Gemma Jenkins

⚠️ Figyelmeztetés/ Trigger warning

Az előtörténetben az alábbi érzékeny témák jelennek meg:
- alkohol- és szerhasználat
- agresszió és önbántalmazás
- fizikai bántalmazás és családon belüli erőszak
- haláleset és agyhalál említése
- szervezett bűnözés
- gyermekek és fiatalok számára alkalmatlan nevelési környezet

A leírtak fiktívek, de filmiparban megjelent filmek / sorozatok használatra kerültek inspiráció gyanánt.

GEMMA JENKINS

Mert nincs külön olyan, hogy te meg én!

Ahhoz hogy én legyek, te kellesz...

Ahhoz hogy Te, meg Én - Elefánt: Semmi

        Alapok

jelszó || a macska, az egyszarvú és a furkász
nem || nő
születési hely, idő || Kingston upon Hull; 1988. 05. 17.
kor ||  17
vér || mugli születésű
iskola || Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola
évfolyam || 7.

         A múlt

A kingston upon hull-i kórház szürke falai a mai napon sem árasztottak kifejezetten barátságos hangulatot, s az esőre álló, sötét felhők kavalkádjával szinkronban végleg rányomta a bélyegét az egész találkozóra. Ahogy a három legidősebb testvér szinte néma csendben belépett a bejárati ajtón, a feszültséget szinte vágni lehetett. Jack, a legidősebb testvér, a lehető legkevesebb szóval kérdezte meg a recepción ülő hölgyet, hogy most látogatható-e az apjuk, aki persze már ismerte őket, így csak bólintott. Kísérni sem kellett őket.

Három perc idegőrlő séta után beléptek egy néma kórterembe, melyben csak a gépek búgása és egyenletes csipogása utalt bármilyen életre is. Az egyik középső ágyon egy középkorú, nagyon sovány, eszméletlen férfi feküdt, lábainál a Frank Jenkins tábla szerepelt.

- Hello, apa... - köszörülte meg a torkát Jack és kicsit furcsán érezte magát, hogy egy válaszra képtelen testhez beszélt. Jack és a második testvér, Ashton között állt a viszonylag kicsi Gemma, aki először látta így az apját, mióta a baleset történt. Persze már hallott róla és lélekben felkészítették, hogy mi lesz itt, azért most csak úgy gyűltek benne az érzelmek. Ash szorosan fogta a kezét, hogy éreztesse a támogatását, de Gemmát most inkább csak zavarta a legközelebbi testvérének az érintése, mint megnyugtatta.

Szinte észre sem vette, már el is telt a látogatási idő, benne meg csak forrtak az érzelmek. Ahogy a fiúk felálltak, hogy induljanak, Gemma megtorpant a maga tíz évével.

- Őőő... Kaphatok három percet még? - kérdezte. A fiúk összenéztek, valamit némán lekommunikáltak, aztán bólintottak, majd megálltak. - Menjetek csak, lent találkozunk... - mondta a lány, mire a fiúk felsóhajtottak, de elmentek, magukra hagyva a lányt és az apját. Gemma óvatosan megközelítette a férfit, majd leült a feje mellé és közel hajolt. Az amúgy általában kissé csintalan, vidám, állandóan aktív szemek és arc elfelhősödött, mintha csak az ég szürkeségét akarta volna replikálni.

- Emlékszel, amikor még a régi házunkban együtt reggeliztünk suli előtt? És lehetett akármilyen rossz az idő, az általános hangulat vagy féltünk az aznaptól, te mindig, MINDIG fel tudtál minket vidítani... Vagy a közös kirándulásokra, amikor megpróbáltál minket a természet szépségére tanítani és pár növényt vagy állatot megmutatni? Aztán a sátrazásokra vagy az evezésekre? - kérdezte kissé elcsukló hangon a lány. Egy halvány reményfoszlány ott volt, hogy ha megoszt pár régi, boldog emléket, az valahogy eljut a már majdnem agyhalottnak nyilvánított apjához és varázslatos módon felkel. Persze nem kelt fel, így Gemma mérges lett inkább, ahogy nem tudta még kezelni az érzelmeit.

- Ugye tudod, hogy baromi nagy szarban hagytál minket?! - kérdezte remegő hangon, de külső szemlélőnek még nem egyértelmű, hogy a haragtól vagy a torkát fojtogató könnyektől remeg-e a hangja, esetleg mindkettőtől. - Tudom, hogy nem direkt kaptatok balesetet anyával... Tudom, hogy nem akartatok magunkra hagyni minket. De mégis ahhoz a rohadt Maurice testvéredhez kellett jutnunk, akitől annyi évig védtél minket! És most ő felel értünk, érted?! Felel... Le sem szar minket, max kihasznál... Gyűlölöm, érted?! GYŰLÖLÖM! - emelte meg a hangját és egy nővér megjelent az ajtóban, hogy megnézze, mi van, Gemma meg mérgesen letörölt pár könnyet. - Téged is gyűlöllek... Itt hagytál minket... Mind az öt gyerekedet és a könnyebb utat választottad... Soha nem fogok tudni megbocsátani emiatt, érted?! Soha... - sírta és az ágyra vert egyet, aztán mivel a nővér elindult felé, inkább gyorsan felállt és elviharzott mellőle, lesuhant a lépcsőn a recepcióhoz, megragadta a bátyjainak a kezét, akik meglepetten pillantottak rá, majd elindultak.

- Nem tudnál valamit tenni vele? - kérdezte Gemma morcosan. - Nem azért jársz abba az iskolába, hogy ilyen varázslós dolgokat csinálj? - lökte meg Asht, aki akkor már a harmadik évét darálta a Roxfortban.

- Nem, Gemma, már megbeszéltük... Nem tanultam ilyen mágiát és ne ilyen hangosan... - csitította a húgát Ash. - Ez sokkal magasabb szintű, felnőtt emberek talán... De megkérdeztem és ezzel még az ottani kórház sem tud semmit kezdeni... - sóhajtott egyet csalódottan Ash, majd Jack is.

