Alkimista labor

[- Köszönöm az órát, Romanov professzor! Most nem próbálnám fel őket, de az Ön módszere lényegesen jobbnak tűnik az enyémnél… persze főleg bűvölt acélt és rezet használtam… az nem módosítja olyan jól a lényegét. Szívesen beszámolok róla, hogy hogyan működnek.]

Alkímia

2005.09.29.

Tw: rasszizmus, nem useri vélemények.

  Egyetlen pislogással változik át az őszinte, érdeklődő mosolyom lesajnálóvá, amikor rájövök, hogy még itt tartunk, hogy olyan Alkímiai eredményekről beszélünk, melyeket bármelyik másodéves ismer, aki valaha játszott Csokibéka kártyákkal. Persze, nem Romanov hibája, hogy a rábízott végzősök javarészt elsős szinten vannak. Ettől függetlenül nem merül fel bennem a tanóra leadásának lehetősége. Egyszer talán tanulok belőle valamit.

 Amíg mások begyűjtik a jutalomfalatokat az egymegegyekért, a professzoron tartom a szememet. Nem sokat derítettem ki róla, azon kívül, hogy brilliáns elme és nőtlen- az utóbbi alapján nem lehet a dinasztiája kegyeiben. Nem a leginkább előnyös parti, de egy nőnek az én helyzetemben nyitva kell tartania a szemét. Talán beleolvasok néhány kínai könyvbe.

 Küldök egy kedves mosolyt a csodálatos Ms. Delacournak, amikor az kijavítja az egyik  egyszerűbbnek hangzó diákot. Gyűlölöm, hogy már házas, hogy annak ellenére, hogy varázslényvér folyik a testében, a mágiája felülmúlja az enyémet, ráadásul én is rajtafelejtem néha a tekintetemet. Persze, már az én vérem sem tiszta, ahogy a fémujjak kopognak az asztalon, erre nem is nehéz emlékeznem. Ostobaság lenne bármit adnom neki támogatáson felül, elvégre biztos, hogy ő lesz a bajnok- én a nevemet sem biztos, hogy bedobom. Ha nyernék, az egész világ ráébredne az állapotomra.

 Talán egy napon meggyógyulok valahogy, az Alkímia pedig nem rossz megoldás a haladáshoz. Flamel, és sokan mások megszegték, porrá rombolták az ismert határokat, és mi a halhatatlansághoz képest egy véralapú polymorph átok, amely méregként terjed néhányezer éve? Romanov ágya mindenképpen lehetne egy hasznos lépcső. Ahogy elnézem az arcát, a lelkesedését, talán nem is várnák törött üvegszilánkok, rothadó testek a lábamat azon a lépcsőn. Talán mozogna is felfelé, mint a molduk lépcsői, ha megfelelő identitást nyer.

 A roxfortosoktól mindenesetre nem vagyok elragadtatva. Nálunk az olyan buta lányok, mint ez a kettő, soha nem vették volna fel a tárgyat, az én iskolámban, a saját iskolámban pedig visszazavarom majd az ilyet vagy északra, vagy a tengeren túli dzsungelbe a vademberek közé. Az én iskolámba nem kerülhet majd be ilyen selejt. Az amerikai lány és  az indiai fiú, saját megszólalásaik alapján, talán maradhatnának. Talán az amerikai fiú is. A protézis? Semmiképpen. Lacroix annak ellenére is megtesz mindent, hogy mindenki undorral fordul el, aki ismeri a nevét- talán az öccse emelte feljebb, és ha van egy kis szerencséje, csak azután hal meg, hogy kiművelte magát.

  d’Aboville udvarlóján viszont rajta tartom a szemem. Ilvermornys diák, a kiállása alapján illik egy olyan szép nevű családhoz, mint a kedves kis francia  Daphné, akinek frank eleganciája pont olyan gyönyörűen táncol, mint a Bandera Nacional egy nyári szellőben a földek felett. Szórakoztató lenne látni, hogy mit szólna az a fiú…

 A szórakozásomról azonban elvonja a figyelmemet a másik amerikai… nem is igazán az, amit mond, bár az is beárazza, hanem az az undorító mód, ahogy beszél… visszataszító, ahogy a Sudaca beszélni mer itt, magas lóról, mintha a nyelv, amit beszélne, nem vademberek villás nyelvén vált volna torzzá, kevesebbé. Mocskos Panchito. A dzsungelben kéne lennie, azok között a falak között, ahová a portugál és spanyol nyelv halni jár. Persze, ahogy egy átok elnyeli az ép sejteket, úgy fojt minket az a rengeteg koszos ember kisebbségbe.

