Siddhartha Suduri

Siddhartha Suduri

   Alapok

jelszó || mandragórafüggők gyülekezete
nem || férfi
születési hely, idő || Roxmorts; 1989.07.30.
kor || 16
vér || félvérű
iskola || Roxfort
évfolyam || VI.
becenevek || Sid; Kid Sudi (by Amycus Carrow)

   A múlt

Megforgatom az Elmeélesítő Elixírt az ujjaim között, azután visszapillantok a sakktáblára, amelyen egyedül elemzek. A világosbarna és a zöld bábok mindig ismerős otthonosságot adtak, amikor rájuk nézek: mindig varázslatosnak láttam, ahogy a kis, díszes fabábok egy szavamra tovább siklanak a szintén zöld-barna mezőkön. Még ha azóta van mind mugli, mind varázslósakk készletem, amely szebb és drágább, ez az első. Még mindig látom a kis törést a bástyákat jelképező egyik elefánton, amely elvesztette az agyarát, amikor a nővérem leverte, a zöld király hagyományos indiai fejdíszén pedig enyhén furcsán áll a korona, a szúrását pedig még érezni vélem az oldalamon, mert én estem rá, amikor tavaly megittam a szobatársaimmal egy üveg lángnyelvet. Könnyen megjavíthatnám varázslattal az apró hibákat, de úgy érzem, a hibák identitással ruházzák fel a táblát.

- Lépjünk vissza két lépést!- összefonom az ujjaimat, és előredőlök, ahogy a sakkfigurák teljesítik az utasításaimat, a két törött, lefejezett gyalog pedig visszamászik korábbi helyére, miközben visszaillesztik elgurult fejüket. Anyám mindig morbidnak látta ezt a sakktáblát, valószínűleg nem tudta, hogy mire számítson, amikor megvette, egészen addig, amíg a vezér shamshirjával ketté nem hasította az egyik lován ülő íjászt. Én mindig jobban szerettem a mugli sakktábláknál: sokkal kevesebb fantáziával is láthatja az ember, hogy ez a játék a Treta Yuga óta velünk volt, és talán a következő Krita Yuga alatt is velünk lesz, miután az egész Univerzum megsemmisül és újjá születik- a Brahmanban, a nagy, univerzális lélekben megmarad valami a játékból, ez egészen biztos.

Minden figurának megvan a saját helye, saját szerepe és értéke; ez az egyszerűség, rend pedig természetes. Olyan a táncuk, mint a zene, mely külön-külön nem túl lenyűgöző dalokból áll össze. Sokszor láttam így a játékot, mindig könnyedén, természetesen bogoztam ki a szálakat; soha nem hittem volna, hogy egy napon falba ütközöm.

Frusztráltan szívom be a levegőt, ahogy próbálom nézni az állást, mozdulatlanul, közben legalább két elsőst elküldök, akik még nem tanulták meg, hogy teljesen felesleges kihívniuk: az egyik legfiatalabb mester vagyok az országban, és kétszer is a dobogón végeztem az országos bajnokságon, amikor pedig egyszer olyan időpontban rendezték a világbajnokságot, hogy el tudtam menni rá, harmadik lettem. Máskor persze szívesen játszom, szeretem az emberek reakcióját, amikor lenyűgözöm őket a tudásommal, még ha tudom is, hogy ezek olyan diákok, akik nem értik annyira a játékot, hogy a bókjaik értékesek legyenek. Ma viszont szeretném legyőzni a káoszt.

