Kőkör

[Chikara Tetsuya]

 

I feel it in my veins, I feel it in my blood

You know I can't stop 'til I'm good and done

Címzett: Chikara Tetsuya

TW: 18+ meglehetősen sok, változatos és cifra káromkodás, nyers nyelvezet, kifigurázás és szégyenítés

Nagyon hatékonyan tudunk pillantásokkal kommunikálni és pillantásokkal nem kommunikálni is. Látom, hogy látja, hogy mire gondoltam, nem mond semmit, én meg arra nem mondok semmit, hogy ő nem mond semmit. Rendkívül logikus, ugye?

- Igazán nincs mit, bármikor - vigyorgok vissza töretlenül. - MILYEN SZARVASRÓL BESZÉLSZ, TE?! - röhögöm ki. - Hát, a szarvasmarhának köze sincs a szarvasokhoz, te balfasz! Inkább őstulok vagy, mint bika, maradjunk annyiban! - csóválom a fejemet nevetve, majd nagyon furán nézek rá. - Jár a respekt? Érdekes szövegeid vannak, mondjuk, nem tudom, mit lepődöm meg, ennél furább is van... - mondom. Magam viszont meglepődöm, mennyi szépet mondok neki. - Azért ne szokj hozzá ennyi dicsérethez! De lassan már cukorbetegek leszünk ennyi undormánytól, szóval inkább be is fejezem, mit szólsz hozzá? - forgatom a szememet.

- Óóó, szóval ez egy deal? Rendben! Csak meg ne lepjelek, Tetsuya! - vihogok, mert fejben már el is képzeltem a megfelelő jelenetet ahhoz. A tenyeremet is dörzsölném, ha tudnám, de ugye kapaszkodom és a baszó labdáit is elkapom, szóval kicsit nehéz. - Óóó, meglepetések okozásában rendkívül kiváló vagyok ugyebár! Hihi... De te meg mi a faszról beszélsz gyorsaságról? Oké, nem vagy kifejezetten lajhár, de láttál már engem nem sulis seprűn repülni? Világodról nem tudnál, kishaver, az a nagy büdös helyzet! - nézek rá megemelt szemöldökkel. Mondjuk, én sem láttam magamat még nem sulis seprűn, szóval nem tudom, mi a kurva életről jártatom a számat, de azért hadd ne legyen már az övé az utolsó szó, haló!

- Ne próbálj úgy nézni, mint egy babapopsi arcú kisded, mert nem megy. Tudom, hogy tudod, hogy igazam van, te meg tudod, hogy tudom, hogy egyébként valid volt a reakciód egy szinten... Egyezzünk meg ebben - folytatom a komolyságot, ami kell is, mert Tetsuya azért a frusztrációját és kreativitását így kiéli a nekem dobott labdáin, baszki. Többször elismerő fejet kap, rendesen megdolgoztat, aminek örülök, ez lett volna a cél, csak kurvára elfáradok közben nyilván, meg akkor még értelmes gondolatokat is osszak meg vele így estefelé. Nem lesz sok ez kicsit, drága barátom? Túl sokat kérsz tőlem, na! Mindenesetre azért próbálok helytállni minden fronton, de fáradok, ő meg veszi a lapot és pakolni kezdünk. Azért meglep, hogy vagy öt percig kussban van. - Ez új rekord, Tetsuya, aggódni kezdek, szólalj meg! - nézek rá vigyorogva.

