Földszinti közös helyiség

A földszinti helyiség őrzi még a régi pompa emlékét - a falakat elhalványult freskók borítják, amelyek tekintete mintha követné a kanapékon, vagy kopott, de kényelmesre bűvölt szőnyegeken ülőket. A magas mennyezetről rozsdás vasláncok lógnak alá, körülöttük megbűvölt, különböző színekben égő, félhomályt teremtő fénygömbök keringenek a zene dallamára. Szerencsére a tűz is csak illúzió - nemcsak a színét váltja gyakran, de meg sem tudod égetni magad vele (dohányozni pedig amúgy is kényelmesebb kint, nem igaz?).
A falak mellé valaki asztalokat tolt, azokon rengeteg különféle üveg és pohár: érdemes megnézni, mibe iszol bele.

[Warning!]

Truth or Dare - CURSED edition
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@mindenki·⬧· 2005. október 29. szombat ·⬧· jelmez

Warning! Ostobaság, sztereotípiák, szexualizálás, blaszfémia említése

Az angolok aztán még nálunk is jobban szeretik a Halloweent. Konkrétan obsessed mind. Nem jártam minden faluban az Ilverben, fogalmam nincs arról, hogy van-e kísértetházuk mondjuk a Puckwudgiesoknak, esetleg egy repülő csészealjuk, amivel Rokuro esett be hozzánk a Siriusról. Na de egy teljes kísértetház? Egy full haunted mansion party? És ezt egy névtelen, romantikus, goth aes meghívó dobta be nekem névre szólóan? GIIIIIRL, ez a legjobb dolog ever! Vagy egy true crime doku kezdete, amiben lehetek még final girl.
Mégis mi baj történhetne? Nyilvánvalóan ott leszek, duh! Végre értelmet nyer, hogy kimaradt a végzős homecoming és nem lettem prom queen, de még csak udvarhölgy sem.
Bőven akad tér a drámára, legyen az a belépő vagy a kosztüm, bár előre szólok, nagyon csalódott leszek, ha nem találok egyetlen closeted drag queent sem. Leemelek egy italt a készletből – egy borosüveg, aminek az alján csordogál még annyi, hogy megtöltsem vele a red cupomat, szigorúan Made in America, majd felöntöm azt kólával. Tudom, trash, de vállalom, hogy maradok a H&M, lehet couture más helyettem. Bárki is hozta ide a kólát, God bless his name, bárki is hozta ide. Egyik kezemben az üveggel, másikban a piros poharammal, nyomomban pedig a #vwitchgang original teammel.
- Baaaabe, azt az egyet áruld el nekem, hogy mozogsz te ebben? Vagy úgy bármit is hogy tudsz csinálni. – leülök a földre az egyetlen Vodka Pop Baby Varvával, és remélhetőleg Wild West Vale-lel együtt. Meg kell hagyni, hogy Varvaránk igazán kitett magáért. Ehhez képest én csak a tavalyi jelmezem vettem fel, low effort az egész. Idén is playboy nyuszi vagyok.
- Na és Romanov professzornak csípted ki magad ennyire, vagy…? Most mi van? Honnan tudnám, mit dumálsz vele oroszul! De ha esetleg mégis, no shame on that. Nyugi, nem ítélkezem, csak információt gyűjtök. Not gonna lie, talán nem ő a legrosszabb választás a tanárokból, nem is annyira öreg, de közben olyan old money fantasy vibes. – leteszem az üveget a földre, majd jégkockákat bűvölök a poharamba. Szerencsére nem látta egyik Beauxbatonsos sem, hogy milyen szentségtörést követtem el a borukkal – ennyi blaszfémiát még ez a horror ház sem, bírna el. Ez a kombó szerintük biztosan illegális, de amiről nem tudnak, az nem fáj. A szívószál sem marad el, ezen most egy aranyos kis múmia dísz fityeg. Letettem a Halloween starter pakkot az italok mellé, amikor érkeztem, mindenki válogathat kénye-kedve szerint, ami csak tetszik.
Viszont ideje az estét felturbózni valami klasszikussal. Mi más is megfelelőbb az új alkalmi vagy tartósan traumatikus kapcsolatok beizzítására, ha nem az üvegezés? Mi más alkalmasabb arra, hogy egy csapat tinédzser kellően ittas állapotba kerüljön a lehető leghamarabb? Ez a tökéletes icebreaker! Kell egy kis motiváció a bulira a zenén kívül, és hát semmi sem hoz össze minket jobban, mint az a gondolat, hogy oké, most akkor tényleg igyunk. Vagyis, na jó, némelyik dolgozat talán mégis hasonló hatással bír.
- Felelsz vagy mersz, de cursed edition! Lehet csatlakozni, gyertek! – a meghívó most a playboy nyuszi jelmezes önmagamtól érkezik. A nyuszifüleim konkrétan szikráznak a sok csillámtól. Tökéletesen közönséges, mert ez egy olyan este, amikor minden belefér.
Az üveget pedig megpörgetem, amikor elegendően összegyűltünk.