Az elixírre nézek. Soha nem használnám verseny közben- a Varázslósakk versenyeken eleve nem szoktam komoly kihívást találni, a muglik ellen viszont, akik jobbak a játékban, egyszerűen azért nem akarom használni, mert soha nem gondoltam rá, hogy csaljak. Most viszont csak egy megnyitást elemzel. Nem csalás. Nekik jobb eszközeik vannak ennél, csak kiegyenlíted a versenyt. Mason és Lee sem csalnak, amikor használják, amit a világegyetemtől kaptak. Eszembe jut a számítógép, amit apám vett, és amit most, nyáron próbáltam ki- hihetetlenül frusztráló érzés volt szemtől szemben látni, amit már sok újság és könyv megírt: a muglik gépei erősebbek nálunk. Még ha ez nem is számít, még ha nem is használná a riválisaim nagyobb része soha csalásra ezeket az eszközöket, az egészen biztos, hogy ők most mind otthon ülnek, és amúgy sem elhanyagolható tudásuk percről percre, kolosszális mértékben gyarapodik. Ezek a gépek egy pillanat alatt megmondanák, amit most nem látok. Az A-tól E-ig terjedő megnyitási enciklopédiám már most tele vannak képletes lyukakkal: a legújabb számítógép program több, száz éve klasszikus megnyitást megdöntött, megtalált egy ember előtt rejtve álló lépést, és hetek alatt pusztulnak el, egyik pillanatról a másikra olyan megnyitások, amelyek régen segítettek nekem megnyerni egy versenyt. Azt mondják, hogy a Szicíliai Védelem általam annyira kedvelt Sárkány változatai is az áldozatok között vannak.

És nem is úgy, mint amikor valaki edzőpartnereivel felfedezte a lyukat, azután megverte vele az egyik prominens nagymestert, aki játszotta a megnyitást: nem lassan, a publikátorok keze nyomán terjed el a hír, hanem láthatatlan madárként száll fel egy felhőre, ahol mindenki elolvashatja, sokszor már aznap, amikor megtörtént a játszma.

Félmosollyal nézek az üvegre, amit kétszer feldobok fél méter magasra, majd ugyanazzal a kezemmel elkapom. Harmadszorra kicsúszik a kezemből, és megindul a föld felé. A reccsenés azonban elmarad, alig pár ujjnyival a föld felett megáll a levegőben.

- Lehet a kézügyességet kéne gyakorolnod egy kicsit, Sid, ha idén is mész a válogatóra. A srácokkal kimegyünk repülni fél óra múlva, meg megnézzük a franciák lovait- meg lehet a lányokat. Mond meg magadnak, hogy fogadja már el a döntetlent és jöjjön, két órája bámulod azt a táblát.- elkapom az elixírt, ahogy Zack odadobja nekem. Szerencsére nem nézte meg, hogy mi lehet benne.

- Áh, soha nem fogadná el. De szerintem fél óra múlva nyerek, aztán mehetünk. Este pedig felbontjuk azt a cuccot, amit szereztem.- megforgatom párszor az üvegcsét, és nézem, ahogy Zack szemforgatva a lépcsők felé indul. Hiába vagyok barátok első óta, még most sem érti, hogy mit szeretek ebben a játékban. Ami azt illeti, talán mára félre is kellene tennem, és leporolnom kicsit azokat a francia mondatokat, amelyeket még a mugli általános iskolában tanultam pár éve. „Bonjour, madame! De quelle couleur est le chat?”

Bármilyen ellenállhatatlan a sármom, amikor franciául beszélek, talán maradok az angolnál.

Visszatekintek a táblára, de tudom, hogy nem fogom ott hagyni fél órán belül, és akkor fogok félretekinteni, amikor Zack hozzám vágja a seprűmet. Számomra a sakk soha nem volt csupán tiszta logika: mindig ránézésre, „érzetre” mondtam meg, hogy egy tisztáldozat után teljesül-e az átmeneti előny, amit az ellenfél elért, mielőtt a több figura, védekező anyagi fölénye visszaveri a támadást, és visszafordíthatatlanul győzelmet arat a hibás áldozat miatt. Az összefüggések mindig tisztán láthatóak voltak számomra, és gyorsan meg tudtam mondani állástípusokból, hogy mikor siklottunk át egy Angolból egy fordított Francia Védelembe. Bármilyen jól számol valaki, szükség van egyéb tényezőkre is, mert hiába látok tíz lépésre előre, soha nem lesz tökéletes a számításom. Tudnom kell, más tényezőkből: túlsúlyból, térelőnyből, gyenge pontokból, rossz helyre manőverezett tisztekből. A gépek nem használnak semmi ilyesmit, csak egyszerű, hideg és logikus matematikai műveleteket végeznek. A gépek egy zsúfolt táblán mozgatják a királyt, mert előre ki tudják számolni, hogy az a lépés minden lehetséges folytatásban hasznos lehet számukra. Egy ember soha nem tenne ennyire passzív lépést.