 Nem próbálkozom túl sokat a karkötővel, tökéletesen értem az elméletet mögötte, csak a tárgyra fókuszálok. Ahogy magamhoz veszem az ezüstöt, melyből rögtön tudom is, hogy ujjakat készítek, jobbat, mint a bűbájokkal készített jelenlegiek, eszembe jut az ezüstpor érzése a seben… a tudat, hogy túléltem, mégis meghaltam. Veszek egy mély levegőt, és leküzdöm a vágyat, hogy ráborítsam valamelyik ostobán viháncoló angol kurvára az ezüstöt, mikor eléri a hőfok a tetőpontot. Valószínűleg sikerül nekik maguktól is- amellett, hogy szórakoztató lenne, érdekes lenne tanulmányozni a forrásban lévő alkímiai ezüst pontos mágiafiziológiai hatásait az emberi test szövetein.

 Lesajnáló pillantással nézek a késő lány felé, és félig-meddig számítok rá, hogy csatlakozik a kiérdemelt büntetését ignorálva valamelyik ostobán csicsergő csapathoz, de amikor legközelebb felé nézek a forrásban lévő ezüstről, elfelejtem egy pillanatra a gondolatot, hogy hogyan hangozna annak a nyomorultnak a spanyolja, ha Torquemadaként lekényszeríteném a forró fémet eretnek torkán, hogy ne gyalázza tovább a hangja ezt a világot. Ez talán az első nem halott emberekhez vagy építészethez kötött dolog, ami lenyűgöz. Miféle mágia ez? Nem sima pálcanélküli mágia, az nem védené meg a megégéstől… de a második gondolatom, a metamorfmágia is valószínűtlen. Ha csak megfogná a forró üstöt… de ez lehetetlen. Talán kobold mágia? Nem, nagyon magas és szép, nem lehet benne koboldvér- és még ha mesterei is a fémnek, kétlem, hogy erre képes lenne a legjobb is.

 Kinyitom a számat, de túl messze van, hogy halkan kérdezzem, és kell a professzor jóindulata. Nem akarom megzavarni, mert bármi is ez, lenyűgöző koncentrációt igényel.

 Kissé legyőzve érzem magam, ahogy az üstben kezdek dolgozni a protézis ujjakon. Tudom, hogy soha nem zongorázom többet, mert bármilyen ügyesek lesznek, nem fogom érezni őket, de ha másra nem is jók, baj esetén visszaolvaszthatom őket, és még két napra elég életet nyerek a két ujjért. Ez vezérelt az ékszerpakolásnál is; mindet szeretem, mind különleges, de egy napon talán mindent pénzzé kell tennem. Utálatos gondolat, de a szörnyeteg ellátott az ösztönnel, mellyel egy farkas lerágja a lábát, mely csapda fogai közé akad. A túlélés mindenek felett áll, amíg élek, nem vesztettem.

 Nem nehéz befejeznem az ujjakat, még úgy sem, hogy közben több pillantást vetek a lányra, aki a fémen dolgozik a kezében. Egyszerre vagyok irigy rá, és érzek csodálatot felé. Persze ellenállok a vágynak, hogy odamenjek, hogy őszinte legyek vele, megismerjem a mágiáját, és talán többet adjak magamból néhány szónál. Gyengeség a jóság, ártatlanság, az őszinteség pedig a bárányok luxusa. Én csak az alakját viselem egynek, mikor fogy, mikor telik a Hold. Ostobaság lenne elfelejtenem, és csak egy apró hiba kell a láncokhoz, hogy valaki pórázon vezessen örökké.

 Azért hagyom egy kicsit elidőzni rajta a szemeimet. Minden holtan született lehetőség egy újabb kő valaminek a falaihoz.

 Végül nem is teszek más gesztust, amikor kimegyek, csak egy mosolyt engedek meg  Daphné udvarlója felé. Fekete rózsa hagymája, mely talán vörössé virágzik, fekete szirmokkal a vörösek alatt. És hogy mi hasznom van belőle? Talán csak érezni akarom az illatát, gyönyörködni a szépségében, hogy azután a lánynak adjam, és mosolyogva ökölbe kényszerítsem a kezét a töviseken. Érezzem a keze remegését, a visszatartott könnyeket, miközben megszagolom a vörösfeketét.

 Végülis, az értelmetlen, céltalan dolgok is szenvedélyt gyújtanak, fényt adnak a sötétségben. Miért ne gyújthatnám őket mások véres virágaiból?

 Felveszem a legkedvesebb mosolyomat, ahogy a professzor asztalához lépek. Kicsit a hajamat is hátraigazítom a szabad jobb kezemmel. Ma is ballal fogtam a pálcát, megmaradt ujjaim között szorongatom a kihűlt protézist, melyet egybefűztem fehér ezüstlánccal.

