+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Megpihent Legendák Állatfarm
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Megpihent Legendák Állatfarm  (Megtekintve 2636 alkalommal)

Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 04. 06. - 16:06:32 »
+1

mi van velünk?


2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”


Sophie korán reggel érkezett, a holmiját lepakoltuk a kollégiumi szobámba, hogy aztán a lénypark felé vegyük az irányt. Nem is tudom, hogy járt-e egyáltalán Hertfrodshire-ben korábban, de úgy döntöttem, hogy egy közös kis városfelfedezésből nem lehet baj. Mégis csak itt lesz a lakásom nyártól, valószínűleg sokáig fogok itt élni, nem ártott normálisan megnézni a környéket… na meg titkon abban is reménykedtem, hogy Sophie is sokszor lesz majd nálam. Nagyon sokszor. Mindig. Talán a kapcsolat eleje bolondított meg egy kicsit, az a rózsaszín köd, amit eddig mindössze egyszer tapasztaltam korábban. Akkor is állandóan vele akartam lenni… és most ugyanez – ha csak nem még hevesebben – fennállt Sophie-val.
Az együtt alvástól persze kicsit féltem. Csak vissza akartam fogni magam a kedvéért, mégis… szóval elég egyértelmű volt, hogy még nem csinálta azt és nem akartam lerohanni, mint valami őrült viking sereg a lindisfarne-i kolostort. Azon gondolkodtam vajon mennyire lenne kellemetlen, hogyha kettőnk közé nyomnék egy párnát… de az illatát akkor is érezném. Megráztam a fejemet és megpróbáltam inkább a lényparkra koncentrálni.
– Nem iszunk meg egy kávét? – kérdeztem, mikor elhaladva a kappa kifutója mellett megpillantottam a „Jeti-kávézó, állati italok” feliratot, meg néhány kis asztalt. Egész kellemes lett volna ebben az időben kint ücsörögni a rózsaszín terítős körasztalok mellett, ráadásul szívesen ledöntöttem volna egy pohár feketét, Sophie bámulása közben. Azért persze eszembe jutott, hogy legutóbb attól is zavarba jött, hacsak ránéztem… de végülis belement, hogy a barátnőm legyen. Gondolom ez előbb-utóbb elmúlik. Vagy nem?
– A Szemiflázs cappuccino vajon mit tud? Láthatatlanná válik a csészében? – Gondolkodtam lényegében hangosan, ahogy átkarolva a lány vállai szépen a megfelelő irányba tessékeltem. Egyébként a kínálat krétával volt felírva egy kisebb táblára, amit egészen közelről lehetett csak elolvasni.
Mindenesetre Sophie-nak kihúztam az egyik széket és mire én magam is leültem volna, megjelent egy pincérnő. Hangosan, csámcsogva rágózott, nem lehetett több tizenkilenc-húsz évesnél, de a színes hajviselete arról árulkodott, hogy fiatalabbnak hiszi magát. Sosem értettem az ilyen lányokat. Nem jó a természetes, csak a kék mega lila a divatos, amivel még egy nyalókának is beillene? Fintorogva forgattam meg a szemeimet.
– Mit kértek? Az unikornispuki le van árazva. – Magyarázta szinte kedvtelenül, majd buborékot fújt a rágóból. – Ha nem tudnátok mi az, hát forrócsoki, szivárványszínű és csillámporral van leszórva. Nagyon édes. Pont neked való, szivi. – Bökte oda Sophie-nak, miután észrevette, hogy én totálisan meg vagyok rökönyödve az ajánlaton. Tehát nem tűntem potenciális vásárlónak éppenséggel. Hát nem tévedett nagyot. Az unikornispukira aligha voltam vevő.
– Nekem elég lesz a legerősebb kávé, ami van. – Mondtam és megvártam, hogy Sophie is válasszon valamit. Aztán a csaj nagy nehez odébb állt és végre nem az arcomba kérődzött. Ezért legalább hálás lehettem Merlinre.
– Te jó ég… ez vajon honnan szabadult… – Morogtam.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 04. 07. - 23:14:03 »
+1

Nézlek, zuhanok veled érted akarok

Jasper
(2002. április 10.)

