Már megint azok a zajok…Azok a nyamvadt csörgések…AZOK A ROHADT ZAJOK…
Mérgesen és dacosan nyílnak ki amúgy szép szemei, amik most véraláfutásosak és kifejezetten duzzadtak. Fejében a csontok majd szétcsúsznak, ujjai önnön halántékát kezdik masszírozni és gyengéden dörzsölgetni, miközben még pár percre belefúrja magát a párnák tömkelegébe.
Ha most kioktathatna valakit …
Azt a szemetet, aki kitalálta, hogy egy dúsgazdag arisztokratának is legyen másnapossága. Nem mintha nem lenne elég nagy munka az, hogy megvédjék az aranyvérvonalat.
Whisky…minőségi pezsgő, kiváló borok…

….fülledt, meleg éjszaka.
Lassan felül a puha ágyban, miközben a vastag paplan alatt kirajzolódik combjainak, majd csípőjének vonala, felettük pedig a csipke takarta keblek árnyéka vonzza a tekinteteket.
Egy ilyen, nyomorult és szerencsétlen napot.
- Vikitria…
Halkan szólítja legjobb barátnőjét, s miután a negyedik elhaló kiáltásra sem reagál, még mindig bosszúsan az égiekre, kimászik a hatalmas franciaágyból, s magára veszi a vörös selyemköpenyt, melynek hátoldalán arany-zöld sárkány húzódik. Kevesen tudják, hogy édesapja hozta neki halála előtt Japánból, és több mint 200 galleont ér a kézi szabás, és a méregdrága anyag miatt.
Miután elhagyja a szobát, szeme rögtön megakad egy a folyosón heverő nyakkendőn. Ismerős számára, de egyelőre nem tudja hova tenni.
Sóhaj hagyja el mesés ajkait.
Hosszú volt a tegnap éjszaka az már biztos.
Az első emeleten elhelyezkedő nappaliban álldogál, abban a hatalmas akár szalonnak is használható szobában, melyből az erkély nyílik, mely inkább hasonlít egy a földtől 4-5 méterre pihegő teraszra.
Valahol az erkélyen kirajzolódik egy csodás hajzuhatag, minek aranyló fürtjei a Nap meleg sugarai alatt ragyognak.
- Agarun!
Azt a koszos szerencsétlen manót szólítja, szüksége van valami alkoholmentes italra. Csak egy kis üdítőre.
- Asszonyom.
- Narancslevet azonnal!
Még így is van valami méltóságteljes a megjelenésében, valami amit képtelenség lenne megfogalmazni…de egy szó bizton illik rá:
felsőbbrendű.
Hangos pukkanás, s már a markában érzi a kristálypoharat, benne az olyannyira kívánt hűsítő narancslével. Másik kezében a fekete-zöld csíkos nyakkendőt morzsolgatja, próbál visszaemlékezni arra az apróságra, hogy mi történhetett tegnap éjszaka. Pár perc töprengés után, kéjesen mosolyogni kezd.
„Csípőjére erős kezek fonódnak, s immáron együtt ringatóznak a zenére. Két test, mik most mégis egynek hatnak. Mellettük szintén árnypár olvad eggyé. […]
Sztriptíz az asztalon …
Forró szomjas csók, ami folytatódik, majd ketten a szobában.”
Gyengéden, halkan nyitja ki az üvegajtót, mi a nappalit választja el az erkélytől. Vikitria mögött a lusta, dallamos hang egyszer csak megszólal.
- Ha a szememre mered vetni mit csináltam a hatodik tequila után, először megkínozlak, aztán pedig eszedbe juttatom, hogy te mit csináltál…
Elvigyorodik, majd a lány mögé lép és hatalmas cuppanós puszit nyom az arcára.
- Jó reggelt.
Letelepszik az egyik napágyra, s lassan kortyolgatni kezdi a gyümölcslevet, miközben szabad kezével meglengeti a nyakkendőt.
- Azt hiszem, ezt Robert hagyta itt, de találtam egy zakót is a kanapén. Na mesélj csak szívem mi volt miután elvonultam Robbal? Arra emlékszem, hogy Nathel nyaltátok-faltátok egymást. Tényleg olyan jó az ágyban, mint mondják? Arról persze nem számol be, hogy Roberttel Ő nem feküdt le….majd azt elmondja, hogy minden más volt.
- Legközelebb Keith-t, meg Dracot is elhívhatnánk. Ne szólj közbe. Attól mert szerintem egy nyomorult pojáca a te Rómeód, attól még húzhatod az agyát…Esetleg Crasso is jöhetne. Vagy megint hozzam a Dumstrangos ismerőseimet? Szerintem már istennőként imádnak téged.
És nevet. Azon a csilingelő, imádnivaló hangon, amit Maya úgy szeret.
Gondolataiba merül.
2 nap múlva telihold. A legutóbbi alkalommal a Roxfort falain belül tartózkodott, mikor az átkozott éj elérkezett. Állítólag volt benne aznap valami vadító, valami veszélyes ami vonzotta a pasikat…
A Mardekár klubhelyiségében kötött ki az egyik ház és évfolyamtársával…