Cápák között
2005. 05. 21.
Nehéz lenne megmondanom, hogy melyik levél sokkolt jobban. Az, amit tizenegy évesen kaptam, és amelyben közölték, hogy varázsló vagyok, és hogy felvételt nyertem egy olyan iskolába, ahol szeszélyes lépcsők, dementorok, Trimágus Tusák, meg repülő seprűk várnak majd; vagy az, amelyikben felkértek, hogy térjek vissza a fent említett intézménybe és tartsak pályaorientációs kiselőadást. Én! Owen Redway! A fickó, aki be sem fejezte a roxforti tanulmányait, és aki abból él, hogy a „kőműves Actimelt” fogyasztóktól eggyel feljebbi polcon helyet foglaló vendégkörnek töltögeti az újabb és újabb korsó söröket. Bagolyfordultával vissza is kérdeztem, hogy mégis milyen tudatmódosító szereket fogyasztanak az egykori Alma materben (hmm, én nevezhetem egyáltalán így a Roxfortot, ha el sem végeztem?), mire másnap megjelent a Csikóhalban az egykori házvezető tanárom, Flitwick professzor személyesen. Nem tudom miként sikerült rábeszélnie az öregnek, hogy mégis eljöjjek, de tény, hogy túl voltunk már jó pár „ribizliszörpön”, mire végül beadtam a derekam.
A keresztapám halála óta nem tettem be a lábam a kastélyba. Emlékszem milyen idegennek éreztem mindent, mikor az ostrom utáni első tanévben visszatértem ide. Talán még sosem éreztem magam olyan magányosnak, mint akkor. Nem csoda, hogy a karácsonyi szünet után végül nem szálltam fel a Roxfort Expresszre, és hogy helyette inkább a tengerentúlon próbáltam szerencsét.
Újfent húsba vágó volt az élmény. Ahogy beléptem a nagykapun, egyből megcsapott a kastély hűs levegője, valamint a régi falikárpitok és festmények enyhén dohos szaga. Végignéztem az ősi falakon, valamint a járólapokon, melyeket egykoron órára sietve koptattam, és hirtelen sírni támadt volna kedvem az elmúlástól, az öregedéstől, és attól, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, mint akkor régen.
A számomra kijelölt terem ajtaján csálé tábla hirdette: Vállalkozásindítás. Hát oké – gondoltam magamban - végül is ez igaz. Azt sehol sem írták, hogy jó-, vagy eredményes vállalkozás. És hát, végül is, a hibáiból tanul az ember, talán mégis én vagyok a megfelelő ember erre a feladatra.
Odabent már vártak rám. Természetesen sikerült elkésnem a saját előadásomról, de semmi gond – futott át az agyamon – majd előadok valami menő üzletember dumát arról, hogy milyen elfoglalt is vagyok, meg hogy épp tárgyalni voltam a manókkal, hogy három sarló, tizenhét knút helyett csak két sarló, tizenkilenc knútért adják az áfonyaborukat, vagy valami hasonló. Habár ehhez a dumához talán nem ártott volna valami megnyerőbb külső részemről. A könyékig feltűrt, favágókra emlékeztető, kockás ing, a térdénél szakadt farmer, és a kitaposott, fekete, magas szárú tornacipő nem épp a gazdag oligarchákra jellemző viselet, ahogy a kócos tincsek, a kusza szakáll, valamint az apró, alkaromra száradt festékpöttyök sem arról árulkodtak, hogy fontos megbeszélésről érkeztem épp.
- Üdv mindenkinek! Bocsánat a késésért! Elhúzódott az éjjeli záróra, és kicsit felborult a reggeli rutinom – hadartam, miközben senkire sem nézve felkocogtam a katedrára. – Na szóval… Kérem pakoljatok el mindent, röpdolgozat következik!
Drámai szünetet tartottam, kiélvezve a látványát a megdöbbent arcoknak, meg annak a jó párnak, akik úgy néztek rám, mint valami félkegyelműre. Azt hiszem pont miattuk csináltam ezt.