- Szuper, akkor maradhatunk a csicska Maurice-szal... - morogta Gemma duzzogva, ahogy arra a borzalmas estére gondolt, mikor a rendőrök meghozták a szörnyű hírt, hogy a szüleiket hazafelé egy randevúról baleset érte. Az autójuk totálkáros lett, az apja azóta kómában, valószínűleg agyhalott állapotban feküdt a kórházban, de ami ennél is furcsább volt, az az, hogy édesanyjuk teste sosem került elő. Lehet, hogy valaki megtámadta őket és az anyjukat magával vitte? Emberkereskedelem? Sosem derült ki pontosan...

Ellenben a gyerekek az apai ágon lévő nagybácsihoz kerültek, Maurice Jenkinshez, mivel ő volt az egyetlen élő rokon már csak, ez pedig fenekestül felbolygatta az életüket. Kicsit sem volt ideális helyzet, ahova a gyerekek bekerültek, hiszen a nagybácsi erősen alkoholista és drogfüggő volt, az élettársa meg hol megjelent otthon, hol eltűnt jó időre, saját gyerekük ilyeténképpen nem volt, a házuk is alig állt és elég rossz állapotban volt (ráadásul költözni is kellett Middlesbroughba, ami köztudottan melegágya az erőszakos cselekedeteknek és droghasználattal összefüggő bűnözésnek), mégis valahogy idekerültek a gyerekek és főleg segélyekből éltek és a környék megtartó erejének köszönhetően maradhattak együtt, hiszen minden alkalommal, mikor a gyámügy szóba került, valahogy sikerült kijátszaniuk őket.

- Szállj már ki az ágyamból, Maurice… - nyögött fel irritáltan a tizenegyéves Gemma, miután nagybátyja hulla részegen betántorgott a házba és az első ágyba beesett. Csak nyögés jött válasznak.

- Maurice, elég lesz… - szólt az ajtófélfának dőlve Jack is, akinek az elmúlt egy évben nagyon gyorsan kellett felnőnie, hogy a testvéreiért és magáért is felelősséget vállaljon, amennyire csak tudott így tizenöt évesen. Erre sem reagált a férfi, aki csak úgy bűzlött az alkoholtól, a ruhája pedig mocskos volt a hányástól és ki tudja még, mitől. Jack és Ash csak egy pillantást vetettek egymásra, majd megragadták a nagybátyjuk karját és megpróbálták kitoloncolni legalább a szobából. Persze, az ellenkezett, így nem tudtak rajta fogást találni, csak lökdösődni kezdtek, ahogy durvult a helyzet. Ahogy Maurice megbillent, úgy ült rá Gemma egy iskolai projektjére, amivel napokat foglalkozott. A makett darabjaira esett.

- HÉ! – sikoltott fel a lány, mintha ezzel menthette volna a helyzetet. Maurice lassan felfogta, hogy mi történt, de csak legyintett.

- Ugyan már, amúgy is csak egy adag szar volt ez… Nem kár érte… Na, hagyjatok aludni! – morrant rá a gyerekekre. Gemma könnyes szemmel és vad dühvel nézett a férfire. Eddig is gyűlölte, de most olyan elemi erővel rohanták meg ezek a negatív érzések, hogy majdnem felrobbant remegésében. Ash magához húzta, hogy lenyugtassa kicsit, ők ketten különösen nagyon közel álltak egymáshoz, de Gemma ellökte és kifutott a szobából. A két nagyobb fiú újabb próbálkozást indított, de legnagyobb meglepetésükre Gemma tért vissza egy párnahuzatba csomagolt vastag fizika könyvvel. Jack egy védekező kiáltást megejtett, hogy ne tegye, de Gemma olyan volt, mint egy tornádó: már rá is pattant a nagybátyjára és ütni-vágni kezdte, nem kímélte, alaposan elverte nagybátyját bosszúból. A fiúk pedig egy ideig hagyták, csendben voltak, amíg kiadta a dühét. Utána megfogták a férfit, majd Ryan (a negyedik testvér) segítségével az utca végén álló hatalmas szemetesbe dobták a férfit és ott hagyták kijózanodni.

Egy szóval nem volt fenékig tejfel az élet az új háztartásban. Jacknek hamar be kellett látnia, hogy Maurice kicsit sem megbízható gondviselő, élettársa meg még kevésbé. Volt, hogy a nő csak megjelent, ellopta minden félretett pénzüket, majd drogokat vett és azokat használta egy ideig, amíg kitartott. Abban a hónapban alig volt mit enniük.

Így tehát Jack vette át a családfő szerepét, ami meglehetősen leterhelő volt számára, s habár egy rendes emberről beszélünk, ő is kicsit belerokkant ebbe: hamarosan ő is elkezdett inni, de ő sosem süllyedt olyan szintre, mint a nagybátyjuk. Persze voltak ebből problémák és jelenetek, de a testvérei nyomására mindig jobb belátásra tért. Ha volt ugyanis valami, amit elősegített ez a helyzet, az az, hogy az öt testvér olyan szinten kovácsolódott össze, hogy bármit megtettek volna egymásért, hiszen csak egymásra számíthattak. Voltak veszekedések és üvöltözések egymással? Voltak, persze. Voltak helyzetek, mikor gyűlölték egymást és a pokolba kívánta egyikőjük a másikat? Naná, nem egyszer… Bármikor bármit megtennének egymásért még akkor is, ha éppen összevesztek? Még szép, hogy!

- ADD MÁR VISSZA A ZACSKÓT! – üvöltött Maurice a tizennégy éves Gemmával.

- BIZTOSAN NEM! EBBEN A HÁZBAN NEM FOGSZ DROGOT HASZNÁLNI, AMÍG KISGYEREKEK VANNAK A KÖZELBEN! – üvöltött vissza a lány.

- Ugyan már, Sammy a legkisebb és ő is tíz éves már… Nem vagytok kisgyerekek… - köpte a szavakat a tajtékzó férfi. – ADD IDE A CUCCOT! – indult meg felé a férfi, de Gemma úgy állt ott, mint egy cölöp.

