Solace Barbon

Trigger warning

Az előtörténetben előfordulnak:

illegális (ön)kísérletek
öngyűlölet
kereszténygyűlölet
radikális, gyűlöletalapú ideológiák

titkos sor
A történetben bemutatott személy fiktív. A szereplő eszméi és tettei nem tükrözik az alkotó nézeteit és/vagy meggyőződéseit.

Alapok

jelszó ⥉ a macska, az egyszarvú és a furkász
nem ⥉ férfi
születési hely, idő ⥉ Ely, Minnesota, USA; 1988. 07. 07.
kor ⥉ 17
vér ⥉ fél
iskola ⥉ Ilvermorny
évfolyam ⥉ hetedik

A múlt

Ghostpine szigete már nem is látszik a partról. Solace abban sem biztos, hogy a távolság az, ami elfedi lakhelyüket, nem pedig valamelyik régi, csendes rejtőbűbáj, mely megvédi őket a külvilágtól, és jótékonyan takarja őket azoktól a káros lényformáktól, akiket magnixnak neveznek.
Ritkán léptek erre a földre. Nem volt rá szükség, hiszen Ghostpine mindent megadott a két gyereknek, amire szükségük lehetett. Azaz majdnem mindent.
Talán ez a kimondatlan hiány lehet az oka annak, hogy az alig hét esztendős Prudence megkörnyékezi a parton játszó, nála talán egy-két évvel idősebb gyerekeket. Nem gondolkozott sokat, amikor meghallotta őket nevetgélni. Szülei kellően elfoglaltnak tűnnek ahhoz, hogy legalább rövid időre elszakadhasson látóterükből. A frizbi, amit a csapzott szőrű, foltos keverék kutyának dobtak, épp az ő lába elé esett. Talán az is lehet, hogy nem véletlen sodorta ide a frizbit a szél, hanem ösztönösen, mágiáját használva ő intézte úgy, hogy legyen indoka bekapcsolódni a társaságukba.
A kutya farkát csóválva közelíti meg a kislányt, aki le is hajol hozzá, hogy megsimogathassa, mielőtt visszahajítaná a frizbit a varázstalan gyermekeknek. Persze emlékszik szülei intelmére – arra, hogy a magnixok veszélyesek lehetnek, nekik pedig el kell rejtőzniük előlük, mert nem értenék meg az életmódjukat. Arról, hogy a magnixok időtlen idők óta üldözik a mágiát, hamis Istenük nevében keresve valamit, amire hivatkozhatnak, ha ölni kell. Arról, hogy ezek a magnixok sosem fogják elfogadni azokat, akik különböznek tőlük, sőt, hogy nekik egyenesen felettük kellene állniuk. Arról, hogy a mosoly alatt gyanú lapul, hiszen a mágia, ami a Barbon családnak természetes, számukra, nem csoda, hanem fenyegetés. Édesanyjuk mesélt már eleget arról, hogy őt miként üldözték el. És végül pedig arról, hogy aki magnixok közé vegyül, az előbb vagy utóbb, de elárulja a sajátjait.
Prudence pedig ezt hitte is, meg nem is. Hinni akarta, hiszen a szülők mind ezt hirdetik. Sőt, még Solace is vakon hitt a szülői intelmeknek, és mindig nagyon óvatos volt azokon a ritka alkalmakon, amikor magnixok közé mentek. De mégis hogy lehet ártalmas bárki, akit egy kutya ennyire tud szeretni? A kutyák ösztönlények, és végül is ők tudják, hogy kik a jók, nem?
Nem telt sok időbe, hogy Prudence is becsatlakozzon a játékba. Minden eldőlt akkor, amikor lehajolt azért a frizbiért, és visszahajította azt. A foltos kutya, akinek mint később kiderült, Archie a becses neve, pár méterrel arrébb, a levegőben kapta el a játékszert egy bravúros ugrás után. A gyerekek pedig barátságosak voltak vele és érdeklődtek – érdeklődtek, hogy a környéken lakik-e, vagy csak látogatóban jár ide. Érdeklődtek, hogy van-e testvére, mi a kedvenc állata, szereti-e a tábortüzet, szokott-e iskolába járni, nekik van-e kutyájuk, és végül pedig, hogy fut-e velük versenyt addig a fáig. Prudence pedig válaszolt. Bátran és lelkesen válaszolt, hogy még nem jár iskolába, és otthon tanítják. Hogy itt laknak a környéken, és van egy bátyja, talán idehívhatná őt is játszani. A kedvenc vízi állata a vidra, mindig jókat mosolyog, ha látja őket a tóban. Kedvenc állata a levegőből a kolibri, és mindig nagyon várja a nyarakat, amikor láthatja őket, mert azok olyan picik és gyorsak. A kedvenc szárazföldi állata pedig az ártatlan szarvasborjú, akik mindig csodálkozva néznek a nagyvilágra. Hogy persze, szereti ő is a tábortüzet, és gyakran gyújtanak maguknak a szabad ég alatt. És ami a legfontosabb: hogy nagyon szívesen versenyzik velük addig a fáig!
A gyerekek, Pru-t is beleértve a kinevezett rajtvonalhoz álltak. Archie úgy ugat mellettük vidáman, mintha egyenesen rá osztották volna a visszaszámolást. Három… Kettő… Egy…
Lendületesen rugaszkodnak el a rajtvonaltól, velük együtt pedig Prudence is megindul lendületesen. Hajgumija megadja magát, és kipattan a helyéről, a haja pedig szétbomlik a szélben. Ő a legkisebb közülük, mégis fürgébb náluk. Csak Archie, a keverék kutyus tudja megelőzni őt. Már egészen biztos benne, hogy meg fogja nyerni ezt a versenyt.
És akkor Solace pedig úgy lép ki a célpontként kinevezett fa mögül, mintha mindig is ott állt volna. A fa félárnyékában áll karba tett kezekkel. Bátyja tekintetét Prudence még nem tudja hova tenni, mégis, valahogy ösztönösen mégis megijed tőle. Hirtelen torpan meg, alig pár méterre a győzelmet jelentő fától. Az egyik új barátja tovább szalad, és már ünnepli a győzelmet. De csak pillanatok kérdése, míg ő is észreveszi a mozdulatlan fenyegetést.
- Anyánk tudja, hogy itt vagy? – úgy sziszegi a fogai között, hogy a húga az egyetlen, aki hallja ezt. A lány vörösödő fejét a föld felé szegezi, de félszegen megpróbál felpillantani testvére szemébe. Tudja, hogy nem lett volna szabad velük barátkoznia, de végül is nem történt semmi baj.
- Csak kedvesek voltak. Nem csináltak semmi rosszat. – feleli azt, ami igaz. Hiszen tényleg nem csináltak semmi rosszat, csak játszottak. Archie, aki pár másodperce még boldogan csaholt mellettük, most megáll Prudence mellett, mint aki maga is érzi a feszültséget. Hagyja, hogy a kislány keze a kobakjára tévedjen, de a farkát már nem csóválja tovább. Az új barátai közül még hallja, ahogy egyikük megkérdezi, hogy minden rendben van-e, de csak egy félszeg mosollyal tud válaszolni nekik.
- A méreg is lehet kedves, Prudence. Ha ezt anyáék megtudják… - halkan, elfojtottan beszél, és minden szóval egyre közelebb lép. Hiábavaló volt édesanyjuk szenvedése, ha húga most magnixokkal barátkozik. Nem hallotta még eleget, milyen veszélyesek, kórosak lehetnek? Hát nem ér neki semmit családjuk szenvedése? Most, ahogyan ott állt Prudence előtt, Solace gyomrát összerántja valami idegen érzés, ami mégis olyan, mintha mindig is vele lett volna. A féltő düh eluralkodik rajta egy pillanatra. Archie fülei lelapulnak, és közelebb húzódik a kislányhoz.
- Anyát se bántották volna, ha nem félnek tőle. – a szavak mély igazságot rejtenek egy hét évestől. Mégis érzi az azonnali megbánást, ahogyan kicsúsznak a száján. Látja is az izmokat megfeszülni bátyja arcán. Majd pedig érzi a kezét a csuklóján, ahogyan elrángatja a magnix gyerekektől. Még egyszer visszatekint az új, majdnem barátaira, hogy eltátogja nekik, ne aggódjanak, ő csak a bátyja.