  - Köszönöm az órát, Romanov professzor! Most nem próbálnám fel őket, de az Ön módszere lényegesen jobbnak tűnik az enyémnél… persze főleg bűvölt acélt és rezet használtam… az nem módosítja olyan jól a lényegét. Szívesen beszámolok róla, hogy hogyan működnek.- egy kedves, tudásszomjas lány mosolya. Nem valakié, aki a magáévá tette az ezüstöt… az  elszármazott sípjára nézek… mennyit hígult az őseim vére, akik az összes ezüstért, aranyért vérrel mosták a földeket. A dzsungel gyengevérűvé, üresfejű naplopóvá tette a legnagyobb hódítók fattyait. Szégyen, hogy a mi nyelvünket beszélik.

 Nem töröm meg a kedves mosolyt, amit erre az igazán termékeny földre villantok, ártatlanul. Hasznosabb dolgokra hivatott ez a föld, mint rózsák… talán forrást rejt, mely megfojtja a szörnyet bennem, talán egy vár alapjait. A földek elfoglalása mindig is a népem legjobbjainak sajátja volt, legyenek bármilyen észak-keleten.

 - Az a fiú furcsán köszönt el Öntől. Persze biztosan viccelt, ahogy a fehér emberekre tett megjegyzéssel is… Que tenga un excelente día, Professor Romanov! És köszönöm még egyszer az órát! Nagyon tetszett.- még mindig mosollyal az arcomon hagyom hátra a professzort.

 Hosszú idő, amíg egy virág kivirágzik. De egy jó kertész elégedett a virágzás minden pontjával.

[Ishidát]

ouroboros

2005. szeptember 29. csütörtök

Diszkrét biccentés keretében üdvözlöm a mellém csapódó Ishidát, akinek a jelenléte máris emelte a helyiségben tartózkodók intelligenica átlagát. Nem csoda, hogy az értelmesebb válaszok egyike is tőle érkezik, dacára annak, hogy nem ezen a tálentumon tanult a mi intézményünkben. Talán egyesek tanulnak majd tőle némi önfegyelmet és helyes magatartást a tanóra kapcsán, és megtanulnak példája alapján viselkedni. Hallottam, hogy Romanov nagy koponya, nem szeretném elvesztegetni azt a lehetőséget, hogy tanuljak tőle, de nehéz a csitrik vihogása mellett koncentrálni. Pedig ennél mindkettőből többet néztem ki.

Annál kevésbé örülök annak, hogy Fuentes is úgy dönt, hogy a mi illusztris társaságunkhoz csapódik, hogy az Ilvermorny tanulóinak blokkja egységes klikkbe rendeződjön vele az órán. Nem igazán tudok kiigazodni rajta, mert tudom, hogy nem olyan hülye, mint amilyennek tetteti magát, de akkor miért űz sportot ebből? Remélem, a tárgyat nem azért vette fel, hogy új módszereket találjon arra, hogy a droglaborjukat fejlesszék, mert akkor csalódni fog. A másik opció, hogy azért vette fel az alkímiát, hogy szánt szándékkal, engem idegesítsen jelenlétével és érthetetlen nyelvével, mert nem elégedett meg még azzal, hogy egy hálókörletbe zárva immáron hetedik éve konstans az agyamra megy.

Pálca nélkül, a kezemmel próbálom meg elgörbíteni a tárgyat, amit a professzor körbead nekünk, még nem is sejtve, hogy ez a szimbólum milyen hatással lesz az életemre. Találkoztam már az anyaggal tavaly, és meg is kíséreltem elkészíteni, de az eredmény nem volt megfelelő, az ötvözetem pedig szétesett az utolsó fázisban. Legalább most lesz alkalmam kijavítani azt, amit tavaly elrontottam. Elidőzik a pillantásom a kígyón, ahogyan visszaáll eredeti formájába, majd tovább is adom azt, és inkább az instrukciók olvasásával töltöm az időm.

Sajnos nem emlékszem arra, hogy mi volt a pontos, tavalyi recept, de érzem, hogy valami különbözik a mostanin. Ezek az instrukciók kézzel írottak, nem pedig nyomdaiak, és biztosan sokkal részletesebbek annál, mint amiből mi dolgoztunk. Romanov professzor elkényeztet minket. Talán a holdkövem nem volt elég por állagú? A hőfokkal lehetett a probléma? Nem, az arányok ismerősek, vagy mégsem?

Az utasításoknak megfelelően kezdem el a tervezést. A skiccen egy Baphometet ábrázoló mandzsetta gomb van, ami majd jól fog kinézni a Halloween jelmezemhez. Elég kicsi, kettő is ki fog férni a rendelkezésre álló anyagból, és még sok is lesz. Arányosítom a szükséges anyagmennyiséget, egyelőre papíron, majd nekilátok a munka gyakorlati részének is, miután a raktárból kiveszem azt, amire nekem szükségem van. A többiekhez képest talán kicsit lemaradva – a számolást kétszer kellett megismételnem, hogy biztosan helyes eredményeket kapjak.