- Már ha akar valamit és nem csak szórakozik a kis buksiddal - ingatom a fejemet fintorogva. - Mellesleg ez műdköhet vagy éppen kurva szarul is elsülhet... Ez elég támadóan hat így egyből, nem tudom, ő hogyan reagál ilyen helyzetekre, szóval azért ezzel óvatosan. Vagy legalább ne olyan hevességgel tedd, hogy az ember mindjárt hozzád vágjon egy vasalódeszkát cserébe. Erre érdemes figyelned, nehogy túl heves legyél! - tanácsolom és magamat is meglepem, mennyire segítőkész vagyok, mi a fasz. - Mondjuk... Mennyi esély van arra, hogy erre így válaszol rendesen? Érted, ez elég egyenes és erős kérdés, most tíz emberből hány válaszolna számodra kielégítő módon? Nem mindenki akkora barom, mint te, hogy az egyenes utat válassza, haver! - figyelmeztetem jóindulatúan, de csak azért, mert tudom, hogy hiába húzott le mellettem lassan hét évet, hajlamos elfelejteni, hogy bizony az emberek azért óvatosak és ferdítenek. Nézzen csak rám! Továbbra is ő tud rólam innen a legtöbbet, de ha a kis lelke megtudná, hogy mennyire a felszínt kapargatja a családi szarral kapcsolatban például, vagy hogy velem mi a helyzet pontosan, akkor lehet, összerándulna a szutykos kis teste. De hát, neki is jobb ez így, én sem szeretem kiteregetni a szennyesemet senkinek. Aztán felhúzott szemöldökre váltok, ahogy felém fordul. Megpróbálok olyan undorodó fejet vágni, amit Vivien szokott néha, ha zavarja valami vagy valaki. Majd kap egy szemforgatást, még undorodóbb arcot és fordulnék is el, hogy faképnél hagyjam. Majd gyorsan visszapördülök, felé lendülök és meglököm a mellkasát nevetve.

- Ez kicsit sem romantikus, te állat! Ez konkrétan úgy hangzik, mintha csak a teste kellene, te büdös nagy fasz! Így én sem lepődnék meg, ha ott hagyna a picsába... - nézek rá fejcsóválva, de már nevet is, én is, ahogy hozzávágok egy kesztyűt még a vihogása közben. - Szörnyű vagy! De bízom benne, hogy ennél azért egy fokkal értelmesebben fogsz közelíteni, mert tudom, hogy egy úriember is elveszett benned, csak még túl mélyen... Vagy csak én hozom ki belőled ezt a tapló ősembert? - vigyorgok rá. - De komolyan... Ha nem vagy túl durva vagy heves és nem baszod fel magad instant, akkor szerintem megleszel. Én bízom benned, Tetsuya! - paskolom meg a karját, majd leporolom a kezemet, ahogy végzünk, felkapom a cuccost.

- Ugyan, ennyire már ismerhetnél, hogy kurva jól bírom a hideget! Egyébként kösz az edzést, meg hogy meghallgattál... Tényleg! - nézek rá komolyabban, aztán még hozzáteszem. - Remélem, jól fog menni a cuccos... Vagy mi! Azért majd számolj be! - lököm meg az oldalát, ahogy visszaindulunk. Bár én nagyjából bármeddig szívesen elvagyok ezzel a jóemberrel, mert legalább erre a rövid időre nem volt állandóan felbaszva az agyam. Ahogy haladtunk vissza, úgy jött vissza minden egyéb gondolat is, de ahogy a srácra néztem, legalább egy kicsit elviselhetőbb volt itt minden.

Szintén, nagyon köszönöm!

A játéktér szabad

[Hazel C. Baird]

 

Oh man, I can't feel my toes!

I don't have any toes!

I think I need a hug!

Címzett: Hazel C. Baird

Dátum: 2006. március 04., késő délután

TW: 18+ sok és cifra káromkodás, bullshit, nyers nyelvezet, erős drog használata és hatása

Asher külön ajánlására szereztem be ezt a kis csodaszert Fuentesnek és nekem. Nem is volt jobb partnerem egy kis megboruláshoz, mint Miguel Fuentes, habár mióta nőzött és a kedves húga is nyugtató hatást gyakorolt rá, azóta már csak tépni lehetett a kishaverral. Ehh, na mindegy. Kicsit sajnáltam, elvégre tökre jó volt, hogy idénre volt valaki még, akivel ezeket lehetett tolni. Annak viszont kurvára örültem, hogy erre a különleges alkalomra beadta a derekát. Bíztam Asherben, elvégre nekromágiát tanult, értett ahhoz, mi zajlott le egy emberben vagy mi milyen hatást fejtett ki, nem? Egyébként már azon is meglepődtem, hogy egyáltalán ajánlott valamit, mostanában ő is olyan kis jófiú volt, mint Fuentes. Na, mindegy.