- Miért, mi lesz, ha nem? Nekem jössz? – röhögte szinte képen Gemma a nagybátyját, pedig belül azért félt tőle, de nem mutathatta. Legnagyobb meglepetésére Maurice tényleg nekiesett: megragadta a nyakát és rángatni kezdte. Szerencsére a fiúk hamar meghallották, hogy ez komolyabb, mint a szokásos viták és gyorsan leszedték róla a férfit, mielőtt komolyan megsérülhetett volna, bár pár napig volt pár lilás folt a nyakán. Azért Gemma még vágott egyet az arcába, hogy tudja, hol a helye. Mire lecsendesült a helyzet, addigra meg egy puffanást hallottak a konyhából: Sammy volt az, aki Maurice maradék drogját találta meg és esett bele. Most pedig öntudatlanul hevert a konyhapadlón.

- JACK, HÍVD A MENTŐKET! – üvöltötte Ryan, miközben Ash odaszaladt és ébresztgetni próbálta a legfiatalabb testvért. Gemma csak hitetlenkedve nézett Maurice-ra.

- Te komolyan kint hagytad a konyhapulton a maradékot?! – vibrált Gemma a méregtől, aki nem tudta, hogy sírjon vagy üvöltsön, Ryan meg is fogta a kezét, hogy mindketten lenyugodjanak. Maurice csak megrántotta a vállát.

- Siettem… - morogta és ő ennyivel le tudta a dolgot, pedig Sammy még őt is néha meg tudta hatni.

A mentők szerencsére sikeresen megmentették az öccsüket, de életük leghosszabb éjszakája volt a kórházban és több hét kellett a felépülésig. Maurice-t letartóztatták, de Jacket és Gemmát is behívták, hogy esetleg volt-e közük az ügyhöz, de szerencsére Gemma tök máshová rejtette az egyik adagját a férfinek, így őt szabadlábra helyezték. Jack – már nagykorú révén – ajánlatot kapott, hogy lesz-e a törvényes gondviselő Maurice helyett, amíg ki nem engedik és el nem megy elvonóra. Jack persze vállalta, de így félbe kellett hagynia egyetemi tanulmányait, hogy tudjon eleget keresni a családnak és tudjon rájuk figyelni. Ez végülis jól jött neki, hiszen a munkahelyén ismerte meg mostani menyasszonyát is. Miután Mauricet kiengedték, persze visszatért régi életmódjához, azonban miután megtudta, hogy többé nem felelős a gyerekekért, megváltozott kicsit az egész légkör: nulla tekintélye maradt, igazából velük lakott, de senki nem foglalkozott vele nagyon, csinált, amit akart, mint egy szellem és így egy fokkal békésebb lett minden, persze az ügyeik maradtak továbbra is.

A sok nehéz, erőszakos és nem éppen gyerekbarát eset ellenére sok boldog, közös pillanatuk volt. Jack tényleg a lelkét kitette azért, hogy működjön a család, igyekezett programokat szervezni. Gemma egyik kedvence a közös mézeskalács sütés volt egy ismerősnél, ami után közösen forrócsokit ittak és a tetőn nézték az éjszakai égboltot, miközben Jack lelkesen magyarázott a csillagokról. Ritkán engedte így el magát a fiú.

Másik jó pillanata Ashsel volt, mikor beválogatták a lányt kviddics-csapatba, ugyanis ez nagyon fontos pont volt az életében. A család többi tagja is nagyon támogatta, többször küldtek szurkolós képeket vagy ajándékot, hiszen a legtöbben nem tudtak ott lenni a meccsein, de mégis támogatni akarták. Ezeket Ash általában a meccsek előtt adta oda, ami extra erőt adott neki.

Otthon azért Gemmának sokszor nehezére esett nem valami varázstrükköt mutatni főleg a két fiatalabb testvérnek vagy éppen azt tervezgetni Ashsel, hogy hogyan tudnának kiszúrni leginkább Mauriceszal valami jó kis bájitallal, de végül elengedték a dolgot, mert valahol örültek, hogy legalább a varázslók világában nincsen kriminálisan rossz hírnevük a mugli életük miatt, legalább ők ketten tudtak tiszta lappal indítani, amit Gemma kevésbé becsült meg, mint Ash. Ash és Gemma addig is nagyon közel álltak egymáshoz, de a Roxfort miatt még közelebb kerültek és szinte sokszor olyan, mintha egymás gondolataiban olvasnának, pontosan emiatt is tudnak a lehető legjobban egymás agyára menni vagy a legdurvábban, legkönnyebben megbántani egymást.

A tizenöt éves Gemma becsiccsentve és egy üveg sört tartva a kezében nevetgélt a kanapén Jack, a barátnője és Ryan társaságában, mikor egyszer csak csapódott az ajtó és beviharzott rajta Ash. Megállt velük szemben, de érezhetően Gemmához volt szólni valója. Gemma mosolya lefagyott, ahogy látta, hogy valami nagy baj van, de nem szólalt meg, csak várta, hogy mit mond a testvére és az egyik legjobb barátja.

- Már vagy három hónapja tiszta volt… - mondta halk, de idegességtől vibráló hangon a fiú. Gemma zavartan összehúzta a szemöldökét.

- Mi van? – kérdezett vissza.

- A barátom… Három hónapja nem ivott semmit… - nyögte ki nehezen a hangokat.

- Kiről beszélsz? – értetlenkedett Gemma, kezdte idegesíteni, hogy nem mond konkrétumot. Mostanság Ashton jobb állapotban volt, segítettek neki a gyógyszerek, ugyanis egy fél éve diagnosztizáltak nála bipoláris személyiségzavart, ami sok korábbi esetre magyarázatot adott. Persze így is voltak epizódjai, de jóval kiegyensúlyozottabb volt, mint eddig valaha. Most nem úgy tűnt, és ez megijesztette Gemmát.

- Tudod, a srácról, akivel tegnap iszogattál… - gúnyolódott Ash, összefonta a karját a mellkasa előtt. Gemma megvilágosodott.

