Mágiatörténet tanterem

Mágiatöri
...Peter nélkül

Na jó, ez azért már tényleg bunkóság, ennyit késni egy óráról, mert oké, hogy szerintem az eddigi öt év alatt talán két- vagy három óra lehetett az, amire pontosan beértem késés nélkül, de azok a késések legfeljebb csak néhány percesek voltak. Igaz, ez is az: néhány tíz perces. De hát, én igyekeztem... meg aztán nem is tehetek róla, nálunk ez ilyen családi vonás, hogy késés nélkül sehová nem lehet odaérkezni tisztességesen, és azt hiszem lassan már ez válik a védjegyemmé. Mindegy, kell egy ilyen ember is.
Hogy hol voltam? Azt magam sem tudom, bolyongtam valamerre az épületben, és, hogy miért? Mert, csak.
Az utóbbi napok nem tartoztak életem legszebb, legjobb napjaihoz, s igaz, hogy már három nap telt el az iskolából, de ez engem nem különösebben foglalkoztat abból a szempontból, hogy valakivel is közölnöm kellene valamit, eddig még alig ha beszéltem néhány szót valakivel, így aztán semmit nem beszéltünk meg, hogy mégis merre mikor meg, hogy hová kéne mennem.
Vagyis dehogynem, de az a vonaton volt, azóta viszont tényleg nem, s úgy érzem, hogy még egy ideig nem is vágynék társaságra, ha nem lenne muszáj, remélhetőleg tényleg nem lesz az...
Egyébként azon gondolkodom, hogy miért nincs egy lélek sem szinte a folyosókon? Érti ezt valaki, mindenki kint lenne? Vagy? Vagy óra van?
Óra van?! Merlinre?! - húzom elő a kiosztás óta is a zsebemben lapuló kis órarendet- ó, te jó ég, délben kezdődött -nézek rá az órámra: 12:30
Hirtelen nem is tudom mit is csináljak? Lehet, nem is kéne bemennem már, avagy? Egyáltalán mi van ilyenkor? Mágiatöri?
Az, de kivel? Ez jobban érdekelne, azt rebesgetik, hogy valami nőszemély van aki helyettesíti ideiglenesen... ó, az király, úgy sem ismer, így nem is fogok feltűnni neki, remélhetőleg - fut át a gondolat az agyamon, és fura izgatottság fut át rajtam - akkor viszont elbújni, nehogy lebukjak, méghozzá rögtön!!
Merre menjek? Fel valamelyik toronyba? Azok a kedvenc helyeim - indulok el a bagolyház irányába.
Azonban néhány lépés után megtorpanok, és mi van, ha van neki egy listája, akkor kész, bukás, sőt akkor még több pontot levonnak, mintha csak a késés miatt tennék ugyanezt. Aztán ki tudja, lehet, hogy le se von egyet sem amiatt, hogy nem értem be időben - gondolom meg magam, és indulok el futva a főépület felé.
Szerencsére jó magasan jártam valahol, úgyhogy mikor a teremhez vezető folyosóra érek már 12:37 van - ennek már nincs semmi értelme - nevetek halkan, miközben gyaloglásra lassítok, hogy azért kapjak is levegőt mielőtt bemegyek.
Még néhány lépés, és az ajtó előtt vagyok, na mi legyen? Bemenjek? -gondolkodom- áh, teljesen mindegy, értelme már úgy sincs, majd valakitől elkérem a jegyzeteket... vagy mi legyen? Ha már egyszer idáig eljöttem, lehet, hogy be kéne menni, jó buli lesz -teszem rá a kezemet a kilincsre.
Na, erre kíváncsi leszek, mit fog szólni -vigyorgok magamon, majd óvatosan kopogok, majd lassan,  lenyomom a kilincset és egy kicsit kinyitom az ajtót, de csak annyira, hogy a fejem be tudjam dugni a résen.
Tele van az egész, úgy tűnik tényleg csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy ennyire elnézzek valamit, vagy meg se nézzek valamit. Csak azt nem tudom, mit gondoltam, nem lesz ma óra? Hát nem vagyok teljesen magamnál, az biztos - nyitom ki jobban az ajtót, majd belépek.
Szerintem felesleges is kommentálnom az egészet olyannal, mint, hogy "elnézést a késésért", ez ilyenkor már értelmét vesztette - de azért az etikett, az etikett:
-Elnézést azz... öhm... kis késésért - mondom cinikus mosolyra húzva a számat, hogy ezt hányszor hallhatták már tőlem az évfolyamtársam, szinte megszámlálhatatlan, lehet, hogy lenne mit változtatni még ebben a maradék két évben... - lépek beljebb, majd az ajtó mellett a hátamat a falnak vetve várom a lecseszést.

[• •]

• • a másik Raimburg • •

____________________________________________________

        - Szia. – köszönök vissza félszegen Chrisnek.
   Agyam azonnal továbbforgatja a logikai kereket, így azonnal beugrik Sabrina dühtől elvörösödött arca. Valahol düh és öröm is elfogott. Düh, amit éreztem a csaj iránt, és sikerélményt, hogy sikerült megtépnem a nagyszájú háztársamat.
   - Jól vagy? – kérdezem.
   A teljesen átlagos kérdés mögött az elviselhetetlen barátnőjére célozgatok, hogy, hogy képes kibírni, de ezt csak magamban, hiszen ebből a mondatból sok minden nem derülhet ki a srác számára.
   Bár suttyomban nagyban rajzolgatok, fél füllel figyelek csak oda a tanárnőre, mégis felkapom a tekintetemet pár mondatnál. Érdekes dolgokat említ, és meg kell, hogy mondjam a merevedési problémák szóbahozásakor tőlem szokatlan módon szélesen elmosolyodok, és rásandítok Chrisre. Egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy jól oldalba bökjem férfiúi kiléte miatt, de inkább nem teszem. Húzok egy újabb vonalat.
   A rajzom lassan, de készül. A kilátó lassacskán épül, még csak az alapvonalak vannak megrajzolva, de itt van előttünk még bő 35-40 perc. A tanárnő szerint nem fogunk tanulni, szóval elképzelhető, hogy óra végére egy újabb darabbal fog bővülni a rajzmappám.
   Csendben hallgatok, kémlelem a rajzomat, hogy ezt is tökéletesre rajzoljam, és hiba se legyen benne, ugyanakkor fülemmel az órán vagyok. Figyelem Ms. Raimburg szavait, és a flegma hollós visszavágásait. Ha így folytatja meg fogják lincselni a pontlevonások miatt a háztársai, már ha így folytatja. A tanárnő jól bírja a strapát, mutatja, hogy ő márpedig feljebb áll nem csak korban, de intelligenciaszintben is, mint a csávó. Nem ismerem, de nem is akarom megismerni. Nem is szólok bele a vitába. Nem válaszolok a költői kérdésekre. Minek? Nem az én dolgom.
   Viszont ami már az én dolgom az a bemutatkozás. Szinte felriadok nyugalmamból, amint Shael ismerős hangja üti meg a fülemet. Chrisre nézek majd vissza. Harington-gyerek után én jövök.  Kapkodok a gondolatokért a fejemben, és próbálok arra összpontosítani, hogy mi lehetett a kérdés.
   - Öhm… Carithy Denalie, Hugrabug. – szinte érzem, ahogy egyre több pillantás szegeződik rám. Ne már… - Szerintem csak beszé… lazuljunk. – mondom átlagosan, de aztán gyorsan kijavítom magamat. – Vagyis, valamennyit azért tanuljunk is. Valami aranyközépút? Esetleg. –
   Máris többet beszéltem a kelleténél. Lejjebb csúszok a padban, hogy kényelmesebben elhelyezkedjek, és ismét megragadom az előbb letett pennámat, majd folytattam a rajzomat.

