Klubhelyiség

Négyzet alakú helyiség, mely tele van sok-sok kényelmes fotellel illetve kisebb asztalokkal és egy közepes méretű kandalló is található itt. A diákok szabadidejük nagy részét itt töltik el, de van, aki itt tanul. Szabad kilátás nyílik az udvarra az ablakból. A terem díszítése bronz és kék színű. A bejárat mellett hatalmas bronztábla hirdeti a hollóhátas roxforti hősök neveit, akik Roxfort ostrománál estek el.

[- Hel! Akarsz játszani egyet? Vagy kettőt?]

Caro-Kann Defense
Panov Attack

Heliodora - szeptember 9.

Elégedett mosollyal dőlök hátra, miközben az egyik sötét bástyát megtestesítő zöld elefánt visszamászik a táblára, és meglöki az egyik nyihogó lovat, mintha a lovas katona foglalná a helyét. A másodéves fiú ellen nem voltak bástyáim, bár maga a játszma nélkülük sem volt nehéz.

 Megpörgetem a földgömböt a fotel mellett, és megnyomom, terveim szerint Indiát, bár az óceánra teszem az ujjamat. A következő pörgetés után meg Afrikára, úgyhogy abbahagyom, amit csinálok, és visszatérek a könyvemhez- úgy döntöttem, hogy előre olvasom kicsit az SVK-t. Sajnos Fawcett csak az óráinkat tartja, a RAVASZ egy kicsit kompetensebb emberek által lett megírva. Kár, hogy nem ő a professzorunk- vagy gyakorlatilag bárki más. Vajon van bárhol máshol olyan iskola, ahol ahol ilyen embert beengednek tanítani?

 Tudom, hogy hihetetlenül sztereotipikus, hogy este a Klubhelyiségben ülök, ahelyett hogy Zackékkel nekivágtam volna megint a francia lányok üldözésének, vagy akár elmennék dobálni köpköveket, vagy repülnék velük, kicsit készülnék a meccsre- sokszor szociálisabb vagyok, mint az a személy, akinek gondolják a legtöbb hollóhátast, máskor viszont pont az vagyok. Ritkán engedem el a gondolataimat, és ritka, hogy egy napig nem gondolkodom a sakkon.

 Sokszor gondolkodom rajta, hogy mi lett volna, ha nem kezdek el játszani, és normálisabb lennék, átlagosabb. Most ott lennék Zackékkel, most talán én is olyan felszabadult lennék, mint Sita szokott a barátaival, és akkor nem érezném, hogy meg akarok felelni apámnak; tudom, hogy minden nap egy küzdelem, hogy büszke legyen rám. Bármilyen jó vagyok, ez nem egy játszma, lesz egy nap, amikor nem leszek elég. Anyám talán azért is írta azt a levelet, amit még most is a táskámban tartok, amiben kitért rá, hogy ne tanuljak annyit, szórakozzak, mert megvannak a jó RBF-ek.

 Veszek egy mély levegőt, és becsukom a könyvet- végülis, ez ráér, hetedév végéig nem kell tanulnom erre a tárgyra. Felnézek, és elkapom a tekintetemmel az első áldozatot, aki megpróbál áthaladni a Klubhelyiségen.

 - Hel! Akarsz játszani egyet? Vagy kettőt?- megpörgetem a földgömböt, és hátradőlök a fotelban. Tudom, hogy ő is tudja, hogy viszonylag felesleges velem sakkozni, valószínűleg bárkinek ebben az iskolában, vagy a másik kettőben, de a hollóhátasokra jellemző (ironikus módon), hogy nem tanulják meg soha, hogy hol lehet a tudásuk korlátja. Talán Ikarosz miatt kaptuk a sast címernek, és talán ez az oka, hogy végül sikerül átszárnyalnunk minden felett, és mivel nem látjuk a korlátainkat, végül nincsenek is.

 Megtördelem az ujjaimat, és megérintem a zöld elefántot a saját oldalamon, bár neki nem tervezek bástyaelőnyt adni. Valahogy kétlem, hogy nagyon előnyt akarna, azzal gyakorlatilag csak még teljesebbé teszed a vereséget.

  - Szívesen meghallgatom, hogy mire számítsunk Fawcettnél. A szóbeszédek szerint rosszabb órát tartott, mint annak idején Lockhart, de ezt nehéz elhinni...- kicsit elhúzom a számat, azután hátradőlök, és átadom neki a lehetőséget, hogy megtegye az első lépést. Terveim szerint pont olyan komolyan veszem majd ezt, mintha egy mugli riválisommal játszanék, egy ember Dharmája akkor teljesedik ki, ha mindig, mindenbe a teljes erőfeszítést öli bele. Azután, ha túl könnyen megy, legfeljebb nem játszunk.

  - Hogy őszinte legyek, előre félek. Jobban, mint attól, hogy Echohawk megküld egy gurkóval.

