Malachi Maddoch

MALACHI MUNRO MADDOCK

Alapok

jelszó || a macska, az egyszarvú és a furkász
nem || férfi
születési hely, idő || New York City; 1988, 05, 11
kor || 17
vér || arany
iskola || Ilvermorny
évfolyam || hetedik

A múlt

1993.
Kedves Munro bácsi!

Az én nevem Malachi és már öt éves vagyok! Anya azt mondta, hogy te vagy a testvére és tőled kaptam a nevem. Nem a Malachit, hanem a Munrot. Anya azt is mondta, hogy nagyon szeret téged és te mindig vigyáztál rá és majd rám is fogsz, ha írok neked. Vagyis most anya ír, mert én még annyira nem tudok. Azt is mondta, hogy lehet, hogy nem fogsz válaszolni, mert nagyon-nagyon messze laksz, de biztos, hogy majd mindig megkapod a leveleim és veled megoszthatok olyan dolgokat, amiket vele nem szeretnék. De szerintem ez butaság, mert nincs olyan. De anya azt mondja, hogy majd lesz, ha nagyobb leszek.
Munro bácsi, leszel a barátom? Mert nekem nem nagyon van olyanom. Testvérem nekem is van, Thaddeus, de ő nem szokott velem játszani. Mindig szétrombolja a kockáimat, ha várat építek és leveri a sakkbábuimat. Pedig szétütik ők egymást, ha hagyjuk nekik. Na mindegy.
Örülök, hogy megismerhetlek, Munro bácsi.

Szeretettel,
Malachi

☙❧

1994 vége
Szia Munro bácsi!

Apa megint dühös volt rám, mert kitörtem pár ablakot. Pedig becsszó, nem akartam! Azt mondja Mr. Montgomery, hogy szépen fejlődök, csak nem szabad engednem, hogy az érzéseim befolyásoljanak. Ezt annyira nem értettem, hogy mit jelent, de elmagyarázta. De mit tegyek, ha éhes vagyok és újra és újra és újra ugyanazt kell csinálni? Mérges lettem. Meg nagyon éhes. De ígérem, holnap is gyakorolni fogok, mert nem akarom, hogy apa megint mérges legyen. Fáj, ha mérges.
De történtek jó dolgok is! Képzeld el, zongorázni tanulok és tetszik. Főleg azért, mert anya olyankor nagyon mosolyog! Még akkor is, ha nem tudom tökéletesen eljátszani a darabot. De olyankor látom, hogy boldog. Mint az üvegházban szokott lenni. Ott is sokat vagyok vele és sokat mesél olyankor a növényekről. Hogy mi mire való. Amúgy az is érdekes.
Ne aggódj, vigyázok rá.

Szeretettel,
Malachi

☙❧

1997 vége
Szia Munro bácsi!

Alig várom, hogy megjöjjön a levél az Ilvermornyból, de tudom, hogy még várnom kell. Sokszor elképzelem, hogy ott vagyok, korombeliek között, nevetünk, meg leckét írunk és akkor amiatt panaszkodunk. Szeretem anyát és szeretek vele lenni, de jó lenne néha másokkal is együtt lenni és barátokat szerezni.
TJ nem szereti az iskolát vagy az iskola nem szereti őt, igazából ezt nem igazán tudtam eldönteni. Az biztos, hogy nagyon szereti az orrom alá dörgölni, hogy ő már tud átkokat és alig várja, hogy rajtam gyakorolhasson. Nem tudod, hogy meddig nem szabad itthon varázsolnia? Mondjuk mindegy, mert így is tud bántani. Szokott is. Leginkább azután, hogy anyával beszél. Anya nem úgy szokott Thaddeusra nézni, mint rám. Ezt ne mondd el senkinek, de titokban örülök, hogy van olyan, ami csak az enyém.
Egyre többet segítek amúgy anyának az üvegházban, már egy csomó dolgot rám is szokott bízni. Mikor ott vagyunk ketten, akkor sokat mesél a családjáról, főleg rólad. Azt hiszem, hiányzol neki. Én is szívesen megismernélek. Tudod, ha már barátok vagyunk.

