+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Víz alatti csarnok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Víz alatti csarnok  (Megtekintve 490 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 02. 27. - 12:07:34 »
0

A pincefolyosó sötét sarkában található egy hullám jellel díszített ajtó. Nincsen lezárva, nincsen rajta se átok, se bűbáj. Talán maga Dumbledore hozta létre, nem tudni. Amint valaki belép, csak a sejtelmes fényt látja, ami hullámszerűen vándorolva világítja meg az arcát. Pár lépés után derengő meleg fény ébred a szobában és bizony az érkező megláthatja, amit már oly sokan előtte. A szoba két fala üvegből van, azon túl pedig maga a tó élővilága. Néha bizony még egy sellő is elúszik arra. Egy kényelmes kanapé, asztal, sok párna teszi otthonosabbá a helyiséget. Érezted már úgy, hogy csak egy hal vagy a tengerben?
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 12. 13. - 13:35:28 »
+1

Clarice Edevane-nak

Későn érkeztem be, mely miatt igencsak aggódtam. A pálcámat halvány fényben magam előtt tartva ballagtam a folyosó. Elmentem pár festmény mellet, amelyek élettel teli lényei is húzták a lóbőrt. Nem akartam jobban megvilágítani az utat magam előtt. A sötétben ki tudja rajtam kívül ki császkál. Nem igazán egy vérfarkastól, vagy dementortól kellett félni ebben az iskolában, sokkal inkább a tanároktól, vagy Frich Úrtól, már ha úrnak lehet az ilyet nevezni. Az aggastyánnak számító kvibli örömmel ad az ilyen diákoknak büntetőmunkát. Még szerencse, miszerint pontokat nem tud levonni, mert azt hiszem senkinek egy darabja se lenne már, ha rajta múlna. A macskájától meg szinte kiráz a hideg. Valamiért mindig ott terem, hol rosszalkodnak. Frich pedig szinte másodpercre pontosan követi őt. A környék hol már császkáltam egyáltalán nem számított ismerősnek számomra. A pálcámmal ide-oda hadonászva próbáltam valami nosztalgikus tárgyra lelni, ám mindhiába. Nem akartam igazat adni legrosszabb kételyeimnek, de eltévedtem. Talán jobb is lenne, hogyha megtalálna az a kopaszodó kvibli. Legalább elkísérne a szállásomra. Hirtelen valami zajt hallottam a háttérből. Reflexszerűen összehúzódtam a koppanás hatására. Az ajkamba haraptam, s gondolkozni kezdtem. A legjobb esetben egy másik eltévedt diák, de ezenkívül más is lehet.  Alap járaton nem vagyok ijedős. A sötétben,viszont gyanús hangokat hallva mindig valami horrorfilm jelenet jut az eszembe. A fejemben mindenféle éjjeli szörnyeteg dereng fel, ám össze kellet szednem magam. A hang irányába semmiféleképpen nem akartam menni. Előttem pedig lépcső vezetett le, amely még sötétebb folyosónak ad otthont. Gyorsan elindultam a mélységbe vezető úton. Próbáltam a leereszkedésnél minél halkabban, ámde gyorsan szedni a lábaimat. A galoppozáshoz hasonlóan jutottam le. Rettentően sok beugró rész, valamint mellékfolyosók labirintusa vett körbe. A saroknál észrevettem egy kihasználható lehetőséget.  A kilincset lenyomva a nehéz ajtó a fülemnek legkellemesebb hangon szólalt meg, mivelhogy nyitva volt. Beljebb lépve résnyire nyitva hagytam az ajtót, aztán a varázslatot megszüntetve teljes sötétben mustráltam a gyanús hang származását. A szívem hangosan dobogott, a  szapora lélegzetemet pedig vissza kellet szorítanom. Hamarosan fényáradat töltötte be a szobát, hová elkószáltam. Lassan megfordultam, közben pedig vizslattam, hátha rajtam kívül más is van itt. A lépteimben még intenzívebb fényárban úszott a szoba, mely kellemes biztonságérzettel töltött el. A sötét üvegfalnál elúszott pár halraj, így észrevettem miszerint a víz alá kerültem. Gondolkoztam, s eszembe jutott hol is vagyok pontosan. A Mardekár területére tévedtem. Elég rossz hírű ház volt az övéké, s az ide vezető út is mostohának számított. Bár lehet, hogy nem kéne fölöttük ilyen gyorsan ítélkeznem, hisz egyet se ismertem. Ismételten valami hangot hallottam, és már nem bírtam magamat türtőztetni.
- Ki van ott!? - hangzott el a nem túlságosan nagy hangerővel elcsukló kérdés.      
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 12. 15. - 10:24:56 »
+1

