Hazel C. Baird

HAZEL CATRÌONA BAIRD

there is peaceful.
there is wild.
i am both at the same time.

Alapok

jelszó || a madár az ász
név || Catrìona Baird
becenév || Hazel, Haze, Hazelnut, Hézi, Hézimézi - de bármire hallgat
nem || nő
születési hely, idő || Inverness, Skócia; 1989. december 13.
kor || 16
vér || fél
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || V.

A múlt

A nap már lenyugvóban van a látóhatáron, utolsó sugaraival még megpróbál valami meleget idézni, de már csak az emléke maradt, ahogy borostyánszínűre festi a tájat - az utolsó, nyári naplemente, a hűvös, sós szélben pedig már érezni lehet az ősz közeledtét.
Egy lány alakja rajzolódik ki egy barna póni hátán ülve, a távolban juhok legelnek - a lány hajába, a ló sörényébe, a birkák gyapjába belekap a szél, de mozdulatlanul állnak még egy pillanatig, amíg a nap teljesen el nem tűnik a látóhatáron és beleolvad az Atlanti-óceán hűvös sötétkékjébe. A lány még egyszer végignéz a tájon, ezen a szigeten, amit az otthonának hív - a tőzeglápokon, a sziklákon, a távolban a dombok között megbúvó régi, kis kőházakon, az egész valahogy egyszerre vad és valahogy mégis lenyűgöző. Mélyen beszívja a sziget illatát, mintha búcsút venne tőle, bár nem örökre teszi, mielőtt megfordítaná a póniját, és visszaügetnének a házhoz.
Mindketten jól ismerik a járást, a rétet, az erdőt, bár a póni régebb óta van itt, mint a lány - nagyapa szerint ezek az állatok már előttük is itt voltak, és annyira a táj részei már, mint a juhok, vagy a moha a köveken, meg az szél, ami most csendesül valamennyit, ahogy beérnek a kertbe, de el sosem tűnik teljesen. Talán az emberek előbb tűnnének el, mint a pónik vagy a szél. A lány szereti az életét a szigeten - egy összetartó, kis közösség része ő is, az állatok, a nagyszülei is - senkinek nincs sok mindene, de amije van, azt mindig megosztja, mások segítése sosem lehetett kérdés.
-Hiányozni fogsz, Luchag. Vigyázz rájuk, rendben? Találkozunk a téli szünetben - a lány kedvesen megvakarja a póni fülét, aki válaszul csak barátságosan horkant, mintha érteni, és talán így is van. Nem a póni az egyetlen, aki hiányozni fog a lánynak, hanem azok is, akinek felügyeletét most rábízta - mert vannak itt még tyúkok és aranyos, szőrös tehenek is. A lány egytől egyig imádja őket, mindegyiknek külön nevet is adott, és most mindegyiktől egytől-egyig el is köszön. Szeretné, ha tudnák, hogy vissza fog jönni.
Miután a lány végzett az istállóban, egyesével elköszönve és jó éjt kívánva minden szőrös vagy tollas jószágnak, még a goromba, morcos kakasnak is, bent már várja a finom, meleg vacsora - mivel elég sok készült, a lány tudja, hogy a falu többi tagja is kapott már belőle. Ezeket ő szokta átvinni, de ma nagyszülei mégis hagyták neki, hogy egy kicsit többet legyen kint a pónijával, cserébe a lány látta el az állatokat este, de nem bánta, nem volt idegen tőle, ha dolgozni kellett. Errefele mindig akadt tennivaló, ő pedig örömmel volt mások segítségére, hiszen ő maga is sokat köszönhetett nekik. A vacsora a kis, otthonos konyhában, tele fűszernövényekkel, befőttel és sosem múló süteményillattal, ugyanolyan kedves hangulatban telik, ahogy minden este szokott. Ugyanúgy, ahogy lány is ugyanabból az almás bögréből itta hozzá a teáját, amiből mindig is - még ha pár éve már meg is csorbult kicsit.
