+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 10

 21 
 Dátum: Tegnap - 15:18:27 
Indította Elliot O'Mara - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
◂ búcsú előtt
1987. január 11.

e l f e l d a
"adult"

style: leather jacket zene: yours

A hatalmas hóban nehezen jártam. Éreztem, ahogy lábujjaim zsibbadtra fagytak. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy hamarosan, a fák között tüzet tudnék gyújtani és kicsit megmelegedni. Varázslattal egyelőre nem szívesen próbálkoztam volna. Nem azért, mert követtek volna, az elmúlt időszakban úgy tűnt, hogy nem keresett a minisztérium, az anyámék sem bukkantak fel – persze azóta nagykorú is lettem volna. A varázslattal egész egyszerűen könnyebben kiszúrtak volna, én pedig nem is voltam olyan tehetséges varázsló, hogy éles helyzetben egy ismeretlenebbel próbálkozakkal.
– Biztos, hogy tüzet akarsz gyújtani? Na és hogy? Varázslattal, vagy puszta kézzel? – kérdezte a lány. Nem vele foglalkoztam, a tekintetem a közeli fák között veszett el. A hallásom pedig kiélesedett, hogy ellenőrizzem milyen messzire van innen Ian üvöltése. Talán még el-elkaptam, ahogy a „te kis féreg” kifejezést bömböli bele a falu csendjébe, aztán átvette a helyét az a nyomasztó csend, ami az erdőt uralta.
Megoldom. – közöltem egyszerűen, ahogy a talpam alatt reccsent az ág. Mindig is érdekelt, mi lapul ennek az erdőnek a mélyén, miféle lények húzhatják meg itt magukat, amikről a Roxfortban nem beszéltek nekünk. Ilyen volt ez az iskola, csupa életveszélyes dolgot rejtett, mégis egy ártalmatlan, nagyszájú kölyköt rúgnak ki, mindenféle nyomozás nélkül.
– Mi van, ha... ezzel a vadak célpontjává válunk? – kérdezte aggodalmaskodva a lány, ahelyett, hogy csendbe maradt volna végre. Kicsit beljebb érve, szinte azonnal láttam, hogy kezd foltosabbá válni a hóréteg. Egy szárazabb területet néztem ki magunknak távolról. –  Az egy dolog, hogy egyes lényeket riaszt a tűz, de akadnak olyanok is, amik nem félnek tőle... vagy ami még rosszabb, esetleg megvadulnak tőle.
Milyen vadra gondolsz pontosan? – kérdeztem enyhén gúnyosan, nem akartam elmondani, hogy nem értek az ilyen dögökhöz. De őszintén szólva kételkedtem benne, hogy a tűztől ne lenne némi természetes tartás egy sötét erdő lakóiban. Ez genetikai dolog, amiről az ember vagy éppen varázslény érzi, hogy forró és veszélyes lehet, nem megy a közelébe.
– Ha már együtt menekülünk, akkor jó lenne tudni a neved... Nem jártál a Roxfortba? Mintha láttalak volna már – szólalt meg aztán.
Erre csak megköszörültem a torkomat. Nem válaszoltam, nem volt kedvem elmesélni, hogy kirúgtak pár éve és most próbálok életben maradni, tök egyedül ezen az elcseszett helyen. Inkább odahúztam egy farönköt magunk mellé, hogyha akart leülhetett rá. Én néhány ágat raktam egy kupacba, szépen körberaktam kővel. Aztán előrángattam a zsebemből egy öngyújtót, meg egy anyámnak írt, félig ír… sőt épp csak megkezdett levelet, aztán meggyújtottam.
Ülj le, mindjárt meleg lesz. – Közöltem és a lángoló papír a fára dobtam, remélve, hogy nem nedvesedett át annyira még az a sok ág, hogy ne kapjon lángra.
– Különben én meg Elfelda Hall vagyok.
Én meg Alfred. – Vágtam rá, egyelőre nem volt kedvem bemutatkozni, hogy végig hallgassam: „Elliot O’Mara… akit kicsaptak a Roxfortból?” Nem. Nem akartam magyarázkodni, mert nem crucioztam meg senkit. Soha nem is akartam… csak rám kenték. Ezt persze senki sem hitte el, mert kellően bajkeverő voltam ahhoz, hogy a tanárok, a felnőttek ne higgyenek nekem.
Kérsz egy csokit? – kérdeztem, kihúztam a zsebemből a nugátos szeletet és felé toltam. Aztán a kezemet a tűz fölé tartottam, hogy kicsit átmelegítsem az ujjaimat.

