Roxfort RPG

Karakterek => Serena Fawley => A témát indította: Serena Fawley - 2021. 01. 04. - 10:38:45



Cím: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 04. - 10:38:45
(https://i.pinimg.com/564x/fe/1a/f1/fe1af11debf253a1ee9e3da5048d5c6d.jpg)    (https://i.pinimg.com/564x/15/b2/76/15b276f19548d032d37d3c1c22bd0785.jpg)

A Skye-sziget Skócia észak-nyugati partvidéke mentén található, egy híd köti össze a szárazfölddel. Varázsló szempontból két dologról híres: itt található a Pride of Portree kviddics csapat főhadiszállása, illetve itt van a Skye-szigeti Obszervatórium, ami Nagy-Brittania második legnagyobb csillagászati központja Greenwich után. Az Obszervatóriumban jelenleg 12 csillagász dolgozik, vezetői a Fawley házaspár, Serena szülei. Az Obszervatórium mugli szemmel egy szigeten álló elhagyatott kastélynak látszik, a muglik nem tudnak bejutni, mivel ha valaki megpróbál behajózni, őrült vihar kerekedik. A varázslók és boszorkányok seprűn, hoppanálva vagy Hopp-porral juthatnak az Obszervatóriumba.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 04. - 11:07:46
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

Jó volt hazatérni a fárasztó egyetemi szemeszter után. Itt északon már minden havas volt, az embernek semmi máshoz nem volt kedve, mint egy forró kakaóval kiülni a vár egyik ablakába és a hóban kapirgáló madarakat figyelni, miközben a kandallóban meleg tűz ropogott.
Ilyenkor mindig eszembe jutott, mennyit játszottam azt kiskoromban, hogy királylány vagyok, és várom a hős megmentőmet. Persze a mágusvilágban nincsenek királyok, királylányok és hercegek, de a mesékben, amiket apa és anya esténként meséltek, néha felbukkantak ilyen mugli szerzetek.
A karácsony gyorsan eltelt. Jó volt látni anyát, apát, Teddy és a nagyszüleimet, na meg persze az összes habókos öreg asztronómust, akik a szüleimen kívül itt dolgoztak. Való igaz, ők sokkal inkább a családom voltak, mint a távolabbi rokonaim, végül is, ők láttak engem felnőni. Ahogy látják az öcsémet is felnőni. Ők tanítottak meg mindenre, amit most a csillagászatról tudok. Örökké hálás leszek nekik, hogy ugyanúgy a gyerekükként vagy az unokájukként szerettek, mint a szüleim és a nagyszüleim. Boldogok lehetünk Teddy, hogy nekünk sokkal több gondviselőnk volt, mint bárki másnak.
Karácsony után viszont eljött az szilveszter éjszaka. Ezt viszont egyáltalán nem vártam. Ilyenkor a Fawley család visszavedlett a szokásos, hagyománymániás, kövessük a tradíciókat, és találjuk Serenának férjet társasággá. A szilveszter minden évben arról szólt, hogy anya és apa meghívtak egy csomó jómódú, aranyvérű családot, hogy együtt ünnepeljük az új év eljövetelét, azzal a céllal, hogy nekem megakad valakin a szemem vagy én keltem fel valaki érdeklődését.
Szilveszter reggelén álmosan ballagtam le az ebédlőbe, ahol páran már reggeliztek. Néhányan csak intettek, mások teli szájjal köszöntöttek, én meg csak félig csukott szemmel morogtam nekik. Aztán a pillantásom rátévedt az ülésrendre, gyorsan átfutottam kik is jönnek: MacMillanék minden évben hivatalosak voltak. A szemem forgattam, amikor arra a mézesmázos kölykükre gondoltam, Ernie-re. Greengrass, Rosier, Prewett... Csupa ismerős név. Természetesen hivatalos volt a hazai kviddics csapat is - velük mindig jó barátságban voltunk. Nyilván hálásak voltak nekünk, hogy megmondtuk, mikorra kössék le a meccseiket, hogy jó csillagzat alatt játszanak. Persze volt néhány új szereplő is a listán, akikről még soha nem hallottam. Kíváncsi voltam az idei felhozatalra.
A nap gyorsan eltelt, segítettem berendezni az egykori báltermet, Teddyvel együtt díszítettünk - neki ez ünnepnap volt, sokáig fenn maradhatott. Színesz szalagokat tettünk a mennyezetre, ami jó mélyen lenyúlt a tetőről. Muszáj volt a nagy belmagasság miatt. Színes lampionok adták a fényt, a falakon pedig fáklyák világítottak. A terem egyik hosszú oldala mentén állítottuk fel az ételek és az italok asztalát, amit bőséggel megtelítettek a többiek.
Az idő így gyorsan elszállt és lassan kezdtek érkezni a vendégek. A legtöbben a Hopp-hálózaton keresztül érkeztek egyből a bálterembe. Már a legtöbben megérkeztek, amikor a kviddics csapat is megjelent. Nem bírták ki feltűnés nélkül. A szokásos lila mezükben hatszögalakzatban szálltak, középen pedig a fogójuk repült. Én csak a szememet forgattam, minden évben feltűnősködnek, és inkább belekortyoltam a pezsgőmbe.
Érdeklődve nézegettem, hátha idén szerencsém lesz, és a új évet valami jól kinéző férfi csókjával köszönthetem.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Mirabella Harpell - 2021. 01. 07. - 21:57:54
Szilveszer
2001. december 31.

 (https://i.pinimg.com/564x/f7/5e/3a/f75e3a11c9b7ce8fbf7f52ea28e2808c.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/ad/e3/54/ade354eb306203709140d4868d1bd0b3.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/c8/9a/4e/c89a4edc4d6527ddc7d2c68dee8435b3.jpg)



- Seprűvel akarok menni. Menjünk azzal, a kviddics csapat miatt is sokkal stílusosabb lenne - duzzogtam, és keresztbe fontam a kezeimet magam előtt, úgy  méregettem Garden Lodge  kandallójának tátongó, fekete száját. Hiába a szép, faragott keret, gyűlöletes egy hely, legalábbis nekem, aki egy óriási tűzben elvesztette a családját, a régi életét és mindenét. De a mostohatestvéremet nem hatotta meg az árva vagyok duma, idősebb is volt, meg elszántabb, és tahóbb is. Meg persze, mert csajozni akar a buliban. Tudom, hogy gazdag és rangos barátnőre hajt, és a mai erre jó alkalom.
- Nem repülünk, nincs is már idő rá. Skye légvonalban rohadt messze van, hopp hálózattal meg egy pár pilanat. Nem fogok miattad szívni. És amúgy is, a menetszél össze kuszálná a cuki frizurád - csúfolódott Dave félvállról, megborzolta a hajamat,  aztán  a tűzzel meg a hopp-poros dobozkával matatott. Dühösen fújtam, és nyelvet is öltöttem rá, de ő csak kinevetett.
- Jó lesz. Kaja, pia, zene, híres seprűlovasok. És csajok - tette hozzá kajánul. Inkább oda se néztem, mikor meggyújtotta az egyébként aprócska tüzet, tüntetőleg inkább a falat, meg a rajta lévő tükröt bámultam, benne a szokatlanul kiöltözött önmagammal.
- Nem érdekelnek azok a csajok - puffogtam, önkéntelenül is megnyomva az “azok” részt. Mert hát aki érdekel, az nem lesz ott úgysem.
A tükörbeli valakit méregetve megállapítottam, hogy Anna, mint egy igazi tündér-mostohaanya, igazán kitett magáért. Vett nekem egy csomó flancos sminket, drága alkalmi ruhát, puccos cipőt, még szép ékszert és parfümöt is. Egyszóval olyan volt most a tükörképem, amilyen én nem vagyok. És ez az egész mind nem kárpótolt a sok csalódásért sem, ami az arcomon, a csinos smink alatt azért ott volt. Anna bármit próbált megtanítani nekem, mindenhez ügyetlennek éreztem magam. Féltem aludni a korábbi rémálom  miatt. Szöszke elment Amerikába, Cartwrighték leléptek, nekem csak az maradt, hogy elkísérjem csapni a szelet valami balszerencsés aranyvérű csajnak. És ez a borzalmas utazás...
Zöld tűz festette színesre a falat, én meg nyeltem egyet. Ki tálalta ki ezt a hülyeséget, hogy színes tűzben utazgassanak a varázslók?
- Hát Dave, kösz az estét, egy élmény volt, boldog ú… - kezdtem hadarásba, és egy villámgyors hátraarccal  kereket is oldottam volna, de a lófarkas, szőke srác kuncogva megragadott a grabancomnál, és visszarántva belém fojtotta a szót.
- Chris kiakadna, ha passzolnál,  elvégre most őt képviseljük. Te akartál mindenbe beletanulni, ez is a Cartwright névvel jár… kicsi főnix - tette hozzá sokkal lebecsmérlőbben és gúnyosabban, mint a nevelő apánk szokta. Hiába kapálóztam erősen magához szorított, és befogta a számat.
- Skye-szigeti obszervatórium - rikantotta, aztán előre lökött. Szorosan összepréseltem szemem-szám, és jobb híján körömmel marva kapaszkodtam az aljas ál-fivér csuklójába. Csak azért nem haltam bele a félelembe, mert olyan dühös voltam rá. Amikor a tüzes-izzó pokoli pörgés véget ért, és én végre szabad lettem, ki se nyitottam a szemem,de máris menekülőre fogtam. Csak pár lépés után, háttal a szörnyű tűznek,  biztos távolban álltam meg.
- Cseszd meg, Dave, haza felé seprűvel megyek. Vagy úszom - dühöngtem remegve, próbáltam küzdeni a tűz látványától szokásosan rám törő rémképekkel. A mocsok kamu-testvér  meg, ahogy mindig, most is remekül szórakozott a nyomoromon. Hiába hazudja a nevelő apánknak, hogy nem féltékeny rám, tudom, hogy az.
- Viselkedj jól, maradj csöndben, és ne rágózz már folyton - porolta le a vállamról a hamut fesztelenül, mintha meg se hallotta volna a dühöngésemet, aztán kézen fogva húzni kezdett a mindenféle nagyon fontos ember felé. Amikor rám nézett, nem mulasztottam el szemtelenül és jó feltűnően fordítani egyet a számban lévő dolgon, ami amúgy nem rágó volt, hanem egy mandragóra levél. Ami már három napja ott volt. Kezdtem megszokni, és klassz, hogy eddig még nem nyeltem le.
Köszöngettünk Mrs. és Mr. Fawleynak, meg még jó néhány másik valakinek, de amint lehetett, én inkább kereket oldottam. A nagy ijedtségre innivalót kerestem, mert a tűz okozta poszttraumás rémképeket éppen a tüzesvíz oltotta el igazán. A bálterem hangulatos, színes kavalkádja kezdett feldobni, elkaptam egy pezsgőspoharat, és mivel az ökör iszik magában, csatlakoztam egy enyhén ismerős kinézetű lányhoz, aki szintén iszogatott.
- Szia! Nem ismerlek valahonnan? - kérdeztem derűsen és kissé gyanakodva. Tényleg ismerős volt, csak még nem esett le, honnan. Mondjuk fiatalnak tűnik, lehetne éppen, hogy a Roxfortban is láttam pár éve, csakhogy mégis az az érzésem támadt, máshol láttam korábban. De tovább lendültem efelett, egy égetőbb ügy miatt.
- És nem tudod, hol találom Fawley-ék lányát? Az idióta mostohatesóm a fejébe vette, hogy becserkészi, muszáj figyelmeztetnem szegény csajt - tettem hozzá bosszús, kínos sóhajjal.




Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 10. - 17:09:57
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

A vendégek szépen lassan megérkeztek. Egy ideig nekem kellett a kandalló mellett állnom, és fogadnom az érkezőket, de szerencsére anya hamar leváltott. Tudta, hogy nekem ez nem szórakozás, és megkímélt az egész estés bájolgástól. Nem mintha nem lett volna utána is folyamatosan műmosoly az arcomon. Jöttek férfiak, nők, a szüleim munkatársai, páran a Minisztériumból. Csodálkoztam, hogy Hopkirkék nem érkeztek még meg. Mondjuk nem volt szükségem egy újabb kínos beszélgetésre a nagy semmiről Melanie-val. Az annyira kínos volt, néha még mindig gyötörtek a rémálmok. Ilyen sokáig, ilyen hosszan a semmiről még soha nem sikerült beszélgetnem senkivel. És egyáltalán nem volt segítőkész az a csaj.
Odajött hozzám néhány srác is, a szüleim unszolására. Egyesek túl öregek, mások túl fiatalok voltak hozzám, aki meg korban jó lett volna, az pedig rettentő unalmas volt. Aztán befutott James bácsi, akinek végre őszintén tudtam örülni. Karácsonykor nem tudott hozzánk csatlakozni, ez az egy ünnep volt, amit a családjával és nem velünk töltött. De az ajándékokat elküldte nekünk. Imádtam a csillagos dísztalárt, amit tőle kaptam. Beszélgettünk pár szót, de végül befutott Teddy, és elcsábította az egyetlen értelmes beszélgetőpartnert a partin.
Egy pezsgőspohárral a kezemben indultam el a kandalló felé, hogy leváltsam anyát, amikor egy vöröshajú, törékeny lány és egy szőke hajú, jóképű srác jelentek meg a kandallóban. Éppen vitatkoztak valamin - szép belépő mondhatom -, úgyhogy én inkább tettem egy gyors kerülőt. Semmi kedvem nem volt pont náluk átvenni a stafétát.
Aztán a sors úgy hozta, hogy a vörös hajú lány talált meg engem. Ismerősnek tűnt már nekem is elsőre, de ő tette fel a kérdést.
-Nem tudom. - vontam meg a vállam - De te is ismerős vagy nekem. A Roxfortba jársz? Én tavalyelőtt végeztem. Hugrabugos voltam.
Amikor a Fawley-lányt kereste, csak elvigyorodtam és integettem neki, mintha húsz méterre lennénk és azt szeretném, hogy meglásson.
-Üdv, Serena Fawley vagyok. Azt hiszem, engem keresel. És merrefelé van az idióta mostohatesód? - vigyorogtam rá kíváncsian, mert az "idióta mostohatesó" tűnt az egyetlen jó partinak ma este. Vajon miért nem kedveli ez a lány.
Miután kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak, és amíg a vörös hajú lány válaszol a kérdéseimre, én az italospult felé vezetem. Útközben feltűnt, hogy olyan, mintha folyamatosan rágna valamit. Egy kicsit idegesítő volt, de elővettem a legjobb modoromat, mégsem üldöhettem el az egyik olyan embert, aki miatt talán nem fullad totális unalomba az estém.
-Pezsgőt kérsz vagy esetleg valami alkoholmentes italt? - Ahogy egy újabb pohár pezsgő után nyúltam, a ruhám ujja alól kilógott a Halloweeni álom-kaland utóhatásaként megmaradt heg, amit már kezdtem teljesen megszokni a kezemen, főleg, hogy egyre inkább halványodott. És mivel a Rend azóta nem jelentkezett, próbáltam csak egy rossz álomnak felfogni. Valami furcsa, kollektív, félelmetes álomnak.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Mirabella Harpell - 2021. 01. 13. - 22:07:26
Szilveszer
2001. december 31.

 (https://i.pinimg.com/564x/f7/5e/3a/f75e3a11c9b7ce8fbf7f52ea28e2808c.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/ad/e3/54/ade354eb306203709140d4868d1bd0b3.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/c8/9a/4e/c89a4edc4d6527ddc7d2c68dee8435b3.jpg)



-Nem tudom. De te is ismerős vagy nekem. A Roxfortba jársz? Én tavalyelőtt végeztem. Hugrabugos voltam.
Elgondolkodva bólogatok, hogy talán onnan - bár a Roxfort valahogy olyan, hogy a mai napig kerülnek elő évfolyamtársaim, de nem ritkán még háztársaim is, akik addig mintha ott se lettek volna. Nagy kastélyban sok ember elfér, ugye…
-Üdv, Serena Fawley vagyok. Azt hiszem, engem keresel. És merrefelé van az idióta mostohatesód? - mondja, én meg kínomban elröhögöm magam.
- Akkor ne keresd, mert még meglesz! De tényleg, egy seggfej, azt se  hidd el, ha csendben van. A csapat felé láttam eltűnni. Remélem mattra issza velük magát, én pedig kölcsönvehetem az egyik seprűt, és repülhetek egy jót hazáig - merengek a pajtizó kviddics-csapat felé lövellve egy furcsa, egyszerre vágyakozó és aggodalmas pillantást.
Az eddigi legjobb programnak valóban az tűnt, hogy kövessem Serenát az italokhoz. Észrevettem, hogy megint forgatgatom a számban a levelet, ezért gyorsan oldalra tereltem, ahol nincs útban, és nagyon próbáltam békén hagyni.
-Pezsgőt kérsz vagy esetleg valami alkoholmentes italt?
- Alkoholos alkoholt. Na jó, nem - kuncogom, aztán megrázom a fejemet. Elvégre, bár az előbb viccnek állítottam be, valóban az a terv körvonalazódott, hogy a kandallókon át semmiképp se hagyom el ezt a szigetet.
- Iszunk egy mimózát? Tudod, pezsgő meg narancslé. Ha szereted - teszem hozzá, és előkaptam a pálcámat, hogy összebűvöljem a választól függően az egy, vagy két koktélt. Nem mintha bonyolult volna a két folyadékot kézzel összeönteni, de rohadtul élveztem, hogy végre legálisan varázsolhatok az iskolán kívül.
A kezem két mozdulat között dermedt meg, a pohár nagy löttyenéssel koppant az asztalra, engem mindenképpen eláztatva egy kissé, és hirtelen csak remélni tudtam, hogy Serenára nem jutott.
- Jaj, ne haragudj… De nézd, nekem is van olyanom - mutattam fel a karomon a sebhely alig látható nyomát. Azért még megvolt. És most beugrott a hozzá társuló egy emlék is.
- Te is ott voltál, igaz? - ismerem fel Serenát, hiszen ő állt ott a fura rémálomban, mikor majdnem felborítottam azt az asztalt, amin az a kütyü volt.
- Azóta a szarság óta nem merek aludni… De ha már így összefutottunk… Mi volt az a szerkezet az asztalon? A pasi rámszólt, hogy ne törjem össze, pedig azt hittem, az csinálja az álmot, és az tart minket fogva - magyaráztam, aztán előbb húztam egyet a félig kiürült koktélból, csak aztán láttam neki, hogy a pálcámmal eltüntessem a kiömlött italfoltokat.



Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 17. - 19:26:05
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

Ez a lány nincs túl jó véleménnyel a testvéréről, az már egyszer biztos. - állapítom meg, miután a vörös hajú lány elmondja mindenfélének a srácot. Azt viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy vágyakozva pillantgat a kviddics csapat felé.
-Szeretnél velük találkozni? - kérdezem mosolyogva, mert tényleg nagyon szívesen bemutatnám nekik a lányt. - Játszol a házad csapatában? - érdeklődöm. - Engem Solomon Sager tanított meg repülni. - mutatok a megnevezett férfira. Solomon Sager a Pride of Portree jelenlegi edzője volt, de a maga idejében kiváló hajtó. Skóciában mindenki ismerte a nevét. Néhány évig még a skót nemzeti válogatottban is játszott. Nagyon büszke voltam rá, hogy tőle tanulhattam, habár nem voltam túl hálás tanonc. Egyszer próbálkoztam bekerülni a hugrabugos csapatba, de végül nem mentem át az első körös válogatón sem. Később aztán annyira nem is bántam, amikor láttam, mennyi edzése van a srácoknak.
Amikor az italpulthoz értünk, a lány eléggé otthonosan érezte magát, és néhány pálcaintéssel gyorsan kevert is egy koktélt magának és nekem is. Mosolyogva elfogadtam, és konstatáltam magamban, hogy biztosan elmúlt már tizenhét, ha a sulin kívül is varázsol.
Amikor az italért nyúltam, és a lány meglátta a kezemen a heget, feldöntötte a saját italát. Ezek szerint neki is ismerős volt, sőt neki is volt egy olyan sebhelye, amit gyorsan meg is mutatott nekem. Én gyorsan úgy helyezkedtem, hogy más ne lássa, még mindig nem szóltam a sebről a szüleimnek. Semmi értelme nem lett volna, csak ők is aggódtak volna.
-Igen, én is belecsöppentem abba a furcsa jelenésbe. Egyszerűen azóta sem tudok napirendre térni felette, viszont az egy kicsit megnyugtat, hogy azóta senki nem próbált megölni, vagy megbosszulni azt, hogy nem léptem be a Rendben. - Ezt már nagyon halkan mondom. Most már kezd nekem is reméleni a csajszi, ő volt az, aki le akarta dönteni az armilláris gömböt. Kérdésére el is magyarázom neki, hogy mi az:
-Az armilláris gömb az égbolt modellje. Biztos emlékszel, hogy mindenféle gyűrűk ölelték körbe a gömböt. Na azok az Egyenlítőnek, az ekliptikának, a horizontnak, a meridiánnak a különböző térítő- és sarkköröknek feleltek meg, segítségével a csillagok mozgását lehet megfigyelni, modellezni. Az ott lévő gömb egy különösen szép kidolgozású, aranyból készült darab volt. Legszívesebben lenyúltam volna tőlük. Annál a nőnél biztosan nincs jó helyen...
-Veled történt azóta bármi rossz? És a Roxfortban beszéltetek róla? Volt egypár iskolatársad is ott, nem? Például egy Sophie nevű lány, akivel később összefutottam, nem is olyan régen. Téged egyébként hogy hívnak? - kérdezem, mert a lánynak még nem volt alkalma bemutatkozni. Közben belekortyolok a italomban, és körbenézek a teremben. Egész sokan itt vannak már, a zenekar is elkezdett zenélni, de nagy kedvem nincs táncolni. Sokkal érdekesebbenk ígérkezik ez az este, ha ezzel a vörös hajú lánnyal töltöm. Talán ő többet tud, mint Elliot vagy Sophie...


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Mirabella Harpell - 2021. 01. 18. - 06:18:20
Szilveszer
2001. december 31.

 (https://i.pinimg.com/564x/f7/5e/3a/f75e3a11c9b7ce8fbf7f52ea28e2808c.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/ad/e3/54/ade354eb306203709140d4868d1bd0b3.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/c8/9a/4e/c89a4edc4d6527ddc7d2c68dee8435b3.jpg)



-Szeretnél velük találkozni?Játszol a házad csapatában? Engem Solomon Sager tanított meg repülni.
Az állam leesik a hírre és lehetőségre. Az iskolai csapat fogójaként egyébként is nagy lehetőség ez, de csak amúgy kviddics rajongóként is hálás lennék érte.
- Megtennéd? - ámulok el lelkesen. - Igen, nagyon szeretnék találkozni velük, én vagyok a most grifi fogója - magyarázom hadarva. Képességeimet mondjuk kevéssé szemlélteti, hogy később kiborítom a poharat, de ez betudható a korábbi vállamat ért sérülésnek. Meg alapból annak, hogy béna és szeleburdi tudok lenni, ha felzaklat valami. De eltökélem, hogy Sager előtt összeszedem magam.
- Nagyon szerencsés vagy. Biztos tanított egy csomó trükköt - irigykedem kedvesen, közben azon gondolkodom, hogy a roxfortos csapatok fényképein mégsem láttam ezt a lányt, de az is igaz, hogy van, akinek a tanulás fontosabb, és az állandó edzések tényleg sokat kivesznek az emberből.
-Igen, én is belecsöppentem abba a furcsa jelenésbe. Egyszerűen azóta sem tudok napirendre térni felette, viszont az egy kicsit megnyugtat, hogy azóta senki nem próbált megölni, vagy megbosszulni azt, hogy nem léptem be a Rendben.
Hallgatok bólogatva, mert teljesen egyetértek vele. Örülhetünk, hogy annak a fenyegetésnek azóta nincs következménye - bár kérdés, hogy ez azért van-e, mert üres szavak voltak, vagy azért, mert most vagyunk a vihar előtti csendben, amikor a susogó szél kicsit elhallgat, a természet levegőt vesz, aztán elszabadul a pokol. Serena alapos magyarázata legalább eltereli ezekről a dolgokról a figyelmemet, én pedig érdeklődve hallgatom, milyen értékes műszert nem tettem tönkre eszetlen berzerker módban.
- Az armilláris gömb az égbolt modellje. Biztos emlékszel, hogy mindenféle gyűrűk ölelték körbe a gömböt. Na azok az Egyenlítőnek, az ekliptikának, a horizontnak, a meridiánnak a különböző térítő- és sarkköröknek feleltek meg, segítségével a csillagok mozgását lehet megfigyelni, modellezni. Az ott lévő gömb egy különösen szép kidolgozású, aranyból készült darab volt. Legszívesebben lenyúltam volna tőlük. Annál a nőnél biztosan nincs jó helyen…
Bólogatok egyet értően, közben elkapom a maradék italt, és kortyolok belőle. Jót tett nekem az a rövid időszak, amikor visszafogtam az alkoholfogyasztást, és most jót tett, hogy jobban elengedtem, immár ésszel. Így nem zaklatott fel annyira az újra visszatérő téma, csak fásultan ingattam a fejemet a kérdések áradatára.
-Veled történt azóta bármi rossz? És a Roxfortban beszéltetek róla? Volt egypár iskolatársad is ott, nem? Például egy Sophie nevű lány, akivel később összefutottam, nem is olyan régen. Téged egyébként hogy hívnak?
- Elég sok iskolatárs volt ott, igen. De mindenki jól van tudtommal, Soph is. Semmi rossz nem történt, ha azt nem számítjuk, hogy annyira nem rajongok az álmokért emiatt - jegyzem meg fintorogva. Igazából mostanság Cartwright bigéjének az altató bájitalaival tudok csak aludni, mikor garantált az álomtalan álom. Jobb elkerülni azt a helyet, ha ott ilyesmik történhetnek az emberrel. Ha előbb elalszok, mint ahogy elfogyasztanám a főzetet, így is rémeket álmodok. A kialvatlanság még mindig jobb…
- Bocsánat, Mira Harpell vagyok - mutatkozom be, és mivel a kezemben éppen pohár van, kézfogás helyett csibészesen somolyogva koccintásra emelem.
- És azt most már tudom, hogy te pedig Serena - kuncogom kínosan. Eszembe is jut, hogy jobb lenne figyelni Davidre, mielőtt lesből ránktámad, de még mindig valahol a terem sarkában trécsel valami csajokkal. Amint látszik, ahogy megjelenik valahol, legalább hárman lecsapnak rá. Megforgatom a szemem, s inkább a Porpicik után pillantok.
- Szóval… Odamegyünk hozzájuk? - kérdezem vágyakozva, és már előre hálásan a Fawley lánynak azért, ha bemutat nekik. Persze tudom, hogy a hírességek, ha személyesen találkozunk, néha eloszlatják az őket övező csodálatot, de egyrészt vállalom ezt a kockázatot, másrészt ha tirpákok lesznek, lenyúlom valamelyikük seprűjét...



Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 18. - 18:15:00
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

Láttam a lányon, hogy fellelkesült a hírtől, hogy találkozhat igazi hús-vér kviddicsjátékosokkal. Nekem a csapattagok szinte a családom tagjainak számítottak. Annyira kevés varázsló élt a szigeten, hogy elég jól összetartottunk, az Obszervatórium jó gyülekezőhely volt. Annál is inkább, hogy ide csak varázslattal vagy repülve lehetett eljutni, muglik tényleg nem tudták betenni ide a lábukat.
-Uh... - vakartam meg a fejemet kínosan. - Mondjuk úgy, hogy nem én voltam a legtehetségesebb tanítványa. Repülni azért megtanultam, de kviddicsben csak amatőr szinten vagyok. Egyszer jelentkeztem a Hugrabug csapatába hajtónak, de nem válogattak be. Sol viszont jófej, kedveli az ifjú tehetségeket. - mosolyogtam rá bíztatóan.
Miután átbeszéltük, mi is történt a halloweeni álom-jelenésben, és elmeséltem mi is az az armilláris gömb, megtudom, hogy Mirának hívják a lányt. Szomorú voltam, hogy ennyire megviselte az egész jelenet, reméltem, hogy előbb utóbb túl fogja tenni magát, főleg, ha nem történik semmi komolyabb baja.
-Szóval... Odamegyünk hozzájuk? - kérdezte izgatottan reménykedve.
-Persze. - bólintottam, és Mirát a csapat felé terelgetve elindultunk a terem másik végébe, ahol a Pride of Portree csapatának tagjai éppen pár csinos lányt szédítettek. - Hé, srácok! - szóltam emeltebb hangon, amikor odaértünk, hogy felkeltsem a figyelmemet. Amikor odafordultak, szinte egyszerre elmosolyodtak.
-Serena! - szólalt meg az egyikük, Lars, akit Svédországból igazoltak három éve. - De jó újra látni. Milyen az egyetem?
Az Akadémiáról most semmi kedvem nem volt beszélni, nem is akartam elrontani a hangulatot, inkább Mirát toltam előre.
-Ismerjétek meg, Mirát. Ő most a Griffendél fogója.
-Hűűű! - ámultak, és már a vörös hajú lány köré is gyűltek, és elárasztották kérdésekkel. - Milyenek most a csapatok? Ki vezeti a bajnokságot? Hogy áll a Griffendél?
A legkíváncsibb Matt, a Portree fogója volt, gyorsan fel is világosítottam Mirát, miért:
-Matt is volt a Griffendél fogója, még Harry Potter és Charlie Weasley előtt.
Aztán háttérbe vonultam, hagytam Mira hadd beszélgessen a srácokkal. Én teljesen belemerültem a beszélgetésükbe, amíg egy kéz nem nehezedett a vállamra.
-Nahát, de csinos vagy ma, kislány. - mosolyogva fordultam hátra, amikor megismertem Solomon hangját. Boldogan megöleltem, őt sem láttam már több hónapja.
-Sol, engedd meg, hogy bemutassak neked valakit. Ő itt Mira, a Griffendél fogója. Imádja a kviddicset. - bíztatóan mosolyogtam Mirára, hogy övé a terep.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Mirabella Harpell - 2021. 01. 20. - 14:04:09
Szilveszer

2001. december 31.


 (https://i.pinimg.com/564x/f7/5e/3a/f75e3a11c9b7ce8fbf7f52ea28e2808c.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/ad/e3/54/ade354eb306203709140d4868d1bd0b3.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/c8/9a/4e/c89a4edc4d6527ddc7d2c68dee8435b3.jpg) 






-Uh... Mondjuk úgy, hogy nem én voltam a legtehetségesebb tanítványa. Repülni azért megtanultam, de kviddicsben csak amatőr szinten vagyok. Egyszer jelentkeztem a Hugrabug csapatába hajtónak, de nem válogattak be. Sol viszont jófej, kedveli az ifjú tehetségeket.

Megdobban  a szívem. Vajon tehetségnek számítok? Jól indultam a lovastorna múlttal, és hogy imádom a száguldás bármilyen formáját. De a most ősszel történtek, a vállamat ért sérülés némileg visszavetett, és ami rosszabb, el is bizonytalanított. Már így is három lehetséges jövőkép lebegett a szemem előtt, a negyedik pedig néha megkörnyékezett, és bosszantó-csábítón a fejem körül repkedett, pont mint egy csintalan aranycikesz. Ha nem nyúvadok ki a családomnak megfogadott kis bosszúhadjáratom alatt… És ha nem jönne be se az aurori, se az egyszarvú-etológusi pálya… Talán akkor több lenne nekem ez a sport puszta hobbinál. Híres lehetnék. De mi a hírnév? Szalmaláng csupán. Úgy döntöttem, ezeket a komoly gondolatokat ráérek majd az új évben elrendezni, és idén még inkább maradok lelkes rajongó.

Serena útmutatását követve odajutunk a csapathoz. Meg az őket körbecikázó gruppiszerűségekhez is. Hiába, aki nagymenő sportoló, az már majdnem olyan, mint a mugliknál a sztárénekesek. Lenyeltem a lámpalázam, még jó, hogy a házigazda olyan közvetlenül beszélt velük, így mégsem akadt rögtön a nyakamba a “rajongó” tábla.

-Ismerjétek meg, Mirát. Ő most a Griffendél fogója - bátorít Serena, én pedig szerény vigyorral intettem feléjük.

- Sziasztok! - biccentettem mellé, próbálva nem túllihegni az egészet. Magamban azt hajtogattam, hogy “Csak lazán, csak lazán…” 

-Hűűű! Milyenek most a csapatok? Ki vezeti a bajnokságot? Hogy áll a Griffendél?

Kapkodtam a fejem lelkesen mosolyogva, de úgy záporoztak a kérdések, mintha egyszerre vagy hét cikesz kerülgetett volna. Azért igyekeztem mindet megjegyezni, és mikor hagytak egy levegővételnyi szünetet, mindre válaszoltam is, egyenként mindig arra nézve, aki feltette a kérdést, így csinálva ebből egy vicces adok-kapokot.

- Erős most mind.  A Mardi vezet, rohadt sokkal. Harmadikok vagyunk, de vagy összeszedjük magunkat, és lehetünk még másodikok, vagy koalíciót ajánlunk valamelyik házzal, és akkor a Mardekárt is megelőzhetjük - viccelem el a nyilvánvaló vereséget. Bár még csak félévnél járunk, látszik, hogy a vörös-arany ház most sem különösebben esélyes a házkupára.

- Persze, ott a Szeszély, biztos tudjátok az újságból. A sok korlátozás miatt gyakorolni meg kivddicsre edzeni bonyolultabb, de ott a lehetőség, hogy egy vagy több griffendéles diák meggondolatlan vakmerőséggel megmentse a napot, és megint az utolsó pillanatban kaparintsa meg a kupát - magyarázom, persze poénból, aztán legyintek. - De persze ennek kisebb a valószínűsége, mint a ti iskolás éveitekben - teszem hozzá.

-Matt is volt a Griffendél fogója, még Harry Potter és Charlie Weasley előtt.

- Nahát! Majd megoszthatnál velem pár hasznos trükköt - vigyorgok rá huncutul, mert jó érzés, hogy valakivel egy híres kviddics csapatból van egy közös pontom. Ha kedvesen válaszol, később megkeresem, de most eléggé nagy a jövés-menés, és biztos nem is dolgozni jöttek. Nincs is idő most ilyesmibe mélyedni.

-Nahát, de csinos vagy ma, kislány - hallom a hátunk mögül egy idősebb férfi hangját, és kíváncsian forulok oda én is. Mivel Serena megöleli, ebből kitalálom, hogy az említett Sager lehet. 

-Sol, engedd meg, hogy bemutassak neked valakit. Ő itt Mira, a Griffendél fogója. Imádja a kviddicset.

- Nagyon örvendek, Mr. Sager - nyújtom a fickó felé a jobbomat. - Igazán lenyűgöző a munkássága, játékosként és edzőként is. Hogy van mindig? - kérdezem kedvesen, és figyelmesen hallgatom a választ. Azért csak foglalkoztat, vajon milyen lehet, ha valaki egy tipikusan inkább hobbi-sportot választ hivatásául. Milyen lehet ebben dolgozni, ekörül szervezni az életét… Ahhoz nagyon ügyesnek kell lenni. Hiszen a varázslópalánták még járni is alig tudnak, de seprű meg egy kvaffnak való labda mindenkinél elérhető. Erős mezőnyből kiemelkedni profi szintre pedig álomszerű.

A kedélyes beszélgetést az zavarja meg, hogy Solomon válla fölött megpillantom a tömeget vizslató Dave-t. Olyan a képe, mint a prédára leső oroszlánnak, hiába van szőke lófarka copfba fogva. Ebből arra következtetek, hogy vagy engem keres, vagy ma estére ágymelegítőt. Így aztán én és Serena is potenciális áldozatok lehetünk. 

- Na és melyikőtök lenne oly jó megmenteni engem egy seprűvel ma este? Elképzelhető, hogy azzal kell majd elszöknöm innen... - sóhajtom kínosan és esdeklőn vigyorogva. Közben egy fél lépéssel gyorsan bebújok az emberek sűrűjébe, amennyire tudok. Úgy tervezem, hogy megvárom az éjfélt, aztán oldok kereket. Nincs is már sok idő addig. Persze, elképzelhető, hogy nem kapok kölcsön, mert hát versenyseprűk, én  meg egy idegen kislány, de sebaj. Nekem elég látni, hol vannak, a többit megoldom engedéllyel vagy anélkül. Nem hazudtolom meg Cartwrightot, a nagy, titkos tolvajvezért… 

- Visszaküldeném bagolypostával - teszem hozzá, aztán akár kapok, akár nem, menekülőre fogom, mert Dave csak kiszúr minket, és céltudatosan -félénk igyekszik.

- Köszi  fiúk, szuperek  vagytok, nem is szeretnék zavarni tovább, boldog új évet előre is, gyere Serena,  mutasd meg nekem a többi, messzebbi csillagot is - teszem hozzá elbűvölő vigyorral, hízelgően felfele bökve az igazi égboltra,  közben elkapom egyik kezembe Serena kezét (és a másikba fogom a seprűt, ha kaptam). 

- Légyszi… még nem is jártam sose obszervatoriumban. Megmutatod nekem a kilátást, meg a teraszt? Még új év előtt - kérdezem lelkesen, meg se várva igazan a választ, és szelíden húzom magam után a házigazdát a tömegen át. Dave lemarad, én lassítok egy kicsit, illedelmesebb szintig.

- Bocsánat, gondoltam, megmentem magunkat a tesómtól… engem csak piszkálni szokott, minden más nőnemű lényt meg megpróbál… tudod…  elbűvölni - köhhintek  fintorogval. 

