[Eltűntnek nyilvánítva!]

Eltűntnek nyilvánítva!
Reggeli Próféta

A mindenki által csak Reaganként, abszurd, groteszk verseiről ismert, híres költőgéniusz és művész hollétére napok óta nem derült fény. A kiadója és az alkalmazottai már kerestetik, de immáron, a Máguskapcsolatok Főosztálya is nagy erőkkel kivonult. Az ügyről többet nem tudni, csak annyit, a férfit London Mágus terénél látták utoljára. Aztán vélhetőleg hoppanált, és többé nem került elő.
Szerkesztőségünk érdekesnek találja a tényt, hogy Nathaniel Forest új szeretőjével, a régi ilyen különös mód távozott az író közeléből. Talán nem csak a közeléből, de az életből is?

Megbízhatóság-mérő: 89%

- Ez a nő hihetetlen. Komolyan képes volt erre?
- Ki és mire?
- Charisma Belby. Állítólag kikezdett egy diákkal, akit most a Mungóban ápolnak.
- Neee, biztos nem.
- De. Egy bizonyos Brook Turnert. Nem tudom mivel érdemelte ki a lány, de nagyon csúnya volt.
- Csúnya? Úgy érted...
- Nem, nem tett kárt magában, de állítólag úgy kikészült, hogy csak napok kérdése volt az egész. Az egész tanári kar, és az igazgató asszony is fel van háborodva. Ezért tuti valami büntetést kap.
- Csak nem. Végül is nem tehet róla, hogy annyira a szívére vette az a lány.
- Igaz. Mindenesetre érdemes lesz figyelni a híreket.

megbízhatóság mérő: 20%

- Látod ott azt a nőt? Nem ő volt az, aki Cobhammal ment az oroszlán barlangjába?
- De. Most meg egy másik fickóval van?
- Igen, és olyan ismerős nekem, mintha már láttam volna valahol.
- A Forest partin, nem? Ő a híres író szeretője vagy mi. Az a kínai, akit Elliotnak hívnak.
- Igen, igazad van. Azta, ez aztán a gyors váltás mind a kettejük részéről.
- Csak teáznak. Milyen gyors váltás?
- Ne felejtsd el, hogy néha a látszat csal.
- Persze, de szemmel láthatóan most nem a látszat csal, hanem Esmé.
- Végül is nem tudhatjuk, hogy mi volt közöttük, Cobham nagyon rejtélyes az eseményekkel kapcsolatban.
- Nem is fogja pont a te orrodra kötni.
- Pedig köthetné.

megbízhatóság mérő: 52%

[Megbízhatóság-mérő:]

- Hallottad? – Hajol át a Kalamáris Kiadó művészeti részlegén dolgozó kis irodista hölgy, kissé idősebb munkatárs nőjéhez.
- Mit is? – Kérdezi az, fel sem nézve az írógépéből.
- Hát azt, hogy mi történt azzal a művészlánnyal, Esmé Fawcettel. 
- Elhagyta a párja. Szakállas történet… - Mondja unottan, még mindig fel sem tekintve a papírjáról.
- Ugyan, dehogy lejárt! – Kiált fel a fiatalabb méltatlankodva. – Hiszen igaziból Nat Forest szerette el tőle a párját! Képzeld csak milyen lehet… megismeri a férfi főnököd a párodat, erre puff, már le is csapta a kezedről.
- Nem mondod? – Néz most végre fel a gépből a nő, ujjait rajta felejtve az egyik billentyűn. – Szóval Esmé kínai származású párja, ugyanaz a kínai származású férfi, akivel a nagyfőnök együtt van? – Marad még kissé tátva a szája.
- Pontosan. Bár ezt már egy ideje elég sokan tudják. Mert elvileg néha bent felejtik magukat a mosdóban azok ketten...  Két férfi… Az üvegirodában mindent jól lehet látni. Nathaniel Forest nem titkolózik. – Fogja kissé suttogóra. – De képzeld...
- Na, milyen szaftos részletet tudsz még?
- Nem elég, hogy Mr. Forest elszerette Esmétől a párját, de a lánynak most már az állása is veszélyben lehet. Nemrég hallotta valaki az osztályon, az ég tudja honnan és mikor és ki, hogy az író megfenyegette, hogy kirúgja, ha még egyszer hozzá mer szólni a kínaihoz. Gondoltad volna ezt Mr. Forestről?
- A szerelem, kedves Charlotte, elvakítja az embert. A jó embert is.