 22 
 Dátum: Tegnap - 14:45:44 
Indította Jason Bright - Utolsó üzenet: írta Louis Soulier
à la maison
 


2002. november
to; Jason

style

A testem még remegett a vágyaktól, de ahogy ott feküdtem Jasonnel a kanapén, elfogott a bűntudat. Nem sokat beszéltem neki Grayről, meg az unokatestvéremmel való, eléggé torz kapcsolatomról sem.
– Kétlem, hogy bármi rosszat is csináltál volna – mondta, ahogy kibuktak belőlem a szavak. Nem tudtam, hogyan kellett volna elmondanom ezt az egészet… de beszélnem kellett. Rendbe kellett tennem mindent közöttünk ahhoz, hogy tényleg őt választhassam és tiszta lappal kezdhessek mindent. Így hát kiböktem Gray nevét, a csókot, amit Beth nem mondott el senkinek sem.
–  Ööö.... – dünnyögte. Éreztem, hogy kell egy kis idő, hogy felfogja, így csak felnéztem rá, ahogy felült. Egy kicsit most hagynom kellett, hogy magasabban legyen és meghozza felettem a döntést. – Ház ez... nem is tudom. Miért nem mondtad el? nem bízol bennem? Félsz, hogy bántanálak? – kérdezte és elfordította a tekintetét, hogy ne rám kelljen néznie.
Felültem és megsimítottam az arcát.
– Jason. Azért nem mondtam el, mert… undorító volt, ’ogy nem ’úzódvam el, mikor megcsókolt. – suttogtam és megráztam a fejemet kicsit, ahogy a kezem visszahullott a saját ölembe. – ’ibáztam… nem reagáltam elég gyorsan, mintha ’atással lett volna valahogy rám és a tagjaim nem tudtak mozogni sem…
Nyeltem egyet és én is elbámultam a szőnyegre. Nem kellett volna mentegetőznöm, nem tehettem volna meg, hiszen miattam került most ilyen helyzetbe a kapcsoaltunk. Talán ezt is túl kell élni, hogy erős és boldog közös jövőt építhessünk.
– Tudod, nem rád haragszom, hanem rá. Legközelebb ha rajtam lesz a szemüvegem és észre veszem behúzok neki – szorította aztán ökölbe a kezét. Csak elmosolyodtam, megérintettem a megfeszülő ujjakat, hogy megnyugtassam egy kicsit őt. De az ajtónál motoszkálás hallatszott, nem volt időm nyugtató szavakat a fülébe súgni, vagy megcsókolni.
– Ajaj, rohanjunk fel – szorította meg a kezemet és már húzott is felfelé a lépcsőn. Az sem zavart, hogy meztelenek vagyunk, elvigyorodtam. Aztán a szoba ajtaja csukódott mögöttünk és csak átkaroltam Jason nyakát, hogy finom megcsókoljam.
– Szerintem így is lebuktunk… szétszórtuk a ruháinkat… a bögrék… – leheltem az ajkaira és a tarkójánál túrtam a szőkésbarna tincsek közé. Az ujjaim imádták a puhaságát, boldogan vesztem el a sűrű hajrengetegben.
– Ne aggódj Gray miatt… csak féltékeny volt. Ő még nem lépett tovább abból, ami közöttünk volt. Ez volt neki a menekülés Morrowtól. – Folytattam és megint megcsókoltam, most kicsit hosszabban, szenvedélyesebben. Legszívesebben megint elvesztem volna a karjai között, ezért óvatosan hátráltam az ágyhoz, hogy magamra húzva újra segítsek neki utat találni a testembe. A testembe, ami most már annyira az övé volt, mint az enyém.
– Nagyon szeretlek, Jason. – Simítottam végig a hátán, hogy aztán a ritmus megint átvegye felettünk a hatalmat.
Már éppen hangos sóhajt hagyta volna el az ajkaimat, mikor a kilincsnél matatott valaki. A következő pillanatban pedig kivágódott az ajtó. Még magunk elé sem tudtam kapni a takarót, már csak Jason anyjának szigorú tekintetét kaptam el.

 23 
 Dátum: Tegnap - 14:29:21 
Indította Louis Soulier - Utolsó üzenet: írta Louis Soulier
Valamikor régen.


 24 
 Dátum: Tegnap - 14:28:58 
Indította Louis Soulier - Utolsó üzenet: írta Louis Soulier
Kint a házatok mellett.


 25 
 Dátum: Tegnap - 07:56:44 
Indította Aiden J. Fraser - Utolsó üzenet: írta Lola Miller
   
Közteteeeek? Az az ÉN tévém volt!!!

