Oldalak: 1 ... 6 7 [8] 9 10

71   Általános / Játékkuckó / Re: Mi lennél, ha...  Dátum: 2025. 06. 06. - 22:13:12

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Skylar H. Devereaux

sajnos nem ismerek sokkal többet, szóval...  de jó haja van, szóval szívesen milyen időjárás lennék?

72   2004/2005-ös tanév / Nyugati szárny / Re: Óratorony udvara  Dátum: 2025. 06. 06. - 11:24:28

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sir Daniel Tayilor

Sienna 2005. Március Ahogy a második bögre is megtelik teával elmélázok sajátom felett. Bármennyire is különös a szituáció, látva a lány nagyratörő terveit és eltökéltségét.. le sem tagadhatná az apját. Elfog a nosztalgia, szinte már vágyom a kioktatást és a jobb belátásra intést. Összefutnak az akadémiai és a parancsnokságon töltött évek a szemeim elött. Mintha csak egy pillanattal ezelőtt történt volna minden, most pedig itt ülök a Roxfort udvarán és szinte szellemeket idézünk Siennával. Ahogy utal apja sántítására és Mordon professzorra, valami belemarkol a lelkembe. Mindkettőjük fontos szereplője volt a pályámnak, de úgy hiszem auror kötelékeknél ez nem pusztán karrierről szól. Nem csak a beosztottjuk voltam, de a háborúba bajtársakként vívtuk meg saját harcainkat a vén Albion ködös mezőin. Ez egy véget nem érő játék – amikor az ember azt hinné, hogy megnyugodhat egy pillanatra is, újabb bajtársait veszíti el. Fülemben zeng a ’Kelpi legénységének sirató dala, ahogy eltemettük legutóbbi vereségünk áldozatának maradványait az óceán mélyén. „Emlékszem az elhullottakra – vajon ők gondolnak rám? Mikor csontjaik örökké a megpihennek, lenn.. a tengerek mélyén..” Nagyot sóhajtok. Igyekszem nem feltűnően kitörölni szememből azt a kósza könnycseppet. A lány kétségkívül eltökélt és tudja, hogy mire számítson. Egy halvány mosoly végigszalad arcomon, elmém zugaiban megjelenik az a fiatal srác, aki voltam. Vele ellentétben nekem gőzöm sem volt arról, hogy mi is vár rám pontosan az Akadémián, de tudtam hogy tenni akarok valamit az igazságtalanságok ellen. - Rendben van – mondom – akkor kezdjük az elején. Nem akarlak azzal untatni, hogy milyen RAVASZ-okra lesz szükséged, biztos vagyok abban, hogy ezt tudod. – mosolygok rá bíztatóan. – Ahhoz, hogy sikeresen vedd a kiképzés akadályait, biztosnak kell lenned magadban és a mágiádban. Minden varázsló és boszorkány mágiája egyedi, magában hordozza a múltját, jelenét és ha jól forgatja a pálcát a jövőjét is. – mondom és előveszem saját lovagi pálcámat megmutatni. - Amikor lovaggá ütöttek, életemet és létezésemet tettem a Birodalom védelmére, ezért engedelmeskedik nekem ez az ősi pálca. Bükk-fa és egyszarvúszőr, a Windsor ház szimbólumai – simítom végig és bár nem adom ki kezemből a pálcát engedem, hogy közelebbről is megvizsgálja. - Ez előtt, mogyorópálca választott engem, főnix tollal – folytatom – a mogyoró egy hűséges társ, ami megéli a forgatója érzelmeit, a főnixtoll pedig egy erőteljes mag, ami az önállóságot jelenti. Amikor megértettem ezt a kettőst önmagamban, a hűség és önállóság egyensúlyát, akkor tudtam a legkiválóbb varázslatokat komponálni – persze a saját mércémmel. Így belegondolva, ez a kettős indikálta az utamat is. Hűség a Koronához, de önálló küldetések és tettek. Hűség a családomhoz, de önállóan töröltem ki apám emlékeit. Ahogy elteszem pálcámat, intek Siennának, hogy most rajta a sor, hogy megmutassa az övét. - Mennyit tudsz a pálca mágiáról? Olvastál Oliwander-féle feljegyzéseket? – kérdem s kíváncsian várom a választ. Mindig is borzalmasnak tartottam, hogy a roxforti tananyag kihagy egy ilyen markáns és fontos tudást a képzésből, míg más iskolákban külön fakultáció van a pálcák mágiájának megértésére. Az egész mágustársadalom a tudásra és örökös kutatás fontosságára épül, több ezer év után is tele van a mágiánk feltáratlan titkokkal. Ahhoz, hogy megértsük ezeket, elsősorban saját magunkat kell fürkésszük, erősségeket és gyengeségeket egyaránt. Pontosan úgy, mint ahogy a Trafalgar téri galambok keresik a morzsákat — minden apróság számít.