Úgyhogy egyik kedvenc wampusos spanommal a megfelelő helyen el is fogyasztottuk a kis szert, ami valóban kurva jó állapotokba rakott minket. Kurva jól éreztük magunkat, de semmi komoly dolog nem történt, nem kellett aggódni senkiért, úgyhogy nagyjából két órával később el is váltak útjaink, addig legalább catchupoltunk egyet a sráccal, úgyis túlságosan le voltak kötve az energiáink mostanság.

Vigyorogva sétafikáltam visszafelé a klubhelyiségbe, bár fingom nem volt, mit akartam csinálni. Fejemben a tíz órás változata ment a Shreksophone című számnak és kurvára elképzeltem, hogy én is olyan kurva faszán kéz nélkül szaxofonozom (ugye, az egy szaxofon volt?), mint Shrek. Ha már úgyis olyan kriminális voltam, mint egy OGRE BASZD MEG, akkor igazán illett már, hogy hasonlókba legyünk is. Kéne egy mocsarat is szerezni, mi? Csak áztatnám a seggemet naphosszat a dagonyában, nem baszogatnának random emberek, néha rájuk üvöltenék a hagymás pofámmal és kész. Mint az a mém a kacsával, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha csak egy kacsa lennék, semmi felelősség, munka vagy akármi, csak kvak-kvak… Na, működik ez ogréval is: semmi felelősség, munka vagy akármi, csak *insert fing és büfögés*. Na, ez igazán én lennék már, kétség sem fért hozzá. Heh, élvezném.

Felkuncogtam a gondolatra, hogy valami kurva vicces basztatást eszközölök valakin, ha már úgyis a klubhelyiségbe mentem. Úgyis olyan kibaszott Connor, hihi komor volt az a szájbacseszett klubhelyiség, valakinek kellett életet vinnie a savanyú pofájú emberek közé, a rohadt életbe! Szemem sarkából láttam, hogy a fény irizálni kezdett a perifériámon és ez olyan kurva boldoggá tett, hogy hangosan kezdtem énekelni Michael Bublé - Feeling Good című számát (azért a Shreksophone így öt perc után elég monoton, pedig közben már háromszor a szamár-ló izé is voltam, aki zongorázott, de mindegy), ami hatalmasat ment idén, mellé táncoltam is, ahogy haladtam. Kibaszott jó ennek a számnak a szövege, muszáj lenne megnézni azt a szaros Napot. Valahogy úgy éreztem, hogy most lenne esélyem megnézni közelebbről. Majd megkérdezem a halakat a tóban, hogyan tudnám a szelet rávenni, hogy kicsit hozza már közelebb azt a világító gömböt, mert hirtelen rettenetesen kíváncsi voltam arra, hogy vajon sima-e a felszíne vagy rücskös, vagy lehet-e nyunyurgatni vagy sem. EGY KURVA NAGY STRESSZLABDA! Biztos ez volt a titka. Hm, az egész világ nyomogathatná, szerintem nagyot menne. MEKKORA PIACI RÉS EZ, KÉREM SZÉPEN! Megvan, mi faszt fogok kezdeni az életemmel! Tetsu és Annie is biztos nagyon fog örülni annak, hogy nem kell aggódniuk értem többé, hehe. A Napot fogom árulni. Vajon a lepkék vagy a szitakötők jobban rávehetőek arra, hogy a Nappal beszélgessenek? Vagy éppen…

