Szavazófülkék

2006. Május 7. Vasárnap.
A Mágikus Iskolabusz ezen a napon nem diákokat, hanem döntéseket szállít.

Kívülről ugyanaz a kissé kopott, mégis büszkén csillogó sárga monstrum, amely már annyi diákot vitt kirándulásokra és versenyekre… odabent azonban most egészen más hangulat uralkodik. A megszokott, nosztalgikus amerikai miliőt fegyelmezett rend és visszafogott feszültség váltotta fel.

A busz központi részében három, egymástól diszkréten elválasztott szavazófülkét állítottak fel, mindegyiket vastag, varázslat-ellenes függöny takarja. A bejáratnál egy komoly tekintetű felügyelőbizottság fogadja az érkezőket – pálcákat kérnek, vizsgálnak, ellenőriznek. Az azonosítás gyors, de alapos: nincs helye tévedésnek.

A szavazás menete egyértelmű: a választó egy pergament kap, rajta a két párttal; a fülkébe lépve varázslat használata tilos, a pálcát ideiglenesen leadják; a választott párt és elnökjelölt mellé egy egyszerű X kerül; a pergament borítékba zárják; végül a borítékot a türelmesen várakozó MACUSA baglyok egyikének adják át.

Jelöltek: Salem Hagyatéka Párt – Cassius Yaxley; Újvilági Mágus Párt – Ember Picquery.

A busz ajtaja nyitva áll. Odabent csend van. Az a fajta csend, amelyben országok sorsa dől el.

A következő döntés… a tiéd.

Ez egy egy-reagos, önkéntes topik, ahol az amerikai karakterek leadhatják a szavazataikat.

[- A hónap végén meglátogatnak az ősök. Meg persze Pru is tiszteletét teszi.]

kognitív disszonancia

2006. május 7. vasárnap.

Májussal kegyesebb a skót időjárás velünk, egész hónapban nem láttam még csapadékot. Mintha csak feledtetni akarná, hogy nem csak a választások vagy az utolsó próba, de a RAVASZ vizsgák ideje is közeledik. Tudom, hogy a bulvár a britek szeretett Vitroljával az élen szeret úgy hivatkozni rám, mint aki ki se mozdul a laborjából, de köszönöm, bármikor a napfényt és a szabad levegőm választom. Arról meg igazán nem tehetek, hogy így nézek ki.

- A hónap végén meglátogatnak az ősök. Meg persze Pru is tiszteletét teszi. - a busz folyosóján várakozok a többiekkel, míg sorra nem kerülhetek, hogy letudjam ezt az egészet. Ishidával a reggeli edzésnél már találkoztunk, nem úgy, mint Orville-lel, Lucindával és a sleppjükkel. A tekintetem röviden találkozik csak Morriséval. Húzósabb időszakon mentünk keresztül, és nem annyira felhős a viszonyunk a kis lázadozásom óta. Furcsa belegondolni, hogy a húgaink milyen jóban vannak. Ennek azonban most senki nem láthatja nyomát. Újságírókat láttunk, akik hogy, hogy nem, valahogy éppen a választások napjára érkeztek a birtokra. Persze nem kérdezhetnek arról, hogy kire szavazunk, és nem is kísérhetnek be minket. Hirtelen mégis fontossá válik, hogy Yaxley szenátor lányával és a Morris-ranch aranyifjával örökítsenek meg egy közös képen, hogy illusztrálhassák vele az amerikai médiában, hogy a Trimágus Tusa delegációjának is megszervezték a szavazást.

Nem teljesen értem, miért épp ma, miért épp így, hiszen van némi időeltolódás Yew York és Roxmorts között, az Államok nyugatabbi részeiről nem is beszélve. Vagy öt órával előrébb vagyunk náluk, viszont a mi szavazatainkat biztosan csak az Államokban számolhatják meg. Bár amennyien vagyunk, ez olyan csekény szám, hogy érdemben már nem fog dönteni semmiről. Gondolom, majd utólag hozzácsapják a teljes eredményhez, amit döntő többségben nem a levélszavazatok fognak meghatározni. Soha nem gondoltam még bele, hogy működik, nem is kifejezetten tartozik az érdeklődési körömbe a bürokrácia útvesztője.

- Na és a tieitek? - bár biztosan furcsa lenne, ha Lucinda apja meglátogatna minket az utolsó próbán, miután megválasztják. Mert meg fogják választani, ebben egészen biztos vagyok.

Ezzel fogom nyugtatni magam akkor is, amikor behúzom a neve mellé az ikszet. Ezzel fogom táplálni bűntudatom, hisz ez csak egy szavazat, nem számít. Egyébként sem várnak tőlem mást.