pörgetve: Lucius Rheims

Kedves Mindenki!

Szeretettel invitállak titeket egy 1 körös, klasszikus, üvegezős játékra!

Szabályok:
• a játékba bármelyik diák írhat
• ha szeretnél írni, akkor a közvetlen előtted posztolónak írj egy pm-et, hogy Felelsz vagy Mersz. Csak az egyiket - azt, amit a karaktered választ
• ő ad neked egy feladatot vagy kérdést, amit a karaktered megcsinálhat. Természetesen ha nem akarja megtenni, akkor választhat egy tetszőleges röviditalt  
• a posztod után a következő játékos neked fog pm-et írni, hogy felelne vagy merne, és te adsz neki feladatot
• ha a posztod után valaki már jelentkezett a kihívásra, kérlek, hogy módosítsd a reagod és írd le az aljára, hogy kit "pörgettél" Így elkerüljük a felesleges pm váltásokat és kavarodásokat
• az esemény pár órával a Kaland előtt történik  

☆ not much, dyke, what's up with you? is Dyke an okay thing to say now? ☆
what's updike?

to:
mindenki? ★

TW: a reag politikai utalásokat tartalmaz.
meg szexizmust. egyház shaminget.
szexuális utalások; egyéb shaming. (18+)
lesz minden mint a búcsúban

       Lucius Rheims mindig azt gondolta, hogy a nagyszüleinek igazuk lehet - amellett, hogy az angolok halloweeni ünnepe egy remek alkalom arra, hogy a csinos lányok prostituációra készüljenek (mely kifejezésre azt mondaná, hogy mindannyian értjük a lényegét, a hejesírás pedig azoknak való, akik nem), és ezért jó alaposan meg kellene fohászkodniuk. Lucius Rheims nagyszülei bizonyára a jeges szívükhöz kaptak volna, ha hallják mellette a narrációját is: szerinte ugyanis ez kifejezetten üdvözlendő társadalmi károkozás volt és ő örömmel segített bárkinek megfohászkodni is.
       Hogy szerencsés volt, ahhoz semmilyen kétségek nem fértek: miután legyőzte a kis Sebastient húzásban, ami ellentétben az előzetes prekoncepcióival, nem egymás arcába hangos húúzással ért véget, büszkén feszített az így elnyert jelmezben. Pólót vagy inget nem vett fel, ilyesmire nincs szükség még ebben a hűvös októberi Angliában sem, bár azért megmagyarázza, miért olyan alacsony az angol mágusok születésszáma - ami egy újabb témakör volt, amit a nagyszülei szívesen emlegettek. Lucius Rheims szívesen segített a problémán: a jó mágus ott segít, ahol tud. Már csak a látványa biztosan alkalmas volt rá, hogy valaki rögtön róla akarja elnevezni az elsőszülött fiúgyermekét.