- Szóval ha van kedved megmutatni, tényleg szívesen megnézném a csillagokat, ha van itt terasz, vagy ilyesmi  - teszem hozzá,  és megállok, elengedem, hátha más terve van. Ki tudja…

- Persze, tudom, hogy jóképű,  ha akarod, bemutathatlak neki - mondom félig viccelve, de ezen a ponton az is eszembe jut, hogy míg ezek ketten elfoglalnák  egymást, én akkor is nyugodtan megléphetek közben a kapott vagy lopott legi járművön. Szóval csak Serena-n áll, mi legyen a tervem...

 



Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 21. - 20:12:28
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

Mira egyértelműen élvezte, hogy a fiúk figyelme rá terelődött. A kviddics csapat tagjai mind kedves, barátságos alakok voltak, nem féltettem tőlük a vörös hajú lányt. Valószínűleg szerény személyemnek is köszönhető volt, hogy a többi érdeklődő szépen lassan elsomfordált körülünk, és végül már csak ketten maradtunk a csapat bűvkörében. Én csak hallgattam, jó volt valami hírt hallani a roxforti bajnokságról. Sajnáltam, hogy megint a Mardekár vette át a vezető pozíciót, bár az sem volt jó, amikor a Griffendél volt folyamatosan a bajnok. Szerettem volna, ha legalább egyszer a Hugrabug nyer. Elgondolkodtam, mennyire komoly esélyünk volt abban az évben, amikor Diggory volt a fogónk, de aztán ott is balul sült el minden.
Végül Solomon szakított ki a merengésemből, őt is rögtön bemutattam Mirának. Egy kicsit elcsevegtek Mirával, de a lány hamar visszatalált a fiatalabb sportolókhoz. Én viszont beszéltem pár szót Sollal, és abban maradtunk, hogy másnap velük ebédelek.
Éppen a Portree őrzőjével beszélgettem, amikor meghallottam, hogy Mira egy seprűért kuncsorog. Tudtam, hogy a csapat a versenyseprűiktől sosem válna meg, úgyhogy kedvesen-viccesen átkaroltam Mira vállát, és a csapatra mosolyogtam.
-Ne aggódjatok, nem kell megválnotok szeretett Tűzvillámaitoktól. Mira, van itt néhány seprű az Obszervatóriumban, használhatod bármelyiket. Aztán majd visszajuttatod valahogy... Vagy találkozunk Roxmortsban, vagy beugrom érte a Roxfortba. Azért remélem nem gond, ha nem egy Tűzvillámon kell hazáig utaznod.
Végül Mira hirtelen hangulatot váltott, és el is akart tűnni a kviddicscsapat színe elől. Elkezdett a kijárat felé húzni. Először nem értettem, mi a célja - főleg, hogy össze-vissza hablatyolt a csillagokról és a kilátásról -, de aztán, amikor megláttam Dave-et a bátyját, rájöttem. Nem akart vele találkozni, és engem is ki akart menteni egy kínos beszélgetés alól. Őszintén hálás voltam neki. Habár úgy indultam neki az estének, hogy valakit csak összeszedhetek, de végül elment a kedvem az egésztől. Mirával sokkal viccesebb volt bújócskázni.
Hamar kiderült, hogy tényleg ez volt a titok nyitja. Ráadásul tényleg kíváncsi volt a teraszra is, úgyhogy megfogtam a kezét és elkezdtem felfelé húzni.
-Persze, megmutatom gyere. Semmi kedvem ma a hülye pasikhoz, úgyhogy kihagynám a bájcsevejt a bátyáddal.
Közben felérünk a távcsövekkel teli teraszra, elég hűvös van, mi pedig mindketten kis koktélruciban állunk a szilveszteri, skót hidegben. Előkapom a pálcámat, és először Mirára koppintok - őt rögtön átjárja a meleg -, majd magamra.
-Hasznos bűbáj. Melegen tart. Kiskoromban a szüleim mindig ezzel akadályozták meg, hogy megfázzak idefenn.
Felnézek az égre, nincs túl nagy szerencsénk, elég felhős az ég. Úgyhogy inkább újra intek a pálcámmal, és egy tálca pezsgőt és narancslevet varázsolok fel, és némi süteményt.
-Mire vagy kíváncsi? - kérdezem, majd belekortyolok a pezsgőmbe. Közben azon gondolkodom, hogy mikor változott meg a hangulatom. Délelőtt még határozottan arra gondoltam, hogy valakit fel kellene szedni. Most meg valaki máson jár az eszem, akivel fogalmam sincs, hányadán állunk, de semmiképp nem bántanám meg azzal, hogy egy másik férfival kezdek ki. Sóhajtva nézek a csillagtalan égre, hátha választ kapok tőle.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Mirabella Harpell - 2021. 01. 28. - 05:50:46
Szilveszer
2001. december 31.

 (https://i.pinimg.com/564x/f7/5e/3a/f75e3a11c9b7ce8fbf7f52ea28e2808c.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/ad/e3/54/ade354eb306203709140d4868d1bd0b3.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/c8/9a/4e/c89a4edc4d6527ddc7d2c68dee8435b3.jpg)


stars align (https://www.youtube.com/watch?v=55_bV4ORRFM&ab_channel=LindseyStirling)


Nagyon hálás voltam Serenának azért, hogy összehozott a fiúkkal, és az edzővel főleg, de csak bedobtam a kérdést. Tűzvillámok ide vagy oda, a beszélgetés kicsit befagyott, szerencsére a házigazda lány lazán mentette a helyzetet.
-Ne aggódjatok, nem kell megválnotok szeretett Tűzvillámaitoktól. Mira, van itt néhány seprű az Obszervatóriumban, használhatod bármelyiket. Aztán majd visszajuttatod valahogy... Vagy találkozunk Roxmortsban, vagy beugrom érte a Roxfortba. Azért remélem nem gond, ha nem egy Tűzvillámon kell hazáig utaznod.
- De jó, köszönöm - hálálkodtam még őszintén. - Visszaküldöm bagolypostán, vagy visszahozom a saját seprűmön. Nekem is Tűzvillámom van, a legjobb, de most vészhelyzet van egy kicsit, már egy csóri partfison is hazarepülnék - túrtam a hajamba zavart vigyorral, aztán menekülőre is fogtam, mikor közeledett a Dave-veszély.
-Persze, megmutatom gyere. Semmi kedvem ma a hülye pasikhoz, úgyhogy kihagynám a bájcsevejt a bátyáddal.
- Bölcs döntés - vágtam rá derűsen, nagyon helyeselve, aztán hamarosan már a csillagok alatt álltunk.
Serena varázsolt ránk valamit, én pedig még meg sem éreztem a hideget, az máris elmenekült a közelünkből.
-Hasznos bűbáj. Melegen tart. Kiskoromban a szüleim mindig ezzel akadályozták meg, hogy megfázzak idefenn.
- Tényleg az. Meleg, lángok nélkül; nagyon tetszik - bólintok. Annak, aki irtózik a tűztől, mint én, ez a bűbáj igazi felüdülés. Főleg a varázslók világában, ahol ragaszkodnak az olyan régmúlt, ódivatú és környezetszennyezően füstös dolgokhoz, mint a kandallók, meg gyertyák, meg fáklyák. Mondjuk a radiátoron nehezebb lenne utazni hopp vagy bármilyen porral, de remélem, már dolgozik valaki annak a varázslatnak a feltalálásán.
-Mire vagy kíváncsi?
Először a kilátással foglalkozom, a felhők mögül ki-kikandikáló holddal és bújócskázó csillagokkal, meg a sziget sötét árnyaival és a tenger állandóan mozgolódó hullámaival.
- Nem is tudom… - sóhajtottam, és én is a pezsgőmet kóstolgattam. Azért mégiscsak egy szigeten voltunk, fényszennyezés a bál miatt most nyilván volt, de hogy kijöttünk ide, és végtelen tenger meg végtelen ég vett minket körbe, elfogott a kicsiség érzése. - Milyen érzés volt itt felnőni? - kérdezem, majd figyelmesen hallgatom a választ. Fent is az ég, lent is annak a tükörképe a tenger hullámai között. Érdekes gyerekkor lehet mindig a csillagok között járni.
A beszélgetésünket hangos visszaszámlálás kezdi kísérni.
- Jé, mindjárt éjfél - kapom fel a fejem, és sietősen kotorászni kezdek a zsebemben.
- Te mit terveztél éjfélre? Én meg akartam csókolni valakit pontban éjfélkor, mert az olyan tökéletes pillanat lett volna egy első csókhoz, de nem úgy alakult, és az a valaki nagyon messze van most - magyarázom, és előhúzok a ruhámból egy metálkék zsebórát. Nem vettem észre, hogy a sötétben valaki mögénk lopakodott, én meg most az órácska gombjaival bajlódtam.
- Három… Kettő… Egy…
A vad éljenzés hangjai mellett itt fenn a tetőn két dolog történt. Én megállítottam az óra mutatóit, mikor mindahány épp a tizenkettesen pihent. Serenát pedig lesből lekapta Dave. Na ez nem tudom hogy érintette őt, de én a szememet forgattam.
- Csodás… Invito seprű! Serena, köszönöm, egy élmény volt a ma este. További jó mulatást - vigyorgok Dave-re, közben kinyújtott kezembe belesimul egy érkező seprű nyele. Nem egy Tűzvillám, valami szerényebb, de megteszi.
- Mi a Merlin szőrös, kék eres… - kezdi Dave, én meg a seprűnyélre pattanok. Megindul felém, de nem kap el, gyorsabb vagyok.
- Menekülj… - kacsintok tátogva Serena felé, aztán ő eldönti, elszalad-e, amíg Dave velem van elfoglalva, vagy sem. A srác megpróbál elkapni, de hát gyalog nem sok esélye van, húzok körülöttük egy kört, aztán kikerülöm Dave egy sunyi kis átkát, és gondolkodás nélkül kirepülök a tenger fölé. Most aztán én is kipróbálom, milyen, mikor felettem is a végtelen ég, alattam is a végtelen tenger. A zsebemben pedig van egy végtelen, éjféli pillanat, amivel nagy terveim vannak a közeljövőre nézve. Szuper volt Serenával Szilveszterezni, de ezt az egy, éjféli momentumot most mégis elloptam, és másnak tartogatom.
 

(Köszönöm a játékot! :) )


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 01. 28. - 20:30:43
Szilveszteri mulatság

2001. december 31.- 2002. január 1.

To: Mirabella Harpell

Ott álltunk kinn a téli hidegben, és nagyon jó érzés volt, hogy semmit nem érzünk belőle a kis koktélruháinkban. Vártam, hogy Mira feltegyen valami csillagászati kérdést, vagy szimplán csak egy csillagképet keressen, de egy teljesen más irányba terelte el a beszélgetést.
- Milyen érzés volt itt felnőni? - kérdezte.
Néhány másodpercig nem válaszoltam, de éppen csak annyi ideig, hogy Mira nehogy azt gondolja, olyat kérdezett, amire nem akarok válaszolni.
-Igazán... mesés. De tényleg. Itt volt apa és anya, akkor még nem ők vezették az Obszervatóriumot, így több idejük volt velem foglalkozni. És volt nagyjából tíz nagymamám és nagypapám. Anyáék a csillagászok új generációja, előttük jóval idősebbek dolgoztak itt. Ők tanítottak meg mindenre, amit most az asztronómiáról tudok. Amikor a Roxfortba mentem, nem is kellett volna csillagászat órára járnom, semmi újat nem tanultam. Itt viszont... nyaranta szinte minden estét itt töltöttünk a teraszon. Minden hullócsillag hulláskor itt ültem, és kívánságokat mormoltam. Mégis volt időnk kirándulni, világot látni is. Tényleg mindent megadtak nekem, amit csak tudtak. Viszont úgy nőttem fel, hogy én voltam itt az egyetlen gyerek. Furcsa volt, amikor belecsöppentem a Roxfort világába. Meg kellett tanulnom, milyen gyerekek között élni. De nem bántam meg, úgy tűnik, jól alakul az életem. Ha más nem, itt mindig lesz helyem.
Figyelem Mirát, hogy reagál a történetemre. Ha már mostohatestvére van, akkor nem alakulhatott neki olyan jól a gyerekkora, mint nekem. De azért reméltem, a nagyrésze boldogan telt.
Közben közeledett az éjfél, ahogy Mira felhívta rá a figyelmem.
-Én nem terveztem semmit éjfélre. Jó lett volna, ha itt van az a valaki, akit meg szeretnék csókolni, de nincs. Szóval ezt buktam. Úgyhogy inkább elfogadom, hogy a legjobban alakult az estém, itt fenn veled.
Ahogy beszéltem, Mira valamivel elkezdett matatni. Nem akartam megzavarni, nagyon koncentrált, hogy sikerüljön neki. Egy óra volt a kezében, úgy számolt vissza:
-Három... kettő... egy...
Boldog új évet! Akartam mondani, de egyszer csak valaki megpördített a tengelyem körül és megcsókolt. Teljesen ledöbbenve láttam, hogy Mira bátyja az. Én kapásból lekevertem neki egy pofont, közben Mira is akcióba lendült. Magához hívott egy seprűt, és elindult vele hazafelé.
Ez pont megfelelő alkalom volt a menekülésre. Erre Mira is felhívta a figyelmemet. Lesurrantam a teraszról, bezártam magam után az ajtót, hogy a srác ne tudjon utánam sietni, és gondolatban boldog új évet kívántam Mirának.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 07. 13. - 16:13:52
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


Kissé nehezen szedem magam össze, a hopp-hálózat kegyetelenül képes kibillenteni az egyensúlyomból, de azt hiszem szerencsésen megérkezek az Obszervatórium területére, ahova meghívtak.. kik is? Valami Hawleyk? Harleyk? Faleyk? rettenetes névmemóriával rendelkezem, valahogy az emberek nevei olyan megkülönbözhetetlennek tűnnek, pedig a gázóriások, a csillagok nevei annál bonyolultabbak, mert mindenféle betűk és számok. De abban van redszer, az emberek nevében niiincs. Random az egész, és ez kiakaszt. Mindegy, majd ha nevén kell hívni bárkit is, kikerülöm, és Ön lesz, vagy Te, vagy Önök. Hajj.
Kissé megszédülök, ahogy összesezdem magam a kandalló előtt, aminek az egyik következménye az, hogy meg kell támaszkodnom valamiben, de persze a kandalló környékét miért is szerelnék fel kapaszkodókkal? Szóval megbillenek, haogy a gyomrom szaltózik egyet, és oldalra dőlve kaparászik a kezem valami támpont után, ami nincs se fej, se váll, se test magasságban. Sikerül rádőlnöm egy kis dísz asztalra, de persze azon meg valami gyönyörű váza pihen. AMit nyilván leborítok a na szédelgés közepette, és hangos csattanással ripityára törik.
Óó, hát  jaj.
Zavartan  beletúrok a barna hajamba, és gyorsan kutatni kezdek a bükkfa pálcám után, ami persze nincs meg elsőre, így aztán természetesen lebukok, mert a Mr és Mrs... valakik akiknek nem jut eszembe a neve, megjelennek. ártatlanul vigyorgok rájuk, mintha csak egy gyerek lennék, akik rosszaságon kaptak, pedig lassan megütöm a harmadik ikszet is.
- Jól van, kedvesem? - ijed meg a nő, én pedig csak bólogatok. Már nem is tudom melyikük állítja helyre a törött vázát, a benne lévő kiömlött víz és virág is belekerül a helyére, mintha mi sem történt volna.
- Ó, persze, semmi bajom - magyarázom, egy kíbos mosoly kíséretében, aztán csak bemegyek velük a nappaliba, ami határozottan fényűző és olyan különlegesen szép hangulata van. Mit meg nem adhatott volna apa, és anya is, azért, hogy lássék ezt. Ehelyett meghaltak, és nekem meg jutott az idióta nagynéném, aki remélem lezuhant LA felé a repülővel. AMióta azon a bizonyos napon eltűnt az életemből, nem adott hírt magáról, én pedig ennek rendkívül örültem. Csak a szart hagyta maga után. Odabent egy nagyjából velem egy idős fiatal csaj is ücsörgött, így barátságosan odalépek hozzá, és kezet nyújtok felé.
- Hellóó, Maria vagyok, a szüleid meghívtak egy kis teázásra, ürölök, hogy találkoztunk. Menő hely, biztos izgalmas itt élni.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 07. 15. - 18:18:08
Otthon

(https://i.pinimg.com/564x/c1/4d/f7/c14df7afa3de48610086e890454fb03e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/af/94/68/af94682fb69ee035b9f44de14b9db042.jpg)

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Valójában fogalmam sincs, kit várunk, de azt tudom, hogy a szüleim nagyon izgatottak. Valami feltörekvő kis asztronómus volt a lány, és ódákat zengtek a tehetségéről. Legalább is a szüleim ezt tették. Én bezzeg nem voltam feltörekvő kis asztronómus, aki nagyon tehetséges... Na mindegy.
Szóval ott ültem az Obszervatórium nagy helyiségében, ahol a Hop-hálózaton érkező vendégeket szoktuk fogadni, és amíg a szüleim a kandalló mellett várták, hogy Maria megérkezzen, addig én az egyik közeli fotelban ültem, és a teámat kevergettem.
Nem mondom, hogy nem voltam izgatott. Nem mondom, hogy nem futott végig az agyamon ezer és egy lehetőség arra, hogy miként is alakulhat a kapcsolatunk. Gondoltam rá, hogy nagy barátságba kerülünk, mert hasonló az érdeklődési körünk és a korunk. De eszembe jutott az is, hogy mi van, ha egy beképzelt kis picsa lesz, akit csak az asztronómia és a sikerek érdekelnek. Na meg ott volt az a lehetőség is, hogy teljesen más beállítottságúak vagyunk, és semmi közünk nem lesz egymáshoz azon kívül, hogy alkalomadtán összefutunk egy-egy bálon vagy konferencián.
Mindenesetre nem vártam sok mindent. Ha túl sok mindent vártam, akkor úgyis csak a csalódás érhetett. Ezt bőven megtapasztaltam az elmúlt hetekben. Amikor a csalódásaimra gondoltam - amikre nem akartam, azért is voltam itt -, könny szökött a szemembe, és inkább felfelé pislogtam párat és vettem egy mély levegőt, hogy tovább tudjak lépni. Semmi szükségem nem volt arra, hogy ez a Maria kisírt szemekkel lásson.
És egyszer csak szó szerint berobban a nő. Össze is tör bemutatkozásképpen egy vázát, meglepetten nézem az akcióját. Anya rögtön a nőhöz ugrik, hogy segítsen neki, apa pedig gyorsan - jó házigazdához híven -, helyreállítja a vázát, nehogy a vendégünk rosszul érezze magát.
Vált néhány szót a szüleimmel, de rögtön kiszúr engem is, és hosszabban üdvözöl:
- Helló, Maria vagyok, a szüleid meghívtak egy kis teázásra, örölök, hogy találkoztunk. Menő hely, biztos izgalmas itt élni.
Huh, ez sok infó volt így egyszerre, de kezet rázok vele.
-Serena Fawley vagyok. - mutatkozom be. - Egy ideje már nem itt élek, de kiskoromban tényleg izgalmas volt. - mondom halvány mosollyal, amit nemcsak Mariának, hanem a szüleimnek is szánok. Hiszen tudják, mennyire szerettem itt élni kiskoromban.
-Remélem rendben volt az utazás. A Hop-hálózat errefelé nem mindig a legbiztosabb megoldás. Én jobban szeretek hoppanálni. - Ez egyúttal egy javaslat is a számára, hogy ha legközelebb jön, inkább válassza az utazásnak ezt a fajtáját. - Egyébként örülök, hogy megismerhetlek. A szüleimtől már sokat hallottam rólad. Biztos érdekes lehetett a mugliknak átadni azt a sok tudást, amit megszereztél. - Igazából fogalmam sincs, mennyire lehetett izgalmas muglikkal foglalkozni. Szerintem mondjuk nem igazán, de ki tudja, lehet, hogy egészen szórakoztató lehet. De én inkább maradok a kutatásomnál.
Közben anyáék behozzák a teát, én töltök először Mariának, majd magamnak, és hallgatom, amit a munkájáról mesél. Aztán apa szólal meg:
-Úgy hallottam, meghívták Önt professzornak a Roxfortba.
Ahha, szóval itt van a kutya elásva. Apát a nő roxforti munkája érdekli.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 07. 19. - 13:53:44
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