Morgenstern elpattant őrlője éppen csak nem talál arcon. A munkában elmerülve észre se vettem, hogy a szomszédos, az óra elején még biztosan üres padnál foglalt helyet. Az őrlő a padom alá, a cipőm mögé gurul. Lehajolok érte, hogy visszaadhassam jogos tulajdonosának.

- Nem történt semmi. - halkan koppan asztalán az elvadult eszköz. Fordulnék vissza a saját munkámhoz, az okkami tojások héja hamarosan megfelelő állapotban lesz a következő fázisra. Vissza is kell fordulnom Morgensternhez, mert nem tudom, hogy mit látok, és nem akarom elhinni azt, amit látok. Ez miféle mágia? Miért az ujjait használja, és mi történt velük? Hallottam, hogy sokan őt tekintik a legesélyesebbnek a Roxfort női bajnokaként. El nem tudom képzelni, mivel fogunk szemben állni ellene.

Visszafordulok a munkámhoz, hogy behozzam az időbeli lemaradásom. Nagyrészt mindenki elmerült az alkotásban; Annie és Gemma is képesek hozni azt a viselkedést, ami elvárt tőlük, és még Miguel is kussban van végre. Ellenállok a késztetésnek, hogy kijavítsam Ishida és Varvara hibáit; még ha a fókuszom elsődlegesen a saját munkámon is van, azért látom azt, hogy mitől nem lesz tökéletes a munkájuk. Nem az én dolgom, nem kérték a segítségem, nem kell mindenbe beleszólnom. Így is az utolsók között végzek a két, teljesen ugyanúgy kinéző, Baphomet-ábrás mandzsetta gombbal.

[Alkímia óra]

Alkímia óra

Hatod- és hetedév

2005. szeptember 29.

hangulat

Érdeklődve hallgatom, ahogy a többiek érdekesebbnél érdekesebb alkímiai tárgyakat sorakoztatnak fel, és bár tényleg lenyűgöző válaszok hangzanak el, a vége felé kezdem kicsit butának érezni magam. Nem csak azért mert nem tudtam olyan szépen részletezni az általam mondott Bölcsek kövének a tulajdonságait, hanem azért is, mert még csak hallomásból sem ismerek több hasonló tárgyat.
Mikor a prof végre kiadja a feladatot, megrázom a fejem, hogy megpróbáljak megszabadulni a kellemetlen érzéstől és emlékeztetem magam, hogy mindenkinek más az erőssége - nekem például többek között a Bájitaltan, ami miatt pedig valószínűleg nem fogok sok nehézségbe ütközni az ezüst elkészítésekor.
Kezembe veszem hát a lefordított pergament és figyelmesen elolvasom a feladatot és pár percig gondolkodom, hogy mit készíthetnék, majd még egyszer átfutom a hozzávalókat, mielőtt a raktárból a munkaasztalomhoz hoznám őket. Feltűzöm a hajam, hogy ne zavarjon a koncentrációban, illetve a kósza hajszálak biztosan ne kerüljenek a kotyvalékomba, és feltűröm az ingujjamat is, így munkára készen állva elkezdek tervezni.
Arra gondoltam, hogy egy medált készítek magamnak, amit a Rokuro által megemlített talizmánok ihlettek meg. Egy kör alakú, érme nagyságú amulettet vázolok fel egy darab pergamenre, amin a Triquetra látható, ami egy ősi kelta szimbólum. Magával a rajzolással nem bajlódok sokat, tekintve, hogy egy elég egyszerű dolgot fogok készíteni, ezért aztán elég hamar nekiállok a valódi munkának.
Biztos ami biztos újra átolvasom a feladatot és ellenőrzöm, hogy minden hozzávaló az asztalomon van-e, majd rákoncentrálva az ezüst elkészítésére, kikapcsolnak az érzékeim. Nem jutnak el hozzám a körülöttem lévő zajok és gyakorlatilag csak az előttem lévő eszközöket látom.
A professzor által leírt lépéseket gondos precizitással követem végig és az ott felvázolt hatásokat meg is kapom - a fehérarany színű izzást, majd a kékes derengést is. A pálcámmal lassan, óvatosan megformázom a medált, rajta egy külső körrel és a kelta szimbólummal. Minden figyelmemet a munkára koncentrálom és mikor az óra vége előtt egy kicsivel végre elkészülök, fáradtan egyenesedem fel a görnyedésből és nyújtózom egyet, aztán jelezve, hogy végeztem, megmutatom Romanov professzornak a medált.
Óra után boldogan hagyom el a termet, a munkámat nézegetve és fejben már azon gondolkodom, hogy van-e valamim, amire felfűzhetem, vagy vennem kell valahol egy láncot, illetve bőrcsíkot, hogy hordhassam az új nyakláncomat.

