Nagy-síkság, Középnyugat

A végtelenbe nyúló prérik és mezők látványa a Great Plains térségét az amerikai identitás jelképévé tette. Ez a vidék a bölények, a viharok és a naplementék földje – csendje és nyugalma mögött mégis élő energiák rejtőznek. A síkság mágikus múltját az őslakos varázslók rituális állatidéző hagyományai határozzák meg.

Ma is akadnak olyan helyek, ahol a föld mágiával válaszol, ha a megfelelő dallamot dúdoljuk – a mágusok különösen óvják ezeket a zónákat. A régió Wampus-macskáiról ismert, amelyeket itt különösen nagy tisztelet övez.

are you a threat?
· · ─────── ·· ─────── · ·

@orville ·⬧· 2005. augusztus 7. szombat

Házi feladattal sosem végeztem még olyan lelkiismeretes munkát, mint ahogyan most, miután Madrigal professzor értesített minket a Tusáról. Egészen biztos vagyok benne, hogy a delegációnk nagy részének fogalma sem lesz arról, hogy valójában mire is jelentkezik. Amennyire lehetett, igyekeztem felzárkózni információk terén a britekkel és a franciákkal; ilyen téren mindenképp lépéselőnyben vannak, hiszen hozzájuk eljutnak például olyan archívok és sajtóanyagok a régi Tusák kapcsán, amik nálunk nehezen vagy egyáltalán nem beszerezhetőek. Sokat hangoztatott a kritika, miszerint nem foglalkozunk eleget más kontinensek történelmével a sajátunkkal szemben, bár a Világkiállításon szembesülhettem vele, hogy ez kölcsönös dolog lehet, és például a britek sem tudnak túl sokat rólunk. Amit pedig igen, azt is pontatlanul.
Sokkal kevesebb információ alapján van lehetőségünk készülni így, mint nekik. Az 1792-es Tusáról csak egy lábjegyzetet találtam, mely szerint egy sárkánykígyó támadása miatt, amivel a bajnokoknak kellett volna megküzdeniük, mind a három iskolaigazgató megsérült. Érdekes ténynek tartom, hogy csak azután szüntették meg a versenyt, hogy a zsűri bőre is veszélybe került, mindaddig azonban senkit sem érdekelt különösebben, ha a bajnokok elhaláloztak. Nem telt el akkora szünet a legutolsó rendezvény és a mostani között, mert az emberek igénylik ezt, akarják a vért, és élvezik látni a bajnokok küzdelmét. Mégis, meglepő, hogy ilyen rövid idő után visszahozták a Tusát.
- Értelemszerűen ezeket kviddicsen nem használjuk. – pakolom ki a táska tartalmát az asztalra. Néhány általam felcímkézett, dátumozott üvegcse árulkodik arról, hogy mit is rejtenek az egyes fiolák. Az istálló, ami találkozópontunkként szolgál a kietlen semmi közepén, biztosan évek óta elhagyatott. Egészen benőtte a környéket a magas fű, a vörös festék darabokban kopik az épület faláról, a mellé csatolt siló pedig teljesen üres. Csak valamilyen madarak fészkelhetnek a tetején a hangok alapján. Legalább biztosan védve vagyunk a magnixok kéretlen kíváncsiságától.
- A Tusa mindig is az emberi teljesítőképesség meghaladásáról és a mágia ünnepléséről szólt. – a sportfogadások, ünnepségek és a nagy, nemzetközi csomagolás nem több, mint körítés. Kiválóságunk és kiváltságunk gálája ez. Máskülönben inkább azt néznénk helyette, hogyan falatoznak a már említett sárkánykígyók a magnixok hullájából inkább.
- Számolhatunk azzal, hogy ősszel részletesebb információkat kapunk a szabályokról. A kreativitást a zsűrik viszont dicsérik. Potter varangydudvát használt egy víz alatti próbára például, Krum pedig animágus transzformációval próbálkozott ugyanitt. – én biztosan a buborékfej bűbájt használtam volna, semmi szükségem nem lett volna ezen kívül másra a pálcámon kívül. Az én esetemben a tapasztalat azonban üti a kreativitást. Egy szigeten lakok, az úszás és a merülés pedig olyan készségek, amiket nagyon fiatalon elsajátítottam. Nehéz így kreatívnak lenni, ha már kitapostad a biztos megoldáshoz vezető utat.
- Arra is számíthatunk, hogy nagy, ismeretlen és szokatlan környezetbe kényszerítenek. Az utolsó próba egy labirintus volt tele csapdákkal és rejtvényekkel. – a főzetek mellé egy általam írt jegyzetfüzetet teszek. Orville az egyetlen, akit magamon kívül elég jónak tartok ahhoz, hogy kiválasszák a Tusára, és az egyetlen, akit hajlandó vagyok támogatni. Igaz, ezt is keserűen az abbéli kudarcból adódva, hogy ez esetben nem bizonyultam elég méltónak hozzá, hogy képviseljem az iskolánkat. Jól emlékszem, hogy Orvillenek nem épp a főzettan volt az erőssége, és ő már nem találkozott azokkal az ennél is fejlettebb, alkímiai szubsztanciákkal. Ha arra kerül a sor, esélyesebb, hogy inkább én fogom elkészíteni a szükséges főzeteket helyette. Ettől függetlenül a tudás, mint olyan, szabad, és abból kára nem, csak előnye származik. Nem tudjuk még, hogy milyen próbák lesznek, éppen ezért bármi hasznos lehet.
- A ’94-es első próbán egy anyasárkánytól kellett elvenni egy tojást. Te hogy oldottad volna meg, Orville? – kérdezem, miközben kezemben az egyik viasszal lezárt tetejű fiolával játszadozom. Őszintén érdekel, hogy valaki, aki ennyire közeli viszonyt ápol a sárkányokkal, hogyan teljesítette volna azt.