       Szerencsére nem volt soha híve a múzeumok szabályának, sőt, kifejezetten bátran állította, hogy legutóbb elaludt egyben -  ezért öröm volt ránézni, ahogy eligazította a kabátját leültében és végigsimított az összes hasizmán. A szégyenérzet úgy elkerülte, mint másokat az életöröm a magabiztossága öt méteres sugarú körében, és olyan éteri örömmel válaszolta az örömtelien önprostitult Vianne kérésére, hogy merek én, mintha legalább akkora ajándékkal lepték volna meg, mint a társaságnak lehet az ő látványa.
       Azt egy kicsit sajnálta ugyan, hogy eddig nem látta Venust, de talán a kis Sebastiennek volt mégis igaza, mikor azt mondta, hogy a lánynak ennél több esze van. Ez mindig nagy csapás békeidőben, kevés rosszabb dolog történhet egy csinos lánnyal, mintha ilyen degradáló dolgokkat feltételeztek róla - Rappaport, a kettőből a lány is ettől szenvedhetett, mert látta már olvasni egyszer. Különösen megtévesztő volt, mert közben cheerleader-egyenruhát is viselt, így pár pillanatig eltartott befogadni az ellentmondást. Lucius Rheims annak viszont lelkiismeretesen örült, hogy Daphné tényleg talált egy spanyol fiút magának: a szerelem láthatóan nem ismert akadályt még akkor sem, ha valakit az a balsors ér, hogy műveltnek tűnik nőként.

        A merésre aztán rögtön törökülésbe is helyezkedett - ha ezt még szabad mondani, bár a cigánykerék óta, amelyről mélyenszántó értekezést tartott Maxxie-nak, aztán a kis Sebastiennek is, már nem volt olyan biztos semmiben, főleg, mert ezt a benyomást három feles is támogatta - és a szépen megmunkált állát az egyik öklére helyezte. Csak akkor jött rá, hogy ez egy kurva rossz ötlet volt, mikor nagyjából tíz másodperc után úgy elkezdett zsibbadni az egyik lábszára, mint az elméjük szokott minden dupla SVK huszadikjában legkésőbb.
        Megpróbált olyan dolgokra gondolni, amelyek nem kiábrándítóak - mint például akkor, mikor Inés egyszer elpirult a hidegtől, vagy melegtől, ki érti a thermonukleáris hatásokat, és ki nem csak azért jegyezte meg ezt a kifejezést, mert haszna van belőle ugye - és neki mindenféle gondolatai támadtak, amelyeknek a végén rájött, hogy vannak ott már olyanok, akik a következő nyáron elkövetik életük első és legnagyobb hibáját, aztán jól megházasodnak. Ez egy túl hosszú gondolat, érdemes lenne visszatérni az elejére: tehát Lucius Rheims megpróbált inkább nem gondolkozni, vagy ha mégis muszáj, akkor már azon, hogy mennyire. Kurvára. Zsibbad. A. Bal. Lábszára.

        A második legnagyobb hiba Lucius Rheims szerint randira hívni valakit - de mivel ez általában az elsőhöz vezetett, jobb az egészet elkerülni úgy eleve. Tisztában volt vele még a lábszárfájás kínhalála közben is, hogy a húgát és őt csak azért importálták - deportálták? spelling? - ebben az országba, hogy találjanak egyesült erővel - de nem egyesüléssel, azt már felfogta, hogy annak azonos alakú, sőt, azonos szőtövű szavak is - számára egy menyasszonyt. Szerencsére egyikük sem jár sikerrel, Lucius Rheims feltett terve volt majd negyvenesen keresni egy akkor huszast: a gond csak az volt, hogy ezt a lelkesedést egyetlen rokona sem osztotta, sőt, mintha a felé áradó mérhetetlen elfogadás és rajongás is enyhült volna kicsit, ha ezt emlegette.
        Azért a szimatszatyros lány közreműködése nem is kicsit javított a már-már elviselhetetlen mélységein az fájdalom végtelen, vöröslő hullámain - így mikor rá került sor, teli szájjal vigyorogva pörgette is ki a Vakondképű lányt. Lucius Rheims sok minden volt: a női anatómia nagy tisztelője (és nem ismerője), gáláns, aggasztóan vonzó - de azzal nem lehetett vádolni, hogy ne tudná, mit szeretne a közönség látni.