[i'm the coldest]

U N D E R  Ω  P R E S S U R E

under

                     pressure
                                                   i can promise
                                                                                      i'm the coldest

+16! szégyenítés, maximalizmus
        Az idő könnyen és lelki nyugalomban telt - aligha volt részem hasonlóban hosszú ideje már. Ennek alaphangulatát megadta, mikor már a hevítéshez értem, és kihűlő kezeimmel a padra támaszkodva kezdtem figyelni a folyamatot. Talán ezt is megpróbálhatnám.. de az öt pont fájó szégyenként visszatart attól, hogy olyasmire vállalkozzam, aminek sikerében kevésbé vagyok biztos, már csak a társaim biztonságának érdekében is. Barbon nem emelt szót ellenem, de természetesen épp elég liberális széplélek ül közöttünk, aki ha igazán megerőltetné magát, állíthatná, hogy bántalmazom őket.
        Elvárásaim mostanra, akár fogalmazhatunk úgy is, hogy megszűntek, pedig aligha volna érdemes nem épp Quintont megjelölnöm a csalódás mértékegységének - ez az egész tanév legalább három quintonnyi nepotizmussal és értelmetlen egyenlőségi propagandával ajándékozott meg bennünket. Eleinte még csak-csak remélhettem, hogy a vendégek majd a színvonal emelkedéséhez vezetnek szigorúbb tanrendjeikben őket a haladásra kényszerítő mentalitásukkal - ez a remény mostanra, akár ügyetlen és túl lelkes alkimista kezében a higany, úgy elillant, mintha sosem lett volna. A szégyen az persze megmarad, abból mindig bőven marad, és ha kis hiányát is éreznénk, elég végigtekinteni a csoport összetételén - bármelyikén, amelyikben épp vagyunk.

        Tisztán értem, hogy Romanov professzornak kötelessége az elesettek ápolása, és hogy a kafarnaumi úton egészen olcsó a hazudott empátia gyengébb képességű embertársaink felé (mintha ezzel el is ismernénk, hogy a pozitív diszkrimináció épp csak annyira kegyes, mint eltagadni a lehetőséget valaki elől, hogy hibáit megismerje) - de ennek ellenére kifejezetten idegesít ez az alázatossága azon diákok iránt, akik arra sem érdemesek, hogy az ajtót kinyissák előtte. Ishida sensei biztosan emlékeztetne most a közösség szolgálatának valódi kvintesszenciájára, de én igencsak messze vagyok a sensei türelemtől, és a hetedik éve tartó megvetésemnek is készíthetnék egy edényt akár mindazok számára, akiket az általam preferált és megálmodott 'Tiltott Rengeteg' házba kellett volna a Süvegnek osztania. Ez a probléma mostanra legalább megoldotta volna önmagát.. Bár Jenkins és Tuffin legalább a hallgatásban kitüntetik magukat, ha egyéb kiválóságnak híján is vannak.
        Hamarosan elérkezik az idő a tárgy megformázásra - de már tudom, hogy el fogok térni a megrajzolt mintától. A görbe kis vonalak nem tűnnek elég.. fenségesnek egy olyan fontos fegyver számára, amelyet díszíteni szolgálnának, és ettől rögtön elfog valamiféle halvány megérzése a kudarcnak ismét. A jelenlévők bizonyára már úgy távoznak ebből az intézményből, hogy meggyőződésükké tették, hibázni emberi dolog, sőt, már-már elismerendő bonding, de rajtam nem fogott a Roxfort hazudott, messziről bűzlő esélyegyenlősége. A valódi liberalizmus szükségesen kegyetlen a gyermekeihez, ha fel nem is falja őket: ha valóban mindenki egyenlő, akkor senki sem az. Talán érdemes volna ezt szem előtt tartanom a Tusával kapcsolatban is - nem okozna nehézséget a teremben ülő majd összes diák hirtelen kivégzése, amely többek között épp Romanov professzor érdeme, de.. Nos, a kétségeim hangjait ezúttal is a munkával fogom elnyomni. Erősebb vagyok önmagamnál is.. főleg a kudarcot langymeleg korszellemként felmentő empátia nélkül.

        Vigyázva veszem a kezembe a forró ötvözetet - bár biztos vagyok benne, hogy ez nem igényelné, hogy legyek tekintettel az érzéseire vagy a.. triggereire? Így nevezik őket, bár ennek a gondolata is szánalomra méltó - akkor biztosan, ha nem épp ilyesmivel dolgozom, ami a képességeim ellenére is megköveteli a precizitást. Az első pillanatban még érzem hőfokát, aztán igazítom utána a tenyerem és ujjbegyeim felszínét: sosem tartottam talán még így csodát, ilyen.. könnyen, mégis, ilyen megindítóan. Az első naginatám okozhatott hasonló megindultságot, és kis híján most is az arcomhoz érek, hogy a letaglózó eufóriában a fülem mögé simítsam a hajam.
        Olyannak tűnik, mint egy rég elveszett játék, amelyet most leltem meg - úgy hajlik és formálódik a kezem nyomán, akár az elmém kívánsága szerint a testem. Szoros azonosságot érzek az anyaggal: talán én is ötvözete vagyok a mágiának és természetnek, ha ezek nem is válhatnak el egymástól soha igazán. Mikor közelebb hajolok hozzá, rögtön érzem, hogy az arcomra nem ügyeltem, de mégsem tudok ellenállni a teremtés kicsi, de lelket betöltő folyamatától.

