+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Víz alatti csarnok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Víz alatti csarnok  (Megtekintve 727 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 02. 27. - 12:07:34 »
0

A pincefolyosó sötét sarkában található egy hullám jellel díszített ajtó. Nincsen lezárva, nincsen rajta se átok, se bűbáj. Talán maga Dumbledore hozta létre, nem tudni. Amint valaki belép, csak a sejtelmes fényt látja, ami hullámszerűen vándorolva világítja meg az arcát. Pár lépés után derengő meleg fény ébred a szobában és bizony az érkező megláthatja, amit már oly sokan előtte. A szoba két fala üvegből van, azon túl pedig maga a tó élővilága. Néha bizony még egy sellő is elúszik arra. Egy kényelmes kanapé, asztal, sok párna teszi otthonosabbá a helyiséget. Érezted már úgy, hogy csak egy hal vagy a tengerben?
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 12. 13. - 13:35:28 »
+1

Clarice Edevane-nak

Későn érkeztem be, mely miatt igencsak aggódtam. A pálcámat halvány fényben magam előtt tartva ballagtam a folyosó. Elmentem pár festmény mellet, amelyek élettel teli lényei is húzták a lóbőrt. Nem akartam jobban megvilágítani az utat magam előtt. A sötétben ki tudja rajtam kívül ki császkál. Nem igazán egy vérfarkastól, vagy dementortól kellett félni ebben az iskolában, sokkal inkább a tanároktól, vagy Frich Úrtól, már ha úrnak lehet az ilyet nevezni. Az aggastyánnak számító kvibli örömmel ad az ilyen diákoknak büntetőmunkát. Még szerencse, miszerint pontokat nem tud levonni, mert azt hiszem senkinek egy darabja se lenne már, ha rajta múlna. A macskájától meg szinte kiráz a hideg. Valamiért mindig ott terem, hol rosszalkodnak. Frich pedig szinte másodpercre pontosan követi őt. A környék hol már császkáltam egyáltalán nem számított ismerősnek számomra. A pálcámmal ide-oda hadonászva próbáltam valami nosztalgikus tárgyra lelni, ám mindhiába. Nem akartam igazat adni legrosszabb kételyeimnek, de eltévedtem. Talán jobb is lenne, hogyha megtalálna az a kopaszodó kvibli. Legalább elkísérne a szállásomra. Hirtelen valami zajt hallottam a háttérből. Reflexszerűen összehúzódtam a koppanás hatására. Az ajkamba haraptam, s gondolkozni kezdtem. A legjobb esetben egy másik eltévedt diák, de ezenkívül más is lehet.  Alap járaton nem vagyok ijedős. A sötétben,viszont gyanús hangokat hallva mindig valami horrorfilm jelenet jut az eszembe. A fejemben mindenféle éjjeli szörnyeteg dereng fel, ám össze kellet szednem magam. A hang irányába semmiféleképpen nem akartam menni. Előttem pedig lépcső vezetett le, amely még sötétebb folyosónak ad otthont. Gyorsan elindultam a mélységbe vezető úton. Próbáltam a leereszkedésnél minél halkabban, ámde gyorsan szedni a lábaimat. A galoppozáshoz hasonlóan jutottam le. Rettentően sok beugró rész, valamint mellékfolyosók labirintusa vett körbe. A saroknál észrevettem egy kihasználható lehetőséget.  A kilincset lenyomva a nehéz ajtó a fülemnek legkellemesebb hangon szólalt meg, mivelhogy nyitva volt. Beljebb lépve résnyire nyitva hagytam az ajtót, aztán a varázslatot megszüntetve teljes sötétben mustráltam a gyanús hang származását. A szívem hangosan dobogott, a  szapora lélegzetemet pedig vissza kellet szorítanom. Hamarosan fényáradat töltötte be a szobát, hová elkószáltam. Lassan megfordultam, közben pedig vizslattam, hátha rajtam kívül más is van itt. A lépteimben még intenzívebb fényárban úszott a szoba, mely kellemes biztonságérzettel töltött el. A sötét üvegfalnál elúszott pár halraj, így észrevettem miszerint a víz alá kerültem. Gondolkoztam, s eszembe jutott hol is vagyok pontosan. A Mardekár területére tévedtem. Elég rossz hírű ház volt az övéké, s az ide vezető út is mostohának számított. Bár lehet, hogy nem kéne fölöttük ilyen gyorsan ítélkeznem, hisz egyet se ismertem. Ismételten valami hangot hallottam, és már nem bírtam magamat türtőztetni.
- Ki van ott!? - hangzott el a nem túlságosan nagy hangerővel elcsukló kérdés.      
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 12. 15. - 10:24:56 »
+1