Megbízhatóság-mérő: 67%

[Pye]

– Hallottad mi történt a Mungóban? Borzalmas, hogy mi van manapság!
– Az ember már egy ilyen neves Ispotályban sem bízhat meg!
– Ne is mondd! A minap arra jártam, sárkányharapással és ahhoz a Pye-hoz akartak beküldeni egy gyors vizsgálatra.
– És engedted?
– Még mit nem! Csak egy taknyos kölyök, mint az az Avery, akivel karöltve levezetett egy szülést!
– Szülést?
– Hiszen erről beszélek! A Próféta is leírta, milyen körülmények között történt… és még csodálkoztak, hogy a gyereket életveszélyes állapotban kellett átszállítani egy másik Ispotályba!
– Szegény csöppség!

Megbízhatóság-mérő: 43%

– Láttad Augustust tegnap a folyosón?
– Nagyon sápadt volt szegény fiú… és a szeme… valahogy olyan furcsa volt. Talán beteg lett?
– Nem csakhogy beteg! Elveszítette a látását az egyik szemére.
– Merlinre! Ezt nem mondhatod komolyan!
– Ennél komolyabb nem is lehetnék, kedvesem.
– De hát mi történt vele?
– Estelle azt hallotta Joytól, hogy öngyilkos akart lenni, de az a jóképű auror barátja... tudod az a magas, barna hajú fickó, megmentette. Neki köszönhetően úszta meg ennyivel.
– Nem csoda, hogy már nem dolgozhat a Mungóban. Még magára sem tud vigyázni, nemhogy egy betegre.
 

Megbízhatóság-mérő: 91%

[Megbízhatóság-mérő:]

- Amúgy… - Hajol át a Kalamáris Kiadó művészeti részlegén dolgozó kis irodista hölgy, kissé idősebb munkatárs nőjéhez.
- Na, mi az már megint? – Fordul az méltatlankodva oldalra.
- Ajj, ne mond már Cissy, hogy téged nem foglalkoztat a Reggeli Próféta cikke! – Csattan kissé fel és a nemrég érkezett újságra pillant.
- Csalódtam Mr. Forestben. Ennyi az egész… Nem akarok vele foglalkozni.
- Állítólag be se jött még ma. Anson persze bent van, próbálja tartani a frontot, de alig mozdul ki az irodájából. Szerintem nem akar az emberek szeme elé kerülni.
- Pedig biztosan nem is az ő hibája. Mr. Forest előélete nem épp erkölcsös. Az ilyen furcsa művészembereknek sosem elég egy szerető. De reménykedtem benne, hogy végre megváltozott. Mindegy... Csak sajnálom azt a szegény ázsiai fiút… Szép kis kalamajkákba nyúl mindig bele.
- Naaaa. Hogy-hogy? Azt gondoltam, most, hogy így szépen megcsalta a nagyfőnök, jó elégtételnek fogod tartani azok után, amit Esmé Fawcettel műveltek.
- Alapjáraton úgy tartanám… - Sóhajt fel, de közben visszafordul írógépe felé. – De Esmé is művész. Nem hibáztatom. De állítólag ő is több vasat tart mindig a tűzben…
- Ó. – Kerekedik el a fiatalabb hölgy ajka, miközben ő is visszafordul írógépéhez. – Van, aki örökre szerencsétlen marad a szerelemben…

Megbízhatóság-mérő: 39%