        Csak mikor már a charm nagyja elkészült, felvette a maga vércsatornáit a körmeim formái után - hogy majd kintsugivá egy másik foglalkozás tegye, mintegy kritikaként arra a közegre, amely formálja, és amely nem érti a sérülés mélységét, nem él együtt vele, csupán ünnepli - csak akkor veszem észre a számomra még idegen lány tekintetét. Nem tudom, mennyit értett az egészből, és ez valóban nem kritika az azt amúgy is aligha elérő oktatását illetően (látva a legtöbb francia hallgató csoportmunkára vagy küzdelemre mutatkozó igényét): de nem fordulok el tőle, ahogy Barbon pillantása elől sem. Sok minden miatt érzek szégyent - ennek az országnak a kishitűsége, nagyságot felzabáló középszerűsége, diákjainak butasága miatt, de a képességem, vagy épp származásom nem tartozik ezek közé. Traverse is csak tanult belőle, és mindig örömmel tölt el egy konfliktus: a konfliktus az, amelyben erősödnek az emberi kapcsolataink.
        Az óra végén magam is odalépek, hogy megmutassam Romanov professzornak az elkészített, talán a hozzám kevésbé illően gazdag díszítésű charmot Amaterasuról - biztos vagyok benne, hogy őt nem gátolja a munka értékelésében egy másik korszak vélt propagandája. Nem mintha gondot okozna bármi külső erőnek leigázni Angliát.. de talán ezek miatt a vidám gondolatok, vagy a nyelvtudás csekélysége miatt nem értem Fuentes mondatait, csak az indulatot, amelyet gerjesztenek. Ki tehetségében nem tűnik ki.. a feltűnést választja, ha már az amerikaiak nevelték. Büszkék lehetnek rá, ahogy mi is a vélt liberalizmusunkra: kitüntet minket ez az évezred, ha az előzőt már mindketten elvesztettük.

[Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam]

Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam

2005. 09. 29. csütörtök délután
közvetlen a Griffendél-Mardekár mérkőzés előtt

Az óra utolsó tizenöt perce hamar eltelik – hamarabb, mint ahogyan néhány hallgató végzett volna a munkával.

- Köszönöm szépen a figyelmet és a munkát. A következő héten fémötvözetek szétválasztásával fogunk foglalkozni. Kérem, hogy addig olvassák el az alkímia ősi művészete és tudománya negyedik fejezetét. – különösen, akik idén tanulnak először alkímiát. Nem épp a leghálásabb feladat ilyen különböző szinten lévők oktatása, mert csak sejtéseim lehetnek arról, hogy kinek számít túl könnyűnek az anyag, és ki az, aki még nem tudott felzárkózni a szintre.

Összeráncolom a szemöldökeimet, amikor az egyik amerikai diák, ha jól emlékszem, Fuentes a neve, egy igen sajátos, de nem pont szerencsés gesztussal ajándékoz meg. Akadtak morbidabb alkotások, de egyik se személyesen nekem szólt. Nem tudom hova tenni ezt az ajándékot, ahogyan a fiú viselkedését is. A karma ennél sokkal furfangosabb módon működik, jelen esetben biztos vagyok benne, hogy semmivel sem érdemeltem ki a provokációt. Talán nem is velem van gondja a diáknak, hanem valami más problémája van.

Nem értem a spanyolját, de azt érzem, hogy semmiképp se lehet pozitív, ami kiszalad a száján. Megköszönöm a sajátos ajándékát, és csak azután nézem meg alaposabban, hogy már az ajtón kívül van. Még épp elkapja a tekintetem, ahogyan Mr. Barbon meglegyinti a tarkóját. Szólnom kéne érte, de tudom, hogy nem fogok. Elegendő lesz, hogy jelzem a problémát Madrigal igazgatónak. A legjobbnak azt látom, ha nem veszem fel a provokációt, és nem öntök olajat a tűzre.

Tanítani jöttem ide, hogy átadhassam a tudásom. Semmiképp sem szeretnék senkit kizárni belőle, aki erre igényt tart. De ha nem változtat ezen a modoron, akkor nem fogom szívesen látni az óráimon.

A gondolatokból Ms. Salamanca zökkent ki, miután eltolom az ajándékot. A Beauxbatons diákjai egyértelműen magasabb szinten vannak, mint a többiek, egy-egy amerikait kivéve. Tudom, hogy nehéz lesz lenyűgözni őket, és jogosan kérik számon tőlem, ha az oktatásom minősége nem éri el az övéket. Segített a levelezésem a volt professzorukkal, hogy legalább azt átlássam, nagyjából milyen ismereteik lehetnek.