Solace
☆  ★  ✮  ★  ☆
I’m gonna take that mountain

Tudod pajti, Solace barátom tipikusan az az eset, akivel a véletlenek folytán hoz össze az élet. Lassan hét éve léptünk be együtt a gránit kastélyba és mindketten a Wampus ház lombkoronák közt megbúvó faluját választottuk otthonuknak. Ironikusan pár évre rá húgaink szintén együtt kezdték meg tanulmányaikat az Ilvermornyban. Ezek a párhuzamok megjelentek a gondolkodásunkban is. Persze nehogy azt hidd, hogy egymás haját befonva lelkiztük végig az éjszakákat, de ahogy lassan megismertük egymás kijöttek a hasonló elképzeléseink, a rendről, a fegyelemről vagy olyan komolyabb témákról, mint a varázslók helye a világban. Persze nem fűz hozzá olyan régi kötelék, mint Brown-hoz vagy Robertson-hoz, de érted, nem kell minden barátunkat a születésünktől kezdve ismernünk.

- Az aztán igen pajtás – füttyentek elismerően, miközben figyelem, ahogy pakolgatja a felszerelését – alaposan utánajártál a dolgoknak. Honnan tudsz ennyit a legutóbbi Tusáról? – persze a Társaságban már régen körbejártak a történetek, hála a Kígyóknak, de meg kell valljam, hogy meglep Barbon mennyit is tud különösebb társadalmi bekötöttség nélkül. Bár az alapos kutatómunka egyértelműen az ő asztala. Az a társadalmi forrás meg ha így folytatja jönni fog szépen lassan.
- Tudtommal a Roxfort csak a Brit-Szigetekről fogad diákokat – jómagam is elkezdem fejtegetni a fejthetetlent – a birtoka jóval kisebb lehet, mint az Ilvermornyé, nem tudom mennyire tudják átvariálni a dolgokat az előző Tusához képest. – persze, ha valamiben megállapodhatunk, az a varázsnépek kreativitása. Éppen ezért is forr a vérem, mint feltört sárkánytojás a texasi nyárban. Nem kötöm ugyan Solace orrára, de ez a mai találkozó nem csak a Tusára való felkészülésemet szolgálja. Tudod pajtás, ha valaki olyan elit körökben mozog mint én és a családom, bezony néha át kell esnie bizonyos próbákon, igazolva, hogy méltó a társaság kiváltságaira. Kétségem ugyan nincsen a saját képességeim felől, de gondolnom kell a társaimra, Brownra, Robertsonra és Blackwarra. A nap végén én vagyok a felelős értük és bármi is vár ránk a Fészekben, meg kell mutassam, hogy számíthatnak rám. Persze Yaxley más eset... ő meg tudja magát védeni.

