[Levelek a bátyámnak, Elliotnak1984 - 2003]

Levelek a bátyámnak, Elliotnak
1984 - 2003

Te szemét!

Hogy lehetsz ennyire érzéketlen? Hogy lehetsz ennyire gonosz, kegyetlen, alja és önző?! Nem fogod fel mit teszel? Haza kell jönnöd, vagy anyánk beleroppan! Nem elég, hogy kicsaptak a Roxfortból, még azzal is össze akarod törni a szívét, hogy eltűnsz? Elliot, hát ennyire vak vagy? Ennyire nem látod, hogy mindig te voltál a szemük fénye? Lehettem én akár milyen jó, akármilyen ügyes, mindig csak téged láttak. Mindig, mindig, mindig csak a nevedet mondják: Elliot, Elliot, Elliot! Mintha én nem is léteznék! Nyisd ki a szemed! Vedd már észre, hogy melletted mindenki egy rohadt senki, mert te vagy a mindenük. Igen, még az ÉN apámnak is. Neked nincs apád, tőlem viszont elvettél egyet.
Hogy lehet ilyen mocskosul önző?! Gyere haza, te szemét! Gyere haza vagy megkereslek és én rángatlak haza!
Gyűlöllek!

Akit hátra hagytál.

1984.

Elliot!

Gyere haza! Gyere haza, kérlek! Kérlek! Esküszöm, nem fogok behúzni neked, nem fogok semmit sem tenni, mert anya túl szomorú már így is. Szükségünk van rád. Anya egész élete rólad szólt, most pedig akármennyire is keres, nem talál sehol sem. Kérlek, ne tedd ezt a saját családoddal!
Legalább adj visszajelzést, amiből megtudhatjuk, hogy életben vagy. Ha nem teszed meg, anyánk az ép elmélyét is elveszíti. Te vagy a szeme fénye. Te vagy a mindene. Talán féltékeny voltam, csúnyán beszéltem az előbbi levelemben, de nélküled ez nem működik. Látom, ahogy napról napra leépül. (Igen, elengedtek a Roxfortból egy pár hétig, míg tisztázódnak a dolgok.)
Csak gondolj a nőre, aki az életedet adta. Tudom, hogy szereted.

Gyere haza!

Daniel

1984.

Elliot!

Boldog születésnapot!
Akárhol is vagy, nagyon hiányzol. Nem csak azért, mert a tesóm vagy, hanem mert a legjobb barátom is voltál. Melléd mindig odaülhettem, hogy a füledbe súgjam, mi bánt. Talán nem értettük meg sokszor egymást és közénk állt a féltékenység, de a barátság megvolt és megmaradt.
Az ajándékodat betettem az ágyadra. Ha hazajössz és kibontod meglátod, milyen szuper.
Hiányzol.
Hiányzol.
Hiányzol.

Daniel

1985. március 3.

Bátyó!
Anya egyre nehezebben bírja nélküled. A születésnapodon egészen összeomlott. Azóta nem tuda apa kikönyörögni az ágyból. Ezt a fájdalmat csak te tudnád enyhíteni. Kérlek, gyere vissza. Kérlek. Kérlek.

Daniel

1985. március 5.

Elliot
Nem hallottunk rólad. Több, mint fél éve nem láttalak... tudom, hogy élsz. Érzem minden porcikámban és szeretném, ha anya is biztosan tudná. Emlékszel? Tavaly ilyenkor elmentünk kirándulni és te folyamatosan azon nyafogtál, hogy csokis sütit akarsz lenni. Anya és apa hiába főztek mindenféle különlegességet, neekd a bolti brownie hiányzott csak. Hát most volt, rengeteget csomagolt anya, de nem volt senki sem, aki megehetné.
Hiányzol. Nem nekem, én haragszom rád, amiért ezt tetted velünk. Haragszom, amiért anya miattad szomorú és apám nem tudja megnyugtatni. De miattuk haza kell jönnöd, hogy boldoggá tedd őket.
Gyere haza!
Daniel

1985. augusztus 11.

Elliot,
Ma van a születésnapod. A 18. születésnapod.
Sokszor gondolkodom azon, hogy élsz-e még. De tudom, hogy a válasz igen, bár a körülmények sokszor elbizonytalanítanak. Biztosan megtaláltad az utadat és remélem, hogy visszavezet téged anyához. Most is éppen neked süti a tortát, engem pedig hazarángatott a Roxfortból, mert olyan biztosan érzi, hogy ma fogsz besétálni a kertkapun és ülsz le az ünnepi ebéddel megrakott asztalhoz.
De nem vagy itt. Én pedig az asztal alatt körmölök erre a szalvétára, mintha valaha is elolvasnád, amit írok. Talán kézhez sem kapod a leveleimet. De azért: Boldog születésnapot! Remélem, akárhol is vagy, boldog vagy és jobb életed van, mint ami itt lehetett.

Hiányzol.
Daniel

1986. március 3.

