Peter Blackman

Peter Blackman

   alapok

jelszó || "Perselus, kérlek!"
teljes név || Peter Ascot Blackman
becenév || "Pet"-bár nem sokan hívják így, inkább csak a családi körben
nem || férfi
születési hely, idő || Newcastle, 1981. 01. 11.
kor || 16
faj || ember
vér || fél
évfolyam || 6.

   a múlt

'81 ködös reggelén, reggel hat óra tájban, Newcastle kórházában születtem.
Tulajdonképpen a szüleim lányt akartak -mint később elmondták- így aztán a fogadtatásom sem volt olyan kellemes. De végül is kénytelenek voltak belenyugodni, mivel azóta sem vált valóra az álmuk, hogy lesz egy lányuk is, mivel testvérem eddig nem született, bár ki tudja, még mit hoz a jövő...
Tehát megszülettem, azon az éven, amikor a varázslóvilág, a felszabadulásában reménykedett, és végül is valóra is vált ez az elképzelés. Ekkor még Newcastle mellett laktunk, egy kis két szobás házikóban, mert szüleimnek nem volt nagyobb házra elegendő pénzük, ugyanis pár évvel azelőtt végeztek az iskolában, s ezt a házat is alig tudták valahogy kifizetni, amikor is egyik napon pár hónappal születésem után, pár házzal odébb attól ahol mi laktunk megjelent a sötét jegy a ház fölött. Kiderült végső leszámolást hajtottak végre ott. Szüleim erre nagyon megijedtek, és úgy gondolták, visszaköltöznek a nagyszüleimhez, ahol ekkor már anyám testvére a feleségével, és lányával együtt ott lakott. A ház nagy volt, így ebből nem volt gond, hogy hogyan fogunk elférni. Így aztán egy szép napon fogtuk a sátorfánkat, eladtuk a nagy nehezen megszerzett kis házat, és hozzájuk költöztünk annak a reményében, hogy ha együtt a család, akkor nem lehet gond.
Végül is nem is lett, s a november elsejei újságot, ami hozta az örömhírt, valószínűleg megérezvén a nagy örömöt, akaratom ellenére felgyújtottam, bár ezt azóta sem tudják szüleim, hiszen ott volt, a már két éves unokatesóm, akire jobban lehetett gyanakodni...
Ezután ott maradtunk még pár évig, majd elköltöztünk, de ekkor már csak a szomszédos utcáig mentünk. Időközben szüleim egy boltot nyitottak az Abszol-úton, ahol seprűjavítással, seprűeladással foglalkoznak azóta is.
Időközben én felcseperedtem, s elkezdtem tanulmányaimat a Roxfortban. Első éveim nehézkesen indultak, azonban -szerencsémre- mivel az unokatesóm is itt tanul(t), így átsegített az esetleges bajokon. Aztán ahogy egyre nőttem, és nőttem egyre inkább belerázódtam a Roxfortos életbe. Azonban volt olyan év is, mint például a mostani, hogy szüleim nem akartak elengedni, mert mindig annyira féltenek, mintha annyira kicsi lennék, hogy nem tudok vigyázni magamra, ebből a nyáron sokszor nagy vita alakult ki. Végül úgy egyeztünk meg, hogy minden nap értesítem őket, ha valami történne az iskolában, s így, ha féltve is, de elengedtek.
Tanulmányi eredményeimről soha nem mondhattam el, hogy dicsekedésre méltóak lennének. Bár, apám, mindig is azzal biztatott, hogy nem baj ez, fiú vagy, és hogy, Ő sem volt soha valami jó tanuló, mégis mindent tud, ahhoz, hogy megéljen a varázsvilágban. Tulajdonképpen ezzel szoktam magamat is biztatni, egy-egy rossz dolgozat után, bár biztatás, ide vagy oda, akkor sem tudok jobb lenni abból, amit nem szeretek. Így például a bájitaltant ki nem állhattam soha, s ebből kifolyólag nem egyszer volt, hogy a vizsgákon csak épphogy mentem át, ám a legendás állatokból például egész jó voltam, és vagyok is, ahogyan az átváltoztatás tanból is.
Szüleim is, én is jó kviddics játékos vagyok, bár azt tudni kell, hogy ez csak saját, és a szüleim megállapítása, így azonban, ahogy be kell látnom lehet, hogy ez nem is így van, ugyanis eddig még nem tudtam bekerülni a házam csapatába.
Egyébként nem mondhatom el magamról azt sem, hogy nem lennék egy nyugodt természet. Nem túl sokszor fordult elő, hogy pálcát rántottam, de amikor ez előfordult, akkor abból nem csak én jöttem ki rosszul a végén...