Lopva pillantok csak Malachira a kérdésnél. Kezdem egyre jobban megismerni a helyzetét. Bár tudom, hogy Thaddeus Maddock látogatása önmagában nem jelent semmi jót, nem tudok nem vele együtt örülni, amiért az anyját is láthatja. Tudom, hogy közel vannak egymáshoz. Mindig megváltozik a tekintete, amikor róla mesél.

- Azt hiszem, mi jövünk. - biccentek a fejemmel, amikor hárman elhagyják a helyiséget. Gyorsan halad a sor, nincs is idő annyit pöszmörögni, bár Gardner gyanúsan sokat töltött bent egy rakás színes zsírkrétával.

Nem gondolkozom túl sokat a dolgon. Nincs értelme beleesni a felesleges gondolatspirálba, hisz nem segítek vele senkin. Csak teljesítem, amit elvárnak tőlem, és lépek is tovább. A pálcám, és ezáltal személyazonosságom azonosítását követően a lehető leggyorsabban adom le a szavazatomat, hogy a nap hátralévő részét ennél értelmesebb és tartalmasabb dolgokkal töltsem. Lehetőleg odakint a napfényben.

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

X

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

[✦Óriási kognitív disszonancia lehet... ✦]

✦Óriási kognitív disszonancia lehet... ✦

TW:szégyenítés történelmi és egyéb jelleggel, nácizmus,fajgyűlölet és antiszemitizmus említése

-Nincsenek jó érzéseim ezzel az egésszel kapcsolatban-böstörgök már előre a lányoknak,mer’ bizony én aztat mondom, ha az ember hátán végigszalad a hideg, annak oka is vagyon, nem csak úgy cifrálja az Úristen unalmába’. Lehet mondani rólam, hogy csak azé’ érzem magam úgy, mint macska a forró bádogtetűn, mer’ magnixszületésű vagyok, annak is a seggalsó posványába ragadt szerencsételen, de hát épp errű’ beszélek! 
 Épp elég az én seggömbe George Bush maga, akinek aztán a világon semmi se fontosabb anná’, hogy ne házasodjon a buzi, és hogy ne vetethesd el a kölköd, ha mán egy ilyen undok világra nem szülnéd szívesen, erre még kell ez a Yaxley is, mint ablakostótnak a hanyattesés, leszbikusnak a férfiegylet,apácának a pornómagazin és még sorolhatnám.
Mondhatnám azt is, hogy nekem oly mindegy, a’ én fajtámat úgyis mindig előrángassa majdan valaki a szoba legsötétebb sarkából csak azé’, hogy egyet rúghasson rajta, volt ez így mindig és lesz is örökkön örökké, engem nem is ez zavar. Szarok hatalomra, amíg viszonylagos békében rugdosnak, nem is ez piszkacsol engem,hanem az, hogy ebbű’ bizony semmi jó nem fakad, még ha szenteltvízzel locsolják is.
-Nem akarom mindjá’ felnyalni az ördögöt a falra, de az emberek hülyék, mint a segg szüretkor-sóhajtok, ahogy várakozunk arra, hogy bekerüljünk a politika sajtreszelőjébe- és ez nagy baj, mert kiket lehet a legjobban radikalizálni, ehe? Hát a hülyéket!

Különösen jól ismerem én ezeket az egybenyakú barom embereket, csak ippeg a magnix változatot, me’ nekem az jutott otthon, és ha nem kerülök el onnét, bizisten velem is ellehetett vóna hitetni, hogy minden azé’ amilyen-nevezetesen szar-, me’ valami tőlünk elkülönböző, de azé’ meglehetősen hasonló embercsoport okozza. Lépett mán fel ilyen fej a történelem színpadán,a németek se győzik máig bánni, amit egyszer elkövettek, de ugyanígy az orosz, az amerikai, mindnek van a padlásán csontváz, csak nem mind meri elővenni.
Momentán úgy átkurelták az angolok a nyomorút indiánokat, csak azé’, mert alapvetően nem akartak ágyelőt csinányi mindenkiből, akit nem fogott a nap olyan szép rezesre, mint őket, hogy attú’ koldultak. Koldúnak azok azóta is. Nem is kell olyan messzire menni, ami a telepesnek az ősilakos, az Yaxleynek a magnix,egy kutya kölyke az egész, csak másik farokkal. Csak lenne mán egy politikus, aki nem abbó’ akaródzik karriert, meg jó nagy búcsút csiná’ni, hogy éppen ki van a bögyibe’. Mert aztán Lucinda őhidegségének mi francokat tudna ártani egy olyan, mint mondjuk az anyám?!