Kurt Maier

A levél, amit a napokban kaptam, letört egy kissé, és ez egy kicsit az egészségemre is visszahatott. Érdekes, hogy mennyire hatással van rám, éppen hogy érzem magam a bőrömben. Újra kevesebbet alszok, pedig bőven van a gyógyitalomból, hogy ne legyen ezzel gondom. Azt hiszem, megvannak az előnyei annak, ha az embert prefektusnak nevezik ki.
A két tekercses mágiatöri házim után tehát kijelentettem Romannak, hogy én még sétálok egyet a folyosón, és hogy nem kell velem jönnie. Furcsa ennyi időt tölteni vele, főleg annak tudatában, amiket tavaly művelt. Egész meggyőzően alakít, hacsak a környezetét akarja becsapni, főleg, ha csak szimpátiakeresésből barátkozik velem. Idő kell nekem ahhoz, hogy meg tudjak bízni benne. Nem vagyok az a típus, akit könnyű kihasználni.
Érzem magamon a fáradtságot, amikor kilépek a Mardekár klubhelyiségéből, és a sötét, kiürült pincefolyosóra lépek. Pálcámmal éles, kék fényt gyújtok, szerencsére problémamentesen - ez azt jelenti, hogy nem olyan vészes a helyzetem, mint aminek kissé vörös szemeim mutatják.
Pontosan tudom, merre akarok haladni. Ugyan a sétát járőrözés címszóval teszem, valójában a legkevésbé sem szeretnék egyetlen sötétben járkálóval sem találkozni. Egyedül egy kis magányt, és a Liberales egyik kötetét szeretném elolvasni. Már a múltkor is kellemetlen volt, amikor a saját öcsémet kaptam tilosban, de nem tudom, mit kezdenék vele, ha egy idegent találnék itt.
Pálcámmal a folyosókat világítom meg, hogy minél hamarabb a kívánt helyre juthassak, a folyosó sarkán lévő ajtón át. A teremben derengő fény felveszi a tó hullámzásának ritmusát, így nyugodtan elolthatom a pálcám egy nox-szal, hiszen így is jól látom majd a betűket. Anélkül, hogy bárki is zavarna.
Kedvenc padomhoz megyek, amire oldalamon ülök fel, hogy feltehessem a lábaimat is. Ugyan kicsit be kell hajlítanom őket, hogy kényelmesen elférjek, de éppen jó arra, hogy ki tudjam támasztani rajta a kedvenc képregényem. Minél tovább olvasok, annak kevésbé fogom fel a szavakat, és az alapok mozgása is egyre elmosódottabbá válik. Csak-csak eszembe jut az a levél. Tudom, hogy butaság egy ilyen dolog miatt keseregni, de akkor is én leszek az egyetlen az évfolyamban, aki sosem tehet vizsgát.
Talaj egy óra telhet el, nem tudom. Fel se fogtam, hogy valaki más is van itt, még a lépéseit sem hallottam. A hang idegen, nem ismerem fel, tehát nem valószínű, hogy Mardekáros, de tanár sem lehet. Talárom ujjával megtörlöm kivörösödött arcom - ami már nem a kevés alvás miatt ilyen -,  és felegyenesedek a padról. Abban a pillanatban fordul be a terem azon részébe az idegen, ahol én vagyok.
- Te mit keresel itt? - kicsit ingerült hangnem, holott ritkán jellemző rám ez a hangnem. Első dolgom a talárját megnézni. Nem ismerős a hollós srác még látásról sem, és prefektus jelvénye sincs. Elég messzire került a saját hálókörletétől.
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 12. 18. - 10:11:09 »
+1

Clarice Edevane-nak

Sok minden járt akkor a fejemben a legszívesebben a körletemben akartam volna aludni, s nem ismeretlen helyeken kódorogni. Egyből belém hasított az a rossz emlék, mikor Londonban kirándultunk a szüleimmel. Én valamikor naplemente tájban tévedhettem el. A rengeteg járókelő szinte észre se vett, és mint beprogramozott robotok mentek A-ból, B-be. Kicsi voltam még, illetve alig tudtam mit is kell ilyen esetekben cselekedni. Ahhoz már túlságosan nagy voltam, miszerint hisztérikus sírásban vonjam magamra a figyelmet, ám az se segített ha odaszóltam valakinek. Még szerencsém, hogy volt a környéken egy rendőr, ki feltételek nélkül kisegített a bajból. A szüleim persze mindenféle esküt tettek, vagy aggodalmukat fejezték ki. Még szép, miképp haragudtam rájuk, hisz ez nagy lelki trauma egy tizenévesnek. Mai napig bepánikozok, hogyha ismeretlen helyen járok. Ide-oda kapkodtam a fejemet és próbáltam magamat betájolni, de mindhiába. Ilyenkor lett volna jó egy térkép erről a hatalmas komplexusról. A számon kérő hang hatására kissé összehúzódott minden izmom. A hang alapján legalább azt elkönyvelhettem magamban, miszerint nem Frics tartózkodik itt, vagy valamelyik tanár. A másik személyt meglátva valószínűleg ugyanannyi idős lehetett mint én. Az arca viszont nem volt számomra túl ismerős. Ez mondjuk nem meglepő, hisz felírhattam az ilyeneseteket az arcmemóriám számlájára. Pedig nem átlagos lánynak számított az előttem lévő kisasszony. Természetes vörös színű hajzata vízesésként hullámzott válla két oldalára. Szeplős fakó bőre, pedig passzolt a frizurájához. A átlagos vörösektől viszont annyiban eltért a leányzó, miszerint neki jól állt. Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire elidőztem a csaj kinézetén. Talán mostanra valami perverz képet alkotott rólam.
- Én...én izé csak eltévedtem. Szia! - mondtam ki a magyarázkodó szavakat, valamint a végén egy szánalmasan elcsukló köszönéssel is megfűszereztem a dolgot. A szégyenérzet rögvest kifejtette magát annyiban, hogy a tarkómat kezdtem el vakarni. Nem szerettem volna esetlennek tűnni a lány előtt ezért próbáltam folytatni, ha már belekezdtem.
- Hangokat halottam fentről. Ezért lejöttem a pincétekbe, bár eléggé rossz döntés volt. - magyaráztam el az esetet, mely utólagosan eléggé érthető volt. Sokan menekülnek a hangok elől, mivel nem akarnak büntetőmunkát, vagy pontlevonást. Persze nem biztos, miszerint az előttem álló lány nem e küldet arra.
- Milyen modortalan vagyok, az én nevem Kurt Maier. - mutatkoztam be, bízva a szimpátia kialakulásában kettőnk között.   
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2015. 12. 18. - 14:20:07 »
+1

