Benjamin Ray Fraser

Számolunk tíztől vissza
Mire végzünk, kezdődik ám
Az élet, amire mindig vágytál
Mindenkit puszilok, csá!

10, hogy semmit sem bánok
9, hogy szerettem már
8, hogy mindennek vége egyszer
7, hogy egy picikét fájt csak
6, hogy páran szerettek
Kösz a friss levegőt!
4, hogy nem halok éhen
3, a vizet a vízen lebegőt
2 hajót ott a horizontnál,
Ahogy metszi az éjfeketét
Az egyetlen szomorúságom
Kösz, hogy minden nagyon jó

7 főbűn szinte mind megvolt
Kösz, hogy sose haragudtál!
Kösz a családomat!
Kösz nekik, hogy egy szó nélkül kibírták!
Szép, hogy lassan eltűnök
Hol volt hold, hol nem volt
Ahogy behúzom az ajtót,
Rögtön kinyílik a mennybolt
Kösz az esőt mindig
Akkor is, ha megáznék
Kösz, hogy minden pont így jó!
Szóval annyi csak, hogy:
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Kösz, hogy egy kicsikét fájt csak!

Kód:

[center][font=georgia][color=#dac291][size=14pt][i].??.[/i][/size][/color][/center]

[justify][color=#c5a268]mennyitől számolsz vissza?[/color]

Jól van, Mr. Fraser?

Hogy ezt az elmúlt hetekben mennyiszer kérdeztem meg? Rengetegszer azt hiszem. Tudja, ha nyitott szemmel járna a folyosón, talán nem ütközne lépten-nyomon bele emberekbe. A kóros alvászavarra pedig megkérem, hogy konzultáljon Madam Pomfrey-val! Nem is értem, erre miért nem a házvezetője hívja fel a figyelmét! Felháborító!

Egy randi

Nem. Nem randi. De azért arra pont elég volt a mi kis találkozásunk, hogy egy kicsit összezavarjuk a barátaidat a Roxfortból. Mondanám, hogy veled ragadtam először össze, de az nem lenne igaz, de azért kicsit vicces volt. Ezt kár lenne tagadni is. Mindenesetre köszi, hogy fizetted az italt... Vagy nem? Akkor óvatosan a Három Seprűvel legközelebb!

Tudod

Tudod, hogy nem tudom. Pontosan tudod. Én igyekszem, tényleg. Igyekszem kicsikarni magamból azokat a bizonyos jeleket - de úgy érzem, te már ezek nélkül is megértesz. És ezt köszönöm. Tudod... nem, nem, nem leszek nyálas, az a te feladatod! Szóval, csak azt akartam, hogy tudd, köszönöm. Amiért itt vagy, amiért még mindig itt vagy. Igyekszem jó barátod lenni... Olyan, amilyen te is vagy. Olyan, akinek nem kellenek a szavak. Tényleg igyekszem... Érted megéri változni, azt hiszem. És ez a változás nem rossz dolog. Azt hiszem. Csak többet ne mássz ki a tetőre, légyszi.

Hé, Fraser!

Örülök, hogy kezded magad összekapni. Meg hogy végre rájöttél, hogy nem én vagyok a csúnya gonosz, amiért ki akarlak rángatni az önsajnáltatás pöcegödréből. Talán a kviddics hozott össze, talán az a rengeteg baromság amit együtt csináltunk, de valahogy barátok lettünk, vagy mi fene. Számíthatsz rám haver, ne felejtsd.

belőled egy is elég lenne

Tudod Fraser, szerintem a sors iróniája, hogy belőled kettő van. Egy is sok, egy is éppen elég gpndot okoz, még a Roxfort után is. Nem akarok én veled jópofizni vagy haverkodni, már azzal is beértem, hogy miattad vettek el. A törött bordámat el is neveztem Frasernek, mert pont olyan irritáló volt, mint te, mikor dedós módon hisztiztél. Törpe vagy. Fogadd el!

Fura vagy

Egyszer párba kerültünk párbajszakkörön. Előtte is hallottam hírét, hogy fura vagy, de ennyire? Komolyan féltem, hogy felrobbantasz a béna varázspálcáddal, vagy megfőzöl, gyomnövénnyé változtatsz, nem is tudom. Szerencséd, hogy megúsztam! Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot, kicsit szedd össze magad. Most ballagtál el, ugye? Hát, szerintem a Roxfortnál már csak szívósabb dolgok várnak rád. És vegyél egy új pálcát!

tesó...