- Csuda nagy szerencse lenne, ha idén is erre számíthatnánk – csapok a combjaimra – egy sárkánnyal hipphopp el lehet bánni, ha tudod a módját, jóember. A legkézenfekvőbb talán a szemét célozni egy konfúziós bűbájjal, de ha konyítasz kicsit hozzájuk, a fajtajelleggel többre mész. – közben felkapok egy üvegcsét az asztalról és nézegetni kezdem a tartalmát – például a walesi zöldeknek borzalmasan gyenge a pikkelyük a szárnyuk alatt,  a ukrán acélhasúnak több gyengepont is van a hátán, egy magyar meg csak addig veszélyes, amig nem lősz ártást a segge lukába. – pörgetem le ezeket gyorsan. A forrásaim szerint a bestiákkal való viaskodás visszatérő elem nem csak a Tusán de hagyományosan minden varázslóknak állított próbatételen. Egyfajta megerősítése dominanciánknak a szörnyetegek felett és önön magunk elhelyezése a tápláléklánc tetején.
- No de ha neked kellene viaskodnod egy bestiával, kotyvasztó barátom – nézek ismét végig a kipakolt jóságokon – te mihez kezdenél?

are you a threat?
· · ─────── ·· ─────── · ·

@orville ·⬧· 2005. augusztus 7. szombat

Összeráncolom szemöldökeim a kérdésre; az évek alatt meg kellett volna szoknom, hogy csak számomra evidens az, hogy elvégzem a házi feladatot. Kellően kellemetlenül, örökké információk után szaglászok, ha valami felkelti az érdeklődésemet. Ez az oka annak is, hogy néhány éve önálló kutatással sikerült felfedeznem a szenvedéssel és mocsokkal teli Barebone-örökséget, melyet véremben magammal hordozok, és amit ki fogok irtani, meg fogok tisztítani magamból, vagy így, vagy úgy. A Tusa kiváló lehetőség arra, hogy ne csak próbára tegyem képességeim, de meghaladjam azokat, ellenszegülve a scrourerek hagyatékának. A varázsvilág végül győzedelmeskedni fog a varázstalanokéval szemben, és belőlem is kiég majd a magnixok mérge.
- Tudod, járok könyvtárba. – és elég gyakran. Ott legalább többnyire nyugalom van és rend. Persze itt apámra is szükség volt, aki segített hozzáférést biztosítani az archívumhoz, ahonnan be tudtam szerezni azokat az alig több, mint 10 éves, brit újságokat, amikre szükségem volt. Az ezt megelőző Tusákról már a történelemkönyvekből gyűjtöttem az információkat. Átoktörőként a világ legkülönbözőbb pontjain fogom a varázsvilág újabb titkait feszegetni, éppen ezért nem lehetek kizárólag Amerika krónikáinak foglya. A világ minden múltjából ismernem kell egy darabot.
Bólintok egyetértően megállapítására a Roxfort birtokával kapcsolatban. Megszereztem a könyvet, ami a Roxfort történelméről szól, ami azonban még az én mércémmel is feleslegesen részletes és unalmas olvasmánynak hat, és egyelőre csak az első fejezet végéig jutottam. Biztosan sokkal kisebb lehet az ő birtokuk a miénknél, azonban hagyományosan a Tusa kezdete óta a három, miénknél jóval kisebb iskola adott színteret a rendezvénynek. Nem gondolom, hogy a Roxfort-Beauxbatons-Durmstrang összességében lennének annyian, mint nálunk. Biztosan a Tusa is grandiózusabb lenne, ha nálunk tartanák. Ha a Serleg engem választ vagy Morrist, akkor pedig garantáltan az Ilvermorny lesz az, ami a következő rendezvény házigazdája lesz.