Szeretettel,
Malachi

☙❧

2002
Szia Munro bácsi!

Végre bekerültem a kviddics csapatba! Most, hogy TJ már nem ide jár, végre nem hozzá hasonlítanak és nem kell meghúznom magam. Utáltam, hogy itt van, ugyanúgy megtalálta a módját, hogy megkeserítse az életem, mint otthon. Mondjuk legalább itt nem csak én utáltam. Sokakat megfélemlített és gúnyolt, meg megalázott… Hányingerem volt mindig, mikor hozzá hasonlítottak. De most már nincs itt és a kviddics csak az enyém! Megnyertük az első meccsünket is és én hajítottam a győztes gólt! Tudod, végre azt érzem, hogy tartozom valahová. Tudom, most azt kérdezed, hogy vannak-e barátaim. Azt igazából… nem tudom. Nem szeretek az otthoni dolgokról beszélni, de igazából nem is kérdez arról senki. Apáról igen, mert híres. Azt hiszik, az jó dolog, én pedig csak mosolygok, mint egy hülye. A meccs után is együtt ünnepeltünk, de… nem éreztem, hogy ténylegesen oda is tartozom. A kapcsolataim legjava addig terjed, míg segítségére vagyok az illetőnek. Mindenki tudja, hogy ki vagyok. Hogy ki Maddock. De Malachi-t szerintem senki se ismeri. Ennek van értelme így? Kicsit frusztrál amúgy. De így, hogy csak a név kell mindenkinek, amivel villoghat, nem tudok hová tovább lépni. Legszívesebben rájuk ordítanék, hogy itt vagyok. De ehelyett csak mosolygok, mint egy hülye. Gyáva vagyok.
Na mindegy, nem panaszkodok tovább. Nem is igazán lehet okom amúgy panaszra, mert sosem vagyok egyedül. Mellém csapódnak emberek, sokat nevetünk. Jó a felszínen is lenni.

Ui.: Majdnem elfelejtettem. Kitaláltam, hogy mit fogok felvenni tálentumnak. Mediatikát. Anya nagyon büszke volt. Neki köszönhetek mindent.

Szeretettel,
Malachi

☙❧

2003. október

Ha tényleg létezel, most van rád szükségem, Munro. Meghalt. TJ meghalt. Miattam. Én… nem akartam, baleset volt! Megint partit adott apa, valami beavatásról beszélt és mint mindig, most is rohadt büszke volt TJ-re. Haza rángattak, hogy jópofizzak a vendégekkel és magasztaljam én is a bátyám, meg apát, meg az egész rohadt családot. Egy csomó esszét kellett volna írnom és ki kellett hagynom a kviddics meccsünket is és… mérges voltam. Felmentem a tetőre kiszellőztetni a fejem, de TJ utánam jött. Láttam rajta, hogy már ivott, olyankor pedig még elviselhetetlenebb. Természetesen belém kötött. Lökdösött, pocskondiázott és szájára vette anyát is. Én pedig most az egyszer nem hagytam magam. Visszaordítottam és éreztem, hogy kicsap belőlem a mágiám is. Nem tudtam visszafogni és… leesett a tetőről. Minden olyan gyorsan történt, homályos az egész. Én nem akartam, hogy meghaljon, csak, hogy végre hagyjon békén. És tudod… mikor csend lett, egy pillanatra megkönnyebbültem. Utálom magam, rosszul vagyok attól, amit tettem, de… mégsem mertem elmondani senkinek. Mindenki azt hiszi, hogy egyedül volt fent. Mégis mit tegyek? Segíts…