- Jaaaa! Tudom, kiről beszélsz… Bocs, nem tudtam, sajnálom… - mondta Gemma kissé óvatosan.

- Sajnálod? Sajnálod?! TUDOD, MENNYI MUNKÁJA VOLT ABBAN, HOGY LEJÖJJÖN MINDENRŐL?! – üvöltött fel Ashton, úgy tűnik, Gemmának sikerült kihoznia belőle az egyik epizódját. Megragadta a lány pólójának nyakát, majd felrántotta a kanapéról. Persze Gemma is gyakorlottabb volt ennél, tizenöt évet így vagy úgy, de lehúzott mellettük vagy rosszabb arcok mellett, azonnal védekezni kezdett.

- Állj már le, Ash… - kiabálta Gemma is, Jack is felpattant.

- Elég lesz! – szólt a saját nyugodt, de tekintélyt parancsoló hangján Jack, mire Ash is visszavett, lerakta a húgát, de folytatta, nem lépett hátrébb, sőt, még a pálcáját is elővette, ami aljas volt, hiszen Gemma még nem töltötte be a tizenhetet, ő viszont igen.

- Tudod, mi volt az első dolga, miután sikeresen berúgtatok? Hm?! – kérdezte Ash Gemmára fókuszálva, aki csak megrázta a fejét, még sosem látta ennyire vadnak a testvérét, pláne nem vele szemben. – Felhívta a dealerét és még aznap túladagolta magát, mert elszokott a mennyiségektől… Ma találtam meg holtan a szobájában… - mondta fájdalmasan Ash, ahogy eltorzult a gyásztól az arca, majd hátrébb lökte Gemma, aki falfehérre sápadt.

- Ash, én… Sajnálom… Nem tudtam… Én… - motyogta Gemma megsemmisülten, de a testvére a szavába vágott.

- Persze, hogy nem tudtad… Mert jó szokásodhoz híven nem érdekelt eléggé, hogy tudj róla… - vágta hozzá keserűen, majd elviharzott, Gemma meg állt ott jó pár percig, mivel ezzel nagyon betalált a bátyja. És teljes mértékben igaza volt: nem érdekelte annyira, csak élte az életét mindenféle felelősségvállalás nélkül…

Hogy mi a helyzet Gemma kapcsolataival? Gemmával nagyon könnyű kijönni. Bárkivel elbeszélget, bárkivel elvan, de viszonylag felületes szinten. Úgy igazán mélyen a testvéreivel tud csak beszélgetni és egy-két emberrel otthonról, illetve a Roxfortban is találni egy-egy közelebbi barátot, de neki kényelmes ez a felszínesség. Mást tud mutatni, könnyebb úgy alakítani a helyzeteket, ahogy neki jó és nem tudják sarokba szorítani sem. Imádja azt is, hogy bár szokott inni és esetenként szerhez is nyúl (legyen az mugli vagy varázs), kicsit sem függő és bármikor le tudja tenni, így ez picit sem határozza meg az életét.

Ami a romantikus kapcsolatait illeti, az is felszínességről ad tanúbizonyságot: semelyik emberrel sem jutott el mélyebb szintekig, csak amíg kényelmes volt a társasága vagy éppen az intimebb része, utána könnyen ejtett bárkit és az sem hatotta meg, ha fordítva volt. Még egy komolyabb kapcsolata sem volt, de futóból volt jó pár, a kavarásokról ne is beszéljünk… Persze megválogatja ezeket az embereket is, tehát nem kavar bárkivel is, ahhoz azért le kell nyűgözni legalább, hogy érdekelje a dolog, de flörtölni vagy könnyeden beszélgetni szinte bárkivel tud. Egyszóval kívülről egy könnyed, megközelíthető, haveri lányt lehet látni, aki azért a megfelelő pontokon igencsak komoly tud lenni, ha kell és neki megy akárkinek, főleg mióta varázspálcája is van ugye. Alap beállítása azért az elkerülés, helyzetekből való kibeszélés, önmaga mentése és minden helyzetből a lehető legjobban szeretne kijönni.

Egyszóval a Jenkins család meglehetősen balhés és nehéz helyzetbe került az elmúlt hét évben, de pont ez adta nekik azt, hogy összekovácsolódjanak és mindenki a saját útját járja, még ha az nem is kristályosodott ki előtte teljesen. Elvégre még itt van ez a kiváló év hozzá, nem igaz?

- Milyen volt a suli, Gem? – kérdezte lazán Ashton.

- Meh… Mindegy…

- Lassan ki kéne találni, mit akarsz kezdeni magaddal, így hogy jönnek a RAVASZ vizsgák is, nem? – szólt bele Ryan is, mire Gemma csak a szemét forgatta.

- Könnyű, neked még nem kell ilyenekkel foglalkozni... - dünnyögte.

- Na, de komolyan, Gemma, tényleg kéne majd erről beszélni… - szólt finoman, de érezhetően komolyan Jack.

- Jól van… Fingom sincs, oké? – rántotta fel a vállát a lány, mert indokolatlan időben jött ez a kérdés, ami amúgy is foglalkoztatja és nem szereti, ha meglepik, márpedig a testvérei érezhetően készültek erre a beszélgetésre és direkt támadták le hárman ezzel.

- Nem baj, biztosan kitalálod! – nyugtatta Sammy, aki a család tündére volt annak ellenére, hogy egy kicsit lassabb észjárású volt. Mindig rendes és támogató volt, ő volt az egyetlen, aki viszonylag normális maradt.

- Valamit jó lenne kezdeni a bájitaltannal vagy a repüléssel, azok érdekelnek a legjobban… De az átváltoztatástan sem rossz… - vonogatta a vállát.