Solace ütése pontos, mint mindig. A gurkó élesen süvít Maddock irányába, hogy megakadályozza őt a gólszerzésben. A mozdulata megszokott, a rendszeres gyakorlások és edzések miatt már-már reflex. Az agresszív labda engedelmeskedik akaratának, és a rivális csapat kapitányának pályájára lép.
Nem bánta meg, hogy végül a kviddics mellett döntött a quodpottal szemben, bár rövid ideig mind a két sportba belekóstolhatott. Bizonyára a másik csapatban is megállta volna a helyét.
A quodpot mindig is sokkal népszerűbb volt az államokban, mint ez az európai sport, ami egyenesen különc választásnak számított. A szurkolói lelátók mégis megteltek, és kijöttek nézni őket.
Solace már második éve viseli a kapitányi címert, mégpedig eredményesen. Azt is pontosan tudja, hogy ezzel a kiváltsággal hogyan is kéne úgy viselkednie, hogy szeressék, és úgy vegyék őt körbe, ahogyan Prudence-t is. De nem képes arra, hogy ezt őszintén csinálja. Prudence népszerűsége megkérdőjelezhetetlen attól a pillanattól, hogy Ghostpine szigetéről követte őt az Ilvermornyba. Őszinte, szelíd, magabiztos, kedves és szerethető – képes úgy kapcsolódni másokhoz, ahogyan az Solacenak sohasem ment. Hiszen már bestiatanon is kerülik őt a lények. Kétségtelen persze, hogy ő is rendelkezik egyfajta karizmával, de ő mindig is az a személy volt, akit olyan közelségből lehet nyugodt szívvel csodálni, mint egy gleccsert vagy egy tűzhányót.
Nem lehet azt se állítani, hogy a kapitányi szerep önmagában taszító. Hiszen Maddock is kapitány. Maddockot azonban kedvelik. Ha Solace a gleccser vagy a tűzhányó, akkor Maddock a homokos tengerpart sekély vízzel, melynek tükrében bárki láthatja önmagát, még sem lehet benne rendesen elmerülni.
Maddock csak centikkel kerüli ki a gurkót. Hirtelen ereszkedik, a kvaffot szorosan maga mellett tartva. A sérülést elkerüli, a gurkó azonan kellően megzavarja őt abban, hogy megakadályozza őt a gól dobásában. Az ereszkedés után fél kézzel felrántja seprűje szárát, hogy újra emelkedjen, közben pedig továbbra is maga mellett szorítja a kvaffot. Csapattársait az ellenfél hajtói blokkolják, nincs kinek passzoljon.
A gurkó egy hajtűkanyart leróva visszafordul, célba véve az előbb elhibázott Maddockot, aki valószínűleg észlelte a veszélyt. Seprűjén előre dőlve repül tovább, hogy elkerülje az ütközést. Teste rászorul a seprű nyelére, fél kézzel azonban így is kihívás manőverezni. Az általa lerajzolt kanyar éles és kiszámíthatatlan.
Éppen csak Solace előtt vált irányt. A gurkó pedig épp csak egy szívdobbanásnyi idővel véti el őt.
Túl késő ahhoz, hogy a kapitány időben reagálni tudjon. A gurkó telibe találja seprűje nyakát a markolat illesztésénél, ott, ahol a terhelés a legnagyobb. A nyél bár nem törik ketté, a magaslati szél hangja pedig elnyomja a reccsenés hangját, Solace seprűje azonban nem engedelmeskedik többé. A süllyedés lassú, de biztos, a kontroll pedig elveszik.