Kurt Maier

A levél, amit a napokban kaptam, letört egy kissé, és ez egy kicsit az egészségemre is visszahatott. Érdekes, hogy mennyire hatással van rám, éppen hogy érzem magam a bőrömben. Újra kevesebbet alszok, pedig bőven van a gyógyitalomból, hogy ne legyen ezzel gondom. Azt hiszem, megvannak az előnyei annak, ha az embert prefektusnak nevezik ki.
A két tekercses mágiatöri házim után tehát kijelentettem Romannak, hogy én még sétálok egyet a folyosón, és hogy nem kell velem jönnie. Furcsa ennyi időt tölteni vele, főleg annak tudatában, amiket tavaly művelt. Egész meggyőzően alakít, hacsak a környezetét akarja becsapni, főleg, ha csak szimpátiakeresésből barátkozik velem. Idő kell nekem ahhoz, hogy meg tudjak bízni benne. Nem vagyok az a típus, akit könnyű kihasználni.
Érzem magamon a fáradtságot, amikor kilépek a Mardekár klubhelyiségéből, és a sötét, kiürült pincefolyosóra lépek. Pálcámmal éles, kék fényt gyújtok, szerencsére problémamentesen - ez azt jelenti, hogy nem olyan vészes a helyzetem, mint aminek kissé vörös szemeim mutatják.
Pontosan tudom, merre akarok haladni. Ugyan a sétát járőrözés címszóval teszem, valójában a legkevésbé sem szeretnék egyetlen sötétben járkálóval sem találkozni. Egyedül egy kis magányt, és a Liberales egyik kötetét szeretném elolvasni. Már a múltkor is kellemetlen volt, amikor a saját öcsémet kaptam tilosban, de nem tudom, mit kezdenék vele, ha egy idegent találnék itt.
Pálcámmal a folyosókat világítom meg, hogy minél hamarabb a kívánt helyre juthassak, a folyosó sarkán lévő ajtón át. A teremben derengő fény felveszi a tó hullámzásának ritmusát, így nyugodtan elolthatom a pálcám egy nox-szal, hiszen így is jól látom majd a betűket. Anélkül, hogy bárki is zavarna.
Kedvenc padomhoz megyek, amire oldalamon ülök fel, hogy feltehessem a lábaimat is. Ugyan kicsit be kell hajlítanom őket, hogy kényelmesen elférjek, de éppen jó arra, hogy ki tudjam támasztani rajta a kedvenc képregényem. Minél tovább olvasok, annak kevésbé fogom fel a szavakat, és az alapok mozgása is egyre elmosódottabbá válik. Csak-csak eszembe jut az a levél. Tudom, hogy butaság egy ilyen dolog miatt keseregni, de akkor is én leszek az egyetlen az évfolyamban, aki sosem tehet vizsgát.
Talaj egy óra telhet el, nem tudom. Fel se fogtam, hogy valaki más is van itt, még a lépéseit sem hallottam. A hang idegen, nem ismerem fel, tehát nem valószínű, hogy Mardekáros, de tanár sem lehet. Talárom ujjával megtörlöm kivörösödött arcom - ami már nem a kevés alvás miatt ilyen -,  és felegyenesedek a padról. Abban a pillanatban fordul be a terem azon részébe az idegen, ahol én vagyok.
- Te mit keresel itt? - kicsit ingerült hangnem, holott ritkán jellemző rám ez a hangnem. Első dolgom a talárját megnézni. Nem ismerős a hollós srác még látásról sem, és prefektus jelvénye sincs. Elég messzire került a saját hálókörletétől.
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 12. 18. - 10:11:09 »
+1