Kurt Maier

Egyáltalán nem számítottam késői látogatóra, mindezt pedig pont itt, ahova amúgy is ritkán járnak. Pedig szép és hangulatos terem, tökéletesen megfelelő arra, ha az ember egy kis csendet és nyugalmat akar. De azt is jól tudom, hogy mi mindent mondanak rólunk, Mardekárosokról, és a helyükben mondjuk én se szívesen járnék olyan helyre, aminek a közvetlen közelében található a klubhelyiségünk. A Tótartót jobban szerettem, a plafonon láthattad a tavat, és sokkal mélyebben van a tó közepe felé, de azt tavaly valamelyik idióta tönkretette, és elárasztotta vízzel az egész klubhelyiséget, a hálószobákkal egyetemben. Néhány napig aztán mindenkit valamelyik másik háznál vendégeltek el. Ez nekem nem volt nagy gáz, a legjobb barátnőm Griffendéles, és igazán soha nem volt komoly bajom senkivel sem. Na jó, Windflowerrel igen, de csak mert annyit cikizett, amikor elsősök voltunk, és még mindig be vagyok rágva rá. Azóta persze meg is zakkant, nem tudom, mi baja van, de még a szemembe se képes nézni.
- Eltévedtél. - hitetlenkedve emelem fel egyik szemöldököm a hollós fiú szavai nyomán. Körülbelül egy idős lehet velem, de inkább egy évvel felettem járhat, mint öcsém évfolyamába. Ennyi év után azért már elég ciki eltévedni a kastélyban. Persze, nem lehetetlen, de azért nem vagyunk ám olyan messze a "civilizációtól", hogy ne lehessen visszatalálni. Mindenesetre nem kizárt, hogy tényleg csak ennyiről van szó.
- Vulkanov professzor boldog lenne, ha büntetőmunkára fognálak, remélem, tudsz róla... - még egyszer megdörzsölöm az egyik szemem talárom ujjával, másik kezemben a kedvenc képregényem fogom. Ha Kurt jó megfigyelő, könnyen észreveheti, hogy az ujjaimmal valami nem stimmel. Kisujjam például olyan, mintha az elmúlt pár percben törtem volna el, annyira furcsa szögben van kicsavarodva. Emellett minden csontom enyhén görbe az ujjaimban, bár ez kevésbé feltűnő, hacsak nem értesz hozzá, vagy figyeled meg közelebbről.
- Mondjuk úgy, hogy hiszek neked. Meg gondolom, a fenti járőröző miatt sem szeretnél bajba kerülni. - nem tehetek róla. Egyszerűen annyira gyámoltalannak tűnik, hogy semmi kedvem keménykedni. Na persze, ha mondjuk Malfoyékat kapta volna ki, szerintem most már Friccs húzná takarítani a fülénél fogva.
- Clarice Edevane, mardekár. - megfontolom, hogy kezet nyújtsak neki, általában azt szoktam, de végül csak simán bemutatkozok neki, és kész. Uniformisomon látható ugyan, hogy melyik házba tartozok, ezt rendszerint akkor is közölni szoktam.
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2015. 12. 20. - 14:04:53 »
0

Clarice Edevane-nak

A kései órán tett látogatásom látszólag igazán meglepte a hölgyet. Ráadásul biztosra vehettem, miszerint megzavartam valamiben. A terem igazán alkalmas arra, hogy az ember kissé elvonuljon a nagy világ zajai elől. Bizonyára az éjszakai rituáléját teljesen felrúgta az érkezésem. Nem állt tőlem se távol az érzés. Én is szeretek elvonulni a gondolataimmal, s nincs is annál rosszabb, ha megzavarnak. A lány szinte el se akarta hinni az eltévedős sztorimat, mondjuk nem is csoda, hisz én már végzős vagyok.
- Az igazat megvallva nem vagyok nagy felfedező, így csak az órák miatt járok a legtöbb helyen...na meg rohadtul sötét is van. - próbáltam kissé oldani a feszültséget, hisz nem lenne jó egyikünknek se hogyha rosszban lennénk. Bizonyára ő se akar éjnek évadján a tanárokhoz sétálgatni. Énnekem meg pláne nem volt kedvem ebben az élményben részt venni. A fülem hamarosan újabb rossz hírt fogott be. Valahogy a törékeny vékony testhez társuló magabiztos fenyegetést nem tudtam összerakni. Olyan volt ez, mint mikor a kisgyerekek a kör alakú résbe négyzetet próbálnának belepréselni.
- Persze tudom...te örülnél neki? - érdeklődtem egy huncut mosollyal az arcomon. Pár lépést tettem ide-oda, hisz nem volt már kedvem feszülten egyhelyben állni. A helységben is jobban körülnéztem. A legtöbbször az üveg mögött lévő vízmennyiséget bámultam, vagy a szoba berendezkedését, de közben vissza-vissza pillantottam a mardekárosra. A kezén érdekes dologra lehettem figyelmes. A kisujja, mintha eltört volna. A kezét pedig szinte kicsavartnak lehetett volna titulálni. A varázsvilágban könnyen lehet orvosolni az ilyen sérüléseket, ezért bizonyára valami születési rendellenességről van szó.
- Megkérdezhetem mi történt a kezeddel? Persze gondolom nem könnyű róla beszélni, ezért ha nem akarsz nem kell. - udvariasan kíváncsiskodtam, miközben a lány szemével felvettem a kontaktust. Nagyon reméltem, miképp közli velem az információt, hisz túlságosan is érdekelt a dolog. Apámtól én is halottam már pár érdekes betegségről, mint a huntington, vagy a wilson kór. Mondjuk az is lehet, miszerint nincs köze valami súlyos betegséghez, csak genetikai dolog.
- Hát igen, valahogy nem szeretnék szidást és büntetőmunkát. Ezt nagyon is eltalálta. - jelentettem ki, illetve ezzel együtt értettem új ismerősömmel egyet. Úgy éreztem végre kapcsolatunkat megalapozhattuk valami bizalomhoz hasonló dologgal. Persze nem igazán őszinte jellegűvel, mégis a közös hazugság is jó egyenlőre. Szerencsére a közös bemutatkozás is megtörtént, amely miatt küldtem is Claricenak egy halvány mosolyt. A név tetszett, volt valamilyen külföldies elegáns csengése. 
- Amúgy te mi jót csináltál idelent? Te is kémlelted a vizet, vagy mással voltál elfoglalva? - kérdeztem a gyengébbik nemtől, illetve reméltem egy jó beszélgetés fog ebből kezdődni.
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2016. 01. 17. - 16:22:42 »
0

