Ablak hiányában a falikarok meleg fénye világítja be az egész helyiséget - mára már szinte rá sem lehet ismerni Piton professzor régi tantermére -, a falak mentén alacsony bájitalhozzávalós szekrények, fölöttük könyvespolcok és tárolók sorakoznak. Az üstöket az asztalok mellett lehet felállítani a kijelölt helyeken. A tanári asztal egy bő arasznyi magas pódiumon áll a diákok egyszemélyes "padlapos-ülőhelyeivel" szemben.
Az órák előtt és után mindig tisztaság és rendezettség uralkodik a teremben, s a pince dohos szagán kívül itt mindig érezhető a levegőben némi fém- és nedves földszag. Pedig a padló kőburkolatos...

[3. FEJEZET]

3. FEJEZET

A KREATÍV MR. TRAVERS

Art is not a handicraft,
it is the transmission of feeling
the artist has experienced.
- Leo Tolstoy

2006. február 13.

Hazel C. Baird sok dolgot igyekezett érteni, például, hogy miért jobb gyümölcsöt szedni hajnalban, miért jön az eső mindig hirtelen Skóciában, és igyekezett azt is érteni, hogy miért kellett hétfő este a bájitaltan teremben lennie Nialen Traverssel.
Nem mintha bármi különösebb problémája lett volna Nialen Traverssel, mert Hazel C. Baird-nek kevés problémája volt kevés emberrel, Lark Montague-val ellentétben, akinek sok problémája volt, és elég sok emberrel, és ellentétben Nialen Traverssel is, akinek szintén sok problémája volt, ha nem is minden emberrel, de a legtöbbel, kiváltképp, ha még a Hugrabug házba is jártak. Bizonyára ezek miatt a problémák miatt gondolta Daemon Edgehart-ot is megismertetni az átkaival, bár Daemon Edgeheart biztosan nem örült, hogy közeli ismertségbe kerülhetett Nialen Travers felé küldött átkaival, aki meg bizonyára annak nem örült, hogy emiatt büntetőmunkára küldték. Vagy ha mégis örült, akkor igen jól leplezte.
Talán Oakley professzor is az előbb említett okok miatt hívta Hazel C. Bairdet ide ezen az estén, és nem Lark Montaguet, bár ennek lehetett az oka az is, hogy Lark Montague ma is újfent Madam Pompfrey (és Daemon Edgehart) társaságát élvezte a Gyengélkedőn, ahova újfent azért került, mert betört az orra, és újfent azért, mert leesett a lépcsőn. Vannak dolgok, amik sosem változnak, például az évszakok, Hazel C. Baird kedvenc zöldsége vagy a lépcsők ellenszenve Lark Montague iránt. Vajon Nialen Travers ellenszenve a Hugrabugos diákok iránt is egy ilyen sose nem változó dolog lesz? Erre még nincs válaszunk, de nagy erőkkel keressük.
Hazel C. Baird nem keresett semmit, kivéve a legjobb almáspite receptjét, de arra a mai estén nem lesz szüksége, a termet pedig már megtalálta, szóval azt már csak Nialen Travers kereshette, aki még nem találta meg, bár még volt egy kis ideje, mielőtt büntetőmunkára küldik azért, mert nem találta meg a büntetőmunkát. Szerencsére Nialen Travers még ezen idők letelte előtt megérkezett, aminek Oakley professzor örülhetett, bár talán a teremben lévő, jelenleg mindhárom ember szívesebben töltötte volna bárki vagy bármi mással ezt az estét (kivéve talán Hazelt, aki ugyanezzel a hamarosan ismertetett tevékenységgel tervezte tölteni az estéjét, csak nem itt), de nem volt választásuk, ami pedig választható volt, azt a választási lehetőséget később fel is fogja ajánlani, de csak miután Oakley professzor ismertette, hogy miért is nincs most sok választási lehetősége Nialen Traversnek.
- Értékelném, Mr. Travers, ha a dühkezelési problémái végre megszűnnének, és találtam is valamit, amivel értelmesebben töltheti az idejét. Ms. Baird majd segít magának - az említett Ms. Baird, bár nem mondta ki, de látni lehetett rajta, hogy igyekszik majd azon lenni, hogy Nialen Travers valóban értelmesen tölthesse az idejét, de legalább ne adjon újabb okot arra, hogy még egy estét büntetőmunkában kelljen eltöltenie, például, ha idő előtt elmegy az előbb említett büntetőmunkáról.
- Szerintem kötni amúgy egyszerűbb, de később majd horgolhatunk is. Először válassz fegyvert - Hazel C. Baird derűsen nyugodt magabiztossággal mutat végig az előttük lévő, különböző anyagú 2 pár kötőtűn, amik nevükkel ellentétben nem voltak tűélesek, vagy egyáltalán élesek, és fegyverként sem lehetett volna őket használni, bár biztos volt, aki megoldotta volna. Hazel C. Baird remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, már csak azért sem, mert az élők sorában szeretett volna még maradni annak ellenére, hogy Connor O’Hara előző hónapban véletlenül megkísérelte, hogy ez ne így legyen. Hazel C. Baird nem halt meg, hála Connor O’Harának, bár az újságok egészen mást hoztak le, ami miatt Hazel C. Baird hálás lehetett, de erre most nem térünk ki.
Helyette kitérünk arra, pár sor erejéig legalábbis, hogy Hazel C. Baird a mai estére a sárga, macskamintás pulóverét választotta, és ha azt hinnénk, hogy ez tőle kifejezetten extrémnek számít, akkor emlékezzünk rá, hogy a kedvence a brokkolis pulóvere volt, de azt kicsit kevésbé gondolta barátságosnak, és igyekezett barátságos lenni, ha már részt vesz Nialen Travers büntetőmunkáján, és az volt az elmélete, hogy a macskákat biztosan mindenki szereti, talán még Nialen Travers is (ha túl tud lendülni a három macska három különböző színén és mintáján), ha már a büntetőmunkát nem, de a verekedést igen, ami ide juttatta.
- És színt is - Hazel C. Baird a kötőtűn kívül természetesen a kosarat, benne a színes fonalakkal, szintén közelebb húzza magukhoz, legnagyobb örömére, hiszen igen szerette a színeket, bár nem biztos benne, hogy ezen örömön Nialen Travers is osztozik vele, bár Hazel C. Baird nem csak a süteményt, de az örömöt, jelen esetben az alkotás örömét, is szívesen megosztotta másokkal.

