissé ijesztő volt, hogy ha valakinek volt egy szimpla legjobb barátja abba már mindenki többet akart bele látni. Az emberek rohadtul fárasztóak tudtak lenni. De ezért kapnak tőlem is majd egy kis bosszúszomjas seggberúgást. Hallottam, és a lesünkről láttam is ahogyan összecsaptak Florral, én meg ösztönösen nyúltam a fenyőpálcáért, és szegeztem előre. Úgyis nekem kellett megint megmentenem a seggét. Ahogy Flor körbevette magát a Protegroval, Ezra felé biccentettem, mint egy jelzés értékűen, hogy most ideje lenne belépnünk anekünk is, majd kisétáltam egy laza mozdulattal a helyünkről, hogy mügéjük tudjak sétálni, az amúgy sem túl világos folyosón, és rájuk szegeztem a pálcámat.
- Na, fejezzétek be - szóltam határozottan, és rendre utasítón. - Petrificus totalus! - bocsájtottam ki rájuk a varázst, és elégedetten bólintottam, ha mind a ketten eldőltek, majd Flor mellé sétálva a kezembe vettem a gépemet.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle, majd amikor Ezra is felbukkant valahol, gonosz vigyorral néztem rájuk. - Készüljetek életetek legmegalázóbb perceire - mondtam hűvös gonoszsággal a hangomban, és színpadiasan felemeltem a gépet a szememhez, hogy ha a többieknek sikerült őket felöltöztetni.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Ezra Ellsworth - 2023. 01. 13. - 00:44:36
Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

(https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2022/03/hogwarts-legacy.jpg)

Uniform (https://images-na.ssl-images-ama-zon.com/images/I/61s9pANngGL._SLDPMOBCAROUSELAUTOCROP288221_MCnd_AC_SR462,693_.jpg) ------- Let's get them! (https://www.youtube.com/watch?v=gSJx7STd6j4)