Valami éppen, csak odaúszik
Odatéved kinyílik majd az ég
Afölött nincsen
Az aki innen messze vágyna, ha nem vinné a szél



ha bár a balészerencsémnek köszönhetően már egyszer elkeveredtem Olaszorszégba, meg aztán Oroszországba is, fura, hogy eddig nem jártam még Hertfordshire-ban. Szóval rettenetesen izgatott voltam, amikor megérkeztem, miközben megnyugodva hagyotam magam mögött az állataimat Rose néninél. Azt hiszem Jasper kicsit furának tarthatott volna azzal, ha így hírtelen beállítok három állattal, ami közül az egyik kőből van Örülök, hogy vele lehetek. Rose néninek nem kellett annyit magyarázkodnom a városról, meg az itteni egyetemről, meg a jövőmről, mint a családomnál. Mert hát. Hát. Hát nekik még nem mondtam el semmit, és Lizzy azt hiszi, hogy semmirekellő valaki leszek. Mert ugye Abbie az Oxfordra fog menni.  De nem is tudom, hogy tálaljam ezt nekik... Na mindegy, ha nem gondolunk agondokra, megoldódnak, nem igaz? Most jasper a fontos. jasper, Jasper, Jasper.
Oké, kenyérre lehetne kenni, miközben vele sétálgatok a lényparkban. És próbálok nem arra gondolni, hogy meniyre jó lesz Jasperrel aludni. modnjuk izgulok, sosem aludtam még fiúval, csak Willel, de hát ő a féltestvérem, annyira nem számít így fiú-fiúnak. Bocsi, öcsi. De tényleg hogy kell ezt csinálni? Igazából nem mertem ezt snekivel sem megbeszélni, Averyhez meg nyilván már nem szaladtam ilyenekkel oda. De mielőtt elfacsarodhatna a szívem tőle, hogy nem a barátnőm, Jasperre fordítom a tekintetemet.
– Nem iszunk meg egy kávét? - kérdezi, mire csak fáziskéséssel válaszolok, mert lefoglal jasper bámulása, mert még midnig olyan lenyűgözően menőn néz ki. A menő emberek menők, de Jasper még menőbb, és ez olyan szexy meg aj. Oké, Sophie, állj... Valaki nagyon-nagyon megnyomta azt a pubertáskori gombot benned, mert most nagyon kamaszlányosan vagy szerelmes. Eddig érzem ezt a legdurvábban. És ez fura. És rózsaszín.
- Ó, dehoyg nem! - lelkesedek fel, majd behúzom a vicces nevű kávézóba. - Képzeld, legutóbb voltam egy teahában, és a Szeszély miatt elvándoroltak a csészék... Meg összekeveredtek máséval. És vaalmi fintess edzőnek éreztem tőle magam, és kiabáltam - magyarázom a legutóbbi kalandomat. Azért remélem nem lesz itt ilyen, mert nem szeretnék felsülni Jasper előtt, ahogy fekvőtámaszozom.
Közben lekesen vizsgálom a fura itallpaot. remélem ettől az unikornispukitól nem kedzünk el csillámosat... Vagy szivárvyányosat...öhem. Egyáltalán milyen nekik? Rózsaszín? És miért gondolok ilyenekre? Közben lenyűgözve bámulom a színes hajú lányt. Olyan bátor dolog ilyen színűre festeni a hajat, nekem biztos nyomin állna a zöld meg a kék. Határozottan menőnek néz ki, de ahogy Jasperre pillantok, ő kifejezetten döbbent arcot vág. Eszembe jut, hogy legközelebb április elején megviccelem egy lila hajjal.
- Igen? Akkor egy olyat szeretnék - vágom rá, mert nem tudom féltem visszautasítani, meg zavarba is jöttem hirtelen, hogy miért magyaráz nekem. Miután elmegy, kuncogva nézek Jasperre. - Lehet leböffentette a haját egy csillámpóni, azért ilyen a színe. Vagy ebben a kávézóban ez az elvárás - mutatok szolidan az egyik háttal álló felszolgálófiúra, akinek zöld punk tarajos haja van.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 04. 12. - 11:46:03 »
+2

mi van velünk?