Ez az utolsó nap, amit még otthon tölt, mielőtt másnap korán kelne és Dézi barátnőjével kézenfogva a pályaudvarra indulna, hogy visszatérjenek a Roxfortba, és folytassák tanulmányaikat - és hogy mást is felfedezzenek együtt, ne csak a házuk mögötti fákat, amiket már olyan jól ismernek. A szoba világossárga falát megannyi rajz és kép borítja, amit a lány készített, bár néhányon látszik, hogy kapott segítséget - a nagyszüleitől, de lábnyomok alapján néha egy-egy tyúktól is. A lány bőröndje félkész állapotban van bepakolva, kilóg belőle egy színes pár zokni, de van még benne kötőtű, ceruza és festék, meg egy vörös macska is, bár őt nem oda szánták - de hiszen ő pont jó helyen van, úgyis el fogja kísérni a lányt az iskolába. A másik, cirmos macska az íróasztalnál ül, mintha már ő is a tanévre készülődne, alóla egy levél látszik ki, amit a lány Ajax barátjának szánt, csak nem volt ideje már elküldeni - szerencsére a vonaton el fogja tudni mondani neki, mit talált a pajtában. A családi baglyot, aki az ablakpárkányon foglalt helyet ma este is, pedig inkább nem szerette volna még egy levélfordulóval terhelni a holnapi nagy utazás előtt. Dolgozott ő is eleget a nyáron, hiszen mindenki, még a madár is, kivette a részét a mindennapi teendőkből.
A lány az ágyon ül, szorosan magához öleli a nagyszüleit, és ők szeretettel a karjukba zárják. Nem volt ez mindig így a lány életében - nem voltak mindig kedves, megnyugtató szavak, anyai vagy atyai ölelés, csak rideg elutasítás, türelmetlenség vagy közöny. Nem volt, aki megnyugtassa, ha sírt, mert lehorzsolta a térdét, ha fára mászott, vagy megdicsérje, ha ügyesen csinált valamit - hiszen a hibái mindig szembetűnőbbek voltak. A kezek pedig, bármennyire vágyott rá, ha felé is nyúltak, soha nem jelentettek jót. De ez már a múlté, már jó helyen van, mióta a nagyszüleihez került, még ha az előtte ugyanúgy a része volt, mint az utána - az már elmúlt.
-És emlékezz, a bhìodag - simogatja meg nagymama a lány haját, ami pont olyan árnyalatú szőkésbarna, mint az övé volt fiatalabb korában, mielőtt ősz szálak kezdtek volna vegyülni bele - évről évre egyre több, mint a szeme körül megjelenő ráncok. - Mit is tanítottunk neked?
-Hogy a kedvességben erő van. Hogy azzal többet segítek, ha önmagam vagyok - voltak, akik nem szerették volna, ha a lány ilyen… nézzük csak meg. Sárga, virágmintás, kötött pulóver. Narancssárga nadrág, alatta zöld, kockás harisnya, a kezein vékony, horgolt, cseresznyemintás kézmelegítő. Utolsó szál, még nyíló vadvirágok a hajában, amit szétfújt a szél, de az őszinte, meleg mosolyt nem tudta lefújni az arcáról. Azt sosem tudta semmi, pedig voltak, akik megpróbálták. Talán a lány mosolyát is a szigetre jellemző állandóságok között kellene említenünk.
-Így vagy jó, ahogy vagy. Elég vagy.
-Nem mindenki fog szeretni, de te ettől nem leszel kevesebb - nagyapa is szeretetteljesen mosolyog a lányra. Tudják, hogy nem lesz könnyű dolga, talán évről-évre nehezebb, de már most mindennél büszkébbek rá. - Mi nagyon szeretünk.
-A kedvesség pedig nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy bántsanak… vagy másokat - bólint a lány, aki az ilyesmit sosem viselte jól. Ritkán vallja be, de egy kicsit talán mégis fél, erőt merít azonban a szeretetből, ami körülveszi - meg a macskából, ami a bőrönd helyett átköltözött az ölébe. A lány simogatni kezdi a doromboló állat puha szőrét, majd ránéz a nagyszüleire. Mosolyog, de a szemében egy pillanatra mégis kis szomorúság csillan.
-Nagyon fogtok hiányozni! Minden nap írni fogok - egy kicsit szorosabban öleli most őket, nagymama és nagypapa pedig mindketten egy-egy puszit nyomnak a lány fejére - tudják, hogy így lesz, hogy a bagoly minden nap hozni fogja a leveleket, amiket iskolaidő alatt küld nekik, ahogy tette ezt a nyár alatt, és ősszel is, évről-évre. A levelek, ahogy a szeretetük egymás iránt, sosem fog elfogyni. Az is állandó.
-Várni fogjuk őket, Hazel.