Clarice Edevane-nak

Sok minden járt akkor a fejemben a legszívesebben a körletemben akartam volna aludni, s nem ismeretlen helyeken kódorogni. Egyből belém hasított az a rossz emlék, mikor Londonban kirándultunk a szüleimmel. Én valamikor naplemente tájban tévedhettem el. A rengeteg járókelő szinte észre se vett, és mint beprogramozott robotok mentek A-ból, B-be. Kicsi voltam még, illetve alig tudtam mit is kell ilyen esetekben cselekedni. Ahhoz már túlságosan nagy voltam, miszerint hisztérikus sírásban vonjam magamra a figyelmet, ám az se segített ha odaszóltam valakinek. Még szerencsém, hogy volt a környéken egy rendőr, ki feltételek nélkül kisegített a bajból. A szüleim persze mindenféle esküt tettek, vagy aggodalmukat fejezték ki. Még szép, miképp haragudtam rájuk, hisz ez nagy lelki trauma egy tizenévesnek. Mai napig bepánikozok, hogyha ismeretlen helyen járok. Ide-oda kapkodtam a fejemet és próbáltam magamat betájolni, de mindhiába. Ilyenkor lett volna jó egy térkép erről a hatalmas komplexusról. A számon kérő hang hatására kissé összehúzódott minden izmom. A hang alapján legalább azt elkönyvelhettem magamban, miszerint nem Frics tartózkodik itt, vagy valamelyik tanár. A másik személyt meglátva valószínűleg ugyanannyi idős lehetett mint én. Az arca viszont nem volt számomra túl ismerős. Ez mondjuk nem meglepő, hisz felírhattam az ilyeneseteket az arcmemóriám számlájára. Pedig nem átlagos lánynak számított az előttem lévő kisasszony. Természetes vörös színű hajzata vízesésként hullámzott válla két oldalára. Szeplős fakó bőre, pedig passzolt a frizurájához. A átlagos vörösektől viszont annyiban eltért a leányzó, miszerint neki jól állt. Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire elidőztem a csaj kinézetén. Talán mostanra valami perverz képet alkotott rólam.
- Én...én izé csak eltévedtem. Szia! - mondtam ki a magyarázkodó szavakat, valamint a végén egy szánalmasan elcsukló köszönéssel is megfűszereztem a dolgot. A szégyenérzet rögvest kifejtette magát annyiban, hogy a tarkómat kezdtem el vakarni. Nem szerettem volna esetlennek tűnni a lány előtt ezért próbáltam folytatni, ha már belekezdtem.
- Hangokat halottam fentről. Ezért lejöttem a pincétekbe, bár eléggé rossz döntés volt. - magyaráztam el az esetet, mely utólagosan eléggé érthető volt. Sokan menekülnek a hangok elől, mivel nem akarnak büntetőmunkát, vagy pontlevonást. Persze nem biztos, miszerint az előttem álló lány nem e küldet arra.
- Milyen modortalan vagyok, az én nevem Kurt Maier. - mutatkoztam be, bízva a szimpátia kialakulásában kettőnk között.   
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2015. 12. 18. - 14:20:07 »
+1