-Mondjátok ám nyugodtan, hogy sarkítok, de nekem az a véleményem, hogy a nemzetszocializmus is pon' így ment gállyra-lovallom bele magam, minél jobban közeledünk a szavazás pillanatához- annyi a különbség, hogy Hitler szobafestő vót, de Monet akart lenni, de nem lett, aztán ki vót a hibás? Na ki? A zsidók! Kisebbségi komplexusbul lesz csak a mindenféle fajelméleti hisztéria, aztán seperc alatt jön a kiirtósdi.
Erre csinatos okfejtésemre úgy néz rám a felügyelőbiztos, aki elé odaverődök, mintha mostan bokákoltam vón rája a kisuvickolt cipőjére a reggelimet.
-Nekem ez a külön bejáratott véleményem!-nyújtom felé a pálcámat, Daphnén látom, hogy érti mirű tépem a szájamat, Vit pedig, ha meg is igen nem nyugtattam, hát remélem, adtam neki egy kis elméleti keretet. Meg is simítom a vállát, mielőtt eljönne a nagy pillanat, közben eszembe gyün Barbon meg a pálfordulása és elönt a harag. Saulfordulás.
Máriás kikelet, csak legyen mán a’ embereknek egy kicsiny csepp eszük!

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

X

Credo, quia absurdum

[Dátum:]

Vincit qui patitur

Dátum: 2006. május 07.Név: Amerikai Delegáció

TW Enyhe manipuláció, szégyenítés, káros gondolatok. Lentebbiek nem tükrözik a user gondolatait.

Május hetedike. Cassius egész évben ezt a napot várta, még ha valójában nem is mutatta igazán, csak a téli szünet óta. Itt volt az, amire annyira várt. Itt volt az, amit az elmúlt években épített. Ma el fog dőlni, hogy valóban elégséges volt-e az a rengeteg munka, amit ebbe belefektettünk. Ma el fog dőlni, hogy merre kell tovább induljak, hogy a saját céljaimat elérhessem…

Ahogy reggel készülődtem a szobánkban, számítottam arra, hogy esetleg minket is meglátogatnak majd, így egy csinosabb fekete ruhát öltök és még erősebb sminket teszek fel magamra. Ha másért nem is, akkor legalább azért, hogy megmondhassam apámnak, hogy igenis komolyan vettem minden szempontból a jövőnket, nem okoztam csalódást. Nem beszélgettünk a szobában. Tudtam, hogy Gardner már hetek óta idegeskedik az egész miatt, a szokásosnál is elviselhetetlenebb volt. Ivutro most sem zavart sok vizet, Rappaport meg egyértelmű döntést fog hozni. Úgyhogy a szobában feszültséggel teli csend uralkodott, de ez engem sosem zavart.

Hamar elhagytam a teret, hogy odakint csatlakozzak Morrishoz és a többiekhez. Barbon is köztünk volt, de ez sem lepett meg itt senkit. Az elmúlt időben sokat fejlődött azzal kapcsolatban, hogyan is kell viselkednie, hogy a lehető legjobban elsimítsa azokat a feszültségeket, amik a legnagyobb sebeket okoznák a jelen helyzetben. Természetesen azzal nem tudtunk mit kezdeni, hogy nem lehetett mindenkinek jót tenni. Bíztam abban, hogy az elmúlt időszakban azért felfogta azt, hogy a személyes fájdalmak és lemondások szükségesek voltak ahhoz, hogy a nagyobb jó megtörténjen, esetünkben egyelőre azzal is megelégedtünk, hogy nem történt azóta semmilyen komolyabb ügy vagy bántalmazás és nem csak azért cselekedett így, mert az eskünk kötötte. Nem szerettem volna, ha feleslegesen úgy tekintenek ránk, mintha agresszívak vagy támadóak lennénk, én legalábbis elhatárolódtam ettől a résztől. Nekem nem ez volt a célom, de még messze volt az, hogy valóban érvényesülhessek is, addig meg ilyen átmeneti megoldásokkal próbáltam biztosítani azt, ha ne omoljon minden romokba, mire oda jutok, hogy valóban tudnék cselekedni. Tudtam azt is, hogy mindenki úgy gondolta, egy és ugyanaz az eszme éltetett bennünket és be kellett vallanom, ritkán nagyon jól esett volna, ha elmondhattam volna, hogy ne vegyenek egy kalap alá azokkal, akik ostoba módon igyekeztek változást hozni, ráadásul olyan metódus alapján, ami nem szolgálhatott valós és tartós, szilárd alappal. Az eszméik alapján nem lehetett társadalmat építeni, nem hosszú ideig legalábbis. Számtalan példa volt arra, hogy amit szerettek volna elérni, az nem működött, ezért kellett valami újdonságot bevezetni. Nem tagadtam, aranyvérűként sokkal több lehetőségem nyílt az életben, mint egy magnix születésűnek vagy akár csak egy félvérnek és ezt próbáltam kihasználni, de nem úgy, ahogy mindenki igyekezett ezt gondolni rólam: én tényleg szerettem volna, ha sikerülne egy olyan társadalmat felépítenünk, amiben mindenki hasznos tagja a közösségnek a maga részét kivéve.