73   Ősi tekercsek / Tanácsadó / Re: Ötletelde  Dátum: 2025. 06. 05. - 12:17:28

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Nialen Travers

Kedves Macskamaffia,  van egy javaslatom most, hogy vége a Kviddics szezonnak, főleg a jövő évi bajnoksághoz. Szerintem érdemes lenne módosítani néhány dolgot a világon belül.  Az, hogy a Cikesz 150 pontot ér, és egyúttal a meccs végét jelenti, gyakorlatilag 99%-ban azt jelenti, hogy a két Fogó párharca dönti el a meccs végeredményét. A Terelőkön kívül, akik közvetve beleszólhatnak ebbe, a másik nyolc játékos túl sokat nem számít, ha az egyik csapat nem alszik, vagy nem mérföldekkel rosszabb, mint az Írország-Bulgária Világkupa döntőn. Van néhány javaslatom, ami segíthet ezt kiegyensúlyozni. A változat: Szerintem kicsit unalmas megoldás, de a Quidditch Champions ezt úgy oldotta meg, hogy a Cikesz elkapása nem fejezi be a meccset, a Cikesz 30 pontot ér csak, és összesen 100 pont elérése a cél az egyik csapatnak, nem a Cikesz elkapása. Az talán segítene önmagában is, ha csökkenne a Cikesz értéke 50 pontra, és továbbra is az lenne a meccs vége (ettől még a Staff döntené el, ki nyert, csak IC felértékelődne a többi játékos szerepe a Fogók mellett). B változat: Egy másik opció, hogy a Cikesz elkapásával vége a játéknak, és 50%-kal nő a gólt lövő csapat pontjainak mértéke. Ez mondjuk egy 100-60 állásnál a rosszabbul álló csapatnak még kevés, de ha sikerül összehangolniuk egy utolsó góllal, akkor pont nyernek, emiatt a Fogó jobban a csapat része lesz, koordinálnia kell a Kapitánynak őt is, esetenként akár utasíthatja is, hogy ne kapja el a Cikeszt. C változat: Dönthetne az utolsó gól a Cikesz pontos értékéről. Például +100 pont, ha a saját Hajtó a középső karikába lőtte a Kvaffot előtte, +50, ha az egyik szélsőbe, +30, ha az ellenfél Hajtója lőtt gólt egy szélső karikába, és csak +10, ha az ellenfél Hajtója középre lőtt egy gólt. Ez talán indokolatlanul bonyolult, bár kiindulva a Varázsvilág pénzváltási rendszeréből a knútokkal meg sarlókkal, valószínűleg szeretik az indokolatlanul bonyolult dolgokat amúgy is. Ez szintén felértékelné a csapatmunkát, a jelenleg legkevésbé fontos posztot (az Őrzőt), és amellett, hogy számít, ki vezet, megmaradna, hogy a Fogó egy jó pillanatban megfordíthatja a meccset nagy hátrányból is (de nem csak rajta múlik). +: Mivel simán előfordulhat olyan helyzet, hogy a Cikesz elkapása után az állás döntetlen (jelenleg is előfordulhatna, csak persze semennyire nem reális), lehetne valamilyen további drámai elem egy hosszabbításban. Ez eldőlhetne büntető lövésekkel, egyszerű hosszabbítással egy aranygólért (ahol a Fogó is beáll játszani negyedik Hajtóként), vagy ha valami extrém módon drámai befejezést akrunk, a két Kapitány között lehet valamilyen összecsapás.  IC megindokolható a szabályok változása a 2005-ös évtől azzal, hogy a Cikesz valószínűleg nem lett gyorsabb az elmúlt évszázadok alatt, a versenyseprűk viszont elképesztően felgyorsultak (szerintem több esetben simán a sebességük háromszorosára-négyszeresére az elmúlt száz évben). A Hajtóknál ez annyira nem jelenik meg hátrányként, mert az ellenfél Hajtója és Őrzője is gyorsabban mozog, a Terelőknél meg igaz, hogy a Gurkók nem gyorabbak, de valószínűleg nagyobbat lehet kapni, ha valaki belegyorsul. A Fogók dolga viszont lényegesen könnyebb, mint mondjuk 1900-ban volt, valószínűtlen, hogy egy hétig üldöznének egy, az akkori seprűknél gyorsabb labdát, és közben mondjuk úgyis 1700-840 lenne már az állás. Ha van nagy globális Kviddics szervezet (FIQA...), ők biztosan megfigyelték, hogy a modern profi sportban gyakorlatilag csak az a csapat szokott nyerni már, aki elkapja a Cikeszt, a Fogók pedig emiatt a többszörösét kereshetik a csapattársaiknak, akik egyre kevésbé számítanak.

