+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  Mérges Banya Fogadó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Mérges Banya Fogadó  (Megtekintve 280 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 16:09:24 »
0




A 2000 tavaszán nyitott Fogadó tárt karokkal várja a roxfortos diákok szüleit vagy éppen csak a faluba látogató turistákat. Kényelmes szobái, kiváló menüsora mindenki számára kielégítő lehet. Talán egyedül a pub részlegen található, mérges képű banyát ábrázoló festmény jelenthet gondot, mely időnként hangosan felkiált, ha elhaladnak mellette. Így hát nem is olyan nagy csoda, hogy a vendégek gyakran megdobálják egy-egy adag zabkásával.
Naplózva

Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 05. 07. - 08:57:46 »
+1


c s e n g é s

Merel

2002. április 2.

Szépen kisütött a nap. Bosszantóan szépen, már-már kiégette a szemeimet, amik a másnaposságtól amúgy is kellően égni kezdtek. Igen, vagyis nem... nem a randi előtt kellett volna innom, csakhogy a ritka alkalmakat meg kell ragadnia az embernek, szó szerint. Ugyanis kivételesen Lujzi szerezte be az italt, méghozzá meglepő profizmussal, így hát engedni kellett a dologban és inni egy-két kortyot, vagy inkább százat. Nem baj, egy kis fejfájás, szájszárazság mit sem számított. Ettől függetlenül egész héten a randit vártam, szóval igenis ott voltam kint.
Everfen nagy hatással volt rám. Aznap soha többet nem tudtam az óráimra koncentrálni... főleg az ujjharapdálás fényében. Egésznap bizsergett a testem, kerülgetett a forróság és alig vártam, hogy a takaróm alá bújva némi magányba húzzam meg magam. Pedig, aki csak ismer, tudta, hogy nem vagyok az a magányos típus, de aznap, nos le kellett vezetni némi energiát úgy, hogy közben tökéletesen egyedül lehessek. Khöm. Én is megérdemlem néha.
Szóval a randi. Hát nem igazán a romantika irányából közelítettem meg a dolgot, de talán Merelt is érdekelheti a Mérgezett Banya üvöltő festménye, valami mérges arcú nőcit ábrázol, aki állítólag rendszerint rárikácsol az odalátogatókra. Viszont, aki túléli a támadást, az égészen különleges kajákat is választhat a menüsorról, én pedig nem terveztem felhúzni magam egy olajfestmény morgásán és érdekel az a vesés kocsonya, amit annyira hírdettek a Reggeli Prófétában a múlthéten. Legalábbis valami ilyesmi láttam, mikor Aerith a legújabb karcsúsító eljárásokról olvasott és belepislogtam az újságba a válla felett.
Mindenesetre Merelt még a birtokra vezető kapunál vártam. Felvettem a szokásos, rosszfiús külsőmet, sötét farmer, fehér póló és mindezt megkoronázte a tornacipő és a kényelmes bőrdzseki, na meg a napszemüveg, amivel a szemeimet próbáltam megóvni a napsütéstől. Az biztos, hogy egy kávéval kell indítanom a kajálást... még szerencse, hogy megküldte apám a zsebpénzemet a héten.
- Szia - köszöntem, ha megérkezett és alaposan végig néztem rajta. - Hmmm, csinos vagy. - Mosolyodtam el, de mivel a válla felett megpillantottam Opheliát, gyorsan összekulcsoltam az ujjainkat és már vontam is magammal Roxmorts felé. Szerencsére kicsi ez a falu, könnyen el lehet jutni egyik pontból a másikba.
- Remélem felkészült a gyomrod a töménytelen kajálásra... az egész heti zsebpénzemet erre szántam. - Kacsintottam rá. A francba... lehet, hogy romantikusabbnak kéne lennem?! Annak azért örültem, hogy ez nem előbb jutott eszembe, Aerith tanácsaival tuti mellé lőttem volna. Majd Lujzit megkérdezem, ő mit javasolna.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 05. 11. - 02:17:34 »
+1

Vajon hogy is érzek ezzel a randival kapcsolatban? Cinikus érdeklődés? Létezik ilyen egyáltalán? Egy próbát megér, legfeljebb nem lesz semmi belőle hosszú vagy akár rövid távon se. Szívderítő belegondolni, hogy az utóbbi években nem csak Evermannak, még a pletykák szerinti magamnak is aktívabb a magánélete, mint tényleg-nekem. Aztán így fogok végül még irígykedni egy fiktív figurára, aki azóta létezik, hogy egy Vitrol-cikk kapcsán túl sok lovat adtam heccből Bern alá... És tessék, azóta önálló életre kelt, és sikeresebben éli.
Gyanítom, nem kéne már itt is a legrosszabbra készülnöm egyből...
Csak egy random randi, Szórakoztatóan Piszkálható Dominic Gyerek, és kézenfekvően a múltkori sem ijesztette el. Szóval pofa be, és csak tessék kikapcsolódni.
Örömmel látom Dominic lezser eleganciáját, miután részemről is egy jó kontrasztosan sötét rúzsban merült ki a kiöltözés, a szokásosan kényelmes-praktikus tornacipő-tehernadrág-póló kombómon felül. Nem volt kedvem többel fáradni, és ez is lehet kihívó annyira, hogy a telek határáig kendőzőbűbáj mögé rejtettem ezt az erős színt. Jellegzetesen az a dolog, amibe a tanárok olyan lelkesen belekötnének.
-Egyből a lényeg, mi?- vigyorgok szemtelenül köszönés gyanánt, inkább a hirtelen kézfogásra, mint a bókra, bár van tippem, a személyemen kívül mi motiválhatta a gyors kontaktuskeresésre.
Ha cinikus akarnék lenni, kitarthatnék amellett, hogy az ismeretségünk egy kreatívan improvizált alibi - amit viszont minek folytatunk akkor az eredeti oka nélkül magunktól - bár ahhoz szemet kéne hunyni afölött, hogy a vaknak is láthatóan mély benyomást hagytam a múltkori elköszönéssel.
Meg talán örülök is az alibi szolgáltatta illúziónak. Még ha spontán felvett szerep is a kapcsolatunk, valahol jólesett. Valamint ki tudja, itt van rá tökéletes lehetőség, netán még fel is zárkózunk az eredetileg szerephez.
Oké, ezek szerint álmodozni még nem felejtettem el teljesen.
-Tudod, ez máris kezd őszintén érdekesen hangzani- vallom be a programterv hallatán. Talán nem gondolnák a termetem alapján, hogy nagy kajás lennék, de valahonnan jönnie kell a fáradhatatlanságnak végülis.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: Tegnap - 13:37:54 »
0


