Sage Bolton

Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.



Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket



Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.



Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Kód:

[center][color=#698888][size=11pt][i]Ki vagy te?[/i][/size][/color][/center]

[justify]Röviden: mit gondolsz rólam?

egy bamba diák a sok közül

Hát nem is tudom, nagyon furinak tetszik lenni az elvarászolt álmos fejével, meg minden, bár nagyon szupcsi volt a kirándulgatás meg az evés. Az evés a fontos. Iagzából nem is tudom, hogy mit is gondoljak önnről professzor úr, inkább néz ki egy elveszett, eltévedt, de vészesen túlérett diáknak, mint tanárnak, és így félek nem igen fogom majd tudni komolyan venni, de hát na, mégis csak jobb, mint valami álmos professzort bámulni, aki a rúnák fölött kántál.

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk?

Minek nevezzelek? Jó kérdés. Ha én azt tudnám, elmondanám. Eskü.
Minek nevezzelek? Annyi megnevezés létezik, pasim, uram, barátom, párom, szerelmem satöbbi. Valahogy egyiket sem érzem helyesnek.
Minek nevezzelek? Menedéknek? Az vagy, kár tagadni, hozzád menekülnék, ha lehetne, minden elől. Stabil pontnak is nevezhetnélek, most talán te vagy a legállandóbb tényező az életemben. Nevezzelek szerelmemnek? Szeretlek, de ezt valahogy nem érzem elégnek.
Minek nevezzelek? Remélem lesz alkalmunk válaszolni erre a kérdésre.