[HOLLÓHÁT]

Szóval  Morgónkat Errolnak hívják.
- Amit csak szeretnél. Ha a cicijeimet szeretnéd, tedd! Én szeretem őket, és ezen semmiféle tény nem tud változtatni. És itt jegyezném meg – fordulok a többiek felé – Soha ne hagyjátok, hogy becsmérlő szavakkal tönkre tehessék az önbizalmatokat. Bízzatok magatokban! Nincs ennél fontosabb. Ha valaki képes legyőzni a magatokba vetett hitetek, akkor elvesztetek.  Az önbizalom a legnagyobb fegyverünk. Ápoljátok. Mondogassátok magatoknak minden nap, mikor a tükörbe néztek, hogy szépek vagytok, okosak, tehetségesek, amíg el nem hiszitek. Mert ha saját magatokban nem hisztek, akkor hogy lesztek képesek végig sétálni az élet útvesztőin, ahol nagyon kevés jó szó éri az embert. Legyetek magatok legjobb barátja, mert ti egy életre megmaradtok magatoknak. A legnagyobb varázslók is mind tudják, mekkora erővel rendelkeznek, egyéb esetben nem tettek volna szert hírnévre.
Lehet, hogy nem képviselem a családom magasztos történelmi eszméit, de azért mégiscsak Raimbourg vér folyik az ereimben. És talán nem vagyok a megfontoltság mintaszobra, de a múlt és a jelen világának összefüggései számomra is fontosak. Főleg ezekben az időkben...
- Emeljünk csak ki a közelmúlt legnagyobbjait. Grindelwald vagy Dumbledore. Mindketten tisztában voltak hatalmukkal, tudásukkal és eszükkel. Mert csak akkor tudjuk felmérni esélyeinket, ha tudjuk, milyenekkel indulunk. Az önismeret a varázsló legfontosabb fegyvere. Tisztában kell lennünk előnyeinkkel és hátrányainkkal is, és persze az sem árt, ha ezt ellenfelünkről is tudjuk, de könnyebb kiismerni a másikat, ha már magunkat ismerjük. Grindelwald az évek alatt túlbecsülte tudását és ezt a hibáját tudta később Dumbledore kihasználni. És még sorolhatnám azon mágusok nevét, akik ugyanebbe a hibába estek bele. Azok pedig, akik el sem hiszik magukról, hogy jók, azokról pedig sosem hallottunk. Mert a történelem elsüllyesztette őket, ahogy ők sem tartották magukat elég fontosnak a jövő sem. Pedig akadnak a múltban olyanok, akiket a tankönyven nem említenek. Emeljünk ki csak egyet közülük: Ann Fairteis. Joakim Nordlade nevelőnője volt, Nordladeről talán már hallottatok is, a Trimágus Tusa megalapítója. Fairteis találta ki a játékot a Nordlade fiúk lekötésére. Különböző feladatokat talált ki nekik, majd a győztest egy ezüst serleggel jutalmazta. Egy egyszerű játékból mindenidők legnagyobb versenye lett és arról, aki valóban ki találta nem hallani. És még lehetne sorolni őket.
Megint kicsit elkalandoztam. De megtudtak legalább valami újat, mert gondolom erről még senki nem hallott.
- Akkor folytassuk – és nézek rá mosolyogva az egyik elől ülő leányzóra.
Sorra állnak fel és mutatkoznak be. Számomra meglepő válaszokat hallok az órákat illetően, az én időmben azonnal lecsaptunk volna az üres járatokra, de ők tudják. Ha azt akarják, legyen okítás, akkor lesz. Végülis az előbb is azt csináltam.
Aztán egy félszeg leányzó kelti fel a figyelem. Mika. Merlin szerelmére! Ő sem állt sorba, mikor az önbizalmat osztogatták! Hát remélem valamennyi megragadt belőle az előbbi kisebb szónoklatomból.
Shaelynn. A terem másik végéből áll fel. Bátor lány. És elég türelmetlen típusnak tűnik, ugyanis előtte sorra egymás után mutatkoztak be társai. De egy kis türelmetlenség sosem hátrány.
Aztán Abigail szólal meg. És ugyanazt kéri tőlem, mint előtte szóló társa.
- Rendben lányok – mosolygok rájuk barátságosan – Figyelembe veszem a kéréseteket, és ha zavarba hoztalak titeket, azért bocsánatot kérek.
A sor folytatódik. A legtöbben alig mondanak valamit magukról. Pontosabban, csak a nevüket. Na, de végre valaki, aki egy rendes bemutatkozást hajt végre!
Sol. Szóval a Hollóhát Prefektusa. Kviddicsezik. És még… Ez jó! Ír aktivista! Nem semmi a srác. De aztán olyan témára tereli a szót, amit az órámon kerülni szeretnék, de ő legalább a lazulás mellett van.
- Szóval írek – tetszik a dolog – erről majd bővebben is szívesen hallanék! – mondom ezt még csak neki, majd az egész osztály felé fordulok – Tudom, hogy jelenleg a vér téma nagyon fontos, nem csak az iskola, de az egész ország területén, de szeretném, ha az én órámon a semlegesség uralkodna. Én is próbálok figyelni erre, és titeket is megkérnélek.
Carithy az utolsó, aki felszólal. Ezzel teljes a létszám. Láttam, hogy egész órán rajzolgatott. Meg ha jól emlékszem, mintha egy mappa is lett volna nála, de most hogy nem látom. Kíváncsi lennék a munkáira.
Majd hirtelen, legnagyobb döbbenetemre egy diák esik be a terembe. Hány perc van még az órából? Öt? De jobb későn, mint soha.
- Legalább itt vagy – válaszolok neki – egy nevet és egy bemutatkozást szeretnék hallani tőled, is mint a többiektől. Én egyébként Kate Raimbourg vagyok, és egy ideig én helyettesítem a bátyámat.
Mutatkozok be a Peternek és adom meg a választ azon kérdésére, hogy miért egy nő ül a katedrán, míg eddig egy férfi tette.
- Mivel lassan vége az órának, és mára nem terveztem többet. Elmehettek. A jövőórától pedig akkor az osztály kérése szerint egy lazább ütemtervűbb tanterv veszi kezdetét. Sziasztok!
És felállok én is az asztalról, ahol eddig helyet foglaltam.
A diákok már pakolásznak, mikor még egyszer megszólalok:
- Mika, kérlek, gyere ide egy kicsit! – hívom oda a félszeg leányzót.
Mikor odaér hozzám, barátságosan mosolyogva szólok hozzá. Nem akarom megijeszteni, de sejtem, hogy magamhoz kérettem már kiváltotta belőle ezt az érzelmet.
- Sandemo, Csigaház című könyvét, ajánlom, vedd ki a könyvtárból. Szerintem tetszeni fog neked. Egy fiatal lányról szóló fantasztikus regény. Nem akarok róla többet mondani, de úgy vélem el fogja nyerni a tetszésed.