- Úgyis lesz még erről beszélgetésetek a suliban, csak addig jó, ha valami eszedben van – mondta Ash is, Gemma meg tovább rántotta a vállát, szóval nem folytatták a témát inkább, de Gemma pontosan tudta, hogy igazuk van és vészesen közeledett a határidő a döntéshez…

Idővonal I I

1988: Gemma megszületik (Jack: 1983, Ash: 1986)

1990, majd 1992: Ryan és Sammy megszületnek

1998: szüleik balesete, Abigail Jenkins feltételezett eltűnése, Frank Jenkins bekerül a kórházba kezelésre, ahonnan napjainkig sem jött ki, a Jenkins gyerekek Maurice Jenkins-hez kerülnek gyámságba

1999: Gemma megkezdi tanulmányait a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában

2001: Gemma tizenhárom éves korában kerül be a háza kviddics-csapatába

2002: Tizennégy évesen megy először a testvéreivel bulizni, ahol először fogyaszt alkoholt, kezdi egyre jobban megtalálni a saját hangját

2004: Tizenhat évesen lesz először kapcsolata, ami borzasztó véget ér, azóta nem bonyolódik komolyabba, ebben az évben próbálja ki először a füves cigit is, majd a Roxfortban az egyik haverja által árusított bódító hatású bájitalát. Nem szokik rá, de esetenként használja ezeket

        Jellem

Ebben a nehéz világban és családban Gemmának hamar szert kellett tennie bizonyos képességekre, ha túl akart élni: a beszélőkéje mindig is jó volt, baromi jól tudta forgatni a szavakat, hogy mindenből a lehető legjobban jöjjön ki. Jól tudott hazudni is, de igyekezte minimálisan mindig megtartani az igazságot, mert azzal könnyebben tudott dolgozni. Mindig tudta, hogyan fordítsa saját előnyére a helyzeteket és hogyan jusson hozzá ahhoz, amit szeretne. Ezzel igyekezte kompenzálni a méretbeli és nembeli különbségeket. Habár egészen bátor is volt, nem riadt meg attól, ha valaki nekiment, nem volt hülye: jól tudta felmérni a helyzeteket, gyors volt a reakcióideje is. Nagyon jól tudott vegyülni is a tömegben, de ha kellett, hamar fel tudta hívni magára a figyelmet mérete ellenére is. Sok férfi között nőtt fel, úgyhogy sokszor idiótán vakmerő, mert úgy érzi, hogy ha gyengeséget mutat, akkor azzal lejjebb kerül a ranglétrán, de ezeket igyekszik jó alkalmazkodó képességével megoldani. Ebből volt jó pár problémája is, nem csak otthon, de a Roxfort falai között is, mert feltűnő kisugárzása és nagy szája nem mindig előnye ám. Általában igyekezett megoldani egyedül ezeket, de ha úgy volt, a testvérei – vagy a Roxfortban csak Ash -, segítettek neki. Ez persze mindig derogált neki, de mélyen tudta, hogy nagyon is kellenek neki ők. Ezek mellett igen kitartó, utál feladni dolgokat, hacsak meg nem unta azt, ami meglehetősen gyakori eset.

Nehéz helyzete ellenére azért maradt benne igazságérzet, és a morális iránytűje is igyekezett jó felé mozogni, bár szereti a könnyebb utakat. Jack nagyon figyelt rá, hogy mindegyik testvére a lehető legjobb emberré váljon és ebben elég jó munkát végzett (eltekintve attól hogy ő maga szintén alkoholproblémákkal küzdött, Ashtonnak bipoláris személyiség zavara volt, Gemma igyekezett minden felelősség alól kibújni és úgy élni, mintha semmi nem számítana, Ryannek dühkezelési problémái és elfojtott agressziója volt, Sammy pedig, a család legnagyobb meglepetésére, enyhe tanulási problémákkal küzdött, illetve Sammy-n kívül mindenki próbált már valamilyen tudatmódosító szert, legyen az erősebb vagy gyengébb, de senki nem lett függő (nagyon)).

Gemma kívülről alapvetően egy igen életvidám, laza, jófej lány. Szeret viccelődni, haverkodni és beszélgetni. Általában mindig széles mosollyal közlekedik vagy kissé szarkasztikusan beszél, de szinte mindig van vele valaki, nem igazán lehet egyedül látni. Igazából bármivel szívesen tölti az idejét, elég széles az érdeklődési köre és szívesen ismer meg új dolgokat, kíváncsi természet. A probléma ott kezdődik, hogy sok minden érdekli, de semmi nem eléggé, ami megmozgatná, hogy mélyebben is beleássa magát valamibe, ez a tanulmányi eredményein is meglátszik, pedig nem hülye gyerek. Ez igaz emberi kapcsolataira is: kényelmes neki a felszínesség és zavarja, ha valaki turkálni akarna az életében, mert akkor neki is foglalkoznia kéne vele és meg kéne oldania a régi traumáit. Amennyire kívülről megközelíthető, barátságos és könnyen lehet benne olvasni (legalábbis a felszínes érzelmeit), annyira nem mutatja meg a mélyebb énjét szinte senkinek. Ha valaki megkérdezi, milyen Gemma Jenkins, sokan tudnak mondani sokfélét, de ha jobban belegondolnak, sokat nem tudnak róla valójában, csak amiket együtt tapasztaltak meg. Fontos megjegyezni, hogy nagyon bevállalós és nem nagyon vannak korlátjai ilyen téren, szereti az extrém dolgokat, hiszen azok izgalmasak.

Attól függetlenül, hogy ő nem szeret belemenni a saját életébe, ő igenis szeret információkhoz jutni és ezeket el is raktározni. Mesterien ért ahhoz, hogyan jusson hozzá ahhoz, amihez szeretne és a lehető legkevésbé feltűnően. Ezeket az információkat persze a megfelelő helyzetekben szereti is kihasználni, akár másokat fenyegetve, zsarolva. Habár ezt igyekszik a szarfej emberekre korlátozni, ha fenyegetve vagy veszélyben érzi magát, nem rest magát menteni mások előtt, szóval nem éppen a leglojálisabb sem, tud kifejezetten önző is lenni. Tudja, hogy az iskolában pár információ már elterjedt a családi hátterét illetően, de azt is, hogy csak részleteket tudnak emberek, a teljes képet senki, pláne hogy a szülei eredetileg rendes emberek voltak. Ennyiben előnyös volt egy mugli családban végig vinni ezt a helyzetet, mert a két világ szerencsére nagyrészt elkülönült egymástól és valamennyire lehetett tiszta lappal kezdeni. Szeretné fontosnak érezni magát, olyannak, akire szükség van.