74   2004/2005-ös tanév / Üvegházak és Birtok / Re: Fogadótér  Dátum: 2025. 06. 05. - 08:36:08

Indította Csámpás - Utolsó üzenet: írta Minerva McGalagony

Mr. Romanov A kert szívében álló magas üvegházak falai között a nap lassan hanyatlani kezdett, meleg arany fényekben fürdetve a pompás, illatos virágokat, amelyek még Pomona Bimba gondos keze alatt hajtottak ki. Minerva McGalagony egy pillanatra behunyta a szemét, hagyta, hogy a virágillat, a friss föld és az emlékek keveredő illata elringassa. Ahogy a lágy szellő megcirógatta köpenye szegélyét, érezte, hogy régi barátja szelleme ott lebeg valahol a virágok között – talán épp azon a különleges gyökérszőnyegen, amelyet Bimba professzor annyira szeretett mutogatni a diákjainak. Hagen Romanov közeledése – ahogy mindig is – érezhetően megváltoztatta a légkört. Ezúttal azonban nem a lázadás vagy a meg nem értettség vibrált körülötte, hanem valami érettebb, talán egyfajta belső béke – de legalábbis annak a keresése. Minerva végigmérte a férfit, mintha régi diákjának most akarná felmérni az „év végi eredményeit”. Látott valamit a tekintetében, ami ritka vendég volt akkoriban: kérdés, nem vád. A varázslóvilágban, különösen háborúk és rendszerváltások idején, egy kérdés néha többet árult el, mint egy egész vádirat. Romanov kérdésére Minerva ajka finoman megrezdült, mintha egy alig hallható kacaj született volna a szélben. – Egy hatodévesünk kezdeményezése – kezdte halkan, de a hangja megtelt kedveséggel, ahogy a diákra gondolt. – Roppant tehetséges évfolyam, kviddics tehetségek, kutató szellemiségek, jogharcosok... Potterék óta talán a legtöbb tehetség egy évben. – Hangja lágyan elidőzött a gondolatok között. Talán emlékezett azokra a napokra, amikor Potterék vitáztak, kacagtak és harcoltak a jövőjükért – akkor is, ha a háború árnyéka már rájuk vetült. A férfi megjegyzésére válaszul szelíd mosollyal bólintott, de többet nem árult el, mintha a részleteket valami titkos kertbe temette volna el. Ahogy Hagen kérdései sorra érkeztek, Minerva tartása egyenes maradt, ám szemei élénken csillogtak. – Minden diáknak mások az igényei Mr.Romanov, és minden tanár másfajta oktatást kínál – felelte a Lutece professzorral kapcsolatos kérdésre. – Úgy vélem, ahogy a mágiában is, a legtökéletesebb kombinációk hozzák el a valódi csodákat. – Rövid hallgatás után, mintha az üvegházak tükrében látná a múltat, egy gondolat erejéig megállt. Akkoriban minden döntés súlya aranyat nyomott, és néha egy rosszkor meghozott ítélet egy életre nyomot hagyott egy diákban. Amikor Hagen a régi tanárokról beszélt, Minerva halk örömmel bólintott. – Örülök, hogy ennyire tájékozott és hogy tartja a kapcsolatot a régi oktatóival – mondta, szemében megcsillant a fonalakkal játszó macska és ezúttal Mr.Romanov volt a gombolyag – Ezek szerint mégsem volt olyan szörnyű az a tanév nálunk? – hangjában ott bujkált a régi, szarkasztikus csipkelődés is. Végül, a régi tanárok hogyléte iránt érdeklődő kérdésre felszaladt szemöldöke, de a tekintete mégis megőrizte azt a szelíd szigort, ami annyi évtizeden át a tartást adta neki. – Nincs új a nap alatt – felelte, hangjában egy generációkat átívelő bölcsességgel. – Évfolyamok és generációk jönnek-mennek, mi pedig igyekszünk a legtöbbet nyújtani nekik abból, amit tudunk. Ez az iskola ősi, megannyi diák otthona volt már – persze minden generáció azt hiszi, hogy az övé a legjobb és a végső. – A hangja nem gúnyolt, inkább finoman emlékeztetett: a Roxfort mindig is túlélte a leghevesebb viharokat, diákjai pedig mindig is a saját történetük főszereplőinek hitték magukat. És ebben, talán, igaza is volt mindegyiknek. Minerva McGalagony nem volt az a fajta igazgató, aki könnyedén megbocsátott. De most, ahogy a tavaszi nap sugarai áttörtek a lombkoronák résein, és Hagen Romanov mellett állt, mintha valamiféle elfogadás csendje telepedett volna közéjük. Nem felejtett – de talán a megbocsátásra való képesség is ott rejtőzött a szívében. Vagy legalább annak a lehetősége, hogy az idő – és talán a tapasztalat – megmutatja, egy diák olykor csak azért lázad, mert tanulni akar. Pláne ha a családja eldobhatónak tekinti. És ezért talán érdemes volt kitartani – mindkettejüknek.