Ha az ellenfeleim mind gépeket használnak a felkészüléshez, tényleg sérülne a Dharmám, ha meginnám ezt a bájitalt? Tényleg csalás lenne, mert nem a saját elmémmel, a saját képességeimmel érnék el valamit, hanem varázslattal? Jobb ennél, ha valakinek egy gép, amit még csak nem is ő programozott, mondja meg, hogy éppen súlyos hibát követ el, és építse át a megnyitási repertoárját? Tökéletes nem létezhet, amíg emberek vagyunk; olyan nagy különbség, hogy egy gép vagy egy bájital a mankónk?

A Dharmám, hogy tökéletesítsem ezt a játékot: nem pénzt akarok, nem hírnevet vagy eredményeket, csak érteni. Nem az lenne az árulás, ha nem használnál ki minden eszközt? Ganesha nem azért adta ezt a bájitalt neked, hogy használd?

Leveszem a dugót... a legtöbben a Klubhelyiségben nem látják, hogy van valami nálam, és akik igen, sem sejthetik, hogy mi ez- túlzottan szégyellem az elixírt, hogy átlátszó üvegbe töltsem, hogy ne bűvöljem rá az egyik kedvenc mágikus üdítőm márkáját. Beleszagolok a főzetbe. Tényleg az a Dharmám, hogy alulmaradjak, mert varázslónak születtem? Tényleg az lenne a sorsom, hogy veszítsek muglikkal szemben, akik használják a saját világuk előnyeit? Frusztráltan lejjebb engedem a kezemet.

Lehetnék persze mugli. Apám biztosan ezt tanácsolná. Ő gyűlölné, hogy összemocskolom a szeretett játékát mágiával, még ha a tábla ellen nincs is kifogása.

A szemközti fotelre nézek- eszembe jut apám, ahogy régen velem szemben ült, ahogy megtanított erre a játékra, amikor hat éves voltam. Mindig sokat dolgozott, mindig sokat várt tőlem, és úgy éreztem, hogy én és a nővérem nem számítunk túl sokat neki. Nem tudtam kötődni hozzá soha, amíg nem kezdtünk el játszani, amíg nem láttam a büszkeséget az arcán, amikor hét évesen legyőztem. Tudom, hogy neheztel rám, amiért itt vagyok, még ha nem is mondja, tudom, hogy jobban érdekli a munkája a családjánál, és talán bánja is, hogy megszülettünk- az alapján, ahogy hallottam róla, jobb élete volt, mielőtt megismerte anyámat. Más körökben mozgott, magasabban. Talán minket okol érte, hogy már nem ott van. Talán anyát, amiért boszorkány; remélte, hogy örökre hátra tudja hagyni ezt a világot, ami kitaszította.

Viszont én... rám büszke. Órákat beszélget velem, amikor végigvezet éjjeli országutakon velem, a nyári viharban és a Téli Szünet hófúvásaiban. Ez a mi játékunk, hiába van annyira alacsony szinten- ez tesz igazán a fiává. Mi leszek neki, ha visszacsúszok? Mindig csalódott, amikor veszítek, talán mintha ő veszítené el újra az állását a kórházban, vagy a mágiáját és a szüleit a születése előtt.

Megiszom a bájitalt- a Dharmám, hogy megtaláljam a végtelen játék új útjait. Varázslónak születtem- hiába érzek némi szorongást, ahogy a táblára nézek, mely mintha más színűvé vált volna: kék folyók szelik át, összefüggések, amelyeket órák óta keresek. Nem így kellett volna lennie, magamtól kellene látnom ezt, de nem érte el a lelkem a Brahmant, nem vagyok tökéletes. Az egyetlen dolgom, hogy kövessem az utamat, haladjak a tökéletesség, a nagy, központi lélek felé.

Meg akarom találni az összes összefüggést. És akarok újra vacsorázni apámmal, abban a kis hastingsi étteremben, ahová a csapatbajnokság győzelmeim után ültünk be.