Odakint minden fagyos és csendes. Bent viszont, Ghostpine szigetére épült házuk padlásszobájából a zord tájat kellő biztonságból szemlélheti. Ujjai a hideg ablakkeretre simulnak, mialatt becsukja azt, a tekintete pedig még egyszer végigfut a tájon. A Shagawa-tó jégtáblái mozdulatlanul feküdnek a félhományban, a szigetükhöz tartozó, keskeny stéget pedig vastagon borítja a friss hó. Erős a kontraszt a külvilág érzéketlen szépsége és padlásuk sivár, poros zuga között. Ő mégis erőt merít még utoljára a tájból, mielőtt elvágná magát tőle és nekiállna az újabb próbálkozásnak.
A padlásra rendezett szobájának asztalára gondosan kifeszített vászonterítő feszül. Az olajlámpás fénye visszatükröződik a réz mérlegről, a különböző alkímiai eszközök és hozzávalók közül pedig ezüstösen csillan meg a fény a Solace kezében tartott fiolán. Sok pénzt fizetett az unikornisvérért, melyet titokban szerzett be egy illegális hozzávalókra szakosodott piacról. Már rég nem gondolt arra, hogy mire is volt szükség azért, hogy ezt a kis üvegcsét most a kezében forgathassa. A kétely mégis mardossa; talán nem is a vér ára miatt, hanem annak a lehetőségétől, hogy talán átverték őt. Pedig már többször lemérte a fiola súlyát, hogy megegyezik-e azzal, amennyit ténylegesen nyomnia kell.
Óvatosan, de stabil kezekkel peckeli ki a fiola kupakját, az értékes, ezüstös nedűből egy keveset pedig egy kis üvegtálba folyat. Ez az első, hogy ilyen anyagot sikerült szereznie. Tudja, hogy tiltott – az iskolában szó sem lehetne arról, hogy akár elméleti szinten is foglalkozzanak ezzel. A lény nem őshonos errefelé, bár az idei bestiatan órákon mégis volt szerencséje személyesen is találkozni egy példánnyal. A hófehér szőrű állat ösztönösen tartott tőle, jobban, mint ahogyan a többi nem női diáktól. Pedig nem ártott volna neki. Talán érezte rajta a rossz vért, generációk bűnét, melytől annyira szabadulni akar. Ugyanakkor Prudence nem váltott ki belőlük ilyen hatást. A lány lelkesen fecsegett neki az élményéről, és hogy meg is lovagolhatta az egyik példányt. További bizonyíték rá, hogy naiv húga helyett is neki kell bűnhődnie, ha már akkor sem látja vérük bűnét, ha a történelem romjait az orra előtt húzzák el.
Ahogyan az ezüstösen csillogó, higanyszerű folyadék érinti az üvegtál falát, még mindig nem tudja, vajon igazi-e. Solace azonban hinni akar annak, hogy valódi. Egy hegyes tűvel megszúrja mutatóujját, bőre alól pedig egy kövér vércsepp serken ki. Saját vérét az unikorniséra cseppenti. Közelről figyeli, hogy milyen reakció történik. Azt mondják, az unikornis vére egyszerre áldás és átok – még a halál torkából is új létezést ígér, melynek azonban megfizeti az árát az, ki fogyasztja, amint az ajkai érintik a nedűt. Azonban neki nem életre van szüksége, hanem megtisztulásra. Vajon kaphat-e bűnbocsánatot, ha vérének bűnét akarja lemosni magáról, vagy csak visszautasítja véres múltját? Célja vajon szentesíti-e az eszközt? Ezt akarja tudni, ahogyan azt figyeli, a két anyag hogyan lép reakcióba egymással. Látni, ahogyan elkorhad a saját vére, amint érintkezik a másikéval – vagy azt, ahogyan az ezüst nedű bekebelezi a sajátját.
Azonban nem történik semmi.
Nem pezseg fel, nem korhad, nem vált színt, nem bűzlik, nem vegyül. Nem történik semmi.
Hiába hajol közelebb az anyaghoz, Solace önmagára marad ismét. Semmilyen alkímiai reakció nem indult be azok közül, melyeket ő felírt a saját jegyzeteibe. Egy pillanatra feszül meg csupán, amíg megküzd annak a valóságával, hogy tényleg át tudták verni. A vér, bár sokat fizetett érte, nem lehet valódi.
Nem bírja ki. Már biztos benne, hogy semmi sem valódi belőle, az ujját – azt, amelyiket nemrég felsértett – belemártja a nedűbe, majd ajkaihoz emeli azt, sóvárogva a megváltásért, mellyel lemoshatja magáról a rossz vért, árulóik és ellenségeik vérét. Az impulzus erősebb az akaratánál, és mélyebbről jön, mint bármilyen racionális gondolat, pedig már tudja, hogy becsapták. Érzi a hideg, fémes, de közönséges ízt, mielőtt azt felköhögné.