2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”


Kevésbé tűnt kellemetlennek a Jeti-kávézó, mint azt a neve sugallta. Talán csak azért, mert Sophie is ott volt velem és ahogy kiültöm a teraszra a vörös tincsekbe kapott a szellő. Kellemesen bizseregett bennem minden, ahogy a szemeibe néztem... nem tudom. Különös hatással volt rám, nem csak a kinézete és a külseje, a mosolya, ahogy mesélt. Egy szeleburdi kislánynak tűnt, de valahogy mégis nekem így volt tökéletes.
- Képzeld, legutóbb voltam egy teahában, és a Szeszély miatt elvándoroltak a csészék... Meg összekeveredtek máséval. És vaalmi fintess edzőnek éreztem tőle magam, és kiabáltam - mesélte. Elmosolyodtam, mert abban nem hittem, hogy esetleg itt majd beüt a Szeszély és neki állnánk hasazni meg fekvőtámaszozni. Bár nem bánnám, ha lekaphatnám végre a felsőmet a közelébe, hogy... khöm... megmutassam a hasizmaimat neki. Most már jó pár hete kerülgetjük egymást, el kezdtem vágyni másfajta érintésekre is. Csakhogy zavarba hozott a tény, hogy Sophie-hoz még nem ért hozzá senki. Jonestól többet vártam, bevallom.
- Ha akarod, edzős-tea nélkül is bármikor megnézheted az izmaimat... - kacsintottam rá.
A beszélgetésünket egy fura szerzet zavarta meg, pincérnőnek álcázva magát. Elég ijesztően tukmálta rá az unikornispuki nevű forrócsokit vagy mit Sophie-ra. Hát nem örültem neki... de végül is ő lány, szereti a csicsás, túlédes dolgokat.
- Lehet leböffentette a haját egy csillámpóni, azért ilyen a színe. Vagy ebben a kávézóban ez az elvárás - mondta. Oda pillantottam, amerre a fejével bökött. A zöld, tarajos srác leginkább egy elcseszett papagályra hasonlított.
- Meglehet valami állatra akarnak hasonlítani. Nem csoda egy lénypark közepén... - sóhajtottam és az asztal alatt Sophie lábához nyomtam az enyémet. Legalább ennyire hozzá akartam érni. Még megszólalni sem tudtam, már megis érkeztek az italok. Sophie egy mindenszínű, hatalmas, áttátsző bögrében felszolgált csodát kapott. A tejszínhabba valaki beleszúrte egy unikornisszarv formájú csukorpálcát is, majd jól meghintette színes gyöngyökkel. Ehhez képest az én kávém csak egy egyszerű fehér csésézben volt felszolgálva.
A lány még odakacsintott nekünk, aztán szépen tovább riszált.
- Remélem nem köpött bele... - sóhajtottam és már emeltem fel a csészémet, mikor a szemem sarkából megpillantottam valami mozgó fekete foltott. Egy vakond, egy patkány és egy kacsa keverékének tűnt. - Az meg mi a franc?! - Kérdeztem kicsit talán túl riadtan, ahogy a valami közel jött hozzák és a lábat szaglászta.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 04. 13. - 23:06:23 »
+2

Nézlek, zuhanok veled érted akarok

Jasper
(2002. április 10.)

Valami éppen, csak odaúszik
Odatéved kinyílik majd az ég
Afölött nincsen
Az aki innen messze vágyna, ha nem vinné a szél