Malachi

☙❧

2004.
Munro.

Igazából nem tudom miért írok, úgy sem fogsz válaszolni. Azt hiszem, túlságosan hozzászoktam az évek során. Meg… valakivel meg kell osztanom, mert különben bele fogok őrülni. Eltemettük TJ-t. Apát sosem láttam még elkeseredettnek eddig. Mondjuk nem tartott sokáig, legalábbis felénk nem mutatja. Nagyobbak lettek felém az elvárásai, mivel… már csak én maradtam. Keményebbek lettek a büntetései is és elvette tőlem azt az egy dolgot, smit tényleg szerettem. Mondjuk ez most nem is lényeg.
Mindenhol TJ-t látom. Ha belenézek a tükörbe, ő néz vissza rám. Látom a gyűlöletet a szemében és vicsorog rám. Ha nem látom, akkor is érzem, hogy figyel. Tudod, az Ilvermornyban is egyre nagyobb nyomás helyezedik rám és sokszor érzem, hogy nem bírom tovább. Olyankor azt érzem, hogy… ott van. Rendesen, fizikálisan ott van, beszél hozzám, üt, fojtogat… kezdek megőrülni, ugye? Olyan érzés.
De megpróbáltam a kezembe venni a dolgokat. Anya növényei között vannak kevésbé ártalmatlanok is, ha tudom, hogy mikor kell felhasználni őket. És amennyi évet eltöltöttem mellette, magabiztosan kezdtem kísérletezni. Volt pár gáz próbálkozásom, de végül a szellemszirom és az üröm keveréke elég jól bevált. A titok az, hogy még azelőtt kell porítani, hogy kifakadna a bimbó, úgy sokkal erőteljesebb a hatása. Nem csapdába ejti, hanem elűzi a szellemeket. Az én kísértetemet. Tartok tőle, hogy addiktív lesz, de ezzel ráérek később foglalkozni.

Malachi

☙❧

2005.
Munro.

Azt hiszem, ez lesz az az év, mikor meghalok. Drámai kezdés, ugye? A helyzet az, hogy volt egy durvább rohamom, mikor hazajöttem az iskolából. És be kell látnom, hogy talán függő lettem. Mondjuk elég jól kordában tudom tartani és a suliban se buktam még le. A teljesítményem kicsit gyengült, de nem számottevően és a pálcás varázslatoknál is sikerült mindig ott lennem fejben az órákon. A borítékban találsz egy üvegcsét, benne az emlékkel. Csak ha mégis létezel… azt akarom, hogy valaki tudja, hogy mi történik. És te vagy az egyetlen, akinek beszéltem róla, szóval…
És akkor térjünk a tárgyra. Szóval szerintem idén lesz a halálom napja. Apa közölte, hogy részt fogok venni a Trimágus Tusán. Nem tűrt ellenvetést, én pedig persze csendben maradtam. Mert egy gyáva pöcs vagyok. De most gondold el, mennyi esélye van egy függőnek, aki a saját démonait se tudja legyőzni? Mi van, ha épp mondjuk egy rohadt trollal kell majd megküzdenem és akkor bukkan fel TJ? Vagy annyira eluralkodik rajtam a szer vagy az elvonási tünetek, hogy képtelen leszek normálisan varázsolni? Félek. De… valahol izgatott is vagyok, hogy távol leszek tőle. Lehet, hogy kihasználom majd a maradék időm és megpróbálok életemben először azt csinálni, amit csak akarok. Anya viszont hiányozni fog. Ha bármi történne velem, kérlek… gyere haza. Vigyázz rá. Vidd el őt innen.
Mindegy. Nézd meg az emlékem.