Idővonal ⥉
1988: Solace megszületett. A születési anyakönyvön már generációk óta a Barbon név szerepel.
1991: testvére, Prudence Barbon születése. Solace ekkor már érzékeny, visszahúzódó gyerek volt.
1995-1998: második varázslóháború Európában. Az Államokba a hírek lassan és szűrten érkeznek, de a Barbon család kielégülten, sőt, helyeslően fogadja az eseményeket. Solace számára zavaró ugyan a háborús eszmékhez való, családi hozzáállás, de ő még gyerek. Első emlékei között megragad a „tisztavérű” kifejezés.
1998: Prudence sokkal nyitottabbnak mutatkozik a világra. Egy alkalommal Solace rajtakapja, hogy korabeli, magnix gyerekekkel barátkozik. Bár Prudence még csak gyerek, a nyitott viselkedését fenyegetésként érzékeli. Úgy érzi, hogy még szigorúbban kell ragaszkodnia a vértisztaság illúziójához. Nem árulja el a szülőknek, de megfenyegeti. Ez az első törés kapcsolatukban.
1999: megkezdi tanulmányait az Ilvermornyban. Nem kifejezetten népszerű, de nem is kiközösített. Szorongását jól leplezi. Idővel sportolni kezd.
2001: egy tanulmányi project során fedezi fel a névhasonlóságot. Gyanakvásának otthon szót ad, és megismeri vérvonalának titkát.
2002: Prudence elkezdi a tanulmányait az Ilvermorny Varázslóiskolában. A kezdetektől fogva könnyen barátkozik, és látszólag következmények nélkül szembemegy mindazzal, amit a családja vall. Húgával a kapcsolata megromlik. Solace úgy érzi, hogy egyedül az ő vállait nyomja a családi teher. Megerősödik az elhatározása, hogy az ő sorsa az, hogy „kihordja családjuk bűnét”.
2003: ötödév elején elnyeri a kviddics csapatkapitány pozíciót, felváltva elballagott elődjét. Fegyelmezett, kontrollált vezetővé bontakozik ki, aki példamutatásával és teljesítményorientáltságával motiválja a csapatot. Az irányításban gyakran használ kézjelekkel való kommunikációt, ami lehetővé teszi számára, hogy a meccsek hevében is pontos utasításokat adjon. Nem nyernek meg minden mérkőzést, azonban mind ebben, mind pedig a következő szezonban a házuk nyeri el a kviddics kupát. A 2004-es, utolsó, döntő meccsén a seprűje egy baleset miatt összetörik ugyan, ennek ellenére a győzelem az övék.
2004: első kísérletei önmagán. Eleinte csak egyszerű főzetkísérletek, például koncentrációjának javítására. Ahogyan egyre többet tud, egyre merészebbek a kísérletek. Még tovább erősödik a vágya arra, hogy „megtisztítsa vérét”. Tényleg hisz abban, hogy van olyan mágikus mód, amivel le tudja választani magát a múlt mocskától.

