Hagrid kunyhója

A vadőr lakhelye, ahol Agyar, a gyáva vadkanfogó kopó nyálcsorgatásával párosult kőkemény sütemények és cukros mentatea fogad, ha maga az óriás Hagrid beinvitál magához.

istud malum
· · ─────── ·· ─────── · ·

@miguel ·⬧· 2005. szeptember 12. hétfő

A balekok messziről felismerhetőek.
Először is, ők azok, akik mindig, minden körülmény között képesek hinni a jószívűségben, mintha az egyfajta védelem lenne, nem pedig a gyengeség egyik jele. Elhiszik azt is, hogy a világ igazságos. Ők azok, akiknek addig mondogatták a tündérmeséket gyermekkorukban, ahol a hős, legyen mondjuk a legkisebb királyfi, elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a neki járó büntetést, amíg el nem hitték. Egyszerűen összekeverik a jóságot a gyengeséggel. Mintha attól még békén hagynának, mert mindenkivel kedves vagy.
A balekok könnyen bíznak másokban, de önmagukban sohasem; ezért van az, hogy mások szemében keresik a visszaigazolást, és akkor cselekednek csak, ha mások megmondják helyettük, hogy helyesen teszik-e azt. Hiszen ilyen egyszerű, még döntéseket se tudnak önállóan meghozni. Vagy ha mégis, az meggondolatlan és katasztrófákhoz vezet. Bizonyára köze lehet ahhoz, hogy félnek a magánytól is, éppen ezért hajlamosabbak megalkudni és többet engedni, csupán azért, hogy meglegyen az illúziójuk, hogy nincsenek egyedül, nem kell magányosan szembenézniük a világ kihívásaival.
Ebből kifolyólag nem egyszerűen könnyű kihasználni őket, hanem egyenesen hálásak is érte. Azt nem hiszem el, hogy legbelül nem tudják azt, hogy mi történik velük, legfeljebb hinni akarnak abban, hogy ez nincs így. De inkább önként vállalják a szenvedést, és addig győzködik magukat, míg tényleg abban a tévképzetben tudják álomra hajtani egyszerű kis fejüket, hogy megérte. Nyilván nemet sem tudnak mondani, hiszen hogy is tehetnék azt, amikor azzal kockáztatják a csalódásokozást és a magányt? Mindig igent mondanak, saját érdekeiket mások alá rendelve, mert rettegnek attól, hogy elveszítik mások kegyeit. Ezáltal könnyedén eszközzé válnak mások kezében.
A balekokat tehát mérföldekről fel lehet ismerni. Én pedig egyből találtam egyet, jóformán még azelőtt, hogy beléptem volna a kastélyba. Nekünk pedig épp egy ilyen balekra van szükségünk.
- Csak egy részeges erdész lakik itt, nem fog az észrevenni semmit. – még a kunyhó ajtaját se volt képes tisztességesen lezárni. Láttam elindulni a Tiltott Rengeteg felé, és már akkor se volt józan. Bemutatkozott már nekünk valami kulcsőrzőként, és tény, hogy nagydarab, de én egy darab követ se bíznék rá. Illetve majdnem. Valamire mégis vigyázni fog, az akarata és a tudata nélkül. Felütött annak a híre, hogy Fuentes ostobaságot csinált, és nem hagyta ott Új-Mexikóban azt az üzletet, amibe egyszer bele fog halni. Nem érdekel, hogy otthon hogy teszi tönkre nem csak saját magát és a jövőjét, de a családját is. Teljesen hidegen hagy, hogy melyik ünnepségre milyen lazítót szerez, amíg az nem megy a meccseink rovására. Veszélyesek viszont azok a vizek, amire evezett, és ha elsüllyed, akkor süllyedünk mi is vele együtt. Ez az első, hogy az iskolánk meghívást kapott egy ilyen rendezvényre. Nekem fontos a Tusa. Nem engedem, hogy Fuentes elbassza.
- Milyen megfontolásból hoztad magaddal? – kérdezem, miután belépünk az üres kunyhóba. Érzek valami pörkölt szagot a tűzhely felől. Nem vagyok túl válogatós, és bár a brit gasztronómia eddig nem tudott lenyűgözni a maga háború-korszaki receptjeivel, kifejezett panaszra azért még sem volt okom. Majd akkor lesz, ha az asztalra terítik azt, amit az a mamlasz főzött.
- És ami még fontosabb, hogy csináltad? – minden düh, minden kétségbeesés ellenére talán valami mást is láthat tekintetemben. Bármekkora kockázat is, amit tett, és bármennyire gyűlölöm, hogy ezzel rontja az iskolánk reputációját, az elismerés jár neki, amiért ezt képes volt kivitelezni.