Mekkorát modulálnak már ebben a számban a rezesek?! BESZA-BEHU! Lehet, zenész-táncosnak kellene inkább mennem? Ahh, nem hiszem, hogy be tudnám fogni a számat… Na, mindegy. Ó, de szép légy! Olyan zöldesen törik meg rajta a fény, mint ahogyan a perifériámon is szivárványt látok. Vagy ez a légy eddig itt világított? Lehet, egy szentjánosbogár? AKKOR ITT LENNE MAL IS? Ahh, nem, az tényleg egy legyecske.

- Gyere, gyere, legyecske, csak meginterjúvollak és jó lesz minden, heh! Kéne egy kis napocska, aztán gazdagok leszünk és nyitunk egy bárt, ahol kibebaszott jó dolgokat fogunk árulni és olyanra csinálom, amilyenre csak akarom és nem fog beleszólni senki és én leszek a főnök, hehe! Na, jó, ha segítesz, előkelő légypárnád lesz a pulton és onnan nézhetsz lefelé a pórnépre! Mit szóóólsz? – kérdeztem tőle, ahogy követtem, az már kurva mindegy volt, hogy most már a közelében nem jártam a tónak, hanem elég messze kerültem mindentől is. Aztán a légy eltűnt. – NEEEEM! NEEEEM! NEEEEM! MEGÖLLEEEEEK! MEGÖLLEEEEK! TE KUUUURVA!!! – üvöltöttem teli torokból, ahogy a közeli fának a törzsére rá is vertem vagy hármat, hogy kiadjam a feszültéget. Közben Bublé is befejezte a számát, most meg kurva ideges voltam, de csak egészen addig, amíg meg nem láttam a következő állatot: valami bogarat, tudja a faszom, mi az. De hangosan repült és lassabb volt, mint a légy, szóval könnyebb volt követni, mentem is utána, visszatért Shrek. Aki én voltam? Ja, nem, csak egy ogre. Réteges voltam, mint egy ogre. Igen.

Szóval mentem tovább, miközben toltam a faszságokat, már fűt-fát odaígértem ennek a bogárnak, ha eljuttatja hozzám a Napot és annyira belemerültünk itt az üzletelésbe, hogy észre sem vettem, hogy nem voltam egyedül először, amíg neki nem mentem annak a valakinek.

- LASSABBAN, CSÓRÓ, LASSABBAAAAAN! – kiabáltam, ahogy próbáltam nem felborulni, majd a színek alapján hamar felismerem ötödéves tanítványomat. – HÉÉÉÉÉÉZIMÉÉÉÉZ! – borultam a nyakába örömködve, pattogni kezdtem, annyira örültem. – Gyere, menjünk, mert itt hagy Jóska bácsi! – integettem neki, ahogy a bogarat igyekeztem megint követni. – Le fogja hozni nekünk a Napot és gazdagok leszünk! – meséltem neki lelkesen, majd megragadtam a kezét, húzni kezdtem magammal. – Ha nem árulsz el minket, akkor neked is speciális helyed lesz ám az épülő bárunkban, jó? Kívánhatsz mindent, megkapod majd! – kacsintottam hátra, aminek következtében megbotlottam. – OPPAPICSÁBA! – káromkodtam vidáman, majd mentem tovább, miközben újra a Feeling Good című számot énekeltem, de legalább most már nem üvöltve.

Külön köszönet a magyar trash videóknak és a Shreknek.

[5. FEJEZET]

5. FEJEZET

A SZÓRAKOZTATÓ MS. JENKINS

To get the full value of joy
you must have someone
to divide it with.
- Mark Twain

TW:alkoholfogyasztás és szerhasználat említése

2006. március 4.

