Camden Town

◊ nyári forgatag◊
2003.07.03

◊ Sophie ◊
A legszebb szín a világon az, amelytől szépnek érzed magad.

zene ◊ Fa lenni outfit ◊ simple

Van is az a mondás, amiben elmondják, hány ölelés kell a túléléshez, hány a boldogsághoz, és hány a ..izééé..elfelejtettem. De a lényege azm hogy az ölelésnek jótékony hatása van. Mr persze, ha nem rossz szándék vezárelt, nem egy baziliszkusz öleli ki belőled a szuszt. Tudom, hogy az élet megy tovább, és ha kikerülök a suliból, én sem fogok annyit találkozni például Hugoval se, csak hétvégenként. De nem baj, mert úgy kéozelem, így majd lesz miért várnom a hétvégéket. Kettőnk közül én vagyok a beszédesebb, Hugo inkább jó hallgatóság. Majd elmesélem a hét történéseit, le is írom, hogy ne felejtsem el. Roxmortsban majd nagyokat sétálunk. Várom már az egyetemet, de hiányozni fog a Roxfort is. Sophie tehát itt van, jól van, mármint lárszik az aggodlom rajta, de nincs beesett, sápadt arca, és biztos vagyok benne, hogy megoldódik az a..aminek meg kell oldódnia.
- Óóó, mire is mennénk édesség nélkül  Persze, hogy semmire! Eszembe jut a tavalyi fagyizásunk, és azt hiszem, Sophie is erre gondol. Akkor kezdtem többet gondolni Hugora, még nyáron is. Készítettem egy portré rajzot is. Jesszus, de kínos így utólag. De most komolyan, ki a fene készít valakiről rajzot, ha nem a párja? Most már ok, de akkor...talán kicsit fura volt. De..most már mindegy. A szerelem tényleg képes elvenni az ember lányénak eszét.
- És most ti? akkor tii jártoook! De jóó. És a szüleitek örülnek ennek? Tudod elég izé, ha furák. Bár nekem csak a nagyim nem szereti Jaspert. De a nagyi egy nagyon bonyolult eset -
Ó, igen, a szülők. Most erre mit is mondhatnék? Anya persze kicsattan a boldogságtól, nagyon szereti Hugot, na de Hugo szülei..ők egészen más tészták. Nem is igazán a kapcsolattal vn a bajuk, hanem úgy Hugoval. Egyszerűen semmibe veszik, átnéznek rajta, ha pedig mégis észreveszik, csak pocskondiázzák. Őrülten fel tudnak idegesíteni, azzal, ahogyan bánnak vele, ahogy beszélnek vele. Én nem is tudom, hogy lehet valaki ilyen réséges szülő. Mert valljuk be, azok. Abszolút nem támogatják, pedig Hugo nagyon is szereti Amyt. És ehhez kapcsolódik neki a borzasztó nagy bűntudat, hogy nem szerette eléggé, és miatta van most ilyen szörnyű állapotban. Ami szerintem nem igaz. De a szülei ezt nem beszélik meg vele, hagyják Hugot is senyvedni emiatt, és akkor rá is pakolnak egy lapáttal. Pedig Hugo igazán kivételes személyiség, és a szülei wáhh...fertelmes egy népség, a hajam is kihullik a haragomtól menten. De csak félre húzom a szám, próbálok mosolyogni is, mert na, azrt nem kezdem el másnak, még Sophienak sem ócsárolni őket. Hugo sem szeretné.
- Igen, járunk, és szeretem. Már egy ideje szeretem, csak nem mrtem elárulni neki. És hát a szülők meg...Hát anya teljesen odáig van, meg vissza. Imádja Hugot. Az ő szülei kicsit...kevésbé barátágosak, de még nem próbáltak meg elátkozni, vagy ilyesmi.
Mosolygok talán kissé bénácskán, de ha arra gondolok, anya hogyan kergeti csokis sütivel Hugot a lakásban, akkor őszintén vigyorogni kezdek. Na de hogy mi? Tudom, hogy nem trágyalátást mondott, vagy trágyázást, határozottan tárgyalást mondott, ami nem hangzik jól.
- Hát izé a tárgyalás. Aaaa. Khm. Egy fontos tárgyalás, hogy ne kerüljön beee...odaaa. Igazából csak baleset volt és nem csinált semmi rosszat! Persze, hogy nem csinált, Sophie az egyik legjámborabb ember, akit ismerek, nálam is jámborabb, és ha valaki Sophieba szerelmes, tuti nem csinl rossz dolgokat. Ez nem hiszem, hogy olyan, hogy az ellentétek meg a vonzalom, az egy bugyuta gondolat, erre semmiképpen sem érvényes. Inkább a zsák meg foltja De Sophie folytatja, és a hangja is egyre elcsuklóbb lesz..jaj Merlinr, hát mi folyik itt..
- Ő nem olyan és... nem akarom, hogy elvegyék tőlem, és... Sírni kezd, Sophieból feltörnek a könnyek, a hangja is lassan egy kisegéréhez hasonlít. Én nem tudom, mi történt, de nagyon kétségbe van esve.
-Oda? Hova oda? sejtem, hogy hova, biztosan nem Csodaországba, csak olyan fura még csak gondolni is erre.
- Jaj, Beth úgy félek - Nem is tudom, láttam e már valaha sírni. Villámgyorsan matatni kezdek az ezernyi zsebemben egy zsepi után, amit aztán odanyújtok neki.
- Én biztos vagyok benne, hogy nem kerül oda, és tisztázzák a félreértést. Sokszor az emberek bedőlnek a látszanak, de..lehet kissé hosszadalmas a dolog, de...meg fog oldódni. Ha ártatlan, márpedig hiszek neked, akkor ki fog derülni.   Próbálom vígasztalni. A minisztérium emberei csak felgöngyölítik az ügyet, nem hiszem, hogy ártatlanokat csuknának le. Nem tudom, naiv gobdolat e, de szeretnék bennük is bízni. Az igazságnak itt kell lennie, nem pedig..odaát.