Kifejezetten izgatott ez a kis találkozó, annak ellenére is, hogy snekinek a nevére nem emlékeztem. bezzeg a címet megjegyezni egyszerű, de a nevek! Mindegy is, kellően megrökönyödöttséget keltve landolok. Nem vagyok ehhez a közlekedéshez hozzászokva, hiszen vonatoztam egész életemben, vagy taxiztam. A hoppanálás is kikészít a kandallók szintúgy, mint a zsupszkulcosk. Pedig kénytelen voltam ezeket is megszokni, amikor a családom tulajdonát próbáltam visszaszerezni. Egsézen váratlanul ért az, mennyi varázshazsnáló tartott igényt a mugli csillagászati kellékekre. De már mindet visszaszereuztem.
A Mrs. és Mr. Haley - azt hiszem? - aggódva fogadtak, bár látszott rajtuk a meghökkenés jele is. Hát tény, ami tény, látványos érkezés volt. Nem vagyok hozzászokva a varázscsaládokhoz, sőt a varázsláshoz sem, pedig egészen hasznosnak mondható tudással rendelkezem, hogy mondjuk ismerjék ott is a nevem. Évekig csak muglik között tanítottam, a planetáriumban. Elég éles váltás ez az obszervatórium a planetáriumhoz képest. Már-már kedztem elfelejteni milyen is a varázsláa, amikor hirtelen felindulásból megpályáztam az asztronómia állást  a Roxfortba.
Nagyban csodálkozó szemekkel kémlelem az obszervatórium lenyűgöző belsejét, ahogy leülünk lassan a nappaliba. Igyekszem nem bénázni, de így is megbotlom az egyik szőnyegben. Kegyetlenül rossz az egyensúly érzékem.
- Serena Fawley vagyok. Egy ideje már nem itt élek, de kiskoromban tényleg izgalmas volt - erre egyetértve bólogatok, de aztán, mintha csak egy radír lenne a fejemben, nem emlékszem a nevére. Ó bakker, miért nem az az emberek neve, hogy xy-odik gázóriás, vagy valammi hasonló?
- Remélem rendben volt az utazás. A Hop-hálózat errefelé nem mindig a legbiztosabb megoldás. Én jobban szeretek hoppanálni.
Lemondóan sóhajtok egyet, és legyintek is.
- Nekem se így se úgy nem tesz jót. Majd beveszek előtte valami B6-ot vagy valami... bájitalt - állok rá a varázsnyelvre, gondolom nem nagyon vannak képben mi is az a B6. vagy legalább is nem sok varázsló van otthon a pirulás gyógyszerekben.
Közben megjelennek a szülei is. Kicsit szívszorító volt így látni őket, mindannyian itt élnek, imádják valószínüleg az asztronómiát, és... és életben vannak. Mintha csak az én elcseszett életem szánalmas kivetülései lettek volna, hogy nézd, talán ez lehetett volna a te életed is. De persze annál jobb ember vagyok, minthogy irigykedjek.
- Egyébként örülök, hogy megismerhetlek. A szüleimtől már sokat hallottam rólad. Biztos érdekes lehetett a mugliknak átadni azt a sok tudást, amit megszereztél.
- Óóó, én is nagyon örülök, Elena - bólogatok. - Bocsi, szörnyű a névmemóriám, nem fogom tudni megjegyezni a neved - forgatom meg a szememet, miközben elveszek egy csésze teát, ami félig ki is löttyen.
- Izgalmas a mugli gyerekekkel való fogllakozás, talán túlságosan is hozzászoktam a mugli világhoz - vonom meg a vállamat. - És a legtöbb tudást ami nekem van, azt a szüleimnek köszönhetem. Apa például űrhajós volt, és az űrben dolgozott - sóhajtok fel.
- Úgy hallottam, meghívták Önt professzornak a Roxfortba - szólal meg megfontoltan az apuka mire bólogatok.
- Háát, azt hiszem.  mámrint igen, meghívtak - nevetek fel kínosan. - Nem olyan nagy dolog ez, mégsem találtam meg még a választ a sötét anyag kérdésére meg ilyenek. lehet csak én voltam az egyetlen jelentkező - mondom zavartan.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 07. 25. - 19:09:36
Otthon

(https://i.pinimg.com/564x/c1/4d/f7/c14df7afa3de48610086e890454fb03e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/af/94/68/af94682fb69ee035b9f44de14b9db042.jpg)

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

A nő látványos belépőjén mindenki gyorsan túltette magát. Nyilván nem ő az első, aki szó szerint orra bukott a kandallónkban, mégis, a legtöbb varázsló és boszorkány bőven hozzá volt szokva a Hop-porral való utazáshoz. De hogy a hoppanálás sem ment neki, ez felettébb furcsa volt. Akkor hogyan utazott? Mégsem mehetett mindenhova seprűvel.
Habár erre is volt már példa - például szilveszterkor, amikor Mira olyan hirtelen távozott. De ha mégcsak nem is seprűvel, akkor ezek szerint Maria főképp a mugli módon való közlekedést választhatta. Persze, biztosan jól működő rendszer az is, csak nagyon lassú.
Emlékszem még, mennyit utaztunk mindig a Roxfortba. Egy egész napunk ráment. Sosem értettem, miért nem lehetett Hop-porral megérkezni.
Azt meg főképp nem értettem, mi az a B6. Viszont a bájital említésére felcsillant a szemem.
-Ha hányinger ellen bájitalt keresel, mindenképpen olyat válassz, amiben borsmenta vagy ánizs található. Azok a leghatásosabbak. - Próbáltam kiműveltnek tűnni a témában, és az igazat megvallva tényleg a is voltam.
Aztán jófejnek próbálok tűnni, hogy megemlítem, hogy hallottam már róla.
- Óóó, én is nagyon örülök, Elena - válaszol, én pedig nehezen rejtem el a fintoromat a nevem eltévesztése hallatán. - Bocsi, szörnyű a névmemóriám, nem fogom tudni megjegyezni a neved. - mondja tovább, az arcomra pedig valami megmagyarázhatatlan kétkedés ül ki. De hát, nem olyan nehéz az. Legalább megpróbálhatná. Habár, biztosan nem vagyok elég érdekes ahhoz, hogy megjegyezze a nevemet.
Aztán apám veszi át a szót, látva, hogy én kínosan elhallgattam. Közben inkább a teámba szürcsölök, hogy ne kelljen semmit mondanom, inkább hallgatom őket.
Kiderül, hogy ő volt az egyetlen jelentkező az asztronómia állásra. Ha ezt tudtam volna... Habár engem biztosan nem vettek volna fel, még nem voltam elég képzett hozzá. A tanári állás betöltéséhez biztosan egyetemi végzettség kell... Mondjuk, így jobban belegondolva, hogy milyen varázslók és boszorkányok tanítottak minket a Roxfortban, lehet, hogy ez nem előfeltétel...
-Biztosan izgalmas lesz visszatérni a Roxfortba. - mondom. - Melyik házba jártál? - kérdezem kíváncsian. - Biztosan más lesz varázslógyerekeket tanítani a csillagászatra, mint a muglikat. - próbálok csevegni. - Mondjuk, jobban belegondolva, egyes varázslócsaládok gyerekei kevesebbet tudnak az asztronómiáról, mint a mugli gyerekek. Mindenesetre készülj fel, hogy a legtöbb diák nem fogja szívlelni az éjszakai óráidat. Emlékszem, az én évfolyamom tökre utált az éjszaka közepén órára járni.
Ezzel biztosan nagy kedved adtam Mariának, hogy elkezdje a tanítást. Apa vet is rám egy lesújtó pillantást, én viszont csak lazán megvonom a vállam. Ez az igazság. A legtöbb diáknak csak egy felesleges púp a hátán az asztronómia. Maria feladata lesz megszerettetni ezt a gyerekekkel.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 08. 03. - 15:54:08
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


A meghökkenést keltő produkcióm után egy kicsit mindeki észhz té, már amennyire lehet. Ez igazából rám vonatkozik, minden figyelmemet elvonja az obszervatórium belseje, és az, hogy rácsodaálkozzak mindenre ami ebben a térben van. Az ott például egy aranytávcső?  Vajon a holdfény, ha bevilágít mennyivel ragyogóbb itt, mint egy átlagos házban?
Iagzából annyira nem idegen tőlem az aranyvérűek közege, jártas vagyok náluk abban, hogyan lobakodjak be hozzájuk és vásároljam vissza vagy lopjam vissza azt, ami engem illet. Meglepő, hogy pont tőlük nem kellett semmi olyan dolgok visszaszereznem, ami a családomé volt, pedig elég jó áron árulták a piacokon és nem csak a feketén, hanem a normálisban is. Annak az aranyvérű halálfalónak szinte palotája volt. El kellett volna hoznom a szakállfésűjét is, a francba. Neki úgyis mindegy lenne, mert meghalt. használhattam volna simán fésűnek, mint Ariell a villát.
Belegondolni is fárasztó, emnynire leszívott az a pár év, amikor a családi örökségem után rohangáltam. Talán egy kicsit bele is őrültem, talán egy kicsit elvette a józan eszemet, hogy olyan mélyre is képes voltam lesüllyedni, hogy majdnem eladtam a testem apámasztronauta ruhájáért. De egyszerűen nem hagyhattam, hogy az életük munkája,a  lenyomatuk csak így a semmivé foszlódjon, csak azért, mert egy alkoholista drogdíler nagynéném úgy gondolta ezzel rendezni tudja az adósságát. Remélem ő is meghalt valahol. Nincs rá szükségem, hogy újra felbukkanjon az életemben és mindent ismét tönkre tegyen úgy, mint évekkel ezelőtt.
-Ha hányinger ellen bájitalt keresel, mindenképpen olyat válassz, amiben borsmenta vagy ánizs található. Azok a leghatásosabbak.
- Ez egy nagyon jó ötlet, Heléna - bólogatok. Kicsit talán feszengenem kéne, vagy tiszteletteljesebben kéne viselkednem? nem igazáb érzem a komoly ráncokat a homlokán és a pislogását. Vagy az is lehet, hogy megint rosszul mondtam a nevét? Egsézen biztos, hogy sértés egy aranyvérűt rosszul hívni. De ha egyszerűen nem megy. Kopernikuszt is rendszeresen Hopernikusznak hívtam, rendkívül nehéz volt megtanulni a híresebb tudósok nevét, és általában ha róluk tartok órát van puska a kezemre írva. Azt hiszem nem gondoltam át teljesen a tanítást. Ha a gyerekeket csillagokról és ködóriásokról nevezem meg, vajon mennyi a valószínűsége, hogy behivat Galagonya professzor az irodájába? Nos, lehet kipróbálom és kiderül.
-Biztosan izgalmas lesz visszatérni a Roxfortba. Melyik házba jártál?
- Szerintem is, valószínüleg ott is mindenben el fogok esni és csúszni, mint kés a vajon. De mi sem motiválóbb annál, hogy a jövő diákjainak adjuk át a tudást, nem? - kérdezem szórakozottan, bár magam sem vagyok erről teljesen meggyőzve, hogy én vagyok a legideálisabb tanárjelölt. - A Hollóhátba jártam, és te? - kíváncsiskodom én is, miközben magamhoz veszek egy csicsás teás csészét is beleiszom a teába. vajon Jóslástanon mit jelentene az, hogy a csészén ateafű golymók alakú?
- Biztosan más lesz varázslógyerekeket tanítani a csillagászatra, mint a muglikat. Mondjuk, jobban belegondolva, egyes varázslócsaládok gyerekei kevesebbet tudnak az asztronómiáról, mint a mugli gyerekek. Mindenesetre készülj fel, hogy a legtöbb diák nem fogja szívlelni az éjszakai óráidat. Emlékszem, az én évfolyamom tökre utált az éjszaka közepén órára járni.
feltűnik azért nekem, hogy nincs igazán jó passzban, lehet sikerült felidegesítenem azzal, hogy állandóan máshogy hívom. A macskám nevét is azért jegyzem meg, mert neki is egy csillagképről adtam a nevét.
- Egészen biztos - bólogatok elgondolkozva. - Ó, tényleg? - vonom fel a szemöldökömet.Ez már határozottan az agresszív viselkedés jele, nem? Minden esetre inkább csak elengedem ezt a kis epés megjegyzést. - Lehet ezért is van kevesebb tudományos munkád? -kérdezem felvont szemöldökkel, mire a szülők megköszörülik a nyelvüket. Vagy nem engedem el. Sajnos Tina mellett megtanultam megvédeni magam, és azt, amit szeretek. - De ne aggódj, biztosan be tudod hozni a lemaradást. Az erőltetett bájcsevej helyett pedig inkább folytathatnánk tudományosabban a kis beszélgetésünket, ha persze neked is megfelel. Szóval szívesen örülnék, ha körbevezetnél
Pislogok rá ártatlanul.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 08. 08. - 16:22:23
Otthon

(https://i.pinimg.com/564x/c1/4d/f7/c14df7afa3de48610086e890454fb03e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/af/94/68/af94682fb69ee035b9f44de14b9db042.jpg)

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Amikor Helénaként nevezett, kezdtem begurulni. Most tényleg olyan baromi nehéz valakinek a nevét megjegyezni. Én sem hívom őt Mariannak vagy Páriának. Az bosszantott leginkább, hogy nem tudtam eldönteni, hogy csak szórakozik velem, vagy tényleg ennyi béna, hogy nem bír neveket megjegyezni.
Mindegy, túl kellett tennem magam rajta, legalább a szüleim kedvéért. Hiszen ők hívták ide a nőt, ők szerettek volna találkozni vele. De mivel Maria eléggé felém közeledett kezdtem azt hinni, hogy ez valami felvidító akció a szüleim részéről.
Ők persze örültek, hogy véget ért a kapcsolatom a nálam jóval idősebb, gyermekes apukával, akiről furcsa dolgokat hallottak, én viszont még mindig búskomorságban szenvedtem. Ehhez jött még ez a csaj, a névmemória gondjaival. Hát, kedves szüleim, ezzel baromira nem lettem kisegítve.
-Én hugrabugos voltam, mint a családunk többi tagja. Édesanyám a Smith család leszármazottja, akik egészen Hugrabug Helgáig vissza tudják vezetni a családfájukat.
Jajj, istenem! Miért kell ennyire kiállhatatlanul aranyvérűnek lennem. Nem lenne szabad azért bunkónak lennem valakivel, mert rossz passzban ismer meg. Úgyhogy gyorsan megpróbáltam szépíteni a helyzetet:
-De persze ennek semmi köze nincs ahhoz, ki milyen boszorkány vagy varázsló. Nem is tudom, miért mondtam...
Aztán persze nem állom meg, csak beszólok neki a sulival kapcsolatban is. A szüleim szerintem csak kapkodják a fejüket közöttünk, és nem is értik, hogy ez a két fruska, miért nem jön ki egymással.
-Az erőltetett bájcsevej helyett pedig inkább folytathatnánk tudományosabban a kis beszélgetésünket, ha persze neked is megfelel. Szóval szívesen örülnék, ha körbevezetnél. - mondja, én meg a számat összeszorítva bólintok. Inkább nem válaszolok a tudományos munkámmal kapcsolatos beszólására, azt későbbre tartogatom.
-Igen, persze, menjünk körbe. Addig anya és apa elkészítheti az asztalt a vacsorához.
Felállok a helyemről, és elindulok az egyik hosszú folyosón, ami az obszervatórium irodái felé vezet.
-Az előbb a fogadóteremben voltunk. Itt szoktuk tartani alkalomadtán a bálokat, partikat. Évente kétszer-háromszor van ilyen esemény. Most, hogy anyáék megismertek, biztosan téged is meg fognak hívni. Ezen a folyosón vannak az asztronómusok szobái. Anyáékkal együtt tizenketten vannak. Most már mindenki inkább a vacsorához készül, azért nincsenek itt. De mindenesetre ezen a folyosón sok kutatás zajlik. A folyosó végén van a tárgyalóterem. - mutatok felé, és arra is vezetem Mariát. Akármennyire nem szimpatikus ez a nő, a termet mindenképpen látnia kell. Szakmailag is igazi csoda.
A tárgyalóterem teteje egy égboltot mintáz, a csillagképek vannak felrajzolva, és mindegyik úgy néz ki, úgy áll, ahogy éppen állnia kell. Éppen ezért gyakran van az, hogy egy-egy megbeszélés alatt a csillagászok figyelme elkalandozik. Egész vicces helyzetek tudnak kialakulni.
Rápillantok Mariára, mennyire nyűgözi le a mesterm, majd elmesélem neki az egyik vicces sztorit:
-Képzeld, egyszer Bowser professzort annyira lenyűgözte az Oroszlán csillagkép és a Szaturnusz együttállása, hogy egy egész órán át a plafont nézte. Utána medimágust kellett hívni hozzá, mert beállt a nyaka. Szegénynek egy hétig kenegetnie kellett, mire rendbe jött. Szóval vigyázni kell rá. Mindenesetre egész jó cikk jelent meg a eset tanulságaként az Asztronómiai Szemlében.
Ha maradna még, akkor hagyom, hogy nézelődjön, aztán a tárgyalóból egy másik ajtón át átvezetem egy olyan szobába, ahol éggömbök és földgömbök állnak. Ez is lenyűgöző lehet egy olyan mágus számára, aki nem járt még ilyen nagy obszervatóriumban.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 08. 18. - 19:17:51
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