Malachi

A nap keresztülsüt az üvegtáblákon, fénye megtörik a gerendákon és szerteágazó ujjai mintha egyszerre simogatná az összes növényt. Gerincemen izzadságcsepp gördül alá a párás melegben, a már szirmot bontott virágok illatának egyvelege kellemes bódulatba kerget. De nem elég. Kezem rándul, önkéntelenül is nyúlnék a szellemszirom zsenge bimbója után, nem is a szükség, inkább a megszokás miatt. Régóta segédkezek anyámnak a növényeivel, betéve tudom mindnek a hatását és már túl jól ismerem, hogy milyen hatása van a porított bimbójának egy kis ürömmel keverve. Azt is kezdem kapizsgálni, hogy milyen mellékhatásai vannak hosszútávon. Mégsem érdekel, mert most sem merek az ablakok felé pillantani, hiába tudom, legalábbis remélem, hogy csak az elvonási tünetek miatt beszélem be magamnak, de már érzem magamon a gyűlölettel teli, perzselő pillantását a tarkómon.
- … te is tudod. - Felkapom a fejem az egész lényemet átölelő hangra, tekintetem anyáéval találkozik, azzal a szeretettől túlcsorduló, megbocsátó, ragyogó kék szempárral, ami maga a friss levegő és a kandalló melege a leghidegebb téli estén.
- Tessék? Ne haragudj, elgondolkodtam.
- Azok még nem elég fejlettek a főzethez, drágám, te is tudod - halkan ismétli meg, mintha egy közös titkot emlegetne fel. Nyelek egyet és szomorkásan elmosolyodok. Tudom, hogy tudja. Nem beszélünk róla, egyikünknek sincs mersze hozzá, mert kimondva ténylegesen valósággá válik. A valóság pedig a legádázabb mumus, láthatatlan, mégis rengeteg életet tesz tönkre. Ezért inkább hallgatunk. Védjük az illúziót, ami még megmaradt és nem foglalkozunk azzal, hogy az igazság az ajtón dörömböl.
- Milyen volt a tanév vége, drágám? Nem hajszoltad túl magad, ugye? - Nézem őt, ahogy a cserép mellett térdepel, szoknyáján apró földrögök ugrándoznak, szőke haja aranyba hajlik a napfényben és egész lényéből sugárzik a harmónia, amit ez a helyiség ismer egyedül. Igen, ez az a boldogság, amit szeretném, ha örökké tartana.
- Apám elégedett lesz az eredményeimmel. Sikerült mostanra elég jól felzárkóznom amneziatikából is - biztató mosolyt küldök felé, hogy ne adjak táptalajt a már csírázó aggodalmának. Az elmúlt évben rosszabbul teljesítettem, aminek meglesz a következménye, de még így is sikerült feltűnésmentesen átvészelnem a hónapokat és az apám által kikövetelt tálentumon is felzárkóztam.
- Olyan büszke vagyok rád!
- Elnézést, hogy megzavarom Maddock kisasszony, de az úrfit hívatja a gazdám. Azonnal - krákogja apám kedvenc pukwudgie-ja, majd tüskéit borzolva fordít hátat. Anyámra pillantok, aki bátorító mosolyt küld felém.
- Köszönöm, Thimbley - mondom semleges hangon és követni kezdem, pedig túlságosan is jól ismerem az utat a hatalmas vörösre mázolt ajtóig. A gyomrom minden lépéssel egyre lejjebb süllyed. A folyosón óvatlanul a fél falat beterítő tükör felé pillantok és TJ ádáz vigyorával találom szembe magam. Bajban vagyok.