[-Hel! Akarsz játszani egyet? Vagy kettőt?-]

Suduri

-Hel! Akarsz játszani egyet? Vagy kettőt?- A kérdés a klubhelyiségbe érve elkap, mielőtt még bárminek nekiülhetnék - valószínűleg csak próbfirkáknak, hosszú volt így is ez a nap már, hogy még a műveim épségéért is aggódni kelljen szándékos vagy akaratlan belepiszkálók okán.
-Végülis,..- elfoglalom az előttem járó másodéves megüresedett helyét, ami máris egy ígéretes benyomás. -Régebben játszottam utóljára, mint valószínűleg illene. De előre megmondom, nem ígérek semmit.
Így is a könyvtárból jövök, nem készültem már sokkal több agytornára. De végülis, kíváncsi vagyok, abból bármennyi nélkül jutok-e valamire az annyira helyi veretlen bajnok ellen, hogy már kicsiket ábrándít ki olyan gondolatukból, hogy szeretnek sakkozni. Nekem se ez a műfajom a kalkulálós, taktikázós, négyzetrácson figurákkal lépkedős formából.
-Mit értünk rosszabb alatt? Én még fenntartom a gyanút, hogy Fawcettnek lehet némi kompetenciája a tárgyban, csak ahhoz nincs életképes ötlete, ezt elsőév fölött hogyan kéne átadni - bár igen, tanárként ez sem erős kezdés. Amit hallottam, Lockhart garantáltan nem értett bármihez a kameráknak mosolygáson túl, de próbált legalább gyakorlati órákat tartani. Igen, a szándékán kívül álló okokból, de abból még kerekedhet is érdekes kihívás.
Én őszintén kíváncsi lettem volna, másodévesként mire jutunk egy terem tündérrmanó ellen, magunkra utalva. Szerintem vagyunk elegen talpraesettek, hogy megoldottuk volna tanár nélkül.
-Mert? Nem RAVASz szintre jutott Hollóhátas vagy? Ezzel már nem állsz rosszul. Ha utána tudsz járni, mi a tananyag része, megvan hozzá a tankönyved, és érdekel a dolog annyira hogy az órán kívül is foglalkozz vele, sínen vagy.
A változatosság kedvéért, kilépek közben az egyik szélső gyaloggal nyitás gyanánt. Ha nem nyerésre játszok, könnyű nem aggódni, hülye lépés-e. Az a tervem, hogy nincs tervem.
-Ha meg a gyakorlaton aggódsz, mert nincs, oldd meg magadnak hogy legyen. Többet nem is mondok, ez az első feladat.
Somolygok csak annyit, hogy felismerhető legyen, ezzel nem lerázni próbálom, hanem kihívást állítok inkább, de bármi több ennél már a megfejtést adná túl könnyen. Bár amilyen kifejezően Travers szokott elégedetlenkedni Fawcett kapcsán, nem kéne nehéz legyen az első tipp arra, kit lehet érdemes keresni például. De erre egy magára valamit adó hollósnak illik is tudni rájönni önerőből.

[- Ja, nem is kell, persze.]

Caro-Kann Defense
Panov Attack

Heliodora - szeptember 9.

  - Ja, nem is kell, persze.- nincsenek elvárásaim, soha nem azzal ülök le játszani amatőrök ellen. Persze semmi nem garantálja, hogy rosszul fog játszani, de nagyon kevés varázsló van, aki komoly kihívást nyújt. Önjáró figuráink vannak, melyek változatos módokon törik darabokra egymást, némelyik készlet bábjai beszélni is tudnak, a muglik pedig, mint mindenben, arra koncentráltak, ami adatott nekik: a szabályokra, amit megértenek. Néhány dologhoz nem kell mágia.

 Ahogy számítottam rá, Fawcett borzalmas órát tartott a hetedikeseknek. Az már elég önmagában is, hogy Heliodora nem tiltakozik, hogy Lockhart azért mérföldekkel rosszabb lehetett- már elég versenyezniük is, hogy ez bizonyos legyen.

  - Nem egészen értem, hogy miért alkalmazzák… d5.- a kezdők hibája, hogy a szélső gyaloggal lépnek elsőre, nem a játék szívét, a centrumot támadják, bár ez nem jelent akkora hátrányt, mint amennyire a szint indikátora szokott lenni. Most még csak a kezdeményezését veszíti el, amit világos kap.

 Akkor viszont egy félmosollyal az arcomon kissé oldalra döntöm a fejem, amikor váratlanul kioktat. Rögtön több válaszlépés átsuhan az agyamon, a biztonságos az lenne, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynám, mert nem nehéz látnom, hogy felbosszant, irritál. Azonban így is úgy döntök, hogy hagyom átszivárogni a véleményem egy részét.

  - Kedves tőled, hogy azt gondolod, túl népszerű vagyok a könyvtárhoz, ami talán igaz is lehetne, de járok oda. Én vittem el tegnap például a Flamel utolsó kölcsönözhető példányát… ami meg a tudást illeti, az nem hiányzik, az óra minőségétől tartok. Simán lenyomnálak téged is.- persze, még nem megy tökéletesen a nonverbális mágia, a K-ról meg lecsúsztam, de azért gyakoroltam önvédelmet, és tavaly vívtam is egy párbajt egy griffendéles fiúval érte, hogy ki hívhat el egy csajt az évfolyamunkról (a párbajt megnyertem, a csaj összejött egy most végzős fiúval közben).

 A játékban legalább megőrzöm a hidegvéremet. Úgy játszom, ahogy egy versenyen tenném, nem kockáztatok, csak kihasználom a hibákat. A profik vereségei amatőrök ellen mindig abból származnak, ha siettetik a győzelmet, meg akarják alázni az ellenfelüket.

  - Nem sértésnek szántam persze. Csak tény… persze lehet, hogy elméletben jobb vagy, nem szeretek magolni. Amúgy sem sokat segít egy párbajban, ha tudod, hogy ki fedezte fel a robbantó átkot.- ha lehet hinni apámnak, indiaiak, bár apám szerint ugyanez igaz a seprűkre, az alkímiára meg a teára is. Talán ezt mondaná bármire.