+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Serena Fawley (Moderátor: Serena Fawley)
| | | | |-+  Skye-szigeti Obszervatórium
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 4 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Skye-szigeti Obszervatórium  (Megtekintve 6840 alkalommal)

Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 07. 25. - 19:09:36 »
+1

Otthon


outfit

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

A nő látványos belépőjén mindenki gyorsan túltette magát. Nyilván nem ő az első, aki szó szerint orra bukott a kandallónkban, mégis, a legtöbb varázsló és boszorkány bőven hozzá volt szokva a Hop-porral való utazáshoz. De hogy a hoppanálás sem ment neki, ez felettébb furcsa volt. Akkor hogyan utazott? Mégsem mehetett mindenhova seprűvel.
Habár erre is volt már példa - például szilveszterkor, amikor Mira olyan hirtelen távozott. De ha mégcsak nem is seprűvel, akkor ezek szerint Maria főképp a mugli módon való közlekedést választhatta. Persze, biztosan jól működő rendszer az is, csak nagyon lassú.
Emlékszem még, mennyit utaztunk mindig a Roxfortba. Egy egész napunk ráment. Sosem értettem, miért nem lehetett Hop-porral megérkezni.
Azt meg főképp nem értettem, mi az a B6. Viszont a bájital említésére felcsillant a szemem.
-Ha hányinger ellen bájitalt keresel, mindenképpen olyat válassz, amiben borsmenta vagy ánizs található. Azok a leghatásosabbak. - Próbáltam kiműveltnek tűnni a témában, és az igazat megvallva tényleg a is voltam.
Aztán jófejnek próbálok tűnni, hogy megemlítem, hogy hallottam már róla.
- Óóó, én is nagyon örülök, Elena - válaszol, én pedig nehezen rejtem el a fintoromat a nevem eltévesztése hallatán. - Bocsi, szörnyű a névmemóriám, nem fogom tudni megjegyezni a neved. - mondja tovább, az arcomra pedig valami megmagyarázhatatlan kétkedés ül ki. De hát, nem olyan nehéz az. Legalább megpróbálhatná. Habár, biztosan nem vagyok elég érdekes ahhoz, hogy megjegyezze a nevemet.
Aztán apám veszi át a szót, látva, hogy én kínosan elhallgattam. Közben inkább a teámba szürcsölök, hogy ne kelljen semmit mondanom, inkább hallgatom őket.
Kiderül, hogy ő volt az egyetlen jelentkező az asztronómia állásra. Ha ezt tudtam volna... Habár engem biztosan nem vettek volna fel, még nem voltam elég képzett hozzá. A tanári állás betöltéséhez biztosan egyetemi végzettség kell... Mondjuk, így jobban belegondolva, hogy milyen varázslók és boszorkányok tanítottak minket a Roxfortban, lehet, hogy ez nem előfeltétel...
-Biztosan izgalmas lesz visszatérni a Roxfortba. - mondom. - Melyik házba jártál? - kérdezem kíváncsian. - Biztosan más lesz varázslógyerekeket tanítani a csillagászatra, mint a muglikat. - próbálok csevegni. - Mondjuk, jobban belegondolva, egyes varázslócsaládok gyerekei kevesebbet tudnak az asztronómiáról, mint a mugli gyerekek. Mindenesetre készülj fel, hogy a legtöbb diák nem fogja szívlelni az éjszakai óráidat. Emlékszem, az én évfolyamom tökre utált az éjszaka közepén órára járni.
Ezzel biztosan nagy kedved adtam Mariának, hogy elkezdje a tanítást. Apa vet is rám egy lesújtó pillantást, én viszont csak lazán megvonom a vállam. Ez az igazság. A legtöbb diáknak csak egy felesleges púp a hátán az asztronómia. Maria feladata lesz megszerettetni ezt a gyerekekkel.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Tanár
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 08. 03. - 15:54:08 »
0

to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!



2002. 07. 27.
outfit


A meghökkenést keltő produkcióm után egy kicsit mindeki észhz té, már amennyire lehet. Ez igazából rám vonatkozik, minden figyelmemet elvonja az obszervatórium belseje, és az, hogy rácsodaálkozzak mindenre ami ebben a térben van. Az ott például egy aranytávcső?  Vajon a holdfény, ha bevilágít mennyivel ragyogóbb itt, mint egy átlagos házban?
Iagzából annyira nem idegen tőlem az aranyvérűek közege, jártas vagyok náluk abban, hogyan lobakodjak be hozzájuk és vásároljam vissza vagy lopjam vissza azt, ami engem illet. Meglepő, hogy pont tőlük nem kellett semmi olyan dolgok visszaszereznem, ami a családomé volt, pedig elég jó áron árulták a piacokon és nem csak a feketén, hanem a normálisban is. Annak az aranyvérű halálfalónak szinte palotája volt. El kellett volna hoznom a szakállfésűjét is, a francba. Neki úgyis mindegy lenne, mert meghalt. használhattam volna simán fésűnek, mint Ariell a villát.
Belegondolni is fárasztó, emnynire leszívott az a pár év, amikor a családi örökségem után rohangáltam. Talán egy kicsit bele is őrültem, talán egy kicsit elvette a józan eszemet, hogy olyan mélyre is képes voltam lesüllyedni, hogy majdnem eladtam a testem apámasztronauta ruhájáért. De egyszerűen nem hagyhattam, hogy az életük munkája,a  lenyomatuk csak így a semmivé foszlódjon, csak azért, mert egy alkoholista drogdíler nagynéném úgy gondolta ezzel rendezni tudja az adósságát. Remélem ő is meghalt valahol. Nincs rá szükségem, hogy újra felbukkanjon az életemben és mindent ismét tönkre tegyen úgy, mint évekkel ezelőtt.
-Ha hányinger ellen bájitalt keresel, mindenképpen olyat válassz, amiben borsmenta vagy ánizs található. Azok a leghatásosabbak.
- Ez egy nagyon jó ötlet, Heléna - bólogatok. Kicsit talán feszengenem kéne, vagy tiszteletteljesebben kéne viselkednem? nem igazáb érzem a komoly ráncokat a homlokán és a pislogását. Vagy az is lehet, hogy megint rosszul mondtam a nevét? Egsézen biztos, hogy sértés egy aranyvérűt rosszul hívni. De ha egyszerűen nem megy. Kopernikuszt is rendszeresen Hopernikusznak hívtam, rendkívül nehéz volt megtanulni a híresebb tudósok nevét, és általában ha róluk tartok órát van puska a kezemre írva. Azt hiszem nem gondoltam át teljesen a tanítást. Ha a gyerekeket csillagokról és ködóriásokról nevezem meg, vajon mennyi a valószínűsége, hogy behivat Galagonya professzor az irodájába? Nos, lehet kipróbálom és kiderül.
-Biztosan izgalmas lesz visszatérni a Roxfortba. Melyik házba jártál?
- Szerintem is, valószínüleg ott is mindenben el fogok esni és csúszni, mint kés a vajon. De mi sem motiválóbb annál, hogy a jövő diákjainak adjuk át a tudást, nem? - kérdezem szórakozottan, bár magam sem vagyok erről teljesen meggyőzve, hogy én vagyok a legideálisabb tanárjelölt. - A Hollóhátba jártam, és te? - kíváncsiskodom én is, miközben magamhoz veszek egy csicsás teás csészét is beleiszom a teába. vajon Jóslástanon mit jelentene az, hogy a csészén ateafű golymók alakú?
- Biztosan más lesz varázslógyerekeket tanítani a csillagászatra, mint a muglikat. Mondjuk, jobban belegondolva, egyes varázslócsaládok gyerekei kevesebbet tudnak az asztronómiáról, mint a mugli gyerekek. Mindenesetre készülj fel, hogy a legtöbb diák nem fogja szívlelni az éjszakai óráidat. Emlékszem, az én évfolyamom tökre utált az éjszaka közepén órára járni.
feltűnik azért nekem, hogy nincs igazán jó passzban, lehet sikerült felidegesítenem azzal, hogy állandóan máshogy hívom. A macskám nevét is azért jegyzem meg, mert neki is egy csillagképről adtam a nevét.
- Egészen biztos - bólogatok elgondolkozva. - Ó, tényleg? - vonom fel a szemöldökömet.Ez már határozottan az agresszív viselkedés jele, nem? Minden esetre inkább csak elengedem ezt a kis epés megjegyzést. - Lehet ezért is van kevesebb tudományos munkád? -kérdezem felvont szemöldökkel, mire a szülők megköszörülik a nyelvüket. Vagy nem engedem el. Sajnos Tina mellett megtanultam megvédeni magam, és azt, amit szeretek. - De ne aggódj, biztosan be tudod hozni a lemaradást. Az erőltetett bájcsevej helyett pedig inkább folytathatnánk tudományosabban a kis beszélgetésünket, ha persze neked is megfelel. Szóval szívesen örülnék, ha körbevezetnél
Pislogok rá ártatlanul.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 08. 08. - 16:22:23 »
0