- Feltétlenül számoljon be az eredményekről, Ms. Salamanca. – mosolygok rá az asztalom mögül. Tényleg kíváncsivá tesz, hogyan fog működni neki az ötvözet. Különös öröm az, hogy a tanultakat máris felhasználja valamire, ami fontos neki. Főleg, hogy az mediatikai jellegű.

- Bizonyára viccelt. További szép napot Önnek. – köszönök el tőle, hogy a következő órámat az értékelésekkel töltsem.

Anne-Rose Tuffin

Örülök, hogy a nyári olvasmányok nem voltak hiábavalóak. A munkája nem tökéletes, de első próbálkozáshoz képest jól teljesített. További gyakorlással és rutinnal biztos vagyok benne, hogy képes lehet hozni a tökéletes eredményt. Bár nem gondolom, hogy szándékos volt, a tanórát viszont zavarta – kérem, ha nem szeretné, hogy külön ültessem Önt barátnőjétől, a továbbiakban figyeljen jobban az óra rendjére.

A tanórán megjelent: 5 pont

Minden körben írt: 10 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 10 pont

Érdemjegy: V

Chikara Tetsuya

Az elsők között végzett a munkával, a készített ékszer pedig mutatós darab, de szerintem Ön is tudja, hogy nem tökéletes. A hőfokra érdemes jobban odafigyelni, illetve nem kísérleteznék a fülbevalók törésével és hajlításával. Néhány alkalmat biztosan ki fog bírni a mágiája, de nem lesz tartós.

A tanóra alatt illetlenségnek tartottam megkérdezni, de tudja-e a nevét annak, aki a lábát készítette?

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 10 pont

Érdemjegy: V

Inés de Saint-Vinant

A gyakorlati feladattal sajnos nem sikerült végeznie a tanóra végére. Amennyiben oktatási módszeremmel kapcsolatban van észrevétele vagy kritikája, kérem, jelezze számomra; minden építő jellegű visszajelzést örömmel fogadok.

A tanórán megjelent: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Lolita Delacour

Az óra gyakorlati részén kiszabott feladatot sajnos nem tudta befejezni, amit nagyon sajnálok. Az elméleti részen adott válaszai azonban kifejezetten alaposak és színvonalasak voltak. Kifejezetten bátorítanám Önt arra, hogy foglalkozzon tudományos jellegű témákkal, mert láthatóan megvan hozzá a készsége és az érdeklődése is.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 10 pont

Érdemjegy: nincs

Miguel Fuentes

Az órai munkája kiváló, de ezt minden bizonnyal Ön is tudja. Nem szerepel a neve az eddig alkímiát tanultak címsorában nálam. Ha valóban most kezdte, akkor érdemes foglalkoznia vele. Tehetsége van.

Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a stílusa mellett, ami az órai megjegyzéseihez társult. Nem tudom meghatározni, hogy személyemmel, esetleg a tanóra minőségével van-e problémája. Ha ez áll a háttérben, akkor kérem, jelezze nekem. Ha valami más a probléma, és segítségre vagy tanácsra van szüksége, akkor is szívesen meghallgatom.

Szeretném megkérni, hogy mellőzze a későbbiekben, hogy olyan nyelven szól hozzám, amelyről tudja, hogy nem értem, ez ugyanis sem a közös munkát, sem a kommunikációt nem segíti.

Az órai teljesítményét K (Kiváló) érdemjeggyel értékelem. Ettől függetlenül Madrigal professzor már várja Önt az általa kiszabott büntetőmunkára.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 15 pont

Érdemjegy: K

Solace Barbon

Munkája hibátlan, nem tudok belekötni, és az alkahest említése is érdekes volt. Látszik, hogy már van előképzettsége a tantárgyamból.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 15 pont

Érdemjegy: K

Siddhartha Suduri

Sajnos a gyakorlati feladattal nem sikerült végeznie óra végére, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy mit fog alkotni.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Варвара Чернов

Работа для первого раза — превосходная. Насколько я вижу, вас нет в списке учеников Ильверморни, изучавших алхимию, мисс Чернов. Изготовленная вами чернильница эстетична и с художественной точки зрения. В следующий раз, однако, стоит дольше перемешивать смесь.

Что касается вашего замечания о Чернобыле — в теории оно очень интересно, однако я почти уверена, что на месте катастрофы не было волшебников.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 10 pont

Érdemjegy: V

Megjegyzés: A tanórát nem vette fel. Kérem az adminisztrációt, hogy pótolják az utólagos tantárgy feliratkozást és írják jóvá az adminisztrációs terhet (-10 pont).