to Florian, Jayce

Csendben szorongattam a ruhákat, melyeket a művészeti teremből vettem magamhoz, nem igen akar-tam hogy a selyem susogása lebuktasson minket, vagy hogy beleragadjon a ruha széle a bokorba, miközben lecsapunk. Nem igen éreztem szükségét annak, hogy segítsek Flornak és Jaycenek, de már kijárt egy alapos lecke Samnek és Billnek, arról nem is beszélve, hogy jó hecc, jókat fogunk derülni még évek múltán is, ahogy visszaidézzük ezeket a képeket ennek a két nyomorultnak az ábrázatáról, ahogy női ruhákban díszelegnek.
- Jó kérdés, lehet ezért is kell nekik annyi izom. – válaszolt mikor a ruhák méretére és a súlyára paaszkodtam, mire csendben bólintottam, bár valószínűleg nem látta a sötétségben, így ennyiben hagytam a dolgot. Nincs is furább, mint egy bokorban gugolva, női ruhákkal a kezemben arról cseverészni, milyen izmokat erősítenek a női táncosok.
- Itt van melletted. Nyugi valamennyire értek hozzá. – bólintottam. nem volt okom nem bízni benne, meg amúgyis már maga a megalázottság is elégtétel számomra, amiért ilyen aljas dolgokat műveltek a lányok cuccaival, na meg a régi múltbéli sérelmeimért. na jó, ha az összképet nézzük, én többször szúrtam már ki velük, de akkor is jó móka.
Megérkeztek főszereplőink és maga Flor is, aki bátornak tűnt, bár gondolom sejtette, hogy ekkora már valamelyikünk itt lesz besegíteni neki. A két jó madár viccén még cask el se mosolyodtam, nagyon gázok, nem értem, hogy oszthatta a süveg ezt a két fajankót a Hugrabughoz, semmilyen tulajdonságuk nem illik a házunkba, esetleg lojálisak a bugyikhoz, de mást nem nagyon tudok elképzelni róluk. Olyan mardekár típusúak inkább, bocsi Hansel. Mondjuk szerencsére nem mondtam ki hangosan, de lehet ez a mondat sértő lenne rá nézve.
Nem beszéltünk meg jelet végül is, de gondolom a csata kezdésekor ugrunk elő, mondjuk én ennyi ruhával nehezen fogom felvenni a kesztyűt, bár addig majd elhajítom. Hoppá, elkezdték, Hansel sem mozdul, mondjuk Le Fay elég szépen helytáll, bár a támadása még ijesztgetésnek is gyenge volt, a Protego bűbája azonban jól sikerült. Na persze, én sem vagyok egy párbajcsászár, de véleményem le-het.
Ekkor már Hansel nem bírt magával, itt volt a lehetőség, bicentett felém, vagyis gondolom, így sötétben azért kevésbé kivehető, mit akar a fejével, de mikor mozdult, akkor már leesett a két filler.
- Na, fejezzétek be – szólt határozottan, ahogy mögéjük került, persze nem kellett csendben osonnia, a harc hevében nem volt szükség halk léptekre, bár biztos vicces lett volna, ha most hapcizna egyet. Én már akkor rontottam elő rájuk szegezve pálcámat, amikor a két ütődött meglepetten hátra fordultak Jay irányába. Én oldalról szándékoztam támadni, de mire kimondhattam volna a bűbájt, addigra Flor és Jay elintézték a két mamlaszt. Nem gond, ez így van rendjén, végül is ez az ő bosszújuk volt, én csak segédkeztem benne, de az én lelkemnek is gyógyító hatása lesz ennek.
Odaléptem hozzájuk magam is, majd miután Jay Flor hogyléte felöl érdeklődött, ledobtam magunk mellé a ruhákat.
- Készüljetek életetek legmegalázóbb perceire. – mondta Hansel rideg gonoszságot játszva, majd felkészült arra, hogy lecsnevégre kapja a két szerencsétlent női ruhában.
- Bill, szerintem menni fog a szemed színéhez a rószaszín. – irányítottam a ruha irányába a pálcámat, majd egy incantation öltöztető bűbáj kimondását követően a ruhák már el is kezdtek felcsússzanni a fiúk testére. Pár helyen kicsit erőlködött a bűbáj, de mi türelmesek voltunk, sok esetben segítettem a ruhának felmásznia a vastag, hájas hátukra.
- Had segítsek Lady Sam. – kuncogtam magam is megjátszott önelégült gonoszsággal, majd, ha Flor is végzett a másikkal, készen álltunk a csíny befejezésére.
- Na, akkor már csak a beállítás van hátra. Segíts Flor. – intettem a srác felé, majd ha eleget tesz kérésemnek, felültetjük mindkettejüket, egymásnak döntöm őket, úgy, hogy karolják a másikat, így elkerülve, hogy élettelenül eldöljenek, majd mindkettejük hüvelykujját a szájukba tettem, mintha szopiznának. Egy medimágus sem tudná szétszedni őket.
- Így jó lesz. Szerintetek? – kérdeztem elégedetten hátrébb lépve, hogy az összképet kezeim összeillesztésével határozzam meg, majd végül elégedett vigyorral konstatáltam, hogy a művünk túlontúl tökéletes. Sam és Bill a jövő táncos srácai.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Florian le Fay - 2023. 01. 22. - 20:05:44
Bosszú
▪ 2003. november 20. ▪

Jay & Ezra
(https://i.pinimg.com/564x/72/80/b6/7280b65720a452f2e4ebefc777e15921.jpg)