Idővonal I I
1982.04.05. Sid apja végleg elhagyja Indiát
1989.07.30. Sid születése
1995.08.24. Sid megkapja első sakktábláját ajándékba.
1995.12.10. Sid megnyeri első sakkversenyét
2000.09.01. Sid megkezdi tanulmányait a Roxfortban

Jellem

Sidet könnyű kedvelni, annak ellenére is, hogy a legtöbben furcsának találhatják szenvedélyes szeretetét a varázslósakk iránt. Általában kedves, nyugodt, és udvarias, önironikus és intelligens humorral- ritkán hagy ki egy alkalmat, hogy mondjon valami vicceset. Érettebb a korosztályánál, nagyon magabiztos, és igyekszik mindig barátságos és segítőkész lenni a társaival, akár tanulásról, akár valami másról van szó.

Siddhartha nem igazán titkolt központi érdeklődése a sakk. Tíz év után is szenvedélyesen szereti a sakkot, sokszor elkalandozik akár az unalmasabb órák közben is, hogy fejben végigjátsszon egyes megnyitásokat vagy régi játszmákat, és sokszor van nála valamilyen sakkról szóló könyv vagy apró tábla, amit akár tanítás közben is nézeget a pad alatt (bár szeret tanulni is, úgyhogy oda szokott figyelni az órákon). Elképesztően sok energiát öl a játékba, melyben amúgy is a legjobbak között van az Egyesült Királyságban kortársai között, és néha azon kapja magát, hogy olyan fogalmakat, hasonlatokat használ, amelyeket a nem sakkozó ismerősei nem értenek. Ellentétben sok fiatal és éretlen versenyzővel, sportolóval, Sid nem sértődik meg vagy bosszantja fel magát, ha veszít, a vereséget is a játék természetes velejárójának tartja.

A Roxfort vallásosabb varázslói közé tartozik, és még ha sokszor gondolkodik is rajta, hogy vajon a klasszikus értelemben léteznek-e az istenek, követi a Hindu tanításokat, sokszor szokott ezek alapján tanácsot adni. Azt gondolja, hogy Dharmája (személyes küldetése a Földön), hogy megértse a sakkot teljesen, megtalálja benne a tökéletességet, bár az nem érdekli, hogy eközben milyen pozíciókat vagy eredményeket ér el: a verseny győzelmek, a Sakk Élő Pont rendszere kevésbé érdekli, mint az, hogy ezt a célját kövesse. Szorgalmas és becsületes, bár az utóbbi időben elkezdett meglazulni az elképzelése róla, hogy mi számít csalásnak, és nem teljesen biztos benne, hogy ez az apró lazítás nem fog-e kontroll vesztéssel járni.

Siddhartha jóban van a nővérével és az anyjával, édesapjával pedig komplex kapcsolata van: bár a férfi érdeklődik a leginkább a Sakk iránt, büszke rá, és a legnagyobb támogatója, Sid elképzelése, hogy amennyiben megtudná, hogy varázsitalokat fogyaszt elemzéshez, romlana a teljesítménye vagy abbahagyná a versenyzést, az apja nem állna többet szóba vele. Bár szereti magát a játékot, azt az apja miatt kezdte el, és sokszor eszébe jut, hogy nem lehet-e, hogy csak az apjával közös kapcsolata miatt folytatja.

Szabadidejét Sid barátaival, a Roxfort és környéke felfedezésével tölti, és sok korabeli fiúhoz hasonlóan nagyon érdekli a kviddics, törekszik háza csapatába bekerülni (annak ellenére, hogy apja ellenzi ezt, mert szerinte eltereli). Negyedik közepe óta figyelmet fordít fizikai edzésre, külsejére, elsősorban lányok, másodsorban a kviddics miatt. Érdeklik a varázslópárbajok, bár kiváló elméleti tudása is csak átlagosra javítja fel gyakorlati teljesítményét. Sok tinédzserhez hasonlóan érdekli a lázadó zene, öltözködés, és még nincs pontos elképzelése róla, hogy mit fog csinálni, ha nem lesz profi sakkozó (véleménye szerint az lesz). Hasonlóan sok indiaihoz, Sid vegetáriánus.

