Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #15 Dátum: 2025. 09. 11. - 02:40:10 » |
+7
|
Sötét Varázslatok Kivédése Vártam az első Sötét Varázslatok Kivédése órát a nyár után, különösen annak fényében, hogy nemsokára kezdődik a Tusa. Bár nem gondolom, hogy valaha lenne reális esélyem rá, hogy a Tűz Serlegének lángjai méltóbbnak találjanak Orin Morgensternnél, szeretnék mindent beleadni, és ha végül teljesül is a papírforma, az órára akkor is nagy szükségem van ahhoz, hogy folytassam utamat a választott karrierem felé. Egyre kevésbé érzem, hogy figyelembe kell vennem anyám akaratát. Könnyen lehet, hogy végül teljesen elhidegülünk egymástól, nem érzem úgy, hogy bármi megoldódott volna.
Amellett, hogy a Tusára, és a Kviddics Kupára fókuszálok, mindent bele kell adnom abba is, hogy kitűnjek. Szeretném azt a K Ravaszt, és szeretném felvetetni magamat. Emellett foglalkozni a akarok Sir Daniel által adott feladatokkal is- nagyon régóta szeretnék időt szakítani rá, de egyelőre csak egy bocsánatkérő levélre futotta a nyár elején, amiért nem tudtam rá időt keríteni, hogy megfelelő mélységben átgondoljam. Biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhetően már nem vesz túl komolyan- hogy lehet, hogy valaki nem tud időt szakítani választott hivatására?
Ahogy mosolyogva helyet foglalok Revan és Annie között, egy pillanatra elhalványodik a mosolyom, ahogy észreveszem a fiút, akivel az amerikai pavilonnál találkoztam. A delegáció érkezésekor már majdnem biztos voltam benne, hogy ő az, de ahogy közelebbről megnézem... reméltem, hogy nem hetedéves, vagy hogy nem fog eljönni, amikor beszéltek az iskoláról, de itt van. Nem örülök neki a legkevésbé sem, nem akarom, hogy olyan emberek legyen itt, akik szerint Yaxley és a bandája egy elfogadható vezető.
A mosolyom egy kicsit értetlenebb, zavartabb, ahogy felemelem, és megfordítom a lapot- de nem, tényleg csak ennyi.
- Ez... mind RBF anyag volt, nem? Miért kell ezt felmérni?- előbb Revanra nézek, majd Anniere, mielőtt visszafordulok Revan felé, és adok még egy barátságtalannak szánt pillantást Nebelwaldnak, akit láthatóan nem tudok elijeszteni. Nem örülök, hogy megkörnyékezte Revant, még akkor sem, ha tudom, hogy tényleg mindent megtett, hogy megvédje őt, amikor én az aktuális szorongásom miatt hajnali háromkor felüléseztem a Kifutóban. Rá kell kérdeznem erre az egészre...
Végignézek a termen. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondol Skylar, Amycus és úgy általában az évfolyamunk többi diákja.
Az igencsak az évfolyamunk képességei alatt írt, rosszul megszerkesztett és kissé nevetséges dolgozat kitöltése közben figyelmes leszek arra, amit az amerikai fiú magyaráz a Roxfortról. Érzem, hogy dühös vagyok, hogy ökölbe szorul a szabad kezem, és újra ott állok a Pavilon előtt, és dühös vagyok rá, amiért olyasmit mondott, ami feldühít. Elkap a gyerekes vágy, hogy ráöntsem az asztalomon álló tintát a hátára, de gyorsan legyűröm, azzal az ostobasággal együtt is, hogy esetleg párbajra hívom.
Chikara kései érkezése kicsit kiüt a lendületből.
Végülis, igaza van. Fawcett professzor lényegesen alacsonyabb színvonalat képvisel, mint a legtöbb tanárunk, és bár eleinte kedveltem, egyre kevésbé látom, hogy miért alkalmazták erre a munkára. Összeszorítom a szám, és kicsit zavart, szégyenkező mosolyt küldök Lolita felé. Úgy érzem, mintha engem is minősítene ez az óra, és hogy szégyellnem kell magamat előtte.
Gondolkodom rajta, hogy mit csináljak. Nem tudom, hogy hogyan fogadná a professzor, ha odamennék hozzá óra után, vagy írnék a dolgozatra valamit, ahogy látom, hogy többen nekiálltak írni egy aláhúzós feladat során. Fontos nekem ez a tárgy, és úgy érzem, hogy csinálnom kell valamit, de nem sok esélyt látok rá, hogy hallgatna rám. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy egyedül, és Amy párbaj klubjával gyakorlok. Tudom, hogy Fawcett professzornak nem könnyű, ismerem a hátterét- ettől függetlenül egy egész generáció fog megint harcképtelenül felnőni, ha ez így megy tovább.
Végül jobb híján, csak befejezem a dolgozatot, és amikor a lányok is végeztek, elhagyom velük a teret.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Zaniah Ivutro
Ilvermorny


