Sage Bolton

Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.



Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket



Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.



Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Kód:

[center][color=#698888][size=11pt][i]Ki vagy te?[/i][/size][/color][/center]

[justify]Röviden: mit gondolsz rólam?

egy bamba diák a sok közül

Hát nem is tudom, nagyon furinak tetszik lenni az elvarászolt álmos fejével, meg minden, bár nagyon szupcsi volt a kirándulgatás meg az evés. Az evés a fontos. Iagzából nem is tudom, hogy mit is gondoljak önnről professzor úr, inkább néz ki egy elveszett, eltévedt, de vészesen túlérett diáknak, mint tanárnak, és így félek nem igen fogom majd tudni komolyan venni, de hát na, mégis csak jobb, mint valami álmos professzort bámulni, aki a rúnák fölött kántál.

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk?

Minek nevezzelek? Jó kérdés. Ha én azt tudnám, elmondanám. Eskü.
Minek nevezzelek? Annyi megnevezés létezik, pasim, uram, barátom, párom, szerelmem satöbbi. Valahogy egyiket sem érzem helyesnek.
Minek nevezzelek? Menedéknek? Az vagy, kár tagadni, hozzád menekülnék, ha lehetne, minden elől. Stabil pontnak is nevezhetnélek, most talán te vagy a legállandóbb tényező az életemben. Nevezzelek szerelmemnek? Szeretlek, de ezt valahogy nem érzem elégnek.
Minek nevezzelek? Remélem lesz alkalmunk válaszolni erre a kérdésre.

hát izé... a random diák a R.A.V.A.S.Z papírokkal az év közepén

Sosem hittem volna, hogy összeszedem magam ahhoz, hogy egynél több tárgyat tegyek le ebből az izéből, és hát őszinte leszek, a Rúnaismeret tűnt a legkönnyebnek. Az Alkímia vélatlanül sikerült, de leadni meg nem engedi az a fárfias becsületem. Szóval sajnálom, amiért úgy álítottam be önhöz, mintha éppen szorulásom lenne, nem akartam én így kinézni, csak így jött ki a lépés. Azt kell mondjam olyan elveszett beütése van, mint nekem, mintha csak létezne a világban, mint ahogy én is csak létezek. Lehet kicsit furán méregettem, mert még az előző professzor ábrázatára voltam felkészülve és egy ilyen furcsaságba üttköztem. Az utlsó órán, ahova bekeveredtem egészen beleélte magát a dologba, bárcsak én is ilyen szenvedélyes lehetnék.
Irigykedem. Olyan, aki teljesen elvan így ahogy van, és talán még boldog is? Azt nem tudom de én is szeretnék ilyen egyszerűen elveszi a világban, és abban, amit szeretek. De tudom, hogy ez nekem nem fog menni.

lángnyelv-tolvaj

Ha még egyszer ellopod az italomat, esküszöm leütlek! Hát így menjen az ember kocsmába? Egyszer csak megjelenik egy magas, túlzottan is keskeny tahó és egész egyszerűen elveszi a poharát. Felháborító, egyenesen gusztustalan. De te persze biztosan nem emlékszel rám, pedig utánad kiabáltam, hogy "Merlin szaros seggére, én azért fizettem!" Meg sem hallottad talán, mert olyan önelégülten sétált el, mintha csak a tiéd lenne. Nos, Mr., Elliot O'Marával nem lehet szórakozni. Ha még egyszer meglátlak, én is elveszek tőled valamit és az garantáltan nem lesz kellemes.

talán jövőre megtanulja a nevemet

Amikor bejött első alkalommal, és megláttam a fura, bamba arcát, nem igazán gondoltam, hogy bárhová ki fogunk lyukadni óra végére. Hát, valamit mégis sikerült virítania, amire már nem teljesen emlékszem, mert nem voltam a toppon figyelem-ügyileg. Mindenesetre, még nem adtam le a tantárgyat, szóval lehet még ebből RAVASZ-on is K. De könyörgöm, közöm sincs a RIZSHEZ, ne hívjon így.