Kurt Maier

Egyáltalán nem számítottam késői látogatóra, mindezt pedig pont itt, ahova amúgy is ritkán járnak. Pedig szép és hangulatos terem, tökéletesen megfelelő arra, ha az ember egy kis csendet és nyugalmat akar. De azt is jól tudom, hogy mi mindent mondanak rólunk, Mardekárosokról, és a helyükben mondjuk én se szívesen járnék olyan helyre, aminek a közvetlen közelében található a klubhelyiségünk. A Tótartót jobban szerettem, a plafonon láthattad a tavat, és sokkal mélyebben van a tó közepe felé, de azt tavaly valamelyik idióta tönkretette, és elárasztotta vízzel az egész klubhelyiséget, a hálószobákkal egyetemben. Néhány napig aztán mindenkit valamelyik másik háznál vendégeltek el. Ez nekem nem volt nagy gáz, a legjobb barátnőm Griffendéles, és igazán soha nem volt komoly bajom senkivel sem. Na jó, Windflowerrel igen, de csak mert annyit cikizett, amikor elsősök voltunk, és még mindig be vagyok rágva rá. Azóta persze meg is zakkant, nem tudom, mi baja van, de még a szemembe se képes nézni.
- Eltévedtél. - hitetlenkedve emelem fel egyik szemöldököm a hollós fiú szavai nyomán. Körülbelül egy idős lehet velem, de inkább egy évvel felettem járhat, mint öcsém évfolyamába. Ennyi év után azért már elég ciki eltévedni a kastélyban. Persze, nem lehetetlen, de azért nem vagyunk ám olyan messze a "civilizációtól", hogy ne lehessen visszatalálni. Mindenesetre nem kizárt, hogy tényleg csak ennyiről van szó.
- Vulkanov professzor boldog lenne, ha büntetőmunkára fognálak, remélem, tudsz róla... - még egyszer megdörzsölöm az egyik szemem talárom ujjával, másik kezemben a kedvenc képregényem fogom. Ha Kurt jó megfigyelő, könnyen észreveheti, hogy az ujjaimmal valami nem stimmel. Kisujjam például olyan, mintha az elmúlt pár percben törtem volna el, annyira furcsa szögben van kicsavarodva. Emellett minden csontom enyhén görbe az ujjaimban, bár ez kevésbé feltűnő, hacsak nem értesz hozzá, vagy figyeled meg közelebbről.
- Mondjuk úgy, hogy hiszek neked. Meg gondolom, a fenti járőröző miatt sem szeretnél bajba kerülni. - nem tehetek róla. Egyszerűen annyira gyámoltalannak tűnik, hogy semmi kedvem keménykedni. Na persze, ha mondjuk Malfoyékat kapta volna ki, szerintem most már Friccs húzná takarítani a fülénél fogva.
- Clarice Edevane, mardekár. - megfontolom, hogy kezet nyújtsak neki, általában azt szoktam, de végül csak simán bemutatkozok neki, és kész. Uniformisomon látható ugyan, hogy melyik házba tartozok, ezt rendszerint akkor is közölni szoktam.
Naplózva


Kurt Maier
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2015. 12. 20. - 14:04:53 »
0

Clarice Edevane-nak

A kései órán tett látogatásom látszólag igazán meglepte a hölgyet. Ráadásul biztosra vehettem, miszerint megzavartam valamiben. A terem igazán alkalmas arra, hogy az ember kissé elvonuljon a nagy világ zajai elől. Bizonyára az éjszakai rituáléját teljesen felrúgta az érkezésem. Nem állt tőlem se távol az érzés. Én is szeretek elvonulni a gondolataimmal, s nincs is annál rosszabb, ha megzavarnak. A lány szinte el se akarta hinni az eltévedős sztorimat, mondjuk nem is csoda, hisz én már végzős vagyok.
- Az igazat megvallva nem vagyok nagy felfedező, így csak az órák miatt járok a legtöbb helyen...na meg rohadtul sötét is van. - próbáltam kissé oldani a feszültséget, hisz nem lenne jó egyikünknek se hogyha rosszban lennénk. Bizonyára ő se akar éjnek évadján a tanárokhoz sétálgatni. Énnekem meg pláne nem volt kedvem ebben az élményben részt venni. A fülem hamarosan újabb rossz hírt fogott be. Valahogy a törékeny vékony testhez társuló magabiztos fenyegetést nem tudtam összerakni. Olyan volt ez, mint mikor a kisgyerekek a kör alakú résbe négyzetet próbálnának belepréselni.
- Persze tudom...te örülnél neki? - érdeklődtem egy huncut mosollyal az arcomon. Pár lépést tettem ide-oda, hisz nem volt már kedvem feszülten egyhelyben állni. A helységben is jobban körülnéztem. A legtöbbször az üveg mögött lévő vízmennyiséget bámultam, vagy a szoba berendezkedését, de közben vissza-vissza pillantottam a mardekárosra. A kezén érdekes dologra lehettem figyelmes. A kisujja, mintha eltört volna. A kezét pedig szinte kicsavartnak lehetett volna titulálni. A varázsvilágban könnyen lehet orvosolni az ilyen sérüléseket, ezért bizonyára valami születési rendellenességről van szó.
- Megkérdezhetem mi történt a kezeddel? Persze gondolom nem könnyű róla beszélni, ezért ha nem akarsz nem kell. - udvariasan kíváncsiskodtam, miközben a lány szemével felvettem a kontaktust. Nagyon reméltem, miképp közli velem az információt, hisz túlságosan is érdekelt a dolog. Apámtól én is halottam már pár érdekes betegségről, mint a huntington, vagy a wilson kór. Mondjuk az is lehet, miszerint nincs köze valami súlyos betegséghez, csak genetikai dolog.
- Hát igen, valahogy nem szeretnék szidást és büntetőmunkát. Ezt nagyon is eltalálta. - jelentettem ki, illetve ezzel együtt értettem új ismerősömmel egyet. Úgy éreztem végre kapcsolatunkat megalapozhattuk valami bizalomhoz hasonló dologgal. Persze nem igazán őszinte jellegűvel, mégis a közös hazugság is jó egyenlőre. Szerencsére a közös bemutatkozás is megtörtént, amely miatt küldtem is Claricenak egy halvány mosolyt. A név tetszett, volt valamilyen külföldies elegáns csengése. 
- Amúgy te mi jót csináltál idelent? Te is kémlelted a vizet, vagy mással voltál elfoglalva? - kérdeztem a gyengébbik nemtől, illetve reméltem egy jó beszélgetés fog ebből kezdődni.
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2016. 01. 17. - 16:22:42 »
0