Olyan izgatott vagyok mindig, amikor Jasperrel találkozok, mintha az első randim lenne, pedig azért azon már túl vagyok. Mégis vele minden olyan klassz és új, és annyira menő, jó ég, hogy mindig attól izgulok, mennyire is fogok előtte beégni, de ő csak vagy rám villantja a félisten mosolyát, vagy csak megpuszil és megcsókol, én meg mégjobban odaleszek tőle, jó ég. Bármi is röpített fel etrre a körhintára, ahol egyfolytában pörgök az érzelmeim közepette... Ne kapocslja ki, mert még a szédülés is olyan jólesik mellette. Eddig ilyen nem is volt, annyira különleges ez az egész, és valahogy úgy érzem talán örökké is tarthatna. Kicsit még félek ettől, hogy mi van ha elrontom, ha valamit rosszul csinálok, ha kiszeretek belőle, ha unalmas leszek neki, ha ő szeret ki belőlem... De akárhányszor meglátom újraindulok, és boldog vagyok, hogy ő velem van, és itt van nekem.
Oké, figyelem, Sophie megint túlcsordult.
- Ha akarod, edzős-tea nélkül is bármikor megnézheted az izmaimat... - kacsint rám, mire én ahogy vagyok elpirulok. Jaspert mesztelenül elképzelve... még inkább olyan mint egy görög félisten, és én csak egyszerű halandó mégis pisloghatok rá, félig megvakulva tőle. Lehet túlzás, de egyszerűen totál rózsaszínben vagyok. Nem is értem, hogy nem kattantam így be rá,a mikor Averyvel járt. Lehet akkor még normális voltam, mert most teljesen őrültnek érzem magam, pedig sisem szerettem volna olyan betegesen rémisztően bolondulni senkiért. Remélem most sem vagyok betegesen őrült, csak enyhén nagyon szerelmes.
Jézusom, még jó, hogy Jasper nem legilimentor... Ha ezeket tudná, visítva menekülne előlem, azt hiszem, Szóval, Sophie szállj vissza a földre, légyszi.
- Hát ha ez megnyugtat, ha idejövök egyetemre nem itt keresek munkát még a végén nekem is punk hajam kell, hogy legyen - kuncogok, majd megölelem a lábaimmal Jasper lábát, mert olyan jól esik valahogy hozzáérni.
Közben meghozzák az italunkat én meg már alig várom hogy ebbe a mennyei mannába elsüppedjek és megízleljem az unikornispuki kellemes ízét, fogom is és nagyban elégedetten belekortyolok, és úgy érzem az íztől miindenfelé tüzijáték kezd pattogni bennem, mert merlinre de isteni az íze. Legszívesebben mindekinek a torkán lenyomnám, hogy nesze igyál egy kis pukit. De megállom, mmár csak ezért is, mert jaspert tényleg őrültnek nézne.
- Alig várom, hogy itt tanuljak, és akkor jó gyakran találkoznánk  - fecsegek lelkesen, és már szinte elképzelem, haogy folyton Jasper nyakán lógok. Közben valami furcsa kis izé szökken be a látószögembe, egy nagy fekete pamacs, és én is összerezzenek Jasperrel együtt.
- Az meg mi a franc?!
- Csak nem egy... - kezdem el, hogy a sejtésemet elmodnjam, miközben belesek az asztal alá. - Furkász! - kiáltom, mire  akis édesen kapzsi lény rám bámul azokkal az aranyos szemeivel, majd a következő pillanatban eliszkol a fejem mellett, mire hirtelen fura hiányérzetem lesz. zavartan megtapogatom a fülemet, miközben Jasperre nézek. - Ó - pislogok rá, amikor ralizálom, hogy a fülbevalómat levarázsolták a fejemről.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2021. 04. 15. - 09:19:01 »
+1

mi van velünk?


2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”


Valahol élveztem, hogy kicsit húzom Sophie agyát. Olyan édesen zavarba tudott jönni… ahogy elképzelte az izmaim látványát vagy éppen azt, hogy összebújunk az ágyon. Ezt már megfigyeltem és imádtam. A humorát is szerettem, azt a kis csípősséget, amivel észrevett és szórakoztatónak talált minden apróságot. Mellette nem úgy éreztem magamat, mint aki egy folyót próbál a medréből kizökkenteni. Ő nem ragadt le egy helyzetben, vele tényleg mindennap furcsán kalandos volt, még ha nem is szörnyetegekkel küzdöttem érte.
– Hát ha ez megnyugtat, ha idejövök egyetemre nem itt keresek munkát még a végén nekem is punk hajam kell, hogy legyen – nevetett fel. Az asztal alatt a lábaival átkulcsolta a lábaimat. Kellemes kis forróság zúgott át rajtam. Olyan volt, mint egy meleg vízesés, ami remegős hatást váltott ki belőlem.
– Pedig egy vakítóan lila taraj kifejezetten jól állna. – Halálosan komoly arcot próbáltam vágni, hogy ne tudja eldönteni, komolyan gondolom-e vagy sem. Ismertem már olyan lányt, aki a kedvemért levágatta a haját vagy éppen megnövesztette. Mielőtt még hozzá tehettem volna, hogy csak viccelek, megérkezett a rendelésünk. Szinte azonnal az ajkaimhoz emeltem a csészét, hogy lehúzzam a fekete ital felét.
Már majdnem férfiasnak és menőnek éreztem magam, mikor megjelent az a fekete valami. Sokat tanultam a lényekről is, de inkább az emberi test részletei érdekeltek, na meg a szülészet. Mindentől féltem, amit nem ismertem, a lényektől és állatoktól pedig különösen. Ha Sophie nem lett volna ott, még a székre is felpattanok, nehogy elérje a lábaimat.
– Csak nem egy... – Kezdte Sophie, majd lehajolt, hogy benézzen az asztal alá. Nem értettem, hogy ő miért nem fél. Még csak meg sem remegett, hogy egy óriáspatkány szaglássza a lábát. Addig jó, míg nem az enyémet, mert akkor talán még sikoltozni is elkezdek. Nyeltem egyet, nehogy remegjen a hangom, ahogy megszólalok.
– Valami patkány! – Vágtam rá. Bár nem remegtek a szavak, ahogy kiszabadultak az ajkaim közül, azért azt érezhettem a lány, mennyire zaklatott vagyok. Ezért nem mentem lénygonzodónak. Nem bírnék hozzájuk sem érni. Csak a baglyomat és Pete-et tudtam úgy igazán elfogadni. Rajtuk kívül a macskákat is egészen szerettem… de az ilyen furcsa, rágcsálókat gyűlültem. Egy csomó betegséget terjesztettek.
– Furkász!
Sophie hangja túl lelkes volt, de még mindig az asztal alatt volt, ezért lehajoltam. Már csak annyit láttam, hogy a lény elfut, ő meg a fülét tapogatja.
– Ó – ennyit tudott csak kinyögni, miközben én már felegyenesedtem, hogy gyorsan lehúzzam a kávém alját. Pontosan tudtam, mit kell mondanom, csak éppen némi lelkierőt kellett hozzá szereznem. Nem. Ez nem az a helyzet volt, amikor könnyű volt lazán és lovagiasan viselkedni, de nagy nehezen kipakoltam némi pénz az asztalra. Aztán felkeltem és Sophie felé nyújtottam a kezemet.
– Gyere! – Fűztem össze az ujjainkat és odahúztam egy rövid csókra. Ez is kellett ahhoz, hogy meglegyen a lelkierőm a folytatáshoz. – Szerezzük vissza a fülbevalódat. – Tettem hozzá és szépen húzni kezdtem arra, amerre elrohant a furkász.
Naplózva