HOLLÓHÁT   +60]
_____________________

Mika Holland            20pont
Noah J. Anderson     10pont
Sol N. Harington       10pont
Errol Dreenman        20pont


HUGRABUG   +80
_____________________


Carithy Denalie               20pont
Shaelynn Scarborough     20pont
Christian Ashmore           10pont
Peter Blackman              10pont
Abigail Wolf                    20pont



Pontgyűjtés indul!
A következő óra indulásáig mindenkinek van lehetősége egy befejező reagra, ugyanis aki ezt megteszi +20pontot szerez a házának.

Mágiatöri

Shaynek Raimbourg-gal ellentétben nem sikerült sémát felfedeznie a felszólalók sorában, mindenki akkor állt fel szerinte, amikor a kedve, a mersze úgy tartotta. Neki a felkerült téma is elég nagy trauma volt, s most még fel is kellett szólalnia mindenki előtt. Ráadásul egy olyan jelentéktelen témáról, mint önmaga. Szinte magán érez ezernyi dühös szempárt, amiért olyan fölösleges dologgal traktálja a csoportot és magát a... maradjunk a Kate-nél, hiszen a tanerő vagy épp a professzor túlságosan erős kifejezés lenne. Tekintve, egy értelmes professzor nem kezdi el kitárgyalni a hormontúltengéses fiúk előtt, hogy mennyire meg van elégedve saját magával, a "cicijeivel" és hagyjuk még milyen témák dobódtak fel ebben a röpke öt-tíz percben, amióta ez az egész órának nem nevezhető kínszenvedés tart. Már bánja, hogy nem szórt ki saját magára Disaudio-t, megkímélte volna a gyomrát és az agyát a sokktól.
Őt ez a dolog így nem érdekli, a fiúknak is megvan a maguk baja, ahogyan a lányoknak is. Ezzel tisztában van, nem is az a komolytalan tini, akivel ilyesmiről nem lehet beszélni a megfelelő keretek között. A mágiatörténet óra és még 10 ember társasága korántsem nevezhető megfelelő keretnek egy ilyen témához - számára legalábbis.
De ami fő, túlélte a bemutatkozást és véleménykinyilvánítást anélkül, hogy bárki galacsinnal, rosszabb esetben valami kis átokkal ajándékozná meg. A homloka is belevörösödött a dologba, nem csak az arca. Türelmetlen volt, ehhez kétség sem fér, de ő ilyen, szeret túlesni mielőbb a megpróbáltatásokon, akkor is ha retteg tőle, vagy épp olyan kellemetlen, mint ez a mostani.
Fejét ezt követően is leszegve, néhány percig még reszkető kézzel veszi ismét magához ceruzáját, s folytatja a képregényt, melyet éveknek tűnő percekkel ezelőtt hagyott félbe, valahol a hollóhátas Anderson érkezése és a reggeli merevedés témájának felvetődése között. Azóta heveny hidegrázás és apró émelygés uralkodik rajta. Erre még rátett egy lapáttal a fiatal nő által felhozott újabb téma, amelyet persze szintén nem sikerült minden diszkréció nélkül bevezetni, az i-n a pont, hogy még fel is kellett szólalni. Mindent összevetve egészen jól bírta, leszámítva a kis tengeribetegséget, majdhogynem hősiesen helytállt, ehhez képest egy gyomtan vagy egy bájitaltan már piskóta lenne, de azért szerencse, hogy egyik sincs a mai napon.
Valamikor ekkortájt beesik Peter is, aki tudja az ég merre járt. A hugrás rosszallóan vonja össze szemöldökeit, ahogy minden alkalommal, amikor hasonlóval találkozik. Ahhoz képest, hogy most milyen szigorral illetik őket, a diákok igen lazán veszik az órára járást, egyesek úgy tesznek, mintha ez csak hobbi lenne és ők csak lazulni jöttek volna a Roxfortba. Érdekes dolog, hiszen elvileg most nagy rémüldözés és pánik meg minden efféle, ehhez képest a tanórák látogatottsága szinte sosem maximális. Nem igazán figyel a diskurzusra, saját gondolatai, a kis világ, amelyet most épp rajzol, kitöltik figyelmét, s csak akkor kap észbe, amikor ismét nagy mocorgás kezdődik, s mindenki pakolászni kezd, gyorsan menekülőre fogja. Nagy lendülettel csapja rá rajzfüzete tetejét munkájára, majd ezt óvatosabban illeszti bele táskájába. Nem úgy a Mágia története c. könyvet, amit egy szenvtelen mozdulattal pakol el. Köszönne ő, de a nő mással van elfoglalva, így bár odamormol valamit, nem igazán lehet megállapítani, hogy az egy köszönjük volt-e vagy egy viszlát.
Vet még egy szánakozó pillantást Mikára, majd a többiek nyomában ő is elhagyja a tantermet, hogy végre a nagytermet célozhassa be. Milyen oltári nagy szerencse, hogy a jövő hétig nem is kell ismét erre az órára gondolnia. Se beadandó, sem semmi házi feladat. Még jó, hogy nem adta ki, gyakoroljanak a tükör előtt valamit...

[MÁGIATÖRI - utolsó felvonás]

MÁGIATÖRI - utolsó felvonás

Visszaülve a helyemre próbálom újra megtalálni a lehető legkényelmesebb pozíciót, hogy aztán a többieket, akik még adósok a bemutatkozással, majdhogynem alfában hallgassam végig. Ha már úgy is a lazulásról szól ez az óra, akkor nem fogom magam megerőltetni figyelés szempontjából, úgy is csak a nevüket mondják el, és hogy mit szeretnének. Inkább csak bambulok ki a fejemből és kész. Nem vagyok az a stréber fajta és attól tartok ez itt és most egy cseppet sem fog változni.