Nem valószínű, hogy ismét sárkányokat uszítanának a bajnokokra, de abban biztos vagyok, hogy még ebben az érzékenyebb világban is lesz dolgunk lényekkel legalább egyszer. Mondjuk egy akromantulával. A Tusa a gladiátorai számára dicsőség, a publikumnak azonban szórakozás, vágynak a változatosságra. Éppen ezért, ahogyan azt elmondtam, nem elég hatékonynak lenni, a bírák a kreativitást is jutalmazzák.
Lenyűgözőnek tartom Orville tudását a sárkányokról. Én kizárólag a kötőhártyagyújtó-átkot ismerem, ami hatékony lehet ellenük. Nem tudok túl sokat a fajtákról sem, csak néhány nevesebb és jellegzetesebb, amiket biztosan meg tudnék különböztetni ránézésre a többitől. Nemhogy még a gyengepontjaikat is tudjam.
- A sárkányokat csak több varázsló együttes ereje képes hatékonyan elkábítani, és amennyire jól tudom, csapatokban szokták őket kordában tartani. Vastag pikkelyeik nem csak a fizikai hatások ellen védik őket, de a legtöbb varázslatot is visszaverik. – megerősítésként nézek a szemébe, hiszen ez mégis inkább az ő szakterülete. Ujjaimat végigjártatom a gondosan kipakolt üvegcséken. A legegyértelműbb a kötőhártyagyújtó-átok, de ha csak egyetlen bájitalt használhatnék mind közül… Kezeim megállnak az egyik, arany címkés, bíborszín folyadékkal teli üvegcsén. Mind közül ez a legnehezebben elkészíthető és a legdrágább is. A piacon is nehéz beszerezni, melyeknek minősége kétséges, ha nem egy validált bájitalfőző mestertől vásárlod meg. Az üveget megemelem és átnyújtom Orvillenek.
- Maxima bájital. A legegyszerűbb átkok is végzetessé válnak tőle. Megnöveli a varázslataid erejét, és akár egyedül is képes lehetsz megfektetni a szörnyeteget. Minden cseppje aranyat ér. – mesterségesen elérhető az, hogy ideiglenesen több varázsló erejével vetekedj. Mondjuk egy egész sárkányőr csapat erejével.
- Legfeljebb mikroadagot fogyassz belőle, ha ki akarod próbálni, de inkább tedd el ínségesebb időkre, jól jöhet még. – túlzott fogyasztása amúgy sem ajánlott. Egyszer próbáltam csak ki, egészen mámorító érzés volt.
- Hoztam érzékélesítőt. A látásod, hallásod, de az ösztöneid is kifinomulnak tőle. Egy olyan feladathoz, mint a labirintus, ezt használnám. De van itt más is. Erőfokozó, kitartásnövelő és edurus is, a teljesség igénye nélkül. – nem lehet meglepő számára, hiszen jó pár éve már, hogy a szemüvegem is szinte teljesen elhagytam a fejlesztett oculus bájitallal, amit rendszeresen használok. A húzósabb, vizsgákkal teli időszakok alatt pedig rendszeresen kortyolgatom az elmeélesítőmet. Nem tekintem csalásnak, mert ez nem más, mint a varázsvilág egy ajándéka. Arra van, hogy használd, és ezzel is megmutasd, mennyivel több vagy, mint azok a koszos magnixok az elektronikájukkal.

Solace
☆  ★  ✮  ★  ☆
I’m gonna take that mountain

Bólogatok, ahogy Solace vélekedik a sárkányokról. Jól látja a helyzetet, hogyha az ember kontrollálni akarja, nem pedig elintézni a bestiákat bizony egy csapatnyi mágusra is szükséges lehet. De mit ne mondjak pajti, meglep, hogy leragad a túltárgyalt sárkányok témájánál és bele se megy a témába, hogy milyen más bestiákra lehetne számítani. A vén Európában akadnak bőven rémségek. Nem nyugtat meg a tudat, hogy a sárkányok témáját már ellőtte a Roxfort éppen az előző Tusán. Mintha egy tehenész legénynek mondanák, hogy vigyázzon ugyan mindenre, csak marhákra ne.

