+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 97/98-as tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  Abszol út
| | | | | |-+  Café Fulvio
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Café Fulvio  (Megtekintve 2829 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2010. 02. 10. - 02:47:24 »
0

A Café Fulvio az Abszol út vége felé elbújt, mediterrán berendezésű, kellemes kis étterem. Családi ebédek, baráti beszélgetések, vidám randevúk számára kiváló, de egy nagyobb bevásárlás után is be lehet térni egy kávéra. A kilátás gyönyörű, a vendégek nyáron a smaragdzöld vidéket, télen a hófehér lankákat figyelhetik a nagy ablakokon keresztül. Nevét tulajdonosáról, az olasz származású Fulvio úrról kapta.


Naplózva

Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 07. 18. - 20:27:58 »
0

Fárasztó egy napom volt. A főnök is egyedül hagyott egész napra az állatkereskedésben, ráadásul az összes embernek ma jutott eszébe betérni hozzánk rendelni ezt-azt, meg érdeklődni arról, hogy némelyik állat milyen gondozást igényel, meg vajon mi lehet a baja. És ha ez még nem lenne elég, valami oknál fogva a patkányaink is megbolondultak, körbe-körbe futkostak a ketrecükben, és ki akartak mászni. Félreértés ne essék, én szeretem a munkámat, és az állatokat is, de ilyenkor jön az le, hogy kevés a munkaerő. Csak én vagyok, meg a főnököm, aki alkalmanként eltűnik pár napra azzal a címszóval, hogy dolga akadt. Olyankor én veszem át a helyét, és kétszer annyi munkát végzek el, ami nem lenne rossz, csak az egész napos gürcölés totál fárasztó. Ebédszünetre is alig tudtam kiszabadulni, mert valami nő egy órán keresztül ecsetelte nekem, hogy a fia békájának nem jó a közönséges légy, hanem valami különlegesebbet szeretne venni, én meg próbáltam elmagyarázni neki, hogy jelenleg nem tudok olyan különleges rovart adni, hanem max egy hét múlva. Alig tudtam lerázni.
Persze van egy srác, aki alkalmanként beugrik hozzánk helyettesíteni, főleg, amikor nekem is sürgős, és halaszthatatlan dolgom van, magyarán hív a halálfalói kötelesség, de valami oknál fogva nem vettük fel állandó munkára, pedig én már számtalanszor javasoltam a dolgot. Ez van, ha egy ilyen önfejű főnökkel áld meg a sors.
Szóval teljesen kivoltam, pedig ma nem is kellett „halálfalóskodnom”. Ezért is döntöttem úgy, hogy nyugodtabb körülmények között beülök valahova inni egy kávét, esetleg mást. Nagyon rám fért már, nem is emlékszem, mikor mentem el utoljára egyedül valamerre pihenésképpen.
Minden állatnak utoljára még adtam enni, gondosan bezártam a bolt ajtaját és elindultam valamerre. Gondoltam, majd betérek az egyik utamba kerülő kávézóba, vagy étterembe, de ma semmiképpen sem kocsmába, mert abból fix, hogy nem lenne csendes kávézgatás, főleg, hogy ott nem a kávé a bevett szokás.
Nem túl sietős léptekkel haladtam az utcán, minek sietni? Ráérek én. Odahaza úgyse vár senki, csak az üres, tágas lakás, aminek távolodó falai nem mindig tűnnek otthonosnak. Néha talán túlságosan is idegenek, mert én magam nem töltöm ki azt a hatalmas teret egy személyben. Vagyis de, várnak, a baglyom, meg az egerem, de ezek nem számítanak. Szerintem úgy is csak az érdekli őket, hogy valakitől kaját kapjanak.
Hála Merlinnek negyed óra után ráakadtam egy számomra tökéletesnek tűnő helyre, mert már kezdtem feladni a keresgélést. Betértem az étterembe, ami a Café Fulvio nevet viselte, s bent megcsapott az ételek csábító illata, na meg a kellemes nyugalom. Hely után kezdtem nézelődni, s szemem megakadt egy egyedül ücsörgő hölgyön, akinek látszólag nem akadt társa, így lassú léptekkel megközelítettem az asztalát.
- Kit látnak szemeim? Csak nem Deliah?- játszottam a meglepődöttet- Leülhetek?- kérdeztem udvariasan, de meg sem várva a választ, már helyet is foglaltam, így a lány akár akarta, akár nem, az én társaságommal gazdagodott.
- Mi járatban erre felé?- kezdtem bele a csevegésbe, ha már egyszer összefutottam az egyik „kollégámmal”.