75   Ősi tekercsek / Kviddics / Re: Eredménytábla  Dátum: 2025. 06. 05. - 08:04:08

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Rolanda Hooch

Griffendél győzelme – A bátorság és kitartás diadala! Játék linkje: itt Dátum: 2005. május 14. Időjárás: Derűs, napos idő – tökéletes kviddicsidő Végeredmény: Hugrabug 125 – 185 Griffendél Hugrabug (Csapatkapitány: Holden Echohawk) vs. Griffendél (Csapatkapitány: Sienna Scrimgeour) Mérkőzés összegzése A szezon utolsó mérkőzése minden szempontból emlékezetes marad: a Hugrabug és a Griffendél csapata feszült, lendületes játékot produkált a napfényben fürdő pályán. A meccs elején fej-fej mellett haladtak a csapatok, a kvaff ide-oda repült, és a terelők kemény gurkójátékot mutattak. A Griffendél hajtói, élükön Tetsuyával, látványos gólokat szereztek, miközben a Hugrabug hajtósora (Langley, Tanner, Davies) keményen küzdött minden egyes találatért. A Hugrabug terelőpárosa (Echohawk és Whitmore) kitett magáért, de a pirosak jól szervezett támadásai rendre áttörték a sárga védelmet. A végjátékban minden szem a cikeszre szegeződött: a két fogó, Blackwar és Scrimgeour fej-fej mellett száguldott, miközben a csapatok a levegőben és a földön is könyörtelen harcot vívtak. Egy végzetes pillanatban mindketten egyszerre kapták el a cikeszt, a pontok pedig feleződtek: 75-75. A végső sípszó pillanatában a Griffendél örülhetett: a cikesz pontjainak feleződése ellenére is nagy előnyük volt, így a pirosak diadalittasan ünnepelhettek a lelátók előtt. A Hugrabug derekasan küzdött, és a csapat kitartása, valamint Blackwar látványos fogása méltó befejezése volt az évadnak. A meccs legjobbjai Chikara Tetsuya (Griffendél, Hajtó) – Kiemelkedő támadójátékával és látványos góljaival a meccs kulcsfigurája lett. Sienna Scrimgeour (Griffendél, Fogó, Kapitány) – Kitartóan üldözte a cikeszt, végül egyszerre kapta el Blackwar-ral. Anne-Rose Tuffin (Griffendél, Terelő) – Végig energikusan és pontosan játszott, gurkóival többször is megakasztotta a Hugrabug támadásait, és döntő szerepet játszott Scrimgeour védelmében is. Ophelia Langley (Hugrabug, Hajtó) – Kiemelkedően kreatív és bátor játékot mutatott, sokszor lendítette támadásba csapatát, és többször megzavarta a Griffendél védelmét. Holden Echohawk (Hugrabug, Terelő, Kapitány) – Védekezésben és támadásban is kitett magáért, és csapata lelkesedését végig fenntartotta. Összegzés: A Hugrabug és a Griffendél összecsapása az idény egyik legizgalmasabb és legfair-playebb mérkőzése volt. A Griffendél ugyan fölényes támadójátékkal és kiváló szervezettséggel irányította a játékot, de a Hugrabug csapata hősiesen állta a sarat. A döntő pillanatban a két fogó egyszerre kapta el a cikeszt, ami sportszerű, ugyanakkor drámai lezárást adott a meccsnek. A Griffendél pontelőnye miatt a győzelmet nem veszélyeztette a megosztás, de a kviddics szelleme mindkét csapatban megmutatkozott.

76   2004/2005-ös tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Griffendél  Dátum: 2025. 06. 05. - 07:56:21

Indította Rolanda Hooch - Utolsó üzenet: írta Rolanda Hooch

HUGRABUG vs. GRIFFENDÉL lezárás A Roxfort kviddicspályája egyetlen lélegzetvételre dermedt meg. A nap aranylóan sütött a horizonton, és a meccs utolsó másodperceiben minden szem az égre szegeződött: a cikesz csillogva cikázott a fogók között. Blackwar és Scrimgeour fej-fej mellett száguldottak. A szél a hajukat tépte, seprűik nyikorogtak az erőfeszítéstől, de ők nem törődtek vele. Csak a cikesz számított, az a kis arany gömb, ami most mindenki sorsát a markában tartotta. Lent a pályán a csapatok is lélegzet-visszafojtva figyelték őket. Echohawk és Tuffin között gurkók csapódtak a semmibe, de már senki sem nézett lefelé. Mindenki a magasba emelte tekintetét. A cikesz váratlanul lejtett egy félkört, majd hirtelen megállt a levegőben. Egy arany villanás. Egy pillanat, ami talán soha nem ismétlődik meg. Blackwar és Scrimgeour egyszerre nyúltak ki. Két kéz, két ház reménye, két életre szóló küzdelem. És akkor… ELKAPTÁK! A cikesz két kézben, egy időben pihent. A stadion felrobban a döbbenettől: a közönség egyszerre örült és döbbent meg, ahogy Madame Hooch sípja felharsant. A pontok: 75 a Hugrabugnak, 75 a Griffendélnek – a cikesz pontjai feleződtek. A Griffendél győzött. De ezen a napon mindenki vesztes és győztes volt egyszerre. A két fogó, akik egy időben ragadták meg a cikeszt, örökre beírták magukat a Roxfort történelmébe. A nézőtér egy emberként emelkedett fel tapsolva. Mert volt, aki ma is győzött, de a kviddics igazi szépségéből – a küzdelem, a szenvedély, az összefogás táncából – mindenkinek jutott. Mindkét csapat büszke lehet magára. 125 - 185