Érkeztünkre kivágódik az ajtó és Thimbley halk, recsegős nevetéssel távozik.
- Jó napot, apám - üdvözlöm kimérten, ahogy megállok az asztala előtt. Nem néz fel rám, a pennája serceg a papíron. Mint mindig, most is halaszthatatlan dolga van, mint legfőbb amneziátor és sajtóképviselő.
- Bűbájtan?
- Várakozáson felüli, uram.
- Defenzív mágia?
- Elfogadható.
- Anmeziatika?
- Elfogadható. Idén kapitány lettem a csapatban, ahogy szeretted volna. Nem sokon múlott a kviddicskupa sem.
- Vesztettetek.
- Másodikok lettünk, szoros volt az állás.
- Sosem leszel elég jó, kisöcsém. Te magad is vesztes maradsz, örökre. Ezt apánk is pontosan tudja. - Érzem, ahogy megugrik a pulzusom, leheletét érzem a fülemen. Alig láthatóan kezd remegni a kezem, de ahogy apám lecsapja az asztalra a pennát és végre rámnéz, arcom továbbra is kifejezéstelen.
- Folytasd!
- Nem kaptam prefektusi címet és az évfolyamelső cím is másé lett. A házversenyt viszont megnyertük és kineveztek herbeológiából tanársegédnek.
- Óó igen, mindjárt jön! Foglak, nem térhetsz ki előle - Láthatatlan ujjai fájdalmasan satuba vonják a felkarom, míg apám megkerüli az asztalt és tenyere hangosan csattan az arcomon. TJ magán kívül nevet az elégedettségtől.
- Szégyent hoztál rám. Szégyent hoztál a bátyád nevére! - újabb pofonnal honorálja az eredményeim, majd tompa puffanással terülök el a szőnyegen. Még épp látom, ahogy apám kezében villan a pálca, majd nem marad más, csak a fájdalom éles ragyogása, TJ nevetése és ujjainak szorítása a torkomon.
- Megöllek Mal, ahogy te tetted velem! - és én csendesen haldoklom, vonaglok a földön, holott apám már rég magamra hagyott, már csak én vagyok és a halott bátyám. Próbálom szóra nyitni a szám, elmondani, hogy sajnálom, hogy nem akartam megölni, hogy az egész csak baleset volt.
A fény villódzni kezd a szobában, papírok röppennek a levegőbe, mintha valaki dróton rángatná őket és érzem, ahogy a mágia jeges hulláma belekap a hajamba és a bőrömet harapja. Remegve küzdök, próbálok levegőhöz jutni. Nehézkesen hasra fordulok és a zsebemben kezdek kutatni a kis bársonyzacskó után. Kínos lassúsággal kaparintom meg és sokadik próbálkozásra tudom csak kinyitni és a szőnyegre szórni a tartalma egy részét.
- MEG NE PRÓBÁLD! - Éles fájdalom hasít a fejembe, összerándulok, majd a fogamat összeszorítva szívom fel az édes keveréket. Pár örökkévalóságnak tűnő másodperc után enyhülni kezd a rám nehezedő fájdalom és csillapodik a mágikus vihar is körülöttem. - Tudod, hogy nem szabadulhatsz tőlem, öcskös. Visszajövök érted - hangja egyre távolabbról visszhangzik, én pedig az oldalamra fordulok és a földön fekve halkan nevetni kezdek, ahogy a szőnyeg könnyű, meleg felhővé változik alattam. Ráérek rendet tenni, miután visszaszálltam a földre.