Kezdett nagyon furcsa hangulat uralkodni a helyiségben, amiben nem voltam biztos, hogy én okoztam, vagy a közelemben ülő csaj eresztgette magából a negatív energiáit. Hát rendben, nem mindenkinek van jó napja, de nem értem, hogy egy névtévesztésen miért húzza fel magát ennyire valaki. Engem akár hívhattak volna Ferdinándnak is, nem számított. Sokkal hazsnosabb és értelmesebb dolgokhoz kellene ennyire ragaszkodnunk, mint a névhez. Például megőrizni a szívünkban amit ránk hagytak. mindegy is, az egész értékrendünk, úgy tűnik más. És ez egyre jobban kezdett kiüttközni, ahogy haladunk előre a bezsélgetésban.
-Én hugrabugos voltam, mint a családunk többi tagja. Édesanyám a Smith család leszármazottja, akik egészen Hugrabug Helgáig vissza tudják vezetni a családfájukat. - Már éppen készülnék visszavágni valami nem túl kedveset. De szerencsére a Heléna megmenti a szituációt, ami valljuk be jelenleg mind a négyünknek jó. Már készültem egy frappáns visszavágóra pedig, eeeej. - De persze ennek semmi köze nincs ahhoz, ki milyen boszorkány vagy varázsló. Nem is tudom, miért mondtam...
- Örülj, hogy vannak gyökereid, amit nem vettek el tőled - rántom meg a vállamat kissé keserűen, aztán inkább terelem is a témát, meg magunkat a lényegre. Abbahagyjuk a bájcsevejt és tereltem magunkat a szakmai részre, az amúgy is mindennél jobban érdekelt.
Figyelmesen hallgatom a navigálás, legalább nem fordulunk át személyeskedéstbe, mert végül is mind a ketten tudós emberek vagyunk, a szakmánk a szenvedélyünk, mint minden egyes kutatónak, szóval nyílt érdeklődéssel hallagtom, és közben mindenre nagy szemekkel rácsodálkozok. Azért sajnálom, hogy nem mehettem el a szüleim munkahelyére, mert túl kicsi voltam hozzá. Pedig mennyi minden menő dolgot láthattam volna akkor is. Meglehetősen fantasztikus élmény lehet itt élni, kelni feküdni ott ahol kiteljesedhet az ember.
- Mondd, csak, te mit kutatsz? - kérdezem közben, és inkább nem mondom ki a nevét, még a végén képes és megtép, vagy csak kitilt innen. Sose lehet tudni, au ideges nők kiszámíthatatlanok és szélsőségesek. Ezt magamról is tudom.
- Képzeld, egyszer Bowser professzort annyira lenyűgözte az Oroszlán csillagkép és a Szaturnusz együttállása, hogy egy egész órán át a plafont nézte. Utána medimágust kellett hívni hozzá, mert beállt a nyaka. Szegénynek egy hétig kenegetnie kellett, mire rendbe jött. Szóval vigyázni kell rá. Mindenesetre egész jó cikk jelent meg a eset tanulságaként az Asztronómiai Szemlében.
Erre muszáj hangosan felröhögnöm. Ismertem Bowser professzor munkásságát, de most már szerintem képtelen leszek komolyan venni a tudományos cikkeit.
- Ó, én meg egy görög asztrológusról hallottam, aki minden éjjel a csillagokat bámulva sétált, míg nem bele esett egy kútba, és kificamodott a lába - jegyeztem meg még vigyorogva. Hiába, na a tudumányért néha szó szerint a nyakunkat törjük.
A másik szobában ég- és földgömbök álltak, különféle galaxisokat és csillag meg naprendszereket ábrázolva, én pedig gyermeki kíváncsisággal bökdöstem őket meg. Teljesen lenyűgözött az egész, és el is felejtettem a kisebb, kezdeti kellemetlenségeket annak ellenére, hogy továbbra sem nevezhettük egymást öribariknak.
- Wow, ez lenyűgöző - dörmögöm, aztán valami hatalmas nagy csattanás szűrődik be kintről, mire összerezzenve leverek egy gömböt. Vagy kettőt. A hangok alapján többet, mint kettőt.  - Na hoppsz


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 08. 23. - 20:28:13
Otthon

(https://i.pinimg.com/564x/c1/4d/f7/c14df7afa3de48610086e890454fb03e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/af/94/68/af94682fb69ee035b9f44de14b9db042.jpg)

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Amíg az egyik teremből a másikba sétálhatunk azon gondolkodom, hogy lehet, hogy az aranyvérűs beszólásommal megbántottam Mariát. Mintha arra utalt volna, hogy az ő szülei, felmenői már nem élnének, de legalább is valami történt velük. Egy pillanatra megsajnáltam a lányt, hiszen család nélkül nem teljes az élet. Igaz, hogy a szüleim néha elviselhetetlenek voltak, és kínosak, na meg persze néha rám akartak erőltetni dolgokat, de alapvetően csak a javamat akarták, és az én jobb életemért harcoltak. Emellett pedig mindig volt valaki, akihez fordulhattam, ha gondom-bajom volt, sosem voltam igazán egyedül, még ha fizikailag egyedül is voltam. De ott volt a lehetőség, hogy egy pálcaintéssel ott teremjek náluk, és velük lehessek.
Ha ez Mariának nem adatott meg, akkor tényleg sajnáltam, mert ennek alapvetőnek kellett lennie az életben. Elhatároztam, hogy elengedem ezt a név dolgot, talán egy idő után még vicces is lesz, de emiatt nem szabadott haragudnom rá. Innentől kezdve rendesebb voltam vele, talán ezért is meséltem el Bowser professzor történetét. Cserébe ő meg elmesélte a pórul járt görög asztronómust, akiről meg én nem hallottam.
-Ezek az asztronómusok már csak ilyenek. - nevettem. - Remélem, mi nem leszünk ilyen holdkórosak. Mert ezek az öregek szó szerint HOLD-kórosak. - Nagyon béna szóvicc volt, de Mariára pillantottam, hogy neki tetszett-e.
Utána az ég- és földgömbök szobájába értünk. Mariát ez a szoba talán még jobban lenyűgözte, mint az első. Tényleg bámulatos gyűjtemény volt. Büszkék voltunk rá. Mindenki beletette a magáét.
-Nézd, ezt az éggömböt én hoztam Oroszországból. - A világ körüli utamből Oroszország nyűgözött le a legjobban. Jó volt ott lenni, egy csomó mindent megtanultam, és szereztem egy nagyon jó barátot. Mikhaillal azóta is tartottuk a kapcsolatot, rendszeres bagoly-levél váltásban voltunk.
A merengésemből nagy csörömpölés szakított ki. Aggódva fordultam a hangok felé, és pontosan azt láttam, amit vártam. Maria lelökött egy földgömböt, majd egy éggömböt.
-Állj! - kiáltottam rá, mielőtt nagyobb bajt okoz. - Maradj ott, ahol vagy. - szóltam rá, hiszen a lába alatt mindenhol a gömbök maradványai voltak.
Közelebb mentem, hogy gyorsan visszavarázsoljam őket, de közben nyílt az ajtó. Azt hittem, hogy anyáék jöttek utánunk, és követték az zajt, de egy sötétbarna, kócos haj jelent meg az ajtóban, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Teddy, gyorsan gyere be, és csukd be az ajtót. - mondtam az öcsémnek, aki azonnal teljesítette is a kérésem.
-Azta, anyáék ki lesznek akadva. Párbajoztatok, vagy mi?
-Mi? - rögtön leesett, hogy Teddy eddig követett minket, hallgatózott, kíváncsiskodott. - Dehogy! Inkább figyelj, anyáék nehogy jöjjenek.
Én meg gyorsan elhadartam egypár Reparot, és a föld- és éggömbök újra régi fényükben tündököltek. Aztán Teddy megfogta Maria kezét, és elhúzta onnan.
-Gyere inkább odébb. Pont apa egyik kedvencét törted össze. Ez egy ősi egyiptomi földgömb volt. Apa az egyik akadémiai terepgyakorlatáról hozta haza.
Teddy teljesen közvetlen volt az ismeretlen nő felé. Én megköszörültem a torkom, hogy legalább engedje meg, hogy bemutassam:
-Maria, ő itt az öcsém, Teddy. - Kíváncsi voltam, hogy az ő nevét meg fogja-e tudni jegyezni. - Teddy, ő Maria. Rendesen viselkedj, mert ő lesz jövőre az asztronómia tanárnőd.
-Á, komolyan? - nézett Mariára csillogó szemmel. - Remélem jobb leszel, mint az az előző fickó. Nála mindent jobban tudtam. - Nevetve kócoltam össze a kissrác haját még jobban.
-Azért adj esélyt Fitzgerald professzornak szeptemberben.
Mosolyogva néztem Mariára. Kíváncsi voltam, hogyan viszonyul egy gyerekhez. Mégis csak velük fog foglalkozni. És Teddy egy teljesen jól kezelhető gyerek volt. Ha vele nem jön ki, akkor tényleg nehéz dolga lesz. De Teddyvel mindenki ki szokott jönni...


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 08. 31. - 21:02:08
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


-Ezek az asztronómusok már csak ilyenek. Remélem, mi nem leszünk ilyen holdkórosak. Mert ezek az öregek szó szerint HOLD-kórosak - erre én is felkuncogok. Igen, rajtuk azt hiszem semmi sem segítene. Azért remélem én nem leszek ennyire őrült. Tudom, hogy kicsit az vagyok.
Kicsit oldottab lesz a helyzet közem és Serena között. AMi azért valljuk be egy fokkal jobb is, úgy, hogy nem egymás legyilkolásának gondolatával mászkáljuk be az Obszervatóriumot. Vagy lehet, hogy ez egyedül az én gondolatom, ha utálok valakit? Pedig iagzából snekit sme öltem meg közvetlenül, maximum az a halálfaló ipse purcant ki, amikor elesett. Ettől még most is megborzongok, mert így is felelősnek érzem magam. Nem vagyok lelkileg felkészülve arra, hogy mások életéért így feleljek. Sőt, szerintem sosem leszek. Nem mintha bárkire is pálcát rántanék, az egyetlen ember, akinek tényleg örülnék a halálhírének, az Tina lenne. remélem tényleg meghalt. Nem sok szükségem lenne arra, hogy egyszer csak felbukkanjon és megkeserítse az életemet újra.
-Nézd, ezt az éggömböt én hoztam Oroszországból.
- Azta, ez nagyon király. Az én családomnak is van egy kisebb gyűjteménye -  amit az idióta apám nővére eladott amíg a Roxfortbamn tanultam, és szexszel meg verejtékkel tudtam cskq visszaszerezni őket, de ez részletkérdés. - Bár apa teleszkóbjából hiányzik pár darab - sóhajtom.
Annyira leköt a csodálatuk, hogy össze is török párat. Nem kéne megijednem, hiszen varázslattal szinte mindent meg lehet oldani, de általában folyton leblokkolok, hogy oké, akkor most midndent totálkárossá teszek. De szerencse, hogy mégis létezik mágia, és az én felyemen nem lóg egy halom adósság azért, mert a cuccokat állandóan, lépten-nyomon összetöröm. Legutóbb az egyik könyvesboltban okoztam egy kisebb felfordulást, az Abszol úton, amikor össue akartam állítani a tankönyv listát. Kellemetlen volt, úgy éreztem magam, mint egy rossz gyerek, akit rosszaságon kapnak, és még el is felejtettem, hogy boszorkány vagyok és amúgy varázsolni is tudok. De így jár az, aki évekig muglik között van, kiesik  avilág forgásából.
Ahogy Serena rámparancsol meg sem mozdulok, csak vérok, arra, hogy lenyessék a fejem, esetleg leordítsanak, de e helyett besurran az öccse, és bájosan váltanak egymással egy pár szót.
-Gyere inkább odébb. Pont apa egyik kedvencét törted össze. Ez egy ősi egyiptomi földgömb volt. Apa az egyik akadémiai terepgyakorlatáról hozta haza - fecsegi a fiú, mire én komoly arccal bólogatok, hátha úgy nem ül ki a csibészi mosoly az arcomra.
- Hűha nem semmi agyad lehet, ha egy tanárt is leköröztél. Azt hiszem vetélytársara akadtam - kacsintok rá, és miközben minden visszavarázsolódik a helyére, ki is tudunk menni. - majd felkérlek tanítani - vigyorodom el. Közben ahogy kiérünk az ajtón felbukkannak Serena és Teddy szülei is, kissé idegesen, hogy mégis mi is lehetett az a nagy csattanás.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2021. 09. 07. - 18:42:15
Otthon

(https://i.pinimg.com/564x/c1/4d/f7/c14df7afa3de48610086e890454fb03e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/af/94/68/af94682fb69ee035b9f44de14b9db042.jpg)

2002. július 27.

To: Maria Fitzgerald

Úgy gondoltam, hogy Teddy a nap megmentője. Néha jól jött egy kicsi öcsi, aki helyrehozza a dolgokat. Teddy laza volt, kedves, és még vicces is, igazi hugrabugos. Rögtön levette a lábáról Mariát. Mondjuk az asztronómiától sosem féltettem, egyikünk sem gondolta volna, hogy egy Fawleynak valaha gondja lehet a csillagászattal.
Kíváncsi lettem volna, hogy Maria mennyire fogja bírni Teddy nyüzsgését majd a Roxfortban, de erre még várnom kellett pár hetet.
Mindenesetre gyorsan helyre állítottam mindent a gömb-teremben, és mire anyáék felbukkantak, addigra már minden a régi volt.
Mindhárman ártatlan vigyorral néztünk rájuk, és próbáltuk nem elkapni egymás pillantását, nehogy kibuggyanjon belőlünk a nevetés.
-Minden rendben, menjetek vissza, készítsétek elő a vacsorát.
-Lassan elkészülünk. - mondta anya, de közben óvatosan a hátam mögé tekintett, az ég- és földgömbökre.
-Teddy! Te mit keresel itt? Mondtam, hogy maradj a szobádban. - szólalt meg ekkor apa, és jó érzékkel terelte el a figyelmet egy esetleges kérdezősködésről.
-Én csak... - próbált valami jó kifogást találni.
-Úgy gondoltam, szerzek neki pár jó pontot a tanárnőnél. - néztem Mariára. - Idehívtam, hogy meséljen az éggömbökről. Azt hiszem, Teddy sikeresen lenyűgözte Mariát. - húztam magamhoz az öcsémet. Mindig ezt csináltuk. Bevédtük egymást, amikor kellett. Már egészen kis korunk óta véd- és dacszövetséget alkottunk a szüleinkkel szemben. Ők ezt nem bánták, örültek, hogy igazán jó testvérek voltunk. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem tudtunk egyszerre járni a Roxfortba. Akkor igazán megmutathattuk volna, mennyire jóban vagyunk. Ott tényleg csak egymásra számíthattunk volna.
-Mi lenne, ha Teddy is velünk vacsorázna? - kérdeztem óvatosan, és Mariára pillantottam, őt mennyire zavarná. Végül is mégis csak ő volt a vendég, neki kellett eldöntenie.
Végül elindultunk vissza az étkező felé, ahonnan már kellemes illatok szállingóztak felénk. Útközben viszont úgy rendeztem, hogy Maria és én lemaradjunk egy kicsit.
-Figyelj, ha nem bánod, szívesen ránézek apukád teleszkópjára. Talán meg tudom javítani. A keresztapámnak van egy csillagászati boltja az Abszol úton, elég sok alkatrészt is meg lehet ott találni. Ami meg nincs, azt megrendeljük. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem. Ezt egyfajta békejobbnak szántam. Végül is annyira nem volt rossz fej ez a nő, csak a nevemet nem bírta megjegyezni. Szóval reméltem, hogy elfogadja a felajánlást, és élni fog vele. Egyébként is kíváncsi lettem volna az ő családi gyűjteményére.
El kellett ismernem, hogy nem voltam túl barátságos vele szemben, de sajnos rossz passzban kapott el. Különben is terveztem, hogy elmegyek Londonba pár hétre, hogy kiheverjem a szakítást, hogy kitisztítsam a gondolataimat az iskola előtt.
Ha pedig megmutathatom Mariának a boltot, akkor csak még boldogabb lettem volna. Büszke voltam arra a helyre, annyit dolgoztunk rajta James bácsival. Minden ismerősömnek azt akartam mutogatni.
Közben odaértünk a vacsoraasztalhoz, és reméltem, hogy nem kell a vacsora végéig várnom Maria válaszára. Kérdőn néztem rá, miközben leültünk.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Maria Fitzgerald - 2021. 09. 11. - 08:14:12
to; Miss Senna Faley
WHOA
look at the moon!