77   2004/2005-ös tanév / Griffendél / Re: Kifutó  Dátum: 2025. 06. 05. - 00:13:43

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Sienna Scrimgeour

At a step from the depth 2005.05.08. (vasárnap, éjjel-hajnal) Nehéz ellenérvet felhozni a furcsa időpontra. Tényleg nagyon késő van, és már nagyon régóta aludnom kellene. Ahogy Tetsuyának is.  Ahogy a kinti hűvös végigsöpör rajtam, magával hozva a Skót Felföld minden rideg zordságát, elgondolkodom rajta, hogy mennyit láthat most- talán átlát rajtam, talán pontosan tudja, hogy nem vagyok rendben, és hogy közel vagyok az összeomláshoz, és az ösztönös félelem, a közeledő vihar haragja a bőrömön tartják csak vissza a rémálmokat, a szorongást, a gondolatot, hogy a jövőm egy unalmas, középszerű életbe vezet, és mindenki csalódik majd bennem.  Az elmúlt években jól elrejtettem a szorongásomat mindenki elől, kivéve Revant és Amycust. Azután látta Skylar, valószínűleg látta Annie is rajtam, és egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy Tetsuyának nem volt elég meglátnia az ablakpárkányon állva harminc méternyi zuhanás felett, hogy tudja, nem vagyok rendben.  Nevetek egyet, amikor Tetsuya megemlíti az okait rá, hogy ilyenkor kint legyen, és mosolyogva hátranézek rá a vállam felett. A magány engem is sokszor szokott vonzani az éjszakában: az éjszaka csendes, a sötétség mintha beszélne, kérdezne, rákényszerítene, hogy ismerd meg magad. Nincs zaj, nincsenek ott más emberek, akik megvédenek magadtól, ha utálod magad, ha elégedetlen vagy. A sötétség, az éjszaka előhozza a legkíméletlenebb bírót mindenkiből, aki minden pajzsot kifogásként söpör arrébb, és nem kegyelmez. Mégis van benne valami vonzó; nincsenek hazugságok, nem tudok elbújni.  - Talán mégis leugrok. Tetszik a gondolat, hogy elkapsz.- miközben átsuhan az elmémen, hogy talán túlzottan is olyan volt a megjegyzés, mintha flörtölnék, lenézek egyszer a mélybe, ahol csak árnyékok vannak, melyeket lassan megérint az eső, ami hideg tűk hadaként szúr a bőrömbe. Tényleg kellemes a gondolat, hogy valaki elkapna.  Persze, nem akartam leugrani.  A kelleténél talán életveszélyesebb, ahogy elengedem a falat, azután páros lábbal elrugaszkodom, hogy a levegőben már félig a fiú felé fordulva érjek földet félig guggolva. Semmi olyasmi, amit nem csinálok mindig a lépcsőkkel, és valami, ami egy napon talán visszaüt rám, de most már tudom: nem ma éjjel. Megtartom a mosolyomat, miközben hagyom magam eldőlni, ülőhelyzetbe, neki a falnak a párkány mellett, amelyen az előbb egyensúlyoztam.  - Ha bármikor máskor lennénk, valószínűleg zavarba jönnék ettől. Nem tudom, mit illik ilyenkor mondani. Melyik lábad?- először a valódi, még meglévő lábára nézek, bár természetesen nem látok rajta semmit. Tudom, hogy a másik nagyobb eséllyel fáj, még ha nem is vagyok orvos, hallottam a fantomfájdalomról. Biztosan nagyon kellemetlen lehet- és még ha sokan érdekesnek is tartják, biztosan sokszor érzi, hogy nem szereti, hogy ezzel foglalkoznak.  Ahogy egy villám fénye bevilágítja a helyiséget, a szemébe nézek. Továbbra is mosolygok, mintha semmi furcsa nem lenne a helyszínben és az időpontban. Beszívom mélyen a levegőt, ahogy a dörgésbe belezeng a fal, a rezgés pedig átfolyik a testemre. Érzem, hogy az izomláz egyre rosszabb lesz, egyre jobban vágyom egy zuhanyra, de tudom, hogy hiába feküdnék le. Ma éjjel csak akkor fog sikerülni, ha már túl fáradt vagyok hozzá, hogy nyitva tartsam a szemem.  - Örülök, hogy visszajöttél kviddicsezni. És hogy jövőre és együtt játszhatunk.- mindig inspirált, hogy mennyire lenyűgöző, hogy azután is visszaült a seprűre, hogy elvesztette a lábát. Kevesen képesek erre, profik kevesebbért, kisebb sérülések miatt is visszavonulnak az aktív karriertől, amikor már elég pénzük van. Tetsuya visszajött az aktív játékosok közé.