Idővonal I I
1989. december 13. - megszületik
1996. február 20. - a mágiája első, látványos megjelenése
1996. február 27. - a rendőrség rátalál a lakásban egyedül hagyott Hazelre
1996. március - Hazelt ideiglenes, majd később végleges gyámságra a nagyszüleinél helyezik el
2000. szeptember 1. - megkezdi tanulmányait a Roxfortban
2003 - csatlakozik a kviddics csapathoz
2004 - csatlakozik a Diákjóléti Bizottsághoz, később alelnök lesz

Jellem

Tudatosan pozitívan fordul a világhoz annak ellenére, hogy tisztában van azzal, a világ nem jó - de úgy véli, lehet jobb, és azért is csatlakozott a Diákjóléti Bizottsághoz, hogy ezért tenni is tudjon. Talán nem ő egyedül, Hazel C. Baird fogja megváltani a világot, de együtt minden könnyebb, és ha csak egy ember életében tud pozitív változást elérni, akkor már megérte, nem? Szívén viseli a diáktársai sorsát, bárki megkeresheti bármivel, néha viszont elfelejti, hogy neki is lehet szüksége segítségre. Ilyenkor ösztönösen visszahúzódóbb lesz, és bár a nehéz szituációkat igyekszik humorral oldani, tudja, mikor van az, amikor valamit igenis komolyan kell venni, még ha őt magát nem is mindig veszik komolyan.
Nem érzi magát kevesebbnek tőle, ha valaki nem kedveli, magabiztos és meglepően éretten áll dolgokhoz, amiben a nagyszüleinek óriási szerepe volt és van is - nagyon sok szeretetet kap tőlük és ezt szeretné másokkal is megosztani. Ott van, ha kell és szükség van rá, kiáll másokért még akkor is, ha nem jön ki jól velük, de mindenáron mindenkivel nem is akar jóban lenni. A barátai és a családja, a közösség, ahol él, mindennél fontosabbak számára.
Rendkívül segítőkész, elfogadó és nyitott, figyel a saját és mások határaira, nem erőlteti rád magát - túlságosan. Mintha egy icipicit mindig a föld felett lebegne, talán néha túl sok, túl színes, túl… Hazeles. Pedig ő csak önmaga szeretne lenni egy olyan világban, ami ezt talán nem feltétlenül vagy kifejezetten szeretné vagy értékeli. Nagyjából bármire kapható, talán nem ő fog lebeszélni a meggondolatlanságokról, de biztos lehetsz benne, hogy visszaránt, mielőtt a szakadékba zuhannál.