c s e n g é s

Merel

2002. április 2.

- Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló!- Üvöltött bele a délelőtti nyugalomba, éppen akkor, amikor Merelnek bókoltam, na meg finoman megfogtam a kezét. Élveztem, ahogy az ujjaim az ujjai közé siklanak. Nem is számított igazán, mi zajlik a háttérben, bár elég rendesen megalapozta az alaphangulatot.
- Egyből a lényeg, mi? - kérdezett vissza Merel, de mielőtt válaszoltam, elindultam előre. Nem volt túl messze a Főutcától a Mérges Banya Fogadó. Lényegében azért nyitották, hogyha valamelyik diákot látni akarják a szülei, akkor könnyedén megszállhassanak a kastély közelébe. Na meg állítólag a helyiek is imádták a hely éttermét, mert mindig valami különlegességet árultak. Én részemről még nem jártam itt, de a gusztustalanul csengő ételválaszték felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a Próféta vagy éppen a Szombati Boszorkány, amiket Aerith néha bújt, minden új receptről beszámoltak, amit itt alkalmaztak.
- Miért? Húzzam valahova az időt talán? - kérdeztem vigyorogva. - Nem az én stílusom. Szeretek a dolgok közepébe vágni. Remélem ez megfelel neked... - kacsintottam rá, majd visszafordultam előre, hogy ne sétáljunk bele máris egy hetedéves csoportba, akik minimum nekem esnének, csak mert nem voltam elég figyelmes, nos, az idősebbekkel. Hiába voltam Monstro és aranyvérű, az iskolában ez nem sok embert érdekelt... főleg nem a háború óta, amikor is a családom jó része Tudjjukkit szolgálta. Nem vetett éppen jó fényt a nevemre, még akkor sem, ha Monstro volt a Szeszélyügyi Főosztály vezetője is.
Nem agyaltam. Nem sok értelem volt, inkább felvázoltam Merelnek a terveiemt a mai napra. Reméltem, hogy nem diétázik éppen, mint az unokatestvérem. Aerith állandóan azt teszi, bár a jó ég tudja csak minek, hiszen olyan vékony, hogy oldalról már jóformán nem is látszik.
- Tudod, ez máris kezd őszintén érdekesen hangzani  - válaszolta, én meg elvigyorodtam. Helyes, végre egy jó hír, ha már egszer a fejem annyira fájt, mintha folyamatosan seprűvel csapkodna anyám, amiért megint bajba kevertem magamat. Persze a kiszáradtság sem jött be, ami megült a számban, de azt még úgy, ahogy elviseltem annak reményében, hogy a töménytelen mennyiségű pénzből tudok venni magamnak egy hűs limonádét.
- Vesés kocsonya... ettél már ilyesmit? - kérdeztem aztán, csevegőre fogva a dolgot. A macskakövek kényelmetlenül simultak minden lépéssel a cipőm talpához. Így másnaposan még ezt is elképesztően kellemetlennek éreztem, ám a Főutcán haladva, hamarosan megpillantottam a Mérges Banya Fogadó jellegzetes cégérét, a nyitott ajtót, amire nagy betűkkel volt írva, hogy új menü várja a vendégeket.
Csak vigyorogva jeleztem, hogy idejöttünk. Aztán be is húztam Merelt az ajtón. Szigorúan én léptem be először, ahogyan azt az etikket is kivánja.
- Azt hallottam... - kezdtem, de a kép a szemközti falon azonnal rákezdett.
- Átkozott kölykök! A sáros lábaikkal bemocskolják az előszobát! Tűnjetek el! Tűnjetek el! - Sikoltozott bele a  beszédembe a mérges arcú boszorkány képe. Annyira hangos volt, hogy meg sem tudtam nézni magamnak jobban, mert ösztönösen összeszorítottam a szemeimet, ahogy lüktetni kezdett a halántékom.
- Másnaposan ez lehet, hogy mégsem volt a legjobb ötlet... faszom... - morogtam kicsit morcosabban. Nem, mintha ezt az elégedetlenkedő oldalamat akartam volna Everfennek mutatni a randinkon.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 11. 20. - 12:42:33
Az oldal 0.05 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.