Elmélázva kezembe fogom az üvegcsét benne a maximával és lassan forgatom az ujjaim között. A legegyszerűbb átkokat is végzetessé teszi. Nocsak. Tudod pajti, több fajta mágus létezik, többféle tudással és ranggal. Van, aki megreked, mert fél. Van, aki kotyvaszt, mert nem elég erős. És van, aki csak egyszerűen tudja, mire képes. Én az utóbbi vagyok. De Barbon egy kotyvasztó és ezek végtermékeire támaszkodik, mert tudja jól, hogy a maga erejében gyenge és elveszett lenne. Megvetném őt ezért? Talán, egy picit, de mégis csak lenyűgöz a leleményessége. Ami engem illett, jobban szeretek az önön erőmre támaszkodni és a saját határaimat feszegetni, ahelyett, hogy ilyen-olyan szerekre támaszkodnék.

Ahogy játszadozom az üvegcsével és hallgatom a többi tartalmának felsorolását, elgondolkodom. Barbon úgy tűnik ennek a kutatásnak szenteli az életét és ez bizony becsülendő dolog. Elismerendő és bár nem az én stílusom, látom, hogy milyen veszélyessé teheti őt. Ha a helyes út érdekében használja ezt a tudást, egyszer még igencsak hasznos része lehet egy szebb világnak. Csak egy dolgot nem tűrnék, pajti: ha a Serleg vakon döntene. Mert a tűznek is van szeme – és tudja, kihez tartozik. Bár több sötét bagoly is repkedni fog a serleg körül, nem árthat, ha szóba állunk a varjakkal is.

- És mennyire szabályosak ezek, jóember? – teszem fel a kérdést, nyugodt beszélgetést kezdeményezve, de nem elrejtve halvány megrökönyödésemet – világért sem szeretnénk úgy járni, mint a Minnesota Mantikórok – a kviddics csapat felix felicis botránya úgy söpört végig Amerikán, mint viharmadár szárnycsapása a préri homokán. Szeretném mind a két előttem álló nagy próbatételt tisztességesen teljesíteni, bebizonyítva, hogy saját erőmből vagyok, aki vagyok.

- Olyan szerrel kufárkodsz-e, ami nem a tökéletlen kiélezésére szolgál? – nézek végig a készleten. Nem igazán erre számítottam, amikor tudásmegosztásra adtuk a fejünket. Kétes löttyök, amelyek abba a tudatba ringatják a használóját, hogy több annál, mint amire a sors szánta és egyenlőbb lehet a nálánál hatalmasabbakkal. Engem a valódi erő és hatalom érdekel, talán éppen ezért is választottam a sötét mágiát szakterületemnek. Vagyok annyira biztos magamban, hogy az engem körbevevő világot formáljam – ne engedjem, hogy az formáljon engem. De értékelem Solace igyekezetét és úgy vélem ez a sugárzó bizonytalanság, ami arra ösztönzi, hogy ilyen eszközökhöz nyúljon hasznos lehet a témához, amivel én készültem. Elvégre a hiedelmekkel ellentétben, a sötét mágia éppen, hogy az érzelmek és indulatok megéléséből, túlcsordulásából és kontrollálásából merít erőt. Mókás lesz nézni, hogy karót nyelt barátom végre kiadhat majd egy kis gőzt.

[- Biztos vagyok benne, hogy minden próba előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatnak majd minket.]

are you a threat?

2005. augusztus 7. szombat

Orville

Emlékszem az ominózus meccsre; tökéletes példa, hogy tud egy csapat egy egész szurkolótábort a föld alá égetni egyetlen botrányos húzással úgy, hogy arra még a Morris Ranch sárkányai sem képesek. Ezt a szégyent, amibe saját maguk vezették be a rajongóikat, soha nem fogják lemosni magukról. Nem gondolom, hogy a követőik megérdemelték ezt. Biztosan tudtak volna olyan bájitalt választani, amivel legalább kevésbé feltűnő a csalás.