Nem kifejezetten érdekelt, hogy mennyire rendezte le Orville és Barbon a konfliktusát vagy hogy volt-e valódi sérelem ebben. Elvártam tőlük, hogy ilyen helyzetben a maximális együttműködést produkálják legalább addig, amíg a színfalak mögé nem értünk. Morrisban bíztam ilyen téren, már számtalanszor bizonyította, hogy felfogta szerepünk ezen oldalát is és hogy kifejezetten jó színész volt. Barbontól tartottam hát egy kicsit, hiszen hajlamos volt azzal lázadni, hogy csak azért sem úgy cselekedett, ahogy elvártuk, de mivel kötötte az eskü, nem is cselekedhetett volna másképp. Azért szerettem volna hinni, hogy minimálisan tényleg képes volt elvonatkoztatni az őt ért sérelmektől, hogy lássa, mi a valódi értelme ennek az egész herce-hurcának. Amint önmagától megjelent közöttünk és igyekezett abszolút úgy tenni, mintha velünk is akarna lenni – már a maga limitált előadási készségével -, én is jobban megnyugodtam. Nem volt kedvem még harcolni vele is, így nem bántam, hogy egyébként lehetett vele értelmesen is beszélni, bevonódott tehát ő is.

- Meglátjuk… - válaszoltam röviden és tömören Barbon kérdésére. Láttam mindkét lehetőséget magam előtt, így hát nem szerettem volna nyilatkozni és Cassius sem, amíg nem volt végleges eredmény. Egyszerre vágytam arra, hogy otthon legyek én is és részt vegyek ebben az egészbe, hogy kicsit megmutathassam, mire is vagyok képes és örültem annak is, hogy kimaradtunk belőle, mert féltem, hogy nem abba az irányba ment volna ez, amelyhez szívesen adtam volna a nevemet. Már persze a felszínen túl nézve. Bár ha az utolsó próbára jönne, biztosan mindenki gyanakodna, hogy valamit terveznek, pláne az esetek után…

Csak fejemmel biccentettem, hogy induljunk meg, ezúttal fontosabbnak tartottam, hogy Barbon, Morris és én menjünk együtt, így szemmel jeleztem Nathanielnek és a lányoknak, hogy várjanak a következő körre. És hogy ne vegyék magukra… Odabent magabiztosan mozogtam és miután leadtam a pálcámat, határozottan léptem be a fülkébe. Egyetlen pillanatig gondolkodtam csak el azon, hogy melyik szavazat érte meg nekem jobban. Ha Picqueryre szavazok és ő nyerne, saját erővel újrakezdhetem, kezdhetjük, hogy a semmiből bizonyítsuk be, hogy a Noctua Tenebrosa nem az pontosan, amire gondolnak most. De az nagyon sok munka, nagyon sok ármánykodás és végtelen emberen keresztül vezet valójában. A családomat nem sajnáltam, rajtuk keresztülgázoltam volna, de túl sok embert érintett ez egyelőre, nekem meg még nem volt akkora hátszelem, hogy könnyedén menjen. Ha apámra szavazok és nyer is… Akkor könnyebben kaphatok figyelmet, jobban meg tudom mutatni magamat, de akkor azon keresztül kell tevékenykednem, amit ők megálmodtak. És ott a hosszú folyamat az lesz, hogy ha sikerül feljebb kerülnöm a rangsorban, akkor olyanná formáljam az ideológiát és az embereket, amik a valódi, működőképes célt szolgálják. Ebben az esetben sokkal nehezebb lesz megmutatnom a valódi énemet. Nehezebb lesz bizonyítanom, nagyobb esély van arra, hogy sok ideig a háttérből kell rángatnom a szálakat, ami nem volt baj, ha mégsem jött volna be a terv, akkor el tudtam rejteni magamat a nagy emberek mögött… Megint messzire kalandoztam, túl sok terv, túl ötlet, túl sok lehetőség került a szemem elé mindkét lehetőséget látva. Végtelennek tűnt ebben az apró fülkében.