Talán nem volt a legjobb ötlet felvenni a harcot a két barommal… mégis minek? Smith erre bizonyára az mondta volna, hogy csak belekevertem magam valami gyerekes kakaskodásba és igaza is lett volna. Én viszont bizonyítani akartam. Nem csak Samnek és Billnek, de a húgomnak is, hogy megvédem az ilyen barmoktól. Nem volt itt Dominic, sem Flora, hogy fogja a kezünket és kihúzzon a bajból. Csak hárman voltunk. Henryvel nem sok gond volt persze, de Henriette és én rendszeresen vonzottuk a hülye helyzeteket.
A párbaj – bár annak nehezen volt nevezhető – a kviddicspályán kezdődött meg. Sosem voltam jó az ilyesmiben, szóval azon imádkoztam magamhoz, hogy „Merlinre, csak Jay legyen már itt!” Bár az első támadásom meglepően sikeres volt, a Protego pedig erős, éreztem, hogy egyedül nem sokáig fogom tudni tartani a helyzetet. Már remegett a kezem a pálca kitartásától, ahogy egyre több varázslat ostromolta a védelmemet.
– Na, fejezzétek be  – szólalt meg határozottan Jay, én pedig végre megkönnyebbültem sóhajtottam. Ellsworth képességeit nem ismertem, nem voltam vele sokszor egy órán, de Jayben bíztam. Ő mindig ott volt, akármilyen sérelem is ért. – Petrificus totalus!
A két fiú szinte azzal egy időben dőlt el, hogy megszűnt a védelem körülöttem. Éreztem, hogy még valami eltalál. A bokám táján, mintha egy penge szakította volna fel a nadrágom anyagát és a bőrömet. A vér csípős érzéssel kezdett folyni kezdett a zoknim felé.
– Épp időben…  – ráztam meg kicsit magamat, hogy ne fessek olyan szerencsétlenül, mint általában.
– Jól vagy? – kérdezte Jay.
Válaszként csupán bólintottam egyet. Az a kis karcolás mit számított? Majd lopok Fleming elsősegélykészletéből egy ragtapaszt. Nála mindig van valami baromság, amivel az ember elláthatja a sebeit. Valami edzésre jár. Vagy ilyesmi. Kit érdekel. A ragtapasz számított, de az ráért később.
Hamarosan Ellsworth is beérte Jayt és nála volt a holmi, ami a tervünkhöz kellett. Sosem éreztem magam olyan kegyetlennek, hogy valakin ilyen revánsot, de itt határozottan szükség volt a megleckéztetésre. Mégis csak a húgom cuccai között nyúlkáltak és azóta ki tudja, mit tettek vele.
– Készüljetek életetek legmegalázóbb perceire – tetszett Jay hűvössége. Hozzáadott a pillanat erejéhez, mert az határozottan volt neki. Valójában nagyon is ijesztő volt ez a helyzet. Megvártam, míg előkerültek a ruhák, aztán elővettem a pálcámat és megpróbáltam felsegíteni a ruhát az egyik áldozatra. Még sem hagyhattam, hogy Ellsworth egyedül küzdjön meg a közös tervünkkel. Határozottan bénán ment. Nos az öltözködés sem volt éppen az erősségem és ez meglátszott a hanyag igazításon is.
– Had segítsek Lady Sam. – Kuncogott maga elé Ezra. Hmm, nem néztem volna ki belőle, hogy tényleg tud ilyen kegyetlen lenni, de hát a csajának a cuccairól volt szó. Én sem örültem volna, ha valaki Smith használt alsógatyáira rázza a pálcát esténként.
– Na, akkor már csak a beállítás van hátra. Segíts Flor  – intett nekem. Megpróbáltam segíteni, de elég nehezek voltak, így a mozgatásban csak kis részt tudtam részt venni, tekintve, hogy én voltam a legtörpébb és jó ideje már a kviddicsezésben sem vettem részt komolyabban.
– Jay, segíts…  – dünnyögtem. Bár én a kezeiket nem mozgattam volna, meg. Ilyenkor kicsit merevek a végtagok, még el is törhetett volna a csontjuk. Ezrának valahogy sikerült kivitelezni enélkül is.
– Így jó lesz. – állapítottam meg végül a hugrabugos. – Szerintetek?
Bólintottam egyet és kegyetlen vigyor ült ki az arcomra. Hogy ezért mit fogunk kapni büntetésnek, persze más kérdés volt. Most nem gondoltam erre. A lábam vérzett még, éreztem minden lépésnél, hogy a seb egyre jobban szétnyílik.
– Jay! Gyorsan, a képet! Mennyire tartós ez a varázslat?– kérdeztem rá azért.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Jayce Hansel - 2023. 02. 05. - 15:58:00
baj közeleg
20031120