Elliot,
Boldog 19. születésnapot.
Egy éve nem írtam neked. Talán kezdem feladni a reményt. Tudod, anya nagyon beteg, azt hiszem nagyrészt a szíve szakadt meg. Már nem ugyanaz az ember, aki akkor volt, mikor te még itt voltál. Nem is ismerni rá, teljesen bezárkózott. Te vagy az egyetlen, aki felrázhatja. Azt hiszi, hogy bajod esett és elfogtak. De én tudom, hogy nem.
Az apád tegnap keresett az iskolánál. Azt hiszem, ő volt. Csak ő lehetett. Rólad kérdezgetett, de nem fedte fel az arcát. Aztán anya nevét emlegette valami mormogás közepette. Találkoztál már vele? Ha igen, akkor tudod, kitől kell megvédenünk anyát. Legalább a nevét írd meg! Nem olyan nagy dolog ez!
Hiányzol.
Daniel

1987. március 3.

Elliot,
Boldog 20. születésnapot.
Tudom, hogy nem jelentkeztem mostanában. Nem, mintha te megtetted volna. Anya nagyon szomorú még mindig, de már kezdi elengedni, amit tettél... hogy itthagytad. Most már csak csendesen vár, de kezdi élvezni az életet is. Elutaztak apával Skóciába és bejártak egy csomó helyet. A kirándulás feltöltötte, csak mindenhova magával visz egy képet rólad.
Te mit csinálsz? Hol vagy? Tudom, hogy élsz még, kár lenne úgy tenned, mintha nem lenne így.
Gyere haza!
Most.

Daniel

1988. március 3.

Elliot,
Megtaláltam a kedvenc gyerekkori játékodat a szobádban. Az egyik cipősdobozban volt elrejtve a cintányéros majom, mintha el akartad volna titkolni, hogy még mindig megvan. Az ágyadra tettem, mert kellett a doboz, hogy abba gyűjtsek gyógynövény mintákat. Ettől egy kicsit olyan, mintha még mindig itt lennél... tudod?
Furcsa. Egykének érzem magam, pedig tudom, hogy van egy bátyám és tudom, hogy él még valahol. Mégis akárki kérdezi, van-e testvérem, nem tudok válaszolni. A levélhez mellékeltem egy képeslapot. Anyáékkal tegnap voltunk Londonban, a Big Ben van rajta. Remélem tetszik.

Daniel

1988. július 15.

Elliot,
Holnap lesz a születésnapod. Lassan egy éve látom, hogy boldog vagy. Egy éve... és ez olyan furcsa. Nem azért, mert nem érdemled meg. Egyszerűen csak nem godoltam volna, hogy a versenyzők közül éppen Fraser mellett találod meg az igazi helyedet. Ez az igazi egyáltalán? Nem tudom. Nem érdekel. Csak holnap, amikor együtt ünnepelünk majd Ercia házában az új és a régi családod körében, szeretném látni a mosolyt az arcodon és a csillogást a szemedbe. Nem csak anya lenne rád büszke akkor, hanem én is, és apa is.
Szeretlek.

Daniel

2003. március 2.

Elliot,
Jó ideje nem is próbáltam neked írni. Nem tudom miért, haragudtam, mert nem olvasod a leveleimet, mert nem is veszed kézbe őket és annyira sem méltatod a családod, hogy foglalkozz velünk. De holnap szenteste és anya vett neked ajándékot... és én is. Nem tudom, örülnél-e neki, de egy szép kis kulacs, amiben sosem hűl le az italod. A muglik termosznak hívják. Tudom, hogy kint vagy és fázol, mert én is érzem. Tudom, hogy szenvedsz, hogy nem vagy boldog. Kérlek, gyere haza, hogy a kandalló mellett melegedj, hogy igyál egy meleg teát, vegyél egy jó fürdőt.
Nagyon szeretünk.

Daniel

1990. december 23.

Elliot,
Hát itt a szenteste. Nélküled olyan kevesen vagyunk, mintha üres lenne a ház. Jó lenne megint együtt fát díszíteni, meg lopkodni a frissen sült pogácsát a tűzhely mellől, hogy anya megint ránk ripakodjon. De ő is olyan szomorú nélküled. Gyanítom jobban szeret, mint engem. Most is kitette a képed a kandallópárkányra. Azt hiszem, nagyon vár haza... a kedvenc csokis piskótádat sütötte.
Kérlek toppanj be! Kérlek, kérlek, kérlek!

Daniel

1990. december 24.

Elliot,
Megint nem írtam neked egy ideig. De apa leszek. Apa! Nem tudom, kivel beszélhetném meg, mindig úgy gondoltam, hogy mikor ezt a hírt meghallom, ott lesz mellettem a bátyám és mielőtt otthon bejelenteném, a te füledbe súgnám. De most nem vagy itt, csak levélben írhatok neked róla, hogy a feleségem teherbe esett. Furcsa, boldog, ám rendkívül ijesztő érzés, hogy lesz egy élet, amit nekem kell fenntartani. Eddig csak én voltam, én és Margareth.
Szerinted képes vagyok rá? Én attól félek nem. Csak nem rég kezdődött el a karrierem, még alig hagytam magam mögött az akadémiát és máris ez... talán korai volt a házasság is, mégis olyan elképesztően boldoggá tesz ez az egész. Kaphattam volna ennél meghatóbb születésnapi ajándékot?

Daniel

1996. január

Elliot,
Valami nagy baj van készülőben. Mindenki retteg.
Gyere haza! Gyere haza és segíts megvédeni a családodat.

Daniel

1997. július