the gypsy
Hozzászólások: 21
Jutalmak: +49
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Vörösesbarna
Szemszín: Zöldeskék
Kor: 17
Ház: Horned Serpent
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Crowley professzor
Legjobb barát: Brishen
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 12 hüvelyk, kissé merev juharfa, magja viharmadár farktolla
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #16 Dátum: 2025. 09. 11. - 10:22:24 » |
+6
|
Sötét varázslatok kivédése 2005.szeptember  Izgatottan léptél be az első SVK órádra a Roxfort falai között. A nagy múltú varázslóiskola egészen lenyűgözött, nem gondoltad volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rád. Alig bírtad levetkőzni az érzést, hogy inkább ide kellene járnod. Persze lehet, mindez csak az újdonság ereje volt, a tanév végén majd meglátjuk, hogy érzed magad itt. A világkiállítás óta úgy érezted, bár nagyon más Európa, mint a hazád, valahogy mégis otthonosan érzed magad itt, és ez az érzés csak fokozódott benned, mióta megérkeztél a többi Ilvermornys diákkal. A mai órára nem készültél, nem gondoltad, hogy bármi komoly számonkérés lesz, így kissé megijedtél, amikor egyből szintfelmérővel kezdett a professzor. Átufott rajtad az aggodalom, hogy mi lesz, ha majd elszúrod a dolgozatot, és lebőgsz a többiek előtt, de aztán erőt vettél magadon és a legjobb tudásod szerint kitöltötted a kérdőívet. Amikor befejezted, végig néztél a többi hetedévesen, Solace-t leszámítva mással nem igazán volt semmilyen kapcsolatod, mert vagy teljesen új, roxfortos és beauxbatons-os arcok voltak, - utóbbiak között Sebastient egyelőre nem láttad -, vagy egyszerűen a saját iskoládban nem volt még alkalmatok jobban megismerkedni. Solace-t is csak azért ismerted kicsit jobban, mert Barcelonában egy spontán helyzetben beszélgettetek egy jót. Amikor elhagyta a termet, kedvesen integettél felé, majd még egyszer átolvastad a válaszaid. Rájöttél, hogy a Protego totalum nem is a jó válasz a kérdésre, ezért azt gyorsan egy pálcaintéssel javítottad. Majd a helyeden hagytad a pergament, és te is elhagytad a termet. Alig vártad, hogy folytasd az iskola és leginkább a birtok felfedezését, ahol reményeid szerint megannyi mágikus lénnyel lesz alkalmad találkozni.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #17 Dátum: 2025. 09. 11. - 11:39:52 » |
+5
|
SVK dolgozat 2005. szeptember 5.
Kedvetlenül érkezett meg az év első Sötét Varázslatok Kivédése órájára, és belépve a tanterembe, rögtön ledobta magát az első padba, ami még szabadon volt, és amely biztonságos távolságban volt az osztály „zajosabb” felétől. Az évek során hozzászokott már, hogy nem tartozik a legnépszerűbb diákok közé, de idén az általa tanúsított ellenszenv mintha sokszorosára nőtt volna, amit Connor a tavalyi kupadöntőn történteknek tudott be. Míg korábban legalább afelől nem volt kérdés, hogy az iskola egyik, ha nem a legtehetségesebb játékosa ő, és legalább a pályán mutatott teljesítményével és bravúrjaival kivívta magának a társai tiszteletét, úgy most mintha mindez mit sem számított volna. Teljesen megkopott a tekintélye, köszönhetően annak a csúfos bukásának, mely következtében a gerince szilánkjaira tört össze. Connor alig várta a pillanatot, hogy visszavágjon és letörölje a sok kárörvendő képéről a vigyort. Onnantól ugyanis, hogy visszatért a Roxfortba, és újra seprűre ülve megbizonyosodott róla, hogy még ha a járás egyelőre nehezen is megy neki, repülés közben már csak alig észrevehető fájdalmat érez a hátában, elkezdett visszatérni az önbizalma. Tudta jól, hogy ez a sérülés csak még erősebbé tette őt, és hogy kemény munkával ugyan, de keményebben fog visszatérni... Most azonban nem nézett senkire. Üres tekintettel, egyetlen szó nélkül foglalt helyet és kezdett penna és tinta után kutatni a hátizsákjában. Fawcett professzor szavai tompa hangként verekedték át magukat dobhártyáján, csupán néhány információt megszűrve a hallottakból. Igen, ez az év merőben más lesz, mint a többi, hála az amerikai és francia diákoknak. Connorban felmerült, hogy talán az ő jelenlétük egyben egy új lehetőség számára is, hogy barátokat szerezzen, elvégre náluk biztosan tiszta lappal indulna, de aztán elvetette a gondolatot. Őszintén szólva még mindig nem vágyott senki társaságára, hiába szorongatta őt oly fájdalmasan a magány. A társas viszonyok sosem tartoztak az erősségei közé, épp elég volt a Zafirával való kapcsolatára gondolnia, vagy épp szegény Roxannere, akit a lány segítő szándéka és barátságos közeledése ellenére is a lehető legbunkóbb módon osztott ki, mikor legutóbb találkoztak, Travers megválaszolatlan leveleiről már nem is beszélve. Connor jól elvolt így. Vagy legalábbis könnyebb volt ezt hazudnia önmagának… Unottan figyelte a papírlapot, amit Fawcett professzor elé varázsolt, irigyelve azt a darab pergament, amiért az a szelek szárnyán, repülve érkezett elé. Bárcsak most is seprűre pattanhatna és körberepülhetné a kastélyt… De nem, most más dolga volt. Végigfuttatta tekintetét a kérdéseken, és meglepődve tapasztalta, hogy azok nagy részére tudja a választ. Persze ezen annyira nem kellett volna, hogy meglepődjön. A Repüléstan mellett az SVK volt az egyik erőssége, főleg, ha gyakorlati dolgokról volt szó. Az elmélet… kevésbé tartozott a kedvencei közé, és ha már muszáj is volt az ilyen típusú tudásáról számot adnia, jobb szerette azt szóban megtenni. Mintha a leírt szavakkal problémája lenne… Egy utolsó pillantást vetett a homokórára, majd nekilátott hozzá, hogy lekörmölje a válaszokat.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Vale Bate
Ilvermorny


Hozzászólások: 82
Jutalmak: +158
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Szőke
Szemszín: Szürke
Kor: 17
Ház: Wampus
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Ezek a Spicy Szirének
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Fenyő, wampus szőr, 13 1/2"
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #18 Dátum: 2025. 09. 11. - 14:47:30 » |
+4
|
Ide is eljutottunk valahogy. Nyár elején eszembe se jutott volna a gondolat, bár ez mostanra elég sok dologról elmondható. A hazaúton még eszembe sem jutott volna, hogy... úgy alakul az első nyári hetem, ahogy. A temetésen még eszembe se jutott volna, hogy másnap már eltökélten világá menni fogok. KC-ben lófrálva még eszembe se jutott, hogy nem simán a csajokhoz becsövelve töltöm a nyarat vagy valami, hanem hirtelen felindulásból jelentkezek én is egy egész európai kiruccanásra velük. Barcelonában még nem is sejtettem, hogy még a nyár vége előtt mégtöbb világjárásra iratkozok fel, mert F it, miért ne, kalandosnak hangzik és nem mintha lennének helyette más komolyabb terveim. Hoz az élet amit hoz, engem hozott egész Skóciába, most meg hoz egyből az első napokban egy dolgozatot. Elkerülhetetlenül méltatlankodok én is rajta kicit - ez azért tényleg más fogadtatás, mint az "ameddig van szék és kenyér, mindenkit szivesen látunk", amit bevallok nem emlékszem, honnan véltem ismerni a skót hagyományként, de a lapot átnézve én megnyugszok hamar. Vi behelyezkedett már hallgatózni, a drága. Barbon morog a színvonalról valamit, de megjegyzem hogy nem csak ő, akad itt helyi elégedetlenkedő is. Akkor itt a tanár ilyen, ezt jó tudni későbbre is. Pillogok egy sort Vi felé csak jelzésképp, aztán csak jól arra gondolok, " Nem értem mi az ekkora felhajtás, inkább csak örülnénk az ingyen K-nak." Lezser eleganciával töltögetem a lapot végül - a legtöbb kérdés még nem is bizonytalan, három válaszból kettőnek látszólagos köze sincs a kérdéshez. Bár azon kritikát el kell ismerjem, hogy vagy megtévesztő ezt szintfelmérőnek hívni, vagy a brit léc tényleg ilyen alacsonyan van. Legalább elismerésem, hogy a tanárúr elismeri a lőfegyverek létezését egyáltalán, mint létező dolog. A rootin-tootin lelkemnek ez jó pont, még ha valószínűleg túl is gondoltam a dolgot. De ha ilyen hamar kész lehet lenni ezzel a dolgozattal, meg fog esni az ilyen. Csak Madri bá kedvéért, vajon a baziliszkuszkönny is hatástalanítaná a főnix mérgét? Na kérem, ezért nem lenne szabad hagyni, hogy gondolkozzak. Hány perc van még hátra?
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Anne-Rose Tuffin
Griffendél