Otthon


outfit

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Amikor Helénaként nevezett, kezdtem begurulni. Most tényleg olyan baromi nehéz valakinek a nevét megjegyezni. Én sem hívom őt Mariannak vagy Páriának. Az bosszantott leginkább, hogy nem tudtam eldönteni, hogy csak szórakozik velem, vagy tényleg ennyi béna, hogy nem bír neveket megjegyezni.
Mindegy, túl kellett tennem magam rajta, legalább a szüleim kedvéért. Hiszen ők hívták ide a nőt, ők szerettek volna találkozni vele. De mivel Maria eléggé felém közeledett kezdtem azt hinni, hogy ez valami felvidító akció a szüleim részéről.
Ők persze örültek, hogy véget ért a kapcsolatom a nálam jóval idősebb, gyermekes apukával, akiről furcsa dolgokat hallottak, én viszont még mindig búskomorságban szenvedtem. Ehhez jött még ez a csaj, a névmemória gondjaival. Hát, kedves szüleim, ezzel baromira nem lettem kisegítve.
-Én hugrabugos voltam, mint a családunk többi tagja. Édesanyám a Smith család leszármazottja, akik egészen Hugrabug Helgáig vissza tudják vezetni a családfájukat.
Jajj, istenem! Miért kell ennyire kiállhatatlanul aranyvérűnek lennem. Nem lenne szabad azért bunkónak lennem valakivel, mert rossz passzban ismer meg. Úgyhogy gyorsan megpróbáltam szépíteni a helyzetet:
-De persze ennek semmi köze nincs ahhoz, ki milyen boszorkány vagy varázsló. Nem is tudom, miért mondtam...
Aztán persze nem állom meg, csak beszólok neki a sulival kapcsolatban is. A szüleim szerintem csak kapkodják a fejüket közöttünk, és nem is értik, hogy ez a két fruska, miért nem jön ki egymással.
-Az erőltetett bájcsevej helyett pedig inkább folytathatnánk tudományosabban a kis beszélgetésünket, ha persze neked is megfelel. Szóval szívesen örülnék, ha körbevezetnél. - mondja, én meg a számat összeszorítva bólintok. Inkább nem válaszolok a tudományos munkámmal kapcsolatos beszólására, azt későbbre tartogatom.
-Igen, persze, menjünk körbe. Addig anya és apa elkészítheti az asztalt a vacsorához.
Felállok a helyemről, és elindulok az egyik hosszú folyosón, ami az obszervatórium irodái felé vezet.
-Az előbb a fogadóteremben voltunk. Itt szoktuk tartani alkalomadtán a bálokat, partikat. Évente kétszer-háromszor van ilyen esemény. Most, hogy anyáék megismertek, biztosan téged is meg fognak hívni. Ezen a folyosón vannak az asztronómusok szobái. Anyáékkal együtt tizenketten vannak. Most már mindenki inkább a vacsorához készül, azért nincsenek itt. De mindenesetre ezen a folyosón sok kutatás zajlik. A folyosó végén van a tárgyalóterem. - mutatok felé, és arra is vezetem Mariát. Akármennyire nem szimpatikus ez a nő, a termet mindenképpen látnia kell. Szakmailag is igazi csoda.
A tárgyalóterem teteje egy égboltot mintáz, a csillagképek vannak felrajzolva, és mindegyik úgy néz ki, úgy áll, ahogy éppen állnia kell. Éppen ezért gyakran van az, hogy egy-egy megbeszélés alatt a csillagászok figyelme elkalandozik. Egész vicces helyzetek tudnak kialakulni.
Rápillantok Mariára, mennyire nyűgözi le a mesterm, majd elmesélem neki az egyik vicces sztorit:
-Képzeld, egyszer Bowser professzort annyira lenyűgözte az Oroszlán csillagkép és a Szaturnusz együttállása, hogy egy egész órán át a plafont nézte. Utána medimágust kellett hívni hozzá, mert beállt a nyaka. Szegénynek egy hétig kenegetnie kellett, mire rendbe jött. Szóval vigyázni kell rá. Mindenesetre egész jó cikk jelent meg a eset tanulságaként az Asztronómiai Szemlében.
Ha maradna még, akkor hagyom, hogy nézelődjön, aztán a tárgyalóból egy másik ajtón át átvezetem egy olyan szobába, ahol éggömbök és földgömbök állnak. Ez is lenyűgöző lehet egy olyan mágus számára, aki nem járt még ilyen nagy obszervatóriumban.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Tanár
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 08. 18. - 19:17:51 »
0

to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!



2002. 07. 27.
outfit


Kezdett nagyon furcsa hangulat uralkodni a helyiségben, amiben nem voltam biztos, hogy én okoztam, vagy a közelemben ülő csaj eresztgette magából a negatív energiáit. Hát rendben, nem mindenkinek van jó napja, de nem értem, hogy egy névtévesztésen miért húzza fel magát ennyire valaki. Engem akár hívhattak volna Ferdinándnak is, nem számított. Sokkal hazsnosabb és értelmesebb dolgokhoz kellene ennyire ragaszkodnunk, mint a névhez. Például megőrizni a szívünkban amit ránk hagytak. mindegy is, az egész értékrendünk, úgy tűnik más. És ez egyre jobban kezdett kiüttközni, ahogy haladunk előre a bezsélgetésban.
-Én hugrabugos voltam, mint a családunk többi tagja. Édesanyám a Smith család leszármazottja, akik egészen Hugrabug Helgáig vissza tudják vezetni a családfájukat. - Már éppen készülnék visszavágni valami nem túl kedveset. De szerencsére a Heléna megmenti a szituációt, ami valljuk be jelenleg mind a négyünknek jó. Már készültem egy frappáns visszavágóra pedig, eeeej. - De persze ennek semmi köze nincs ahhoz, ki milyen boszorkány vagy varázsló. Nem is tudom, miért mondtam...
- Örülj, hogy vannak gyökereid, amit nem vettek el tőled - rántom meg a vállamat kissé keserűen, aztán inkább terelem is a témát, meg magunkat a lényegre. Abbahagyjuk a bájcsevejt és tereltem magunkat a szakmai részre, az amúgy is mindennél jobban érdekelt.
Figyelmesen hallgatom a navigálás, legalább nem fordulunk át személyeskedéstbe, mert végül is mind a ketten tudós emberek vagyunk, a szakmánk a szenvedélyünk, mint minden egyes kutatónak, szóval nyílt érdeklődéssel hallagtom, és közben mindenre nagy szemekkel rácsodálkozok. Azért sajnálom, hogy nem mehettem el a szüleim munkahelyére, mert túl kicsi voltam hozzá. Pedig mennyi minden menő dolgot láthattam volna akkor is. Meglehetősen fantasztikus élmény lehet itt élni, kelni feküdni ott ahol kiteljesedhet az ember.
- Mondd, csak, te mit kutatsz? - kérdezem közben, és inkább nem mondom ki a nevét, még a végén képes és megtép, vagy csak kitilt innen. Sose lehet tudni, au ideges nők kiszámíthatatlanok és szélsőségesek. Ezt magamról is tudom.
- Képzeld, egyszer Bowser professzort annyira lenyűgözte az Oroszlán csillagkép és a Szaturnusz együttállása, hogy egy egész órán át a plafont nézte. Utána medimágust kellett hívni hozzá, mert beállt a nyaka. Szegénynek egy hétig kenegetnie kellett, mire rendbe jött. Szóval vigyázni kell rá. Mindenesetre egész jó cikk jelent meg a eset tanulságaként az Asztronómiai Szemlében.
Erre muszáj hangosan felröhögnöm. Ismertem Bowser professzor munkásságát, de most már szerintem képtelen leszek komolyan venni a tudományos cikkeit.
- Ó, én meg egy görög asztrológusról hallottam, aki minden éjjel a csillagokat bámulva sétált, míg nem bele esett egy kútba, és kificamodott a lába - jegyeztem meg még vigyorogva. Hiába, na a tudumányért néha szó szerint a nyakunkat törjük.
A másik szobában ég- és földgömbök álltak, különféle galaxisokat és csillag meg naprendszereket ábrázolva, én pedig gyermeki kíváncsisággal bökdöstem őket meg. Teljesen lenyűgözött az egész, és el is felejtettem a kisebb, kezdeti kellemetlenségeket annak ellenére, hogy továbbra sem nevezhettük egymást öribariknak.
- Wow, ez lenyűgöző - dörmögöm, aztán valami hatalmas nagy csattanás szűrődik be kintről, mire összerezzenve leverek egy gömböt. Vagy kettőt. A hangok alapján többet, mint kettőt.  - Na hoppsz
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2021. 08. 23. - 20:28:13 »
+1