Inkább elkezdek szórakozni a kinn felejtett pennámmal, ugyanis a többi cuccom már rég a táskámban hever azóta, hogy megtudták rájuk a mai napon sem lesz szükség. Próbálok elég kreatív lenni pennakínzás terén, elvégre az unalmat valamivel el kell űzni, de néhány percnyi szórakozás után már nem nyújtja ugyanazt az élményt így inkább visszarakom az asztalra. Ki tudja, lehet, hogy fél perc múlva újra késztetést érzek, hogy játsszak vele egy sort.

Nyitódik az ajtó és beesik a ház és csapattársam Peter is. Nem gondoltam volna, hogy erről az óráról, ami alapból késve indult el lehet késni, de úgy látszik Pet képes erre. Ha ez most egy szokásosan unalmas óra lenne, akkor azt gondolnám, hogy legalább feldobta az óra hangulat egy kicsit, de ezzel néhány hollóhátas már megelőzte, meg amúgy is lassan hozzá lehet ahhoz szokni, hogy a hugrás srác az utolsó pillanatba esik be közénk. Újra visszamélyednék nyugalmi állapotomba, amikor megüti a fülem az elmehettek szó. Csak ennyi volna? Bemutatkozunk, mond néhány szót, aztán már szélnek is vagyunk eresztve? Hát jó. Nekem aztán ez is tökéletesen megfelel, nem fogok könyörögni, hogy tartsa tovább az órát. Inkább szépen lassan felállok a székről, hogy még a megkínzott pennát a táskámba hajítva a többiekkel együtt az ajtó felé vegyem az irányt. Már majdnem odaérek, amikor feltűnik, hogy leckét sem adott a prof. Mondjuk miből is adna fel házi feladatot? Az elhangzott bemutatkozásainkról? Mert ezek aztán igazán fontos és meghatározó pillanatai lesznek majd egyszer a mágusvilág történelmének.

Az órának gyorsan vége lett, nem csináltunk semmit sem, házit sem kaptunk, szóval nincsen itt semmiféle probléma – gondolom magamban, miközben már-már hatalmasnak nevezhető mosollyal lépek ki a teremből és veszem célba véletlenszerűen a kastély egyik pontját, olyan aljas szándékkal vezérelve, hogy ott töltsem el azt az időszakot, amíg nem kezdődik a következő órám. Amilyen mázlista vagyok tuti, hogy olyan végcélt fogok találni, amiről később fog csak kiderülni, hogy még véletlenül sincs közel ahhoz a teremhez, ahol a következő kötelező megjelenésem van. De azért továbbra is csak úgy találomra sétálok a folyosón, céltalanul bolyongva, hátha most az egyszer nem leszek ilyen szerencsétlen.

Mágiatöri
...Peterrel

Belépve legnagyobb meglepetésemre nem a tavalyi tanár fogad, és ennek őszintén szólva egy kicsit örülök is, főleg, hogy az illető a gyengébbik nem tüneményes képviselője, így talán nem várhatok akkora lecseszést mint elődjétől szoktam, az egyébként jelentősen rövidebb késések után. Egyébként nem is értem, miért lepett meg annyira az, hogy ki a tanár, miután ezzel eddig is tisztában voltam, hogy valaki más lesz.
-Ki ez a nőszemély? - kérdezem további információk után kutatva a legközelebb ülő fiú háztársamtól, miközben a fal mellé somfordálok, majd meg is állok, hogy minél közelebb legyek az ajtóhoz, ha esetleg ő is úgy gondolná, hogy erre a kis időre már felesleges volt bejönnöm, és kitessékelne a teremből - legalább ne kelljen sokat mászkálnom.
Aztán csendben fülelek, vajon miről volt szó az órán, mert nem úgy tűnik, hogy túlságosan elmélyedtek volna a mágia hosszú-hosszú történelmében: "Carithy Denalie, Hugrabug"...
Oh, ezek szerint csak bemutatkozó óra volt? Akkor meg tényleg nem maradtam le sok mindenről, de öhm, ez meg mi? Tanuljunk vagy ne tanuljunk? Ez most mi a franc? Mi döntjük el, hogy végülis mit akarunk? Ez de tök jó, ha engem is megkérdez, és nem néz levegőnek, mint eddig, akkor az biztos, hogy tőlem az előbbire számíthat: nehogy tanuljunk már, ha ő ennyire nem akar tanítani, azt hiszem bőven megleszek mágiatöri nélkül is, semmi gond.
Aztán, miután úgy tűnik végezett mindenkivel, hozzám fordul, és legnagyobb meglepetésemre, nem hogy nem csesz le, de még azt mondja, hogy legalább itt vagyok. Imádom ezt a tanárt!!
Aztán zavarba hoz egy kicsit azzal, hogy nekem is be kell mutatkoznom, de miután kölcsönösen ő is külön megteszi nekem, azt hiszem legalább ennyivel tartozom neki, főleg, hogy tulajdonképpen nem is szólt érte, hogy késtem.
- Peter Blackman... Hugrabug - mondom - és örökös késő... - teszem hozzá mosolyogva, azt hiszem ennyit elég rólam megtudnia egyszer, és talán több nem is érdekli, vagyis dehogynem - és, ha engem kérdez, én amellett vagyok, hogy ne legyen tanulás... vagy csak ha nagyon muszáj - fejezem be, egy kis megjátszott undorral a hangomban.
Hüh, ezen is túl vagyunk azt hiszem, jó kis óra volt, és még ráadásul előbb el is enged, hát ez hihetetlen, most már biztos, hogy a kedvenc tanárommá nőtte ki magát, és persze a legjobb órává... de tök jó, már alig várom a következőt: aludni akarok! - na nem mintha ezt eddig is nem tettem volna meg, ezen falak között... jó néhányszor.