Merengő || A legjobb emléke az első versenye, amelyen apja büszke volt rá. A legrosszabb, amikor apja láthatóan csalódott benne egy vereség után egy gyengébb ellenféllel szemben.
Edevis tükre || Magát látja sikeres sakkozóként; az apja büszke rá, és őszintén mosolyog rá és a családja többi részére.
Mumus || Inferus

Apróságok

mindig || Sakk, kviddics, modern zene, skóciai ősz, édes-savanyú ízesítésű ételek, barack.
soha || Számítógépek, lustaság, értelmetlen és magolós feladatok, karfiol, időpocsékolás
hobbik || Sakkozik, olvas, tanul, repül, felfedez.
Százfűlé-főzet || A főzet színe fehér, az állaga enyhén pudingos. Ízre ellenben nagyon zöldség-szerű, még ha az illata édes is.
Amortentia || Az első füst a csípősebb skót őszi estéken; őszibarack illat; friss, vasalt ruha; a közelgő eső illata.
titkok || Elmeélesítő elixírt kezdett fogyasztani, egyelőre csak sakkjátszmák elemzéséhez; azért sakkozik, hogy az apja kedvelje; szülei valószínűleg válófélben vannak; szeret énekelni a zuhanyzó alatt.
azt beszélik, hogy... || Ezzel a névvel papnak készül; szemmel vert valakit egyszer egy szelet marha felett; bármilyen, de tényleg bármilyen ételt meg tud emészteni, immunis a gyomorrontásra; fejből tudja a Káma Szútrát; szüzen fog meghalni a sakk miatt; a Roxfort Expressz tetején szokott utazni családi hagyományból; van egy elefántjuk otthon, amit nem hozhatott a Roxfortba.

A család

apa || Sanjay Suduri; 51; félvér/kvibli. Fia legnagyobb támogatója, ami a sakkot illeti, de gyűlöli a mágiát, és a sakkon kívül kevés dolog érdekli fiával kapcsolatban.
anya || Margaret Graham; 45; félvér. Harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatuk van. Sid szeret időt tölteni vele, amikor nem a sakkról beszél.
testvérek || Sita Suduri; 17; félvér. Sid viszonylag jóban van a nővérével, bár természetesen ölik egymást időnként.
állatok || Capablanca; 8 éves cirmos macska, aki kissé ügyetlen, rendszeresen lever mindent. Szeret sakkozni (ellopni és elrejteni sakkfigurákat).

Családtörténet ||

A Suduri család egy Brahmin kasztba tartozó, India északi régiójában élő varázslócsalád, akik, bár a Varázsvilágban félvérnek számítanak, Indiában hasonló megbecsülésnek örvendenek, mint az Egyesült Királyságban egy aranyvérű család. A család legalább hatszáz éve jelen van, és egyes elképzelések szerint már kétezer éve a Varázsvilág részei. Sid apai nagyapja, Nikhil a prominens Indradhanu mágikus iskola professzora, a család férfi tagjaira jellemző a tudományos munka.

Siddhartha apja, Sanjay harmadszülött fiú volt a családban, és mivel kviblinek született, a családja mindig kívülállóként kezelte. Miután támogatták a férfit benne, hogy elvégezzen egy mugli orvosi egyetemet, Sanjay elköltözött az Egyesült Királyságba, és évi egy vagy maximum két alkalomra redukálta a kapcsolattartást rokonaival, akiknek soha nem bocsátotta meg, hogy kiközösítették. Tizenhárom évig dolgozott sebészként, mielőtt egy rosszul sikerült műtétet követő per eredményeként elbocsátották, és miután nem talált két évig új állást, 2004-ben biológia tanárként helyezkedett el egy középiskolában a megfelelő papírok elvégzése után. Feleségét egy közös baráton keresztül ismerte meg.