Otthon


outfit

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Amíg az egyik teremből a másikba sétálhatunk azon gondolkodom, hogy lehet, hogy az aranyvérűs beszólásommal megbántottam Mariát. Mintha arra utalt volna, hogy az ő szülei, felmenői már nem élnének, de legalább is valami történt velük. Egy pillanatra megsajnáltam a lányt, hiszen család nélkül nem teljes az élet. Igaz, hogy a szüleim néha elviselhetetlenek voltak, és kínosak, na meg persze néha rám akartak erőltetni dolgokat, de alapvetően csak a javamat akarták, és az én jobb életemért harcoltak. Emellett pedig mindig volt valaki, akihez fordulhattam, ha gondom-bajom volt, sosem voltam igazán egyedül, még ha fizikailag egyedül is voltam. De ott volt a lehetőség, hogy egy pálcaintéssel ott teremjek náluk, és velük lehessek.
Ha ez Mariának nem adatott meg, akkor tényleg sajnáltam, mert ennek alapvetőnek kellett lennie az életben. Elhatároztam, hogy elengedem ezt a név dolgot, talán egy idő után még vicces is lesz, de emiatt nem szabadott haragudnom rá. Innentől kezdve rendesebb voltam vele, talán ezért is meséltem el Bowser professzor történetét. Cserébe ő meg elmesélte a pórul járt görög asztronómust, akiről meg én nem hallottam.
-Ezek az asztronómusok már csak ilyenek. - nevettem. - Remélem, mi nem leszünk ilyen holdkórosak. Mert ezek az öregek szó szerint HOLD-kórosak. - Nagyon béna szóvicc volt, de Mariára pillantottam, hogy neki tetszett-e.
Utána az ég- és földgömbök szobájába értünk. Mariát ez a szoba talán még jobban lenyűgözte, mint az első. Tényleg bámulatos gyűjtemény volt. Büszkék voltunk rá. Mindenki beletette a magáét.
-Nézd, ezt az éggömböt én hoztam Oroszországból. - A világ körüli utamből Oroszország nyűgözött le a legjobban. Jó volt ott lenni, egy csomó mindent megtanultam, és szereztem egy nagyon jó barátot. Mikhaillal azóta is tartottuk a kapcsolatot, rendszeres bagoly-levél váltásban voltunk.
A merengésemből nagy csörömpölés szakított ki. Aggódva fordultam a hangok felé, és pontosan azt láttam, amit vártam. Maria lelökött egy földgömböt, majd egy éggömböt.
-Állj! - kiáltottam rá, mielőtt nagyobb bajt okoz. - Maradj ott, ahol vagy. - szóltam rá, hiszen a lába alatt mindenhol a gömbök maradványai voltak.
Közelebb mentem, hogy gyorsan visszavarázsoljam őket, de közben nyílt az ajtó. Azt hittem, hogy anyáék jöttek utánunk, és követték az zajt, de egy sötétbarna, kócos haj jelent meg az ajtóban, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Teddy, gyorsan gyere be, és csukd be az ajtót. - mondtam az öcsémnek, aki azonnal teljesítette is a kérésem.
-Azta, anyáék ki lesznek akadva. Párbajoztatok, vagy mi?
-Mi? - rögtön leesett, hogy Teddy eddig követett minket, hallgatózott, kíváncsiskodott. - Dehogy! Inkább figyelj, anyáék nehogy jöjjenek.
Én meg gyorsan elhadartam egypár Reparot, és a föld- és éggömbök újra régi fényükben tündököltek. Aztán Teddy megfogta Maria kezét, és elhúzta onnan.
-Gyere inkább odébb. Pont apa egyik kedvencét törted össze. Ez egy ősi egyiptomi földgömb volt. Apa az egyik akadémiai terepgyakorlatáról hozta haza.
Teddy teljesen közvetlen volt az ismeretlen nő felé. Én megköszörültem a torkom, hogy legalább engedje meg, hogy bemutassam:
-Maria, ő itt az öcsém, Teddy. - Kíváncsi voltam, hogy az ő nevét meg fogja-e tudni jegyezni. - Teddy, ő Maria. Rendesen viselkedj, mert ő lesz jövőre az asztronómia tanárnőd.
-Á, komolyan? - nézett Mariára csillogó szemmel. - Remélem jobb leszel, mint az az előző fickó. Nála mindent jobban tudtam. - Nevetve kócoltam össze a kissrác haját még jobban.
-Azért adj esélyt Fitzgerald professzornak szeptemberben.
Mosolyogva néztem Mariára. Kíváncsi voltam, hogyan viszonyul egy gyerekhez. Mégis csak velük fog foglalkozni. És Teddy egy teljesen jól kezelhető gyerek volt. Ha vele nem jön ki, akkor tényleg nehéz dolga lesz. De Teddyvel mindenki ki szokott jönni...
Naplózva


Maria Fitzgerald
Tanár
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2021. 08. 31. - 21:02:08 »
0

to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!