Hazel C. Baird nem állította, hogy mindent értett: nem értette például a speciális relativitáselméletet (bár nem is tanulta soha), nem értette, miért fél annyira a tengertől, és azt sem értette, hogy ki az a Jóska bácsi, akiről Gemma Jenkins az imént megemlékezett.
Hazel C. Baird már egy ideje figyelte a kőkör közelében sétáló Gemma Jenkinst, ellentétben Gemma Jenkinssel, aki úgy tűnt, semmire nem figyel, kivéve egy légyre, amivel élénk beszélgetést folytatott éppen, de persze az is elképzelhető volt, hogy magában beszélt. Hazel C. Baird nem először találkozott olyan emberekkel, akik magukban beszéltek, mert ott volt például a falujukban Öreg Pete Macneil, aki előszeretettel beszélt magában, legfőképp, de nem kizárólag azért, mert magának való ember volt, ellentétben a feleségével, aki nem volt az, de vele jó pár éve már csak Ajax Ambrose tudott volna beszélgetni érdemben, már ha ismerte volna Öreg Pete Macneilt és néhai feleségét, Fiona Macneilt. Hazel C. Baird természetesen szerette volna, ha Ajax Ambrose megismeri Pete és néhai Fiona Macneilt (még ha ők ezt nem biztos, hogy szerették volna), de erre az ismertségre legkorábban az idei nyárig várnia kellett, ugyanis iskolaidőben az iskolában kellett tartózkodnia, de nem bánta, és remélhetőleg Ajax Ambrose se fogja bánni, ha meghívja magukhoz a nyáron, ahogyan Gemma Jenkins meg remélhetőleg azt nem fogja bánni, hogy Hazel C. Baird megszakítja… nos, amit Gemma Jenkins jelenleg tevékenykedik éppen, nevezetesen, hogy (kitalált?) bogarakkal kiabál.
Gemma Jenkins, végtelenül szórakoztató és (a narrátor elnézést kér) végtelenül tudatmódosult állapotban lévő hetedéves Gemma Jenkins Hazel C. Baird egyik barátja volt, bár lehetett volna a barátnője is, azonban Gemma Jenkins jelenleg Connor O’Hara barátnője volt, legalábbis a narrátor jelenlegi legjobb tudomása szerint, azonban pontos választ erre a kérdésre csak Gemma Jenkins és Connor O’Hara tudtak volna adni, már ha szerettek volna persze. Jelen helyzetben azonban Gemma Jenkins valószínűleg arra a kérdésre se tudta volna a választ, hogy kicsoda Gemma Jenkins, ahogyan Hazel C. Baird meg arra nem tudta a választ, hogy kicsoda Jóska bácsi. Vajon Jóska bácsi tudott volna válaszolni bármelyik kérdésre is? Feltétlen megkérdezzük majd tőle.
- Gemster! Latha brèagha a tha ann! - hogy Hazel C. Baird szerint ez azért volt-e ez egy csodaszép nap, mert láthatta Gemma Jenkinst, (akit lelkesen vissza is ölelt) vagy valami teljesen más miatt, arról nincs információnk, ahogy arról sincs, legalábbis Hazel C. Bairdnek, hogy Gemma Jenkins mitől került ebbe az állapotba, arról azonban igyekezett információkat szerezni, hogy Gemma Jenkins vajon szorul-e arra, hogy igen hamar a Gyengélkedő felé irányítsa, avagy nem. Hazel C. Baird elsődleges megállapításai alapján, miszerint Gemma Jenkins, ha túlságosan értelmes beszédre nem is képes jelen pillanatban, de lélegzésre igen, és a színe is egy egészséges Gemma Jenkinsre hasonlít, nem pedig mondjuk egy brokkoliéra, bár Hazel C. Baird igen szerette a brokkolit, azt nem szerette volna, ha közös tulajdonságaik alakulna ki Gemma Jenkinssel.
- A bár a Napon lesz? - Hazel C. Baird igyekezett lépést tartani Gemma Jenkins gondolataival (bár nehezen ment neki), meg magával Gemma Jenkinssel, aki pedig (újfent) egy ízeltlábúval igyekezett lépést tartani, vagy csak a saját képzeletével, ebben (újfent) nem lehetünk biztosak. Sokminden okoz bizonytalanságot nekünk jelenleg Gemma Jenkins viselkedését illetően, azonban Hazel C. Baird nem szokott bizonytalan lenni, és a járása sem szokott az lenni, Gemma Jenkins járásával ellentétben, ugyanis megbotlott, de szerencsére Hazel C. Bairdnek sikerült megtartania, mielőtt a földön kellene tovább keresnie azt, amit most éppen keres. Továbbra sem tudjuk, ahogyan azt sem, milyen ruhát vett ma fel Hazel C. Baird, de akkor itt kitérünk rá gyorsan: piros csillagmintás pulóvert, barna szoknyát és lila, tehénmintás zoknit húzott.
- Jóska bácsi tudja, hogy követjük? - Hazel C. Baird, elsősorban, de nem kizárólag, azért tette fel ezeket a kérdéseket, hogy tovább ellenőrizze, vajon Gemma Jenkins reagál-e rá, vagy továbbra is csak kizárólag saját magával áll szóba, és természetesen vele tartott, mert bár nem örült volna, ha a Napra kell utaznia, azért annak örült volna, ha Gemma Jenkins nem csinál őrültséget, de ha mégis, nem hagyja egyedül benne, hiszen senkit nem szeretett egyedül hagyni annak ellenére, hogy őt hagyták már egyedül.
- Fogd meg a kezem, mert félek a... kövektől? - természetesen ez csak az első dolog volt, ami Hazel C. Baird eszébe jutott, és ugyancsak természetesen Hazel C. Baird nem félt a kövektől, meg nagyjából semmi mástól sem, attól azonban, ha nem is félt, de tartott, hogy Gemma Jenkins elesik az előbb említett kövekben, szóval igyekezett megfogni a kezét, hogy kicsit jobban meg tudja tartani, ha ilyenre kerülne sor.