Egy sóhajt követően húztam be az ikszet Cassius neve mellé. Egy pillanatig leterhelt az a súly, hogy mennyi teendő van még addig, hogy valami valós változás lehessen és egy pillanatra úgy éreztem, most még kitérhettem ez elől, ha akartam volna. Most még beállhattam volna apám árnyékába, harmadik gyerek és lány is voltam. Semmit nem kellett teljesítenem valójában. De hát Lucinda Yaxley nem arra született, hogy az idióta családtagjainak az idióta döntései mögé beálljon. Ahhoz túl büszke és céltudatos voltam. Úgyhogy akármennyire is fárasztó, hosszú és fájdalmas lesz ez az út, a cél a szemem előtt lebegett és ez fog hajtani akkor is, mikor fel akarnám adni az egészet. Mert ez egy igen magányos út volt akkor is, ha Orville teljes támogatottságát élveztem és a többiek is mögöttem álltak. A legnagyobb döntéseket úgyis egyedül kellett meghoznom a legrosszabb pillanatokban, mert tőlem várták. De én készen fogok állni rá. Mert erre tettem fel az életemet.

Ex tenebris, ordo

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

X

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

The end was merely an illusion; this is the awakening.

[aktuálpolitikia és szexuális utalások]

2006. 05. 07. vasárnap

Team USA

I wish it was 0412 again

aktuálpolitikia és szexuális utalások

Szomorkás mosoly kíséretében markolok rá a színes zsírkrétákra, amiket a zsebembe dugtam. Nem Votevara Babe az egyetlen, aki ezen az erektáláson gyomorgörccsel ébredt. Talán idehaza Skóciában a minta valamivel üdítőbb, és szeretem azt gondolni, hogy diáktársaink közül többen vannak, akik nem akarnak fasiszták lenni, mint azok, akik igen. Nem kell hozzá legilimentornak se születni – azért többnyire mindenkiről vannak hozzávetőleges sejtések, hogy merrefele húz, és ő maga hova húzza be azt az ikszet.

Úgy nagyjából elég rám nézni. Sztereotipikus Barbie kaliforniai vagyok, a liberalizmus guruló dolláros melegágyában születtem egy szivárványos családban. Magnix szomszédokkal nőttem fel, magnixok közé jártam iskolába is, miért akarnék nekik rosszat?

Szeretnék kicsit bízni az emberekben, és elhinni, hogy nem mindenki olyan gonosz és ostoba, hogy rossz döntést hozzon.

Másrészről viszont az összes Bridezillát beárnyékoltam az utóbbi két hétben a magam Electionzilla viselkedésemmel. Tudom, hogy Senor Herrera nem ezt kérte tőlem, becs szó, eddig viselkedtem, és nem éltem vissza a képességemmel. Majd eskü, valahogy kiengesztelem őket.

- Hamarosan úgyis lehullik a lepel, Varvabarbushka. Aztán valódi, igazi adatok látnak majd napvilágot. - bólogatok jószerével a megállapítására, ahogyan menthetetlen triónk megközelíti a szavazófülkéket. Alapjáraton nincs bajom Lucindáékkal sem, csak ne lennének fasiszták, van abban viszont valami eerie, ahogyan a hármasuk várja a sorát. Barbonról már majdnem elhittem, hogy ember, aztán ahogy a próbán viselkedett, most meg az, ahogyan becsicskult nekik, rendesen ideges leszek tőle, az meg árt az arcbőrömnek.

- Óóó, akkor vigyázok, és a falra nem pingálok! Ti kértek? Vegyetek nyugodtan. - kitúrom a zsebemből a színes crayonokat, hogy körbekínáljam vele a witchganget, mint más a cigarettát. Mi ez, ha nem egy újabb lehetőség az önkifejezésre? Persze ezeknek semmilyen mágikus tulajdonságuk nincs, bár eredetileg olyat akartam, ami olyan képet csinál, amit minden szögből másképp látnak. Aztán idejében megtudtam, hogy az nem fog működni, mert a mágia le lesz tiltva a fülkében.

- Óóóó, nézzétek, ajándék! És mindenki kap belőle! - átveszem az egyik varázslótól az első szavazóknak járó kitűzőt, ami – meglepetés! – épp azt írja, hogy első szavazó. Fel is tűzöm magamra, jól illik a színe a hatalmas, virágos hajcsatomhoz.

- Nekem meg az, hogy legyen mindenki szabad! A saját szabadságod és boldogságod pedig csak a másik szabadságáig terjedhet ki. Na de lássuk ezt az erekciót! - úúúúúgy remélem, hogy Rokurobruro hallótávolságon belül van, amikor ezt a bölcsességet mondom. Így viszont csak egy utolsót kacsintok Vale the Brave-re és Varvara Chernusra, mielőtt behúznám magam után a függönyt. Hosszas időt töltök bent a szavazatom leadásával és véleményem kinyilvánításával. Kinyújtott nyelvvel koncentrálok a nagy műalkotás megrajzolása közben, hogy inkább Monet legyek, mintsem szobafestő mázoló. Az elkészült rajzocskát a szavazatommal együtt büszkén körbemutogatom, mielőtt a borítékban végezné; nem érdekes, hogy látják, úgyis tudják, mire számíthatnak tőlem.