 

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2021. 04. 16. - 22:03:49 »
+1

Nézlek, zuhanok veled érted akarok

Jasper
(2002. április 10.)

Valami éppen, csak odaúszik
Odatéved kinyílik majd az ég
Afölött nincsen
Az aki innen messze vágyna, ha nem vinné a szél



AHogy a furkász beveti magát a lábunk aláés szimatol kedvem lenne mehgölelni, de félek, hogy lelopja rólam a ruhát is. Még jó, hogy az emberek nem ilyen aranyba öltözötten járnak. Mondjuk nem hiszem, hogy Jaspert annyira zavarná, hogy ruhátlan vagyok... Vagyis... Na jó, Sophie miféle piszkos gondolatok ezek?! Annyira belemerülök ebbe a zavaros hülyeségbe, hogy a furkáász ellopja a fülbevalómat. A kis tolvajszörmók pedig az ámokfutásai végeztével tova is slisszol azzal az édes kis tipegéssel. De hát nem úgy néz ki, mint egy négylábú pingvin? Vagy egy kacsacsőrű emlős? Egy kleptomániás kacsacsőrű emlős.
Még szerencse hogy ez az unikornis dolog olyan jó ízű volt, hogy nagyjából meg is ittam, mert jasper felkapott amennyire csak lehetett és akár egy szőke lovag nekivág velem a furkászt megkeresni... Ami egy lányparkban igazán merész válallkozás, de engem levesz a lábamról, hogy nem hagyja annyiban és mondja azt, hogy nem is tudom... majd lesz másik... vagy ilyesmi.  Ráadásul az egy színátmenetes fülbevaló, amit Rose néni vett nekem a szülinapomra,. szóval hiányozna, hogy nincs meg. Bizsu darab, de csillog, pont annyira, hogy levegyen egy kis tolvajt a lábáról. Kívácncsi mit csinál azokkal a sokmindennel amit begyűjt... lehet ő megértené tarzant is. Bár neki nincsen erzsénye ahogy a bugyikat eldughatná...
- Gyere! Szerezzük vissza a fülbevalódat - szólal meg jasper és elkezd húzni a furkász után.
- Tudod, egyszer megszökött előlem már egy Furkász és miatta majdnem kitoltottak a Roxmortsi teaházból, mert mindekit meglopott - magyarázom menet közben, miközben visszagondolok arra a tavalyi tavaszi délutánra, amikor is Luppal a nyomába eredtünk Salamander furkászának. Hihetetlen, hogy vannak dolgok, amik folyton bevonzódnak. Valaki mindig kirabol. Kiraboltak Olaszországban. Kiraboltak Oroszországban. Kiraboltam Amerikában. És Kirabolt most egy egy furkász. Vajon mi lesz a következő alkalom? Kirabolnak miközben valaki megkéri a kezemet? Valahogy nagyon extrém helyzeteket vonzok...
- Szóval nem vagyok egy nagy varázslány szakértő, de ha megtaláljuk, talán valami értékes cuccal magunkhoz vonzhatjuk - mondom, miközben elhaladunk az egyszarvúakkaránja mellett.
A furkász beslisszol egy táncoló utcazenész mögött lévő kisboltba, amiben mindenféle csillogó dolgok vannak, amik egy lényparkos bazárba beleillenek. csillogó kulcstartók, csillogó etetőszatyrok, csillogó ételek valami fura varázslénynek.
- Oda osont! - mutogatok a bolt felé, ami meglehetősen kicsinek tűnik... és nincs is nyitva.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: Tegnap - 11:15:27 »
+1