Cómplices
2005. szeptember 12. hétfő
Barbon entrenador

Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok

Sokan nem akarják tudni, milyen a nyugodt Barbon, de senki sem akarja tudni, milyen a mérges Barbon. Éppen ezért egy árva szót sem szólook, mikor dühtől vibrálva megjelenik előttem. Pontosan tudom az okát, szavak sem kellenek hozzá, én pedig engedelmesen követem...y espero que no me mate brutalmente.
Para ser honesto én is kibebaszott kurva ideges lennék Barbon helyében, ha egy nyomorék fasz szétcseszne egy számomra fontos eseményt. Csak most itt én vagyok az a bizonyos inútil de mierda.
Teljes tudatában vagyok annak, hogy a legnagyobb mértékben őrültség az, amit teszek. Ha Abuela tudná... bizonyosan csalódottan nézne rám. De nem tudja ezt senki Tio Javier és Prima Esperanza kivételével. Minden gondosan meg volt tervezve, ősi azték rejtő varázslatok védik a kis tértágított táskát, amiben a megannyi féle tudatmódosító szer lakozik, melyet jelenlévők közül csak én vagyok képes feloldani. Lenyűgözőnek és inspirálónak tartom azték őseink mágiáját, és a mi águnk még vajmi keveset tud róluk. Ha egyszer szabad lennék, biztosan felkeresném a Colibríes-t, azaz a családunknak azon ágát, akik az ősi azték mágiával behatóbban foglalkoznak. Un sueño bonito, de nem több lamentablemente.
Szóval megint én vagyok a csúnya rossz Miguel, nem mintha nem szoktam volna már meg ezt a szerepet. A kedves családom is átható pillantásokkal illetnek, főleg Abuela, miután megtudta mik voltak az utolsó szavaim Mikaelának. Kimondatlan bár, de érzem, hogy mindenki az én hibámnak tartja, hogy elment.
Elment a kibaszottul tökéletes francia családjával.
A mí me dejó sola. Pero la cagué. Y mucho.
Természetesen ez is az én hibám. Ki másé lenne. Fasznak hoztam ide ezeket a szereket, ugye? A másik oldalról meg: még ennyire sem vagyok képes, hogy ne jöjjön rá egyből egy háztársam, ugye?
¿Verdad?
Lehetnék meglepve, vergődhetnék hisztizve a földön, hogy mennyire kurvára igazságtalan a világ, de segítene az valamit? Nem. Helyette ami segít, hogy mások kitöltöm a haragom, mást megalázok, aki nincs itt, hogy megvédje magát. Mást sározzak be, ha esetleg a lebukás fenyegetne. Mert mit tudhat ennél jobban Miguel Fuentes? Természetesen erre tanított Tio Javier, hogy ne jussak apám sorsára.
Bár az is igazán... művészi lenne.
Az ajtón belépve egy gúnyos grimasszal tekintek körbe a kis szakadt viskóban.
- ¡Dios mío, qué es este hedor! - elfintorodom, majd beazonosítom a szag forrását. - És ezt nevezik az angolok konyhaművészetnek? Érzem, ahogy már csak a bűze a gyengélkedőre fog küldeni - jól esik, hogy kitölthetem rajta a frusztrációmat. Mamá biztosan nem örülne ennek, hiszen nem illik úgy valakiről rosszat állítani, hogy nincs jelen, hogy megvédje magát. Így viszont, mivel nincs jelen a mamlasz, ezért nem fáj neki a dolog, verdad? Elkezdem keresni a megfelelő helyet a kis táskának, miközben ezt-azt felkapok, megnézegetek és mondok valami frappáns csípős megjegyzést az adott tárgyról Barbon-nak, mielőtt újra visszahelyezném.
Kérdése aközben ér, hogy egy deszkát feszegetek éppen fel, ami mögött egy üreg van. Itt tökéletes helye lesz a szajrénak.
Perdóname, Barbon, de ez nem rád tartozik. Legyen annyi elég, hogy nem jókedvemből tettem, mert tönkre akarom tenni a Tusás élményeidet. Ennyire még én sem vagyok szaréletű - jegyzem meg neki, megadva a tiszteletet a mi capitán-nak. Nem vagyunk barátok, ez egyértelmű. De a pályán és a tanév során bajtársak mondhatni, most pedig bár bűnrészesek vagyunk. Kicsit még őt is sajnálnám, ha magammal rántanám a mélybe, de közel sem annyira, mintha ezt mással tenném meg. Na jó, Morris-t sem kifejezetten sajnálnám, őt talán még kevésbé is, mint Barbon-t. De az ő csillogóra nyalogatott seggét kihúznák a kis talpnyalói a csávából, nemde?
- Y otra vez ez igazán nem tartozik már rád - valami mintha megmozdult volna az ágynak csúfolt tákolmány alatt, a hideg is kiráz tőle. ¿De verdad quiero saber lo que hay ahí?