Különben is mindig van köztetek "tüske", és még élvezitek is. Pedig vannak itt vendégek, meg kiskorúak...

Mindegy, vettem egy új tévét, köszi Aid, jó hangos. Ben, ha akarod, nézheted velem, akkor Neked se Őket kell hallgatni. .


 26 
 Dátum: Tegnap - 07:06:37 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Elliot O'Mara
Kedves Játékosok!
A miniszter úr megbízásából megkezdődött a

Nyomozás az elhagyatott házban

nevű kalandunk!

A MACSKAMAFFIA.

 27 
 Dátum: Tegnap - 07:01:38 
Indította Kingsley Shacklebolt - Utolsó üzenet: írta Kingsley Shacklebolt
NYOMOZÁS AZ ELHAGYATOTT HÁZBAN


2003. január 17.

térkép

Godric’s Hollowtól nyugatra feküdt a kis ház, ahová egy estével korábban két mugli fiatal tévedt be a „hecc” kedvéért, majd valahogy az eszüket veszítették és üvöltözve, toporzékolva menekültek a településre. Értelmes szót nem tudtak kiszedni belőlük, ám az aurorok úgy gondolták valamiféle mágikus anomália zavarhatta meg az érzékeiket… Macmillan aurorfőparancsnok pedig egyenesen úgy vélte, hogy ennek talán ahhoz a bizonyos Rendhez van köze, akik rendszerint furcsa mágikus jelenségek közelében bukkantak fel. Így hát sürgősen elrendelte a ház vizsgálatát.
A helyzet annyira kritikusnak tűnt, hogy maga a mágiaügyi miniszter jelölte ki a feladatban résztvevő nyomozókat. Egyrészről az egyik rangidős aurort, Mr. Miltont választotta a csapatba, na meg Mr. Nottot, aki szintén kiváló munkaerő hírében járt. Szakértőnek kérte fel Mr. Cobhamat és az ő munkájuk támogatásához, illetve a jelentés elkészítéséhez volt szükség Miss Blanchett részvételére is.
A régi ház felső szintje annyira be volt omolva, hogy a január 17-én, a kora esti órákban helyszínre érkező aurorok azonnal láthatták: azt a részt képtelenség lenne átvizsgálni és a környéket uraló mágikus katyvasz miatt még a megjavítás sem látszott biztonságos lehetőségnek.
A házat körbejárva az omláson kívült az is láthatták, hogy a növények sok helyen betörtek az ablakokon, ráadásul a keleti falon lévő ajtó elé hatalmas, tüskés bokrok nőttek. Lényegében csak a délen lévő, látszólag főbejáraton lehetett a házba jutni. A ház környékén lévő növények között kiszúrhattak egy rég nem használt tűzrakó helyet, meg egy ásót, ám ezek láthatóan nem bírtak különösebb jelentőséggel. Ők maguk is sejthették, hogy amit keresnek, az a ház belsőbb részeiben lesz. Viszont, amit kintről is érezhettek, az a mágia volt. Valami, mintha megbolydult volna a környéken. Nem tudták megmagyarázni mi, hiszen látható nyoma nem volt, de mégis, mintha ez az egész nyomott hagyott volna rajtuk. A téli hideg még hidegebbnek tűnt és mintha a hangulatuk is olyan furcsán letargikussá vált volna. Talán dementorok közelében érezheti így magát az ember, ám itt egy darab sem volt belőlük.



TUDNVALÓK:

- A következő kör január 27-én érkezeik, ha előbb ír mindenki, előbb lesz mesélői is.
- Minden hozzászólás 2 pontot ér.
- Aki valamilyen oknál fogva nem tud írni, jelezze nekem és a többieknek!
- Kreatívkodjatok és nézzétek meg a térképet!

 28 
 Dátum: Tegnap - 06:57:15 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Dominic R. Monstro
375

 29 
 Dátum: Tegnap - 06:56:57 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Dominic R. Monstro
KOPP
Te meg csókold meg véletlenül Elliotot Hááát

 30 
 Dátum: Tegnap - 06:56:36 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Dominic R. Monstro
hóvirág

milyen nasi lennék?

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 12. 02. - 14:17:03
Az oldal 0.053 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.