78   2004/2005-ös tanév / Covent Garden / Re: Lyceum Theatre  Dátum: 2025. 06. 04. - 23:05:40

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Tommy Reese

Elfelda Hall Hajolj, merő térd; és te szív, acél Idegzeteddel, lágyulj oly puhára, Mint a ma-szűlt csecsemő inai. Még minden jóra válhat. A szavak még mindig a levegőben lebegtek, miközben az utolsó jeleneteket olvastuk. Valahol a harmadik felvonás környékén már nem hallottam tisztán a többieket. Csak azt éreztem, hogy a pad alatt megfeszülnek a lábujjaim, és a gyomromban valami hideg, sűrű masszává sűrűsödik a csend. Mintha nem is Hamlet szavai jöttek volna a számra. Mintha valami régi, ki nem mondott fájdalmat mondtam volna ki újra és újra, más szavakkal – de ugyanazzal a súllyal. A gyász nem kérdezi, hogy magadra vetted-e, csak rád szakad. Mint az este, amikor apám nem jött haza. Most, Hamlet szavaiban, ugyanazt a mozdulatlan várakozást találtam. Azt az ismerős, bénító gondolatot, hogy valami végérvényesen megtört, és nincs tovább. Hogy senki nem fogja kimondani helyetted azt, ami benned maradt. Hogy a világ nem áll meg, csak te nem tudsz benne tovább mozdulni. És mégis... ott volt bennük valami megváltásféle is. Mintha legalább most, itt, a papírlapokra nyomtatva, formát kaphatna az a valami, amit éveken át csak kerülgettem. Egy hang, ami kimondja helyettem, amit én nem mertem. Ami engedi, hogy fájjon. A harmadik felvonás után már nem tudtam eldönteni, ki beszél: én vagy ő. A határok lassan elmosódtak. Csak egy fiú maradt, aki túl sokáig cipelte magában azt a súlyt, amit nem ő választott – és nem is tudja letenni. Mire a példányt becsukták, én még mindig az utolsó oldalt néztem. Azt, amit már nem kellett felolvasnunk. Az utasítás ott állt feketén-fehéren, hidegen és közönyösen, mint egy jelentéktelen adminisztratív bejegyzés: Hamlet meghal. A színpad elcsendesedik. Egyszerű, rövid mondatok. Mintha nem is egy ember sorsa záródna le bennük, csak egy kellék kerülne le a díszletről. És mégis... ebben a csendben volt valami hátborzongatóan igaz. Valami, amit már régóta ismertem, de most először láttam ilyen tisztán. Mintha valaki végre kimondta volna helyettem, amit én éveken át csak körülírtam. Valahogy ez most nem csak a darabra illett. A példány az ölemben pihent, ujjbegyeim a borítóra simultak, de nem szorítottam. Nem volt rá szükség. Az egész testem feszült, mégis kívülről talán nyugodtnak tűnhettem. Senki nem szólt hozzám – vagy talán igen, de nem jutott el hozzám. A fejem zúgott, mint egy bezárt színpad mögötti tér, miután lement a függöny. Üresen, de valami még visszhangzik benne. Még mindig Hamlet voltam. Vagy talán most először voltam igazán én. Mintha az a fiú, aki a darabban szétesett, aki kérdéseket tett fel, de nem kapott válaszokat – ugyanaz a fiú lett volna, akit én minden reggel megpróbáltam másnak öltöztetni a tükör előtt. És most, hogy végre ki mert szólni, már nem tudtam visszazárni. A fájdalma az én hangomon szólt. A vesztesége az én bőröm alatt feszült. Aztán észrevettem, hogy már szinte mindenki elment. A székek elfordítva, kabátok eltűntek, a levegő hűvösebb lett. Csak egyetlen ember mozdult még a perifériámon. Elfelda. Már az ajtónál járt. – Várj, Elfelda! Lenne időd... beszélni egy kicsit? – Letettem a példányt, és végre, először egész este, kihúztam magam. Ez még csak az első olvasópróba volt, de a gyomrom már most olyan volt, mintha élesben kellene játszanom. Az ujjaim remegtek, amikor először kinyitottam a példányt, és a nevem mellett ott állt: Hamlet. Minden lap súlyosabbnak tűnt, mint az előző, és minden mondat, amit ki kellett mondanom, mintha közvetlenül a mellkasomból akarta volna kitépni a levegőt. A többiek lazának tűntek, volt, aki viccelődött, mintha ez is csak egy próba lenne a sok közül. Nekem viszont ez volt az első olyan pillanat, amikor nem csak tanultam a színházról, hanem valahol része lettem. És éppen ezért... rettegtem. Hogy meghallják a hangomban a bizonytalanságot. Hogy meglátják rajtam, mennyire félek attól, hogy nem leszek elég. Nem Hamletként – hanem magamként.