istud malum
· · ─────── ·· ─────── · ·

@miguel ·⬧· 2005. szeptember 12. hétfő

18+ káromkodás

Nem foglalkoznék Miguellel és az aktuális marhaságaival, ha a jelenléte és tettei miatt alakuló problémák nem lennének rám is negatív hatással. Nem viselem már a Wampus kapitányi jelvényét, azt átadtam Summersnek, akinek itt lesz az ideje, hogy ne csupán terelőtársamként, hanem csapatkapitányként is megtudja, mit is tud. Nagy csalódás lenne, ha megtörné a Wampus győzelmi sorozatát.
Nem kockáztathatom azonban, hogy ez a tévedése befolyásolja a jelenlétünket a Tusán. Talán attól nem tartok, hogy rajta kívül bárki mást kizárnának, akinek a hülyeségéhez nincs aktívan köze, attól viszont nagyon is, hogy a dolog negatív fényben tüntet majd fel minket. Nagy lehetőség ez nem csak az iskola, de az egész Egyesült Államok számára. Egyszer adódik ilyen lehetőség az életben és a történelemben. Mi lehetünk az elsők, mi írjuk a század kezdetének krónikáit, de az ilyen önző és felelőtlen tettek azok, amik azt érik el, hogy egyben mi legyünk az utolsók is.
A szagra igyekszem nem reagálni; hallottam a franciákat panaszkodni a kosztról, amit a Roxfortban felkínáltak nekünk, de szerintem ez nem több, mint nemzetek közti hisztéria. Nem hiszem, hogy valóban olyan érzékeny lenne a gyomruk, mint azt mondják. Nem tartom magam válogatósnak, de a szag alapján azzal, ami itt rotyog, tényleg büntetni lehetne, ezt pedig se a franciáknak, se az angoloknak nem kívánom. Én is csak akkor vállalnám be, ha nincs ennél hangyányit jobb opció (és egyes esetekben az éhezés is az).
- Szerintem csak a melák művelete ez a gasztrobűnözés. – felelem, miközben inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy a megfelelő rejtekhelyet keressem meg. Feltérképezem a helyet is közben. Nem szeretnék gyanakvásra okot adni azáltal, hogy bármit is rossz helyre mozdítottunk volna, még ha nem is nézem ki abból a kulcsőrzőből, hogy feltűnne neki. Az első ötletem a cucc elásása volt az erdőben. Annál talán csak az a biztosabb, ha az egészet megsemmisítjük.
- Attól tartok, Fuentes, nem vagy eléggé tisztában a helyzeteddel. – figyelem, ahogyan felfeszegeti a deszkát, ami alatt épp annyi hely van, hogy kényelmesen elrejthesse a szarjait. Nem tudom, mi szüksége lehet erre épp itt, amikor az iskolák mindent megadnak nekünk, amire szükségünk lehet. Ennyire nem lehet pénzhajhász.
- Eddig azt hittem, hogy szándékosan nem veszel tudomást a változás szeléről, de te tényleg magadtól vagy ilyen hülye. Úgyhogy szívesen baszd meg. – mit gondol, kik lesznek az elsők, akik majd a régi világ bukásának szimbólumai lesznek? Kik azok, akik az új világrend áldozatául fognak majd esni? Fuentes a muglik bűneitől és mocskától bűzlik, és úgy tűnik, hogy tényleg nem tudja, milyen veszélybe is sodorja a varázsvilágot. Bukásába nem csak saját magát és a családját rántja bele, hanem mindazt a rendszert, ami új esélyt adott neki arra, hogy ember lehessen belőle. De nem, ő továbbra is konokul ragaszkodik ahhoz, hogy szándékosan elrontsa a legjobb esélyeit. Biztos voltam abban, hogy nem engedik majd, hogy jelentkezzen a Tusára, nem kell nekünk a nemzetközi balhé. De itt van, mert az én jövőm is kell neki.
- Nevezzük tudományos kíváncsiságnak. Addig nem foglak békén hagyni, míg el nem mondod. – tudja jól, hogy milyen makacs tudok lenni, és hogy addig nem lesz nyugta tőlem, amíg meg nem osztja velem a technikát, amit használt. Mindenkinek könnyebb így. Hallok közben valami motoszkálást és sírós nyüszítést az ágy alól. Bármennyire is próbál meg láthatatlan lenni, nem igazán sikerül ez számára. Nem kell aggódnia a lénynek, ami ott rejtőzik, nem fogom sokáig zavarni. A deszka visszahelyezése előtt egy elrejtő bűbájt alkalmazok Miguel holmiján, ami a teljes jelenlétét, de még a szagát is tompítja.

//közös megegyezéssel a játékot lezártuk, a helyszín szabad//