Személyiség

A jégbe zárt tűz. Solace Barbon kívülről nyugodtnak és fegyelmezettnek tűnik, mélyebben a rétegek alatt azonban könyörtelen lángok munkálnak benne. A tüzet szégyen, vérvonaluk szégyene táplálja. Holott racionálisan tudja azt, hogy ő már nem tehet felmenői bűnéért, úgy érzi, kollektíven tartozik a társadalomnak, és ezért szenvednie kell.
Megszállottként kutatja a megváltást szégyenből építkezett tornyának magaslatán, melynek tetejéről szemléli a világot, figyel némán, és bár nem kifejezetten rosszindulatú, de ítélkezik. Nem eredendően gonosz, de befolyásolható, különösen a káros ideológiákra.
Tudja a különbséget jó és rossz között, érzi az éles határokat, és érti a szociális dinamikákat. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért a gondolatai és a cselekedetei nem mindig állnak összhangban egymással. Tisztában van azzal, hogy a benne megszülető gondolatokkal addig van biztonságban, amíg azok gondolatok síkján is maradnak. Gyakran teljesen máshogy viselkedik, mint amit valójában legbelül érez. Nem feltétlenül mások megtévesztése a cél vele (bár ez szempont kérdése), hanem inkább az, hogy valamelyest működni tudjon a társadalomban. Talán ebből kifolyólag, vagy talán azért, mert mindig vannak olyanok, akik megérzik az álarcát, nem kifejezetten népszerű a sikerei és csapatkapitánysága ellenére sem, de nem is kitaszított. Solace a társadalomban is a saját kis zord szigetén éldegél, amit távolról könnyű csodálni természeti kincsei miatt – benne élni azonban fájdalmas, embert próbáló és magányos.
Rendkívül kompetitív a sportokban, de nem igaz, hogy csak egy üres fejű izomagy lenne, amire tanulmányi teljesítményei bőven rácáfolnak. A tudásban azonban főleg önmagát szeretné legyőzni. A Tusára saját elhatározásból jelentkezik, hiszen a legerősebb, legjobb varázslók és boszorkányok kerülnek kiválasztásra. Talán azzal is igazolhatná valamelyest önmagát, ha sikerül nyernie rajta.

Merengő ⥉
Legjobb: semmi kirívó, semmi igazán meghatározó. Hétköznapi pillanatok arról, ahogyan repülhet, vagy úszhat a Shagawa-tó hideg vízében; győzelmi ünnepély, miután csapatával megnyerik a kviddics-kupát két egymást követő évben is; apró sikerek az élet minden területén.
Legrosszabb: vérvonalának mély megélése
Edevis tükre ⥉ saját magát látja "megtisztított vérrel", a mágikus elit tagjaként
Mumus ⥉ kitudódik és közszájon forog származása

