Megemlítettelek!

Smith tanbá mindenhol ott van

Nem állított valótlant a lány, tényleg közeledett a marcona professzor, így válasz nélkül hagyta, hogy becsapja a fülke ajtaját, miután kitessékelte a barmokat, akik még mindig hevesen pislogva, értetlenül indultak el tova Smith elől. Ezra is hozzájuk hasonlóan zavartan pislogva nézett Sandy-re, ahogy az kérlelte a gránát eltételére, szó nélkül engedelmeskedett is neki, majd még mielőtt a prof. odaért volna a fülke ajtaja elé, már mindhárman csendesen, nyugodtan ücsörögtek a kocsiban.
Smith hideg, átható tekintettel nézett be rájuk, mire Ezra vidáman integetni kezdett neki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, nem volt titok és semmi meglepő nem volt ebben, hiszen mindenkinek azt híreszteli, hogy Smith mennyire kedveli őt. Nem tudja, hogy ez egyébként mennyire igaz, de tetszik neki a tanbá keménysége és ridegsége, ezért is viselkedik vele ennyire barátságosan, de tisztelettel betartva a határokat.
-  Ne aggódj, Smith tanbá kedvel engem, nem fog bántani minket. – ölelte át óvatosan, inkább bátorítóan Sandy vállát, smajd mikor ismét felnézett, a fülke ajtaja előtt már nem állt senki.

Az a bizonyos kolléga

Alig vártam, hogy kimenjek végre a folyosóra, végig siessek rajta, hogy a tanáriba érve végre elővegyem a cigisdobozt az ott felejtett pulcsim zsebében. Jól esett volna most kicsit füstölögni Smith professzor társaságában a tanári végében álló ablakban, miközben az élet nagy dolgairól beszélünk. Ez amolyan szokásunk volt, mióta házvezető tanár lettem és egyre több kérdésem volt a feladat kapcsán.

Csak hogy végre leírhassam, hogy "EverFenék"...

Owen

Engem nem a múltja, hanem a jelene érdekelt ennek az építésznek, aki történetesen éppen ráért egy új ház építésére, így minden esély megvolt arra, hogy hamar elkészüljön az én álom-menedékem, ahol teljes békében megbújhatok. Még az is lehet, hogy a festést is kipróbálom, amiről rövidke ismeretségünk során, Owen festett oly idilli képet.

Oroszok a pincében

- Söpörd ki a nagyját, aztán a kisebbséget, amiért „küzdöttél”. Régi taktika ez. Arra készült, hogy közelünk való lesz.. és közületek. – hatásvadászóan megáll, kiélvezi, hogy zavarodottan nézünk rá – ugyan már, csak tudjátok, hogy akkoriban nem volt ritka, hogy boszorkányok és mágusok voltak a királyi családokban. Mit gondoltok mit keres itt most ennyi Romanov? – szinte köpi az utolsó szót.

Ginny

Ha legalább Weasley pályán lett volna… - gondolta magában, egy mélyről feltörő sóhaj kíséretében.
Persze a meccs előtt még örült neki, hogy az ellenfél hajtója, Ginny Weasley egy sérülés miatt nem tud játszani, így utólag, tekintve, hogy kikaptak, már bánta, hogy nem láthatta élőben őt. Talán a látványa enyhített volna valamicskét ezen a fájó vereségen. Így ezúttal is kénytelen lesz beérni a lány fotójával, amit kínosan nagy titokban őrizgetett a ládája mélyén.

