+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Flora le Fay
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Flora le Fay  (Megtekintve 1154 alkalommal)

Flora le Fay
Griffendél Godrik Akadémia
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 05. 29. - 15:27:00 »
+3

FLORA LE FAY

         


Alapok

jelszó || "a lélekállatod Smith professzor"
nem ||
születési hely, idő || Beddgelert, Észak-Wales; 1983, 03, 18
kor ||  20
vér || fél
munkahely || Florean Fortescue fagylaltszalonja
 


         A múlt

Kora gyerekkor
Szeretek visszaemlékezni a gyerekkoromra. Ha behunyom a szemem, még most is érzem a napsugarak lágy simogatását, hallom az állatok hangját körülöttem, ahogy rohangálnak. Sok időt töltöttem akkoriban a nagyszüleimnél falun, ahol mindig voltak állatok. Már mielőtt megkezdtem a tanulmányaimat, akkor is több időt töltöttem állatok között, mint az emberek között. Valamilyen oknál fogva jobban megértetem magam velük. Persze nem arról van szó, hogy antiszociális lennék, csak..egyszerűen jobban érzem magam az állatok között. Emlékszem, volt a környékünkön egy kisebb lovarda. Nem volt sok lovuk, talán 4, de mindig igyekeztem arra sétálni anyával, vagy a bátyámmal, Dominiccal. A zsebem folyton tele volt répával, meg kockacukorral, hogy lekenyerezzem őket, és legalább megsimogathassam őket. Pár lány a környékről oda járt ki hétvégente lovagolni. Hívtak, hogy menjek én is, de azt hazudtam, műtötték a csípőm, és nem ülhetek lóra. Tudom, hogy butaság volt, de kicsit szégyelltem, hogy nincs pénzünk rá. Csak egyszer kérdeztem anyát, járhatok e én is, de egyértelmű volt, hogy esélyem sincs. Így maradt a lovak simogatása, etetése. Bár csalódott voltam, de akkor valahogy ez is megnyugtatott. Sosem árultam el a valódi okát annak, miért nem lovagolok velük. Azzal nyugtattam meg magam, hogy mindegy is, felnőtt koromra állatokkal fogok foglalkozni, és egyszer lovagolni is megtanulok, bármibe is fog kerülni.
1994-1996
Az első 3 évemben az iskolában nem történt túl sok minden velem, ami említésre méltó. Félvér családból származom, Dominic bátyámon keresztül hallottam pár történetet a Roxfortról. Melyik tanártól kell tartani, melyik kedves, és a háztársai közül ki a vicces, ki a fura, melyik a legfinomabb kaja, legviccesebb bűbáj, ilyesmik. Kíváncsian vártam, vajon én hogy fogok beilleszkedni egy idegen helyre, mert bár említettem, hogy szeretem a társaságot, de sokszor kimerülök, ha sokan vannak és nagy a hangzavar. Olyankor nehezebben találom meg a saját gondolataim. Anya egyik barátja azt mondta, ezzel nincs semmi baj, ne aggódjak, csak zárkózott típus vagyok. Barátokat nem is szeretem egyhamar, akikkel összebarátkoztam, azokkal is inkább csendben voltunk egymás mellett. Másodévben az iskolában elég sok konfliktus kezdett kialakulni még a tanári karban is, az emberek furcsán viselkedtek, mint a hangyabolyban a hangyák vihar előtt. Én mégis igyekeztem ugyanúgy tanulni, ugyanúgy csendben meglenni, ami azt hiszem, sikerült is. Nem kerültem bajba, sőt, néha mikor becsuktam a szemem, azt éreztem, láthatatlan vagyok. Szerettem ezt hinni, mert olyankor azt éreztem, teljes a nyugalom. Hobbimmá kezdett válni Hagrid meglátogatása, mert szerettem, hogy mindig volt nála valami furcsa lény. Bár nem mindegyik volt veszélytelen, mégis szerettem figyelni, tanulni, segíteni. Sokkal jobban feltüzelt, mint bármelyik másik órán ülni.