[ღ Varázsszövés ღ]

ღ Varázsszövés ღ

Beth

(2003 június 03.)

Ruci

falling down

Olyan jól eső érzés hallani azt. hogy mások boldogsága is jól alakul. Beth-nek és Hugonak sokat szurkoltam az utóbbi időkben a levelezéseink alkalmával, és nagyon is izgatottan vártam a fejleményeket. Jó dolog a szerelem, és ha az ember megtalálja számára az igazit, akkor az még színesebbé teszi a világot. Emlékszem, az elején én is emnynire sokat kínlódtam. Mármint ott volt Nolan, aki olyan helyes volt és aranyos, aztán persze nem mertem kezdeni semmit se a helyzettel, mert azt hittem Margával jár. Aztán utána ugye volt egy furcsa élményem Mirával is, amikor elmentem vele Amerikába, és nem is tudom... Ott én éreztem magam kegyetlennek, hiszen én mondtam ki, de... EGyszerűen úgy éreztem nem megy. És ez olyan nyomorultul esett nekem is. Mintha nem lehetne engem szeretni. És jött Teddy a maga heves morcos kissé veszélyes lényével. Őt tényleg szerettem. Annak ellenére is, hogy egy egész nyárra teljesen eltűnt, én meg halálra aggódtam magam... és az se működött. Kezdtem azt hinni én vagyok a hiba a dologban. Aztán Jasper... Jasper teljesen más volt. Valahogy a közös szakításunk után, amikor találkoztunk és beszélgettünk, csak rá tudtam gondolni. Olyan hirtelennek tűnt az egész, és még most is úgy dobog a szívem, ha rágodnolok. Mellette a többi kamaszos szerelem nem is tűnik annak. Remélem beth is ilyen erősen szereti Hugot és Hugo is Beth-et.
- Igen, járunk, és szeretem. Már egy ideje szeretem, csak nem mrtem elárulni neki. És hát a szülők meg...Hát anya teljesen odáig van, meg vissza. Imádja Hugot. Az ő szülei kicsit...kevésbé barátágosak, de még nem próbáltak meg elátkozni, vagy ilyesmi - magyarázza Beth én meg csak bólogatok. Igazából Jasper szüleivel sincs mály kapcsolatom, de valahogy neki se. Azt hiszem Vincent jelenléte a családra is hatással lehetett. Ez pedig csak mégjobban fájt. Hát még Jaspernek! De a nagyi nem semmi, na meg Lizzy, apa felesége. Ahh!
- Figyelj, nem számít. Ha elég erősek vagytok, egyszerűen nem számít ki mit tesz vagy mond nektek a kapcsolatotokról. Csak támogassátok egymást, és akkor minden rendben lesz - magyarázom, talán túlságosan is ünnepélyes hangnemmel. De azt hiszem ebben tapasztalt vagyok. Jasperrel sok mindenen mentünk keresztül. A családom és egyép katasztrófák miatt. Igen... Mostanában minden kissé katasztrofális.
- Voltatok valami izgalmas helyen a nyáron? - kérdezem inkább, bár tény, hogy mi Jasperrel  a tárgyalás, meg az egész Vincent ügy miatt nem is jutunk el sehová. Meg az esküvő is elég neccesnek tűnik a nyárra. És mindezi miért? Mert hagytam magam elrabolni! Komolyan, mindent elszúrok, ahh, remélem az esküvőt nem fogom. Így is folyton azt álmodom, hogy pucéran megyek az oltár elé...
Csaaak semmi pánik, Sophie, előbb-utóbb minden jó lesz. Ugye? UGYEEE?!
Annyira elönt az a drazstikus érzelmi hullám, hogy komolyan Beth előtt szakad el a cérna, és elrontom neki az egész vásárját, meg elűzöm a vevőit, de erre a gondolatra, meg arra, hogy Jasper és minden másra is, csak jobban záporoznak a könnyeim, egyszerűen most érzem úgy, hogy ez túl sok, és nem bírom. Jasper előtt nem akartam kiakadni, mert így is önmagát okolja sok minden miatt, és erős támasza akarok lenni neki, nem az aki a saját depije miatt lehúzza. De most... most csak kijön belőlem minden hirtelen, pedig még a végére se értünk, és Beth kérdésére csak hebegni, meg hüppögni tudok.
- Hát odaaa - motyogom kissé elhaló hangon, mert ennél több szót most nem is tudok magamból kierőszakolni. Ha Mr. Auror, vagyis Mr. Nott lett volna a helyszínen biztosan nem történik meg az, hogy Jasperre akarnak kenni egy balesetet.
- Én biztos vagyok benne, hogy nem kerül oda, és tisztázzák a félreértést. Sokszor az emberek bedőlnek a látszanak, de..lehet kissé hosszadalmas a dolog, de...meg fog oldódni. Ha ártatlan, márpedig hiszek neked, akkor ki fog derülni.
Bólogatok, és lassan, de biztosan megnyugszom. Nagy levegőő Sophiee, ennél rosszabb dolgok is történtek veled. Mondjuk meghalt az ostom alatt a legjobb barátod. Remek, most sokkal jobb kedvem van. Szegény Balthasar. Nagy levegőőő, naaagy levegőő. Szipogok még egy kicsit, aztán csak megölelgetem a barátnőmet.
- Jaj, ne haragudj. Azt hiszem most kiborultam, nem akartalak kizökkenteni a vásárodból - sóhajtok, és zavartan beletúrok a vörös tincseimbe. - Igazad van, minden rendben lesz - mosolyodom el, és letörlöm a könnyeimet az arcomról.
- Jövök neked eggyel, Beth - mondom neki, és még bólogatok is hozzá. - Olyan pálcát csinálok neked, hogy az majd megszólal, ha oda jutunk - dőlök neki barátnősen. - Egyébként te most leszel végzőőős. Az MMMM-re fogsz jelentkezni? Akkor egy suliban leszüünk megiint - lelkesedem, de ez azt jelenti, hogy messze lesz Hugotol. De mi is áthidaltuk ezt Jasperrel. Jó, nem voltam olyan nagyon lemaradva tőle. De ha erős a szerelem minden csak megerősíti