Connor

A kviddics pálya foglalt volt, a Mardekár edzett rajta, nekem meg nem igazán volt kedvem megbirkózni velük a helyért, sőt még csak szóba sem akartam állni velük, a lesajnált, gúnyolódó megjegyzésüket hallgatni arról, hogy idén se nyerjük meg a kupát, nem is érdemes pályára lépnünk ellenük, meg hogy eltipornak.
Akaratlanul összerándult a gyomrom a gondolatra, hogy körbeállnak seprűikkel és különböző megjegyzésekkel illetnek, még a hideg is kirázott. Biztos új játékost próbálgathatnak, mert, ha igazak a pletykák az egyik hajtójukat kitessékelték, mert nem felelt meg Connor elvárásainak. Elvileg még a kezét is eltörte, bár ezt csak néhányan sutyorogták egymás közt, a hivatalos verzió, hogy baleset volt, bár ki tudnám nézni a srácból, elég agresszíven áhítozik azért a kupáért. Na persze, ki ne akarná megszerezni, nekem is régi vágyam, a Hugrabug mindig le van sajnálva, idén azonban biztos, hogy meglepetést fogunk okozni.

Nem pont személy (legalábbis nem JK), de más karakter sztorijából történő utalás.

A pezsgők persze mind elfogytak, bár a győzelem ellenére sem terveztem alkoholt inni, így csak a sütőtökléhez nyúlok. Közeleg a Szilveszter, és terveztük Greggel, hogy ellátogatunk a Two Aubergine-be. Azt mondják, egy igazi vámpír szokott fenomenális drag showt tolni. Nem hagyhatjuk ki.

Eredeti: Sir Daniel Tayilor - bloody mary
Reagom linkje: A Hárpia és a Denevér - Connor O'Hara

Anne-Rose

- Felőlem… - morogta, felocsúdva a döbbenetből.
Agytekervényei mindeközben lázasan forogni kezdtek, és magában azt találgatta, hogy vajon miféle hátsó szándékkal érkezett a lány. Éppen olyan gyanús volt a viselkedése, mint két héttel korábban Anne-Rosenak, aki griffendéles létére gratulált neki a győztes meccs miatt. Akkor is hasonlóképpen jelzett be a vészcsengő Connor fejében, mint most.

[Miguel]

 Miguel  

Meddig terjed vajon az igazgatói hatásköröm? Bár éppen elég, hogy lépten nyomon pólót kell bűvöljek Fuentes-re. Az a gyerek képtelen felöltözni.

itt.

Señor Madrigal

Barcelonában, az Adrian Madrigallal folytatott beszélgetése óta nem tudta kikerülni a felismerést: vannak határok, amelyeket már ő maga sem képes átlépni.

Csend a mélyben

Elfelda

Connor helyet foglalt, majd pillantása az asztalánál kiakasztott, dedikált fotóra siklott. A képről egy szőke nő pislogott vissza rá. A fiú először meghökkent, ugyanis a nő arcát sérülések borították, szeme alatt felhorzsolódott a bőre és lila monokli húzódott az igéző, kék íriszek alatt, szája pedig felrepedt. Connor kíváncsi volt, hogy vajon ki szerepel a fotón. A választ a kép alá helyezett kis tábla szolgáltatta, melyről megtudta, hogy a fotó a családon belüli erőszakra kívánta felhívni a figyelmet, szereplője pedig egy bizonyos Elfelda Hall. Csinos nő – gondolta magában – még a sérülések ellenére is. Ezután visszafordult az itala felé és nagyot húzott belőle.

A Csikóhal

HOL VAGY SID?

Nem akartál itt lenni. Ez az első gondolatod, amikor megérzed a zenét a csontjaidban, azt a túlfűtött, csillogó káoszt, amit mások "jó bulinak" hívnak, te pedig legfeljebb zajos tévedésnek. A Yule bál pontosan az a hely, ahol az ember elveszíti… a kabátját, az önuralmát, és - mint most kiderül - a maradék koordinációját is.
Sid persze eltűnt. Jellemző. Egy pillanattal ezelőtt még ott volt, győzködött téged, hogy “jót fog tenni”, meg hogy “néha élni is kell”, aztán hirtelen csak a poharad maradt a kezedben, meg a tudat, hogy egyedül állsz itt, kissé emelkedett pulzussal, kissé túl sok gondolattal a fejedben. És akkor megfordulsz. De minek?

TWO VIRGIN MOJITOS, PLEASE!