Naplózva

Deliah Beckett
Eltávozott karakter
*****


A Könyvkereskedő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 07. 23. - 16:48:30 »
+1



A dermesztő, unalmas hétköznapok megmérgezik az ember kedélyét.

Az enyémet nem különben. Elvégre én is ember vagyok. Azt hiszem, az vagyok, tévedhetek? Nem, nem szoktam tévedni. Egy ember is érezheti úgy magát, mint egy ügyesen megbűvölt báb, amely arra mozdul, azt a táncot járja és azt a szót suttogja fennhangon, amit a bábmester ültet a fejébe. Az én bábmesterem nem egyedül dolgozik. Segédei vannak, rengeteg segédje, a báb egy percig sem pihen, csak ha a dobozába zárják és elhallgat körülötte a közönség.

Voldemort ügyes játékos, ez kétségtelen, ért a szálak mozgatásához, ezt én is becsülöm és csodálom benne. De csak ezt. Nem tekintem példaképnek, követendő mintának, azt, amivé tette magát, viszont azt sem állíthatom, hogy különb lennék, mint ő. Én is ugyanolyan romlott vagyok valahol mélyen, odabenn, amikor megtagadom azt, amire vágyom. Az egész életet. A szabad akaratot és a vágyakat. Igen, a vágyakat. Ezeket a furcsa, fekete pillák alól lesekvő bestiákat, amelyek időnként testem-lelkem megtépázzák, hívogatják, édes szavakkal andalítják és marják, mint valami különleges sav.

Furcsa, hogy még itt is csak erre gondolok. Minden olyan furcsa körülöttem és ezt nem csak én érzem így. A Café Fulvio vendégeinek figyelmét sem kerülte el a kávézó ablakán kifele bámuló, sápatag, mégis valahogy zaklatott és lázasan kipirult alakom. Már hozzászoktam, hogy ahogy belépek ide, valahogy mindenki bámulni kezd. Soha nem értettem miért csinálják, hiszen nem vagyok olyan alkat, akiről sütne, hogy kinek dolgozik, vagy annyira földöntúlian szép lenne. Sápadt vagyok, és? Hatalmas virágokkal díszített nyári ruhát viselek, és? Tél van, és?!

Némán kutatom a vöröslő horizont alján a fekete felhők dalát, ahogy belekortyolok a kávémba, de nem hallok semmit. Nem dalol az alkony, nem hív és nem ölel át, mint szokott. Hűvös vörös füstöt ereget inkább, bár megértem. Miért is figyelne ránk, az emberekre? Azt tesz, amit akar, senkit nem érdekel, ha vörös, akkor vörös, ha narancs, akkor narancs, senki nem köt bele, hogy miért nem zöld!

Meglepetve rezzenek össze, ahogy valaki megszólít. Mire felnéznék rá, már le is ült, ami kicsit ugyan frusztrál, de nem szólok érte. Úgy sem hatná meg, Dantét, semmiképp.

- Éppen az Alkonyt figyelem, Dante – fordulok vissza az ablak felé. - Gyanúsan viselkedik, szerintem a Nagyúrnak nem tetszene, amit csinál. Különös vörös és fekete, szelet ígér holnapra, de szerintem hazudik. Te mit gondolsz? – kérdezem halkan, ismét felé fordulva, a szemébe nézek. Valami vidámság tölt el, valami lusta kéj, hogy így kigúnyolhatom a mesterségemet, pont egy kollégám elől. Tilosban járni mindig élvezet, az ajkamra hamiskás mosoly ül. Másodpercek alatt csapott át a hangulatom melankolikusból, valami őrült vidámságba, de nem bántam. Egy cseppet sem.