[Mágiatöri]

Mágiatöri
•  •  •

   Nahát, honnan jött ez a nő?
   Ez az első kérdés, amit felteszek magamnak a tanárral kapcsolatban, egyszerre legalább tízféle hangszínben. Egyrészt: hogy is ejtheti ki a száján a cici szót?! Nem mintha annyira prűd lennék… De azért mégiscsak, ez egy tanóra! Persze Erroltól senki se várt jobbat, de-de-de… Nem találok szavakat. Ugyanakkor valahol tetszik is ez a merész pikantéria. Aztán ott van az is, amiről beszél: hogy higgyünk magunkban meg ilyenek. Ezt már annyiszor hallottam, legutóbb talán két nappal ezelőtt, Audreytól. Mindenki tudja, hogy nincs túl sok önbizalmam, és mindenki azt hiszi, hogy engem feltétlenül meg kell menteni. Ó, nem, ez rajtam nem segít, képtelen vagyok hinni abban, amit olyan jól ismerek, mint magamat. Eleve kudarc. Azonban Kate Raimbourgtól hallani mindezt… egészen újszerű. Talán csak azért, mert most ismertem meg őt, a korábbi botlásairól és hibáiról nem tudok semmit, Kate Raimbourg számomra annyi, amennyit ebben a pillanatban érzékelek belőle. Négy fal közé szorított ciklon, erős és lendületes és meglehetősen hiteles. Ha ő azt mondja, hogy bízzunk magunkban, mert egy életre megmaradunk magunknak, akkor az feltehetőleg úgy is van. Erre még sohasem gondoltam. Milyen könnyű is lenne elzárni ezt a sok tanácsot, és napról napra, fejadagonként a lelkembe csöpögtetni, míg én, az én egész mikaságom meg nem telik önbizalommal. Ez az nő igazat beszél, az élet tényleg ilyen egyszerű, mást sem kell tennem, mint rábólintanom az eszméire, s máris lenne egy közös pont, amiben osztozik a nézetünk. Micsoda sikereket érhetünk el! Miénk a világ, fiatalok vagyunk és tehetségesek, a rossz napokat pedig elfeledjük! Milyen…
   - Sssszz, Mika, térj már magadhoz, kitúrsz a padból!
   - Mi? Oh, bocsánat – sűrűn pislogok a padtársamra, aki most biztos bolondnak néz (de nem bolondabbnak, mint egyébként, épp csak… hozom a megszokott formámat), amiért ábrándozásaim közepette lassanként nekidőltem a vállának, míg valóban kényelmetlenné nem vált a helyzet. Még az izgalmas órákon is képes vagyok elkalandozni, az ám a teljesítmény!
   Ez az egész önbizalom téma azonban… túl magas nekem. Jó volt eljátszani a gondolattal, hogy én is olyan ragyogó személyiség vagyok, mint a legtehetségesebb boszik egyike, de nem eszem meg a saját bugyuta meséimet. Arról már leszoktattak pár évvel ezelőtt, amikor is kiirtották belőlem az önbecsülést. Emiatt nem szomorkodom, sőt, sohasem vagyok szomorú, csak éppen különbözöm egy kicsit. Nem muszáj mindenkinek izgalmasnak és érdekesnek lennie, nem igaz?

   - Mika, kérlek, gyere ide egy kicsit!
   - I-igen, máris – Kate Raimbourg hangja úgy csap le rám, mint sasmadár a gyanútlan áldozatára, s hirtelen zavaromban szinte haptákba vágom magam a padban. Pedig már majdnem sikerült észrevétlenül összepakolnom, hogy kisurranjak a tömeggel! Most azonban kissé kipirultan, mint a tetten ért bűnös, úgy baktatok keresztül a padsorok mentén. Ha kiszólít egy tanár, az a vég, amott elől már látom is a Ponte dei Sospirit, a Sóhajok hídját – rendkívül klisés módon a felkelő nap első, bánatos sugarai megvillannak a bakó bárdjának kifent pengéjén.
   - Sandemo, Csigaház című könyvét, ajánlom, vedd ki a könyvtárból. Szerintem tetszeni fog neked. Egy fiatal lányról szóló fantasztikus regény. Nem akarok róla többet mondani, de úgy vélem, el fogja nyerni a tetszésed.
   Ennyit mond és nem többet. Nincs se bárd, se fenyítés, Kate Raimbourg valóban az, aminek mutatja magát. Óriási léggömb ereszt le a mellkasomban, bár még mindig úgy dobol a szívem, mintha helyben lefeleltetnének. Ez igazán nem volt vészes, ám annál meglepőbb. Tanár még sohasem ajánlott nekem könyvet, voltaképp nem is igazán törődnek azzal, hogy élek-e vagy halok (ez az átka az átlagos tanulóknak – ha nincs a tanulmányaival gond, de nem is kiemelkedően jó, az annyi, mintha nem is létezne, maximum a statisztikában).
   - É-értem, Sandemo… Öö, köszönöm. Akkor majd utánanézek. Viszlát! – már majdnem elfelejtettem megköszönni, érzem is, hogy apró tűszúrások nyomán elönti az arcomat a szégyenpír, de sokkal, sokkal könnyebb lélekkel lendítem a vállamra a táskám, s egy utolsó, hálás pillantás kíséretében a többiek után szaladok.

EZENNEL A MÁGIATÖRTÉNET ÓRA LEZÁRVA
KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT
MINDENKINEK GRATULÁLOK A MEGSZERZETT HÁZPONTOKÉRT

A HUGRABUG összesen 140 pontot gyűjtött

A HOLLOHÁT összesen 80 pontot gyűjtött

[HETEDÉVESEK FIGYELEM]

HETEDÉVESEK FIGYELEM
A MÁGIATÖRTÉNET ÓRA KEZDETÉT VETTE

AZ ÓRA AZ EGÉSZ ÉVFOLYAMNAK VAN TARTVA

Megjegyzés: Hivatalosan mindenki számára kötelező az óra, mivel a mágiatörténetet hetedik év végéig kell tanulni, ugyanis RAVASZ vizsgát kell belőle tenni.
De ez az óra kivételesen pont gyűjtéses. Hiányzásért nem jár pont levonás.

Úgy volt, hogy Dan visszajön. Úgy volt, hogy csak néhány hétig kell itt rostokolnom… Úgy volt…
De még mindig itt vagyok.
Két hét van karácsonyig. Ez az utolsó óra ebben az évben.
De még mindig itt vagyok!
Halálra unom magam. Nem véletlenül nem lettem tanár. De most mégis be lettem kényszerítve ebbe a helyzetbe.
De legalább Dan már jobban van. Persze még egy darabig nem engedik haza. Nem is tudom miért? Hisz Rubyval saját ápolót kapna, de a dokik tudják… Én meg annyira sem vagyok gyógyítónak nevezhető, mint tanárnak. Már lassan sajnálom a kölyköket. Egy néhány hét még elment volna, de ez… És kezdem azt érezni, hogy egy teljes évre fogok itt ragadni…
Viszont azért van némi öröm is az ürömben. Legalább találtam szórakoztató társaságot. Crasso egész jó az… szóval jó vele beszélgetni.  
Hamarosan kezdetét veszi az óra, amire jel az is, hogy a saját gondolataimat sem hallom a diákok zsivajától. A legszívesebben azt mondanám: nekik menjenek haza… Ma nincs sok bennem a szokásos Kate féle életörömből. De nekem sem kell mindig a toppon lennem! Néha leereszthetek.