        - Így beszél egy griffendéles. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk nevében szólok, mikor azt mondom, hogy menj isten hírével? és csókold meg Siennát! Szívesen, mindenki! - felállt az addigi helyéről, és miután nem zuhant be a poharak és széklábak közé, ezt elkönyvelte egyértelmű sikernek. Még az iméntiek hatása alatt állt - a felesek és a nagyon démoninak szóló idézetek is beleértve. Bármilyen ijesztő is volt a szimatszatyros leány, Lucius Rheims nagy híve volt a veszélynek - különösen akkor, mikor szuvenír joga volt, hogy megmentse tőle egy csinos lány lelkét. Nyilván, erre senki más nem vállalkozhatott volna úgy, mint ő ezzel az éteri szőkeséggel.
        - Én nem tudom, miből idéztél, Barbara, de ha ezt hívják nyelveken szólásnak, akkor hinni fogok benne! - credit where credit is due, pedig otthon most biztosan megremegett a csekély családi ezüst a falakon. Lucius Rheims a családi ezüst sorsa a legkevésbé sem érdekelte jelen pillanatban - főleg, miután magánál tudta a család valódi ékszereit.

[Wild West Vale]

Only choose truth.
Oh well, about that...

2005.10.29.
Szellemszállás

Ahhoz, hogy igazán autentikus legyen a lealjasodás érzete már csak egy jó vérhas gyros kellene. De az itt az ódivatú varázslófalu környékén sajnos nem fellelhető, mégsem London gettó negyedeinek bulihelyszínein vagyok épp. Az biztos, ha ma nem adja fel a májam a szolgálatot, akkor soha. Még korán van, de érzem a fejembe tódulni a töményeket, melyet innen-onnan-amonnan felszedtem, és külön érdemként élem meg, hogy egyelőre nem dobtam ki a taccsot. Pedig táncoltam is, nem is keveset. Most hálás vagyok Sienna-nak a ciderért, ami jóformán egy pohár vízzel is felér a mai estén. Örülök a társaságának is, talán ezért fogom olyan görcsösen a kezét, hogy ne szakadjunk el egymástól. Nem nagy a szellemszállás, de a hömpölygő tömegben könnyen elszakadnak egymástól az emberek. Gyönyörűen néz ki ebben a jelmezben csak úgy mellékesen szólva, ezért is igyekszem minél nagyobb rést ütni az emberáradaton, hogy a szárnyainak ne essen bántódása. Eredeti úticélunk a kinti friss levegő, mintha említette volna, hogy szívesen elszívna egy cigit. Talán Eperke is ott lesz, meg ki tudja még ki. Állítólag nagyon jó kis közösségépítő szeánsz a dohányzás.
Ám a földszinti közös helyiségnél megtorpanok. Egy ideig nagyokat pislogva hallgatom a szőke play-boy nyuszi Vi-t, amint beharangozza az üvegezést, szemeim csillogni kezdenek. Körülbelül egy izgatott kölyökkutya tekintetével fordulok Sienna felé, már csak a farokcsóválás hiányzik. Nekem kellett volna a farkasnak lennem, de élek a gyanú erőteljes jogával, hogy Eperke a Piroska jelmezt kategorikusan visszautasította volna. Így legalább a farkasfüleket rá tudtam aggatni.