Merengő ||
   legjobb || a naplementében vágtázni a mezőn a pónijával, a hajába belekap a szél
   legrosszabb || amikor a vízbe esve kis híján megfulladt egy hajóút során
Edevis tükre || emberek között látja magát, betegeket ápolva, gyógyítóként, a háttérben mintha valakik büszkén mosolyognának rá
Mumus || thalassophobia - hullámzás a nyaka körül, ami egyre csak feljebb megy, sötétnek és hidegnek érzi

   Apróságok

mindig || mezőn vágta, háziállatok, indokolatlanul színes és mintás dolgok, skót gael nyelv, repülés, sütemények, vörös haj, brokkoli
soha || elegáns öltözködés, fuvolaórák, egyforma színű zoknit húzni, indokolatlan erőszak és bullying, Lark Montague
hobbik || kötés, horgolás, varrás, kertimunka, almáspite recept tökéletesítése, kavicsfestés, lekvárfőzés, kóbor macska gyűjtés
Malíciamutató || egy férfit és egy nőt lát, az arcvonásaik elmosódottak, de hasonlítanak a sajátjára
Százfűlé-főzet || sűrű, dzsem állagú, ránézésre sziruposan édes, valójában inkább először kesernyés, de lenyelve mégis kellemes utóízt ad
Amortentia || almáspite, gyógynövény és vadvirág, frissen főzött eperlekvár, széna- és lóillat
titkok || pontosan miért lakik a nagyszüleivel, illetve hogy, valahol szereti a szüleit és sosem vallaná be, de egyszer szeretne velük legalább még egyszer beszélni
azt beszélik, hogy... ||
-Biztosan mindig be van állva, más magyarázat nem lehet… erre.
-Azért lett DB tag, mert el akarja érni, hogy Langley pénzt adjon neki
-Kisegítő iskolából érkezett, ott tanult meg köveket festeni meg ilyenek
-Valójában egy csirke, akit emberré változtattak
-Connor O’Hara egyik exe
-Egy nap le fog gyilkolni mindenkit a kötőtűivel

   A család

apa || Calum Baird; 42; félvér, távolságtartó, ellenséges
anya || Isobel Baird (née Duncan); 40; mugli, hűvös, távolságtartó
nagyapa || Hamish Baird, 65; félvér, közeli, szeretetteljes kapcsolat
nagymama || Sorcha Baird (née Macnab), 64; mugli születésű, közeli, szeretetteljes kapcsolat
testvérek || -
állatok || Kolompér, Karfiol és Brokkoli, három, egy agysejten osztozó macska (illetve bármilyen kóbor macska és megannyi háztáji állat)

Családtörténet ||

A Baird család egy külső szemlélő számára teljesen átlagos család, két, szerető szülő egy szem lányukkal, akik minden vasárnap templomba járnak, a lányuk zeneórákra és rendes, tisztességes életet élnek, már-már irigylésre méltóan tökéleteset - csak senki se akarja őket túl közelről megszemlélni.
A családfő, Calum Baird, bár egyes pletykák szerint nem is ő a gyerek apja, de ez természetesen kizárt, hiszen Isobel Duncan biztosan nem volt a főnöke szeretője, egy igen gyenge mágikus képességekkel rendelkező varázsló, aki az általa oly gyűlölt és unalmas varázsvilág helyett a muglik közötti életet választotta. Megszakított minden korábbi kapcsolatot minden hozzátartozójával és mindennel, ami csak erre emlékeztethette, hogy végre olyan életet élhessen, amilyet mindig is akart. Mivel fess fiatalemberként nőtlen mégsem maradhatott, feleségül vette a gyönyörű és aránylag tehetősebb, bár pozitív tulajdonságai ennyiben ki is merültek, Isobel Duncant. Kapcsolatuk és házasságuk, kölcsönösen kibírhatatlan természetük miatt már a gyermekük, akit a társadalmi elvárások jobban akartak, mint bármelyikük, születése előtt sem volt felhőtlen, utána pedig csak még tovább romlott. Ezen romlásért egymást, de főleg a korábban említett lányukat tudták okolni - akinek még annyi haszna sem volt, hogy legalább fiúnak született volna.
Az ifjú párt saját maguk és munkájuk túlságosan is lefoglalta, így szerető szülőnek lenni már nem maradt idejük. Barátságtalanok, sokszor türelmetlenek és néha kifejezetten elutasítóak voltak Hazellel, aki már gyerekként is, nos… egészen Hazeles volt, és jobban érdekelte a kóbor macskák etetése, mint a ruhája tisztán tartása, de talán a legnagyobb hibája mégsem ez volt, meg nem is az, hogy azon a hajóúton beleesett a tengerbe, elrontva ezzel az egész nyaralást, nem. Hazel legnagyobb hibája, amit a szülei szemében elkövethetett, az volt, hogy boszorkánynak is sikerült születnie. A mágiája tagadhatatlan megjelenése végérvényesen ellene fordította őket, az apjából utálatot, az anyjából rettegést kiváltva, szóval azt tették, amit minden tisztességes család tesz, ha valami nem kívánt dolog lesz számukra: elmentek és egyszerűen otthagyták azt a nem kívánt dolgot.
Hazelre, aki még akkor is azt mondta, a szülei biztos vissza fognak jönni, a rendőrség talált rá, akik végül egyedül az apai nagyszülei személyében leltek olyan hozzátartozóra, akiknél el tudták helyezni Hazelt és akik vállalták a gyámságát. Azóta velük lakik, egy kis, összetartó közösségben Isle of Lewis szigetén, a szüleivel nem tartja a kapcsolatot. Hamish és Sorcha Baird mindketten varázslók, egyszerű, vidéki életet élnek.