1997-1998
Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek ez az év nagy fordulópont az életében. 1997 Szeptemberében más volt az évkezdés. Nem Dumbledore mondta az év eleji köszöntőt, hanem Perselus Piton, aki akárhányszor rám nézett, mindig végigfutott a hideg a hátamon. Minden egyes SVK előtt erősen dobogott a szívem, nehogy valamit nagyon elrontsak. A kastélyban lévő hangulat hirtelen egy börtön hangulatával vetekedett. Vigyázni kezdünk, kinek mikor mit mondunk, és hogyan mondjuk. Ebben az időszakban még csendesebb voltam. Voltak diákok, akik szabályosan rettegtek, mert mugli születésűek.
-Hallottad Sally? A nővérem azt mondta, hogy ezek itt mutatott diszkréten a halálfalók irányába, akikből egyre több kezdett lenni, hogy kövessenek, büntessenek.
- Szóval ...Lori azt mondta, listába szedik, kik nem aranyvérűek.
-Micsoda? És kirúgnak minket? Visított fel, de rögtön be is tapasztotta száját a tenyerével.
-Csss..hát..nem tudom, de nem hiszem, hogy kintüntetést osztogatnak majd…
A halálfalók valóban elkezdték összeírni a neveket, és én is a listára kerültem, majd Szeptemberben az öcsém, Florian is.Tudtam, hogy veszélyben vagyunk, de nem tudtam tenni semmit. Vártam valamiféle csodára. Nem tudtam, hol is lennénk nagyobb veszélyben. Itthon, vagy az iskola falai között. Azt hiszem, Itt ért véget a gyerekkorunk. Rengetek ember gyerekkora, generációk gyerekkora.
1998 május
A rémálmok éve. Már nem voltam láthatatlan. Mintha a homlokomra lett volna ragasztva egy ceti, csupa nagy betűvel: FÉLVÉR. Szerettem volna egész nap a szükség szobájában gubbasztani, és nem bejárni az órákra. Ott tettek nevetségessé a halálfalók és az aranyvérű társaim, ahol csak tudtak. Noha engem konkrétan nem kínoztak crutiatussal, de számos társaimnál végig kellett néznem, ahogy szenvednek, és nyögnek a fájdalomtól, miközben föléjük hajolva röhögnek a többiek. Ilyenkor az öcsémre gondoltam, vajon most milyen órája van, bántják e. Hiszen még csak 11! Ez az első éve a Roxfortban! Élveznie kellene, felfedezni a varázslatot, a bűbájokat, ahogy én tettem az első évemben, és Dominic. Nem így. Bemocskolja az első élményeit a fájdalom, és a félelem. Egyszer mertem csak megvédeni az egyik barátnőm, de véres hólyagokat kaptam a kezemre, és úgy kellett több száz oldalt körmölnöm. Egész éjjel sírtam, reggel aztán elaludtam, amiért újból büntető feladatot kaptam. Nem egyszer kaptak el Roxmortsban, hogy mondjam el, hol van anyám, különben elkapnak. Mindig hazudtam, olyan helyeket mondtam, ahol tudtam, hogy nincs. Az országban. Miután rájöttek, hogy hazudtam, visszajöttek, és vagy az orrom törték el, vagy fojtogattak, míg már alig maradt bennem szusz. Azóta sem sírtam annyit, mint abban az évben.
Az ostrom napja