- Beszállunk mi is? - nézek rá szépen pislogva, talán ráér az a dohányzás valamivel később is. Nem mintha nagyon sokáig győzködnöm kellene Őt, hamarosan becsatlakozunk a játszók körébe. Mit ne mondjak, elég sokan gyűltünk itt egybe.
Mire elhelyezkedem, kihalászok magamnak a kosárból egy sütőtökös rétest, be is tolom, és éppen öblögetem le a ciderrel, már Lucius kipörgetésre is került. Valahogy elsiklottam a történések felett, mert a következő képkocka az, hogy rajtam áll meg az üveg szája. Válaszom a költői kérdésre egy egyértelmű és megingathatatlan "merek" hiszen egy igazi Griffendéles sztereotípia mi mást is választhatna? Azért az elhangzó feladatra megállok a nyelésben meg a merésben is szinte, és csigalassúsággal emelem el az üveget a számtól. Az arcomra kiül azért a döbbenet, és csak reménykedem, hogy az ismerősi köröm betudja a szende szűz mivoltomnak a könyveimen kívül.
Talán el is vörösödöm, de nem tudom, mert tényleg annyi alkohol van bennem, hogy simán éghet attól is a fejem, nem csak a helyzettől. Mondjuk ez a merés mással is egy kínos dolog lenne, sőt mi több ha másra (nem Tamásra) esett volna a francia szépfiú választása, esélyes, hogy kategorikusan vedelni kezdek inkább és passzolom a kört. Most azonban a másik érintettre pillantok, szimpla megerősítésként, hogy neki ez rendben van-e. Miért is ne lenne rendben? Hiszen ez egy játék, ittasak vagyunk mind, ami a Szellemszálláson történik, az a Szellemszálláson is marad, ugye? Hát... nem teljesen. Most azonban van bennem annyi plusz folyékony bátorság, hogy meglépjem ezt, annak ellenére, hogy lehet másnap és azután bánni fogom. De valóban bánnám? Talán azt jobban, hogy nem tettem meg? Nagyon jó kérdések ezek.
Morális dilemmáim közepette a cideres üveget BAT kezébe nyomom, bár a helyzet az, hogy ő is annyira stabil, mint Kisjóska a sarki boltból, vagy mint Marika néni műfogsora. Kezd beütni a lámpaláz, az Amazonas a gyomromban (nekik ki engedte meg, hogy ide költözzenek Ophi-tól?!) meg talán az alkohol is? Egy 10-es skálán legalább 11-es szinten vagyok eszméletlen ügyetlen ezekben a dolgokban, és ezt újra kénytelen vagyok realizálni, ahogyan elhelyezkedem Sienna előtt térdelésben.
Megkérdezhetném, hogy készen áll-e, de talán akkor az én készenségem szublimálna el az alkohol gőzöktől túltelített levegőbe, úgyhogy egy kósza útban lévő hajtincsét elsöpröm oldalra, és bezárom kettőnk között a távolságot, mielőtt még vagy 22-szer meggondolnám magam. Nem tudom ilyen esetben mi lenne az elvárt, szóval csak sodródom az árral, bár egyre inkább csak azon jár az agyam, hogy milyen gyümölcsös lehet a szájfénye. Talán eper? Határozottan eper.
Végül elhúzódom tőle, rámosolygok még egy utolsót, ahogy hirtelen ötlettől vezérelve óvatosan végig simítok az arcán, majd visszahuppanok a helyemre. Előbb visszaigénylem a cideremet, majd nyúlok is az üres üvegért és pörgetek.

