+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Sage Bolton
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sage Bolton  (Megtekintve 334 alkalommal)

Sage Bolton
Tanár
*****


Rúnaismeret és Alkímia professzor

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 30. - 08:29:55 »
+3

SAGE ENOS BOLTON


Aki élvezi az életet, az jól éli az életet.

        Alapok

jelszó || Ahova Elliot bácsi befér oda be is megy...
így ejtsd a nevemet ||szédzs bolton
nem ||férfi
születési hely, idő || Matlock; 1975. augusztus 3.
horoszkóp || oroszlán
kor || 24
vér || arany
 munkahely || Munkanélküli, kirúgták a Godrikról
 


        A múlt

– Ezt nem teheti velem, Brightmore professzor! – Jelentettem ki olyan hangnemben, mint aki tényleg elhiszi, hogy nem dobhatják ki azon a bizonyos ajtón a hallgatók szeme láttára. – Fogalmam sincs, hogy miképpen került az az üveg bor az irodámba. – Böktem a palack felé, ami éppenséggel az íróasztalom kellős közepén ácsingózott, üres állapotban.
Persze minden szavam hazugság volt, hiszen éppen tegnap este bontottam fel, miközben házi dolgozatok sokaságát javítottam. Az ember mégsem engedheti meg magának, hogy kiszáradjon munka közben… főleg, ha az a munka meglehetősen kellemetlen. Sosem szerettem a monotóniást, jó előadó voltam, de a vizsgáztatás nem volt az erősségem, legfőképpen akkor, ha nem gyakorlati tevékenységre kellett osztályzatot adnom. Ezt ugyanis untam, és nem csak én, de a hallgatók is. Hát ekkora bűn volna, ha elszórakoztatom magam?
A rektor közelebb lépett az asztalhoz, megérintette az üveg nyakát. Hosszú szünetet tartott, mielőtt ismét megszólalt volna. Az arcára volt írva, hogy tépelődik és az bizonyos Vincent Brightmore esetében igencsak nagy szó volt.
– Kellemetlen helyzetbe hozott, Mr. Bolton. – Közölte olyan stílusban, mintha minimum a világ omlott volna össze. – Jóban voltam az édesapjával, páratlan képességű varázsló volt és maga szégyent hozott rá most. Nem tűrjük az ivást az intézményen belül. Ez egy akadémia, nem kocsma.
Akadozott sóhaj szakadt fel belőlem, mint mindig, ha az apám nevét említették. Keith Bolton valóban páratlan képességű varázsló volt és tudtam, hogy ami a tarsolyomban volt, azt mind-mind tőle örököltem. A kiváló koncentrációm, a precíz varázslatok voltak az ő örökségei, még ha a személyiségem határozottan el is ütött az övétől. Már gyerekkoromban is nyilvánvaló volt, hogy a szigorúság és a fegyelmezettség nem az erősségem. Apám persze próbálta velem kinevelni mindenféle módszerekkel. Elinte tanítgatott, csakhogy a varázsláselmémet untatott és hamar átcsapott neveletlenségbe. Ilyenkor nem egyszer a fejemhez vágta: „Anyád forog a sírjában! Ilyen nevetlen kölyköt!” Aztán hat éves koromban újra nősült. Az öcsém Keith születése után vettem először észre, hogy elvesztette a türelmét. Egy évre rá jött a világra Salome, aki ritka sírós csecsemő volt. Azt hiszem ez volt a végpont. Már nem próbált meg szigorú szavakkal nevelni, üvöltözött, sarokba állított, szobafogságot adott. Így lényegében a Roxfortban töltött éveim menedéket jelentettek otthonról. Megszerettem a varázslást, megszerettem az elméleti oktatást is. A tanárok nem üvöltöztek, nem követelték meg, hogy szigorú rendben figyeljek, én pedig ráeszméltem: elég egyszer elolvasnom mindent és máris tudom. Így hát nagyjából a negyedik évemtől, kiváló eredményeket produkáltam. Ez pedig helyrehozta az apámmal való kapcsolatot. Csakhát aztán… meghalt a mostohaanyámmal együtt. A családunk hosszú ideig semleges próbált maradni a háború alatt, ami végül odáig jutott, hogy „példa” címén Tudjukki leszámolt velük. Én éppen külföldön voltam, a kutatásaimat folytattam Skandinávia fagyos részein s apám levelei is arra buzdítottak, egy tapodtat se mozduljak onnan a saját érdekemben.