Kurt Maier

Nem, valóban nem szívesen kopognék be Vulkanov professzorhoz az éjszaka közepén. Épp elég lehet neki, hogy az edzések alatt is pluszban el kell viselnie rajongásom. De minden kviddics mániás diák álma, hogy egy igazi kviddics legenda legyen az edzője. Nekünk ugyanis, a többi csapattal ellentétben havonta egyszer privát edzést is tart. Nem rossz dolog, ha a házvezetőd is egyben, vannak előnyei... Igaz, eddig csak egy ilyen edzésünk volt, ami után három napig izomlázam volt, de totál megérte.
- Nekem teljesen mindegy. - hazudom rezzenéstelen arccal, egy vállvonás közepette. Igazából nagyon is számít, nem bírok meglenni a szabályok nélkül. De tudom a nevét és a házát, holnap pedig már a tanári kar is tudni fogja. Majd ők eldöntik, mi lesz a büntetése. Minek nekem pluszban megerőltetnem magam?
- Úgyis inszomniás vagyok. Felkísérjelek a körzetedbe? Mellettem megúszhatod Friccset. - összecsukom a képregényt a kezemben, ügyet se vetve csálén álló ujjamra, és kicsavart csuklómra. Néhány éve még zavart, ha kérdeznek, egyszerűen cikinek meg kínosnak éreztem. De az idő megkeményített. Ma már egyszerűen nem érdekel. Akinek nem tetszik, az ne nézzen rá, és az sem érdekel, ha félkviblinek mondanak a hátam mögött. Én most mégis itt vagyok, nem is volt még női fogója a csapatnak soha, úgyhogy nincs miért szégyenkeznem.
- Ja, ez? - megemelem bal kezem, és visszafele hajlítom a mutatóujjam. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vannak, akik teljesen kiborulnak tőlük, és kérnek rá, hogy ne csináljam, mert undorító, és vannak, akik szerint meg tök király. Crewe még megszállott is kicsit. Biológiai műremeknek vagy minek nevezte. Brrrr. Creepy srác, nem mondom, bár igazából nem ártott semmit sem.
- Kísértetes vagyok. Onnan tudok ilyet. Kviddicsben jól jön, úgyhogy megmondhatod Morgensternnek, hogy felnyalatom vele a padlót. - én leszek a legjobb fogó, ez nem kétség. A Hollóhát új fogójáról mondjuk nem tudok semmit azon túl, hogy német neve van. Oda kell figyelnem rá az első meccsen. Persze mi először a Hugrabug ellen leszünk, amit teleraktak kislányokkal. Majd viszek csokibékát, nehogy nagyon elkenődjenek, amiért nem tudnak megverni minket.
- Egyébként olvastam. Ha nen lenne egyértelmű. - mutatom fel, na nem a mutatóujjam, hanem a Liberales című képregényt, amit eddig is olvastam. A muglikéval ellentétben itt mozognak is a figurák, szó szerint előadva a jeleneteket, amikben szerepelnek. Szóval elég menő.
Naplózva


Nolan Pye
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2018. 01. 07. - 16:18:25 »
+1

OLIVIA

GYÓGYFÜVES SZÉP ESTÉT!