(https://i.pinimg.com/236x/fa/6f/7a/fa6f7ac2b8df4ee4a62231a0467dfb4b.jpg)

Ezra & Flor
m o o d (https://i.pinimg.com/564x/0d/d9/09/0dd909efea8d44dbe17f3827e93f7618.jpg)

Határozottan a meglepetés erejével rontottunk rájuk, bár a rárontás nem volt éppen a megfelelő szó erre. Azért aggódóan végigmértem Flort. Nem lepett meg, hogy pont ő sérült meg, általában mindig én voltam a felmentősereg, aki kirángatta a helyzetekből. Ahogy a két srác éppen a bűbáj hatása alatt volt, én még azért rájuk fogtam a pálcámat, hogy ha esetleg lejár az ideje, tudjak még szórni rájuk. Sose számoltam ki, meddig tart ez a bűbáj, de szerencsére Ezra is éppen időben bukkant fel, kezében a roppantul szexi ruhákkal. Harsányak voltak, és túl lányosak. Tökéletes két ilyen debil parasztnak, akik ki tudja milyen gusztustalan okból kifolyólag lopták el a lányok cuccait. Undorító volt, és ezeknek a fejét Ezrának minden nap el kellett viselnie a klubhelyiségben. Ciki.
Amíg Ezra és Flor felhúzták rájuk a ruhákat, még talán a hugrás srác élvezte ezt az egészet a legjobban. Meglepő volt, de aki ismerte egy kicsit a hugrásokat, akkor tudhatta, hogy voltak rejtett tartalékaik. Még ha a fele banda olyan hülye is volt, mint ez a kettő óriásbébi. A kezembe vettem a gépet, amit elcsórtam, mert a sajátom már nincs meg, és biztos voltam benne, hogy sosem veszek majd újat magamnak. Mégis minek? Az ember elhagyja azokat a dolgokat, amikhez fájdalmas emlékek fűződnek nem? Annak idején a fotózás volt a mindenem, és most nem maradt belőle semmi, csak egy keserű emlék. Legalább nekem még megvolt a kviddics, nem úgy mint Flornak.
- Jay, segíts - kért meg Flor, így kénytelen voltam én is a pozíció igazításába beszállni, bár kissé féltem is, nem akartam egyik barmot sem összetörni, annak ellenére, hogy egy alapos büntetést igen is kiérdemeltek. De lehet ezek után mi is ki fogunk, de az nem igazán hatott meg. Régen sem izgattak a büntetőmunkák, mert nem volt semmi értelmük, csak a tanárok akartak keménykedni velünk, hogy féljünk tőlük.
- Így jó lesz. Szerintetek? – kérdezte aztán, én meg hümmögtem egyet és bólogattam.
- Tökéletes címlap fotó lesz róluk - - jegyeztem meg kegyetlenül hűvös hangon.. - Be is küldhetnénk a Szombatiba - tettem még hozzá kissé ironikusan.
– Jay! Gyorsan, a képet! Mennyire tartós ez a varázslat?– sürgetett Flor, én meg lőttem egy pár képet, a biztonság kedvéért többet, mint egyet, hogy legyen min röhögnünk.
- Nem tart örökké - válaszoltam, majd kihúztam magam - Remek, ezzel meg is vagyunk, szóval most itt is hagyhatnánk őket, hogy gyönyörködjön bennük más is - húztam megint gonosz vigyorra a számat. Nem voltam az a típus aki emiatt lelkiismeret furdalással feküdt le az ágyba.
Aztán ha végül megindulni készültünk, inkább olyan bajtársias mozdulattal átkaroltam a sérült Flort, hogy valamennyire menni is tudjon. Annyira nem értettem a gyógyításhoz, majd Ezrára néztem, hogy  tervez-e még valamit.


Cím: Re: Kviddicspálya
Írta: Ezra Ellsworth - 2023. 02. 10. - 23:15:54
Inviting me to a fight? I'm in!