Naplózva


"There's a light in all of us trying to get free"

Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2011. 07. 26. - 18:46:18 »
0

A pincérnő amint meglátta, hogy leülök, azonnal odasietett s fontoskodóan előkapta jegyzetfüzetét, majd rám nézett, így nem is maradt időm reagálni Deliah kérdésére.
- Hozhatok valamit?- kérdezte, s hangja is ugyanolyan türelmetlen volt, mint amilyen az egész nő saját maga. Nem bírt megállni egy helyben, egy lábáról a másikra lépdelt, s sürgetően pillantgatott hol rám, hol Deliahra. Én csak azért sem mondtam rögtön a rendelésemet, had szenvedjen még itt egy kicsit, nem is értettem minek ennyire sietni. Én nem rohanok, neki meg úgy is addig kell fel-le rohangálnia az asztalok között, amíg nem telik le a munkaideje. Had szenvedjen már rajtam kívül más is a rengeteg vendég miatt!
- Egy kávét legyen szíves!- utasítottam, s már fordult is volna el, mire még apró vigyorral a képemen hozzá tettem- De kérnék bele egy kis tejet is, és a cukrot se felejtse!- gonosz mosollyal fordultam vissza a velem szemben ülő Deliah-hoz, s még előző kérdésére akartam válaszolni.
Bár igazság szerint semmi különöset nem találtam a naplementében, meg amúgy sem szoktam túl gyakran figyelni arra, hogy mit ígérget, de azért helyeseltem.
- Szerintem sem tetszene neki. Általában ami nem úgy van, ahogy Ő eltervezte, az nem tetszik neki.- jegyeztem meg, s ez végül is igaz volt. A Nagyúr nem szereti azokat a dolgokat, amik eltérnek az Ő terveitől, így hát, ha az Alkony szelet ígér – hogy éljek Deliah szavaival – és nem úgy lesz, akkor valóban nem kedvére való a dolog. De ezt nem tudhatom, nem vagyok én időjós, hogy megmondjam, milyen lesz a holnap: szeles, vagy esős. Meg egyébként is, amíg engem nem érint, addig a Nagyúr elvárásai sem izgatnak az idővel kapcsolatban. Ha esetleg emiatt szegezne nekem pálcát, mert egy deka szél sem fújt, pedig ezt ígérte a vöröslő ég, akkor érdekelne, de akkor sem azért, mert rossz lett a kedve, hanem mert meg akarna ölni. Ilyen esetben törődnék a hasonló dolgokkal, addig meg örülök, ha nem kell a Nagyúrra gondolnom.
- Mesélj valamit, mi történt mióta nem láttalak? Mi van például a könyvesboltoddal?- érdeklődtem, megtörve ezzel a csendet. Küldetésekre direkt nem kérdeztem rá, mert nem lett volna szerencsés ezt kitárgyalni nyílt közegben. Szerintem.
Kérdésem közben magamban hüledeztem Deliah viseletén, s már attól kirázott a hideg, hogy ránéztem. Nyári ruhához talán kicsit hűvös volt az idő, főleg, hogy én a dzsekimben is fáztam egy kicsit. Jó, persze ott bent az étteremben nem volt hideg, sőt kellemes meleg árasztotta el az egész helyet, de nem hiszem, hogy egész nap itt ücsörgött volna. Bár ki tudja, ha nem volt más dolga…
Miközben válaszát vártam, hátrapillantottam egy percre, hogy esetleg a sietős hölgy nem akar-e idefáradni a kávémmal, de nyoma sem volt. Ennyit arról, hogy milyen sürgősen vette fel a rendelést. Szép kis kiszolgálás mondhatom!
Így hát, még mindig ital nélkül fordultam vissza, s kibámultam az ablakon, miközben Deliahra is figyeltem. Tényleg furcsa volt az Alkony.

Naplózva

Craig Nicholls
Eltávozott karakter
*****


''The Mad Rune Mage'

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2011. 08. 04. - 21:55:00 »
0

ACKLEY MULL

*Egy szokványosnak mondható pénteki nap. Egy szokványosnak mondható munkanap, egy munkahét vége. Az Ausztrál Rúnamágus azonban mégis izgatott. Izgatott, mivel egy régi barát érkezik hozzá látogatóba. Pontosabban az Országba, mely lehetővé teszi a régóta várt találkát. Pontosan egy héttel ezelőtt érkezett a hírhozó kakadu Craig irodájába egyenesen Angolából, és egy régi kedves ismerős üzenetét hozta.