mi van velünk?


2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”


Nem kellett volna hősködnöm. Nagyon nem, miközben minden apró, szőrös, rágcsálószerű dologtól féltem. Mégis megfogtam Sophie vékonyka ujjait és húztam magammal a Lénypark belseje felé. Valahol reménykedtem benne, hogy nem bukkanunk a furkász nyomára… de azért korholtam magam rendesen, hogy nem figyeltem rendesen az LLG órákon. Általában annyira rettegtem a bemutatott állatoktól, hogy csak gyorsan túl akartam esni az egészen.
– Tudod, egyszer megszökött előlem már egy Furkász és miatta majdnem kitoltottak a Roxmortsi teaházból, mert mindekit meglopott – magyarázta Sophie. Remek… még neki is több tapasztalata van az állatvilággal, mint nekem, holott én készülök medimágusnak. Mondhatni nálunk az ilyesmi legalább annyira alapkövetelmény, minthogy ismerjük az emberi test. Én azonban szörnyen rosszul éreztem magam az állatoktól.
– Kitiltottak? – kérdeztem vissza lés nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan. Sophie nem tűnt annak a rendbontó típusnak. Azt sem tudtam elképzelni róla, hogy valaha megbüntessék. A lehető legártatlanabb ember volt, akivel valaha találkoztam és persze pozitív értelemben. Imádtam, hogy ilyen, még ha emiatt kicsit féltem is leteperni… hiába vágytam rá percről perce jobban.
–  Szóval nem vagyok egy nagy varázslány szakértő, de ha megtaláljuk, talán valami értékes cuccal magunkhoz vonzhatjuk – mondta. Közben tőlünk jobbra az egyszarvúak kifutója kapott helyet. Épp csak egy pillantást vetettem az egyik ágaskodó példány felé, ezzel persze el is ellehetetlenítve, hogy esetleg kiszúrjam a furkászt. Csak akkor pillantottam talajszintre, mikor Sophie kicsit meghúzta a kezemet.
– Oda osont!
Egy bolt felé mutatott valami utca zenész mögött. Meg sem lepődtem, hogy itt még ilyesmi is akad… olyan volt, mint egy cirkusz ez az egész hely. Csodálkoztam, hogy nem vadult még meg egy lény sem a zenétől, hogy aztán lemészároljon mindenkit a parkba. Persze, ami késik nem múlik. Még itt leszünk egy darabig egy tesztráltámadáshoz. Azok veszélyesek egyáltalán?! Még a gondolatba is belezavarodtam.
– Egy csillogó kacatokkal teli boltnál aligha találunk érdekesebbet… – sóhajtottam kicsit csalódottan, be az ajtóban megálltam és úgy néztem be. Láthatóan az eladó nem volt éppen ott, ezért könnyen le tudtam hajolni, hogy benézzek a giccsekkel teli konzolok alá. A furkászt ugyan nem láttam sehol, de hallottam a matatását.
– Így nehéz lesz előcsalni. Itt minden érdekes… – sóhajtottam, de levettem az órámat. Igazából fekete volt, de a számlapnak a széle aranyozott, akárcsak a számok és a mutatók. – Talán egy márkás óra megteszi… – Tettem hozzá és leguggoltam, hogy úgy mozgassam, megcsillanjon rajta az épületbe betörő napfény.
Elengedtem Sophie kezét és próbáltam nagyon bátor lenni. Végül is megérintenem talán nem kel… talán magától is elejti a fülebevalót vagy éppen elcseréli velem az órámért. Az egyszerűbb lett volna, minthogy szószerint elvegyem tőle. Amúgy sem akartam bántani… kicsi… meg ijesztő meg minden.

Naplózva


 
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 11:22:06
Az oldal 0.242 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.