Pörög-pörög az üveg, ki tudja, kin áll meg...?
Hát nem máson, mint Wild West Vale-n.
Így hát nincs más hátra, mint hátra, ahogyan a mondás is tartja, felteszem hát neki a nagy kérdést:
- Vale, felelsz, vagy mersz?
Igazából talán a legnagyobb nehézség számomra, hogy mit adjak ki neki merésnek. Vale olyan all-rounder lánynak tűnik, akit kevés dologgal lehet megborítani, na meg egyáltalán nem biztos, hogy én meg akarnám borítani. Azért mégis csak illik valami illendő, kreatív feladattal ellátnom, ugye?
- Ha már ilyen bátor ma mindenki, akkor egy általad szabadon választott személyt szabadíts meg egy ruhadarabjától a kezeid használata nélkül - hmm, ez nem is olyan rossz tőlem. Az alkohol hatása, vagy mi?

Meg kell hagyni, az itteni esztétika egész jól adja magát a halloweenhoz. Otthon talán Salem, amióta turisztikát csináltak a boszorkányperekből, és az amúgy se az igazi mert ott szándékosan játszanak rá - meggyőződésem, hogy van ott egy-két bolt, jós, meg miegyéb, ami nem egészen magnix, és Uncle Mac mégis szemet huny a leplezetlen keveredés ténye fölött. - De itt, random kis falu, és eleve úgy néz ki, hogy amint kiraksz talán három, lámpássá sem faragott tököt, már esernyővel kell visszatartani Tim Burtont mielőtt az előkertedben forgatni kezdi a következő Nightmare Before Christmas-t.
És akkor még meg sem említettem a saját eredeti kísértetházukat.
Talán mert ha megemlítem, meghallja a Disney, és lefoglalja elvinni a legközelebbi parkjába.
Így is feszegetem már az MGM kedélyeit, egy mesterien sikerült Dorothy-val. Varv sminkművészetével még az élesebb vonásaimat is el lehet csalni egy Judy Garland babaarc irányába - titkos varázsképessége, nincs más magyarázatom, - a többit meg lehozom transzfigurációból. Egy elég közeli szabású ruha, egy ilyen klasszikusról könnyen található kép referenciának, és ha már a varázslásnak ezen az egy terén vagyok magabiztos, a pontos színt, mintát, kiegészítő részleteket gyerekjáték eltalálni. Még a hajamat is bátran változtattam át eredetiként a vörösesbarna hullámokba - ha nem egészen találnám el a visszaváltást, legfeljebb kipróbálok egy tomboyish rövid frizurát amég újranő.
Már csak egy Toto hiányzik, de úgyis mintha láttam volna valaki kutyafülűt, majd örökbefogadom ölebnek őt, és teljes a kép. Ha már úgysem Kansasban vagyok többé, csak muszáj volt azért. Mert öltöztem volna szexi cowgirlnek? Azt hinnék a népek, hogy nincs jelmezem.
-Mi benne a cursed? Olyan feladatokban kéne gondolkodjunk?- ülök be a csajok mellé a körbe.
Azért is kérdem, mert ez eddig egész szokásos üvegezésnek tűnik - talán még Garland idejében találták volna egyesek cursed gondolatnak ezt a leplezetlen Dorothy barátait az iménti feladatból, de mára egy civilizáltabb kor felvilágosultabb napjait éljük.
De ha már konzervatív kedélyeket feszegetünk - nézek végig a lehetséges célpontjaimon a magam feladatához, - ideje lecsábítani valamit az ördögről. A megfelelő tájakon ezt csak cursed-nek találnák még ma is.
A legbájosabb pillogásommal környékezem meg Solace-t.
-Igazán nem akarnám leverni azokat a cuki szárnyaidat véletlen. Ha szépen megkérlek, megkaphatnám az ingedet? Keverhetek cserébe valami olyan bajitalt, amit még te is megérzel.
Tudom, hogy vannak itt rajongói, ki vagyok én hogy megtagadjak tőlük egy ilyen műsort? Solace beleegyezésével addig át is libbenek az italos asztalhoz, valami igzán pokolit kotyvasztani.
Erről az Ogden féle lángnyelvről jókat hallottam, és ha már valaki hozott úgy látom tabasco szószt, azt se hagyjuk ki. A medicine bag-emben épp akad még kanócbúza is. Elég erős ez meggyújtani a felszínét? Mert akkor bűvölök fölé egy nagy csipet fahéjat is hogy szórja bele magát apránként, és akkor még szikráink is vannak a lángokban.
A teljesség kedvéért varázslattal libbentem a kész italt a gazdája elé, és a könyökömet tartom cserébe ráakasztandó a levett ingét.
Ugyan a vetkőztetéshez hozzá nem nyúltam bármihez, de tény hogy az alkuba tartozó koktélhoz használtam a kezem, úgyhogy biztosítékként a helyemre visszatértemben még megharapom Vi nyuszifüle hegyét, és leemelem így a fejéről a kiegészítőt. Ha kéri, egy bájvigyor mellett visszakaphatja. Az ingről még eldöntöm ugyanezt.
De addigis az üveget kiadósan megpörgetem - ha már egy Toto nem járt a jelmezemhez, legalább a tornádó meglegyen...

Pörgetve: Chikara Tetsuya

But on my radar, I've got some nerve to play hard
I've waited for my chance, but playboys we don't dance

TW: káromkodás, szexuális utalások

Ezek az amerikaiak tudják, hogy kell élni, basszameg! Ezt egyébként közölném Gemmával is, de már legalább tíz perce nem tudom becsukni a számat. Na nem azért, mert beleállt volna a görcs az állkapcsomba, hanem mert nagyrészt olyanokat látok, amiket majd, ha kijózanodom, mondjuk ha Gemmán múlik az kurva sokára lesz…na szóval majd még ezeket átgondolom.
Van itt hittérítés, nyuszifülek, piros cipellők, Sienna és Annie felelnek a csapategységért, gondolom azért is kerülnek ilyen közel egymáshoz, hogy ne kelljen egymás szájába rágni a…, jó ezt most nem is ragozom, volt egy látvány, pislogni sem mertem. Aztán az amerikai Lucifert csupaszították meg, az is rendbe van, csak van valami a csávóba, ami miatt jelmez nélkül is azt gondolom, hogy sátános,nem hogy így, mikor konkrétan sátánnak van öltözve. Aztán meg sikeresen én jövök.