- Ezt mindig is ki akartam próbálni. Nade… - csaptam össze a tenyeremet – Aki nem ismerne, és miért is ismernétek engem, hiszen az itt jelenlévők zöme még túl fiatal ahhoz, hogy megforduljon nálam, én Owen Redway vagyok, egykoron én magam is ide jártam, sőt mi több, még prefektus is voltam, bár ennek a fatális tévedésnek a történetéről inkább Flitwick professzort kérdezzétek, hogyan is fordulhatott elő… Áh, üdv Tanár úr, de jó, hogy ön is eljött! Hol is tartottam? Ja igen, szóval arról fogok nektek ma mesélni, hogy miként is lehet eljutni odáig, hogy az ember végül egy roxmortsi kocsmában pucolgassa a koszos poharakat. Vagy ez így kicsit szarul hangzik? Akarom mondani, kevésbé motiváló így? Mondjuk valóban hangzatosabb a „saját vállalkozás indítása”, ami esetemben egy roxmortsi kocsmát, nevezetesen a Csikóhalat jelenti.
Megköszörültem a torkomat, és a szemem sarkából Flitwickre pillantottam, akin már látni véltem, hogy nagyon megbánta, amiért annyira győzködött engem, hogy jöjjek el ide.
- Tegye fel a kezét, aki már hallott a Csikóhalról!
Pár bátortalan kéz emelkedett a magasba.
- Oké, és most tegye fel a kezét az, aki már járt is ott! Professzor úr, kérem most ne figyeljen!
Ezúttal épp az ellenkezője történt az előbbieknek. Pár kéz ment le, a bátrabbak maradtak.
- Szóval, annak aki még nem járt nálam, annak elárulom: a Csikóhal egy afféle művészetbarát szórakozóhely, ahol fiatal, feltörekvő festők, fotósok szabadon kiállíthatják a képeiket, így az oda betérő vendégek megtekinthetik azokat, alkalomadtán pedig vásárolhatnak is belőlük. De miért lényeges ez? Nos azért, mert véleményem szerint ez a legfontosabb egy saját vállalkozás beindításakor: az alapötlet. Mit is akarsz csinálni te, mi az, ami téged a legjobban érdekel, mi az, ami téged a legjobban jellemez? Én két dolgot szerettem nagyon – a csajozás mellett persze, de bordélyt nem nyithattam Roxmortsban, mert a lakosok petícióba kezdtek ellenem – festeni és kulturáltan alkoholos italokat fogyasztani.
- Az alapötlet valójában nem az enyém volt, hanem a keresztapámé, ugyanis az eredeti Csikóhal Londonban volt, az itteni az annak a tökéletes mása. Amiben eltér, hogy ott régi motorbicikliket ábrázoló fotók, meg meztelen nős naptárak voltak a falon, itt meg kortárs műalkotások. És itt el is érkeztünk a második ponthoz, amikor fel kell tennetek magatoknak azt, hogy oké-oké, van egy jó alapötletem, na de van-e már ilyen a környéken?
Girbegurba betűkkel felírtam az első két pontot a táblára, majd szembefordultam a kedves közönségemmel.
- Csupán kíváncsiságból, ki milyen vállalkozást tudna elképzelni magának? Csak vágjátok rá, ami elsőnek az eszetekbe jut, ami leginkább érdekel titeket, és ami szerintetek még nincs, vagy legalábbis a környéken nincs. Jelzem, attól, hogy valami még nem létezik, nem jelenti azt, hogy jó vállalkozás alapötlet lenne. Példának okáért, az egyik haverom second hand szexshopot akart nyitni, mert hogy olyan még biztosan nincsen. Persze… nem véletlenül nincs olyan. Szóval, neked például mi jut először az eszedbe, ha egy saját vállalkozásra gondolsz?
Egy, az első sorban ülő lányra pillantottam.
Jelentkezés alapján a résztvevők:
▪
Ophelia Langley▪
Heranoush FletcherDe természetesen bárki jöhet, diák, felnőtt, kentaur stb.
A játék 2 körös lesz.A játék IC időpontja: 2005. 05. 21. szombat (1 héttel a Hugrabug-Griffendél meccs után)
Határidő:
2025.07.06.Kiemelésre színek:
#BD2118 (Griffendél),
#557105 (Mardekár),
#1d4d9d (Hollóhát),
#EFB521 (Hugrabug)