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

X

Voting is my superpower

[- Utálatom, hogy mostanában ilyestén jóban valolnak.]

A biztos választás

USA delegáltak

2006. május 7. vasárnap

TW: szégyenítés, káros ideológiák, aktuálpolitikai utalások. A leírtak nem tükrözik a user véleményét.

Még mindig nehezen tér magához, miután Orville és Lucinda hirtelen ilyen jóban lett Barbonnal, különösen a Második Próbát követően. Megannyi alkalmasabb alanyt találnának arra, hogy partiba vágják harmadiknak. Bár mind a háromba annyi öröm szorult, mint egy marék tyúkcsontba egy szertartás után Haiti vérrel szentelt földjén. Meg ha nyilvánvaló is, hogy Orville hordja a nadrágot, még ha Luci is mondja meg, melyiket, azért biztos van beleszólása az ilyen dolgokba, és biztosan nem választaná önként a karvalyorrút.

Feljegyzi magának, hogy majd este ne felejtse el megjegyezni a dolgot Nathanielnek, ha már kevésbé hivatalos helyen ennél kevésbé fontos dolgot csinálnak. Úgy látja, meglesz rá a lehetőségük az esti, feltehetően győzelmi ünnepély közben. Sajnos a holnap reggeli Sötét Varázslatok Kivédésén az amerikai delegáció kicsit álmos lesz meg másnapos, úgyhogy nem nagyon fognak figyelni Fawcett professzor órájára. Szomorú. A győzelmi ünnepély viszont, ami este esedékes, vélhetően maradandóbb élmény lesz az újabb RAVASZ előkészítő dolgozatnál. Mert hogy győzelmi ünnep lesz, abban meglehetősen biztos – még ha Nathaniellel ellentétben felkészült arra is, hogy nem Cassius Yaxley egészségére koccintanak majd.

Bár Cassius Yaxleyban legalább van annyi, hogy a saját szavazói előtt mondjon vereségi beszédet.

- Utálatom, hogy mostanában ilyestén jóban valolnak. - halkan forgatja szemeit, mihelyst a királyi trió elvonul leadni a szavazatát. De persze ez ilyen – mocskos dolog a politika, kötelező rossz, amivel viszont jót is lehet tenni. Biztos abban, hogy a helyes út az, amit a Noctua kijelölt nekik és a világnak, és biztos abban, hogy az apja is csak még több jó dolgot fog megvalósítani Louisiana jövendőbeli szenátoraként.

- Elsie, ma fakóbb vagy Samedi bárónál. Izgulsz? - belekarol, még ha nincs is szüksége valójában támaszra. Talán tényleg túl hirtelen érkezett ez a májusi meleg. Legalábbis, Skóciához képest meleg.

Nem sokat foglalkozik a kitérő Bate-Gardner-Chernov trióval. Talán ha hárman mennek be egy fülkébe, akkor sikerül jó helyre beírniuk az ikszet. Ahogyan a sorukat várják, Calypso kikandikál a nyakából, nyelvével végigkóstolva a levegőben terjengő feszültséget. A kitűzőt ő is átveszi, szerencsére nincs aranyból, tán csak nem kap kedvet rá Elsie. Miután elengedte barátnőjét, segít feltűzni azt mellkasára. Az apró tű azonban makacsul megakad Ilvermornys talárjának szövetében. Még egyszer megpróbálja átbökni vele az anyagot, ezúttal kissé erősebb mozdulattal, a hegye a finom kelme helyett azonban mutatóujjába szalad.

- Merde! - szisszen fel, ujját ösztönösen a szájához emelve, melyből egy nagy, sötét vércsepp buggyan fel. Calypso szinte azonnal magasabbra emeli a fejét a nyakából, villás nyelve pedig egy gyors, kíváncsi villanással ízleli meg újra a levegőt. Ma különösen aktív a kicsike. Pedig tegnap még órákon át tett úgy, mintha halott lenne.

- Ez léten az első áldozatunk a győztelem oltárán. Este pedig pezsgővel űzzük tovább. - leengedi kezét, amikor a Lucinda-Orville-Barbon trió távozik, és ők következnek. A pálca rutinszerű ellenőrzését követően adja le szavazatát.