AnniPanni
Piroska <3

Hozzászólások: 161
Jutalmak: +406
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Ophi & Eperke
Kviddics poszt: Terelő
Elérhető
|
 |
« Válasz #19 Dátum: 2025. 09. 11. - 15:15:10 » |
+6
|
Sötét Varázslatok Kivédése 2005.09.05. Szerencsére idén sem következett be semmiféle változás abban, hogy nem tudok rendesen felkelni reggelente. Ha nem lenne Sienna és Revan valószínűleg vagy instant késnék órákról, mint ma kedves Battle Angel Tetsuya, vagy az utolsó pillanatban esnék be reggeli nélkül. Nagyon izgalmas a tény, hogy a Trimágus Tusa miatt két másik iskola diákjait üdvözölhetjük soraink között. Bár a Világkiállításon nem sikerült túlzottan sok nemzetközi kapcsolatra szert tennem, mégis mosolyogva intek Daphné-nak, akivel például sikerült összefutnom és villám-megismerkednem, valamint Mal-nak is, akivel még leveleztem a nyáron. Sienna mellett még igyekszem ébredezni, és a dolgozat ténye sem tud valahogy felriasztani félkómás állapotomból. Bár nem én leszek a következő párbaj-bajnok (sőt!!!), de az elméleti részre mindig szorgalmasan készültem, úgyhogy nem igazán aggódom. Egyből kezdem is karikázni a helyes válaszokat, ahogy olvasom a kérdéseket. Nem igazán jut el hozzám a többiek morgolódása, csak a mellettem ülő Sienna hangjára fordítom felé álmosan a még mindig kicsit kótyagos fejem. - Hmm... szerintem azért az RBF-ünk lényegesen nehezebb feladatsorból állt, legalábbis eddig - mert még nem értem a végére, lehet a második oldal, vagy az esszé földhöz vág rendesen. Ám mikor lapoznék, nem találok semmit. Megdörzsölöm a szemeimet, de még nem tértem teljesen magamhoz. Ülök egy kicsit még a pergamen felett, és tulajdonképpen csak Sienna-ék unszolására állok fel a helyemről és hagyom el a termet. Kint ha mennének, elköszönök tőlük, én bevárom Ophi-ékat. Ha valamivel ki lehet űzni az álmot a szememből, az a varázslények említése. - Úúúúúú, hát nanáci, megnézzük őket! Ha jól hallottam, whisky-t isznak! - azt már nem említem, hogy szívesen kipróbálnám, milyen Abraxan-okkal berúgni. Erre majd Gemma pajtást fogom befűzni, ő minden kreténségemre kérdés nélkül vevő. - Ugyan már Alma! Távolról nem tudod őket megsimogatni! - Vajon lehet-e lovagolni ezeken az Abraxan-okon? Megtűrnek-e egyáltalán embert a hátukon, vagy csak fogatban hajlandóak menni? Megannyi kérdés, megannyi ember, megannyi izgalom, és csak egy tanév van ezeknek a megismerésére. Öveket becsatolni, kezdődhet az utolsó legizgalmasabb, mindentbele Roxforti év!
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Holden Echohawk
Hugrabug


...meg az egy szem indián

Hozzászólások: 52
Jutalmak: +180
Származás: Félvér
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kviddics poszt: Terelő
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #20 Dátum: 2025. 09. 12. - 09:51:12 » |
+4
|
Sötét Varázslatok Kivédése 2005.09.05. Új tanév, új szorongások. A lényeg, hogy az ember mindig maradjon pozitív, ebben a nagy pozitivitásomban, amint lehetett bedobtam a nevem, hátha a Tűz Serlege majd engem választ és aztán valami különös csoda folytán megnyerem az egész cirkuszt, a gondjaim pedig varázsütésre megoldódnak. Mert ha nem… Arra nem is igazán akarok gondolni, ellentétben azzal, hogy Opheliát végül is sikerült meggyőznöm, hogy ne jelentkezzen a versenyre, majd az én részvételem emléket állít Diggory szomorú históriájának, bár azért abban reménykedem, hogy nem a szó szoros értelmében, mert az valószínűleg retraumatizálná az egész iskolát, nem is beszélve a Hugrabug teljes legénységéről és még anyám sem kapna egy nyüves knútot sem utánam. Tehát csak úgy elhalálozni nem lehet, mert nincs meg rá az anyagi keret! Ezzel a gondolottal, illetve Opheliával és Almával jelenek meg a Sötét Varázslatok Kivédése órán. Igyekszem velük normális ember módjára beszélgetni egy darabig, majd végül gondolataimba merülve valamiért kishíján Oph haját kezdem birizgálni, de hamar észreveszem magam és inkább maradok a magaménál. Még akkor is ezzel foglalom le a kezem, mikor a professzor bejelenti, hogy azért gyűltünk itt össze, hogy ne feltétlenül legyen kellemes reggelünk. Elengedek egy nyugtalan sóhajt, fogalmam sincs, hogy az újonnan érkezettek milyen képességekkel rendelkeznek, de valószínűleg nem a kisegítőosztályt hozták el nekünk ajándékba. Az aggodalmam szinte elszáll, mikor magam elé kapom a szintfelmérőt, aztán viszont határozottan gyanakodni kezdek. A meglepetésnek Alma is hangot ad, én pedig csak bólogatni tudok. -Lehet, hogy ez valami kollektív hallucinációval operáló szituációs gyakorlat lesz-gondolom túl izomból, de hamarosan rá kell jönnöm, márcsak a hepciáskodó kül-és belfödiek miatt is, hogy talán ez mégsem több annál, mint aminek látszik. Néhány kérdésen, azért elmerengek, csupán azért, mert minden lehetséges válasz furcsának, vagy több is megfelelőnek tűnik, ezekhez fűzök egy kis magyarázatot is, nehogy teljesen hülyének tűnjek, amiért össze-vissza húzkodok alá mindenfélét. Miután végeztem megvárom a terem közvetlen közelében a többieket és mosolyogva helyeslek az ötletre, hogy nézzük meg azokat a bizonyos pegazusokat. -Ugyan már Alma, nem harapnak-nevetek fel halkan- amúgy is három gyakorlott lószakértővel vagy körbevéve. Mi baj lehetne?
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Varvara Chernov
Ilvermorny