– Nem tehetek magáért semmit, Bolton. Kiváló kutatási anyag van a háta mögött, nem sokan mondhatják el magukról, hogy az egyetemi évük után egyetlen hátizsákkal bejárták az észak-európai országokat kutatási céllal – magyarázta. A hangja hirtelen egészen kezdett hasonlítani apám prédikáló hanglejtéséhez.– Nem szívesen veszítek el ilyenért oktatót, de több hallgatónk is látta az üveget, nem is beszélve a bolgár vendégünkről! – Nyomatékosan mondtak ki az utolsó két szót.
– Értse meg, nincs hova mennem… ha elveszik a kollégiumi szálláslehetőségem is, akkor vissza kell mennem Matlockba… és maga is tudja mi a helyzet! Kérem! – próbálkoztam, de tudtam, hogy a könyörgés nem az én terepem.
Nos igen… a Matlockban található családi birtok romokban állt szüleink halála óta. Félévvel ezelőtt még ott éltem, megpróbáltam rendbe hozni néhány helyiséget magamnak, csakhogy az öcsém, Keith kikerült a Roxfortból és úgy vélte őt illeti elsősorban a családi örökség. A hagyomány szerint mindig a legidősebb fiú kapta meg a Bolton birtokot, míg a kisebb testvérek tetemes vagyonhoz jutottak. Csakhogy az én drága kisöcsém nem elégedett meg ezzel. Úgy vélte, mint apám és Mara elsőszülött fia őt illeti meg a birtok. A vita odáig fajult, hogy protektor fogadott, nekem pedig rövid időre ki kellett költözni a felújított házrészből. Csupán az mentett meg, hogy újdonsült munkahelyem, a Godrik, tudott intézni nekem egy szobát a helyi kollégiumban, távol a hallgatók zajától. A helyzet persze nem romlott. Tárgyalásokra jártam, bizonygattam az igazam, hogy már pedig az idősebb Keith Bolton elsőszülött fiaként igenis megérdemlem azt a birtokot.
– Tizenöt percet kap a távozásra, Mr. Bolton. Ne kelljen kidobatnom! – Ellentmondást nem tűrve jelentette ki ezeket a szavakat, majd egyszerűen távozott az irodámból, én pedig hosszú percekig csak álltam és bámultam az üveget, összevissza szórt papírokat, aztán kelletlenül, de pakolni kezdtem. Úgy gyűrtem be ütött-kopott táskámba a kutatási eredményeket, az üveg tintát, a díszes pennát. Közben újra és újra nagyokat sóhajtottam, mintha éppen a szívem szakadna bele a munka elvesztésébe. Hát igen… talán így is volt. Egészen megszerettem a munkámat az elmúlt hat hónapban, olyannyira, hogy az alkoholizálás csak heti egy napra csökkentettem, ami bizony nagyszó egy olyan embernél, aki megjárta északot. Odafent, mikor hatalmas erdőkön, véget nem érő hómezökön és befagyott tavakon kel át az ember, nincs más, csak a vodka. Az tartja melegen, na meg életben az ember testét. Persze megfordult egy pár szőke szépség is az ágyamban, aki felforrósította a tagjaimat… de mégis csak a vodka miatt maradtam igazán életben. Milyen kellemes is volt dalolva végig szelni az ismeretlen, kőbe vésett rúnákat vizsgálva… furcsa, északi lények elől menekülve. Egy alkalommal például fára kellett másznom egy nagy szőrös ízé elől, hát az sem volt egy könnyű történet! Felhorkantottam, majd keserű mosollyal pakolásztam tovább az irataimat.
Mire végeztem a pakolással, megjelent egy őr. Nem szólt semmit, csak várta, hogy felé sétálja és közösen induljunk meg kifelé a hosszú folyosókon. A hallgatók persze látták, látták, amint távozom. Figyelték minden lépésemet, néhányan kétségbeesve bámultak, mások röhögtek vagy éppen összesúgtak. Nem reagáltam semmire, csak felemelt fővel, Boltonhoz méltón sétáltam ki az ajtón. Tudtam, ezzel nincs vége. Már megalapoztam a karrieremet és máshol, talán még ennél nevesebb helyen is kaphatok majd állást.
Odakint, az épület előtt megálltam. Visszafordultam még egyszer utoljára, gombóccal a torkomban. Soha életemben nem volt még ilyen munkahelyem. A Godrik volt az első, ami időbeosztást adott. A kutatócsoporttal, külföldön nem volt kötöttség. Odamentem és azt csináltam, amit akartam, a lényeg csupán a végeredmény volt. Lassan fordultam vissza az utca felé, ahol éppen csak lézengett egy-egy ember. Így indultam hát meg a kollégium felé, hogy az ottani szobámnak is búcsút intsek.