***

Lassan haladtam a folyosón. Szándékosan nem húztam cipőt, így zokniba bújtatott lábaim nem tudtak zajt csapni az üres épületnek abban a részében, amerre haladtam. A légzésem olyan hangos volt azonban, hogy hiába volt ez az óvintézkedés, lényegében bárki megláthatott volna éppenséggel.
Ez volt a héten a harmadik alkalom, hogy nem aludtam éjszaka. A keserűség és a sötétség megint olyan erővel talált a lelkemre, mint korábban… azelőtt, hogy Margával olyan jót beszélgettünk, na meg az a festékes eset is jót tett a lelkemnek. Most azonban – kezemben a még mindig szivárvány színben pompázó tornacipővel – újabb álmatlan éjszakák ellen harcolva róttam a folyosókat.
Bennem volt az elhatározás: távol akartam kerülni a mostani sötétségtől. Nem akartam állandó dühvel a lelkemben tombolni. Nem akartam újra neki esni valakinek, nem akartam a saját csontjaimat millió apró darabra törni csak azért, mert le kell vezetnem a feszültségem. Nem bírtam még mindig mások boldogságát, úgy menekültem el a társaságból, mint aki megbolondult. Aztán hallottam a pletykákat erről a lányról… erről a Dakotáról, aki egy felsőbb éves griffendéles. Azt mondták ő tud olyan gyógyfűkeveréket adni, ami bárkit boldoggá tesz.
Az egyik szünetben kerestem el és mondtam el, mi is a gondom. A pénzt még napközben odaadtam neki, ő pedig egyszerűen közölte: ma éjjel mehetek a cuccért, amit az egyik helyiségben rejtett el a kanapé párnái alá. Jobb volt ez, így, nem bajba keverve magunkat.
Ezért lépkedtem a pincefolyosón éjjel. Nem ez volt az első kijárásom és hát büszkén állíthatom, még nem kaptak el ilyesmiért. Ezért hát az egyik sötét sarokba behúzódva – ahol állítólag ez a különleges terem található. Hamarosan meg is pillantottam a hullám jellel ellátott, régi ajtót.
Óvatosan löktem be és léptem be a sejtelmes megvilágítású terembe. Alig tettem néhány lépést, már is újabb fény villant. Tátva maradt a szám, ahogy az áttetsző fal felé pillantottam és – valószínűleg – a tó mélyét pillantottam meg. Mivel éjszaka volt annyira sötét volt, hogy éppen csak kivehető volt, mi is az, ami körbe vesz. Azonban így is lenyűgöző látványt nyújtott.
Megköszörültem a torkomat elindultam a kanapé felé. Azonnal felforgattam az összes párnát, mire végül az egyik alatt rá is leltem a csomagnyi gyógyfűre. Óvatosan húztam szét a csomagolást, beleszagoltam és kicsit megvizsgáltam. Leginkább egy adag teafűre hasonlított.
Remek… – Mosolyodtam el.
Már azon voltam, hogy zsebre vágom a csomagot, mikor valami halk neszt hallottam. Ajtó nem nyílt, mióta itt voltam… hirtelen átfutott rajtam egy nagyobb remegés. Végig volt itt valaki? – gondolkodtam el. A tekintetem már közben a párnákat és asztalokat pásztázta, hátha megpillantok valakit.
Van itt valaki? – kérdeztem rekedtes hangon.
A füvet egy pillanat alatt a hátam mögé rejtettem. A másik kezemmel már a pálcámat kerestem, de nem találtam a zsebemben, sem a pulóverem ujja alá benyomva. Tudtam, hogy sikeresen bent hagytam a klubhelyiségben.
Naplózva


Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2018. 01. 10. - 22:53:55 »
0

Egy másik csatangolónak: Nolan

Újabb este. Újabb nem alvos este. Mostanában egyre gyakrabban fordul ez elő velem. Már megint csatangolok, mint ilyenkor szoktam. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Ilyenkor folyamatosan valami késztetést érzek arra, hogy éjszaka rójam a folyósokat. Tudom szabálytalan, már egyszer elkapott ezért Tyrius professzor. De én mégsem tanultam belőle. Inkább most, hogy tudom ő ott szokott lenni, nem megyek arra a folyosóra. Furcsa egy alak... Így talán elkerülhetem azt, hogy ismét elkapjon. De hová is menjek akkor. Fogalmam sincs. Leginkább olyan helyre vágyom ahol csend van, nem hallom a többiek szuszogását, fortyogását.
A lábaim visznek valamerre, csak azt nem tudom hová. Pálcám halvány fényében alig látok valamit. DE ez ennyire pont megfelel. Nem kell, hogy mások is meglássák, hogy kint járkálok. Sötét van, korom sötét. Akár félhetnék is, ám én nem az a típusú lány vagyok. Nem ijedek meg egy kis sötétségtől.
Érdekes folyosón járok. Úgy rémlik erre felé nem jártam még, vagy csak nagyon régen. Mindenesetre nem emlékszem rá. Egy terem is van erre felé, kíváncsiságom oda vezet.  Gyönyörű és varázslatos. Ez az első dolog ami eszembe jutott  tófeneket megpillantva. Csak állok és bámulom ezt a szép termet. Nem tudom mi fogott meg benne, de valami itt tart.
Egy neszre figyelek fel, valaki jön. Gyorsan eloltom pálcám fényét és elbújok az egyik szekrény mögé.
Járkál rajtam kívül még valaki a Roxfortban. Kizárt. Csak egy tanár lehet. Élesen meresztem szememet az ajtó felé, amin belép egy fiú. A halvány fényben alig kivehető alakjából arra következtetek, hogy kisebb lehet mint én. De mit keres itt? Úgy tűnik céltudatosan indul el valami felé.
A kanapé körül kezd el kutatni. Mit kereshet? Mi az ami miatt képes volt éjszaka idejönni? Egy csomag. Mit rejthet vajon? Kíváncsiságom egyre csak erősödik. Észre se veszem, hogy véletlenül megmozdítom a szekrény ajtaját ami nyikorog egy csepp. A fiú a csomagot a háta mögé rejti. Úgy tűnik meghallott. Azt hiszem nincs nála pálca. Legalább is nem látom a nadrágjában és máshol sem. De lehet, hogy tévedek, mert amennyi ebben a fényben kivehető az nem sok. Talán már nincs is mért bujkálnom, jobb ha felfedem magam, így megtudhatom azt is itt keres itt és mit rejteget. 
- Én! - jelenek meg a homályban két méterrel előtte. - De te mit keresel itt? - közben pálcám folyamatosan magam mellett tartom, ha szükség volna rá. Nem akarom bántani, de jobb az elővigyázatosság, ha támadna. - Mit rejtegetsz? -bököm ki egymásután a kérdéseket.
Naplózva


Nolan Pye
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2018. 01. 11. - 12:45:55 »
+1

OLIVIA

GYÓGYFÜVES SZÉP ESTÉT!