-Ne maradj le, add, a kezed!-  Újabb robbanás hallatszott a hátunk mögül. Megragadtam Denise barátnőm kezét, aki lefagyott. Húztam magam után, hogy fussunk, mert a következő alkalommal mi repülünk a levegőbe.  
-Nem láttad az öcsém? Denise, gyere az Istenit! Meg kell keresünk az öcsém!
Rohanni kezdünk, mögöttünk még egy robbanás, majd csend. Behúztam magunkat ez egyik szobor mögé. Mindketten reszkedtünk, mint a nyárfalevél. Mg akartam találni Floriant, de mindenki rohant, a pálcák csak úgy vibráltak az ide oda pattanó átkoktól és ellenátkoktól. Borzasztóan féltem. Nem eshet baja…nem..az elsősöket levitték a pincébe ugye? Araszolva bujkáltam a szobrok mögött, egy két átkot sikerült kivédenem, de aztán összecsuklottam. Ez lehetett az. Az a bizonyos crutiatus. Nem tudom, mennyi ideig rázkódtam a fájdalomtól, és mikor is veszítettem el az emlékezetem. Mire legközelebb magamhoz tértem, már a gyengélkedőn feküdtem. Már ami maradt belőle. Motyogtak valamit, de nem értettem pontosan mit, újra elájultam.
1998 -2000
Túléltük. Mindenki máshogy próbálta meg újból összeszedni magát, és elnyomni a rossz emlékeket. Én visszatértem a lényekhez és az állatokhoz. Újból kijártam Hagridhoz, és egyre több időt töltöttem ott. Szereztem pár sérülést, de mindig úgy éreztem, megérte. Tanultam, sikeresen letettem az RBF-et. A gondjaimről Egyedül Denissel beszéltem. A rémálmaimról, a lelkiismeretfurdalásomról. Mert sokáig bántott a gondolat, hogy nem voltam ott akkor Florian mellett. Úgy éreztem, meg kellett volna védenem, mégse tudtam, fogalmam sem volt, merre van, mi történik vele. Denise szerint nem tehetek róla, megtámadtak és az eszméletemet vesztettem. Tudom, hogy igaza van, de akkor is. Mikor belenéztem Florian szemébe, végtelen szomorúságot láttam amiatt a lány miatt, akire ráesett a…
2000-2003
Utolsó évem a Roxfortban már leginkább a plussz LLG feladatokról, és a gyakorlásról szólt. Már az RBF előtt elhatároztam, hogy a Godrikra szeretnék menni, és lénygondozó leszek. Az a helyzet, hogy jó is vagyok benne, A Roxforti ágyam fölötti poszterek is mind lovat ábrázolnak, vagy valamilyen lényt. A 16. születésnapomra egy golymókot kaptam, Sallyt. Mai napig megvan, nagyon jó játszótárs és jó hallgatóság is. A titkaimat is megosztom vele, olyanokat, amiket még Denisnek sem. 2001-ben végül fel is vettek az egyetemre, Szeptemberben kezdem meg a harmadik évemet. Gazdagok persze azóta sem lettünk, így részmunkaidőben az Abszol úti fagyizóban dolgozom. Az az igazság, hogy megszerettem. Nyitottabbá tett a munka, többet beszélgetek az emberekkel. Összeségében jót tett nekem, és szeretem is csinálni. Nem utolsó dolog az sem, hogy lett félretett pénzem, és néha lovagolni is kijárok. Mondhatnám, hogy szinte boldog vagyok. Elégedett. Nagyon élvezem, hogy végre nem függök annyira anyáktól. A családommal is jó a viszonyom, persze ha leszámítjuk a bátyám menyaszörnyét. Isten a tanúm, soha semmi rosszat nem mondtam rá, de az az érzésem, hogy üldözési mániája van. Próbáltam békíteni, kedveskedni, de zsigerből gyűlöl. Dominic pedig legtöbbször neki hisz, ami kicsit zavar. Remélem, előbb utóbb rájön, hogy nem vagyok annyira borzalmas. Ellentétben vele…