(https://i.pinimg.com/236x/b1/3d/5a/b13d5aada8fd42e9a1ba4c107c5a402e.jpg)

2002. 07. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/35/3d/ed/353deddf9645a259b59b498c692e7cd1.jpg)


Teddy bájos gyereknek néze ki, és még a tekintetében is ott van az a huncut kis csillogás, ami a gyerekekre jellemző. Olyan bájosak. Ha nem csinálnak hülyeségeket, és nem igegesítik fel a tanárokat, mint az én időmben. Azért a tanítástól kicist félek, az előadások nagy részét a planetáriumban olyanoknak tartottam, akiket lekötött, és ha iskolás csoportok is jöttek, le lehetettt őket nyűgözni. Valamennyire. Azért a Roxfortban már a varázslatos dolgok mindennaposnak számíthattak, és azt hiszem ki kell találnom valamit, amivel egy kicsit érdekesebbé tehetem az órákat. Akkor legalább nem foglalkoznak majd annyira azzal, hogy rosszul mondom a nevüket, vagy esetleg összekeverem őket.  Még hatvan éves sem vagyok, és máris úgy festhetek, mint egy vén, szenilis bolond.  na mindegy, legalább ez is megnevetteti majd őket. Remélem.
Ahogy a hátunk mögött hagyjuk a tettem helyszínét, mér meg is jelennek a szülők, én meg ártatlan angyali vigyort villantok rájuk, hogy á, ugyan itt nem történt semmi érdekes. A huzat volt, a huzat meg a levegő, meg a Szeszély. Minden, minden egyszerre.
Teddy igyekszik kibúvót találni, de nem igazán jön össze, kicsit megmelengeti a szívemet ez a jelenet. A szüleimmel sosem volt részem ilyen jelenetben, leginkább apának seígtettem, mert tolószékes volt az autóbaleset után, ami tönkretette a karrierjét. Ha varázslók lettek volna, lehet apát meg tudták volna menteni. Legalábbis én még nem láttam tolószékes varázslót, amikor még abban a közösségben mozogtam. Akkor talán az egész életem máshogy alakult volna, nem lettem volna hamar árva, és Tina sem adta volna el az összes cuccokat anyáéknak.
-Úgy gondoltam, szerzek neki pár jó pontot a tanárnőnél.  Idehívtam, hogy meséljen az éggömbökről. Azt hiszem, Teddy sikeresen lenyűgözte Mariát - hevesen bólogatok, hogy igen így volt, majd még kacsintok is rá egyet, hálásan, amiért nem szólt a szüleinek arról, hogy mondjuk a büszkeségeiket összetörtem-zúztam.
- Persze, pontosan így történt. Nagyon bájos srác, és eszes, azt hiszem jóban leszünk a Roxfortban is - vigyorgok rájuk szélesen.
- Mi lenne, ha Teddy is velünk vacsorázna? - kérdezte aztán mentésként Serena, én pedig ezzel egyetértően pislogok a szülőkre, akik kezdenek ellágyulni. ANnyira gyerekeknek való témáról úgysem nézem ki, hogy bezsélgetnének, én meg annyira nem vagyok olyan elvont és híres tudós valaki, hogy ne akarjak gyerekek társaságában vacsorázni.
- Ez egy remek ötlet, szívesen elbeszélgetnék vele is az asztronómiáról - kacsintok Serenára és Teddyre, mire a szülők megadóan felsóhajtanak, és elindulnak az ebédlő felé, miközben én még itt-ott rácsodálkozok az épület lenyűgöző belsejére.
-Figyelj, ha nem bánod, szívesen ránézek apukád teleszkópjára. Talán meg tudom javítani. A keresztapámnak van egy csillagászati boltja az Abszol úton, elég sok alkatrészt is meg lehet ott találni. Ami meg nincs, azt megrendeljük. Mit szólsz hozzá?
Erre először csak megtorpanok, és aztán nagy szemeket meresztek Serenára. Azok után, hogy volt pár összezördülésünk, ami lehet, hogy a fáradtság vagy valami hülye passz, esetleg a menszes okozhatott, nem is vártam volna,. hogy ilyet mond. Mármint tényleg ez tök rendes tőle, és komolyan majdnem úgy meghatódok, hogy elkedzek bőgni, de azt cska nem teszem, rosszul néznék ki 27 éves ovodásnak.
- Ó, basszus, komolyan? Azt hittem nem lehet megjavítani. De ez.. ez nagyszerű lenne - vigyoroodok el. - Ha beszoktam a Roxfortba küldök neked egy madarat, vagy galabot, vagy mit. Szóval baglyot, és majd kikéreszkedem egy hétvégére - magyarázpm lelkesen. Az a távcső nagyon sokat jelent nekem. Olyan sok halvány emlék köt hozzá, mégis azzal nézem sokat a csillagokat apával nyaranként. Közben lassan le is ültünk a vacsorához, és már az illatoktól is éhes lettem. Azért jó lenne, ha egy hasonló érdeklődésű lánnyal összebarátkoznék, szinte senkit sem ismerek a varázsvilágból jelenleg. Lassan a vacsi is elkezdődik, én pedig csak élvezem a bezsélgetést Serena családjának a térsaságában.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 02. 08. - 20:45:00
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Habár nem először jöttünk haza kettesben Doriannel, mégis izgultam egy kicsit. A karácsony nagyon jól alakult, anya és apa eléggé megkedvelték Doriant még akkor is, ha az elején aggódtak a korkülönbség miatt. De ezt teljesen elfelejtették, amikor elmeséltük nekik, hogy egy ideje együtt vagyunk, sok jó programot szervezünk, és remekül sikerülnek a randijaink. Azt hiszem, elég volt nekik látni azt, hogy boldogok vagyunk.
Teddy sem akadt ki nagyon, hogy a tanárával járok. Egy kicsit azért megsértődött, hogy nem mondtam el neki előbb, de végül belátta, hogy így volt a legjobb. Nem akartam azt sem, hogy őt piszkálják ezért az évfolyamtársai, és Doriant sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Abba pedig inkább ne menjünk bele, hogy az Teddynek jó-e, hogy Dorian most már tudja, hogy melyik az a béna Hugrabugos srác az óráján.
Mindenesetre örültem, amikor Dorian beleegyezett, hogy töltsünk el egy átlagos hétvégét a Skye-szigeten. Szerettem volna megmutatni neki, hol nőttem fel. Mert karácsonykor gyönyörű a környék, amikor minden havas, és ki van díszítve, de Skóciának e környéke nemcsak karácsonykor csodálatos.
Egy csomó ideig terveztem a hétvégénket és alig vártam, hogy elújságolhassam Doriannek, hogy mit terveztem.
Én végül a Hop-hálózatot használtam, és azt javasoltam Doriannek is. A Roxfortból egy pillanat alatt ideérhetett, habár a kandalló-választás mindig izgalmas volt.
Én a Hop-hálózatra rákötött kandalló előtt vártam, hogy megjöjjön, és vigyorogva ugrottam a nyakába, amikor megérkezett. Még Roxfort illata volt, jól be is szimatoltam belőle.
-Szia, de örülök, hogy megjöttél. Már nagyon vártalak.
Biztos voltam benne, hogy fáradt. Egy pénteki nap minden suliban húzós. Olyankor a diákok már elevenek, nehéz velük bírni, mindenki a hétvégét várja.
-Éhes vagy? - kérdeztem végigsimítva a mellkasán. - Mivel mindenki elég elfoglalt, arra gondoltam, hogy kettesben vacsorázhatnánk.
Közben elkezdtem a konyha felé vezetni. Igaz, hogy volt néhány házimanó az Obszervatóriumban, de ők inkább a tudományos munkát segítették, illetve a tudósok háztartását vezették. Én sokszor voltam kiskoromban is a konyhában, segítettem, így otthonosan mozogtam ott.
Miközben a konyha felé haladtunk, magyaráztam Doriannek a terveimet a hétvégére.
-Arra gondoltam, hogy holnap, ha jó idő lesz, elmehetnénk egyet kirándulni a környéken. Egy késői ebédre hazaérnénk, és este... - izgatottan néztem rá, nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni neki az ötlet - ... elmehetnénk a Pride of Portree meccsére. A Holyheadi Hárpiákkal játszanak most, az mindig nagy derbi, főleg, hogy idén a csajoknak nagyon megy a játék. Lenne kedved kviddicset nézni?
Várakozón pillantottam rá, és nem tudtam leplezni izgatottságomat. Kedveltem a hazai csapatot, egy részüket személyesen is ismertek, és amit tudok a repülésről és a kviddicsről, azt a Portree csapatától tanultam meg. Ha itthon voltam, mindig elmentem a meccseikre. Őszintén bevallva, néha csak a meccsükért jöttem haza.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 02. 12. - 08:54:01
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

Ahogy a bőröndön kattant a csat és úgy tűnt, hogy mindent elpakoltam, még egyszer végig néztem a szobámon. Az előre összehajtogatott ruhadarabokat gondosan bepakoltam és már csak az éjjeli szekrényen pihent az üres bögre, amiből a délutáni kávét kortyolgattam. Mellette még nyitva volt az ausztrália őslakosokról szóló kötet, amit a minap kaptam ajándék gyanánt egy amerikai kutatótól. Az utazásai során ezeknek a népeknek a lakhelyét térképezte fel és foglalkozott az átváltozásokhoz fűződő élményeikkel is. Érdekes barlangokat térképezett fel mindenféle totemekkel.
Nyugtáztam, hogy semmit sem felejtettem ki a csomagolásból. Belebújtam hát a fekete szövetkabátomba, gondosan elrendezgettem a nyakamban a sálat és már fogtam is a bőrborítású csomagomat, hogy meginduljak kifelé, fel az igazgatói irodába, ahonnan kandallón keresztül mehettem Skye szigetére. A folyosón végig sietve még volt egy kis gyomorgörcsöm. Bár találkoztam már Serena szüleivel és látszólag el is fogadtak engem… azért voltak kétségeim, hogy ez örökre így marad-e. Tudtam, hogy milyen kegyetlen és szívtelen tudok lenni, mert ott volt bennem az a ridegség, amit már Serena előtt évekkel pajzsként viseltem. Könnyen elő is vettem, hogy félni kezdtem… és miért is ne félnék, hogy elveszítemi? Többet találkoztunk, összemelegedtünk, komolyodtunk együtt, de akkor is közöttünk volt egy egész kastély és egy fél ország. De akkor is, féléve lassan annak, hogy összejöttünk.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be a kandallóba, hogy aztán a zöld lángcsóvák között tova tűnjek és már csak Skye-on lépjek ki onnan. Szinte azonnal a nyakamba borult Serena, vékony karjai finoman öleltek át, én pedig beleszagoltam a hajába, hogy érezzem a jelenlétét.
–  Szia, de örülök, hogy megjöttél. Már nagyon vártalak. – Mondta, én pedig csak finoman végig simítottam a derekán a szabad kezemmel, megpaskoltam a fenekét. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem esett jól bújni kicsit, hiszen munkanap után érkeztem ide.
– Én is nagyon vártam, hogy itt lehessek…  – suttogtam.
– Éhes vagy? – kérdezte, ahogy elhúzódott és végig simított a mellkasomon. – Mivel mindenki elég elfoglalt, arra gondoltam, hogy kettesben vacsorázhatnánk.
Hagytam, hogy a konyha felé vezessen. Nem voltam annyira éhes, de jól esett volna leülni és csak hallgatni, ahogy beszél. Nem is tudom, valahogy kikapcsolt ezután a hét után, amikor három dolgozatot javítottam ki – három osztályét, nem három darabot ám –, és folyamatosan neveltem az éjjeli ügyeletben. Így hát nem sok alvás jutott és már éppen eléggé fáradt voltam.
– Arra gondoltam, hogy holnap, ha jó idő lesz, elmehetnénk egyet kirándulni a környéken. Egy késői ebédre hazaérnénk, és este... – magyarázta, ahogy megérkeztünk a konyhába. –  ... elmehetnénk a Pride of Portree meccsére. A Holyheadi Hárpiákkal játszanak most, az mindig nagy derbi, főleg, hogy idén a csajoknak nagyon megy a játék. Lenne kedved kviddicset nézni?
Bólintottam egyet.
– Benne vagyok…  – tettem le a bőröndömet, majd benyúltam a kabát zsebembe, hogy kivegyem a zsebkendőmet, ám azzal a mozdulattal valami papírost is kirántottam onnan, ami kettőnk közé esett a kőre. Elég kis darab volt, azonnal szét is pattant és ahogy leguggoltam, hogy felvegyem, csak ez állt benne:

Belby professor! Órákig el tudnám nézegetni a fenekét, ahogy a tábla előtt áll és vési fel az órai anyagot. Ha van kedve, jöjjön el velünk Valentin-napon Madam Puddifoot kávézójába.

Megköszörültem a torkomat és azonnal nyúltam, hogy felvegyem és összegyűrjem. Nem voltam naiv. Sejtettem, hogy látta Serena is.
– Nehéz a kamaszlányokkal.  – köszörültem meg a torkomat, ahogy felálltam.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 02. 16. - 20:07:27
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Annyira örültem, amikor Dorian megérkezett, hogy egyből a nyakába borultam. Éreztem, hogy meglepődik, de aztán gyorsan átváltott tanár módból pasi módba, és azonnal ölelt, puszilt, paskolgatott. Örültem, hogy ő is örül, hogy láthat. Biztos jól esett neki kiszabadulni a Roxfortból.
Számomra meglepő volt, hogy a roxforti tanárok is mennyire kötött életet élnek. Ők sem jöhettek el sokkal gyakrabban a kastélyból, mint a diákok, hiszen az ő felügyeletükre volt bízva egy csomó tinédzser varázsló és boszorkány. Nagyjából bármi megtörténhetett abban a kastélyban, így szükség volt a mágiához magas fokon értő felnőttekre. Így érthető volt, hogy inkább nekem kellett alkalmazkodnom Dorianhez, de ez engem nem igazán zavart.
Jó volt, hogy egyre többet tudtunk együtt lenni. Sokat kellett dolgoznunk rajta, de nekem ez nem volt megterhelő, megérte a fáradtságot, hogy együtt lehettem a párommal, és láttam a mosolyát, a pillantásában a boldogságot, hogy együtt lehetünk.
Amíg a konyha felé tartottunk, gyorsan összefoglaltam neki a hétvégi terveimet. Úgy láttam, izgatottan várja, a közös programokat.
Belenyúlt a zsebébe, valamit elő akart venni, de egy pergamen esett ki belőle. Akaratlanul is odapillantottam, azt hittem, csak valami jegyzet, de rózsaszín tintával írták, és egyáltalán nem Dorian írása volt.
Nem láttam pontosan mi állt benne, de sejtettem. A mi évfolyamunkban is voltak olyan lányok, akik nem zavartatták magukat, és simán küldtek Valentin-nap közeledtével szerelmes üzeneteket a tanároknak.
-Ó, csak nem egy rajongó! - vigyorogtam rá. - Remélem nem fogod büntetőmunkára küldeni ezért. - mutattam a zsebébe rejtett papirosra.
Nem igazán érdekeltek az ilyen kis csitrik. Nem gondoltam volna, hogy Dorian akár a kapcsolatunkat, akár az állását kockáztatta volna azért, hogy egy kis kalandba keveredjen valamelyik tanítványával. Így inkább poénra vettem a dolgot.
Közben egy pálcaintéssel begyújtottam a tűzhelyet, megmelegítettem a vacsorát: igazi skót haggist, neepsszel és tattisszel. Én készítettem, rászántam a délelőttömet, hogy meglephessem vele Doriant.
Amikor készen lett, gyorsan megterítettem Dorian segítségével, és megvacsoráztunk. Közben azért érdeklődtem:
-Követed az országos kviddics bajnokságot? Kinek szurkolsz?


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 02. 23. - 18:50:40
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

A zsebkendővel a kezemben bámultam a papírt, ami a földre hullott. Egy pillanatig nem tudtam, mi az, de ahogy szétnyílt a zuhanástól és kissé hunyorogva vettem szemügyre, el tudtam olvasni a sorokat. Nehéz a kamaszlányokkal. Kifejezhettem volna másképp is, ám ez a rövid mondatocska annyira jól összefoglalta az iskolai mindennapokat.
A lányokkal egész másképp volt nehéz, mint a fiúkkal. Egy-kettő egyenesen az ember sarkában loholt, hogy felhívja a figyelmet magára… mások éltanulók lettek, hogy kedves mosolyt kapjanak. A fiúkkal nem így kellett megküzdeni. Ők egész egyszerűen csak neveltlenek voltak vagy éppen annyira teszetoszák, hogy egy szót is nehéz volt kihúzni belőlük.
– Ó, csak nem egy rajongó! – vigyorodott el Serena. Éreztem, hogy neki aztán tetszeni fog az a fecni… valahol tényleg vicces volt, de a lány szemszögéből nyilván komoly próbálkozás akart lenni. – Remélem nem fogod büntetőmunkára küldeni ezért. – Mutatott a papírra, amit zavartan felkaptam és a zsebembe gyűrtem. Valahogy nem előtte akartam ezt az egészet kiteregetni és nem azért, mert kinevette a dolgot… valahogy zavarba jöttem előtte… mintha ez azt jelentené, hogy megcsalom. Mr. Boltonnal ellentétben nekem sosem voltak gyanús eseteim diáklányokkal, még csak nem is érdekelt az a korosztály.
– Még nem döntöttem el.  – Jegyeztem meg komolyan, bár nem volt a papírdarabon még egy monogram vagy becenév sem, az írásból könnyen lehetett azonosítani, melyik lehet az. Szerencsére elég sok kézzel írt dolgozatot javítottam ki az elmúlt időszakban.
– Csak nem akartam, hogy lásd.  – Vontam meg a vállamat.
Serena közben a tűzhelyhez lépett. Figyeltem, ahogy a valamit melegíteni kezdi. Nem voltam annyira otthon a vidékies konyhában, a skótban meg még annyira sem, de mintha már láttam volna ilyesmit képen. Az anyám nagyrészt reformkonyha szerint főzött, azért volt olyan sovány és gyönyörű, ráadásul állandóan azt hangsúlyozta, hogy vigyáznia kell az egészségünkre. A Roxfortban viszont ízlettek a raguk és pörköltek, egyszóval a nehezebb kaja, ami egy kicsit meg is látszott rajtam. De hát Serena is tudta, hogy nem sportolóval jár. Ezért nem szégyelltem magam előtte.
Elvettem a tányérokat, hogy megterítsek, aztán vágyakozva bámultam, ahogy Serena kiszolgál az ételből. Nem is tudom, volt valami szép abban, hogy így gondoskodik rólam. Mármint Serena persze mindig gyönyörű volt, de az intimitás az ilyen apróságoktól egészen meg tudta olvasztani a szívem.
– Minden istenien néz ki.  – Mosolyodtam el és átnyúlva az asztalon, megérintettem a kezét. – Ezt mind te csináltad? – kérdeztem, aztán finoman belekóstoltam az ételbe. Egészen más volt, mint amit valaha ettem, állagra is, ízre is. Hümmögve bólintottam, jelezve, hogy ízlik.
– Fel fogsz hízlalni… még jobban…  – Vigyorodtam el, majd tovább tömtem a fejemet, nem is figyelve, hogy legalább ne legyek gusztustalan. Az igazat megvallva már elég éhes voltam, a melegítés közben, pedig az illatoktól többször hangosan meg is kordult a gyomrom. Serena nyilván hallhatta is ezt.
– Követed az országos kviddics bajnokságot? Kinek szurkolsz? – kérdezte Serena.
Csak megráztam a fejemet.
– Nem igazán értek a sportokhoz. – Ismertem el és egy újabb falatot küzdöttem le a torkomon közben. – Te kiknek szurkolsz? – Érdeklődtem, mert gondoltam ő azért jobban képben van ezen a téren. Közben az asztal alatt odasimítottam a bokámat az övéhez, hogy érezzem azt a kedves melegséget, ami belőle áradt. Meg tudtam volna szokni ezt az egészet közöttünk. Meghitt volt és nyugodt, mégis olyan élvezetes.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 02. 25. - 20:37:34
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Doriannek nem tetszett annyira a beszólásom, mint ahogy vártam, így kicsit vissza is vettem a dologból. Őt mintha kényelmetlenül érintette volna ez a kis fecni. Nem teljesen értettem miért, én még emlékeztem rá, milyen is volt diáklánynak lenni. Mondjuk én küldözgettem ízléstelen üzeneteket a tanároknak, de ismertem hasonló lányokat.
Reméltem, nem bántottam meg nagyon Doriant, nem ez volt a szándékom. Inkább kicsit feloldani a hangulatot.
Így inkább a tűzhely felé fordultam, és nekiálltam a vacsora felmelegítésének. Dorian is érezhette, hogy kicsit talán nyers volt velem, és a hangulat kissé fagyossá vált, mert amint a pocakjáról volt szó, rögtön felengedett. Megdicsérte a főztömet, és láttam rajta, hogy nagyon ízlik neki. Pedig a skót ételek elég megosztóak tudtak lenni, örültem, hogy Doriannek ízlett.
- Fel fogsz hízlalni… még jobban… - mondta vigyorogva, én meg nevetve megsimítottam a karját.
- Nem ez a célom. Nekem teljesen tökéletes vagy.
És tényleg így volt. Nekem jó volt így, ahogy kinézett, megfelelő volt a személyisége, még ha sok dologban teljesen más is volt, mint én.
Vacsora közben rátértünk a kviddicsre. Nem is tudom, mi lepett volna meg jobban: ha kiderül, hogy követi a kviddics bajnokságot vagy amit mondott, hogy nem igazán érdekli a sport világa. Mármint a kviddics olyan kihagyhatatlan a varázslók világában. Vagy játszol vagy szurkolsz, mindenesetre mindenki értett hozzá.
-A  Pride of Portree csapata itt játszik a közeli városban. Szóval adott volt a választás. Mivel az Obszervatórium az egyik nagy varázsló közösség a környéken, ezért a játékosok elég sokat járnak ide. Én már kevesebbet vagyok itthon, de a nagyobb eseményeken mindig itt vannak. Szóval a Pride of Portree-nek szurkolok.
Mivel nem nagyon volt képben, gyorsan adtam neki egy felvilágodítást:
-Idén egész jól játszanak. A bajnokság megnyerésére sok esélyük nincs, de benn vannak a top ötben. Az elmúlt idők legjobb eredményét érhetik el. Viszont a Holyheadi Hárpiák a bajnoki címért mennek idén, úgyhogy elég nagy meccsnek ígérkezik. Hogy áll a roxforti bajnokság? - érdeklődtem, habár nem voltam biztos benne, hogy Dorian képben van.
Közben, miután befejeztük a vacsorát meglendítettem a pálcám, a tálak a mosogatóban kötöttek ki, én meg ahhoz a pulthoz léptem, ahol az italok voltak.
-Mit szeretnél inni? Esetleg bort vagy sört? Vagy inkább maradjunk az alkoholmentes italoknál?
Vártam a válaszát, és miután választott, elindultunk a szobám felé. Járt már ott, nagyjából ismerte a járást, de azért kézen fogva vezettem, nehogy eltévedjen a nagy épületben.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 03. 12. - 09:37:19
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

