+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10

 11 
 Dátum: Tegnap - 21:21:16 
Indította Zoey Wright - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
Kedves Zoey!

Azt hiszem nem volt könnyű gyerekkorod. Nagyon nehéz elfogadni és feldolgozni gyerekként a válást és úgy látszik téged nagyon mélyen megérintett. Sajnálom, hogy nem sikerül tisztázni a nézeteltérésedet az édesanyáddal, és nagyon rettenetes lehet szembenézni a testvéreid "elvesztésével". Remélem, tisztázódni fognak a dolgok Seannal is, megérdemled, hogy újrakezdd.
Az előtörténet felépítése tetszett, örültem, hogy megismerhettem Zoey kamaszkorát, és hogy miféle utat választott magának. Egy kicist többet olvastam volna a kémes beépüléseiről, de a játéktéren remélem úgy is kibontakoztatod ezt a vagány lányt. Köszönöm az apróbb javításokat, mindent rendben találtam így hát

az előtörténeted:



Játsz vadakat és szépeket!

Sophie

 12 
 Dátum: Tegnap - 20:24:53 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Claus Hill
játék az egész
~ 2003. január 22  ~


vacog a szívem, nincsen rá kabát

Szipogtam egyet, mert nem hoztam magammal zsepit, így kénytelen voltam minden egyes orrfolyást megakadályozni szipogással, miközben csak összehúztam magam a hideg csendben. Igyekeztem minél messzebb állni attól a savas valamitől, ami ott bugyogott az udvar egyik oldalán. Iagzából eléggé nem akartam a közelébe menni, legutóbb belenyomtam egy botot, és szinte feketére proladva marta el a cucc. Ha lett volna ellensségem se nyomtam volna bele a képébe, de nekem nincsennek ellenségeim, mert jófej vagyok és mindenki bír. Azért mégis csak jó takika volt ez, nem? Mindenkivel jól ki kellett jönni, és akkor az életemet nyugis, béna zaklatásoktól mentesen tengethettem. Még volt pár évem, és ilyen kényelmesen akartam élni, miközben mindenkivel ökörködtem és kihasználtam a veszély adta lehetőségeimet is.
Undorítóan szipogtam megint egyet, hogy aztán megvárjam, míg végre elcsendesedett a környék, és végre előszedhettem a dugi cigarettámat, hogy végre füstölögjek egy kicsit. Nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mikor szoktam rá. Charlie-ék között is más cigiztek és azt hittem, hogy ettől én is olyan menő leszek, mint ők. Amúgy is a rockerek mind cigiztek, ittak meg drogoztak, utóbbi kettőből nehezen tudtam volna hozzájutni, de azért féltettem is tőlük az életemet. Belül jófiú vagyok én, de még milyen jófiú! A pálcám végével gyújtottam meg hát a cigit, és unalmas hangulatomba lecsúsztam a hideg fal mentén a hátammal, hogy guggolva eregessem az ezüstös karikákat. Unatkoztam. vajon idejönnek Charlie-ék, bandázni? Egyáltalán lesz ma próba? Szerettem dobolni, pedig gitározni is tudtam valamenynire, de akkor úgy éreztem, mintha a bátyám árultam volna el, és lekiismeret furdalásom lett, ha nem doboltam. lehet túlzás volt, de valahogy kötelességemnek éreztem azt, hogy valami pokoli jó legyek.
Unalmas egyedül cigizni, de én most lógni akartam, de a többiek éppen dogáztak vagy csak most épp be akartak ülni az órákra. Unatkoztam, így unalmamba megpróbáltam mindenféle alakokat formálni az ajkaimmal, és talán egy nyomi kör sikerült is, de ezt is hamar meguntam. Meg kellett volna keresnem Hóborcot, hogy valami baromságra tanítsam megint. Az a paintball esküszöm, hogy nem az én ötletem volt! 
Aztán ahogy ott gubbasztottam, csak eltelt az idő, és lassanként megeredtek a diákok is, ide-oda lézengtek, én pedig igyekeztem elnyomni a cigimet, mielőtt valami fontoskodó jófejnek kedve nem szottyant volna beköpni. Pedig igazán lazulhattak volna az emberek is, nem egy szénakazal mellett cigiztem, hogy magunkra gyújtsam az iskolát. Egyáltalán... erősen kétlem, hogy ezt fel lehet valamivel gyújtani. Midnenféle diák jött-ment, miközben én a cigit próbáltam eltaposni, de az csak nem akart kinyúlni, mintha makacsul megszállta volna a szeszély, és feltűnően füstölt. Morcosan belerúgtam, így egy adag hó,. ami a cipőmre akadt ívesen repült egy kisebb törpe háta felé.
- Hopsz, bocs! - túrtam a vörös hajamba, és elvigyorodtam, majd közelebb mentem, és akkor láttam, hogy a csávó valami kiszögellés miatt éppen rejtve kukkolt két hollóhátast.
- Na mi van, kiskígyó, vadászni akarsz, vagy mi? - kérdezem félre döntött fejjel, és előrébb hajoltam, hogy én is kukkoljak. Hátha történik valami izgalmas.