Az jön ki az önmagára annyira nem hasonlító kislány száján, hogy öltánc választható áldozatnak. Most mit csinálnék, nyilván vállalom? Nehogy már én legyek a meséből a hülye oroszlán! Vagy az nem hülye volt, hanem bevolt csomagolva bádogba? Lebuktam, nem vágom ezt a sztorit annyira, amúgy is nehéz lesz Annie-ék után lenyűgözni a népséget, vagyis kábé x plusz 1 állófaszú embert, mert hát annál komolyabbat csak akkor tudnék mutatni, ha itt állnék neki nyilvánosan helikopterezni a legnemesebb szervemmel. Ez most nagyon megtévesztően hangozhatott, pedig a lábamra gondoltam, hát az nemesfém!
Baszkianyám, nem kellett volna ennyit vedelnem, mert most nehezebben nézegetem, hogy kire is vessem rá magam, mert az se lehet ész nélkül. Ezek a páros mutatványokban az a baszott nagy para, hogy esélyesen utána valaki megtalál és vagy szétátkoz, vagy lefejel, mint hipogriff a hegyormot, ma még annyira nem is volt kedvem verekedni. Na jó…nézz, hogy láss, a francia lányzó már attól feszeng, hogy ránézek, ami akármilyen csinos, nem vibe, Annie azt hiszem kapott eleget, Gemmával nagyon mély  a barátság ahhoz, hogy ezt elviselje, de mégsem akarom közelről traumatizálni a kis testemmel. Ki az, aki nem üt meg és, aki miatt nem csinál belőlem közellenséget a kedvenc házisárkányom? Nem kéne nyitott szájjal rohangálni a faszderdőbe, főleg nem a japán himnuszt énekelve, mert abban aztán van o bőven!
-Az van Amy, hogy ezt te nyerted-vigyorgok a szerintem kevéssé gyanútlan vámpírra és másodperceken belül átszellemülök az előadáshoz és az van, hogy mindent bevetek. Van itt csípőmozgás ezerrel, csak szemkontaktus ne legyen, mert akkor azonnal magam alá esek. Amy remekül bírja a gyűrődést, még az se zavarja össze a bioritmusát, mikor letépem magamról az ingem, egy ritka színpadias mozdulattal, amit soha nem gyakoroltam. De komolyan. Miért tennék ilyet?
Majd végezetül immár félmeztelenül és vigyorogva meghajolok és visszatakardom a helyemre. Ez is megvolt, mégse csap agyon remélhetőleg senki. Kurva nagy!
-Na most kell valami alkohol a kezembe!
És már pörgetem is az üveget,szóval remélem mindenki felkészült, mert, a szerencsés nyertes…. nem más, mint Gemma.
-Na most az van tesókám, hogy a száddal kellene elérd, hogy valaki itt nagyon elpiruljon - közlöm vele és már előre dörzsölöm a tenyerem, hogy mit fog alkotni.

Figyelmeztetés: káromkodás

Oké, nem hittem volna, hogy ennyire élni fogom az üvegezést (lófaszt, mindenki tudta, hogy igen), de ez más szint. Nem tudok elég hálás lenni a kedves szervezőknek és a sorsnak, hogy pont az utolsó évünkbe tervezték ezt az egészet. Nyilván megoldottuk volna, hogy izgalmas évet kreáljunk magunknak, de így sokkal faszább minden.

Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, rendkívül jól szórakozom az egészen, mivel baromi jófejek a többi suli diákjai. Én most teljesen átadom magamat annak az érzésnek, hogy ismerkedünk egymással, úgyhogy két nem iskolatárs mellé ülök le. Figyelem, ahogy a különböző feladatok haladnak és jókat nevetek, még többet iszom, néha egy-egy alkoholos gumicukrot is elnyammogok. Sokszor összenézek Tetsuval, megtapsolom Anniet és Siennát is, csak sokat sejtetően mosolygok Barbon fedetlen mellkasára, és ugyanígy drukkolok a Tetsu-Amy párosnak is. KI-VÁ-LÓ. Nagyon izgattot vagyok és még szélesebb lesz a mosolyom, ahogy Tetsuya engem pörget ki. Én is dörzsölöm a kezemet, bízom a broban annyira, hogy valami kurva jót találjon ki.