Margaret Graham egyszerű félvér családba született, és a Roxfort elvégzése után egy roxmortsi ruhaboltot nyitott nővérével együtt, a vállalkozás pedig elég jól megy hozzá, hogy a Graham nővérek mind a Gringottsban, mind az Abszol úton árulhassák a szabásznál olcsóbb, előre elkészített ruháikat, melyekkel főleg a középosztályt, és a szegényebb rétegeket célozták meg. Margaret emellett kiváló bájitalfőző és szakács, időnként standjával körbejárja a Roxmorts környéki mágikus közösségeket. Sanjay és Margaret kapcsolata jelentősen megromlott, mióta férje elvesztette a munkáját, és sokszor passzív-agresszív megjegyzésekbe folytja rossz érzését- emellett egyértelműen irigy a mágiájára. Margaret nagyon jó viszonyt ápol a gyerekeivel.

Sidnek egy testvére van, aki hozzá hasonlóan a Roxfortba jár. A kapcsolatuk átlagosnak mondható, szokásos testvéri összeveszésektől eltekintve jóban vannak.

Külsőségek

magasság || 181 cm
testalkat || sportos
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
kinézet ||

Sid magas, viszonylag izmos fiú, aki a koránál valamivel idősebbnek tűnik (eléggé, hogy meg tudja oldani a boltban az alkoholvásárlást, amikor a társaival bulizni megy). Enyhén világosbarna bőre van, bár édesanyjának köszönhetően jóval világosabb árnyalatú, mint édesapjáé, ezért nem mindig lehet megmondani róla ránézésre, hogy indiai felmenői vannak. Sötét hajszíne és szemszíne van, a hangja viszonylag vékony.

A Roxforton kívül Sid műbőr kabátot, farmerdzsekit, farmert, pólót szeret hordani, bár a sakkversenyekre öltönyben szokott menni, még nyaranta is. Általában visel néhány aranyozott alumínium ékszert, többnyire hindu szimbólumokkal, bár szereti őket váltogatni, és van néhány ritkább, modernebb darabja is. Viszonylag édes, erős illatú parfümöt használ. Amikor nyakkendőt visel, megfigyelhető, hogy mindig tökéletesen köti a nyakkendőjét, emellett viseli a kis kitűzőt a talárján, amit a mesteri címe elnyerésekor kapott. A talárja belsején kialakított kis tokban hordja a pálcáját.

Sid mozgása, gesztusai visszafogottabbak, kimértebbek sok barátjáénál, bár azért nála is egyértelműen meg lehet mondani a különböző érzelmi változásokat.

avialany || Ashton Arbab

A tudás

varázslói ismeretek ||

Sid egyedülálló intelligenciával, logikai képességekkel rendelkezik, amely meglátszik az eredményein is. Különösen jól megy neki a bájitaltan, az átváltoztatástan és a bűbájtan is, bár egyes tárgyak megtanulására nehezen veszi rá magát, az értelmetlen magolás különösen rosszul megy neki (nem tudott például átmenni Mágiatörténetből). Kedvenc tárgya a Rúnatan, bár nagyon érdeklődik az általa újonnan felvett Alkímia iránt is.

Gyakorlatban magabiztosan varázsol, hiba nélkül, bár a mágiája nem annyira gyors, könnyed, légies vagy kirobbanó, mint egy kiváló párbajozónak, és enyhe hiányosságai vannak reflexek terén is. Ettől függetlenül meg tudja védeni magát, és viszonylag jól tud repülni is, bár a negyedévi és ötödévi válogató végén nem vették be háza Kviddics csapatába- ezt igyekszik ellensúlyozni hatodév elején.

Sid kiváló sakkozó, fiatal kora ellenére egy nemzetközi mester szintjén van, bár magát a titulust még nem szerezte meg. A játékát inkább támadó stílus jellemzi, bár hasonlóan a legtöbb magas szintű sakkozóhoz, nincsenek nagy hiányosságai a játék semmilyen terén sem.

pálca típusa || Főnix toll, 11 hüvelyk, gyertyán. A pálca világos, szinte fehér színű, bár alig észrevehető sötétszínű spirál fut végig rajta. Kellemesen rugalmas.

RBF ||
Asztronómia: E
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: K
Bűbájtan: V
Gyógynövénytan: E
Legendás Lények Gondozása: V
Mágiatörténet: H
Rúnatan: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V
Számmisztika: H