Kurt Maier

Nem, valóban nem szívesen kopognék be Vulkanov professzorhoz az éjszaka közepén. Épp elég lehet neki, hogy az edzések alatt is pluszban el kell viselnie rajongásom. De minden kviddics mániás diák álma, hogy egy igazi kviddics legenda legyen az edzője. Nekünk ugyanis, a többi csapattal ellentétben havonta egyszer privát edzést is tart. Nem rossz dolog, ha a házvezetőd is egyben, vannak előnyei... Igaz, eddig csak egy ilyen edzésünk volt, ami után három napig izomlázam volt, de totál megérte.
- Nekem teljesen mindegy. - hazudom rezzenéstelen arccal, egy vállvonás közepette. Igazából nagyon is számít, nem bírok meglenni a szabályok nélkül. De tudom a nevét és a házát, holnap pedig már a tanári kar is tudni fogja. Majd ők eldöntik, mi lesz a büntetése. Minek nekem pluszban megerőltetnem magam?
- Úgyis inszomniás vagyok. Felkísérjelek a körzetedbe? Mellettem megúszhatod Friccset. - összecsukom a képregényt a kezemben, ügyet se vetve csálén álló ujjamra, és kicsavart csuklómra. Néhány éve még zavart, ha kérdeznek, egyszerűen cikinek meg kínosnak éreztem. De az idő megkeményített. Ma már egyszerűen nem érdekel. Akinek nem tetszik, az ne nézzen rá, és az sem érdekel, ha félkviblinek mondanak a hátam mögött. Én most mégis itt vagyok, nem is volt még női fogója a csapatnak soha, úgyhogy nincs miért szégyenkeznem.
- Ja, ez? - megemelem bal kezem, és visszafele hajlítom a mutatóujjam. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vannak, akik teljesen kiborulnak tőlük, és kérnek rá, hogy ne csináljam, mert undorító, és vannak, akik szerint meg tök király. Crewe még megszállott is kicsit. Biológiai műremeknek vagy minek nevezte. Brrrr. Creepy srác, nem mondom, bár igazából nem ártott semmit sem.
- Kísértetes vagyok. Onnan tudok ilyet. Kviddicsben jól jön, úgyhogy megmondhatod Morgensternnek, hogy felnyalatom vele a padlót. - én leszek a legjobb fogó, ez nem kétség. A Hollóhát új fogójáról mondjuk nem tudok semmit azon túl, hogy német neve van. Oda kell figyelnem rá az első meccsen. Persze mi először a Hugrabug ellen leszünk, amit teleraktak kislányokkal. Majd viszek csokibékát, nehogy nagyon elkenődjenek, amiért nem tudnak megverni minket.
- Egyébként olvastam. Ha nen lenne egyértelmű. - mutatom fel, na nem a mutatóujjam, hanem a Liberales című képregényt, amit eddig is olvastam. A muglikéval ellentétben itt mozognak is a figurák, szó szerint előadva a jeleneteket, amikben szerepelnek. Szóval elég menő.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 09. 30. - 00:36:44
Az oldal 0.358 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.