2002. 07. 27.
outfit


-Ezek az asztronómusok már csak ilyenek. Remélem, mi nem leszünk ilyen holdkórosak. Mert ezek az öregek szó szerint HOLD-kórosak - erre én is felkuncogok. Igen, rajtuk azt hiszem semmi sem segítene. Azért remélem én nem leszek ennyire őrült. Tudom, hogy kicsit az vagyok.
Kicsit oldottab lesz a helyzet közem és Serena között. AMi azért valljuk be egy fokkal jobb is, úgy, hogy nem egymás legyilkolásának gondolatával mászkáljuk be az Obszervatóriumot. Vagy lehet, hogy ez egyedül az én gondolatom, ha utálok valakit? Pedig iagzából snekit sme öltem meg közvetlenül, maximum az a halálfaló ipse purcant ki, amikor elesett. Ettől még most is megborzongok, mert így is felelősnek érzem magam. Nem vagyok lelkileg felkészülve arra, hogy mások életéért így feleljek. Sőt, szerintem sosem leszek. Nem mintha bárkire is pálcát rántanék, az egyetlen ember, akinek tényleg örülnék a halálhírének, az Tina lenne. remélem tényleg meghalt. Nem sok szükségem lenne arra, hogy egyszer csak felbukkanjon és megkeserítse az életemet újra.
-Nézd, ezt az éggömböt én hoztam Oroszországból.
- Azta, ez nagyon király. Az én családomnak is van egy kisebb gyűjteménye -  amit az idióta apám nővére eladott amíg a Roxfortbamn tanultam, és szexszel meg verejtékkel tudtam cskq visszaszerezni őket, de ez részletkérdés. - Bár apa teleszkóbjából hiányzik pár darab - sóhajtom.
Annyira leköt a csodálatuk, hogy össze is török párat. Nem kéne megijednem, hiszen varázslattal szinte mindent meg lehet oldani, de általában folyton leblokkolok, hogy oké, akkor most midndent totálkárossá teszek. De szerencse, hogy mégis létezik mágia, és az én felyemen nem lóg egy halom adósság azért, mert a cuccokat állandóan, lépten-nyomon összetöröm. Legutóbb az egyik könyvesboltban okoztam egy kisebb felfordulást, az Abszol úton, amikor össue akartam állítani a tankönyv listát. Kellemetlen volt, úgy éreztem magam, mint egy rossz gyerek, akit rosszaságon kapnak, és még el is felejtettem, hogy boszorkány vagyok és amúgy varázsolni is tudok. De így jár az, aki évekig muglik között van, kiesik  avilág forgásából.
Ahogy Serena rámparancsol meg sem mozdulok, csak vérok, arra, hogy lenyessék a fejem, esetleg leordítsanak, de e helyett besurran az öccse, és bájosan váltanak egymással egy pár szót.
-Gyere inkább odébb. Pont apa egyik kedvencét törted össze. Ez egy ősi egyiptomi földgömb volt. Apa az egyik akadémiai terepgyakorlatáról hozta haza - fecsegi a fiú, mire én komoly arccal bólogatok, hátha úgy nem ül ki a csibészi mosoly az arcomra.
- Hűha nem semmi agyad lehet, ha egy tanárt is leköröztél. Azt hiszem vetélytársara akadtam - kacsintok rá, és miközben minden visszavarázsolódik a helyére, ki is tudunk menni. - majd felkérlek tanítani - vigyorodom el. Közben ahogy kiérünk az ajtón felbukkannak Serena és Teddy szülei is, kissé idegesen, hogy mégis mi is lehetett az a nagy csattanás.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2021. 09. 07. - 18:42:15 »
+1

Otthon


outfit

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Úgy gondoltam, hogy Teddy a nap megmentője. Néha jól jött egy kicsi öcsi, aki helyrehozza a dolgokat. Teddy laza volt, kedves, és még vicces is, igazi hugrabugos. Rögtön levette a lábáról Mariát. Mondjuk az asztronómiától sosem féltettem, egyikünk sem gondolta volna, hogy egy Fawleynak valaha gondja lehet a csillagászattal.
Kíváncsi lettem volna, hogy Maria mennyire fogja bírni Teddy nyüzsgését majd a Roxfortban, de erre még várnom kellett pár hetet.
Mindenesetre gyorsan helyre állítottam mindent a gömb-teremben, és mire anyáék felbukkantak, addigra már minden a régi volt.
Mindhárman ártatlan vigyorral néztünk rájuk, és próbáltuk nem elkapni egymás pillantását, nehogy kibuggyanjon belőlünk a nevetés.
-Minden rendben, menjetek vissza, készítsétek elő a vacsorát.
-Lassan elkészülünk. - mondta anya, de közben óvatosan a hátam mögé tekintett, az ég- és földgömbökre.
-Teddy! Te mit keresel itt? Mondtam, hogy maradj a szobádban. - szólalt meg ekkor apa, és jó érzékkel terelte el a figyelmet egy esetleges kérdezősködésről.
-Én csak... - próbált valami jó kifogást találni.
-Úgy gondoltam, szerzek neki pár jó pontot a tanárnőnél. - néztem Mariára. - Idehívtam, hogy meséljen az éggömbökről. Azt hiszem, Teddy sikeresen lenyűgözte Mariát. - húztam magamhoz az öcsémet. Mindig ezt csináltuk. Bevédtük egymást, amikor kellett. Már egészen kis korunk óta véd- és dacszövetséget alkottunk a szüleinkkel szemben. Ők ezt nem bánták, örültek, hogy igazán jó testvérek voltunk. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem tudtunk egyszerre járni a Roxfortba. Akkor igazán megmutathattuk volna, mennyire jóban vagyunk. Ott tényleg csak egymásra számíthattunk volna.
-Mi lenne, ha Teddy is velünk vacsorázna? - kérdeztem óvatosan, és Mariára pillantottam, őt mennyire zavarná. Végül is mégis csak ő volt a vendég, neki kellett eldöntenie.
Végül elindultunk vissza az étkező felé, ahonnan már kellemes illatok szállingóztak felénk. Útközben viszont úgy rendeztem, hogy Maria és én lemaradjunk egy kicsit.
-Figyelj, ha nem bánod, szívesen ránézek apukád teleszkópjára. Talán meg tudom javítani. A keresztapámnak van egy csillagászati boltja az Abszol úton, elég sok alkatrészt is meg lehet ott találni. Ami meg nincs, azt megrendeljük. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem. Ezt egyfajta békejobbnak szántam. Végül is annyira nem volt rossz fej ez a nő, csak a nevemet nem bírta megjegyezni. Szóval reméltem, hogy elfogadja a felajánlást, és élni fog vele. Egyébként is kíváncsi lettem volna az ő családi gyűjteményére.
El kellett ismernem, hogy nem voltam túl barátságos vele szemben, de sajnos rossz passzban kapott el. Különben is terveztem, hogy elmegyek Londonba pár hétre, hogy kiheverjem a szakítást, hogy kitisztítsam a gondolataimat az iskola előtt.
Ha pedig megmutathatom Mariának a boltot, akkor csak még boldogabb lettem volna. Büszke voltam arra a helyre, annyit dolgoztunk rajta James bácsival. Minden ismerősömnek azt akartam mutogatni.
Közben odaértünk a vacsoraasztalhoz, és reméltem, hogy nem kell a vacsora végéig várnom Maria válaszára. Kérdőn néztem rá, miközben leültünk.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Tanár
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2021. 09. 11. - 08:14:12 »
0

to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!