***

A terem homályosabb részeit kutatták szemeim, azt ahonnan a motoszkálást hallottam. Éreztem, ahogy egész testembe megdermedek, tudván: van itt még valaki. Ujjaim rémülten szorították a kis csomagot, még mindig a hátam mögött tartottam azt. Nem mertem mozdulni sem, nehogy Frics legyen az és oka legyen megvádolni azzal, hogy menekülni is megpróbáltam. Neki még talán be tudom adni, hogy teafű van a kezemben, de a házvezetőnknek bizonyosan nem.
Valaki kilépett a sötétségből, alig pár lépésnyire előttem fékezett le. Egy lány volt, valamivel alacsonyabb nálam. Láttam már valahol, talán az egyik folyosón, de nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Talán éppen csak a szemem sarkából láthattam vagy éppen őt is félre taszítottam, mikor az utamba került a folyosón.
Te? – kérdeztem vissza némiképp gúnyosan.
Az „én”-ből ugyanis képtelenség volt beazonosítani. Egy nevet nem ártott volna, ha csatol hozzá. Újra megszorítottam a hátam mögött rejtegetett csomagot, olyan erősen markoltam, hogy belefájdultak az ujjaim. Éreztem, hogy remeg a karom a dühtől. Magamra haragudtam. Nem volt nálam pálca, ez a lány meg végig nézett mindent, amit tettem.
De te mit keresel itt?
Láttam, hogy a teste mellett szorosan tartja a pálcáját. Nem lepett meg… talán tényleg ismert már a folyosókról és ezért volt ennyire bizalmatlan. Nem mondom, ha olyat tenne én is a nyakába zúdítottam valóban egy-két varázslatot… de azért mégis csak a csomag eltűntetése érdekelt volna jobban.
Ezt én is kérdezhetném. Neked is ugyanúgy tilos kint járni, mint nekem. – Némi haraggal a hangomban válaszoltam.
Hirtelen bosszantóan emlékeztetett Evelynre és az okoskodására. Mégis ki ő, hogy engem számon kérjen? Még csak prefektusi jelvényt sem viselt, így nem küldhetett a hálókörletembe, sőt ha be akart volna mártani, akkor magával is kiszúrt volna. Ez valahol megnyugtatott. Hosszan fújtam ki a levegőt, hogy elengedjem a feszültséget, habár az ujjaim között szorongatott csomag tartalma nyilvánvalóan hatásosabb eszköz volt erre.
Mit rejtegetsz?
Közben bedugtam a nadrágom farzsebébe a csomagot. Nyilván kidudorodott, de oda már csak nem nyúl érte egy rendes lány… meg valószínűleg egy nem rendes sem, ha csak nem akarja, hogy félreértsék.
Mi közöd van hozzá? – Flegmán tettem fel a kérdést.
Közelebb léptem hozzá, megmutattam neki az üres kezeimet. Gonosz arckifejezéssel vigyorogtam rá.
Semmit sem rejtegetek – tettem hozzá.
Naplózva


Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2018. 01. 11. - 22:23:47 »
0

Nolan
Azt hiszi nem láttam, hogy valamit rejtegetett? Vagy azt, hogy most beletette a nadrágjába? Hát nagyon rosszul gondolta. Ennyire azért, nem vagyok hülye.
Nézd csak! Még közelebb is jön, hogy meggyőzön róla, hogy nincs semmi nála. Mondom. Tök hülyének néz. Persze nem nyúlok hozzá azt mégsem illik. De nem is kell van más módszerem arra, hogy elvegyem tőle. Csak kivárom a megfelelő pillanatot.
Felvágták a nyelvét az biztos és nem ijedt meg azt is látom. Pedig ha nem én hanem mondjuk Friccs vagy valamelyik tanár kapta volna el, akkor volna mitől féljen. Akkor biztosan nem rejtegetné így, azt a valamit.
- Igen csak felvágták a nyelved nem mondom. - vágom rá. - Azt hiszed nem láttam, hogy rejtegetsz valamit? -vetem oda én is gúnyosan.
Hagyom hadd érezze nyeregbe magát. Hamarosan lepereg az a gonosz vigyor az arcáról. Jelleméből ítélve mardekárosnak vélném. Pont oda is való.
Még hogy nem rejteget semmit. Nevetnem kell.
- Akkor mutasd csak meg mi dudorodik ki a nadrágod farzsebéből hm? - nézek rá élesen. Ha nem mutatja meg ő akkor majd én nézem meg. Még jó, hogy nálam van a varázspálcám és, hogy jól megtanultam néhány varázsigét.
Ez a srác egy cseppet sem szimpatikus nekem. Arrogáns és öntelt. Azt hiszei mindent jobban tud és, hogy más hülye. Mint egy óvódás. Ki nem állhatom az ilyen egyedeket.
Ha nem mutatja meg még erre se akkor előre rántom pálcámat, felé mutatva és elmondom hangosan a következő varázsigét:
- INVITO TÁRGY!
Naplózva


Nolan Pye
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2018. 01. 15. - 11:48:19 »
0

OLIVIA

GYÓGYFÜVES SZÉP ESTÉT!