Dolorosa

Hozzászólások: 31
Jutalmak: +94
Származás: Mugli születésű
Ház: Thunderbird
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kapcsolatban:: G.C.
Kedvenc tanár: Romanov prof
Legjobb barát: #vwitchgang
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #21 Dátum: 2025. 09. 13. - 09:30:09 » |
+7
|
Sövk vagyis Sötét Varázslatok Kivédése
TW: káromkodás, tájnyelvi szavak etcAz a nagy büdös szitu, hogy nem t’om hol a bázabitoros kurvaistenbe lehet itt rágyújtani és még arról sincs ötletem, hogy kit kellene megkérdezni róla. Az első kis ismerkedő rendezvényen én még azt sem tudtam felfogni, hogy ezek milyen sokan vannak egyszerre, azt meg pont esélyem se vót kinézni, hogy melyik bagózhat, pedig azt új helyen igen jó tudni. Engem eleinte tényleg kevés dolog érdekelt az egésszel kapcsolatban. Alapvető dolog arról tudakolódzani, hogy hol van a konyha, hogy van-e térerő (nincs, nem is tudom mire bazíroztam) meg, hogy mit érdemes itt csinálni, hogy ne vegyen meg az isten hidege, mert, amikor beléptem a kincstári lakhelyemre és rendesen azt hittem, hogy odafagyok, aztán majd a gangnek kell finoman kiolvasztani. Szóval most még cürhölődés az egész, pedig nagyon tátottam a számat, hogy majd ez lesz az európai nagykaland. A jányok nélkül valószínűleg elkésnék, mert esély az bőven rá, hogy eltévednék, mert nem elég, hogy ez a hely új, még vándorló lépcsői is vannak, aminek azon kívül, hogy jópofa nézegetni, szerintem kurva kis haszna van. Ha az ember jobbra akarna bócorogni balra viszi és fordítva. Ilyen cúgos korareggeleken meg örülök is a társaságnak, hiszen így valaki rávesz arra, hogy összekészülődjek, mert, ha magam lennék bakosgyeplővel nem lehetne elverni az órámra. Örömére annak, hogy bár az egyenruha elég pacuhán áll rajtam, de megérkeztem magam, le is vetem magam Vi és Vale közvetlen közelébe és nem is telik sok időbe mire meghallom az ítéletet. Szintfelmérő, mondanám, hogy dörgi a manus, akinek azonnal elfelejtettem a nevét, de nem tűnik úgy, mint aki az a típus. Mikor elém kerül a pergamen hunyorogva nézem. Nem azért, mert vaksi vagyok, hanem, mert nemigen értem. Ennyi? Vadul forgatni kezdem a lapot, csinálok vele mindenfélét, kivéve azt, amit Eydis már megpróbált és úgy látszik nem volt vele sikere. Végül a fény felé tartom, de ez sem fed fel többet. Közben látom azt is, hogy a mi kutyánk kölykeit igen nehezen érinti a dolog, Solace mokorog valamit, mondjuk ezen nem vagyok meglepve, ahogy azon sem kifejezetten, hogy a szomorú szamuráj is elég brenkós lett az egésztől. -Akko’ ez nem bolygóálom?-nézek a lányokra, de úgy tűnik nem,mert nekiesnek, mint Chernobylnak a belpolitika, szóval nincs más választásom, mint követni a példát.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Gemma Jenkins
Mardekár


csövesbánat
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +340
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: zöldesbarna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Legjobb barát: Tetsu
Kviddics poszt: Fogó
Pálca: galagonya, sárkányszívizomhúr, 10 és ¼ hüvelyk, moderáltan rugalmas
Elérhető
|
 |
« Válasz #22 Dátum: 2025. 09. 13. - 23:25:36 » |
+5
|
Sötét Retkek Kivédése Figyelmeztetés: káromkodásNem azért mondom, igencsak meglennék tanórák nélkül. Itt van kurva sok ember, akikkel annyi mindenről lehetne beszélni, lehetne ismerkedni, de neeeem, mi faszom órára megyünk. Legalább SVK-val kezdünk, az legalább gyakorlatorientált így kora reggel basszus. Nem sietem el a dolgot, húzom az időt, nincs kedvem órára menni. Csak az óra kezdése előtt öt perccel jut eszembe, hogy egyébként mekkora lehetőséget szalasztottam el, hiszen tökre odamehettem volna valakikhez beszélgetni. Hiába húztam bele, így is csak órakezdésre érek oda és a szokásos hátulra levágom magam, foglalok egy helyet magam mellett Tetsunak is. Azért az kicsit meglep, hogy addigra sem érkezik meg, amíg a tancsibácsi meg nem jön, de hát ez van. Idén már nem ígérgettem magamnak semmi faszságot, minthogy megpróbálok jobban figyelni és nem elkalandozni, tudtam, hogy úgysem fog semmit érni, pláne, hogy annyi sok új ember volt. Viszonylag könnyen ment, a két suli diákjainak nézegetése hamar elvonja a figyelmemet. Amíg Fawcett beszél valamit, addig odaintek például Daphnénak és Barbonnak is, aztán a mi sulinkból Annienak mindenképpen. Már most eszembe jutott egy csomó faszság, amit tudunk majd együtt csinálni és ez még jobb kedvre derít. Egészen addig, amíg meg nem hallom a körülöttem lévők zúgolódását. Abszolút nem figyeltem, szóval próbálom összerakni a reakciókból, hogy mi a fasz van. - NEEEE MÁÁÁR... - zúgolódom én is, ahogy leesik, hogy kibaszott felmérőt akar iratni az első órán. - Professzor, ennyire ön sem lehet kegyetlen... - nyögök fel. Még akkor is, ha valahol logikusnak látom, hogy fel akarja mérni a három iskola diákjainak tudását. Körülbelül ezt a percet választja Tetsu, hogy berobbanjon az órára, és miután leesik neki a tantusz és le akar ülni, jelzem neki, hogy foglaltam neki helyet. Ahogy a papírok röppennek felénk, a szenvedésen kívül - ami persze teljesen kiül az arcomra, véletlenül sem takarnám vagy valami - egy kicsit izgulok is baszki! Mégsem akarok leégni feltétlen a többi suli előtt rögtön. Az évfolyamtársaim úgyis tudják, mit tudok, de ők nem ezért szeretnek vagy utálnak. Ellenben mikor meglátom a papírt, akkor azért felhúzom a szemöldökömet, mert kisebb megerőltetés nélkül is tudom az elsőre a választ. Inkább tovább olvasok, de egy-kettő kivételével azonnal tudok válaszolni, ami tőlem nagy szó. - Mi a faszom ez az IQ extra light doga? - súgom oda Tetsunak, miután lekoccoltunk köszönésképpen, mert azért köztudott, hogy nem a zsenik közé tartozom és tavaly a faszi majdnem megbuktatott. Oké, ez nem annyira publikus. Azóta már az első korrepem is megvolt Ashforddal, de hogy ezt így... Tudom? Szóval akkor mi a faszomról beszélünk, haló, nem akarom szabadidőmben Ashfordot szórakoztatni a faszságaimmal és biztos vagyok benne, hogy ő sem ragaszkodik csodás társaságomhoz, ha nem muszáj. Vetek is rá egy kérdő pillantást, hogy ő sem érti-e, mi a szent szar van és akkor mi mit szenvedünk együtt, ha ez a színvonal. - De tanár úr, ne már, ezt még a mugli öcsém is meg tudja oldani, pedig nem sokat meséltem neki... - szenvedek hangosan, ahogy közben nyeglén jelölöm a válaszokat, ami miatt sikerül is egyet rosszul jelölni véletlen, de nem veszem észre, mert túlságosan el vagyok foglalva a szenvedéssel. Nem kapkodom el azért teljesen, mert látom, hogy a stréberebb vagy a faszagyerekek inkább hamar elhúznak, hogy asszertálják eszüket vagy éppen dominanciájukat. Viccesek. Nézem a reakciókat és főleg felháborodást, zavart, haragot (?), undort (?) látok. Megértem, én is kiégnék, ha egy ilyennel fogadnának. Én is készen vagyok, de még kicsit nézelődök. Megvárom, hogy Tetsu is végezzen, hogy együtt mehessünk, aztán észreveszem, hogy kurvára nem írtam fel a nevemet, szóval gyorsan pótolom, aztán beadom a cuccot. Titkon azért örülök, hogy nagyon nem volt nehéz, mert nem lettünk megfingatva és ha ez a színvonal, nekem sem kell annyit beletenni. - Hallod, ez mi a fostalicska volt? Kiégtem, tesóm. Szerinted most mit fognak gondolni rólunk a többi suliból? Szerintem körülbelül olyan debillnek gondolnak minket, mint egy értelmi fogyatékos, tök megalázó... Na, mindegy, legalább nem szoptam be a faszt az első dogánál... Asszem... Remélem, neked is jól ment! - nézek rá és közben azon gondolkodom, hogy vajon akkor tényleg ez lesz a színvonal? Vagy most akkor mi van?
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
William Ashford
Hollóhát