Daniel mintatervét követem néhány hete. Kezdett kicsit bűntudatom lenni, hogy ellazázom az évet és szerencsétlen diákok nem tudnak majd vizsgázni. Persze azért nem veszem Merlin kéziratának a bátyám jegyzeteit, csak jó támpontot ad. Meg el kell ismernem, van néhány jó ötlete.
Most például negyedik év felett mindenkivel vitakört tartattok. Különböző történelmi példákat boncolgatunk, és az egyes csapatoknak más-más nézetet kell vallaniuk és kitartaniuk az álláspontjaik mellett. Érdekes órák születnek így, főleg hetedévben, ahol az egész évfolyam együtt van órán. Ráadásul nem önkéntes volt a csapat választás, hanem mindenkinek húznia kellett egy számot, és a az egyeseknek az egyesekkel kellett együtt lenniük, a ketteseknek a kettesekkel és így tovább. A mai órán a nyolc, kilenc és tízes csapat fog megmérkőzni, na meg a tizenegyes, akik azokból kerültek, akik ritkán tisztelik meg az óráimat. De a mai napot nem lébecolhatják el, mert ez lesz a félévi jegyük, és nem adom meg nekik, ha nem tisztelnek meg a jelenlétükkel. Lehet, hogy laza vagyok, de vannak határok, amiket én sem engedek átlépni.
Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből a dupla kínzásból, én már csak így hívom a dupla órákat. Nem is értem miért kell ilyen egy órarendbe… Nincs olyan varázsló, aki ennyi ideig tudna koncentrálni…  De nekem aztán mindegy. Ha ez van, akkor ez van. Csinálom már lassan féléve…

Belenézek a jegyzeteimbe, csakhogy tisztában legyek, kiknek is kell ma szerepelniük, és hogy milyen témákat is kell boncolgatniuk.

A nyolcas csapatnak: Miért bujkáljunk a muglik előtt? (Vállaljuk fel mágikus mivoltunk.)

A kilences: A titoktartás az elsődleges feladatunk.

A tízes: A hígult vér hígabb varázslót szül.

A tizenegyes: Mi értelme a vértisztaságnak? (A vértisztaság sznobság.)

A nyolcas és kilences csapat és a tízes és tizenegyes érvel egymás mellett.

Akik vállalják, hogy a vita csoport részesei lesznek, 20ponttal gazdagítják posztonként a házuk pontszámát, egyéb esetben ez a pont csak 5.

Hogy ki melyik csoportot választja az fakultatív. Annyi a kikötés, hogy két főnél több csak akkor kerüljön egy csoportba, ha már mindenhol van legalább egy ember. És lehetőleg ne ugyanazon ház tagjaiból álljon.

Példa:

Harry, Ron, Hermione, Draco, Pansy, Crack, Monstro Cedric, Cho

Harry jelentkezik a 8-as csapatba
Draco a 9es be.
Cedrik a 10es be.
Cho a 11esbe.

Akkor Ron nem jelentkezhet már a 8asba, ezért ő a 9encesbe megy. Hermione nem mehet a 8asba és 9esbe ezért ő a 10esbe megy.
Így már két csapatban vannak 2en.

Pansy mivel Mardekáros nem mehet a 9esbe, de mivel már a 10esbe ketten vannak, míg a 8asban vagy 11esben csak egy valaki, ezért csak ezek közül választhat.

Cracknak a 11esbe kell mennie, mert ott még csak 1 ember van.

Monstro a 8asba 9esbe és 11esbe nem mehet mert ott már vannak Mardekárosok.

Azaz a csapatok így néznének ki:

8: Harry, Pansy
9: Draco, Ron
10: Cedric, Hermione, Monstro
11: Cho, Crack



Az órán való részvétel nem kötelező. Aki nem jelenik, meg nem kap levonást. Pusztán egyszerű és könnyű pontgyűjtési lehetőség, hogy a házát nyerő pozícióba segítse.

BONUSZ:

A legjobban teljesített csapat minden egyes tagja + 30ponttal ponttal gazdagítja a házát.
És a legjobban teljesített játékos +50-nel.





A POSZT ELEJÉN SZEREPELJEN:

A csapat száma (8, 9, 10, 11)
A csapat tagok neve, házzal (ez folyamatosan bővülni fog)

Kate Raimbourg

A csapat száma : 11
A csapat tagok neve, házzal : Kareem Whittman (Hollóhát)

Mondjuk úgy, hogy a mágiatörténet nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé. Most is csak két okból ülök benn rajta, az egyik, hogy egy csinos tanárnő tartja és nem a professzor, a másik, hogy a félévi jegy múlik ezen az órán. Mivel nem vagyok sűrű látogatója ezen óráknak, nyilvánvaló, hogy itt kell lennem. Azt viszont nem tudom pontosan, hogy a két ok közül melyik nyom többet a latba. Természetesen valamilyen mágikus oknál fogva a tizenegyes csapatba kerültem, ismeretlen arcokkal. Vagy legalábbis azt tudom, hogy erre az órákra ők sem annyira hivatottak bejönni, csak ha nagyon muszáj. A tanárnő ad egy feladatot, a megnézése nélkül ülök vissza a padba. Ránézek a papírra és úgy teszek, mintha érdekelne egyáltalán, de gondolataim inkább a tanárnő – itt mindenki ilyen csinos? vagy csak nekem kicsik az igényeim? – idomaira és kecses mozdulataira korlátozódnak. Fel is pillantok nem egyszer gyönyörködni bennük, az arcán unalom ül, meg az, hogy nem örül, hogy sokan még nem csendesedtek el. Hát igen, meg kell szokni a diákságot, bár fogalmam sincs, hogy mióta van itt ez a hölgy... Na nézzük, milyen feladattal örvendeztet meg ez a szép arcélű drágaság.
A papíros arról tájékoztat, hogy érvelnem kell amellett, hogy nincs értelme a vértisztaságnak. Azt tudnám, hogy miért kell érvelni egyáltalán, hiszen mindenki tudja, hogy nincs értelme. Csak a sznob, többségük Mardisnak fontos, hogy kitűnjön ezzel. Nos, hát akkor kezdjük. Lassan felállok és egy apró kis tűzijátékot engedek el, hogy csend legyen, vagy legalábbis ne legyen ricsaj.
- Kezdeném akkor tanárnő. A vértisztaság ellen érvelnék, remélem, eltekintünk most a kialakult helyzettől. Ha nem, akkor nem is folytatom. – mosolyodom el egy pillanatra, az ujjaim pedig már dobolnak is.
- Nem szeretnék túl messzire menni, hogy hány és hány mugli születésű varázsló illetve boszorkány született, akik ugyanannyira megfelelnek, illetve megfeleltek a varázslótársadalomban elfoglalt pozíciójukban, mint aranyvérű társaik. Csak egy egyszerű mugli példával jöjjek: egy keverék kutya is széttéphet egy palotapincsit. Persze ez egy lesarkított esett, de a lényeg benne van. A vér nem annyira számít, mint az elme, a kreativitás. Ha nagyon meg akarnék nevezni valakit, aki sajnos nincs körünkben, az Hermione Granger. Nem egyszer osztályelső, évfolyamelső, kiváló tudású, szorgalmas boszorkány és még Griffes is, de ez most mindegy. Vagy tegyük fel a kérdést… Jobb-e a Roxfortnál a Durmstrang, ahová csak aranyvérűeket vesznek fel. A Trimágusi Tusa nem ezt bizonyította… Tehát én azt mondom, a vértisztaság nem egyenlő a kiemelkedettséggel, hiszen számtalan olyan varázsló van, aki nem aranyvérű, mégis ügyesebb varázsló, illetve boszorkány az vértiszta társaiknál. – fejezem be a rövidre sikerült első felvonásom. Mindent nem lövök el egyszerre, hiszen ki tudja, hogy milyen ellenérveket sorakoztatnak még fel. Remélem a társaim még kreatívabbak lesznek nálam és segítik, hoyg a csapatunk nyerjen. Hátradőlök és a tanárnő arcát fürkészem. Remélem elégedett velem, mert én elégedett vagyok vele.