Érthető Morris aggálya, a szabálytalanság soha senki érdekét nem szolgálja. Önmagában kevés és nem ér semmit az sem, ha valaki egyszerűen csak tudja, melyik bájitalhoz kell nyúlnia. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem minden próbán lesz lehetőségünk ilyesmiket bevetni. Tény, hogy eddig is használtak segédeszközöket a próbák alatt; a bajnokoknak volt lehetőségük valamennyire felkészülni az előttük álló kihívásokra.

- Biztos vagyok benne, hogy minden próba előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatnak majd minket. - visszateszem az aranyló üveget az asztalra a többi mellé. Kizárt, hogy ne így történjen, nem tudok más forgatókönyvet elképzelni. Mivel pedig jelenleg nem tudjuk, hogy milyen feladatok állnak előttünk, a legjobb, amit tehetünk, hogy mindenre felkészülünk, amire csak tudunk. Semmilyen tudást nem utasíthatunk el, ami akár egy hajszálnyival is javíthatja az esélyeinket a győzelemre.

Amerika nem turistákat küld, hanem a legjobbak közül is a legjobbakat, mert Amerika győzni és hódítani akar.

Biccentek egyet Morris kérdésére, bár technikailag nem szer az, amivel készültem. Még én is csak a felszínét ismerem ennek a tudománynak – az alkímia összetett mágiatudomány, manapság pedig kevés művelője van. Az én céljaimhoz ez az út vezet a legközelebb. Nem gondolkoztam sokat, amikor tavaly erre a tálentumra kértem a felvételemet. Azonban nagyon más, mint az, amit Morris tanul, tanulhat. Azért találtam így is olyat, ami hasznára válhat.

- Egyetlen délután kevés lesz arra, hogy alkímiát tanítsak neked. De azt meg tudom mutatni, hogyan lehet az anyagokat szétválasztani egymástól. - leemelem a könyvet az asztalról, amit még a bájitalokkal együtt készítettem ki. A releváns oldalakat megjelöltem. Biztosan találkozott már az alkímiai szimbólumokkal, még ha nem is foglalkozott velük behatóan.

- Az alkímia az anyagok mágikus manipulációja. A transzformációval az anyag csak felveszi egy másiknak a tulajdonságát, az alkímia azonban véglegesen megváltoztatja azt. - csak minimálisan foglalkoztunk ezzel az alkímia órákon. Épp annyira, hogy megértsük és magabiztosan tudjuk használni, de egyébként én is a labor kontrollált körülményeit tartom a legstabilabbnak. Paracelsus maga írta meg ezeket a módszereket. Vannak azonban olyan helyzetek, hogy erre nincs idő.

- A folyamat lényege, hogy a leggyengébb elemet keresed meg az anyagból, és azt vonod ki. Például a víz a fából, a réz vagy az ón a fémötvözetből. Egy méreg esetén, ha ismered az összetételét, akkor szét tudod bontani és hatástalanítani. A vérgyökér méreg esetében például a billywig nyálkája az. - beletúrok a zsebembe egy újabb kis ampulláért, amit semmiképp sem akartam a többi mellé keverni. Nem ez lesz a legegyszerűbb gyakorlásnak – talán egy lakat egyszerűbb lenne. Szerettem volna viszont, ha Morris látja, hogy mire is lehet képes a pálcája nélkül.

- A legjobb laborkörülmények között végezni, de ez nyilván nem mindig lehetséges. Transzmutációs körökkel a folyamat elvégezhető, bár sosem olyan pontos és stabil, mint rendes laborkörülmények között. - a vérgyökér bíborszín mérgét kiöntöm egy tálkába, amit az asztalra helyezek. A többit már Morrisra bízom. Abból nem tanul, ha én rajzolom meg neki azt, amit a könyv is mutat számára. Talán attól kevésbé tartok, hogy elbaszná, még sem egy Fuentes, bár mindig rácsodálkozok arra, hogy milyen jó jegyei vannak.