Egy éve ilyenkor még úgy gondolta, Nayával együtt teszik meg első szavazatukat. Ott volt ő is a közös képekben, még akkor is, ha Naya kitartana Picquery és az újvilági pártja mellett. És most itt van, egyedül, arra kárhoztatva, hogy élje azt az életét, amiben vérének vére, lelkének másik fele, a nála számtalanszor tehetségesebb és csodálatosabb ikerhúga nem vehet részt. Neki kéne most itt állnia, neki kéne most meghoznia a döntést.

Ennek nem így kellett volna történnie.

A penna hegye hosszas másodpercekig lebeg Cassius Yaxley neve felett. Csak egyetlen mozdulat lenne. Csak egy mozdulat, hogy segítse a Noctuát a felhatalmazásban. Saját magától is ezt várja, de akkor miért nem húzta már be rá a szavazatát?

Senki nem tudja meg. Ezen az egy szavazaton nem múlik – ennyit megér Naya emléke, hogy arra szavaz, akire Naya is szavazna. Az ő egyetlen szavazata csepp a tengerben, Cassius Yaxley akkor is megnyeri.

Senki nem fog tudni róla, hogy a keze nem Cassius Yaxley neve mellé húzta be az ikszet.

- Ne nézz így rám! - szól párszaszóul Calypsohoz, miután a borítékba rejti árulását. A lap egy üres sarkába firkantott fel egy vévét, ami a szavazat ellenőrzőjének feltehetően semmit se jelent.

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

X

If voting changed anything, they'd make it illegal.

To: Szavazók

Date: 2006.05.07.

TW: evészavar, egyéb mentális problémák, hányás

Talán a szavazásnak is köze van hozzá, talán csak túl sok időt töltöttem azzal, hogy nagy megelégedésben éljem a világom, de az égalján alig kezdenek nyújtózni a nap első sugarai, mikor kegyetlen fájdalomra ébredek.
A görcs összerántja minden izmom, eleinte próbálok magzatpózba gömbölyödni, az nagyrészt segít kibírni, amíg el nem múlik.
Nem tudom, meddig vagyok ebben a pozícióban, de mintha semmivel sem lenne könnyebb, a görcs ezúttal makacs vendég, erős kézzel szorítja a gyomrom, én pedig szorosan összepréselt ajkakkal tűrök. Ha lehetne, bizonyára őrült tempóban lélegeznék, de arra Solange felébredne, én pedig nem szeretném terhelni, ahogyan annak sem örülnék, ha megtudná, milyen rosszul is vagyok valójában.
A végtelenségig tart, amíg kivonszolom a testem a mosdóba. A homlokom a hideg kőnek nyomom, a testemen hideg verejték csorog. Hányingerem van, de borzasztó nehezemre esik meghánytatni magam. Nem látom, mitől voltam és vagyok ilyen rosszul, a kagylóban nincs más, mint néhány csomó haj, gombok, semmi, ami ilyen fájdalmat lenne képes okozni. Visszamászom az ágyamba és próbálok aludni, de nem megy.
Néhány órával később pedig a hányingerhez csatlakozik a fejfájás is. Nem bírok reggelizni, beleremegek az undorba, ha étel kerül a látóterembe, a reggeli egészét végigszenvedem és ebből igyekszem minél kevesebbet mutatni. Nate vállának döntöm a fejem, és azt mondom, hogy migrénem van.

A szavazás előtt megpróbálok meginni két pohár vizet, de azonnal kihányom őket. Ez rossz jel. Túl kell élnem a szavazást, és előkaparom az egyiket az erősebb bájitalaim közül, az majd rendbe rak, de most nem rohanhatok el.
Jelenleg egy döglött patkány is jobban le tudna kötni, mint a politika, még valami, amitől csak hányni lehet, ugyebár, nem mintha nekem nem lenne édesmindegy az állás. Tudom, hogy kire kell szavaznom. Apám már bizonyára magának, Cassius Yaxley-nek is megjósolta a várható állást, nekem már sem a jövőbe nem szükséges látnom, sem pedig különösebben aggódnom.
 Ezen a ponton, ha három négylábú vagy ahogy éppen érzem magam, talán négy háromlábú macskát rajzolok.
Tompán hallom Solange méltatlankodását azzal kapcsolatban, hogy Lucinda talált új bolondot az udvartartásába, bevallom, jelenleg ez sem annyira érdekel, mert minden energiám arra szivárog el, hogy képes legyek egyenes háttal állni, így egy kis késéssel nézek rá.
-Tra il dire e il fare c’è di mezzo il mare-fűzöm hosszá a hármas után nézve, ugyanis legjobb tudomásom szerint nem érdemes hosszútávon megbízni Barbonban, persze ez csupán megérzés, nem pedig hivatalos álomlátás vagy reguláris kártyajóslás eredménye, ezért egyelőre magamban tartom, bár úgy hallom, nemcsak nekem van meg a véleményem erről a kedves kis perturól. Nem is olyan vészesen sokkal ezelőtt, Orville még tragikus hirtelenséggel agyon kívánta verni Barbont, most pedig…békésen szavazgatnak. Változnak az idők, szokták mondani.

