+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  A Három Seprű
| | | | |-+  Pult
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Pult  (Megtekintve 535 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 16:06:06 »
0



A Három Seprű legforgalmasabb része. Hosszú, szinte véget nem érő pult az alsó szinten.
A pult legvégén székeket is találhatsz, oda érdemes ülnöd, ha szeretnél közelebbi kapcsolatba kerülni a csinos Madame Rosmertával!
Vigyázat, a pult felülete ragadós!
Naplózva

Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 03. 04. - 00:12:04 »
+1

4/3/2002
● MEREL ●
⭃ Soha jobban ⥷
tükörképem



Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában


Francba. Francba.
Itt voltam , megint, Roxmortsban, mert hol máshol, mint megint egy kocsmában. Remek, az anyám aztán tényleg büszke lehetett a gyerekeire. Az egyik ki tudja milyen szarsokba keveredett bele, hol verette vagy átkoztatta le a fejét, vagy hol nem, anélkül, hogy egy büdös levelet küldött volna. A másik pedig alkoholista kviddicsjátékos lett. Tök jó, hogy tényleg pálcát kellett volna néznem, de nem, én bejöttem ide, mert egy mazohista idióta vagyok.
Mert persze simán összefutthattam volna Raylával. Amikor még a suliba jártam persze lépéten nyomon beleüttköztem. Másrészt meg itt boroltunk egymás nyakába. Tök jó, tépd fel még a sebeidet Bejnamin Ray Fraser.
És lépten nyomon hallottam őket. Nem számított hova menekültem, ott loholt mögöttem Chrissie, és szinte éreztem, ahogy megérintett, ahogy csiklandozták a szőke fürtjei a kezemet. Nem kellett volna neki megdermednie az időben, nem kellett volna 10 évesnek maradia örökké. Most itt lehetett volna... Itt valahol a suliban a barátnői között, miközben egy rakat srác csodálta volna, akiket én mindig megvertem volna Aidennel, csak mert ránézett a húgunkra. Tizen négy évesnek kellett volna lennie most. De ő megdermadt abban a fekete csendben, a sötét koporsóban, a családi kriptánkban. Apával együtt. Egsézen biztosan csalódott lenne, ha így látna.
Néha bementem a dolgozószobájába, és leültem a fotelbe, az íróasztala elé. És csak bámultam a szemben lévő széket. MAi ugyan úgy hevert, mintha pár percre hagyta volna el. Megráztam a fejemet.
Inkább csak rendeltem magamnak még egy kört, miközben rákönyököltem a pultra, és azt sem vettem észre, hogy valaki levágódótt mellém.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 03. 04. - 02:45:41 »
+1

Egy gondolat, amiről soha nem hittem, hogy felmerülne bennem: Rosszabb lehet-e annál, hogy mindenféle gebaszok történnek, de legalább én fel vagyok készülve rá, az, hogy én felkészült vagyok, és közben nem történik semmi?
Mármint, értelemszerűen örülök, hogy nincsenek ellenünk gyilkossági kísérletek a tulajdon iskolánkban, vagy épp tömegmerényletek a frusztrálóan rosszul védett nyilvános eseményeken. Értelemszerűen felüdülés, hogy azon a palacintavásáron is a legnagyobb problémám valami jelmezes gyökér volt, aki meggyőződésem szerint szándékosan borogatott fel akit tudott, mert mittudomén, és végül egy "kölcsönzött" seprűvel az elől is békén tudtam hagyódni.
Hozzám semmi hír nem jutott róla, de talán tényleg ért valamit, amikor felzargattam McGalagonyt és a díszaurorokat az álomeltérítős eset minden utolsó részletével, talán végre tett sikeres életképes lépéseket a minisztérium, és azért is van nyugi.
És mégis... Azóta semmi van.
Elemi üresség, nem azóta nincs semmi, hanem azóta van semmi. Ha a valami az anyag, ez nem úgy semmi, hogy vákum, ez úgy semmi, hogy antianyag. Számomra legalábbis. Gondolom, túl sok időm lett észrevenni, a személyes- és magánéletem milyen kopár lett idő közben, így, hogy nem kell folyamatosan csápolnom az "érett", "felelős", "felnőttek" felé, hogy "hallod vegyétek már észre, hogy itt valamit kéne csinálni a dolgokkal, mert elég gáz, hogy pillanatnyilag egy tinédzser végzi helyettetek bármannyire a ti dolgotokat". Nos, egy ideje nem kell csápolnom, csak itt maradtam legalább másfél év beidegződésével, amik hirtelen fölösek, de közeli civil környezet nélkül, amibe visszatérhetnék, és a legjobb ötletem egy üres szabadnapra, hogy kipróbáljam, vajon tudok-e valami erősebbet kérni egy vajsörnél. Gyanítom, nem.
Az is eleget elmond, hogy az ideút alatt is csak ennek az elementális semminek a témáját rágta újra az agyam akárhanyadszor, házidolgozatnyi terjedelemben...
A pulthoz érve megtorpanok. Odébb valaki ismerősnek mondható támasztja a pultot, gyanúsan ismerősnek látszó módon. Úgymint éntőlem ismerősen. meg tudom érteni.
-Fraser? Mesélj, te mitől iszol?- ülök mellé rendelés helyett, reményében annak, hogy ha más nem, hát egymásnak kiönteni a nyűgeinket kicsit előremutatóbb időtöltés lehet, mint magunknak fortyogni benne.
Nem ismerem túlzottan, de egy felismerésnyire igen. Bár tény, az álomparti hevében a múltkor valahogy kicsúszott a figyelmemből, hogy idén már nem jár az iskolába, de érthető, hogy ez volt az elsikkadó részlet, volt számtalan fontosabb, amiről be kellett számolnom. Na, az az élmény is gondolom egy dolog lehet, ami épp boldogítja, de egyelőre nem bombázom túl kérdésekkel.
Naplózva


Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 03. 16. - 19:02:16 »
+1

4/3/2002
● MEREL ●
⭃ Soha jobban ⥷
tükörképem



Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában


Fásultan könyökölök a pulton, és igyeskzem kikerülni minden olyan emléket, ami csak egy hajszálnyit is Raylára emlékeztet, ami valljuk be kicsit szánalmas próbálkozás és gyáva dolog. Meg persze lehetetlen, mert mégis csak itt csókoltam meg először. Iagzából csak azt kellett volna csinálnom, mint amit eddig is tettem, ha a lényokról volt szó, mármint amit régen tettem, még az ostrom előtt. Csak szórakoztam, és ők is, annyira nem volt komoly, hogy fel sem vettük, ha nem jött össze. Csak elvoltunk. Erre jönnie kellett egy Esthernek jönnie kellett egy raylának, és én estem a legnagyobban pofára azt hiszem. Túl ragaszkodó voltam, talán nekem is olyannak kellett volna lennem, mint Aidennek. Fittyet hányni másokra és lelépni, és aztán megint és megint. De persze jól tudtam, hogy ez egy kibaszott maszk volt rajta. Túlságosan jól ismertem. De persze nem eléggé, hogy tudjam hova a tökömbe tűnt már megint.
-Fraser? Mesélj, te mitől iszol? - szóllat meg egy hang, majd sokat pislogva pillantok a lányra aki mellém huppant. Imserős volt, valamiért én úgy tűnik kicseszettül vonzottam a hugrásokat. Ez rohadt vicces volt, de azért nem röhögtem a képébe. Azért még mindig egy lovagias Fraser voltam.
- Hát gondolom az elcseszett életem miatt - dünnyögtem elgondolkodva. - És te? - kérdeztem. Azért reméltem, hogy nem olyan nagyon elcseszett ő, mint ahoyg én éreztem magam.
- Mi a helyzet, a Roxfort továbbra is kétségbeesett diákokkal van tele, hogy mindenki ide jár kikapcsolódni? - érdeklődtem csak úgy, mert igazából amióta nem jártam ide, és rayláshoz sem surrantam be nem nagyon tudtam mi a helyzet itt. - Kellemetlen lehet egy rahedli aurorokkal együtt gubbaszatni a suliban - sóhajtottam, és belegondoltam hány túlhevült diák dolgát nehezítették meg, akik csak egy kis ketymetyre akartak egy titkos kis sarokban összebújni. Amilyen komolyan vették az aurorok magukat, tuti benyitogattak még a mosdókba is. Reméltem Mirtill néhányszor a  nyakukba borította a wécét.
Békés kis gubbasztásunkat valami morajló verekedés zaja ütötte meg. Nem is a Háromseprű lenne. De igazából addig teljesen figyelmen kívül hagytam ezt, míg hátulról belém nem jöttek, én meg magamra és Merelre borítottam a maradék sörömet.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VI. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 03. 19. - 15:25:21 »
+1