Persze, hogy kellemetlen volt az a fecni. Nem a barátnőm előtt akartam azt mutogatni, hogy a hormon túltengésben szenvedő kamaszlányok odavannak értem. Ezért egy kicsit feszengve, de örömmel álltam neki a vacsorának. Rég nem ettem, mert a Roxfortban sem volt nagyon időm rá. Csak összecsomagoltam és már indultam is ide hozzá… igazából minél előbb látni akartam őt.
– Nem ez a célom. Nekem teljesen tökéletes vagy.
Elmosolyodtam. Tudtam, hogy van rajtam egy kis plusz súly. Sosem voltam sportos alkat, de a korral azért felcsúszott egy-két kiló és kellemes úszógumiként ült meg a hasamon. A szerencse persze az volt, hogy anyám elég sovány nő volt, apám sem volt nagydarab, így hát egy kis pocaknál nem szenvedtem többet el. A magasságommal voltak egyedül problémáim, de azt még el tudtam viselni. Serenánál egy leheletnyit magasabb voltam, de ha már felvett egy olyan cipőt, ami kicsit dobott rajta, kisebb lettem. Az még nem zavart, mert iszonyatosan jól nézett ki azokban a darabokban.
Evés közben a kviddics lett a téma. Nem mozogtam benne túl otthonosan, de éreztem, hogy Serena szerette, ezért szívesen csevegtem róla. Érdekelt, mi az, ami lázba hozza, amit őszintén tud szeretni. Én őslakos törzsekkel éreztem így magamat, ahogy olvastam róluk, vagy éppen megfigyeltem terepen a tevékenységüket.
– A  Pride of Portree csapata itt játszik a közeli városban. Szóval adott volt a választás. Mivel az Obszervatórium az egyik nagy varázsló közösség a környéken, ezért a játékosok elég sokat járnak ide. Én már kevesebbet vagyok itthon, de a nagyobb eseményeken mindig itt vannak. Szóval a Pride of Portree-nek szurkolok. – magyarázta. A hangján éreztem, hogy ez nagyon fontos neki és mivel lenyeltem az utolsó falatot, tökéletesen rá tudtam figyelni. – Idén egész jól játszanak. A bajnokság megnyerésére sok esélyük nincs, de benn vannak a top ötben. Az elmúlt idők legjobb eredményét érhetik el. Viszont a Holyheadi Hárpiák a bajnoki címért mennek idén, úgyhogy elég nagy meccsnek ígérkezik. Hogy áll a roxforti bajnokság? – kérdezte aztán. Közben a tányérok a mosogatóba landoltak egy kecses pálcamozdulatot követően.
– Mikor utoljára voltam meccsen a Griffendél vezetett. De azóta már sok minden történhetett…  – nevettem fel. – Sajnos mostanában annyi munkám van, hogy még a meccsekre sem tudtam kimenni.  – Tettem hozzá. Serena persze tudhatta, hogy kutatómunkában vagyok. Egy könyvet akarok írni az átváltozás kezdeti szakaszairól, amit az afrikai törzsek még a mai napig alkalmaznak. – Készülök az afrikai terepmunkámra. Ez eléggé lefoglalja a nem tanítással töltött időt.  
– Mit szeretnél inni? Esetleg bort vagy sört? Vagy inkább maradjunk az alkoholmentes italoknál?
– Egy kis bort, ha van. Most jól esne ezután a finomság után. – Feleltem. – Nem vagyok egy nagy sörös.  – Folytattam és megvártam, míg megkaptam az italt, aztán felkeltem az asztaltól és hagytam, hogy végig vezessen az épületen.
A szüleim is egy hatalmas házban laktak, de meg sem közelítette ennek a méreteit. Nem számoltam hány ajtó előtt mentünk el, mielőtt megérkeztünk volna Serena szobájába, gyanítom több volt, mint amennyit ép ésszel számon lehet tartani.
– Itt nőttél fel? – kérdeztem, ahogy beléptünk a szobába. – Az én családom elég sokszor költözött.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 03. 13. - 20:48:44
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Örömmel figyeltem, Dorian mennyire jó étvággyal falta be a vacsorát. Éhes is lehetett, de valószínűleg jól is sikerült az étel. Utána töltöttem neki egy kis bort, és hallgattam, hogy mennyi munkája van - amivel teljesen tisztában voltam. Megértettem, hogy neki most ez a kutatás az elsődleges, de azért próbáltam mindig beiktatni neki egy kis kikapcsolódást is.
-Azért örülök, hogy eljöttél. Neked is szükséged van néha egy kis pihenésre. Megérdemled.
Kíváncsi voltam arra is, hogy halad a kutatással. Rá is kérdeztem:
-És hogy állnak a terepmunka előkészületei? - Tudtam, hogy szeret az afrikai munkájáról beszélgetni, én pedig szívesen hallgattam, és ha tudtam, tanácsot is adtam neki. Néha egy külső szemlélő olyat is észrevehet, amire az ember nem is gondolna.
Öntöttem neki is bort, aztán elindultunk a szobám felé, ami a konyhától meglehetősen távol esett. Közben a kérdésére válaszul beszéltem neki az itt töltött gyerekkoromról:
-Igen, én itt nőttem fel. A szüleim viszonylag hamar itt kötöttek ki, mint csillagászok, én már itt születtem. De igazából jó volt, egy csomó nagypapám és nagybácsim volt. Az itteni asztronómusoktól nagyon sokat tanultam. Anyáék pedig mindent megtettek, hogy normális gyerekkorom legyen. A legtöbb varázslócsaládban pedig úgyis csak a Roxfortig kell megoldani a gyerekfelügyeletet, nem? - vontam meg a vállam. - Mondjuk ezzel anyáék megszívták, mert az öcsém pont akkor született, amikor én elkezdtem az iskolát.
Kíváncsi voltam, ők merrefelé laktak:
-És te hol nőttél fel? Merrefelé éltetek korábban?
Közben elmentünk pár iroda és kutatóterem között, fel a lépcsőn, a szálláshelyek felé. Apa és anya egy külön részt kaptak, amikor kiderült, hogy gyermeket várnak. A kutatók próbáltak figyelni arra, hogy mindenki otthonosan érezze magát, na meg arra is, hogy senki ne zavarja őket a fontos vizsgálódásaikban - főleg ne egy éjjel-nappal ordító csecsemő. Bár anyáék azt mondták meglepően csendes baba voltam. Talán éreztem, hogy itt csendben kell lenni. Az öcsém már nem volt ennyire megértő.
Menet közben hallgattam Doriant a gyerekkoráról, és közben meg is érkeztünk a családi lakosztályunkhoz. Egy lépcső vezetett fel a nappaliba (https://i.pinimg.com/564x/f7/5d/d1/f75dd1fa6244b3bb3e44475942f4cf82.jpg), ahol egy dohányzóasztal, és egy bőr ülőgarnitúra fogadta a vendégeket. Az asztalon néhány Reggeli Próféta fetrengett. Körbe végig könyvespolcok borították a falat, az egyik tele volt csillagászati könyvekkel, a másikban a varázslóirodalom remekei, a harmadikban ókori görög és római regék és mondák. A leglenyűgözőbb viszont a plafon volt, ahova csillagok és az állatöv jegyei voltak felfestve.
Ebből a nappaliból nyíltak a szobák: anya és apa hálószobája, Teddy gyerekszobája, és az én szobám (https://i.pinimg.com/564x/07/ba/fe/07bafe337a0be360ef1f8eb79b822d4b.jpg). Az összes közül ez volt a legkisebb, miután Teddy megkapta az én régi szobámat, amikor én a Roxfortba kerültem. Viszont ezt a kis lyukat is megpróbáltuk otthonossá tenni. Az ágyam az egyik sarokban, az ablak mellett volt. Reggelente jó volt nézni a kertet, főleg ha esett a hó. Az ágyam felett egy világtérkép volt, rajta megjelölve a koromhoz képest meglepően sok országot, ahol már jártam. Persze az egyetem előtti egy év sokat segített a statisztika javításán, mégis büszke voltam rá, hogy már ennyi országban jártam. Az ajtóból nézve jobbra pedig egy virágos polc állt, tele olyan virágokkal, amikor a Hugrabug klubhelyiségében is növekedtek - némi múlidézés gyanánt. Az ággyal szembeni fal pedig teljes egészében a Hugrabug iránti elköteleződés fala volt: egy csomó zászló kviddicsmeccsekről, címer (Hugrabugos és Pride of Portree, képek a barátokkal, néhány levél és emlék az utazásaimról.
-Megjöttünk. - vigyorogtam Dorianre.
Őszintén szólva szerettem ezt a szobát. Ez voltam én. Annyi mindent elárult rólam. Reméltem, hogy Doriannek is tetszik.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 03. 20. - 14:16:10
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

– És hogy állnak a terepmunka előkészületei? – kérdezte Serena, nem mintha a pihenést a munkáról való csevegéssel szerettem volna megtölteni. Nem is tudom, ez a hétvége inkább kettőnkről szólt, az ismerkedésről, hiszen a családja nem loholt erőszakosan a nyakunkba. Ezen a helyen képtelenség is lett volna, olyan hatalmas volt, hogy még bőven el is tudtuk volna kerülni egymást.
– A szokásos, rengeteg papírmunka van. Bejelentések, kutatási engedélyek mindkét ország részéről. Szóval most még bőven az adminisztráció foglal le.  – Magyaráztam és a kezembe fogva a talpaspoharamat követtem őt végig a kastélyon. Inkább a múltjáról érdeklődtem az úgyis izgalmasabb téma volt. Ebben a pillanatban pedig egyenesen a legfontosabb.
– Igen, én itt nőttem fel. A szüleim viszonylag hamar itt kötöttek ki, mint csillagászok, én már itt születtem. De igazából jó volt, egy csomó nagypapám és nagybácsim volt. Az itteni asztronómusoktól nagyon sokat tanultam. Anyáék pedig mindent megtettek, hogy normális gyerekkorom legyen. A legtöbb varázslócsaládban pedig úgyis csak a Roxfortig kell megoldani a gyerekfelügyeletet, nem? – mesélte. Ez pedig egész bájosan hangzott. Tényleg amolyan csillagászkolónia élt a Skye-szigeten, persze néhány aranyvérű család főbb rezidenciája is itt kapott helyet. – Mondjuk ezzel anyáék megszívták, mert az öcsém pont akkor született, amikor én elkezdtem az iskolát.
Erre már felnevettem.
– És te hol nőttél fel? Merrefelé éltetek korábban?
Megvontam a vállamat. Az én családom nem volt olyan izgalmas igazából. Talán csak az, hogy fültanúja voltam a szüleim legkomolyabb drámájának… a megcsalásnak, a kibékülésnek és fogadalmaknak. Sok nehézség volt, de anyám és apám mindig kitartottak egymás mellett, így pedig erős család állhatott mögöttem. Szégyelltem, hogy csalódást okozok nekik, mégha ők nem is tudnak róla.
– A családom nagyrésze mindig is Canterburyben élt, én is ott születtem egyébként. Csak a szüleim költözgettek apám kutatómunkája miatt, amikor még nagyon fiatalok voltak, én pedig egészen kisfiú. Csak annyi rémlik igazából, hogy mindig más volt a gyerekszobám. – Mosolyogtam Serenára. – Londonban is éltünk, meg Hertfordshire-ben, sőt egy rövid ideig Roxmortsban is, aztán visszamentünk és a Canerburybe is egy időre. – Tettem hozzá. – Végül pedig Goodriche-ben kötöttünk ki, ahol most is élnek a szüleim. Szerencsére a gyerekkorom nagyobb részét már ott töltöttük.
Talán Serena nem értette, hogy miért mondom szerencsére. Ő itt élt mindig, volt egy fajta állandóság az életében, ami amúgy nagy biztonságot jelent. Hát én is így voltam vele.
A lépcsőn közben felértünk a nappaliba, ami nagyobb volt, mint a Roxfortba költözésem előtti bérelt lakásom egészen. A kanapék, az impozáns festmény és az újságok valahogy olyan nagyon intellektuálisan éreztették az egész helyzetet. A könyvespolcok pedig roskadoztak az öreg kötetektől, amikbe szinte kedve lett volna azonnal belelapozni az embernek. Mégsem tettem. Csak csendesen követtem Serenát a szobájáig. Egy kisebb példány lehetett, bár nekem ez még a normál méretnek felelt meg.
– Megjöttünk.
Megnéztem Serena dicsőség falát, ami a borzokat dicsőitette.
– Ugye nem kizáró ok, hogy én griffendéles voltam? – Vigyorodtam rá és végig simítottam a borostás arcomon, olyan játékos kis mozdulat volt ez tőlem. – A sárga nem az én színem. – Tettem hozzá, majd megfogtam a kezét és odavontam egy csókra. Imádtam, hogy megismerhetek minden kis apróságot róla, ahogy ő is rólam. Végre nem Karomról kellett beszélni, vagy az elvesztett lábujjamról, amit éppen az az őrült vérfarkas vágott le dühében. Egyszerűen csak rólunk. Hirtelen olyan furcsán normálisnak tűnt ez az egész.
– Hű. Jó a kilátás.  – Húztam kicsit közelebb magammal az ablakhoz.



Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 03. 30. - 19:52:29
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Az érdeklődésem őszinte volt Dorian munkája iránt. Érdekes dolgokkal foglalkozott, és nagyjából bármi érdekelt, ami hozzá köthető volt. Úgy gondoltam, fontos ismerni a másik munkásságát ahhoz, hogy tényleg tudjunk legalább egy kicsit segíteni a másiknak feldolgozni a napi kellemetlenségeket, feladatokat, gyötrődéseket.
Persze én sem terheltem mindig az egyetemi beadandókkal, vizsgákkal és feladatokkal, de jó volt néha megbeszélni vele egy-egy témát, kifakadni egy-egy igazságtalan értékelés miatt vagy szimplán csak beszélgetni a tanárokról, akik néha pont Dorian (távoli) kollégái voltak.
De sokkal jobb volt a családomról, és a gyerekkoromról beszélni. EGyértelműen szuper gyerekkorom volt, mindent megkaptam, amire szükségem volt, sőt még annál is többet. Nemcsak anya és apa voltak ott nekem, hanem a keresztapám is, na meg mindenki más, aki itt dolgozott az Obszervatóriumban. Talán csak a korombeliek hiánya okozott némi kellemetlenséget, amikor bekerültem a Roxfortba. Talán ennek tudható be, hogy már másodszorra találok magamnak egy idősebb pasit. De ez engem nem zavart. Szerettem az időm Doriannel tölteni, szívesen vezettem körbe szerénynek nem mondható hajlékunkban.
Néha, főleg kisebb koromban, elgondolkoztam rajta, hogy vajon minden aranyvérű család ennyire fényűzően él, mint mi vagy vannak kevésbé tehetősebbek is. Persze a Roxfortban hamar rájöttem, hogy nekünk különleges szerencsénk van ezzel az otthonnal, a legtöbben csak egy kisebb lakásban vagy házban élnek.
Dorianék például sokat költöztek.
-Uh, én örülök, hogy nem kellett ennyit költöznünk. Nálam az volt a furcsa, hogy időről időre jöttek új asztronómusok, és el is mentek jópáran. Sajnos néhány idősebb kutató meg is halt, olyankor még csendesebbé vált az egész ház. Az tényleg szomorú volt.
Egy kicsit tényleg elszomorodom, amikor visszagondolok néhány idősebb barátunk halálára. Velem mindig, mindenki kedves volt itt, főleg mivel nem zavartam a köreiket. Csendes gyerek voltam, megszoktam, hogy nem zajonghatok.
Közben megérkeztünk a saját lakosztályunkba, ami mindig, mindenki lenyűgöz. Valójában engem is mindig meglep, mennyire szuper helyen lakhatunk.
A szobám persze sokkal kevésbé letisztult, mint a lakásunk többi része. Ott inkább az én személyiségem dominál.
– Ugye nem kizáró ok, hogy én griffendéles voltam? – kérdezte vigyorogva. – A sárga nem az én színem. - Utána mosolyogva megcsókolt.
-A sárgát hagyd csak meg nekem. - nyugtattam meg. - Nekem jól áll. De a férfiakat sápasztja. De a vörös-arany, az igazi férfias szín. Majd egyszer lehet, hogy kapsz te is egy kis helyet a Griffendéles relikviáknak a falon. - hecceltem.
A figyelmét hamar elvonja a kilátás. Hát igen, a skót táj mindig lenyűgöző, hát még a Skye-sziget. Az egy különleges része még Skóciának is.
-Látod azt a kis patakot? - mutatok nagyjából a telekhatárra. - Oda este bele, amikor először seprűn ültem. Négy vagy öt éves lehettem. Karácsonyra kaptam egy kis játék seprűt a csapattól, és nem bírtam ki, ki kellett menni játszani. És hát leestem. Utána egy hétig totál beteg voltam. - nevettem.
-Neked mi a legkínosabb gyerekkori történeted? - érdeklődtem, miközben lehúztam az ágyra magam mellé. Összekucorodtam, és hallgattam, amit Dorian mesél.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 04. 07. - 07:33:59
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

