Deliah M. Beckett

[ÜGYFELEK]

ÜGYFELEK
A hírnevem rendszerint megelőz és büszke vagyok rá, hogy szájreklámmal szereztem az ügyfélköröm nagy részét. Ha vettél már tőlem bármit, tudod, hogy az üzletben a végletekig őszinte, megbízható és készséges vagyok.
Ha viszont akadékoskodsz, simán összeszedem a portékám és soha nem látsz többet. Mindenkinek egy esélye van nálam és ha eljátszod, sok szerencsét, hogy újra megtalálj. Amit csinálok, veszélyes, ezzel teljesen tisztában is vagyok, de profi vagyok benne és nem kockáztatok.

KAPCSOLATOK
A könyvek egy része önálló életet él, de a legtöbbet azért még szállítani kell eladó, kereskedő és vevő között. Lehet, hogy csak futár vagy, de az is lehet, hogy a tolvaj, akit felbéreltem egy pénzes megrendelés teljesítéséhez. Az is előfordulhat, hogy a háború előtt a Sötét Nagyúr szolgálatában álltál, mint én és megjegyezted a nevem, az arcom.

BARÁTOK
Elnézést, hogy mik? Beosztott számít? Lotte?

ELLENSÉGEK
Ritkán foglalkoztat, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzám, de ha ellenségedként tekintesz rám, bizonyára az érzés kölcsönös lesz. Nem mindenkinek jön be a stílusom, egyeseket a megjelenésem is taszít, szóval jogod van azt érezni, amit érzel, de ne lepődj meg ha belém kötsz és a padlón végzed. Vagy rosszabb.

UDVARLÓK
Akadtak mindig az életemben akik azt gondolták meg tudnak menteni, de nem tudtam hitelt adni nekik. És persze volt Leon... Valószínűleg őt sosem fogom kiheverni. Egy-két futó kaland Olaszországban, de inkább a feszültséglevezetés, mint érzelmi kapcsolat kialakítása volt a cél. Egy könnyed flört viszont még mindig szórakoztat, a vadászat, a másik kiismerése, leterítése izgalommal tölt el, de senkit nem engedek közelebb. Ha szemet vetsz rám, vagy őrült vagy vagy szőke herceg komplexusban szenvedsz, de én nem fogom megkönnyíteni a dolgod.
Ha engem akarsz, velem kell megküzdened.

***

ISMERJÜK EGYMÁST?

Kód:

[color=#865067][size=12pt][b] CÍM [/b][/size][/color]
[size=9pt] sztori [/size]

[A FORRÓ ITALOS CSAJ]

A FORRÓ ITALOS CSAJ
Valahogy így jegyeztelek meg a kávézós eset óta... Elég szar bőrben voltam és igen, ebben nagy szerepe volt a forrócsokinak. Aztán kiderült, hogy egy utcában lakunk, de csak távolról láttalak, inkább nem intettem oda. Azt hiszem, egyikünk sem őrzi boldog emlékként azt a félórás hisztimet.

[ITT MARADTAM AZ ÉJSZAKÁBAN]

ITT MARADTAM AZ ÉJSZAKÁBAN
Ha akkor kérdezed, mit érzek irántad, amikor még az enyém voltál... Felderült volna az arcom, szerelemtől, eszeveszett boldogságtól csillogott volna a szemem, képes lettem volna átúszni az Azkabanhoz vezető tavat, majd felmászni a börtönsziklán, betörni, aztán megszökni onnan... csupán a neved hallatán. A mindenem voltál, s azt hittem, én is neked... Hogy a mindent jelentettük egymásnak...
De ebben már nem vagyok biztos, azóta nem, amiket a fejemhez vágtál Notték kúriájában. Sőt, erősen kételkedem mindabban, amit az életemnek véltem, az elcseszett emlékeimben... amiket egyszer már elvesztettem, majd kínok árán visszaszereztem, s most ismét rohadtul cserben hagytak.
Még most sem emésztettem meg a szavaid, amik olyan mélyen martak belém, hogy ma is csak a sebeimet nyalogatom.... Még tart a sokkhatás, így nem találom eléggé a szavakat ahhoz, hogy leírjam, mit is érzek igazán. Beszéljenek helyettem hát inkább most a hangjegyek...

[HOGYAN TÖRTÉNT...]

HOGYAN TÖRTÉNT...
Még nem tudom, hogyan történt pontosan. Csak sodródtam az árral, hagytam, hogy érezzek és egyszer csak melletted találtam magam. Az, hogy mikor változott ez ennyire komolyra... rejtély. Örültem, hogy Roxmortsba költöztél és közös otthonunk lett. Az életem nem csak a Roxforttal, de veled is megváltozott 2001 végére. Nem is lehetnék hálásabb mindezért.