[- Egyikhez sem értek.]

The brave and patient Ms. Hazel C. Baird
2006. február 13.

18+ - Káromkodás, még több káromkodás, szégyenítés, és igen bőséges adagolású Nialen bullshit.

   A fasz kivan ezzel a nappal is. Nem értem, hogy miért kell akkora kibaszott nagy balhét csinálni abból, hogy a Gyengélkedőre küldtem azt a kisegítős gecit, amikor az elkövette a hibát, hogy túl közel volt hozzám, amikor jártatta a pofáját. Igaz, most nem úgy látom a helyzetet, mint tavaly, Soffnak köszönhetően minden megváltozott: ez az egész büntetés még jó is lehet. Talán ez az utolsó alkalom rá, hogy büntetőmunkán legyek, mielőtt nekivágok a nagybetűs életnek. Bár még lesz egy meccsünk a Hugrabug ellen.

 A kurva szar kezdés után látok rá némi esélyt, hogy idén tényleg mi leszünk az elsők, ehhez csak az kell, hogy a Hollóhát leszopatassa a Griffendélt, nekünk meg össze kell basznunk a Hugrabugot. Az utóbbihoz szét kell kúrnom Langleyt egy gurkóval, vagy a gecidrága seprűjét, mert kurva nagy előnyt ad, és Gemma eddig sublolesz teljesítményt nyújtott fogóként. Bár ha nem lesz a kisegnek fogója, nem hiszem, hogy ne kapná el- aztán ha túlzottan szétbaszom a fejét, jöhet még egy büntetőmunka, de ennyivel segíteni akarok Connieboynak.