– Uh, én örülök, hogy nem kellett ennyit költöznünk. Nálam az volt a furcsa, hogy időről időre jöttek új asztronómusok, és el is mentek jópáran. Sajnos néhány idősebb kutató meg is halt, olyankor még csendesebbé vált az egész ház. Az tényleg szomorú volt.
El tudtam volna mosolyodni Serena szavain. Nem azért, mert vicces volt, egyszerűen csak bájosnak találtam, ahogyan beszélt és megosztotta velem azokat a dolgokat, amiken keresztül ment, ahogyan élt. Az én múltam nem volt ilyen izgalmas, ráadásul kifejezetten jó ember sem voltam, hogy azzal büszkélkedni kelljen. Mellettem ő csak egy átlagos lány volt, átlagos élettel, amit egy igazán különleges környezetben élt meg. Talán ezért is tetszett annyira.
Serena merőben más volt, mint amihez szoktam. Nem volt érzelmileg szélsőséges, nem csinált nagy hűhót apróságokból… és a legfontosabb: sosem hisztizett. Ez valahol érdekes változás volt, hiszen engem is lenyugtatott. A szobájába érve megint csak mosolyognom kellett, ám eddigre már képtelen voltam visszatartani. Az a sok borzos relikvia a falon egészen édesen kislányos volt.
– A sárgát hagyd csak meg nekem. – Nyugtatott, ahogy elváltunk a finom csókból. – Nekem jól áll. De a férfiakat sápasztja. De a vörös-arany, az igazi férfias szín. Majd egyszer lehet, hogy kapsz te is egy kis helyet a Griffendéles relikviáknak a falon.
– Nem kell a falra semmi. Én magam vagyok a kétlábon járó griffendéles relikvia, drágám.  – Simítottam végig a hátán, ahogy kicsit magamhoz öleltem. Aztán persze elengedtem és odaléptem az ablakhoz, hogy egészen magamba szívhassam ennek a tájnak minden szépségét. Tényleg gyönyörű volt, még így is, hogy egészen belehajoltunk a még a tél sápadt fényébe.
– Látod azt a kis patakot? – A tekintettem követte azt, amerre az ujja mutatott. Aztán lassan bólintottam, ahogy a még éledező tájban megláttam a csörgedező vízfolyást. – Oda este bele, amikor először seprűn ültem. Négy vagy öt éves lehettem. Karácsonyra kaptam egy kis játék seprűt a csapattól, és nem bírtam ki, ki kellett menni játszani. És hát leestem. Utána egy hétig totál beteg voltam.
Ere felnevettem. Az ujjaimmal végig simítottam a borostás arcomon.
– Mindig is sejtettem, hogy a játékseprűk veszélyesek. – Bólogattam nagy lelkesen. Gyerekként eléggé féltem az ilyesmitől, valójában semennyire sem vonzott a repülés, így kamaszkoromtól kezdve a hoppanálási vizsgáról álmodoztam. Az már egy másik kérdés volt, hogy anyám egy korábbi balesete miatt rendkívül óvott is a repüléstől.
– Neked mi a legkínosabb gyerekkori történeted?
A kérdésére lefagytam. A gyerekkorom nagyrészt abból állt, hogy Karom terrorizált és félelemben tartott csak úgy heccből, ha pedig éppen nem volt a környéken a szüleim veszekedtek. Anyám megcsalta apámat és csak miattam maradtak együtt. Nem egy ilyen beszélgetést hallgattam végig, mikor ők azt hitték, hogy már régen alszom.
– Hát… vicces nem nagyon van. – Sóhajtottam és belefúrtam az ujjaimat a hajamba. – Apám vérfarkasokkal dolgozott mindig is, nagyrészt rajtuk kísérletezte ki a főzeteket. Volt egy-két agresszívabb, akik rám akartak támadni…  – A hangom dünnyögéssé változott. Nem mondtam ki Karom nevét, jobb volt az magamnak megtartani.
– Szóval igazából… ilyesmik voltak a gyerekkoromban…  – vontam kicsit vállat.



Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 04. 08. - 17:01:57
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Láttam Dorianen, hogy tetszik neki a kis lakrészünk, és különösen a szobám. Még ha az elmúlt években nem is sokat tartózkodtam itt. Most így belegondolva, az elmúlt pár évben nem is igazán volt olyan hely, amit igazán az otthonomnak nevezhettem volna. Még ez állt a legközelebb hozzá, főleg, amióta úgy döntöttem, innen járok az egyetemre. De elég sok időt töltöttem Londonban is, az asztronómiai bolt feletti kis lakásban. És persze az egyetemi kollégiumban is laktam pár hónapot, de rájöttem, hogy az nem nekem való. Pedig egészen hasonlíthatott volna erre a helyre. De ott inkább hangoskodás volt a csend helyett. Bulik voltak az elmélyült tanulás helyett.
Rájöttem, hogy sokkal jobb nekem így, a kis közegemben. Amióta pedig Doriannel együtt voltam, még többet ingáztam, és most már a Roxfort és Roxmorts is bekerült az állomások közé. Fárasztó volt, de megérte.
Mosolyogva néztem Dorianre. Igen, érte megérte.
– Nem kell a falra semmi. Én magam vagyok a kétlábon járó griffendéles relikvia, drágám. – Öltelt magához és simított végig a hátamon. Kuncogva néztem fel rá:
-Mondd csak, mik a griffendéles jellemzőid?
Aztán ráterelődött a szó a gyerek seprűkre. Tetszett neki a történetem, persze ez mindenkinek tetszik. Olyan furcsa volt belegondolni, hogy én tényleg egy olyan világban nőttem fel, ahol volt varázsseprű, kviddics és mágia. Egy csomó olyan évfolyamtársam volt, akik 11 éves korukig nem is tudták, hogy léteznek varázslók. Én meg nem is ismertem addig más, csak varázslókat. Annyira különböző világokban éltünk.
Meglepődtem, ahogy Dorian reagált a gyerekkoráról feltett kérdésemre. Mintha nem akart volna válaszolni rá. Kicsit el is húzódtam tőle, és kíváncsian, érdeklődve vártam a válaszát.
– Apám vérfarkasokkal dolgozott mindig is, nagyrészt rajtuk kísérletezte ki a főzeteket. Volt egy-két agresszívabb, akik rám akartak támadni… - Ledöbbenten hallgattam, amit mesél. Való igaz, eddig nem sokat mesélt kigyerekkoráról.
-De...de csak akartak, vagy meg is támadtak? És egyáltalán hogy kerültek a közeledbe?
Szerettem volna tudni, hogy ez mennyire rázta meg akkor lelkileg. Vajon sikerült feldolgoznia? És hogy vélekedik most a vérfarkasokról?
Ilyenkor döbbentem rá, hogy nekem mennyire nyugalmas, normális gyerekkorom volt. Nálunk nem voltak vérfarkasok, még egy szellem sem volt ebben az obszervatóriumban. Semmi veszély nem leselkedett rám 11 éves koromig, mert egy burokban éltem.
Nem tudtam, mennyire akar beszélni róla, ezért hozzátettem:
-Nem muszáj erről beszélgetnünk, ha nem akarsz. - Közelebb léptem, a mellkasára tettem a kezem, és mélyen a szemébe néztem. - De tudnod kell, hogy én itt vagyok neked, ha erről szeretnél beszélni.
Szerettem volna biztosítani afelől, hogy nyitott vagyok bármilyen témára, amivel jobb kedvre tudom deríteni, vagy ha ezzel könnyíteni tud a lelkén. Erre való igazán egy társ. Ezért is vagyok mellette. Reméltem, hogy megbízik bennem annyira, hogy előbb-utóbb elmesél nekem mindent erről. Nem akartam, hogy titkolóznia kelljen. Szerettem volna hinni, hogy a kapcsolatunk már eljutott arra a szintre, hogy nyíltan tudunk beszélgetni egymással. Csendben vártam a válaszát.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 04. 17. - 11:04:26
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

- Mondd csak, mik a griffendéles jellemzőid? - kérdezte, én pedig elvigyorodtam. Megfogtam a karját és odahúztam egy hosszú, szenvedélyes, egészen vad csókra.
- Nos, ez az egyik…  - dünnyögtem az ajkai közé. - A többihez fel kell keltened az oroszlánt.
Lehet, hogy még korai volt még a gyerekkorom sötétebb részéről beszélni. A legtöbb embert úgyis csak az foglalkoztatta, mekkora hatással volt rám az, hogy apám tehetséges tudós volt. Vagy éppen, milyen érzés volt, hogy a nyomdokaiba léphetek - bár sosem tettem, mert én elméleti tudománnyal foglalkoztam. Sokkal jobb lett volna, ha a szenvedélyes csókoknál maradunk és nem sodródunk tovább az árral a gyerekkorról való csevegésben. Az enyém aligha volt kellemes.
- De...de csak akartak, vagy meg is támadtak? És egyáltalán hogy kerültek a közeledbe?
Egyelőre nem tudtam válaszolni a kérdésre. Csak pislogtam Serenára nagy szemekkel. Be kellett volna jelentenem, hogy bántottak apám kísérleti alanyai? Hogy Karom gyerekkoromtól kezdve zsarolt, kínzott, aztán tőlem követelte az ingyen bájitalokat, amiket apám már nem adott meg neki? Nem. Ezt még nem kellett tudnia Serenának, ahogyan azt sem,hogy exem minden bizonnyal megölte azt a szörnyeteget, mikor a tiltott rengetegbe keveredetünk.
- Nem muszáj erről beszélgetnünk, ha nem akarsz. - A tenyere a mellkasomon pihent finoman, melegen. - De tudnod kell, hogy én itt vagyok neked, ha erről szeretnél beszélni.
Csak bólintottam.
- Nem akarok titkolózni… csak…  - Nyeltem egyet. - Ez egy nagyon nehéz téma. Ezzel rontsuk el ezt az estét?  - Kérdeztem. A tenyerem az övére siklott. Kicsit megszorítottam az ujjait, így éreztem a saját szívverésem vad ritmusát az ő ujjainak simítása alatt.
- Nagyon sokszor bántottak azok a… férfiak. -  Nyeltem egyet. Nem maradt rajtam sérülés nyom, csak az egyik lábujjam hiányzott, de Karom azt is tavaly nyáron szakította le rólam. Azzal akarta zsarolni Delt. - Mindegyik bűnöző volt, olyan reménytelen eset, akiket a minisztérium alkalmasnak talált arra, hogy a farkaskór kezelésére szánt bájital kísérletére használjanak. Egyszóval úgy gondolták, nem volt kár értük.
Végül belekezdtem. Nem tudom miért, talán, hogy letépjem a ragtapaszt vagy, hogy tudja a lány, honnan is jöttem igazából. Nem volt rossz családom, sem rossz életem, de ahogy mindenki múltjában, az enyémben is voltak sötét pontok.
- Szabadon mászkáltak apám laborjában, ami lényegében a házunk része volt. Hozzám fértek… szórakoztatónak találták, hogy egy kisfiút bánthatnak. Nagyrészt persze csak fenyegetettek, hogy megölnek vagy megmarnak… de néhány fojtogatás és ütés is volt. A szüleimnek meg sosem mertem szólni, mert velük is zsaroltak. - Vállat vontam. - A menedékem volt a Roxfort.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Serena Fawley - 2022. 04. 22. - 16:58:03
Családi hétvége

(https://i.pinimg.com/564x/b3/ad/2c/b3ad2c458e57cbcb4d056486ca277ed4.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/ba/63/22/ba6322b7c3dd45df4707ef7d1e18f3e6.jpg)

2003. február 10.

To: Dorian Belby

Dorian odahúzott magához, csókolt, majd odasuttogta:
- A többihez fel kell keltened az oroszlánt.
-Ó, azt már alig várom. - vigyogtam, hozzábújtam és öleltem. Jó volt hozzábújni, ezt mindig megállapítottam. Nyugodt és boldog voltam mellette.
Meséltem neki a gyerekkoromról - szerettem arról mesélni. Jó volt addig is, amíg egyedül voltam, de jó volt utána is, amikor a kisöcsém megszületett. Csak sajnos valahogy mindig kerültük egymást. Mire én elmentem a Roxfortba, ő született meg, mire én végeztem a Roxforttal, ő ment el oda.
Aztán már meg is bántam egy kicsit, hogy erre terelődött a szó. Persze örültem, hogy Dorian a bizalmába fogad, és mesél a vérfarkasokról, akikkel az apja foglalkozott, de nem akartam, hogy ez rányomja a bélyegét az esténkre.
Lehuppantam az ágyamra, odahúztam őt is, és meghallgattam, amit mesélt. Végig fogtuk egymás kezét, szerettem volna, hogy érezze a támogatásomat.
-Sajnálom, hogy nem tudtál segítséget kérni ebben. Egy gyereknek nem szabadna ennyire egyedül maradnia a bajban. Miért nem szóltál a szüleidnek, féltél, hogy ők nem tudnának segíteni? - felsóhajtottam. - El sem tudom képzelni, milyen lehetett neked. - motyogtam. Ez volt az igazság. Persze nekem sem volt mindig aranyéletem, sokszor azért nem én voltam a szüleim figyelmének középpontjában, de azért bármikor odamehettem volna hozzájuk segítséget kérni. Az, hogy kicsit féltékeny voltam Teddyre, amikor megszületett egész egyszerűen azért, mert ő fiúnak született, eltörpült ezek mellett a félelmek mellett.
-Hogy sikerült feldolgoznod azt, ami kiskorodban történt? Tudtál beszélni végül erről valakivel?
Az este egy egész más irányt készült venni, mint amit terveztünk, de nem zavart. Fontos volt, hogy Dorian beszéljen ezekről a dolgokról. Túl kellett esnünk ezen a beszélgetésen, és úgy gondoltam, jobb előbb, mint utóbb. Ráadásul most egy biztonságos, nyugodt közegben voltunk. Egy otthonban. Dorian roxforti szobája, habár kellemesen berendezett és otthon volt, mégsem volt egy tényleges otthon. Persze számára ez sem volt az otthon, de mégis reméltem, kicsit kényelmesebben érzi magát már.
Figyelmesen hallgattam, és reméltem, hogy ha egy picit is, de ez segít neki.


Cím: Re: Skye-szigeti Obszervatórium
Írta: Dorian Belby - 2022. 05. 04. - 19:08:44
CSALÁDI HÉTVÉGE

(https://i.pinimg.com/564x/62/1a/a0/621aa0c0a58438f3625e61897842b993.jpg)

Serena
2003. 02. 10.

Imdátam, ahogy összebújtunk és az illata megtöltötte az orromat. Serena olyan volt, mint a legjobb vágykeltő, de nem csak testi értelemben, hanem lelkileg is. Nagyon akartam őt, nagyon akartam érezni a melegét, hallani, ahogy beszél s ölelkezés közben érezni a szívverését. Ez volt a tökéletes pillanat.
Az ágyra fekve csak még meghittebb lett a pillanat. Szerettem, hogy beszélhetek vele magamról… bár egy részem nagyon is szégyellte mindazt, amin gyerekként átmentem. Nem magam miatt, én ártatlan voltam és tehetetlen, de a szüleim nem voltak elég figyelmesek, hogy észre vegyék. Túlságosan lefoglalta őket a házasságuk megmentése, mert az sem volt éppen fényes.
– Sajnálom, hogy nem tudtál segítséget kérni ebben. Egy gyereknek nem szabadna ennyire egyedül maradnia a bajban. Miért nem szóltál a szüleidnek, féltél, hogy ők nem tudnának segíteni? – Sóhajtott fel. Nem tudtam válaszolni, mert még hozzá tette: – El sem tudom képzelni, milyen lehetett neked.
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Mégis hogyan mondjam el valakinek, hogy a szüleim sosem voltak olyan jók hozzám, mint egy gyerek megérdemelné? Anyám kedves nő volt, de őt is lefoglalta a saját élete tragédiája, ami az apámmal való házasság volt. Az apám túl merev egy olyan romantikus, szenvedélyes nő mellé, mint amilyen ő volt. Így hát képtelenek voltak boldoggá tenni egymást.
– Hát tudod…  – nyeltem egyet. Nem akartam igazán belemenni ebbe, de Serena fontos volt nekem, komolyan terveztem a vele való kapcsolatomat. Tudnia kellett volna, mint mentem át. – A szüleim házassága sosem volt rendben, de nagyon küzdöttek, hogy megmentsék. Nem csak miattam, maguk miatt is. Emiatt sokszor észre sem vették, hogy velem mi történik.
Nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, csak hallgattam, ahogy veszekedtek és veszekedtek, majd hirtelen minden jó volt, elugrottak Párizsba, meg Európa szerte éttermekbe mentek. Romantikus körutakat tettek, engem meg otthon hagytak valami dadussal vagy egy morcos rokonnal. Egyszóval elég magányos gyerekkorom volt és sosem tanultam meg igazán szeretni, ami a tönkrement kapcsolataimon is meglátszott. Serena is… imádtam, de mindennél jobban féltem, hogy elveszítem.
– Hogy sikerült feldolgoznod azt, ami kiskorodban történt? Tudtál beszélni végül erről valakivel?
Csak megráztam a fejemet. Erről nem volt mit beszélni, nem dolgoztam fel, sosem fogom. Állandóan feszült voltam, mindig a hátam mögé néztem, mintha támadástól félnék. Egy ideig az idegenek érintése is zavart, de azt szép lassan el tudtam engedni.
– Neked beszéltem erről először ennyire nyíltan. – Feleltem őszintén, mert hát Deliah is csak részben tudta ezeket a történéseket. Nem akartam beavatni, mert féltem, hogy gyengének talál. Ő az olyan erős férfiakat szerette, mint Leonard. Csakhogy én nem olyan voltam. Sebezhető voltam és törékeny, hiába mentem fejjel a falnak is, ha arról volt szó.
– De nem akartam elrontani az estét.  – Tettem hozzá, mikor észbe kaptam, hogy már legalább negyedórája a szar gyerekkorom a téma. – Ezen már nem lehet változtatni. Kár rá szót fecsérelni.  – válaszoltam és odahúztam magamhoz egy csókra, hogy ledőlve az ágyon kicsit élvezzem azt a kis pillanatot vele. Ez kellemesebb volt, jól esőbb.
– Mit szólnál, ha mondjuk más felé terelnénk az estét? – kérdeztem és lendülettel felhúztam az ágyról, hogy megint ott álljunk egymással szemben. Nyilván azt hitte, nem akarok vele lenni, de nagyon is akartam. Ahogy közelebb húztam magamhoz, érezhette is, mennyire kívánom. – Jól esne egy közös fürdő a barátnőmmel.