Külsőségek

magasság || 166 cm
testalkat || átlagos
szemszín || mogyoróbarna (hazel), mintha minden fényben kicsit más színű lenne
hajszín || szőkésbarna, könnyen kiszívja a nap, olyankor mindig világosabb
kinézet ||

Átlagos testalkatú, kviddics és nyaranta az otthoni munkák miatt valamivel izmosabb, természetesen göndör hajjal, amit általában kiengedve hord. Legrandomabb, színes ruhakombinációk jellemzik az öltözködését, függetlenül attól, hogy a ruhadarabjai színben, mintában, vagy bárhogy passzolnak-e. Általában nem passzolnak, és ha mégis, az pusztán a véletlen műve. Az egyenruhát is igyekszik feldobni valamilyen saját kezűleg varrott/kötött/horgolt kiegészítővel (gyakran egy brokkolival, vagy egyéb, indokolatlan dolgokkal), de minimum egy színes, talán nem is egy párba tartozó zoknival. Nem a leghangosabb a társaságban, bár kétségkívül könnyen nevet apróságokon is, annak jobban örül, ha más tündökölhet helyette.

avialany ||Haley Lu Richardson

A tudás

varázslói ismeretek ||

Hazel, bár nem tartozik az éltanulók közé, alapvetően komolyan veszi a tanulmányait. Gyógynövénytanból, bájitaltanból, bűbájtanból kifejezetten ügyes és tehetséges is, pláne mióta harmadévben körvonalazódott benne, hogy gyógyító pályán szeretne elhelyezkedni.
Meglepően jó jóslástanból, és rúnaismeretet is szívesen tanul, hasonlóan van a mugliismerettel és a repüléstannal is.
Átváltoztatástan kevésbé megy neki, minden igyekezete ellenére a precízebb átváltoztatásokat nem rá fogják majd bízni.
Gyengébben teljesít SVK-ból, mint kellene, mivel támadó varázslatot nem igazán tud vagy hajlandó használni, bár a védővarázslatai viszont ezt kompenzálva kifejezetten erősek. Nem áll bukásra, de azért mindenki láthatja, hogy nem ő lesz a következő nagy párbajozók egyike.
Mágiatörténetből sem szeretne megbukni, bár ezt nagyban nehezíti, hogy rendkívül unalmasnak tartja a tárgyat, de legalább ezeken az órákon már rengeteg pulóvert sikerült megkötnie, ha mást nem is.
Asztronómiából pedig vágyna kiválónak lenni, de a csillagoknak egyelőre még nem sikerült úgy állnia, hogy ez be is következzen.

pálca típusa || kocsányos tölgy, főnixtoll mag, 11 hüvelyk, közepesen rugalmas

Egyéb

Egyéb ||