a drámakirály
Legkevésbé látható ok a vakondok~
Hozzászólások: 46
Jutalmak: +127
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: zöldesbarna
Kor: 17 éves
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Plátói kapcsolatban
Kedvenc tanár: Leon R. Lutece
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Tiszafa, 12 és háromnegyed hüvelyk, főnixtoll mag, merev

Nem elérhető
|
 |
« Válasz #23 Dátum: 2025. 09. 14. - 23:03:30 » |
+3
|
Hetedév & Fawcett profeszor
 Az ajtó nyikordulása úgy hasított végig a fejemen, mintha egy régóta feledésre ítélt hangszer zöngése szólalt volna meg újra, hamisan, idegenül. A diákok tollai már régen körmöltek, én pedig olyannak tűnhettem magam előtt, mint egy kései utas, aki már csak a füstös sínpár mellett áll, mikor a vonat régen elindult. Nem volt hová sietnem, hiszen a késés már tény volt, és a tény súlya alatt csak még nehezebben mozdult a lábam. Az asztalok közt elsuhanó pergamenek már megtalálták gazdájukat, s én úgy éreztem, nekem nem maradt más, csak a lemaradás keserűsége. Mégis, mikor közelebb léptem, a katedráról mintha egy türelmes, némán figyelő tekintet intett volna, s a semmiből, akár egy kései madár, amely mégis visszatalál rajához, elém libbentett egy pergament. Kezem remegett, mikor helyet foglaltam. A terem csendje rám nehezedett, s a homokóra szemcséinek nesze, mint szívverésem visszhangja, ütemesen koppant bennem. Míg mások már a befejezéshez közeledtek, én csak ekkor nyitottam meg magamban a kérdések zárját. Mikor felírtam a nevem a pergamen tetejére, már szinte együtt mozdult vele a kezem: a válaszok nem születtek, inkább egyszerűen kibomlottak belőlem, magától értetődő könnyűséggel. Alig telt bele néhány perc, s már minden kérdés mellett ott feküdt a felelet. Olyan volt ez, mintha a küzdelem, amelyre készültem, egyszeriben megfosztatott volna súlyától. Csalódottság fojtogatta a torkomat: vártam a próbát, amely majd megfeszíti bennem az erőt, de helyette... ez várt rám. Talán ezért, mintegy dacból, a pergamen aljára külön számonkérést írtam. Olyan kérdéseket, melyeket magam is méltónak éreztem volna: sötét varázslatok elleni stratégiákat, átkok mögött rejlő szimbolikát, olyan tudást, amely valóban próbára teheti az elmét és a szívet. Amikor a szemcsék végül leperegtek, s a pergamenek engedelmesen megmozdultak, az enyém is fölemelkedett. Mint egy makacs madár, amely még a levegőben is megőrzi saját szárnycsapásainak külön útját, suhanva ért a tanár asztalára, tetején ott az én nevem, alján pedig az önkényes számonkérés. Némán távoztam a teremből, mindenesetre legkevésbé sem sajnálom a késést...
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|
 |
« Válasz #24 Dátum: 2025. 09. 15. - 01:00:18 » |
+7
|
☆ like seeing a rainbow, but with all the colors ☆ so, like a regular rainbow? to: mindenki ★ TW: a reag politikai utalásokat tartalmaz. Szexuális utalások; shaming. (16+)
lesz minden mint a búcsúban
Lucius Rheims mindig kifejezetten büszke volt saját vélt vagy valós teljesítményére, annak méltatására - arra különösen, ha ez kívülről érkezett, bár természetesen ez úgy volt várható, mint a pestis a középkorban minden második pénteken. Ha megkérdeznénk, Lucius Rheims a pestisről is nagyon sokat tudna mondani, ahogy az ész posztulátumairól is: ez utóbbit szerencsére ma nem kell leírnia, így nem kerül némi egyoldalú hadakozásba a szórenddel és a nyelvtannal. Bíztatóan felmutatta balja hüvelykujját a kis Sebastiennek, mikor az valami szagokkal küzdött az arckifejezése alapján - Lucius szívesen odasúgta volna neki, hogy ő is érzi a bemutatkozás szelét, de talán nem ennyire, meg különben is elvonta ekkor a figyelmét a tőlük bagolyrepültére ülő ilvermornys vöröske, aki kitartóan próbálta rávenni a dolgozatot valamire. Luciusnak nem sok fogalma volt róla, mennyi is pontosan a bagolyrepülte távolság, de az ilvermornysok úgy eleve mind nagyon magabiztosnak látszottak: biztos ez segített nekik leküzdeni azt a szégyent, hogy egy sárga iskolabuszban laktak. Ezért különben egyenként is sajnálta őket - ez a kurva lakhatási válság már a mágusokat sem hagyta létezni, voltak közöttük, akik már most úgy néztek ki, mint akik csak tudatmódosítók hatására tudták elviselni egymás horkolását. Lucius nagy fogyasztója volt a gazdasági híreknek, de azt nem várta tőle senki, hogy ezeket maradéktalanul meg is értse - és egyébként is kit érdekel, mi megy a csecseneknél, nem?
Saját iskolatársai miatt nem aggódott - a lányok közül voltak, akik már most leendő megélhetés után néztek, Delacour hozzá is ment Devereauxhoz (vajon ő az, akiről tudja, hogy itt ül valahol? máris megunták egymást?), de d'Aboville is gyorsan keresett valakit, akivel kellően hasonlítanak egymásra. Lucius nem felejtette el a nagyszülei gyakori mondását: agárkutya az agárkutyához, kopókutya a kopókutyához. Ő úgy gondolt magára, mintha egy golden retriver lenne. Hát igen, a nőknek nehezebb, ezt mondta a húgának is, aki valamiért nem akart mellé ülni ma: pedig megígérte neki, hogy megvédi tőle, hogy a végén még az új diákok rájöjjenek, hogy olvasni is szeret. Lucius bármit is gondolt néha róla, azért azt elismerte, hogy kevés rosszabb dolog lehet, mintha valaki ezzel mutatkozik be - szerencsére ezt nem feltételezi senki például Saint-Vinantról vagy Roethlishbergerről, nagyon helyes módon. Annál rosszabbul alakult az ilveres lányok sorsa, ők szomorúan szorgalmasnak tűntek, amit rossz volt nézni is ebben a csodaszép napsütésben.
Most, hogy jobban megnézte őket magának - mert a dolgozattal gyorsan végzett, és csak a szeme sarkából látta, hogy a kis Sebastien nagyon ír még valamit gyanúsan egy másik lapra, de hátha erőt vett rajta a sztahanovista vasesztergályos - voltak azért bőven érdekes tanulók a Roxfortosok között is. Eleinte biztos volt benne, hogy angolok csak angolok, és úgy is néznek ki, mint az angolok - de meglepően sokszínűek voltak. Változékonyak. Választékosak - valamelyik, de a pozitív jelzők közül, ebben egészen biztos volt. Itt volt a nagyon angolnak kinéző, zöldruhás kis bice-bóca, őt valamiért elkerülték, pedig egy életerős hetero bronak látszott, de őt nem is nézte pont ezért túl sokáig - ott volt egy csinos latina, aki szintén a lapot bűvölgette értetlenül. Az értetlenség például rögtön egy hasznos tulajdonság minden lány számára - de volt köztük egy goth lány és egy indián is. Őslakos. Bármit is kell mondani most. Az talán érdekesnek tűnt, hogy milyen sok az ázsiai diák - még német nevet is hallott az előbb! Ha itt lenne Grandmére, nem is tudja, melyiktől futna gyorsabban az ajtó felé: szerencsére Lucius gyakran nem értett egyet a nagyszüleivel, de hát ez egy elsőszülött fiú dolga. Kacsintott egyet az egyik ilveres szubkultúrás-szimatszatyrosnak tűnő lány felé, mielőtt visszatért volna a dolgozatához.
Lucius Rheims nagyon szerette megdöbbenteni az oktatóit: most is ebben bízott. Azt nem egészen értette, miért nem örülnek a többiek, ez az oktató nyilvánvalóan a gyengepálcások közül való volt, de hát csak nem lehet belerúgni valakibe, akinek nem adott annyit Merlin útravalóul. Olyan nagyon mondjuk nem zavarta - ne mondja senki, hogy Lucius Rheims az első közülük, aki a szellemileg kistalicskásokat látva megfohászkodott.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Malachi Maddock
Ilvermorny