        Jellem

Kettős személyiség. Általában lazán kezeli a dolgokat, igazi hedonista, így mindenben az örömöt és az élvezeteket keresi. Ezt megpróbálja a lehető legszárazabb helyzetekre is ráerőltetni, ám mióta apja meghalt és testvérei azt érzékeltetik vele, hogy nem igazi bolton, hajlamossá vált a feszültségre és a depresszióra. Fogalma sem volt, hogy éppen ő belőle bármi képes ilyesmit kiváltani. Ilyen esetben is leginkább iszogatni szeret, csendesen elvonulni, nem nagyon van senki, akinek elmondaná a gondjait. Nem az a kifejezetten mély barátságokat építő típus, hiába találja meg szinte azonnal mindenkivel a közös hangot.
A legtöbb emberrel jól elvan, de a mélyebb gondolatait csak nagyon ritkán osztja meg velük. Nem feltétlenül azért, mert zárkózott, sokkal inkább azért, mert nem szeretne magáról túl komoly képet alkotni vagy éppen azt látni, hogy nem értik meg. Sokszor még ő maga is azt gondolja, érthetetlen gondolatok fordulnak meg a fejében.

        Apróságok

mindig || bor, kávé, a Bolton név fényesítése, terepmunka, könyvek.
soha || unalom, ha valaki azt mondja neki nem igazi Bolton, Keith, Salome, tea.
hobbik || iszogat, bámul ki a fejéből és persze időként olvas is.
merengő || A legjobb emléke, mikor északon addig publikálatlan rúnamágia nyomaira bukkant.
A legrosszabb emléke az, mikor megtudta, apja halott. Azt a levelet sosem felejti el.
mumus || Torzszülött, északi szörnyeteg, akivel nem tud megküzdeni.
Edevis tükre || Elismert kutatóvá válva, családi körben látná magát Edevis tükrében.
százfűlé-főzet || Fekete színű, nem éppen gusztusos kinézetű, de az íze kellemes csokoládés.
Amortentia || pergamen, mely keveredik egy különös, édes illattal.
titkok || Lefeküdt egy tanárnővel, hogy a legnehezebb vizsgáján átmenjen.
azt beszélik, hogy... || Alkoholista és ezért rúgták ki az Akadémiáról.


        A család

apa || Keith Bolton; 48; aranyvér, meghalt.
anya || Manon Bellerose; 20; aranyvér, belehalt a szülésbe.
féltestvérek ||
Keith Bolton; 17, bonyolult.
Salome Bolton; 16, bonyolult.
állatok || Edwin, egy uráli bagoly

Családtörténet ||

A Bolton család egy hatalmas família utolsó megmaradt aranyvérű ága. Egészen a középkorig visszatudják vezetni történetüket és nagy felfedezéseket kapcsolnak saját nevükhöz. Vagyonukat nagyrészt ekkor kezdték megalapozni, kereskedelemből, illetve a hódítások alatt megszerzett kincsekből. Ma már persze felbecsülhetetlen mennyiségű aranyat őriznek több Gringottsbeli széfben. Sokan ma politika közeli munkát végeznek, illetve komoly szerepet vállalnak, üzleti és társadalmi szempontból is.
Manon a francia Bellerose család utolsó élősarja volt. Egész fiatalon, tizenhét évesen házasodott be a Bolton családba. Keith rajongott érte, a tenyerén hordozta, főleg azok után, hogy tizenkilenc évesen teherbeesett. A fiatalnő azonban nem élte túl a szülést.
A háborúban nagyrészt semleges maradt a család, bár a halálfalók zaklatása szinte állandó volt. Ekkor Sage külföldön dolgozott, nem volt benne a történtek sűrűjében. Csak az apjától kapott levelekből tudta, hogy Tudjukki a Boltonokat is megakarta szerezni csatlósának. Végül pedig Keith levele értesített a rajtaütésről, a szülők haláláról.


        Külsőségek

magasság || 187 cm
testalkat || vékony
szemszín || barna   
hajszín || fekete
kinézet ||

A sötét színeket kedveli, ami a ruhatárán is meglátszik, ugyanakkor gyakran keveri a furcsa mintákat, amitől enyhén bohókásnak hat. Leginkább a magassága miatt tűnik ki a tömegből vagy éppen a fekete, hullámos tincseivel. A járása könnyed, férfi létére meglehetősen kecses, ami hozzá segített a terepmunka sikerességéhez.


        Tudás és karrier
pálca típusa || 12 hüvely, Ébenfa, a magja Sárkányszívizomhúr
végzettség || A Godrikon végzett Átoktörő szakon, azonban mindig is inkább az elméleti kutatás kötötte le. Csak az egyetem elvégzését követően fordított figyelmét a gyakorlati kutatásra, így évekig terepmunkát folytatott Skandináviában.
foglalkozás || Kutató, skandináv rúnamágia szakterülettel
iskola || Griffendél Godrik Akadémia
 szak || Átoktörő
 varázslói ismeretek ||
Tehetségesnek mondható a nehezebb varázslatok terén, de a bájitalokkal is elboldogul bizonyos határokon belül. A háztartási bűbájok azonban komoly gondot jelentenek neki, ezért bár nagyobb harcokban megállja a helyét, viszont a zoknik tökéletes gombócba való hajtogatása kifog rajt.

        Egyéb

avialany || Hale Appleman
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 05. 30. - 09:13:12 »
+1

Kedves Sage!

Örülök, hogy itt vagy, és megajándékoztál ezzel az érdekes előtörténettel.
Remélem sikerül majd megtalálnod köztünk a helyed, sikerül új kapcsolatokat
kialakítanod. Az előtörténeted ezennel




Hamarosan eligazító pm-et kapsz, amiben minden fontos
információ le van írva.
Sok jó játékot kívánok!

Üdv, Esmé!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 11. 22. - 17:40:44
Az oldal 0.092 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.