Apróságok

mindig ⥉ sportolás (ezen belül is kifejezetten az úszás és a kviddics); megünnepelni egy győzelmet; nagy, nyitott terek; elmerülni a mágikus tudásban; hűvösebb időjárás
soha ⥉ magnixok, tétlenség, kudarcok, Prudence naiv világszemlélete, a "romlott vére"
hobbik ⥉ úszás, kviddics & kevésbé mókás önkísérletek
Malíciamutató ⥉ valójában saját maga ellensége a céltalan önostorozással
Százfűlé-főzet ⥉ bíbor színű folyadék opálos gyöngyözéssel; az első korty fanyar, majd édeskésen keserű némi mézes utóízzel.
Amortentia ⥉ égő zsálya és fenyő illata
titkok ⥉ kapcsolata a Barebone családdal és a scrourersekkel; mókás és haszontalan kísérletek önmagán
azt beszélik, hogy... ⥉

Beteg vagy szerhasználó. Vagy a szerhasználattól beteg. A megszállottsága is bizonyára innen fakad.
Republikánus-szavazó a családjával együtt. Amúgy foodstampen élnek.
Azért laknak szigeten, mert valamit nagyon rejtegetnek.
Nagyon furcsa a húgával, talán akar tőle valamit? Mi lehet az oka annak, hogy nincsenek jóban?
Ő Perselus Piton amerikai eljövetele.
Titokban animágus, valami hal lehet, azért úszkál annyit.
Vámpír vagy vérfarkas, és arra keres gyógymódot. Vagy talán azzá akar válni. Ő lenne az első tribrid.

titkos sor

Család

apa ⥉ Amity Barbon, félvér, 48 év
Amity nem fanatikus, ami Voldemort eszméit illeti – mégis, amikor eljutottak hozzá a hírek a britek háborújáról, megmozdult benne valami. Pedig minden hírt, minden információt egy torz prizma szűrőjén át kapott, mely megannyi igazságot eltakart. A féligazságokból és elhallgatásokból összerakott kép számára azt jelentették, hogy a világ végre visszarázódik olyanná, amilyennek lennie kell: ők fent, magnixok pedig lent.
Egy amish közegekből szabadult boszorkányt vett el, akinek nem volt semmilye a dühön és a gyűlöleten kívül, amit kitagadása óta magával cipelt. Amity pedig éppen ebbe szeretett bele. Hasonló sebeket hordoztak, és ugyanaz a gyűlölet fűtötte őket.
Bár Amity Barbon hivatalosan nem lépett be az új keletű, amerikai halálfalók közé, mégis ott volt az elsők között, akik támogatták a mozgalmat, amikor az európai mintát követve megjelent az Államokban.
Lánya, Prudence kedves, szép, és – amennyire ő tudja – problémáktól mentes. Mindig meleg hangon szól hozzá, de nem veszi őt elég komolyan. Fiával szemben azonban magas elvárásokat támaszt, mert benne látja a lehetőségeket – még akkor is, ha Solace ezt egészen másként látja.
anya ⥉ Mercia Barbon (née Norback), magnix születésű, 43 év
Ohio államban született mélyen vallásos, amish közegben, ahol az ordnung határozta meg szigorúan a mindennapjait. Rendszeres istentisztelet, a közösség vezetőjének prédikációjának meghallgatása, imádság, engedelmesség, a hit kérdés nélküli elfogadása, és a hochmut elutasítása. Először csak furcsának találta azokat a különös dolgokat, amik történtek vele – egy dühös méhraj például megnyugodott körülötte, a kicsorbult szekérkerék pedig megjavult. A kisebb csodák hatására azonban egyre gyanakvóbban néztek rá. Amikor betöltötte a 11 éves kort, már „gonosz lélekként” hivatkoztak rá, a közösség vezetői pedig rendszeresen megszégyenítették. Bár az egyik nagyanyja próbálta védeni, végül a közösségből elüldözték, amiben saját családja is szerepet vállalt. Azóta Mercia is elutasította a fundamentalista közösséget, a gyerekkorában történtek azonban mély, máig begyógyulatlan sebeket és folyamatos kettősséget okoztak nála.
Mercia csendes és visszahúzódó anya – Solace is örökölhetett tőle biztosan valamennyit temperamentumából. Azonban képtelen arra, hogy igazán kimutassa az érzéseit gyermekei felé.
testvérek ⥉ Prudence Barbon, félvér, 14 év
A két testvér olyan, mint az árnyék és a fény. Prudence minden, ami Solace nem – gondtalan, fesztelen, ártatlan, naiv és rendkívül népszerű. Viszonyuk egészen kicsi gyerekkoruk óta civódásokkal és nézeteltérésekkel teli. Az iskola óta kevesebb a közvetlen kapcsolatuk egymással, azonban a távolság nem csillapította a feszültséget. Solace szemében Prudence túl könnyen él, Prudence szerint viszont Solace vesz mindent túl komolyan. Mintha két külön bolygóról származnának. Minden ellentét ellenére utálatról nincs szó – Solace pedig megfogadta, hogy akkor húga helyett is bűnhődni fog vérvonaluk átkáért.
állatok ⥉ Scrivens, európai törpekuvik, 2 év