***

Összeszűkölt, dühös szemekkel méregettem az előttem álló, barnahajú lányt. Bájos arca lett volna, sőt egészen csinosnak mondhatjuk… de közben ott volt az a fene bosszantó stílusa, amitől szabadulni akartam.
Azt hiszen nem látom, hogy rejtegetsz valamit?
Megrántottam a vállamat és kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy ráijesszek. Igyekeztem még a gúnyos vigyorgást is elkerülni, nehogy azt higgye jópofizni fogok egy ilyen bosszantó kis csitrivel. Erősebb vagyok nála és ha az utamba áll, akkor nem fogom visszafogni magam. Azt kívántam bárcsak felismert volna.
Akkor mutasd csak meg mi dudorodik ki a nadrágod farzsebéből hm?
Megköszörültem a torkomat, finoman jelezve, hogy ekkor idiótával még nem találkoztam. Mert hát az volt valljuk be. Hiszen kinek fordulna meg a fejébe, hogy a másik magánügyében turkáljon, miközben ő maga is tilosban jár? Csakis egy hülyének, legafeljebb szarkeverőnek, akinek annyi esze sincs, hogy felmérje a saját helyzetét.
Elárulnád, hogy úgy mégis mi közöd van hozzá? – érdeklődtem érzelemmentes hangon.
Előrántott a pálcáját és mikor azt egyenesen rám szegezte, elöntött a düh. Éreztem, ahogy olyan erővel lüktet végig a testemen, hogy szinte beleremeg minden tagom. Vicsorogva, sőt egyenesen fújtatva néztem az amúgy szép szempárba. Nem üthetsz meg egy lányt! – csendült bennem apa figyelmeztető hangja. Talán akkor mondta így, mikor fellökte Evelynt.
Aztán érkezett hozzá a varázslat is. Ekkor már komolyan kezdtem kijönni a béketűrésből és nem azért, mert sikerült neki. Egyszerűen csak nem értettem, miért fog pálcát rám, a diáktársára, ha éppenséggel semmit sem ártottam neki.
Szerencsére úgy tűnt, hogy a kastély vagy legalábbis az a helyiség is az én oldalamon állt. Ugyanis csak egy párnát láttam elsuhanni a vállam felet, hogy az a lány képébe csapódjon. Reméltem, hogy eltalálja. Megérdemelné az, aki ilyen.
Ugye tudod, hogyha Invitoval elveszel tőlem valamit, az lopásnak számít? – Szinte ráüvöltöttem, aztán elkaptam a pálcát szorongató csuklóját, hogy kifordítsam azt.
Közelebb húztam magamhoz, olyan közel hajoltam az arcához, hogy láthatta még ebben a homályos helyiségben is a szeplőimet. Talán kék szemeim villanását is, amik jelezték neki: nagyon nem jó úton jár.
Rossz emberrel szórakozol, kislány – morogtam.
Naplózva


Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2018. 01. 24. - 17:13:00 »
0

Nolan
Reméltem, hogy varázsigém eltalálja a tárgyat és tényleg megtudom mit rejteget. Ám amikor észreveszem, hogy egy párna jön felém gyorsan lehajolok. Így a párna nem talál el hanem elsuhan felettem. A fenébe. A sötétben nem láttam, hogy a teremben más tárgyak is vannak nem csak az amit ez a fiú rejteget. Remek, így nehezebb lesz megkaparintanom azt ami nála van. Már csak puszta kíváncsiságból is szeretném megszerezni. Ha ő nem segít ebben akkor megszerzem magam, bárhogyan is.
Hirtelen felém ugrik amikor kimondja, hogy szerinte az invito átok lopásnak számít. Azt hiszi ilyen könnyen elveheti a pálcát a kezemből. Nevetnem kell. Nagyon naiv. Mikor megfordul és a szemeimbe néz akkor hozzá vágom.
- Te meg rossz lánnyal. - amint ezt kimondtam hátat fordítok neki, cipőmmel lábujjaira taposok jó erősen Azt nem tudom fájt-e neki, de nagyon remélem. Aztán meg hasba vágom. Szerencsére tanultam önvédelmet annak idején. Nem látom pontosan a nagy hadakozásban, de szerintem összegörnyedt. Amint kiszabadultam pár lépés távolságot teszek tőle, pálcámat még mindig feléje szegezve.
- Mint mondtam, rossz lánnyal kezdtél ki! - nevetek hangosan.  Próbálkozzunk akkor szebb formában. Talán úgy majd közelebb jutok a dologhoz. Végül is mindketten tilosban járunk. Büntetést mindketten kapnánk ha rajta kapna minket egy tanár. - Na jó figyelj - kezdek bele az egészbe. - Ha nem támadsz rám ismét, akkor elteszem a pálcámat. - mondom határozottan. Remélem, hogy elfogadja az ajánlatomat. - Benne vagy? - kérdezek rá. Ha elfogadja akkor lassan elteszem pálcámat, de olyan helyre ahol azért elő kaphatom ha véletlenül mégis becsapna. Nme megyek közelebb hozzá, sosem tudni nem támad-e megint rám.
- Egyébként Olivia Stane a nevem. És te ki vagy? - kérdezek rá udvariasan. Meglehet, hogy nem fog felelni nekem, de nem baj. Én bemutatkoztam mint egy jó kislány. Most ő jön. A házam direkt nem mondom, nem kell hogy tudja melyik házhoz tartozom. Így is elég az, hogy tudni fogja majd nevem.
- Mindketten tilosban járunk - magyarázom.  - Szóval szerintem nem kellene egymás ellen lennünk - teszem hozzá. Bár fogalmam sincs miről beszélek, csak zagyválok ezt azt összevissza. Igazából csak annyit akarok, hogy megtudjam mit keres itt, mért pont idejött. Szépen megszerzem tőle azt a csomagot és belekukkantok. Hogy mért érdekel? Nem tudom. Csak érdekel.
Naplózva


Nolan Pye
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2018. 01. 28. - 10:25:19 »
0

OLIVIA

GYÓGYFÜVES SZÉP ESTÉT!