Hozzászólások: 87
Jutalmak: +192
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : szőke
Szemszín: kék
Kor: 17
Ház: Thunderbird
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: my dearest secret
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, kőrisfa, közepesen rugalmas, viharmadár farktolla
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #25 Dátum: 2025. 09. 15. - 13:50:26 » |
+3
|
D E A R E V E R Y O N E
is it a trap?
☙──────✽──────❧ Fenntartásokkal vegyült sajátos meggyőződéssel néztem szembe az új tanévvel. Nem mondhatom, hogy számoltam vissza a napokat a kezdetéig, mert a Tusa egyszerre hozott izgalmat és újabb sötét fellegeket a fejem fölé. És mégis, akármilyen hosszúnak is érződött a nyár, túl hamar lett vége és újra idegen talaj húzódik a talpam alatt. Barcelona sem épp az elvártaknak megfelelően végződött, a Roxforttal kapcsolatban már nem tápláltam naiv reményeket. Az elsők között érkezem és foglalok helyet a terem bal oldalában és az ujjaimmal dobolva várom, hogy kezdődjön az óra. Tekintetem ide-oda jár, ahogy egyre többen leszünk, nem tudok megálljt parancsolni a kíváncsiságomnak, mindenkiben potenciális versenytársat látok és egyre mélyebbre süllyed a gyomrom, ha a Tusára gondolok. Mégsem ez hoz leginkább lázba, egészen más okból járatom a tekintetem a többnyire ismeretlen arcokon, mert mindegyikük között egy bizonyosat keresek. A hangjára leszek először figyelmes és ahogy a látómezőmbe kerül, a szívem más ritmusra kezd verni. De ez most nem az a hely és idő, mikor ennek teret engedhetek. Annienek mosolyogva intek és biccentve üdvözlöm a saját iskolatársaimat is… kivéve Barbont. Ahogy megpillantom, a pad erezetét kezdem mustrálni és azért drukkolok, hogy minél hamarabb elkezdődjön az óra. Sosem voltam vallásos, mégis imát rebegek, ahogy a professzor nekikezd. Nem osztozok az izgatott morajban, csak tudomásul veszem a teszt létezését, hisz… egész eddig erre készültem. Bárhogy is sikerül, legalább lesz egy rálátás arra vonatkozóan, hogy egyáltalán ki mekkora eséllyel fut neki a közelgő kihívásoknak. Ahogy elém kerül a pergamen, azonnal fel is vésem a nevem, majd kissé összevont szemöldökkel pillantok körbe a zúgolódás hallatán. Értetlenül figyelem a többiek kísérlezetését a lappal, illetve egy-egy becsmérlő szó is megüti a fülem, így elég szkeptikusan kezdem olvasni a kérdéssort. Ennyi? Felpillantok a professzorra, várom, hogy elnevesse magát, hogy közölje, hogy ez csak egy év eleji tréfa, hogy oldja a feszültséget, de… nem történik semmi. Talán becsapósak a kérdések… talán a dobozon kívül kell gondolkodni, megmagyarázni, érvelni és ellenérvelni, de… nincs hely a lapon ezen gondolatok kifejtésére. Kissé csalódottan húzom alá a válaszokat, de persze nem mutatom ki ezen érzéseimet. Egyből kelnék fel, de Barbon egy fél pillanattal megelőz, így inkább várok még egy kicsit és átfutom újra a lapot, hátha tényleg van valami trükk. Csalódás. Valószínűleg a professzor csak helyettesít, mert a valódi SVK tanárnak halaszthatatlan dolga akadt valahol teljesen máshol. Igen, így érthető, hogy az egyik alsóbb évfolyam dolgozatát hozta elénk. Talán a következő órán megkapjuk a valódit. Ezen meggyőződéssel hagyom végül el a termet.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Blaze Florance
Eltávozott karakter
  