„Úgy hallottam Londonban múlatod az időt C, jó volna összefutni, ha neked is megfelel egy hét múlva a Cafe Fulvio-ban este10-kor
.A.O”


Ennyi állt a levélben, melyet izgatottan csúsztatott farmernadrágja hátsó zsebébe a kócos Ausztrál, s mondhatni ettől fogva kitörő örömmel készült a találkára Afrikai cimborájával, akit már jó ideje nem látott. Az egyetlen gond csupán az volt, hogy halvány fogalma sem volt róla merre található a nevezett hely. Szégyenszemre utoljára varázslók által látogatott szórakozó helyen ideérkezése estéjén jár úgy egy éve. Azóta sok minden történt, de ez nem változott. Craig pedig kénytelen volt útbaigazítást kérni, melynek nyomán végül szerencsésen megtalálta a helyet, és kissé korábban is érkezve bőrkabátjában, tornacipőjében, és szakadt világoskék farmernadrágjában várakozott a hely előtt.
Togói cimborája pedig nem késett. Kisvártatva fényes szikraeső kíséretében a semmiből bukkant elő a Craig-nél jó másfél fejjel magasabb varázsló, aki lelógó színes törzsi mintákkal díszített köpenyt viselt. A nyakában egy zsugorított majomkoponyákból álló nyaklánccal. A furcsa pár a másik nyakába borulva üdvözölte egymást, majd bevonultak a levélben nevezett helyre, és helyet foglaltak. Rögvest rendeltek is, és a beszélgetés az élménybeszámoló kezdetét vette. Az alkohol lassan, de biztosan fogyott, s bár a hangerejük nem volt kirívó a kinézetük annál inkább. Elsősorban Craig virított ki, hisz a fekete varázsló ruhája a kultúrájának megfelelő, s varázslóhoz méltó viselet volt. Nem így Craig-é aki emiatt cseppet sem zavartatva magát beszélgetett felszabadulva közben talán túlzottan is magára vonva a bent lévő konzervatívabbak figyelmét.*
Naplózva

Deliah Beckett
Eltávozott karakter
*****


A Könyvkereskedő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2011. 08. 15. - 21:39:10 »
0



Mosolyogva figyeltem míg Dante a pincérnő agyát húzta, az Alkony mintha tudta volna mire van szükségem, némi társaságot küldött segítségemre, jókedvemet immár örökkévalónak láttatva. Felnevettem, ahogy válaszolt, sejthettem volna, hogy nem lesz olyan jó játékos, mint ahogy azt vártam, ő komolyan vette a szavaim, de nem zavartattam magam, inkább rögtön a következő témára váltottam, az időjárás már nem is kötött le.

- Az attól függ, mikor láttál utoljára, kedves - mosolygok rá vidáman, majd folytatom. - De úgy általánosságban unalom van ezerrel, tudod, ez a város... szürke és borús, valahogy nyomasztó. És amúgy is... mit kezdenék én, miről meséljek, ha egy magamfajta nővel úgysem történik semmi? Kicsit elkeseredtem ami azt illeti, a dolgok valahogy összejöttek én meg nem tudom hogyan is mászhatnék ki belőlük - hadarom, majd inkább elhallgatok. - Ez egy elég hosszú sztori, nem untatlak, fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy keseregjünk, nem igaz? A bolt pedig... nos, a bolt az jól megy. Imádom! És most különösen jó, hogy így beletemetkezhetek a munkába. A háború azt is jelenti, hogy az információk felértékelődnek és ugye mondanom sem kell, hogy a könyveimben az van rendesen, úgyhogy jól megy a szekerem.

Percekre elhallgatok, a terítő alját kezdem morzsolgatni zavaromban, mert valóban kínoz, ami most van, mégsem mondhatom ki, az ember nem tálalja fel tálcán a gyengeségeit akárkinek. Főleg ezt a magányosságot, amikor az ember meghalna egy görbe estéért és mégsem lehet, mert tudom, hogy vissza fog jönni az, akit szeretek. És mi van ha nem? Akkor várok rá az idők végeztéig? Nem, azt nem, annyit nem ér az egész!

- És te? Veled mi van? - kérdezek rá hirtelen, mintegy felrázva magam a kába gondolatokból. - Hogy mennek a dolgaid?


Bocsi, hogy ilyen rövid... Hááát
Naplózva


"There's a light in all of us trying to get free"
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 16. - 01:45:06
Az oldal 1.213 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.