◊ nyári forgatag◊
2003.07.03

◊ Sophie ◊
A legszebb szín a világon az, amelytől szépnek érzed magad.

zene ◊ Fa lenni outfit ◊ simple

Még mindig emlékszem, mikor a klubhelyiségben el akarták hívtani magukat a lányok randira Hugoval, és és olyan, de olyan piszkosul rosszul éreztem magam. Dühös voltam rájuk, hogy minek csinálják ezt, és dühös voltam talán Hugora is, hogy miért nem akar engem elhívni. Nem azért, hogy kimentsen egy szituból, nem barátilag. És persze magamra is dühös voltam, amiért szintén nem léptem semmit. A tabulás sem ment olyan könnyen, mint eddig, volt, hogy többször kellett elolvasnom egy mondatot, mire felfogtam. Akkor is, ha az a mondat az volt, hogy törjük szét  a diót, aprítsuk fel, és adjunk hozzá tengeri sót. Háromszor is elolvastam, hogy tengeri só, és akkor eszembe jutott a tenger, hogy ott vagyunk Hugoval, és beszélgetünk, de milyen jókat! Aztán összeakad a teintetünk és...na hát igen. Így ment a tanulás. Akármibe kezdtem, Hugo lett a vége. Először csak azt gondoltam á, jól van, sokat vagyok együtt vele, nem csúnya, persze, kicsit megtetszett, majd elmúlik. De mikor megláttam hátulról is, tudtam, a járásáról, a feje hátuljáról, hogy ő az. És onnan tól kezdve úgy kalapált a szívem, még a térdem is megrogyott. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy arcot mossak. Na, ilyen volt beleszeretni Hugóba. Aztán jöttek a még nagyibb kétségeim. Hogy Alfie elveszi tőlem, úristen, tőlem, mikor nem is az enyém. De a tudat, hogy teljesen hiú ábrándokat kergeteg, teljesen leblokkolt. Hogy kérdezzem meg tőle, hogy te figyu, meleg vagy? Mert én meg közben beléd estem, mi teszrál a gödörbe. Persze azok nem esnek bele gödrökbe, annál ügyesebbek. A szülei pedig....teljesen igazságtalanul kezelik Hugot, egyáltalán nem segítenek neki, pedig nélkülük is majd meghasad a szíve. Tavaly télen is a kórházas kazettás dolog...hogyan csinálhat valaki ilyet? És amikor elmenekült otthonról? Nem is emlékezek vissza, mert újból felidegesítem magam.
- Figyelj, nem számít. Ha elég erősek vagytok, egyszerűen nem számít ki mit tesz vagy mond nektek a kapcsolatotokról. Csak támogassátok egymást, és akkor minden rendben lesz -
Kedvesen bólintok, igen, így lesz. Felesleges is felhúznom magam, egyszerűen csak olyan jó, hogy ő van, hogy itt van, és szeret.
- Voltatok valami izgalmas helyen a nyáron? -
Hát..nagyon izgalmas helyen nem voltunk. Anyát se veti fel a pénz, hogy adjon nekem nyaralgatni, de nem bántam, egyáltalán nem bántam. Nekem éppen elég az is, ha velem van. És mivel a szülei továbbra sem tartják az év gyerekének, elég sokat volt nálunk.