   jellem

Szereti a társaságot, bár ez nem mindig van, így, s általában mindenkit kétszer is megnéz, hogy kivel fog összebarátkozni. Nagyon szereti a szabadságot, szeret a természetben járkálni, bár inkább egyedül, mint társaságban, elmondható róla, hogy kicsit önmagába fordult emberke, bár ez, nem mindig van így, néha sokkal inkább szeret társaságban lenni mint egyedül. Abszolút fekete-mágia ellenes, s ebből kifolyólag ki nem állhatja a Mardekárosokat.
Ahogy ezt már említettem, nem valami túl jó tanuló, ámbár segítőkész, a jó célért bármi áron segít bárkinek. S sokszor inkább szóval próbálja megbeszélni a dolgokat, semmint varázslattal...
Egyébként sokat olvas, s küzd a jobb jegyekért, ám hiába, mert az elméletet nem képes megtanulni, sokkal inkább a gyakorlatban van ott.

   apróságok

mindig || varázslósakk, kviddics, sétálás, állatok, szabad
soha || meggondolatlanság, hülyeség, hirtelen harag, bájitaltan, csalás
dementorok || Még pár éves korában azt akarták a szülei, hogy próbája ki a seprűn lovaglást, ment is neki egy darabig, ám végül, nagyon begyorsult, és lefelé rántotta a seprű nyelét, amitől Ő aztán egyenesen a "földnek ment neki", s eltörte a kezeit. Így mikor a dementorral találkozott, az iszonyatos fájdalom, a félelem ahogy elindult lefelé a föld felé, majd beleütközött
mumus || A halott szülei.
titkok || Az unokatesójánál csak a szüleit szereti jobban, nem volt még barátnője, egyszer felrobbantott egy vécécsészét idegességében, de ez azóta sem derült ki...
rossz szokás || Ha ideges, meggondolatlan dolgokat csinál, szókimondó, bárkivel, s őszintén elmondja bárkinek, hogy mit gondol róla, legyen szó akár tanárról...

   a család

apa || Ascot Blackman, 39, félvér
anya || Nancy Elroy, 38, félvér
testvérek || - [Unokatesó: Victoria Elroy, 19, félvér]
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs, de szeretne egyet

   külsőségek

magasság || 180cm
tömeg || 60kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || hosszú haj
kinézet || Érdekesnek mondható figura, leginkább egy mugli rockénekesre hasonlító külsővel. Első látásra legalábbis ez vonható le (talán)... Egyébként barátságos jelleme van, s szinte mindig mosolyog, így a hosszú haj mellett, erről lehet leginkább felismerni.
Járása, egy kis nagyképűséget sugall, (amit leginkább a kisebbek felé mutat) ám ez egyébként nem fedezhető fel benne. A sötét ruhákat kedveli leginkább, s talán ettől válik mugli rockénekes kinézetűvé...
egészségi állapot || -

   a tudás

varázslói ismeretek || Ami kiemelendő tantárgyak, a sok év átlagára visszatekintve: bájitaltan: borzalmas (B); gyógynövénytan: elfogadható (E); sötét varázslatok kivédése: (E); Legendás állatok és megfigyelésük: kiváló (K); átváltoztatástan: (K); mágiatörténet: (H)
mugli képzettségek || biciklizés
pálca típusa || 9 és fél hüvelyk, egyszarvú szőr, tölgy
különlegesség || -