Ahogy elhangzik a feladat, sejtelmesen mosolyogni kezdek és végignézek a többieken. Persze, lennének könnyű lehetőségek, mint Annie például, bár a szemem elidőzik kicsit Vianne és Vale szőke fején is. Nyitottnak tűnnek így elsőre, velük biztosan nagyon jól szórakozhatnék ezen, abszolút jól néznek ki, de hát nem szeretném én itt mások idejét feltétlenül húzni, úgyhogy a tekintetem megakad egy lányon, akivel még sosem beszéltem, azt hiszem, Élodienak hívják. Látszik rajta, hogy már kicsit vicces kedvében van és így elsőre szerintem könnyen zavarba jön, de pont ezért nem fogom túl durvára venni. Most aranyos leszek és megmutatom, hogy ez is megy, ha nagyon akarom.

Azért talán zavarbaejtően intenzíven és mélyen nézek a szemébe, ahogy lassan megközelítem, majd továbbra is tartva a szemkontaktust leguggolok vele szemben és két tenyerembe fogom az arcát, lágyan cirógatni kezdem a hüvelykujjammal.
- Mondták már neked, hogy mennyire gyönyörűen csillognak a szemeid? - suttogom neki nagyon bensőségesen, tudatosan közelítek felé lassan. - Le sem lehet venni rólad az embernek a szemét... Igézően széles a mosolyod, a nevetésed pedig mindig üdítően hat. Nem tudom, hogy csinálod, de komolyan... - halk nevetés, nagyon közel kerülök az arcához. - Fantasztikus személynek tűnsz, Élodie, szerencsések a barátaid, ebben biztos vagyok... - lehelem szinte az ajkaira, de mielőtt megcsókolnám, felhúzom a fejemet és csak egy nagyon aranyos homlokpuszit kap, majd egy szoros ölelést, ahol már felszabadultan nevetek. Szegény teljesen zavarba jött, édesem.

Ha kicsit összeszedi magát, akkor elengedem, de még megsimítom egy ujjammal az arcát és közelebb hajolok, de már nem intenzív és érzelmes.
- Egyébként komolyan gondoltam, amit mondtam, bár nem ismerlek, tényleg szimpatikus személnyek tűnsz - mosolygok rá sugárzóan, kap egy kacsintást is és felé nyújtok egy gumicukrot (természetesen alkoholos) és "koccintok" vele, ezzel pecsételve meg, hogy semmi komoly nem volt és minden okés. Kihívóan nézek Tetsura, biztos vagyok, hogy nem erre számított tőlem, de szeretem kreatívan értelmezni a feladatokat. Belekötni nem lehet: bókolásra használtam a számat és még egy puszit is kapott, ha mégis be akarna szólni.

Elégedetten visszacsüccsenek a helyemre és pörgetek azonnal, majd vigyorogva várom, ki is a következő... Ophelia, jippí! Gonoszkásan elvigyorodom megint. Dörzsölöm a tenyeremet, valami jót akarok. Persze, hogy Holdennel lesz, nehogy már kihagyjunk egy ekkora lehetőséget. Körbepillantok a termen, megállapodik a tekintetem az édességes asztalon és eszembe jut...

- Oké, kérlek, hogy fáradj kicsit odébb, Ophi, mi addig Holden papa ruhája alatt valahol elrejtünk egy csokikockát... - itt megakaszt Annie, belesúg valamit a fülembe, mire bólintok és javítok. - Cukormentes csokikockát. Amíg a ruháival vagy elfoglalva, használhatod a kezedet, de a csokit csak szájjal szedheted le és nem maradhat egy kicsi folt sem a bőrén - vigyorgok rá. Remélem, jól elolvad addig a csoki, hehe. Ha Ophelia elpillant vagy elmegy, akkor a csokikocka végül a srác ingje és nadrágja határára kerül elöl, hogy a gatya is kicsit megmozgatásra kerüljön, de ne kelljen feltétlen levenni, ezt már rájuk bííízom...