2002. 07. 27.
outfit


Teddy bájos gyereknek néze ki, és még a tekintetében is ott van az a huncut kis csillogás, ami a gyerekekre jellemző. Olyan bájosak. Ha nem csinálnak hülyeségeket, és nem igegesítik fel a tanárokat, mint az én időmben. Azért a tanítástól kicist félek, az előadások nagy részét a planetáriumban olyanoknak tartottam, akiket lekötött, és ha iskolás csoportok is jöttek, le lehetettt őket nyűgözni. Valamennyire. Azért a Roxfortban már a varázslatos dolgok mindennaposnak számíthattak, és azt hiszem ki kell találnom valamit, amivel egy kicsit érdekesebbé tehetem az órákat. Akkor legalább nem foglalkoznak majd annyira azzal, hogy rosszul mondom a nevüket, vagy esetleg összekeverem őket.  Még hatvan éves sem vagyok, és máris úgy festhetek, mint egy vén, szenilis bolond.  na mindegy, legalább ez is megnevetteti majd őket. Remélem.
Ahogy a hátunk mögött hagyjuk a tettem helyszínét, mér meg is jelennek a szülők, én meg ártatlan angyali vigyort villantok rájuk, hogy á, ugyan itt nem történt semmi érdekes. A huzat volt, a huzat meg a levegő, meg a Szeszély. Minden, minden egyszerre.
Teddy igyekszik kibúvót találni, de nem igazán jön össze, kicsit megmelengeti a szívemet ez a jelenet. A szüleimmel sosem volt részem ilyen jelenetben, leginkább apának seígtettem, mert tolószékes volt az autóbaleset után, ami tönkretette a karrierjét. Ha varázslók lettek volna, lehet apát meg tudták volna menteni. Legalábbis én még nem láttam tolószékes varázslót, amikor még abban a közösségben mozogtam. Akkor talán az egész életem máshogy alakult volna, nem lettem volna hamar árva, és Tina sem adta volna el az összes cuccokat anyáéknak.
-Úgy gondoltam, szerzek neki pár jó pontot a tanárnőnél.  Idehívtam, hogy meséljen az éggömbökről. Azt hiszem, Teddy sikeresen lenyűgözte Mariát - hevesen bólogatok, hogy igen így volt, majd még kacsintok is rá egyet, hálásan, amiért nem szólt a szüleinek arról, hogy mondjuk a büszkeségeiket összetörtem-zúztam.
- Persze, pontosan így történt. Nagyon bájos srác, és eszes, azt hiszem jóban leszünk a Roxfortban is - vigyorgok rájuk szélesen.
- Mi lenne, ha Teddy is velünk vacsorázna? - kérdezte aztán mentésként Serena, én pedig ezzel egyetértően pislogok a szülőkre, akik kezdenek ellágyulni. ANnyira gyerekeknek való témáról úgysem nézem ki, hogy bezsélgetnének, én meg annyira nem vagyok olyan elvont és híres tudós valaki, hogy ne akarjak gyerekek társaságában vacsorázni.
- Ez egy remek ötlet, szívesen elbeszélgetnék vele is az asztronómiáról - kacsintok Serenára és Teddyre, mire a szülők megadóan felsóhajtanak, és elindulnak az ebédlő felé, miközben én még itt-ott rácsodálkozok az épület lenyűgöző belsejére.
-Figyelj, ha nem bánod, szívesen ránézek apukád teleszkópjára. Talán meg tudom javítani. A keresztapámnak van egy csillagászati boltja az Abszol úton, elég sok alkatrészt is meg lehet ott találni. Ami meg nincs, azt megrendeljük. Mit szólsz hozzá?
Erre először csak megtorpanok, és aztán nagy szemeket meresztek Serenára. Azok után, hogy volt pár összezördülésünk, ami lehet, hogy a fáradtság vagy valami hülye passz, esetleg a menszes okozhatott, nem is vártam volna,. hogy ilyet mond. Mármint tényleg ez tök rendes tőle, és komolyan majdnem úgy meghatódok, hogy elkedzek bőgni, de azt cska nem teszem, rosszul néznék ki 27 éves ovodásnak.
- Ó, basszus, komolyan? Azt hittem nem lehet megjavítani. De ez.. ez nagyszerű lenne - vigyoroodok el. - Ha beszoktam a Roxfortba küldök neked egy madarat, vagy galabot, vagy mit. Szóval baglyot, és majd kikéreszkedem egy hétvégére - magyarázpm lelkesen. Az a távcső nagyon sokat jelent nekem. Olyan sok halvány emlék köt hozzá, mégis azzal nézem sokat a csillagokat apával nyaranként. Közben lassan le is ültünk a vacsorához, és már az illatoktól is éhes lettem. Azért jó lenne, ha egy hasonló érdeklődésű lánnyal összebarátkoznék, szinte senkit sem ismerek a varázsvilágból jelenleg. Lassan a vacsi is elkezdődik, én pedig csak élvezem a bezsélgetést Serena családjának a térsaságában.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2022. 02. 08. - 20:45:00 »
+1

Családi hétvége


outfit

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Habár nem először jöttünk haza kettesben Doriannel, mégis izgultam egy kicsit. A karácsony nagyon jól alakult, anya és apa eléggé megkedvelték Doriant még akkor is, ha az elején aggódtak a korkülönbség miatt. De ezt teljesen elfelejtették, amikor elmeséltük nekik, hogy egy ideje együtt vagyunk, sok jó programot szervezünk, és remekül sikerülnek a randijaink. Azt hiszem, elég volt nekik látni azt, hogy boldogok vagyunk.
Teddy sem akadt ki nagyon, hogy a tanárával járok. Egy kicsit azért megsértődött, hogy nem mondtam el neki előbb, de végül belátta, hogy így volt a legjobb. Nem akartam azt sem, hogy őt piszkálják ezért az évfolyamtársai, és Doriant sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Abba pedig inkább ne menjünk bele, hogy az Teddynek jó-e, hogy Dorian most már tudja, hogy melyik az a béna Hugrabugos srác az óráján.
Mindenesetre örültem, amikor Dorian beleegyezett, hogy töltsünk el egy átlagos hétvégét a Skye-szigeten. Szerettem volna megmutatni neki, hol nőttem fel. Mert karácsonykor gyönyörű a környék, amikor minden havas, és ki van díszítve, de Skóciának e környéke nemcsak karácsonykor csodálatos.
Egy csomó ideig terveztem a hétvégénket és alig vártam, hogy elújságolhassam Doriannek, hogy mit terveztem.
Én végül a Hop-hálózatot használtam, és azt javasoltam Doriannek is. A Roxfortból egy pillanat alatt ideérhetett, habár a kandalló-választás mindig izgalmas volt.
Én a Hop-hálózatra rákötött kandalló előtt vártam, hogy megjöjjön, és vigyorogva ugrottam a nyakába, amikor megérkezett. Még Roxfort illata volt, jól be is szimatoltam belőle.
-Szia, de örülök, hogy megjöttél. Már nagyon vártalak.
Biztos voltam benne, hogy fáradt. Egy pénteki nap minden suliban húzós. Olyankor a diákok már elevenek, nehéz velük bírni, mindenki a hétvégét várja.
-Éhes vagy? - kérdeztem végigsimítva a mellkasán. - Mivel mindenki elég elfoglalt, arra gondoltam, hogy kettesben vacsorázhatnánk.
Közben elkezdtem a konyha felé vezetni. Igaz, hogy volt néhány házimanó az Obszervatóriumban, de ők inkább a tudományos munkát segítették, illetve a tudósok háztartását vezették. Én sokszor voltam kiskoromban is a konyhában, segítettem, így otthonosan mozogtam ott.
Miközben a konyha felé haladtunk, magyaráztam Doriannek a terveimet a hétvégére.
-Arra gondoltam, hogy holnap, ha jó idő lesz, elmehetnénk egyet kirándulni a környéken. Egy késői ebédre hazaérnénk, és este... - izgatottan néztem rá, nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni neki az ötlet - ... elmehetnénk a Pride of Portree meccsére. A Holyheadi Hárpiákkal játszanak most, az mindig nagy derbi, főleg, hogy idén a csajoknak nagyon megy a játék. Lenne kedved kviddicset nézni?
Várakozón pillantottam rá, és nem tudtam leplezni izgatottságomat. Kedveltem a hazai csapatot, egy részüket személyesen is ismertek, és amit tudok a repülésről és a kviddicsről, azt a Portree csapatától tanultam meg. Ha itthon voltam, mindig elmentem a meccseikre. Őszintén bevallva, néha csak a meccsükért jöttem haza.
Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2022. 02. 12. - 08:54:01 »
0

CSALÁDI HÉTVÉGE



Serena
2003. 02. 10.