[Hazel C. Baird]

 

Oh man, I can't feel my toes!

I don't have any toes!

I think I need a hug!

Címzett: Hazel C. Baird

Dátum: 2006. március 04., késő délután

TW: 18+ sok és cifra káromkodás, bullshit, nyers nyelvezet, erős drog használata és hatása

Hát, micsoda öröm volt mindig, mikor ilyen szép lányok (vagy fiúk) megöleltek, nem igaz? Még az a kicseszett Nap is fényesebben világított, amiről mindjárt eszembe is jutott, hogy akkor most rohadtul üzletelni kellett volna Jóska bácsival, aki nem a türelméről volt híres, szóval jó lett volna nem elbaszni az időt, ezért is húztam magam után Hézikét.

- AHAAAA, neked is csókolom, jóasszony! – bólogattam nagyokat vigyorogva, mert egy kurva szót nem értettem a nevemen kívül, de nem tudtam eldönteni, hogy 1.) nem figyeltem eléggé, amire sok esély volt, mert Jóska bácsi nagyon durván tolta, hogy kérette magát a nagy és széles potrohának a riszálásával, 2.) nem a megfelelő nyelven szólt hozzám, 3.) be voltam mindenezve, tehát teljesen mindegy volt, melyik nyelvet használta, úgysem fogtam fel. De erre nem sok esély volt UGYEBÁR. – Mi a rettenetes borzadvány van, te cickányképű szépség, hm?! – hajoltam egy pillanatra nagyon közel, hogy a szemébe nézzek, aztán megpaskoltam a vállát. – Ma is csodásan festesz, Héziméz. Ez a csillagos pulcsika jól ellensúlyozza a Napot, szerintem be fog neki jönni, hehe! – kacsintgattam a lányra, mintha arról lenne szó, hogy akkor el kéne csábítani azt. – Bevethetnéd a SZKILLJEIDET, amit a mestertől lestél el! – mondtam nagy lelkesen. – Biztos a szoknya is tetszeni fog neki… NA, DE CSAK SORBAN! Előbb Gyurika tatát keressük meg! Vagy nem is így hívták? – gondolkodtam el, ahogy követtem a bogarat.