Családtörténet ⥉

Barebone – egy név, amit az amerikai varázslótársadalom nem felejt. Egyike voltak a leghatalmasabb Tisztogatóknak (scrourers), akik eredetileg a társadalom védelmét szolgálták ebben az új, még törvényektől mentes világban. Idővel azonban paramilitáns szervezetként nem csak bűnözőket vadásztak, hanem bárkit, akikért elegendő pénzt fizettek.
A Barebone család a 18. századra már nem rendelkezett mágikus erővel – erős hitük és gyűlöletük azonban generációkon átívelően fűtötte őket. Megannyi boszorkány és varázsló haláláért felelősek.
A 18. században Bartholomew Barebone elcsábította Dorcus Twelvetrees-t, majd a tőle szerzett információkkal leleplezte a varázslóvilágot az amerikai közösség előtt. Részletesen beszélt magnixoknak varázslényekről, varázslókról, boszorkányokról. Lerántotta a leplet az Ilvermorny Varázslóiskoláról, és megosztotta a legféltettebb titkaikat, például a helyszínét és működését. Beszélt a MACUSA működéséről, és történelmi példákkal támasztotta alá a varázslóvilág létezését olyan esetekben, ahol a varázslók beavatkoztak az eseményekbe. (pl természeti katasztrófával fedtek el mágikus konfliktusokat)
A Scourers-ek szétesése óta Bartholomew írása volt a legkomolyabb fenyegetés az amerikai mágusvilágra nézve. Még egy ellopott varázspálcát is be tudott mutatni. A Varázsvilág erre reagálva megpróbálta hitelteleníteni az írást, Dorcus Twelvetreest egy évre börtönbe zárták (bár ezt a varázstársadalom keveselte, és komolyabb büntetést követeltek), és megszületett a Rappaport-törvény.
1877-ben születik meg Mary Lou, Bartholomew egyenes ágú leszármazottja, az amerikai varázslóvilág egyik hírhedt alakja. A Második Salem nevű, fanatikus, mágiaellenes mozgalom vezetőjeként vált ismertté, és mélyen puritán, vallásos eszméket hirdetett. Meggyőződése szerint a varázshasználók természetellenes lények, akiket le kell leplezni, a mágiát pedig ki kell irtani a világból. A magnixok között karizmatikus, de kegyetlen nőként ismerték.
Mindössze 19 éves volt, amikor egy titkos kapcsolatból teherbe esett, ráadásul egy varázslótól, amit mindössze a terhessége alatt kezdett csak el gyanítani. Az ebből született gyereket azonnal árvaházba adta, akit Solomon Barbon-ként anyakönyveztetnek. Mary-Lou soha nem vállalta a gyermekét.
Ironikus, hogy évekkel később három gyermeket is örökbe fogadott – Credence-et, Chastity-t és Modesty-t. Mindhárom gyermekével kegyetlenül bánt, különösen, ha mágikus jeleket vélt felfedezni bennük.
Mary-Lou máig a mágiaellenes hisztéria és üldöztetés szimbóluma az amerikai varázslóvilágban.
Solace Barbon az ő leszármazottjuk – egyenesen Solomon Barbon örökségét hordozza vérében, mely megtörte a Barebone-ok mindaddig kifogástalan vérvonalát. Solomon nehéz anyagi körülmények között, lelenc gyerekként, de elvégezte az Ilvermorny Varázslóiskolát, felnőtt, és saját családot alapított. Anyai hagyatéka egy kicsi, egyszerű doboz egy megsárgult, régi lappal, melyen az alábbi idézet olvasható:

„Ne találtassék te közötted,
a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön,
se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló;
Se bûbájos, se ördöngõsöktõl tudakozó, se titok-fejtõ, se halottidézõ;
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli,
és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki õket az Úr,
a te Istened te elõled.”
5 Mózes 18:10–12
~ MLB

A Barbon család nem beszél múltjáról. Levetkőzték a puritán ideológiákat, és átvette a helyét valami más: a magnixok gyűlölete és a mágikus felsőbbrendűség érzete.
A nevük épp annyira eltérő Barebone-éktől, hogy ne legyen annyira egyértelmű a származás. Két magánhangzó hiányzik csupán, amivel épp annyira eltér, hogy kiejtve már nem is hasonló. Mégis, aki hajlandó elég mélyre ásni a mugli levéltárakban és archívokban, az meg fogja találni a Barbon-ok sötét örökségét.
A Barbon-család nem tartozik a mágikus elitbe, és nem is tartják magukat különösen többre, mint amit a világ visszaigazol számukra, azonban felső-középosztálybeliként törekednek egy látszatra, ahol a „helyes vér” számít.
A család Ely környékén lakik Ghostpine Islandon, a Shagawa-tó egy magnixoktól elrejtett, fenyvesekkel szegélyezett, zord és csendes szigetén. Mindkét szülő a MACUSA minnesota-i kirendeltségén dolgozik.