Ahogy a bőröndön kattant a csat és úgy tűnt, hogy mindent elpakoltam, még egyszer végig néztem a szobámon. Az előre összehajtogatott ruhadarabokat gondosan bepakoltam és már csak az éjjeli szekrényen pihent az üres bögre, amiből a délutáni kávét kortyolgattam. Mellette még nyitva volt az ausztrália őslakosokról szóló kötet, amit a minap kaptam ajándék gyanánt egy amerikai kutatótól. Az utazásai során ezeknek a népeknek a lakhelyét térképezte fel és foglalkozott az átváltozásokhoz fűződő élményeikkel is. Érdekes barlangokat térképezett fel mindenféle totemekkel.
Nyugtáztam, hogy semmit sem felejtettem ki a csomagolásból. Belebújtam hát a fekete szövetkabátomba, gondosan elrendezgettem a nyakamban a sálat és már fogtam is a bőrborítású csomagomat, hogy meginduljak kifelé, fel az igazgatói irodába, ahonnan kandallón keresztül mehettem Skye szigetére. A folyosón végig sietve még volt egy kis gyomorgörcsöm. Bár találkoztam már Serena szüleivel és látszólag el is fogadtak engem… azért voltak kétségeim, hogy ez örökre így marad-e. Tudtam, hogy milyen kegyetlen és szívtelen tudok lenni, mert ott volt bennem az a ridegség, amit már Serena előtt évekkel pajzsként viseltem. Könnyen elő is vettem, hogy félni kezdtem… és miért is ne félnék, hogy elveszítemi? Többet találkoztunk, összemelegedtünk, komolyodtunk együtt, de akkor is közöttünk volt egy egész kastély és egy fél ország. De akkor is, féléve lassan annak, hogy összejöttünk.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be a kandallóba, hogy aztán a zöld lángcsóvák között tova tűnjek és már csak Skye-on lépjek ki onnan. Szinte azonnal a nyakamba borult Serena, vékony karjai finoman öleltek át, én pedig beleszagoltam a hajába, hogy érezzem a jelenlétét.
–  Szia, de örülök, hogy megjöttél. Már nagyon vártalak. – Mondta, én pedig csak finoman végig simítottam a derekán a szabad kezemmel, megpaskoltam a fenekét. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem esett jól bújni kicsit, hiszen munkanap után érkeztem ide.
– Én is nagyon vártam, hogy itt lehessek… – suttogtam.
– Éhes vagy? – kérdezte, ahogy elhúzódott és végig simított a mellkasomon. – Mivel mindenki elég elfoglalt, arra gondoltam, hogy kettesben vacsorázhatnánk.
Hagytam, hogy a konyha felé vezessen. Nem voltam annyira éhes, de jól esett volna leülni és csak hallgatni, ahogy beszél. Nem is tudom, valahogy kikapcsolt ezután a hét után, amikor három dolgozatot javítottam ki – három osztályét, nem három darabot ám –, és folyamatosan neveltem az éjjeli ügyeletben. Így hát nem sok alvás jutott és már éppen eléggé fáradt voltam.
– Arra gondoltam, hogy holnap, ha jó idő lesz, elmehetnénk egyet kirándulni a környéken. Egy késői ebédre hazaérnénk, és este... – magyarázta, ahogy megérkeztünk a konyhába. –  ... elmehetnénk a Pride of Portree meccsére. A Holyheadi Hárpiákkal játszanak most, az mindig nagy derbi, főleg, hogy idén a csajoknak nagyon megy a játék. Lenne kedved kviddicset nézni?
Bólintottam egyet.
– Benne vagyok… – tettem le a bőröndömet, majd benyúltam a kabát zsebembe, hogy kivegyem a zsebkendőmet, ám azzal a mozdulattal valami papírost is kirántottam onnan, ami kettőnk közé esett a kőre. Elég kis darab volt, azonnal szét is pattant és ahogy leguggoltam, hogy felvegyem, csak ez állt benne:

Belby professor! Órákig el tudnám nézegetni a fenekét, ahogy a tábla előtt áll és vési fel az órai anyagot. Ha van kedve, jöjjön el velünk Valentin-napon Madam Puddifoot kávézójába.

Megköszörültem a torkomat és azonnal nyúltam, hogy felvegyem és összegyűrjem. Nem voltam naiv. Sejtettem, hogy látta Serena is.
– Nehéz a kamaszlányokkal. – köszörültem meg a torkomat, ahogy felálltam.
Naplózva

Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2022. 02. 16. - 20:07:27 »
0

Családi hétvége


outfit

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Annyira örültem, amikor Dorian megérkezett, hogy egyből a nyakába borultam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán gyorsan átváltott tanár módból pasi módba, és azonnal ölelt, puszilt, paskolgatott. Örültem, hogy ő is örül, hogy láthat. Biztos jól esett neki kiszabadulni a Roxfortból.
Számomra meglepő volt, hogy a roxforti tanárok is mennyire kötött életet élnek. Ők sem jöhettek el sokkal gyakrabban a kastélyból, mint a diákok, hiszen az ő felügyeletükre volt bízva egy csomó tinédzser varázsló és boszorkány. Nagyjából bármi megtörténhetett abban a kastélyban, így szükség volt a mágiához magas fokon értő felnőttekre. Így érthető volt, hogy inkább nekem kellett alkalmazkodnom Dorianhez, de ez engem nem igazán zavart.
Jó volt, hogy egyre többet tudtunk együtt lenni. Sokat kellett dolgoznunk rajta, de nekem ez nem volt megterhelő, megérte a fáradtságot, hogy együtt lehettem a párommal, és láttam a mosolyát, a pillantásában a boldogságot, hogy együtt lehetünk.
Amíg a konyha felé tartottunk, gyorsan összefoglaltam neki a hétvégi terveimet. Úgy láttam, izgatottan várja, a közös programokat.
Belenyúlt a zsebébe, valamit elő akart venni, de egy pergamen esett ki belőle. Akaratlanul is odapillantottam, azt hittem, csak valami jegyzet, de rózsaszín tintával írták, és egyáltalán nem Dorian írása volt.
Nem láttam pontosan mi állt benne, de sejtettem. A mi évfolyamunkban is voltak olyan lányok, akik nem zavartatták magukat, és simán küldtek Valentin-nap közeledtével szerelmes üzeneteket a tanároknak.
-Ó, csak nem egy rajongó! - vigyorogtam rá. - Remélem nem fogod büntetőmunkára küldeni ezért. - mutattam a zsebébe rejtett papirosra.
Nem igazán érdekeltek az ilyen kis csitrik. Nem gondoltam volna, hogy Dorian akár a kapcsolatunkat, akár az állását kockáztatta volna azért, hogy egy kis kalandba keveredjen valamelyik tanítványával. Így inkább poénra vettem a dolgot.
Közben egy pálcaintéssel begyújtottam a tűzhelyet, megmelegítettem a vacsorát: igazi skót haggist, neepsszel és tattisszel. Én készítettem, rászántam a délelőttömet, hogy meglephessem vele Doriant.
Amikor készen lett, gyorsan megterítettem Dorian segítségével, és megvacsoráztunk. Közben azért érdeklődtem:
-Követed az országos kviddics bajnokságot? Kinek szurkolsz?
Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2022. 02. 23. - 18:50:40 »
0

CSALÁDI HÉTVÉGE



Serena
2003. 02. 10.