Idővonal II

❧ 1988. május. - megszületett
❧ 1992 vége - először mutatkozik meg a mágiája
❧ 1993 közepe - először is levelet nagybátyának
❧ 1994 eleje - egyértelműen látszik, hogy mágiája labilis, magántanárok foglalkoznak vele
❧ 1998 közepe - felvételt nyer az Ilvermornyba
❧ 2003. október - egy balesetben bátyja életét veszti
❧ 2003. december - életre kel a saját mumusa, mágiája ismét ingadozóvá válik
❧ 2004 eleje - kikísérletezi a saját drog keverékét, amivel csillapítani tudja a “rohamait”
❧ 2005. július - az apja közli, hogy részt fog venni a Trimágus tusán

Jellem

Boy Next Door. Mindenki ismeri a nevét. Mindenki ismeri az apját és mindenki suttogott a bátyja haláláról és annak vélt körülményeiről. Mindenki ismeri az arcát, a mosolyát, a kék szemét és a borzos szőke haját. Mindenki meg is jegyzi, hogy mennyire nem úgy néz ki, mint az apja. Mindenki tudja, hogy ő a Thunderbird kviddicscsapatának kapitánya. Azt is mindenki tudja, hogy sok időt tölt a gyengélkedőn, mint mediatika tanonc. Mindenkihez van egy kedves szava, mindenkit meghallgat és bármiben bárkinek segítség kell, hezitálás nélkül megteszi. Mindig mosolyog. Mindig kedves. Mindig laza és nyugodt. Mindig népszerű, mindig van körülötte valaki és a professzorok is mindig meg vannak elégedve a teljesítményével és a viselkedésével egyaránt. Mindig…
Soha nem voltak igazi barátai, soha nem kérdezi meg senki tőle, hogy “amúgy minden oké?”. Soha nem érzi magát teljesen magabiztosnak és sohasem mer nyíltan beszélni az érzéseiről, a gondolatairól és a félelmeiről. Soha nem tud nemet mondani és soha nem látni rajta, ha valami nehezére esik. Soha nem akar csalódást okozni senkinek, de az apjának sohasem tud megfelelni. Sohasem igazán önmaga. Soha…
Valahol a mindig és a soha között helyezkedik el. Még ő maga sem tudja pontosan, hogy ki ő valójában. Szeret nevetni másokkal, de nem akar mindig boldog lenni, mert nem lehet az a nap minden percében. Megvannak a saját démonai, akiktől retteg és nagyon szeretne végre valakit, aki meglátja a küzdelmét és megfogja a kezét, hogy megtartsa. Szeretne elég bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy néha nemet tudjon mondani, illetve ahhoz is, hogy őszintén fel tudja vállalni az érzéseit, mikor szíve fellángol valaki iránt. Egyszerűen csak… szeretné egy normális tinédzser normális életét élni, a buktatóval és az önfeledt pillanatokkal együtt. De a titka és a vére megmételyezi és se a mindigtől, se a sohától nem tud szabadulni.

Merengő ||
❧ Legjobb: mikor az édesanyjával az üvegházban vannak és önfeledten nevetnek.
❧ Legrosszabb: mikor meghalt a bátyja és egy pillanatra megnyugvást, elégedettséget érzett, majd iszonyatot miatta.
Edevis tükre ||
Saját magát látja, szabadon, elvárások nélkül.
Mumus ||
A halott bátyja.

Apróságok

mindig || nevetés, társaság, zongora, sport, üvegház, szabadság, mediatika, drog
soha || magány, bukás, tükör, bizonytalanság, erőszak, amneziatika, drog
hobbik || zongorázik, varázs- és gyógynövények hatásaival kísérletezik
Malíciamutató || Vérmániákus aranyvérűek, erőszakoskodók, másokon átgázolók
Százfűlé-főzet || Halvány, színes, kissé zavaros. Kissé szirupos állagú, erősen gyógynövényes ízű. Felejthető, nem hagy utóízt.
Amortentia || Az üröm kissé fanyar, citrusos és a szellemszirom füstös-édeskés illatának egyvelege.
titkok || miatta halt meg a bátyja és hiába volt baleset, a bűntudata egyre jobban mérgezi a mágiáját
azt beszélik, hogy... ||
Most, hogy a bátyja meghalt, ő fog az apja nyomdokaiba lépni és mindig is erre vágyott.

A család

apa || Thaddeus Maddock; 53; aranyvérű.
Karizmatikus, keménykezű, gyengéket eltipró, büszkén aranyvérű férfi, megvet mindent és mindenkit, kivéve a hatalmat, a hírnevet, a pénzt és az elsőszülött fiát. TJ haláláig nem foglalkozott vele, csakis akkor vett tudomást a létezéséről, mikor véleménye szerint ellenszegült az akaratának. Fájdalmas leckéket adott, Malachi pedig megtanult félni tőle és meglapulni az árnyékban. Retteg a reflektorfénytől, amit kapott, főleg, hogy az apja szemében nem lát mást, mint szánalmat, amiért vele kell beérnie.
anya || Melody Maddock (korábban Ashbourne; 38; aranyvérű.
Gyermeki lelkületű, angyali természetű, hatalmas szívű nő, mégis képtelen szeretetet érezni a férje és az elsőszülött fia iránt, aki túlságosan hasonlít az apjára. Külsőleg és belsőleg egyaránt. Ő az, aki Malachi számára megtestesíti a szeretetet és a meleg otthont. Imádja az anyját és egyszer szeretné megadni neki azt a szabadságot, amit mindig is érdemelt, de az apja elvett tőle.
testvérek || Thaddeus Junior Maddock; 18(✝); aranyvérű.
Magas lovon ülő, gyengéket eltipró, arrogáns fiú volt, aki titkon sóvárgott az anyja szeretete után, aminek hiánya gyűlöletként manifesztálódott az öccse iránt. Az apját istenítette, minden szavát szentírásként kezelte. Sosem volt köztük jó kapcsolat. Malachi kisgyerekként próbált felé nyitni, de nagyon hamar feladta. Sosem szegült vele szembe, csendben tűrte mind a verbális, mind a nonverbális bántalmazásait, egészen a legutolsó esetig.
állatok || Calcifer, a kuvik