 13 
 Dátum: Tegnap - 20:17:28 
Indította Mikhail Bertov - Utolsó üzenet: írta Mikhail Bertov


Nálad

 14 
 Dátum: Tegnap - 20:14:45 
Indította Daniel O'Mara - Utolsó üzenet: írta Daniel O'Mara

 15 
 Dátum: Tegnap - 20:12:06 
Indította Daniel O'Mara - Utolsó üzenet: írta Daniel O'Mara
Elliot,
Ma van a születésnapod. A 18. születésnapod.
Sokszor gondolkodom azon, hogy élsz-e még. De tudom, hogy a válasz igen, bár a körülmények sokszor elbizonytalanítanak. Biztosan megtaláltad az utadat és remélem, hogy visszavezet téged anyához. Most is éppen neked süti a tortát, engem pedig hazarángatott a Roxfortból, mert olyan biztosan érzi, hogy ma fogsz besétálni a kertkapun és ülsz le az ünnepi ebéddel megrakott asztalhoz.
De nem vagy itt. Én pedig az asztal alatt körmölök erre a szalvétára, mintha valaha is elolvasnád, amit írok. Talán kézhez sem kapod a leveleimet. De azért: Boldog születésnapot! Remélem, akárhol is vagy, boldog vagy és jobb életed van, mint ami itt lehetett.

Hiányzol.
Daniel

1986. március 3.

 16 
 Dátum: Tegnap - 20:07:48 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Egy aprócska pergamen felragasztva a tükör mellé, amit Elliot nyilván ott felejtett reggel.

Mosd ki Aiden alsógatyját!
Vard meg Aiden alsógatyáját, amit letéptél róla! Igen, Elliot, azt a nagyon feketét.
Vigyeél Gabe-nek ebédet!

 17 
 Dátum: Tegnap - 20:02:05 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Azok a szép szombati reggelik.




 18 
 Dátum: Tegnap - 19:50:15 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Aiden J. Fraser

 19 
 Dátum: Tegnap - 19:28:46 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Aiden J. Fraser
Nem, Elliot Nem. Az Rosemary plüsstigrise. Nem, ELliot, nem.
Jó. Akkor a te plüssöd.