Kissé lobbanékony, de amilyen gyorsan jött haragja, olyan gyorsan már ismét viccelődik. Igazán megbántani nehéz, mivel kevesen látnak bele tényleg, szóval nem nagyon van mit előrántani. Nagyon könnyen lelkesedik dolgokért, de cserébe nagyon könnyen meg is unja azokat, tehát egy Mágiatörténet órán azért végig elég unott fejet tud vágni és feltűnően szenvedni. Lustaságát beszélőkéjével igyekszik kompenzálni, ami nagyon jó: előbb mindig próbálja kibeszélni magát a helyzetből (akár másokat magára hagyva, szóval valamilyen szinten önző), mielőtt tényleg munkát fektetne bele valamibe vagy esetleg másra rakja rá a dolgot.

Összességében, ami kívülről látszik, az az, hogy laza, jófej, könnyen ki lehet vele jönni, szeret társaságban lenni és kíváncsi, de valójában ez is csak menekülés az egyedülléttől, illetve információgyűjtés, hogy mindig a legjobb helyzetbe tudja magát hozni, ha arról van szó, úgyhogy meglehetősen ravasz és hazudozó is tud lenni, ha kell.

Merengő ||

Legjobb: Az első és eddig egyetlen nyaralásuk volt, ami két órányi vonattal egy tónál lévő kemping volt, ahol egy lakókocsit béreltek. Baromi kevés volt a hely, nagyon büdös volt a négy fiú miatt, sokat is veszekedtek, de életük egyik legjobb egy hete volt ötösben. Itt jött ki igazán, hogy Mauricera kicsit sincs szükségük a lakhatáson kívül és csak megkeseríti az életüket, de szépen-lassan javult a helyzetük, pláne miután Jack lett a gondviselőjük. Ettől függetlenül sok vitájuk és komolyabb eseteik is voltak egymással, sok olyan, ami komoly heget hagyott valamelyikőjükön, de ez jelentette azt, hogy közel állnak egymáshoz.

Legrosszabb: mikor egyszer egy nyári napon hazament egy találkozóról tizenhárom éves korában és a ház egészen feldúlt állapotban volt. Jack és Ash is a földön hevert, nem túl biztató állapotban, körülöttük öt nagyobb forma alak. Gemma lefagyott az ajtóban, de megközelítették az alakok. Mint kiderült, Ash élénkebb epizódjaiban belekötött már több ízben a tagokba, akik megunták és jól helyben hagyták őket. Gemma beszélőkéjének hála rávette őket, hogy hagyják őket, Ash beteg és kivizsgálásra viszik, plusz beadta az ártatlan kislány szerepet is, ami meggyőzte őket arról, hogy elég volt ennyi, de azért a férfiak befenyítették a gyerekeket, hogy több ilyen ne legyen. Nagyon megijedt akkor és a kórházban is sok időt töltöttek, míg összeszedték a fiúkat, Gemma volt az, aki a mentőben is velük volt, hiszen Maurice a változatosság kedvéért valahol máshol volt.

Edevis tükre || egy szép, apró városban felépíteni a saját életét, ahol elismerik magáért és megmutathatja a családjának, hogy egyedüli lányként is el tud érni mindent. Még kissé gomolygónak tűnik a kép, mintha nem forrott volna ki teljesen (potenciális emberek, szereplők megjelenhetnek majd, pl egy társ)
Mumus || önmaga, ahogy fröcsögve elkezdi mondani az összes családban történt incidenst és sötét titkát, ezzel az egész imidzsét lerombolva, hogy kénytelen legyen foglalkozni a sok mindennel

         Apróságok

mindig || barátok, beszélgetés, nyár, jó idő, pezsgés, hasznos információk, minden helyzetből a legjobban kikeveredni, testvérek, tábortűz, nevetés, savanyú cukrok, sör, társasjátékok, kísérletezés, folyamatos pörgés és izgalom, techno és rave partik
soha || lelkizés, múltról való túlzott beszélgetés, egyedüllét, bántalmazás, unalom, iskola, tanulás, csoportos támadás egy valaki ellen
hobbik || repülés, úszás, sportolás, haverokkal időt tölteni, felfedezés, új dolgok kipróbálása, információk szerzése, társasozás, bájitalokkal való kísérletezés, bulizás
Malíciamutató || Maurice, néha mintha Maurice és az ő arcának a keveréke lenne, illetve néha elmosódik és véletlenszerű rossz alakok jelennek meg, akik vagy a szüleit bántják vagy a testvéreit és őt
Százfűlé-főzet || frissítő, savanyú, nagyon kicsit kesernyés íze van, mint egy citromos sör, de annál pajkosabb, játékosabb. Minél tovább forgatja az ember a szájában, annál több ízt tud kicsalni belőle. Színre sárgás-zöld, meglehetősen folyékony, de fényre mintha a színe is változna kissé.
Amortentia || menta, citrom, erdő és faforgács intenzív illata, óceán sós, frissítő permete
titkok || vannak kapcsolatai, akikkel be tud szerezni ezt-azt (Roxforton belülre vagy otthonra), de szigorú árakat és korlátokat húz meg (nem akarja, hogy mások is abba csússzanak, amikbe ők és magát sem akarja túlzott veszélynek kitenni) // habár élből elutasítja a mélyebb kapcsolatokat, valahol azért örülne, ha egy kívülálló személy is elfogadná úgy, ahogy van és nem csak a felszínt kapargatnák // egyszer majdnem csúnya vége lett egy légyottnak, de Jack megtanította pár önvédelmi technikára és sikeresen el tudott menekülni // néha megfordul a fejében az önbántalmazás, de csak nagyon ritka esetekben csinálja, azt is főleg unalomból vagy kíváncsiságból
azt beszélik, hogy... || rengeteg fiúval és lánnyal kavart már, sőt, akár többedmagával együtt és nem veszi észre, ha összetöri a szíveket // talán túlságosan közel állnak Ash-hel… // Jenkins-ék benne vannak valami maffiában vagy legalábbis sötét ügyleteik vannak // valójában nem is mugli születésű, hanem meghaltak a szülei a háborúban, és muglik fogadták örökbe őket