Megjelenés

magasság ⥉185 cm
testalkat ⥉ sportos
szemszín ⥉ zöld
hajszín ⥉ fekete
kinézet ⥉

Jellegzetes megjelenését az átlagtól eltérő, érdekes arcformája kölcsönzi. Első pillantásra nehéz hova tenni, másodikra pedig lehetetlen elfelejteni. A legfeltűnőbb talán a hosszúkás, kissé ívelt orra, mely szinte uralja arcképét, valamint a mélyen ülő szemei alatt húzódó, sötét karikák, melyek állandó árnyékként teszik melankolikussá kinézetét.
Oversized ruhatára talán szándékosan tompítja jelenlétét. Bő szabású, alaktalan darabok mögé rejti testét, így nehezebb észrevenni meglepően (bár házának csapatkapitányaként talán még sem annyira meglepően) sportos testalkatát.

avialany ⥉ Thomas Tapy

A tudás

varázslói ismeretek ⥉

Főzettan, alkímia: Solace kivételes érzékkel nyúl a főzetekhez. Nem csak követni képes a könyv szerinti recepteket, de ösztönösen ráérez, hogy mikor kell valamin módosítani. Különösen vonzódik az alkímia sötétebb, kevésbé tanított oldalához, és olyan eljárásokat kutat, amivel meggyőződése szerint "megtisztíthatja a vérét". Saját testét használja kísérleti alanyként. A kísérletek lassan, de biztosan nyomot hagynak rajta. Karikás szemei, nyúzottsága és fojtott jelenléte árulkodnak valamiről, amit a környezete talán nem is tud pontosan megfogalmazni.
Fontos tudni, hogy ezek a kísérletek hiábavalóak. A célja lehetetlen, elérhetetlen, elképzelhetetlen. Már-már nem is más az egész, mint egy megszállott rituálé.
Mágiatörténet: Keresi a mélyebb, ideológiai rétegeket az ismert történelemből, és érdekesnek tartja, hogy egy-egy esemény miként tartott össze vagy szakított szét mágikus társadalmakat, valamint hogyan alakultak át a hatalmi játszmák. Óvatosan kezeli a scrourers-ekkel és a Barebone családdal kapcsolatos tananyagokat, hiszen ezt személyes ügyként kezeli, melynek tétje van. Teljes mértékben elutasítja a múlt tisztára mosását, és nem hajlandó azonosulni velük.
Sport és párbaj: Első ránézésre senki nem mondaná meg, de Solace meglepően sportos alkat. Mentális megszállottságát testi erőnléttel tartja egyensúlyban. Jó teljesítményt nyújt a csapatjátékokban, bár inkább az önkontroll hajtja, mintsem a csapatszellem.
A sportból adódó reflexei párbajozás során is hasznára válnak. Nem utolsó párbajozó, a gyorsaság és célratörőség jellemzi.
Pálcaszakértelem: A pálca a varázslók és boszorkányok legfontosabb és legszemélyesebb kiváltsága, így természetesen neki eleget kell tudnia róla. Nem célja a pálcák szakértőjévé válni. Inkább kiváltsága megerősítéseként érdeklődik a pálcák egyedi tulajdonságai iránt.
Bestiatan: Nem teljesít kiválóan ezeken az órákon, de eljár bestiatanra is. Vannak olyan fajok, amik ösztönszerűen megérzik a testében és lelkében végbement, mesterséges torzulásokat, ezért tartózkodással vagy ellenségeskedéssel reagálnak rá.

titkos sor
titkos sor

Tálentum ⥉ alkímia
pálca típusa ⥉ 12 hüvelyk, dió pálca, magja rougarou szőre, enyhén merev; Shikoba Wolfe munkája
RBF ⥉
Transzfiguráció: V
Defenzív Mágia: K
Herbeológia: V
Főzettan: K
Bűbájtan: K
Mágiatörténet: K
Számmisztika: E
Sport: K
Bestiatan: E
Pálcaszakértelem: V

Egyéb

Egyéb ⥉ köszönöm a segítséget az ötletelésben Amynek, a pletykákban pedig a gangnek ♥