        Jellem

Nem vagyok egy szószátyár típus, de azokkal, akiket jobban ismerek, és kedvelek, nagyon szeretek beszélgetni. Alapvetően csendes vagyok, inkább megfigyelni szeretek. Mások azt mondják, a türelmem végtelen, bár én egyáltalán nem így érzem, bár tény, hogy türelmesebb vagyok a kollégáimnál. A családban talán én vagyok a leghiggadtabb természetű. Minden döntésemet jól megfontolom. Ha el is veszítem a fejem és kiakadok, akkor sem tart sokáig. Sokkal inkább az a belülről marcangoló típus vagyok, aki sokéig rágódik a hibáin, és elmarasztalja magát dolgokért. A forrófejűség helyett céltudatos vagyok. Mindenért, amit el szeretnék érni, csakis önerőből tudom megszerezni, és hiszek magamban annyira, hogy tudom, hogy képes is vagyok rá kitartó munkával, és az élet is ezt igazolja. Ha egy állatot akarsz megszelídíteni, ahhoz is kitartónak kell lenni, és végtelenül türelmesnek. Azt hiszem, én erre születtem, nem is lehetnék más.  

         Apróságok

mindig || Sally, állatok, horror filmek, napló, fehér liliom
soha || konfliktus, sötét, szűk terek, zsúfolt helyek, levendula
hobbik || Mostanában egyre többet jár lovagolni
merengő || Legjobb: Mikor életében először lóra ült, Legrosszabb: Mikor összeesett a cruciatus átoktól.
mumus || halálfalók
Edevis tükre ||  saját ló
százfűlé-főzet || pitypang és rózsa, egy kevés gyömbérrel
Amortentia || liliom, menta és eső illat
titkok || szerinte nem elég jó testvér
azt beszélik, hogy... || a lányokat szereti


        A család

apa || Marius le Fay; 58; félvér, átlagos apa-lánya kapcsolat
anya || Anna le Fay (Fox); 57; mugli, átlagos anya-lánya kapcsolat
testvérek || Dominic le Fay; 25; átlagos bátyj-öcskös kapcsolat
Florian le Fay; 17; átlagos nővér-öcskös kapcsolat
Henry le Fay; 12, távolabbi
Henriette le Fay; 12; távolabbi
gyermekek || -
állatok ||Sally, egy rózsaszín golymók

Családtörténet ||

Flora csAládja nem egy kis család, és nem olyan szokványos. Öten vannak testvérek. Édesanyjuk szülei, a Fox család muglik. Édesanyjuk Anna, leánykorában a mágus térhez közel eső, mugli étteremben dolgozott pincérnőként egy kis étteremben. Miután hozzáment az édesapjukhoz, Mariushoz, háziasszonyként, otthon maradt. Floraék apai nagyapjuk, Edgar Fay változtatta meg először a családnevet. Ezzel akarta jobban felhívni a figyelmet a nemzetközi varázslókonferenciákon. Edgar mágiatörténész tudós volt. Ez Florának mindig is tetszett, ő maga is érdeklődik a mágiatörténet iránt, ha nem is annyira mélyrehatóan, mint nagyapja. A le Fay, ami szó szerint azt jelenti „a tündér” vagyis a családfát egy jelzőből vezetéknévvé vált kifejezéssel visszavezette egészen Merlinig, illetve ellenségéig Morgana le Fayig. Flora szereti ezt a nevet, bár a háború alatt mindent megtett volna, hogy elrejthesse, vagy megváltoztathassa, persze csak ideiglenesen. Olvasott pár írást, fejgyezést a nagyapjától, és igazán lenyűgözőnek találja őket. Szereti a nagyapját, bár nem ért vele egyet abban, hogy szégyenletes az az a munka, amit édesapjuk választott hivatásul. Néha, a családi összejöveteleken Flora igyekszik enyhíteni ezt a konfliktust, és megértetni nagyapjával, hogy amit MArius csinál, az fontos.


        Külsőségek

magasság || 161cm
testalkat || Vékony, fitt testalkata van. Mióta lovagol, elkezdett edzeni is.
szemszín || zöld
hajszín || sötétbarna
kinézet ||

Nem a legmagasabb, sőt, a 161 centiével kifejezetten alacsonynak mondható. Sokszor nézik Roxforti diáknak, teljesen jogosan. Elsőre nem is tűnik ki a tömegből, bár zöld szemeivel egészen csinosnak mondható.


        Tudás és karrier
pálca típusa || 11 hüvelyk, almafa, egyszarvúszőr maggal.
végzettség ||
Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskola. RAVASZ: Legendás Lények Gondozása. : Kíváló Asztronómia :várakozáson felüli  Bűbájtan: kíváló
foglalkozás || eladó, Florean Fortescue fagylaltszalonja
iskola ||
Griffendél Godrik Akadémia
szak ||
Általános lénygondozó szak
varázslói ismeretek ||

Az egyszerű háztartásii és gyógyítási bűbájokban otthonosan mozog. Más gyakorlati varázslásban nem túl ügyes, de szereti a kutató munkákat, és agya is van hozzá.

        Egyéb

 HA átment a rostán, kérhetek egy Roxfortos házat? Kiváncsi vagyok...

avialany || mackenzie foy
Naplózva

Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 05. 29. - 16:14:32 »
+2

Szia Flora!
Bevallom őszintén, örülök, hogy egy újabb le Fayt láthatok közöttünk. Tetszik, hogy részletes karaktermúltat írtál, amiben az életed apró részleteiről kapunk képet. Szép íve van a történtenek, de remélem a családoddal való viszonyt a játéktéren még inkább megismerhetjük... megöl a kíváncsiság, hogy milyen egy le Fay famílián belül hétköznap - le merem fogadni, hangos.
Összeségében mindent rendben találtam az előtörténeteddel, apróbb tévedéseket leszámítva. Így hát, a karakteredet:



A házad pedig a...



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.406 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.