 Mióta bajnok lett, és különösen mióta lenyomta azt a kurva szar kihívást a teknősbéka ellen, ami nyilvánvalóan rigged a bálna meg a páviángeci országának, elengedtem nagyjából a faszságait. Nem mondom, hogy jóban lettünk, meg hogy mindennel egyetértek vele (például ki a fasz cserélne le egy Tűzvillámot egy Nimbusz 1700-ra?), de legalább azzal hozzá akarok járulni a győzelméhez, hogy a kviddicset leveszem a válláról. Ahhoz meg át kell neveznünk az O’hara manővert Langley manőverré. Két hugrabugos fogót már kinda kinyírtam, nem baj, ha folytatom a sort.

 Őszintén kíváncsi voltam Oakley büntetőmunkájára. Mi a faszt lehet adni arra, hogy valaki emlékeztet egy kisegget, hogy hol a helye? Valami takarítási vagy pucolási faszomra számítok, úgyhogy őszintén meglep, amikor rájövök, hogy a kiscsaj fog asszisztálni a büntetéshez - nem is válaszolok Oakleynak, csak nézek, aztán ahogy elmegy, a lány felé fordulok. Ismerem név szerint, a kviddicsezőket meg szoktam jegyezni.

 - Egyikhez sem értek.- kevés dolog van, amit szinte biztos, hogy mágiával sem tudnék megoldani, de ez kurva biztos, hogy közöttük van. Azt előre látom ugyanakkor, hogy nem megnyugtatni, hanem felbaszni fog a dolog, ha újra és újra elkúrom. Ha ez Venus lenne, biztos megkérném, hogy csak beszélgessünk, de ha bevállalta, hogy önként elbassza a szabadidejét, szinte biztosan jelentené, ha lógni akarnék. Felveszem az egyik hosszabb tűt. Azt, amelyikkel a leghatékonyabban tudnék seppukut végrehajtani, ha azt látnám a preferált kiútnak, legalább Orin legyen büszke rám.

 Nem akarok itt lenni. Szívesebben lennék Soffal. De az a geci csávó…

  - Hogy történt ez az egész? Oakley ötlete volt?- kiveszem a legszebbnek tűnő rózsaszínt. Eszembe jut egy sál, rajta pici mintával, aminek Soff örülne, de persze nem számítok rá, hogy nem lesz a sál egy kibaszott katasztrófa. Nem hiszem, hogy jól megtanulom - igaz, a kézügyességem nem borzalmas.

 Vetek egy pillantást Hazelre. Vele nem leszek geci, kedves lány. Igazság szerint mással sem kellene emiatt, tudtam az árát ennek a fejszétátkozós manővernek, nem bánom megfizetni most. Nem volt elkerülhető azután, amit pofázott a köcsög. A felnőttek vállalják tetteik következményeit, akkor is, ha az fejszétbaszás tette volt.

 - Öhm… hogy kell nekiállni?- Soff biztos élvezné a folyamatot. Tudom, sokat foglalkozik ezzel. Talán ha faszság is ez az egész, az ő kedvéért megtehetem, hogy megtanulom, és boldogabb lesz, hogy ehhez is értek. Az biztos, hogy a frissen szerzett konyhai képességeimtől boldog lesz, miért ne lenne ettől is az?

[3. FEJEZET]

3. FEJEZET

A KREATÍV MR. TRAVERS

Art is not a handicraft,
it is the transmission of feeling
the artist has experienced.
- Leo Tolstoy

2006. február 13.