***

Még mindig nem értettem, hogy mi a szart akar tőlem ez a bolond csaj. Már komolyan kezdett bosszantani, ezért mikor a lábamra taposott, elkaptam a könyökét. Ezért nem sikerült a hasamba ütni. Morogva löktem odébb és örülhetett, hogy csak ennyit kapott. Engem ugyanis nem érdekel, hogy egy nyavalygó kislány, addig leszek úriember, ameddig úgy viselkedik, hogy azt megérdemelje.
A pálcáját ugyan rám szegezte megint, de nem különösebben érdekelt. Ráhozom én a bajt pálca nélkül is, ha nem állította volna le magát sürgős gyorsan. Úgy fújtattam, mint aki menten neki ugrik.
Na jó figyelj. Ha nem támadsz rám ismét, akkor elteszem a pálcámat. – Határozott hangon beszélt és ettől igazából csak még őrültebbnek tűnt. Ha nem lettem volna dühös, egyszerűen csak eloldalaztam volna, ki a teremből és vissza a hálókörletbe.
Benne vagy?
Nem válaszoltam. Úgy bámultam rá, mintha valami múzeumi ereklyét néznék, amit nem tudok hová tenni… ugyanis őt nagyon nem tudtam. Felháborodva vettem tudomásul, hogy szerinte én támadtam őrá, miközben meg akart lopni, ráadásul nagyon is olyan dologba tenyerelt bele, amihez az égvilágon semmi köze nincsen.
Egyébként Olivia Stane a nevem. És te ki vagy?
Hátrébb léptem tőle.
Már bocs, de semmi közöd hozzá – vetettem oda ingerülten. – Nem fogok olyan emberrel jópofizni, aki két perccel ezelőtt az én tulajdonomat próbálta meg elvenni. Sőt, tudod mit, nem érdekel, ha büntetést kapok, elmegyek és elmondom Reximo professzornak, mint akartál tenni.
Már mentem is volna tovább, mikor hirtelen újra megszólalt. Eszembe sem volt rá figyelni, így megigazítottam a zsebembe csúsztatott gyógyfüves tasakot. Nem volt abban semmi rossz, hiszen első ránézésre csak egyszerű teának tűnt.
  Mindketten tilosban járunk – magyarázta. – Szóval szerintem nem kellene egymás ellen lennünk.
Pont nem érdekelt a hülye szövege. Ebben az elcseszett iskolában én mindenki ellen vagyok, ahogy mindenki ellenem is. Nem érdekelt, ha bekapok még egy büntetést, semmin sem változtatott volna. Főleg nem azon, hogy még egy este nem jutok el vacsorázni, mert annyi mindent sóztak a nyakamra.
Tényleg? Nem kéne? – kérdeztem gúnyosan. – Ha nem vennéd észre te támadtál nekem azzal, amikor el akartad lopni a teafüvemet. Semmi közöd ugyanis ahhoz, hogy mit kapok otthonról és mit felejtek véletlenül ott valahol…
Igen, üvöltöttem, remélve, hogy Frics vagy a hülye macskája ránk talál és lerázhatom ezt a csajt. A hazugság pedig éppen kapóra jött, végül is a szüleim medimágusok. Bármikor küldhetnek nekem teát.
Nem kérek a társaságodból – tettem hozzá kissé duzzogva.
Naplózva


Olivia G. Stane
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2018. 02. 09. - 14:23:14 »
+1

Nolan

Bemutatkozásomra arrogánsan és udvariatlanul válaszol. Látom ennek se volt gyerekszobája, vagy az anyukája is egy neveletlen nőszemély. Így érthető is volna miért ilyen kis agresszív kismalac a drága. Még hogy az ő tulajdonát akartam elvenni, hiszi a piszi. Ennek a srácnak még a szeme se áll jól. Na szaladj csak árulkodó júdás. Komolyan mondom úgy viselkedik mint egy kis óvódás. Nevetnem kell.
Amúgy is én mit akartam tenni?
- Te kis buta, ha elmondod, hogy én mit csináltam akkor azt is el kellene mondanod te mit kerestél idelent. - teszem hozzá szinte nevetve. Úgy látszik a haragtól nem tud okosan gondolkozni a kis kölyök, avagy alapjában véve ilyen buta szegényke.
Te jó isten. Ennél jobb hazugságot nem tudott kitalálni. Még hogy itt felejtette a csomagját amit otthonról kapott. Milyen hülye hozná ide le a csomagját és aztán itt felejti. Valami jobb dologgal kéne etetnie. Ezt még én se veszem be. Na meg ha már annyira be akar árulni Reximonak akkor ajánlatosabb kitalálni valami mást, mert szerintem ezt biztosan nem veszi be. Amint mondtam neki is magyarázkodnia kell majd.
Mit üvölt? Talán süket és még a saját hangját se hallja meg? Vagy inkább örült? Van egy olyan érzése, hogy az utóbbi. Ha meg arra számít, hogy valaki meghallja, hát nagyot tévedett. Épp Fricset és a hülye cicáját láttam a kastély egy sokkal távolabbi részében, amikor lejöttem. Szóval kizárt, hogy ő hallaná.
- Örült vagy? - kérdezek rá tiszta nyugalommal a hangomban egy mosollyal az arcomon. - Vagy netalán tán annyira süket, hogy a saját hangodat se hallod? - teszem hozzá még mindig pont olyan nyugalommal a hangomban mint az előbb. Közben folyamatosan a szemébe nézek, hogy jelezem neki, egy cseppet sem félek tőle. Rossz emberrel fogott ki, ha azt hiszi ilyen gyorsan rám ijeszthet.
Kezd egyre jobban elegem lenni, ebből az agresszív kismalacból. Valamivel le kéne hűtenem a haragját egy kicsit. Hátha akkor jobb színben lesz. 
- Ha rám akarsz ijeszteni akkor rossz célpontot szemeltél ki. - mondom magabiztosan. - Na meg ha arra vársz, hogy valaki megtaláljon akkor ajánlom találj ki valami jobb hantát annál, hogy itt felejtetted  a csomagod, mert azt senki se hinné el. - nevetek rá gúnyosan.
Naplózva

Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 01. 25. - 03:35:57
Az oldal 0.115 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.