79   2004/2005-ös tanév / Faliújság / Re: Faliújság  Dátum: 2025. 06. 04. - 20:18:58

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Quennel Oakley

Kedves Diákok! A fent meghirdetett nyílt, fakultatív óra az V., VI. és VII. évfolyam számára folytatódik. Nyugodtan írhat az is, aki az első körben nem tudott részt venni. Következő tanári hozzászólás: 2025.06.14. IC idő: 2005.05.13. (péntek) Helyszín: A megszokott tantermünk

80   2004/2005-ös tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem  Dátum: 2025. 06. 04. - 20:17:47

Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Quennel Oakley

Bájitaltan Nyílt óra - V., VI. és VII. évfolyam 2005. május 13. (Péntek), 3:00 p.m. - 4:00 p.m.  Tartottam tőle, hogy a diákjaim nem lesznek elég érettek ehhez a tananyaghoz. Néhány ötödéves valóban nevetgél a hátsó sorokban, de örömmel tapasztalom, hogy a legtöbben komolyan veszik ezt a témát, akkor is, ha elképesztően furcsa lehet nekik erről hallani egy tanáruktól. A Roxfort egyáltalán nem vesz tudomást erről a témáról, legalábbis eddig nem vett, és ez a változás furcsa lehet ennyi idő után, még sejtem is, hogy többen is bizonyára ismernek hasonló varázslatokat. Még ha nem is követem soha a diákok pletykáit, bőven elég néhány pillanatra látni őket a Nagyteremben, az órákon, a folyosókon, foglalkozni a kihágásaikkal, és persze emlékezni a saját diákéveimre.  Orin Morgensternre csak egy gyors pillantást veszek. Ha valakiről, róla tudom, hogy egyáltalán nem gyerekes vagy ignoráns, és ha valakire számíthatok, abban biztos vagyok, hogy ő meg fogja tanulni ezt a bájitalt hibátlanul, ahogy abban is, hogy addig fogja gyakorolni a Sepelio főzetet is, ameddig tökéletesen el nem sajátítja.  Ophelia Langley kérdése valóban helyénvaló, és bólintok, miután látom, hogy befejezte, még ha néhány ötödéves fiú hátul nevetni is kezd, mielőtt feléjük nem nézek, és abba nem hagyják. Tudom, hogy sokan még mindig kitaszítottnak tekintik a társadalomnak ezeket a rétegeit- nehéz elfelejtenem például Ms. Bloodot, és hogy mennyi szenvedést okozott neki az állapota.  - Köszönöm a kérdését, Ms. Langley! A főzet embereknek készült, de a félig ember, félig varázslény teremtményeken is működik- ha a fogyasztója legalább félig ember. Egy óriáson vagy koboldon ez a bájital például nem működne, a vélák esetében pedig rengeteget veszít a hatékonyságából. Egyszerűsítve: ha egy kobold vagy óriás leszármazottja legalább félig ember, működik a bájital, és a biztonság kedvéért így érdemes egy vélánál is ezt az arányt követni. Ha valakinek csak az egyik nagyszülője ember, nem javasolnám neki a bájital fogyasztását. Emberként a bájital teljes védelmet nyújt akkor is, ha a partner egy varázslény. Ami a lycantrópiát illeti, akik abban az átokban szenvednek, emberek, és bármennyire sok dolgot hallhattak róluk, minimális biológiai különbség van köztük és Önök között, úgyhogy ez a bájital is teljesen rendben van. Farkas alakban természetesen nem működne a bájital, bár nem tudok erre vonatkozó bizonyító erejű kísérletről.  Maisie Jackdaw kérdése szintén nevetést, és valamilyen halk suttogást vált ki a hátsó sorokból. Mindig furcsának találtam a lányt, de nem tetszik egyáltalán, hogy egy ilyen kérdés, amit egyértelműen nem lehetett könnyű feltennie, gúnyolódást vált ki magából. Amúgy is visszahúzódó. Egyelőre nem teszek mást, csak hosszabban nézek a fiúk felé, mielőtt visszatérek a lányhoz, de magamban eldöntöm, hogy a következő alkalommal büntetőmunkát adok nekik az óra megzavarásáért.  - Igen, Ms. Jackdaw. Ahogy az előbb elmondtam, a fogamzásgátlás mellett rendkívül jó több nemi úton terjedő mágikus betegség megelőzésére is, úgyhogy érdemes lehet mindenképpen használni.  Örülök annak is, hogy Sienna Scrimgeour kitér egy, a mindennapi használatban pragmatikus kérdésre, amit tudom, hogy szerettem volna elmondani az óra végén, és leírtam az óra végén kiosztani tervezett jegyzetben is, de jó, hogy szóban elhangzik.  - Lezárt fiolában, szobahőmérsékleten tárolva a bájital tizennyolc hónapig szokott elállni. Természetesen nem naptári pontossággal, és néhány hónappal megnyújtható a tökéletesen főzött bájital esetén a szavatossági idő, de érdemes az ízre és a hatásokra hagyatkozni. Ha nincsenek, a bájital lejárt. Illetve nagyon fontos: ha egyszer a bájitalt felbontották, ne zárják vissza és rakják el! A kihűlt bájitalt azonnal palackozni kell, ha újra levegő éri egy pillanatra is, néhány órán belül teljesen elveszíti a mágikus hatásait. Ha véletlenül felbontanak egy fiolát, és nem akarják felhasználni, semmisítsék meg a tartalmát!  Röviden Skylar Devereauxra nézek, azután átsiklik a tekintetem  Holden Echohawkra, és érzem, hogy kicsit feljebb szalad a szemöldököm. Nem értem a kérdést, és ez most eléggé elterel róla, hogy az ötödéves fiúk nevetése, megjegyzése nem foglalkoztasson.  - Jól mondja, Mr. Echohawk, ez a kérdés valóban nem releváns, ennek a bájitalnak nincs ilyen hatása- nem is igazán lenne bármire használható, ha lenne. Ha a kérdésének van valamilyen mágikus egészségügyi problémához fűződő oka, megbeszéljük óra után négyszemközt.- ha Finnighan tette volna fel a kérdést, még hozzátenném azt is, hogy ha bárki megmérgezi a diáktársait, ha rajtam múlik, ez az utolsó dolog, amit az iskolánk diákjaként tesz. Akkor is, ha „csak” potencia problémákat okoz neki. Sokan gondolják, hogy ez a folyosón egymásra szórt rontások szintjén van, de megmérgezni valakit sokkal aljasabb dolog.  Egy bólintással jelzem Anne-Rose Tuffinnak, hogy kérdezhet nyugodtan. Mindig láttam rajta, hogy okos lány, örülök neki, hogy két rendkívül fontos technikai kérdést tesz fel. A válaszom előtt azért hosszabban elidőzöm rajta- látványosan van valamilyen baja, a bőrszíne alapján biztosan rosszul van, de végül úgy döntök, hogy nem kérdezek rá. Nem szoktam senkit megbüntetni, ha rosszullét miatt kisiet, akkor sem, ha egyértelműen meg tudom mondani ránézésre, hogy ki szimulál.   - Köszönöm a kérdéseit, Ms. Tuffin! Biztonságosan hat óránként fogyasztható két teljes fiolányi adag, túladagolás esetén erős alhasi fájdalmat okozhat tartósan, extrém esetben (például ha valaki négy-öt fiolányit is megiszik egyszerre) pedig nagyon magas lázat. Talán elsősök vagy másodikosok voltak, amikor először említettem: egy gyógyhatású bájital csak a megfelelő adagolással gyógyhatású, azon túl méreg. Ebből a szempontból a hatástalan bájitalt is érdemes működő bájitalnak kezelni, mert attól, hogy elvesztette a hatását, még maradhatnak mellékhatásai. Az egyetlen ismert mágikus betegség, amivel együtt nem szabad fogyasztani, a Sárkányhimlő- a bájital akkor is hatásos, de drasztikusan romolhat a Sárkányhimlő akár egy fiolától is, több pedig majdnem biztos, hogy életveszélyes magasságú lázat okoz. Ezt egy belga mérgezési eset derítette ki egyébként, amikor egy medimágus hallgató szándékosan megölte a betegségben szenvedő nagybátyját- ő kilenc fiolát itatott vele két óra alatt, az áldozat halálra égett. A Sárkányhimlő maga természetesen önmagában kizárja az olyan helyzeteket, amikor a bájitalnak pragmatikusan haszna lehet, a tünetek pedig meglehetősen egyértelműek, ezért annyira nem kell aggódniuk.  Átfuttatom a tekintetem a  Carrow-Travers-Lowe trión- az utóbbin kicsit meglepődöm, mert nem emlékszem rá, hogy valaha láttam volna őket együtt ülni, de nem szólok a beszélgetés miatt. Helyette végignézek mindenkin, aki már a bájitalon dolgozik.   - Úgy látom, hogy mind jó munkát végeznek. Azt javaslom mindenkinek, hogy miután elkészültek a bájitallal, próbaképpen fogyasszák el. Nem okoz semmilyen egyéb mellékhatást, de érdemes lehet magabiztosan kitapasztalniuk, hogy pontosan milyen érzés, amikor hatékony bájitalt ittak. Ahogy mondtam, nem drágák az alapanyagok, de még olcsóbb hamisítani. - A tanóra két körös. Következő tanári hozzászólás: 2025.06.14. (esti órák) - Az órán való részvétel opcionális az V., VI. és VII. évfolyam minden diákjának (az óra nyílt, annak is, aki nem vette fel) - A többi diák megszólítása esetén a neveket a következő színkódokkal emelhetik ki: #BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug)

Oldalak: 1 ... 6 7 [8] 9 10