        A család

apa || Frank Jenkins; 42 év; mugli; hiányzik neki az apja, mivel kómában fekszik évek óta

anya || Abigail Jenkins (született: Hallden); 40 év; mugli; hiányzik neki az anyja (sosem vallaná be, de már alig emlékszik rá, inkább csak érzések maradtak meg és emléktöredékek), halott, emberrablás áldozata (?)

nagybácsi || Maurice Jenkins; 47 év; mugli; gyűlöli és a pokolba kívánja
testvérek ||

Jack Jenkins; 22 év; mugli; bizalom és szeretet, a család alapja és fenntartója, bármit rábízna

Asher Jenkins; 19 év; mugli születésű; legközelebbi barátja és testvére, rezdülésekből tudják, mire gondol a másik

Ryan Jenkins: 15 év; mugli; vele is nagyon közeli a kapcsolat, de az összes testvér közül vele a legkevésbé erős

Samuel Jenkins: 13 év; mugli; a család kis gyereke és tiszta tagja, mindenki imádja és van is miért, mert tényleg nagyon rendes

állatok || AFJ, a házi vörös bagoly. Megbízható, öregecske bagoly, akit Ash kapott a szüleitől még. Azóta is a család szolgálatában áll és szállítja a leveleket (és egyéb dolgokat)

Családtörténet ||
A Jenkins család nem tekint vissza nagy múltra vagy hatalmas hőstettekre. Abigail Jenkins (született: Hallden) és Frank Jenkins is muglik voltak, egyik család sem emelkedett ki semmiből. Átlagos értelmiségi, középosztálybeli életet éltek. Miután összeházasodtak, csak úgy jöttek a gyermekek: mire ráeszméltek, már mind az öt gyerek megvolt. Szerencsére semmiben nem szenvedtek hiányt, rendes, középosztálybeli életet éltek, a gyerekek szeretetben nevelkedtek.

Gemma a Jenkins család harmadik és egyben egyetlen lánygyermekeként látta meg a napvilágot 1988. május 17-én. Legidősebb bátyja, Jack, akkor volt öt éves, második testvére, Ashton, kettő, majd két évvel Gemma születése után született Ryan, illetve rá két évvel Samuel, azaz Sammy. Élete első fele viszonylag nyugodtan telt a polgári családi háttérrel, habár négy fiútestvérrel felnőni nem volt könnyű, kapta is a kiképzést rendesen. Tulajdonképpen amíg ebben a családi formában voltak, nem is kifejezetten kedvelte a testvéreit, kevéssé kötődött hozzájuk, maximum a bátyjaihoz. Persze, féltékeny volt rájuk és olyan menő akart lenni, mint ők, így elég hamar nagyszájú lett, hogy kompenzálja a dolgokat.

Szülei mindketten muglik voltak, így nem számítottak arra, hogy a gyerekek közül bárki is varázsló lenne, tehát mindenkit meglepett Ashton levele. Ashton még megélhette a szüleikkel azt, hogy milyen levelet kapni és teljes támogatottságban elkezdeni a Roxfortot. Persze utána az egész család látni akarta, mit tanult, de a szigorú szabályok miatt semmi nem történt otthon.

Gemma titkon mindennap azért reménykedett a következő két évben, hogy ő is kapjon levelet és végre ő is különleges lehessen a családban. Kívánsága teljesült: két évvel később ő is kapott levelet, s onnantól kezdve a két öccse már megint nem, így csak ő és a bátyja, Ashton lettek mágusok. Emiatt Gemma sokszor jobbnak érzi magát és tudja, hogy Jack legalább kicsit féltékeny rájuk, de ez nem zavarja annyira. Gemma már a Maurice-uralom alatt kezdte meg tanulmányait a Roxfortban, amit persze nagybátyja kicsit sem támogatott, így szegény Jacknek kellett összekuporgatnia valamennyit és a félretett pénzét adta oda a húgának, hogy nagyjából felkészülten menjen a Roxfortba.

Frank Jenkins, az édesapa, egyébként tudatosan vágta el az összes szálat a családjával, hiszen generációk óta probléma volt a szerhasználat és az alkoholizmus, az erőszakról nem is beszélve. Végül mégis kikötöttek Mauricenál, aki köztudottan fenntartotta a generációs problémákat. Itt kerültek bele a gyerekek abba a nehéz helyzetbe, amiben azóta hét éve is vannak, habár tettek érte, hogy jobb legyen, ez főleg Jacknek volt köszönhető. Édesapjukat azóta is kórházban kezelik eredménytelenül, édesanyjuk sosem került elő, így valószínűsíthetően meghalt.

Jack jelenleg irodai munkát végez egy nagyobb cégnél, hogy legyen elég pénze a családnak, de hosszútávon valami értelmiségi, kutatói munka érdekli. Azóta eljegyezte egy munkatársat, akit nem zavart, hogy Jack addig a háznál marad, amíg a testvérei be nem töltik a tizenhetet, sőt, be is segít, félig oda is költözött. Ash azóta továbbtanul, s habár először Kríziselhárításra szeretett volna menni, a bipoláris személyiségzavarával nem ment át a pszichológiai komponensen, így most inkább általános nekromágus szakon van, hogy onnan majd felderítő nekromágus legyen, így mégis valamennyire részt vehessen olyan ügyekben, amelyek eredetileg érdekelték. Gemma-nak persze még mindig fogalma sincs, mit szeretne…

        Külsőségek

magasság || 158 cm
testalkat || Átlagos, kicsit vékonyabb típus, de azért van izom rajta a sportok miatt
szemszín || zöldesbarna
hajszín || sötétbarna
kinézet || Gemma meglehetősen apró termetű, nem túl nagy lány, de személyiségével kompenzálja a fizikai apróságát. Haja a válláig ér maximum, sötétbarna színű és enyhén hullámos, kicsit talán össze-visszásan. Általában kiengedve hordja, de szokta lófarokba vagy kontyba kötni, esetleg a szemébe lógó tincseket hátrakötni. Nem zavarja az sem, ha kócos vagy össze-vissza van a haja, szerencsére még illik is a stílusához.