- Az idén nem voltunk semmi izgi helyen, de nekem az is roppant izgalmasnak minősül, hogy van pasim.
Nevettem fel, ami jól esik, oldódik bennem a pár perccel ezelőtti feszültség. Sophieban pedig pont ellenkezőleg, ekkor jön ki belőle, tör a felszínre, én pedig próbálom vigasztalni, amennyire csak telik tőlem. Igazából tudom, hogy az oda, az Azkaban, de mégis, olyan félelmetesnek tűnik az egész. Mégsem Erzsébet királynő kastélyába viszik...
- Hát odaaa Mondja Sophie kicsit sipolós hangon. Oda. A csúnya, sötét helyre, ahol dementorok vannak. De neeeem, nem viszik oda Jaspert, olyan fatálisat senki sem tévedhet, hogy oda kerüljön. Magamhoz ölelem, amíg csillapodik a kedélye. Mikor már csak szipog, elengedem.
- Jaj, ne haragudj. Azt hiszem most kiborultam, nem akartalak kizökkenteni a vásárodból.Igazad van, minden rendben lesz -
Bólogatok, megsimítom a vállát, aztán keresgélni kezdek a zsebebmben valami cukorka után, de csak egy kissé csoffatag sós karamellát találok., amit Sophie kezébe nyomok.
-  Ugyan, nincs semmi baj. Tessék, ezt edd meg, jobban leszel tőle. Bocsi, kicsit csoffi, de az íze ugyanolyan, mint fénykorában! Valóban, kicsit girbe gurba, kezd hasonlítani egy béna szaloncukorra, ellenben baromi finom.
Jövök neked eggyel, Beth. Olyan pálcát csinálok neked, hogy az majd megszólal, ha oda jutunk Ismét felkacagok, mert biztosra veszem, hogy nekem lesz az egyik legkirályabb pálcám. Már el is képzelem, miket varázsolok vele. Olyan ruhákat varrok, hogy ihaj! Kedvesen nekem dől, én is kicsit játékosan megpököm az oldalát.
Egyébként te most leszel végzőőős. Az MMMM-re fogsz jelentkezni? Akkor egy suliban leszüünk megiint És tényleg! Ez ideáig eszembe se jutott! Oda igyekszek menni, mert bár év elején még lénygondozónak akartam menni, az idén rájöttem hogy hát...ez a ruha tervezés, varrás jobban megy. Persze nem talárszabászatra akarok menni, saját márkát szeretnék létrehozni. Valami újat, egyedit.
- Igen, ismét egy suliba járunk majd!  Lelkendezem vele együtt. Ez persze azt is jelenti, hogy Hugotól leszek távolabb, de hiszem, hogy nem okoz majd gondot. Zsebre dugom a kezeim, és ekkor találok még valamit. Jaj, mi ez..áá, egy robbanó cukooor! Ezt is Sophie kezébe nyomom, becsomagolom neki a kis szatyorba a ruhát, és így engedem útjára.
- Ezt meg rakd félre későbbre. A ruhát pedig viseld egészséggel! ÉS..mindenképp írj majd, hogy mi lett..de nem lesz gond. Egy darabig nézem, ahogy a sziluettje eltűnik a forgatagban, majd újból egyik kétségből esek a másikba, elég jók e ezek a ruhák itt.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!