   szerepjáték-példa

Esős nap volt mikor éppen családi összejövetelen voltunk a nagyszüleimnél, mindenki ott volt, az anyukám felőli nagyszüleimtől kezdve egészen az apám felőli unokatesómékig.
Nagy összejövetel volt, ugyanis ötven éves lett a nagymamám, így az egész család ott volt a nagy ünnepen.
Nagy lakoma volt, volt ott sült csirkétől kezdve, egészen görög salátáig...
Éppen javában folyt a beszélgetés, arról, hogy Voldemort éppen hol rejtőzhet, ha még éppen él, így aztán, ebből nagy összezördülés támadt, mert az egyik fél azt mondta, hogy Voldemort meghalt, a másik pedig az ellenkezőjét, vagyis azt, hogy él. Az előbbiek a szüleim, az utóbbiak pedig az unokatesómék voltak, akik nagyon jól tudták, az unokatesóm révén, hogy mi történt a Roxfortban az előző tanév végén.
Egyszer csak, mikor már a beszélgetés, vagy inkább már nyugodtan nevezhetném vitának is már kezdett a tetőfokára hágni, egy bagoly kopogtatott az ablakon a csőrével.
-Nocsak -szólt a nagypapám, s mivel Ő volt az ablakhoz legközelebb, Ő engedte be a madarat, ami rögtön, ahogy a levelet kivette a csőréből, felszállt, tett egy kört a mennyezet alatt pár centiméterre, aztán, a még nyitott ablakon át kirepült a helységből.
-Ez azt hiszem neked jött -adott át egy kissé ázott levelet huncut, tőle nem megszokott mosoly közepette, majd odahajolt a mellette ülő apámhoz, s mondott neki valamit.
Eközben én -ügyet sem vetve a feladóra- elkezdtem feltépni a levelet, s közben ekképp gondolkodtam: -Ki küldhetett nekem levelet, és honnan tudta, hogy éppen itt vagyok?-kérdeztem magamtól, s kihúztam az időközben felbontott levelet. Éreztem, hogy minden szem rám irányul, s körbenéztem, s ahogy körbenéztem egy gondolat ötlött fel bennem az izgatott arcot látván: ezek tudják, hogy ez mi, akkor én miért nem?
De nem foglalkoztam velük, s nem is kellett túl sokáig foglalkoznom velük, ugyanis egy pillanattal később meg is tudtam, mi ez a levél: ahogy a Roxfort pecsétjére rápillantottam eszembe jutott mi volt akkor amikor ezt a pecsétet legutóbb láttam: felvették az unokatestvéremet az iskolába!!
S akkora boldogság fogott el, hogy örömömben hátrarúgtam a székemet, és azzal a lendülettel felugrottam a díszesen megterített asztal közepére, és elkezdtem felolvasni a levelet. Nem érdekelt, hogy közben felborítottam a mellettem ülő borospoharát, s kifolyt a bor a szépen kivasalt, tiszta, fehér abroszra, mert tudtam, hogy innentől kezdve, már csak pár év, és én is egy pillanat alatt vissza tudom állítani a terítő eredeti ép, fehérségét!!

   egyéb

A család jelenleg élő tagjai mind varázslók, ám a nagyszüleim szülei, mindkét ágon, muglik voltak, legalábbis egyik oldalon a dédmamám, a másik oldalon a dédpapám. Tehát így vagyok félvér.
Az anyámnak nincs testvére, míg az apámnak van, nekik van egy lányuk, aki ugyancsak a Roxfortba járt...

Voldemort felé irányuló érzései: Ez a téma mindig is érzékenyen érintette, leginkább azért ami gyerekkorában történt a szomszédokkal, bár ezt csak már később tudta meg, hogy ott mi történt mégiscsak volt valami, amit megérzett, avagy megjegyzett abból, ami akkor történt, talán a félelem, ami a levegőben volt, s ez később kiegészült azzal a tudattal, ami egyébként történt, s így a kettő, mélységes mély utálattá, s félelemmé forrt össze benne.
Gondolkodásmódját egyébként teljesen elutasítja, mivel egyébként is elég nyugodt természet, így aztán a légynek sem tudna ártani, és egyébként sem zavarja Őt az, hogy ki milyen vérű...