Kate Raimbourg
A csapat száma : 11
A csapat tagok neve, házzal :

• Kareem Whittman (Hollóhát);
• Armiella Smith (Hugrabug)

szószám: 352

Szeretem a mágiatörténetet. Egyike azon tárgyaknak, amiket az új rendszer nem tud a maga képére formálni. Ráadásul ma igen kellemes órának nézünk elébe. Ugyanis vitafórum lesz az órán és így mindenki legális keretek között, szankciók nélkül fejezheti ki a véleményét. Ha máskor, máshol tennénk, bizonyára megtorolnák a rendszer kiszolgálói valamilyen módon. ~Bár kit tudja, még így is lehetséges, hogy nem ússzuk meg, ha a véleményünket elmerjük mondani.~ Gondolom savanyúan. Kissé késve érek ugyan az órára, hisz a többiek már szinte mind ott vannak. Ugyanakkor még nem kezdődött el az óra szerencsére. Tekintetem félénken, ismerősen kutat. Így fedezem fel Kareemot. Megörülve ülök oda mellé.
- Szia! Ugye nem késtem el nagyon? Mi a mai vitatéma? - Érdeklődtem tőle.

Azonban hamarosan megkaptam a választ a kérdésemre, hiszen nemsokára Karr felállt és előadta az érveit. Én pedig rádöbbentem, hogy melyik oldalon is áll e téren. Találó és testhez álló volt számára ezt választani. Ugyanakkor bár én is aranyvérű voltam, mégsem cselekedtem volna másként. A családom is preferálja a vértisztaságot, ugyanakkor mégsem voltak vérmániások. Nem nézték le azért a félvéreket vagy a mugli születésűeket, mert másabbak náluk. Ők bennük is ugyanúgy meglátták a kedvességet vagy a tehetséget, mint a kékvérűekben. Kérdés sem volt, hogy én is ellene fogok lobbizni. Ugyanis nekem családi tapasztalataim is vannak erről. Anyám nem véletlenül angol aranyvérűhöz ment hozzá. Írországban kevés aranyvérű család van és gyakoriak a genetikai torzulások és a vérfertőzéssel járó megbetegedések.

Karrem mondandójával teljes egészében egyet tudtam érteni. Ráadásul szerintem teljesen megfelelő ellenbeszédet hozott össze ilyen rövid idő alatt, a példái is rendben voltak. És nem utolsó sorban képes volt saját példát hozni, amellyel könnyebben megértetheti a társaival a mondandójának lényegét. Hermionét mindenki ismerte iskolaelső volt, mielőtt Potterrel és a Wealey fiúval eltávoztak ismeretlen helyre. Mindenki csak remélni merte, hogy Tudjuk Ki megbuktatásán ügyködnek a legnagyobb titokban és nem pusztán csak ellógni akarják az utolsó évet. ~Bár igazából az is érhető lenne. Manapság ki akar ide járni és itt tanulni?~ A Roxfort koránt sem emlékeztet régi önmagára, mindenhová befurakodott az ellenség. Figyelmemet a tanárnőre szegeztem és vártam, hogy ítéletet mondjon az elhangzottakról vagy, hogy megadja a védőknek a szót.

Kate Raimbourg – Mágiatörténet óra
A csapat száma: 9
A csapattagok neve házzal: Ephram Destain (Mardekár)
Ephram már egészen kis korától kezdve azt hallgatta a szüleitől, mennyire fontos ismerni a múltat. Nem csak a családét, bár az különösen jelentős, hanem az egész mágus társadalomét. Mr. Destain szerint ez adja meg az alapot, hogy később igazán kitűnő mágussá válhasson az ember. Fontos, befolyásos mágussá.
Szerencsére Ephramnak már gyermekkorában sem volt ellenére a múlt tanulmányozása. Szerette a régi könyveket nézegetni. Kutatni érdekesebbnél érdekesebb történetek, tények után. Felfedezni apró összefüggéseket. Mivel pedig jelentősebb játszótárs nélkül nőtt fel, szüksége is volt rá, hogy egyedül is lefoglalja magát. Erre tökéletesen megfelelt a könyvtárszoba, hatalmas könyvszekrényeivel és az ebből a helyiségből nyíló zeneterem ódon hangszereivel.
Mostanában már kevésbé telnek magányosan a napjai. Hála Jadának és az enyhén lökött húgának… Ha éppen nem barátnőjével tölti az idejét, akkor Dakota hátsóját menti ki valami fura helyzetből. Hogy az a csaj, sose bír lakatot tenni a szájára… egyszer tuti elintézi, hogy kinyírják… Persze azért aggódott érte. Sose tudta, mik azok a barátok, nem volt rájuk szüksége. Jadával való kapcsolata azonban több érdekes arcot is hozott az életébe, és ez rettentően furcsa módon még tetszett is neki. Kevesebb időt tölt ugyan kutatással, de még éppen eleget ahhoz, hogy a jegyei jók legyenek. A mágiatörténetet pedig sosem hagyná ki…
Bár ez a mai vitatéma elgondolkodtatta: A titoktartás az elsődleges feladatunk.
Két napja ezen gondolkodik, de mikor a tanárnő ránéz, hogy kezdheti, úgy érzi, minden okos és használható érvet megtalált, amivel a kapott témáját alátámaszthatja. Nem áll fel székéről, sose szokott, ezzel nincs mit tenni. Hátát a támlának döntve, térdét az asztalnak támasztva, elég hanyag mozdulattal kezdi mondandóját.
- Gondoljunk bele elsődlegesen abba, milyen lenne ez a ma is ismert világunk, ha a muglik tudnának a varázslótársadalom létezésről. Elsősorban nem vagyok bizonyos abban, hogy elfogadnának minket. Számukra ez természetellenes. Legjobb példa erre a bizonyos országokban vagy népeknél még ma is zajló és az európai történelmet átszelő boszorkányüldözés. Az odáig rendben, hogy a máglya túlélése nem okozott különösebb gondot egy boszorkány számára, de mi van azokkal a muglikkal, akiket ugyanezen vádak alapján öltek meg. Ezt ma nem máglyával intéznék, mérges gázokkal, lőfegyverekkel, kinek mije van. százezreket mészárolnának le, kiket okkal, kiket ok nélkül. Mindezt, véleményem szerint azért, mert félnének tőlünk. És elképzelhető, hogy megvan rá az okuk… Vajon felsőbbrendű lények vagyunk? Minden bizonnyal így gondolnánk, ha a mindennapjainkhoz hozzátartoznának az olyan varázstalan emberek, akiknek gyufa kell a tűzgyújtáshoz vagy autó a közlekedéshez. Ezt egy olyan varázsló, akinek mugli él a családjában minden bizonnyal tapasztalta már. Én viszont varázslók közt élek és csupán néha-néha kerülök kapcsolatba muglival. Úgy látnánk, én úgy látom, hogy bonyolultabb életet élnek. Ez kiszolgáltatottabbá teszi őket. Ha most ilyen körülmények között, jogot formálunk arra, hogy jobbnak tartjuk magunkat, mint őket. Mi lenne akkor, ha tisztában lennének a létezésünkkel? Most háborús helyzet van. A mágusvilágban. De, csak mert a muglik úgy kilencven százalékának fogalma sincs arról, mi okozza a katasztrófákat. Eltussoljuk, úgy teszünk, mintha a természet bűne lenne. Hány millióan halnának meg, ha azok a nagy hadi járművek, amik a vízen úsznak, vagy a levegőben repülnek, tudnák, hogy kiket kell célba venniük. Vagy, ami még rosszabb, ha az összes környezeti katasztrófáért minket, mágusokat okolnának…