– HÉLÓPÉLÓ, VÁRJÁL MÁR! – futottam utána, Hazelt pedig húztam magam után. – Mi van? – néztem hátra. – A Napon a bár? MEG AKARSZ PUSZTULNI IDŐ ELŐTT, KISLÁNYOM?! Nem tudod, milyen kurva meleg a Nap, hm? Mit tanítanak manapság az iskolában, de komolyan… Ilyen meleg! – tartom ki félig futás közben a kezemet, hogy mutassam, milyen szélesen meleg a Nap. – Félsz ekkora kutyától?! – kérdeztem hirtelen, ahogy mutattam, majd nagyobbra tartottam a kezemet. – És ekkorától? HÁHÁ! – kérdeztem, majd hirtelen összecsaptam a tenyeremet, ami nagyot csattant, magam is összerezzentem. – A kurva életbe, de hangos volt… - csóváltam a fejemet, majd megint elvesztettem Piri nénit. Vagy Gazsi bá volt a neve? Tudja a faszom már… - DE AMÚGY HALLOD, NEM ROSSZ ÖTLET A NAPRA RAKNI, OTT MÉG SENKINEK NEM VOLT… De Héz… Hogy a lángosképű patkósorrú denevérbe oldjuk meg, hogy ne olvadjunk szét, hm? HM?! TE TUDSZ VALAMI TITKOS VARÁZSLATOT ERRE, HM?! – hajoltam megint közel hozzá. Engem aztán nem ver át! Megláttam ismét a bogarat.

- Ki a faszom az a Jóska bácsi? – tettem fel az őszinte kérdést. - Ez itt Zsigi jóember! De hát, mondtam már Hézi, nem figyelsz rám?! Ahh… - legyintettem csalódottan, ahogy indokolatlanul megindultam az erdő felé, mert hát a kishaver is arra ment. – NE FÉLJ, HÉZI, JÖÖÖÖÖN A HŐŐŐŐS LOVAGOOOOD, ÉS MEEEEGMEEEENT! – énekeltem hirtelen szerenádot a lánynak, majd letérdelve megfogtam a kezét és csókot leheltem rá. Az mindegy, hogy egy pillanattal ezelőtt még a bogár után loholtam ugyebár. – Megvédelek a galád kövektől! – kaptam elő a pálcámat, hogy legyintsek egyet, mire egy kő odébb is robbant, egy közelben lévőt meg odább akartam rúgni, csak nagyobb volt. – A ROHADT MOCSKOS KURVA ÉLETBE, OTT PUSZTULJON KETTÉ! – üvöltöttem, mint egy ogre ugyebár, mert kurvára belerúgtam a retkes kőbe és indokolatlanul reccsent talán a lábujjam is, de lehet, csak képzeltem, mindenesetre egyik lábamon ugráltam fel-le, miközben artikulálatlanul üvöltöttem, ami nem is lett volna meglepő, elvégre Tetsuyával rendszeresen szoktunk úgy bőgni, mint a szamarak, csak most nem volt itt a szerencsecsomag, szóval ja, de csodával határos módon Hazel kezét is tudtam szorongatni mellé, biztos ő is örült a közös rángatózásnak. – DÖGÖLJ MEG! – mondtam durcisan, miközben megint legyintettem a pálcámmal, hogy teljesen elpusztítsam a követ és nem úgy tűntem, mint aki hamar leállna ezzel. Kár, hogy a kordinációmat is elvitte Jóska bá... De bosszút kellett állni a köveken, hát bántottak és Hazel sem véletlen félt tőlük! De majd én megmentem!