A rosszulétem balszerencsémre nem változik, a fájdalom megjelenése vagy elmúlása hullámzik, akár egy mérgeskígyó, mielőtt bekebelezné áldozatát. Solange a legjobb időpontot választja, hogy belém karoljon, így a következő szédülős epizódot aránylagos biztonságban tudom tölteni.
-Biztosan a pára-mosolyodom el fáradtan és a kezemmel meg is legyezem magam, jelezve, hogy biztosan csak az a csalóka skót meleg szórakozik a szervezetemmel. Őszintén remélem, hogy ezt elhiszik, Nate felé pillantok, főként miatta igyekszem nem itt összeesni szégyenszemre, nem akarom, hogy aggódnia kelljen miattam.
-Gardnerék most komolyan képesek elővenni a nácikat?-kérdezem enerváltan, miközben Solange segít a kitűzőmmel, én pedig igyekszem valahol otthagyni a figyelmem, hogy addig se a hányingernek való ellenállás kössön le.
Szavaira csak bólintok, legyen hát így. Végül is hogy máshogy is lehetne?
Leadom a pálcám, a lépteim egészen könnyűek a fülkébe érésemig, ahol meg kell támaszkodnom a falnál.
 
Nézem a szavakat, a rublikákat, a pártokat, de a világon semmit sem látok. Minden egyetlen masszába áll össze a szemem előtt, nem tudok kivenni egyetlen értelmes szót sem.
Megdörzsöltem a szemeimet, de ez sem segített. Egyszerre láttam mindent és nem láttam semmit, tisztán, legalábbis nem. Eközben pedig a fülke is kellemetlenül melegnek kezdett érződni. Más választásom nem volt-ironikus ez egy konkrét választás esetén- ikszet helyeztem, ahova ikszet helyeztem, majd leadván a borítékom, hatalmasakat igyekeztem lélegezni abból az undok, párás és furcsán izzasztó skót levegőből, amitől megintcsak eltelik a szám nyállal, jelezvén, hogy megint hányni fogok.
"...és hát, ami történt, az meg megtörtént."

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

-Ha kutyává menne a világ, legfeljebb kiköltözünk a Marsra. Még az ottani varázslóiskolába is átiratkozhatunk- próbálom terelni a hangulatot Varv morózus meglátásáról, valószínűleg mert valahol az elviccelődése alatt egyet találok érteni vele. Valami fakéria biztos lesz, vagy próbál lenni. Elsőszavazói lelkesedésből, fiatalos tettvágyból reménykedek én, hogy jobb vége lesz, mint rosszabb, de mondjuk úgy, hogy meglepődni nem készülök.
-Sarkítasz, babám, de legrosszabb esetben a szöktetős ajánlatom mindig áll.- Kihez jutott el az interjú eddig, kihez nem, a csajoknak elmeséltem minimum - és tartom azóta is, amivel félig viccelek, azt a másik félig komolyan is gondolom. Valahova mindig lehet menni, legfeljebb világá. Jó kis trópusi sziget valahol?
-Köszi, de úgy öt éve leszoktam.- Én inkább az élet terén vagyok művészlélek. Heliodorának lehetne vinni esetleg békepipaként? Ő az ilyen alkotós típus ahogy hallottam, bár nem a zsírkréta tűnik a műfajának.
Meg talán a katonásabbik oldala a neveltetésemnek, de ez most komoly téma, komoly hozzáállást igényel - még ha ezt rejteni is próbálom az egész odaúton.
Az ellenőrzőbiztoshoz lépve össze is szedem a fegyelmezettebb arculatom már - az ilyen vaskalaposabb típus szivesebben szokott hozzá hasonlóval foglalkozni, és mindenkinek könnyebb az élete, ha nem borzolom a kedélyeit amikor nem kell.
-Vale Bate; fenyő, wampus szőr, tizenhárom és fél- darálom jól érthetően az adatokat, ahogy átadom a pálcám. Biztos meg tudják állapítani ők is, de egyben ez gesztus is: közreműködök, és nem próbálok trükközni - ahogy a hatóságoknak a fegyverviselést is lejelented, hogy senkinek ne rossz ötletei legyenek.
Átveszem cserébe a szavazólapot és kitűzőt, a műsorozást meghagyom a csajoknak közben, megy az nekik így is.

2006 választások, USA

Szavazólap

2006

Salem Hagyatéka PártCassius Yaxley

Újvilági Mágus PártEmber Picquery

X