Hazel C. Baird ugyan sejtette, hogy Nialen Travers nem ért sem a kötéshez, sem a horgoláshoz, de ebben csak akkor vált egészen bizonyossá, amikor Nialen Travers megerősítette ezen sejtését.
- Semmi baj. A büntetőmunka végén már fogsz - Hazel C. Baird egészen biztos volt ezen kijelentésében, hiszen, mint korábban említette, kötni igen egyszerű volt, és ha ő meg tudta tanulni 7 évesen, nagyjából biztos volt benne, hogy ez bárkinek menni fog, még Nialen Traversnek is, még ha nem is tűnt úgy, hogy olyan embrer lenne, mint aki erre vágyakozna. Természetesen Hazel C. Baird nem gondolta, hogy ezen tevékenységeket csak bizonyos emberek végezhetik, és nem akarunk arra utalni, hogy Nialen Travers nem volt ilyen ember, Hazel C. Baird inkább általánosságban viszonylag kevés emberrel találkozott a korosztályából, akit ez érdekelt, leszámítva mondjuk Vivien M. Smithe-ot, de valahogy nem tudta  elképzelni, hogy vele együtt kössenek, még ha Vivien M. Smithe tolerálta is a jelenlétét. Bár, ha jobban belegondolunk, a mai délutánig Hazel C. Baird azt sem gondolta volna, hogy Nialen Traverst kell megtanítania kötni, de természetesen örömmel megtanított bárkit bármikor kötni, vagy horgolni, esetleg varrni, de jelen fejezetben csak a kötésnél fogunk maradni. Hazel C. Baird bólint is Nialen Travers kötőtű választására, és elkönyveli magában, hogy Nialen Travers bizonyára szereti a kihívásokat, mert fém tűvel kötni kicsit nehezebb volt, mint fával, de természetesen nem szeretett volna Nialen Travers kibontakozó kreativitásának útjába állni.
- Aye, Oakley professzor szerint ez segíthet neked megnyugodni. Nekem pedig tapasztalatszerzés. Bár még nem tudom, mire, úgy tűnik, az meglepetés - gondolkodik el Hazel C. Baird a válaszon, kérdőn nézve utána Nialen Travers-re, hogy ő vajon megerősíti vagy cáfolja-e ezen állításokat és Oakley professzor tervét. Vajon valóban pozitív hatást fog gyakorolni rá a kötés, és nem fogja akarni többet megverni például Daemon Edgyheart-ot? Nem vagyunk egyelőre biztosak benne, ahogyan Hazel C. Baird sem biztos abban, hogy Oakley professzor pontosan milyen jellegű tapasztalat szerzése céljából találta ki ezt a mai eseményt számára, hiszen horgolási tapasztalatot már szerzett az elmúlt években, egészen sokat, és emberekkel is volt tapasztalata, szintén egészen sok, bár Nialen Travers-sel még pont nem, de Hazel C. Baird sosem riadt vissza attól, hogy potenciálisan új tapasztalatokat szerezzen, vagy esetleg barátokat, bár nem volt benne biztos, hogy Nialen Travers szeretne a barátja lenni, vagy szeretne megtanulni kötni, ennek ellenére igyekezett ehhez is, mint nagyjából mindenhez az életében, pozitívan hozzáállni, mert nem látta értelmét az ellentétének, hasonlóan ahhoz, ahogy Lark Montague például nem látta értelmét annak, hogy pozitívan álljon bármihez, és emiatt a lépcsők sem álltak pozitívan hozzá.
- Remek választás! Készíted esetleg valakinek? - érdeklődik őszintén Hazel C. Baird Nialen Travers fonalválasztását illetően, és hangsúlyából nem érződik, hogy azt feltételezné, hogy Nialen Travers ne köthetne akár magának egy rózsaszín sálat, hiszen szerinte a fiúk is igazán hordhatnának több színt, bár újfent meglepődne, ha ez így lenne, hiszen nem elmékszik rá, hogy valaha látta volna Nialen Traverst rózsaszínben, de ugyanakkor arra is emlékezteti magát, hogy annyi időt nem tölt Nialen Traves közelében, hogy pontos megfigyelései lehessenek az öltözködéséről, ellentétben például Ajax Ambrose-sal, akinek a társaságában sok időt tölt és akinek az öltözködésével is igen egyetértett, mert hasonlóan színes volt, mint az övé, bár talán aránylag kevesebb brokkolit tartalmazott.
- Talán egy sál lenne a legegyszerűbb. Az első sálat én is a nagyszüleimnek kötöttem - emlékszik vissza mosolyogva Hazel C. Baird arra, hogy 7 évesen annyira megörült annak, hogy színes fonalak lehetnek a kezében, hogy kötött is egy igen hosszú sálat, annyira hosszút, amit a két nagyszülője inkább együtt tudott csak hordani vele együtt, nem külön-külön, de 7 éves Hazel C. Baird szerint ennek volt csak értelme, hogy együtt legyenek, ne külön-külön, mert úgy minden jobb volt, kivéve közlekedni, mert az némiképp akadályozva volt, miközben össze vannak kötve egy sállal.
- Fogd meg… így - Hazel C. Baird úgy fordul, hogy Nialen Traves könnyedén le tudja követni a mozdulatait, miközben a kezébe vesz egy narancssárga fonalat és egy pár fém kötőtűt ő is. - És most csinálj egy hurkot… Milyen kezes vagy? Ha jobb, akkor a bal kötőtűre kell a hurok - Hazel C. Baird így is tesz, és felhelyezi az első hurkot a kötőtűre, és bár balkezes volt, kötni épp tudott mindkét módon, meg igazodni is tudott Nialen Travershez, ha esetleg ő jobb kezes lett volna. (Ezen a ponton fontos lehet megjegyezni, hogy bár Hazel C. Baird nagyon ért a kötéshez, a narrátor semennyire sem, így szíves elnézést kér és kéri, hogy bocsássák meg neki az esetleges pontatlanságokat vagy hiányokat.)
- Nagyjából olyan vastag lesz a sál, ahogy szem van most a tűn - magyarázza tovább Hazel C. Baird, miközben lassú mozdulatokkal igazítja a szemeket a saját tűjére, meg figyel arra, ha esetleg Nialen Travesnek szüksége van segítségre, vagy megnyugtatásra, hogy ne akarja a kötőtűket még véletlenül sem magába állítani. - Ha esetleg elrontod, nem lesz baj, csak lesz egy furcsa sálunk. Vagy majd visszabontjuk - Hazel C. Baird elfogadónak számított abban is, hogy szerinte egy furcsán és nem tökéletesen megkötött sál is lehetett szép, hiszen az ő első sálja sem volt tökéletes, meg a második, de még az ötödik sem, azonban ez nem tartotta vissza, és remélte, Nialen Traverst sem fogja, de talán attól vissza fogja tartani, hogy legközelebb is azt tegye, ami jelenleg idejuttatta, és Hazel C. Bairdnek eszébe is jutott, hogy talán meg kellene kérdeznie, hogy ez miért történt.
- Te miért vagy itt, Nialen? Oakley professzor nem tért ki részletekre - Hazel C. Baird nem biztos benne, hogy Nialen Travers szeretne beszélgetni, de szeretné megadni ennek a lehetőségét, ahogy annak is, hogy Nialen Travers ne válaszoljon erre a kérdésre, hanem a következő egy órában kizárólag ő beszéljen, és kizárólag a sálkötés mechanikájáról.