Hozzászólások: 11
Jutalmak: +50
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : fehér-szőke
Szemszín: jégkék
Kor: tizenhét
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: szőlő, sárkány, 14 hüvelyk
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #26 Dátum: 2025. 09. 16. - 22:57:45 » |
+5
|
❀ 2005 szeptember 5. Nem gondolta, hogy ennyire jól fog szórakozni - pedig SVK-n általában is a leghangosabbak között van. Számított dolgokra - fordítóra, esetleg? A prof mögötti táblán táncoló krétára, hogy valamit a franciák is megértsenek, mégis mit keresnek itt a franciák? Nem ítélkezik, egyébként; ez tényleg, őszinte aggodalom. Rákönyököl a padra, olvassa a sorokat maga előtt a papíron, a penna megállt a kezében, pálcáját bekészítette az asztalra, egy pillanatig még elhitte, hogy szükség lesz majd rá; talán várja a csavart. Saját bizonytalanságát, annak kellemetlen kis szellőjét, amit majd elnevet a többiek között. Számít valamire, arra, hogy mi lesz utána - nem arra készült, hogy tényleg, őszintén vigyorogni fog. Az előbb még a kérdéseken - ezekre még válaszolni is tud, tényleg, ő, hát mi van ma, karácsony? -, aztán Nialenen maga mellett; még csak kedvesen, visszafogottan, a megítéléssel ellentétben van annyi túlélőösztöne, hogy tudja, kifakadni csak akkor szabad, amikor Travers már vett legalább két szép mély levegőt. Az ember megtanul dolgokat az évek alatt, és ha megkérdezik, ez valószínűleg túlélésük kulcsa is - pedig valószínűleg kevesen hinnék el, hogy Florance tud néha csendben is maradni. - Travers, tudod, szerintem ez felelet-választós, nem esszé. - Ellenben persze nagyon segítőkész, ha szükség van rá - vagy főleg, ha nem -, de azért tényleg. Őszintén próbálja visszafogni a röhögést. Amíg már nem megy - de az kell még neki, hogy a Fawcett csalással gyanúsítsa, hm? Ezt azért még ő is kikérné magának - ennél azért még tényleg ő is sokkal, sokkal jobb. És ha már ennyire remek tanácsadó, ő valóban csak egyet választ mindenhol - a megjegyzésektől úgy dönt, hogy megkíméli a professzort. Lesz abból elég Nialen papírján - is. Az apró győzelmekben az életben, ugye.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Miguel Fuentes
Ilvermorny


#nohomo
Hozzászólások: 29
Jutalmak: +83
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 17
Ház: Wampus
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Hermanita & Mindreader Barbie
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #27 Dátum: 2025. 09. 17. - 14:31:54 » |
+3
|
Clase de Defensa contra las Artes Oscuras 2005. szempember 5. Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok¡Qué lugar tan maravilloso es Hogwarts! Bár alapvetően nem ez volt a fő célom, ami miatt idejöttem, de mélyen, titkon nagyon de nagyon reméltem, hogy itt esetleg alkalmam lehet találkozni mi Hermanita, que no veía desde hace mucho tiempo. Nahát, lássunk csodát, valóra vált mi mayor anhelo, noha legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ez valaha valósággá válhat. Éppen ezért úgy hiszem, semmi nem változtathatja meg ezen jó véleményemet a Roxfortról, még a borzalmas időjárási viszonyaik sem. A hab a tortán, vagy talán la guinda del pastel, az az, hogy Señorita Élodie történetesen mi querida hermanita, Mikaela mejor amiga. Un giro desafortunado, hogy Hermanita nem volt ott, mikor Barcelonában összefutottam Señorita Élodie-vel, de végülis jobb később, mint soha, no? Persze van némi enyhén kurvára zavaró tényező is, de ezeken túl tudok lépni. Azért némileg szomorú vagyok, hogy legkedvencebb szobatársaimmal itt is osztozom a hálószobán, de creo que es lo que hay... Las señoritas francesas e inglesas también son bellas, az iskola is lenyűgöző, az időjárás borzalmas, már csak az órák minősége kérdéses. Azonban egy ilyen régi és neves iskolától az az elvárható minimum, hogy az órái is legalább olyan minőségűek, mint az a Tequila, amely nálam van: tehát a legjobb. La compañía de mis señoritas körében a hátsó padban helyet foglalok, hátulról végig pásztázom a jelen lévőket ismerős arcokat keresvén. Legkedvesebb exemre villantok egy széles vigyort, majd megsimogatom Hermanita hátát. Őszintén be kell vallanom, majdnem megborulok én is a dolgozat említésekor. De annyira, hogy majdnem nem ismerem fel kedvenc húzott szemű szíveösszetört Amigo-mat, Chikara-t. Azért intek neki egyet. Alapvetően nem vagyok hülye, bár gyakran azt tettetem, meg előfordul, hogy nem is annyira tettetem, de alapvetően egy nagy múltú félvér családból származom basszameg. Be is baszna, ha nem tudnék egy szintfelmérőn az elvártakhoz mérten teljesíteni. Mosolyom magabiztos, biztatóan megsimítom Hermanita karját. - Ne aggódjon, Señorita Élodie, ha nagy baj lenne, segítünk. De ahogy hallottam és ahogy el is néztem, kegyed többre képes, mint amennyit gondol magából!- kacsintok rá biztatóan, természetesen hangomat annyira lehalkítom, hogy lehetőleg a tiszteletreméltó professzor ne hallja felebaráti jószándékom. Mikor azonban a lapot magam elé kapom... az első kérdést elolvasva egy jó öblös nevetés szakad fel a mellkasomból. - ¿Qué coño es esto? - nevetek tovább, ám ahogy körbe tekintek, kezd elhalni a nevetés. ¿Esto es una puta broma, verdad? - ám a reakciókból ítélve ez kurvára nem egy geci szar vicc. Szemöldököm ha tehetné, a plafonig szaladna fel, de sajnos a csoda sármos arcomhoz van kötve, szóval... nagyon gyorsan kitöltöm ezt a nevetséges tesztet, majd pár társam után azért eléggé sértve elhagyom a termet. Kint természetesen megvárom Hermanitát és Señorita Élodie-t, de addig igyekszem lenyugtatni magam egy kicsit. Ahora mismo me vendría de puta madre un puto cigarro!
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Heliodora Haseltine
Hollóhát