Tudom, mire gondolsz, amikor rámnézel. Tudom, hogy mit látsz az arcomon minden egyes alkalommal, és azt is tudom, hogy mennyire erőlködsz, csak hogy kicsit mélyebbre férkőzhess. Talán tudod, hogy próbálkozom. Én is tudom, hogy te is ugyanezt teszed.
Nem vársz bocsánatkérést, ugye? Ismersz, képtelen lennék rá. Már kölyökkorunkban sem voltam rá képes, amikor bezártalak a kriptába, vagy amikor megaláztalak az egész Mardekár előtt. Te pedig akkor sem gyűlöltél meg. És még mindig nem gyűlölsz. Miért?
Nem tudom, hogy megértjük-e egymást ugyanúgy, mint régen. Már nem vagyunk ugyanazok a kölykök, már semmi nem ugyanaz. Próbálom jobbá tenni... legalább csak annyira, hogy neked jobb legyen. Talán egy nap el is fogok mesélni mindent, azokat a dolgokat is, amiket soha nem említettem. De akárhogyan is, Benjamin, a testvérem vagy. És az is fogsz maradni örökké.

Muci kistesója

Nem tudom eldönteni még, hogy milyen a kapcsolatunk. Igazság szerint nem is találkoztunk túl sokszor, de úgy hallottam, te jól főzöl. Ez pedig kiváló közös pont... Én ugyanis szörnyű vagyok a konyhában, de meg akarom tanulni Aiden kedvenceit. Esetleg egyszer, ha van kedved megmutatnám a konyhámat.

a perverz

Még emlékszem rád, ne aggódj! Rám másztál abban a mocskos sikátorban, most meg valami nagymenő kviddicsjátékos lettél... azt hiszed ezzel majd elcsábítasz?! Hát biztosíthatlak róla, hogy nem és ez nem is fog változni, szóval felesleges minden erőfeszítés, Mr. Fraser! Mikhail Bertov nem a te súlycsoportod, fogadd el.

a kedvenc Benem

Hát helló, Ben. Köszi, hogy múltkor sütöttél egy pizzát... de képzeld, Aiden megette a kedvemért a kagylót. Tudom, most nagyon büszke lennél rám meg minden, meg a bátyádra is, de ne húzd az agyát! Tudod, hogy az nem szereti! Egyébként most már komolyabb főzőórákat is adhatnál, nehogy megmérgezzem vagy valami. Amúgy milyen bor illik a kagylóhoz?

sokat gondolok rád

A régi dolgok néha-néha eszembe jutnak, de valójában azon gondolkodom általában, hogy vagyo most, milyen az életed kviddicsjátékosként... és vajon mennyit bosszankodtál, hogy a Szombati Boszorkány összekevert Aidennel. El tudom képzelni, milyen képet vágtál. Én mondjuk egészen jót nevettem. Számomra sosem lesztek teljesen egyformák. Jó lenne egyszer összeülni egy kávé mellett és beszélgetni arról, ki hol tart most az életében.

A sikátorok hőse

Aiden ártatlanabbik fele vagy.  Nem is tudom háynszor futottunk már egymásba az utcákon, legutóbb pedig még egy sintértől is megmentettél. kezdem megbocsájtani neked, hogy eltaknyoltál bennek azon a bizonyos napon. Mi vagy te a sikátor hőse?
Egyébként nem értem hogy keverhetnek össze benneteket, tök más szagotok van. Minden esetre egészen megkedveltem a kertetek, tágas és nagy, kifejezetten biztonságos és kellően napos ha odasüt a nap. Szóval lehet néha betérek egy kis napfürdőre. Nyugi a macskádat nem fogom megenni.

Mr. Kviddics sztár

Hát öööö izééé... ne haragudj, hogy elvesztettem a fejem. Én nem akartam. Tényleg nem. Csak úgy megtörtént. És különben is Te tehetsz róla. Mert olyan jó illatod van... és olyan dús meg hullámos a hajad. Igen. Basszus... kimondtam. A te hibád. Csakis a tiéd. Ha nem vagy ilyen csodálatos, akkor biztos nem csináltam volna hülyét magamból. Akkor ezermillió százalék, hogy nem túrtam volna bele a hajadba!

melletted lévő árnyék

Mindig is úgy éreztem én az vagyok. Az árnyék, aki túl fekete és elbaszott ahhoz, hogy a fényed az a ragyogó erős fényed megérintsen. Gyűlöltem mert midnig azt gondoltam sosem leszek elég jó. Gyűlöltelek érte. És ezért bántottalak. De tudom, hogy te is ugyan ezt érezted. Annyira künönbüztünk és különbözünk most is, mégis ugyan azokat éreztük. És ezért sebeztük meg egymsát.
De tudod, most már tudom, hogy az én dolgom, hogy az árnyékod legyek. Hogy védjem a hátadat. Te túl fényes vagy és jó, ahhoz, hogy bármi miatt is mocsk tapadjon hozzád. Az öcsém vagy. És azért, hogy megvédjelek újra és újra belemerülök a sötétbe.