[- Én kibaszott nyugodt vagyok. Nem értem, mi a faszra gondolt.]

The brave and patient Ms. Hazel C. Baird
2006. február 13.

18+ - Káromkodás, még több káromkodás, szégyenítés, és igen bőséges adagolású Nialen bullshit.

    Kurva jó. Valahogy nem hiszem, hogy kevésbé akarnám a kisegítősöket gecivé átkozni, ha megtanulom ezt, és ha tényleg érteni fogok hozzá, max őket is összehorgolom. Persze, nem sokáig már, ha végeztem az iskolában, az ilyen faszszopók megátkozása vagy fejszétbaszása komolyabb következményekkel járhat majd, mint Hazel Baird. Furcsa belegondolni, hogy ez talán az utolsó büntetőmunkám.

 Ahogy a kis hugrásra nézek, eszembe jut, hogy pár éve milyen kibaszott távoli volt minden: a Roxfort vége messze volt, alig gondoltam másra a bulikon kívül, a kviddicsen kívül, a megátkozandó kisegeseken kívül, hogy hogyan feledtessem el az emberekkel, hogy ikrek vagyunk Yuriával. Az összes időm Amyvel meg Damiennel töltöttem, és próbáltam ignorálni, hogy semmi nem vár rám, csak szopás, a trollkirály pedig talán valami metaforafaszom izé volt a közelgő nyomorra. A kurva sok adósságra. A nagybátyámra.

 És a Soffkémre. Fogalmam sincs, hogy jött ez a kifejezés.

  - Én kibaszott nyugodt vagyok. Nem értem, mi a faszra gondolt.- Buddha kibaszott türelme is kevés viszont a Kisegítősökhöz, tuti nem a Nirvana, hanem az indiai harci elefánt lenne a vallása szimbóluma, ha a hugrafosos gecikkel kell dealelnie. Várom már a meccset, talán életem utolsó meccsét, amikor gurkóval lesznek baszva. Holden meg ez a kiscsaj nem, a többi tagja a fosbrigádnak.