Sminkelési technikái nincsenek nagyon kifejlesztve, minimálisan szokott használni alap dolgokat, a természetes kinézetre igyekszik hasonlítani, de azért szereti kicsit kiemelni az amúgy nem éppen karakteres arcát, sőt néha ha kedvet kap, egészen vad eredménye lesz, de ezek is jól szoktak állni, csak általában lusta komolyabban sminkelni. Ékszereket is hord, jobb fülében öt, bal fülében három lyuk található, amikben rendszerint cseréli a különfélébbnél különfélébb fülbevalókat. Ezek főleg bohémosak, kacskaringósak, különlegesek. A nyakláncokat is kedveli, de karkötőket és gyűrűket nem annyira, ellenben lábláncot is szívesen hord.

Ami a ruhatárát illeti, meglehetősen változatos: vannak ruhái a bátyjaitól, így tehát elég sok túlméretezett ruharadbja van, de mivel ő az egyetlen lány a családban, így jó pár nőiesebb, teshezállóbb darabja is van. Alapvetően a vidámabb, lengébb, lazább ruhákat szereti, a nadrágokat preferálja, de a női ruhákat, szoknyákat sem veti meg. Kifejezetten szereti a lenge nadrágokat és haspólókat, esetleg bő inggel vagy kabáttal kiegészítve. Cipőből leginkább a torna- vagy edzőcipő a kedvence, nagyon különleges alkalomnak kell lennie, hogy elnyűtt darabjait lecserélje valami elegánsabbra. Nos, igen, az elegancia az nem jellemzi, mert úgy érzi, bekorlátolja, ezért is zavarja kicsit a kötelező talár és egyenruha. Cserébe kicsit sem zavarja a lezserség, ha esetleg lecsúszik a válláról a ruhája, van, hogy észre sem veszi. Ő nem igazán jön zavarba semmitől, ami a kinézetét illeti, ennyi önbizalma van, ha meg mégis sikerül betalálni, akkor meg nem mutatja.

avialany ||Emma Myers

        A tudás

varázslói ismeretek ||
Hetedéves létére nem kedvelte meg jobban az iskolát az évek alatt. Nem kifejezetten való iskolapadba, mivel végtelenül lusta, így ha valami kicsit sem köti le, semmit nem foglalkozik vele és ezt feltűnően csinálja. Nem hülye, emiatt valahogy mégis átment a vizsgákon, de azért nem ő a házának legszorgalmasabb egyéne, aki csak úgy gyűjtené a pontokat. A bájitaltanon kívül maximum a bűbájtannal és átváltoztatástannal hajlandó komolyabban foglalkozni, na meg, a repüléssel, mással maximum minimálisan (gyógynövénytan) vagy semennyire (mágiatörténet).

Bájitaltannal szabadidejében is szívesen kísérletezget is és tudja is, hogy kifejezetten jól megy neki. Átváltoztatástan és bűbájtan érdekli eléggé ahhoz, hogy valamennyit foglalkozzon vele, sötét varázslatok kivédése jól megy neki, de semmi energiát nem tesz bele különösebben, de átment minden vizsgán. Gyógynövénytanhoz időnként megjön a kedve, főleg a bájitaltan miatt, olyankor egy ideig foglalkozik vele, aztán megint nem. Ugyanígy van a Legendás Lények Gondozása tárggyal is. Asztronómia és mágiatörténet kicsit sem köti le és egy szót sem tanult rájuk, ez az RBF eredményeken is meglátszott, de úgy volt vele, hogy az elmúlt öt évben a vizsgákon átment, most már igazán mindegy, úgysem kell neki. Repüléstan az tulajdonképpen szabadidő neki, bármikor szívesen csinálja bárkivel.

Mindig is érdekelte az animágia, magához képest sokat olvas róla, a jövőben pedig szeretné megkísérelni a dolgot, jelenleg ez mozgatja meg a legjobban átváltoztatástan szempontból.

pálca típusa || galagonya, sárkányszívizomhúr, 10 és ¼ hüvelyk, moderáltan rugalmas

RBF ||

Sötét Varázslatok Kivédése: E

Átváltoztatástan: K

Bűbájtan: V

Bájitaltan: K

Gyógynövénytan: E

Asztronómia: H

Mágiatörténet: T

Repüléstan: K

Legendás Lények Gondozása: H, utána E

        Egyéb

Egyéb ||

- unalmában megtanult franciául és egy minimális szinten spanyolul

- amennyire utál egyedül lenni, sokszor zavarják, idegesítik az emberek, csak ezt jól leplezi, de sokféle embertípustól felmegy benne a pumpa

- ha lenne patrónusa, akkor az vagy egy szarka lenne (a szarka intelligánciájáról és tapasztalatgyűjtési tulajdonságairól ismertek. Emellett sokszor csoportban nevelkednek, így a családi életéről is van nyom. Tud hangokat utánozni és jól alkalmazkodik.) vagy egy róka (cseles, ravasz, manipulál).

- imádja a labdasportokat és úszni

- imád jobb lenni másoknál és megmutatni, hogy egyedül is ér valamit

- van jogosítványa

- már egy ideje egy saját seprűre gyűjt

- még a mai napig - ha hirtelen kell reagálni egy kellemetlen szituációra, ami meglepi - van, hogy kézzel és verekedéssel oldaná meg első gondolatra, nem pálcával és varázslattal

- alignment-je: “Chaotic Neutral”

- MBTI személyiségtípusa: “ESTP - Vállalkozó”