A zsebkendővel a kezemben bámultam a papírt, ami a földre hullott. Egy pillanatig nem tudtam, mi az, de ahogy szétnyílt a zuhanástól és kissé hunyorogva vettem szemügyre, el tudtam olvasni a sorokat. Nehéz a kamaszlányokkal. Kifejezhettem volna másképp is, ám ez a rövid mondatocska annyira jól összefoglalta az iskolai mindennapokat.
A lányokkal egész másképp volt nehéz, mint a fiúkkal. Egy-kettő egyenesen az ember sarkában loholt, hogy felhívja a figyelmet magára… mások éltanulók lettek, hogy kedves mosolyt kapjanak. A fiúkkal nem így kellett megküzdeni. Ők egész egyszerűen csak neveltlenek voltak vagy éppen annyira teszetoszák, hogy egy szót is nehéz volt kihúzni belőlük.
– Ó, csak nem egy rajongó! – vigyorodott el Serena. Éreztem, hogy neki aztán tetszeni fog az a fecni… valahol tényleg vicces volt, de a lány szemszögéből nyilván komoly próbálkozás akart lenni. – Remélem nem fogod büntetőmunkára küldeni ezért. – Mutatott a papírra, amit zavartan felkaptam és a zsebembe gyűrtem. Valahogy nem előtte akartam ezt az egészet kiteregetni és nem azért, mert kinevette a dolgot… valahogy zavarba jöttem előtte… mintha ez azt jelentené, hogy megcsalom. Mr. Boltonnal ellentétben nekem sosem voltak gyanús eseteim diáklányokkal, még csak nem is érdekelt az a korosztály.
– Még nem döntöttem el. – Jegyeztem meg komolyan, bár nem volt a papírdarabon még egy monogram vagy becenév sem, az írásból könnyen lehetett azonosítani, melyik lehet az. Szerencsére elég sok kézzel írt dolgozatot javítottam ki az elmúlt időszakban.
– Csak nem akartam, hogy lásd. – Vontam meg a vállamat.
Serena közben a tűzhelyhez lépett. Figyeltem, ahogy a valamit melegíteni kezdi. Nem voltam annyira otthon a vidékies konyhában, a skótban meg még annyira sem, de mintha már láttam volna ilyesmit képen. Az anyám nagyrészt reformkonyha szerint főzött, azért volt olyan sovány és gyönyörű, ráadásul állandóan azt hangsúlyozta, hogy vigyáznia kell az egészségünkre. A Roxfortban viszont ízlettek a raguk és pörköltek, egyszóval a nehezebb kaja, ami egy kicsit meg is látszott rajtam. De hát Serena is tudta, hogy nem sportolóval jár. Ezért nem szégyelltem magam előtte.
Elvettem a tányérokat, hogy megterítsek, aztán vágyakozva bámultam, ahogy Serena kiszolgál az ételből. Nem is tudom, volt valami szép abban, hogy így gondoskodik rólam. Mármint Serena persze mindig gyönyörű volt, de az intimitás az ilyen apróságoktól egészen meg tudta olvasztani a szívem.
– Minden istenien néz ki. – Mosolyodtam el és átnyúlva az asztalon, megérintettem a kezét. – Ezt mind te csináltad? – kérdeztem, aztán finoman belekóstoltam az ételbe. Egészen más volt, mint amit valaha ettem, állagra is, ízre is. Hümmögve bólintottam, jelezve, hogy ízlik.
– Fel fogsz hízlalni… még jobban… – Vigyorodtam el, majd tovább tömtem a fejemet, nem is figyelve, hogy legalább ne legyek gusztustalan. Az igazat megvallva már elég éhes voltam, a melegítés közben, pedig az illatoktól többször hangosan meg is kordult a gyomrom. Serena nyilván hallhatta is ezt.
– Követed az országos kviddics bajnokságot? Kinek szurkolsz? – kérdezte Serena.
Csak megráztam a fejemet.
– Nem igazán értek a sportokhoz. – Ismertem el és egy újabb falatot küzdöttem le a torkomon közben. – Te kiknek szurkolsz? – Érdeklődtem, mert gondoltam ő azért jobban képben van ezen a téren. Közben az asztal alatt odasimítottam a bokámat az övéhez, hogy érezzem azt a kedves melegséget, ami belőle áradt. Meg tudtam volna szokni ezt az egészet közöttünk. Meghitt volt és nyugodt, mégis olyan élvezetes.
Naplózva

Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2022. 02. 25. - 20:37:34 »
+1

Családi hétvége


outfit

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Doriannek nem tetszett annyira a beszólásom, mint ahogy vártam, így kicsit vissza is vettem a dologból. Őt mintha kényelmetlenül érintette volna ez a kis fecni. Nem teljesen értettem miért, én még emlékeztem rá, milyen is volt diáklánynak lenni. Mondjuk én küldözgettem ízléstelen üzeneteket a tanároknak, de ismertem hasonló lányokat.
Reméltem, nem bántottam meg nagyon Doriant, nem ez volt a szándékom. Inkább kicsit feloldani a hangulatot.
Így inkább a tűzhely felé fordultam, és nekiálltam a vacsora felmelegítésének. Dorian is érezhette, hogy kicsit talán nyers volt velem, és a hangulat kissé fagyossá vált, mert amint a pocakjáról volt szó, rögtön felengedett. Megdicsérte a főztömet, és láttam rajta, hogy nagyon ízlik neki. Pedig a skót ételek elég megosztóak tudtak lenni, örültem, hogy Doriannek ízlett.
- Fel fogsz hízlalni… még jobban… - mondta vigyorogva, én meg nevetve megsimítottam a karját.
- Nem ez a célom. Nekem teljesen tökéletes vagy.
És tényleg így volt. Nekem jó volt így, ahogy kinézett, megfelelő volt a személyisége, még ha sok dologban teljesen más is volt, mint én.
Vacsora közben rátértünk a kviddicsre. Nem is tudom, mi lepett volna meg jobban: ha kiderül, hogy követi a kviddics bajnokságot vagy amit mondott, hogy nem igazán érdekli a sport világa. Mármint a kviddics olyan kihagyhatatlan a varázslók világában. Vagy játszol vagy szurkolsz, mindenesetre mindenki értett hozzá.
-A  Pride of Portree csapata itt játszik a közeli városban. Szóval adott volt a választás. Mivel az Obszervatórium az egyik nagy varázsló közösség a környéken, ezért a játékosok elég sokat járnak ide. Én már kevesebbet vagyok itthon, de a nagyobb eseményeken mindig itt vannak. Szóval a Pride of Portree-nek szurkolok.
Mivel nem nagyon volt képben, gyorsan adtam neki egy felvilágodítást:
-Idén egész jól játszanak. A bajnokság megnyerésére sok esélyük nincs, de benn vannak a top ötben. Az elmúlt idők legjobb eredményét érhetik el. Viszont a Holyheadi Hárpiák a bajnoki címért mennek idén, úgyhogy elég nagy meccsnek ígérkezik. Hogy áll a roxforti bajnokság? - érdeklődtem, habár nem voltam biztos benne, hogy Dorian képben van.
Közben, miután befejeztük a vacsorát meglendítettem a pálcám, a tálak a mosogatóban kötöttek ki, én meg ahhoz a pulthoz léptem, ahol az italok voltak.
-Mit szeretnél inni? Esetleg bort vagy sört? Vagy inkább maradjunk az alkoholmentes italoknál?
Vártam a válaszát, és miután választott, elindultunk a szobám felé. Járt már ott, nagyjából ismerte a járást, de azért kézen fogva vezettem, nehogy eltévedjen a nagy épületben.
Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2022. 03. 12. - 09:37:19 »
0

CSALÁDI HÉTVÉGE



Serena
2003. 02. 10.