 Beszívom a levegőt. Nehéz a gondolat, hogy ez nem fog menni elsőre, általában mindent simán elsajátítok elsőre, minimális erőfeszítéssel, amit meg nem, faszság úgyis. De persze, Soff tényleg örülne neki, és ahogy fogom a tűt, eszembe jut a kellemetlen gondolat, hogy sok dolgot soha nem fogok tudni ajándékozni neki úgysem. Vajon tudja, hogy évekig csórók leszünk, és csak apróságokat tudok neki adni: charmokat, saját főztöt, megbűvölt plüssöket, meg akkor talán kedves sálakat. Csak névben vagyok aranyvérű, anyagilag egy Nimbus 1600 vagy egy doboz mandulatej olyan kiadás lenne, melyből soha nem épülök fel, az meg, hogy vegyek három meccsre egy gecidrága seprűt… de a gurkó jól csattan azon is, éppen úgy, mint a finnigecijén tavaly.

 - Jobb… Aha, vágom… ja, készül valakinek.- egyelőre nem beszélek túl sokat a lányhoz, de nem tudom, volt-e ennyire nyugodt valaha egy hugrás társasága. Talán a Béke Évfolyamához ők azzal járultak hozzá, hogy az utolsó két kollektív agysejtjük békét kötött egymással, miután egyikük sem volt képes átmenni Oakleynál. Én azzal, hogy háborúra készültem: hugragecikkel, Yuriával, apámmal, Sulyvahnnal, Grendellel. Aztán lehet enyém lesz a béke.

 - Szerintem elbasztam.- felemelem a sálat, rajta a dudorodó, gyűrődő bojttal. Soffnak tetszene, de nem akarom, hogy megnyomja a nyakát, önvédelemhez pedig ott vagyok neki én. Megérdemli, hogy szép sálja legyen, amikor végigviszem az ország összes karácsonyi vásárán (az íreken talán nem, azok csak bekúrnak, meg a walesi drogos csontvázló fos kimaradhat).

 Az mondjuk fura hogy Oakley nem közölte büntetésem okát.

 - Megátkoztam egy csávót a házadból. De geci volt… azt nem tudom mi a neve, talán a ti évfolyamotok.- nem hiszem, hogy megérti. Túl kedvesnek tűnik, nem jött még rá, hogy pár köcsög, mint a felettünk járó fotós squad, a fele jenki, Finnighan meg a buzeráns haverja, meg még páran nem sálat érdemelnek, hanem faszonszúrást a kötőtűvel. Geci.

 - És te mit követtél el?- figyelek a horgolásra, ezúttal ha elkúrom, én nem látom. Jó tanár- egész megnyugtató, pedig biztos voltam benne, hogy ez a tű bele lesz baszva az asztalba rövidesen.

 De most úgy érzem, hogy tényleg egész kellemes minden. Szinte békés.

 - Mi vitt rá, hogy köss? A nagyszüleid? Hogy találja ki ezt valaki? Nem azért hogy szar vagy ilyesmi.- eszembe jut, hogy a szar talán nem szép szó, de sajnos a szókincsemet kurvára nem ilyen helyzetekre építették. Biztos hallott rosszabbat is, tele van zombival az a fos klubhelyiség.

[3. FEJEZET]

3. FEJEZET

A KREATÍV MR. TRAVERS

Art is not a handicraft,
it is the transmission of feeling
the artist has experienced.
- Leo Tolstoy

2006. február 13.