[- A kérdés mindenekelőtt az: szükségünk van-e arra, hogy a muglik elfogadjanak bennünket?]

8. csapat
Miért bujkáljunk a muglik előtt?
Vállaljuk fel mágikus mivoltunk!

Jól van, Raimbourg. Jól van! Legyen így. Ha nem átallott rivallót küldeni a hálószobámba, melyben a megjelenésemet követeli, akkor hát legen meg az ő akarata. Itt vagyok. De ebben nem lesz köszönet.
Feszülten ülöm végig a többiek ostoba locsogását. A cetlit szorongatom, melyen rajta van a témám. Vállaljuk fel mágikus mivoltunk. Igazából nem áll messze a gondolat attól, melyet amúgy is képviselnem kellene. Nem lesz nehéz eljátszanom, hogy ez a véleményem, noha távol álljék tőlem az efféle szélsőséges véleményalkotás. Az ilyen mindig veszélyes, de látom, némely vérárulónak vagy koszosvérűnek ez nemigen számít. Undorodó fintorral hallgatom Whittman és Smith okoskodását.
Smith, aki szerelmet vallott neked. Még ez se vidít most fel. Inkább meg se szólalt volna! Felesleges volt.
A mi témánk következik. Hát jó. Destain kap először szót, a heges képű, akit nem tartok valami sokra, bár ez jobbára megmagyarázhatatlan kissé számomra is A szövegre koncentrálok. Legalább felállhattál volna...
Végighallgatom őt, pedig már mondanám. Ahogy befejezi, felállok és a társaság felé fordulok. Egybél, bevezetés nélkül rontok rá a dialógus látszatával a társaságra. A hangom, remélem, erős és magabiztos.
- A kérdés mindenekelőtt az: szükségünk van-e arra, hogy a muglik elfogadjanak bennünket? - Hallgatok kicsit, tekintetem körbehordozom. - Nincs. Ugyan melyik ember, vagy emberfeletti lény szorul rá olyanok jóindulatára, akik kevesebbek nála? Egyik sem! A sárkányok vajon engedélyt kérnek a létezésükre? Nem. Ahogy mi sem kell, hogy engedélyt kérjünk, vagy szégyelljük, vagy takargassuk igazi valónkat. Büszkének kell lennünk. Destain jól mondta - mutatok rá kezemmel -, nem volt olyan boszorkányüldözés a történelem során, mely számottevően megtizedelte volna a mágikus világot a muglik által. Nincs olyan boszorkányvadász, aki árthatna nekünk. A muglik szánalmas és nevetséges fegyverei játékszerek csupán, melyekkel szemben csak az a varázsló nem áll meg, aki nem akar. Aki nem elég büszke. És hogy a muglik halomra ölték eymást, tévedésből? Kit érdekel?
Túl provokatív vagyok azt hiszem. Ennek elvi, elméleti vitának kellene lennie, és nem hatásvadász kampányszónoklatnak, de könyörgöm.
- Mindig attól fél az ember, amit nem ismer. Mindig attól, ami erősebb nla. Ha a muglik félnének tőlünk, jó okuk lenne rá. Erősebbek, életképesebbek vagyunk náluk. Kérdem hát, miért bujkálunk a muglik elől? Diplomáciai megfontolásból? Mert hagyjuk, hogy irányítsanak bennünket? Hányszor volt már, hogy egy varázslót vontak felelősségre azért, mert muglik jelenlétében varázsolt? Igazságos ez? Miért nekünk kellene eltűrnünk a büntetést, amiért teljes joggal használjuk a képességeinket? Nem ismerek muglikat - jelentem ki büszkén, és vetek egy lesújtó pillantást egy-két oylan diákra, akik igen. - Nincsenek muglik a családomban. De ha lennének, sem gondolnám másként. Az, hogy a muglik tehetségtelenek, az ő bajuk. Nem vagyunk a szolgálóik, hogy helyettük dolgozzunk. Mindenki azzal gazdálkodik, amivel született. Azt mondom, ne bujkáljunk tovább a muglik elől, hiszen nem árthatnak nekünk, és egyszerűen érdemtelenek arra, hogy drága kincsként óvjuk gyenge létüket!
Befejeztem. Körbenézek még egyszer. Biccentek.
- Köszönöm a figyelmet.
Leülök.
A tenyeremben apróra gyűrődött a nyirkos pergamen.

A MÁGIATÖRTÉNET ÓRA TOVÁBBRA IS FOLYTATÓDIK!
GYŰJTSÉTEK A PONTOKAT!

Itt a lehetőség, hogy első helyre kerülhessen a házatok a pontversenyben!

A HUGRABUG eddig 5 pontot gyűjtött

A HOLLOHÁT eddig 20 pontot gyűjtött

A MARDEKÁR eddig 40 pontot gyűjtött