Családtörténet ||

❧ Maddock-család: Büszkén aranyvérű felmenőkkel rendelkeznek, akik nagyon is helyeselték a Rappaport-törvényt. Thaddeusig sosem került rivaldafénybe a Maddock név, az évszázadok során mindig a háttérből dolgoztak, a MACUSA berkein belül. Ezért sem meglepő, hogy a Noctua Tenebrosa elszánt tagjai. Thaddeus radikálisabb nézeteket vall elődeinél és pontosan tudja, hogy hogyan is érje el a céljait lebukás nélkül. Erre az útra szánta idősebbik fiát is, aki közvetlenül a beavatása után vesztette életét.

❧ Ashbourne-család: Jelentéktelen aranyvérű család. Sosem ártották bele magukat a politikába. A 19. század végéig jelentős hírük volt a minőségi alapanyagokből készült főzeteiknek és bájitalaiknak. Viszont ahogy egyre több és olcsóbb termékű vetélytárs tűnt fel a piacon, lassan megcsappant a vevőik száma. Mire fiuk, Munro születése után két évvel Melody is világra jött, a család a vagyona java részét elveszítette, néhány rossz, kétségbeesett befektetés miatt. Thaddeus egy jelentősebb pénzmennyiség fejében ütötte nyélbe a házasságot, mikor Melody még alig töltötte be a tizenhetet.

Külsőségek

magasság || 184 cm
testalkat || sportos
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet || Kissé kusza, szőke haja, lágy arcvonásai, állandó mosolya és a melegséget árasztó kék szeme mindig kellemes megjelenést kölcsönöz neki. Öltözködése nem hivalkodó, de látszik, hogy minőségi darabok rejtőznek a szekrényében és mindig tudja, hogy milyen alkalomra milyen viselet dukál. Szereti a sportosan elegáns megjelenést, a halvány, színes darabokat részesíti előnyben.

avialany || Rudy Pankow

A tudás

varázslói ismeretek ||

Nagyon korán magántanárok foglalkoztak vele és mivel gyerekkorában sokszor volt egyedül, magától is a könyvekbe menekült. Jó feje van, könnyen tanul és sokat gyakorol, hogy megfelelhessen az elérhetetlen elvárásoknak. Mindezek miatt sokszor kortársai előtt járt az ismereteiben.
Mágiája már kisgyerekként sokszor labilisnak mutatkozott, túlságosan befolyásolják az érzelmei és felfokozott állapotban ki is csúszik a kezéből az irányítás. Ehhez sok segítséget kapott (mert a Maddock névre nem hozhat szégyent), így megtanulta uralni az érzéseit és kontrollálni a mágiáját. Mások előtt, az iskolai tanórákon és szakkörökön mindig jól teljesít.
Az elméleti tárgyak mindig jól mentek neki, ahogy sok gyakorlás által a bűbájtan és a defenzív mágia is, kedvencei azonban a herbeológia és a főzettan, előbbiből tanársegéd is.
Fakultatív tárgyként a sport, a bestiatan, a pálcaszakértelem és az artológia került fel az órarendjébe.

Tálentum || Mediatikát kezdett,majd a tanév kezdete után pár hónappal az apja parancsára áttért azt Amneziatikára
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, kőrisfa, közepesen rugalmas, viharmadár farktolla
RBF ||
Transzfiguráció: V
Defenzív Mágia: V
Herbeológia: K
Főzettan: K
Bűbájtan: V
Mágiatörténet: K
Számmisztika: E
Sport: K

Egyéb

Egyéb ||