Jogosan gondolhatnánk, ha véginézünk, vagy csak meghallgatjuk Nialen Traverst, hogy talán nem volt mégsem annyira nyugodt, mint ahogy állította, amire következtethetünk a szóhasználatából illetve abból is, hogy ki lenne nyugodt egy büntetőmunkán, amire azért küldték, hogy megnyugodjon - de hogy ez valójában hogyan is volt, arról nem tudunk, és Hazel C. Baird sem tudott részletesebb leírásokra támaszkodni annál, mint amit Nialen Travers mondott, miszerint ő nyugodt volt. Hazel C. Bairdnek eszébe jutott, hogy Lark Montague is nyugodt volt, bár kevés alkalommal, és ezen kevés alkalmak is erősen le voltak korlátozva arra, amikor aludt, amit általában nem a saját ágyában, hanem a Gyengélkedőn tett meg. Hazel C. Baird szerint a megszokott dolgokban valóban volt valami megnyugtató, és ha Lark Montague megszokhatott valamit, az bizonyosan a Gyengélkedő volt, hasonlóan ahhoz, amennyi időt Nialen Travers megszokhatta, hogy büntetőmunkára küldik, bár valószínűleg ezen időtöltések egyiküket sem nyugtatták meg.
- Még nagyobb nyugodtságra? - Hazel C. Baird elgondolkodva, és kissé ötlettelenül nézett Nialen Traversre, hiszen Oakley professzor indokai ugyanannyira rejtve maradtak előle, mint Nialen Travers elől is, és mint Lark Montague elől az olyan átjárók, amik nem tartalmaztak lépcsőt, bár szándéka, hogy esetleg megnevettesse Nialen Traverst, nem volt teljesen rejtett.
Hazel C. Baird elgondolkozva figyeli Nialen Travers mozdulatait, amivel a sálat csinálja, és nem kerüli el ezen elgondolkodva nézés közben a figyelmét az, hogy Nialen Travers talán mégsem annyira nyugodt a sálkötés tevékenységétől, ahogy azt Oakley professzor szerette volna, de mindez újfent, csupán feltételezés volt részéről, ahogy az is, hogy vajon Nialen Travers kinek készíti a sálat, amit nagyon szeretett volna tudni, még ha nem is feltétlen akarták megosztani vele, de Hazel C. Baird kíváncsi természetű volt, így megpróbált ezen kíváncsis természetének eleget tenni, amikor feltette az alábbi kérdést:
- Na és kinek? - teszi ezt kedves, érdeklődő, csevegő hangnemben, amiben benne van az is, hogy nem haragszik meg, ha Nialen Travers nem válaszol, de mégis, hátha Nialen Travers szívesen beszélne arról a személyről, aki ezt a szép, ámbár, ahogy Hazel C. Baird tovább figyeli, kissé dudoros kinézetű sálat fogja kapni. Miután Hazel C. Baird nem tudja, kinek készül, feltételezheti, talán jogosan, hogy az illető az ilyenfajta sálakat szereti, amennyiben meg nem - ahogy azt Nialen Travers meg is erősíti nem sokkal később - abban az esetben szándékában áll Nialen Traversnek segíteni, hogy a sál úgy nézzen ki, ahogy Nialen Travers (és az ismeretlen, sálat kapó ember) szeretné.
- Dehogy! Csak kicsit túl szorosan húztad három szemmel korábban. Így kell visszabontani - Hazel C. Baird már demonstrálja is saját sálján a műveletet, hogy Nialen Travers le tudja utánozni, ha szeretné, és ha nem szeretné, nos abban az esetben is demonstrálja, miközben azt hallgatja, hogy Nialen Travers mi okból került a büntetőmunkára, milyen büntetőmunka eredménye most az, hogy épp mindketten sálat kötnek. És közben elgondolkodik azon is, hogy Nialen Traverssel talán sosem beszélgetett volna, ha nincs ez a büntetőmunka, vagy legalábbis, mindenképpen kisebb eséllyel, a kviddicspályát leszámítva, bár ott nem igazán Nialen Traverssel beszélgetett, csak Nialen Travers esetenként felé irányuló gurkóival, de Nialen Traversnek posztjából adódóan az is volt a feladata, hogy emberek felé irányítson gurkókat, így Hazel C. Baird emiatt nem neheztelt rá, mert egyébként is ritkán neheztelt emberekre.