2003.11.20

(https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2022/03/hogwarts-legacy.jpg)

Uniform (https://images-na.ssl-images-ama-zon.com/images/I/61s9pANngGL._SLDPMOBCAROUSELAUTOCROP288221_MCnd_AC_SR462,693_.jpg) ------- Let's get them! (https://www.youtube.com/watch?v=gSJx7STd6j4)

to Florian, Jayce

Vicces volt látni, ahogy a két jó barát viselkedik egymással, ha nem tudnám, hogy Jay kikezdett Flor nővérével, azt hinném bele vannak esve egymásba. Egyébként pedig hiába aggodalmaskodott a Griffes srác, tök jól állta a sarat a két barommal szemben, lehet, még nélkülünk is elintézte volna őket. Per-sze, így volt rendjén, nem is elégedtünk meg annyival, hogy legyőzzük őket párbajban, azzal csak mártírt csináltunk volna belőlük. Egy jó vicc, egy fricska, egy kis megaláztatás, na annál nincs is jobb. Örökre megtanulják, hogy ne húzzanak ujjat a csajokkal, pláne nem a fehérneműikkel. Szinte lovagnak éreztem magam, aki kiállt a Roxis csajok becsületéért és úgy érzem ez amolyan meg nem írodott szövetség, ami hármunk közt alakult.
- Tökéletes címlap fotó lesz róluk, be is küldhetnénk a Szombatiba. – jegyezte meg ridegen Jay, mire elégedetten bólintottam. Hasonlóan gondoltam magam, ahogy lenéztem rájuk és jobban megnéztem őnagyságait.
- Még gazdaggá tennénk őket. Elég nekik a Roxforti közutálat, ebből szerintem majd tanulnak. – válaszoltam, megrántva a vállam, majd megütögettem Bill arcát.
- Fel a fejjel cimbora, jó lecke ez mindanyiunk számára. – tettem hozzá nevetve, majd Flórék felé for-dultam.
- Szerintem jól működött ez a rögtönzött csapat. Ha megint bármi gond less, szóljatok nyugodtan, szívesen segítek. Nagy terveim vannak az évre, így nincs okom félni a büntetésektől. – magyaráztam mosolyogva, ahogy eszembe jutott Smith és mind az a kitervelt kis vicc, amivel majd jól elkapom a vén morgós medvét.
- Nem tart örökké – váltottak vissza a Hugrás semmirekellők témájára a srácok, miután Flor kérdezte, mennyi ideig tart még a varázslat. - Remek, ezzel meg is vagyunk, szóval most itt is hagyhatnánk őket, hogy gyönyörködjön bennük más is. – tette hozzá sokat sejtetően, mire én is elvigyorodtam.
- Jó ötlet, hátha Friccs találja meg őket. Még büntetést is kapnak, amiért takarodó után női ruhában örjöngenek a kviddics pályán. – bólintottam, majd azért egy minimális lelkiismeretfurdalás rámtört. – azért a ruhákat sajnálom. – mondtam megrántva a vállam, de már megtanultam, hogy minden vicchez szükséges egy kis rossz, amit el kell viselni a cél érdekében, ha meglátják majd a képeket a táncos csajok, biztos tetszeni fog nekik és, mint ahogy én és persze Florék is, azt fogják mondani, teljesen megérte.
 - Majd kérnék egy másolatot a memoáromba, írni akarok majd egy csínykönyvet, amit átadok majd az utókornak. Biztos lesznek utánam is olyan lurkók, akik vinni akarják tovább a Weasley ikrek hagyatékát. – magyaráztam, ahogy Jay segített Flornak, majd miután gondolataimból feleszmélten, zavartan rohantam át a másik oldalára.
- Gyere, tartalak erről. – vetettem fel az ötletet, s ha elfogadja, akkor mint három jó barát ballagtunk vissza elégedetten a kastélyba. Ismét egy jól sikerült csínyt vittünk végbe és ez jó érzésekkel töltött el. Imádom, ha egy tervem beválik és ez most tökéletesen jól sikerült.

Köszönöm a játékot! Szabad a helyszín!