 20 
 Dátum: Tegnap - 18:52:12 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sophie Vanheim
Megmaradt szavak II.

Jasper
(2002. január 10 - késő délután)
Ruci

Hej lányka, hej lányka
Éhes a sárkányka
Világnak harmada
Majdnem ő egymaga



Oké, szóval csak repülök Jasper mellett, ki tudja milyen útcákon keresztül, és próbálok nem arra gondolni, hogy itt vizony nagyon sokan vannak a Vincentek is, elvégre ez a Zsebpiszok-köz. De Jasper erős és menő, és nem félek csak olyan kellemetlen, és szánalmasan gyáva szorongás ül meg a gyomromban, ami minden lépéssel egyre nő, pedig tudom, hogy nem megyünk olyan veszélyes helyre. Elvégre Aiden se nagyon lehet olyan veszélyes helyen, nem? Aztán persze valami néni nagyon ijesztően bámult ránk, és úgy éreztem, hogy még a melltartómat is lelopná rólam, amitől szinte égnek áll a hajam. El nem tudom képzelni, hogy mozoghat valaki otthonosan egy ilyen helyen úgy, hogy nem fél attól, hogy... csúnyákat csinálnak vele.
– Nem tudom merre kell menni… - szorítja meg a kezem jasper, én meg csak sóhajtok egyet, és megingatom a fejem. Én se tudom, hogy merre kell menni. Azért egy kicsit nyugodt vagyok, hogy nem akar elhagyni, bár még kiderülhet valami rólam, ami miatt elfog, szóval.. nem voltam olyan nyugodt, mint lehettem volna, de... szóval azért csak nem dob el, vagy ilyenek. Csak nem derül ki rólam, hogy modnjuk a felmenőm ő. Embereket boncolt?
– Minden sötét… és tök egyforma… - erre csak egyetértően bólintok. Minden olyan, mintha nyakon öntöttek volna valami egy adag fekete masszával, és ráadásnak ráreszeltek volna valami kegyetlen sok búskomorságot, és három vödörnyi félelmet.
- A filmekben ilyenkor szokott előlépni egy furcsa fickó a sarokból, hogy kinyissa előttünk a kabátját, ami alatt nincs semmi - suttogom kissé visszafojtott lélegzettel, és meg is rázom a fejem. Oké, azt hiszem a kicsi Sophie nyáron unalmában túl sok horrort és egyéb ilyen hülyeségekett nézett, hogy valahogy túlélje Rose néni cicáival töltött üres hónapokat. Rose néni végül ahogy kiengedték a kórházból, önkéntesen bevonult egy idősek otthonába, és ott éldegél. örülök neki, hogy most már nem magányos, majd egyszer meg kellene látogatnom őt is. Bár most már minden ilyen miatt lelkiismeret furdalásom van, hogy Jasper ide-oda jön velem. Mondjuk Rose néni a "legnormálisabb", hiszen ő csak a szomszéd macskás néni volt, miután anyát elvitték akkor lett a gyámom és fogadott be.
– Csak maradj szorosan mellettem, Sophie… - erre nagyon közel bújok hozzá, hogy aztán a végeláthatatlan, jérdán és falakon kúszó komor sötétség után egyszerre lélegezzünk fel, ahogy megpillantjuk azta  furcsán jellegzetes cégért. Vajon miért lett aranyfog? Aidennek lenne aranyfoga? vagy Elliotnak? Mint a fura régi filmekben az aranyásóknak? Vagy valakit megharapott egy aranyfogú valami? Amíg ezen dünnyögök magamba, be is lépünk a boltba, ahol egyenesen elvörösödök, ahogy meglátom az arany színnel csillogó férfi dolgot a szekrény tetején. Sophie, hát pont ezt kell kiszúrnod? Nézd meg inkább ezt a pávát! Valahogy ijesztő az egész épület, mindenféle furcsa gonosz vibrálás legi körbe a helyiséget. Hogy dolgozhat valaki itt? Hiányzik a napfény. A madarak. Margaréták. Méhecskék.
- Fraser! - kiabálta Jasper és húzott egészen a pultig. Nem sok mozgás vagy hang hallatszódott, de ha nem lett volna itt senki mi se tudtunk volna begyalogolni. vagy csak beengedett minket a bolt, higy valami biztonsági szörny megegyen minket. – Remélem van időd ránk - tette hozzá Jasper, majd a következő pillanatban Aiden bukkan elő a kis ajtó mögül, és ránk szegezi felemás színű tekintetét, amitől mindig zavarba jövök, és úgy érzem valami illetlen dolgot bámulok.
- Sokkal jössz nekem, Szőke, már rég nem boltolok, mert ennél nagyszerűbb dolgokat csinálok. De ez úgyse lényeg. Mégis mi van? - kérdezi olyan Aidenesen kimért hangon, mire én még jobban zavarba jövök, mert mégis csak a rokon szerűm. Jasperre pislogok, aztán a táskájára aztán Aidenre. Nem is tudom ennyi idő telik el így.
- Én.... Ö.... Őőőőőőő.... Ház izé... - kezdek el makogni, aztán csak a felsőmet gyűrögetem a kezemmel, miközben Aiden a falnak támaszkodva bámul minket olyan lusta mozdulattal nyúlva egy cigiért. Most biztos rettenetesen fogyatékosnak hisznek. DE mégis mit mondhatnék? Szervusz rokon! Jer keblemre!? jasperre nézek, aztán csak összeszedem magam.
- Szóval ö. Mi most a levéltérban voltunk, és úgy volt hogy... szóval JAsper kutatott volna ilyen orvos dolgokat, én meg nézelődtem meg minden, és valamibe nagyon beletenyerelhettem, mert levertem az... Az anyukád családfáját és... hát szóval most elhoztuk, mert szóval... Én... Meg te... Meg ő... Meg mi - hebegtem, és már teljesen összevissza zavarodok, Aiden meg kérdőn néz Jasperre. Biztos hülyének néz.
- Elloptátok anyám családfáját? Azt a kurva, rossz hatással vagyok rád, Szöszi - horkant fel, és kinyújtja a kezét, hogy elvegye a családfát.
- Szóval mi... mi rokonok vagyunk! - bököm ki közbe és érzem, hogy elpirulok. Aiden erre majdnem félre lenyeli a cigijét, és úgy néz mind a kettőnkre.
- Hogy mi a szar van?

Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 30. - 05:19:50
Az oldal 0.051 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.