Alma L. Remington

Az elkészített medálra méltán büszke lehet. Figyeltem munka közben, és nem láttam, hogy bármilyen nehézséget okozott volna a feladat végrehajtása. Feltételezem, hogy Oakley professzor óráján is hasonló precizitással dolgozik. Joggal lehet magabiztosabb a tudásával és a képességeivel kapcsolatban, a munkája ezt maradéktalanul igazolja.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 10 pont

Érdemjegy: V

Daphné D'Aboville

Bár az óra elméleti részéhez nem fűzött megjegyzést, a gyakorlati részen tanúsított munkája megcáfolta Önt. Öné a kevés K érdemjegyek egyike. Bárkinek is szánta a karkötőt, biztosan boldog lesz tőle. Érdemes jobban elmélyednie a szakterületen, láthatóan van érzéke hozzá.

A tanórán megjelent: 5 pont

Gyakorlat: 15 pont

Érdemjegy: K

Holden Echohawk

Sajnálom, hogy nem készült el az órai munkával, pedig mindenképpen érdekes lett volna a nyílhegy. Kérem, jelezze, ha egy másik alkalommal ismét megpróbálkozott volna vele.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Maisie Jackdaw

A gyakorlati résszel sajnos nem készült el időben, és a figyelme is többször elkalandozott. Amennyiben ismét megpróbálná a jövőben, kérem, jelezze – a rendelkezésre álló idő jobb kihasználása érdekében nyugodtan hozhatja az elkészítendő tárgy tervét előre.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Ophelia Langley

Nem tudta befejezni a testékszert a rendelkezésre álló idő alatt. Amennyiben egy másik alkalommal újra megkísérelné, kérem, jelezze.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Gemma Jenkins

Ahogyan azt már barátnőjének is említettem, a tanórát, különösen az elejét zavarta. Nem gondolom, hogy szándékos volt, ettől függetlenül kérem, hogy ezt a következő órán mellőzze. Maguk már nagykorúak. Igyekszem felnőttként kezelni Önöket, és nem szeretném szétültetni Önöket.

Ettől függetlenül a munkája kielégítő. A tanácsaimat a gyűrű elkészítésével kapcsolatban szépen felhasználta, az eredmény magáért beszél.

A tanórán megjelent: 5 pont

Minden körben írt: 10 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 10 pont

Érdemjegy: V

Orin Morgenstern

Nehéz szavakat találni arra, amit láttam. Az első pillanattól kezdve pontosan tudta, hogy mit szeretne csinálni, és hogyan fogja ezt végrehajtani, és mindezt pont úgy, mintha már évek óta ezzel foglalkozna.

Tudom, hogy eredményei mögött kemény munka van – de azt is, hogy Önben természetes módon bújik meg a megértés, az érzék és a tehetség. Megtiszteltetés Önt tanítani, Ms. Morgenstern.

A tanórán megjelent: 5 pont

Késett: -5 pont

Elmélet: 5 pont

Gyakorlat: 15 pont

Érdemjegy: K

Sebastien Lacroix

Az elméleti tudása meghaladja a korosztályáét. Erre utal az, hogy a Magnum Opust és a Fehér Követ említette, ami nem annyira ismert, mint a kész és tökéletesített Bölcsek Köve.

Sajnálom, hogy a gyakorlati feladattal nem sikerült időben elkészülnie.

A tanórán megjelent: 5 pont

Elmélet: 5 pont

Érdemjegy: nincs

Rokuro Ishida

Az óra alatt nem volt rá alkalmam, hogy megkérdezzem. Mit jelentenek a növénytámaszra írt kandzsik? Amennyiben valamilyen extra mágikus tulajdonsággal tudta felruházni őket, akkor kérem, számoljon be róla, érdekel az eredmény.

Tudom, hogy csupán ebben a tanévben tartózkodik nálunk. Amennyiben viszont azon gondolkozik, hogy főiskolai tanulmányait valamelyik intézményünkben (a Godrikon vagy a Mandragórán) kezdi meg, akkor figyelmébe ajánlom a kurzusaimat, hátha talál köztük érdekeset. A roxforti tananyagnak nem része, felsőoktatásban azonban tanítok távol-keleti alkímiát (ahogyan keleti gyógyászatot is).

NJK, nem gyűjt pontot

Érdemjegy: V

Maria Teresa Salamanca

Örülök annak, hogy a tanultak máris hasznosak lehetnek. Ahogyan azt az óra végén is mondtam, kérem, feltétlenül számoljon be arról, hogyan működnek az elkészült ujjak. Amennyiben nem elégedett velük és tökéletesíteni szeretné őket, jelezze számomra, és megnyitom a labort a munkára.

NJK, nem gyűjt pontot

Érdemjegy: V

Igazolatlan hiányzás:

Enver Nebelwald – -10 pont

Heliodora Haseltine – -10 pont

William Ashford – -10 pont

Orville Morris – -10 pont

Venus Llewellyn – -10 pont

Griffendél 120 pont

Hollóhát -10 pont

Hugrabug 70 pont

Mardekár 40 pont