Benjamin Ray Fraser

Számolunk tíztől vissza
Mire végzünk, kezdődik ám
Az élet, amire mindig vágytál
Mindenkit puszilok, csá!

10, hogy semmit sem bánok
9, hogy szerettem már
8, hogy mindennek vége egyszer
7, hogy egy picikét fájt csak
6, hogy páran szerettek
Kösz a friss levegőt!
4, hogy nem halok éhen
3, a vizet a vízen lebegőt
2 hajót ott a horizontnál,
Ahogy metszi az éjfeketét
Az egyetlen szomorúságom
Kösz, hogy minden nagyon jó

7 főbűn szinte mind megvolt
Kösz, hogy sose haragudtál!
Kösz a családomat!
Kösz nekik, hogy egy szó nélkül kibírták!
Szép, hogy lassan eltűnök
Hol volt hold, hol nem volt
Ahogy behúzom az ajtót,
Rögtön kinyílik a mennybolt
Kösz az esőt mindig
Akkor is, ha megáznék
Kösz, hogy minden pont így jó!
Szóval annyi csak, hogy:
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Kösz, hogy egy kicsikét fájt csak!

Kód:

[center][font=georgia][color=#dac291][size=14pt][i].??.[/i][/size][/color][/center]

[justify][color=#c5a268]mennyitől számolsz vissza?[/color]

Jól van, Mr. Fraser?

Hogy ezt az elmúlt hetekben mennyiszer kérdeztem meg? Rengetegszer azt hiszem. Tudja, ha nyitott szemmel járna a folyosón, talán nem ütközne lépten-nyomon bele emberekbe. A kóros alvászavarra pedig megkérem, hogy konzultáljon Madam Pomfrey-val! Nem is értem, erre miért nem a házvezetője hívja fel a figyelmét! Felháborító!

Egy randi

Nem. Nem randi. De azért arra pont elég volt a mi kis találkozásunk, hogy egy kicsit összezavarjuk a barátaidat a Roxfortból. Mondanám, hogy veled ragadtam először össze, de az nem lenne igaz, de azért kicsit vicces volt. Ezt kár lenne tagadni is. Mindenesetre köszi, hogy fizetted az italt... Vagy nem? Akkor óvatosan a Három Seprűvel legközelebb!

Tudod

Tudod, hogy nem tudom. Pontosan tudod. Én igyekszem, tényleg. Igyekszem kicsikarni magamból azokat a bizonyos jeleket - de úgy érzem, te már ezek nélkül is megértesz. És ezt köszönöm. Tudod... nem, nem, nem leszek nyálas, az a te feladatod! Szóval, csak azt akartam, hogy tudd, köszönöm. Amiért itt vagy, amiért még mindig itt vagy. Igyekszem jó barátod lenni... Olyan, amilyen te is vagy. Olyan, akinek nem kellenek a szavak. Tényleg igyekszem... Érted megéri változni, azt hiszem. És ez a változás nem rossz dolog. Azt hiszem. Csak többet ne mássz ki a tetőre, légyszi.

Hé, Fraser!

Örülök, hogy kezded magad összekapni. Meg hogy végre rájöttél, hogy nem én vagyok a csúnya gonosz, amiért ki akarlak rángatni az önsajnáltatás pöcegödréből. Talán a kviddics hozott össze, talán az a rengeteg baromság amit együtt csináltunk, de valahogy barátok lettünk, vagy mi fene. Számíthatsz rám haver, ne felejtsd.

belőled egy is elég lenne

Tudod Fraser, szerintem a sors iróniája, hogy belőled kettő van. Egy is sok, egy is éppen elég gpndot okoz, még a Roxfort után is. Nem akarok én veled jópofizni vagy haverkodni, már azzal is beértem, hogy miattad vettek el. A törött bordámat el is neveztem Frasernek, mert pont olyan irritáló volt, mint te, mikor dedós módon hisztiztél. Törpe vagy. Fogadd el!

Fura vagy

Egyszer párba kerültünk párbajszakkörön. Előtte is hallottam hírét, hogy fura vagy, de ennyire? Komolyan féltem, hogy felrobbantasz a béna varázspálcáddal, vagy megfőzöl, gyomnövénnyé változtatsz, nem is tudom. Szerencséd, hogy megúsztam! Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot, kicsit szedd össze magad. Most ballagtál el, ugye? Hát, szerintem a Roxfortnál már csak szívósabb dolgok várnak rád. És vegyél egy új pálcát!

Az a bizonyos másik fél

Találkoztam a bátyjával, Mr. Fraser. És magával is, bár ez csak futó üttközés volt. Remélem az egész annak a megvadult seprűnek köszönhető, és nem a pusztán őrjüngő, még mindig tartó kamaszos viselkedésének.  Minden esetre a mi kis karambolunk az utcán nem volt kellemes; nem csak a ruhám szakadt el, hanem a macskám ennivalója is mind belezuhant a csatornába. Remélem nem szánt szándékkal taperolta meg a melleimet, de azt hiszem az a pofon nem csak engem, hanem magát is meglepte.
Tegyen rá jeget.
És remélem, hogy a bátyja sem óhajt semmi bajba keveredni, már megint, mert úgy látszik ez családi vonás lehet.

tesó...

Tudom, mire gondolsz, amikor rámnézel. Tudom, hogy mit látsz az arcomon minden egyes alkalommal, és azt is tudom, hogy mennyire erőlködsz, csak hogy kicsit mélyebbre férkőzhess. Talán tudod, hogy próbálkozom. Én is tudom, hogy te is ugyanezt teszed.
Nem vársz bocsánatkérést, ugye? Ismersz, képtelen lennék rá. Már kölyökkorunkban sem voltam rá képes, amikor bezártalak a kriptába, vagy amikor megaláztalak az egész Mardekár előtt. Te pedig akkor sem gyűlöltél meg. És még mindig nem gyűlölsz. Miért?
Nem tudom, hogy megértjük-e egymást ugyanúgy, mint régen. Már nem vagyunk ugyanazok a kölykök, már semmi nem ugyanaz. Próbálom jobbá tenni... legalább csak annyira, hogy neked jobb legyen. Talán egy nap el is fogok mesélni mindent, azokat a dolgokat is, amiket soha nem említettem. De akárhogyan is, Benjamin, a testvérem vagy. És az is fogsz maradni örökké.

Muci kistesója

Nem tudom eldönteni még, hogy milyen a kapcsolatunk. Igazság szerint nem is találkoztunk túl sokszor, de úgy hallottam, te jól főzöl. Ez pedig kiváló közös pont... Én ugyanis szörnyű vagyok a konyhában, de meg akarom tanulni Aiden kedvenceit. Esetleg egyszer, ha van kedved megmutatnám a konyhámat.

a perverz

Még emlékszem rád, ne aggódj! Rám másztál abban a mocskos sikátorban, most meg valami nagymenő kviddicsjátékos lettél... azt hiszed ezzel majd elcsábítasz?! Hát biztosíthatlak róla, hogy nem és ez nem is fog változni, szóval felesleges minden erőfeszítés, Mr. Fraser! Mikhail Bertov nem a te súlycsoportod, fogadd el.