Persze, hogy kellemetlen volt az a fecni. Nem a barátnőm előtt akartam azt mutogatni, hogy a hormon túltengésben szenvedő kamaszlányok odavannak értem. Ezért egy kicsit feszengve, de örömmel álltam neki a vacsorának. Rég nem ettem, mert a Roxfortban sem volt nagyon időm rá. Csak összecsomagoltam és már indultam is ide hozzá… igazából minél előbb látni akartam őt.
– Nem ez a célom. Nekem teljesen tökéletes vagy.
Elmosolyodtam. Tudtam, hogy van rajtam egy kis plusz súly. Sosem voltam sportos alkat, de a korral azért felcsúszott egy-két kiló és kellemes úszógumiként ült meg a hasamon. A szerencse persze az volt, hogy anyám elég sovány nő volt, apám sem volt nagydarab, így hát egy kis pocaknál nem szenvedtem többet el. A magasságommal voltak egyedül problémáim, de azt még el tudtam viselni. Serenánál egy leheletnyit magasabb voltam, de ha már felvett egy olyan cipőt, ami kicsit dobott rajta, kisebb lettem. Az még nem zavart, mert iszonyatosan jól nézett ki azokban a darabokban.
Evés közben a kviddics lett a téma. Nem mozogtam benne túl otthonosan, de éreztem, hogy Serena szerette, ezért szívesen csevegtem róla. Érdekelt, mi az, ami lázba hozza, amit őszintén tud szeretni. Én őslakos törzsekkel éreztem így magamat, ahogy olvastam róluk, vagy éppen megfigyeltem terepen a tevékenységüket.
– A  Pride of Portree csapata itt játszik a közeli városban. Szóval adott volt a választás. Mivel az Obszervatórium az egyik nagy varázsló közösség a környéken, ezért a játékosok elég sokat járnak ide. Én már kevesebbet vagyok itthon, de a nagyobb eseményeken mindig itt vannak. Szóval a Pride of Portree-nek szurkolok. – magyarázta. A hangján éreztem, hogy ez nagyon fontos neki és mivel lenyeltem az utolsó falatot, tökéletesen rá tudtam figyelni. – Idén egész jól játszanak. A bajnokság megnyerésére sok esélyük nincs, de benn vannak a top ötben. Az elmúlt idők legjobb eredményét érhetik el. Viszont a Holyheadi Hárpiák a bajnoki címért mennek idén, úgyhogy elég nagy meccsnek ígérkezik. Hogy áll a roxforti bajnokság? – kérdezte aztán. Közben a tányérok a mosogatóba landoltak egy kecses pálcamozdulatot követően.
– Mikor utoljára voltam meccsen a Griffendél vezetett. De azóta már sok minden történhetett… – nevettem fel. – Sajnos mostanában annyi munkám van, hogy még a meccsekre sem tudtam kimenni. – Tettem hozzá. Serena persze tudhatta, hogy kutatómunkában vagyok. Egy könyvet akarok írni az átváltozás kezdeti szakaszairól, amit az afrikai törzsek még a mai napig alkalmaznak. – Készülök az afrikai terepmunkámra. Ez eléggé lefoglalja a nem tanítással töltött időt.
– Mit szeretnél inni? Esetleg bort vagy sört? Vagy inkább maradjunk az alkoholmentes italoknál?
– Egy kis bort, ha van. Most jól esne ezután a finomság után. – Feleltem. – Nem vagyok egy nagy sörös. – Folytattam és megvártam, míg megkaptam az italt, aztán felkeltem az asztaltól és hagytam, hogy végig vezessen az épületen.
A szüleim is egy hatalmas házban laktak, de meg sem közelítette ennek a méreteit. Nem számoltam hány ajtó előtt mentünk el, mielőtt megérkeztünk volna Serena szobájába, gyanítom több volt, mint amennyit ép ésszel számon lehet tartani.
– Itt nőttél fel? – kérdeztem, ahogy beléptünk a szobába. – Az én családom elég sokszor költözött.
Naplózva

Serena Fawley
[Topiktulaj]
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2022. 03. 13. - 20:48:44 »
+1

Családi hétvége


outfit

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Örömmel figyeltem, Dorian mennyire jó étvággyal falta be a vacsorát. Éhes is lehetett, de valószínűleg jól is sikerült az étel. Utána töltöttem neki egy kis bort, és hallgattam, hogy mennyi munkája van - amivel teljesen tisztában voltam. Megértettem, hogy neki most ez a kutatás az elsődleges, de azért próbáltam mindig beiktatni neki egy kis kikapcsolódást is.
-Azért örülök, hogy eljöttél. Neked is szükséged van néha egy kis pihenésre. Megérdemled.
Kíváncsi voltam arra is, hogy halad a kutatással. Rá is kérdeztem:
-És hogy állnak a terepmunka előkészületei? - Tudtam, hogy szeret az afrikai munkájáról beszélgetni, én pedig szívesen hallgattam, és ha tudtam, tanácsot is adtam neki. Néha egy külső szemlélő olyat is észrevehet, amire az ember nem is gondolna.
Öntöttem neki is bort, aztán elindultunk a szobám felé, ami a konyhától meglehetősen távol esett. Közben a kérdésére válaszul beszéltem neki az itt töltött gyerekkoromról:
-Igen, én itt nőttem fel. A szüleim viszonylag hamar itt kötöttek ki, mint csillagászok, én már itt születtem. De igazából jó volt, egy csomó nagypapám és nagybácsim volt. Az itteni asztronómusoktól nagyon sokat tanultam. Anyáék pedig mindent megtettek, hogy normális gyerekkorom legyen. A legtöbb varázslócsaládban pedig úgyis csak a Roxfortig kell megoldani a gyerekfelügyeletet, nem? - vontam meg a vállam. - Mondjuk ezzel anyáék megszívták, mert az öcsém pont akkor született, amikor én elkezdtem az iskolát.
Kíváncsi voltam, ők merrefelé laktak:
-És te hol nőttél fel? Merrefelé éltetek korábban?
Közben elmentünk pár iroda és kutatóterem között, fel a lépcsőn, a szálláshelyek felé. Apa és anya egy külön részt kaptak, amikor kiderült, hogy gyermeket várnak. A kutatók próbáltak figyelni arra, hogy mindenki otthonosan érezze magát, na meg arra is, hogy senki ne zavarja őket a fontos vizsgálódásaikban - főleg ne egy éjjel-nappal ordító csecsemő. Bár anyáék azt mondták meglepően csendes baba voltam. Talán éreztem, hogy itt csendben kell lenni. Az öcsém már nem volt ennyire megértő.
Menet közben hallgattam Doriant a gyerekkoráról, és közben meg is érkeztünk a családi lakosztályunkhoz. Egy lépcső vezetett fel a nappaliba, ahol egy dohányzóasztal, és egy bőr ülőgarnitúra fogadta a vendégeket. Az asztalon néhány Reggeli Próféta fetrengett. Körbe végig könyvespolcok borították a falat, az egyik tele volt csillagászati könyvekkel, a másikban a varázslóirodalom remekei, a harmadikban ókori görög és római regék és mondák. A leglenyűgözőbb viszont a plafon volt, ahova csillagok és az állatöv jegyei voltak felfestve.
Ebből a nappaliból nyíltak a szobák: anya és apa hálószobája, Teddy gyerekszobája, és az én szobám. Az összes közül ez volt a legkisebb, miután Teddy megkapta az én régi szobámat, amikor én a Roxfortba kerültem. Viszont ezt a kis lyukat is megpróbáltuk otthonossá tenni. Az ágyam az egyik sarokban, az ablak mellett volt. Reggelente jó volt nézni a kertet, főleg ha esett a hó. Az ágyam felett egy világtérkép volt, rajta megjelölve a koromhoz képest meglepően sok országot, ahol már jártam. Persze az egyetem előtti egy év sokat segített a statisztika javításán, mégis büszke voltam rá, hogy már ennyi országban jártam. Az ajtóból nézve jobbra pedig egy virágos polc állt, tele olyan virágokkal, amikor a Hugrabug klubhelyiségében is növekedtek - némi múlidézés gyanánt. Az ággyal szembeni fal pedig teljes egészében a Hugrabug iránti elköteleződés fala volt: egy csomó zászló kviddicsmeccsekről, címer (Hugrabugos és Pride of Portree, képek a barátokkal, néhány levél és emlék az utazásaimról.
-Megjöttünk. - vigyorogtam Dorianre.
Őszintén szólva szerettem ezt a szobát. Ez voltam én. Annyi mindent elárult rólam. Reméltem, hogy Doriannek is tetszik.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] 3 4 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.204 másodperc alatt készült el 46 lekéréssel.