+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Anglián kívüli részek
| | |-+  Tokió
| | | |-+  Vatacumi no kodomo
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Vatacumi no kodomo  (Megtekintve 2758 alkalommal)

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 01. 21. - 09:59:52 »
0

miért pont Ázsia?


Serena
2001. december 8.

outfit

Jobb volt Serenát megkímélni attól, hogy miféle alak is vagyok valójában. Nem kellett volna felzaklatni olyasmikkel, hogy „amúgy tolvaj vagyok” vagy „egy alvilági pasas jobb keze.” Valószínűleg csak elsápadt volna és többé látni sem akart volna. Ezt pedig valahol meg is értettem volna… ő az átlagos emberek életét élte s valószínűleg nem kellett tizenöt évesen elmenekülnie a saját múltja elől, hogy egyedül boldoguljon valahol a nagyvilágban. Ezért pedig mindennél jobban irigyeltem. Tudtam persze, hogy minden más lenne, ha az életem normálisan alakul. Talán most is ott dolgoznék az öcsém mellett a Mungóban… és mennyivel könnyebb lenne minden.
– Kíváncsi voltam. Kicsit abszurd és furcsa érzés, hogy itt sétálok melletted egy sárkányrezervátumban, és alig tudok rólad valamit. Remélem nem kínos neked, hogy kérdezősködöm... – mondta.
Nem azért kérdeztem vissza, mert zavart, bár kétségtelenül zavarba ejtően nehéz volt hazudnom. Nem tudom miért, mert másnak simán az arcába mondtam bármit is szemrebbenés nélkül… de talán Serenával egészen másképpen alakultak a dolgok. Végül is harcoltunk együtt, elkezdtünk nyomozgatni a gorgók után és még sárkányt nézni is elhozott. Az az igazság, hogy nem érdemelte meg. Csakhogy hiába volt bűntudatom, akkor sem avathattam be.
Tudod… nem kínos, csak általában nem szoktam érdekelni az embereket. – Válaszoltam a lehető legőszintébben. Eddig valóban csak azok érdeklődtek irántam, akik valamit kapni akartak belőlem… vagy lefeküdni akartak velem, vagy átverni és megölni, esetleg kihasználni. Egy-két barátom volt ugyan, de a legtöbbel nem is tartottam a kapcsolatot Forest óta. Valahogy mellette szép lassan minden kikopott az életemből.
– Figyelj! Ha unod vagy eleged van, csak szólj, és hazamehetünk. Csak egy szavadba kerül. Ha nem érzed jól magad, vagy szimplán csak dolgod lenne – magyarázta. – , akkor már megyünk is. Tényleg nem szeretném, ha kínosan éreznéd magad amiatt, hogy itt vagyunk, és csak azért vagy itt, mert nem akarsz megbántani...
Elmosolyodtam és önkéntelenül is átkaroltam a vállát, mintha csak Avery lenne. Nem nem akartam megbántani, csak megint máshol jártak a gondolataim. Ez mindig olyan könnyen megtörtént, ha szerelmes voltam. Szinte elfelejtettem megélni a pillanatot.
Tök jól érzem magam – válaszoltam teljesen őszintén. – Csak tudod, kicsit máshol járok… igazság szerint éppen nagyon belezúgtam valakibe és ajj… tudod milyen ez, az ember nincs ott fejben rendesen. – Vigyorodtam el. – Olyan vagyok, mint egy hülyegyerek…
Sóhajtottam egyet a mondandóm végén.
Ahogy haladtunk tovább a rezervátumban, rájöttem, hogy Serenának igaza van. Nem máshol kéne járnom, nem azon kéne agyalnom, hogy Aiden mit csinál, mert ilyen lehetőségem még egyszer közel sem biztos, hogy lesz.
Szerintem csak élvezzük ki, hogy még itt lehetünk egy kicsit, aztán meghívlak egy kávéra valami csingcsang kávézóba és hazakísérlek. – Magyaráztam és leengedtem a karomat a válláról, hogy csak szorosan mellett sétálva élvezzem a maradék időt a sárkányok között –, akiket remélhetőleg nem kell megetetnem.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 02. 20. - 21:57:12
Az oldal 0.034 másodperc alatt készült el 28 lekéréssel.