Felpattanok  bárszékre, meg intek a pultosnak, hogy majd két mondat között rendelnék egy valószínűleg végül úgyis csak vajsört.
-Legyen mondjuk... ez az elcseszett világ?- pillantok együttérzően Benre. -Csak hogy ne ugyanazt mondjam én is.
Megfáradtan könyökölök le a pultra, támasztom meg a fejem, mintha a világ minden fáradtságát hordanám a vállamon. Oké, ennyire vén csak nem vagyok. Vagy nem kéne legyek. Van probléma, amikor már Merel Everfen felejti el, hogy kell élni.
-Náh, vannak, akik elég szerencsések egymásba menekülni, hogy kizárják a szarságokat. Csak mindenki más van idekint.
És ennyit arról, hogy nem bombázom túl? Mondjuk tény, hogy nem kérdések pillanatnyilag. Legalább. Vagy ki tudja, melyik jobb vagy rosszabb.
-Igazából,.. nem olyan szörnyű, mint gondolnád. Vagy legalábbis mint én gondoltam volna. Nagyrészt csak felesleges díszlet, de legalább nem próbálnak direkt útban lenni, azt meghagyják nekünk prefektusoknak. Igazából még hasznos is volt, hogy könnyű őket megtalálni. Az az eset, amikor ezek a terrorkultisták vagy mik megszállták az álmunkat?..- mutatom fel a kezem, ahol a szimbólumuk alakú égést kaptam. Ezt szerencsére Pomfrey be tudta rendesen gyógyítani, de a helyére még emlékszem, és gondolom mindenki más is, aki ott volt. Az illúzionistás vágás hege az, ami még azóta is látszik. -Az első dolgom volt ...gyakorlatilag álmából felverni McGalagonyt meg az illetékes főaurort, és beszámolni minden utolsó részletről. De azóta legalább nem történt újabb merénylet. Bár... Szerinted nem fura, hogy hivatalosan azóta se kaptunk semmi hírt az ügyben?
De mielőtt teljesen nem hagynám levegőhöz se jutni szegényt, megszakítja a rinyálásom a verekedés, ami közelebb jön, mint illendő társaságban kéne. Halljátok, mi itt beszélgetni próbálunk. Vagy legalábbis Fraser még tűri pillanatnyilag, hogy beszélgetek felé. Ami alatt panaszkodás értendő leginkább, igen.
És tessék, rám borítják még Ben sörét is. Egy pillanatra bepipulva csapok a pultra a máris pálcát fogó kezemmel, és szúrós szemmel ézem az alkalmatlankodókat, de végül nem szállok bele a verekedésbe, ha nem kényszerítenek rá. Pont emiatt vagyok itt, hogy ebből a mindig ugrásra készségből van elegem, kikapcsolódnom kéne inkább.
Nagyot sóhajtva pillantok Benre, leginkább "tessék, még ez is" módon. Ezt az esélyt még megadom a petaQ-oknak, hogy vigyék máshova magukat, de egyszer vagyok ilyen elnéző
-Erről beszélek- emelem meg a pálcát, utalva arra, hogy vagyok olyan feszült, hogy másodpercek alatt tettrekészen a kezemben van, ha valami gyanús történik, bár gyanítom, neki hiányozhat a kontextus nagyobbik fele, ha nem gondolatolvasó.
-Leperex- varázsolok csak végül magamra, aztán biztos ami biztos, Benre is, ha még nem ért volna véget az öntözős műsor. A ruháimból kiugrik a beleázott sör, és leplaccsan a földre, meg így már lepergetőek leszünk a következő kör ellen. A csaposhoz fordulok, aki lehet, hogy vár már egy ideje, hogy rendelek-e bármit végül, vagy foglalkozhat-e a többi vendéggel.
-Lenne egy vajsör, és..?- nézek Fraserre, nyitva hagyva a mondat végét, hogy kér-e valamit. Eddig még el se menekült a szófosásom elől, úgyhogy hálám jeléül szivesen meghívom valamire, ha elfogadja.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 24. - 08:44:51
Az oldal 0.054 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.