- Daemont? - kérdezi Hazel C. Baird elgondolkozva, hiszen nem igazán volt más az évfolyamukon, Hazel C. Baird legjobb tudomása szerint, akit Nialen Travers hasonló jelzőkkel illethetne, leszámítva talán Lark Montaguet, de Lark Montaguet eleget átkozták a lépcsők Nialen Travers közbenjárása nélkül is, ezenkívül még lány is volt, Daemon Edgyhearttal ellentétben. - Ő tényleg nagyon rossz fej. Sokat piszkálja az alsóbbéveseket is… sokszor meg is ússza. Bár nem átkoznám meg - Hazel C. Baird gondterhelten sóhajtott ezen gondolatra, hiszen Daemon Edgyhart valóban meglehetősen elviselhetetlen, bár Lark Montaguenál nem elviselhetetlenebb természettel rendelkezett. Hazel C. Baird a Daemon Edgeheart-hoz hasonló emberekről tudta ugyan, hogy miért kerültek vele egy házba, de mégis néha nehéz volt értenie, bármennyire is próbálkozott, márpedig nagyon próbálkozott, hiszen ilyen természet volt. - Te is ezért átkoztad meg? - kérdezi, bár ő maga nem hisz az erőszakos megoldásokban, és nem is hiszi, hogy most kezdene hinni bennük, de abban hitt, hogy meghallgassa Nialen Traverst, hiszen talán részben ezért volt itt, nem csak a sálkötés miatt, vagyis szerette volna ezt gondolni.
- Én csak segítek Oakley professzornak felügyelni a büntetőmunkádat - Hazel C. Baird nem tudott róla, hoyg elkövetett volna bármit, ami miatt őt magát büntetőmunkára küldenék, bár előfordult már, amikor túl kíváncsi természete közel vitte a Tiltott Rengeteghez, amivel nem hagyott fel. Egyszer majdnem meg is halt, de szerencsére csak majdnem, mikor ott volt, de szerencsére Connor O’Hara nem csak majdnem, hanem teljesen megmentette, legalábbis így szeretett emlékezni rá, nem úgy, hogy Connor O’Hara miatt halt meg majdnem, mert szeretett pozitív dolgokra emlékezni. Tehát Hazel C. Baird továbbra is látogatta a Tiltott Rengeteget és környékét, bár ritkábban, ez igaz volt, és az is, hogy jobban figyelt arra, hogy ezen látogatásai ne nagyon jussanak vissza tanárokhoz, hiszen nem volt célja rosszat tenni, csak mint említettük, kíváncsi volt. - De szívesen vállaltam, nincs gond! - teszi még hozzá, ha esetleg Nialen Travers aggódott volna amiatt, hogy Hazel C. Baird nem tölt szívesen időt mások büntetőmunkáján, mert ez nem volt így.
- Aha, ők! Vagy hát, én is. Örülök, hogy jónak találod! - Hazel C. Bairden igen kellemes lelkesedést figyelhetünk most meg, mint minden alkalommal, amikor számára kedves dolgokról beszélhetett. - Amikor először találkoztam velük, elég hideg volt, szóval hoztak nekem egy nagy, színes sálat - Hazel C. Baird lelkes mesélését hasonlóan lelkes kötés is kíséri, bár még idejében észreveszi magát, hogy talán túl gyors kötés túl nehezen lenne követhető Nialen Traversnek. - De leöntöttem gyümölcslével aztán elszakítottam véletlenül, és nagyon szomorú lettem, hogy biztos megszidnak majd, és ki kell dobni -Hazel C. Baird bizonyára igen szomorú lett volna, ha ez valóban megtörténik, de szerencsére, ezt elárulhatja a narrátor, nem történt meg. - Aztán mondták, hogy nincs semmi baj, és egyébként mágia megoldja, csak ezt akkor még nem tudtam, csak később, de nem akartam, hogy kidobják. Meg akartam javítani, de nem tudtam, hogyan. Itt figyelj kicsit, vagy megint lesz rajta egy dudor - Hazel C. Baird megakadt egy pillanatra a történetben, hogy megigazítsa Nialen Travers sálját, bár természetesen, ha időközben szerette volna mégis megtartani a dudorokat, abban az esetben természetesen hagyta volna neki. - Úgyhogy odahozták a kosarat a fonalakkal, és megmutatták, hogy kell csinálni. Aztán a horgolást is - Hazel C. Baird elégedett bólintással fejezi be a történetet, és vele együtt a sálját is, majd Nialen Travers felé fordul. - Ha kötni nem, de valamit szoktál csinálni?