Hozzászólások: 16
Jutalmak: +42
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Aoife, ha nem feszegeti a húrt
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 13 1/2 hüvelyk, szilfa, egyszarvú szőre
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #28 Dátum: 2025. 09. 17. - 16:24:42 » |
+5
|
Miért van déjà vu érzésem, és azért-e, mert az SVK tanárunk ismét a Fawcett-manőver megkísérlésére készül? A felvezetőbeszéde mind szép és jó, de ahogy a kézhez kapott feladatlapot átnézem, meg is fordítom, mágikusan felfedni is csak azért nem kezdem el, mert látom addigra, hogy mások sem jutnak felismerhető felfedezésre ilyen módon, valahogy nem érzem összhangban a kapott kérdéssorral. Elég szembetűnően, a Roxfort, Beauxbatons és Ilvermorny köreiben szinte egyöntetűen ugyanez a fogadtatás. Szükségesnek érzem feltenni a kezem egy kérdésre - miközben többek nem érzik ilyen formalitás szükségét. Erre a feladatsorra van egy óránk, én kérem türelmes vagyok. -Tanárúr, nekem egy kérdésem lenne. Emlékszik még a tavalyi, párbajetika órájára?Ha válaszol, ha nem, nem fejtem ki ennél bővebben, hanem nekilátok a dolgozatnak. A kérdés el kellett mondjon minden szóra érdemest - ha érti a kérdés lényegét, értenie kell a problémát; ha szükséges tisztáznom még valamit a szavaimon, az meg már rég veszett pálca nyele. A közmorajt hallgatva az évfolyamtársaim emlékeznek. Nos, a nagy alkalmassági ésvagy magatartási elbeszélgetéseket meg kell hagyjuk a későbbiekre - ha egyáltalán kerülnek sorra végül. Megindokolhatóak lennének tanári vélt authoritásból és tekintélyérzetből egyes hangnemek fényében, de ezen a ponton őszintén nem vagyok biztos, hogy lesz-e így egyáltalán. Mindenesetre én, az elhangzottakhoz hűen, egy valamekkora kihívást nyújtó, szintfelmérő dolgozatot szándékozok írni, és ehhez ki szeretném használni a rendelkezésre álló időt. Emellett remélem, Fawcett professzor sem siklik el a feladatlap fölött, de ezt majd a kiértékelt dolgozatok kézhezkapásakor úgyis megtudjuk. Én többet nem firtatom a témát, anélkül is válaszértékű bármilyen nemű fogadtatása.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Zafira Tavish
Hollóhát


༻❁✿❀༺

Hozzászólások: 63
Jutalmak: +187
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: aranybarna
Kor: 16
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Soffi Lowe
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #29 Dátum: 2025. 09. 17. - 22:05:12 » |
+5
|
S. V. K. b e u g r ó Inshallah. Mióta megtörtént az évnyitó fel vagyok pörögve teljesen. A kastély még fürdőzik a késő nyári napfényben és az ősz szele még csak éppen belopta magát Skóciába. Nincsen szükség talárra, vagy pulcsira, a kék-bronz nyakkendő lazán simul fehér blúzomra, ami jó kis összhangot hoz össze a még barcelonai színemmel. Bash karo, persze több évnyi hidzsábozás után Allah lánya tudja magáról, hogy pakisztániként nem éppen fehér, de durva, hogy mit csinál egy igazi mediterrán világ fénye a bőrömmel. Majdnem olyan sötét vagyok, mint az a Lisa St.Patrick, aki a sminkrovatot vezeti a Szombati Boszorkányban – nagyon is sikeresen hozzáteszem. Végre sikerült pont úgy kihúzni a szememet az általa ajánlott bűbájjal, hogy tökéletesen egyenlő legyen és mindig illeszkedjen a megvilágításhoz. Ez az én évem lesz, érzem az ereimben. Itt a Tusa, Suduri végre jelentkezett a csapatba és majdnem biztosan tudom, hogy felkerültem a Hárpiák és a Tornádók radarjára is. Egy utolsó tanév, egy utolsó kupa és nem lesz végre otthon több vita arról, hogy legyek jó pakisztáni és menjek a Mandragórára gyógyítónak. Az ember azt hinné, ha bekerül a mágusvilágba nem érik utol a kisebbségi mugli szülők lehetetlen elvárásai. Bhai, még mindig nem tudom, hogy hogy találták meg a prospektusokat, pedig biztosan tudom, hogy eltemettem őket a ládám aljára.
Ahogy belépek a terembe egyszerre végigsuhan rajtam a nosztalgia és az új idők szele. Intek Ophinak, Anne-Rosenak meg a többieknek és megyünk is Traversék mellé Szoffanccsal. Aki.. foglalt nekem is helyet? Azt hittem jobban utál a tavalyi taktikázom miatt, de lehet, hogy rossz mardekárost veszek alapul. Speaking of the devil, merre van? Akkora itt a tömeg a két másik iskola diákjaival, hogy csoda, hogy beférünk a terembe. Pásztázom is a tömeget a tekintetemmel és kiszúrom Sullivant meg Malachait, előbbivel intünk egymásnak, de mintha utóbbi, valaki másra figyelne. Mióta megjöttek még nem volt alakalmunk dumálni a srácokkal, pedig egészen bondingoltunk, amikor a nagyobbik letapizott Spanyol’ban. A haramos kurva anyját.
Aztán hirtelen kiszúrom.. Őt. Persze, hogy nem beszél senkihez, Mr. Világfájdalom befelé fordul mint mindig. Ezen a ponton már összekéne kötni Willel. Isetenem mekkora gyökér, úgy kiosztanám. A nyáron vagy hatszor pennát akartam ragadni, de mégis mit írhatnék neki? És neki mennyibe telt volna írni? Biztos vagyok benne, hogy vette az üzenetet, amikor otthagytam a cukrot neki a gyengélkedőn... ugye? Biztos vette? Bárki hagyhatott neki ilyesmit, még is csak ő sérült le. Nekem kellett volna megtörni a jeget és írni? Én vagyok a seggfej?
Az is fura, hogy nem Travers-szel van. Bár az még furább, hogy Travers velünk van. Soffi nagyon előadta, hogy majd elmond egy titkot. Mondjuk úgy, hogy nem kéne sokat tippelnem, hogy megfejtsem a szitut. Tökre őszintén még nem tudom hogy fogok reagálni. Mármint a pakisztáni kuzinjaim között sokan vannak, akik összeházasodtak... de ez még is csak, ah nem tudom, elvégre aranyvérűek... Ya’Allah, na jó inkább nézzük ezt a tesztet. Ahogy átfutom kitöltés elött a tesztet összehúzom a szemöldökömet. Ez most valami tréfa a Főborztól? Vagy a többi suli ennyire le van maradva?
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|